A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. január 21., csütörtök

Jó, ha tudom!

Samék házában egy kicsit megnyugodtam. Hagytak egy kicsit magamhoz térni, miközben forró teát kaptam, szíverősítnek Emily öntött bele egy kis rumot is. Sam viccesen leszidta kedvesét, hogy milyen dolog engem leitatni. Akaratlanul is jót mosolyogtam rajtuk, annak ellenére, hogya hangulatom minimumon volt. Figyeltem az összhangot közöttük, nem is beszélgettek és mégis minden elkészült. Sam begyújtott a kályhába, mert eléggé kihűlt a ház. Emily kávét és teát főzött és szendvicseket készített nekünk. Először azt hittem, hogy egy falatot sem tudok lenyelni, de ahogy elkezdtem rágni és lenyeltem az első falatokat, döbbentem rá, hogy milyen éhes is vagyok. Van is egy ilyen mondás, hogy „Evés közben jön meg az étvágy!”, hát valahogy én is így jártam.
- Nem egy unalmas nap volt ez a mai! Köszönöm Emily a finom ennivalót és a teát!
- Nincs mit, Jacob! Ez a legkevesebb! – válaszolta Emily, miközben egy baráti ölelést kaptam tőle.
- Hé, Emily, még féltékeny leszek Jacobra! – mondta tettetett szigorú arccal Sam.
- Lehetsz is, nézd meg milyen helyes fiú ez a Jacob! – kiáltott vidáman, miközben az arcomat Sam felé fordította.
- Úgy gondolom Jacob, egy picit beszélgetnünk kellene! – mondta nekem Sam.
- Miről? – kérdeztem meglepetten.
- Amit az a férfi mondott nekünk a kerítésnél, azt nagyon komolyan kell venni! Sem most sem a későbbiekben arról amit Susy neked mesélt semmilyen körülmények között sem beszélhetsz! Ezek nem üres szavak és fenyegetések voltak, amik ott elhangzottak! Nagyon komolyan kell venni minden egyes elhangzott mondatot!
- Jó, oké, értem, nem vagyok gyengeelméjű, hogy ilyen sokszor elismétled a mondatokat. Rendben, vetem az adást!
- Na, komolyan! Susyék eladták a házat, még nem tudjuk, hogy hova fognak költözni, majd a pontos címet és helyet telefonon fogod tőle megtudni, hisz megígérte, hogy fog hívni. Mindenkinek ezt a mesét kell beadnod, beadnunk. Mi csak segítettünk a családnak a pakolásban. Sajnos más információnk nincs. Bárki kérdez, még apád sem, semmi másról nem tudsz! Értetted?
- Nyugi Sam, nem kell izgulni, tudom tartani a számat, felfogtam a dolgot.
- Jól van, elhiszem. Ismerlek már annyira, tudom, hogy szavatartó ember vagy. De azért még egy mondat, ha bármelyikünk is valami hülyeséget csinál vagy mond, mind a hárman hullazsákban fogjuk végezni, ezt azért jó ha tudjuk. – mondta elgondolkodva Sam.
- Igen tudom! Nyugi! A szám hallgatni fog, mint a sír! – biztosítottam Samot, hogy felfogtam a helyzet komolyságát.
- Rendben! – vette át a szót Emily. Akkor most Jacob én is elmesélek neked valamit.
- Na, de komolyan kezdted, hallgatlak! – mondtam, miközben azon búslakodtam, hogy vajon Susy most gondol-e rám, mint én most őrá.
- Miriammal kapcsolatban, tudod azért nem mentünk be akkor veletek illetve utánatok apádhoz, mert rávettem, hogy vizsgáltassa meg magát nőgyógyásszal.
- És? Mi az eredmény? – kérdeztük Sammal kórusban.
- Valóban terhes! Nem is olyan fiatal terhes, ha jól megnézitek, márt egy kicsit látni is a pocakját. Tehát, még véletlenül sem lehet apád a gyerek apja, mert több mint 4 hónapos terhes. Olyan felelőtlen és meggondolatlan ez a nő, hogy még a saját testére és a jelekre sem figyelt oda! Képzeljétek nem tudta, hogy terhes! Több mint 4 hónapos és nem tudta! – miután nyílt csodálkozó nagyra nyitott szemekkel lestük a szavait, csak legyintett egyet, miközben ezt mondta, hogy ááá, ti férfiak! Hogy ez mit jelentett, azt nem tudom, mindenesetre Samra néztem, hátha ad valami magyarázatot. De egy szót sem szólt, így újból a mesélő Emilyre néztem.
- Miriam összeveszett a sráccal akivel már egy jó ideje együtt élt. Azt mondta, hogy nem tudta neki megadni, amit ő szeretett volna, hogy mit takar ez, az később derült ki. De elmondom most, hogy tisztán lássátok a helyzetet. Miriam szereti a figyelmet az ajándékokat a jólétet, hisz ebbe született bele és ugye az apja mindent megadott neki, még amit nem gondolt azt is. A fiúnak szépen felfelé ível a karrierje, egy építési vállalkozónál már kisfőnök, tehát nem lesz gond. Valószínűleg még mindig szereti ezt a buta libát. Elővetettem vele a telefonját, amit eddig eltitkolt, hogy van neki, és képzeljétek számtalan üzenetet és nem fogadott hívást kapott a sráctól, de ez a lüke Miriam kikapcsolta a telefont, mert azt hitte, apádban megfogta az Isten lábát! Amennyire tudta megpróbálta elfelejteni a srácot, de láttam rajta, hogy nem sikerült neki, mert amikor bekapcsoltattam vele a telefont és meglátta a sok nem fogadott hívást, meghallgatta az aggódó üzeneteket, akkor könnybe lábadt a szeme és pénz kért tőlem a telefon feltöltésére. Sajnos nem volt nálam elég pénz, így csak az a lehetősége volt, hogy felhívta a srácot. Sajnos nem vette a telefont fel. Írattattam vele üzenetet neki, hogy hívja fel, meg majd ő is keresi. Gondolom Jacob, majd tőled fog kérni vagy telefont vagy pénzt. Készülj fel! – mosolyodott rám Emily.
- Minden pénzem odaadom neki, csak már tűnjön el! Elég volt ebből a háromszögből már. Beszélgettem apámmal és úgy tűnik, hogy Vickit választja, akit mellesleg én is kedvelek. Hisz tudjátok! Meséltem már nektek, hogy alakult ki ez a háromszög? Magyarul, hogy került a képbe Miriam?
- Nem! Na meséld! – gondolom azt hitték, hogy addig sem Susyn jár az eszem, így lelkesen hallgatni kezdtek.
- Igazából annyi, hogy összeveszett Vickivel és féltékennyé akarta tenni, de valójában nem úgy sült el a dolog, hisz apám van infarktus miatt kórházban és megfigyelés alatt, nem ő.
- Igen hallottam apádról, Sam mesélte, remélem hamar hazajöhet majd! – mondta Emily.
- Arra vagyok még kíváncsi Miriammal kapcsolatban, hogy mit tanácsoltál neki? – kérdeztem Emilyt.
- Szerinted, mit?
- Gondolom, hogy beszéljen a sráccal és gyónjon meg neki mindent. Továbbá mesélje el majd neki a gyereket. De mivel ezt telefonon nem lehet, így egy találkozót beszéljenek meg. Ha kell, majd elviszem autóval, mert a héten Sam nem ér rá, sok lett a munkája. Apádért is én megyek. Az én munkám egy kicsit rugalmasabb.
- Jaj, köszi! – ugrottam fel a székemből és öleltem meg Emilyt.
- Na, milyen dolog ez! És az én engedélyem? Az a szerencséd Jacob, hogy én nem Paul vagyok, különben nagy bajban lennél!
- Ja, az igaz! – mosolyodtam el a legutóbbi összetűzésünkön.
- Na, én a mondó vagyok, bár elküldeni nem akarlak, hogy szépen menjél haza és beszélgessél el Miriammal! – közölte Sam.
- Oké, vettem az adást, kettesben akartok maradni. Elvégre már vasárnap este van! – már fel is álltam az asztal mellől és indultam a kabátomat felvenni. Az ajtón mielőtt kiléptem Sam mondata egy pillanatra megállított.
- Jacob, ha előbb nem is találkozunk, de szombaton megyünk a partra, bejelentkeztek a Forksi srácok tudod, körülnézünk, őrködünk egy kicsit a területünkön.
- Oké, rendben, nehogy még azt is foglalják, igazad van!
- Ha elfoglalják, majd visszafoglaljátok, ti erős szép férfiak vagytok nem olyan nyápicok, mint azok! – mondta ki a zárszót Emily.
- Sziasztok, jó éjszakát! – hogy el ment az idő gondoltam magamban, hisz nem is olyan régen még pakoltunk az én drága Susym holmiját raktam és őt a karomban tartottam.
- Neked is jó éjt! – búcsúztunk el egymástól.
Susyék háza felé mentem, nem érdekelt, hogy így kerülő lesz és hosszabb az út. Mintha abban reménykedtem volna, hogy ami ma történt az egy rémálom volt, de sajnos nem. Minden azon mód volt, ahogy hagytuk. Sötétség, üresség, akár a lelkemben. Sohasem fogom őt látni és hallani róla, nagy valószínűséggel sosem fogok. Mintha nem is itt élt volna. A magánynál nincs rosszabb. Gyorsan elfordítottam a fejem és igyekeztem haza.

2010. január 17., vasárnap

Utolsó találkozás Susyval, a búcsú

Ahogy közeledtem a házuk felé, már messziről láttam Sam autóját. Nagyon csodálkoztam rajta, hogy hogyhogy itt van, hisz már legalább 1,5 óra eltelt azóta, amióta elváltunk a kórházban. Susyék kapuján akkor gördült ki egy állatszállító autó. Nem különösebben érdekelt, hogy milyen állatok voltak benne, be kisebb méretűek lehettek, mert ketrecben voltak. Beléptem a kapun de embert sehol nem láttam. Volt ott lószállító kamion, másik állatszállító és egy normál szállítójármű, ami tele volt különféle dobozokkal. Elköltöznek és nekem nem is mondta senki. Ráadásul ilyen hírtelen! Apám még a kórházban is jól értesült, elképesztő! Iszonyú dühös voltam! Embert sehol sem láttam, bár az istálló felől szűrődtek ki zajok, emberi kiabálások, utasítások, hogy oda vezessed, ne úgy, stb. De az egész udvar üres volt. A kutyák sem jöttek elém, el nem tudtam képzelni, hogy hol lehet a család a kutyákkal. Közeledtem a ház bejáratához, a nyitott ablakokon keresztül halk beszélgetés szűrődött ki, aminek meglehetősen szomorú volt a hangvétele, mielőtt beléptem az ajtón még orrfújást is hallottam. A kopogásomra senki sem felelt, vagy nem hallották meg, vagy mindegy volt nekik, hogy valaki bemegy-e a házba vagy sem. Beléptem az ajtón, ott az előtérben sem láttam senkit. Csöndben hallgatózni kezdtem, hogy honnan jönnek a hangok, sírást az étkező felől hallottam. Így abba az irányban indultam tovább én is. Beléptem az étkezőbe és Susy anyja volt ott Emilyvel a poharakat meg tányérokat csomagolták újságpapírba, majd dobozolták.

- Szervusz Jacob! – üdvözölt barátnőm anyja.

- Sziasztok! Mi ez a nagy pakolás? Hol van Susy? – kérdeztem tőlük.

- Fent van az emeleten, a szobájába, menjél be hozzá. Leülni csak a szőnyegre tudtok, de még maradt egy kis időtök beszélgetni, kb. 2 óra múlva jönnek csak az ügynökök.

- Köszi! Maradt időnk? Mit jelent ez az ügynök, milyen ügynök? – kérdeztem elkeseredetten a választ meg sem várva, szinte rohantam fel a lépcsőn. Sam jött velem szemben 2 nagy zsákot cipelve.

- Szia Jacob! Susy a szobájában van és már nagyon vár téged! – mondta nekem miközben én helyet adtam neki a lépcsőnél félreállva.

Kopogás nélkül berontottam a Susy ajtaján. Amikor beléptem egy teljesen dobozokkal és ruhákkal, cipőkkel, tárgyakkal teleszórt szobát láttam magam előtt, amiből a bútorok és minden nagyobb használati tárgy hiányzott.

- Mi van itt, mi történt? – néztem rá értetlenül, mindenféle köszönés helyett.

- Apám egy gazember, nemcsak, hogy megcsalta anyámat, hanem egy csomó embert is becsapott valami részvény dologgal, amit még csak nem is értek. Képzeld ráadásul beköpte a társait, így cserébe egy tanúvédelmi programban is részt veszünk. Eladta a házat és holnap már jönnek az új tulajdonosok. Ma mindenképpen ki kell pakolni, üríteni a házat, 1,5 óra múlva érnek ide az FBI ügynökök és szó szerint eltűntetnek minket. Addigra kell mindent elpakolnunk, felpakolnunk a szállítóautóra. Amivel nem végzünk az itt marad, azt mondták ez nem játék, indulunk és kész. Senki sem tudhatja meg, hogy hol fogunk lakni és mi lesz az új nevünk! – mesélte nekem az én kisírt szemű Susym, miközben a karjaimba vetette magát és zokogni kezdett.

- Ma elmész? Hol fogtok lakni? – kérdeztem fojtott hangon.

- Állítólag apám vett nekünk egy kicsi farm szerűséget jó 600 km-re ide, lent délen. De nekem és anyámnak semmit sem mondanak, senkit fel sem hívhatok legalább 5 évig és nem tarthatom a kapcsolatot senki baráttal, barátnővel, rokonnal. Még azt a galád apámat sem láthatjuk. Teljesen új életet kell élnünk, az úton kapom meg az új személyimet és memorizálnom kell az új nevemet. Ha valamilyen vizsgán sikeresen átmentem, akkor mehetek majd csak iskolába, anyám meg dolgozni. Mint a filmekben, csak ez nem film, hanem az én életem! Mi lesz velünk Jacob? – kérdezte könnyes szemmel.

- Ma már nem alusztok itt? Ma már indultok is? Elmegyek veled! – szaladt ki a számon, nem hagylak elmenni Susy, maradj velem gondoltam ez lesz majd a következő mondatom feléje, de magam sem értem, nem tudtam kimondani, lehet, hogy apám miatt?

- Nem jöhetsz velünk, beszéltem anyámmal, most meg különösen, hogy apád kórházba került, otthon a helyed. Erre sajnos nincs megoldás Jacob! Segítenél nekem pakolni, mindent be kell gyömöszölni zsákokba és a zsákok száját be kell kötni.

- Persze segítek! Mióta tudod ezt a dolgot, hogy elköltöztök? – kérdeztem szemrehányóan.

- Ma reggel amikor visszajöttünk, akkor mesélte anyám. Úgy ért engem, mint derült égből a villámcsapás. Egy barátnőmtől sem tudtam elbúcsúzni, a suliba senki sem tudja, hogy holnap nem megyek. Állítólag majd valahogy eltűntetnek minket, gondolom majd papíron meghalunk vagy valami. A filmekben is így szokott lenni nem?

- De!

- Bocsi srácok! Nagyon sajnálom, hogy meg kell zavarnom a meghitt beszélgetéseteket! – lépett be Sam megzavarva a meghitt összeölelkezős, babusgatós beszélgetésünket.

- Jöttem segíteni, mert lassan egy óra múlva jönnek az FBI emberei és indulnotok kell. Ami készen van azt már viszem is le. Gondom Jacob, te Susyval pakolsz, amíg én cipekedek, segíts neki, mert a végén egy szem ruhája és cipője sem lesz, mert indulásra kényszerítik őket. Na, hopp! – bíztatott mindet felállásra, majd munkára Sam.

- Oké, Sam igazad van! – mondta szomorúan Susy, majd egy csókot adott, miközben felállt a földről miután kiszállt ölemből. Felém nyújtotta a kezét, majd engem is felhúzott. Nekiálltunk pakolni, ahogy Sam kitette a lábát, rögtön összeölelkeztünk és élveztük az utolsó lopott perceit. Nagy nehezen kiürítettük a szobát. Nem is gondoltam, hogy ilyen ügyesek leszünk, mesélte Sam, az emeletet teljesen leürítettük. Most le kellene menni és mondjuk a szerszámosba megy a garázsba nézzetek körül, mi az amire az eljövendő időben valószínűleg kellhet. Örültünk, hogy nem Emily és a majdnem anyósom közelében kell pakolni és így egy kis magányra egy kettőnk közötti meghitt beszélgetésre sort keríthetünk a nagy munka közben. A szerszámos szinte üres volt. Egy-két jó kis motor alkatrészt találtam, azt egy dobozba félretettem magamnak, hogy hazaviszem, hátha jók lesznek majd valamire. Ebben a begyűjtögetésben nagyon hasonlítottam apámra, azért volt a garázsunk mindig egy lomtár, mert mindenféle általunk kincsnek gondolt kocatot begyűjtöttünk. Csak akkor szortíroztunk belőle, amikor az alkatrész már teljességgel használhatatlan lett.

A garázsban történt hosszabb összeölelkezésünket, csókunkat egy ismeretlen munkásruhába öltözött nő és egy férfi szakította félbe. Akik közölték velünk, illetve Susyval, hogy 10 perc múlva indulás és ő lesz a női kísérője. A nő megfogta Susy kezét és kivezette a garázsból egyenesen egy autóba ültette, meg sem tudtam volna akadályozni, mert az én karomaT EGY erős, robosztus férfi fogta meg és Sam mellé kísért, aki már a kapun kívül várt rám Emilyvel. A férfi mindhármunkat kioktatott, hogy mit szabad mondani a történtekről és amennyiben kitudódik egy másik történet, intézkedni fognak, hogy többet ne nagyon tudjunk beszélni. Felszólított minket a távozásra. Ahogy ezek a mondatok elhangzottak egy személyautó állt meg és a férfi beszállt az utas oldalra és sietősen elhajtott. El sem tudom képzelni, hogy hogyan történt , de nem is láttam a Susyt szállító autót elhajtani mellettünk csak az utolsó teherautót a dobozokkal. Bambán bámultam a kerítésen át az üres udvar irányába. Sehol emberek, mindenhol csak a nagy űr. A lelkemben és a szívemben ez a nagy űr, ami abban a pillantban keletkezett, ahogy tudatosodott bennem az üres udvar, egyre csak nőt, növekedett. Szinte ordítani tudtam volna dühömben, de akkor a környék figyelmét magunkra vontam volna, de azt most nem tehettem. Sam és Emily közrefogtak és beültettek az autóba, tompán hallottam, hogy most elmegyünk hozzájuk megkínálnak teával és Emily készít nekünk valami ennivalót. Egy szót sem tudtam kinyögni, hogy jó vagy köszönöm, egyszerűen nem voltam ura az érzékszerveimnek.

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes