tag:blogger.com,1999:blog-52712388953881255882024-03-14T03:42:27.112-07:00A halhatatlan szerelem történeteandibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.comBlogger99125tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-32891092588297205472010-11-07T10:46:00.000-08:002010-11-07T10:51:42.732-08:00Vámpírnaplók 3. TombolásTizennegyedik fejezet<br />Bagoly... ragadozó madár... vadász... tigris. Játszott veled, mint macska az egérrel. Mint egy macska... egy hatalmas macska... egy kiscica. Egy fehér cica. A Halál itt van a házban.<br />És a kiscica, a fehér cica elszaladt Damon elől. Nem azért, mert félt tőle, hanem mert attól félt, hogy felismerik. Mint amikor Margaret mellkasán állt, és Elena látványára felnyávogott.<br />Elena felnyögött, és majdnem magához tért, de a fehér köd visszarángatta, mielőtt még ki tudta volna nyitni a szemét. A gondolatai megint kavarogni kezdtek körülötte.<br />Megkeseredett szerelem... Stefan, már Elena előtt is gyűlölt téged... Fehér és arany... valami fehér... valami fehér a fa alatt...<br />Ezúttal sikerült kinyitnia a szemét, amikor megpróbálta. És még mielőtt összpontosítani bírt volna a homályos, villódzó fényben, rájött. Végre rájött.<br />Az uszályos, fehér ruhát viselő alak visszafordult a gyertyától, amit meggyújtott, és Elena meglátta, ami az ő arca is lehetett volna. De ez az arc egy kicsit torz volt, éppen olyan halvány és gyönyörű, mint egy jégszobor, de hibás. Olyan volt, mint azok a végtelen tükörképek, amiket Elena álmában látott a tükörrel borított folyosón. Torz, éhes és gúnyos. - Szervusz, Katherine - suttogta Elena.<br />Katherine alattomosan, ragadozó módra elmosolyodott. - Nem is vagy olyan ostoba, mint hittem - mondta.<br />A hangja könnyed volt és édes - ezüstös, gondolta Elena. Mint a szempillája. A ruháján is ezüstös fények csillantak, amikor megmozdult. De a haja aranyszínű volt, majdnem olyan világos aranyszínű, mint Elenáé. A szeme olyan, mint a kiscicáé , kerek és zafírkék. A nyakán pedig egy ugyanolyan élénk színű kővel díszített láncot viselt.<br />Elena torka fájt, mintha sikoltozott volna. És ki is volt száradva. Amikor lassan oldalra fordította a fejét, még az a kis mozdulat is sajgott.<br />Stefan mellette volt, előredőlve, a karjánál fogva a kapu kovácsoltvas rúdjaihoz kötve. A feje a mellkasára bukott, de amit Elena az arcából látott, az holtsápadt volt. A torka fel volt tépve, és vér száradt a gallérjára.<br />Elena olyan gyorsan fordult vissza Katherine felé, hogy beleszédült. - Miért? Miért tetted ezt?<br />Katherine elmosolyodott, kivillantva hegyes, fehér fogait. - Mert szeretem - mondta gyerekes hangsúlyozással. - Te is szereted, nem?<br />Elena csak ekkor döbbent rá, hogy miért nem tud mozdulni, és miért fáj a karja. Őt is kikötözték, mint Stefant, szorosan a csukott kapuhoz erősítették. Amikor a fájdalommal küszködve a másik oldalra fordította a fejét, Damont pillantotta meg.<br />Ő még rosszabb állapotban volt, mint az öccse. A kabátját és a karját feltépték, és a sebe látványától Elena rosszul lett. Az inge cafatokban lógott, és Elena látta, hogy mozdulnak meg a bordái, ahogy levegőt vesz. Ha ez nem lett volna, azt hitte volna, Damon meghalt. Vér tapasztotta össze a haját és csorgott lehunyt szemébe.<br />- Neked melyik tetszik jobban? - kérdezte Katherine bensőséges, bizalmaskodó hangnemben. - Nekem elmondhatod. Szerinted melyikük jobb?<br />Elena undorodva pillantott rá. - Katherine - suttogta. - Kérlek. Kérlek, hallgass meg...<br />- Mondd meg! Rajta! - Az ékkő kék szemek betöltötték Elena látóterét, miközben Katherine olyan közel hajolt hozzá, hogy az ajkai szinte Elenáéhoz értek. - Szerintem mindketten szórakoztatóak. Szeretsz szórakozni, Elena?<br />Elena felháborodva hunyta le a szemét, és elfordította az arcát. Ha legalább a szédülés abbamaradna.<br />Katherine tiszta nevetéssel lépett hátra. - Tudom, annyira nehéz választani. - Piruettezett egyet, és Elena észrevette, hogy amit Katherine uszályának vélt, az igazából a haja. Olvadt aranyként omlott a hátáról a földre, és úszott utána.<br />- Attól függ, milyen az ízlésed - folytatta Katherine pár kecses tánclépés után Damon előtt megállapodva. Huncutul pillantott Elenára. - De én annyira édesszájú vagyok. - Megragadta Damont a hajánál fogva, és felrántva a fejét, a nyakába mélyesztette a fogait.<br />- Ne! Ne csináld , ne bántsd tovább... - Elena megpróbálta előrevetni magát, de túl szorosan oda volt kötve. A kapu vasból készült, amit a kőbe erősítettek, a kötél pedig vaskos volt. Katherine állatias hangokat adott, harapta és rágta a húst, Damon pedig még eszméletlenül is jajongott. Elena észrevette, hogy a teste reflexből összerándul a fájdalomtól.<br />- Kérlek, hagyd abba, kérlek, hagyd abba...<br />Katherine felemelte a fejét. Vér csorgott végig az állán. - De éhes vagyok, és ő annyira finom - mondta. Majd hátrahőkölt, és ismét lecsapott, Damon teste pedig görcsbe rándult. Elena felsikoltott.<br />Én is ilyen voltam, gondolta. Az elején, első este az erdőben, én is ilyen voltam. Így bántottam Stefant. Meg akartam ölni...<br />Sötétség ölelte körbe, és Elena hálásan megadta magát neki.<br />Alaric autója megcsúszott egy jégfolton, amikor odaért az iskolához, és Meredith majdnem beleszaladt. Mattel kiugrottak a kocsiból, nyitva hagyva az ajtaját. Előttük Alaric és Bonnié ugyanígy tettek.<br />- Mi lesz a város többi részével? - kiáltotta Meredith, miközben feléjük szaladt. A szél egyre erősebb lett, és az arca égni kezdett a hidegtől.<br />- Csak Elena családja... Judith néni és Margaret - kiabálta vissza Bonnié. A hangja éles volt és rémült, de a szemében összpontosítás csillogott. Hátrahajtotta a fejét, mintha megpróbálna visszaemlékezni valamire, majd azt mondta: - Igen, ez az. Ők azok, akiket még meg fognak támadni a kutyák. Bírd rá őket, hogy menjenek valahova... például a pincébe. Tartsd ott őket!<br />- Megteszem. Ti hárman menjetek be a bálra! - Bonnié megfordult, hogy Alaric után fusson. Meredith visszasprintelt az autójához.<br />A bál éppen a végéhez közeledett. Éppen annyi pár volt odakint, mint odabent, a parkoló felé indultak. Alaric odakiáltott nekik, miközben rohamléptekkel száguldott feléjük Mattel és Bonnie-val.<br />- Menjetek vissza! Mindenki menjen be, és zárjátok magatokra az ajtókat! - üvöltötte a rendőröknek.<br />De már nem volt rá idő. Éppen akkor ért oda az ebédlőhöz, amikor az első árnyékban settenkedő alak. Az egyik rendőr egy hang nélkül esett el, anélkül, hogy fegyvert tudott volna rántani.<br />Egy másik gyorsabb volt, és lövés dördült, amit a betonudvar csak felerősített. Diákok kezdtek sikoltozni és elszaladni a parkoló felé. Alaric kiabálva utánuk vetette magát, és megpróbálta visszaterelni őket.<br />Még több alak bújt elő az árnyékból, a parkoló kocsik közül, mindenfelől. Pánik tört ki. Alaric folyamatosan kiabált, és megpróbálta a rémült diákokat az épület felé terelni. Odakint könnyű préda lett volna akárki.<br />Az udvarban Bonnié Matthez fordult. - Tűzre van szükségünk! Matt az ebédlőbe vetette magát, és egy dobozzal tért vissza, ami félig volt rakva a bál szórólapjaival. A földre dobta, és a zsebébe nyúlt a gyufáért, amivel korábban a gyertyát gyújtották meg.<br />A papír tüzet fogott, és nagy lánggal égett. Biztonságos szigetet képzett. Matt folytatta az emberek beterelését a mögötte lévő ebédlőajtón. Bonnié beugrott, és odabent éppen olyan zűrzavart talált, mint kint.<br />Körbenézett a szervezőket keresve, de nem látott felnőttet, csak rettegő diákokat. És akkor a tekintete a vörös-zöld kreppdekorációra vándorolt.<br />A zaj mennydörgésszerű volt , idebent még a kiabálást sem lehetett meghallani. Bonnié átverekedte magát a kifelé igyekvőkön, és eljutott a terem túloldalára. Ott találta Caroline-t, aki sápadtnak tűnt a nyári barnasága nélkül, és a hókirálynő tiaráját viselte. Bonnié a mikrofonhoz lökdöste.<br />- Te jól tudsz beszélni. Mondd meg nekik, hogy jöjjenek be, és maradjanak is itt! Mondd meg nekik, hogy kezdjék el leszedni a dekorációt. Minden éghetőre szükségünk lesz - a fa székekre, a szemétre, mindenre. Mondd meg nekik, hogy ez az egyetlen esélyünk! - Amikor Caroline ijedten és értetlenül rámeredt, hozzátette: - Most rajtad van a korona... úgyhogy tegyél is valamit!<br />Nem várta meg, hogy Caroline engedelmeskedik-e. Ismét a szoba zűrzavarába vetette magát. Egy pillanattal később meghallotta Caroline először habozó, majd sürgető hangját a hangszórókból.<br />Amikor Elena ismét kinyitotta a szemét, néma csend volt.<br />- Elena?<br />Az érdes suttogásra megpróbált odanézni, és egy fájdalmas, zöld tekintetet látott maga előtt.<br />- Stefan - mondta. Vágyakozva hajolt a fiú felé, azt kívánta, bár tudna mozogni. Ennek semmi értelme nem volt, de úgy érezte, hogyha meg tudnák ölelni egymást, az egész nem lenne annyira rossz.<br />Gyerekes nevetés hangzott fel. Elena nem fordult arra, de Stefan igen. Elena látta a reakcióját, látta, ahogy érzelmek sora fut végig az arcán, szinte túl gyorsan ahhoz, hogy fel lehessen őket ismerni. Üres döbbenet, hitetlenkedés, ébredő öröm - majd borzadály. Olyan borzadály, amitől végül vakká és homályossá vált a tekintete.<br />- Katherine - szólalt meg. - Ez lehetetlen. Nem létezik. Te meghaltál...<br />- Stefan... - kezdte Elena, de a fiú nem reagált. Katherine a szája elé tette a kezét, és elkuncogta magát.<br />- Te is ébredj fel! - mondta Elena másik oldalára pillantva. Elena megérezte az Erő szelét. Egy pillanattal később Damon feje lassan felemelkedett, és a férfi pislogni kezdett.<br />Az ő arcán nem volt döbbenet. Hátrahajtotta a fejét, a tekintete fáradtan elkeskenyedett, és egy-két másodpercig a fogvatartóját fürkészte. Majd elmosolyodott, halványan és fájdalmasan, de felismerhetően.<br />- A mi édes fehér kiscicánk - suttogta. - Tudhattam volna.<br />- De nem tudtad, igaz? - kérdezte Katherine éppen olyan lelkesen, mint egy társasjátékozó gyermek. - Még te sem jöttél rá. Mindenkit becsaptam. - Ismét elnevette magát. - Olyan vicces volt figyelni téged, miközben te Stefant figyelted, és rólam egyikőtök sem tudott. Egyszer még meg is karmoltalak! - görbítette karommá az ujjait, és utánozta egy kiscica odakapását.<br />- Elenáéknál. Igen, emlékszem - felelte Damon lassan. Nem is annyira dühösnek tűnt, mint inkább enyhén, szeszélyesen vidámnak. - Nos, határozottan vadász vagy. A hölgy és a tigris, konkrétan.<br />- És én dobtam Stefant abba a kútba - dicsekedett Katherine. - Láttam, hogy összevesztetek , ez tetszett. Követtem Stefant az erdő szélére, és aztán... - Csapott egyet, mintha egy éjjeli lepkét kapna el. Lassan kinyitotta a kezét, mintha tényleg lenne benne valami, majd titokzatosan elnevette magát. - Meg akartam tartani játéknak - ismerte be. Majd lebiggyesztette az alsó ajkát, és szemrehányó pillantást vetett Elenára. - De te elvitted. Az csúnya dolog volt, Elena. Nem lett volna szabad ezt tenned.<br />A rémisztő gyerekes gonoszság eltűnt az arcáról, és Elena egy villanásra egy felnőtt nő izzó dühét pillantotta meg rajta.<br />- Az irigy lányokat megbüntetik - mondta Katherine, miközben felé indult - És te egy irigy lány vagy.<br />- Katherine - ébredt fel Stefan a kábulatból, és hadarni kezdett.<br />- Nem akarod elmondani, mit csináltál még?<br />Katherine figyelme elterelődött, és hátralépett. Meglepődés, majd önelégültség ült az arcára.<br />- Nos... ha tényleg szeretnéd - mondta. Megfogta a két könyökét, és ismét piruettezett egyet, miközben az aranyhaja a földön táncolt. - Nem - jelentette végül ki vidáman, miközben visszafordult, és rájuk mutatott. - Találjátok ki. Találgassatok, én meg megmondom, hogy „igen" vagy „nem". Rajta!<br />Elena nyelt egyet, és titokban Stefanra pillantott. Nem látta értelmét az időhúzásnak, úgyis ugyanúgy fog végződni a dolog. De valami azt súgta, ragaszkodjon az életéhez, ameddig csak tud.<br />- Te támadtad meg Vickie-t - jelentette ki óvatosan. A hangja fulladozónak tűnt a saját fülében, de most már biztos volt benne.<br />- Azt a lányt a romtemplomban aznap éjjel.<br />- Jó! Igen! - kiáltott fel Katherine. Újabb cicamozdulatot tett a begörbített ujjaival. - Hát, végtére is az én templomomban volt - tette<br />hozzá logikusan. - ÉS amit azzal a fiúval műveltek... ajaj! Templomban nem szabad ilyesmit csinálni. Úgyhogy megkarmoltam! - húzta el Katherine a szót látványosan, mintha kisgyerekeknek mesélne. - És... felnyaltam a vért! - nyalta meg a halványrózsaszín ajkait. Majd Stefanra mutatott. - A következőt!<br />- Azóta is kísérted - találgatott Stefan. Nem a játékba szállt be, hanem csak egy undorodó megfigyelésének adott hangot.<br />- Igen, ezzel végeztünk! Folytassátok valami mással - vágta rá Katherine élesen. De utána játszadozni kezdett a ruhája nyakán lévő gombokkal, villogtak az ujjai. ÉS Elenának eszébe jutott Vickie a rémült őzike pillantásával, ahogy vetkőzni kezdett az ebédlőben<br />mindenki előtt. - Rávettem, hogy butuska dolgokat csináljon - nevetett Katherine. - Vicces volt játszadozni vele.<br />Elena karja érzéketlenné vált és görcsbe állt. Ráébredt, hogy automatikusan nekifeszült a kötélnek, annyira sértették Katherine szavai, hogy nem bírt nyugton maradni. Kényszerítette magát, hogy abbahagyja, megpróbált inkább hátradőlni és magához téríteni zsibbadt kezeit. Hogy mit tesz, ha kiszabadul, azt nem tudta, de meg kellett próbálnia.<br />- A következőt! - mondta Katherine fenyegetően.<br />- Miért mondod azt, hogy ez a te templomod? - kérdezte Damon. A hangja még mindig távolságtartóan vidám volt, mintha semmi köze nem lenne az egészhez. - És Honoria Feli?<br />- Ó, az a vén szatyor - vágta rá Katherine rosszindulatúan. Elena mögé pillantott összeszorított szájjal, dühös tekintettel. Elena most döbbent csak rá, hogy a kripta bejáratánál vannak, mögöttük a feldúlt sírhellyel. Talán Honoria majd segít nekik...<br />De akkor eszébe jutott az a csendes, halkuló hang. Csak ennyit tudtam segíteni. És ekkor rájött, hogy nem jön további megváltás.<br />Mintha olvasna Elena gondolataiban, Katherine megszólalt. -Ő semmit nem tud tenni. Ő csak egy halom öreg csont. - A kecses kéz olyan mozdulatot tett, mintha Katherine csontokat törne. - Ő csak beszélni tud, és rengetegszer megakadályoztam, hogy meghallgassátok. - Katherine arckifejezése ismét elsötétedett, és Elena megérezte a félelem savas ízét.<br />- Te ölted meg Bonnié kutyáját, Jangcét - állapította meg. Ez csak egy légből kapott tipp volt, hogy elterelje Katherine figyelmét, de működött.<br />- Igen! Az vicces volt. Kiszaladtatok a házból, és jajgatni meg sírni kezdtetek... - Katherine eljátszotta a jelenetet: a Bonnie-ék<br />háza előtt heverő kiskutyát és a kirohanó lányokat. - Rossz íze volt, de megérte. Követtem Damont, amikor varjú volt. Rengetegszer követtem mindenfelé. Ha akartam volna, elkaphattam volna azt a varjút, és... - Éles, csavaró mozdulatot tett.<br />Bonnié álma, gondolta Elena, miközben jeges rádöbbenés öntötte el. Nem is tudta, hogy hangosan beszél, amíg észre nem vette, hogy Stefan és Katherine őt nézik. - Bonnié rólad álmodott - suttogta. - De azt hitte, én vagyok az. Azt mondta, egy fa alatt álltam a szélben. És ő félt tőlem. Azt mondta, másképp néztem ki, sápadt voltam, de szinte ragyogtam. És amikor elrepült mellettem egy varjú, elkaptam, és kitekertem a nyakát. - Epe gyűlt Elena torkában, de a lány visszanyelte. - De te voltál az.<br />Katherine önelégült arcot vágott, mintha Elena valahogy az ő igazát bizonyította volna. - Az emberek gyakran álmodnak rólam - mondta hiú hangon. - A nagynénéd... ő is álmodott rólam. Azt szoktam neki mondani, hogy miatta haltál meg. Azt hiszi, te mondod ezt neki.<br />- Ó, istenem...<br />- Azt kívánom, bár tényleg meghaltál volna - folytatta Katherine bosszús arccal. - Meg kellett volna halnod. Elég sokáig tartottalak a folyóban. De akkora ribanc voltál, hogy mindkettejüktől vettél vért, és így visszatértél. Hát, jó - mosolyodott el lopva. - Legalább tovább játszhatok veled. Aznap elveszítettem az önuralmam, mert láttam, hogy Stefan egy gyűrűt ad neked. Az én gyűrűmet. - Hangosabban kezdett beszélni. - Az enyémet, amit azért hagytam ott, hogy ne felejtsenek el. Ő pedig neked adta. Akkor döbbentem rá, hogy nem csak játszani fogok vele. Hanem meg kell ölnöm.<br />Stefan tekintete fájdalmas volt és értetlen. - De azt hittem, halott vagy - mondta. - És halott is voltál ötszáz évvel ezelőtt. Katherine...<br />- Ugyan, akkor csaptalak be titeket először - mondta Katherine, de már nem volt káröröm a hangjában. Csak duzzogás. - Gudrennel, a komornámmal terveltük ki. Nem akartátok elfogadni a döntésemet - tört ki belőle, miközben dühösen nézett az egyik fiúról a másikra. - Azt akartam, hogy mindhárman boldogok legyünk , szerettelek titeket. Mindkettőtöket. De ez nem volt nektek elég.<br />Katherine arca ismét megváltozott, és Elena meglátta benne az ötszáz évvel azelőtti megbántott gyermeket. Biztosan így nézett ki Katherine akkor, gondolta csodálkozva. A nagy, kék szemek könnybe lábadtak.<br />- Azt akartam, hogy szeressétek egymást - folytatta Katherine értetlenül -, de nem voltatok erre hajlandóak. És tudtam, hogy amúgy is el kell mennem, mielőtt apa gyanítani kezdené, mi vagyok. Úgyhogy Gudrennel<br />kiterveltük - veszett bele az emlékeibe. - Csináltattam még egy talizmánt a nap ellen, és nekiadtam a gyűrűmet. Ő pedig fogta a fehér ruhámat... a legszebb fehér ruhámat... meg némi hamut a kandallóból. Zsírt is égettünk, hogy olyan szaga legyen. És Gudren kirakta a napra, hogy megtaláljátok, a levelemmel együtt. Nem voltam biztos benne, hogy elhiszitek, de mégis.<br />- De aztán - torzult el Katherine arca a gyásztól - mindent rosszul csináltatok. Megbánást kellett volna tanúsítanotok, és sírnotok, és vigasztalnotok egymást. Értetek tettem. Ehelyett elfutottatok a kardotokért. Miért tettétek? - Ez egy szívből jövő kiáltás volt. - Miért nem fogadtátok el az ajándékomat? Úgy bántatok vele, mint a szeméttel. Leírtam a levélben, hogy azt akarom, hogy kibéküljetek. De nem hallgattatok rám, hanem kardot rántottatok. Megöltétek egymást. Miért?<br />Könnyek csorogtak végig Katherine arcán, és Stefan arca is nedves lett. - Ostobák voltunk - felelte éppen annyira az emlékek<br />hatása alatt, mint a lány. - Egymást hibáztattuk a halálod miatt, és olyan ostobák voltunk... Katherine, ide figyelj! Az én hibám volt, én támadtam elsőként. És megbántam... nem is tudod, mennyire bánom azóta is. Nem tudod, hányszor gondoltam végig azt kívánva, bár lenne valami, amivel megváltoztathatnám. Mindent megadnék, hogy visszacsináljam... mindent. Megöltem a bátyámat... - A hangja elcsuklott, és könnyek ömlöttek a szeméből. Elena, akinek a szíve majd megszakadt a fájdalomtól, tehetetlenül Damon felé fordult, és észrevette, hogy még csak nincs is tudatában a jelenlétének. A vidámság eltűnt az arcáról, és intenzíven, áthatóan bámulta Stefant.<br />- Katherine, kérlek, hallgass meg! - mondta Stefan visszanyerve reszkető hangját. - Eleget bántottuk már egymást. Kérlek, hagyj minket elmenni! Vagy engem tarts meg, ha ezt akarod, de őket hagyd elmenni. Az én hibám volt. Tarts meg, és bármit megteszek, amit akarsz...<br />Katherine ékkő kék szeme elképesztően kékké vált, és végtelen bánat tükröződött benne. Elena levegőt sem mert venni, nehogy megtörje a varázst, miközben a vékony lány Stefan felé indult ellágyult, sóvárgó arccal.<br />De ekkor ismét előtérbe került Katherine jeges oldala, ami az arcára fagyasztotta a könnyeket. - Erre sokkal korábban kellett volna gondolnod - mondta. - Lehet, hogy akkor hallgattam volna rád. Először sajnáltam, hogy megöltétek egymást. Elmenekültem, még Gudrent is hátrahagyva, vissza haza. De nem volt semmim, még egy új ruhám sem, és éhes voltam, és fáztam. Lehet, hogy éhen haltam volna, ha Klaus nem talál rám.<br />Klaus. Elenának a rettegésén keresztül is eszébe jutott, mit mondott Stefan, Klaus volt az, aki vámpírt csinált Katherine-ből, aki a falusiak szerint gonosz volt.<br />- Klaus okosított ki - folytatta Katherine. - Ő mutatta meg, milyen a világ igazából. Az embernek erősnek kell lennie, és el kell vennie, amit akar. Csak magára szabad gondolnia. És most én vagyok a legerősebb. Én. Tudjátok, hogy lettem ilyen? - rögtön meg is válaszolta a kérdést, anélkül, hogy megvárta volna a reakciójukat. - Életek. Rengeteg élet. Embereké és vámpíroké, akik most már mind bennem vannak. Klaust száz-kétszáz évvel később öltem meg. Csodálkozott. Nem tudta, mennyit tanultam. Olyan boldog voltam, elvettem az életeket, és magamba töltöttem őket. De akkor ti is eszembe jutottatok, ti ketten, és az, amit tettetek. Hogy hogyan bántatok az ajándékommal. És tudtam, hogy meg kell, hogy büntesselek titeket. Végül rájöttem, hogy csináljam.<br />Idehoztalak titeket, mindkettőtöket. Én ültettem el a gondolatot a fejedben, Stefan, úgy, ahogy az emberek fejébe szoktam. Én vezettelek erre a helyre. Utána gondoskodtam arról, hogy Damon is kövessen. Elena itt volt. Szerintem valamilyen fokon a rokonom lehet , úgy néz ki, mint én. Tudtam, hogy ha meglátjátok, lelkifurdalásotok lesz. De nem lett volna szabad beleszeretnetek! - Katherine hangjában a neheztelést ismét düh váltotta fel. - Nem lett volna szabad elfelejtenetek! Nem lett volna szabad nekiadnod a gyűrűmet!<br />- Katherine...<br />Katherine szóáradata folytatódott. - Ó, annyira feldühítettetek. És most teszek róla, hogy megbánjátok, de nagyon. Tudom, melyikőtöket utálom a legjobban. Téged, Stefan. Mert téged szerettelek a legjobban. - Katherine láthatóan visszanyerte az önuralmát, a könnyek maradékát is letörölte az arcáról, és túljátszott méltósággal húzta ki a magát.<br />- Damont nem utálom annyira - folytatta. - Még az is lehet, hogy életben hagyom. - A szeme elkeskenyedett, majd tágra nyílt egy gondolattól. - Figyelj, Damon - mondta bizalmasan. - Te nem vagy olyan ostoba, mint Stefan. Te tudod, hogy mennek a dolgok igazából. Hallottam, hogy ezt mondtad. Láttam, hogy csinálod a dolgokat. - Előrehajolt. - Mióta Klaus meghalt, magányos vagyok. Te jó társaság lennél. Csak annyit kell mondanod, hogy engem szeretsz a legjobban. És akkor, ha megöltem őket, elmegyünk. Ha akarod, a lányt te ölheted meg. Megengedem. Mit gondolsz?<br />Ó, te jó ég, kavarodott fel ismét Elena gyomra. Damon tekintete Katherine sötétkék szemébe fúródott , mintha ki akarta volna fürkészni. És visszatért az arcára a könnyed derű. Ó, istenem, ne, gondolta Elena. Kérlek, ne...<br />Damon lassan elmosolyodott.<br />Tizenötödik fejezet<br />Elena néma rettegéssel figyelte Damont. Túlságosan jól ismerte ezt az ijesztő mosolyt. De miközben összeszorult a szíve, a fejében egy gúnyos kérdés fogalmazódott meg. És akkor mi van? Ő és Stefan mindenképpen meg fognak halni. Az a logikus, ha Damon menti a bőrét. És butaság lenne elvárni tőle, hogy szembemenjen a természetével.<br />Miközben azt a gyönyörű, önfejű mosolyt nézte, Elenát sajnálkozás öntötte el amiatt, ami Damonból válhatott volna.<br />Katherine elbűvölve mosolygott vissza a férfira. - Olyan boldogok leszünk együtt. Amint meghalnak, elengedlek. Téged nem akartalak bántani, igazából nem. Csak megharagudtam - nyújtotta ki karcsú kezét, hogy megsimogassa Damon arcát. - Sajnálom.<br />- Katherine - szólalt meg Damon. Még mindig mosolygott.<br />- Igen? - hajolt oda hozzá a lány.<br />- Katherine...<br />- Igen, Damon?<br />- Menj a pokolba!<br />Elena összerándult attól, ami ezután történt, még mielőtt bekövetkezett volna, mert megérezte az Erő vad feltornyosulását, egy rosszindulatú, zabolátlan erőét. Felsikoltott a Katherine-ben bekövetkező változások miatt. Az a szép kis arc eltorzult, olyasmivé változott, ami sem ember, sem állat nem volt. Katherine szemében vörös fény gyúlt, amikor Damonre vetette magát, és a fogai a férfi torkába mélyedtek.<br />Karmok ugrottak ki az ujjbegyeiből, amivel végigszántott Damon eleve vérző mellkasán, és feltépte a bőrét, amiből ömleni kezdett a vér. Elena folyamatosan sikoltozott, csak halványan érzékelte, hogy a kötelektől, amelyeknek nekifeszült, fáj a karja. Hallotta, hogy Stefan is kiabál, de Katherine mentális hangjának süketítő vijjogása mindent elnyomott.<br />Most megbánod! Teszek róla, hogy megbánd! Megöllek! Megöllek! Megöllek! Megöllek!<br />Maguk a szavak is fájtak, mintha tőrök vájtak volna Elena elméjébe. A nyers Erő megbénította, és hátralökte a vasrudakhoz. De nem tudott elmenekülni előle. Mintha mindenhonnan ez visszhangzott volna, úgy kalapált a koponyájában.<br />Megöllek! Megöllek! Megöllek!<br />Elena elájult.<br />Meredith, aki Judith néni mellett térdelt a kamrában, áthelyezte a súlyát, és megpróbálta kivenni az ajtó mögötti hangokat. A kutyák bejutottak a pincébe, nem tudta, hogyan, de a véres orrukból kiindulva úgy vélte, a szuterénablakokat törhették át. Most a kamra előtt álltak, de Meredith nem tudta, mit csinálnak ott. Túl nagy volt a csend.<br />Margaret, aki Robert ölébe bújt, felhüppögött.<br />- Cssss - súgta Robert gyorsan. - Semmi baj, édesem. Minden rendben lesz.<br />Meredith belenézett a férfi ijedt, eltökélt szemébe Margaret feje fölött. Majdnem téged vádoltunk azzal, hogy a Másik Erő vagy, gondolta. De ebben a pillanatban nem volt idő sajnálkozásra.<br />- Hol van Elena? Elena azt mondta, vigyázni fog rám - mondta Margaret tágra nyílt, komor pillantással. - Azt mondta, gondoskodik rólam. - Judith néni a szája elé kapta a kezét.<br />- Vigyáz rád - suttogta Meredith. - Csak most engem küldött maga helyett, ennyi. Ez az igazság- tette hozzá harciasan, és látta, ahogy Robert szemrehányása megrökönyödéssé olvad.<br />Odakint a csend kaparászásnak és rágásnak adta át a helyét. A kutyák nekiestek az ajtónak.<br />Robert a mellkasára húzta Margaret fejét.<br />Bonnié nem tudta, mióta dolgoznak. Minden bizonnyal órák óta. Úgy tűnt, egy örökkévalóság óta. A kutyák bejutottak a konyhán, és a régi, fa oldalajtókon keresztül. De eddig csak egy tucat tört át a tüzeken, amik barikádként égtek a nyílások előtt. És a fegyveres férfiak azokat is elintézték.<br />Ám Mr. Smallwood és a barátai puskái mostanra kiürültek. És kezdtek kifogyni az éghető dolgokból.<br />Vickie kicsivel korábban hisztériás rohamot kapott, sikoltozni kezdett, és úgy fogta a fejét, mintha fájna neki valami. Éppen lefogni próbálták, amikor végül elájult.<br />Bonnié odament Matthez, aki a tűz felett bámult kifelé a törött oldalajtón át. Tudta, hogy nem a kutyákat lesi, hanem valami sokkal távolabbi dolgot. Olyasmit, ami innen nem látszott.<br />- El kellett jönnöd, Matt - szólt oda neki. - Nem tehettél mást. - A fiú nem válaszolt, és nem fordult oda.<br />- Mindjárt itt a hajnal - folytatta Bonnié. - Lehet, hogy akkor elmennek a kutyák. - De már amikor kimondta, akkor is tudta, hogy ez nem igaz.<br />Matt nem válaszolt. Bonnié megfogta a vállát. - Stefan vele van. Stefan is ott van.<br />Matt végre válaszolt. Bólintott. - Stefan is ott van - mondta.<br />Egy újabb barna, vicsorgó alak vetette ki magát a sötétből.<br />Elena sokkal később tért magához. Onnan tudta, hogy látott, és nem csak a maréknyi gyertya fénye miatt, amiket Katherine gyújtott meg, hanem a hideg, szürke félhomálytól is, ami a kripta bejáratából szűrődött le.<br />Damont is látta. A férfi a padlón feküdt, a kötelékei a ruhájával együtt szakadtak le róla. Most már elég fény volt ahhoz, hogy jól látsszanak a sebei, és Elena nem volt biztos benne, hogy él-e. Elég mozdulatlan volt ahhoz, hogy halott legyen.<br />Damon? - gondolta. Csak miután megtette, akkor döbbent rá, hogy nem mondta ki hangosan. Katherine visítása valahogy lecsapott egy áramkört az agyában, vagy talán felébresztett valamit, ami aludt benne. És Matt vére is kétségkívül segített, attól kapott elég erőt, hogy végre megtalálja a belső hangját.<br />A másik irányba fordította a fejét. Stefan?<br />A fiú arcára árkokat vájt a fájdalom, de magánál volt. Túlságosan is. Elena szinte azt kívánta, bárcsak ő se érzékelné, ami velük történik, mint Damon.<br />Elena, válaszolt Stefan.<br />Hol van? - kérdezte Elena, miközben lassan körbejárt a szeme a helyiségen.<br />Stefan a kripta bejárata felé nézett. Nemrég felment. Talán a kutyákat ellenőrzi.<br />Elena azt hitte, elérte a félelem és rettegés végső határát, de nem így volt. Akkor még nem gondolt a többiekre.<br />Elena, sajnálom. Stefan arca olyasmivel volt tele, amit szavakkal nem lehetett kifejezni.<br />Nem a te hibád, Stefan. Nem te tetted ezt vele. Ő tette magával. Vagy... csak megtörtént vele, amiatt, amivé vált. Amivé váltunk. Elena gondolatai mögött végigfutott az emlék, ahogy megtámadta Stefant az erdőben, és ahogy akkor érezte magát, amikor Mr. Smallwood felé száguldott bosszúszomjasan. Én is lehettem volna, mondta.<br />Nemi Te soha nem válnál ilyenné.<br />Elena nem válaszolt. Ha most lenne Ereje, mit tenne Katherine-nel? Mit nem tenne meg vele? De tudta, hogy ha tovább beszélnének erről, azzal csak felizgatná Stefant.<br />Azt hittem, Damon el fog árulni minket, mondta.<br />Én is, válaszolta Stefan zavartan. Furcsa pillantással méregette a bátyját.<br />Még mindig gyűlölöd?<br />Stefan tekintete elsötétült. Nem, mondta csendesen. Nem, már nem gyűlölöm.<br />Elena bólintott. Ez valamiért fontos volt. Majd a rojtos idegei miatt összerándult, amikor valami beárnyékolta a kripta bejáratát. Stefan is megfeszült.<br />Jön. Elena...<br />Szeretlek, Stefan, mondta Elena reményét vesztve, miközben a ködös, fehér alak lezúdult.<br />Katherine előttük öltött alakot.<br />- Nem tudom, mi történik - szólalt meg ingerülten. - Elálljátok az alagutam útját. - Ismét Elena mögé pillantott, a törött sírfedél és a falban lévő lyuk felé. - Arrafelé szoktam közlekedni - folytatta, láthatóan észre sem véve Damon testét a lába előtt. - Átmegy a folyó alatt. Úgyhogy nem kell átkelnem a folyón. Inkább alatta kelek át. - Úgy nézett rájuk, mintha azt várta volna, hogy értékeljék a humorát.<br />Hát persze, gondolta Elena. Hogy lehettem ilyen ostoba? Damon velünk kelt át Alaric autójában a folyó felett. Ő akkor is átkelt a vízen, és valószínűleg még sokszor. Ő nem lehetett a Másik Erő.<br />Furcsa, hogy még ilyen ijedten is képes gondolkozni. Olyan volt, mintha az elméjének egy része valahonnan távolabbról figyelné.<br />- Most megöllek titeket - tudatta őket Katherine csevegő hangnemben. - Utána átmegyek a folyó alatt, hogy a barátaitokat is megöljem. Nem hinném, hogy a kutyák már megtették volna. De én gondoskodom róluk.<br />- Elenát engedd el - kérte Stefan. A hangja fojtott volt, de ettől nem lett kevésbé parancsoló.<br />- Még nem döntöttem el, hogy csináljam - folytatta Katherine oda sem figyelve. - Lehet, hogy megsütlek titeket. Ahhoz már majdnem elég a fény. És ezek nálam vannak. - Lenyúlt a ruhája elejébe, majd ökölbe szorítva húzta ki a kezét. - Egy... kettő... három! - mondta, miközben két ezüstgyűrűt, és egy aranyat dobott a földre. A bennük lévő kő éppen olyan kéken szikrázott, mint Katherine szeme, mint a nyakán lévő láncon függő kő.<br />Elena keze vadul megcsavarodott, és érezte a gyűrűsujján a sima űrt. Igaz volt. El sem tudta hinni, mennyire meztelenül érzi magát a nélkül a fémkarika nélkül. Elengedhetetlen volt az élethez, a túléléshez. Anélkül...<br />- Ezek nélkül meghaltok - mondta Katherine, gondtalanul végigsimítva a gyűrűkön a nagylábujjával. - De nem vagyok biztos benne, hogy elég lassan. - Majdnem a kripta túlsó faláig masírozott, ezüstszínű ruhája csillogott a félhomályban.<br />Ekkor támadt Elenának az ötlete.<br />A kezét tudta mozgatni. Ahhoz eléggé, hogy megfogja az egyiket a másikkal, és tudja, hogy már nem zsibbadnak. A kötelei meglazultak.<br />De Katherine erős volt. Hihetetlenül erős. És gyorsabb is Elenánál. Még ha Elena ki is szabadul, csak egy gyors mozdulatra lesz ideje. Megforgatta az egyik csuklóját, és érezte, hogy enged a kötél.<br />- Vannak más módszerek is - folytatta Katherine. - Megvághatlak titeket, és végignézhetem, ahogy elvéreztek. Szeretem nézni.<br />Elena a fogát összeszorítva erősebben kezdte feszegetni a kötelet. A keze fájdalmas szögben hajlott meg, de nem adta fel. Érezte, ahogy a lecsúszó kötél felhorzsolja a bőrét.<br />- Vagy patkányokkal - tépelődött Katherine. - Patkányozni is vicces lenne. Megmondhatnám nekik, mikor kezdjék, és mikor hagyják abba!<br />A másik kezét sokkal könnyebb volt kiszabadítani. Elena megpróbálta eltitkolni, ami a háta mögött folyt. Szeretett volna Stefannak szólni az elméjével, de nem mert. Nem akarta megkockáztatni, hogy Katherine meghallja.<br />Katherine egyenesen Stefan elé masírozott. - Szerintem veled fogom kezdeni - tolta oda az arcát. - Megint éhes lettem. És te olyan édes vagy, Stefan. Már el is felejtettem, mennyire édes.<br />A padlón egy fényes, szürke négyszög volt. A hajnal fénye. A kripta bejáratán szűrődött be. Katherine már járt kint abban a fényben. De...<br />Katherine hirtelen elmosolyodott, és csillogni kezdett a kék szeme. - Tudom! Majdnem teljesen kiiszlak, utána végig kell nézned, ahogy őt is megölöm! Csak annyi erőt hagyok benned, hogy láthasd, ahogy az orrod előtt meghal. Hát nem hangzik jól? - Vidáman összecsapta a tenyerét, és ismét piruettezett egyet, majd odébb táncolt.<br />Csak még egy lépést, gondolta Elena. Látta, ahogy Katherine megközelíti a fényes négyszöget. Csak még egy lépést...<br />Katherine megtette azt a lépést. - Akkor hát így lesz! - Elkezdett megfordulni. - Milyen jó...<br />Most!<br />Elena kirántotta görcsölő karját a kötél utolsó hurkaiból, és Katherine-re vetette magát. Mint egy támadó nagymacska. Egyetlen elszánt roham a zsákmány felé. Egyetlen esély. Egyetlen remény.<br />Teljes súlyával zuhant Katherine-re. A becsapódástól mindketten beestek a fényes négyszögbe. Elena érezte, hogy Katherine feje a kőpadlón csattan.<br />És az izzó fájdalmat is érezte, mintha az ő testét is méregbe mártották volna. Olyan volt, mint a vérszomj égető szárazsága, csak erősebb. Ezerszer erősebb. Kibírhatatlan volt.<br />- Elena! - kiáltott fel Stefan az elméjével és a hangjával. Stefan, gondolta Elena. Alatta gyűlni kezdett az Erő, ahogy Katherine döbbent tekintete összpontosítani kezdett. A szája dühösen megvonaglott, kimeredtek a szemfogai. Olyan hosszúak voltak, hogy belevágtak az alsó ajkába. Az eltorzult száj üvöltésre nyílt.<br />Elena ügyetlen keze Katherine torkán matatott. Az ujjai összezárultak Katherine kék nyakláncának hűvös fémjén. Minden erejével megrántotta, és érezte, hogy a lánc enged. Megpróbálta megmarkolni, de az ujjai dagadtnak és irányíthatatlannak tűntek, Katherine karomszerű keze pedig vadul markolászott. Végül a kő elgurult az árnyékba.<br />- Elena! - kiáltotta Stefan ismét azon a rettenetes hangon.<br />A lány úgy érezte, mintha fénnyel telne meg a teste. Mintha átlátszóvá változna. De ez a fény fájdalmas volt. Alatta Katherine eltorzult arca a téli égboltra meredt. Üvöltés helyett sikoltott, és a hangja egyre magasabbá vált.<br />Elena megpróbálta megemelni magát, de nem volt hozzá ereje. Katherine arca repedezni kezdett, széthasadt. Tűzvonalak nyíltak benne. A sikoltozás elért a csúcspontjára. Katherine haja meggyulladt, a bőre elfeketedett. Elena felülről és alulról is érezte a tüzet.<br />Majd azt érezte, hogy valami megragadja, a vállába markol, és elrántja. Az árnyék hűvöse olyan volt, mint a jeges víz. Valaki megfordította és magához ölelte Elenát.<br />A lány meglátta Stefan karját, ami vörös volt ott, ahol nap érte, és vérzett, ahol kiszakította magát a kötelékei közül. Meglátta az arcát, és azon az elborzadást és a szomorúságot. Aztán a tekintete elhomályosult.<br />Meredith és Robert, akik a kutyák véres orrát csapkodták az ajtóba mart lyukakon át, zavartan megálltak. A kutyák nem csattogtatták tovább a fogukat, nem kapdostak az ajtó felé. Az egyik orr megrándult, és visszacsusszant. Oldalra húzódott, hogy megnézze a társát. Meredith<br />észrevette, hogy a kutyák tekintete kába és homályos. Nem mozdultak. Robertre pillantott, aki lihegve állt.<br />A pincéből nem jött egyetlen hang sem. Mindent némaság öntött el.<br />De nem mertek reménykedni.<br />Vickie eszelős sikoltozása abbamaradt, mintha késsel vágták volna el. A kutya, amelyik Matt combjába mélyesztette a fogait, megmerevedett és megrándult, majd az állkapcsai ellazultak. Bonnié levegő után kapkodva lendült a kihunyó tűz mögé, hogy körülnézzen. Éppen elég volt a fény, hogy lássa a többi kutya odakint heverő testét.<br />Mattel egymásra támaszkodtak, és értetlenül néztek körbe.<br />Végre elállt a hó.<br />Elena lassan kinyitotta a szemét. Minden nagyon tiszta és nyugodt volt.<br />Örült, hogy a sikoltozás abbamaradt. Az rossz volt, fájt. Most már semmi nem fájt. Úgy érezte magát, mintha a teste ismét megtelt volna fénnyel, csak ezúttal fájdalom nélkül. Olyan volt, mintha nagyon magasan és könnyedén légpárnákon lebegne. Majdnem úgy érezte magát, mintha nem is lenne teste.<br />Elmosolyodott.<br />Nem fájt, ha elfordította a fejét, bár ettől felerősödött a laza, lebegő érzés. A földön húzódó halvány fény négyszögében meglátta egy ezüstszín ruha parázsló maradványait. Katherine ötszáz éves hazugsága igazsággá változott.<br />Akkor ennyi. Elena elfordította a szemét. Most már senkit nem akart bántani, és nem akart időt vesztegetni Katherine-re. Annyi fontosabb dolga volt.<br />- Stefan - mondta, majd meglátta, és elmosolyodott. Ó, ez csodálatos, így érezheti magát egy madár.<br />- Nem akartam, hogy ez legyen a vége - mondta enyhe bűntudattal. A fiú zöld szeme nedves volt. Ismét könnybe lábadt, de viszonozta Elena mosolyát.<br />- Tudom - válaszolta. - Tudom, Elena.<br />Megértette. Ez jó , ez fontos. Most könnyű volt látni, mi az, ami igazán fontos. És Stefan megértése többet jelentett Elena számára minden másnál a világon.<br />Úgy tűnt, mintha nagyon régen nem nézte volna meg magának igazán Stefant. Nem szánt rá időt, hogy elgyönyörködjön a szépségében, a sötét hajában és a tölgyfalevél-zöld szemeiben. De most meglátta, és meglátta a<br />szemén átsütő lelkét. Ezért megérte, gondolta. Nem akartam meghalni , most sem akarok. De újra megtenném, ha muszáj lenne.<br />- Szeretlek - suttogta.<br />- Én is szeretlek - szorította meg Stefan a kezét.<br />A furcsa, bágyadt könnyedség gyengéden elringatta. Elena alig érezte Stefan ölelését.<br />Azt gondolta volna, hogy rémült lesz. De nem volt az, mert Stefan mellette volt.<br />- Az emberek a bálon... most már nem lesz bajuk, igaz? - kérdezte.<br />- Most már nem lesz bajuk - suttogta Stefan. - Megmentetted őket.<br />- Nem tudtam elbúcsúzni Bonnie-tól és Meredithtől. Sem Judith nénitől. Meg kell mondanod nekik, hogy szeretem őket.<br />- Megmondom - felelte Stefan.<br />- Magad is megmondhatod nekik - lihegte egy másik hang, egy rekedtes, szokatlan csengésű. Damon odavonszolta magát a padlón Stefan mögött. Az arca szét volt marcangolva, vér csíkozta, de sötét tekintete égetett. - Használd az akaraterődet, Elena! Tarts ki! Megvan benned az erő...<br />Elena erőtlenül rámosolygott. Tisztában volt a helyzettel. Ami most történik, az csak bevégzi, ami két héttel azelőtt elkezdődött. Kapott tizenhárom napot, hogy elrendezze a dolgokat, hogy tisztázza a helyzetet Mattel, és elbúcsúzhasson Margarettől. Hogy megmondja Stefannak, hogy szereti. De ennek a kegyelmi időszaknak vége.<br />Viszont nem volt értelme megbántani Damont. Őt is szerette. - Megpróbálom - ígérte.<br />- Hazaviszünk - mondta a férfi.<br />- Még ne - ellenkezett Elena gyengéden. - Csak egy kicsit várjunk még.<br />Valami történt a feneketlenül sötét szempárral, és kialudt benne a szikra. Elena meglátta, hogy Damon is rájött.<br />- Nem félek - mondta Elena. - Vagyis hát... csak egy kicsit. - Szédülni kezdett, és nagyon kellemesen érezte magát, de úgy, mintha mindjárt elaludna. A dolgok távolodni kezdtek tőle.<br />Fájdalom ébredt a mellkasában. Nem félt túlzottan, de volt, amit sajnált. Annyi minden fog hiányozni, annyi mindent szeretett volna még kipróbálni.<br />- Ó - szólalt meg halkan. - Milyen furcsa.<br />A kripta falai mintha elolvadtak volna. Szürkévé és ködszerűvé váltak, és egy ajtószerű valami volt közöttük, mint az az ajtó, ami a föld alatti helyiségbe vezetett. Csak ez egy másfajta fénybe vitt.<br />- Milyen gyönyörű! - dünnyögte Elena. - Stefan Annyira fáradt vagyok.<br />- Most már pihenhetsz - suttogta a fiú.<br />- Nem fogsz elengedni? - Nem.<br />- Akkor nem fogok félni.<br />Valami felfénylett Damon arcán. Elena felé nyúlt, megérintette, majd csodálkozva húzta vissza a kezét.<br />- Ne legyél szomorú - mondta neki, amikor megérezte a hűvös nedvességet az ujjbegyén. De aggodalom sajdult benne. És ki marad itt, hogy megfejtse Damont? Ki fogja hajtani, ki fogja megérteni, mi rejlik benne igazából? - Vigyáznotok kell egymásra - szólalt meg. Az ereje egy része visszatért, mint amikor egy gyertya fellángol a szélben. - Stefan, megígéred? Megígéred, hogy vigyáztok egymásra?<br />- Megígérem - válaszolta a fiú. - Ó, Elena...<br />A lányt hullámokban árasztotta el az álmosság. - Az jó - felelte. - Az jó, Stefan.<br />Az ajtó közelebb került, olyan közel, hogy meg tudta volna érinteni. Kíváncsi volt, ott vannak-e mögötte valahol a szülei.<br />- Ideje hazamennem - suttogta.<br />És akkor a sötétség és az árnyékok eltűntek, és nem maradt semmi, csak a fény.<br />Stefan a karjában tartotta, amíg le nem csukódott a szeme. Aztán csak szorította, és visszatartott könnyei immár fék nélkül törtek elő. Ez másfajta fájdalom volt, mint amikor kihúzta a folyóból. Ebben nem volt harag, nem volt gyűlölet, csak az örökkévalónak tűnő szerelem.<br />Amitől csak még jobban fájt.<br />Stefan belenézett az egy-két lépésre lévő fényes négyszögbe. Elena elment a fénybe. Magára hagyta őt. De nem sokáig, gondolta.<br />A gyűrűje ott hevert a padlón. Még csak rá sem pillantott, miközben felállt, a szemét a fénysugáron tartva. Egy kéz ragadta meg és húzta vissza. Stefan a bátyja arcába nézett.<br />Damon arca olyan sötét volt, mint az éjfél, és Stefan gyűrűjét tartotta a kezében. Damon ráerőltette a gyűrűt az ujjára, majd elengedte.<br />- És most - szólalt meg, miközben fájdalmasan visszaereszkedett - oda mész, ahova akarsz. - Felvette a gyűrűt, amit Stefan Elenának adott, és<br />odanyújtotta. - Ez is a tiéd. Vedd el! Vedd el, és menj! - Elfordította az arcát.<br />Stefan sokáig bámulta az aranykarikát a bátyja tenyerében. Majd megmarkolta, és visszanézett Damonre. A bátyja szeme csukva volt, a légzése akadozott. Kimerültnek tűnt, és betegnek. Stefan pedig ígéretet tett Elenának.<br />- Gyere - mondta halkan, miközben a zsebébe csúsztatta a gyűrűt. - Menjünk el valahova, ahol ki tudod pihenni magad.<br />Átkarolta a bátyját, hogy felsegítse. Egy pillanatig csak tartotta a karjában.<br />Tizenhatodik fejezet<br />December 16., hétfő<br />Ezt Stefantól kaptam. A szobájában lévő dolgok nagy részét elajándékozta. Először azt mondtam, nem kell, mert nem tudtam, mit csináljak vele. De azt hiszem, most már van ötletem.<br />Az emberek máris felejteni kezdtek. Rosszul emlékeznek a részletekre, és olyan dolgokat tesznek hozzá, amiket csak képzeltek. A legrosszabb pedig az, hogy elméleteket gyártanak. Arra, hogy miért nem volt természetfeletti az egész, milyen racionális magyarázatok léteznek rá. Ez ostobaság, de nem lehet őket leállítani, különösen a felnőtteket.<br />Ők a legrosszabbak. Azt mondják, a kutyáknak víziszonyuk volt, vagy ilyesmi. Az állatorvos kitalált rá egy új nevet, valami veszettséget, amit denevérek terjesztenek. Meredith szerint ez vicces. Szerintem csak ostoba.<br />A gyerekek valamivel jobbak, különösen azok, akik ott voltak a bálon. Vannak páran, akikre szerintem támaszkodhatunk, például Sue Carsonra vagy Vickie-re. Vickie olyan sokat változott az elmúlt két napban, mintha csoda történt volna vele.<br />Nem olyan, amilyen az elmúlt két és fél hónapban volt, de nem is olyan, mint régen. Azelőtt elég libás volt, a keményfiúkkal lógott. De most szerintem nincs vele semmi baj.<br />Még Caroline sem volt ma olyan szörnyű. A másik szertartáson nem beszélt, de ezen igen. Azt mondta, Elena volt az igazi hókirálynő, amivel egy kicsit Sue korábbi beszédét utánozta, de valószínűleg ez a legtöbb, amit elvárhatunk tőle. Szép gesztus volt.<br />Elena olyan békésnek tűnt. Nem olyannak, mint egy viaszbábu, hanem mintha aludna. Tudom, hogy mindig ezt szokták mondani, de igaz. Ezúttal tényleg igaz.<br />Viszont utána arról beszéltek az emberek, hogy „csodával határos módon menekült meg a fulladástól, meg ilyenek. És hogy embóliában halt meg. Ami totál röhejes. De ettől támadt az az ötletem, hogy előszedem a másik naplóját a szekrényből. És utána megkérem Mrs. Grimesbyt, hogy rakja ki a könyvtárban, de ne az üveg mögé, mint Honoria Fell-ét, hanem oda, ahol az emberek megfoghatják és elolvashatják. Mert benne van az igazság. A valódi történet. És nem akarom, hogy bárki elfelejtse.<br />Szerintem a gyerekek emlékezni fognak rá.<br />Gondolom, meg kellene írnom, mi történt itt a többiekkel , Elena így akarná. Judith néni jól van, bár ő is azok közé tartozik, akik nem bírják feldolgozni az igazságot. Racionális magyarázatra van szüksége. Roberttel karácsonykor összeházasodnak. Az jót tesz majd Margaretnek.<br />Margaret fejében a helyén vannak a dolgok. Elmondta a szertartáson, hogy egy szép napon találkozik majd Elenával és a szüleivel, de nem most, mert még sok dolga van itt. Nem tudom, ki ültethette el ezt a gondolatot a fejében. Nagyon okos, négyéves létére.<br />Persze Alaric és Meredith is jól vannak. Amikor meglátták egymást azon a szörnyű reggelen, miután minden elcsendesedett, és a romokat kezdtük eltakarítani, gyakorlatilag egymás karjába vetették magukat. Szerintem valami elindult közöttük. Meredith azt mondta, majd akkor beszél róla, ha betöltötte a tizennyolcat, és leérettségizett.<br />Ez jellemző, totál jellemző. Mindig mások szerzik meg a pasikat. Azon gondolkozom, kipróbálom a nagyanyám egyik módszerét, hogy kiderüljön, férjhez megyek-e egyáltalán. Errefelé nincs senki, akihez hozzá akarnék menni.<br />Vagyis hát, ott van például Matt. Matt jó fej. De most csak egyetlenegy lány jár a fejében. Nem tudom, megváltozik-e ez valaha.<br />Tegnap a szertartás után orrba vágta Tylert, mert Tyler valami csúnyát mondott Elenáról. Tyler soha nem fog megváltozni, történjék bármi. Mindig az a gonosz, felfújt hólyag marad, mint most.<br />De Matt - nos, Matt szeme őrülten kék. És elképesztő jobbhorga van.<br />Stefan nem tudta megütni Tylert, mert nem volt ott. Még mindig rengetegen vannak a városban, akik azt hiszik, hogy ő ölte meg Elenát. Csak ő lehetett, mondják, mert más nem volt ott. Katherine hamvai szétszóródtak, mire a mentőosztag a kriptába ért. Stefan azt mondta, a kora miatt lobbant úgy lángra. Először is, amikor Katherine eljátszotta, hogy elégett, tudnia kellett volna, hogy egy fiatal vámpír nem válik olyan könnyen hamuvá. Hanem meghal, mint Elena. Csak az öregek hullanak porrá.<br />Néhányan - különösen Mr. Smallwood és a barátai - valószínűleg Damont hibáztatnák, ha elérnék. De nem tudják.<br />Ő nem volt ott, amikor bejutottak a kriptába, mert Stefan segített neki megszökni. Stefan nem mondta, hova, de szerintem valahova az erdőbe. A vámpírok biztosan gyorsan gyógyulnak, mert ma, amikor a szertartás után beszéltem vele, Stefan azt mondta, hogy Damon elment Fell’s Church-ből. Ettől nem volt túl boldog , szerintem Damon nem szólt neki. Úgy tűnik, most az a kérdés: mit csinál Damon? Ártatlan lányokat harapdál? Vagy megjavult? Egyikre sem vennék mérget. Damon fura figura volt. De jóképű. Átkozottul jóképű.<br />Stefan sem mondja meg, hová készül. De van egy sanda gyanúm, hogy Damon még meglepődhet, ha maga mögé néz. Mint kiderült, Elena megígértette Stefannak, hogy vigyáz rá, vagy mi. És Stefan nagyon, nagyon komolyan veszi az ígéreteit.<br />Sok szerencsét kívánok neki. És azt fogja csinálni, amire Elena utasította, és ez szerintem boldoggá teszi majd. Amennyire csak boldog lehet nélküle. Most a nyakán viseli a gyűrűt egy láncon.<br />Ha bárki szerint ez érzéketlenül hangzik, vagy úgy, mintha nem érdekelne Elena, az téved. Merje csak bárki ezt mondani. Meredithszel végigsírtuk a szombatot és a vasárnap nagy részét. És olyan dühös lettem, hogy szét akartam tépni és össze akartam törni mindent. Arra gondoltam, hogy miért pont Elena? Miért? Amikor annyi más ember meghalhatott volna azon az éjszakán. De az egész városból ő volt az egyetlen.<br />Persze megmentette a többieket, de miért kellett ezért az életét adnia? Ez nem igazság.<br />Á, megint sírni kezdtem. Ez történik, amikor az ember az élet igazságtalanságáról kezd gondolkozni. És nem tudom megmagyarázni, ez miért nem az. Szeretnék bedörömbölni Honoria<br />Feli kriptájába, és megkérni, hogy magyarázza el, de nem beszélne velem. Szerintem ezt senki nem tudja.<br />Szerettem Elenát. És nagyon fog hiányozni. Az egész iskolának. Olyan, mintha kialudt volna egy fény. Robert azt mondja, a neve latinul azt jelenti, hogy „fény".<br />Most már mindig lesz egy zug bennem, ahol nem ragyog a fény<br />Azt kívánom, bár el tudtam volna köszönni tőle, de Stefan azt mondja, azt üzente, szeret. Megpróbálok erre úgy gondolni, mint egy kis fényre, amit magammal vihetek.<br />Jobb, ha most abbahagyom az írást. Stefan menni készül, Matt, Meredith, Alaric és én pedig elbúcsúztatjuk. Nem akartam ennyire belemerülni ebbe , én soha nem írtam naplót. De szeretném, ha az emberek megtudnák az igazat Elenáról. Ő nem volt szent. Nem volt mindig kedves, jó, őszinte és udvarias. De erős volt, szeretett, és hűséges volt a barátaihoz, és a végén a legönzetlenebb dolgot tette, amit bárki tehet. Meredith azt mondta, a fényt választotta a sötétséggel szemben. Szeretném, ha az emberek tudnák ezt, hogy mindig emlékezzenek rá.<br />Én emlékezni fogok.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-64192342331087029522010-11-07T10:40:00.000-08:002010-11-07T10:46:01.344-08:00Vámpírnaplók 3. Tombolás 12. fej.Tizenkettedik fejezet<br />Stefan Elenához fordult, a hajában hópelyhek csillogtak. - Mi van Mattel?<br />- Emlékszem... valamire. Nem túl világosan. De az első este, amikor nem voltam önmagam... nem találkoztam Mattel? Nem...?<br />Rosszul lett a félelemtől és az aggodalomtól, amitől összeszorult a torka, és elakadt a szava. De nem kellett befejeznie, és Stefannak nem kellett válaszolnia. Látta a fiú szemében.<br />- Nem volt más választás, Elena - mondta a fiú. - Meghaltál volna emberi vér nélkül. Jobb lett volna, ha egy tudatlan áldozatra támadsz, és őt sebesíted, esetleg ölöd meg? A vérszomj ilyen következményekkel is járhat. Ezt szeretted volna?<br />- Nem - vágta rá Elena vadul. - De muszáj volt Mattét választani? Jaj, ne is válaszolj, nekem sem jut eszembe más. - Szaggatottan vette a levegőt. - De most aggódom érte, Stefan. Azóta nem láttam. Jól van? Mit mondott neked?<br />- Nem sokat - kapta el a pillantását Stefan. - Úgy lehetne összefoglalni, hogy „hagyjál békén". Tagadta, hogy bármi történt volna aznap este, és azt mondta, meghaltál.<br />- Úgy hangzik, mint akinek nem túl strapabíró az elméje - jegyezte meg Damon.<br />- Jaj, fogd már be! - szólt rá Elena. - Te maradj ki ebből, és ha már itt tartunk, szegény Vickie Bennettre is gondolhatnál. Szerinted ő hogy érezheti magát mostanában?<br />- Talán segítene, ha tudnám, ki az a Vickie Bennett. Folyamatosan őt emlegetitek, de én soha nem találkoztam vele.<br />- Dehogynem. Ne szórakozz velem, Damon... a temetőben, emlékszel? A romtemplomnál? A lány, akit egy szál kombinéban hagytál ott?<br />- Bocs, de nem emlékszem. Pedig általában emlékezni szoktam azokra, akiket kombinéban hagyok ott.<br />- Akkor, feltételezem, Stefan lehetett a tettes - vágta rá Elena gúnyosan.<br />Damon szemében harag csillant, amit rögtön egy veszélyes mosoly mögé rejtett.<br />- Lehet, hogy ő. Lehet, hogy te. Nekem mindegy, csak a vádaskodásból kezd már kicsit elegem lenni. És most...<br />- Várj - vágott a szavába Stefan meglepő visszafogottsággal. - Még ne menj. Beszéljük meg...<br />- Attól tartok, korábbi kötelezettségeimnek kell eleget tennem.<br />- Szárnyak lebbentek, és Stefan magára maradt Elenával.<br />Elena a szájához emelte az öklét. - A fenébe. Nem akartam feldühíteni. Különösen, miután egész este olyan civilizáltan viselkedett.<br />- Ne edd magad! - nyugtatta meg Stefan. - Szeret dühöngeni. Mit is mondtál Mattról?<br />Elena észrevette a kimerültséget Stefan arcán, és átkarolta a fiút.<br />- Ezt nem most fogjuk megbeszélni, de szerintem holnap elmehetnénk meglátogatni. Megmondani neki, hogy... - Elena tehetetlenül felemelte a kezét. Nem tudta, mit akar elmondani Mattnek, csak azt tudta, hogy muszáj tennie valamit.<br />- Azt hiszem - szólalt meg Stefan lassan -, hogy jobb lenne, ha te látogatnád meg. Én megpróbáltam beszélni vele, de nem volt hajlandó meghallgatni. Ezt megértem, de neked talán nagyobb szerencséd lesz. És úgy gondolom - hallgatott el, majd elszántan folytatta -, hogy egyedül jobban boldogulsz vele. Most is mehetsz.<br />Elena határozott pillantást vetett rá. - Biztos vagy benne?<br />- Igen.<br />- De... te jól leszel? Veled kellene maradnom...<br />- Jól leszek, Elena - felelte Stefan gyengéden. - Menj.<br />Elena habozott, majd bólintott. - Nem fog sokáig tartani - ígérte.<br />Elena észrevétlenül megkerülte a málló vakolatú favázas házat, és a ferde, „Honeycutt" feliratú postaládát. Matt ablaka nem volt bezárva. Gondatlan fiú, korholta magában Elena. Hát nem tudod, hogy így bármi beszökhet? Belökte az ablakot, de persze ennél tovább nem jutott. Egy láthatatlan akadály állt az útjában, ami sűrű légfalra emlékeztette.<br />- Matt - suttogta Elena. A szoba sötét volt, de az ágyon látott egy határozatlan alakot. Egy digitális óra sápadt zölden mutatta az időt: 12:15. - Matt - suttogta ismét Elena.<br />Az alak forgolódni kezdett. - Hmm?<br />- Matt, nem akarlak megijeszteni. - Elena megnyugtató hangon próbált beszélni, hogy inkább gyengéden ébressze a fiút, mint hogy halálra ijessze. - Én vagyok az, Elena, és beszélni szeretnék veled. Viszont először be kellene hívnod. Behívnál?<br />- Ööö. Gyere be!<br />Elenát elképesztette, mennyire hiányzik Matt hangjából bármiféle döbbenet. Csak akkor jött rá, hogy a fiú még mindig alszik, amikor bemászott az ablakon.<br />- Matt. Matt - suttogta, de nem mert túl közel menni hozzá. A szoba fülledt volt és meleg, a radiátor teljesen fel volt csavarva. Egy csupasz láb lógott ki az ágyon tornyosuló takarók közül, a másik végén pedig egy szőke fej.<br />- Matt? - Elena óvatosan odahajolt, és megérintette a fiút.<br />Na ezzel már sikerült reakciót kiváltania belőle. Matt egy mennydörgő nyögés kíséretében felpattant, és csapkodni kezdett maga körül. Amikor megpillantotta Elenát, tágra nyílt a szeme.<br />Elena azon kapta magát, hogy megpróbál kicsinek és ártalmatlannak tűnni, a legkevésbé sem fenyegetőnek. Visszahátrált a falhoz. - Nem akartalak megrémíteni. Tudom, hogy ez sokkol. De hajlandó vagy beszélgetni velem?<br />Matt egyszerűen csak bámulta tovább. Szőke haja verejtékes volt, és úgy az égnek meredt, mint egy csirke tollai. Elena látta, hogy lüktet a verőere a csupasz nyakán. Attól tartott, hogy Matt felpattan, és kiveti magát a szobából.<br />De ekkor a fiú válla leereszkedett, előreesett, és Matt lassan lehunyta a szemét. Mélyeket lélegzett, de szaggatottan.<br />- Elena.<br />- Igen - suttogta Elena.<br />- Te meghaltál.<br />- Nem. Itt vagyok.<br />- A halottak nem jönnek vissza. Az apám sem jött vissza.<br />- Tényleg nem haltam meg. Csak megváltoztam. - Matt szeme még mindig tiltakozóan be volt csukva, és Elena érezte, hogy elönti<br />a kétségbeesés hideg hulláma. - De azt kívánod, bár meghaltam volna, ugye? Most elmegyek - suttogta. Matt arca szétesett, és a fiú sírni kezdett.<br />- Ne! Jaj, ne! Jaj, ne! Matt, kérlek! - Elena azon kapta magát, hogy Mattet ölelgeti, és próbálja tartani magát, nehogy ő is sírva fakadjon. - Matt, ne haragudj , nem lett volna szabad idejönnöm.<br />- Ne menj el! - zokogta Matt. - Ne hagyj itt!<br />- Nem foglak. - Elena elveszítette a harcot, és a könnyei Matt nyirkos hajára hullottak. - Soha nem akartalak bántani - mondta. - Soha, Matt. Az a rengeteg helyzet, a rengeteg dolog, amit tettem... soha nem akartalak bántani. Tényleg... - Ezzel elhallgatott, és csak ölelte a fiút.<br />Kis idő múlva Matt zihálása lecsillapodott, és a fiú hátradőlt, majd a lepedővel letörölte az arcát. A tekintete kerülte Elenáét. Az arcán nemcsak<br />szégyen, de valami bizalmatlanság is tükröződött, mintha felvértezné magát valamire, amitől retteg.<br />- Oké, szóval itt vagy. Szóval élsz - mondta érdesen. - És mit akarsz?<br />Elena elképedt.<br />- Ne már, biztosan van valami. Mi az?<br />Elena szeme megint könnybe lábadt, de visszanyelte őket. - Azt hiszem, ezt megérdemlem. Sőt, tudom. Matt, most az egyszer nem akarok az égvilágon semmit. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért kihasználtalak... nemcsak aznap este, hanem mindig. Én szeretlek, és zavar, ha fáj neked valami. Arra gondoltam, esetleg jóvátehetném a dolgokat. - Némi súlyos csend után hozzátette: - Azt hiszem, most tényleg megyek.<br />- Ne, várj! Várj egy kicsit. - Matt ismét megdörgölte az arcát a lepedővel. - Figyelj. Ez hülyeség volt, és egy bunkó voltam...<br />- Az az igazság volt, te pedig úriember vagy. Különben már rég elküldtél volna a fenébe.<br />- Nem, egy ostoba bunkó vagyok. A földhöz kellene vernem a seggem az örömtől, hogy nem haltál meg. Mindjárt meg is teszem. Figyelj. - Elkapta a lány csuklóját, mire Elena meglepve pillantott rá. - Nem érdekel, ha te vagy a Fekete Lagúna, a Godzilla és a Frankenstein főszereplője egy személyben. Én csak...<br />- Matt. - Elena pánikszerűen befogta a fiú száját.<br />- Tudom. Annak a fekete köpenyes fickónak a menyasszonya vagy. Ne aggódj, emlékszem rá. Még kedvelem is, bár isten tudja, miért. - Matt nagy levegőt vett, és láthatóan lecsillapodott. - Nézd, nem tudom, Stefan elmesélte-e. Mondott nekem pár dolgot... hogy ő gonosz, hogy nem sajnálja, amit Tylerrel tett... érted, mire gondolok?<br />Elena lehunyta a szemét. - Azóta alig evett. Szerintem egyszer, ha elment vadászni. Ma majdnem sikerült megölniük, annyira legyengült.<br />Matt bólintott. - Szóval csak blöffölt. Tudhattam volna.<br />- Hát, igen, és nem. A vérszomj erős, erősebb, mint azt el tudnád képzelni. - Elena kezdett ráébredni, hogy aznap még nem evett, és már akkor éhes volt, mielőtt elindultak volna Alarichez. - Ami azt illeti... Matt, jobb, ha most megyek. Csak még egy dolog... ha megtartják holnap a bált, ne menj oda. Történni fog valami, valami rossz. Mi őrt állunk majd, de nem tudom, mit tehetünk.<br />- Ki az a „mi"? - kérdezte Matt élesen.<br />- Stefan, valószínűleg Damon és én. És Meredith és Bonnié... továbbá Alaric Saltzman. Ne is kérdezd. Hosszú történet.<br />- De mi ellen őrködtök?!<br />- Elfelejtettem, hogy te nem tudod. Ez is hosszú történet, de... nos, a rövid válasz az, hogy az ellen, ami engem megölt. Ami támadásra sarkallta a kutyákat a búcsúztatómon. Valami gonosz ellen, Matt, ami egy ideje Fell’s Church-ben tartózkodik. És holnap este megpróbáljuk megakadályozni, hogy bármit is tegyen. - Elena megpróbált nem izegni-mozogni. - Nézd, ne haragudj, de muszáj mennem. - A tekintete minden szándéka ellenére Matt széles, kék nyaki erére vándorolt.<br />Amikor sikerült leszakítani róla a pillantását, és a fiú arcába nézni, látta, hogy a döbbenet helyét megértés veszi át. Majd valami elképesztő dolog: elfogadás. - Csak nyugodtan - válaszolta Matt.<br />Elena azt hitte, rosszul hallotta. - Matt?<br />- Azt mondtam, csak nyugodtan. A múltkor sem fájt.<br />- Nem. Matt, tényleg nem. Nem azért jöttem...<br />- Tudom. De én így akarom. Olyasmit akarok adni, amit nem kértél. - Egy másodperc szünet után hozzátette: - A régi szép idők emlékére.<br />Stefan, gondolta Elena. De hisz Stefan mondta, hogy jöjjön el, és jöjjön egyedül. Stefan tudta, döbbent rá. És nem zavarta. Ez volt az ajándéka Mattnek... és neki.<br />De hozzád megyek vissza, Stefan, gondolta.<br />Miközben Matt felé hajolt, a fiú azt mondta: - Holnap én is odamegyek segíteni. Még akkor is, ha nem vagyok meghívva.<br />Majd Elena ajka a torkához ért.<br />December 13., péntek<br />Kedves Naplóm! Eljött a nagy nap.<br />Tudom, hogy ezt már írtam, vagy legalábbis gondoltam. De ma van a nagy nap, amikor minden eldől. Ez az.<br />Stefan is érzi. Ma azzal a hírrel jött vissza az iskolából, hogy a bál még áll - Mr. Newcastle nem akart pánikot kelteni azzal, hogy lefújja. Az a terv, hogy „biztonsági őrök" lesznek odakint, vagyis, gondolom, rendőrök. És talán Mr. Smallwood és a barátai, puskával.<br />Bármi is történjék, szerintem nem tudják megakadályozni.<br />Abban sem vagyok biztos, hogy mi igen.<br />Ma egész nap havazott. Az utakat is befújta, ami azt jelenti, hogy a városból se ki, se be kerekes járművön. Amíg oda nem jutnak a hókotrók, vagyis reggelig, amikor már késő lesz.<br />És a levegőben is van valami furcsa. Nem csak a hó. Mintha valami még annál is hidegebb állna lesben. Hátrahúzódva, ahogy az óceán visszahúzódik szökőár előtt. És amikor megindul. ..<br />Ma eszembe jutott a másik naplóm, ami a szekrény aljában, a deszkák alatt van a hálószobámban. Ha van még bármim is, akkor az a naplóm. Gondoltam arra, hogy előszedem, de nem akarok megint hazamenni. Nem hiszem, hogy sikerülne feldolgoznom, és tudom, hogy Judith néninek sem, ha meglátna.<br />Meglep, hogy bárkinek is sikerül. Meredithnek, Bonnie-nak. különösen Bonnie-nak. Vagyis hát Meredithnek is, ha arra gondolunk, min ment keresztül a családja. Mattnek.<br />Ők jó és hü barátok. Furcsa, régen azt hittem, hogy nem élném túl egy galaxisnyi barát és rajongó nélkül. Most tökéletesen elég három is, köszönöm. Mert ők igaz barátok.<br />Nem tudom, mennyire voltak fontosak régebben. Vagy Margaret, vagy akár Judith néni. És a többiek az iskolában... Tudom, hogy pár hete azt mondtam, az sem érdekel, ha a Robert E. Lee teljes népessége holtan esik össze, de ez nem igaz. Ma mindent meg fogok tenni, hogy megvédjem őket.<br />Tudom, hogy egyik témáról a másikra ugrálok, de csak olyasmikről beszélek, ami fontos nekem. Összeszedem ezeket a dolgokat a fejemben. A biztonság kedvéért.<br />Hát, itt az idő. Stefan már vár. Befejezem ezt az utolsó sort, és indulok.<br />Szerintem győzni fogunk. Remélem.<br />Mindenesetre megpróbáljuk.<br />A történelem terem meleg volt, és ragyogó világos. Az iskolaépület túlsó végén az ebédlő még fényesebb volt, karácsonyi égők és dekorációk díszítették. Amikor odaért, Elena biztos távolból végigvizslatta, és figyelte, ahogy a párok megérkeznek a bálra, és elhaladnak az ajtóban álló rendőrök előtt. Maga mögött érezve Damon jelenlétét, rámutatott egy hosszú, világosbarna hajú lányra.<br />- Vickie Bennett - mondta.<br />- Elhiszem - válaszolta Damon.<br />Elena végignézett rögtönzött főhadiszállásukon. Alaric asztalát lepakolták, és a férfi az iskola nagyléptékű térképe fölé hajolt. Meredith mellette görnyedt, sötét haja a férfi ingujjára hullott. Matt és Bonnié odakint vegyültek a bálozok közé a parkolóban,<br />Stefan és Damon pedig az iskola körül őrjáratoztak. Ezt váltásokban szándékoztak tenni.<br />- Jobb lenne, ha te bent maradnál - javasolta Alaric Elenának. - Másra sincs szükségünk, mint hogy valaki meglásson, és üldözni kezdjen egy karóval.<br />- Egész héten a városban mászkáltam - mosolygott Elena. - Ha nem akarom, hogy meglássanak, nem fognak meglátni. - De azért beleegyezett, hogy a történelemteremből koordinálja a dolgokat.<br />Ez olyan, mint egy kastély, gondolta, miközben azt figyelte, ahogy Alaric bejelöli a rendőrök és a többi férfi helyzetét a térképen. És mi vagyunk az őrei. Én és hű lovagjaim.<br />A falon lévő kerek, lapos óra egyre ütötte a másodperceket. Elena figyelte, miközben be- és kiengedte az embereket az ajtón. Forró kávét öntött egy termoszból azoknak, akik igényelték. Végighallgatta a bejövő jelentéseket.<br />- Az iskola északi végében minden csendes.<br />- Most koronázták Caroline-t hókirálynővé. Mily meglepő.<br />- Páran balhéztak a parkolóban... most gyűjtötte be őket a seriff. Eljött, majd elmúlt az éjfél.<br />- Lehet, hogy valahol máshol történik valami - vetette fel Bonnié, miközben kilépett a csizmájából, majd belekukucskált.<br />- Nem lehet tudni, hol fog történni - jelentette ki Elena határozottan. - De abban nem tévedtünk, hogy bekövetkezik.<br />- Lehet - szólalt meg Alaric elgondolkozva -, hogy mégis van módja. Mármint annak, hogy megtudjuk, hol következik be. - Amikor kérdőn felemelkedtek a fejek, hozzátette: - Egy jóslatra lenne szükségünk.<br />Minden szem Bonnié felé fordult.<br />- Jaj, ne - vágta rá Bonnié. - Azzal már végeztem. Utálom.<br />- Ez egy nagyszerű adottság... - kezdte Alaric.<br />- Ez egy nagy púp a hátamon. Nézze, maga nem érti. A szokásos jóslások is elég rosszak. Az idő nagy részében olyan dolgokra kell rájönnöm, amiket nem akarok tudni. De amikor megszállnak... az rettenetes. És utána még csak nem is emlékszem, miket mondtam. Borzalmas.<br />- Amikor megszállnak? - visszhangozta Alaric. - Az micsoda?<br />Bonnié felsóhajtott. - Ami a templomban történt velem - magyarázta türelmesen. - Másfajta jóslásokra is képes vagyok, például vízzel, vagy tenyérből - pillantott Elenára, majd elkapta a tekintetét -, meg ilyesmi. De van, amikor... valaki... megszáll, és csak felhasznál, hogy rajtam keresztül beszélhessen. Olyan, mintha valaki más lenne a testemben.<br />- Mint a temetőben, amikor azt mondtad, hogy vár rám valami - jegyezte meg Elena. - Vagy amikor figyelmeztettél, hogy ne menjek a híd közelébe. Vagy amikor eljöttél vacsorázni, és azt mondtad, hogy a Halál, az én halálom ott van a házban. - Automatikusan Damonra pillantott, aki közömbösen viszonozta a tekintetét. De persze az tévedés volt, gondolta Elena. Nem Damon volt a halálom. Akkor mit jelenthetett ez a jóslat? Egy<br />szempillantásra valami megcsillant az elméjében, de még mielőtt elkaphatta volna, Meredith vágott a szavába.<br />- Olyan, mintha egy másik hang beszélne Bonnie-n keresztül - magyarázta Alaricnek. - Még a külseje is megváltozik. Lehet, hogy a templomban nem volt elég közel hozzá ahhoz, hogy lássa.<br />- De erről miért nem szóltatok? - lett Alaric izgatott. - Ez fontos lehet. Ez az... entitás... legyen bármi, létfontosságú információkkal láthat el minket. Segíthet tisztázni a Másik Erő rejtélyét, vagy legalábbis tippeket adhat, hogyan győzhetjük le.<br />Bonnié a fejét rázta. - Nem. Ez nem olyasmi, ami füttyszóra ugrik, és nem válaszol kérdésekre. Csak megtörténik velem. És én utálom.<br />- Úgy érted, nem jut eszedbe semmi, amivel előidézheted? Bármi, amitől előjött korábban?<br />Elena és Meredith, akik nagyon is jól tudták, mivel lehet előidézni, egymásra néztek. Elena beharapta az arcát. Ez Bonnié döntése. Erről Bonnie-nak kell döntenie.<br />Bonnié, aki a tenyerébe temette az arcát, vetett egy oldalpillantást Elenára a vörös fürtjei közül. Majd lehunyta a szemét, és felnyögött.<br />- Gyertyák - jelentette ki. - Mi?<br />- Gyertyák. Lehet, hogy a gyertyaláng. Értse meg, nem lehetek biztos benne, nem ígérhetek semmit...<br />- Valaki menjen, és túrja fel a kémialabort - adta ki az utasítást Alaric.<br />Ahhoz hasonló jelenet következett, mint amikor Alaric megérkezett az iskolába, és arra kérte őket, hogy állítsák körbe a székeiket. Elena körbenézett a gyertyafénnyel kísértetiesen megvilágított arcokon. Ott volt a feszes állkapcsú Matt. Mellette Meredith, akinek a sötét szempillái hosszú árnyékokat vetettek felfelé. És Alaric, aki türelmetlenül előrehajolt. Majd Damon, az arcán táncoló fényekkel és árnyékokkal. Stefan, akinek Elena szerint túlságosan kiállt az arccsontja. És végül Bonnié, aki még a gyertya aranyfényében is törékenynek és sápadtnak tűnt.<br />Össze vagyunk kapcsolva, gondolta Elena, akire ugyanaz az érzés tört rá, mint a templomban, amikor megfogta Stefan és<br />Damon kezét. Eszébe jutott az a vékony, fehér viaszkarika, ami a vizes edényben úszott. Ha összefogunk, meg tudjuk csinálni.<br />- Egyszerűen csak belenézek a gyertyába - jelentette ki Bonnié enyhén remegő hangon. - És nem gondolok semmire. Megpróbálom... megnyitni magamat előtte. - Nagyokat kezdett lélegezni, miközben a gyertya lángjába meredt.<br />És akkor megtörtént, éppen úgy, mint azelőtt. Bonnié arca kisimult, minden kifejezés eltűnt róla. A szeme éppen olyan kifejezéstelenné vált, mint a kőangyalkáé a temetőben.<br />Egy szót sem szólt.<br />Elena ekkor döbbent rá, hogy nem állapodtak meg abban, mit kérdezzenek. Végigtúrta az elméjét, hogy találjon egy kérdést, még mielőtt megszakad a kapcsolat. - Hol találhatjuk meg ezt a Másik Erőt? - kérdezte közvetlenül azelőtt, hogy Alaric kinyögte volna:<br />- Ki vagy te?<br />A hangjuk összekeveredett, a kérdéseik egyszerre hangzottak fel. Bonnié kifejezéstelen arca odafordult, és vak tekintete végigfutott a körön. Majd egy hang, ami nem Bonnie-é volt, azt mondta:<br />- Gyertek, nézzétek meg.<br />- Várjunk csak egy percet - szólalt meg Matt, amikor Bonnié továbbra is transzban felállt, és az ajtó felé indult. - Hová megy?<br />Meredith felkapta a kabátját. - Vele tartunk?<br />- Hozzá ne nyúljatok - figyelmeztette őket Alaric talpra szökkenve, miközben Bonnié kisétált az ajtón.<br />Elena Stefanra, majd Damonre pillantott. Egyszerre követték Bonnie-t végig az üres, visszhangos folyosón.<br />- Hova megyünk? Melyik kérdésre válaszolt? - követelt magyarázatot Matt. Elena csak a fejét rázta. Alaric ügetni kezdett, hogy lépést tudjon tartani Bonnié sikló tempójával.<br />Amikor kiértek a hóba, Bonnié lelassított, és Elena meglepetésére odasétált Alaric autójához a tanári parkolóban, és megállt mellette.<br />- Nem férünk be mindannyian , én majd Mattel utánatok megyek - szólalt meg gyorsan Meredith. Elena, aki éppen annyira borzongott a rossz előérzettől, mint a hidegtől, beült Alaric kocsijának hátuljába, amikor kinyitották neki az ajtót, Damonnel és Stefannal a két oldalán. Bonnié elöl foglalt helyet. Egyenesen maga elé nézett, és nem szólalt meg. De miközben Alaric kifordult a parkolóból, felemelte az egyik fehér kezét, és mutogatni kezdett. Jobbra a Lee Streeten, és balra az Arbor Greenen. Egyenesen Elena háza felé, majd jobbra a Thunderbirdön. Az Old Creek Road felé.<br />Elena ekkor döbbent rá, hová mennek.<br />A másik hídon keresztül hajtottak a temetőbe, azon, amit mindenki új hídnak hívott, hogy megkülönböztessék a Wickery hídtól, ami immár nem<br />létezett. A kapu felőli oldalról közeledtek, onnét, ahol Tyler hajtott fel, amikor elvitte Elenát a romtemplomhoz.<br />Alaric éppen ott állította le az autóját, ahol korábban Tyler. Meredith mögöttük parkolt le.<br />Elena rettenetes déjà vu közepette túrázott fel a dombtetőre, majd át a kapun, Bonnie-t követve oda, ahol a romtemplom állt az ujjként a viharos ég felé meredező tornyával. Az üres lyuknál, ami egykor a bejárat volt, Elena megtorpant.<br />- Hová viszel minket? - kérdezte. - Idefigyelj. Elárulnád, melyik kérdésre válaszoltál?<br />- Gyere, és meglátod.<br />Elena tehetetlenül pillantott a többiekre, majd átlépett a küszöbön. Bonnié lassan odasétált a fehér márvány sírhoz, majd megállt.<br />Elena ránézett, majd Bonnié kísérteties arcára. Minden szőrszál az égnek meredt a karján és a tarkóján. - Jaj, ne... - suttogta. - Csak ezt ne.<br />- Elena, miről beszélsz? - kérdezte Meredith. Elena szédelegve meredt Thomas és Honoria Feli fekvő márványszobrára a sírláda tetején. - Ezt ki lehet nyitni - suttogta.<br />Tizenharmadik fejezet<br />Gondolod, hogy nekünk... be kell most néznünk? - kérdezte Matt.<br />- Nem tudom - válaszolta Elena elkeseredetten. Most sem kívánta jobban látni, mi van a kripta belsejében, mint amikor Tyler javasolta, hogy nyissák ki és gyalázzák meg. - Lehet, hogy nem bírjuk majd felnyitni - tette hozzá. - Tylernek és Dicknek sem ment. Csak akkor kezdett félrecsúszni, amikor én is nekidőltem.<br />- Hát dőlj neki most is, lehet, hogy van benne valami rejtett zár - javasolta Alaric, és amikor Elena engedelmes mozdulata nem járt eredménnyel, hozzátette: - Rendben, akkor fogjuk meg, és lássunk neki... így. Na, gyerünk...<br />Guggolva felnézett Damonre, aki mozdulatlanul állt a sír mellett, és láthatóan jól szórakozott. - Elnézést - mondta Damon, Alaric pedig a homlokát ráncolva hátralépett. Damon és Stefan megfogták a fedél két végét, és megemelték.<br />A fedél le is jött, és Damon Stefannal csikorogva lecsúsztatta a láda egyik oldala mellett.<br />Elena nem tudta rávenni magát, hogy közelebb menjen.<br />Ehelyett hányingerrel küszködve koncentrált Stefan arckifejezésére. Abból majd kiderül, mi vár rájuk odabent. Képek villantak át az agyán pergamenszínű, mumifikálódott holttestekről, rothadó hullákról, vigyorgó koponyákról. Ha Stefan elborzad, elszörnyed, rosszul lesz...<br />De amikor Stefan bepillantott a kriptába, az arcán csak zavart meglepetés tükröződött.<br />Elena nem bírta tovább. - Mi az?<br />Stefan egy félmosolyt vetett rá, majd Bonnie-ra pillantva azt mondta: - Gyere, és nézd meg!<br />Elena a kripta mellé óvakodott, és lenézett. Majd felkapta a fejét, és elképedten pillantott Stefanra.<br />- Mi ez?<br />- Nem tudom - válaszolta a fiú. Meredithhez és Alarichez fordult. - Van valakinél elemlámpa? Vagy kötél?<br />Miután belenéztek a ládába, mindketten a kocsijuk felé indultak. Elena maradt, ahol volt, lefelé bámult, erőltette a sötétben látó képességét. Még mindig nem tudta elhinni.<br />A sír nem sír volt, hanem egy ajtó.<br />Értette már, miért csapta meg belőle hideg szél, amikor megmozdult a keze alatt aznap éjjel. Valami üregbe vagy pincébe bámult. Csak az egyik falát látta, azt, ami közvetlenül alatta zuhant a mélybe, és vashurkok voltak beleágyazva létraként.<br />- Tessék - mondta Stefannak a visszatérő Meredith. - Alaricnek van egy elemlámpája, és itt az enyém is. És itt a kötél, amit Elena rakott a kocsimba, amikor érted mentünk.<br />Meredith elemlámpájának vékony sugara végigszaladt az alattuk lévő sötét helyen. - Nem látok nagyon be, de üresnek tűnik - mondta Stefan. - Lemegyek előre.<br />- Lemész?- kérdezte Matt. - Figyelj, biztos vagy benne, hogy le kell mennünk? Bonnié, mit szólsz?<br />Bonnié meg sem mozdult. Ugyanott állt az arcán azzal a végtelenül elvont kifejezéssel, mintha semmit nem látna. Egy szó nélkül átdobta a lábát a sírláda peremén, megfordult, és elkezdett leereszkedni.<br />- Hűha - szólalt meg Stefan. Visszadugta az elemlámpát a kabátja zsebébe, megtámaszkodott a sírláda szélén, és leugrott.<br />Elenának nem volt ideje kiélvezni Alaric arckifejezését , lehajolt, és lekiabált. - Jól vagy?<br />- Jól. - Alulról felpislogott rá a zseblámpa. - Bonnié is boldogulni fog. A kampók végig lejönnek. De azért hozzátok a kötelet.<br />Elena Mattre pillantott. A fiú tehetetlenül és valamiféle megadással nézett rá, majd bólintott. Elena vett egy mély levegőt, és ugyanúgy a láda szélére támaszkodott, mint Stefan. Hirtelen valaki elkapta a csuklóját.<br />- Most jutott eszembe valami - mondta Meredith komoran. - Mi van, ha Bonnié entitása a Másik Erő?<br />- Nekem ez már rég eszembe jutott - válaszolta Elena. Megveregette Meredith kezét, lefeszegette a sajátjáról, és leugrott.<br />Stefan ölelésében állt fel, és körülnézett. - Te jó ég...<br />Furcsa egy hely volt. A falakat kő borította. Simák voltak, szinte mintha lecsiszolták volna. Helyenként vas gyertyatartók voltak felerősítve, néhányban gyertyamaradványt láttak. Elena nem látta a helyiség túlsó végét, de az elemlámpa egy kovácsoltvas kaput világított meg a közelükben, olyat, amilyen az oltárt védi némely templomokban.<br />Bonnié még csak most ért a fémlétra aljára. Némán várakozott, miközben a többiek is leereszkedtek, először Matt, utána Meredith, végül Alaric a másik elemlámpával.<br />Elena felnézett. - Damon?<br />Látta a férfi alakját a világosabb fekete négyszög keretében, ahol a sírbolt az égbe nyílt. - Nos?<br />- Velünk vagy? - kérdezte. Nem azt, hogy „velünk jössz-e". Tudta, hogy Damon érteni fogja a különbséget.<br />Öt szívdobbanásnyit várt a kérdését követő csendben. Hat, hét, nyolc...<br />Levegő lebbent, és Damon kecsesen földet ért. De nem nézett Elenára. A tekintete furcsán távoli volt, és a lány nem tudott olvasni az arcában.<br />- Ez egy kripta - szólalt meg Alaric csodálkozva, miközben a lámpája bevilágította a sötétséget. - Egy föld alatti kamra a templom alatt, amit temetkezésre használtak. Ilyeneket általában nagyobb templomok alá építenek.<br />Bonnié egyenesen odasétált a cirádás kapuhoz, és rátette az egyik kis, fehér kezét, majd kinyitotta. Az ajtó kilendült.<br />Elenának most már túl gyorsan vert a szíve ahhoz, hogy a dobbanásokat számolja. Valahogy kényszerítette a lábait, hogy lépjenek előre, és kövessék Bonnie-t. A kiélezett érzékszervei szinte fájdalmasan pontosak voltak, de semmit nem árultak el arról, hova megy. Stefan zseblámpájának a fénye olyan vékony volt, hogy csak a kőpadlót világította meg, és Bonnié rejtélyes alakját.<br />Bonnié megállt.<br />Ez az, gondolta Elena, a torkában akadó lélegzettel. Ó, te jó ég, ez az , most tényleg ez az. Hirtelen olyan érzése támadt, mintha egy élénk álom kellős közepén lenne, egy olyanban, amiben tudja, hogy álmodik, de semmit nem képes megváltoztatni, sem felébredni. Az izmai megbénultak.<br />Érezte a többiek rémületének illatát, és a mellette haladó Stefan félelmének csípős aromáját. A fiú lámpájának fénye végigsepert a Bonnié mögötti tárgyakon, de Elena szeme először nem tudta azonosítani őket. Szögeket látott, síkokat, kontúrokat, majd valami fókuszba ugrott. Egy holtsápadt arc, ami groteszkül oldalra billen...<br />A sikolynak végül nem sikerült feltörnie a torkából. Csak egy szobor volt az, ismerős vonásokkal. Ugyanolyanokkal, mint a felette lévő sírkövön. Ez a sírkő annak az ikerpárja volt, amin átjöttek. De ezt megrongálták, a kőfedelét kettétörték, és a kripta falának dobták. Valami szét volt szórva a padlón, ami törékeny elefántcsont-pálcikákra emlékeztetett. Márványdarabok, próbálta Elena elkeseredetten meggyőzni magát , csak márvány, márványdarabok.<br />Szétszórt, összetaposott emberi csontok voltak. Bonnié megfordult.<br />Szív alakú arca úgy mozgott, mintha a merev, üres tekintete a csoportot fürkészné. Közvetlenül Elenával szemben állt meg.<br />Majd összerezzenve megbotlott, és hirtelen előrelendült, mint egy marionett bábu, aminek elvágták a zsinórjait.<br />Elena alig tudta elkapni, félig maga is elesett. - Bonnié? Bonnié? - A barna szempár, ami tágra nyílt és zavarttá vált, Bonnié sajátja volt. - De mi történt? - kérdezte Elena. - Hova ment?<br />- Itt vagyok.<br />A feldúlt sírbolt felett homályos fény gyúlt. Nem, nem fény, gondolta Elena. A szemével érzékelte, de nem normál spektrumú világosság volt. Hanem valami különösebb az infravörösnél vagy az ultraibolyánál, olyasmi, amit az emberi szem képtelen felfogni. Valami külső Erő mutatta meg neki, kényszerítette az agyába.<br />- A Másik Erő - suttogta, miközben megfagyott benne a vér.<br />- Nem, Elena.<br />- Ez a hang nem hang volt, éppen úgy, ahogy a látomás nem fény. Olyan halkan szólt, mint a csillagfény, és éppen olyan szomorúan. Elenát emlékeztette valamire.<br />Anya? - gondolta riadtan. De nem az édesanyja hangja volt. A sír feletti ragyogás mintha örvényleni és forogni kezdett volna, és Elena egy másodpercre egy arcot pillantott meg, egy gyengéd, szomorú arcot. És akkor rádöbbent.<br />- Már vártalak - mondta halkan Honoria Feli hangja. - Itt végre a saját alakomban tudok veled beszélni, nem Bonnié ajkain keresztül. Hallgass meg! Kevés az időd, és hatalmas a veszély.<br />Elena megtalálta a hangját. - De mi ez a terem? Miért hozott minket ide?<br />- Te kértél rá! Nem mutatkozhattam, amíg meg nem kértél. Ez a te csatameződ.<br />- Nem értem.<br />- Ezt a kriptát Fell’s Church népe építette számomra. Nyughelyként a testemnek. Titkos helyként annak, akinek titkos képességei voltak életében. Bonnie-hoz hasonlóan én is tudtam olyan dolgokat, amiket senki más. Láttam olyat, amit senki más.<br />- Jósnő volt - suttogta Bonnié mély hangon.<br />- Akkoriban ezt boszorkányságnak hívták. De én soha nem használtam a képességeimet rosszra, és amikor meghaltam, felépítették nekem ezt az<br />emlékművet, hogy a férjemmel békében nyugodhassunk. De utána, sok évvel később megzavarták a nyugalmunkat.<br />A túlvilági fény felkavarodott és szétfolyt, Honoria alakja megremegett. - Egy másik Erő érkezett Fell’s Church-be, telve gyűlölettel és pusztításvággyal. Meggyalázta a nyughelyemet, és szétszórta a csontjaimat Ideköltözött. Innen járt gonoszkodni a városommal. Felébresztett.<br />Már az elejétől fogva próbáltalak figyelmeztetni, Elena. Itt él a temető alatt. Rád várt, téged figyelt. Néha egy bagoly képében...<br />Egy bagoly. Elena gondolatai száguldani kezdtek. Egy bagoly, mint amit a templom tornyában látott. Mint ami a pajtában volt, mint ami a fekete akácon ült az otthona mellett.<br />Bagoly... ragadozó madár... húsevő, gondolta. Majd eszébe jutottak a hatalmas, fehér szárnyak, amik mintha a látóhatárig értek volna mindkét oldalon. Egy óriási, ködből vagy hóból álló madár, ami őt üldözi, rá összpontosít, telve vérszomjjal és állatias gyűlölettel...<br />- Ne! - kiáltott fel, miközben maguk alá temették az emlékek. Megérezte Stefan szinte fájdalmasan a húsába vájó ujjait. Visszatért a jelenbe. Honoria Feli még mindig beszélt.<br />- És téged, Stefan, téged is figyelt. Már Elena előtt is gyűlölt téged. Megkínzott, és úgy játszott veled, mint macska az egérrel. Utálja azokat, akiket te szeretsz. Maga is telve van megkeseredett szerelemmel.<br />Elena önkéntelenül is maga mögé pillantott. Meredith, Alaric és Matt szinte kővé dermedtek. Bonnié és Stefan mellette állt. És Damon... hol lehet Damon?<br />-A gyűlölete olyan erős, hogy bárkinek a halála megteszi, bárkinek a kiontott vére örömmel tölti el. Ebben a pillanatban az általa uralt állatok éppen kiszöknek az erdőből. A város felé mennek, a fények felé.<br />- A Hóbál! - mondta Meredith élesen.<br />- Igen, és ezúttal ölni fognak, amíg az utolsókat is meg nem ölték.<br />- Figyelmeztetnünk kell őket - szólalt meg Matt. - Mindenkit, aki ott van a bálon...<br />- Addig nem lesztek biztonságban, amíg el nem pusztul az elme, amelyik uralja őket. Folytatódni fog a gyilkolás. Azt az Erőt kell elpusztítanotok, amit utál, ezért hoztalak ide titeket.<br />Ismét felkavarodott a fény, úgy tűnt, mintha halványulni kezdene. - Meglesz bennetek hozzá a bátorság, ha meglelitek. Legyetek erősek. Csak ennyit tudtam segíteni.<br />- Várjon... kérem... - kezdte Elena.<br />A hang zavartalanul folytatta, ügyet sem vetve rá. - Bonnié, neked van választásod. A titkos hatalmad nagy felelősség. Ugyanakkor ajándék, amit vissza is lehet venni. Le akarsz róla mondani?<br />- Én... - Bonnié rémülten rázta a fejét. - Nem tudom. Időre van szükségem...<br />- Nincs idő. Válassz. - A fény enyészni kezdett, önmagába zárult.<br />Bonnié tekintete rémülten, bizonytalanul kutatta Elena arcát segítségért. - Ez a te döntésed - suttogta Elena. - Neked kell meghoznod.<br />A bizonytalanság lassan eltűnt Bonnié arcáról, és a lány bólintott. Ellépett Elena mellől, és támogatás nélkül megállt a fénnyel szemben. - Megtartom - válaszolta rekedten. - Majd valahogy túlteszem magam rajta. A nagymamámnak is sikerült.<br />A fény megvillant, mintha mosolyogna. - Bölcsen döntöttél. Úgy is használd. Most szólok hozzád utoljára.<br />- De...<br />- Megszolgáltam a pihenést. Ez a ti harcotok. - És a ragyogás elhalványult, mint egy kihaló tűz utolsó parazsai.<br />Amikor eltűnt, Elena megérezte maga körül a nyomást. Valami történni fog. Egy letaglózó erő közeledett feléjük, vagy nehezedett rájuk. - Stefan...<br />Stefan is érezte, ez nyilvánvaló volt. - Gyerünk! - mondta Bonnié rémült hangon. - Ki kell jutnunk innen!<br />- El kell mennünk a bálra - kapkodott levegő után Matt. Fehér volt az arca. - Segítenünk kell nekik...<br />- Tűz! - kiáltott fel Bonnié meglepetten, mintha akkor jutott volna eszébe. - A tűz nem öli meg őket, de távol tartja...<br />- Nem figyeltél? A Másik Erővel kell szembeszállnunk. Az pedig itt van, itt és most. Nem mehetünk el! - kiáltotta Elena. Az elméjében zűrzavar támadt. Képek, emlékek, és egy szörnyű előérzet. Vérszomj... érezte...<br />- Alaric - szólalt meg Stefan parancsoló hangon. - Te visszamész. Vidd a többieket is, tegyétek meg, amit tudtok. Én maradok...<br />- Szerintem mindannyiunknak el kellene mennünk! - kiabálta Alaric. Muszáj volt kiabálnia, hogy túlüvöltse az őket körülvevő fülsiketítő zajt.<br />A lámpa fényénél Elena meglátott valamit, amit addig nem vett észre. A mellette lévő falban egy lyuk tátongott, mintha valaki letépte volna róla a kőburkolatot. Mögötte pedig egy földbe vájt alagút, fekete és végtelen.<br />Hova vezethet? - töprengett el Elena, de a gondolat beleveszett a rettegésébe. Bagoly... ragadozó madár... húsevő... varjú, gondolta, és hirtelen vakító élességgel látta, mitől tart.<br />- Hol van Damon? - sikoltotta, és Stefant is magával rántva megfordult, hogy körülnézzen. - Hol van Damon?<br />- Meneküljetek! - kiabálta Bonnié félelemtől éles hangon. A bejárat felé vetette magát, amikor egy hang törte meg a sötétséget.<br />Acsargás volt, de nem egy kutya acsargása. Nem lehetett volna összetéveszteni vele. Sokkal mélyebb volt, súlyosabb, zengőbb.<br />Hatalmas hang volt, és a dzsungel, a vadász vérszomja áradt belőle. Elena mellkasában visszhangzott, megrezgette a csontjait. Megbénította.<br />A hang ismét megszólalt, éhesen és kegyetlenül, ugyanakkor szinte lustán. Magabiztosan. És ezzel egy időben nehéz lépések hangzottak fel az alagútban.<br />Bonnié sikítani próbált, de csak sípolásszerű hang jött a torkából. Valami közeledett az alagút sötétségéből. Egy laza, macskajárással lépkedő alak. Elena most már felismerte az acsargást. A legnagyobb macskaféle hangja volt, az oroszlánnál is nagyobbé. A tigris szeme sárgán felvillant, amikor az alagút végére ért.<br />És akkor minden egyszerre lendült mozgásba.<br />Elena érezte, hogy Stefan hátrarántja, megpróbálja elhúzni az útból. De a saját kővé dermedt izmaival is meg kellett küzdenie, és Elena tudta, hogy túl késő.<br />A tigris ugrása maga volt a kecsesség, ahogy erőteljes izmai a levegőbe lendítették. Elena abban a pillanatban úgy látta, mintha reflektor világítaná meg, és az agyába belevésődött a szikár, csillogó horpasz és a rugalmas gerinc. De a hangja magától sikoltott fel.<br />- Damon, ne!<br />Csak akkor döbbent rá, hogy a tigris fehér, amikor a fekete farkas kiugrott a sötétből, hogy fogadja.<br />A hatalmas macska lendületét megtörte a másik állat, és Elena érezte, hogy Stefan elrántja az útból, oldalra húzza, a biztonságba. Az izmai hópelyhekként olvadtak semmivé, és Elena bénán engedte, hogy Stefan a falnak támassza. A kripta teteje most már közé és a vicsorgó, fehér alak közé került, de a kapu a csatatér túloldalán volt.<br />Elena gyengesége részben a rettegésből, részben a döbbenetből eredt. Nem értett semmit , zavartan zúgott a füle. Egy pillanattal korábban még biztosra vette, hogy Damon végig a bolondját járatta velük, hogy ő volt a<br />Másik Erő. De a tigrisből sugárzó rosszindulat és vérszomj összetéveszthetetlen volt. Ez kergette őt végig a temetőn, és a vendégháztól a folyóig, hogy megölje. Ez a fehér Erő, amivel a farkas életre-halálra szembeszállt.<br />Kiegyenlítetlenek voltak az erőviszonyok. Bármilyen kegyetlen és agresszív is legyen a farkas, esélye sincsen. A tigris karmainak egyetlen csapása csontig lemarta a válláról a húst. Az állkapcsa vicsorogva kitárult, miközben megpróbálta kitörni a fekete állat nyakát.<br />De ekkor Stefan is ott termett, az elemlámpával a macska szemébe világított, és félrelökte a sebesült farkast az útból. Elena azt kívánta, bár képes lenne sikoltani, bár tudna tenni valamit, amitől eltűnik belőle ez a nyomasztó sajgás. Nem értette, semmit nem értett. Stefan veszélyben volt. De Elena mozdulni sem bírt.<br />- Tűnjetek el! - üvöltötte Stefan a többieknek. - Most! Tűnjetek el!<br />Gyorsabban kitért a fehér mancs elől, mint arra egy ember képes lett volna, és továbbra is a tigris szemén tartotta a fényt. Meredith már a kapu túloldalára került. Matt félig cipelte, félig rángatta Bonnie-t. Alaric átjutott.<br />A tigris ugrott egyet, és a kapu bezárult. Stefan az oldalára esett, és megcsúszott, miközben próbált feltápászkodni.<br />- Nem hagyunk itt... - kiáltotta Alaric.<br />- Menjetek! - üvöltötte Stefan. - Menjetek el a bálra , tegyétek meg, amit tudtok! Menjetek!<br />A farkas ismét támadásba lendült a fején lévő vérző sebek és a válla ellenére, ahol ott csillogtak szabadon az izmok és az inak.<br />A tigris felvette vele a harcot. Az állatok hangja olyan erőssé vált, hogy Elena nem bírta. Meredith és a többiek kijutottak , Alaric lámpájának a fénye eltűnt.<br />- Stefan! - sikoltotta Elena, látván, hogy a fiú ismét kész beleugrani a csatába.<br />Ha meghal, én is meghalok. És ha meg kell halnia, akkor Elena vele akart meghalni.<br />Megszűnt a bénultsága, és Stefan felé botorkált hüppögve, próbálta elérni. Megérezte a fiú karját maga körül, Stefan testével takarta el a csatát. De Elena is éppen olyan makacs tudott lenni, mint ő. Megpördült, és együtt néztek szembe, amivel kellett.<br />A farkas földre került. A hátán feküdt, és sötét szőrén ugyan nem látszott a vér, vörös tócsa kezdett gyűlni alatta. A fehér macska felette állt, az agyarai csupán centikre voltak a védtelen, fekete toroktól.<br />De nem következett be a halálos nyakharapás. Ehelyett a tigris felemelte a fejét, hogy Stefanra és Elenára pillantson.<br />Elena különös higgadtsággal kezdte észrevenni a külsejének apró részleteit.<br />A bajusza egyenes volt és nyúlánk, mint az ezüstdrót. A szőre hófehér, halvány, óarany csíkokkal. Fehér és arany, jutott Elena eszébe a bagoly a pajtában. És ettől egy újabb emlék kavarodott fel benne... valamiről, amit látott... vagy amit hallott...<br />A macska egy lendületes csapással kiütötte Stefan kezéből a zseblámpát. Elena hallotta, hogy fájdalmában felszisszen, de már nem látott semmit a sötétben. Ahol nem volt fény, még egy vadász is megvakult. Elena Stefanba kapaszkodva várta a halálos csapást.<br />De hirtelen szédülni kezdett , a feje megtelt szürkeséggel és kavargó köddel, és egyszeriben nem tudott tovább Stefanba kapaszkodni. Nem tudott gondolkozni , nem tudott megszólalni. Mintha távolodni kezdett volna tőle a padló. Ködösen tudta, hogy Erőt alkalmaznak ellene, az borítja el az elméjét.<br />Érezte, ahogy Stefan teste elernyed, összerogy, elcsúszik mellőle, és nem bírt tovább ellenállni a ködnek. Egy örökkévalóságon keresztül zuhant, és nem is tudta, mikor ért földet.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-37672837811839392132010-11-07T10:37:00.000-08:002010-11-07T10:40:40.181-08:00Vámpírnaplók 3. Tombolás 11. fej.Tizenegyedik fejezet<br />Elena nézte, ahogy Mr. Smallwood puskája végiggurul a füvön. Élvezettel bámulta a férfi arckifejezését, amikor megpördült, hogy kiderítse, ki kapta el. És érezte Damon csodálatát a fénykörön túlról, ami olyan harcias és forró volt, mint egy farkas büszkesége a kölyke első zsákmánya felett. De amikor megpillantotta a földön heverő Stefant, minden egyébről megfeledkezett. A fehéren izzó dühtől levegőt sem kapott, és elindult a fiú felé.<br />- Mindenki állj! Álljatok meg, ott, ahol vagytok!<br />A kiáltás csikorgó kerekek hangjával együtt ért el hozzájuk. Alaric Saltzman autója majdnem kifarolt, miközben befordult a tanári parkolóba és csikorogva megállt. Alaric kiugrott belőle, szinte még mielőtt a motor elcsendesedett volna.<br />- Mi folyik itt? - követelt magyarázatot a férfiak felé masírozva.<br />A kiáltásra Elena automatikusan visszahúzódott az árnyékok közé. Most végignézett a felé forduló férfiakon. Mr. Smallwoodon kívül még felismerte Mr. Forbes-ot és Mr. Bennettet, Vickie Bennett apját. A többiek valószínűleg azoknak a srácoknak a szülei, akik Tylerrel voltak a hombárban, gondolta.<br />Az egyik idegen válaszolt a kérdésre, elnyújtottan, de ezzel sem tudta palástolni az idegességét. - Hát, szóval, ráuntunk a várakozásra. Úgy döntöttük, felgyorsítjuk egy kicsit a dolgokat.<br />A farkas felmordult, mély hangon, ami aztán láncfűrész-csikorgás magasságba emelkedett. Mindenki hátrahőkölt, és Alaricnek, aki csak most vette észre az állatot, tágra nyílt a szeme.<br />Egy másik, lágyabb és folyamatos hang ütötte meg a fülüket, az egyik autónak dőlő alak felől. Caroline Forbes ismételgette nyafogva: - Azt mondták, csak beszélni akarnak vele. Nem árulták el, mi a szándékuk.<br />Alaric fél szemét a farkason tartva felé intett. - És hagyták volna, hogy végignézze ezt? Ez a fiatal lány? Nem tudják, mennyit árthatnak ezzel a lelkének?<br />- És az mennyit ártana a lelkének, ha feltépnék a torkát? - vágta rá Mr. Forbes, a többiek pedig egyetértően tették hozzá: - Minket inkább az aggasztott.<br />- Akkor jobb lenne, ha a tettest próbálnák megtalálni - felelte Alaric. - Caroline - tette hozzá a lány felé fordulva -, szeretném, ha elgondolkoznál, Caroline. Nem fejeztük be az ülést. Tudom, hogy amikor abbahagytuk, úgy<br />gondoltad, hogy Stefant ismerted fel. De teljesen biztos vagy benne, hogy ő volt az? Nem lehetett valaki más, olyasvalaki, aki hasonlít rá?<br />Caroline kiegyenesedett, az autónak támaszkodott, és felemelte könnyáztatta arcát. Stefanra nézett, aki közben felült, majd vissza Alaricre. - Én...<br />- Gondolkozz, Caroline! Teljesen biztosnak kell benne lenned. Van más gyanúsítottad, például...<br />- Például az a fickó, aki Damon Smithnek nevezi magát - hangzott fel Meredith hangja. A lány keskeny árnyékként állt Alaric<br />autója mellett. - Emlékszel rá, Caroline? Eljött Alaric első bulijára. Bizonyos szempontból hasonlít Stefanra.<br />A feszültségtől Elena tökéletesen mozdulatlan maradt, miközben Caroline értetlenül bámult maga elé. Majd a vörösesbarna hajú lány hirtelen bólogatni kezdett.<br />- Igen... akár ő is lehetett. Minden olyan gyorsan történt... de elképzelhető, hogy ő volt.<br />- És nem vagy benne biztos, melyikük volt? - kérdezte Alaric.<br />- Nem... nem vagyok teljesen biztos.<br />- Tessék - jelentette ki Alaric. - Mondtam, hogy további ülésekre is szükség van, hogy még semmit nem vehetünk biztosra. Caroline még mindig össze van zavarodva. - Óvatosan elindult Stefan felé. Elena észrevette, hogy a farkas visszabújt az árnyékok közé. Ő látta, de a férfiak valószínűleg nem.<br />Az állat eltűnésétől még agresszívebbek lettek. - Miről beszél? Ki ez a Smith? Még soha nem láttam.<br />- De a lánya, Vickie valószínűleg igen, Mr. Bennett - jelentette ki Alaric. - Lehet, hogy ez ki is derül majd a következő ülésünkön. Majd holnap megbeszéljük, addig várhat. Most szerintem jobb lenne elvinni Stefant a kórházba. - A férfiak közül páran zavartan toporogni kezdtek.<br />- Ó, persze, és amíg várakozunk, akármi megtörténhet - kezdte Mr. Smallwood. - Bármikor, bárhol...<br />- Szóval akkor inkább a saját kezébe veszi a dolgokat? - kérdezte Alaric. Élessé vált a hangja. - Akár a tettesről van szó, akár nem. Mi utal arra, hogy ennek a fiúnak természetfeletti ereje van? Mi a bizonyíték? Mennyire volt nehéz legyőzni egyáltalán?<br />- Van itt valahol egy farkas, akit elég nehéz lenne legyőzni - mondta Mr. Smallwood kivörösödött arccal. - Lehet, hogy egy oldalon állnak.<br />- Nem látok itt farkast. Egy kutyát láttam. Lehet, hogy az egyik kutyát, amelyik megszökött a karanténból. De ennek mi köze hozzá? Szakértőként mondom, hogy nem a tettest kapták el.<br />A férfiak meginogtak, de még mindig maradt némi kétkedés az arcukon. Meredith szólalt meg.<br />- Szerintem jobb, ha tudják, hogy már korábban is voltak vámpírtámadások ezen a vidéken - mondta. - Jóval azelőtt, hogy Stefan idejött. A nagyapám is az áldozatok közé tartozott. Lehet, hogy erről hallottak is páran - nézett Caroline-ra.<br />És ezzel vége is lett. Elena látta, hogy a férfiak restelkedő pillantásokat váltanak egymással, és visszavonulnak az autóikhoz. Hirtelen mindenkinek máshol akadt valami fontos dolga.<br />Mr. Smallwood még odavetette: - Azt mondta, holnap még beszélünk erről, Saltzman. Hallani akarom, mit mond a fiam, amikor legközelebb őt hipnotizálják.<br />Caroline apja összeszedte a lányát, és gyorsan beült vele a kocsiba, miközben arról motyogott, hogy az egész csak tévedés volt, és senki ne vegye komolyan.<br />Amikor az utolsó autó is elhúzott, Elena Stefanhoz rohant.<br />- Jól vagy? Nem bántottak?<br />Stefan elhúzódott Alaric segítő karja elől. - Valaki leütött hátulról, miközben Caroline-nal beszélgettem. Mindjárt rendbejövök... most már. - Alaricre pillantott. - Kösz. Miért?<br />- Ő a mi oldalunkon áll - csatlakozott hozzájuk Bonnié. - Mondtam neked. Ó, Stefan, tényleg jól vagy? Egy pillanatra azt<br />hittem, mindjárt elájulok. Ezt nem gondolták komolyan. Úgy értem, ezt nem gondolhatták komolyan...<br />- Akár igen, akár nem, szerintem nem kéne itt maradnunk - jegyezte meg Meredith. - Stefannak tényleg kórházba kell mennie?<br />- Nem - válaszolta Stefan, miközben Elena megvizsgálta a sebét. - Csak pihenésre van szükségem. Arra, hogy leülhessek valahol.<br />- Nálam vannak a kulcsaim. Menjünk a történelemterembe - javasolta Alaric.<br />Bonnié gyanakodva fürkészte az árnyékokat. - A farkas is? - kérdezte, majd ugrott egyet, amikor egy árnyék kiemelkedett és Damonná változott.<br />- Milyen farkas? - kérdezte a férfi. Stefan fintorogva fordult oda.<br />- Neked is köszönöm - mondta érzelemmentes hangon. De a szeme mintha csodálkozva fürkészte volna a bátyját, miközben az iskolaépülethez sétáltak.<br />A folyosón Elena félrevonta. - Stefan, miért nem vetted észre, hogy hátulról közelednek? Miért voltál olyan gyenge?<br />Stefan kitérően megrázta a fejét, mire Elena hozzátette: - Mikor ettél utoljára? Stefan, mikor? Nekem mindig valami kifogással jöttél. Mit akarsz tenni magaddal?<br />- Jól vagyok - válaszolta a fiú. - Tényleg, Elena. Majd később vadászom.<br />- Megígéred?<br />- Megígérem.<br />Elenában akkor fel sem merült, hogy abban nem állapodtak meg, mit értenek a „később" alatt. Hagyta, hogy Stefan végigvezesse a folyosón.<br />A történelemterem éjjel másnak tűnt Elena szemében. Volt valami fura hangulata, mintha túl erős lenne a fény. A padokat félretolták, és öt széket húztak Alaric asztala köré. Alaric, aki éppen befejezte a bútortologatást, a saját, párnázott székén kínálta hellyel Stefant.<br />- Rendben, és most mindenki foglaljon helyet. Rámeredtek. Pár másodperc múlva Bonnié lerogyott egy székre,<br />de Elena Stefan mellett maradt, Damon egyre rótta a köröket az ajtó és a csoport között, Meredith pedig Alaric asztala közepére tolta a rajta lévő papírokat, és felült a sarkára.<br />A tanáros tekintet eltűnt Alaric arcáról. - Hát jó - mondta, és maga is leült az egyik fa székre. - Nos.<br />- Nos - visszhangozta Elena.<br />Mindenki egymásra nézett. Elena kivett egy darab vattát az elsősegélydobozból, amit az ajtó mellől kapott fel, és nyomkodni kezdte vele Stefan fejét.<br />- Szerintem itt az ideje valami magyarázatnak - jelentette ki.<br />- Csakugyan. Igen. Nos, úgy tűnik, mind kitaláltátok, hogy nem vagyok történelemtanár...<br />- Az első öt percben - tette hozzá Stefan. A hangja halk volt és veszedelmes, és Elena riadtan döbbent rá, hogy Damonéra emlékezteti. - Akkor hát mi maga?<br />Alaric tett egy bocsánatkérő mozdulatot, és szinte bátortalanul azt felelte: - Pszichológus. Nem az a kanapés fajta - tette hozzá gyorsan, miközben a többiek egymásra pillantottak. - Kutató vagyok, kísérleti<br />pszichológus. A Duke Egyetemről. Tudjátok, ahol a parapszichológiai kísérletek elkezdődtek.<br />- Azok, amikor ki kell találni, mi van a kártyán, anélkül, hogy ránéznénk? - kérdezte Bonnié.<br />- Hát, igen, de persze most már kicsit messzebb tartunk. Nem mintha nem lenne nagy kedvem kipróbálni a képességeidet a kártyákkal, különösen, amikor transzba kerülsz - ragyogott fel Alaric arcán a tudományos kíváncsiság. Majd megköszörülte a torkát, és folytatta. - De... hol is tartottam? Pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor írtam egy parapszichológiai tárgyú cikket. Nem azt szerettem volna bizonyítani, hogy léteznek természetfeletti erők, csak az ilyen emberekre gyakorolt hatásukra voltam kíváncsi. Bonnié ennek egy példája - vált Alaric hangja tanárossá. - Hogy hogyan küzd meg mentálisan és érzelmileg a képességeivel.<br />- Rettenetes - vágott közbe Bonnié vehemensen. - Meg akarok szabadulni tőlük. Utálom.<br />- Hát, látod - mondta Alaric -, te remek esettanulmány lennél. Az én bajom az volt, hogy senkit nem találtam, akinek tényleg lettek volna természetfeletti képességei. Persze rengeteg csalóval összeakadtam... kristálygyógyítókkal, médiumokkal, amit csak akartok. De igazit nem találtam, amíg nem kaptam egy tippet egy rendőr barátomtól.<br />Élt egy nő Dél-Karolinában, aki azt állította, hogy megharapta egy vámpír, és azóta természetfeletti rémálmai vannak. Addigra úgy megszoktam a csalókat, hogy azt hittem, ő is az lesz. De nem az volt, legalábbis megharapni tényleg megharapták. A képességeire viszont nem találtam bizonyítékot.<br />- Hogy lehetett biztos benne, hogy tényleg megharapták? - kérdezte Elena.<br />- Orvosi leletek bizonyították. A sebeiben emberi nyálhoz hasonló nyálat találtak... de nem teljesen ugyanolyat. Volt benne egy véralvadásgátló összetevő, amitől a piócák nyálára emlékeztetett... - Alaric visszatért a jelenbe, és folytatta. - Lényeg, hogy biztos voltam benne. És így kezdődött. Amint meggyőződtem arról, hogy tényleg történt valami azzal a nővel, elkezdtem hozzá hasonló eseteket keresni. Nincs sok, de léteznek. Emberek, akik vámpírokkal találkoztak.<br />A többi kutatási témámat leadtam, és a vámpíráldozatok megkeresésére és kihallgatására koncentráltam. És állíthatom, én lettem a terület legnagyobb szakértője - foglalta össze Alaric szerényen. - Rengeteget írtam róla...<br />- De soha nem találkozott vámpírral - szakította félbe Elena. - Úgy értem, mostanáig. így van?<br />- Hát... nem. Mármint élőben nem. De írtam monográfiákat... meg ilyenek. - Alaric szava elakadt.<br />Elena beharapta az ajkát. - Mit csinált a kutyákkal? - kérdezte. - A templomnál, amikor hadonászott nekik.<br />- Ó... - Alaric restelkedve nézett. - Tudod, felszedtem egyet s mást itt-ott. Van egy régi varázsige a gonosz elhárítására, amit egy hegyi ember mutatott. Úgy gondoltam, hátha beválik.<br />- Még rengeteget kell tanulnia - jegyezte meg Damon.<br />- Ez nyilvánvaló - válaszolta Alaric mereven. Majd elfintorodott. - Erre rögtön az után rájöttem, hogy idekerültem. Az igazgatótok, Brian Newcastle hallott rólam. Ismerte a tanulmányaimat. Amikor Tanner meghalt, és dr. Feinberg nem talált vért a testében, csak harapott sebeket a nyakán... Nos, akkor felhívtak. Úgy gondoltam, ez lehet az áttörésem - egy olyan eset, amikor a vámpír még a környéken van. Csak az volt a gond, hogy amint ideértem, rádöbbentem, hogy azt várják tőlem, hogy végezzek a vámpírral. Nem tudták, hogy azelőtt csak áldozatokkal volt dolgom. És... nos, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgokat. De mindent megtettem, hogy rászolgáljak a bizalmukra...<br />- Megjátszotta magát - vádolta meg Elena. - Ezt tette, amikor hallottam, hogy arról beszél, hogy megtalálja a feltételezett fészkünket, meg minden. Csak blöffölt.<br />- Hát, nem egészen - válaszolta Alaric. - Elméletben tényleg szakértő vagyok. - Ekkor leesett neki. - Hogy érted, hogy amikor hallottad, hogy velük beszélek?<br />- Amíg maga a fészkünket kereste, ő a padlásán aludt - világosította fel Damon. Alaric kinyitotta a száját, majd vissza is csukta.<br />- Én arra lennék kíváncsi, hogy hogy kerül ebbe az egészbe Meredith - mondta Stefan. Ő nem mosolygott.<br />Meredith, aki egész idő alatt az Alaric asztalán lévő papírokat bámulta elgondolkozva, felnézett. Nyugodt hangon beszélt, érzelemmentesen.<br />- Tudod, felismertem. Először nem jutott eszembe, hol láttam már, mert az majdnem három évvel ezelőtt volt. Utána rájöttem, hogy nagyapánál a kórházban. Az igazat mondtam, Stefan. A nagyapámat megharapta egy vámpír.<br />Kis csend következett, majd Meredith folytatta. - Nagyon régen történt, még mielőtt megszülettem. Nem sebesült meg komolyabban, de<br />soha nem gyógyult ki belőle teljesen. Olyan lett... hát, kicsit olyan, mint Vickie, csak erőszakosabb. Attól tartottak, hogy kárt tesz magában, vagy valaki másban. Úgyhogy kórházba vitték, hogy biztonságban legyen.<br />- Őrültekházába - szólalt meg Elena. Elöntötte az együttérzés a sötét hajú lány iránt. - Jaj, Meredith! De miért nem mondtál semmit? Elárulhattad volna.<br />- Tudom. Megtehettem volna... de nem bírtam. A család olyan sokáig titokban tartotta... vagy legalábbis megpróbálta. Abból, amit Caroline a naplójába írt, kiderült, hogy ő tudta. Az a helyzet,<br />hogy senki nem hitt a nagyapám vámpírtörténeteiben. Azt hitték, hogy csak hallucináció volt, mert abból akadt elég. Még én sem hittem neki... amíg ide nem jött Stefan. És akkor... nem is tudom, az agyam elkezdte összerakni a dolgokat. De nem igazán hittem el, amire gyanakodtam, amíg te vissza nem jöttél, Elena.<br />- Kész csoda, hogy nem utáltál meg - jegyezte meg Elena halkan.<br />- Hogy utálhattalak volna meg? Ismerlek, és Stefant is. Tudom, hogy nem vagytok gonoszak. - Meredith Damonre rá se pillantott, ügyet sem vetett rá, mintha ott sem lett volna. - De amikor eszembe jutott, ahogy Alaric a nagyapámmal beszélt a kórházban, rájöttem, hogy ő sem az. Csak azt nem tudtam, hogyan hozhatnálak össze titeket, hogy bebizonyítsam.<br />- Én sem ismertelek fel - szólalt meg Alaric. - Az öregembernek más volt a vezetékneve... az anyukád apukája volt, igaz? És lehet, hogy láttalak a váróteremben, de akkor még csak egy kölyök voltál, vékony lábakkal. Azóta megváltoztál - tette hozzá bókolva.<br />Bonnié jelentőségteljesen elköhintette magát.<br />Elena megpróbálta helyretenni magában a dolgokat. - Szóval akkor mit csináltak azok a férfiak ott karóval, ha nem maga utasította őket?<br />- Természetesen muszáj volt engedélyt kérnem Caroline szüleitől ahhoz, hogy hipnotizálhassam a lányukat. És elmondtam nekik, amit megtudtam. De ha azt hiszed, hogy bármi közöm volt ahhoz, ami ma történt, akkor tévedsz. Még csak nem is tudtam róla.<br />- Elmeséltem neki, mit csinálunk, hogy a Másik Erőt keressük - tette hozzá Meredith. - És segíteni akar.<br />- Azt mondtam, lehet, hogy segítek - javította ki Alaric óvatosan.<br />- Téved - szólalt meg Stefan. - Vagy velünk van, vagy ellenünk. Hálás vagyok azért, hogy lebeszélte azokat odakint, de tény, hogy maga volt egy csomó baj eredője. Most el kell döntenie, hogy a mi oldalunkon áll, vagy az övéken.<br />Alaric egyesével végignézett rajtuk, Meredith állhatatos pillantásán, Bonnié felhúzott szemöldökén, a padlón térdelő Elenán és Stefan máris gyógyulásnak indult fején. Majd Damonre pillantott, aki sötéten, baljósan dőlt a falnak. - Segítek - mondta végül. -A fenébe is, ez a lehető legjobb esettanulmány.<br />- Akkor hát jó - foglalta össze Elena. - Benne van. Szóval, mi legyen akkor holnap Mr. Smallwooddal? Mi van, ha ismét hipnotizáltatni akarja Tylert?<br />- Majd megakadályozom - válaszolta Alaric. - Végleg nem fog sikerülni, de nyerünk egy kis időt. Megmondom neki, hogy a bált kell szerveznem...<br />- Várjunk csak - szólalt meg Stefan. - Nem szabad megtartani a bált, ha van rá egy mód, hogy megakadályozzuk. Maga jóban van az igazgatóval, beszélhetne az iskolaszékkel. Fújássá le!<br />Alaric láthatóan megdöbbent. - Azt hiszed, történni fog valami?<br />- Igen - válaszolta Stefan. Nem csak azért, ami a többi rendezvényen történt, hanem mert valami készül. Egész héten egyre erősebb lett, érzem.<br />- És én is - tette hozzá Elena. Eddig nem jött rá, de az a feszültség, ami megszállta, a sürgető erő nem csak belülről jött. Odakint volt, mindenütt körülötte. Sűrűvé vált tőle a levegő. - Valami történni fog, Alaric.<br />Alaric halk szisszenéssel kiengedte a levegőt. - Nos, megpróbálhatom meggyőzni őket, de... nem is tudom. Az igazgató eldöntötte,<br />hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Én pedig semmi racionális magyarázatot nem tudok adni arra, miért akarom lefújni a bált.<br />- De próbálkozzon - utasította Elena.<br />- Az lesz. Mindeközben te gondolkozz azon, hogyan véded meg magadat. Ha Meredithnek igaza van, akkor a legtöbb támadás téged és a hozzád közeli embereket érte. A te barátodat dobták kútba , a te autódat lökték a folyóba , a te búcsúztatásodat fullasztották botrányba. Meredith szerint még a kishúgodat is megfenyegették. Ha holnap is történik valami, lehet, hogy el kellene hagynod a várost.<br />Ezúttal Elena döbbent meg. Eddig nem gondolt a támadásokra ebből a szempontból, de így volt. Hallotta, hogy Stefan beszívja a levegőt, és érezte, hogy az ujjai szorosabban fogják a kezét.<br />- Igaza van - szólalt meg a fiú. - Elena, el kellene menned. Én itt maradhatok, amíg...<br />- Nem. Nélküled nem megyek. És - folytatta Elena lassan, elgondolkozva - nem megyek sehova, amíg meg nem találjuk, és el nem pusztítjuk ezt a Másik Erőt. - Őszintén pillantott fel Stefanra, és már<br />gyorsabban folytatta. - Ó, Stefan, hát nem veszed észre, hogy senkinek nincs esélye ellene. Mr. Smallwoodnak és a barátainak fogalmuk sincsen róla. Alaric azt hiszi, hadonászással is legyőzheti. Egyikük sem tudja, mivel áll szemben. Csak mi segíthetünk.<br />Észrevette Stefan szemében az ellenállást, és érezte izmaiban a feszültséget. De miközben nézte, látta, hogy egyesével cáfolódnak meg a fiú fenntartásai. Pusztán azért, mert ez volt az igazság, és Stefan ki nem állhatta a hazugságot.<br />- Rendben - nyögte ki végül Stefan. - De amint ennek vége, elmegyünk. Nem hagyom, hogy egy ilyen városban maradj, ahol önjelölt polgárőrök rohangásznak karókkal.<br />- Igen - viszonozta Elena a szorítását. - Amint ennek vége, elmegyünk.<br />Stefan Alarichez fordult. - És ha nem lehet őket lebeszélni a bál megtartásáról, szerintem rajta kellene tartanunk a szemünket a rendezvényen. Ha tényleg történik valami, lehet, hogy meg tudjuk állítani, még mielőtt elfajulna.<br />- Ez jó ötlet - jelentette ki Alaric felállva. - Találkozhatnánk itt, a történelemteremben holnap, sötétedés után. Ide nem jár fel senki. Egész éjjel őrködhetnénk.<br />Elena kétkedve pillantott Bonnie-ra. - Nos... ez azt jelentheti, hogy lemaradunk a bálról... mármint azok, akik egyébként ott lehetnének.<br />Bonnié kihúzta magát. - És kit érdekel, ha lemarad egy bálról?- kérdezte sértetten. - Ki a fenét érdekelnek a bálok?<br />- Aha - vágta rá Stefan komoran. - Akkor ez rendben. - Látszott, hogy belenyilall a fájdalom, és elfintorodott, miközben lesütötte a szemét. Elena azonnal aggódni kezdett.<br />- Haza kell menned, és ki kell pihenned magad - jelentette ki. - Alaric, elvinnél minket kocsival? Nincs olyan messze.<br />Stefan ellenkezni kezdett, mondván, hogy képes sétálni, de végül megadta magát. A vendégházban, miután Stefan és Damon kiszálltak az autóból, Elena egy utolsó kérdés erejéig még behajolt az ablakon. Ez azóta rágta, amióta Alaric elmesélte a történetét.<br />- Ami azokat illeti, akik találkoztak vámpírokkal - kérdezte -, milyen hatással volt rájuk? Úgy értem, mind megőrültek vagy rémálmaik lettek? Volt, aki ép elmével megúszta?<br />- Ez személyenként változó - válaszolta Alaric. - És attól függ, mennyi kapcsolatuk volt velük, és milyen. De leginkább az áldozat személyiségétől függ, hogy mennyire strapabíró az elméje.<br />Elena bólintott, és semmit nem mondott, amíg Alaric autójának fényeit el nem nyelte a havas levegő. Akkor Stefan felé fordult.<br />- Matt.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-51995992339840414302010-11-07T10:31:00.000-08:002010-11-07T10:35:58.486-08:00Vámpírnaplók 3. Tombolás 10. fej.Kilencedik fejezet<br />- Hát, most legalább nem szállt meg senki – jegyezte meg Bonnie - De amúgy is elegem van az ilyen ezoterikus dolgokból, belefáradtam. Ez volt az utolsó, de tényleg az utolsó.<br />- Rendben - fordult el Elena a tükörtől akkor beszéljünk valami másról! Sikerült kideríteni valamit?<br />- Beszéltem Alarickel, és jövő héten újabb bulit rendez - válaszolta Bonnié. - Megkérdezte Caroline-t, Vickie-t és engem, hogy nem ülnénk-e be egy hipnózisra, hogy kiderüljön, mi történt. De biztos vagyok benne, hogy nem ő a Másik Erő, Elena. Ahhoz túl kedves.<br />Elena bólintott. Ő maga is kezdett kételkedni Alaric bűnösségében. De nem a kedvessége miatt, hanem mert négy napig aludt a padlásán. Tényleg hagyta volna a Másik Erő ott lapulni bántatlanul? Persze Damon mondta, hogy feledést bocsátott Alaricre, de képes lenne a Másik Erőt bármiben befolyásolni? Nem lenne az túl nagy falat neki?<br />Hacsak átmenetileg el nem hagyta az Ereje, jutott eszébe hirtelen. Mint ahogy Stefan is kiégett. Vagy ha egyszerűen úgy tett, mintha hagyná magát befolyásolni.<br />- Hát, egyelőre még ne húzzuk le a listáról - mondta fennhangon. - Óvatosnak kell lennünk. Mi van Mrs. Flowers-el? Róla kiderült bármi?<br />- Nem volt szerencsénk - válaszolta Meredith. - Reggel elmentünk a vendégházhoz, de nem nyitott ajtót. Stefan azt mondta, délután majd megpróbálja előkeríteni.<br />- Ha valaki behívna oda engem, én is figyelhetném - jegyezte meg Elena. - Úgy érzem, mintha én lennék az egyetlen, aki nem csinál semmit. Azt hiszem... - Egy pillanatra elhallgatott, elgondolkozott, majd azt mondta: - Szerintem elnézek haza... mármint, úgy értem, Judith nénihez. Lehet, hogy rajtakapom Robertet, amint a bokrok között ólálkodik.<br />- Veled megyünk - ajánlotta fel Meredith.<br />- Nem, jobb, ha ezt egyedül csinálom. Tényleg. Mostanában nagyon észrevétlenül tudok mozogni.<br />- Akkor fogadd meg a saját tanácsod, és légy óvatos. Még mindig nagyon havazik.<br />Elena bólintott, és levetette magát az ablakpárkányról.<br />Ahogy az otthona felé közeledett, észrevette, hogy egy autó indul el éppen a kocsifelhajtójukról. Az árnyékok közé húzódott, és onnan nézte.<br />A reflektor kísérteties téli képet világított meg: a szomszédok fekete akácfájának csupasz ágú vázát, amin egy fehér bagoly ült.<br />Ahogy az autó elhajtott mellette, Elena felismerte. Robert kék Oldsmobilja volt.<br />Na, ez érdekes. Feltámadt benne a vágy, hogy kövesse, de ennél is jobban akarta megnézni a házat, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e benne. Lopakodva megkerülte, és megvizsgálta az ablakokat.<br />A konyha sárga pamutfüggönye félre volt húzva, és látszott mögötte egy fényes sáv a konyhából. Judith néni éppen becsukta a mosogatógépet. Robert ott vacsorázott volna? - találgatott Elena.<br />Judith néni az előszoba felé indult, és Elena vele tartott, ismét megkerülve a házat. Talált egy rést a nappali függönyei között, és óvatosan odanyomta a szemét az ablak vastag, egyenetlen üvegéhez. Hallotta, hogy kinyílik, majd becsukódik a bejárati ajtó, aztán Judith néni rátolta a reteszt, aztán bejött a nappaliba, és leült a kanapéra. Bekapcsolta a tévét, és váltogatni kezdte a csatornákat.<br />Elena azt kívánta, bár ne csak a nagynénje profilját látná a tévé villódzó fényénél. Furcsa volt benézni, tudva, hogy be nem mehet. Mennyi idő telt el, mióta rájött, milyen barátságos az a szoba? A régi mahagóni hogyishívják, tele porcelánnal és üveg nippekkel, a Tiffany lámpa Judith néni mellett, a hímzett díszpárnák a kanapén, mind nagyon értékesnek tűnt most. Odakint ácsorogva, a nyakán a hó tollszerű simogatását érezve azt kívánta, bár bemehetne egy pillanatra, csak egy nagyon kis időre.<br />Judith néni feje hátrahanyatlott, a szeme lecsukódott. Elena az üvegre hajtotta a homlokát, majd lassan elfordult.<br />Felmászott a birsalmafára a saját ablaka alatt, de csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy az ő függönyei be vannak húzva. A Margaret szobája alatti juhar gyengébb volt, és kevésbé mászható, de amint sikerült felkapaszkodnia rá, be tudott pillantani hozzá. A széthúzott függönyök mögött látta, hogy Margaret állig húzott takaró alatt aludt, világos haja legyezőként terült szét a párnán.<br />Szia, babám, gondolta Elena, majd visszanyelte a könnyeit. Olyan édesen ártatlan jelenet volt: az éjjeli lámpa, a kislány az<br />ágyban, a rá vigyázó plüssállatok a polcokon. És bejött egy kis, fehér cica is a nyitott ajtón, hogy teljessé tegye a képet, gondolta Elena.<br />Hópehely felugrott Margaret ágyára. A cica elnyávogta magát, kiöltötte apró, rózsaszín nyelvét, és kinyújtózott, miközben kiöltötte apró kis karmait. Majd kecsesen odasétált Margaret mellkasára.<br />Valami bizsergetni kezdte Elena haja tövét.<br />Nem tudta, hogy ez valami új vadászösztön, vagy egyszerű megérzés, de hirtelen félni kezdett. Veszély leselkedett a szobában. Margaret veszélyben volt.<br />A kiscica még mindig ott állt előre-hátra lengedező farokkal. És Elena egyszeriben rájött, mire hasonlít. A kutyákra. Úgy nézett ki, mint Chelsea, mielőtt Doug Carsonra vetette magát. Te jó ég, a városban karanténba zárták a kutyákat, de a macskákra senki nem gondolt.<br />Elena agya teljes gőzzel zakatolt, de ez sem segített. Egyfolytában csak olyan képek villantak fel előtte, hogy mit tehet egy macska görbe karmokkal és tűhegyes fogakkal. Margaret pedig csak ott feküdt és pihegett, minden veszélyérzet nélkül.<br />Hópehely hátán felállt a szőr, a farka olyan borzas lett, mint az üvegmosó kefe. Lelapította a fülét, és néma fújásra nyitotta a száját. Éppen úgy szegezte a tekintetét Margaret arcára, mint Chelsea Doug Carsonéra.<br />- Ne! - Elena elkeseredetten kutatott a szemével valami után, amit az ablaknak dobhat, amivel zajt csaphat. Nem tudott közelebb menni , a külső ágak már nem bírnák el. - Margaret, ébredj fel!<br />De a hó, ami takaróként terült el körülötte, mintha semmivé olvasztotta volna a szavait. Hópehely torkából mély, disszonáns morgás tört fel, ahogy a macska tekintete az ablakra villant, majd vissza, Margaret arcára.<br />- Margaret, ébredj! - kiabálta Elena. Majd, pont amikor a cica hátrahúzta a begörbített mancsát, az ablakra vetette magát.<br />Soha nem sikerült rájönnie, hogyan maradt fent. A párkányon nem volt hely, ahol megkapaszkodhatott volna, de a körmei belemélyedtek az ablakkeret puha, régi fájába, az egyik cipője orra pedig támaszt talált egy kicsit lejjebb. Egész testének súlyával az ablakon dörömbölt, és közben kiabált.<br />- Tűnj el onnan! Ébredj fel, Margaret!<br />Margaret szeme kinyílt, és a kislány felült, amitől Hópehely lerepült róla. A cica karma beakadt a horgolt ágyterítőbe, miközben kaparászva próbált feltápászkodni. Elena megint kiabálni kezdett.<br />- Margaret, szállj le az ágyról! Gyorsan, nyisd ki az ablakot! Margaret négyéves arca csupa álmos meglepetés volt, de nem<br />félt. Felállt, és az ablak felé botorkált, miközben Elena a fogát csikorgatta.<br />- Ügyes vagy! Jó kislány... most mondd azt, hogy „gyere be"! Gyorsan, mondd ki!<br />- Gyere be! - mondta Margaret engedelmesen, majd pislogott, és hátralépett.<br />A cica kivetette magát az ablakon, miközben Elena beesett. Megpróbálta elkapni, de túl gyors volt. Amint kijutott, gúnyos könnyedséggel ugrált végig a juhar ágain, majd lepottyant a hóba, és eltűnt.<br />Egy kis kéz rángatta meg Elena pulóverét. - Visszajöttél! - ölelte át Margaret Elena derekát. - Hiányoztál.<br />- Ó, Margaret, te is annyira hiányoztál... - kezdte Elena, majd mozdulatlanná merevedett. Judith néni hangját hallotta a lépcső tetejéről.<br />- Margaret, ébren vagy? Mi folyik odabent?<br />Elenának csak egy pillanatra volt szüksége a döntéshez. - Ne áruld el neki, hogy itt vagyok - suttogta, miközben letérdelt. - Ez titok , érted? Mondd meg neki, hogy kiengedted a kiscicát, de ne áruld el, hogy itt vagyok. - Többre nem maradt idő. Elena bevetette magát az ágy alá, és imádkozni kezdett.<br />Az ágytakaró alól nézte, ahogy Judith néni zoknis lábai belépnek a szobába. A padlódeszkára nyomta az arcát, és nem vett levegőt.<br />- Margaret! Te miért vagy fent? Gyere, visszamegyünk az ágyba - hangzott fel Judith néni hangján, majd az ágy nyikorogni kezdett Margaret súlya alatt, és Elena hallotta, hogy Judith néni a takaróval vacakol. - Jéghideg a kezed. Mi a csudáért van nyitva az ablak?<br />- Kinyitottam, és Hópehely kiment - válaszolta Margaret. Elena kiengedte a levegőt.<br />- És most csupa hó a padló. Nem hiszem el... Ki ne nyisd még egyszer, megértetted? - Még egy kis pakolászás, majd a zoknis láb kiment. Az ajtó becsukódott.<br />Elena kivergődött az ágy alól.<br />- Jó kislány - suttogta, miközben Margaret felült. - Büszke vagyok rád. Holnap mondd meg Judith néninek, hogy el kell ajándékozni a cicát. Mondd azt neki, hogy megijesztett. Tudom, hogy nem akarod - tette a kezét Margaret szájára, hogy belefojtsa a kitörni készülő tiltakozást -, de muszáj. Mert hidd el nekem, hogy bántani fog a cica, ha itt marad. Nem akarsz megsérülni, igaz?<br />- Nem - válaszolta Margaret könnyes, kék szemekkel. - De...<br />- És azt sem akarod, hogy a cica Judith nénit bántsa, igaz? Mondd meg Judith néninek, hogy nem lehet cicád vagy kutyád, sem madarad, amíg...<br />nos, még egy darabig. Ne áruld el neki, hogy én mondtam, ez még mindig a mi titkunk. Mondd azt neki, hogy attól ijedtél meg, amit a kutyák csináltak a templomnál. - Elena úgy érvelt magában komoran, hogy jobb, ha a kislánynak rémálmai lesznek, mintha egy rémálom valósul meg a szobájában. Margaret szája szomorúan lekonyult. - Oké.<br />- Sajnálom, édesem. - Elena lekuporodott, és átölelte. - De ennek így kell lennie.<br />- Hideg vagy - jegyezte meg Margaret. Majd felnézett Elena arcába. - Angyal vagy?<br />- Ööö... nem egészen. - éppen az ellenkezője, gondolta Elena ironikusan.<br />- Judith néni azt mondta, elmentél anyuhoz és apuhoz. Találkoztál már velük?<br />- Én... ezt nehéz elmagyarázni, Margaret. Nem, még nem találkoztam velük. És nem vagyok angyal, de akkor is az őrangyalod leszek, oké? Vigyázok rád, még akkor is, amikor nem látsz engem. Rendben?<br />- Rendben. - Margaret az ujjaival játszott. - Ez azt jelenti, hogy többé nem fogsz itt lakni?<br />Elena körbenézett a rózsaszín-fehér szobában, végigjáratta tekintetét a polcokon ülő plüssállatokon, a kis íróasztalon és a hintalovon a sarokban, ami régen az övé volt. - Igen - válaszolta halkan.<br />- Amikor azt mondták, hogy anyához és apához mentél, azt mondtam, én is oda akarok menni.<br />Elena pislogni kezdett. - Jaj, kicsim. Még nincs itt az ideje, hogy elmenj, úgyhogy nem tudsz. És Judith néni nagyon szeret téged, és nagyon magányos lenne nélküled.<br />Margaret elnehezült szemhéjjal bólintott, de ahogy Elena lefektette, és felhúzta a takarót, még egy kérdést feltett. - És te nem szeretsz?<br />- Jaj, dehogynem. Annyira szeretlek... mostanáig nem is tudtam, mennyire. De nekem nem lesz bajom, és Judith néninek nagyobb szüksége van rád. És.., - Elena kénytelen volt nagy levegőt venni, hogy megnyugodjon, és amikor lenézett, látta, hogy Margaret szeme le van hunyva, és a kislány egyenletesen lélegzik. Elaludt.<br />Ó, te ostoba, te ostoba, korholta magát Elena, miközben átvergődött a hótorlaszon a Maple Street túloldalára. Elfelejtette megkérdezni Margaretet, hogy náluk vacsorázott-e Robert. Most már késő.<br />Robert. A tekintete hirtelen összeszűkült. A templomnál Robert odakint ólálkodott, és a kutyák megőrültek. Ma éjjel pedig Margaret cicája bomlott meg - nem sokkal azután, hogy Robert autója elhajtott a ház elől.<br />Robertnek sok van a rovásán, gondolta.<br />De ekkor rátört a csüggedés, és másfelé terelte a gondolatait. Az esze folyamatosan a kivilágított háznál járt, és fejben végigvette azokat a dolgokat, amiket soha többé nem fog látni. Az összes ruháját, holmiját és ékszerét - vajon mihez kezd velük Judith néni? Semmim nem maradt, gondolta. Koldus vagyok.<br />Elena?<br />Elena megkönnyebbülten ismerte fel a hangot a fejében, és a jellegzetes alakot az utca végén. Odasietett Stefanhoz, aki megfogta a kezét, hogy átmelegítse.<br />- Meredith mondta, hova mentél.<br />- Hazamentem - válaszolta Elena. Csak ennyit bírt mondani, és miközben a fiúhoz bújt vigaszért, tudta, hogy megérti.<br />- Keressünk egy helyet, ahol leülhetünk - javasolta Stefan, majd idegesen megtorpant. Az összes hely, ahova járni szoktak, vagy túl veszélyes volt, vagy tiltott Elena számára. Stefan autója még mindig a rendőrségen volt.<br />Végül az iskolához mentek, ahol leülhettek a tető pereme alá, és nézhették a hóesést. Elena elmesélte, mi történt Margaret szobájában.<br />- Meg fogom kérni Mereditht és Bonnie-t, hogy terjesszék el a városban, miszerint a macskák is veszélyesek lehetnek. Ezt mindenkinek tudnia kell. És valakinek Robertet is figyelnie kéne - foglalta össze.<br />- Majd ráállunk - válaszolta Stefan, és Elenának muszáj volt mosolyognia.<br />- Vicces, mennyire amerikai lettél - jegyezte meg. - Ezen már rég nem gondolkoztam, de amikor idejöttél, sokkal külföldiesebb voltál. Most már észre sem venni, hogy nem itt éltél egész életedben.<br />- Mi gyorsan tanulunk. Muszáj nekünk - magyarázta Stefan. - Mindig vannak új országok, új évtizedek, új helyzetek. Te is meg fogod szokni.<br />- Gondolod? - Elena továbbra is a csillogó hópelyheket figyelte. - Nem is tudom...<br />- Idővel megtanulod. Ha van bármi... jó... abban, amik vagyunk, az az idő. Rengeteg áll a rendelkezésünkre, amennyit csak akarunk. Az idők végezetéig.<br />- „Vidám társak, az idők végezetéig." Nem ezt mondta Katherine neked és Damonnek? - dünnyögte Elena. - Érezte, hogy Stefan megmerevedik, és elhúzódik. - Ő hármunkról beszélt - mondta a fiú. - Én nem.<br />- Ó, Stefan, kérlek, ne, most ne. Damon eszembe sem jutott, csak az idők végezete. Megijeszt. Minden megijeszt ezzel a helyzettel kapcsolatban, és néha úgy érzem, jó volna elaludni, és soha többé nem ébredni fel...<br />Stefan óvó karjai között Elena sokkal jobban érezte magát, és kiderült, hogy az érzékszervei éppen ugyanúgy kiélesedtek a közeli, mint a távoli dolgokra. Stefan szívének minden egyes dobbanását hallotta, és a vére száguldását is az ereiben. A saját jellegzetes illatát is érezte a fiú kabátjának, a hónak és a pamutruhájának az illatával keveredve.<br />- Kérlek, bízz bennem - suttogta. - Tudom, hogy haragszol Damonre, de adj neki egy esélyt. Szerintem több rejlik benne, mint amennyi látszik. És szükségem van a segítségére, hogy megtaláljuk ezt a Másik Erőt, de ez minden, amire szükségem van tőle.<br />Ebben a pillanatban ez teljesen igaz volt. Elena aznap éjjel kicsit sem vágyott a vadászok életére , a sötétség semmi vonzerőt nem gyakorolt rá. Azt kívánta, bár otthon ülhetne a kandalló előtt.<br />De kellemes volt, hogy így ölelik, még akkor is, ha ehhez Stefannal le kellett ülniük a hóba. Stefan lehelete melegen cirógatta, ahogy megcsókolta a nyakát, és elhúzódni sem húzódott el már tőle.<br />És éhes sem volt, legalábbis nem úgy, ahogy lenni szokott, amikor ilyen közel voltak egymáshoz. Most, hogy Elena is vadász lett, mint a fiú, a vágya megváltozott, inkább az együttlétre vonatkozott, mint a táplálkozásra. Az nem számított. Elveszítettek valamit, és ugyanakkor nyertek valami mást. Elena most már úgy értette Stefant, ahogy még soha. És a megértéstől közelebb kerültek egymáshoz, amíg össze nem ért az elméjük, szinte egymásba nem olvadt. Ez nem a mentális hangok zajos fecsegése volt, hanem egy mély, szótlan szövetség. Mintha egyesült volna a lelkük.<br />- Szeretlek - súgta Stefan a nyakába, és Elena szorosabban ölelte. Most már értette, miért félt a fiú olyan sokáig kimondani. Amikor<br />az ember rosszul van a másnap gondolatától, nehéz így elköteleződni. Mert nem akar mást is magával rántani.<br />Különösen olyasvalakit, akit szeret. - Én is szeretlek - vette rá magát a válaszra Elena, aztán hátradőlt, és békés hangulata darabokra tört. - És a kedvemért adsz Damonnek egy esélyt? Megpróbálsz együttműködni vele?<br />- Együttműködök vele, de bízni nem bízom benne. Ahhoz túlságosan jól ismerem.<br />- Néha kétlem, hogy bárki is ismerné. Rendben, akkor tedd meg, amit tudsz. Talán megkérhetnénk, hogy holnap szegődjön Robert nyomába.<br />- Én ma Mrs. Flowerst követtem. - Stefan ajka gúnyosan felfelé görbült. - Egész délután és este. És tudod, mit csinált?<br />- Mit?<br />- Elintézett három adag mosást, egy olyan ősöreg gépben, ami láthatóan bármelyik pillanatban felrobbanhat. Semmi szárítógép, csak egy fregoli. Az egész lent van a pincében. Majd elment otthonról, és feltöltött körülbelül két tucat madáretetőt. Utána visszament a pincébe, hogy letörölje a befőttesüvegeket. Ott tölti az ideje java részét. Beszél magában.<br />- Csak egy habókos öregasszony - állapította meg Elena. - Rendben. Lehet, hogy Meredith tévedett, és csak ennyiről van szó. - Elena észrevette, hogy Meredith említésére Stefan arckifejezése megváltozik, és megkérdezte: - Mi van?<br />- Nos, Meredithnek is akad némi magyarázkodnivalója. Nem kérdeztem rá, úgy gondoltam, jobb, ha te teszed. De ma iskola után felment Alaric Saltzmanhez. És nem akarta, hogy bárki is tudja, hogy ott van.<br />Elenában kezdett sűrűsödni az aggodalom. - És akkor?<br />- Hát, utólag hazudott erről, vagy legalábbis kerülte a témát. Megpróbáltam letapogatni az elméjét, de az Erőm szinte teljesen ki van égve, neki pedig erős az akarata.<br />- És nem is volt hozzá jogod! Stefan, idefigyelj! Meredith soha nem bántana minket, vagy árulna el. Bármit is titkol előlünk...<br />- Szóval beismered, hogy valamit titkol.<br />- Igen - válaszolta Elena vonakodva. - De nem olyasmit, amivel ártana nekünk, ebben biztos vagyok. Meredith első osztályos korunk óta a barátnőm... - Anélkül, hogy észrevette volna, Elena elhallgatott. Egy másik barátnője jutott eszébe, akit óvoda óta ismert. Caroline. Aki az előző héten megpróbálta tönkretenni Stefant, és megalázni Elenát az egész város előtt.<br />És mi is volt Caroline naplójában Meredithről? „Meredith nem tesz soha semmit , csak figyel. Olyan, mintha nem is tudna cselekedni, csak reagálni a dolgokra. Különben hallottam, amit a szüleim mondtak a családjáról... nem csoda, hogy soha nem emlegeti őket. "<br />Elena elkapta a tekintetét a havas tájról, hogy megkeresse Stefan türelmes arcát. - Nem számít - mondta csendesen. - Ismerem Mereditht, és megbízom benne. A végsőkig.<br />- Remélem, megérdemli, Elena - válaszolta a fiú. - Nagyon remélem.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-90520826533105832132010-11-07T10:30:00.000-08:002010-11-07T10:31:12.301-08:00Vámpírnaplók 3. Tombolás 8. fej.Nyolcadik fejezet<br />- Kicsoda ...? Ja, te vagy az! - mondta Bonnié, megugorva attól, hogy a könyökéhez értek. - Megijesztettél. Nem hallottam, hogy jössz.<br />Óvatosabbnak kellene lennie, ébredt rá Stefan. Az alatt a pár nap alatt, amit az iskolától távol töltött, elszokott attól, hogy úgy járjon és mozogjon, mint egy ember, és visszavette a zajtalan, tökéletesen uralt vadászjárását. - Ne haragudj - felelte, miközben végigmentek a folyosón egymás mellett.<br />- Semmi gond - próbált Bonnié bátran közönyösnek tűnni. De barna szeme tágra nyílt, és elég merev volt. - Szóval, mit keresel ma itt? Meredithszel elsétáltunk reggel a vendégházhoz, hogy megnézzük Mrs. Flowerst, de senki nem nyitott ajtót. És nem láttalak biológiaórán.<br />- Csak délután jöttem be. Megint iskolás leszek. Legalábbis addig, amíg kiderítjük, amit tudni szeretnénk.<br />- Hogy Alaric után kémkedjél, úgy érted - dünnyögte Bonnié.<br />- Tegnap megmondtam Elenának, hogy őt hagyjátok rám. Hoppá<br />- tette hozzá, amikor pár harmadéves rájuk meredt. Pofákat vágott Stefan felé fordulva. Kölcsönös egyetértésben bekanyarodtak egy oldalfolyosóra, és elindultak egy üres lépcső felé. Bonnié megkönnyebbült nyögéssel dőlt a falnak.<br />- Figyelnem kell, nehogy kimondjam Elena nevét, de ez olyan nehéz. Az anyám ma reggel megkérdezte, hogy érzem magam, és majdnem azt mondtam, hogy jól, mert tegnap találkoztam Elenával. Nem értem, hogy tudtátok ilyen sokáig titokban tartani a tudod mit.<br />Stefan érezte, hogy akarata ellenére mosolyra húzódik a szája. Bonnié olyan volt, mint egy hathetes kiscica, csupa bűbáj, és semmi gátlás. Mindig azonnal kimondta, amit gondolt, még akkor is, ha ezzel ellentmondott az egy pillanattal korábbi önmagának. Ami a szívén, az a száján.<br />- Te éppen egy üres folyosón ácsorogsz egy tudod mivel - emlékeztette a lányt gonoszkodva.<br />- Óóó - kerekedett el ismét Bonnié szeme. - De nem tennél olyat, igaz? - tette hozzá megkönnyebbülten. - Mert akkor Elena megölne. Te jó ég. - Más témát keresve nyelt egyet, és azt mondta: - Szóval... szóval hogy mentek a dolgok tegnap éjjel?<br />Stefan hangulata azonnal elkomorult. - Nem túl jól. Ja, Elena jól van, biztonságban alszik. - Még mielőtt folytathatta volna, lépteket hallott a folyosó végéről. Három végzős lány ment el mellettük, és az egyik Stefant<br />és Bonnie-t látván leszakadt a csoporttól. Sue Carson arca sápadt volt, a szeme karikás, de mosolygott rájuk.<br />Bonnie-t elborította az aggodalom. - Sue, hogy vagy? Hogy van Doug?<br />- Jól vagyok. Ő is, vagy legalábbis jól lesz. Stefan, veled szerettem volna beszélni - tette hozzá sietve. - Tudom, hogy az apám megköszönte tegnap, hogy segítettél Dougnak, de én is meg akartam. Úgy értem, tisztában vagyok azzal, hogy a város lakói elég rettenetesen viselkedtek veled, és... nos, csodálkozom, hogy egyáltalán hajlandó voltál segíteni. De örülök. Anya azt mondja, hogy te mentetted meg Doug életét. Úgyhogy szerettem volna megköszönni, és bocsánatot kérni... mindenért.<br />A végére már remegett a hangja. Bonnié szipogott, és zsebkendő után kotorászott a táskájában, és egy pillanatig úgy nézett ki, hogy Stefant két zokogó lánnyal fogják rajtakapni a lépcsőházban. A fiú rémülten próbált témát váltani.<br />- Semmi gond - felelte. - Hogy van Chelsea?<br />- A menhelyre került. Az összes kutyát, amit be tudtak fogni, karanténba zárták. - Sue megnyomogatta a szemét, majd kihúzta magát, és Stefan megkönnyebbült, látván, hogy a veszély elhárult. Zavart csend ereszkedett közéjük.<br />- Nos - mondta végül Bonnié Sue-nak -, hallottad, hogy döntött az iskolaszék a Hóbállal kapcsolatban?<br />- Hallottam, hogy ma reggel összeültek, és megbeszélték, hogy hadd tartsuk meg. De valaki azt mesélte, hogy rendőri felügyeletet is javasoltak. Ó, becsöngettek. Jobb, ha indulunk történelemre, mielőtt Alaric kioszt valami büntetést.<br />- Egy perc, és jövünk - válaszolta Stefan. Mintegy mellékesen hozzátette: - Mikor is van ez a Hóbál?<br />- Tizenharmadikán, péntek este, ugye - válaszolta Sue, majd elfintorodott. - Ó, te jó ég, péntek tizenhárom. Erre eddig nem is gondoltam. De jut eszembe, volt még egy dolog, amit el akartam mondani. Ma reggel levetettem a nevem a lehetséges Hókirálynők listájáról. Ez... valahogy ez tűnt a helyes dolognak. Ennyi - sietett el Sue szinte futva.<br />Stefan fejében zakatoltak a fogaskerekek. - Bonnié, mi ez a Hóbál?<br />- Hát, ez igazából a karácsonyi bál, csak karácsonyi bálkirálynő helyett hókirálynőt választunk. A Városatyák napja után arra gondoltak, hogy lefújják, meg voltak azok a kutyák is tegnap... most viszont úgy tűnik, mégis megtartják.<br />- Péntek tizenharmadikán - jegyezte meg Stefan komoran.<br />- Igen. - Bonnié megint riadtnak tűnt, és megpróbált icipicire összehúzódni. - Stefan, ne nézz így, megijesztesz. Mi a baj? Szerinted mi fog történni a bálon?<br />- Nem tudom. - De valami fog, gondolta Stefan. Fell’s Church-ben nem volt egyetlen nyilvános ünnepség sem, amit ne látogatott volna meg ez a Másik Erő, és valószínűleg ez lesz az év utolsó rendezvénye. De nem lett volna értelme most erről beszélgetni. - Gyere! - mondta. - Nagyon el vagyunk késve.<br />Igaza volt. Alaric Saltzman már a táblánál állt, amikor beléptek, mint az első napon is, amikor megjelent a történelem teremben. Ha meg is lepődött azon, hogy elkéstek, vagy hogy egyáltalán megjelentek, nagyszerűen palástolta, és az egyik legbarátságosabb mosolyát vetette rájuk.<br />Szóval te vagy az, aki a vadászra vadászik, gondolta Stefan, miközben elfoglalta a helyét, és végignézett az előtte álló férfin. De vajon még ennél is több vagy? Talán Elena Másik Erője?<br />Ránézésre semmi nem tűnt kevésbé valószínűnek. Alaric szőkésbarna haja, ami egy tanárhoz képest hosszúra volt hagyva, a kisfiús mosolya, a makacs vidámsága mind veszélytelenséget sugárzott. Stefan kezdettől aggódott, hogy mit rejthet az ártalmatlan külső. De még így sem tűnt túl valószínűnek, hogy Alaric Saltzman állna<br />Elena megtámadása vagy a kutyás incidens mögött. Ennyire tökéletes álca nem létezik.<br />Elena. Stefan keze ökölbe szorult az asztal alatt, és lassú sajgás ébredt a mellkasában. Nem akart rágondolni. Csak úgy sikerült túlélnie az elmúlt öt napot, hogy az elméje peremén tartotta őt, nem engedte közel a képét. Persze az erőfeszítés, hogy biztos távolban tartsa, szinte minden idejét és energiáját felemésztette. Most pedig itt van, a lehető legrosszabb helyen, egy osztályteremben, és egy fikarcnyit sem érdekli, miről van szó. Egyszerűen nem foglalhatta le magát mással, mint gondolkozással.<br />Kényszerítette magát, hogy lassan, nyugodtan vegye a levegőt. Elena jól van, és ez a fontos. Igazából semmi más nem számít. De hiába mondogatta magának, a féltékenység korbácsként mart belé. Mert ahányszor Elenára gondolt, ő is az eszébe jutott.<br />Damon, aki úgy jön-megy, ahogy a kedve tartja. Aki akár ebben a percben is Elenával lehet.<br />Elénk, jéghideg harag lángolt Stefan elméjében, és keveredett a forró sajgással a mellkasában. Még mindig nem volt meggyőződve, hogy nem<br />Damon dobta be lelketlenül az elhagyott kútba, hogy meghaljon. És Elenának a Másik Erővel kapcsolatos elképzeléseit is sokkal komolyabban tudná venni, ha teljesen biztos lehetne benne, hogy nem Damon kergette a lányt a halálba. Damon gonosz: nincs benne irgalom, és nincsenek elvei...<br />De mi olyat tett, amit én nem? - kérdezte magától Stefan keményen, már századszorra. Semmit. Leszámítva a gyilkolást.<br />Stefan is próbált ölni. Meg akarta ölni Tylert. Az emléktől kihunyt benne a Damon iránt táplált hideg düh, és odapillantott a terem túlsó végében álló padok egyikére.<br />Üres volt. Bár Tylert előző nap kiengedték a kórházból, még nem jött iskolába. De nem valószínű, hogy bármire emlékezne abból a borzalmas délutánból. A tudatalatti parancsnak, hogy felejtsen, jó darabig engedelmeskedni fog, ha senki nem piszkálja az agyát.<br />Stefan azon kapta magát, hogy összehúzott szemmel, keserűen bámulja Tyler padját. Amikor elkapta a tekintetét, észrevette, hogy valaki őt figyelte.<br />Matt gyorsan elfordult, és a történelemkönyve fölé hajolt, de Stefan még meglátta az arckifejezését.<br />Ne gondolj rá. Ne gondolj semmire, utasította magát Stefan, és megpróbált Alaric Saltzman előadására koncentrálni, ami a rózsák háborújáról szólt.<br />December 5. - nem tudom, mennyi az idő, valószínűleg kora délután.<br />Kedves Naplóm!<br />Damon ma reggel visszahozott nekem. Stefan azt mondta, nem akarja, hogy visszamenjek Alaric padlására. Most Stefan tollát használom. Nekem már semmim nincs, legalábbis nem tudom megszerezni a saját dolgaimat, és amúgy is feltűnne Judith néninek, ha elvinném. Most egy pajtában ülök a vendégház mögött. Tudod, nem mehetek olyan helyekre, ahol emberek alszanak, csak ha behívnak. Azt hiszem, az állatok nem számítanak, mert alszik itt pár patkány a szalma alatt, és egy bagoly a tetőgerendán. Egyelőre nem veszünk tudomást egymásról.<br />Nagyon igyekszem, hogy ne kapjak hisztériás rohamot.<br />Úgy gondoltam, talán segít, ha írok. Ez normális, ismerős tevékenység. Leszámítva, hogy az életemben már semmisem normális.<br />Damon azt mondta, hamarabb meg fogom szokni, ha eldobom a régi életem, és elfogadom az újat. Úgy tűnik, szerinte elkerülhetetlen, hogy ugyanolyanná váljak, mint ő. Azt mondja, vadásznak születtem, és nincs értelme félig csinálni a dolgokat.<br />Tegnap éjjel levadásztam egy őzet. Egy bakot, mert az zajongott, az agancsait a faágakhoz csapkodta, párbajra hívta a többi hímet. Ittam a véréből.<br />Amikor végignézek ezen a naplón, azt látom, hogy kerestem valamit, egy helyet, ahova tartozom. De ez nem az. Ez az új életem nem az. Félek attól, mi lesz belőlem, ha ide kezdek tartozni.<br />Ó, istenem, de félek!<br />A gyöngybagoly szinte teljesen fehér, különösen, ha széttárja a szárnyait, és látszik a hasa. A háta inkább aranyszínű. A pofáján is van egy kis arany. Most éppen engem néz, mert hangokat adok, miközben próbálok nem sírni.<br />Vicces, hogy még mindig képes vagyok sírni. Valószínűleg a boszorkányok azok, akik nem tudnak.<br />Odakint havazni kezdett. Most magam köré húzom a köpenyem.<br />Elena magához szorította a kis könyvecskét, és felhúzta a puha, sötét bársonyköpenyt az álláig. A pajta végtelenül csendes volt, leszámítva az ott alvó állatok lélegzetvételét. Odakint éppen ilyen csendesen hullott a hó, fojtott némaságba takarva a világot. Elena vak szemekkel nézte, szinte észre sem vette az arcán végigfutó könnyeket.<br />- Bonnié McCullogh és Caroline Forbes pedig maradjanak itt egy percre óra után - kérte Alaric, amikor kicsöngettek.<br />Stefan összevonta a szemöldökét, és még mélyebbek lettek a ráncai, amikor észrevette Vickie Bennettet a történelemterem ajtaja előtt lézengeni szégyenlős, riadt tekintettel. - Idekint leszek - közölte jelentőségteljesen Bonnie-val, aki bólintott. Stefan figyelmeztetően felvonta a szemöldökét, amire Bonnié bátor pillantással reagált. Próbálj csak rajtakapni, hogy olyat mondok, amit nem kéne, volt a tekintetében.<br />Miközben kisétált, Stefan csak remélni tudta, hogy Bonnié tartja is magát ehhez.<br />Amikor kilépett az ajtón, Vickie bement mellette, és a fiúnak ki kellett térnie az útjából. Emiatt épp Matt elé került, aki a másik ajtón ment ki, és próbált a lehető leggyorsabban eltűnni a folyosón.<br />Stefan gondolkodás nélkül megragadta a karját. - Matt, várj!<br />- Engedj el! - emelte fel Matt az öklét. Meglepetten pillantott rá, mintha nem lenne biztos benne, mitől ilyen dühös. De a testének összes izma ellenállt Stefan szorításának.<br />- Csak beszélni szeretnék veled. Csak egy percet adj, rendben?<br />- Nincs egy percem - válaszolta Matt, és a szemét, ami világosabb kék volt, mint Elenáé, végre Stefanra emelte. De olyan üresség volt a mélyén, amiről Stefannak a hipnotizáltak jutottak eszébe, vagy azok, akik valamely Erő befolyása alatt állnak.<br />Csakhogy ez nem egy Erő, hanem Matt saját elméje, döbbent rá hirtelen. Ezt teszi az emberi agy magával, ha valamit nem képes feldolgozni. Matt lekapcsolt, leállt.<br />Stefan tapogatózva azt mondta: - A szombat estével kapcsolatban...<br />- Nem tudom, miről beszélsz. Figyelj, mondtam, hogy mennem kell, a fenébe is. - A tagadás erődként meredezett Matt tekintetében. De Stefannak muszáj volt tovább próbálkoznia.<br />- Nem hibáztatlak, ha haragszol. A helyedben én is nagyon dühös lennék. És tudom, milyen, amikor az ember nem akar gondolkozni, mert a gondolkodástól becsavarodna. - Matt a fejét rázta, Stefan pedig körbenézett a folyosón. Majdnem üres volt, és a fiú elszántságában úgy döntött, kockáztat. Lehalkította a hangját. - De lehet, hogy tudni szeretnéd, hogy Elena ébren van, és nagyon...<br />- Elena meghalt! - kiabálta Matt, amitől mindenki felkapta a fejét a folyosón. - És mondtam, hogy engedj el! - tette hozzá, észre sem véve a közönséget, majd ellökte Stefant. Ez annyira váratlanul érte Stefant, hogy hátratántorodott a szekrények felé, és majdnem hanyatt vágódott. Mattét bámulta, de Matt vissza sem nézett, miközben végigment a folyosón.<br />Stefan a maradék időben a falra meredt, amíg Bonnié fel nem bukkant. Egy plakát volt előtte a Hóbálról, és mire a lányok kijöttek, minden négyzetcentiméterét feltérképezte.<br />Mindannak ellenére, amit Caroline vele és Elenával szándékozott tenni, Stefan semmi gyűlöletet nem volt képes táplálni iránta. A lány rozsdabarna haja fakónak tűnt, az arca beesett. A szokásos kecsességével ellentétben most görnyedten jár, gondolta Stefan, miközben figyelte, ahogy elmegy.<br />- Minden rendben? - kérdezte Bonnie-tól, miközben felvették egymás tempóját.<br />- Igen, persze. Alaric egyszerűen tudja, hogy mi hárman Vickie-vel meg Caroline-nal rengeteg mindenen mentünk keresztül, és szeretné, ha tudnánk, hogy mellettünk áll - válaszolta Bonnié, de<br />rendíthetetlen, Alaric iránti hűsége erőltetettnek tűnt egy kicsit. - De egyikünk sem mondott neki semmit. Jövő héten újabb összejövetelt rendez a házában - tette hozzá vidáman.<br />Nagyszerű, gondolta Stefan. Normál esetben mondott volna valamit, de most másfelé járt az esze. - Ott van Meredith - szólalt meg.<br />- Biztos ránk vár... nem, a történelemterem felé megy - jegyezte meg Bonnié. - Ez furcsa, azt mondtam neki, hogy odakint találkozunk.<br />Ez több mint fura, gondolta Stefan. Csak egy villanást kapott el a lányból, mielőtt befordult volna a sarkon, de az a villanás a fejében ragadt. Meredith arckifejezése számító, figyelmes volt, a járása pedig lopakodó. Mintha nem akarná, hogy meglássák, mit csinál.<br />- Egy perc, és visszajön, ha látja, hogy nem vagyunk ott - jósolta Bonnié, de Meredith nem egy, nem is két perc múlva tért vissza. Tíz egész perc eltelt, mielőtt megjelent, és akkor is hökkenten pillantott a rá váró Bonnie-ra és Stefanra.<br />- Elnézést, feltartottak - mondta higgadtan, és Stefan nem tudta nem értékelni az önuralmát. De eltöprengett azon, mi lehet a dolog mögött, és kifelé menet csak Bonnié volt fecsegős hangulatban.<br />- De a múltkor tüzet használtál - mondta Elena.<br />- Az azért volt, mert Stefant, egy konkrét személyt kerestünk - válaszolta Bonnié. - Most viszont a jövőt próbáljuk megjósolni. Ha a te jövődet próbálnánk, akkor megnézném a tenyeredben, de most általános információkra vagyunk kíváncsiak.<br />Meredith jött be a szobába figyelmesen egyensúlyozva egy porcelántálat, ami a pereméig tele volt vízzel. A másik kezében egy gyertyát tartott. - Itt van a cucc - közölte velük.<br />- A víz szent volt a druidák számára - magyarázta Bonnié, miközben Meredith a földre rakta a tálat, és a három lány leült köré.<br />- Úgy tűnik, a druidák számára minden szent volt - jegyezte meg Meredith.<br />- Csss! Most rakd be a gyertyát a gyertyatartóba, és gyújtsd meg! Utána olvadt viaszt csorgatok majd a vízbe, és a kialakuló formák majd elárulják a választ a kérdéseitekre. A nagyanyám forró ólmot használt, és azt mesélte, hogy az ő nagyanyja olvasztott ezüsttel csinálta, de szerinte a viasz is megteszi. - Amikor Meredith meggyújtotta a gyertyát, Bonnié egy oldalpillantást vetett rá, és nagy levegőt vett. - Egyre jobban félek ilyeneket csinálni - dünnyögte.<br />- Nem muszáj - válaszolta Elena gyengéden.<br />- Tudom. De akarom... még most az egyszer. Egyébként sem ezektől a szertartásoktól félek , az az ijesztő, amikor megszáll valami. Utálom. Olyan, mintha valaki más lenne a testemben.<br />Elena összevonta a szemöldökét, és kinyitotta a száját, de Bonnié folytatta.<br />- Mindegy, kezdjük. Kapcsold le a lámpát, Meredith. Kell egy perc, hogy ráhangolódjak, utána kérdezhettek.<br />A homályos szoba csendjében Elena figyelte, ahogy a láng Bonnié leeresztett szempilláján és Meredith józan arcán tükröződik. Lenézett a saját kezére, ami sápadtan hevert a Meredithtől kölcsönzött fekete szabadidőruhán. Majd a táncoló lángra pillantott.<br />- Rendben - mondta Bonnié lágyan, és elvette a gyertyát.<br />Elena ujjai összefonódtak, erősen összekulcsolódtak, de a hangját visszafogta, hogy ne törje meg a hangulatot. - Ki a Másik Erő Fell’s Church-ben?<br />Bonnié megdöntötte a gyertyát, hogy a láng végigcsapjon az oldalán. Forró viasz csorgott le a tálba, és formálódott benne gömbölyű cseppekké.<br />- Ettől tartottam - dünnyögte Bonnié. - Ez nem válasz, ez semmi. Próbálj mást kérdezni!<br />Elena csalódottan hátradőlt, a körmét a tenyerébe vájta. Meredith szólalt meg.<br />- Meg tudjuk találni ezt a Másik Erőt, ha keressük? És le tudjuk győzni?<br />- Ez két kérdés - lehelte Bonnié, és megint megdöntötte a gyertyát. Ezúttal a viasz egy kört formált, egy vaskos, fehér gyűrűt.<br />- Ez az egység! Az egymás kezét fogó emberek szimbóluma. Azt jelenti, hogy ha összefogunk, sikerül.<br />Elena felkapta a fejét. Ez majdnem ugyanaz volt, mint amit ő mondott Stefannak és Damonnek. Bonnié szeme izgatottan csillogott, és egymásra mosolyogtak.<br />- Vigyázz! Még mindig csorog - figyelmeztette őket Meredith. Bonnié gyorsan kiegyenesítette a gyertyát, és megint a tálba nézett. Az utolsó viaszadag egy vékony, egyenes vonallá állt össze.<br />- Ez egy kard - mondta Bonnié lassan. - Azt jelenti, áldozat. Ha összefogunk, sikerül, de nem áldozatok nélkül.<br />- Milyen áldozatok? - kérdezte Elena.<br />- Nem tudom - válaszolta Bonnié aggódó arccal. - Most csak ennyit tudok mondani. - Azzal visszarakta a gyertyát a gyertyatartóba.<br />- Hű - sóhajtott Meredith, miközben felállt, hogy felkapcsolja a villanyt. Elena is felállt.<br />- Nos, legalább azt tudjuk, hogy le lehet győzni - mondta, miközben felhúzkodta a nadrágot, ami túl nagy volt rá. Megpillantotta önmagát Meredith tükrében. Határozottan nem úgy nézett már ki, mint Elena Gilbert, a gimi divatikonja. így, feketében sápadtnak és veszélyesnek tűnt, mint egy csupasz penge. A haja szabadon hullt a vállára.<br />- Az iskolában meg sem ismernének - dünnyögte fájdalmasan. Furcsa volt, hogy arra vágyik, hogy iskolába mehessen, de ez volt a helyzet. Biztos azért, mert nem teheti, gondolta. És mert olyan sokáig ő volt ott a királynő, olyan sokáig irányította a dolgokat, hogy szinte hihetetlennek tűnt, hogy soha többé nem teheti be a lábát.<br />- Járhatsz majd valahol máshol - vetette fel Bonnié. - Úgy értem, ha ennek itt vége, akkor valahol máshol befejezheted az iskolát, ahol nem ismernek. Mint Stefan.<br />- Nem hinném. - Elena furcsa hangulatban volt aznap este, miután egész nap a hóesést bámulta a pajtából. - Bonnié - szólalt meg váratlanul -, belenéznél megint a tenyerembe? Szeretném, ha elárulnád a jövőt, az én jövőmet.<br />- Azt sem tudom, emlékszem-e még arra, amit a nagymamám tanított... de oké, megpróbálom - engedett Bonnié. - Remélem, nincs több sötét idegen a jövődben. Már így is van elég - kuncogott, miközben megfogta Elena kinyújtott kezét. - Emlékszel, amikor Caroline megkérdezte, mihez kezdenél kettővel? Úgy tűnik, most kiderül, mi?<br />- Csak olvass a tenyeremben, jó?<br />- Rendben, ez az életvonalad... - Bonnié szinte azelőtt elnémult, hogy belekezdett volna. Az arcára rettegés és aggodalom ült ki, miközben Elena kezét bámulta. - Egészen odáig le kellene mennie - mutatta. - De olyan korán megszakad...<br />Elenával egy pillanatra némán egymásra meredtek, és Elena érezte, hogy benne is ugyanaz az aggodalom kezd testet ölteni. Meredith törte meg a csendet.<br />- Hát persze, hogy megszakad - mondta. - Ez csak azt mutatja, ami már megtörtént, hogy Elena megfulladt.<br />- Aha, tényleg, az lesz az - dünnyögte Bonnié. Elengedte Elena kezét, és Elena lassan visszahúzta. - Persze, az az - tette hozzá Bonnié erősebb hangon.<br />Elena ismét a tükörbe pillantott. A lány, aki visszanézett rá, gyönyörű volt, de a szemében olyan bölcs szomorúság ült, amilyen Elena Gilbertében soha. Észrevette, hogy Bonnié és Meredith őt bámulja.<br />- Az lesz az - jelentette ki könnyedén, de csak az ajka mosolygott, a szeme nem.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-19059158360878306132010-11-07T10:26:00.000-08:002010-11-07T10:33:55.016-08:00Vámpírnaplók 3. Tombolás 9. fej.Kilencedik fejezet<br />- Hát, most legalább nem szállt meg senki – jegyezte meg Bonnie - De amúgy is elegem van az ilyen ezoterikus dolgokból, belefáradtam. Ez volt az utolsó, de tényleg az utolsó.<br />- Rendben - fordult el Elena a tükörtől akkor beszéljünk valami másról! Sikerült kideríteni valamit?<br />- Beszéltem Alarickel, és jövő héten újabb bulit rendez - válaszolta Bonnié. - Megkérdezte Caroline-t, Vickie-t és engem, hogy nem ülnénk-e be egy hipnózisra, hogy kiderüljön, mi történt. De biztos vagyok benne, hogy nem ő a Másik Erő, Elena. Ahhoz túl kedves.<br />Elena bólintott. Ő maga is kezdett kételkedni Alaric bűnösségében. De nem a kedvessége miatt, hanem mert négy napig aludt a padlásán. Tényleg hagyta volna a Másik Erő ott lapulni bántatlanul? Persze Damon mondta, hogy feledést bocsátott Alaricre, de képes lenne a Másik Erőt bármiben befolyásolni? Nem lenne az túl nagy falat neki?<br />Hacsak átmenetileg el nem hagyta az Ereje, jutott eszébe hirtelen. Mint ahogy Stefan is kiégett. Vagy ha egyszerűen úgy tett, mintha hagyná magát befolyásolni.<br />- Hát, egyelőre még ne húzzuk le a listáról - mondta fennhangon. - Óvatosnak kell lennünk. Mi van Mrs. Flowers-el? Róla kiderült bármi?<br />- Nem volt szerencsénk - válaszolta Meredith. - Reggel elmentünk a vendégházhoz, de nem nyitott ajtót. Stefan azt mondta, délután majd megpróbálja előkeríteni.<br />- Ha valaki behívna oda engem, én is figyelhetném - jegyezte meg Elena. - Úgy érzem, mintha én lennék az egyetlen, aki nem csinál semmit. Azt hiszem... - Egy pillanatra elhallgatott, elgondolkozott, majd azt mondta: - Szerintem elnézek haza... mármint, úgy értem, Judith nénihez. Lehet, hogy rajtakapom Robertet, amint a bokrok között ólálkodik.<br />- Veled megyünk - ajánlotta fel Meredith.<br />- Nem, jobb, ha ezt egyedül csinálom. Tényleg. Mostanában nagyon észrevétlenül tudok mozogni.<br />- Akkor fogadd meg a saját tanácsod, és légy óvatos. Még mindig nagyon havazik.<br />Elena bólintott, és levetette magát az ablakpárkányról.<br />Ahogy az otthona felé közeledett, észrevette, hogy egy autó indul el éppen a kocsifelhajtójukról. Az árnyékok közé húzódott, és onnan nézte.<br />A reflektor kísérteties téli képet világított meg: a szomszédok fekete akácfájának csupasz ágú vázát, amin egy fehér bagoly ült.<br />Ahogy az autó elhajtott mellette, Elena felismerte. Robert kék Oldsmobilja volt.<br />Na, ez érdekes. Feltámadt benne a vágy, hogy kövesse, de ennél is jobban akarta megnézni a házat, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e benne. Lopakodva megkerülte, és megvizsgálta az ablakokat.<br />A konyha sárga pamutfüggönye félre volt húzva, és látszott mögötte egy fényes sáv a konyhából. Judith néni éppen becsukta a mosogatógépet. Robert ott vacsorázott volna? - találgatott Elena.<br />Judith néni az előszoba felé indult, és Elena vele tartott, ismét megkerülve a házat. Talált egy rést a nappali függönyei között, és óvatosan odanyomta a szemét az ablak vastag, egyenetlen üvegéhez. Hallotta, hogy kinyílik, majd becsukódik a bejárati ajtó, aztán Judith néni rátolta a reteszt, aztán bejött a nappaliba, és leült a kanapéra. Bekapcsolta a tévét, és váltogatni kezdte a csatornákat.<br />Elena azt kívánta, bár ne csak a nagynénje profilját látná a tévé villódzó fényénél. Furcsa volt benézni, tudva, hogy be nem mehet. Mennyi idő telt el, mióta rájött, milyen barátságos az a szoba? A régi mahagóni hogyishívják, tele porcelánnal és üveg nippekkel, a Tiffany lámpa Judith néni mellett, a hímzett díszpárnák a kanapén, mind nagyon értékesnek tűnt most. Odakint ácsorogva, a nyakán a hó tollszerű simogatását érezve azt kívánta, bár bemehetne egy pillanatra, csak egy nagyon kis időre.<br />Judith néni feje hátrahanyatlott, a szeme lecsukódott. Elena az üvegre hajtotta a homlokát, majd lassan elfordult.<br />Felmászott a birsalmafára a saját ablaka alatt, de csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy az ő függönyei be vannak húzva. A Margaret szobája alatti juhar gyengébb volt, és kevésbé mászható, de amint sikerült felkapaszkodnia rá, be tudott pillantani hozzá. A széthúzott függönyök mögött látta, hogy Margaret állig húzott takaró alatt aludt, világos haja legyezőként terült szét a párnán.<br />Szia, babám, gondolta Elena, majd visszanyelte a könnyeit. Olyan édesen ártatlan jelenet volt: az éjjeli lámpa, a kislány az<br />ágyban, a rá vigyázó plüssállatok a polcokon. És bejött egy kis, fehér cica is a nyitott ajtón, hogy teljessé tegye a képet, gondolta Elena.<br />Hópehely felugrott Margaret ágyára. A cica elnyávogta magát, kiöltötte apró, rózsaszín nyelvét, és kinyújtózott, miközben kiöltötte apró kis karmait. Majd kecsesen odasétált Margaret mellkasára.<br />Valami bizsergetni kezdte Elena haja tövét.<br />Nem tudta, hogy ez valami új vadászösztön, vagy egyszerű megérzés, de hirtelen félni kezdett. Veszély leselkedett a szobában. Margaret veszélyben volt.<br />A kiscica még mindig ott állt előre-hátra lengedező farokkal. És Elena egyszeriben rájött, mire hasonlít. A kutyákra. Úgy nézett ki, mint Chelsea, mielőtt Doug Carsonra vetette magát. Te jó ég, a városban karanténba zárták a kutyákat, de a macskákra senki nem gondolt.<br />Elena agya teljes gőzzel zakatolt, de ez sem segített. Egyfolytában csak olyan képek villantak fel előtte, hogy mit tehet egy macska görbe karmokkal és tűhegyes fogakkal. Margaret pedig csak ott feküdt és pihegett, minden veszélyérzet nélkül.<br />Hópehely hátán felállt a szőr, a farka olyan borzas lett, mint az üvegmosó kefe. Lelapította a fülét, és néma fújásra nyitotta a száját. Éppen úgy szegezte a tekintetét Margaret arcára, mint Chelsea Doug Carsonéra.<br />- Ne! - Elena elkeseredetten kutatott a szemével valami után, amit az ablaknak dobhat, amivel zajt csaphat. Nem tudott közelebb menni , a külső ágak már nem bírnák el. - Margaret, ébredj fel!<br />De a hó, ami takaróként terült el körülötte, mintha semmivé olvasztotta volna a szavait. Hópehely torkából mély, disszonáns morgás tört fel, ahogy a macska tekintete az ablakra villant, majd vissza, Margaret arcára.<br />- Margaret, ébredj! - kiabálta Elena. Majd, pont amikor a cica hátrahúzta a begörbített mancsát, az ablakra vetette magát.<br />Soha nem sikerült rájönnie, hogyan maradt fent. A párkányon nem volt hely, ahol megkapaszkodhatott volna, de a körmei belemélyedtek az ablakkeret puha, régi fájába, az egyik cipője orra pedig támaszt talált egy kicsit lejjebb. Egész testének súlyával az ablakon dörömbölt, és közben kiabált.<br />- Tűnj el onnan! Ébredj fel, Margaret!<br />Margaret szeme kinyílt, és a kislány felült, amitől Hópehely lerepült róla. A cica karma beakadt a horgolt ágyterítőbe, miközben kaparászva próbált feltápászkodni. Elena megint kiabálni kezdett.<br />- Margaret, szállj le az ágyról! Gyorsan, nyisd ki az ablakot! Margaret négyéves arca csupa álmos meglepetés volt, de nem<br />félt. Felállt, és az ablak felé botorkált, miközben Elena a fogát csikorgatta.<br />- Ügyes vagy! Jó kislány... most mondd azt, hogy „gyere be"! Gyorsan, mondd ki!<br />- Gyere be! - mondta Margaret engedelmesen, majd pislogott, és hátralépett.<br />A cica kivetette magát az ablakon, miközben Elena beesett. Megpróbálta elkapni, de túl gyors volt. Amint kijutott, gúnyos könnyedséggel ugrált végig a juhar ágain, majd lepottyant a hóba, és eltűnt.<br />Egy kis kéz rángatta meg Elena pulóverét. - Visszajöttél! - ölelte át Margaret Elena derekát. - Hiányoztál.<br />- Ó, Margaret, te is annyira hiányoztál... - kezdte Elena, majd mozdulatlanná merevedett. Judith néni hangját hallotta a lépcső tetejéről.<br />- Margaret, ébren vagy? Mi folyik odabent?<br />Elenának csak egy pillanatra volt szüksége a döntéshez. - Ne áruld el neki, hogy itt vagyok - suttogta, miközben letérdelt. - Ez titok , érted? Mondd meg neki, hogy kiengedted a kiscicát, de ne áruld el, hogy itt vagyok. - Többre nem maradt idő. Elena bevetette magát az ágy alá, és imádkozni kezdett.<br />Az ágytakaró alól nézte, ahogy Judith néni zoknis lábai belépnek a szobába. A padlódeszkára nyomta az arcát, és nem vett levegőt.<br />- Margaret! Te miért vagy fent? Gyere, visszamegyünk az ágyba - hangzott fel Judith néni hangján, majd az ágy nyikorogni kezdett Margaret súlya alatt, és Elena hallotta, hogy Judith néni a takaróval vacakol. - Jéghideg a kezed. Mi a csudáért van nyitva az ablak?<br />- Kinyitottam, és Hópehely kiment - válaszolta Margaret. Elena kiengedte a levegőt.<br />- És most csupa hó a padló. Nem hiszem el... Ki ne nyisd még egyszer, megértetted? - Még egy kis pakolászás, majd a zoknis láb kiment. Az ajtó becsukódott.<br />Elena kivergődött az ágy alól.<br />- Jó kislány - suttogta, miközben Margaret felült. - Büszke vagyok rád. Holnap mondd meg Judith néninek, hogy el kell ajándékozni a cicát. Mondd azt neki, hogy megijesztett. Tudom, hogy nem akarod - tette a kezét Margaret szájára, hogy belefojtsa a kitörni készülő tiltakozást -, de muszáj. Mert hidd el nekem, hogy bántani fog a cica, ha itt marad. Nem akarsz megsérülni, igaz?<br />- Nem - válaszolta Margaret könnyes, kék szemekkel. - De...<br />- És azt sem akarod, hogy a cica Judith nénit bántsa, igaz? Mondd meg Judith néninek, hogy nem lehet cicád vagy kutyád, sem madarad, amíg...<br />nos, még egy darabig. Ne áruld el neki, hogy én mondtam, ez még mindig a mi titkunk. Mondd azt neki, hogy attól ijedtél meg, amit a kutyák csináltak a templomnál. - Elena úgy érvelt magában komoran, hogy jobb, ha a kislánynak rémálmai lesznek, mintha egy rémálom valósul meg a szobájában. Margaret szája szomorúan lekonyult. - Oké.<br />- Sajnálom, édesem. - Elena lekuporodott, és átölelte. - De ennek így kell lennie.<br />- Hideg vagy - jegyezte meg Margaret. Majd felnézett Elena arcába. - Angyal vagy?<br />- Ööö... nem egészen. - éppen az ellenkezője, gondolta Elena ironikusan.<br />- Judith néni azt mondta, elmentél anyuhoz és apuhoz. Találkoztál már velük?<br />- Én... ezt nehéz elmagyarázni, Margaret. Nem, még nem találkoztam velük. És nem vagyok angyal, de akkor is az őrangyalod leszek, oké? Vigyázok rád, még akkor is, amikor nem látsz engem. Rendben?<br />- Rendben. - Margaret az ujjaival játszott. - Ez azt jelenti, hogy többé nem fogsz itt lakni?<br />Elena körbenézett a rózsaszín-fehér szobában, végigjáratta tekintetét a polcokon ülő plüssállatokon, a kis íróasztalon és a hintalovon a sarokban, ami régen az övé volt. - Igen - válaszolta halkan.<br />- Amikor azt mondták, hogy anyához és apához mentél, azt mondtam, én is oda akarok menni.<br />Elena pislogni kezdett. - Jaj, kicsim. Még nincs itt az ideje, hogy elmenj, úgyhogy nem tudsz. És Judith néni nagyon szeret téged, és nagyon magányos lenne nélküled.<br />Margaret elnehezült szemhéjjal bólintott, de ahogy Elena lefektette, és felhúzta a takarót, még egy kérdést feltett. - És te nem szeretsz?<br />- Jaj, dehogynem. Annyira szeretlek... mostanáig nem is tudtam, mennyire. De nekem nem lesz bajom, és Judith néninek nagyobb szüksége van rád. És.., - Elena kénytelen volt nagy levegőt venni, hogy megnyugodjon, és amikor lenézett, látta, hogy Margaret szeme le van hunyva, és a kislány egyenletesen lélegzik. Elaludt.<br />Ó, te ostoba, te ostoba, korholta magát Elena, miközben átvergődött a hótorlaszon a Maple Street túloldalára. Elfelejtette megkérdezni Margaretet, hogy náluk vacsorázott-e Robert. Most már késő.<br />Robert. A tekintete hirtelen összeszűkült. A templomnál Robert odakint ólálkodott, és a kutyák megőrültek. Ma éjjel pedig Margaret cicája bomlott meg - nem sokkal azután, hogy Robert autója elhajtott a ház elől.<br />Robertnek sok van a rovásán, gondolta.<br />De ekkor rátört a csüggedés, és másfelé terelte a gondolatait. Az esze folyamatosan a kivilágított háznál járt, és fejben végigvette azokat a dolgokat, amiket soha többé nem fog látni. Az összes ruháját, holmiját és ékszerét - vajon mihez kezd velük Judith néni? Semmim nem maradt, gondolta. Koldus vagyok.<br />Elena?<br />Elena megkönnyebbülten ismerte fel a hangot a fejében, és a jellegzetes alakot az utca végén. Odasietett Stefanhoz, aki megfogta a kezét, hogy átmelegítse.<br />- Meredith mondta, hova mentél.<br />- Hazamentem - válaszolta Elena. Csak ennyit bírt mondani, és miközben a fiúhoz bújt vigaszért, tudta, hogy megérti.<br />- Keressünk egy helyet, ahol leülhetünk - javasolta Stefan, majd idegesen megtorpant. Az összes hely, ahova járni szoktak, vagy túl veszélyes volt, vagy tiltott Elena számára. Stefan autója még mindig a rendőrségen volt.<br />Végül az iskolához mentek, ahol leülhettek a tető pereme alá, és nézhették a hóesést. Elena elmesélte, mi történt Margaret szobájában.<br />- Meg fogom kérni Mereditht és Bonnie-t, hogy terjesszék el a városban, miszerint a macskák is veszélyesek lehetnek. Ezt mindenkinek tudnia kell. És valakinek Robertet is figyelnie kéne - foglalta össze.<br />- Majd ráállunk - válaszolta Stefan, és Elenának muszáj volt mosolyognia.<br />- Vicces, mennyire amerikai lettél - jegyezte meg. - Ezen már rég nem gondolkoztam, de amikor idejöttél, sokkal külföldiesebb voltál. Most már észre sem venni, hogy nem itt éltél egész életedben.<br />- Mi gyorsan tanulunk. Muszáj nekünk - magyarázta Stefan. - Mindig vannak új országok, új évtizedek, új helyzetek. Te is meg fogod szokni.<br />- Gondolod? - Elena továbbra is a csillogó hópelyheket figyelte. - Nem is tudom...<br />- Idővel megtanulod. Ha van bármi... jó... abban, amik vagyunk, az az idő. Rengeteg áll a rendelkezésünkre, amennyit csak akarunk. Az idők végezetéig.<br />- „Vidám társak, az idők végezetéig." Nem ezt mondta Katherine neked és Damonnek? - dünnyögte Elena. - Érezte, hogy Stefan megmerevedik, és elhúzódik. - Ő hármunkról beszélt - mondta a fiú. - Én nem.<br />- Ó, Stefan, kérlek, ne, most ne. Damon eszembe sem jutott, csak az idők végezete. Megijeszt. Minden megijeszt ezzel a helyzettel kapcsolatban, és néha úgy érzem, jó volna elaludni, és soha többé nem ébredni fel...<br />Stefan óvó karjai között Elena sokkal jobban érezte magát, és kiderült, hogy az érzékszervei éppen ugyanúgy kiélesedtek a közeli, mint a távoli dolgokra. Stefan szívének minden egyes dobbanását hallotta, és a vére száguldását is az ereiben. A saját jellegzetes illatát is érezte a fiú kabátjának, a hónak és a pamutruhájának az illatával keveredve.<br />- Kérlek, bízz bennem - suttogta. - Tudom, hogy haragszol Damonre, de adj neki egy esélyt. Szerintem több rejlik benne, mint amennyi látszik. És szükségem van a segítségére, hogy megtaláljuk ezt a Másik Erőt, de ez minden, amire szükségem van tőle.<br />Ebben a pillanatban ez teljesen igaz volt. Elena aznap éjjel kicsit sem vágyott a vadászok életére , a sötétség semmi vonzerőt nem gyakorolt rá. Azt kívánta, bár otthon ülhetne a kandalló előtt.<br />De kellemes volt, hogy így ölelik, még akkor is, ha ehhez Stefannal le kellett ülniük a hóba. Stefan lehelete melegen cirógatta, ahogy megcsókolta a nyakát, és elhúzódni sem húzódott el már tőle.<br />És éhes sem volt, legalábbis nem úgy, ahogy lenni szokott, amikor ilyen közel voltak egymáshoz. Most, hogy Elena is vadász lett, mint a fiú, a vágya megváltozott, inkább az együttlétre vonatkozott, mint a táplálkozásra. Az nem számított. Elveszítettek valamit, és ugyanakkor nyertek valami mást. Elena most már úgy értette Stefant, ahogy még soha. És a megértéstől közelebb kerültek egymáshoz, amíg össze nem ért az elméjük, szinte egymásba nem olvadt. Ez nem a mentális hangok zajos fecsegése volt, hanem egy mély, szótlan szövetség. Mintha egyesült volna a lelkük.<br />- Szeretlek - súgta Stefan a nyakába, és Elena szorosabban ölelte. Most már értette, miért félt a fiú olyan sokáig kimondani. Amikor<br />az ember rosszul van a másnap gondolatától, nehéz így elköteleződni. Mert nem akar mást is magával rántani.<br />Különösen olyasvalakit, akit szeret. - Én is szeretlek - vette rá magát a válaszra Elena, aztán hátradőlt, és békés hangulata darabokra tört. - És a kedvemért adsz Damonnek egy esélyt? Megpróbálsz együttműködni vele?<br />- Együttműködök vele, de bízni nem bízom benne. Ahhoz túlságosan jól ismerem.<br />- Néha kétlem, hogy bárki is ismerné. Rendben, akkor tedd meg, amit tudsz. Talán megkérhetnénk, hogy holnap szegődjön Robert nyomába.<br />- Én ma Mrs. Flowerst követtem. - Stefan ajka gúnyosan felfelé görbült. - Egész délután és este. És tudod, mit csinált?<br />- Mit?<br />- Elintézett három adag mosást, egy olyan ősöreg gépben, ami láthatóan bármelyik pillanatban felrobbanhat. Semmi szárítógép, csak egy fregoli. Az egész lent van a pincében. Majd elment otthonról, és feltöltött körülbelül két tucat madáretetőt. Utána visszament a pincébe, hogy letörölje a befőttesüvegeket. Ott tölti az ideje java részét. Beszél magában.<br />- Csak egy habókos öregasszony - állapította meg Elena. - Rendben. Lehet, hogy Meredith tévedett, és csak ennyiről van szó. - Elena észrevette, hogy Meredith említésére Stefan arckifejezése megváltozik, és megkérdezte: - Mi van?<br />- Nos, Meredithnek is akad némi magyarázkodnivalója. Nem kérdeztem rá, úgy gondoltam, jobb, ha te teszed. De ma iskola után felment Alaric Saltzmanhez. És nem akarta, hogy bárki is tudja, hogy ott van.<br />Elenában kezdett sűrűsödni az aggodalom. - És akkor?<br />- Hát, utólag hazudott erről, vagy legalábbis kerülte a témát. Megpróbáltam letapogatni az elméjét, de az Erőm szinte teljesen ki van égve, neki pedig erős az akarata.<br />- És nem is volt hozzá jogod! Stefan, idefigyelj! Meredith soha nem bántana minket, vagy árulna el. Bármit is titkol előlünk...<br />- Szóval beismered, hogy valamit titkol.<br />- Igen - válaszolta Elena vonakodva. - De nem olyasmit, amivel ártana nekünk, ebben biztos vagyok. Meredith első osztályos korunk óta a barátnőm... - Anélkül, hogy észrevette volna, Elena elhallgatott. Egy másik barátnője jutott eszébe, akit óvoda óta ismert. Caroline. Aki az előző héten megpróbálta tönkretenni Stefant, és megalázni Elenát az egész város előtt.<br />És mi is volt Caroline naplójában Meredithről? „Meredith nem tesz soha semmit , csak figyel. Olyan, mintha nem is tudna cselekedni, csak reagálni a dolgokra. Különben hallottam, amit a szüleim mondtak a családjáról... nem csoda, hogy soha nem emlegeti őket. "<br />Elena elkapta a tekintetét a havas tájról, hogy megkeresse Stefan türelmes arcát. - Nem számít - mondta csendesen. - Ismerem Mereditht, és megbízom benne. A végsőkig.<br />- Remélem, megérdemli, Elena - válaszolta a fiú. - Nagyon remélem.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-17693941064112155942010-11-06T15:18:00.000-07:002010-11-06T15:20:49.163-07:00Vámpírnaplók 3. Tombolás 7. fej.Hetedik fejezet<br />- Milyen együttműködésre? Kérdezte Meredith. Azt majd később elmagyarázom. De először tudni akarom, mi történt a városban, mióta elmentem.<br />- Hát, leginkább csak hisztéria emelte meg Meredith a fél szemöldökét. Judith nénikéd nagyon kikészült. Azt hallucinálta, hogy téged lát, vagyis az nem volt hallucináció, igaz? És Roberttel is szakítottak, vagy mi.<br />- Tudom mondta Elena gyászosan. Folytasd.<br />- Az iskolában mindenki ki van borulva. Beszélni akartam Stefannal, különösen, amikor gyanakodni kezdtem, hogy nem is haltál meg, de nem jött suliba. Matt igen, de valami nem stimmel vele. Ügy néz ki, mint egy zombi, és senkivel nem beszél. El akartam magyarázni neki, hogy lehet, hogy nem haltál meg végleg. Azt hittem, az felvidítja. De oda sem figyelt. Teljesen ki volt fordulva magából, és volt egy pillanat, amikor azt hittem, megüt. Egy szavamra sem figyelt oda.<br />- Ó, te jó ég Matt. Valami rettenetes kavarodott fel Elena elméjének mélyén, egy emlék, ami túl megrázó volt ahhoz, hogy kiszabadulhasson. Ebben a pillanatban nem volt képes semmi újat feldolgozni, egyszerűen nem, gondolta, és visszaküldte az emléket a helyére.<br />Meredith folytatta. De az nyilvánvaló, hogy mások is gyanakodnak a „halálod" miatt. Azért mondtam a búcsúztatódon azt, amit, mert attól tartottam, hogy ha az igazi napot és helyet említeném, akkor Alaric Saltzman csapdába csalna a házatok előtt. Mindenféle kérdéseket tett fel rólad, és jó, hogy Bonnié nem tudott semmit, mert így nem fecseghetett.<br />- Ez nem fair tiltakozott Bonnié. Alaric csak kíváncsi, ennyi, és szeretne átsegíteni minket a traumán, mint régebben is. Ő vízöntő.<br />- Ő egy kém jelentette ki Elena, és talán még annál is több. De ezt majd később megbeszéljük. Mi van Tyler Smallwooddal? Nem láttam a búcsúztatón.<br />Meredith elképedten bámult. Ügy érted, nem tudod?<br />- Semmit nem tudok. Négy napig aludtam egy padláson.<br />- Hát Meredith zavartan elhallgatott. Tyler most került ki a kórházból. Ugyanúgy, mint Dick Carter, és az a négy keményfiú, akiket magával vitt a Városatyák napjára. A hombárban támadtak rájuk aznap este, és rengeteg vért veszítettek.<br />- Ó! Rejtély, hogy Stefannak miért nőtt meg az Ereje aznap este, megoldódott. És az is, hogy az óta miért gyengül. Valószínűleg az óta nem evett. Meredith, Stefant gyanúsítják?<br />- Nos, Tyler apja megpróbálkozott vele, de a rendőrség szerint nem egyeztek az időpontok. Körülbelül tudják, mikor támadták meg Tylert, mert az apjával kellett volna találkoznia, de nem jelent meg. És Bonnie-val alibit tudunk biztosítani Stefannak arra az időre, mert akkor hagytuk ott a folyónál a te holttesteddel. Vagyis nem tudhatott visszaérni a hombárhoz és megtámadni Tylert legalábbis ember erre nem lehetett képes. A rendőrség pedig semmi természetfelettire nem gyanakszik.<br />- Értem. Elena legalább ebben a tekintetben megnyugodhatott.<br />- Tyler és a többiek azért nem tudják azonosítani a támadót, mert semmire nem emlékeznek abból a délutánból tette hozzá Meredith. És Caroline sem.<br />- Caroline is volt?<br />- Igen, de őt nem harapták meg. Csak sokkot kapott. Mindannak ellenére, amit csinált, szinte már megsajnáltam vonta meg a vállát Meredith, majd hozzátette: - Mostanában szörnyen néz ki.<br />- És nem hinném, hogy bárki is Stefant gyanúsítaná azok után, ami a kutyákkal történt ma a templomnál fűzte hozzá Bonnié. Az apám azt mondta, hogy egy nagyobb kutya is betörhette a hombár ablakát, és a Tyler nyakán lévő sebek állati eredetűnek tűntek. Szerintem sokan úgy gondolják, hogy egy kutya vagy kutyafalka volt a bűnös.<br />- Ez kényelmes megoldás folytatta Meredith szárazon. Azt jelenti, hogy nem kell tovább gondolkozniuk.<br />- De ez nevetséges jelentette ki Elena. A rendes kutyák nem viselkednek így. Nem töprengtek el az emberek, hogy miért őrültek meg hirtelen a kutyáik, és miért fordultak ellenük?<br />- Rengetegen vannak, akik egyszerűen csak elaltatják őket. Ja, és hallottam, hogy valami kötelező veszettségellenőrzésről beszélnek válaszolta Meredith. De nem veszettségről van szó, igaz, Elena?<br />- Nem hiszem. És Stefan és Damon sem hiszi. Épp erről akartam beszélni veletek. - Elena olyan világosan, ahogy csak tudta, elmagyarázta, mit gyanít egy újabb Erővel kapcsolatban Fell’s Churchben. Mesélt arról a dologról, ami lekergette a hídról, arról, amit a kutyákkal kapcsolatban érzett, továbbá mindenről, amiről Stefannal és Damonnel beszélgettek.<br />- És Bonnié maga mondta ma a templomban, hogy „valami gonosz" fejezte be. Szerintem ez van itt Feli s Churchben, valami, amiről senki<br />nem tud, valami nagyon gonosz. Gondolom, te nem tudod, mit értettél ez alatt, Bonnié.<br />De Bonnié gondolatai más vágányra terelődtek. Szóval, nem biztos, hogy Damon tette azokat a rettenetes dolgokat, amikről azt állítottad állapította meg fondorlatosan. - Mint Jangce megölése, vagy Vickie és Tanner tanár úr megtámadása, meg minden. Mondtam, hogy aki ilyen jóképű, az nem lehet pszichopata gyilkos.<br />- Szerintem pillantott Meredith Elenára akár el is felejtheted Damont, mint leendő udvarlódat.<br />- De igen jelentette ki Elena határozottan. Ő ölte meg Tanner tanár urat, Bonnié. És logikus, hogy a többi támadás is az ő műve, ezt majd megkérdezem tőle. És már az is elég baj, hogy nekem kapcsolatban kell lennem vele. Hidd el, Bonnié, nem akarsz vele kavarni.<br />- Nem kavarhatok Damonnel, nem kavarhatok Alarickel. Maradtak egyáltalán olyan pasik, akikkel kavarhatok? És mindeközben Elena az összesét megkaphatja. Ez nem igazságos.<br />- Az élet nem igazságos mondta neki Meredith érzéketlenül. De figyelj, Elena, még ha létezik is szerinted ez a Másik Erő, szerinted milyen erőről van szó? Hogy nézhet ki?<br />- Nem tudom. Borzasztóan erős lehet, viszont el tudja rejteni magát, hogy ne érezzük meg. Lehet, hogy úgy néz ki, mint egy átlagember. És ezért fordulok hozzátok segítségért, mert bárki lehet Fell’s Churchben. Ahogy Bonnié mondta ma a templomban: „senki nem az, akinek látszik".<br />Bonnié kétségbeesetten nézett. Én erre nem emlékszem.<br />- Pedig ezt mondtad. „Senki nem az, akinek látszik" idézte Elena ismét hangsúlyosan. „Senki." Meredithre pillantott, de a lány sötét szeme elegáns ívű szemöldöke alatt hűvös volt és távoli.<br />- Nos, ezek szerint mindenki gyanús szólalt meg Meredith a lehető legnyugodtabban. Igaz?<br />- Igaz válaszolta Elena. De jobb lenne, ha fognánk egy papírt és egy ceruzát, és listát írnánk a legfontosabbakról. Damon és Stefan beleegyeztek, hogy segítik a nyomozást, és ha ti is, akkor még nagyobb lesz az esélyünk, hogy kiderítsük. Elena elemében volt. Mindig is jó szervezőnek bizonyult, legyen szó pasi szerzési tervekről vagy jótékonysági rendezvényekről. Ez csak a jó öreg „a-terv, B-terv" komolyabb változata volt számára.<br />Meredith Bonnié kezébe nyomta a papírt és a ceruzát, aki felváltva nézett rájuk. - Rendben mondta, de ki legyen a listán?<br />- Nos, mindenki, akiről van okunk feltételezni, hogy ő a Másik Erő. Mindenki, aki megtehette azokat a dolgokat, amikről tudunk: bedobhatta Stefant a kútba, megkergethetett engem, ráereszthette a kutyákat az emberekre. Mindenki, aki furcsán viselkedett.<br />- Matt - kezdett el sebesen írni Bonnié. És Vickie. És Robert.<br />- Bonnié! - kiáltott fel Elena és Meredith egyszerre.<br />Bonnié felnézett. Nos, Matt furcsán viselkedett, és Vickie is, most már hónapok óta. Robert pedig ott mászkált a templom körül a rendezvény előtt, de nem jött be.<br />- Jaj, Bonnié, most komolyan vágta rá Meredith. Vickie áldozat, nem gyanúsított. És ha Matt egy gonosz Erő, akkor én vagyok a Notre Dame-i toronyőr. Ami pedig Robertet illeti.<br />- Rendben, mindet kihúztam felelte Bonnié hidegen. Most halljuk a ti ötleteiteket.<br />- Ne, várj vágott közbe Elena. Bonnié, várj egy pillanatot.<br />- Eszébe jutott valami, ami már régóta zavarta, konkrétan a. A templom óta - mondta ki hangosan, amikor beugrott. Tudjátok, én is láttam Robertet a templom előtt, amikor a karzaton bujkáltam. Ez közvetlenül a kutyatámadás előtt volt, és Robert hátrálni kezdett, mintha tudta volna, mi fog történni.<br />- Ó, de Elena.<br />- Ne, ide figyelj, Merdith. Akkor is láttam, szombat este, Judith nénivel. Amikor azt mondta neki, hogy nem fog hozzámenni, volt valami az arcán. Nem is tudom. De szerintem inkább tedd vissza a listára, Bonnié.<br />Bonnié pillanatnyi habozás után józanul visszatette. És még?<br />- kérdezte.<br />- Nos, attól tartok, hogy Alaric mondta Elena. Ne haragudj, Bonnié, de ő a dobogós jelölt. Elmesélte, mit beszélt egymással Alarict és az igazgató. Ő nem csak egy egyszerű történelemtanár, volt valami oka, hogy idehívták. Tudja, hogy vámpír vagyok, és engem keres. Ma pedig, amikor a kutyák támadásba lendültek, ott állt oldalt, és furcsán hadonászott. Ő egyértelműen nem az, akinek látszik, és csak az a kérdés, hogy akkor ki? Figyelsz, Meredith?<br />- Igen. Tudod, szerintem Mrs. Flowerst is fel kellene venni a listára. Emlékeztek, hogy állt a vendégház ablakában, amikor visszavittük Stefant a kúttól? És nem jött le ajtót nyitni? Az furcsa volt.<br />Elena bólintott. Igen, és mindig letette a telefont, amikor hívtam. És nagyon magába zárkózik abban az öreg házban. Lehet, hogy csak egy dilis<br />öregasszony, de azért írd fel, Bonnié. Elena végighúzta a kezét a haján, aztán megrázogatta. Melege volt.<br />Vagyis. nem pont melege, de valami zavarta, úgy, mintha melege lenne. Ki volt száradva.<br />- Rendben, holnap iskola után elsétálunk a vendégházhoz mondta Meredith. És addig mit tehetünk még? Nézzük meg azt a listát, Bonnié!<br />Bonnié felemelte a listát, hogy mindenki lássa, Elena és Meredith pedig előrehajoltak, és végigolvasták:<br />Matt Honeycutt Vickie Bennett<br />Robert Maxwell mit csinált a templomnál a kutyatámadás idején? És mi volt az a dolog Elena nagynénjével?<br />Alaric Saltzman miért kérdezősködik annyit? Mi célból hívták Fell’s Churchbe?<br />Mrs. Flowers miért viselkedik olyan furán? Miért nem engedett be minket, amikor Stefan megsérült?<br />- Jó - jelentette ki Elena. És esetleg azt is kideríthetnénk, kiknek a kutyái voltak ott ma a templomnál. És megfigyelhetnétek Alaricet holnap az iskolában.<br />- Majd én figyelem Alaricet mondta Bonnié határozottan. És tisztázom, majd meglátjátok.<br />- Rendben, tedd azt. A te feladatod lesz. Meredith utánanézhet Mrs. Flowersnek, én pedig Robertet vállalom. Ami meg Stefant és Damont illeti, nos, ők mindenkit megfigyelhetnek, mert az Erejükkel képesek letapogatni mások elméjét. Egyébként viszont ez a lista messze nem teljes. Meg fogom kérni őket, hogy járőrözzenek<br />a városban, az Erő jeleit keresve, vagy bármi furcsaságot. Ők biztosabban felismerik az ilyesmit, mint én.<br />Elena hátradőlt, és szórakozottan megnyalta az ajkát. Határozottan ki volt száradva. Feltűnt neki valami, ami korábban soha: Bonnié ereinek finom hálója a csuklója belső oldalán. Bonnié még mindig a papírt fogta, és a kezén olyan áttetsző volt a bőr, hogy tisztán látszottak a halványkék erek. Elena azt kívánta, bárcsak odafigyelt volna, amikor anatómiát tanultak az iskolában , hogy is hívják azt a vénát, azt a nagyot, ami faként ágazik el?<br />- Elena Elena!<br />Elena riadtan pillantott fel Meredith aggódó, barna szemébe, és Bonnié ijedt arcába. Csak akkor döbbent rá, hogy Bonnié csuklója fölé hajolt, és a legnagyobb vénáját dörzsölgette az ujjával.<br />- Bocsánat dünnyögte hátradőlve. De érezte, hogy megnőtt és kiélesedett a szemfoga. Olyan volt, mintha fogszabályzója lenne, határozattan észrevehető volt a súlykülönbség. Ráébredt, hogy a Bonnie-ra vetett megnyugtató mosolynak semmi hatása. Bonnié ijedtnek tűnt, ami ostobaság volt. Bonnie-nak tudnia kellene, hogy Elena soha nem bántaná. És Elena nem is volt nagyon éhes aznap , mindig is keveset evett. Elegendő lenne számára ez az egyetlen pici ér itt a csuklóban.<br />Elena talpra ugrott, és az ablak felé vetette magát, a keretnek dőlt, és hagyta, hogy a hűvös, éjszakai levegő végigfújjon a bőrén. Szédült, és nem sikerült uralkodnia a zihálásán.<br />Mit művel? Megfordult, és azt látta, hogy Bonnié Meredithhez bújik, és mindkét lány holtsápadt a félelemtől. Nagyon rossz érzés volt, hogy így néznek rá.<br />- Sajnálom jelentette ki. Nem direkt volt, Bonnié. Nézd, nem megyek közelebb. Ennem kellett volna, mielőtt idejöttem. Damon figyelmeztetett, hogy éhes leszek.<br />Bonnié nyelt egyet, és még sápadtabb lett. Enned?<br />- Igen, persze felelte Elena fanyarul. Lángoltak az erei, ez volt az érzés. Stefan már beszélt róla korábban, de Elena soha nem értette igazán, soha nem tudta, min megy keresztül, amikor elkapja a vérszomj. Rettenetes volt, ellenállhatatlan. Szerintetek mit eszem mostanában, levegőt? Tette hozzá harciasan. Vadász vagyok, és jobb, ha most kimegyek vadászni.<br />Bonnié és Meredith megpróbálták ezt feldolgozni. Elena látta rajtuk, hogy igyekeznek, de látta az undort is a szemükben. Az új érzékszerveire koncentrált, megpróbálta megnyitni magát az éjszakának, és megtalálni Stefan vagy Damon lényét. Ez nehéz volt, mert egyikük sem sugárzott az elméjével, mint aznap éjjel, amikor az erdőben verekedtek, de Elena megérzett egy erővillanást valahol a városban.<br />Viszont nem tudott vele kommunikálni, és a frusztrációtól csak még inkább égni kezdtek az erei. Éppen úgy döntött, hogy elboldogul nélkülük is, amikor a függöny az arcába csapott egy szélroham miatt. Bonnié levegő után kapva megugrott, és leverte a lámpát az éjjeliszekrényről, amitől sötétbe borult a szoba. Meredith átkozódva próbálta visszatenni. A függönyök vadul csapkodtak a kigyulladó fényben, és Bonnié láthatóan sikoltani készült.<br />Amikor az izzó visszakerült a helyére, Damont pillantották meg, aki nemtörődöm módon, de bizonytalanul ült az ablakpárkányon, fél térdét felhúzva. Az egyik legvadabb mosolyával mosolygott.<br />- Bem ehetnék? Kérdezte. Ez nem túl kényelmes.<br />Elena hátrapillantott Bonnie-ra és Meredithre, akik a szekrényhez lapultak, és egyszerre voltak elszörnyedve és megbűvölve. Ő maga csüggedten csóválta a fejét.<br />- És én még azt hittem, hogy én vagyok a drámai belépők mestere - mondta. - Nagyon vicces, Damon. És most menjünk.<br />- Amikor két ilyen gyönyörű barátnőd van itt? - mosolygott Damon ismét Bonniera és Meredithre. Egyébként is, még csak most értem ide. Nem hívna be valamelyiktök?<br />Bonnié barna szeme, amit tehetetlenül szegezett a férfira, egy kicsit ellágyult. Az ajkai, amelyek a rémülettől szétnyíltak, most még inkább szétnyíltak. Elena felismerte az elodázhatatlan rövidzárlat jeleit.<br />- Nem, nem fognak jelentette ki. Damon és a két lány közé lépett. Senki nem érted van itt, Damon sem most, sem máskor. Látván a kihívó csillogást a férfi szemében, élesen hozzátette: És egyébként is, én megyek. Nem tudom, te mit akarsz, de én vadászni készülök. Megérezte Stefan megnyugtató jelenlétét a közelből, valószínűleg a tetőről, és azonnal meghallotta a követelését: mi vadászni megyünk, Damon. Te egész éjjel ott ülhetsz, ha azt akarod.<br />Damon nagyvonalúan adta meg magát, egyetlen utolsó, vidám pillantást vetve Bonnié felé, mielőtt eltűnt volna az ablakból. Bonnié és Meredith ekkor riadtan előrevetették magukat, láthatóan azon aggódtak, hogy Damon halálra zúzta magát odalent.<br />Jól van csóválta meg a fejét Elena ismét. És ne aggódjatok, nem hagyom, hogy visszajöjjön. Holnap ugyanebben az időben találkozunk. Sziasztok<br />- De... Elena... - Meredith elhallgatott. - Úgy értem, azt akartam kérdezni, nem szeretnél-e átöltözni.<br />Elena végignézett magán. A XIX. századi antik ruha rongyos és sáros volt, a vékony, fehér muszlin helyenként elszakadt. De nem volt idő átöltözni , most már muszáj volt ennie.<br />- Annak most várnia kell - válaszolta. - Holnap találkozunk. - Ezzel ugyanúgy kivetette magát az ablakon, ahogy Damon. Amikor utoljára látta őket, Meredith és Bonnié kábán bámultak utána.<br />Elena egyre ügyesebben ért földet , ezúttal nem nyúzta már le a térdét. Stefan is ott volt, és valami sötétet és meleget tekert a lány köré.<br />- A köpenyed - jelentette ki elégedetten. Egy pillanatra egymásra mosolyogtak, eszükbe jutott, amikor Stefan először adta oda Elenának a köpenyt, miután megmentette Tylertől a temetőben, és felvitte a<br />szobájába, hogy a lány rendbe szedhesse magát. Akkor nem mert hozzáérni. De, gondolta Elena, miközben rámosolygott, hamar sikerült lebeszélnie erről a gátlásáról.<br />- Azt hittem, vadászni megyünk - szólalt meg Damon.<br />Elena odafordult, hogy rámosolyogjon, anélkül, hogy kihúzta volna a kezét Stefanéból. - Azt is tesszük - jelentette ki. - Hol kezdjük?<br />- Bármelyik házban, az utcában - javasolta Damon.<br />- Az erdőben - mondta Stefan.<br />- Az erdőben - döntötte el Elena. - Nem nyúlunk emberekhez, és nem ölünk. Nem így működik, Stefan?<br />Stefan viszonozta az ujjai szorítását. - De így működik - válaszolta csendesen.<br />Damon ajka finnyásán felhúzódott. - És mire vadászunk az erdőben, vagy ne akarjam tudni? Patkányra? Görényre? Termeszekre?<br />- A tekintete Elenára vetődött, és lehalkította a hangját. - Gyere velem, és megmutatom, milyen az igazi vadászat.<br />- Át kell mennünk a temetőn - válaszolta Elena ügyet sem vetve rá.<br />- Az őzek egész éjjel legelnek a réteken - magyarázta neki Stefan -, de óvatosan kell megközelítenünk őket , majdnem olyan jól hallanak, mint mi.<br />Akkor majd máskor szólalt meg Damon hangja Elena fejében.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-29561130460729246992010-11-06T15:16:00.001-07:002010-11-06T15:17:13.818-07:00Vámpírnaplók 3. TombolásHatodik fejezet<br />- Már meghozta a döntést. Láthattad, amikor „félbeszakít totál" minket. Már választottál, Elena, ugye? kérdezte Stefan nem kárörvendően, nem követelőzve, hanem egyfajta elkeseredett szilajsággal.<br />- Én… - Elena felnézett. Stefan, én, szeretlek téged. De nem érted, hogy ha most azonnal kell döntenem, akkor azt kell választanom, hogy mindhárman együtt maradjunk? Csak egy kis időre. Érted? Amikor Stefan arca merev lett, mint a kő, Damonhoz fordult. És te?<br />- Azt hiszem, igen vetett rá Damon egy titkos, birtokló mosolyt. Már az elején mondtam Stefannak, hogy önzés kisajátítania téged. Tudod, a testvéreknek meg kell osztaniuk egymással mindent.<br />- Nem így értettem.<br />- Nem? mosolyodott el ismét.<br />- Nem jelentette ki Stefan. Nem értem meg, és nem értem azt sem, hogyan kérheted, hogy vele dolgozzak. Ő gonosz, Elena. Jókedvében gyilkol, nincs lelkiismerete. Nem érdekli Feli s Church, maga mondta. Egy szörnyeteg.<br />- Pillanatnyilag viszont együttműködőbbnek tűnik nálad jegyezte meg Elena. Stefan kezéért nyúlt, és megpróbálta kitalálni, hogyan értethetné meg magát vele. Stefan, szükségem van rád. És mindkettőnknek szükségünk van rá. Nem próbálnád meg ezt elfogadni? Amikor a fiú nem válaszolt, hozzátette: Stefan, te tényleg örökre a bátyád halálos ellensége akarsz maradni?<br />- Komolyan gondolod, hogy ő nem ezt szeretné?<br />Elena lepillantott egymásba fonódó kezükre, végignézett a simaságukon, a hajlataikon és az árnyékaikon. Pár pillanatig nem válaszolt, majd nagyon halkan azt mondta:.<br />- Nem hagyta, hogy megöljelek.<br />Erezte, ahogy Stefanban fellángol a védekező harag, majd lassan elcsitul. A vereséghez hasonló érzés futott végig rajta, és lehajtotta a fejét.<br />- Ez igaz válaszolta. És egyébként is, hogy jövök én ahhoz, hogy gonosznak nevezzem? Mit tett ő, amit én nem?<br />Erről még beszélnünk kell, gondolta Elena, mert nem bírta ezt az önutálatot. De nem most, nem itt.<br />- Szóval egyetértesz? Stefan, áruld már el, mit gondolsz.<br />- Ebben a pillanatban azt gondolom, hogy mindig megkapod, amit akarsz. Mert így van, nem igaz, Elena?<br />Elena Stefan szemébe nézett, és észrevette, mennyire kitágult a pupillája, ami körül csak egy vékony sávnyi zöld maradt. Már nem volt benne harag, csak fáradtság és keserűség.<br />De ezt nem csak magamért teszem, gondolta, kiűzve a fejéből a kétkedés utolsó morzsáit is. Be fogom neked bizonyítani, Stefan, majd meglátod. Most az egyszer nem önzésből cselekszem.<br />- Akkor hát egyetértesz? Kérdezte csendesen. Igen.<br />- És én is egyetértek nyújtotta a kezét Damon eltúlzott előzékenységgel. Elkapta Elenáét, még mielőtt a lány megszólalhatott volna. Ami azt illeti, az egyetértés tiszta lángjában égünk itt hárman.<br />Ne, gondolta Elena, de ebben a pillanatban a kórus karzatának hűvös félhomályában úgy érezte, ez így van, összekapcsolódtak, egyetértésben, erőből.<br />Aztán Stefan elhúzta a kezét. Az ezt követő csendben Elena meghallotta a kintről és a lentről beszűrődő hangokat. Páran még mindig sírtak, néhányan kiabáltak, de a nagy felzúdulás elmúlt. Az ablakon át látta, ahogy az emberek utat törnek maguknak a parkolón keresztül a kis csoportok között, amelyek a sebesültek körül gyülekeztek. Dr. Feinberg egyik szigettől a másikig ment, láthatóan egészségügyi segítséget nyújtva. Az áldozatok úgy néztek ki, mint egy hurrikán vagy földrengés túlélői.<br />- Senki nem az, aminek látszik szólalt meg Elena.<br />- Micsoda?<br />- Ezt mondta Bonnié a búcsúztatáson. Megint rohama volt. Szerintem ez fontos lehet. Elena megpróbálta rendezni a gondolatait.<br />- Szerintem vannak olyan emberek a városban, akikre oda kell figyelnünk. Például Alaric Saltzmanre. Röviden összefoglalta, mit hallott Alaric házában. Ő nem az, akinek látszik, de nem tudom, hogy pontosan micsoda. Szerintem figyelnünk kellene. És mivel én ugye nem jelenhetek meg a nyilvánosság előtt, nektek kell megtennetek. De nem hagyhatjátok, hogy gyanakodni kezdjen, a tudjátok, mire.<br />- Elenába Damon hirtelen felemelt keze fojtotta bele a szót. Odalent, a lépcső aljánál egy hang szólalt meg. Stefan? Odafent vagy? Majd valaki más: Mintha úgy láttam volna, hogy felmegy.<br />Talán Mr. Carson lehet az. Menj! Súgta Elena szinte hang nélkül Stefannak. A lehető leghétköznapibbnak kell tűnnöd, ha itt akarsz maradni Feli s Churchben! Nekem nem lesz bajom.<br />- És te hova mész majd?<br />- Meredithékhez. Majd később elmagyarázom. Rajta, indulj!<br />Stefan habozott, majd elindult a lépcsőn, előrekiáltva, hogy „jövök". Aztán visszalépett. Nem hagylak itt vele jelentette ki határozott hangon.<br />Elena ingerülten emelte a karját az ég felé. Akkor menjetek mindketten. Most egyeztetek bele, hogy együttműködtök, vissza akarjátok vonni a szavatokat? tette hozzá Damonnek, aki maga sem tűnt túl lelkesnek.<br />Damon a szokott kis mozdulattal vonta meg a vállát. Rendben. Csak még valami nem vagy éhes?<br />- Én nem. Elena felkavarodott gyomorral döbbent rá, mit kérdez Damon. Nem, egyáltalán nem.<br />- Az jó. De később az leszel. Ezt ne feledd! Damon Stefan nyomába szegődött a lépcsőn, amiért kapott egy perzselő pillantást. De Elena hallotta a fejében Stefan hangját, miközben mindketten eltűntek.<br />Később majd érted jövök. Várj meg!<br />Elena azt kívánta, bárcsak tudna válaszolni gondolatban. És észre is vett valamit. Stefan mentális hangja sokkal gyengébb volt, mint négy nappal azelőtt, amikor a bátyjával verekedett. Most, hogy belegondolt, a Városatyák napja előtt nem is volt képes a gondolatátvitelre. Elena annyira össze volt zavarodva, amikor magához tért a folyó mellett, hogy eddig ez eszébe sem jutott, de most elcsodálkozott rajta. Mi történt, mitől lett Stefan ennyire erős? És miért kezdett halványulni az ereje?<br />Elenának volt ideje ezen eltöprengenie, miközben ott ült az elhagyatott karzaton. A templom is üres volt már, és odakint egyre sötétebb lett a felhős égbolt. Stefanon és Damonon gondolkozott, és azon, vajon jól döntött-e. Megfogadta, hogy soha nem hagyja, hogy miatta kapjanak össze, de ezt az esküjét már korábban megszegte. Őrültség, hogy azt szeretné, ha fegyverszünetet kötnének, legalább egy időre?<br />Amikor odakint mindenhol egyformán fekete lett az ég, lemerészkedett a lépcsőn. A templom üresen visszhangzott. Elena nem gondolkozott azon, hogyan fog kijutni, de szerencsére az oldalajtó csak belülről volt bereteszelve. Hálásan kiosont az éjszakába.<br />Eddig nem is tudta, milyen jó kimenni, és sötétben lenni. Az épületekben úgy érezte, mintha csapdába került volna, a napfény pedig bántotta a szemét. így volt a legjobb, szabadon, béklyók nélkül és láthatatlanul. Az érzékei örömmel fogadták a buja világot maga körül. Mivel teljesen mozdulatlan volt a levegő, az illatok sokáig megmaradtak, és Elena érezte az éjszaka teremtményeinek szagát. Egy róka túrt szét egy<br />szemeteszsákot. Barna patkányok rágcsáltak valamit a bokrok között. Éjszakai pillangók hívogatták egymást illatukkal.<br />Kiderült, hogy nem is olyan nehéz észrevétlenül eljutnia Meredith házához, mert az emberek nem nagyon járkáltak odakint. Ám amikor odaért, Elena tanácstalanul pillantott fel az üveges verandás, szép farmházra. Nem sétálhatott oda a bejárati ajtóhoz, hogy bekopogjon. Meredith vajon tényleg várja? Nem odakint lenne, ha várná?<br />Meredith komoly sokkot fog kapni, ha nem várja, döbbent rá Elena, miközben felmérte, milyen magas lehet a veranda teteje. Meredith szobájának ablaka közvetlenül felette volt, a ház sarkán túl. Kicsit ügyeskednie kell majd, de Elena úgy érezte, menni fog.<br />A tetőre könnyű volt feljutnia , az ujjai és a mezítelen lába könnyedén megtalálták a réseket a téglák között, és Elena szinte felreppent. De behajolni a sarok mögé, hogy bekukkantson Meredith ablakán, már megerőltetőbbnek bizonyult. Elenának pislognia kellett az üvegen kizúduló fénytől.<br />Meredith az ágya szélén ült, könyökével a térdén támaszkodott, a semmibe meredve. Időnként végigsimított sötét haján. Az éjjeliszekrényén álló óra 6:43-at mutatott.<br />Elena körömmel megkocogtatta az ablakot. Meredith felugrott, de rossz irányba pillantott, az ajtó felé. Védekező pózban állt fel, fél kezével egy díszpárnát szorongatva. Amikor az ajtó nem nyílt ki, továbbra is védekező testtartással tett felé egy-két lépést. Ki az? kérdezte. Elena ismét megkocogtatta az üveget. Meredith megpördült, és zihálva az ablak felé nézett. Engedj be! kérte Elena. Nem tudta, hogy Meredith hallja-e, úgyhogy tisztán artikulált. Nyisd ki az ablakot.<br />Meredith lihegve nézett körül a szobában, mintha arra számítana, hogy megjelenik valaki, és segít neki. Amikor nem így történt, úgy ment oda az ablakhoz, mintha egy veszélyes állat lenne odakinn. És nem nyitotta ki.<br />- Engedj be! - Ismételte meg Elena. Majd türelmetlenül hozzátette: Ha nem akartad, hogy idejöjjek, akkor miért adtál meg időpontot?<br />Észrevette, ahogy Meredith válla kicsit ellazul. Meredith lassan, szokatlanul esetlen ujjakkal kinyitotta az ablakot, és hátralépett.<br />- Most kérj meg, hogy jöjjek be! Különben nem mehetek.<br />- Gyere. Meredith hangja elcsuklott, újra kellett kezdenie. Gyere be! - mondta. Amikor Elena fintorogva átmászott a párkányon, és a görcsös ujjait kezdte lazítgatni, Meredith szinte kábán hozzátette: Ez tényleg csak te lehetsz. Más nem parancsolgat így.<br />- Én vagyok az jelentette ki Elena. Hagyta a görcsölő ujjait, és a barátnője szemébe nézett. Tényleg én vagyok az, Meredith ismételte meg.<br />Meredith bólintott, és látszott, ahogy nyel egyet. Ebben a pillanatban Elena arra vágyott a legjobban a világon, hogy a barátnője megölelje. De Meredith nem volt az ölelgetős típus, és ekkor éppen lassan hátrált, hogy visszaüljön az ágyra.<br />- Foglalj helyet! Szólalt meg természetellenesen higgadt hangon. Elena odahúzott egy széket, és öntudatlanul is ugyanabban a pózban ült le, mint korábban Meredith, könyökével a térdén támaszkodott, és lehajtotta a fejét. Aztán felnézett. Honnan tudtad?<br />- Én Meredith egy pillanatra csak maga elé meredt, majd összeszedte magát. Nos. Téged, a holttestedet ugye nem találtuk meg. Ez furcsa volt. És ott van az öregember, Vickie és Tanner esete meg Stefan, és azok a kis dolgok, amiket összeraktam vele kapcsolatban, de tudni nem tudtam. Nem voltam benne biztos. Egészen mostanáig fejezte be majdnem suttogva.<br />- Hát, jó tipp volt válaszolta Elena. Próbált normálisan viselkedni, de mi a normális egy ilyen helyzetben? Meredith láthatóan szinte rá sem bírt nézni. Ettől Elena magányosabbnak érezte magát, mint életében bármikor.<br />Odalent megszólalt az ajtócsengő. Elena hallotta, de látta Meredithen, hogy ő nem. - Kit vársz? Kérdezte. Valaki van az ajtónál.<br />- Megkértem Bonnie-t, hogy hétkor jöjjön át, ha az anyja elengedi. Valószínűleg ő az. Megyek, megnézem. Meredith szinte udvariatlanul lelkesnek tűnt a távozás gondolatára.<br />- Várj! Ő tudja?<br />- Nem. Ja, arra gondolsz, hogy finoman hozzam a tudtára. Meredith ismét körbepillantott a szobában, bizonytalanul, Elena meg lecsattintotta a kis olvasólámpát az ágy mellett.<br />- Kapcsold le a nagylámpát. Amúgy is fáj tőle a szemem - javasolta csendesen. Amikor Meredith engedelmeskedett, a szoba eléggé elsötétedett, hogy Elena el tudjon rejtőzni a félhomályban.<br />Miközben arra várt, hogy Meredith visszaérjen Bonnie-val, egy sarokban ácsorgott, és a könyökét szorongatta. Lehet, hogy rossz ötlet volt belekeverni Mereditht és Bonnie-t. Ha a rendíthetetlen Meredith sem bírja kezelni a helyzetet, mit tesz majd Bonnié?<br />Meredith azzal jelezte az érkezésüket, hogy azt ismételgette, „most ne sikíts, ne sikíts", miközben átvezette Bonnie-t a küszöbön.<br />- Mi bajod van? Mit csinálsz? Kapkodta a levegőt Bonnié. Engedj el. Tudod, mibe került nekem, hogy anyám elengedjen ma este? Roanoke-ba akart vinni kórházba.<br />Meredith berúgta az ajtót. Oké mondta Bonnie-nak. Most olyat fogsz látni, amitől, nos, meg fogsz döbbenni. De nem kiabálhatsz, érted? Ha megígéred, elengedlek.<br />- Túl sötét van, hogy bármit is lássak, és megijesztesz. Mi bajod, Meredith? Na, jó, megígérem, de miről.<br />- Elena szólalt meg Meredith. Elena ezt felhívásnak vette, és előrelépett.<br />Bonnié egyáltalán nem úgy reagált, ahogy képzelte, hanem összevont szemöldökkel előrehajolt, és a félhomályba meredt. Amikor észrevette Elena alakját, elállt a lélegzete. De amikor meglátta Elena arcát, egy örömkiáltás kíséretében csapta össze a tenyerét.<br />- Tudtam! Tudtam, hogy tévednek! Látod, Meredith és ti Stefannal még azt hittétek, hogy mindent tudtok a fulladásról, meg ilyenek. De én tudtam, hogy tévedtek! Ó, Elena, annyira hiányoztál! Mindenki olyan.<br />- Csendet, Bonnié! Maradj csendben! Szólt rá Meredith. Mondtam, hogy ne kiabálj. Idefigyelj, te idióta, tényleg úgy gondolod, hogy ha Elena jól lenne, akkor itt állna az éjszaka közepén anélkül, hogy bárki is tudna róla?<br />- De hát jól van, nézz csak rá. Ott áll. Nem így van, Elena? -indult meg Bonnié a barátnője felé, de Meredith ismét elkapta.<br />- Igen, én vagyok az. Elenának olyan érzése támadt, mintha egy szürreális vígjátékba csöppent volna, mondjuk Kafka valamelyik művébe, csak a szövegét nem tudta. Nem tudta, mit mondjon Bonnie-nak, akiben tombolt a lelkesedés.<br />- Én vagyok az, de nem vagyok egészen jól fogalmazta meg esetlenül, miközben visszaült a helyére. Meredith megbökdöste Bonnie-t, hogy foglaljon helyet az ágyon.<br />- Miért vagytok ilyen titokzatosak? Elena itt van, de nincs jól. Ez mit jelentsen?<br />Elena nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Nézd, Bonnié, jaj, nem tudom, hogy mondjam el. Bonnié, a babonás nagymamád mesélt neked valaha vámpírokról?<br />Fejszeként hullott közéjük a csend. Teltek a másodpercek. Bonnié tekintete lehetetlenül tágra nyílt, majd lassan Meredithre siklott. További néma pillanatok következtek, majd Bonnié az ajtó felé kezdett araszolni.<br />Figyeljetek, lányok szólalt meg halkan -, ez kezd nagyon fura lenni. Úgy értem, nagyon-nagyon-nagyon.<br />Elena megpróbált kitalálni valamit. Megnézheted a fogamat ajánlotta fel. Hátrahúzta a felső ajkát, és megböködte a szemfogát. Érezte a reflexszerű növekedést és hegyesedést, mint amikor egy macska lustán kimereszti a körmét.<br />Meredith odalépett, megnézte, majd gyorsan elkapta a pillantását. Én értem mondta, de a hangjában nyoma sem maradt az éleselméjűsége felett érzett örömnek. Bonnié, odanézz tette hozzá.<br />Minden lelkesedés, minden öröm kiszállt Bonnie-ból. Úgy látszott, mindjárt rosszul lesz.<br />- Nem. Nem akarok.<br />- Muszáj. El kell hinned, vagy nem jutunk egyről a kettőre. Meredith előretolta a merev, ellenálló Bonnie-t. Nyisd ki a szemed, te nyuszi. Te vagy az, aki imádja az ilyen természetfeletti dolgokat.<br />- Hát mégsem válaszolta Bonnié szinte hüppögve. A hangja hisztérikusan csengett. Hagyj békén, Meredith, nem akarok odanézni. Ezzel elrántotta magát.<br />- Nem muszáj suttogta Elena döbbenten. Csüggedtség gyűlt benne, és könnyek öntötték el a szemét. Ez rossz ötlet volt, Meredith. Elmegyek.<br />- Ne! Jaj, ne! Bonnié hirtelen megpördült, és Elena karjaiba vetette magát. Ne haragudj, Elena, bocsánat. Nem érdekel, mi vagy, csak örülök, hogy visszatértél. Rettenetes volt nélküled. Most már őszintén zokogott.<br />A könnyek, amelyek odabenn rekedtek, amikor Stefannal volt, most előtörtek. Elena Bonnie-ba kapaszkodva elsírta magát, és érezte, hogy Meredith átöleli őket. Mindhárman sírtak Meredith némán, Bonnié hangosan, Elena pedig szenvedélyes erővel. Úgy érezte magát, mintha mindent most siratna meg, ami vele történt, mindent, amit elveszített, minden félelmét és fájdalmát.<br />Végül a padlón ülve kötöttek ki, térd mellett, mint amikor kisgyerekként titkos terveket szövögettek.<br />- Te olyan bátor vagy mondta Bonnié Elenának szipogva. Nem értem, hogy tudsz ilyen bátor lenni.<br />- Nem tudod, hogy érzem magam. Egyáltalán nem vagyok bátor. De valahogy meg kell ezzel birkóznom, mert nem tudom, mi mást tehetnék.<br />- Nem hideg a kezed szorította meg Meredith Elena ujjait. Csak hűvös. Azt hittem, hidegebb lesz.<br />- Stefan keze sem hideg válaszolta Elena, és folytatta volna, de Bonnié felvisított: - Stefané?<br />Meredith és Elena ránéztek.<br />- Gondolkozz, Bonnié. Senki nem magától lesz vámpír. Valakinek azzá kell változtatnia.<br />- De azt mondjátok, Stefan. Ügy értitek, ő egy. Bonnié hangja elcsuklott.<br />- Azt hiszem szólalt meg Meredith, talán ideje lenne mindent elmondanod, Elena. Például azokat a kis részleteket, amiket kihagytál, amikor legutóbb elmondtál „mindent".<br />Elena bólintott. Igazad van. Nem lesz könnyű elmagyarázni, de megpróbálom. Nagy levegőt vett. Bonnié, emlékszel az első iskolanapra? Akkor hallottam először, ahogy megjósolod a jövőt. A tenyerembe néztél, és azt mondtad, találkozni fogok egy fiúval, egy sötét fiúval, egy idegennel. Aki nem magas, de valamikor az volt. Nos - nézett Elena Bonnie-ra, majd Meredithre Stefan most nem igazán számít magasnak. De valamikor az volt a XV. századi emberekhez képest.<br />Meredith bólintott, de Bonnié száján egy kis hang szökött ki, és a lány döbbenten hátralendült. Úgy érted.<br />- Ügy értem, a reneszánsz Itáliában élt, és az átlagemberek akkoriban alacsonyabbak voltak. Vagyis Stefan velük összehasonlítva magasabbnak tűnt. De várj, mielőtt elájulsz, még valamit meg kell tudnod. Damon Stefan bátyja.<br />Meredith ismét bólintott. Valami ilyesmit gyanítottam. De akkor miért állítja Damon azt, hogy egyetemista?<br />- Nem jönnek ki túl jól egymással. Stefan sokáig nem is tudta, hogy Damon Feli s Churchben van.<br />Elena szava elakadt. Elérkezett Stefan személyes múltjához, amelyről mindig úgy gondolta, hogy Stefan titka. De Meredithnek igaza volt, ideje előadnia a teljes történetet. Figyeljetek, ez történt mesélte. Stefan és a bátyja ugyanabba a lányba voltak szerelmesek a reneszánsz Itáliában. Egy német lányba, akit Katherine-nek hívtak. Stefan azért került engem év elején, mert rá emlékeztettem , neki is szőke haja és kék szeme volt. Ó, és ez az ő gyűrűje volt. Elena elengedte Meredith kezét, és megmutatta a lányoknak a finoman megmunkált aranykarikát a lapis lazuli kővel. És Katherine-ről kiderült, hogy vámpír. Egy Klaus nevű fickó változtatta azzá a német falujában, hogy ne haljon bele a krónikus betegségébe. Stefan és Damon tudtak erről, de nem zavarta őket. Megkérték, hogy döntsön, melyikükhöz akar hozzámenni. Elena elhallgatott, és féloldalasan<br />elmosolyodott, arra gondolva, hogy Tanner tanár úrnak igaza volt, a történelem tényleg ismétli önmagát. Csak abban reménykedett, hogy az ő története nem úgy fog végződni, mint Katherine-é. De ő mindkettejüket választotta. Mindkettejükkel vért cserélt, és azt mondta, hogy ők hárman mindörökké barátok lehetnek.<br />- Ez elég perverzül hangzik - dünnyögte Bonnié.<br />- Ostobán hangzik helyesbített Meredith.<br />- Neked van igazad mondta neki Elena. Katherine kedves lány volt, de nem túl okos. Stefan és Damon eleve nem kedvelték<br />Egymást túlzottan. Azt mondták neki, hogy muszáj választania, hogy eszükbe nem jutna osztozkodni rajta. Katherine meg zokogva elrohant. Másnap... szóval megtalálták a holttestét, már ami maradt belőle. Tudjátok, a vámpíroknak talizmánra van szükségük, mint például ez a gyűrű, hogy ki tudjanak menni a napra anélkül, hogy meghalnának. Katherine viszont kiment a napra, és levette a gyűrűjét. Úgy gondolta, ha félreáll az útból, Damon és Stefan<br />Kibékülnek.<br />- Ó, te jó ég, milyen ro...<br />- Nem az - vágott közben Elena nyersen. Stefannak az óta lelkifurdalása van, és szerintem Damonnek is, bár ő soha nem ismerné be. És közvetlen eredménye a dolognak az volt, hogy kardot rántottak, és megölték egymást. Igen, megölték. Ezért lettek vámpírok, és ezért utálják egymást most annyira. Én pedig ezért vagyok minden bizonnyal őrült, hogy megpróbálom rávenni őket az együttműködésre.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-4557960268660826512010-11-06T15:10:00.000-07:002010-11-06T15:14:47.591-07:00Vámpírnaplók 3. TombolásÖtödik fejezet<br />Dr. Feinberg, gondolta Elena rémülten, miközben megpróbált megfordulni, és ezzel egy időben az árnyékok közé simulni. De a tekintete nem a doktor alacsony, karvalyorrú alakjára esett, hanem egy olyan finom arcra, amilyen a római érméken vagy medálokon van, és egy űzött, zöld szempárra. Az idő egy pillanatra megállt, és Elena a fiú karjába vetette magát.<br />- Ó, Stefan. Stefan.<br />Erezte, ahogy a fiú mozdulatlanná merevedik a döbbenettől. Gépiesen, lazán tartotta a karjában, mintha egy idegen lenne, akit Elena összetévesztett valakivel.<br />- Stefan mondta a lány elkeseredetten. A fiú vállába temette az arcát, és próbált kicsiholni belőle valami érzelmi reakciót. Nem bírta volna elviselni a visszautasítást, ha Stefan meggyűlölte, abba belehal.<br />Felnyögött, és megpróbált még közelebb bújni a fiúhoz, teljesen össze akart olvadni vele, el akart tűnni benne. Jaj, kérlek, gondolta, kérlek, kérlek.<br />- Elena. Elena, semmi baj , itt vagyok. Stefan nem hagyta abba a duruzsolást, értelmetlen kis butaságokat hadart, hogy megnyugtassa a lányt, miközben a haját simogatta. És Elena megérezte a változást, miközben a fiú keze szorosabban fonódott köré. Stefan most már tudta, kit ölel. Elena az ébredése óta most először érezte biztonságban magát. Ennek ellenére hosszú időbe beletelt, hogy legalább egy kicsit lazítani tudjon a szorításán. Nem sírt, pánikszerűen kapkodta a levegőt. Végül érezte, hogy a világ kezd körülötte helyrekattanni. De nem engedte el a fiút, még nem. Egyszerűen csak végtelen percekig ácsorgott ott Stefan vállára hajtott fejjel, és magába szívta a közelségének vigaszát és biztonságát.<br />Aztán felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen.<br />Amikor korábban Stefanon gondolkozott, az érdekelte, hogyan segíthetne neki. Meg akarta kérni, könyörögni akart, hogy mentse meg ebből a rémálomból, hogy tegye ugyanolyanná, amilyen azelőtt volt. De most, amikor ránézett, érezte, hogy furcsa beletörődés ömlik végig rajta.<br />- Már semmit nem lehet tenni, igaz? Kérdezte nagyon kedvesen.<br />Stefan nem tett úgy, mintha nem értené. Nem válaszolta ugyanolyan kedvesen.<br />Elena úgy érezte magát, mintha megtette volna a végső lépést egy láthatatlan határvonal túlsó oldalára, lemondva a visszatérés lehetőségéről.<br />Amikor ismét képes volt megszólalni, azt mondta: Sajnálom, ahogy az erdőben viselkedtem veled. Nem tudom, miért tettem azokat a dolgokat. Emlékszem, mit csináltam, csak arra nem, miért.<br />- Te kérsz bocsánatot? Remegett a hangja. Elena, mindazok után, amit veled tettem, ami veled történt miattam. Nem tudta befejezni, és egymásba kapaszkodtak.<br />- Nagyon megható szólalt meg egy hang a lépcsőn. Adjak netán szerenádot?<br />Elena nyugalma darabokra tört, és rettegés kúszott végig az ereiben. Már megfeledkezett Damon hipnotikus erejéről és az égő, sötét pillantásáról.<br />- Hogy kerültél ide? Kérdezte Stefan.<br />- Ugyanúgy, ahogy te, feltételezéseim szerint. A szép Elena szorongásának fénylő világítótornya vonzott ide.<br />Damon nagyon dühös volt, ezt Elena látta rajta. Nemcsak ingerült volt és csalódott, hanem fehéren izzott benne a harag és a gyűlölet.<br />De amikor Elena össze volt zavarodva és irracionálisán reagált, akkor rendesen viselkedett vele. Szerzett neki búvóhelyet , vigyázott rá. És nem csókolta meg, amikor olyan rettentően kiszolgáltatott állapotban volt. Hanem kedves volt vele.<br />- Egyébként odalent van valami kavarodás tette hozzá Damon.<br />- Tudom. Megint Bonnié az engedte el Elena Stefant, és arrébb lépett.<br />- Nem arra gondoltam. Hanem odakintre.<br />Elena meglepetten követte a lépcső első kanyarulatáig, ahonnan egy ablak nyílt a parkolóra. Miközben kinézett, megérezte maga mögött Stefan jelenlétét.<br />Egy kisebb csoport távozott a templomból, de a parkoló szélén egy vonalban megálltak, nem mentek tovább. Velük szemben a parkolóban egy ugyanolyan nagy csapat kutya állt.<br />Ügy néztek ki, mint két hadsereg. De a legbizarrabb az volt, hogy mindenki teljesen mozdulatlan volt. Az embereket mintha megbénította volna a félelem, a kutyák pedig láthatóan vártak valamire.<br />Elena először úgy látta, különböző fajta állatokról van szó. Voltak köztük kisebb, hegyes orrú corgik, fekete-barna terrierek és hosszú aranyszőrű lhasa apsók. Voltak közepes méretűek, például Springer spánielek, airedale terrierek és egy gyönyörű, hófehér szamojéd. És voltak nagy kutyák: egy hordó mellkasú rottweiler csonkolt farokkal, egy lihegő,<br />szürke ír farkaskutya és egy koromfekete óriás schnauzer. Majd Elena kezdte sorban felismerni az egyes állatokat.<br />- Az Mr. Grunbaum boxere, és Sullivanék németjuhásza. De mi ütött beléjük?<br />Az emberek, akik először csak meglepődtek, most már rémültnek tűntek. Egymás mellett ácsorogtak, egyikük sem akart kitörni a sorból és közelebb kerülni az állatokhoz.<br />Ugyanakkor a kutyák nem csináltak semmit, csak ültek vagy álltak, volt, amelyiknek lazán kicsüngött a nyelve. De fura, hogy ilyen mozdulatlanok, gondolta Elena. Minden apró moccanás, minden farok- vagy fülrebbenés túlzottnak tűnt. És nem csóválták a farkukat, nem adták semmi jelét jó szándéknak. Csak vártak.<br />Robert a tömeg szélén állt. Elena meglepődött, hogy ott van, és egy pillanatra nem is tudta, miért. Aztán rájött, hogy a templomban nem látta. Miközben figyelte, a férfi távolodni kezdett a csoporttól, majd eltűnt az Elena alatti boltív mögött.<br />- Chelsea! Chelsea.<br />Valaki végre előrelépett a frontvonalból. Douglas Carson az, döbbent rá Elena, Sue Carson nős bátyja. Kilépett a kutyák és az emberek közötti senki földjére, és az egyik kezét lazán kinyújtotta.<br />Egy barna szaténfülű Springer spániel odafordította a fejét. A farka fehér csonkja kérdően megrezzent, és barnás fehér orra felemelkedett. De nem ment oda a fiatalemberhez.<br />Doug Carson tett még egy lépést. Chelsea jó kiskutya. Gyere ide, Chelsea! Gyere csettintett.<br />- Mit érzel azokból az állatokból odalent? Dünnyögte Damon. Stefan anélkül, hogy elfordult volna az ablaktól, megrázta a fejét. Semmit válaszolta kurtán.<br />- Én sem. Damon szeme elkeskenyedett, a fejét figyelmesen hátrahajtotta, de kivillanó fogai Elenát egy farkaskutyára emlékeztették. Pedig, tudod, hogy kellene. A kutyákban lennie kellene valamilyen érzelemnek, amit érzékelni tudunk. Ehelyett ahányszor csak letapogatnám őket, olyan, mintha egy fehér falba ütköznék.<br />Elena azt kívánta, bár értené, miről beszélnek. Hogy érted, hogy „letapogatod"? Kérdezte. Ezek állatok.<br />- A külső megtévesztő is lehet válaszolta Damon gúnyolódva, és Elenának eszébe jutottak a szivárványfények a varjú tollában, ami az első iskolanap óta követte. Közelről nézve ugyanazokat a szivárványfényeket<br />látta Damon selymes hajában is. Mindenesetre az állatoknak vannak érzelmeik. Akinek elég nagy az Ereje, az meg tudja vizsgálni az elméjüket.<br />De az én Erőm ehhez nem elég, gondolta Elena. Meglepte az irigység, ami átvillant rajta. Pár perce még rémülten kapaszkodott Stefanba, és bármit megadott volna, hogy elveszíthesse az Erejét, hogy visszaváltozhasson. Most pedig azt kívánta, bár erősebb lenne. Damon mindig is furcsa hatással volt rá.<br />- Lehet, hogy én nem tudom letapogatni Chelsea-t, de szerintem Dougnak nem kéne közelebb mennie hozzá szólalt meg fennhangon.<br />Stefan mereven, összevont szemöldökkel bámult kifelé az ablakon. Röviden, de hirtelen támadt feszültséggel biccentett válaszul. Szerintem sem mondta.<br />- Gyere, Chelsea, legyél jó kiskutya! Gyere ide! Doug Carson már majdnem odaért a kutyák első sorához. Minden szempár,<br />Legyen az emberi vagy állati, rászegeződött, és már semmi sem rezzent. Ha Elena nem látta volna, hogy egy-két kutya oldala behorpad, majd megtelik levegővel, akkor olyannak tűnt volna a csoport, mint valami természettudományi kiállítás.<br />Doug megtorpant. Chelsea a corgi és a szamojéd mögül nézte. Doug csettintett a nyelvével. Kinyújtotta a kezét, habozott, majd még inkább kinyújtotta.<br />- Ne! Szólalt meg Elena. A rottweilercsillogó horpaszára meredt. Beesik, megtelik, beesik, megtelik. Stefan, bűvöld meg! Mentsd ki onnan!<br />- Igenis. Elena látta, hogy a fiú tekintete elhomályosul az erőfeszítéstől, majd megrázza a fejét, és úgy fújja ki a levegőt, mint aki valami túl nehezet próbált megemelni. Nem megy , ki vagyok égve. Innen nem vagyok rá képes.<br />Odalent Chelsea ajka hátrahúzódott a fogairól. A vörös arany airedale egyetlen gyönyörű, kecses mozdulattal felállt, mintha rugó mozgatná. A rottweiler hátsó izmai megfeszültek.<br />Majd elrugaszkodtak. Elena nem látta, melyik kutya volt az első , olyan volt, mintha egyszerre indulnának, egy nagy hullámban. Fél tucatnyian vetették magukat Doug Carsonra, fellökték, és a fiatal férfi eltűnt az állatok tömege alatt.<br />A levegő pokoli zajjal telt meg, a fémes csaholásba belezengtek a templom tetőgerendái, és Elenának azonnal fájni kezdett a feje, csakúgy, mint a mély, torokból jövő morgástól, amit inkább érzett, mint hallott. A<br />kutyák a ruhákat téptek, vicsorogtak, ugráltak, miközben a tömeg üvöltve szétrebbent.<br />Elena a parkoló szélénél észrevette Alaric Saltzmant, az egyetlen embert, aki nem szaladt. Mereven állt, és mintha mozgott volna az ajka és a keze.<br />Mindenhol máshol pokoli zűrzavar volt. Valaki szerzett egy locsolócsövet, és a falka közepére irányította, de semmi hatása nem volt. A kutyák mintha megőrültek volna. Amikor Chelsea felemelte barnás fekete orrát a gazdája testéről, vörös foltok voltak rajta.<br />Elena szíve úgy zakatolt, hogy alig kapott levegőt. Segíteni kell nekik! Mondta pont abban a pillanatban, amikor Stefan elszakította magát az ablaktól, és lement a lépcsőn, kettesével-hármasával véve a fokokat. Elena maga is félúton járt, amikor két dologra ébredt rá: hogy Damon nem követi, és hogy nem hagyhatja, hogy meglássák.<br />Nem teheti. Ez rettentő hisztériát keltene, a kérdések megválaszolásából pedig csak rettegés és gyűlölet származna. Valami, ami mélyebben húzódott benne, mint a szánalom, az együttérzés vagy a segítés vágya, hátrarántotta, és a falnak tapasztotta.<br />A templom homályos, hűvös belső terében forrongó nyüzsgést vett észre. Emberek rohangáltak mindenfelé kiabálva. Dr. Feinberg, Mr. McCullogh, Bethea tiszteletes. A kör közepén Bonnié hevert egy padon, Meredith, Judith néni és Mrs. McCullogh hajoltak fölé.<br />- Valami gonosz nyögdécselte Bonnié, majd Judith néni feje felemelkedett, és Elena felé fordult.<br />Elena felszaladt a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudott, imádkozva, nehogy Judith néni meglássa. Damon az ablaknál állt.<br />- Nem mehetek le oda. Azt hiszik, meghaltam!<br />- Ó, szóval eszedbe jutott. Ez jó hír.<br />- Ha dr. Feinberg megvizsgál, tudni fogja, hogy valami nincs rendben velem. Vagy nem? Kérdezte Elena harciasan.<br />- Valósban szemet fog szúrni neki, milyen különleges vagy.<br />- Akkor nem mehetek le. De te igen. Te miért nem teszel valamit?<br />Damon továbbra is az ablakon bámult kifelé, felvont szemöldökkel. Miért tennék?<br />- Miért? Elena riadalma és izgatottsága csúcspontra ért, és majdnem megütötte Damont. Mert segítségre van szükségük. Mert te tudnál segíteni. Hát téged magadon kívül semmi nem érdekel?<br />Damon a legmegfejthetetlenebb álarcát viselte, azt az udvariasan érdeklődő arcot, amit akkor is, amikor meghívatta magát Elenáékhoz vacsorára. De a lány tudta, hogy az álarc mögött dühös, amiért Stefannal találta. Szándékosan, gonosz élvezetből húzza Elenát.<br />De Elena nem tudta elrejteni a tehetetlen dühét. Damonra vetette magát, aki elkapta a csuklóját, és eltolta magától, miközben a tekintete Elena tekintetébe fúródott. A lány ekkor döbbenten hallotta, mi jön ki a száján: egy inkább állatias, mint emberi sziszegés. Ráébredt, hogy az ujjai karommá görbülnek.<br />Mit művelek? Rátámadok, amiért nem hajlandó megvédeni az embereket a rájuk támadó kutyáktól? Ennek meg mi értelme? Elena zihálva lazított a szorításon, és megnyalta az ajkát. Hátralépett, és Damon hagyta.<br />Egy hosszú pillanatig egymásra meredtek.<br />- Lemegyek szólalt meg Elena csendesen, majd megfordult. Ne!<br />- Segítségre van szükségük.<br />- Hát jó, a fenébe is. Elena még soha nem hallotta Damont ilyen dühösnek. Majd én. Ekkor hirtelen elhallgatott, és Elena, aki gyorsan megpördült, látta, hogy ököllel az ablakpárkányra csap, amibe beleremeg az üveg. De Damon figyelme kifelé irányult, és a hangja teljesen összeszedett volt, amikor szárazon azt mondta: Megérkezett a segítség.<br />A tűzoltók voltak azok. A fecskendőik sokkal hatékonyabbak voltak, mint a kerti locsolócső, és az éles vízsugár nyers erővel sodorta el a támadó kutyákat. Elena meglátott egy fegyveres rendfenntartót, és a száját harapdálta, miközben a férfi célzott és lőtt. Csattanás hallatszott, az óriás schnauzer pedig összeesett. A férfi ismét célzott.<br />Ekkor már hamar befejeződött minden. A kutyák nagy része amúgy is menekült a vízsugár elől, és a pisztoly második csattanására még többen otthagyták a többieket és kezdtek menekülni. Olyan volt, mintha egyszerre veszítették volna el a céltudatosságukat. Elenán megkönnyebbülés futott végig, amikor meglátta, hogy Stefan sértetlenül ácsorog a csődület közepén, és éppen egy kába pillantású golden retrievert lök félre Doug Carson alakja mellől. Chelsea fülét-farkát behúzva lépett a gazdája felé, és az arcába nézett.<br />- Vége - jelentette ki Damon. Csak enyhe érdeklődést tanúsított, de Elena éles pillantást vetett rá. Hát jó, a fenébe is, akkor te mi? gondolta. Mit nem mondott végig Damon? A férfinak nem volt kedve elárulni, Elenának viszont kérdezősködni támadt kedve.<br />- Damon tette a kezét a férfi karjára. Damon megmerevedett, és megfordult. Igen?<br />Egy pillanatra csak álltak és nézték egymást, majd léptek hangzottak fel a lépcsőn. Stefan tért vissza.<br />- Stefan megsebesültél Elena váratlanul összezavarodva pislogott.<br />- Jól vagyok. Stefan szakadt ingujjával letörölte az arcáról a vért.<br />- Mi van Douggal? Kérdezte Elena, és nagyot nyelt.<br />- Nem tudom. Ó tényleg megsebesült. És még sokan mások. Ez volt a legfurcsább dolog, amit valaha láttam.<br />Elena ellépett Damon mellől, és felment a lépcsőn a kórus karzatára. Úgy érezte, muszáj gondolkoznia, de a feje lüktetett. A legfurcsább dolog, amit Stefan valaha látott ez sokatmondó. Valami furcsaság Feli s Churchben.<br />Az utolsó padsor mögött a falnak támaszkodott, majd lecsúszott és leült a földre. Hirtelen minden zavarosnak, ám ugyanakkor ijesztően világosnak tűnt. Valami furcsaság Fell's Churchben. A Városatyák napján Elena megesküdött volna, hogy nem érdekli Fell’s Church, sem a benne élők. De most már másképp gondolta. Miközben végignézett az őt búcsúztató tömegen, kezdte úgy érezni, hogy talán mégis érdeklik.<br />Amikor pedig a kutyák támadásba lendültek, biztosan tudta. Valahogy felelősnek érezte magát a városért, ahogy eddig soha.<br />Elszigeteltsége és magányossága megszűnt. Valami fontosabbá vált a saját problémáinál. És Elena belekapaszkodott ebbe a valamibe, mert igazság szerint nem volt képes a saját helyzetével megbirkózni. Nem, tényleg nem volt képes.<br />Ekkor meghallotta saját fuldokló zokogását, és amikor felnézett, Stefant és Damont pillantotta meg a karzaton, amint őt bámulják. Kicsit megrázta a fejét, aztán két tenyerébe temette, mintha álomból ébredezne.<br />- Elena?<br />Stefan szólalt meg, de Elena nem neki válaszolt.<br />- Damon - kérdezte reszkető hangon, ha kérdezek valamit, megmondod az igazat? Tudom, hogy nem te kergettél le a Wickery hídról. Ereztem, mi az, és valami más volt. De tudni akarom, hogy te voltál-e, aki bedobta Stefant az öreg Francher kútjába egy hónapja?<br />- Egy kútba? Damon karba font kézzel nekidőlt a túlsó falnak. Az arcán udvarias hitetlenkedés tükröződött.<br />- Halloween éjjelén, amikor Tanner tanár urat megölték. Miután először megmutattad magad Stefannak az erdőben. Azt mesélte, otthagyott<br />a tisztáson, és a kocsija felé indult, de valaki megtámadta, mielőtt odaért volna. Amikor magához tért, egy kútban volt, és meg is halt volna, ha Bonnié nem vezet el minket hozzá. Mindig is azt hittem, hogy te támadtad meg. Stefan is azt hitte. De te voltál az?<br />Damon ajka legörbült, mintha nem tetszett volna neki a kérdés támadó elevensége. Félig hunyt, gúnyos szemmel pillantott Elenáról Stefanra. A pillanat olyan hosszúra nyúlt, hogy Elena a feszültségtől a tenyerébe vájta a körmét. Aztán Damon vállat vont, és elnézett valahova közéjük.<br />- Ami azt illeti, nem felelte. Elena kiengedte a levegőt.<br />- Nem hihetsz neki! Robbant ki Stefanból. Egy szavát se hidd.<br />- Miért hazudnék? Vágott vissza Damon, aki láthatóan örült, hogy Stefan elveszítette az önuralmát. Minden további nélkül beismerem, hogy én gyilkoltam meg Tannert. Addig ittam a vérét, amíg össze nem aszott, mint egy mazsola. És ezt veled is megtenném, öcskös. De kútba dobni? Az nem az én stílusom.<br />- Én hiszek neked jelentette ki Elena. Az elméje előreszáguldott. Stefan felé fordult. - Te nem érzed? Van itt Feli s Churchben valami más, valami, ami talán nem is ember úgy értem, hogy soha nem is volt ember. Az kergetett le engem, az szorította le az autót a hídról. Az vette rá a kutyákat, hogy támadják meg az embereket. Valami rettenetes erő, ami itt van, valami gonosz a hangja elhalt, és Elena a templom belseje felé nézett, ahol Bonnié feküdt. Valami gonosz ismételte meg halkan. Elena úgy<br />Érezte, mintha hideg szél fújna benne, és átkarolta magát, sebezhetőén és magányosan.<br />- Ha gonoszt keresel mondta Stefan nyersen, nem kell túl messzire menned.<br />- Ne legyél ostobább, mint amennyire muszáj kérte Damon. Már négy napja is mondtam neked, hogy valaki más ölte meg Elenát. És azt is mondtam, hogy megtalálom az illetőt, és elbánok vele. És pontosan így is fog történni. Leengedte a kezét, és kihúzta magát. Ti meg folytassátok nyugodtan a magánbeszélgetéseteket, amit félbeszakítottam.<br />- Damon, várj! Elena nem tudta elnyomni a borzongást, ami a megölte szóra fogta el. Engem nem ölhettek meg, még mindig itt vagyok, gondolta rémülten, és érezte, hogy ismét felhorgad benne a pánik. De félreseperte az aggodalmát, mert mondani akart valamit Damonnek,<br />- Bármi is legyen az, nagyon erős jelentette ki. Éreztem, amikor megtámadott, és olyan volt, mintha az egész eget beborította volna. Nem hinném, hogy bármelyikünknek lenne esélye ellene egyedül.<br />- Vagyis?<br />- Vagyis Elenának nem volt még ideje alaposan végiggondolni a dolgot. Tisztán ösztönből reagált, intuícióból. És az intuíciója azt súgta, hogy ne hagyja Damont elmenni. Vagyis szerintem nekünk, hármunknak együtt kell maradnunk. Szerintem együtt több az esélyünk, hogy megtaláljuk és legyőzzük, mint külön. És talán képesek leszünk megállítani, mielőtt bárki mást bántana vagy megölne.<br />- Őszintén szólva, drágám, fütyülök mindenki másra válaszolta Damon elbűvölően. Majd rávillantotta egyik jéghideg<br />Villám mosolyát. De azt akarod mondani, hogy ez a döntésed? Emlékszel, abban állapodtunk meg, hogy amikor majd eszedre térsz, akkor választasz.<br />Elena rámeredt. Természetesen nem ez volt a döntése, mármint romantikus értelemben. Stefan gyűrűjét viselte, Stefannal tartoztak egymáshoz.<br />De eszébe jutott még valami, csak egy villanásra: ahogy felnéz Damon arcába az erdőben, és olyan erős izgalmat érez, olyan erős vonzalmat iránta. Mintha a férfi úgy értené az Elenában égő tüzet, mint senki más. Mintha együtt bármire képesek lennének, akár a világ meghódítására, akár az elpusztítására, mintha ügyesebbek lennének bárkinél, aki valaha élt.<br />Nem voltam eszemnél, nem gondolkoztam, győzködte magát, de az emlékvillanás csak nem akart elmúlni.<br />És akkor eszébe jutott még valami: ahogy Damon aznap este viselkedett, ahogy biztonságba helyezte, hogy még kedves is volt vele.<br />Stefan Elenát nézte, és az arckifejezése ellenségesből keserűen haragossá és riadttá változott. Elena egyrészt szerette volna megnyugtatni, átölelni, és azt mondani neki, hogy én a tiéd, te az enyém, mindörökké, és semmi más nem számít. Se a város, se Damon, se semmi.<br />De nem tette. Mert valami azt súgta, hogy a város igenis számít. És mert egyszerűen és rettenetesen és borzasztóan össze volt zavarodva. Annyira össze volt zavarodva.<br />Érezte, hogy remegni kezd, és nem képes megfékezni. Érzelmi túlterhelés, gondolta és a tenyerébe temette az arcát.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-20060711269777303762010-11-06T15:04:00.000-07:002010-11-06T15:10:03.811-07:00Vámpírnaplók 3. TombolásNegyedik fejezet<br />Valami lerángatta a fáról, és a lány egy felháborodott nyávogás kíséretében leesett, majd a talpán landolt, mint egy macska.<br />A térde egy pillanattal később ért földet, és le is horzsolódott. Elena karommá görbített ujjakkal támadója felé kapott. Damon<br />Elhessegette a kezét.<br />- Miért rángattál le? Követelt magyarázatot Elena.<br />- Miért nem maradtál ott, ahol leraktalak? Vágott vissza Damon.<br />Egyformán dühösen meredtek egymásra. Aztán Elena figyelme másra terelődött. A sikoltozás nem maradt abba odafent, de némi zajongás és ablakcsapkodás társult hozzá. Damon a ház mellé terelte a lányt, nehogy meglássák őket odafentről.<br />- Tűnjünk el innen! Mondta finnyásán, miközben felpillantott. Anélkül, hogy megvárta volna a választ, elkapta Elena karját. A lány ellenállt.<br />- Muszáj bemennem!<br />- Nem teheted vetett rá Damon egy farkas mosolyt. És ezt szó szerint értem. Nem tudsz bemenni oda. Nem hívtak be.<br />Elena átmenetileg beletörődve a vereségbe hagyta, hogy a férfi pár lépéssel odébb vonszolja. Majd ismét megvetette a sarkát.<br />- De meg kell szereznem a naplóm!<br />- A mit?<br />- Ott van a szekrényben, az alsó deszka alatt. És szükségem van rá. Nem tudok aludni a naplóm nélkül. Elena nem értette, miért csinál ekkora ügyet az egészből, de fontosnak tűnt számára.<br />Damon elkeseredetten nézett fel, majd felderült az arca. Tessék mondta higgadtan, csillogó szemmel. Kihúzott valamit a kabátjából. Itt van.<br />Elena kétkedve szemezett a könyvecskével.<br />- Ez a te naplód, nem?<br />- Igen, de ez a régi. Az újat akarom.<br />- Kénytelen leszel ezzel beérni, mert mást nem kapsz. Gyere, mielőtt még felébreszted az egész szomszédságot. Damon hangja ismét hideggé és parancsolóvá vált.<br />Elena megszemlélte a kezében lévő könyvet. Kicsi volt, kék bársonykötésben, egy rézlakattal. Lehet, hogy nem a legújabb, de ismerősnek tűnt. Ügy döntött, elfogadható megoldás.<br />Hagyta, hogy Damon kivezesse az éjszakába.<br />Nem kérdezte, hova mennek. Nem igazán érdekelte. De felismerte a házat a Magnólia Avenuen: Alaric Saltzman lakott ott.<br />És valóban Alaric nyitott ajtót, és hívta be Elenát és Damont. De a történelemtanár furcsán nézett ki, mintha nem igazán látná őket. A tekintete üveges volt, és úgy mozgott, mint egy automata.<br />Elena megnyalta az ajkát.<br />- Nem jelentette ki Damon röviden. Ezt nem fogjuk megharapni. Van benne valami gyanús, de a házában-biztonságban leszel. Én már aludtam itt. Erre, fel. Felvezette a lányt egy lépcsőn a padlásra, amelynek egyetlen apró ablaka volt. Tele volt mindenféle<br />Holmival: szánkókkal, sílécekkel, egy függőággyal. A túlsó végén egy régi matrac hevert a padlón.<br />- Nem is fogja tudni, hogy itt vagy. Feküdj le. Elena engedelmeskedett, és felvett egy természetesnek tűnő pózt. A hátára feküdt, és összefonta a kezét a mellkasára helyezett naplón.<br />Damon egy viaszosvászon-darabot dobott Elena csupasz lábára.<br />- Aludj, Elena! mondta.<br />Fölé hajolt, és a lány egy pillanatra azt hitte, hogy tenni fog valamit. A gondolatai túl zavarosak voltak. De a férfi sötét szeme betöltötte a látóterét. Aztán Damon felegyenesedett, és Elena ismét tudott levegőt venni.<br />A padlás homálya borult rá. Elena lehunyta a szemét, és elaludt.<br />Lassan tért magához, és fokozatosan rakta össze, hogy hol is van. Láthatóan egy padláson. Mit keres itt?<br />Egerek vagy patkányok zörögtek a viaszosvászonnal borított tárgyak között, de nem zavarta a hangjuk. Halványsápadt fény derengett a csukott ablak szélénél. Elena lerúgta rögtönzött takaróját, és felkelt.<br />Nyilvánvaló volt, hogy valakinek a padlásán van, de nem ismerte fel a helyet. Úgy érezte, mintha hosszú betegségből éledezne. Milyen nap lehet? Töprengett.<br />Hangokat halott odalentről. A földszintről. Valami azt súgta, legyen óvatos, és maradjon csendben. Nem akart feltűnést kelteni. Hang nélkül kinyitotta a padlásajtót, és óvatosan lelopózott egy szinttel lejjebb. Odalent egy nappalit talált. Felismerte: azon a kanapén ült, amikor Alaric Saltzman bulit rendezett. Ramsey-ék házában van.<br />És Alaric Saltzman odalent álldogál. Elena látta a szőkésbarna feje búbját. A hangja meglepte. Pár másodperc alatt rájött, hogy azért, mert egyáltalán nem tűnt sem ostobának, sem önelégültnek, mint az órákon<br />általában. És nem is vulgár pszichológiai hülyeségeket hablatyolt. Hűvösen, határozottan beszélt két másik férfihoz.<br />- Bárhol lehet, akár az orrunk előtt is. De a legvalószínűbb, hogy elhagyta a várost. Talán az erdőben van.<br />- Miért az erdőben? Kérdezte az egyik férfi. Elena ezt a hangot is ismerte, és a kopasz fejet is. Mr. Newcastle volt az, a középiskola igazgatója.<br />- Ne feledjük, hogy az első két áldozatot az erdőben találták meg válaszolta a másik férfi. Dr. Feinberg lehet az? gondolta Elena. Mit keres itt? És én mit keresek itt?<br />- Nem, nem csak ezért tette hozzá Alaric. A másik két férfi tisztelettel, sőt, alázatosan hallgatta. Az erdőnek valamilyen szerepe van az egészben. Lehet, hogy ott van a búvóhelyük, valami odú, ahova elvonulhatnak, ha lebuknak. Ha létezik, meg fogom találni.<br />- Biztos benne? Kérdezte dr. Feinberg.<br />- Biztos vagyok válaszolta Alaric kurtán.<br />- És maga szerint Elena is ott van - gondolkozott el az igazgató. De ott is marad? Vagy visszajön a városba?<br />- Nem tudom. Alaric tett pár lépést, majd elvett egy könyvet a dohányzóasztalról, és szórakozottan végighúzta rajta a hüvelykujját. Úgy deríthetjük ki, ha például figyeljük a barátait. Bonnié McCullogh-ot és azt a sötéthajú lányt, Mereditht. Valószínűleg ők találkoznak vele elsőként. Ez így szokott lenni.<br />- És ha megtaláljuk? Kérdezte dr. Feinberg.<br />- Azt bízzák csak rám felelte Alaric csendesen és komoran. Becsapta a könyvet, és kellemetlenül végleges mozdulattal ledobta az asztalra.<br />Az igazgató a karórájára pillantott. Jobb, ha most indulok, a mise tízkor kezdődik. Gondolom, mindketten ott lesznek. Kifelé menet megállt, és bizonytalanul visszapillantott. Alaric, remélem, hogy meg tudja ezt oldani. Amikor idekérettem, még nem fajultak el ennyire a dolgok. Most kezdek aggódni.<br />- Meg tudom oldani, Brian. Már mondtam, hogy bízzák rám. Jobban szeretné, ha a Robert E. Leevel nemcsak, mint a tragédia színhelyével, hanem mint „Boone megye kísértetjárta középiskolájával" lennének tele a lapok? A szellemek találkozóhelyével? Ahol élőhalottak mászkálnak? Ilyen reklámra vágyik?<br />Mr. Newcastle habozva beharapta az ajkát, majd még mindig elégedetlen tekintettel bólintott. Rendben, Alaric. De csinálja gyorsan és<br />tisztán. A templomban találkozunk. - Azzal távozott, dr. Feinberg pedig követte.<br />Alaric egy darabig csak állt, és a semmibe meredt. Végül bólintott magában, és ő is kiment.<br />Elena lassan visszaindult.<br />Hát ez meg mi volt? Össze volt zavarodva, mintha szabadon lebegne az időben és a térben. Tudni akarta, milyen nap van, miért van itt, és miért fél ennyire. Miért érzi ilyen erővel, hogy senki nem láthatja vagy hallhatja, senkinek sem szabad észrevennie, hogy itt van.<br />Körülnézett a padláson, de nem látott semmit, ami hasznára lehetett volna. Ahol korábban feküdt, csak a matrac és a vászondarab hevert meg egy kis, kék könyv.<br />A naplója! Mohón felkapta, és kinyitotta, majd végigugrált a bejegyzéseken. Október 17-énél állt meg, ez nem segített az aznapi dátum kiderítésében. De ahogy végigpillantott az írásokon, képek merültek fel benne, és felfűzött gyöngyökként álltak össze emlékek láncolatává. Elena lenyűgözve, lassan ült le a matracra. Visszalapozott a napló elejére, és elkezdte olvasni Elena Gilbert életét.<br />Amikor befejezte, elgyengült a rettegéstől és az elszörnyedéstől. Elénk foltok ugráltak és villogtak a szeme előtt. Olyan sok fájdalom állt azokon az oldalakon. Olyan sok terv, olyan sok titok, olyan sok vágy. Egy lány története, aki elveszettnek érezte magát a saját szülővárosában, a saját családjában. Kit keresett valamit, valami olyat, amit soha nem érhetett el. De nem ettől kezdett a pánik lüktetni a mellkasában, és kiszívni minden erejét. Nem ezért érezte magát úgy, mintha zuhanna, még akkor is, amikor a tőle telhető legmozdulatlanabbul ült. Attól pánikolt be, amire visszaemlékezett. Most már mindenre emlékezett.<br />A hídra, a rohanó vízre. A rettegésre, amikor a levegő elhagyta a tüdejét, és csak folyadékot tudott belélegezni. Arra, hogy mennyire fájt. És arra a végső pillanatra, amikor elmúlt a fájdalom, amikor minden megszűnt. Amikor minden megszűnt.<br />Ó, Stefan, annyira féltem, gondolta. És most ugyanez a félelem kelt benne életre. Hogyan viselkedhetett úgy Stefannal az erdőben? Hogyan felejthette el őt, és mindazt, amit a számára jelentett? Mitől vált olyanná?<br />De tudta. Az elméje legmélyén tudta. Senki sem kelhet fel és sétálhat el egy fulladás után. Legalábbis élve.<br />Lassan felkelt, és odament az elsötétített ablakhoz. A sötét üveglap tükrében meglátta magát.<br />Nem az a kép volt, mint amikor álmában végigfutott egy tükrökkel borított folyosón, amelyek mintha önálló életre keltek volna. Ebben az arcban semmi aljasság, semmi kegyetlenség nem volt. De<br />Hajszálnyira, mégis különbözött attól, amit látni szokott. A bőre halványan világított, és árulkodó üresség sugárzott a tekintetéből. Elena a nyaka két oldalához odanyomta az ujját. Itt vett tőle vért Stefan és Damon. Tényleg elégszer megtették, és ő is eleget kapott volna az ő vérükből?<br />Biztosan. És most az élete, a létezése hátralévő részében neki is úgy kell táplálkoznia, mint Stefannak. Muszáj lesz.<br />Térdre ereszkedett, és a homlokát a fal csupasz fájához nyomta. Nem vagyok rá képes. Hadd ne, erre nem vagyok képes, nem vagyok.<br />Soha nem volt vallásos. De a szíve mélyén egyre gyűlt a rettegés, és minden porcikája kegyelemért könyörgött. Hadd ne, gondolta. Kérlek, kérlek, segíts! Nem kért semmi konkrétat , annyira nem tudta összeszedni a gondolatait. Csak azt, hogy kérlek, segíts, ó, kérlek, kérlek!<br />Egy idő múlva ismét felkelt.<br />Az arca még mindig sápadt volt, de túlvilágian szép, mint egy belülről megvilágított finom porcelán. A szeme még mindig elmosódott volt az árnyékoktól, de elszántság tükröződött benne.<br />Meg kell találnia Stefant. Ha Elenán lehet még segíteni, a fiú tudni fogja a módját. És ha nem nos, akkor még inkább szüksége van rá. Sehol nem akart lenni, csak vele.<br />Óvatosan behúzta maga mögött a padlásajtót. Alaric Saltzmannek nem szabad lelepleznie a búvóhelyét. A falon egy naptárat talált, amin december 4-ig át voltak húzva a napok. Négy nap telt el a múlt szombat óta. Négy napig aludt.<br />Amikor odaért a bejárathoz, összerándult a kinti fénytől. Fájt. Bár az ég annyira felhős volt, hogy az eső vagy a havazás elkerülhetetlennek tűnt, sajgott tőle a szeme. Kényszerítenie kellett magát,<br />Hogy elhagyja a biztonságot jelentő házat, és rágta a rettegés, hogy ki kell mennie a szabadba. Kerítések mellett, a fák között maradva suhant tova, készen arra, hogy az árnyékok közé olvadjon. Maga is árnyéknak érezte magát vagy szellemnek, Honoria Feli hosszú, fehér ruhájában. Bárkit halálra rémítene, ha meglátná.<br />Ám minden elővigyázatosság feleslegesnek bizonyult. Senki sem járt az utcán, mintha kihalt volna a város. Elhagyatottnak tűnő házak, üres udvarok, bezárt boltok mellett sétált végig. Az utcákban parkoltak ugyan autók, de nem ült bennük senki.<br />Aztán észrevett egy alakot az égen, amitől muszáj volt megtorpannia. Egy fehér tornyot a vastag, fekete felhőréteg előtt. Elena lába remegett, miközben kényszerítette magát, hogy közelebb menjen az épülethez. Egész életében ismerte ezt a templomot, ezerszer látta már az oldalára vésett keresztet. Most mégis úgy settenkedett felé, mintha ketrecbe zárt állat lenne, amely bármikor kiszabadulhat és megharaphatja. Az egyik kezével megsimogatta a falat, és közeledett a kereszthez.<br />Amikor ujjai elérték a vízszintes szárát, a szeme könnyel telt meg, és fájni kezdett a torka. Elena végigsimított rajta a tenyerével, amíg teljesen be nem fedte a faragványt. Aztán a falnak dőlt, és sírni kezdett.<br />Nem vagyok gonosz, gondolta. Tettem olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Túlságosan önző voltam, soha nem köszöntem meg Mattnek és Bonnie-nak mindazt, amit értem tettek. Többet kellett volna játszanom Margarettel, és kedvesebbnek kellett volna lennem Judith nénivel. De nem vagyok gonosz. Nem kárhoztam el.<br />Amikor a látása kitisztult, felnézett az épületre. Mr. Newcastle említette, egy templomot. Erre gondolt volna?<br />Elena elkerülte a templom homlokzatát és kapuját. Volt egy oldalajtó, ami a karzathoz vezetett. Elena felosont a lépcsőn, majd lenézett.<br />Rögtön megértette, miért voltak olyan üresek az utcák. Ügy tűnt, mintha Feli s Church minden lakója itt lenne, minden padban ültek, és a templom hátulja is zsúfolásig megtelt emberekkel. Az első sorokban ülőket Elena mind felismerte: a végzős évfolyam tanulói voltak, és Judith néni barátai. Judith néni is ott volt, abban a fekete ruhában, amit Elena szüleinek temetésén viselt.<br />Ó, te jó ég, gondolta Elena. A korlátba kapaszkodott. Egészen eddig túlságosan lefoglalta a bámészkodás, de most Bethea lelkész csendes, monoton hangja értelmes szavakká állt össze.<br />- Együtt emlékezzünk e nagyon különleges lányra - mondta, majd odébb lépett.<br />Elena túlvilági hangulatban, mintegy páholyból figyelte az eseményeket. Semmi része nem volt abban, ami a színpadon lezajlott, csak nézőként volt jelen, de a saját életét bámulta.<br />Mr. Carson, Sue Carson apukája lépett a pódiumra, és róla kezdett beszélni. Carsonék születése óta ismerték Elenát, és a férfi azokról a napokról mesélt, amikor Sue és Elena a kertjükben játszottak. Elmondta, milyen gyönyörű és sikeres lány lett Elenából. Elszorult a torka, elhallgatott, és levette a szemüvegét.<br />Sue Carson lépett elő. Elenával az általános iskola után már nem voltak olyan közeli barátok, de jó viszonyban maradtak. Sue volt az egyik lány, aki Elena oldalára állt, amikor Stefant gyanúsították Tanner tanár úr meggyilkolásával. De most Sue úgy zokogott, mintha a testvérét veszítette volna el.<br />- Sokan csúnyán viselkedtek Elenával halloween után mondta, majd megtörölte a szemét, és folytatta. És tudom, hogy ez<br />Fájt neki. De Elena erős volt. Nem változott meg, csak azért, hogy mások elvárásainak megfeleljen. És én annyira tiszteltem ezért Sue hangja megremegett. Amikor elindultam a királynőválasztáson, szerettem volna győzni, de tudtam, hogy nem fogok, és ez nem is zavart. Mert ha a Robert E. Leenek volt királynője, az Elena volt. És szerintem most már mindig is ő lesz, mert így emlékezünk rá. És szerintem még sok évig emlékezni fognak rá azok a lányok, akik ide járnak, és úgy fogják gondolni, hogy igaza volt, amikor kiállt azért, amiben hitt Sue ekkor már nem tudta visszanyerni a nyugalmát, és a tiszteletes visszakísérte a helyére.<br />A végzős lányok, még azok is, akik a legcsúnyábban és legaljasabbul viselkedtek, sírtak, és egymás kezét fogták. Olyanok, akikről Elena egyértelműen tudta, hogy utálták, szipogtak. Hirtelen mindenki a legjobb barátnője lett.<br />A fiúk is sírtak. Elena döbbenten húzódott közelebb a korláthoz. Nem tudta róluk levenni a szemét, noha ez volt a legszörnyűbb dolog, amit valaha látott.<br />Frances Decatur felállt, csúnya arca a gyásztól még csúnyább lett. Mindent megtett, hogy kedves legyen hozzám mondta fátyolos hangon. Hagyta, hogy vele ebédeljek. Hülyeség, gondolta Elena. Csak azért álltam szóba veled egyáltalán, mert te tudtál információkat szerezni Stefanról. Ám mindenki, aki felment a pulpitusra, ugyanígy nyilatkozott , senki nem tudta eléggé dicsérni Elenát.<br />- Mindig is csodáltam.<br />- A példaképem volt.<br />- Az egyik kedvenc diákom.<br />Amikor Meredith is felállt, Elena egész teste megmerevedett. Nem volt benne biztos, hogy ezt elbírja viselni. De a sötét hajú<br />Lány azon kevesek közé tartozott, akik nem sírtak a templomban, bár az arcán gyászos, szomorú tekintet ült, ami Elenát Honoria Feli sírszobrára emlékeztette.<br />- Amikor Elenára gondolok, azok a szép napok járnak az eszemben, amiket együtt éltünk át magyarázta Meredith szokásos visszafogottságával. Elenának mindig voltak ötletei, és a legunalmasabb munkát is szórakoztatóvá tudta tenni. Ezt soha nem mondtam el neki, és most azt kívánom, bár megtettem volna. Azt kívánom, bár még egyszer beszélhetnék vele, hogy tudja. És ha Elena most hallana nézett körül Meredith a templomban, majd nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon, ha most hallana, akkor elmondanám neki, milyen sokat jelentettek számomra a régi szép napok, és mennyire szeretném, ha még tartanának. Például, amikor csütörtök esténként együtt ültünk a szobájában, és a vitaklubra készültünk. Azt kívánom, bár még egyszer megtehetnénk, mint régen. Meredith sóhajtott, és megrázta a fejét. De tudom, hogy nem lehet, és ez fáj.<br />Miről beszélsz? Gondolta Elena, akinek az elkeseredését döbbenet váltotta fel. De hisz szerdánként készültünk a vitaklubra, nem csütörtökönként. És nem az én szobámban, hanem a tiédben. És egyáltalán nem volt szórakoztató, sőt, mindketten kiléptünk a klubból, annyira utáltuk.<br />Meredith összeszedett arcát nézve, ami olyan higgadtan leplezte a belső feszültséget, Elena hirtelen érezte, hogy sebesebben kezd verni a szíve.<br />Meredith egy üzenetet próbált átadni, amit csak Elena érthet. Ami azt jelenti, hogy arra számít, Elena is hallja. Meredith tudja.<br />Stefan mondta volna el neki? Elena végignézett a gyászolókon, és most először döbbent rá, hogy Stefan nincs köztük. Se Matt.<br />Nem, nem tűnik valószínűnek, hogy Stefan mondta volna el Meredithnek, vagy, hogy Meredith az üzengetésnek ezt a módját választaná, ha így lett volna. Ekkor Elenának eszébe jutott, hogy nézett Meredith aznap éjjel, amikor kimentették Stefant a kútból, és Elena azt kérte, hadd maradjon kettesben a fiúval.<br />Az is eszébe jutott, hogy az átható, sötét szempár hogyan tanulmányozta az arcát többször is az elmúlt hónapokban, és hogy Meredith egyre csendesebb és elgondolkozóbb lett, ahányszor csak Elena valami újabb furcsa kéréssel állt elő.<br />Tehát Meredith rájött. Elena eltöprengett, vajon mennyit rakhatott össze a teljes igazságból.<br />Bonnié őszintén zokogott, amikor előresétált. Ez meglepő volt , ha Meredith tudja, miért nem árulta el Bonnie-nak? De lehet, hogy Meredith<br />csak gyanakszik, és azért nem akarta megosztani titkát Bonnie-val, nehogy hamis illúziókba ringassa magát.<br />Bonnié éppen annyira volt érzelgős, amennyire Meredith összeszedett. A hangja folyton elcsuklott, és egyfolytában törölgetnie kellett a könnyeit. Végül Bethea tiszteletes lépett oda, és adott neki valami fehéret, egy kendőt vagy papír zsebkendőt.<br />- Köszönöm mondta neki Bonnié patakzó könnyeit törölgetve. Hátrahajtotta a fejét, hogy a mennyezetre pillantson, vagy megnyugtatásul, vagy ihletért. Eközben Elena észrevett valamit, amit senki más nem látott: Bonnié arcáról eltűnt minden szín és érzelem, nem úgy, mintha elájulni készülne, hanem nagyon is ismerős módon.<br />Borzongás futott végig Elena gerincén. Csak ne itt. Ó, istenem, ne pont itt, ne pont most.<br />De már elkezdődött. Bonnié álla lejjebb ereszkedett , ismét a gyülekezetet kezdte nézni. Csakhogy ezúttal egyáltalán nem látta őket, és a torkából kiszabaduló hang nem Bonnié hangja volt.<br />- Senki nem az, akinek látszik. Ezt ne feledjétek. Senki nem az, akinek látszik. Majd csak állt ott tovább, üres tekintettel maga elé meredve.<br />Az emberek toporogni kezdtek, és egymásra pillantgattak. Aggodalmas mormogás hallatszott.<br />- Ne feledjétek. ne feledjétek senki nem az, aminek látszik Bonnie hirtelen megingott, és Bethea tiszteletes odaszaladt hozzá, miközben egy férfi ugrott fel a túloldalról. Kopasz feje izzadságtól fénylett Mr. Newcastle, döbbent rá Elena. Hátulról pedig Alaric Saltzman lépkedett végig a főhajón. Abban a pillanatban ért oda Bonniehoz, amikor a lány elájult, ugyanekkor Elena lépteket hallott maga mögött a lépcsőn.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-55938520042678745272010-11-06T15:03:00.001-07:002010-11-06T15:03:34.065-07:00Vámpírnaplók 3. TombolásHarmadik fejezet<br />Elena és Damon a sötétkamrában várakoztak. Stefan érezte a jelenlétüket a kis oldalhelyiségben, miközben benyitott a fotóshelyiség ajtaján és bevezette Mattét.<br />- Ezeknek az ajtóknak zárva kellene lenniük mondta Matt, miközben Stefan felkapcsolta a lámpát.<br />- Zárva is voltak felelte Stefan. Nem tudta, mi mást mondhatna, hogy felkészítse Mattét arra, ami következik. Korábban még soha nem fedte fel szándékosan senki előtt, hogy kicsoda valójában.<br />Csendben állt, amíg Matt felé nem fordult. A terem hideg és néma volt, a levegő mintha összenyomta volna őket. Ahogy egyre jobban elnyúlt a pillanat, Matt csodálkozó arca, amely zsibbadt volt a gyásztól, egyre zavartabbá változott.<br />- Nem értem szólalt meg Matt.<br />- Tudom, hogy nem. Stefan tovább bámulta Mattét, és szándékosan lebontotta a gátakat, amelyek elrejtették Erejét az emberi szemek elől. Látta, ahogy Matt arcán a zavar félelemmé torzul. Matt pislogott, majd megrázta a fejét, miközben kapkodni kezdte a levegőt.<br />- Mi a ? - Kezdte érdes hangon.<br />- Biztosan van pár dolog, amit furcsának találtál velem kapcsolatban jelentette ki Stefan. Hogy miért viselek napszemüveget fényben. Miért nem eszem. Miért olyan jók a reflexeim.<br />Matt most már háttal állt a sötétkamrának. A nyaka úgy rángatózott, mintha nyelni próbálna. Stefan a ragadozóérzékeivel hallotta, milyen sebesen ver a szíve.<br />- Nem mondta Matt.<br />- Biztosan csodálkoztál, biztosan megkérdezted magadban, miért különbözöm annyira másoktól.<br />- Nem. Ügy értem nem érdekel. Nem ütöm az orrom olyasmibe, ami nem az én dolgom. Matt az ajtó felé oldalazott, a tekintete alig észrevehetően arrafelé rebbent.<br />- Ne, Matt. Nem akarlak bántani, de nem hagyhatom, hogy most elmenj. Stefan érezte az alig palástolt vágyat, ami a rejtőzködő Elenából áradt. Várj még, mondta neki.<br />Matt mozdulatlanná merevedett, és nem próbálkozott tovább a kiszabadulással. Ha rám akartál ijeszteni, sikerült szólalt meg csendesen. Mit szeretnél még?<br />Most, mondta Stefan Elenának. Mattnek annyit szólt: Fordulj meg.<br />Matt megfordult. És elnyomott egy kiáltást.<br />Elena állt ott, de nem az Elena, akit aznap délután látott. A lány lába most csupasz volt a hosszú ruha szegélye alatt. A rátapadó fehér muszlin vékony rétegeit a fényben szikrázó jeges kristályok borították. A bőrének, ami mindig is világos volt, lett egy furcsa, télies árnyalata, a sápadt, szőke haját pedig mintha ezüstös fátyol borítaná. A legnagyobb különbség azonban az arcán látszott. Mélykék szeme félig le volt hunyva, már-már álmosnak tűnt, mégis természetellenesen ébernek. A lány ajkát érzéki várakozás és éhség torzította el. Elena szebb volt, mint életében valaha, de a szépsége ijesztő benyomást keltett.<br />Ahogy Matt bénultan figyelte, Elena rózsaszín nyelve előbukkant, és megnyalta az ajkát.<br />- Matt ejtette ki az első hangot elnyújtva. Majd elmosolyodott.<br />Stefan hallotta, ahogy a fiú hitetlenkedve beszívja a levegőt, majd szinte felzokog, miközben hátrálni kezd.<br />Semmi baj, üzente Mattnek egy Erőhullámon. Amikor Matt a döbbenettől tágra nyílt szemmel felé kapta a fejét, hozzátette: Szóval most már tudod.<br />Matt tekintete arról árulkodott, hogy nem akarta tudni, és Stefan látta az arcán a tagadást. De Damon is kilépett Elena mellé, és egy kicsit jobbra állt meg, jelenlétével is hozzájárulva a helyiség feszült atmoszférájához.<br />Matt körbe volt véve. Hárman körülállták, embertelenül szépek voltak, és fenyegetőek.<br />Stefan érezte Matt rettegésének szagát. A nyúl tehetetlen rettegését a rókától, az egérét a bagolytól. És Matt joggal félt. Ők vadászok, a fiú zsákmány. Az ő dolguk az, hogy megöljék a hozzá hasonlókat.<br />És ekkor az ösztönök kezdtek irányíthatatlanná válni. Matt ösztönösen bepánikolt, és el akart futni, ami mindenféle reflexeket váltott ki Stefanból. Amikor a zsákmány elfut, a ragadozó üldözni kezdi , ez ilyen egyszerű.<br />Mind a három ragadozó fel volt húzva, ugrásra készen állt, és Stefan érezte, hogy nem felel a következményekért, ha Matt megugrik.<br />Nem akarunk bántani, tudatta Mattel. Elenának van rád szűksége, és amit elvesz tőled, az nem fog súlyos kárt okozni benned. Még<br />Csak fájnia sem kell. Matt. De Matt izmai még mindig menekülésre készen feszültek meg, és Stefan ráébredt, hogy ők hárman fenyegetően, minden egérutat elzárva szorítják egyre jobban a sarokba.<br />Azt mondtad, bármit megtennél Elenáért, emlékeztette Mattét kétségbeesetten, majd végignézte, ahogy a fiú meghozza a döntését.<br />Matt kifújta a levegőt, a testéből kiszállt a feszültség. Igazad van, megígértem suttogta. Láthatóan összeszedte a bátorságát, mielőtt folytatta volna. Mire van szüksége?<br />Elena előrehajolt, és Matt nyakára tette az ujját, az ütőere engedelmes vonalát követve.<br />- Ne azt! Mondta Stefan gyorsan. Nem kell megölnöd. Mutasd meg neki, Damon! - Amikor a bátyja nem reagált, hozzátette, mutasd meg neki.<br />- Próbáld meg itt vagy itt mutatott oda Damon orvosi precizitással, miközben megemelte Matt állát. Elég erős volt ahhoz, hogy Matt ne tudjon kiszabadulni a szorításából, és Stefan érezte, ahogy a fiú ismét pánikolni kezd.<br />Bízz bennem, Matt! A fiú mögé lépett. De neked kell döntened, fejezte be, miközben váratlanul elöntötte az együttérzés. Még meggondolhatod magad.<br />Matt habozott, majd összeszorított foggal válaszolt. Nem. Még mindig segíteni akarok. Segíteni akarok rajtad, Elena.<br />- Matt suttogta a lány, nehéz pillájú drágakő szemével a fiút nézte. Aztán a tekintete lejjebb vándorolt a torkán, és az ajka éhesen szétnyílt. Semmi jele nem volt a bizonytalanságnak, ami akkor fogta el, amikor Damon azt javasolta, egyen a mentősökből. Matt mosolyodott el ismét, majd lecsapott, olyan sebességgel, mint egy ragadozó madár.<br />Stefan Matt hátára tette a tenyerét támogatásképpen. Amikor Elena fogai a bőre alá hatoltak, Matt egy pillanatra megpróbálta elrántani magát, de Stefan gyorsan azt gondolta, ne küzdj ellenei Attól fájni fog.<br />Miközben Matt megpróbált ellazulni, váratlan segítséget kapott Elenától, akiből egy kis, habzsoló farkaskölyök boldog, meleg gondolatai áradtak belé. Ezúttal rögtön sikerült ráéreznie a harapás módjára, és ártatlan büszkeség és növekvő elégedettség töltötte el, miközben az éhség sajgása fokozatosan csillapodott. És egyre többre értékelte Mattét is, döbbent rá Stefan váratlan féltékenységgel. Őt nem utálta, és nem próbálta megölni, mert nem jelentett veszélyt Damonre. Mattét kedvelte.<br />Stefan hagyta, hogy annyit igyon, amennyi még biztonságos, majd közbeavatkozott. Ennyi elég lesz, Elena. Nem akarsz kárt tenni benne. Mégis Stefan, Damon és a spiccesnek tűnő Matt közös erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy lehámozzák Elenát a fiú nyakáról.<br />- Most pihenésre van szüksége jelentette ki Damon. Elviszem valahova, ahol biztonságban lesz. Ez nem kérdés volt , csak tájékoztatta Stefant.<br />Miközben távoztak, fejben hozzátette csak Stefannak: nem felejtettem el, hogy megtámadtál, öcsém. Ezért még számolunk.<br />Stefan utánuk bámult. Észrevette, hogy Elena nem veszi le a tekintetét Damonról, hogy kérdés nélkül követi. De már nem forgott veszélyben , Matt vérétől erőre kapott, amennyire kellett. Stefan ebbe kapaszkodott, és azt mondogatta magának, hogy csak ez számít.<br />Megfordult, hogy Matt kába arcába nézzen. A fiú az egyik műanyag székre rogyott, és egyenesen maga elé meredt.<br />Majd Stefanra emelte a tekintetét, és komoran figyelték egymást.<br />- Szóval jelentette ki Matt, most már tudom. Megrázta a fejét, és kicsit elfordította. - De még mindig nem vagyok képes elhinni dünnyögte. Az ujjait óvatosan a nyakához emelte, majd elfintorodott. Ezt leszámítva. Összehúzta a szemöldökét. Az a fickó Damon. Ő kicsoda?<br />- A bátyám válaszolta Stefan érzelemmentes hangon. Honnan tudod a nevét?<br />- Múlt héten ott járt Elenáéknál. A kiscica fújt rá. Matt elhallgatott, és láthatóan még valami az eszébe jutott. Bonnié meg valami ezoterikus rohamot kapott.<br />- Látomása volt? Mit mondott?<br />- Azt mondta azt mondta, hogy a halál ott van a házban. Stefan az ajtóra nézett, amin Damon és Elena távozott. Igaza volt.<br />- Stefan, mi folyik itt? Matt hangjában könyörgés csendült. Még mindig nem értem. Mi történt Elenával? Örökre ilyen marad? Nem tehetnénk valamit?<br />- Milyen marad? Kérdezte Stefan nyersen. Zavart? Vámpír? Matt elkapta a tekintetét. Mindkettő.<br />- Ami az elsőt illeti, most, hogy evett, lehet, hogy racionálisabb lesz. Legalábbis Damon így gondolja. Ami a másikat, azon csak egy módon tudsz változtatni. Miközben Matt szemében remény csillant, Stefan folytatta. Szerezhetsz egy karót, és beledöfheted a szívébe. Akkor nem lesz vámpír. Egyszerűen csak halott.<br />Matt felállt, és az ablakhoz sétált.<br />- De ezzel nem te ölnéd meg, mert már meghalt. A folyóba fulladt, Matt. De mivel elég vért kapott tőlem Stefan hangja kicsit elcsuklott és a<br />bátyámtól, mint kiderült, nem halt meg, hanem átváltozott. Vadászként ébredt, mint mi is. Mostantól az is marad.<br />Matt még mindig hátat fordítva válaszolt. Mindig is tudtam, hogy van veled valami. Azt mondogattam magamnak, hogy csak azért, mert külföldi vagy. Dühös volt magára, és csóválta a fejét. De mélyen legbelül tudtam, hogy ennél többről van szó. Valami mégis azt súgta, bízhatok benned, és bíztam is.<br />- Mint amikor eljöttél velem megszerezni a verbénát.<br />- Aha. Mint akkor. Kis szünet után Matt hozzátette: Most már elmondod, mi az ördögnek kellett?<br />- Elena védelméhez. En távol akartam tőle tartani Damont. De úgy tűnik, ő egyáltalán nem ezt akarta. Nem tudta elnyomni a hangjában a keserűséget, a nyers csalódást.<br />Matt megfordult. Ne ítéld el a körülmények ismerete nélkül, Stefan. Ez az egyik, amit megtanultam.<br />Stefan meglepődött, majd kis, örömtelen mosolyt vetett Mattre. Mint Elena exei, most már ugyanolyan helyzetben voltak. Kíváncsi volt, képes lesz-e ő is arra a nagyvonalúságra, amire Matt. Hogy úriemberként fogadja a vereséget.<br />Ügy érezte, nem.<br />Odakint zajongás támadt. Emberi fül számára nem volt hallható, és Stefan szinte oda sem figyelt amíg a szavak el nem érték a tudatát.<br />Ekkor döbbent rá, mit tett ugyanebben az iskolában pár órával korábban. Egészen addig a pillanatig meg is feledkezett Tyler Smallwoodról és a keményfiúkról.<br />Most, hogy eszébe jutottak, a szégyentől és a rettenettől összeszorult a torka. Félőrült volt az Elena iránt érzett gyász miatt, és elment az esze a nyomás alatt. De ez nem mentség arra, amit tett.<br />Mind meghaltak? Ő, aki megesküdött, hogy nem fog ölni, hat embert megölt volna aznap?<br />- Stefan, várj! Hová mész? Amikor Stefan nem válaszolt, Matt félig futva követte az udvarra. Az udvar túloldalán Mr. Shelby állt a hombár mellett.<br />A takarító arca szürke volt, és a rémület ráncai barázdálták. Úgy tűnt, kiabálni próbál, de csak kis, rekedtes lihegés jött ki a torkán. Stefan félretolta, benézett a helyiségbe, és furcsa déjà vu tört rá.<br />Ügy nézett ki, mint a Darabolós Gyilkos szobája a Kísértetházban. Leszámítva, hogy ez nem a látogatók számára berendezett élőkép volt. Hanem igazi.<br />Mindenütt holttestek hevertek faszilánkok és üvegcserepek között. Minden látható felületet vörösesbarnára száradt vér borított. Egyetlen pillantás elég volt hozzá, hogy tudják, mi történt: a holttestek nyakán élénk lila sebek virítottak. Csak Caroline nyaka volt érintetlen, a tekintete viszont üresen meredt a semmibe.<br />Stefan mögött Matt lihegett. Stefan, ugye nem Elena ugye nem.<br />- Maradj csendben! Válaszolta Stefan kurtán. Hátrapillantott Mr. Shelbyre, de a takarító már visszabotorkált a kocsijához, és éppen nekidőlt. Üveg csikordult Stefan lába alatt, miközben a fiú letérdelt Tyler mellé.<br />Nem halt meg. A felismeréstől megkönnyebbülés öntötte el Stefant. Tyler mellkasa gyengén ugyan, de mozgott, és amikor Stefan felemelte a fiú fejét, a szeme résnyire kinyílt, bár kába és zavaros volt.<br />Nem emlékszel semmire, közölte vele Stefan gondolatban. Még végig sem mondta, már csodálkozott, hogy miért vacakol ezzel egyáltalán. Egyszerűen örökre el kellene hagynia Feli s Churchöt.<br />De nem tenne ilyet. Amíg Elena itt van, semmiképpen.<br />Mentálisan letapogatta a többi áldozat ájult elméjét, és ugyanezt közölte velük is, mélyen behatolva a tudatukba. Nem emlékeztek rá, ki támadott rátok! Az egész délutánból semmire!<br />Miközben ezzel végzett, érezte, hogy úgy reszket a mentális Ereje, mint a túlerőltetett izmok. Közel állt a kiégéshez.<br />Odakint Mr. Shelby végre megtalálta a hangját, és kiabálni kezdett. Stefan fáradtan hagyta, hogy Tyler feje visszahulljon a földre, majd megfordult.<br />Matt ajkai hátrahúzódtak, az orrcimpája pedig remegett, mintha valami gusztustalan szag csapta volna meg. A tekintete idegen volt. Nem Elena tette suttogta - hanem te.<br />Fogd be! Stefan kinyomakodott mellette az éjszaka kegyes hűvösébe, és eltávolodott a helyiségtől, miközben érezte, hogy a jeges levegőforró arcába csap. Az ebédlő környékén felhangzó iparkodó léptek elárulták, hogy pár ember végre meghallotta a takarító kiáltásait.<br />- Te tetted, igaz? Matt követte Stefant a pályára. Hallatszott a hangján, hogy próbálja megérteni.<br />Stefan megpördült. Igen, én vicsorogta. Farkasszemet nézett Mattel, nem is próbálta elrejteni a dühös rosszindulatot az arcáról. Mondtam már,<br />Matt, hogy vadászok vagyunk. Gyilkosok. Ti vagytok a birkák, mi a farkasok. És Tyler minden egyes nap kihívta maga ellen a sorsot, mióta idejöttem.<br />- Egy orrba vágást megérdemelt volna, tiszta sor. Mint ahogy meg is kapta tőled. De ezt? Matt farkasszemet nézve közeledett Stefan felé, félelem nélkül. Volt benne bátorság, ezt Stefan kénytelen volt elismerni. És még csak nem is sajnálod? Nem bántad meg?<br />- Miért kellene? Kérdezte Stefan hidegen és üresen. Te megbánod, ha túl sok marhasültet eszel? Sajnálod a tehenet? Matt viszolygó hitetlenkedését látva folytatta, hiába fájt egyre jobban a szíve. Jobb, ha mostantól Matt távol tartja magát tőle, nagyon távol. Vagy úgy végezheti, mint azok a hombárban. Az vagyok, ami vagyok, Matt. És ha nem tetszik, akkor el is tűnhetsz a közelemből.<br />Matt pár másodpercig állta még a tekintetét, és viszolygó hitetlenkedése viszolygó kiábrándultsággá változott. Az álla körül megfeszültek az izmok. Aztán szó nélkül sarkon fordult, és elsétált.<br />Elena a temetőben volt.<br />Damon hagyta ott, miután utasította, hogy ne mozduljon, amíg vissza nem ér. De Elena nem akart mozdulatlanul ülni.<br />Fáradt volt, de álmos nem, az új vér pedig úgy hatott rá, mint egy nagy adag koffein. El akart indulni körülnézni.<br />A temető csupa élet volt, bár egyetlen ember sem tartózkodott a közelben. Az árnyékban egy róka settenkedett a folyómeder felé. Kisebb rágcsálók fúrták magukat a hosszú, vékony fűbe a síremlékek mellett, visítoztak és rohangáltak. Egy gyöngybagoly szállt el szinte némán a romtemplom felé, aztán egy vérfagyasztó rikoltás kíséretében leszállt a harangtoronyra.<br />Elena felállt, és utánament. Ez sokkal jobb, mint a fűben bujkálni, mint egy egér vagy pocok. Érdeklődve pillantott körbe, kiélesedett érzékszerveivel vizsgálgatta a templomot. A tető legnagyobb része beomlott, csak három fal állt, de a harangtorony úgy tört a magasba, mint egy magányos emlékmű.<br />Az egyik oldalán Thomas és Honoria Feli sírja, egy nagy kőláda állt. Elena őszinte érdeklődéssel nézett fehér márványarcukra.<br />Békés pózban feküdtek ott, lehunyt szemmel, a mellkasukon összefont kézzel. Thomas Feli komornak és egy kicsit szigorúnak tűnt, de Honoria egyszerűen csak szomorúnak. Elenának a szülei jutottak eszébe, amint egymás mellett fekszenek az új temetőben.<br />Ez az! Hazamegyek, gondolta. Csak most jutott eszébe az otthona. Már képes volt felidézni a szép kis szobáját a kék függönyökkel és a cseresznyefa bútorokkal meg a kis kandallóval. És a szekrény aljában, a deszkák alatt van valami fontos.<br />Olyan ösztönök vezették vissza a Maple Streetre, amelyek az emlékeknél mélyebben rögzültek benne. Egy vénségesen vén házhoz ért, az utcára nagy üveges veranda nézett. Robert autója ott parkolt a kocsifelhajtón.<br />Elena elindult a bejárati ajtó felé, majd megállt. Nem jutott eszébe, miért, de az embereknek nem szabad meglátniuk. Habozott egy kicsit, azután fürgén felszaladt a birsalmafán a hálószobája ablakához.<br />De oda nem juthat be anélkül, hogy észrevennék. Egy nő ült az ágyon, és az ölében heverő vörös selyemkimonót bámulta. Judith néni. Robert állt a ruhásszekrény mellett, és beszélt hozzá. Elena még az üvegen keresztül is ki tudta venni, mit mond.<br />Holnap megint odamennek magyarázta. Ha nem lesz vihar. Az erdő minden négyzetcentiméterét átfésülik, és meg fogják találni, Judith. Meglátod. Judith néni nem válaszolt, Robert pedig egyre elkeseredettebben folytatta. Nem adhatjuk fel, bármit is mondanak a lányok.<br />- Nincs értelme, Bob emelte fel végül Judith néni a fejét. A szeme vörös volt, de száraz. Nincs értelme.<br />- A mentőakciónak? Nem hagyom, hogy ilyeneket mondjál. Robert Judith néni mellé lépett.<br />- Nem, csak annyi, hogy. bár tudom a szívem mélyén, hogy nem találják meg élve. Ügy értem semminek. Nekünk. Ami ma történt, az én hibám volt.<br />- Ez nem igaz. Csak egy ostoba baleset volt.<br />- Igen, de miattunk történt meg. Ha nem lettem volna olyan szigorú vele, akkor nem hajtott volna el egyedül, és nem került volna bele a viharba. Ne, Bob, ne próbálj elhallgattatni, azt akarom, hogy idefigyelj rám. Judith néni nagy levegőt vett, és folytatta. És nem csak a mai napról van szó. Elenának már régóta gondjai voltak, amióta csak elkezdődött az iskola, és én valahogy becsuktam a szemem a jelekre. Mert túlságosan el voltam foglalva magammal velünk ahhoz, hogy odafigyeljek. Most már látom. És most, hogy Elena már nincs, nem akarom, hogy Margarettel ugyanez történjen.<br />- Mit akarsz ezzel mondani?<br />- Azt akarom mondani, hogy nem mehetek hozzád olyan hamar, mint terveztük. Talán soha. Halkan beszélt, anélkül, hogy a férfira nézett volna.<br />- Margaret már így is túl sok mindent elveszített. Nem akarom, hogy úgy érezze, engem is elveszít.<br />- Nem fog elveszíteni téged. Inkább nyer még egy embert, mert én gyakrabban leszek itt. Tudod, hogyan érzek iránta.<br />- Ne haragudj, Bob, én ezt másképp látom.<br />- Ezt nem mondhatod komolyan. Azok után, hogy annyi időt itt töltöttem annyi mindent megtettem.<br />Judith néni hangja száraz és ellentmondást nem tűrő volt. De komolyan gondolom.<br />Elena kíváncsian figyelte Robertet a tetőről. A férfi halántékán egy ér lüktetett, és vörös lett az arca.<br />- Holnapra meggondolod magad jelentette ki.<br />- Nem fogom.<br />- Nem gondolod komolyan.<br />- De igen. Ne próbáld bemagyarázni, hogy meggondolom magam, mert nem fogom.<br />Robert egy pillanatra tehetetlenségtől feszült arccal állt, majd elsötétült a tekintete. Amikor megszólalt, a hangja szenvtelen volt és hideg. Értem. Nos, ha ez a döntésed, jobb, ha most azonnal távozom.<br />- Bob! Judith néni döbbenten fordult meg, de a férfi már nem volt sehol. Judith néni imbolyogva felállt, mintha nem lenne biztos benne, hogy utánamenjen-e. A vörös anyagot gyűrögette.<br />- Bob! Kiáltotta ismét, kicsit türelmetlenebbül, majd megfordult, hogy lerakja az ágyra Elena kimonóját, mielőtt követné a férfit.<br />De ahogy megfordult, elállt a lélegzete, és a szája elé kapta a kezét. Az egész teste megmerevedett. A tekintete Elena tekintetébe fúródott az üveg ezüsttábláján keresztül. Egy másodpercig így meredtek egymásra, mozdulatlanul. Aztán Judith néni sikítozni kezdett.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-23234085393910097902010-11-06T14:55:00.000-07:002010-11-06T14:58:12.237-07:00Vámpírnaplók 3. TombolásMásodik fejezet<br />Stefan hangjában csendes düh izzott. Ezt akartad, Damon, igaz? És most megkaptad. Muszáj volt olyanná változtatnod, amilyenek mi vagyunk, amilyen te vagy. Nem lett volna elég megölnöd.<br />Damon rá sem pillantott. Intenzíven bámulta Elenát félig hunyt pillái alól, miközben még mindig előtte térdelt, és az állát fogta. Ezt most mondod harmadszor, és már kezdem egy kicsit unni állapította meg rezignáltan. Kócosan, és egy kicsit még zihálva is annyira összeszedett, olyan határozott volt. Elena, megöltelek én téged?<br />- Természetesen nem válaszolta Elena az ujjait a férfi szabad kezének ujjai közé fúrva. Kezdte elveszíteni a türelmét. Miről beszélnek ezek? Senki nem ölt meg senkit.<br />- Soha nem tartottalak hazugnak mondta Stefan Damonnek változatlanul keserű hangon. Bármi másnak igen, de hazugnak nem. Eddig nem volt rá példa, hogy ki akartál volna mosakodni valamiből.<br />- Még egy pillanat válaszolta Damon, és elveszítem az önuralmam.<br />Mit tehetnél még velem? Válaszolta Stefan. Ha megölnél, azzal csak kegyet gyakorolnál.<br />- Már vagy száz éve semmi kedvem kegyet gyakorolni veled felelte Damon hangosan. Végül elengedte Elena állát. Mire emlékszel a mai napból? kérdezte tőle.<br />Elena fáradtan válaszolt, mint egy kisgyerek, aki egy gyűlölt leckét mond fel. Ma volt a Városatyák napja. Megfeszítette az ujjait Damon kezében, és felnézett a férfira. Magától csak eddig jutott, de ez nem volt elég. Megpróbálta felidézni a többit is.<br />- Volt valaki az ebédlőben Caroline bökte ki a nevet Damonnek elégedetten. Fel akarta olvasni a naplómat mindenki előtt, és ez rossz volt, mert Elena kutakodni próbált az emlékei között, de nem ment. Nem emlékszem, miért. De túljártunk az eszén - mosolygott Damonre melegen, cinkosán.<br />- Ó, szóval „mi" jártunk túl?<br />- Igen. Visszaszerezted tőle. Értem tetted. Elena szabad keze bebújt Damon dzsekije alá a kis könyvecske éles, kemény sarkait keresve. Mert szeretsz tette hozzá, miközben rátalált a naplóra, és óvatosan megkapargatta. Szeretsz, igaz?<br />A tisztás közepén halk neszezés hallatszott. Elena odanézett, és látta, hogy Stefan elfordította az arcát.<br />- Elena azután mi történt? Hallotta meg ismét Damon hangját.<br />- Azután? Azután Judith néni vitatkozni kezdett velem. Elena ezen elmerengett egy pillanatra, majd vállat vont. Valami valamin. Mérges lettem. Ő nem az anyám. Nem mondhatja meg, mit tegyek.<br />Damon hangja szárazon csengett. Szerintem ez mostantól nem lesz probléma. És utána?<br />Elena nagyot sóhajtott. Utána elmentem, és megszereztem Matt kocsiját. Matt töprengett el a néven, miközben végighúzta a nyelvét a szemfogain. Magában egy jóképű arcot, szőke hajat, izmos vállakat látott. Matt.<br />- És hova mentél Matt kocsijával?<br />- A Wickery hídhoz válaszolta Stefan visszafordulva feléjük. A tekintete vigasztalan volt.<br />- Nem, a vendégházhoz javította ki Elena ingerülten. Hogy megvárjam mm elfelejtettem, kit. Mindegy, szóval ott várakoztam. És akkor elkezdődött a vihar. A szél, az eső meg minden. Nem volt jó. Beszálltam az autóba. De valami üldözni kezdett.<br />- Valaki üldözni kezdett ismételte meg Stefan Damonre nézve.<br />- Valaki ragaszkodott hozzá Elena. Elege volt abból, hogy félbeszakítják. Menjünk el valahova, csak mi ketten kérte feltérdelve, az arca egész közel került Damon arcához.<br />- Csak egy pillanat válaszolta Damon. Mi kezdett üldözni? Elena csüggedten hátradőlt. Nem tudom, mi volt az! Még<br />Soha nem láttam ilyesmit. Nem olyan volt, mint te vagy Stefan. Olyan volt Képek úsztak a fejében. A földön gomolygó pára. A süvöltő szél. Egy fehér, hatalmas alak, ami úgy nézett ki, mintha ködből lenne. Amint ráveti magát, mint egy szélfútta viharfelhő.<br />- Lehet, hogy csak a vihar része volt folytatta. De úgy éreztem, bántani akar. És sikerült elmenekülnöm.<br />Damon bőrdzsekijének cipzárjával játszadozva titkon elmosolyodott, és felnézett a férfira a pilláin keresztül.<br />Damon arcán most először tükröződött bármiféle érzelem. Az ajka grimaszba torzult. Elmenekültél.<br />- Igen. Eszembe jutott, amit valaki mondott nekem a folyóvízről. A gonosz dolgok nem tudnak átkelni rajta. Úgyhogy a Drowning-patak, a híd felé hajtottam. Utána meg Elena a szemöldökét ráncolva habozni kezdett, és megpróbált egy szilárd<br />Emlékbe kapaszkodni a zavarosban. Víz. Emlékezett a vízre. És arra, hogy valaki sikoltozik. De semmi másra. Utána meg átkeltem rajta foglalta végül össze diadalittasan. Csak így lehetett, hisz itt vagyok. És ennyi. Akkor most mehetünk? Damon nem válaszolt.<br />- Az autó még mindig ott van a folyóban szólalt meg Stefan. Úgy nézték egymást Damonnel, mint két felnőtt, akik egy tudatlan gyermek feje fölött beszélnek meg valamit, átmenetileg még az ellenségeskedést is felfüggesztve. Elenán ingerültség szaladt végig. Kinyitotta, a száját, de Stefan folytatta. Bonnié, Meredith és én találtunk rá. Lementem a víz alá, és kihoztam, de addigra már.<br />De addigra micsoda? Ráncolta a homlokát Elena.<br />Damon ajka gúnyos mosolyba húzódott. És le is mondtál róla? Pont te vagy az, akinek a legjobban kellett volna tudnia, mi történhet. Vagy annyira visszataszítónak találtad a gondolatot, hogy eszedbe sem jutott? Szívesebben látnád holtan?<br />- Nem volt pulzusa, nem lélegzett! Robbant ki Stefanból. És nem kapott elég vért ahhoz, hogy átváltozzon! A tekintete megkeményedett. Legalábbis tőlem.<br />Elena ismét kinyitotta a száját, de Damon rátette a két ujját, hogy elnémítsa. Majd rezzenetlenül megszólalt. És pont ez a baj vagy ehhez is túl vak vagy? Azt mondtad, nézzek rá , nézz rá magad. Sokkos állapotban van, irracionálisán viselkedik. ó, igen, ezt még én is elismerem egy vakító mosoly erejéig szünetet tartott, mielőtt folytatta volna. Ez nem a szokásos zavarodottság, ami az átváltozást követi. Vérre van szüksége, emberi vérre, vagy a testének nem lesz elég ereje ahhoz, hogy befejezze az átváltozást. Meg fog halni.<br />Hogy értette, hogy irracionálisán viselkedem? Gondolta Elena méltatlankodva. Jól vagyok - szólalt meg. Csak elfáradtam, ennyi. Aludni akartam, amikor meghallottam, hogy verekszetek, és idejöttem segíteni. És te még azt sem hagytad, hogy megöljem fejezte be elégedetlenkedve.<br />- Tényleg, miért nem hagytad? kérdezte Stefan. Úgy bámulta Damont, mintha át akarná fúrni a tekintetével. Az ő részéről az együttműködés minden jele elmúlt. Úgy lett volna a legkönnyebb.<br />Damon dühbe gurult, és belőle is áradni kezdett a gyűlölet, hogy összecsapjon Stefanéval. Szaporán, felszínesen vette a levegőt. Lehet, hogy én nem akarom megkönnyíteni a dolgokat sziszegte. Majd mintha ismét visszanyerte volna az önuralmát, ajkán gúnyos mosollyal hozzátette: Mondjuk úgy, drága öcsém: ha valaki megölhet téged, az én leszek. És<br />senki más. Ügy tervezem, hogy ezt majd személyesen fogom intézni. És az ilyesmiben nagyon jó vagyok , ezt ígéretnek is veheted.<br />- Azt már bebizonyítottad válaszolta Stefan csendesen, mintha minden egyes szótól viszolyogna.<br />- De ezt itt tromfolta le Damon csillogó szemekkel fordulva Elena felé nem én öltem meg. Miért kellett volna? Bármikor átváltoztathattam volna, amikor csak akarom.<br />- Mondjuk azért, mert eljegyezte valaki más.<br />Damon megemelte összefont kezüket. Elena harmadik ujján egy aranygyűrű csillogott, egyetlen sötétkék kővel. Elena a homlokát ráncolva pillantott rá, mintha már látta volna valahol. Majd fáradtan Damon vállára hajtotta a fejét.<br />- Nos, pillantott le rá Damon, ez már nem tűnik problémának, ugye? Ügy látom, boldog, hogy elfelejthetett téged. Rosszindulatú mosolyt vetett Stefanra. De amint rendesen magához tér, majd kiderül. Akkor megkérdezhetjük, melyikünket választja. Egyetértesz?<br />Stefan megrázta a fejét. Hogyan javasolhatsz egyáltalán ilyet? Azok után, ami. Elhallgatott.<br />- Katherinenel történt? Én ki merem mondani, még ha te nem is. Katherine ostobán döntött, és megfizette az árát. Elena más , ő tudja, mit akar. De nem számít, ha nem egyezel bele tette hozzá a tiltakozni készülő Stefanba fojtva a szót. Az a helyzet, hogy Elena gyenge, és vérre van szüksége. Gondoskodom róla, hogy megkapja, aztán kiderítem, ki tette ezt vele. Te vagy jössz, vagy nem. Ahogy akarod. Azzal felállt, és Elenát is magával rántotta. Menjünk. Elena szívesen követte, örült, hogy elindulnak. Az erdő izgalmas volt így éjszaka , ez még soha nem tűnt fel neki. Baglyok gyászos vadászrikoltása hallatszott a fák közül, és szarvas egerek rohantak szét a lába elől. A levegő foltokban hidegebb volt, mert lehűlt az erdő mélyedéseiben. Elena úgy találta, könnyű némán siklani Damon mellett az avaron , csak arra kell figyelnie, hova lép. Nem nézett hátra ellenőrizni, hogy Stefan követi-e őket.<br />Felismerte azt a helyet, ahol elhagyták az erdőt. Már járt ott azelőtt. De most valamilyen felfordulás volt: vörös és kék fények villogtak az autókon, spotlámpák világították meg az emberek sötét csoportjait. Elena kíváncsian bámulta őket. Többen ismerősnek tűntek. Az a nő például, a vékony, barázdált arcával és az aggodalmas tekintetével Judith néni? És mellette a magas férfi Judith néni vőlegénye, Robert?<br />Még valakinek ott kellene lennie velük, gondolta Elena. Egy kisgyereknek, akinek éppen olyan világos a haja, mint az övé. De akárhogy is próbálta, nem tudta felidézni a nevét.<br />A két egymást átkaroló lányra, akik a rendőrök gyűrűjében álltak, azokra viszont emlékezett. A kis vörös, aki sír, Bonnié. A magasabb, a rengeteg sötét hajával Meredith.<br />- De nem a vízben van mondta éppen Bonnié egy egyenruhásnak. A hangja hisztérikusan remegett. Láttuk, ahogy Stefan kiemeli. Már rengetegszer elmondtam.<br />- És itt otthagytátok vele?<br />- Muszáj volt. A vihar egyre erősebb lett, és valami közeledett.<br />- Ezt hagyjuk vágott közbe Meredith. Alig tűnt higgadtabbnak Bonnie-nál. Stefan azt mondta, hogy ha itt kell hagynia, akkor a fűzfák alá teszi.<br />- És hol van most Stefan? Kérdezte egy másik egyenruhás.<br />- Nem tudjuk. Visszamentünk segítségért. Valószínűleg követett minket. De hogy mi történt Elenával Bonnié visszafordult, és Meredith vállába temette az arcát.<br />Miattam ilyen feldúltak, döbbent rá Elena. Milyen butaság. De ezt rögtön tisztázhatom is. Elindult a fény felé, de Damon visszahúzta. Elena sebzetten pillantott rá.<br />- Ne így. Válaszd ki, kiket szeretnél, és mi idehozzuk neked közölte vele a férfi.<br />- Hogy minek szeretnék kiket?<br />- Enni belőlük, Elena. Most már vadász vagy. Ők a zsákmányaid.<br />Elena kételkedve nyomta a nyelvét a szemfogához. Semmi nem tűnt ennivalónak. Viszont, ha már Damon ezt mondta, hajlandó volt adni egy esélyt az elméletnek. Válassz te! Felelte engedelmesen.<br />Damon hátrabillentette a fejét, és elkeskenyedett szemréssel pillantott végig a tömegen, mint egy híres festményt tanulmányozó szakértő. Mit szólnál pár kedves kis mentőshöz?<br />- Nem válaszolta mögöttük egy hang.<br />Damon Stefanra pillantott a válla felett. Miért ne?<br />- Mert már így is elég szörnyűség történt. Lehet, hogy emberi vérre van szüksége, de nem kell vadásznia hozzá. Stefan arca zárkózott és ellenséges volt, de komor eltökéltség ült rajta.<br />- Van más megoldás? Kérdezte Damon gúnyosan.<br />- Tudod, hogy van. Keress valakit, aki önként vállalkozik a dologra... vagy akit rá lehet venni. Valakit, aki megtenné Elenáért, és aki mentálisan elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon a feladattal.<br />- És, gondolom, azt is tudod, hol találhatok egy ilyen jellemóriást?<br />- Hozd az iskolához. Ott találkozunk válaszolta Stefan, majd eltűnt.<br />Otthagyták a nyüzsgést, a villogó fényeket, a rohangáló embereket. Induláskor Elena észrevett valami furcsát. A folyó közepén a lámpák fényében egy autó volt. Csak az első lökhárító lógott ki vízből.<br />Milyen hülye hely a parkoláshoz, gondolta Elena, miközben követte Damont vissza az erdőbe.<br />Stefan ismét elkezdett érezni.<br />Fájt. Azt hitte, már soha nem fog neki fájni semmi, nem fog érezni semmit. Amikor kihúzta Elena élettelen testét a sötét vízből, azt hitte, már soha semmi nem tudja bántani, mert semmi nem érhet fel ahhoz a pillanathoz.<br />De tévedett.<br />Megtorpant, és a jó kezével egy fába kapaszkodva megállt lehajtott fejjel, és nagyokat lélegezett. Amikor a vörös köd eloszlott, és ismét látni kezdett, folytatta az útját, de a mellkasában égő fájdalom csak nem múlt. Ne gondolj rá, győzködte magát, bár tudta, hogy hiába.<br />De Elena nem halt meg igazából. Ez csak számít egy kicsit, nem? Azt hitte, soha többé nem hallja a hangját, nem érzi az érintését.<br />Ám amikor a lány az előbb megérintette, meg is akarta ölni. Stefan ismét megállt, és előregörnyedt, attól félt, hogy rosszul lesz.<br />Így látni Elenát rosszabb volt, mint kihűlve, holtan megpillantani. Lehet, hogy ezért hagyta Damon életben. Lehet, hogy ez volt Damon bosszúja.<br />És lehet, hogy pont azt kellene tennie, amit Damon megölése utánra tervezett. Várni hajnalig, majd levenni az ezüstgyűrűt, ami megvédi a napfénytől. Kiállni, és megfürödni a napsugarak tüzes ölelésében, amíg le nem égetik a csontjairól a húst, és meg nem szüntetik a fájdalmat egyszer s mindenkorra.<br />De tudta, hogy nem fogja megtenni. Amíg Elena itt van a földön, nem hagyja el. Még akkor sem, ha a lány utálja, ha rá vadászik. Bármit megtenne, hogy megvédelmezze.<br />Stefan került egyet a vendégház felé. Meg kell mosakodnia, mielőtt emberek közé megy. A szobájában lemosta a vért az arcáról és a nyakáról, és megvizsgálta a karját. Már megindult a gyógyulás, és némi<br />koncentrációval fel is gyorsíthatja a folyamatot. Nagyon kezdett fogyni az Ereje , a bátyjával való harc legyengítette. De ez fontos volt. Nem a fájdalom miatt azt szinte észre sem vette, hanem mert erősnek kell maradnia.<br />Damon és Elena az iskola előtt vártak rá. Stefan a sötétben is érezte a bátyja türelmetlenségét, és Elena vad, új lényét.<br />- A te érdekedben remélem, hogy ez működni fog - mondta Damon.<br />Stefan nem válaszolt. Az iskola aulájában is sokan nyüzsögtek. Az embereknek a Városatyák bálján kellett volna lenniük , ehelyett azok, akik a vihar miatt ott maradtak, fel-alá járkáltak, vagy kis csoportokba verődve beszélgettek. Stefan benézett a nyitott ajtón, és az elméjével egy konkrét személyt keresett.<br />Megtalálta. A sarokban egy szőke fej hajolt az asztal fölé.<br />Matt.<br />Matt felegyenesedett, és értetlenül körbenézett. Stefan utasította, hogy jöjjön ki hozzá. Muszáj egy kis friss levegőt szívnod, gondolta, Matt tudatalattijába közvetítve az üzenetet. Kedved támadt kinézni egy pillanatra.<br />Damonnek, aki ott állt láthatatlanul a fény mögött, azt mondta: Vidd be Elenát az iskolába, a fotólaborba! Ő tudja, merre van. Ne mutatkozzatok, amíg nem szólok. Ezzel elhátrált, és várta, hogy Matt megjelenjen.<br />Matt megviselt arcát a holdtalan égbolt felé fordítva sétált ki. Erősen összerezzent, amikor Stefan megszólította.<br />- Stefan! Hát itt vagy! Elkeseredettség, remény és félelem küzdött az arcán. Odasietett Stefanhoz. Vissza visszahozták már? Van valami hír?<br />- Te mit hallottál?<br />Matt egy pillanatra rámeredt, mielőtt válaszolt volna. Bonnié és Meredith idejöttek, és azt mondták, hogy Elena leesett a Wickery hídról a kocsimmal. Azt mondták, hogy. Elhallgatott, és nyelt egyet. Stefan, az nem volt igaz, ugye? A tekintetéből sütött a könyörgés.<br />Stefan lesütötte a szemét.<br />- Ó, istenem sóhajtott fel Matt rekedten. Hátat fordított Stefannak, és eltakarta a szemét. Nem hiszem el, nem tudom elhinni. Nem lehet igaz.<br />Matt érintette meg Stefan a vállát.<br />- Ne haragudj. Matt hangja érdes és szaggatott volt. Valószínűleg a poklok poklán mész keresztül, én meg csak tovább nehezítem a dolgod.<br />Jobban, mintsem gondolnád, futott végig Stefan gondolataiban, miközben lehanyatlott a karja. Azzal a szándékkal jött ide, hogy az Ereje<br />segítségével győzi meg Mattét. De lehetetlennek tűnt. Nem volt képes ilyet tenni az első és egyetlen - emberrel, aki a barátja lett ezen a helyen.<br />Nem volt más választása, mint elmondani Mattnek az igazat. Hadd döntsön maga, mindennek tudatában.<br />- Ha lenne valami, amit most azonnal megtehetnél Elenáért kérdezte, megtennéd?<br />Matt túlságosan bele volt veszve az érzelmeibe ahhoz, hogy megérdeklődje, milyen idióta kérdés ez. Bármit felelte szinte dühösen, a kabátujjával a szemét dörzsölve. Bármit megtennék érte. Az arcára harciassághoz hasonlatos kifejezés ült ki, miközben Stefanra nézett, és szaggatottan lélegzett.<br />Gratulálok, gondolta Stefan, miközben hirtelen ásító ürességet érzett a gyomrában. Nyertél magadnak egy utat a Homályzónába.<br />- Gyere velem mondta. Mutatnom kell neked valamit.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-33877674667266017662010-11-06T14:52:00.000-07:002010-11-06T14:55:40.858-07:00Vámpírnaplók 3. TombolásMargie néninek, valamint Ágnes és Eleanore néni emlékére, amiért dajkálták kreativitásomat<br />Első fejezet<br />Elena kilépett a tisztásra.<br />A talpa alatt ropogtak a hókásába fagyott őszi levelek. Már leszállt az alkonyat, s bár a vihar kezdett elcsitulni, egyre hidegebb lett. Elena nem érezte a hideget.<br />És a sötétség sem zavarta. Tágra nyíltak a pupillái, és begyűjtötték az apró fényrészecskéket, amelyeket egy ember nem látott volna. Meglehetősen tisztán ki tudta venni a nagy tölgyfa alatt birkózó két alakot.<br />Az egyiknek sűrű, sötét haja volt, amit a szél rendezetlen hullámok tengerévé zilált. Kicsivel magasabb volt a másiknál, és ugyan nem látta tisztán az arcát, Elena mégis tudta, hogy zöld szeme van.<br />A másiknak is rengeteg haja volt, de finom szálú és egyenes, majdnem olyan, mint egy állat bundája. Az ajka dühösen felhúzódott a fogsora fölé, a teste pedig az ugrásra kész vadállatok kecsességével nyúlt meg. A szeme fekete volt.<br />Elena percekig nézte őket mozdulatlanul. Nem tudta már, miért jött ide, miért vonzotta az elméjében visszhangzó csata zaja. Szinte megsüketült, hogy ilyen közel került a haragjukhoz, a gyűlöletükhöz és a fájdalmukhoz, mintha a verekedők hangtalanul üvöltöttek volna. Halálos harcban csaptak össze.<br />Kíváncsi vagyok, melyikük fog győzni, gondolta a lány. Mindkettő megsebesült és vérzik, ráadásul a magasabbik karja természetellenes szögben lóg. Ennek ellenére éppen ebben a pillanatban hozzávágta ellenfelét a tölgyfa göcsörtös törzséhez. A dühe annyira hatalmas volt, hogy Elena éppúgy érzékelte a tapintását és az ízét, mint a hangját, és tisztában volt vele, hogy ebből a férfi elmondhatatlan erőt merít.<br />És ekkor eszébe jutott, miért van ott. Hogy is felejthette el? Ó sebesült meg. Az Ő elméje idézte meg a lányt a düh és a fájdalom hullámaival ösztökélve cselekvésre. Elena neki jött segíteni, mert hozzá tartozik.<br />A két alak már a fagyott földön fetrengett, és vicsorogva harcoltak, akár a farkasok. Elena fürgén és hangtalanul odament hozzájuk. A hullámos hajú, zöld szemű Stefan, suttogta a fejében egy hang volt éppen felül, és az ellenfél torkát markolászta. Harag ömlött végig Elenán, harag, és védelmező ösztön. Odanyúlt, hogy elkapja a fojtogató kezet, hogy lefeszegesse az ujjait.<br />Fel sem merült benne, hogy esetleg nem elég erős hozzá. Elég erős volt: és ennyi. Oldalra vetette magát, és ezzel kiszabadította a foglyot. A<br />miheztartás végett kicsavarta a támadó sebesült karját, és arcát az avarral összekeveredett hóba nyomta. Aztán hátulról fojtogatni kezdte.<br />A támadás váratlanul érte az áldozatot, de még messze volt attól, hogy megadja magát. Visszaütött, és a jó kezével Elena torka felé kapott. Hüvelykujja a lány légcsövébe mélyedt.<br />Elena azon kapta magát, hogy viszonozza a támadást, és a fogát belemélyeszti a támadó kézbe. Az elméje nem értette, de a teste tudta, mit kell tennie. A fogsora fegyver volt, ami felszakította a bőrt, és vért fakasztott.<br />De a férfierősebb volt nála. A vállát megrántva kiszabadult a szorításból, és fordult egyet, amivel sikerült a földre terítenie Elenát. Fölé került, és az arca eltorzult az állati dühtől. Elena rásziszegett, és a szeme után kapott, de a férfi félrecsapta a kezét.<br />Meg akarta ölni. Még sebesülten is sokkal erősebb volt nála. Felhúzódott az ajka, és kivillantak skarláttal szennyezett fogai. Le akart csapni, akár egy kobra.<br />Aztán Elena fölé tornyosulva mozdulatlanná merevedett, és az arckifejezése megváltozott.<br />Elena látta, hogy tágra nyílik a szeme. A pupillái, amelyek dühös kis gombostűheggyé szűkültek, kinyíltak. A férfi úgy bámult a lányra, mintha most látná először.<br />Miért bámul így rá? Miért nem esnek túl rajta végre? De ekkor a vasmarok szorítása ellazult a vállán. Az állati vicsorgás eltűnt, hogy döbbenet és csodálkozás vegye át a helyét. A férfi felegyenesedett, és segített Elenának felülni, de le nem vette róla a szemét.<br />- Elena suttogta. Rekedtes volt a hangja. Elena, te vagy az. Tényleg az lennék? Gondolta a lány Elena?<br />De ez nem igazán számított. Vetett egy pillantást a vén tölgyfa felé. Ő még mindig ott állt a feltörő gyökerek között, lihegett, egyik tenyerével a fának támaszkodott. A lányt nézte végtelenül sötét tekintetével, összevont szemöldökkel.<br />Ne aggódj, gondolta a lány. Ezzel majd én végzek. Ez egy hülye. És ismét a zöldszeműre vetette magát.<br />- Elena! Kiáltott fel a férfi, miközben a lány hátralökte. Elena, én vagyok az, Stefan! Elena, nézz rám!<br />A lány ránézett. Nem látott belőle mást, csak azt a kis kivillanó bőrt a nyakán. Ismét felszisszent, és felhúzódott a felső ajka, ami mögül kivillantak a fogai.<br />A férfi mozdulatlanná dermedt.<br />A lány érezte a férfi testén végigfutó döbbenetet, látta, hogy törik szilánkokra a pillantása. Elsápadt, mintha valaki gyomorszájon vágta volna. Alig észrevehetően megcsóválta a fejét a sáros földön.<br />- Ne suttogta. Jaj, ne.<br />Olyan volt, mintha önmagához beszélne, mintha nem is számítana rá, hogy a lány meghallja. Elena arca felé nyúlt, a lány pedig a keze felé kapott.<br />- Ó, Elena suttogta a férfi.<br />Az arcáról eltűntek a düh és az állati vérszomj utolsó nyomai is. A tekintete ködössé vált, fájdalommal és gyásszal telt meg.<br />És sebezhetőséggel. Elena kihasználta a pillanatot, és a férfi fedetlen nyakára vetette magát. Az áldozat keze védekezésre emelkedett, el akarta lökni magától, de aztán inkább hagyta.<br />A férfi egy pillanatra Elenára meredt, majd minden eddiginél fájdalmasabb pillantással egyszerűen feladta. Nem védekezett tovább.<br />Elena érezte, ahogy megtörténik, érezte, ahogy eltűnik a testéből az ellenkezés. A férfi ott feküdt a jeges földön, hajában tölgyfalevél szilánkokkal, és elnézett a lány mellett a fekete, felhős égbolt felé.<br />Végezd be, szólalt meg csüggedten Elena fejében.<br />A lány egy pillanatig habozott. Volt valami abban a szempárban, ami emlékeket ébresztett benne. Holdfényben álltak, egy padlásszobában üldögéltek. Ám az emlékek túl homályosak voltak. Nem tudta őket felidézni, az erőlködéstől viszont szédülni kezdett, és felkavarodott a gyomra.<br />És ennek meg kell halnia, a zöldszeműnek, akit Stefannak hívnak. Mert őt bántotta, pedig Elena arra született, hogy vele legyen. Aki bántja, az nem élheti túl.<br />A lány a férfi nyakába mélyesztette a fogait, és alaposan beleharapott.<br />Azonnal rájött, hogy nem egészen jól csinálja. Nem talált artériát vagy vénát. Nyámmogni kezdett, dühös volt a tapasztalatlansága miatt. Jó érzés volt beleharapni valamibe, de nem sok vért talált. Frusztráltan felemelkedett, és ismét harapott, miközben érezte, hogy a férfi teste összerándul a fájdalomtól.<br />Sokkal jobb. Ezúttal vénát talált, de nem tépte fel elég mélyen. Egy ilyen kis karcolás nem lesz elég. Teljesen át kell szakítani, hogy a sűrű, meleg vér kiáradhasson.<br />Az áldozat teste megremegett, miközben Elena kaszaboló és marcangoló fogaival rajta munkálkodott. Éppen megérezte, hogy enged a hús, amikor valaki elhúzta és megemelte hátulról.<br />Elena vicsorogva felmordult, de nem engedte el Stefan nyakát. Ám a kezek nem tágítottak. Egy kar fonódott a dereka köré, ujjak fúródtak a hajába. Elena ellenállt, foggal-körömmel kapaszkodott áldozatába.<br />Engedd el! Hagyd békén!<br />A hang éles volt, és parancsoló, mint egy jeges szélroham. Elena felismerte, és nem küzdött tovább ellene. Miközben a férfi lerakta a földre, és a lány felnézett rá, egy név merült fel az elméjében. Damon. Őt Damonnek hívják. Duzzogva bámulta, sértődötten, amiért leráncigálta az áldozatáról, ugyanakkor engedelmesen.<br />Stefan vöröslő nyakkal felült. A vér az ingére csorgott. Elena megnyalta a száját, és érezte, ahogy végiglüktet rajta valami éhséghez hasonló dolog, ami mintha ott vibrált volna minden porcikájában. Megint elszédült.<br />- Azt hittem szólalt meg Damon hangosan, azt mondtad, meghalt.<br />Stefant nézte, aki még sápadtabb volt, mint korábban, már ha ez egyáltalán lehetséges. A fehér arc végtelen reménytelenséggel telt meg.<br />- Nézz csak rá. Csak ennyit mondott.<br />Egy tenyér simult Elena állára, és megemelte. A lány egyenesen Damon összeszűkült, fekete szemébe nézett. Majd a hosszú, karcsú ujjak megérintették az ajkait, és óvatosan megpróbáltak közéjük furakodni. Elena ösztönösen harapni próbált, de nem túl erősen. Damon ujja rátalált a szemfog hegyes kanyarulatára, és Elena ekkor tényleg ráharapott, óvatosan, mint egy kismacska.<br />Damon arca kifejezéstelen maradt, a tekintete kemény volt.<br />- Tudod, hol vagy? Kérdezte.<br />Elena körbenézett. Fák. Az erdőben állapította meg éles elméjűen, miközben visszapillantott a férfira.<br />- És ez kicsoda?<br />Elena tekintete követte a mutatóujj irányát. Stefan állapította meg közömbösen. Az öcséd.<br />- És én ki vagyok? Tudod, ki vagyok?<br />A lány felmosolygott rá, kivillantva hegyes fogait. Persze, hogy tudom. Damon vagy, és én, szeretlek.andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-881741121249780372010-11-03T11:26:00.000-07:002010-11-03T11:28:02.152-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 9. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">10. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel egyelőre képtelen volt megszokni a Mrs. Donovan Ryan nevet. Ráadásul úgy vélte, hogy Mary Ellen Ryan, a fi¬gura, akit alakítania kellett, ritka unalmas egy nőszemély: job¬ban érdekli a divat és a manikűr, mint bármi valóban fontos dolog az életben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azzal azonban egyet kellett értenie, hogy az ügy szempont¬jából tökéletesen választották meg a szerepeket és a környezetet. Tökéletesebb nem is lehetne, tűnődött magában, miközben kilépett averandára, és elgyönyörködött a holdfény csillogá¬sában a Tahou-tó tükrén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A ház maga is pont megfelelt az igényeiknek - két tágas, korszerű, kényelmes szint, ízléses bútorok, erőteljes színek, melyek a tulajdonosok személyiségét voltak hivatottak tük¬rözni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mary Ellen és Donovan Ryan szabad szellemű, modern há¬zaspár látszatát akarta kelteni, akik pontosan tudják, mit kívánnak az élettől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elsősorban természetesen egy kisbabát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A ház már megérkezésükkor elnyerte a lány tetszését. Meg is jegyezte Sebastiannek, nem nézte volna ki az FBI-ból, hogy ilyen gyorsan ilyen kényelmes kéglit tudjon szerezni. Ekkor a férfi, csak úgy mellékesen, bevallotta, hogy a ház tulajdonképpen az övé - nagyjából fél évvel ezelőtt vette minden különösebb ok nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Véletlen vagy boszorkányság? - töprengett Mel magában és elfintorodott. Ki a megmondhatója? <span style=""> </span>' </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kiruccanunk a városba, virágszálam? - kérdezte tőle Sebastian, már félig-meddig magára öltve a szerelmes férj szerepét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány mogorván összeráncolta a homlokát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha kérhetlek, mellőzd az efféle süket megszólításokat! Csak, mert papíron házasok vagyunk ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Isten ments, hogy még egyszer ebbe a hibába essem, csillagom! - felelte Sebastian, majd a lány vérben forgó szemét látva, védekezőn felemelte a kezét, és kilépett mellé a verandára. Melnek el kellett ismernie, olyan ragyogóan festett szmokingban, amilyen ragyogóan csak egy férfi festhet. ¬Hadd lássalak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindent felvettem - morogta a lány kelletlenül. - Még a fehérneműt is, amelyet kikészítettél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eszményi társ vagy - tréfálkozott Sebastian kedvesen, és ezzel végre sikerült egy kis mosolyt csalnia Mel arcára. A fér¬fi, mintha táncolnának, megfogta a lány kezét, és megpörget¬te maga körül. A vörös selyem fehérnemű valóban tökéletes választásnak bizonyult, mint ahogyan a testhez álló, ezüstszí¬nű kosztümkabát meg a rubin füllbevaló is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyönyörű vagy... Próbálj úgy viselkedni, mintha el is hinnéd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyűlölöm a magas sarkú cipőt, arról már nem is beszél¬ve, amit a hajammal műveltek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian óvatosan megborzolta Mel olajosan fénylő, hátra¬fésült, begöndörített, oldalt elválasztott pimasz tincseit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem nagyon sikkes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te könnyen beszélsz! Rám szabadult egy félőrült, franciás kiejtésű némber, bedörgölte a hajamat valami gusztustalan trutyival, lefújt spray-vel, mint egy csótányt, órákig piszmogott az ollóval, azután jött még a dauer ... A legszívesebben sikítottam volna! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nehéz napod lehetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az nem kifejezés! Kiváltképp, amikor a manikűrös következett. Fogalmad sincs, mekkora felhajtást képesek ezek csinálni pár nyamvadt köröm körül! Ilyen olló, olyan reszelő, tisztítópálca, körömlakk, közben megállás nélkül részletezi a szerelmi életét, és ami még rosszabb, a tiéd után is érdek¬lődik ... Nekem pedig úgy kellett viselkednem, mintha halálosan élveznék minden átkozott percet! Majdnem pakolást tettek az arcomra - borzongott a lány undorodva. - Fogalmam sincs, hová fajul a dolog, ha nem mentem ki magam, hogy haza kell jönnöm vacsorát főzni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy megúsztad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ajánlom, hogy igazad legyen a két héttel kapcsolatban! Ha hónapokig minden héten legalább egyszer szépségszalon¬ba kell mennem, isten bizony pengét nyelek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bízhatsz bennem, Sutherland. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igyekszem - sóhajtott fel Mel némileg megkönnyebbülve. - Ami azt illeti, elég könnyű volt beetetni a lányokat, mi¬lyen csodálatos férj vagy, mennyire örülök az új házunknak, és hogy már évek óta próbálok teherbe esni, sajnos, sikertelenül. Csak úgy itták a szavaimat. Meséltem a termékenységi tesz¬tekről, a fogantatást elősegítő gyógyszerekről, és hogy milyen hosszú a várólista az örökbeadási irodáknál. Roppant együtt érzően viselkedtek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Pompás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami még jobb, rögtön kaptam is tőlük három nevet: két ügyvédét és egy orvosét. Az orvos állítólag a világ legjobb nőgyógyászainak egyike, az egyik ügyvéd a manikűrös unoka¬testvére, a másik pedig tavaly segített a sógornőjének, hogy gyorsabban örökbe fogadhasson két román kisgyereket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Alakul - bólintott Sebastian pillanatnyi hallgatás után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondoltam, utánanézhetnénk a dolognak. Holnap az egészséges-életmód-klubba megyek. Míg gyötörnek, felteszek egy-két rutinkérdést. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudtommal nem írja elő a törvény, hogy nem szabad él¬vezned a szaunát és a masszázst, ha már ott vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel néhány másodpercig habozott a válasszal. Most na¬gyon örült, hogy van zseb elegáns estélyi nadrágján, mert így legalább zsebre dughatta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kicsit zavarban vagyok ... tudom ugyanis, milyen sokat költesz rám a saját pénzedből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jut is, marad is - vont vállat a férfi. - Ha nem akarnám er¬re költeni, elhiheted, hogy nem tenném. Emlékszem azonban Rose arcára, amikor először elhoztad hozzám. És Mrs. Frost arcára is emlékszem. Kötelességemnek érzem végigvinni ezt az ügyet, akárcsak te. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már rég észrevettem - bólintott a lány, és megfogta Sebastian csuklóját. - Igazából hálásnak kellene lennem ne¬ked ahelyett, hogy panaszkodom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, nagyon tehetségesen panaszkodsz - nyugtatta meg a férfi. Amikor Mel elvigyorodott, megcsókolta. - Gye¬re, Sutherland, vár a kaszinó! Úgy érzem, szerencsés napom van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A Silver Palace a Tahou-tó környékének egyik legújabb és legfényűzőbb szállodája volt. Itt működött a kaszinó is. Hófehér hattyúk siklottak az előcsarnok medencéjének ezüstös vi¬zén, az embermagasságú vázákban hatalmas, egzotikus virág¬csokrok díszelegtek. A személyzet szmokingot, spanyolövet és ezüstszínű nyakkendőt viselt, melyre ráhímezték a szálloda címerét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elhaladtak a bejárat két oldalán húzódó elegáns boltsor mellett, ahol gyémánttói kezdve szőrmebundán át "Silver Palace" feliratú pólókig mindent lehetett kapni. Mel elismerő¬en bólintott - nyilván nem véletlen, hogy közvetlenül a kaszi¬nó mellett kaptak helyet ezek az üzletek, így a nagyobb nyereménnyel távozók azonnal vissza is adhatták a pénz egy részét a szállodának... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kaszinó maga olyan benyomást keltett, mint valami ha¬talmas pénztárgép: érmék csilingelő hangja visszhangzott az egész teremben. Az emberek izgatottan kiáltoztak, a fémgolyó fürgén pattogott a rulettkeréken, a levegőben parfüm, likőr és cigarettafüst szaga terjengett. Meg persze a pénzé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szép kis társaság - jegyezte meg a lány, és viszolygó pil¬lantást vetett az ablaktalan falakra festett, lovagokat és úri kisasszonyokat ábrázoló, giccses festményre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit játszol? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt csak veszíteni lehet. Győzni a ház ellenében legalább olyan nehéz, mint felfelé evezni egy sebes sodrású folyón, egy szál evező lapáttal ... Eleinte haladhatsz egy keveset, de előbb-¬utóbb úgyis győz az ár.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian finoman megcsókolta a lány fülét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne feledd, Mary Ellen Ryan nem gyakorlatias gondolko¬dású asszony. Ez a második mézeshetünk, emlékszel? Nyuszikám! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fúj - sziszegte Mel bájos, sugárzó mosollyal az arcán. ¬Igazad van. Gyere, vegyünk pár zsetont! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány a pénzbedobós automatákkal kezdte - ezekhez sem¬mi ész nem kellett, olyannyira, hogy játék közben kényelme¬sen megfigyelhette az embereket maga körül. Azért jöttek ide, hogy megismerkedjenek Jasper Gumm-mal, ő volt az a férfi, akinek Parkland tartozott. Mel sejtette, több éjszakát is itt kell tölteniük, hogy nyélbe üthessék a tervüket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sorra vesztette el az érméit, majd visszanyert pár dollárt, de a nyereményt gondolkodás nélkül visszadobálta az automatá¬ba. El kellett ismernie, ő is egyre vonzóbbnak találta a félkarú rablók kattogását, csilingelését, a mell ette játszók időnkénti örömkiáltásait, amikor megütötték a főnyereményt, melyet vi¬dám vijjogás, fényorgona és tapsvihar kísért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Valóban szórakoztató időtöltés, kellemes kikapcsolódás itt lenni, gondolta, és kipirultan Sebastianre mosolygott a válla felett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Attól tartok, nem én leszek az, aki gazdasági válságba taszítja a házat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Próbáld kissé ... lazábban! - javasolta a férfi, majd Mel kezére tette a kezét, és finoman meghúzta a kart. Várt, és finoman meghúzta újra. A gép vidáman felvijjogott, majd beindult a fényorgona. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jesszus! - kiáltott fel a lány, mikor az érmék vadul potyogni kezdtek a tálcára. - Ötszáz dollár! Nyertem ötszáz dol¬lárt! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Táncolni kezdett örömében, és átölelte Sebastiant. - Hihetetlen! Nyertem! Én! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Adott egy cuppanós csókot a férfinak, de hirtelen ráfagyott a mosoly az arcára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Istenem, Donovan, ez nem lehet igaz! Megbűvölted, ugye? Csaltál! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs, hogyan juthat eszedbe ilyesmi - vigyor¬gott rá Sebastian. - Egy gép eszén túljárni igazán nem nevezhető sem bűvölésnek, sem csalásnak. - Látta, a lány örömét beárnyékolja a tény, hogy nem tisztán nyert, ezért így folytat¬ta: - Nyugodj meg, pillanatokon belül elveszítheted kártyán, ha akarod! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazad van. Végül is mindent, amit teszünk, nemes cél érdekében tesszük ... - De mennyire! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nevetve lapátolták be az érméket a gép melletti vödörbe. - Valójában imádok nyerni - vallotta be a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akárcsak én. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Asztalról asztalra jártak, pezsgőt iszogattak, és eljátszották a nyaraló fiatal házaspár szerepét. Mel igyekezett nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a férfi figyelmességének, a szikráknak, melyek kettejük közt pattogtak, miközben egymás kezét fogták. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igaz, a valóságban is szeretők, de szerelmet nem éreznek egymás iránt. A jegygyűrű az ujjukon csak színpadi kellékként szolgál, a ház, amelyben élnek, pedig támaszpontul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy nap meg kell válniuk mindkettőtől. Lehet, hogy azután is találkozgatnak majd, legalábbis egy ideig. Míg munkájuk külön utakra nem sodorja őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel akaratlanul is arra gondolt, hogy eddig mindenkitől, aki sokat jelentett a számára, elváltak az útjai. Lassan kezdett beletörődni ebbe. Legalábbis eddig úgy érezte, képes folytatni az életét egyedül is. Most azonban, valahányszor csak eszébe jutott, hogy Sebastian hamarosan már nem lesz vele, a jövő üresnek, elviselhetetlenül üresnek látszott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi baj? - fordult felé a férfi, és ösztönösen masszírozni kezdte a nyakát. - Feszültnek látszol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi, semmi - rázta meg a fejét a lány. Hiába tartotta be Sebastian az ígéretét, hogy nem kukucskál a gondolataiba, még így is rendkívül könnyen ráérzett Mel hangulatára. ¬- Csak kezdem unni ezt az asztalt. Menjünk át egy másikhoz, hátha ott több szerencsénk lesz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi nem erőltette a lányt, hogy vallja be az igazat, bár érezte, ennél sokkal komolyabb oka van szorongásának. Amikor helyet foglaltak egy ötdolláros kártyaasztalnál, Mel vállá¬ra tette a kezét, és együtt játszottak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagyon ügyes, állapította meg magában. Józan arányérzé¬kének, éles eszének és kiváló megfigyelőkészségének köszönhetően a lány könnyedén felvette a versenyt a házzal ¬legalábbis az első órában -, annak ellenére, hogy közben mindvégig a termet figyelte maga körül. Pontosan feltérké¬pezte magában, tudta, hol vannak a biztonsági őrök, a kamerák, a tükörnek tűnő, átláthatatlan megfigyelő üveglapok a második szinten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian rendelt még egy kis pezsgőt, azután hozzálátott, hogy ő is tájékozódjon a környezetében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A mell ette ülő férfinak tizenhete volt. Részben amiatt iz¬zadt, merjen-e kémi még egy lapot, részben pedig amiatt, Va¬jon tudja-e a felesége, hogy szeretőt tart. Az utóbbi miatt tel¬jesen fölöslegesen aggódott, mellette ülő hitvese ugyanis mit sem sejtett. Sorra szívta a cigarettákat, és elképzelte magában hogyan nézhet ki a szmokingos osztó meztelenül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian sietősen távozott az elméjéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel másik oldalán egy cowboyforma férfi ült, vizezett whiskyt ivott megállás nélkül, és lassan, de biztosan gyarapította a nyereményét. Gondolatai nagy összevisszaságban kö¬vették egymást kincstári utalványokról, haszonállatokról és a lapok leosztásáról. Azt kívánta, bár egyedül jött volna ez a kis sötétszőke pipi itt mellette az asztalhoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian lopva elvigyorodott. Kíváncsi lett volna, mit szólna hozzá Mel, ha tudná, hogy a szomszédja "sötétszőke pipi"-nek hívta magában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy szelleme egyik fejből a másikba vándorolt az asztal körül, találkozott unalommal, izgatottsággal, kétségbeeséssel, mohósággal. Amit igazából keresett, a közvetlenül velük szemben ülő fiatal párnál találta meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Columbusból jöttek, mézeshetük harmadik éjszakáját töl¬tötték itt. Feltehetőleg nemrég érték csak el a korhatárt, mely fölött egyáltalán beengedték őket a kaszinóba. Fülig szerelme¬sek voltak egymásba, és hosszas töprengés után döntöttek úgy, hogy a szerencsejátékok izgalma megéri azt a száz dollárt, me¬lyet zsetonokra váltottak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igaz, ötvenet már el is vesztettek, de soha jobban nem érez¬ték magukat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian hallotta, ahogyan az ifjú férj - Jerrynek hívták ¬épp azon töprengett, merjen-e kémi még egy lapot tizenötre. Küldött neki egy kis önbizalmat, mire Jerry jelezte az osztónak, hogy adhatja a következőt. Mikor meglátta a hatost, a szeme majd kiugrott a helyéről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Finom, de annál szórakoztatóbb bűbájoskodásával sikerült elérnie, hogy Jerry megduplázza, majd megháromszorozza a tétjét. A fiatal pár önfeledten ujjongott és kacagott látványos szerencséjük felett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mázlisták - jegyezte meg Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ühüm - hagyta rá Sebastian, és iszogatta tovább a pezsgőjét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Jerry természetesen mit sem sejtett a finom befolyásolás¬ról - egyre magabiztosabbá vált, és merészen növelte a tétet. Ahogy az lenni szokott, hamar híre kélt, hogy egy vérbeli sze¬rencsejátékos ül a harmadik asztalnál. Egyre több ember gyűlt köréjük, minden bravúros kör után megveregették Jerry vállát, és megtapsolták. Nyereménye háromezer dollárra nőtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jerry, azt hiszem, itt az ideje, hogy kiszálljunk - figyel¬meztette a fiút felesége, Karen. - Ennyi pénzből már kifizethetnénk annak a háznak az előlegét, amelyet a múltkor néze¬gettünk, emlékszel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sajnálom, kislány, jegyezte meg magában Sebastian, és óvatosan elültetett egy másik gondolatot a fiatalasszony fejé¬ben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Illetve ... nem, inkább játsszunk tovább! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Karen Jerry vállára hajtotta a fejét, és elnevette magát. - Varázslatos ez az este! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A megjegyzés hallatán Mel felkapta a fejét, és sanda pillan¬tást vetett Sebastianre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Donovan! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sss - veregette meg a férfi a kezét csitítóan. - Jó okom van rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hamar megértette, mi lehet az. Amikor a megrésze¬gült Jerry előtt már tízezer dollár tornyosult zsetonban, egy tagbaszakadt, öltönyös alak jelent meg az asztalnál. Méltóság¬teljes tartása, sima, napbarnított bőre, gondosan ápolt bajsza és olajosan fénylő, szigorú fazonra vágott haja volt. Mel biztosra vette, az a fajta férfi, aki után megfordul a nők többsége. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tekintete azonban első látásra ellenszenvessé tette a számára. Halványkék szeme alattomosan csillogott, és hiába húzódott mosolyra a szája, a lánynak borsódzott tőle a háta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sötét egy alak - dünnyögte. Sebastian megszorította a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az asztal köré gyűlt tömeg ismét üdvrivalgásban tört ki Jerry ugyanis megint nyert, holott az osztó is tizenkilencet húzott magának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy látom, ma éjjel Fortuna istennő a kegyeibe fogadta önt - szólalt meg az elegáns idegen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól látja - vigyorgott Jerry magabiztosan az újonnan érkezőre. - Még soha nem nyertem semmit életemben, de ma ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt száll meg nálunk, a Palace-ban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, itt töltjük a mézeshetünket a feleségemmel - karolta át Jerry Karent a derekánál. - Most először jöttünk le a kaszinóba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez esetben engedje meg, hogy személyesen gratuláljak. A nevem Jasper Gumm, én vagyok a szálloda tulajdonosa. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel Sebastianre sandított. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Másképp nem tudtad volna előcsalogatni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Néha kerülőútra van szükség, hogy célba érj - magyarázta a férfi. - Szerintem egész mókás kerülőút volt ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Roppant mókás - fintorgott a lány. - Ezzel véget is ért a fiatal pár szerepe, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elnézést - állt fel Mel, és körbesétált az asztal körül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian jól mondta: Jerry meg Karen már pakolták is össze a zsetonokat, és közben önfeledten beszélgettek Gummmal. - Szívesen látjuk önöket máskor is - mosolygott Gumm. ¬Szeretnénk, ha mindenki győztesként távozna a Silver Palace¬ból! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Jasper Gumm megfordult, Mel tett róla, hogy összeütközzenek. Egy rutinos mozdulat, és már a férfira is öm¬lött a pezsgő a poharából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, istenem, ezer bocsánat! - szabadkozott a lány, és töröl¬getni kezdte a zsebkendőjével a férfi átázott ingujját. - Olyan ügyetlen vagyok ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, az én hibám - nyugtatta meg Gumm. Elsétáltak az oszladozó tömegtől, majd a férfi elővette a saját zsebkendőjét, és megtörölte a kezét. - Nem figyeltem eléggé - tette hozzá, majd Mel üres poharára pillantott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tartozom magának egy itallal! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon kedves, de már alig lötyögött valami az alján - mosolygott rá a lány elbűvölően. - Az öltönye szerencséjére ... Attól tartok, túlságosan is hatalmába kerített a kíváncsiság. Még soha életemben nem láttam ennyi zsetont egyszerre. A férjem és én pont a fiatal párral szemben ültünk az asztal túl¬oldalán, de sajnos nekünk nem kedvezett a szerencse. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben az esetben meg kell engednie, hogy meghívhassam egy italra - viszonozta Mel mosolyát Gumm. Sebastian ebben a pillanatban lépett oda hozzájuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívem, a pezsgőt inni szokás, nem másokra önteni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány úgy tett, mintha zavarba jönne, majd elnevette ma¬gát, és Sebastian vállára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már bocsánatot kértem - szabadkozott bűnbánóan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem történt semmi - biztosította Gumm mindkettejüket, és kezet nyújtott Sebastiannek. - Jasper Gumm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Donovan Ryan. Ö pedig a feleségem, Mary Ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örvendek! Itt szállnak meg a Palace-ban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, épp most költöztünk a Tahou-tó mellé - magyarázta Sebastian, és szerelmes pillantást vetett Melre. - Kivettünk pár nap szabadságot, mintha csak a második mézesheteinket töltenénk, azután jöhetnek megint a munkás hétköznapok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát akkor isten hozta önöket! Most már egyenesen ra¬gaszkodom hozzá, hogy koccintsunk egy pohár pezsgővel ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Intett az egyik fel-alá sétáló pincérnőnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maga igazi úriember - hízelgett a lány, és elismerően kör- bepillantott. - Csodálatos ez a hely! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most, hogy szomszédok lettünk, remélem, szolgáltatásaink elnyerik a tetszésüket. Az éttermünk legalább olyan híres mint a kaszinó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Beszéd közben Gumm alaposan szemügyre vette mindkettejüket. Azonnal felfigyelt Mel ékszereire, melyek, bár nem voltak hivalkodóak, nagyon értékesnek tűntek. Sebastian szmokingja is rendkívül elegáns benyomást keltett. Ezek szerint vagyonosak, ha nem is milliárdosok, állapította meg ma¬gában. Ezt a réteget kedvelte a legjobban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a pincérnő visszatért egy egész üveg behűtött pezs¬gővel és a poharakkal, Gumm maga töltött nekik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mivel foglalkozik, Mr. Donovan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ingatlannal. Az utóbbi pár évet Seattie-ben töltöttük, de úgy döntöttünk, elköltözünk valami szebb helyre. Én vagyok a cégtulajdonos, ezért szerencsére szabadon dönthetek az ügyeimben. <span style=""> </span>. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És kegyed? - fordult Gumm a lány felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nemrég léptem ki a munkahelyemről, legalábbis egy időre. Szeretnék kicsit többet foglalkozni az otthonunkkal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vannak gyerekeik? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos nincsenek - hervadt le a mosoly Mel ajkáról. Egy pillanatra lesütötte a szemét, de azután biztatóan Sebastianre mosolygott. - Még nincsenek. Pedig olyan kellemes itt az ég¬hajlat, olyan szépen süt a nap, olyan gyönyörű a tó, hogy ... tö¬kéletesebb helyet nem is találhatnánk családalapításra - tette hozzá árnyalatnyi kétségbeeséssel a hangjában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyetértek. Kérem, érezzék otthon magukat a Silver Palace-ban! Örülnék, ha gyakran ellátogatnának hozzánk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Törzsvendégek leszünk - biztosította a szállodatulajdo¬nost Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- További jó szórakozást! - búcsúzott Gumm, és elment. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szép munka volt - dicsérte meg a lányt Sebastian, miután magukra maradtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem is - bólintott Mel elégedetten. - Visszamen¬jünk még az asztalokhoz, vagy csak sétálgassunk kéz a kéz¬ben, szerelmesen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elnevette magát, majd átölelte a lányt, és már éppen megcsókolta volna, mikor észrevett valakit. Mozdulatlanná dermedt, és Mel vállára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lám, lám ... néha maguktól a helyükre kerülnek a dolgok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most miért mondod ezt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te csak idd a pezsgődet, drágám, és mosolyogj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Óvatosan megforgatta a lányt, majd elindultak a rulettasztal felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látod azt a nőt, akivel Gumm beszélget? Azt a vörös ha¬jút a lépcsőnél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze - felelte Mel, és Sebastian vállára hajtotta a fejét. ¬Úgy százhatvanöt centi magas, ötvenöt kiló, világos bőrű. Huszonnyolc-harminc körül lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Linda a neve, legalábbis most. Amikor bejelentkezett ab¬ba a motelba Daviddel, még Susannek hívták. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ö az?! - szisszent fel a lány, és már majdnem el is indult felé, mikor megálljt parancsolt magának. - Mit keres itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gumm szeretője, azt hiszem. Vár a következő munkára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki kell derítenünk, mennyit tudnak, milyen közel állnak a nagyfőnökhöz. - Mel mogorván kiitta a pezsgőjét. - Lássunk is hozzá, ki-ki a maga módján ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Helyes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Linda elindult a női mosdó felé, a lány Sebastian kezébe nyomta az üres poharát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megfognád egy pillanatra? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezer örömmel, drágám - felelte a férfi Mel fürgén távolodó hátának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány a megfelelő pillanatra várt, miközben ráérősen rú¬zsozta a száját, és púderozta az orrát az egyik kerek toalettasztal mellett. Miután Linda helyet foglalt a szomszédos öltöző- asztalnál, kezdte elölről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jesszus! - kiáltott fel Mel kétségbeesetten. - Beszakadt a körmöm ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Linda együtt érző pillantást vetett rá. - Ugye, milyen bosszantó tud lenni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Különösen azok után, hogy reggel voltam manikűrösnél! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerűen nincs szerencsém a körmeimmel. - Úgy tett, mintha keresgélné a körömvágó készletét a retiküljében, pedig so¬hasem tartott ilyesmit magánál. - A te körmeid viszont gyö¬nyörűek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszi - mosolygott rá a vörös hajú nő, és elégedett pillan¬tást vetett az ujjaira. - Isteni manikűrösöm van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg? - dőlt hátra Mel kíváncsian, és keresztbe tette a lábát. - Tudod, csak nemrég költöztünk ide Seattle-ből. Örülnék, ha ajánlanál egy jó kozmetikust, egészséges-életmód¬klubot, ilyesmit... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt, a szállodában a legjobb minden. Igaz, a nem szálló¬vendégek tagsági díja a klubban kissé borsos, de hidd el, meg¬éri! - Kifésülte sűrű, gyönyörű haját. - A szépségszalon pedig egyenesen csúcs! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszi a tippet! Holnap be is ugrom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondd nekik, hogy Linda küldött. Linda Glass. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem felejtem el - biztosította Mel, és felállt. - Még egyszer köszönöm! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon szívesen - mosolygott a nő, és elővette az ajak¬fényt a retiküljéből. Azt persze nem említette, milyen csinos kis jutalékot kap mindenki, aki beszervez egy új tagot a klub¬ba ... Hiába, az üzlet az üzlet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Órákkal később Mel hason fekve nyújtózott az ágy köze¬pén, épp egy újabb listát állított össze magának a teendőiről. Sebastian bő pizsamafelsőjét vette föl, azaz kedvenc otthoni öltözékét, és persze divatos frizuráját is összekuszálta rég - tu¬lajdonképpen ez volt az első dolga, amint hazaért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rendben, ki fogja használni a Silver Palace nyújtotta lehe¬tőségeket, döntötte el magában. Holnap belép abba a klubba, és megnézi magának a szépségszalont is. Ha kell, még egy arcpakolásra is hajlandó - adná isten, hogy ne kelljen! -, vagy egyéb förtelmes tortúrákra, amelyeknek ilyen helyeken más nők oly nagy élvezettel vetik alá magukat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kis szerencsével még ezzel a szörnyeteg Linda Glass-szal is összemelegedhet, akár már holnap. Elég, ha női dolgokra tereli a szót, máris nyert ügye van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Min töröd a fejed, Sutherland? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy tartalékterven - felelte szórakozottan a lány. - Mindig ki szoktam agyalni egy B tervet is, arra az esetre, ha az A terv kudarcba fulladna. Mit gondolsz, nagyon fáj a lábgyantá¬zás? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs - ingatta a fejét a férfi, és végigfuttatta egy ujját Mel alsó lábszárán. - Ami azt illeti, szerintem a tiéd így is elég sima. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Össze kell írnom, mi mindennel tudnának gyötörni a szépségszalonban, mert azt tervezem, holnap néhány órát ott töltök. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hátrapillantott a válla felett, fel, Sebastianre. A férfin ugyan¬annak a pizsamának az alsórésze volt, amelynek a felsőrésze rajta; brandyvel a kezében bámulta a combját, és kajánul vi¬gyorgott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most tényleg úgy nézhetünk ki, mint egy házaspár, akik be¬szélgetnek egy keveset lefekvés előtt, tűnődött a lány. Eljátszadozott a gondolattal, és firkálgatni kezdett a jegyzetfüzete margójára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Neked ízlik ez az izé? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Milyen izé? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát a brandy. Szerintem orvosságíze van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán nem a megfelelő márkát kóstoltad meg - vélekedett Sebastian, és átnyújtotta neki a poharát. Mel felkönyökölt hogy minőségellenőrzést hajtson végre a rendelkezésére bocsátott szeszesitalmintán, a férfi pedig lovagló ülésben helyet foglalt, és gyengéden, de annál határozottabban masszírozni kezdte a vállát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még mindig feszült vagy - jegyezte meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy kicsit. Most kezdem csak elhinni, hogy sikerülni fog ... mármint a tervünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sikerülni fog. Míg te gyantáztatod a szívszorítóan hosszú és formás lábad, én golfozni megyek, ugyanabba a klubba, ahol Gumm is játszik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ettől a brandytől sem hatódott meg egy cseppet sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hátrapillantott a válla felett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meglátjuk, ki tud meg többet... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meg bizony. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, ott jó ... Megtaláltad azt a pontot a lapockám közepén - nyöszörögte Mel, és nyújtózni kezdett, mint egy macs¬ka. - Egyébként volna egy-két kérdésem azzal a fiatal párral kapcsolatban. Biztosan emlékszel, akik tegnap olyan sokat nyertek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi van velük? - érdeklődött Sebastian, miközben felhúz¬ta a pizsamafelsőt, hogy ne legyen az útjában, és élvezettel simogatni kezdte a lány hátát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kétségtelen, hogy sikerült velük Gummot az asztalhoz csalogatnod, de nem túlzás ez egy kicsit? Tízezer dollárt nyertek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gumm sokkal többet zsebelt be a gyerekkereskedelem¬ből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos, nem is ezzel van bajom. De mi történik, ha az a pár annyira felbuzdul a szerencséjén, hogy holnap elvesztik az utolsó centjüket is? Talán képtelenek lesznek abbahagyni, azután ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elnevette magát, és belecsókolt Mel háta közepébe. - Ne aggódj, alaposan átgondoltam mindent! Elültettem az ötletet a fejükben, hogy vegyenek a pénzből egy szép kis la¬kást a külvárosban. Láttam, ahogy meghívják a barátaikat a lakásavatóra, és mivel úgy vélik, Fortuna egy életre lekötelezte őket, csak ritkán játszanak szerencsejátékokat újra. Három gyermekük születik, házasságuk hatodik éve komoly veszeke-désektől lesz hangos, de végül is kibékülnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - bólintott a lány. - Ez esetben ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez esetben - duruzsolta a férfi, miközben végigcsókolta Mel hátát a gerincoszlopa mentén - miért nem feledkezel már meg róluk, és foglalkozol velem egy kicsit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány mosolyogva letette a brandyspoharat az éjjeliszek¬rényre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te akartad! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagy lendülettel felült, meglökte Sebastiant, és két vállra fektette az ágyon. Lassan az arcához hajolt, míg majdnem összeért az orruk hegye. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Győztem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elmosolyodott, és finoman megharapta Mel alsóaj¬kát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, győztél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A foglyom vagy - folytatta a lány, majd megcsókolta Sebastian orrát, arcát, állát, ajkát. - Sokkal finomabb a brandy rajtad, mint a pohárban ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos? Kóstold meg még egyszer, hátha tévedsz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melnek nem kellett kétszer mondani. Hosszan, mélyen ele¬mezte a férfi csókjának ízét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ühüm - helyeselt. - Egyre jobb ... Szeretem az ízed, Do¬novan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjaik összekulcsolódtak; a lányelégedetten figyelte, hogy a férfinak esze ágában sincs szabadulni szorongatott helyzetéből - különösen azután nem, hogy csókolgatni kezdte a nya¬kát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A becézgetés megtette a hatását. Vérük felforrósodott, és Mel pontosan tudta, a tűzzel játszik. Ösztönösen érezte, meddig mehet el, de addig el is ment: csigázta, majd csitította a férfi vágyát, akárcsak a magáét. Hosszan gyönyörködött Sebastian atlétatermetében - széles vállában, kemény, domború mellkasában, lapos hasában. Szívük szaporán és hevesen lüktetett, tekintetük fényleni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben Mel a férfi felsőtestét csókolgatta, nemcsak a szenvedély, de valami még ennél is mélyebb, kábítóbb érzés fakadt fel a lelkében. Megrészegült, érzékei elhomályosodtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elszorult a torka, szemét elárasztották a könnyek, a szíve majd szétolvadt a hirtelen feltörő érzelmek özönében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rekedten felsóhajtott, és Sebastian ajkán keresett menedé¬ket újra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A szenvedély Melben is felébresztette a boszorkányt, is¬merte fel a férfi, és hagyta, hogy a lány magával ragadja az érzékek örvényébe. Most övé a hatalom. Meghódította Sebas¬tian szívét és lelkét; a férfi olthatatlan vágyat érzett iránta, meg akarta osztani vele mindenét: a jövőjét, a sorsát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian újra meg újra szerelmet vallott a lánynak anya¬nyelvén, Mel azonban egy szót sem értett a kelta suttogás¬ból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Együtt ringatóztak az ágyon, mint egy kis tavon, hosszan, összefonódva, míg a hold, a hajnal közeledtével, lassan nyu¬godni nem tért. Puha, mágikus burok zárult össze körülöt¬tük, hogy nyugodtan, félelem nélkül elveszhessenek egymásban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy idő után a lány kerekedett felül. Bőre csillogott a lám¬pa fényében, szeme elsötétült a vágytól, szemhéja elneheze¬dett a kéjtől. A férfi még soha nem látta ennyire szépnek, ennyire az övének. Feléje nyúlt, Mel pedig közelebb hajolt, hogy biztosan elérje. Folytatták közös táncukat, de ezúttal a lány irányított. Édes, finom, mégis szenvedélyesen vad percek voltak ezek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel teste ívben hátrafeszült és reszketni kezdett, ujjaik összefonódtak. Miután elértek a gyönyör csúcsára, a lány ernyedten Sebastian mellkasára hanyatlott, és a vállgödrébe fúr¬ta az arcát. A férfi úgy ölelte, mintha soha többé nem akarná elengedni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne engedj el! - suttogta Mel. - Ne engedj el egész éjjel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eszemben sincs ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak ölelte szorosan, a lány pedig döbbenten vette tudomá¬sul, hogy ezen az éjszakán magával együtt a szívét is Sebastiannek adta. Fáradtan felsóhajtott, majd pillanatokon belül már aludt is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">11. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel számára tulajdonképpen gyerekjáték volt belekukkantani a Silver Palace szépségszalonjának és klubjának bejelentkezési naplójába. Elbűvölő mosolya, no és némi borravaló se¬gítségével tulajdonképpen bármilyen naplóba belenézhetett. További csúszópénzek árán még azt is elintézte, hogy mindkét helyen egy időben legyen Linda Glass-szal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ez bizonyult aznapi küldetése egyszerűbb részének. A ne¬heze abban állt, hogy az egész napját ezen a két helyen kellett töltenie, többnyire trikóban ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor elfoglalta a helyét az aerobicteremben egy tucat másik nővel együtt, barátságosan Lindára mosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meglátod, nem bánod meg, hogy hallgattál rám - biztosí¬totta a nő, és gumival összefogta sűrű vörös haját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszi a tippet - hálálkodott Mel. - A költözés miatt így is ki kellett hagynom egy hetet, pedig az én alakomon sajnos hamar meglátszik, ha nem edzem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kién nem? - sóhajtott Linda. - Elég, ha elmegyek nyaral¬ni egy hét... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A mondat másik felét hangos, de fülbemászó dallam nyelte el, miután a csupa izom oktatólány bekapcsolta a magnót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Figyelem, hölgyeim, nyújtógyakorlatokkal kezdünk! ¬kiáltott rájuk lelkesen, majd a csoport élére állt, ő is a tükör felé fordult, és fülig érő mosollyal megmutatta az első gya¬korlatot. - Éééés, nyújt! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel úgy tett, mintha nehezére esne a nyújtás, de a bemele¬gítésnél már "hozta a formáját", és a nehezebb gyakorlatoknál sem maradt le a többiektől. Bár jól edzett izmainak meg sem kottyant a megterhelés, a bonyolultabb mozdulatokra nagyon kellett figyelnie, ugyanis ezek nemcsak erőt és kitartást, de ke¬csességet meg stílust is igényeltek. Linda Glass nyilván évek óta főállásban vigyázott az alakjára, ezért járt a haladó aero¬biccsoportba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel már az edzés felénél a legszívesebben falra mászott volna a gumilabdaként pattogó, lófarkas, fülig érő szájú oktatólány buzgó vezényelgetésétől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha még egyszer azt mondod, lábemelés, agyoncsaplak! - ¬morogta magában. Bár nem akarta, hogy más is hallja, Linda, aki közvetlenül mögötte küszködött, halkan elnevette magát. - Segítek! - ígérte lihegve, közben majd elpusztult az úgynevezett "ollóugrás" gyakori attól. - Ez a csitri még húszéves sincs ... Megérdemli a halált! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel, bár forrt benne a düh, gonoszul elvigyorodott. Mikor véget ért a szám, csatlakoztak a kilógó nyelvvel lihegő, verejtéktől csatakos többiekhez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A pulzusellenőrzés meg a levezető gyakorlatok után Mel Linda mellé ült, és a törülközőjébe temette az arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kiveszek tíz nap szabadságot, és tessék, ez lesz belőle ... ¬Fáradtan sóhajtott, majd ledobta a törülközőt maga mellé. - El sem hinnéd, de be van táblázva az egész napom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne is mondd! Nekem is hátravan még a konditerem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Komolyan? - mosolygott vissza Mel meglepetten. - Akárcsak nekem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pompás! -lihegte Linda, miközben a nyakát pamacsolta. - ¬Akár együtt is szenvedhetnénk, ha van hozzá kedved. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Súlyzókkal kezdték, majd átmentek a szobabiciklikhez, on¬nan pedig a taposógéphez. Minél jobban ki izzadtak, annál barátságosabban viselkedtek egymással. Beszélgetésük egy idő után a gyakorlatokról a férfiakra terelődött, a férfiakról pedig a családra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Együtt mentek a szaunába, a pezsgőfürdőbe, végül masszázzsal zárták a napot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hihetetlen, hogy képes voltál feladni az állásodat, csak hogy rendben tarthasd a házatokat! - ingatta a fejét Linda, a masszázspadon fekve. - El sem tudom képzelni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még én sem szoktam hozzá - sóhajtotta Mel, miközben a masszőrnő a gerincoszlopa mentén haladt lefelé. - Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Túl sok a bi¬zonytalanság az életemben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy érzed? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel habozott egy keveset, hogy Linda érezhesse, kényes té¬máról van szó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, már régóta szeretnénk családot alapítani a férjem¬mel, de hiába. Végigcsináltuk az összes létező termékenységi tesztet, szedtük a gyógyszereket, mégsem estem teherbe. Gon¬doltam, ha otthagyom a munkahelyem egy időre, és nem lesz annyi felelősség rajtam, talán ... talán sikerül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem lehet könnyű. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem az, egyikünknek sem. Igazából mind a ketten gyerekek vagyunk még, nagyra nőtt gyerekek, akiknek nincsen senkijük egymáson kívül. Talán ezért is szeretnénk nagycsaládot. Az élet olyan igazságtalan tud lenni ... Itt van ez a gyönyörű ház, anyagilag sem lehet okunk panaszra, és tökéletes a házas¬ságunk. Mégsem akar jönni a baba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még ha vadul kattogtak is a kerekek Linda fejében, ügye¬sen palástolta. Együtt érző pillantást vetett Melre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, már jó ideje próbálkoztok. Nem akarlak megsérteni, de az örökbefogadás még nem jutott az eszetekbe? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy eszünkbe jutott-e? - mosolyodott el Mel szomorú¬an. - El sem tudnám mondani, hány várólistára feliratkoztunk már. Egyikünknek sem lenne semmi kifogása egy olyan pici el¬len, akinek nem mi vagyunk a vér szerinti szülei. Sajátunkként szeretnénk, megadnánk neki mindent, amit csak szülő adhat, de .. - Reménytelenül felsóhajtott. - Lehet, hogy önző vagyok, azonban én kimondottan csecsemőt szeretnék. Nagyobb gyere¬keket valamivel könnyebb örökbe fogadni, de mi még nem ad¬tuk fel. Mondták, évekbe telhet, kivárjuk akkor is. Bár hogy mit kezdünk addig az üres szobáinkkal, fogalmam sincs ... ¬Mel olyan jól játszotta a szerepét, hogy ennél a pontnál könny¬be lábadt a szeme. - Ne haragudj, nem akartam elrontani a ked¬ved! Mindig olyan érzelgős leszek, ha ez jön szóba ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi baj - nyúlt át Linda a két masszázspad között, és megszorította Mel kezét. - Az ilyesmit úgyis csak egy nő ért¬heti meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ebédre spenótsalátát ettek, és hűtött gyümölcslevet ittak hozzá. Mel hagyta, hogy Linda ismét a magánéletére terelje a szót. A szerepének megfelelően, naivan és gyanútlanul ki¬tálalt mindent a házasságáról, a reményeiről meg a félelmei¬ről. Olykor-olykor el is írta magát a nagyobb hatás kedvéért, majd bátran le is törölte a könnyeit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te nem akarsz férjhez menni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én? Még csak az kellene! - nevetett Linda. - Már egyszer megégettem magam, sok-sok évvel ezelőtt hozzámentem egy fiúhoz. Nem éreztem jól magam, olyan volt, mint a börtön. Jasperrel egészen más. Kedveljük egymást, de egyikünk sem keveri a magánéletét az üzlettel. Akkor jövök hozzá, és akkor megyek el tőle, amikor akarok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elismerésem - bólintott Mel. - Mielőtt megismertem Do¬novant, én is azt hittem, hogy függetlenül fogom leélni az életem. Végül is nem bántam meg, hogy belészerettem és hozzá¬mentem feleségül, de azért egy picit irigylem az olyan nőket, mint amilyen te is vagy, akik függetlenek, mégis boldogok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én egyszerűen ilyen alkat vagyok, de szerintem a te hoz¬záállásoddal sincsen semmi baj. A férjed fülig szerelmes beléd, és van annyi érzéke az üzlethez, hogy megvehette azt a szép kis házat neked. Majdnem tökéletes az életed. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel lesütötte a szemét. - De csak majdnem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha megjön a baba, teljesen az lesz - paskolta meg Linda a vállát. - Hidd el nekem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután Mel elcsigázottan haza vánszorgott, az első dolga az volt, hogy aerobictáskáját az előszoba egyik, a cipőjét a másik sarkába hajítsa. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már nagyon vártalak - köszöntötte Sebastian az emeleti korlát mögül. - Ha nem érkezel meg félórán belül, mentőexpedíciót küldtem volna ki érted ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy hordágy is elég lett volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi mosolya nyomban lehervadt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fáj valamid? - kérdezte ijedten, és már indult is lefelé a lépcsőn. - Tudtam, hogy rajtad kellett volna tartanom a szemem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy fáj-e? - morogta a lány. - Az nem kifejezés. Az aerobicoktató egy sátánfajzat. Beckynek hívják, és ezzel mindent el is mondtam róla. Olyan kis tünci-bünci, hogy majd elhánytam magam ... Utána egy Manci nevű amazon vett kezelésbe a konditeremben, aki szerintem náci tiszt le¬hetett az előző életében. Pumpáltam, emeltem, guggoltam, és úgy ropogtak az ízületeim, hogy még. - Morcosan a gyom¬rára szorította a kezét. - Ráadásul egész nap nem ettem mást, csak pár nyavalyás salátalevelet. .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó! - csókolta meg Sebastian a szemöldökét. - Szegény kicsikém. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szeme elkeskenyedett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aligha hoz helyre egy-két sajnálkozó szó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ha főznék neked vacsorát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van mirelit pizza a fagyasztóban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kétlem. De én annál sokkal jobbat is tudok. Gyere! - A férfi kedvesen átkarolta a lányt, és elindultak a konyha irányá¬ba. - Evés közben elmesélhetsz mindent részletesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel engedelmesen lehuppant a füstszínű üvegasztal mellé egy székre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Borzasztó nap volt. Nem is értem, hogyan képes ez a nő, ez a Linda végigcsinálni mindezt hetente kétszer ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hirtelen felcsillant a szeme, és kutakodni kezdett a konyha¬szekrényben a nemrég vásárolt burgonyaszirom után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerinted mire jó ilyen egészségesnek lenni? - kérdez¬te teli szájjal. - Egyébként a felszínen kedves, értelmes nő¬nek látszik, tényleg. Minél tovább beszélgetsz vele, annál inkább. - Harag villant a tekintetében, és visszaült a szék¬re. - Belül azonban hideg, mint a jég, és érzéketlen, mint egy hulla. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha jól hallom, sokat beszélgettetek - pillantott fel a férfi a hatalmas szendvicsről, amelyet a lánynak készített. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egész nap. Kitálaltam előtte mindent. Tudja, hogyan vesz¬tettem el a szüleimet húszéves koromban, hogyan ismertelek meg pár évvel ezelőtt, és milyen romantikusan udvaroltál. Elgondolkodva a szájába tömött egy adag burgonyaszirmot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csakugyan? - tette le Sebastian a szendvicset és Mel ked¬venc üdítőitalát az asztalra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De mennyire! Elhalmoztál rózsákkal, elvittél táncolni, meg hosszú, holdfényes sétákra. Majd megőrültél értem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben biztos vagyok - mosolyodott el a férfi, miközben a lány mohón rávetette magát a szendvicsre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Könyörögtél, hogy menjek hozzád feleségül. Hű, de fi¬nom ez a szendvics! - Mel behunyt szemmel, kéjes nyöször¬géssel nyelte le az első falatokat. - Hol is tartottam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ott, hogy könyörögtem, gyere hozzám feleségül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan - bólintott a lány, majd az üdítőért nyúlt. - Én azonban nem adtam fel olyan könnyen a velem született óvatosságomat. Előbb összeköltöztem veled, és csak utána hagytam, hogy az ágyadba csalogass. Azóta is mindent megteszel hogy az életem szép legyen, akár egy tündérmese.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint nagyszerű fickó vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Én tettelek azzá ... A világ legboldogabb párjának állítottam be magunkat, leszámítva szívünk egyetlen, nagy szomorúságát. - A lány összevonta a szemöldökét. - Eleinte éreztem egy kis lelkiismeret-furdalást, hogy összevissza hazu¬dozom neki. Végül is ő kedvesen, barátságosan viselkedett ve¬lem, amit én hideg, számító alakoskodással viszonoztam. - ¬Miután befejezte a szendvicset, ismét a burgonyaszirom után nyúlt, és elgondolkodva rágcsálni kezdett. - Később viszont, amikor újra felhoztam az örökbefogadás ügyét, nem lehetett nem észrevenni, hogy ráharap, mint egy cápa. Eltűntek a puha vonások az arcáról, és bár továbbra is együtt érzően és barát¬ságosan mosolygott, mint Teréz anya, csak úgy kattogott az agya, számítgatta a lehetőségeket. Akkor már egy csepp bűn¬tudatot sem éreztem. Rács mögé kerül, ebben biztos lehetsz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mikor találkozol vele legközelebb? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Holnapután. A szépségszalonban, sajnos - tette hozzá Mel sóhajtva, és eltolta maga elől a tányérját. - Azt hiszi, unatkozó háztartásbeli vagyok, aki ilyesmivel próbálja elütni az időt. A vásárlás is szóba jött, természetesen - fintorgott morcosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szegénykém, mennyi áldozattal jár a munkád ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon vicces. Persze, te könnyen beszélsz, neked csak egy kis fehér labdát kellett ütögetned egész délelőtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tudom, említettem-e, hogy utálok golfozni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem - felelte a lány vigyorogva. - Nagyszerű! Mesélj, hogy ment? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Összefutottunk a négyes elütési gumikúpnál. Csak úgy, véletlenül, természetesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindjárt gondoltam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha már így esett, a következő menetet együtt játszottuk végig. - Sebastian felvette Mel félig küvott üdítősüvegét, és kortyolt belőle egyet. - Elbűvölő asszonynak tartja az én kis feleségemet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beszélgettünk az üzletről, az övéről meg az enyémről. Gondolta, belekóstol az ingatlanvilágba is, ezért adtam neki pár tippet, és elláttam jó tanácsokkal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ügyes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van egy ingatlanom Oregonban, már régóta tervezem, hogy eladom. Mindegy, utána iszogattunk, megvitattuk a legfrissebb sporteseményeket, és egyéb férfidolgokat. Az első adandó alkalommal megemlítettem neki, mennyire örülnék, ha lenne egy fiam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mindegy, hogy fiú vagy lány? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint mondtam, épp férfias dolgokról beszélgettünk. Azt mondtam, szeretnék egy fiút, aki továbbviszi a nevem, akivel focizhatok, satöbbi. Jobban illett a beszélgetésbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lányok is szoktak focizni - mormogta Mel. - Mindegy. Ráharapott? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, de ügyesen leplezte. Ötöltem-hatoltam egy ideig, gyászos képet vágtam, és másra tereltem a szót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért? - dőlt hátra a lánya székén. - Ha egyszer ráhara¬pott, miért engedted el? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így láttam jónak. Bízz bennem, Mel! Gumrn ravasz fickó, gyanút fogott volna, ha ilyen hamar a bizalmamba fogadom. Nők között ez másképpen zajlik. Nálatok ez könnyebben, ter¬mészetesebben megy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány töprengő arcot vágott, majd lassan, megfontoltan bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lehet. Hajlok rá, hogy higgyek neked. Lényeg, hogy mindkettőnknek sikerült megalapoznia a további munkáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp azelőtt beszéltem Deveraux-val, mielőtt megjöttél volna. Holnapra minden anyagot összeszed Linda Glassról, és szólni fog akkor is, ha Gumm kutakodni kezd a múltunk után. -Nagyszerű. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ráadásul Gumm meghívott bennünket, hogy vacsoráz¬zunk vele és kedvesével péntek este. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még jobb - bólintott Mel elismerően, és adott egy csókot a férfinak. - Jó munkát végeztél, Donovan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem is jó csapat vagyunk mi ketten ... Befejezted az evést? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyelőre igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor készüljünk fel a péntek estére, rendben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan? - vetett a lány gyanakvó pillantást Sebastianre, miközben az felsegítette a székéről. - Ha megint azzal piszmogunk órákat, milyen ruhában menjek, istenemre ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem erre gondoltam - nyugtatta meg a férfi. Kényelme¬sen kisétáltak a konyhából. - Odaadó, olthatatlanul szerelmes házaspárnak kell látszanunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, és? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akik megőrülnek egymásért - tette hozzá Sebastian, majd kézen fogta Melt, és a lépcső felé vonta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menni fog, Donovan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, én úgy érzem, egy kis gyakorlás egyikünknek sem árt. - Szerintem nagyot dobna az alakításunkon, ha annyi időt töltenénk szerelmeskedéssel, amennyit csak lehet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, értem már - mosolygott a lány gúnyosan. Átkarolta a férfit, és maga után húzta a hálószobába. - Legyen! Igazad volt, rengeteg áldozattal jár ez a munka ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel biztosra vette, hogy idős korában mosolyogva gondol majd vissza az életére. Legalábbis büszke elégedettséggel, hogy egyáltalán életben maradt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyomozóként rengeteg támadás érte: belérúgtak, elátkoz¬ták, ütlegelték, molesztálták, rácsapták az ajtót a lábára. Megfenyegették, zsarolni próbálták, sőt egy emlékezetes alkalom¬mal még rá is lőttek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most azonban úgy gondolta, mindez semmi, de semmi ahhoz képest, amit a Silver Palace szépségszalonjában, a Silver Womanben műveltek vele ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A méregdrága szalonban minden létező szolgáltatás a ren¬delkezésre állt, az egyszerű haj mosástól kezdve az egzotikus "testpólyáig" . </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár ez utóbbitól Melnek végül is sikerült megmenekülnie, ezenkívül minden más kezelést elvégeztek rajta tetőtől talpig, az összes porcikáján . </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Percekkel Linda előtt érkezett a Silver Womanbe, ahol pil¬lanatok alatt felvette magára Mary Ellen Ryan szerepét, és ré¬gi ismerőseként üdvözölte a nőt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lábgyantázás alatt - melyről hamar kiderült, mennyire fájdalmas - ruhákról és frizurákról beszélgettek. Mel sugárzó mosolya mögött a fogát csikorgatta, ugyanakkor gratulált is magának, hogy előző este órákon át tanulmányozta a legfrissebb divatlapokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Később, amikor rászáradt az arcára a kozmetikus által fel¬kent orrfacsaró pép, Mel arról csacsogott, mennyire szeret itt élni a Tahou-tónál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Káprázatos tőlünk a kilátás. Már alig várom, hogy össze¬barátkozzunk annyi új ismerőssel, hogy estélyt rendezhes¬sünk. Imádok emberek közt forgolódni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jasper és én szívesen bemutatunk benneteket a barátaink¬nak - ajánlotta Linda, miközben a pedikűrös a lábkörmeit reszelte. - Jasper ismer itt mindenkit, aki számot tarthat az ér¬deklődésetekre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előre is köszönjük - hálálkodott Mel, majd összeszedte minden bátorságát, és vetett egy pillantást a saját lábkörmeire. Rikító fuksziapiros színük láttán elborzadt, ennek ellenére si¬került elégedett arckifejezést öltenie. - Donovan említette, hogy összefutott Jasperrel a golfpályán. Tudod, a golf a férjem egyik gyengéje - tette hozzá, remélve, Sebastian ezúttal is órá¬kat lesz kénytelen a pályán tölteni. - Inkább szenvedély a szá-mára, mint hobbi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jasperrel ugyanez a helyzet. Ami engem illet, sohasem ér¬tettem, miért vannak úgy oda ezért a sportért a férfiak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Linda ezután hosszasan jellemezte ismerőseiket, akiket majd bemutat nekik, és hogy milyen jó lesz, ha elmennek együtt teniszezni meg vitorlázni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel élénken helyeselt, és közben azon tűnődött, vajon bele lehet-e halni az unalomba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kozmetikus ledörgölte az arcáról a bőrradírt, és bekente krémmel. A haját is bedörzsölte valami olajjal, majd műanyag fóliát feszített rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Imádom, mikor így kényeztetnek - vallotta be Linda. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindketten egy-egy kényelmes, hátradönthető székben ültek, közben az alkalmazottak masszírozták a kezüket, és ápolták a körmeiket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is - felelte Mellelkesen, közben viszont azért fohász¬kodott magában, legyen már vége a megpróbáltatásainak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán ezért szeretem a munkámat is annyira. Általában éj¬jel dolgozom, így nappal szabad vagyok. Ráadásul szabadon élhetek a szálloda adta lehetőségekkel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Régóta dolgozol itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lassan két éve - felelte Linda büszkén. - Sohasem unatkozom, az biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, rengeteg érdekes emberrel találkozol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van. Egyik gazdagabb, mint a másik ... Akárcsak a kedves férjed, ha jól értettem, amit tegnap meséltél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel a legszívesebben elvigyorodott volna, de beérte egy el¬néző mosollyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, neve van a szakmában. Bármihez ér, arannyá válto¬zik. Varázslatos keze van ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Leöblítették a hajukat, és megmasszírozták a fejbőrüket ¬ezt kivételesen még Mel is élvezetesnek találta. Tudta, perce¬ken belül készen lesznek, és ha Linda nem hozza szóba az örökbefogadás ügyét, neki kell ráterelni a beszélgetést. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokat gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál, Mary El¬len. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó! - sóhajtotta Mel, és szomorú képet vágott. - Nagyon sajnálom, Linda, hogy így rád zúdítottam a bánatomat. Hiszen még alig ismerjük egymást... Csak tudod, nagyon egyedül éreztem magam, talán még egy kis honvágyam is volt... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, ne mentegetőzz! - legyintett Linda lenyűgöző körmeivel. - Hamar összemelegedtünk, örülök, hogy így meg¬bízol bennem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, hogy megbízom benned, de azért furdal a lelkiismeret, hogy ilyen sokáig untattalak a személyes gondjaim¬mal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyáltalán nem untattál! Még meg is hatódtam - tette hozzá a nő kedvesen, selymesen, gondosan adagolt együttérzéssel. - Sokat gondolkodtam a dolgon. Nem akarok tolakodó lenni, de a magán-örökbefogadás lehetősége még nem jutott az eszetekbe? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy érted, vegyem fel a kapcsolatot egy ügyvéddel, aki házasságon kívül szülő édesanyák gyermekeinek az elhelyezésével foglalkozik? - kérdezte Mel, és reménytelenül felsóhaj¬tott. - Egy éve megpróbálkoztunk ezzel is, bár meglehetősen sokáig rágódtunk rajta, helyesen cselekszünk-e. Nem a közve¬títői jutalékok nagysága hatott ránk riasztóan, hanem egyszerű¬en kétségesnek tűnt az ügylet törvényessége, és egyéb erkölcsi fenntartásaink is akadtak. Azonban megnyugtattak bennünket, nem kell aggódnunk, minden a legnagyobb rendben lesz. Még odáig is elmentünk, hogy találkoztunk a csecsemő édesanyjá¬val. Tudtuk, milyen nevet adunk neki, és nézegetni kezdtük a babaholmikat a kirakatokban. Egy hajszál választott el bennün¬ket a céltól, de .. túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen. Az édesanya az utolsó percben meggondolta magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel beharapta az ajkát, és úgy tett, mintha az emlékek ha¬tására újra eluralkodna rajta a szomorúság. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szörnyű lehetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindkettőnket nagyon megviselt. Különösen, hogy ilyen közel kerültünk már hozzá, a végén mégis ... semmi. Azóta eszünkbe sem jutott, hogy ezen az úton próbálkozzunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érthető. Én is csak azért kérdeztem, mert történetesen is¬merek valakit, aki ezzel foglalkozik. Még soha nem hallottam, hogy panaszra adott volna okot a közbenjárásával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel behunyta a szemét, félt, hogy Linda remény helyett gúnyt és megvetést fog kiolvasni belőle, ráadásul joggal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ügyvéd az illető? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Személyesen ugyan nem ismerem, de mint mond¬tam, itt a szállodában rengeteg ember megfordul, hallottam ró¬la ezt-azt. Nem ígérhetek semmit, és nem is szeretnélek hiú ábrándokba ringatni, de ha gondolod, érdeklődhetek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hálás lennék - nézett fel Mel, pillantása találkozott Lin¬dáéval a tükörben. - El sem tudom mondani, mennyire hálás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy órával később Mel úgy vágódott ki a szálloda ajtaján, mint akit puskából lőttek ki. Sebastian csak nagy nehezen tud¬ta elkapni, de akkor olyan látványosan csókolta meg - a kar¬jába kapva -, hogy a lánynak nevetnie kellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit keresel itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp az odaadó, betegesen szerelmes férjet játszom, aki el¬jött imádott feleségéért, hogy hazavigye - mosolygott a férfi, és kissé eltolta magától Melt, hogy jobban szemügyre vehes¬se. Alapos munkát végeztek rajta: a lány haja úgy állt, mintha felborzolta volna a szél, szemét előnyösen kiemelte a szinte észrevehetetlen smink, ajkát pedig ugyanolyan élénk fukszia¬pirosra rúzsozták, mint amilyenre a lábkörmeit festették. Két¬ségtelenül jól állt neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te jó ég, Sutherland, mit műveltek veled? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne játszd itt nekem az együtt érző lovagot, látom, hogy vigyorogsz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én? Ugyan, dehogy! Elképesztően nézel ki. Vonzóbb vagy, mint valaha, csak ... nem hasonlítasz az én Melemre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felemelte a lány állát az egyik ujjával, és megcsókolta újra. - Ki ez a sikkes, csinos nő a karomban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel égnek emelte a tekintetét, bár közel sem bosszankodott annyira, amennyire mutatni akarta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te csak ne csinálj viccet abból a gyötrelemből, amelyen keresztülmentem! Legyantázták a bikinivonalamat... Kegyet¬lenül fájt. - Átkarolta Sebastian nyakát, és gúnyosan elnevet¬te magát. - A lábkörmeim pedig rikító pirosak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már alig várom, hogy láthassam. Egyébként vannak híre¬im a számodra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit szólnál, ha most megsétáltatnám az én gyönyörű kis feleségemet, és közben beszámolnék neki arról, hogy Gumm nyo¬mozni kezdett a tiszteletreméltó seattle-i Ryan család után? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mehetünk - bólintott a lány, és kézen fogta a férfit. - Én pedig arról fogok mesélni neked, hogyan ajánlotta fel Linda Glass, merő szívjóságból persze, hogy összehoz egy ügyvéd¬del, aki magán-örökbeadással foglalkozik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon profik vagyunk mi ketten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azok bizony - helyeselt Me! szerényen. - Vérprofik, Donovan! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gumm a Silver Palace legfelső emeletén elhelyezkedő el¬nöki lakosztály ablaka mögül figyelte őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Helyes kis pár - jegyezte meg Lindának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kétségtelenül odavannak egymásért - bólintott a nő, és szájához emelte a pezsgőspoharát. Sebastian és Mel kéz a kézben kisétált a látóterükből. - Mikor Mary Ellen a férjéről be¬szél, fátyolossá válik a pillantása ... Szinte hihetetlen, hogy hat éve házasok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig azok. Utánanéztem. Megkaptam faxon a házassági anyakönyvi kivonatukat, és egyéb okmányaikat. Mindegyik rendben van. - Tűnődve végigsimított az állán. - Ha beépített ügynökök lennének, nem tudnák ilyen hitelesen alakítani a szerelmespárt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beépített ügynökök? - kérdezett vissza Linda ijedten. - Ugyan, Jasper, hogyan juthat eszedbe ilyesmi egyáltalán? Sen¬ki sem tudhat rólunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aggaszt a Frost házaspár ügye. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ő bajuk, hogy elvették tőlük a gyereket. Mi megkaptuk a pénzünket, és nem hagytunk nyomot magunk után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Parkland mindent kifecseghet rólunk, és ami a legrosszabb, fogalmam sincs, hol bujkál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Erre csak egy magyarázat lehet: lepottyant a világ szé¬lén - vont vállat a nő, majd Gummhoz dörgölőzött, mint egy macska. - Miatta nem kell aggódnod. Igaz, tartozott neked, de az adóslevelet azóta elégettük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látott téged. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amilyen izgatott volt, nem figyelhetett meg túl alaposan. Ráadásul sötétben találkoztunk, és sálat viseltem. Én nem aggódom Parkland miatt. - Megcsókolta a férfit. - Megvannak az összeköttetéseink, szívem. A szervezet fedez minket, és bármikor kihúz a bajból. A közelünkbe sem kerülhetnek. Ami pedig a pénzt illeti ... - Meglazította Gumm nyakkendőjét. ¬Gondolj bele, mennyi pénzt kerestünk már ezzel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Odavagy a pénzért, ugye? - mosolygott rá a férfi, és le¬húzta Linda ruhájának a cipzárját. - Ez a mi közös szenvedé¬lyünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még számtalan közös vonás van bennünk, bár tényleg ez az egyik legfontosabb ... Ryanéken nagyot kaszálhatnánk. A szervezet busás jutalékot fizetne utánuk. Biztos vagyok benne, hajlandóak lennének a legmagasabb árat is megadni a gyere¬kért. Különösen a lány akar kétségbeesetten anyuka lenni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szaglászom egy kicsit utánuk - jegyezte meg Gumm, és magával húzta a nőt a pamlagra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az sosem árt, Jasper, de hidd el nekem, ezek ketten nagy fogás lesznek! Csak nyerhetünk a dolgon. Csak nyerhetünk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel és Sebastian napról napra közelebbi kapcsolatba került Gumm-mal meg Lindával. Együtt ebédeltek a város legelőke¬lőbb éttermeiben, szórakoztak a kaszinóban, vacsoráztak a klubban, sőt párosoztak egymás ellen a teniszpályán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tíz nap úri muri után Mel úgy tett, mintha egyre izgatottab¬bá válna. Többször is rákérdezett Lindánál, sikerült-e felvennie a kapcsolatot az ügyvéddel, mire a nő kedvesen türelemre intette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Több tucat ismerősnek bemutatták őket. A lány egy részü¬ket valóban érdekesnek és rokonszenvesnek találta, a többiekről viszont már messziről látszott, hogy minden hájjal meg¬kent szélhámosok. Mel nappal a felső tízezer hölgyeinek fényűző, dologtalan életét élte, éjjel pedig ... nos, az éjszaká¬it Sebastiannek ajándékozta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Próbált nem tudomást venni a szívében kavargó érzésekről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezt az ügyet most mindennél fontosabbnak tartotta, és úgy vélte, ha - mellesleg - szerelmes lett közben, az az ő baja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tudta, sokat jelent a férfi számára, mint ahogyan azt is, mennyire vágyik rá Sebastian. Aggódott is egy kicsit, mi lesz, ha dolguk végeztével leveti magáról Mary Ellen Ryan szere¬pét, mert látta, a férfinak nagyon megtetszett ez az új arca. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"Nem hasonlítasz az én Melemre." Az én Melemre. Csoda, ha hevesebben kezdett el verni a szíve, amikor ezt hallotta? Mi tagadás, cseppet sem volt ellenére a szóhasználat. .Amennyire vágyott rá, hogy lezárják végre az ügyet, és rács mögé dugják a gyerekkereskedő-szervezet tagjait, annyira félt is a naptól, amikor hazatérnek, és nem lesznek többé "házasok". </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elhatározta, semmi esetre sem hagyja, hogy a vágyai befo¬lyásolják a küldetésüket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megfogadta Linda javaslatát, és úgy döntött, estélyt rendez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végtére is a társaság középpontjában sütkérező lelkes, bűbá¬jos fiatalasszonynak, férje szeme fényének kellett tűnnie. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben elkezdte belepréselni magát testhez álló fekete estélyi ruhájába, azért imádkozott, nehogy elszólja magát, és kiderüljön, csak szerepet játszanak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy az a ... - szitkozódott éppen, amikor Sebastian be¬lépett a hálószobába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami baj van, drágám? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beakadt a cipzárom - dühöngött a lány félmeztelenül, elvörösödve. A férfi erős kísértést érzett, hogy lehámozza róla még azt is, amibe már sikerült belebújnia, végül azonban még¬sem tette. Felhúzta a cipzárt, ameddig csak lehetett, azaz Mel háta közepéig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kész - nyugtatta meg a lányt. - Felvetted a turmalint? - Át¬nyúlt a válla felett, és megérintette az ékkövet Mel melle felett. - Morgana szerint segít oldani a feszültséget. Gondoltam, szükségem lehet rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megfordult, és vonakodva belebújt a magas sarkú ci¬pőjébe. Így már egy magasságba került a férfival. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ostobaság, de nagyon feszült vagyok. Még soha nem ad¬tam estélyt életemben. Igaz, házibulit már tartottam, de ott csak pizza volt, és sör ... Láttad azt a hatalmas svédasztalt oda¬lenn? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, mint ahogyan a pincéreket és pincérnőket is láttam, akik majd gondoskodnak mindenről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De én vagyok a háziasszony, mégis, fogalmam sincs, mit tegyek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A te dolgod az, hogy parancsolgass a személyzetnek, utána meg learasd az elismerést a munkájukért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezen még a lány is elmosolyodott kissé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszem, menni fog... Tudod, már nagyon várom, hogy történjen végre valami. Egy ideje csak egy helyben topogunk, és ettől megőrülök. Linda ugyan folyton burkolt célzá¬sokat tesz, hogy segít, de én úgy érzem, mintha az elmúlt hé¬ten egyvégtében csak mókuskerékben forogtam volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Türelem. A mai este lesz az egyik fordulópont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Milyen értelemben? - ragadta meg Mel Sebastian ingujját. - Emlékszel, megígértük egymásnak, hogy nem titkoló¬zunk! Ha láttál vagy hallottál valamit, mondd el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem láttam pontosan az eseményeket, csak azt tudom, hogy ma este vendégünk lesz az is, akit keresünk. Biztos vagyok benne, hogy fel fogom ismerni. Eddig jól játszottuk a szerepünket, Mel. Nem lesz semmi baj. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy legyen! - sóhajtotta a lány. - Nos, hogyan tovább, mókuskám? Menjünk le, és fogadjuk a vendégeket? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi összerezzent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hívj mókuskámnak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig azt hittem, kezdek belejönni - jegyezte meg Mel, majd elindult lefelé. Hirtelen megtorpant, és a gyomrára szorította a kezét. - Már csengetnek is, hallod? Kezdődik a tánc ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem is olyan borzasztó, állapította meg magában a lány, miközben a hangulat egyre oldottabbá vált a házban és a verandán. Szemmel láthatóan jól érezte magát mindenki. A hát¬térből a Sebastian által választott klasszikus zene szólt; balzsa¬mos nyári este volt, így nyitva hagyhatták az összes ajtót, hogy a vendégek ki-be járkálhassanak. A svédasztal első osz¬tályúra sikerült, még Mel ízlése szerint is, és senkinek sem tűnt fel, hogy háziasszony létére nem ismeri a zsúrszendvicsek felének a nevét. Ezzel szemben majd mindegyik férfi elhal¬mozta a bókjaival, amit ő bájos mosollyal jutalmazott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A bortól hamar jókedvű, érdekes beszélgetés vette kezdetét, jóízű nevetéssel fűszerezve. A lány egyre elégedettebb lett az estélyévei, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy Sebastian időről időre szerelmes pillantást vetett rá, vagy hozzálépett, megérintette, és váltott vele pár bizalmas szót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Olyan tökéletesen játszották a világ legboldogabb szerel¬mes házaspárját, hogy azzal még egy - másik - tisztán látót is félrevezettek volna. Sőt lassan már Mel sem tudta, mit gondoljon, amikor találkozott a pillantásuk, és Sebastian tekintete láttán izzó szikrák szaladgáltak fel s alá a gerincoszlopa mentén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Linda hozzálépett fehér, szédítően elegáns, ujjatlan estélyi ruhájában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Esküszöm, a férjed képtelen levenni rólad a szemét! Ha volna ikertestvére, talán még egyszer fontolóra venném a házasságot... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs még egy ilyen férfi, mint Donovan - felelte Mel őszintén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De ő már a tiéd. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Csak az enyém ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, amellett, hogy ilyen szerencsés vagy a szerelemben, büszke lehetsz az estélyedre is. Gyönyörű ez a ház. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És legalább félmilliót ér, tette hozzá magában Linda. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm. Hálás vagyok, hogy ezt a rendezvényszerve¬ző céget ajánlottad. A svédasztal kiváló, és a pincérek is értik </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">a dolgukat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívesen. Ha bármiben segíthetek, csak szólj! - szorította meg Linda a kezét, és mélyen a szemébe nézett. - Komolyan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel gyorsan kapcsolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sikerült felvenned a kapcsolatot a ... ne haragudj, hogy állandóan ezzel zaklatlak, de napok óta másra sem tudok gondolni... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem ígértem semmit - felelte a nő, majd lopva Melre kacsintott. - Szeretnélek bemutatni valakinek. Azt mondtad, nyugodtan hívjak meg bárkit, és én így is tettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez csak természetes - nyugtatta meg Mel a nőt a szívé¬lyes háziasszony hangján. - Ez az estély legalább annyira a ti¬éd meg Jasperé, mint a miénk. Ti vagytok a legjobb barátaink ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi is nagyon megkedveltünk benneteket. Gyere, bemutatlak neki! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megragadta Mel kezét, és együtt átsiklottak a vendégek kö¬zött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nemsokára visszahozom! - ígérte Linda nevetve. - Csak egy pillanatra rabolom el. Á, már itt is van! Harriet drágám, hadd mutassam be neked a háziasszonyt és egyben kedves ba¬rátnőmet, Mary Ellen Ryant! Mary Ellen, ő Harriet Breezeport. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Isten hozta! - fogta meg Mel a feléje nyújtott vékony, sá¬padt kezet. Az asszony a hatvanas éveiben járhatott, hófehér hajával, finom, fémkeretes szemüvegével kimondottan töré¬kenynek tűnt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy megismertem. Nagyon köszönöm a meghí¬vást! - szólalt meg Harriet halk, már-már suttogó hangon. ¬Linda mesélte, milyen elbűvölő lány. Ismerkedjen meg a fi¬ammal, Ethannel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi legalább olyan sápadt volt, mint az édesanyja, csontsovány, szeme fekete, mint egy madáré. Gyorsan, szinte kapkodva rázott kezet Mellel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű ez az estély. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm. Jöjjenek, üljünk le valahová! Hozathatok egy italt, Mrs. Breezeport? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy kis bor jólesne, köszönöm. - Az asszony mosolya meglehetősen gépiesnek tetszett. - De kérem, ne fárassza ma¬gát miattam! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan! - karolt belé Mel, és egy székhez vezette. - Hozhatok valamit enni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd Ethan. Fiam, elmennél egy szendvicsért? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen. Egy pillanat, és már itt is vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Olyan jó fiú - jegyezte meg Harriet érzelmesen, miközben Ethan elindult a büféasztalok felé. - Mindenben gondoskodik rólam. - Melre mosolygott. - Linda mesélte, nemrég költöztek ide a Tahou-tó mellé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van. Korábban Seattle-ben éltünk a férjemmel. Itt min¬den annyira más ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De mennyire! Ethan és én gyakran leruccanunk ide pihen¬ni, tudja, van itt egy kis lakásunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hasonlóan könnyed hangnemben beszélgettek, míg Ethan vissza nem ért a szendvicsekkel és egy kis üveg borral. Linda hamarosan kimentette magát, épp akkor ment el, mikor Sebastian megjelent mellettük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A férjem - karolt bele Mel a férfiba. - Donovan, a hölgy Harriet Breezeport, ő pedig a fia, Ethan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Linda sokat mesélt önről- mosolygott az asszony a férfira. - Remélem, nem bánja, hogy lefoglaltam a feleségét egy időre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, velem is gyakran előfordul. Attól tartok, most is el kell rabolnom egy pillanatra, van egy apró nehézségünk a konyhában. Kérem, érezzék jól magukat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Karon fogta a lányt, és elindultak a konyha felé. Mivel se¬hol nem találtak egy sarkot, ahol négyszemközt maradhattak volna, benyitottak az éléskamrába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Donovan, az isten szerelmére ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sss! - intette csendre a férfi. Szeme még a félhomályban is fényesen csillogott. - Ő az - suttogta alig hallhatóan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki? - súgta vissza Mel. - És miért kell az éléskamrában beszélgetnünk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az idős hölgy. Ö az, akit keresünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - habogott Melleesett állal. - Csak nem azt akarod mondani, hogy az a törékeny, idős asszony a gyerekrabló cég feje? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan - felelte Sebastian, és adott egy csókot a lány el¬kerekedett szájára. - Lassan bezárul a kör, Sutherland. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">12. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel az elkövetkező két nap mindegyikén találkozott Harriet Breezeporttal, először egy teadélutánon, másodszor egy esté¬lyen, melyre mindketten hivatalosak voltak. Ha nem lett volna tisztában Sebastian képességeivel, egész biztosan kinevette volna. El sem tudta képzelni, hogyan lehet egy ilyen suttogó hangú, reszketeg öregasszony az alvilági szervezet feje. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azonban nem kételkedett a férfi szavában, ezért igyekezett nyitva tartani a szemét, és még meggyőzőbben játszani a szerepét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Deveraux-tól megtudták, hogy sem Harriet, sem Ethan Breezeportnak nincs lakása a Tahou-tónál. Ami még ennél is érdekesebbnek tűnt, hogy hivatalosan egyikük sem létezett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A közvetlen ajánlatot természetesen nem tőlük kapták, ha¬nem egy napbarnított fiatalembertől a teniszpályán. Mel épp akkor fejezett be egy játszmát Lindával, és egy pohár jeges tea mellett várta, hogy Sebastian is abbahagyja a golfozást Gumm-mal. Ekkor lépett hozzá a férfi teniszütővel a kezében, fehér tenisznadrágban és pólóban, sugárzó mosollyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mrs. Ryan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nevem John Silbey. Egy közös ismerősünk hívta fel a figyelmemet rá, hogy itt van. Beszélhetnék magával? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel úgy tett, mintha habozna, ahogy az egy boldog házasságban élő fiatal nőtől illik, amikor egy idegen férfi meg szólítja, hogy négyszemközt szeretne vele beszélni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Silbey helyet foglalt mellette, és napbarnított térdére fektet¬te az ütőjét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, kicsit váratlanul éri a dolog, Mrs. Ryan, de, mint mondtam, egy közös ismerősünk segítségével találtam meg. Azt hiszem, segíthetek önnek és a kedves férjének. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csakugyan? - vonta fel Mel a szemöldökét hűvösen, holott a szíve egyre hevesebben vert. - Kertész, ugye, Mr. Silbey? Ami azt illeti, valóban ráférne a kertünkre a szakavatott gondos¬kodás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nem vagyok kertész - nevetett a férfi jóízűen. - At¬tól tartok, ebben nem segíthetek. Ügyvéd vagyok, Mrs. Ryan. - Ó! - vonta fel a szemöldökét csodálkozva a lány, majd igyekezett zavarodott képet vágni. Sikerrel. Silbey közelebb hajolt, és halkan folytatta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Higgye el, nem szoktam csak úgy leszólítani a leendő ügyfeleimet, de amikor az előbb szóltak nekem, hogy maga Mrs. Ryan, gondoltam, itt a kiváló alkalom, hogy megismer¬kedjünk. Ha jól hallottam, ön és a férje szeretnének magán¬úton örökbe fogadni egy csecsemőt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megnedvesítette az ajkát, és kavargatni kezdte ajeget a poharában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ... mi sokáig reménykedtünk, hátha nem kell ehhez fo¬lyamodnunk - felelte halkan. - Igaz, korábban már megpróbáltuk egyszer, hiába. Ami pedig az ügynökségeket illeti, hi¬hetetlenül hosszú várólistáik vannak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Valóban értette, ehhez kétség sem férhetett - mint ahogyan ahhoz sem, mennyire örül, hogy így van, és hogy a leendő ügyfele ennyire kétségbe van esve. Együtt érzően megérintet¬te Mel karját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Legutóbb, amikor ügyvédnél próbálkoztunk, az utolsó percben fulladt kudarcba a dolog - magyarázta a lány elfúló hangon, és összeszorította az ajkát, mintha attól tartana, bár¬melyik pillanatban elsírhatja magát. - Nem hiszem, hogy képes lennék újra elviselni egy hasonló csalódást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szörnyű lehetett, Mrs. Ryan. Nos, én sem szeretnék vér¬mes reményeket táplálni, amíg részletesen meg nem beszél¬tünk mindent. Mégis, elöljáróban annyit hadd mondjak, hogy számos olyan fiatal anyát képviseltem már, akik ilyen vagy olyan okból arra kértek, segítsek megoldani a gyermekük el¬helyezését. Többségük tehetős, szerető nevelőszülőkhöz ragaszkodik. Az én feladatom, hogy ilyen párokat keressek ezeknek a gyerekeknek. Higgye el, Mrs. Ryan, nincs annál boldogítóbb, mint amikor találok egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És jövedelmezőbb sem, tette hozzá magában Mel. Félsze¬gen elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már hat éve szeretnénk gyereket. Megadnánk neki min¬dent, amire csak szüksége lehet, tenyerünkön hordoznánk, úgy szeretnénk, mint a sajátunkat, Mr. Silbey. Ha tényleg tudna se¬gíteni, én ... el sem mondhatom, mennyire hálásak lennénk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ismét a lány karjára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben az esetben, ha ön is úgy gondolja, megbeszélhet¬nénk a részleteket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívesen felkeressük az irodájában, bármikor. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Őszintén szólva, szeretném, ha kötetlenebb körülmények között találkozhatnánk. Például az önök otthonában. Így elmondhatnám az ügyfelemnek, hová kerül a pici, milyen a kap¬csolatuk a férjével, satöbbi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, persze - hagyta rá Mel lelkesen. Szóval még iro¬dád sincs, te szélhámos! - Jöjjön, amikor magának a legmegfelelőbb! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos, az elkövetkező pár hétben már nagyon be vagyok táblázva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, de kár! - sóhajtotta a lány őszinte csalódottsággal. ¬Mindenesetre, ha eddig tudtunk várni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Silbey tartott egy kis hatásszünetet, majd kedvesen elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma este épp volna egy szabad órám, ha önöknek is megfe ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerü! - ragadta meg Mel a férfi karját két kézzel. ¬EI sem mondhatom, mennyire hálás vagyok. Donovan is, és én is ... Köszönjük, Mr. Silbey! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remélem, tudok segíteni. Hét óra megfelel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tökéletes - vágta rá a lány gondolkodás nélkül, sőt, még egy-két könnycseppet is kicsikart magából a meghatottsága jeléül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a férfi elment, Mel megszakítás nélkül játszotta to¬vább a szerepét, mert biztosra vette, hogy továbbra is figyeli valaki. Gyakran megtörölgette a szemét a zsebkendőjével, és elgondolkodva az ajkához érintette az egyik ujját. Sebastian így, szipogva talált rá, a jég már régen vízzé olvadt a teájában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mary Ellen! - pillantott rá a férfi aggódva. Kisírt szeme, remegő ajka láttán megfagyott a vér az ereiben. - Drágám, mi a baj? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor megragadta a kezét, azonnal érezte, szomorúságról szó sincs. A lány izgatottsága átragadt rá is, annyira, hogy majdnem hanyatt esett. Csak megfeszített akaraterejének kö¬szönhette, hogy a döbbenet nem ütközött ki az arcára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, Donovan! - állt fel Mel, és forrón magához ölelte Sebastiant.. Lopva körülnézett a férfi válla felett, nyomban észre is vette a közeledő Gummot. - Már megint elérzékenyül¬tem - sóhajtotta, amikor a szállodatulajdonos odaért hozzájuk, majd nevetve letörölte a könnyeit. - Sajnálom, Jasper. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi baj - nyugtatta meg a férfi, és lovagiasan felaján¬lotta selyem zsebkendőjét. - Felzaklatta valaki, Mary Ellen? - Nem, dehogy - szipogott a lány mosolyogva. - Épp ellen¬kezőleg. Csodálatos hírem van! Először nem is akartam hinni a fülemnek ... Megbocsátana nekünk, Jasper? Kérem, adja át üdvözletemet Lindának! Beszélnem kell Donovannel, négyszemközt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez csak természetes - biccentett Gumm, majd búcsút in¬tett, és elsétált. Mel Sebastian vállába fúrta az arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi ez az egész? - kérdezte a férfi suttogva, és közben a lány kezét simogatta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bekapták a horgot - magyarázta Mel könnybe lábadt szemmel, reszketeg mosollyal, és hátravetette a fejét. - Az előbb egyszerűen leült mellém egy szélhámos, aki ügyvédnek adta ki magát, és felajánlotta, hogy segít nekünk a magánörökbefogadás ügyében. Tégy úgy, mintha kiugranál a bőröd¬ből örömödben! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki is ugrom! - csókolta meg Sebastian a maga örömére, és persze közönségük kedvéért is a lányt. - Mit mondott? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Merő szívjóságból, és persze egy kétségbeesetten re¬ménykedő asszony, azaz az én kedvemért meglátogat bennün¬ket ma este, hogy megtárgyalhassuk a részleteket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lekötelezve érzem magam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, én is. Lehet, hogy nem vagyok tisztánlátó, mint te, de az ő gondolataiban még én is tudtam olvasni. Úgy nézett rám, mint az eszményi balekra. Szinte hallottam, ahogyan számol¬gatta, mennyi lesz a részesedése utánunk. Gyere, menjünk ha¬za! - karolta át a férfi derekát. - Nagyon rossz itt a légkör. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos? - fordult Linda fölényesen Gummhoz, miközben fi¬gyelték, ahogy Ryanék elsétálnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mintha hordóból pecáznánk - vigyorgott a férfi elégedet¬ten, és intett a pincérnek. - Úgy kapaszkodnak a lehetőségbe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. Keveset fognak kérdez¬ni, és a lehető legtöbbet fizetni. Donovan ugyan óvatosabb al¬kat, de annyira bele van bolondulva Mary Ellenbe, bármit megtenne, hogy boldoggá tegye. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugye, megmondtam - mosolygott Linda magabiztosan. - Ez lesz az eddigi legjobb fogásunk a városban. Kiválasztottad már a gyereket? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gumm megrendelte az italt, majd hátradőlt, és rágyújtott egy cigarettára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Donovan fiút szeretne; jobb, ha eleget teszünk az óhajá¬nak, busásan meghálálja. Van egy ápolónőnk New Jerseyben, bármikor kiválaszt nekünk egy csecsemőt, egyenesen a kór¬házból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remek. Az az igazság, tényleg megkedveltem Mary El¬lent, mit szólnál, ha én szervezném meg neki a babaváró bu¬lit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pompás ötlet. Nem csodálkoznék, ha egy-két éven belül ismét igénybe vennék a szolgálatainkat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi az órájára pillantott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ideje felhívnom Harrietet, hogy kezdheti a hadműveletet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök. hogy nem nekem kell- sóhajtotta Linda viszolygó arccal. - Futkos a hideg a hátamon az öreglánytól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez az "öreglány" szervezőzseni - emlékeztette Gumm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom. És az üzlet az üzlet - bólintott a nő, majd felemelte a poharát, melyet épp ebben a pillanatban tett le eléjük a pincér. - A leendő boldog szülőkre! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A könnyen jött huszonöt lepedőre! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még jobb - ismerte el Linda. Koccintottak. - Sokkal jobb ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel tökéletesen tisztában volt a szerepével, és el is készült mindennel, mire Silbey, pontban hétkor, megérkezett. Hálás mosollyal fogadta a férfi kézfogását. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Olyan boldog vagyok, hogy eljött! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örömmel tettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány bevezette Silbeyt a tágas nappaliba, és közben lelke¬sen beszélt hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudja, még csak pár hete lakunk ebben a házban, és annyi mindenen szeretnék változtatni. Odafenn van egy szoba, amelyet csodálatos gyerekszobává lehetne alakítani. Remélem, hogy ... Donovan! - fordult Sebastianhez, aki épp az italukat töltötte ki. - Mr. Silbey megérkezett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian legalább olyan jól tudta a szerepét, mint a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Visszafogottan, sőt kissé feszülten nyújtotta át Silbeynek az italát. A kötelező formaságok után helyet foglaltak az asztal körül, Sebastian és Mel szorosan egymás mellett a kanapén, kéz a kézben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Silbey nagy kegyesen kinyitotta az aktatáskáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Feltehetnék pár kérdést, hogy egy kicsit jobban megis¬merjem önöket? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Míg Sebastian és Mel részletesen előadta életük történetét, Silbey buzgón jegyzetelt, majd annál is buzgóbban kérdezgetni kezdte őket, nem sejtvén, hogy két szövetségi ügynök hallgatja és rögzíti minden egyes szavát az egyik emeleti szo¬bában. A dolgok állásával rendkívül elégedetten, bátorítón a párra mosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, mind magánemberként, mind ügyvédként úgy gon¬dolom, önöknél tökéletesebb szülőket nem is találhatnék. El sem tudják képzelni, milyen öröm ez nekem ... Egy kisgyerek sorsáról, egész későbbi életéről van szó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az elkövetkező pár percben fontoskodó kis előadást tartott az anyagi biztonság és felelősségvállalás nélkülözhetetlenségéről, valamint az örökbe fogadott gyerekekkel járó külön kö¬telezettségekről. Mel gyomra majdnem felfordult, miközben sugárzó mosollyal csüggött Silbey minden egyes szaván. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos vagyok benne, hogy önök alaposan átgondolták a döntésüket, szándékuk komolyságához kétség sem férhet. Ugyanakkor van még valami, amiről szót kell ejtenünk, éspe¬dig a költségek. Magam is úgy érzem, otromba dolog pénzről beszélni egy csecsemő kapcsán, de sajnos nem rugaszkodha¬tunk el a valóság talajáról. Számolnunk kell az orvosi költsé¬gekkel, az édesanyának szánt összeggel, az én tiszteletdíjammal, a bírósági és nyilvántartási illetékekkel. Természetesen mindent rám bízhatnak, önöknek csak fizetniük kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Magától értetődik - bólintott Sebastian, és azt kívánta, bár kitekerhetné Silbey nyakát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ügyvédi díjelőleg huszonötezer dollár, a maradék százhuszonötezer dollárt az örökbefogadás lebonyolítása után kell csak kifizetniük. Ebben már minden benne van, a vér sze¬rinti anyának szánt összeg is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian úgy tett, mintha ellenkezni akarna - végtére is, üzletembert játszott -, de Mel megszorította a kezét, és esdek¬lő pillantást vetett rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A pénz nem akadály - sóhajtotta Sebastian, miközben megcirógatta a lány arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor rendben is volnánk - mosolygott Silbey. - Nos, az ügyfelem fiatal hölgy, hajadon. Mindenáron szeretné befejez¬ni a főiskolát, és belátta, gyermekét egyedül nevelve ez nem megy. Természetesen a rendelkezésükre bocsátom az ő és a vér szerinti apa orvosi adatait is, de ahhoz ragaszkodott, hogy minden másról szigorúan hallgassak. Ha beleegyeznek, mesélek neki önökről, és hozzáteszem, mennyire örülök, hogy ilyen nagyszerű párt sikerült találnom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, - rebegtette meg a szempilláit Mel elérzékenyülve. ¬Ahogy gondolja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Őszintén szólva pontosan ilyen nevelőszülőket szeretett volna a gyermekének, mint önök. Úgy gondolom, mindenki jól jár, ha sikerül lebonyolítanunk az ügyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány Sebastian vállára hajtotta a fejét. - Kérdezhetek valamit, Mr. Silbey? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mikor ... úgy értem, milyen hamar számíthatunk a babára? Tud erről mondani valamit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Negyvennyolc órán belül értesítem önöket a részletekről. Ami pedig a babát illeti. .. - Jóságosan elmosolyodott. - Ügyfelem azonnal elhozza hozzám, mihelyt felhívom. Biztos vagyok benne, rendkívüli megkönnyebbülés lesz a számára, ha értesül a jó hírről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel könnyes szemmel az ajtóhoz kísérte a férfit, hálálkod¬va elbúcsúztak tőle. Mikor egyedül maradt Sebastiannel, szikrázó tekintettel fordult felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Átkozott stri ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az - helyeselt a férfi, és a vállára tette a kezét. A lány körül úgy pattogtak a szikrák, mint egy földeletlen elektromos vezetékből. - Elkapjuk őket, Mel. Elkapjuk mind! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rács mögött lesznek egytől egyig! - fogadkozott a lány is, és elkezdett fel-alá járkálni. - Ugye tudod, mi következik most? Ellopnak egy csecsemőt, feltehetőleg az egyik kórház¬ból vagy magánklinikáról! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van - morogta a férfi, miközben fürkész pillantást ve¬tett Melre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem bírom elviselni még a gondolatát sem - sziszegte a lány, és háborgó gyomrára szorította a kezét. - Képzeld csak el, amikor a szegény, kórházi ágyban fekvő kismamának azt mondják, ellopták a gyerekét... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem sokáig lesz távol tőle - próbálta vigasztalni Melt Sebastian. Szeretett volna belekukkantani a gondolataiba, hát¬ha enyhítheti a fájdalmát, de a szavát adta, hogy nem teszi. - ¬Az ő szenvedése árán sikerül végleg leszámolni az egész bűnszervezettel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak eszébe jutott valami. Tisztában volt vele, sem a férfi, sem az FBI nem helyeselné az ötletet, ő ennek ellenére úgy döntött, nincs más választása, mint hogy a szívére hallgat. - Kérdezzük meg a fiúkat odafenn, hallottak-e mindent! Utána pedig - sóhajtotta -, tegyük, amit minden boldog vára¬kozásban élő pár tenne a helyünkben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagyis? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menjünk el mulatni, meséljük el a barátainknak a jó hírt, és ünnepeljünk ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel a Silver Palace halljában üldögéit, kezében pezsgő, arcán sugárzó mosoly. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kedves új barátainkra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Linda elnevette magát, és koccintott vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább a mi boldog, leendő szülőpárunkra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is tudom, hogyan köszönhetnénk meg nektek - ingatta a fejét Mel meghatottan, és hálálkodva Lindáról Gummra pillantott. - Mindkettőtöknek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan - simogatta meg a kezét a szállodatulajdonos ba¬rátságosan. - Linda csak feltette a megfelelő kérdést a megfe¬lelő helyen a barátai kedvéért. Mindketten nagyon örülünk, hogy egy ilyen apró szívességgel ekkora örömet tudtunk sze¬rezni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még alá kell majd írnunk apapírokat - vetette közbe Sebastian -, és a vér szerinti anyának is bele kell egyeznie a dologba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne féljetek, nem lesz semmi gond! -legyintett Linda. ¬Én már holnap elkezdem szervezni a babaváró bulit. Mary El¬len, mit szólnál, ha a szálloda legfelső emeletén lévő lakosztá¬lyunkban ünnepelnénk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár Mel már nagyon belefáradt az állandó sírásba, még egyszer, utoljára hagyta, hogy könnybe lábadjon a szeme. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Olyan kedvesek ... - kezdte, de közben elcsuklott a hang¬ja, és csak zokogott megállíthatatlanul. - Bocsássatok meg! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Reszkető ajakkal felállt, és elindult a női mosdó felé. Re¬mélte, Linda utána jön - így is történt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Annyira szégyellem magam, mintha nem lennék normá¬lis! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, ne mondj ilyeneket! - ült le mellé a nő, és átka¬rolta. - Azt mondják, a leendő kismamák nyugodtan sírhatnak még egy katicabogár láttán is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel bágyadtan elnevette magát, és megtörölgette a szemét. - Jó tudni. Hoznál nekem egy pohár vizet, mielőtt rendbe teszem a sminkemet? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradj csak nyugodtan, mindjárt jövök! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel úgy számította, legjobb esetben is csak húsz másod¬perce van, ezért nagyon gyorsnak kellett lennie. Kikapcsolta Linda gyöngyökkel szegélyezett retiküljét, és magabiztosan kihalászta a temérdek ajakrúzs és méregdrága parfüm közül a szálloda legfelső emeletén lévő lakosztály kulcsát. Gyorsan elrejtette nadrágkosztümje zsebében, és visszazárta a retikült. Linda másodpercekkel később tért vissza, kezében egy pohár vízzel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm - hálálkodott Mel. - Drága vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most már csak azt kellett kifundálnia, hogyan tudná húsz percre feltűnés nélkül otthagyni őket. Meghívták Lindáékat ünnepi vacsorára, de úgy döntöttek, előtte még lemennek a ka¬szinóba. Gumm lovagias házigazdaként ragaszkodott hozzá, hogy saját maga gondoskodjon az előkészületekről a szálloda éttermében, és elment. Mel az első adandó alkalommal ott¬hagyta Sebastiant meg Lindát a kocka asztal körüli tömegben. Beszállt a gyorsliftbe, és gondosan hátrahúzódott, nehogy ész¬revegyék az üvegfalon keresztül. A legfelső szintre érve ki¬szállt. Néma csend fogadta. Vetett egy gyors pillantást az órá¬jára, majd előhúzta a zsebéből a lakosztály ajtajának kulcsát, és kinyitotta a zárat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A már meglévő hangfelvételen kívül csak annyit kellett bi¬zonyítania, hogy Gumm és Linda kapcsolatban áll Silbeyvel vagy Breezeportékkal. Márpedig úgy ismerte meg Gummot, mint aki mindenről gondos feljegyzéseket őriz, méghozzá át¬tekinthető rendben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán a nyomozók felelőtlen könnyelműségnek tartják majd a részéről, hogy feljött ide, a gondolattól azonban, hogy mosolygós "barátaik" már ebben a pillanatban egy csecsemő el¬rablását tervezik, felforrt a vére. Nem tűrhette tétlenül, hogy egy ismeretlen pár ugyanazon a szenvedésen menjen keresztül, mint Stan meg Rose. Úgy érezte, van némi esélye, ezért er¬kölcsi kötelességének tartotta, hogy tegyen egy próbát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az íróasztalban nem talált semmi figyelemre méltót, saj¬nos. Öt perc már el is telt a húszból, melyet engedélyezett magának. Elszántan kutatott tovább, titkos rekeszeket keresett az asztalok aljában, hiába. Az egyik könyvespolc középső köny¬vei mögött ráakadt a titkos széfre. Ha lett volna elég ideje, boldogan megpróbálkozott volna a zár kinyitásával, de úgy döntött, nem kezd hozzá. Három perccel a kiszabott idő előtt megtalálta, amit keresett - csak körül kellett néznie a lakosz¬tály egyéb helyiségeiben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A második hálószobát szintén irodának rendezték be: ké¬nyelmes, de kissé giccses bútoraiból egyértelműen látszott, hogy Linda használja. Francia íróasztala tetején nagy, bőrkö¬téses mappa hevert. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Első látásra csak egy egyszerű számlakönyvnek tűnt, amelybe a szálloda beszerzéseit jegyezték föl. Mel már majd¬nem visszadobta az asztalra, amikor felfigyelt a dátumokra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"Jan. 21., Tampa - áru beszerezve. Jan. 22., Little Rock ¬áru átvéve. Jan. 23., Louisville - áru leszállítva. Jan. 25., Det¬roit - tízezer $ honorárium." </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elakadó lélegzettel lapozott tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">,,Máj. 5., Monterey - áru beszerezve. Máj. 6., Scuttlefield¬áru átvéve. Máj. 7. - áru leszállítva. Máj. 8. - Lubock. Máj. 11., Atlanta - tizenkétezer $ honorárium." </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">De hiszen ez David! - gondolta a lány elborzadva, és kese¬rűen szitkozódni kezdett. Minden pontosan akkor és ott történt, ahogyan a számlakönyvben szerepelt. Számtalan ilyen bejegyzés volt még benne - úgy kereskedtek a gyerekekkel, mintha csomagok lennének, melyeket postára adnak, és után¬véttel fizetnének értük ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összeszorított szájjal az utolsó oldalra lapozott, és felszis¬szent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"H. B. megrendelt egy friss, kék csomagot West Bloomfieldből (New Jersey). Átvétel: aug. 22. és 25. között. Szokásos útvonal, huszonötezer $ honorárium legkésőbb aug. 31-ig." </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mocskos ringyó! - morogta dühösen, majd becsukta a könyvet, és visszatette az asztalra. Nem kis erőfeszítésébe ke¬rült visszafognia magát, nehogy összetörjön valamit, de végül sikerült. Körülnézett, mindent úgy hagyott-e, ahogy talált, majd elindult az ajtó felé. Ekkor hirtelen hangokat hallott meg odakintről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valószínűleg magányosan sírdogál valahol - jegyezte meg Linda, miközben benyitott a lakosztály ajtaján. - Dono¬van hamar megtalálja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel villámgyorsan körülnézett, és úgy döntött, a toalettben rejtőzik el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs túl sok kedvem vele tölteni az estét - sóhajtotta Gumm. - Fogadni merek, másról se fog beszélni, mint az előírásos tejkeverékről meg a babacipőkről... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szokásos bevételünk kétszereséért én ennél többet is hajlandó lennék elviselni - mosolygott rá Linda. Hangja elhalkult, ahogy belépett a szemközti hálószobába. - Jó ötlet volt, hogy itt vacsorázzunk, ne az étteremben. Minél bensősége¬sebb a hangulat, annál hamarabb eluralkodnak rajtuk az érzel¬mek, és annál kevesebbet gondolkodnak a dolgon. Miután megkapták a gyereket, eszükbe sem jut bármit is megkérdője-lezni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Harriet is épp így gondolja. Már szólt is Ethannek, hogy kezdjék meg az akciót. Kissé meglepett, hogy személyesen idelátogatott, és megnézte őket magának. Úgy tűnik, a Frost házaspár ügye óta óvatosabb lett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel igyekezett lassan, egyenletesen lélegezni, és megérin¬tette a turmalint a gyűrűjén. Sebastian azt mondta, a kristály képes közvetíteni két ember között, akik fontosak egymás¬nak ... Most majd kiderül, gondolta, és behunyta a szemét. Gyerünk, Donovan, hozd fel ide azt a formás feneked, meg né¬mi erősítést is, ha lehet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tudta, kockázatos dologra vállalkozott, de még mindig lá¬tott rá esélyt, hogy megússza szárazon. Benyúlt a retiküljébe, megragadta a fegyverét, és ettől nyomban meg is nyugodott kissé. Nem, nem fog erőszakos eszközöket használni, döntöt¬te el magában. Mély lélegzetet vett, hogy kitisztuljon a feje, és elengedte a fegyvert. Visszasurrant a szobába, megkaparintot¬ta a számlakönyvet, és azt is a retiküljébe rejtette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az árut a chicagói összekötőnknek adják tovább - magyarázta Gumm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívesen átveszem tőlük Albuquerqueben - vágott közbe Linda. - Jól jönne még pár ezer dolcsi a szállításért ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Mel szándékosan feldöntött egy széket, ijedten fel¬kapták a fejüket. Gumm villámgyorsan a szobában termett, és hátracsavarta az álmos tekintetű Mel kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit művel, Jasper? Ez fáj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Betörsz a lakosztályomba, és még neked áll feljebb? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ... én csak ledőltem pár percre - ásított Mel elnehezült pillákkal, de ettől csak még nevetségesebb lett a hazugsága. ¬Nem hittem, hogy megharagszotok érte ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki vagy te valójában? - kérdezte Linda fenyegetően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beépített ügynök - válaszolt Gumm gúnyosan, és bólo¬gatni kezdett. - Tudnom kellett volna ... Általában messziről megérzem őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Zsaru? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Zsaru?! - bámult rájuk Mel elkerekedet szemmel, és megvonaglott. - Fogalmam sincs, miről beszéltek! Én csak feljöttem aludni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan jutott be? - kérdezte Jasper felbőszülve. Mel felmutatta a kulcsot a kezében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az enyém - bökte ki Linda, és férfit megszégyenítő módon káromkodni kezdett. - Megfújta a táskámból! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem értem, miről. .. - kezdte Mel, de Gumm visszakéz¬ből akkora pofont adott neki, hogy csengett a füle. A lány úgy döntött, taktikát változtat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben, semmi szükség rá, hogy ilyen durván játsszunk tovább - emelte fel a kezét védekezőn, és hallhatóan nyelt egyet. - Csak a munkámat végzem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Jasper megragadta a karjánál, durván beráncigálta a nappa¬liba, és rálökte a kanapéra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagyis? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézze, én csak színésznő vagyok. Donovan magánnyomozó, ő bérelt fel. - Ha sikerül még egy percig húznom az időt, nyertünk, gondolta Mel. Sebastian már úton van felfelé, ezt biztosra vette. - Csak azt tettem, amire kért. Semmi közöm a maguk dolgához, nem is érdekel. A pénz miatt vállaltam az egészet. Soha ilyen gázsit még nem ígértek nekem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gumm az íróasztalhoz lépett, és elővett a felső fiókból egy pisztolyt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit keresett itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ember, higgye el, arra nem lesz szüksége! - dadogta Mel, és nagyot nyelt. - Azt mondta, szerezzem meg a kulcsot, jöj¬jek fel, és nézzek körül az íróasztalában - mutatott a lány az ébenfa asztalra. - Nagyon izgi feladatnak tűnt, és hát, azt mondta, öt lepedőt kap ok, ha végigcsinálom ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy csóró színésznő meg egy magánnyomozó ! - hülede¬zett Linda. - Mégis, mit kezdjünk velük? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amit ilyenkor kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézzék, elég, ha füttyentenek egyet, és már itt sem vagyok. Úgy értem, eltűnök az államokból - hadarta Mel. - Nem mondom, élveztem a munkát, az a sok szép ruha meg minden, de higgyék el, tőlem nem kell tartaniuk. Nem láttam, nem hal¬lottam semmit! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eleget hallottál - vetette ellen Gumm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon rossz a memóriám ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kussolj! - csattant fel Linda. Mel vállat vont. - Fel kell hívnunk Harrietet. Azt hiszem, már visszatért Baltimore-ba, hogy kidolgozza a részleteket - dünnyögte Gumm, és idegesen a hajába túrt. - Irtó dühös lesz. Azonnal le kell fújnia mindent, mert ha nem szól idejében az ápolónőnek, abból baj lesz. Nem hozhatunk el egy gyereket csak úgy, vevő híján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lőttek a huszonötezrünknek! - nyöszörgött Linda pana¬szosan, és gyilkos pillantást vetett Melre. - Pedig kezdtelek megkedvelni, Mary Ellen ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lányhoz lépett, és a torkára szorította a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- El sem tudod képzelni, milyen élvezettel fogom végig¬nézni, ahogy Jasper elintéz - sziszegte az arcához hajolva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézzék, én ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pofa be! - üvöltött rá Linda, és a falhoz lökte. - Jasper, még ma este hívj fel valakit, hogy végezze el a piszkos mun¬kát! Elkapjuk a nyomozót is, és agyonlőjük mindkettőt az ál¬lítólagos házukban. Azt fogják hinni, csúnyán összevesztek, és ... gyilkosság utáni öngyilkosság történt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megbeszéltük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor kopogtak az ajtón, Mel gyorsan feltápászkodott. Linda, ahogyan arra számítani lehetett, ugyanilyen gyorsan betapasztotta a lány száját a kezével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szobapincér vagyok, Mr. Gumm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Átkozott vacsora! El is felejtettem - morogta Jasper, és Linda felé fordult. - Vidd a másik szobába, de ügyelj rá, hogy meg se mukkanjon! A pincér az én dolgom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szíves örömest! - vette el Linda a pisztolyt, amelyet Gumm a kezébe nyomott, és intett Melnek, hogy lóduljon a hálószobába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A szállodatulajdonos hátrasimította a haját, majd ajtót nyi¬tott a pincérnek, és betessékelte a zsúrasztallal együtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne fáradjon a terítéssei, még nem érkeztek meg a vendé¬geink! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem - lépett be Sebastiano - Jasper, hadd mutassam be Deveraux ügynököt az FBI-tól! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A másik szobában Linda káromkodni kezdett, Mel pedig szélesen elvigyorodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pardon - szólt a nőhöz udvariasan, majd teljes erejével rátaposott a lábára, és kiütötte a pisztolyt a kezéből. Sebastian ekkor nyitott be hozzájuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, Sutherland! - fordult a lány felé. Hangjában elfojtott harag érződött. - Azt hiszem, tartozol némi magyarázattal! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy perc - bólintott Mel. - Lindának is tartozom valamivel. - Azzal egy mesteri jobbegyenessel úgy kiütötte a nőt, hogy az nyomban elterült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt Rose-ért kaptad!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi cseppet sem volt elragadtatva a lány kockázatos vál¬lalkozásától, és ezt világosan értésére is adta az est hátralévő részében többször is. Deveraux is hasonlóképp vélekedett, amit Mel meglehetősen kicsinyes hozzáállásnak tartott tőle, hiszen átnyújtotta neki Gumm és Linda tevékenységének tel¬jes lajstromát, talán csak a színes pántlika hiányzott a számla¬könyvről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian mindenesetre jogosan háborodott fel, ezt a lány is elismerte. Önfejűen cselekedett, valóban, de mentségére szol¬gált, hogy kettejük közül ő rendelkezett nagyobb tapasztalattal a nyomozói szakmában. Egyébként is, végül minden úgy sült el, ahogyan eltervezte, akkor meg minek ez a felhajtás? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan ezzel a kérdéssel mentegetőzött, miközben cso¬magoltak, majd a repülőúton Montereybe, de még akkor is, mikor a férfi kocsival hazavitte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian minduntalan hosszú, titokzatos pillantással vála¬szolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én megtartottam a szavam, Mary Ellen, te pedig nem. Azt hittem, megbízhatom benned. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">E szavak hallatán Mel elhallgatott, és mélyen magába szállt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindennek már két napja, tűnődött a lány az íróasztalánál ülve. Azóta egy szó nem sok, annyit sem váltottak egymással. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még arra is hajlandó lett volna a férfi kedvéért, hogy félretegye a büszkeségét, és felhívja. Nem mintha úgy érezte vol¬na, bocsánatkéréssel tartozik neki, csak akart neki adni még egy esélyt, hogy felhagyhasson a gyerekes dacosságával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha megkeresné Morganát vagy Anastasiát, és megkérné őket, járjanak közben az érdekében. Úgy döntött, nem teszi, mert ez csak a gyenge¬ségét bizonyítaná. Végül is csak annyit szeretne, hogy ne váljanak el egymástól haragban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igazából ennél sokkal többet szeretett volna, vallotta be ma¬gának. Épp emiatt gyötrődött már napok óta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Arra az elhatározásra jutott, hogy csak egy módon rendez¬hetik közös dolgaikat. Elszántan elrúgta magát görgős székén az íróasztalától. Kinyomozza, hol van a férfi, és ha kell, falhoz szögezi - a lényeg, hogy meghallgassa. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kanyargós hegyi úton végig azt gyakorolta, mit mond majd neki, és hogyan. Próbálkozott kemény, csendes, ünnepé¬lyes, sőt még bűnbánó hangnemmel is. Miután egyik sem tűnt megfelelőnek, úgy döntött, rámenős lesz. Bedörömböl Sebastian ajtaján, és közli vele, azonnal fejezze be a hideghá¬borút, mert ő már nagyon belefáradt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha netalán nem lenne otthon, megvárja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Otthon volt. Amikor felért az ösvény tetejére, még az is fel¬tűnt neki, hogy nincsen egyedül. Még három másik autó állt a háza előtt, köztük a világ feltehetőleg leghosszabb limuzinja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kilépett az autóból, és tanácstalanul megállt mellette, nem tudván, mitévő legyen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugye, megmondtam? - szólalt meg egy női hang a háta mögött. Mel körülnézett, és megpillantott egy rendkívül szép asszonyt hosszú, lebegő, indiai ruhában. - Zöld szemű és sző¬ke - tette hozzá a nő enyhe ír kiejtéssel, és elégedetten bólin¬tott. - Tudtam, hogy bántja valami a lelkét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez igaz, drágám - hagyta rá a mellette lépkedő magas, ti¬tokzatos férfi. Majdnem kétméteres volt, ősz haját simán hát¬rafésülte, és lófarokba fogta. Lovaglónadrágban, térdig érő vadászcsizmájában fess úriember benyomását keltette. Nyaklán¬cán Viktória korabeli nagyító fityegett. - De hogy nő van a do¬logban, azt már én is rég megállapítottam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindegy - vont vállat az asszony, majd mindkét kezét Mel felé nyújtotta, és hozzálépett. - Isten hozta, drágaságom! - Köszönöm. Illetve jó napot! Nos, én tulajdonképpen Se¬bastiant... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát persze, hogy őt! - nevetett az asszony fesztelenül. - Messziről látszik magán, nem igaz, Douglas? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon csinos - jegyezte meg a férfi, miközben végig¬mérte a lányt Sebastianével jóformán megegyező szemével. Mel hamar kikövetkeztette, kikkel áll szemben. - Nekünk bez¬zeg nem szólt magáról, ami elég sokat elárul az érzelmeiről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bizonyára - felelte a lány pillanatnyi habozás után. Egy¬szer akar egy jót vitatkozni Sebastiannel, a szülei meg persze épp akkor jönnek látogatóba. - Nos, nem szeretnék zavarni. Esetleg megmondhatnák neki, hogy itt jártam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, maradjon csak! A nevem Camilla, Sebastian édes¬anyja vagyok. - Az asszony kedvesen belekarolt Melbe, és elindultak a ház felé. - Édes lányom, én igazán meg tudom ér¬teni, ha szerelmes belé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel ezekre a szavakra összerezzent, mintha áramütés érte volna. Úgy érezte, azonnal el kell menekülnie innen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, én csak ... azt hiszem, a legjobb, ha most elmegyek, és csak később keresem újra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A jelen pillanatnál nincsen fontosabb - ingatta a fejét Douglas, és barátságosan betessékelte a lányt az ajtón. - Nézd csak, Sebastian, kit hoztunk neked! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeméhez emelte a nagyítót, és fontoskodva körülnézett. - Hol lehet ez a fiú? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az emeleten - suhant be a nappaliba Morgana a konyha felől. - Szerintem épp ... Á, szia! - Szia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fagyos hangszín hallatán Mel egyre inkább úgy gondol¬ta, rossz ötlet volt eljönnie ide. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen... már megyek is. Nem tudtam, hogy most látogatnak meg bennetek a szüleitek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eljönnek olykor-olykor - felelte Morgana, és miután hosszan Mel szemébe nézett, mosolya melegebbé vált. - Belecsöppentél a kellős közepébe ... Nagyon helyes. Sebastian mindjárt jön. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem jobb lenne, ha én most... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megismerkednél a család többi tagjával is - fejezte be a mondatot Camilla vidáman, és továbbra is fogva tartva Mel karját, elindult vele a konyhába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A levegőben isteni illatok terjengtek, az asztal körül vagy féltucatnyi ember gyűlt össze. Volt közöttük egy magas, királynői tartású asszony, nevetésébe beleremegtek a falak. Épp kevergetett valamit egy lábosban. Nash egy karcsú, középko¬rú, acélszürke hajú férfi mellett ült, aki nyomban fel is pillan¬tott Melre, amikor belépett a konyhába. Pillantása úgy hatolt át a lányon, mint gombostű a lepkén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv, Me!! - integetett Nash barátságosan. Ebben a pilla¬natban már minden szem rászegeződött. Camilla azonnal magára vállalta a bemutatkozás levezénylését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez itt a sógorom, Matthew - mutatott a Nash mellett ülő férfira. - A hölgy a tűzhelynél a nővérem, Maureen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Maureen szórakozottan intett szabad kezével, majd meg¬szagolgatta a főztjét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ö pedig a másik nővérem, Bryna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">. - Isten hozta! - lépett hozzá az asszony, aki ugyanolyan gyönyörű volt, mint Morgana, és megragadta a kezét. - Ké¬rem, ne feszélyezze magát a társaságunkban! Úgy döntöttünk, meglepjük Sebastiant. Ma reggel érkeztünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, tényleg nem akarok zavarni. Örülök, hogy találkoz¬tunk, de most, ha megbocsátanak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elkésett - Sebastian már be is viharzott hozzájuk, egyik oldalán Ana, a másikon egy alacsony, tagbaszakadt, csillogó szemű férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, Sebastian! - üdvözölte a férfit Bryna, miközben mind¬végig fogva tartotta Mel kezét. - Érkezett még egy látogatód. Mel, ez itt Padrick, Ana édesapja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdvözlöm! - mosolygott rá a lány boldogan, hogy nem kell Sebastianre néznie. - Örülök, hogy megismerhetem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Padrick egyenesen Melhez lépett, és atyáskodva, kedélyes mosollyal megcsípte az arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt marad velünk vacsorára! Olyan kis soványka, ennie kell ... Maureen, százszorszépem, mi ez az isteni illat? - Gulyásleves. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Padrick Melre kacsintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Garantáltan nincs benne tarajos gőte szemgolyója, nekem el hiheti ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhiszem, és nagyon szépen köszönöm a meghívást, de nem szeretnék zavarni. - Óvatosan Sebastianre pillantott. ¬Sajnálom - mentegetőzött a férfi rezzenéstelen, kifürkészhe¬tetlen arckifejezése láttán. - Nem lett volna szabad ... Úgy értem, telefonálnom kellett volna. Később találkozunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha megbocsátotok - ragadta meg Sebastian a lány karját, épp amikor az megpróbált kisurranni mellette. - Mel nem lát¬ta még a kiscsikót a születése óta - fordult a többiek felé mint¬egy magyarázóan, azzal húzni kezdte maga után a lányt kifelé a konyhából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár tudta, gyáva dolog, Mel mégis kétségbeesett pillantást vetett maga mögé . </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De hát vendégeid vannak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ami a vendégeket illeti, egy emberként léptek a konyha¬ablakhoz, hogy nyomon követhessék a kinti eseményeket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A családtagok nem vendégek - jegyezte meg Sebastian, miután hallótávolságon kívül kerültek. - Gondolom, nem véletlenül utaztál ennyit. Szeretnél mondani valamit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, és el is mondom, mihelyt nem rángatsz így magad után!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megállt a karámnál, ahol Psziché épp szoptatta a kis¬csikót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hallgatlak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerettem volna ... Beszéltem Deveraux-val. Azt mondta, Linda, hogy enyhítse a büntetését, mindent kitálalt. Gumm és Breezeporték hosszú időre ki lesznek vonva a forgalomból, de vannak még páran, például Silbey, akire szintén ráhúzták a vi¬zes lepedőt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is beszéltem vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sejtettem, csak nem voltam benne biztos - magyarázkodott Mel, miközben zsebre dugta a kezét. - Eltart egy ideig, míg megtalálják az összes babát meg gyereket, és visszaviszik őket az igazi szüleikhez, de ... megcsináltuk, nem? - fakadt ki indulatosan. - Fogalmam sincs, miért fújod úgy fel, hogy vál¬laltam egy kis kockázatot! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian hangja megtévesztően kedvesen csengett. - Fogalmad sincs? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt tettem, amiről úgy gondoltam, az adott helyzetben a lehető legjobb megoldás - tárta szét a karját a lány, majd odébb rúgott egy göröngyöt, és a kerítéshez lépett. - Már terv¬be vették egy másik baba elrablását is, láttam a számlakönyv¬ben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amikor betörtél a gyerekkereskedők lakosztályába? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha elmondtam volna neked, mire készülök, megpróbáltál volna megállítani. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévedsz. Egészen biztos, hogy megállítottalak volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel összevonta a szemöldökét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, látod! Így azonban rengeteg szenvedést megtakarítot¬tunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És még többet tettünk kockára. - A férfi dühe, melyet egészen idáig gondosan elfojtott, most kitört belőle. - Horzso¬lás volt az arcodon, amikor rád találtam! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szakmai ártalom - legyintett a lány. - Különben is, az én arcom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te jó ég, Sutherland! Linda pisztolyt fogott rád! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy percig. Ugyan már, Donovan, ha megérem a napot, hogy nem tudok elbánni egy ilyen némberrel, mint Linda Glass, ígérem, nyugdíjba vonulok. Egyszerűen nem bírtam el¬viselni a gondolatot, hogy elraboljanak még egy kis babát. Ösztönösen cselekedtem. - Mel ékesszóló pillantása láttán a férfi dühe valamelyest enyhülni kezdett. - Talán úgy tűnt ne¬ked, hogy ki akartalak zárni a végjátékból, de nem így történt. Hiszen hívtalak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian vett egy mély lélegzetet, hogy megnyugodjon, de nem használt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ha túl későn érkezem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp időben érkeztél. Ez a lényeg, nem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az a lényeg, hogy nem bíztál bennem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyne bíztam volna! Ki másban bíztam volna, mikor ott lapultam a toalettben, és próbáltam a gyűrű segítségével üzen¬ni neked, hogy gyere, és hozd a febeseket is magaddal? Ha nem bíztam volna benned, egyszerűen csak kisurranok az aj¬tón a könyvvel együtt! - Megragadta a férfit az ingénél fogva, és határozottan megrázta. - Csak azért mertem felhívni ma¬gamra a figyelmüket, mert bíztam benned. Hagytam, hogy el¬kapjanak, mert tudtam, úton vagy az erősítéssel. Próbáltam már elmagyarázni ezt neked korábban is: biztosra vettem, Gumm és Linda kikotyog előttem olyasmit, amit Deveraux felhasználhat. A számlakönyv és a magnófelvétel jelentette a garanciát, hogy hűvösre kerülnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elfordult, és csípőre tette a kezét. Annak ellenére, hogy még mindig haragudott a lányra, érezte, van igazság abban, amit mond. Nem éppen ilyen bizalomra vágyott, de ettől még nem vonhatta kétségbe Mel őszinteségét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Komolyabb bajod is eshetett volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez a munkámmal jár. Elvileg minden ügyembe belehalhatok ... Én mégis ezt a hivatást választottam. - A lány nyelt egyet, és megköszörülte a torkát. - Nekem sem ment könnyen, hogy elfogadjalak annak, aki vagy, elhiheted. Ha azt akarod, hogy ... barátok maradjunk, neked is el kell fogadnod engem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elismerem, nem lehet kizárni, hogy esetleg helyesen cse¬lekedtél. Akkor sem tetszik a stílusod! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem sem a tiéd! - vágott vissza Mel, és lopva letörölte a könnyeit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Camilla megcsóválta a fejét a konyhaablak mögött. - Mindig makacs kölyök volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogadjunk tíz fontba, hogy a lány végül leveszi a lábáról! - kiáltott fel Padrick, miközben csattanósan megpaskol¬ta a felesége hátsó felét. - Tíz font, de semmi trükk, gyere¬kek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana lepisszegte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így nem hallunk semmit! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel csüggedten felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most legalább tudjuk, hányadán állunk. Egyébként sajná¬lom, Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit hallok? - fordult felé a férfi fölényesen, de a lány könnyei láttán nyomban elkomorult az arca. - Mary Ellen ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most nehogy vigasztalni kezdj! Nem szorulok rá. - Mel bőszen letörölte a könnyeit. - Azt teszem, amit helyesnek gondolok. És még most is úgy vélem, nem követtem el hibát, de azt sajnálom, hogy ennyire haragszol rám, mert... Istenem, mennyire utálom ezt! - Tenyerébe temette az arcát, de amikor Sebastian hozzáért, villámgyorsan hátralépett. - Ne! Ne bánj úgy velem, mint egy vigasztalásra szoruló kislánnyal! Tudom, hogy utálsz, és megértem, ha elhidegültél tőlem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhidegültem?! - Sebastian kis híján elnevette magát. ¬Azért nem kerestelek, nehogy olyat tegyek veled, amit később nagyon megbánnék! Gondoltam, lehiggadok kissé, mert a végén még úgy lehordtalak volna, hogy nem állsz többé szóba velem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aha, értem - szipogta Mel. - Sajnálom, hogy ennyire megbántottalak. Nem akartam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én sem - mosolyodott el a férfi halványan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szerette volna úgy befejezni a beszélgetést, hogy mind a ketten megőrizhessék a méltóságukat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azért jöttem, hogy ezt tisztázzuk, és hogy elmondjam, szerintem jó munkát végeztünk. Mivel ezzel vége az együttműködésünknek, azt hiszem, ideje visszaadnom a gyűrűdet. - Nem gondolta volna, hogy ilyen fájdalmas lesz lehúzni a az uj¬járól. - Látod, még a fülig szerelmes Ryan házaspár története is válással végződik ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elvette a gyűrűt, és a tenyerében melengette egy ideig. Nem kellett Mel gondolataiban olvasnia ahhoz, hogy érezze, szenved. Enyhe bűntudattal ugyan, de be kellett ismer¬nie, kimondottan jól esik neki, hogy így van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kicsit sajnálom - cirógatta meg a lány arcát. - Ugyanak¬kor örülök is, mert téged sokkal jobban kedvellek, mint Mary Ellen Ryant. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szeme elkerekedett. - Tényleg? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De mennyire! Már kezdtem kissé unalmasnak találni. Soha nem vitatkozott velem, és mindig ápoltak voltak a kör¬mei. - Gyengéden megragadta a lány nyakát, és óvatosan maga felé húzta. - A farmer is sokkal jobban áll neked, mint neki ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az biztos - bólintott Mel, és hagyta, hogy Sebastian meg¬csókolja. Egész teste megremegett a csóktói, majd újra könnybe lábadt a szeme. Átölelte a férfit. - Sebastian, szükségem van ... - kezdte volna, de az ajkuk ismét összeforrt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretném, ha ... Ó, istenem, de nehéz! - Elhúzódott a férfitól, a szemében kétségbeesés tükröződött. - Olvass a gondo¬lataimban, jó? Most, kivételesen, nemcsak megengedem, de kifejezetten erre kérlek. Más módon képtelen lennék elmon¬dani, amit érzek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian két keze közé fogta a lány arcát, a pillantása elsö¬tétült. Belenézett Mel szívébe és elméjébe, ahol pontosan azt látta, amire vágyott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm - suttogta. Csókja ezúttal becéző, már-már hí¬zelgő volt. - Miért nem tudod kimondani? Ez a szóa leghatalmasabb varázsige a világon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretném, ha úgy éreznéd, el akarom venni a sza¬badságodat. Én csak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretlek - fejezte be a férfi helyette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valahogy úgy - mosolyodott el a lány halványan. - Átléptem a saját magam által kijelölt határvonalat. Nem akartam elmondani, de úgy éreztem, jobb, ha megteszem. Így tisztessé¬ges, csak egy kicsit kínos lett volna annyi ember előtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ha azt mondom, az egész bagázs a konyhaablakból bámul bennünket, és legalább annyira élvezik az előadást, mint én? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - pördült meg Mel, majd elpirult, és hátrálni kez¬dett. - Jézusom! Nézd, most mennem kell! El sem hiszem, hogy ezt tettem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elbátortalanodva a hajába túrt, ekkor vette észre, hogy a gyűrű megint ott van az ujján. Miközben elkerekedett szem¬mel bámulta, Sebastian hozzálépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A turmalint én adtam Morganának. A kedvenc kristályom volt. Megkértem, csináltasson gyűrűt belőle. Neked. Csak ne¬ked - ismételte, és megvárta, míg a lány a szemébe néz. ¬Mert te vagy az egyetlen, aki ezt a gyűrűt hordhatja. Te vagy az, akivel szeretném megosztani az életem. Már másodszor húzom az ujjadra, és mind a kétszer megfogadtam magamban valamit. - Kinyújtotta a kezét Mel felé. - Most éppen azt, hogy soha, senki nem fog jobban szeretni nálam.<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány könnyei felszáradtak, aggodalma is úgy párolgott el, mint a kámfor. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Komolyan mondod? A férfi elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, Sutherland. Hazudok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel boldogan a férfi karjába vetette magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van fél tucat tanúm, aki bármikor bizonyíthatja az ellen¬kezőjét... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A konyhaablakból hallatszó tapsvihar mindkettőjüket meg¬nevettette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy szeretlek, Donovan! Én is ígérek valamit, jó? Ígé¬rem, hogy színessé teszem az életed. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megpördült, karjában a lánnyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem kétlem. - Megcsókolta Melt még egyszer, hosszan, majd kézen fogta. </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-30090105607970434082010-11-03T11:25:00.000-07:002010-11-03T11:26:36.376-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 8. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">8. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel világéletében óvatos volt. Gyakran vállalt kockázatot, de mindig számolt a következményekkel. Sebastiannel kapcsolatban azonban minden olyan kiszámíthatatlannak tűnt, és állandóan a megérzéseire kellett hagyatkozni. Bár józan esze könyörgött, mentse, ami menthető, és fusson, amerre lát, vala¬mi odabenn azt súgta, maradjon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bízhat benne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi még mindig a karjában tartotta a lány vágytól resz¬kető testét. Melt nem szemérmetessége tartotta vissza attól, hogy Sebastiant magával rántsa az ágyra. Sohasem tartotta magát szexbombának, de szégyenkeznie sem kellett semmilyen szempontból. Egyszerűen csak szeretett volna még egy¬szer, utoljára Sebastian szemébe nézni, mielőtt az övé lesz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan azt látta benne, amire vágyott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lassan elmosolyodott. Hagyta, hogy a férfi az ágyra fektes¬se, és miközben fölé hajolt, Mel érezte, élete legkellemesebb csapdájába esett - a selyemlepedő meg Sebastian közé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi lassan végigcirógatta a combját, csípőjét, majd el¬időzött a mellénél, végül megsimogatta a nyakát és az arcát is. Amikor a lány minden ízében remegni kezdett, Sebastian gyengéden a hajába markolt, és harapdálni kezdte az alsó aj¬kát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Testük olyan szorosan fonódott össze, hogy Mel érezte a férfi izmainak minden rezdülését. Egy farkas ereje feszült bennük, egy farkasé, mely csak arra várt, hogy kiszabadulhasson. Kielégíthetetlen, birtokló csókjától szertefoszlott minden gon¬dolat Mel fejében, hogy elfeledettnek hitt érzések, vágyak és szenvedélyek foglalják el a helyüket. Úgy érezte, mintha le¬mondana Sebastian kedvéért a saját akaratáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi azonnal tudta, hogy a lány megadta magát - Mel tes¬te egyszerre feszült puhán és keményen az övének, ajka reszketett, miközben sóváran várta, amit az ő ajka adhat. Úgy ha¬sított Sebastianbe a hév, mint egy ezüstpenge, és egykettőre lehámozta róla az illem meg jólneveltség vékony burkát. Zi¬hálva adta át magát a vágynak, mint egy tüzes mén, amikor megérzi a kanca illatát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hátravetette a fejét, szeme sötéten csillant, mint az éjfél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Telve volt nyughatatlan hevülettel, vad, szilaj szenvedéllyel, és ... diadalmasan feltörő erővel. Olyan erővel, melynek láttán a lány félelmében visszafojtotta a lélegzetét, majd kéjesen fel¬nyögött a mámortól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nem hagyta ki a kedvező pillanatot. Egyetlen rán¬tással letépte Melről a blúzát, és simogatta, ahol érte. A lány pillái megremegtek, teste ívben hátrafeszült. Válaszul ő is megragadta a férfi ingét, és akkorát rántott rajta, hogy szerte¬szét repültek a gombjai, az anyag pedig recsegve hasadt fel a varrásnál. Amikor meztelen bőrük egymáshoz ért, hosszan, elégedetten felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nem sok gondolkodási időt hagyott neki - úgy¬szólván semmit. Tomboló viharba hajszolta mindkettejüket, melyben mennydörgött az ég, süvített a szél, cikáztak a villá¬mok. Ajka, ujjai minden boszorkányság nélkül is mágikus erő¬vel bírtak, hiszen magukkal ragadták Melt egy másik világba, a rózsás alkonyon, az éppen ébredező éjszakai madarak dalán is túlra, ahol nem létezik más, csak szédítő sebesség, leírhatatlan mámor és egy olyan nyelv suttogása, melyet nem értett csak érzett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mi ez? Varázsige? Mantra? Egy régen halott szerelmespár egymásnak elsuttogott ígéretei? Ez a hang önmagában is levette volna a lábáról, hát még a férfi simogatásaival és egyre hevesebbé váló csókjaival elegyítve! Csoda, ha egyre többet és többet akart? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Milyen nagylelkű, gondolta magában Sebastiano Erős és odaadó. Az alkony vöröses fényében a lány bőre úgy ragyogott, mint a kitömi készülő vulkán öle, forrón és lüktetőn kínálkozott föl minden érintés perzselő kéjére. Karcsú volt, nőies, rafináltan mozgékony és mégis kislányosan érzékeny. A férfi hallotta visszafojtott zihálását, érezte hátába mélyedő körmeit, ahogy elérte a gyönyör csúcsát, ahová együtt, egy-mást segítve repültek fel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Mel keze ernyedten aláhullt Sebastian izzadtságtól fénylő válláról, a férfi ismét támadásba lendült. Vad vágyának, gyakorlott mozdulatainak köszönhetően a lány hamarosan még magasabbra szárnyalt, mint az imént, és a beteljesülés pillanatában a nevét suttogta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megrázta a fejét, hogy kitisztuljon a látása. Ami¬kor ismét megjelent előtte Mel arca, félig lehunyt, mámoros pillantású szeme, csókjától duzzadt ajka, hamiskásan elmoso¬lyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most jövök én ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány körülfonta kezével-lábával, és arra gondolt, a va¬rázslatnak van olyan formája, melyhez nem kell más, csak két szív, mely egyet akar. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mintha zenét hallott volna, bájos, nyugtató tündérzenét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melnek fogalma sem volt, létezik-e egyáltalán ilyesmi, min¬denesetre elmosolyodott, és a másik oldalára fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyedül feküdt az ágyon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Villámgyorsan éberré vált, és felült. Bár az éjszaka koromsötétjében nem látott semmit, mégis tudta, a szobában nincsen rajta kívül senki. Egyedül maradt Sebastian szobájában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kitapogatta az éjjeli lámpa kapcsolóját az ágy mellett, és hunyorgott, míg a szeme meg nem szokta a fényt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak, mert egyedül van az ágyban, még nem fog kiabálni a férfi után, határozta el. Ehelyett kikászálódott a takaró alól, magára kapta a padlóról Sebastian szakadt ingét, és a zene nyomába indult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mintha nem is egy irányból szólna, állapította meg hamaro¬san magában. Halkan bár, mint a suttogás, de körülölelte minden oldalról. Akárhogy hegyezte is a fülét, lehetetlennek tűnt eldönteni, énekhangot hall-e vagy esetleg valamilyen fúvós hangszert - a bájos zeneszó egyszerre volt titokzatos és elbű¬völő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy ideig csak együtt hullámzott vele, és rótta a ház folyo¬sóit a megérzésére hallgatva. A hang nem lett hangosabb vagy halkabb, de egy idő után folyékonyabbá vált, behatolt a bőre alá, az agyába. Balra fordult, és felsétált egy rövidebb lépcsőn. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megpillantotta a gyertyalángok éteri villódzását, mely kis¬vártatva aranyos ragyogássá erősödött, mihelyt a folyosó végi szobához ért. A levegőben forró viasz és szantálfüstölő átható illata terjengett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megállt az ajtóban, és elakadt a lélegzete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A szoba elég kicsinek tűnt, a kamra elnevezés talán jobban illett volna rá. A falakat halvány, meleg színű faburkolat fedte, melyet most még több tucat vékony, fehér gyertya aranyló fénye is megvilágított. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az apró helyiségnek három, holdsarló alakú ablaka volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel már látta őket odakintről, tudta, ez a ház legmagasabban elhelyezkedő szobája, melyből a tengerre és a parti sziklákra nyílik kilátás. A nyitott tetőablakon keresztül beragyogtak a fényes csillagok, és beáradt az éjszaka friss levegője. Az asztal, a székek, az állványok egy középkori kastély hangulatát idézték. Ebbe a környezetbe jól illeszkedtek a különféle kristálygömbök, színes tálak, ezüsttükrök, hegyikristály pálcák és ékkövekkel kirakott kelyhek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nem hitt a mágiában, tudta, hogy a varázslónak min¬dig van egy trükkös fiókja a szekrényében, és egy szív ász a ruhaujjában. Mégis most, hogy ott állt az ajtóban, érezte, itt lüktet a levegő, és olyan titkok otthona ez a hely, melyekről ál¬modni sem mert volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian a szoba közepén ült, Melnek háttal, egy ezüst öt¬ágú csillagon belül, mely a parketta mintázatába illeszkedett. Nem mozdult, nem szólt. Bár a lány mindig nehezen küzdötte le kíváncsi természetét, érezte, most nem zavarhatja meg ma¬gányában. Hátralépett, és elindult visszafelé, de a férfi utá¬naszólt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem akartalak felébreszteni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem ébresztettél fel - nyugtatta meg Sebastiant Mel, miközben az ing megmaradt gombjaival játszadozott. - A zené¬re ébredtem. Az is lehet, hogy már korábban felébredtem, és kíváncsi lettem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hiába nézett körül alaposan, sehol nem látta a hifitornyot, de még egy magnót sem. Zavartan pislogni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- ... honnan jöhet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az éjszakából jön - felelte a férfi, és felállt. Bár a lány nem tartotta magát különösebben szégyenlősnek, most mégis fülig pirult Sebastian meztelensége láttán. A férfi Mel felé nyújtotta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj, nem akartalak zavarni! - kezdte újra a lány.¬ Igaz, furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mi ez a sok érdekes holmi, de ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem zavarsz - biztosította Sebastian. Mel habozása láttán közelebb lépett hozzá, majd kézen fogta. - Azért jöttem fel, hogy összeszedjem a gondolataimat. Melletted képtelen let¬tem volna rá. - Belecsókolt a lány tenyerébe. - Az erős érzé¬sek könnyen elhomályosíthatják a tisztánlátást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszem, jobban tettem volna, ha hazamegyek. Az ügy most a legfontosabb ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Okosan döntöttél, hogy maradtál - hajolt hozzá Sebastian, és gyengéden megcsókolta. - Tényleg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, az az igazság - magyarázta zavartan a lány, mi¬közben, biztos, ami biztos, kissé elhátrált a férfitól -, hogy általában nem csinálok ... ilyesmit. . </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nem tudott betelni Mel szépségével - olyan fia¬talnak és törékenynek látszott, ahogy ott állt abban a szakadt férfiingben, szerelmeskedéstől és alvástói kócos hajjal, meg¬szeppent arccal, tágra nyílt szemmel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhiszem. Azonban hadd jegyezzem meg, most, hogy ve¬lem kivételt tettél: elképesztő tehetséged van ebben az "ilyes¬mi"-ben ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább ne beszéljünk róla! - kérte a lány, de közben ön¬kéntelenül is elmosolyodott. Ami azt illeti, a férfinak igaza van: tényleg brillírozott az este. Mindketten büszkék lehetnek a teljesítményükre. - Azért kösz. Gyakran üldögélsz meztele¬nül a padlón, gyertyafényben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak ha kedvem szottyan rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel, miután összeszedte a bátorságát, belépett a szobába, és sorra kézbe vette a különös tárgyakat. A több száz éves jóstü¬kör láttán elismerően bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez valami mágikus tükör, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Olyan aranyos volt, miközben gyanakodva méregette a fel¬becsülhetetlen értékű műremeket, hogy Sebastian a legszívesebben összevissza csókolta volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Állítólag Niniané volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kié? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ejnye, Sutherland, boszorkányügyekben ilyen hiányos a műveltséged? Ninian az egyik leghíresebb varázslónő volt, még a nagy Merlint is sikerült bebörtönöznie egyszer a saját kristálybarlangjába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha te mondod! - vont váll at a lány. Közelebbről is megnézte a tükröt, de miután nem látott többet benne holmi csinos kis régiségnél, letette, hogy helyette egy füstös kvarckristály gömböt vegyen a kezébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ez mire jó? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Például gyönyörködni lehet benne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian soha nem szorult a jóstükör vagy a kristálygömb segítségére a tisztánlátáshoz, részben hagyomány tiszteletből, részben a szépségük miatt vette magát körül ezekkel a tár¬gyakkal. Élvezettel figyelte, ahogyan Mel összevont szemöldökkel, sanda pillantással méregeti a mágikus hatalom e régi eszközeit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerette volna megajándékozni valamivel, valami apróság¬gal. Eszébe jutott, milyen szomorúan beszélt arról Mel, hogy már nem is emlékszik az édesapjára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretnél látni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mármint mit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami mást - felelte a férfi titokzatosan, és a lányhoz lépett. - Gyere velem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian egyik kezével megragadta a kristálygömböt, a másikkal Mel ujjait, és magával húzta a lányt az ötágú ezüst¬csillag közepébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Térdelj le! - kérte a férfi, és miután a lány engedelmeskedett, mellé térdelt. - Múlt, vagy jövő? Melyiket szeretnéd? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel zavartan elnevette magát, és ráült a sarkára. - Most nem kellene turbánt viselned? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Képzeld a fejemre! - mosolygott Sebastian, és megérintette a lány arcát. - Ha jól sejtem, inkább a múltat választanád. A jövődet kizárólag te szeretnéd alakítani. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben igazad van, de ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tedd a kezedet a gömbre! Nincs mitől félned. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem félek - vetett a férfira egy rosszalló pillantást Mel, majd nagyot sóhajtott, és bizonytalanul a gömbre helyezte a kezét. - Végül is ez csak egy üvegdarab ... Igaz, még soha nem csináltam ilyesmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megtámasztotta alulról a lány kezét, és elmosolyo¬dott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt a gömböt Bryna nagynénémtől, Morgana édesanyjá¬tól kaptam ajándékba, mikor megkereszteltek. Kisfiú korom¬ban valami olyasmit jelentett nekem, mint a biztonsági kerék egy gyerekbiciklin. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel simának és hűvösnek érezte a gömböt, mint egy hegyi tó tükrét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem is volt valami hasonló játékom ... Egy fekete, mű¬anyag varázsgömb, amelynek kérdéseket kellett feltenni, és ha megráztad, megjelent rajta egy írás. Nekem általában azt írta, hogy "bizonytalan a válasz, próbáld újra!" </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian ismét elmosolyodott; nagyon bájosnak találta a lány izgatott várakozástól kipirult arcát. Lassan megtölteke¬zett az erővel, mely édesen áradt szét benne, és szilaj izzással hevítette, mint a nemes bor. Elhatározta, hogy most csak egy egyszerű képsort mutat a lánynak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézz bele! - kérte Melt. Hangja különösen visszhangzott a kicsi szobában. - És láss! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány érezte, egy erő a gömbre vonzza a pillantását. Elein¬te csak a finom vonalakat látta a kristály belsejében, melyek a gyertyafényt a szivárvány színeire törték. Ezt árnyak követték, majd árnyak az árnyakon belül, végül formák bukkantak a fel¬színre, és vérző színek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó! - suttogta Mel. A gömböt már nem érezte hűvösnek, inkább nagyon is melegnek, mint a nap sugarát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Láss! - parancsolta a férfi újra, de szavai ezúttal a lány fe¬jében szóltak. - A szíveddel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megpillantotta édesanyját, fiatalon, szépsége teljében látta őt, annak ellenére, hogy most is vastagon kihúzta a szemöldökét, és a rúzsa is több árnyalattal világosabbnak tűnt a kelleténél. Mégis, a derű átsugárzott erősen túlsminkelt arcán, és ragyogóvá tette. Haja szőke volt, egyenes, vállig érő. Melegen rámosolygott egy fehér egyenruhában feszítő fiatalemberre, aki hetykén oldalra csapott matrózsapkát vi¬selt, és egy kétéves, rózsaszín tüllszoknyás, fekete szandálos, fehér csipkezoknis kislányt tartott a karjában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az a kislány én vagyok! - hasított belé Melbe a felismerés. A háttérben egy hajó ringatózott - egy nagy, szürke hadiha¬jó. A katonazenekar lelkesen fújta a magáét, a parton emberek nyüzsögtek. Mindenki egyszerre beszélt, ezért nem értette a szavakat, csak a hangjukat hallotta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ekkor feldobta a levegőbe, magasra. A lány szédült, és érezte, ahogyan a gyomra megemelkedik Sebastian gyertyafényes szobájában. A két erős kar elkapta, és megint nem létezett más, csak szeretet, bizalom és ártatlanság. Édesapja büszkén, ugyanakkor várakozásteljes izgalommal nézett rá, majd szorosan magához ölelte. Egy pillanatra érezte arcsze¬szének fanyar, férfias illatát. Megcsiklandozta az oldalát, mire ő gügyögve felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kicsit megváltozott a kép - most már a földön állt, édes¬anyja kezét fogta, és figyelte, ahogyan a szülei megcsókolják egymást. Milyen forró volt az a csók! Végül az édesapja jó¬kedvűen szalutált nekik, a hátára vetette a katonazsákját, és elindult a hajó felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gömb Mel kezében ismét halott kristállyá változott, melynek belső vonalai a gyertyafényt a szivárvány színeire törték. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az apám - suttogta a lány, és minden bizonnyal elejti a gömböt, ha Sebastian keze nem tartja alulról. - Láttam az apámat... Tengerésznek szegődött, mert körbe akarta utazni a vi¬lágot. Norfolkban szállt hajóra kétéves koromban ... Én ugyan nem emlékszem semmire, de édesanyám mesélt arról a napról. Hogy milyen izgatottan vágott neki a "nagy kalandnak" ... ¬Elcsuklott a hangja, egy percig csak térdelt, szótlanul. - Pár hónappal később viharba kerültek a Földközi-tengeren, és megfulladt. Huszonkét éves volt, tulajdonképpen még gyerek ... Anyának vannak fényképei róla, de azokon nem lát¬szik, milyen fiata! - A lány vetett még egy utolsó pillantást a gömbre, majd felnézett Sebastianre. - Állítólag örököltem a szemét... - Egy ideig csak meredt maga elé, megvárta, míg le¬csillapodik a szívverése. - Tényleg őt láttam, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - bólintott a férfi, és megcirógatta a haját. - Nem akartam, hogy elszomorodj, Mary Ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagyok szomorú, csak ... sajnálom - sóhajtotta Mel. ¬Sajnálom, hogy nem emlékszem rá, de azt is sajnálom, hogy édesanyám képtelen nem emlékezni rá. Jó volt együtt látni ket¬tejüket, illetve hármunkat egyszer ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian kezébe gurította a gömböt. -Köszönöm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez csak jelentéktelen apróság ahhoz képest, amit én kaptam tőled. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért, mit kaptál tőlem? - kérdezte csodálkozva a lány, miközben a férfi felállt, és a helyére tette a kristályt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Téged. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát ... - köszörülte meg a torkát Mel, és lassan ő is felemelkedett. - Azért ezt így nem mondanám. - Akkor hogy mondanád? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak összeszorult a gyomra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is tudom ... Végül is mindketten felnőttek vagyunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ahogy mondod - bólintott Sebastian, és elindult Mel felé. A lány, saját maga számára is meglepő módon, hátrálni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Függetlenek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felelősségteljesek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De még mennyire! - simogatta meg a férfi Mel haját. - Már régóta szeretnélek gyertyafényben látni, Mary Ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne kezdd már megint, kérlek! - húzódott el a lány Sebas¬tian keze elől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit ne kezdjek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hívj Mary Ellennek, és ne gyere ezzel a gyertyafény - hegedűmuzsika szöveggel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi végig futtatta egyik ujját Mel nyakán. - Nem szereted a romantikus ... kalandokat? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem erről van szó ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azok után, amit a gömbben látott, nem csoda, ha kissé nehezen tudott úrrá lenni az érzelmei fölött. Szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy a legalapvetőbb szabály, melyben megegyeztek, még mindig érvényes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyszerűen nincs szükségem rájuk. Mit kezdenék velük? Szerintem mindketten jobban járunk, ha előre tisztázzuk, mihez tartsuk magunkat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért, mihez kellene tartanunk magunkat? - érdeklődött Sebastian kíváncsian, és átölelte a lány derekát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint mondtam, felelősségteljes, független felnőttek vagyunk, akik mellesleg ... vonzódnak egymáshoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megcsókolta Mel halántékát. - Eddig mindennel egyetértek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így hát fontos, hogy józanul kezeljük a kapcsolatunkat, különben ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, értem. Nos, ebben eltér a véleményünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyhogy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian végigsimított a lány oldalán, a derekától a melléig. - Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék józan maradni. Mel térde megcsuklott, a feje hátrahanyatlott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig be kell tartanod a ... fontossági sorrendet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp azt teszem - nyugtatta meg a férfi, és szájon csókolta. - Most például az a legfontosabb, hogy szerelmeskedjek veled az észvesztésig, hogy ezt a sok érvet, elvet meg szabályt legyőzze benned a szenvedély, és helyükben csak a gyönyör maradjon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ... - kezdte a lány bizonytalanul, de azután készségesen hagyta, hogy Sebastian magával húzza a padlóra. - Hát jó. Kezdetnek ez a fontossági sorrend sem rossz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel sokkal hatékonyabban tudott dolgozni, ha összeállított egy listát a teendőiről, így hát másnap este leült az íróasztalához, és próbált összedobni egyet. Ez volt az első szabad órája azóta, hogy délelőtt tízkor szélsebesen elviharzott Sebastian házából, hullafáradtan, és már akkor is jócskán késésben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Soha nem szokott késni. Persze, boszorkánnyal sem szerel¬meskedett még soha. Ez a hónap az "életében először" -ök hó¬napjának bizonyult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha nem lett volna találkozója, nem várt volna rá ennyi pa¬pírmunka és nem kellett volna bíróságra mennie, talán el sem jön a férfitól. Sebastian meg is tett mindent, hogy visszatartsa, gondolta elégedetten, miközben mosolyogva rágcsálta ceruzá¬ja végét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Különös erőkkel rendelkezik, az biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A munka mindenesetre nem vár, emlékeztette magát. Nem nyugszik, míg le nem zárja ezt az ügyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerencsére adódott közben egy új, ígéretes fejlemény: a New Hampshire-i rendőrségnek sikerült elfognia James T. Parklandet. Az egyik rendőrőrmester rendkívül készséges vi¬selkedett vele, részben, mert tőle kapta a tippet, részben, mert hasonlóan ki nem állhatta az FBI-t, akik most természetesen átvették az irányítást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az őrmester még Parkland kihallgatási jegyzőkönyvét is elfaxolta neki titokban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel már el lehetett indulni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Parklandből sikerült kiszedni az uzsorás nevét, akinek tar¬tozott. A lány úgy döntött, maga ered a fickó nyomába, ami azt jelentette, kis szerencsével pár napot a Tahou-tónál tölthet. Ezután persze meg kellett győznie Deveraux-t, aki legszívesebben mindenhová a saját ügynökeit küldte volna, hogy nála és Sebastiannél eszményibb csalit nem találhat. Számos érvvel kellett előhozakodnia, mire a nyomozó ráállt a dologra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az, hogy a Merrick-ügyet neki sikerült lezárnia, nyilván előnyére vált, de biztosra vette, hogy önmagában még nem lett volna elég. Hiába szerzett nevet a szakmájában, Deveraux, mint minden FBI-ügynök, ellenezte magánnyomozók bevoná¬sát az ügybe. Sebastian együttműködése azonban nagyon nyo¬mós érvnek bizonyult. Talán azzal sikerült végleg a maga ol¬dalára billentenie a mérleg nyelvét, hogy minden dicsőségről lemondott a febesek javára, azaz hivatalosan továbbra is az övék maradt az ügy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még tart a fogadóórája, kérem? - nyitott be Sebastian az iroda ajtaján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel igyekezett nem tudomást venni a gyomrában jelentkező remegésről, és elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, tulajdonképpen öt perc múlva zárok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint jól időzítettem. Nézzenek oda! - húzta fel a férfi a lányt a kezénél fogva, és megcsodálta elegáns, őszibarackszínű kosztümjét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Késő délután a bíróságra kell mennem - magyarázta Mel. Amikor Sebastian játszadozni kezdett a gyöngysorával a nyakán, Mel zavarában kihúzta magát. - Válási ügy. Elég gusztustalan ... Mindenesetre igyekszem olyan nőiesnek tűnni, amennyire csak lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sikerült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De milyen áron! Kétszer annyi időmbe és erőfeszítésembe került az öltözködés, mint egyébként... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nekidőlt az íróasztalának, és átnyújtott egy papírlapot a férfinak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kaptam egy példányt Parkland vallomásából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez gyorsan ment. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amint látod, elég szánalmas alak. Azt állítja, végső két¬ségbeesésében sodródott bele az ügybe, nem akart ő fájdalmat okozni senkinek sem, csak átcsaptak a feje felett a hullámok. Rengeteg pénzt vesztett szerencsejátékon, komoly adósságba verte magát. Félt, hogy kicsinálják, bla-bla-bla. - Gyors, egy¬általán nem nőies mozdulattal jelezte, mi a véleménye Parkland mentegetőzéséről. - Csak azon csodálkozom, miért nem említette, mekkora megrázkódtatást jelentett a számára, hogy nem kapott gyerekkorában kis piros teherautót az édes¬apjától karácsonyra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fizetni fog a tettéért - bólogatott Sebastian. - Akár szá¬nalmas, akár nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. Egyébként nemcsak szánalmas, hanem ostoba is. Azzal, hogy átvitte Davidet az államhatáron, sokat rontott a helyzetén. – Mel lerúgta magáról magas sarkú cipőjét, és meg¬dörgölte a lábikráját a talpával. - Állítólag telefonon bízták meg a munkával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hihetően hangzik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem is. Kérsz valamit inni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ühüm - bólintott a férfi, és míg a lány kiment a konyhába, átfutotta még egyszer a kihallgatási jegyzőkönyvet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ötezer dollárt kapott a rablásért. Nem valami jó üzlet, ha figyelembe vesszük, milyen ítéletnek néz elébe - csóválta meg a fejét Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Észrevette, hogy Sebastian időközben utána jött, és ott áll mögötte a konyhaajtóban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, itt vagy? Tessék - nyújtotta felé az üdítőjét. - Három¬ezer-ötszáz dollárral tartozott annak a kaszinónak a Tahou¬-tónál, és tudta, ha nem fizet, úgy átrendezik az arcvonásait, hogy az anyja sem ismer rá. Így hát fogta magát, és elrabolta Davidet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amíg Mel beszélt, a férfi érdeklődve körülnézett a konyhá¬ban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért pont Davidet? - kérdezte, és követte a lányt a szom¬szédos szobába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyszerű. Parkland öt hónappal ezelőtt bevitte Stanhez a kocsiját a szervizbe. Stan olyan büszke a fiára, hogy fűnek- fának mutogatja a fényképét. Parkland úgy döntött, a gyerek¬rablás még mindig jobb, mint a plasztikai műtét egy baseball¬ütővel, és a szerelő fiára esett a választása. Emlékezett rá, David milyen helyes, aranyos kisfiú, és bármennyire ostoba is, azt még ő is tudja, minél helyesebb egy gyerek, annál kelen-dőbb. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megdörgölte az állát, és körülnézett a lány háló¬szobájában. Onnan gondolta, hogy hálószoba, mert egy keskeny, vetetlen ágy díszelgett a közepén, bár ezen az alapon nappali is lehetett volna. A széken halomban álltak a könyvek és a színes újságok; a hordozható kistévé egy ingatag virágtar¬tón helyezkedett el, a pisztráng alakú lámpa pedig a sarokban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te itt laksz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aha - bólintott Mel, és odébb rúgott egy pár bakancsot az útjából. - A szobalány szabadságon van. Már egy éve. Szóval - ¬folytatta, miközben helyet foglalt egy fiókos szekrényen, me¬lyen ott díszelgett majdnem mind az ötven állam matricája -, minden utasítást megkapott X. úrtól telefonon. Találkozott a vö¬rös hajú nővel az előre megbeszélt helyen, és elcserélte Davidet egy készpénzt tartalmazó borítékra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ámuló pillantást vetett a szoba falán ékeskedő filmplakátokra és filmsorozat poszterekre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondd csak, figyelsz te rám egyáltalán? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian a lány felé fordult, és elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csupa fül vagyok. Ami azt illeti, elég szokatlan ízlésed van... Nem sokan mernék a narancssárgát lilával keverni ugyanabban a szobában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én szeretem az élénk színeket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A piros csíkps lepedőről nem is beszélve ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Árleszállításon vettem - intette le Mel türelmetlenül. - Lefekvés előtt úgyis leoltom a villanyt, akkor meg nem mindegy? Még valami észrevétel a lakberendezési szokása¬immal kapcsolatban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Várj, körülnézek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felvett egy fakutya alakú tálat, melyben rengeteg apró-cseprő dolog hányódott: gombostű, biztostű, gombok, egy huszonkét kaliberes golyó meg egy tolvajkulcs. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagyok kínosan pedáns, az biztos. A rendszerező ké¬pességemet csak a munkámban szoktam kamatoztatni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy. - Sebastian letette a tálat, és felvett egy köny¬vet. - Médiumok kézikönyve? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kiváncsi voltam erre-arra - vont vállat a lány morcos képpel. - Pár hete vettem ki a könyvtárból. - Mire jutottál? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Arra, hogy semmi köze ahhoz, amit csinálsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt én is elmondhattam volna - vigyorgott rá a férfi, miközben félredobta a könyvet. - Ennek a szobának viszont nagyon sok köze van hozzád. Mint ahogyan az irodádnak is. A gondolataidban ugyanolyan rend van, mint az irattartó szekré¬nyedben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel nem tudta pontosan, ez most bók akar-e lenni, vagy le¬tolás. Sebastian pillantása láttán azonban megszólalt a fejében a vészcsengő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, Donovan ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami viszont az érzelmeidet illeti - folytatta a férfi zavartalanul, és tett egy lépést a lány felé -, azok kuszák. Nagyon is. Kuszák és színesek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian újra játszadozni kezdett Mel gyöngysorával, de a lány ezúttal nem hagyta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp azon igyekszem, hogy szakmai beszélgetést folytas¬sak veled, nem vetted észre? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tíz perce még azt mondtad, öt perc múlva zársz, nem em¬lékszel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem kötött a munkarendem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az enyém sem - vetett egy sokatmondó pillantást Melre a férfi, majd kigombolta a kosztümje legfelső gombját. - A reggeli szerelmeskedésünk óta csak arra tudok gondolni, hogy meg kellene ismételnünk ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány bőre felforrósodott Sebastian érintésétől; érezte nem túl meggyőzően ellenkezik, miközben a férfi sorra szétnyitogatta a gombjait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kissé egyoldalú lett a gondolkodásmódod, attól tartok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elégedetten szemlélte Mel fedetlenül maradt női¬es idomait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévedsz, nagyon is sokoldalú ... Egyébként intéztem ezt-¬azt, aminek örülni fogsz. Szakmailag. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány épp időben fordította el a fejét, hogy elkerüljön egy csókot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Halljuk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hosszan beszélgettem Deveraux ügynökkel és a felettesével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel kiszabadította magát a férfi karjából. - Mikor? Miről? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradjunk annyiban, hogy pár napig még hagynunk kell őket főni a saját levükben. Türelem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is beszélni akarok vele! Szerintem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Várj vele holnapig, jó? Legkésőbb holnapután megadja magát, hidd el! - Megragadta a lány mindkét kezét, és a háta mögé szorította. Ujjai bilincsként fonódtak össze a csuklóján. ¬Minden úgy történik, ahogyan történnie kell, méghozzá hamar. Azt is tudom, mikor, azt is, hogy hol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A ma este csak a tiéd meg az enyém. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Mondd ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább mutatom - dünnyögte Sebastiano - Megmutatom, milyen egyszerű nem gondolni, nem érezni, nem akarni semmi mást. - Finoman harapdálni kezdte a lány alsó ajkát. - Ed¬dig egyáltalán nem viselkedtem veled gyengéden. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Emiatt ne fájjon a fejed! - mosolygott a lány hamiskásan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is azért mondtam, mert bűntudatom lenne, vagy ilyesmi - mosolygott vissza a férfi, és hűvös csókkal enyhítet¬te a harapdálás fájdalmát. - Csak tudod most, hogy ebben a nőies kosztümben látlak, szeretnék úgy bánni veled, mint egy igazi lovag a szíve hölgyével. Míg teljesen el nem veszted az eszed ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor csiklandozni kezdte a nyelvével Mel nyakát, a lány fojtottan felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem te már elvesztetted a tiédet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, még csak most kezdem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szabad kezével lehámozta Mel kosztümkabátját. A lány át¬tetsző, pasztellszínű blúzt viselt alatta, amelyről Sebastiannek kerti összejövetelek és udvariaskodós teadélutánok jutottak az eszébe. Miközben Mel ajkát és nyakát csókolgatta, ujjai be¬kúsztak a blúz, majd a csipkés melltartó alá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány már most reszketett a vágytól. Eleinte képtelenség¬nek tartotta volna, hogy a férfi csak így hátraszorítja a kezét, ő pedig hagyja, de azután egyre izgalmasabbnak találta a hely¬zetet. Sebastian ujjai lassan, kíváncsian beutazták az egész testét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor levette a blúzát, és csókolgatni kezdte meztelen vállát, Mel libabőrös lett a férfi forró leheletétől. Bár tudta, még mindig állnak, úgy érezte, mintha lebegnének. Sebastian olyan ínyenc élvezettel kóstolgatta különböző testrészeit, mintha csak svédasztalról csemegézne: ebből is egy kicsit, ab¬ból is egy kicsit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Utána a keze lejjebb vándorolt, és a következő pillanatban le is szánkázott a lány szoknyája a lábán. A férfi ujjai utánaeredtek, hogy játszadozni kezdjenek Mel harisnyatartójának kapcsával. A lány hosszan, elégedetten felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mary Ellen, kissé szokatlan viselet ez ma már, nem gon¬dolod? - dünnyögte Sebastian, miközben gyakorlott mozdu¬lattal felpattintotta az elülső két kapcsot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szokatlan, de célszerű - zihálta Mel, ahogy a férfi ujjai egyre közelebb merészkedtek a legérzékenyebb pontjához. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De még milyen célszerű - hagyta rá Sebastian rekedt han¬gon. Komoly erőfeszítésébe került visszafognia magát, de végül sikerült. Felkapta a lányt, és az ágyra fektette. Nem gon¬dolta volna, hogy elég pár csipkés holmi Mel izmos, ruganyos testén, máris megrendül az önuralma ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A legszívesebben ott helyben felfalta volna, és magáévá te¬szi, de megígérte neki, hogy gyengéd lesz. Melléfeküdt, majd finoman szájon csókolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hamar megértette, a férfi igazat mondott - nagyon egyszerű volt nem gondolni, nem érezni, nem akarni semmi mást, csak Sebastiant. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi gyengédsége elringatta, ugyanakkor felvillanyozta minden porcikáját, akárcsak előző éjjel. Még soha nem cso¬dálta meg senki ennyire a nőiességéért, igaz, az esetek többsé¬gében nem is viselkedett, nem is öltözködött nőiesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian csókjai fellebbentették a fátylat olyan titkokról, melyek mélyen eltemetve szunnyadtak benne. Tegnap éjjeli hevességük, kétségbeesett ölelésük mára lassú, lágy, érett szenvedéllyé szelídült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy idő után persze most is felgyorsult a szív, felerősödött a suttogás, és egymásnak feszült a két test. Mel elégedetten figyelte, hogy a férfi legalább annyira elvesztette az eszét az ér¬zékek örvényében, mint ő. Megnyílt előtte, hogy olyan közel kerülhessenek egymáshoz, amilyen közel férfi és nő csak ke¬rülhet. Amikor végül Sebastian megvonaglott a mámortól, ez¬úttal a lány volt az, aki ringatni kezdte, mint anya a gyerme¬két. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">9. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak az időnket vesztegetjük! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp ellenkezőleg - ingatta a fejét Sebastian, miközben megállt egy kirakat előtt, és szemügyre vette a flitteres kosztümöt az arctalan próbabábun. - Ezzel alapozzuk meg a ké¬sőbbi munkánk sikerét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vásárlással? - fintorgott Mel gúnyosan, és a zsebébe akasztotta a hüvelykujját. - Egész nap mást se csináltunk, csak egyik üzletből a másikba rohangáltunk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Drága Sutherlandem, nekem farmerban is nagyon tetszel, de egy milliomos üzletember felesége általában gazdagabb ruhatárral rendelkezik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Több ruhát vettünk, mint amennyire három nőnek egy év alatt szüksége lehet! Remélem, gondoskodtál valami komolyabb erőgépről, mert mással biztosan nem lehet felvontatni ennyi holmit a házadhoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi rosszalló pillantást vetett rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Könnyebb volt rávenni az FBI-t az együttműködésre, mint téged ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A megjegyzés hallatán a lánynak enyhe lelküsmeret-furda¬lása támadt - hálátlan, hisztis, kicsinyes kamasznak érezte magát. Bűnbánóan vállat vont.. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj! Én is együttműködöm veled, már órák óta ... csak szerintem túl sok göncöt akarsz összeszedni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Erre még szükségünk lehet - biccentett Sebastian a kira¬kati baba felé. - Hatásos darab, az biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szemügyre vette a ruhát, és harapdálni kezdte a szája szélét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Flitteres. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van valami vallási vagy politikai kifogásod a flitter ellen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs, csak nem csípem túlzottan a csillogó-villogó ruhákat. Úgy érezném benne magam, mint valami ostoba liba. Arról nem is beszélve, milyen kihívó. - Az elegáns, vállpánt nél¬küli, fekete ruha valóban falatnyi volt, épphogy combközépig ért a falfehér próbababán. - Fogalmam sincs például, hogyan lehet egy ilyenben leülni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha jól emlékszem, pár héttel ezelőtt még ennél is rövi¬debb szoknyában mutatkoztál egy kikötői bárban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az más, akkor dolgoztam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi derűs, türelmes pillantása láttán a lány fáradtan fel¬sóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben van, Donovan. Meggyőztél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Légy jó katona! - paskolta meg Sebastian Mel arcát. - Menj be, és próbáld fel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány dörmögött-mormogott, de végül úgy döntött, jó ka¬tona lesz. A férfi bement vele a boltba, és miközben kiegészí¬tő kellékeket válogatott a ruhához, végig Melen járt az esze. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Úgy tűnt, a lányt egyáltalán nem érdekli a divat, sőt egye¬nesen kínosan érintette, hogy olyan ruhatárat szedtek össze ne¬ki, amelyre a legtöbb nő irigy lenne. Nem kételkedett benne, hogy kitűnően játssza majd a szerepét, és engedelmesen felveszi a ruhákat, melyeket ő választott neki, de amint teheti, vis¬szabújik a farmerjába, a bakancsába meg a kopott pólóiba - és ugyanolyan csinosan néz majd ki bennük, mint a legelegán¬sabb ruhakölteményekben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Merlin szakállára, nem lesz ez így jól Térj észhez, Donovan fiam! - figyelmeztette magát Sebastian, miközben kiválasztott egy ezüstszínű retikült smaragdcsattal. Édesanyja egyszer azt mondta neki, a váratlan szerelemnél nincs fájdalmasabb, örömtelibb és megállíthatatlanabb. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igaza volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A legkevésbé sem számított rá, hogy egy olyan lány iránt, mint Mel, mélyebb érzéseket táplál majd a derűs vonzódásnál, s nem riasztja vissza kemény, tüskés természete, feltétlen önállóságra és függetlenségre törekvő személyisége. Pedig egyik sem nevezhető túl vonzó tulajdonságnak egy nőben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igaz, kedves is tudott lenni, és nagylelkű. És megértő. És bátor. És őszinte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ugyan melyik férfi lenne képes ellenállni egy ilyen csípős nyelvű, éles elméjű és melegszívű nőnek? Sebastian Donovan biztosan nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem kellett igénybe vennie látnoki képességeit, hogy tisztá¬ban legyen vele, még sok-sok időre és türelemre lesz szüksége, mire meghódíthatja. Mel túlságosan óvatos volt, és - látszólagos fölényessége ellenére - túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy kitárja előtte a szívét. Egyelőre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerencsére ideje is, türelme is akadt bőven. Nem akart be¬pillantani a jövőjükbe, mert úgy érezte, az nem lenne igazsá¬gos egyikükkel szemben sem - ráadásul a szíve mélyén rette¬gett, esetleg azt látná, hogy a lány elhagyja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felvettem - morogta Mel a háta mögött. - Nem hiszem, hogy sokáig képes lennék megmaradni ebben a ruhában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megfordult, és leesett az álla. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami baj van? - nézett rá a lány értetlenül. Önkéntele¬nül is összefonta a karját a melle előtt, hogy eltakarja, és lené¬zett magára. - Fordítva vettem fel, vagy mi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elnevette magát - épp időben, mert már-már attól lehetett tartani, hogy nem indul újra a szíve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nagyon jól áll ... Csak tudod, semmi sem veszélyesebb egy férfi vérnyomására, mint egy magas, karcsú nő feke¬te ruhában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel felnyögött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hagyjál békén, jó?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyszerűen tökéletes! - lépett hozzájuk a negyvenes eladónő sugárzó báj mosollyal. A lány égnek emelte a szemét. ¬Álomszép! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyetértek - helyeselt Seb as ti an buzgón. - Mint egy álom ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van hozzá vörös selyem fehérneműnk, szerintem tökéle¬tesen illene a kisasszonyra az is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Donovan! - kezdte Mel könyörgő hangon, de a férfi már el is indult a lelkes asszonyság nyomában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Félórával később kiléptek a butik ajtaján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ennyi! - jelentette ki a lány határozottan. - Mára végez¬tünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még beugrunk egy helyre, rendben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én már egy kesztyűt sem vagyok hajlandó felpróbálni, világos? Inkább húzzanak karóba egy hangyaboly közepén! - Nyugi, semmi köze a ruhákhoz - ígérte Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még ha tíz évig kellene nyomoznom titkosügynökként a gyerekrablók után, akkor is maradna olyan ruha, amelyet egyszer sem vettem fel. .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két hét alatt végzünk - tette a vállára a kezét a férfi. - Egy nappal sem kell több. Meglátod, ha végigjárjuk az előkelőbb kaszinókat, klubokat, estélyeket, jó hasznát veszed majd a ru¬határadnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két hét? - meredt rá Mel tágra nyílt szemmel. Fásultsága egy csapásra izgatottságnak adta át a helyét. - Biztos vagy benne? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondjuk úgy, hogy ezt súgja a szimatom - veregette meg Sebastian a lány kezét derűsen. - Van egy olyan érzésem, ha a Tahou-tónál sikerrel járunk, végigdől a dominó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem is mesélted, mivel sikerült meggyőznöd a febe¬seket, hogy ránk bízzák az ügyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sok ismerősöm van az FBI-nál, régóta együttműködöm velük. Ígértem nekik ezt-azt, cserébe szóltak pár jó szót az érdekünkben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megállt egy másik butik kirakatánál, persze nem azért, hogy szemügyre vegye a ruhákat, csak szerette volna gondosan megválogatni a szavait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nélküled nem sikerült volna rávennem őket, hogy állja¬nak mellénk. Rendes tőled, hogy segítettél, pedig semmi érde¬ked nem fűződik hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyanazért akarok a végére járni, amiért te - fordult felé Sebastian. - Téged sem bízott meg vele senki, és nem is fizet érte senki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem számít. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valóban nem - mosolygott rá a férfi, és megcsókolta a homlokát. - Ritkán ugyan, de néha velem is előfordul, hogy önzetlenül segítek, hátha jobb lesz tőle egy kicsit a világ. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokáig azt hittem, Rose miatt akarom folytatni - jegyez¬te meg tűnődve a lány -, de rájöttem, ugyanannyira akarom Mrs. Frost miatt is. Még mindig hallom magamban, hogyan sírt, amikor elvettük tőle Davidet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Tudom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig én sem vagyok az a jótét lélek, elhiheted - tette hozzá Mel kissé feszengve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt is tudom - vigyorgott Sebastian, majd megcsókolta újra. Kézen fogták egymást, és sétáltak tovább. A lány egy ideig nem szólt, de azután úgy döntött, óvatosan előhozakodik azzal a kérdéssel, amely már napok óta foglalkoztatta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha a hét végére minden előkészülettel megleszünk, tulajdonképpen ... együtt fogunk élni egy ideig. - Nem hagy nyugodni a dolog? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, dehogy ... , feltéve, ha téged nem zavar. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel kezdte úgy érezni magát, mint akinek elment az esze, mégis fontosnak tartotta, hogy tudassa a férfival, nem az a fajta lány, aki összekeveri a valóságot az illúzióval. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy teszünk, mintha házasok lennénk, meg szerelmesek egymásba, satöbbi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A házaspároknak már csak így illik, nem igaz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De - sóhajtotta Mel. - Szeretném azonban egyszer s mindenkorra világossá tenni, hogy könnyedén el tudom ját¬szani ezt a szerepet, méghozzá jól, de ez távolról sem jelen- ti, hogy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit? - kérdezte Sebastian kíváncsian, miközben a lány ujjaival játszott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát vannak olyanok, akik olyan jól játsszák a szerepüket, hogy a végén úgy is maradnak. Összekeverik a valóságot a játékkal. Nos, én igyekszem minél hitelesebben játszani, de Sze¬retném, ha ... nem értenéd félre. Nem akarok fájdalmat okoz¬ni neked. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hinném, hogy fájdalmasnak találom, ha úgy teszel, mintha szerelmes lennél belém - nyugtatta meg a férfi olyan könnyed hangon, hogy Mel önkéntelenül is elfordult, és csaló¬dottan meredt maga elé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű. Akkor ezt is tisztáztuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem ránk férne egy kis gyakorlás - kacsintott rá Sebastian, majd váratlanul magához húzta. - Tessék? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyakorlás - ismételte a férfi készségesen. - Hogy minél magabiztosabban játszd majd a szerető feleség szerepét. - Átölelte a lányt. - Csókolj meg, Mary Ellen! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt az utcán? Mindenki előtt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép! Teljesen mindegy, hogyan viselkedünk, mikor magunk között vagyunk ... Elpirultál. - Nem igaz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem. Erre nagyon kell majd ügyelned. Senki nem jönne zavarba, ha meg kellene csókolnia a férjét, akivel már ... Mennyi ideje is? Öt éve házasok. Ráadásul, a szerep szerint már házasságunk előtt is együtt éltünk egy évig. Azaz huszon¬két évesen szerettél belém. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is tudok számolni - morogta Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mosod a zoknimat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mossa a fene! - vonta össze a szemöldökét a lány. - Modern házasságban élünk, te mosol mindkettőnkre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te viszont lemondtál a család kedvéért egy reklámcég igazgatói posztjáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt a részt kifejezetten utálom - sóhajtotta a lány. - Még¬is, mit fogok kezdeni magammal egész nap? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Teszel-veszel - vigyorgott Sebastian. - Kezdetben sza¬badságon leszünk, hogy megszokjuk az új otthonunkat. Ren¬geteg időt töltünk majd az ágyban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem bánom - mosolygott vissza Me!' - A nemes cél érdekében ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hosszan, mélyen megcsókolta a férfit; önfeledten a nyelvük játszadozott, míg végül már olyan hevesen vert a szívük, mint egy gőzkalapács. Ekkor lassan elhúzódott Sebastiantő!. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Öt év házasság után nem biztos, hogy így csókolóznék veled - tűnődött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem - biztosította a férfi, és bekormányozta a lányt unokatestvére boltjába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mondom ... - jegyezte meg Morgana elismerően, és letette a tojás alakú malachitot, melyet éppen fényezett. A kira¬katüvegen át tökéletes rálátása nyílt az iménti kis előadásra. ¬Még pár perc, és leáll a forgalom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig ez még csak a próba volt - magyarázta Sebastiano ¬Morgana tud mindenről - folytatta, és cseppet sem zavartatta magát Mel összevont szemöldöke láttán. - A családom előtt nem szoktam titkolózni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bízhatsz bennem! - fordult Morgana a lányhoz, miköz¬ben barátságosan vállon veregette az unokatestvérét. - Igaz, nem titkolózunk családon belül, de idegenek előtt mindig tart¬juk a szánkat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi baj, csak ... nekem olyan szokatlan az egész, mert soha senkiben nem mertem ennyire feltétel nélkül megbízni mint ti egymásban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem csoda, amilyen veszélyes szakmát választottál- he¬lyeselt Morgana, majd Sebastianhez fordult. - Nash hátul van, segít kipakolni egy szállítmányt. Nem túl lelkes szegény, be¬szélgess vele egy kicsit, jó? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután Sebastian hátrament, Morgana az ajtóhoz lépett, és a "Zárva" táblát fordította kifelé. Szeretett volna pár percig nyugodtan beszélgetni Mellel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, Nash az utóbbi időben úgy vigyáz rám, mintha porcelánból lennék. Nem hagyja, hogy dobozokat emelgessek. - Szerintem ez természetes a te állapotodban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, erős vagyok, mint egy bivaly - legyintett Morgana. - Ráadásul más módszer is van a nehéz portéka mozga¬tására. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hm - jegyezte meg Mel, jobb híján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szoktuk fitogtatni, kik vagyunk. Sebastian képességéről sokan hallottak már, de azt hiszik, ő is csak egy csodabogár a sok közül, akiről a bulvárlapokban lehet olvasni. Fogalmuk sincs, ki ő, és milyen képesség birtokában van va¬lójában. Ami engem illet, az, hogy összesúgnak a hátam mö¬gött, és a természetfeletti hatalmamról pletykálnak, csak jót tesz az üzletnek. Ana pedig ... Ana a maga módján él a ké¬pességeivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az igazat megvallva, most zavarban vagyok - tárta szét a karját tanácstalanul Mel. - Kétlem, hogy valaha is képes le¬szek hozzászokni ehhez az egészhez. Még a fogtündérben sem hittem kislánykoromban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jaj, de kár ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tagadhatatlan, hogy Sebastian ... más. Hogy rendelkezik a tisztánlátás képességévei, vagy adományával, nevezhetjük, aminek akarjuk. És ez kissé ... - Megcsóválta a fejét. - Még soha nem találkoztam hasonló férfival. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana mélyen felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian még a "mások" között is a párját ritkítja. Egy nap, ha van kedved, szívesen elmesélek róla pár történetet. Buzog benne a versenyszellem. Soha nem fog beletörődni ab¬ba, hogy képtelen egy rendes varázslatot összehozni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel érdeklődve közelebb lépett. - Vetélkedtek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Állandóan. Nem is nagyon hangoztatom előtte, milyen hosszadalmas szertartást kell végrehajtanom, hogy csak egy pillantást vethessek olyan dolgokra, amelyeket ő kényelmesen végignézhet az utcán fütyörészve ... - tette hozzá Morgana, és legyintett. - Amióta az eszemet tudom, versengünk egymás¬sal, de nem untatlak ezzel. Igazából azért szerettem volna be¬szélni veled, mert látom, mennyire megbízik benned és meny¬nyire fontos vagy neki. Ezért avatott be a titkába is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ... - kezdte Mel, majd sóhajtott egyet. Most mit mond¬jon? - Munkatársak vagyunk - jegyezte meg óvatosan. - Igaz, magánemberként is kialakult közöttünk valamiféle kapcsolat. Személyes kapcsolat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretnék beleszólni ebbe a személyes kapcsolat¬ba ... legalábbis nem túlságosan ... Tudod, olyan ő nekem, mint a testvérem. Nagyon szeretem, ezért arra kérlek, ne okozz neki fájdalmat most, hogy ennyire megigézted! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elképedt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megigéztem? Én? Az a te asztalod, nem az enyém! - csú¬szott ki a száján. Zavartan pislogni is kezdett azon nyomban. ¬Úgy értem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, hogyan értetted, nincs is vele semmi bajom. Va¬lóban az én asztalom, hiszen boszorkány vagyok. De ugyanakkor nő is ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem értem, mi módon okozhatnék én Sebastiannek fájdalmat. Ha csak nem arra célzol, hogy szerinted nem kellett volna belerángatnom ebbe a veszélyes ügybe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - ingatta a fejét Morgana. - Látom, tényleg nem ér¬ted. - Mosolygós pillantást vetett a lányra. Nyilvánvalónak tűnt, gyönyörűségesen nyilvánvalónak, hogy fogalma sincs Sebastian mennyire szerelmes belé. - Elbűvölő - dünnyögte halkan. - Csodálatos! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megmagyaráznád, miről beszélsz, Morgana? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha lehet, inkább nem - felelte kedvesen a fiatalasszony, és megragadta Mel mindkét kezét. - Ne haragudj, összevissza beszélek! Mi, Donovanek túlságosan is féltjük egymást, én azonban kedvellek téged - vallotta be őszintén. - Nagyon is. Remélem, jó barátok leszünk. - Egy pillanatra elgondolko¬dott. - Szeretnék adni neked valamit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, igazán nem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hagyjad, ne ellenkezz! - legyintett Morgana, és az egyik ékköves pulthoz vezette Melt. - Mikor megvettem ezt a kristályt, éreztem, hogy rövidesen találkozom az igazi tulajdono¬sával. Veled! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kivett egy hosszúkás, ezüstláncra fűzött kék ékkövet az egyik bársonytokból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon kedves vagy, de ez túl értékes ahhoz, hogy elfo¬gadjam ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az érték viszonylagos dolog. Számodra például biztosan nem olyan értékes, mivel nem viselsz ékszereket. - Morgana a lány nyakába akasztotta a kristályt. - Tulajdonképpen ez sem az. Inkább talizmán. Vagy segédeszköz, ha úgy tetszik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár Mel valóban nem rajongott túlságosan az ékszerekért, most mégis alaposan szemügyre vette a nyakláncon lógó kristályt. Áttetsző volt, ha átlátszó nem is, ami pedig a hos¬szát illeti, nem lehetett nagyobb, mint a hüvelykujja körme. A kék szinte minden árnyalatát magán viselte a világostól az indigóig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi ez? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kék turmalin. Kiválóan oldja a feszültséget. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És segít, hogy a szerelem bölcsességgel párosuljon, de erről Morgana mélyen hallgatott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, adódnak feszült helyzetek a munkád során... - Persze, ez vele jár. Köszönöm! Nagyon szép. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana! - dugta ki a fejét Nash a raktárajtón. - Szia, Mel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Figyelj, drágám, már megint az a bolond nő van a vonalban, aki zöld dioptázist akar a négyes csakrájára! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy értetted, hogy az a vevő, ugye? - vonta össze szigorúan a szemöldökét Morgana. - Merthogy ő az egyik törzsvásárlóm, Nash. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos. Lényeg az, hogy szeretné megnagyobbítani a szívközpontját. - Nash Melre kacsintott. - Méghozzá kétségbeesetten ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megyek - bólintott Morgana, és intett a lánynak, hogy kö¬vesse. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudsz valamit a csakrákról? - vigyorgott Nash Melre, amikor belépett a raktárszobába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami indiai kaja, ugye? Vagy tánc? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elégedetten megveregette a lány vállát. - Máris beloptad magad a szívembe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana a telefonhoz lépett, Mel pedig szemügyre vette a kis konyhát, amely szintén a raktárszobában kapott helyet. Sebastian egy asztal mellett ült sörrel a kezében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérsz te is? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Naná. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A levegőnek itt is gyógynövényillata volt - az ablakpárká¬nyon sorakoztak kis cserepekben. Morgana kivitte a telefont az eladóhelyiségbe, és élénk beszélgetésbe kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon érdekes ez a bolt - jegyezte meg Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elővett egy üveg sört a hűtőből, és a lány kezébe nyomta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, már választottál is egy ékkövet magadnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen ajándékba kaptam Morganától - fogta meg Mel a kristályt. - Szép, ugye? - Nagyon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány Nashhez fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már régóta szerettem volna elmondani, mennyire tetszenek a filmjeid. Különösen a Kaméleon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem is az az egyik kedvencem - bólintott Nash, és turkálni kezdett a konyhaszekrényben némi sütemény után. - Nincs vonzóbb egy érzéki farkasemberlánynál, különösen, ha még lelkiismerete is van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tetszik, ahogy valószerűvé teszed azt is, ami eredendően nem az - folytatta Mel, és kortyolt egyet a söréből. - Úgy értem, létrehozol pár igazán fura szabályt, törvényszerűséget, és a későbbiek során következetesen tartod magad hozzájuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, Mel a szabályok embere - tette hozzá Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudjatok! - tért vissza Morgana. - Tényleg nagyon kétségbeesett volt a hölgy. Ne fáradj, Nash, már az összes sütit megetted! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az összeset? - sóhajtott fel a férfi, majd csalódottan be¬csukta a szekrény ajtaját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az utolsó morzsáig - bólintott Morgana, majd Sebastian¬hez fordult. - Gondolom, kíváncsi vagy, megérkezett-e a csomag. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hogyne! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány a zsebébe nyúlt, és elővett egy kis, ezüstveretes do¬bozkát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem tetszeni fog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian felállt, hogy elvegye tőle. Mélyen a szemébe nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bízom az ízlésedben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is a tiédben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megpuszilta unokatestvére homlokát. - Sok szerencsét, bátyus! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hirtelen ötlettől hajtva Nashhez fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívem, kijönnél velem a boltba? Szeretnék rakodni egy kicsit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most? Mel épp a filmjeimet dicséri ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így is épp eleget hízott már a májad, fiacskám - jelentette ki Morgana, majd megragadta a férje kezét, és maga után rántotta. - Remélem, hamarosan találkozunk, Mel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is. Még egyszer köszönöm! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor becsukódott az ajtó, a lány Sebastianhez fordult. - Mi volt ez az egész? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana megérezte, hogy jobban szeretnék egyedül maradni veled - magyarázta a férfi, és miközben végigsimított a hüvelykujjával a dobozkán, egy pillanatra sem vette le a sze¬mét a lányról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel mosolya kissé feszültebbnek tűnt a szokásosnál. - Nem fog fájni, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - ígérte Sebastiano A lánynak legalábbis biztosan nem. Kinyitotta a dobozkát, és Mel felé nyújtotta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány belekukkantott, és ha nem a konyha asztalnak tá¬maszkodik, nyilván hátraugrott volna ijedtében. A gazdagon díszített dobozka bársonybélésén egy gyűrű feküdt. Akárcsak a nyaklánc, amit Morganától kapott, ez is ezüstből készült, vé¬kony, tekervényes szálak egyesültek benne bonyolult formává a pirosas, zöld szegélyű ékkő körül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi ez? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez is turmalin - felelte a férfi. - Dinnyeturmalinnak hívják, a színe miatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kivette a gyűrűt a dobozból, és a fény felé tartotta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyesek szerint képes közvetíteni két ember között, akik fontosak egymásnak. A gyakorlatban, ami, gondolom, talán még jobban is érdekel téged, elektromos hangoló áramkörök¬ben használják. Nem hasad meg még magas frekvenciákon sem, mint más kristályok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érdekes - motyogta Mel kiszáradt torokkal. - De minek rendelted? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár Sebastian nem egészen így képzelte ezt a pillanatot, a hangja mégis kedves maradt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jegygyűrűnek - felelte, és odaadta a lánynak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan lehetnénk már öt éve házasok, ha jegygyűrűnk sincs? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á! - sóhajtott Mel megkönnyebbülten. Biztosra vette, csak képzeli, hogy a turmalin rezeg a kezében. - Világos. Mi¬ért nem maradtál az egyszerű aranykarikánál? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ezüstöt jobban szeretem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Leheletnyi türelmetlenséggel kivette a gyűrűt a lány tenye¬réből, és az ujjára húzta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó, jó, nem akartalak megbántani! Csak azért mondtam, mert szerintem sokkal egyszerűbb lett volna bemenni bármelyik nagyáruházba, és venni egy közönséges ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hallgass! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben beszélt, Mel mindvégig a gyűrűvel játszadozott, de ekkor mozdulatlanná dermedt, és elkeskenyedett szemmel a férfira meredt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, Donovan ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megragadta a hóna alatt, és lábujjhegyre emelte. - Egyszer, csak egyszer érném meg, hogy vitatkozás nélkül beleegyezel abba, amit szeretnék! Néha a legszívesebben megfojtanálak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szeme szikrákat szórt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak elmondtam a véleményem. Tisztázzunk valamit! Ha azt akarod, hogy sikerrel járjunk, nincs többé olyan, hogy "amit te szeretnél", vagy "amit én szeretnék"! Csak olyan van, "amit mi szeretnénk"! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután a férfinak hosszas gondolkodás után sem jutott az eszébe semmi, amit ellene vethetett volna, elengedte a lányt. - Nagyon ritkán jövök ki a sodromból - jegyezte meg halkan, félig magának. - Az erő és a temperamentum veszélyes elegy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel enyhe duzzogással megdörgölte a karját ott, ahol Sebastian olyan erősen megszorította. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, persze. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van egy szabály az én világomban, Sutherland, melyet kivétel nélkül mindenkinek be kell tartania: "Ne árts senkinek!" ¬idézte. - "Ne élj vissza soha a hatalmaddal!" Mindig komolyan vettem ezt a figyelmeztetést, de most, életemben először, a leg¬szívesebben olyan átkot szórtam volna rád, hogy életed végéig a legszörnyűségesebb nyavalyáktól szenvedj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány gúnyosan biccentett, és ivott egy korty sört. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hantázz itt nekem, Donovan! Az unokatestvéred el¬árulta, hogy még egy apróbb varázslatot sem tudsz rendesen összehozni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azért van egy-kettő, amelyet tűrhetően csinálok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megvárta, míg a lány kortyol egy nagyot, és összpontosíta¬ni kezdett. Keményen összpontosítani. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel fulladozva a torkához kapott, és zihálva vette a levegőt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Úgy érezte, mintha nem sört, de legalább hetvenfokos házi pá¬linkát ivott volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Leginkább azok mennek, amelyek az elmét célozzák meg - tette hozzá kaján vigyorral Sebastian, miközben a lány levegőért kapkodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jópofa ... Egész ügyes ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár az égető érzés elmúlt, Mel jobbnak látta félretenni a sö¬rét, biztos, ami biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs, hol csúszott a hiba belétek, de örülnék, ha halloweenre vagy bolondok napjára tartogatnád a nevetsé¬ges kis trükkjeidet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nevetséges? - kérdezte a férfi vészjóslóan, és tett egy lé¬pést a lány felé. Mel állta a sarat, ő is lépett egyet előre, míg szemtől szemben nem álltak egymással. Bármire is készültek, el kellett halasztaniuk egy időre, mert ebben a pillanatban be¬nyitott valaki a raktárszoba hátsó ajtaján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, - hökkent meg Anastasia, mikor megpillantotta őket. Haja bájosan a szemébe hullott, miközben a csípőjével igyekezett kitámasztani az ajtót, hogy behozhassa a nagy tálca szá¬rított virágot. - Ne haragudjatok, nem akartam zavarni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Jottányival sem kellett beljebb mennie ahhoz, hogy érezze, úgy feszülnek egymásnak az indulatok, mint a szablyák. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd később visszajövök ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, ne butáskodj! - szólt rá Sebastian, majd gyengédnek a legkevésbé sem nevezhető mozdulattal odébb tessékelte Melt, és kivette unokatestvére kezéből a tálcát. - Morgana a boltban van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana sietve kisimította a haját a szeméből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megyek, szólok neki, hogy megjöttem. Örülök, hogy újra látlak, Mell - mosolygott a lányra kedvesen. Tekintete a gyűrűre tévedt. - Jaj, de szép! Olyan, mintha ... - Habozni kezdett, és lopva Sebastianre pillantott. - Olyan, mintha neked készült volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen csak kölcsönkaptam pár hétre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana jelentőségteljesen bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. Ha a helyedben lennék, megszakadna a szívem, amikor vissza kellene adnom ... Szabad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gyengéden megfogta Mel gyűrűs kezét, és szemügyre vet¬te az ékszert. Felismerte az ékkövet - Sebastian legkedvesebb turmalinja volt korábban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez igen - bólintott újra. - Nagyon jól áll. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Köszönöm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos, csak pár percem van, szóval fejezzétek be a vitátokat nyugodtan! - mosolygott Anastasia unokatestvérére, majd benyitott a boltba vezető ajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel hanyagul nekidőlt az asztal sarkának, és oldalra bic¬centette a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bunyózni akarsz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felvette a lány félig teli sörösüvegét. - Nem sok értelme lenne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg nem sok. Az a baj, hogy nem vagyok dühös rád, csak... izgulok. Még soha nem játszottam ilyen komoly szerepet. Nem mintha félnék, hogy kudarcot vallok, csak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak? - dőlt neki Sebastian is az asztalnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak ez eddig a legfontosabb ügyem, és nagyon szeretném, ha ... ha sikerülne. No meg persze itt van ez a másik do¬log is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Milyen másik dolog? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod ... te meg én. Ez is fontos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kézen fogta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem örülnék, ha két ilyen fontos dolog összemosódna, mert nem mindegy, mi lesz vel ... szóval, hogy mi lesz - zárta le gyorsan a mondatot a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian az ajkához emelte Mel gyűrűsujját. - Nem mindegy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most, hogy ismét megenyhült kettejük közt a légkör, a lány elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, mit szeretek benned, Donovan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Mit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt, hogy képes vagy úgy megcsókolni a kezem, hogy közben nem tűnsz komplett idiótának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Porig vagyok sújtva - nyöszörögte a férfi megjátszott fel¬háborodással. - Istenem, mit vétettem, hogy ezzel a perszónával büntetsz engem?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Órákkal később, amikor mindent magába ölelt az éjszaka csendje, Mel Sebastian felé fordult álmában. Átölelte, hozzásimult, és a vállára hajtotta a fejét, a férfi pedig kisimította a lány tincseit a homlokából, és megdörzsölte hüvelykujjával a gyűrűje ékkövét. Most, hogy Mel ujján van a gyűrű, osztozhat a lány álmában, amikor csak akar. Nagy volt a kísértés, legalább akkora, mint hogy felébressze, és ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még mielőtt azonban az egyik vagy a másik változat mellett döntött volna, felvillant előtte az istálló képe, szalmaillatot meg izzadtságszagot érzett, és hallotta a kanca fájdalmas nyi¬hogását. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor sietősen elhúzódott a lánytól, Mel álmosan kinyitotta a szemét. - Mi történt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aludj! - szólt rá Sebastian, miközben az ingéért nyúlt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hová mész? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az istállóba. Psziché elleni fog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Ó! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány gondolkodás nélkül felült, és keresgélni kezdte a ruháit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Veled megyek. Kihívjuk az állatorvost? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem kell, Ana jönni fog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó! - bólintott Mel, és szöszmötölni kezdett a gombjaival. - Felhívjam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem kell, jönni fog - biztosította a férfi, és magára hagyta a lányt, hogy felöltözhessen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel utánasietett, a bakancsát már útközben húzta magára. - Forraljak vizet, vagy ilyesmi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megállt a lépcsőn, félúton lefelé. - Igen, a kávéhoz. Kösz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig láttam egy filmben, hogy ilyenkor vizet kell forralni - motyogta a lány magában, miközben becaplatott a konyhába. Alig főtt ki a kávé, máris egy autó állt meg a ház előtt. - Három csésze kávé - bólintott Mel. Úgy döntött, teljes¬séggel hiábavaló azon törnie a fejét, honnan tudhatta Anastasia, hogy most kell jönnie. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A két unokatestvér már az istállóban serénykedett, mire a lány is odaért. Ana a kanca mellett térdelt, és suttogott. Két, bőrből készült erszény hevert mellette, meg egy össze göngyölített kötény. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól van, ugye? - kérdezte Me!' - Úgy értem, egészséges? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - simogatta meg Ana Psziché nyakát. - Minden rendben van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Olyan kellemesen simogatónak tűnt a hangja, mint a hűvös fuvallat a sivatagban. A kanca halk, örömteli prüszköléssel vá¬laszolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tart sokáig. Nyugi, Sebastian! Nem most születik először csikó a világra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De neki igenis ez lesz az első! - vágott vissza a férfi, és nagyon kínosan érezte magát. Tudta, nem lesz semmi baj, még azt is látta előre, milyen nemű lesz a kiscsikó. Ettől azonban szemernyivel sem viselte könnyebben a tehetetlen várakozást, amíg az ő imádott Pszichéje szenved. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel átnyújtotta Sebastiannek az egyik csésze kávét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék, apuci. Ha már nézni sem bírod, menj át inkább Ámorhoz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó ötlet - csatlakozott a lányhoz Ana. - Nem ártana, ha megnyugtatnád egy kicsit, Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kávét? - nyújtotta Mel a másik csészét a férfi unokahúga felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm - mosolygott rá Ana. Hátradőlt, és jólesően belekortyolt. Hirtelen elkerekedett a szeme. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj! - szabadkozott Me!' - Borzasztó erőset szoktam főzni... <span style=""> </span>, </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi baj. Legalább hetekig elég lesz… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kinyitotta az egyik bőrerszényt, és a tenyerébe rázott pár szárított levelet meg szirmot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mik ezek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyógynövények - felelte Ana, és gyöngéden megetette a kancával. - Enyhítik a fájdalmát az összehúzódások alatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elővett a másik erszényből három kristályt, Psziché reszkető hasára helyezte őket, és kelta nyelven mormolni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elbűvölve figyelte a három követ. Már régen le kellett volna csúszniuk, részben a gravitáció, részben a ló rángatózó hasfala miatt, mégis a helyükön maradtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kellemes kisugárzása van a kezednek - jegyezte meg Ana. - Simogatnád a fejét? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel eleget tett a kérésnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmit nem tudok a szülésről. Igaz, a rendőrtiszti főiskolán tanultunk róla ezt-azt, de még soha ... Mi lenne, ha ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak simogasd a fejét! - kérte Ana kedvesen. - A többit rám bízhatod. Ne aggódj, a szülés a legtermészetesebb dolog a világon ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lehet, hogy ez a legtermészetesebb dolog, gondolta Mel nem sokkal később, miután Ana, Sebastian és ő világra segí¬tette a kiscsikót, de a legcsodálatosabb is. Bőre fényesen csil¬logott a kanca meg a saját izzadtságától, a kávétól felment a vérnyomása, és kissé megszédült a gondolattól, hogy részben neki köszönhetően született egy új élet a világra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ellés órái alatt Ana szeme vagy tucatszor megváltozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kezdetben hűvös, nyugodt szürke volt, majd fátyolossá vált az aggodalomtól. Később meleg derű ragyogott benne, melyet olyan mély, határtalan együttérzés váltott fel, hogy akaratlanul Mel is könnyezni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Később valami vad, kétségbeesett fájdalom villant a tekin¬tetében - ezt Mel egészen biztosan látta -, és csak azután múlt el, miután Sebastian élesen rászólt unokatestvérére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondoltam, hadd legyen egy perc pihenője - szabadkozott Ana, de a férfi megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezután felgyorsultak az események. Mel felállt a ló feje mellől, és hátrasietett segíteni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hihetetlen! - Csak ennyit volt képes kinyögni, mikor Psziché nekilátott, hogy megtisztogassa a fiát. - Nem hiszem el .. Már lábra is áll! Megszületett, és már lábra is áll! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem lehet megszokni - helyeselt Ana ragyogó szemmel, majd eltette a kristályokat az erszénybe. Levette magáról a kötényt, és összegöngyölítette újra. - Psziché is meg a kiscsikó is jól van. Este még visszajövök, és vetek rájuk egy pillantást, bár biztos vagyok benne, anya is és fia is kiváló egészségnek örvend majd. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönőm, Ana - ölelte magához unoka testvérét Sebas¬tian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívesen. Ahhoz képest, hogy először segédkeztél szülés¬nél, nagyon ügyesen viselkedtél, Mel - fordult a lányhoz Anastasia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csodálatos élmény volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most megyek, megmosakszom, hazaszáguldok, és alszom délig - fogadkozott Ana. Megcsókolta az unokabátyját, majd ugyanolyan természetességgel megcsókolta Melt is. - Gratu¬lálok! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel elment. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Micsoda éjszaka! - sóhajtott fel a lány, és Sebastian vál¬lára hajtotta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy kijöttél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is ... Még soha nem láttam szülést. Nem hittem volna, hogy ilyen fennkölt, ilyen káprázatos ... - Ásított egyet. - ... és ilyen fárasztó. Bár én is aludhatnék délig! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért ne aludhatnál? - kérdezte Sebastian, majd lehajolt, hogy megcsókolja a lányt. - Miért ne aludhatnánk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradt egy-két lezáratlan ügyem, és most, hogy hetekig nem leszek itthon, kénytelen vagyok sürgősen a végükre járni. - Itt is van egy lezáratlan ügyed. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csakugyan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bizony - bólintott a férfi, és felkapta a lányt úgy, ahogy volt, véres ingben, szutykos kézzel. - Tudod, pár órával ezelőtt azon törtem a fejem az ágyban, hogy belopózzam-e az álomodba, vagy inkább ébresszelek-e fel... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Be akartál lopózni az álmomba? - meredt rá Mel, és segítségképpen kilökte helyette az istálló ajtaját. - Csak azt ne mondd, hogy meg tudod csinálni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jaj, Sutherland, mikor hiszel már nekem végre? Mindenesetre - folytatta Sebastian, miközben a konyhán át egyenesen a nappaliba vezette a lányt - Psziché a legrosszabb pillanatban terelte el a figyelmemet. Szóval, mielőtt elmennél, hogy végé- re járj a lezáratlan ügyeidnek, előbb varrjuk el a szálakat itthon ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érdekes gondolat. Ugyanakkor hadd figyelmeztesselek, hogy elkerülte a figyelmedet egy apróság: mindketten tetőtől talpig merő vér és szutyok vagyunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Észrevettem - ellenkezett Sebastian, és a nappaliból a lenti hálószobán át a fürdőszobába cipelte Melt. - Most szépen lezuhanyozunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó ötlet. Szerintem ... Sebastian! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a férfi a lánnyal együtt belépett a zuhanyfülkébe, és elfordította a csapot, Mel visítva felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te őrült! Még a bakancsom is rajtam van! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elvigyorodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne aggódj, már nem sokáig ... </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-20574578069077192602010-11-03T11:24:00.000-07:002010-11-03T11:25:30.905-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 7. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">6. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel úgy aludt, mint a bunda. Sebastian ivott még egy kis bort, hátradőlt a székében, és elnézte a lányt, ahogy elnyúlva szuszog magánrepülőgépe legnagyobb helyiségében, a kana¬pén. Mel nem vitatkozott vele, amikor előállt az ötlettel, hogy a saját pilótája jöjjön értük Utah-ba, és vigye őket keletre. Csak zavartan bólintott egyet, majd őrült sebességgel tovább rótta a sorokat elmaradhatatlan jegyzetfüzetébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pillanatokkal azután, hogy elérték a repülési magasságot, a lány végignyúlt a kanapén, behunyta a szemét, és már aludt is, olyan mélyen, mint egy elcsigázott csecsemő. A férfi tudta, hogy a szervezetnek ugyanúgy szüksége van feltöltődésre, mint minden más energiaforrásnak, ezért magára hagyta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lezuhanyozott, és átöltözött tiszta ruhába, amelyet a Lear fedélzetén tartott. Bekapott pár falatot ebédre, lebonyolított néhány telefonhívást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Enyhén szólva különös utazás volt ez. Ő és az alvó Mel, ahogyan sebesen távolodnak a Naptól, holott egész éjjel felé¬je száguldottak. Rá fognak találni Davidre, összetörik egy gyermektelen házaspár szívét, hogy begyógyíthassák a Rose¬én ejtett sebeket. A végzet gondoskodik róla, hogy semmilyen tett ne maradjon következmény nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mire ennek a gyászos történetnek a végére érnek, átutazza az egész földrészt a lánnyal, akit egyszerre talált bosszantónak, kívánatosnak és érthetetlennek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel ekkor megmozdult, motyogott valamit, majd kinyitotta a szemét. Sebastian figyelte, miként oszladozik a lány homályos tekintetében a köd, ahogy lassan rájön, hol is van tu¬lajdonképpen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel nyújtózott egyet - szinte öntudatlanul, mégis rendkívül csábosan -, és felült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mikor érünk oda? - kérdezte álmosan, de már éledezve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy órán belül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű - bólintotta lány, és kisimította a haját az arcából. Hirtelen felkapta a fejét, és a levegőbe szimatolt. - Enni¬való? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elvigyorodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A konyhában. A zuhanyzót jobbra találod, ha szeretnél megmosakodni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel a zuhanyzót részesítette előnyben. Nem volt könnyű a választás, de úgy döntött, illedelmesen viselkedik, ha már Sebastian ilyen nagylelkűen a rendelkezésére bocsátotta a ma¬gánrepülőgépét. Ahogy elnézte az óarany szőnyeget, a fényűző hálószobát meg a konyhát, amely mellett a sajátja sufni¬nak tűnt, megállapította, hogy szakmát tévesztett ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Utána kellett volna nyomoznia a családi hátterének, gon¬dolta, miközben belebújt egy tiszta fürdőköpenybe, és lábujjhegyen besurrant a hálószobába. Csak azért nem tette, mert biztosra vette, sikerül lebeszélnie Rose-t, hogy a segítségét kérje. És most... itt repül harmincezer láb magasan, a pilótát leszámítva kettesben egy férfival, akit alig ismer. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megfogadta, azonnal orvosolni fogja a mulasztását, mihelyt visszaértek Montereybe. Bár, ha úgy alakulnak a dolgok, aho¬gyan szeretné, már nem lesz szükség rá. David visszatér oda, ahová tartozik, ők pedig lassan megszakítanak minden kap¬csolatot egymással. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ettől még utánanézhet Sebastiennek merő kíváncsiságból is. Csípőre tette a kezét, és bekukkantott a szekrényébe. Ezek szerint szereti a selymet, a kasmírt meg a lenvásznat. Talált egy farmeringet, rögtön ki is vette. Legalább van kényelmes holmija is, szerencsére. Már igencsak ráfért, hogy ruhát vált¬son. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Magára kapta, és villámgyorsan az ajtó felé fordult. Egy pillanatig azt hitte, a férfi lopakodott be mögé, azután rájött, csak az illatát érezte, amely beleivódott az ingébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sehogy sem tudott rájönni, miféle illat lehet ez, hiába sza¬golgatta az ing ujját. Azt viszont tisztán érezte, hogy vad és érzéki, olyasmi, ami néha az erdőben terjeng, titokzatos éjjele¬ken, amikor fenn van a hold. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rémes, mennyire meglódult megint a képzeletem, csóválta meg rosszallóan a fejét, miközben belebújt a farmerjába. A vé¬gén még hinni kezdek a boszorkányokban... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Feltűrte az ing ujját a könyökéig, és a konyha felé vette az irányt. Rávetette magát egy banánra, és figyelemre sem méltatva a kaviáros üveget, készített magának egy sonkás-sajtos szendvicset. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mustár van? - kiabálta hátra, azután majdnem lenyelte a nyelvét, amikor megérezte, hogy Sebastian gyengéden a vál¬lára teszi a kezét. Olyan hangtalanul járt-kelt, mint egy szel¬lem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi átnyúlt a feje felett, és kivette a mustáros üveget a szekrényből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék. Kérsz bort? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ühüm - mosolygott a lány, miközben alaposan megkente a szendvicsét mustárral. Zavarba jött Sebastian közelségétől, azt kívánta, bár lenne kicsivel még nagyobb a konyha, hogy könnyebben ki tudjon térni előle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kölcsönvettem egy ingedet, nem baj? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, hogy nem - felelte a férfi, és mindkettejüknek töltött a borból. - Látom, kipihented magad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, aludtam egy kicsit. .. Legalább gyorsabban telt a az idő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gép hirtelen kisebb légörvénybe került, és megrázkódott Sebastian elkapta Mel karját, hogy el ne essen, és úgy döntött• egy ideig nem is engedi el, biztos, ami biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A pilóta szerint lesz egy-két rázós útszakasz. Megcirógatta a lány könyökét a hüvelykujjával, és kíváncsian leste a hatást. Mikor érezte, hogy Mel érverése felgyorsul, elégedetten elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nemsokára megkezdjük a leszállást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felnézett Sebastian arcába, és megint olyan hangulat lett rajta úrrá, mint hajnalban, amikor a napfelkeltében gyönyörködtek a sivatag mellett. Finoman, mint egy rügy, felfakadt valami a lelkükben egymás iránt. Vajon nyugodtabb lenne-e, ha látná, mit tartogat számukra a jövő? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor talán üljünk le, és szíjazzuk be magunkat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Viszem a borodat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megkönnyebbülten sóhajtott, és tányérral a kezében követte Sebastiant. Ahogy hatalmasat harapott a szendvicsé¬ből, észrevette, hogy a férfi mosolyogva figyeli. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami baj van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, csak az jutott az eszembe, hogy most már tényleg tartozom neked egy rendes ebéddel ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tartozol nekem semmivel - ellenkezett a lány, és ivott egy kortyot a borból. Olyan finom volt, annyira más, mint minden, amit eddig kóstolt, hogy tüstént újra belekor¬tyolt. - Különben sem szeretem, ha más fizet helyettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Észrevettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel mélázva oldalra biccentette a fejét. - Sok férfit ez kifejezetten zavar. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg? - mosolyodott el Sebastiano - Engem nem. Mindegy, azért remélem, ha ennek vége, meghívhatlak vacso¬rázni. A jól végzett munka örömére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán - válaszolta Mel teli szájjal. - Majd feldobunk egy érmét, ki fizessen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha nem lennél, téged ki kellene találni - csóválta meg a fejét a férfi, majd hátradő1t, és kinyújtotta hosszú lábát. Örült, hogy a lány a vele szemközti ülést választotta, nem a mellette lévőt, így most is gyönyörködhet benne, amikor ébren van, nem csak akkor, amikor alszik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért pont magánnyomozó lettél? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hm? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian összefonta a karját a mellkasán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már régóta meg akartam kérdezni. Miért választottad épp ezt a szakmát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretek kideríteni dolgokat - vonta meg a vállát Mel, és felállt, hogy kivigye az üres tányérját, de a férfi udvariasan elvette tőle, és ő ment ki vele a konyhába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ilyen egyszerű? - kérdezte, miután visszatért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hiszek a törvények igazságosságában és szükségességében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ülés nagy volt, és kényelmes, ezért a lány felhúzta a lá¬bát, és törökülésbe helyezkedett. El kellett ismernie, otthonosan, sőt határozottan jól érzi magát: felfrissült az alvástól, a zuhanyozástói és az új reménysugártói, hogy végre lezárhatja ezt az ügyet. A férfi társaságát is kimondottan kellemesnek ta¬lálta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hiszek abban, ha megszeged a törvényt, valakinek gon¬doskodnia kell róla, hogy megfizess érte. - Érezte, ahogy eny¬hén megemelkedik a gyomra, és megdől a szoba. Ezek szerint megkezdték a leszállást Atlantába. - És szeretek egyedül a dolgok végére járni. Zsarunak csak jó voltam, magánnyomo¬zónak viszont szédületes vagyok - tette hozzá szerénykedés nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint nem vagy csapatjátékos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem bizony - ingatta a fejét Mel. - Miért, te az vagy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - mosolygott Sebastian a pohara felett. - Nem hiszem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tekintete a lányra tévedt, és megcsillant benne valami. Mintha nem is rá nézne, hanem belé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A törvény változik, Mel. A jót a rossztól elválasztó határvonal pedig néha nagyon homályos. Mikor ez a helyzet, mi alapján döntesz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy, hogy tudom, mi az, amit egyértelműen meg lehet ítélni, ahol nem fog el mosódni a határvonal soha. Egyszerűen érzem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - bólintott a férfi, miután látta az erő villanását a lány szíve körül. - Érzed. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ennek azonban semmi köze a látnoksághoz - vetette közbe Mel, mert hirtelen megsejtette, hová akar Sebastian kilyukadni. Még nem érezte elég erősnek magát ahhoz a beszél¬getéshez. - Nem hiszek a látomásokban, vagy a harmadik szemben, nevezzük bárminek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi a lányra emelte a poharát. - Mégis itt vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melnek a szeme sem rebbent. Ha Sebastian azt hiszi, sarok¬ba tudja szorítani, nagyon téved. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, itt vagyok, Donovan. Itt vagyok, mert kötelességem belekapaszkodni még a legvékonyabb szalmaszálba is, amely segíthet megoldani az ügyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kissé gúnyosan felvonta a szemöldökét. - Ennyi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, hajlok rá, hogy elhiggyem, tényleg láttál vagy éreztél valamit. Az is lehet, hogy csak jobb szimatod van, mint ne¬kem. A szimatban például hiszek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is - helyeselt Sebastian, miközben a gép zökkent egy picit, mert éppen földet értek. - Én is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány számára mindig nagyon nehéz volt megosztani a nyomozás irányítását valaki mással. Tudta, elengedhetetlen, hogy bevonja az ügybe a helyi rendőrséget meg az FBI-t, de nem szeretett alkalmazkodni olyasmihez, amivel nem értett egyet. Amikor Thomas A. Deveraux titkos ügynökkel tárgyalt, legalább egy tucatszor ráharapott a nyelvére, és csak David miatt nem hagyta faképnél a férfit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már sokat hall.ottam önről, Mr. Donovan - fordult az ügy¬nök Sebastian felé elismerő mosollyal. - Számos kollégám nemcsak megbízhatónak, de hogy úgy mondjam, élő csodának tartja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel égnek emelte a tekintetét - Sebastian már egyébként is úgy ült a bézs színű irodában, mint valami királya trónteremben. Az ügynök kijelentését hallva egyszerűen bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Részt vettem pár nyomozásban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint például Chicagóban, nem is olyan régen - pillantott bele Deveraux az előtte fekvő aktába. - Kegyetlen egy ügy lehetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. - Sebastian csak ennyit bírt kinyögni. Egy árnyalat¬nyit sem halványodtak el benne a gyilkos elméjében látott képek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És maga is szép hírnévnek örvendhet, Miss Sutherland ¬simította meg kerek, kopasz fejét Deveraux, majd feltolta a szemüvegét az .orrán. - A kaliforniai helyi hatóságok nagyra értékelik a munkáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nem törődött Sebastian figyelmeztető pillantásával. - Nincs idő most udvariaskodásra! - támadt az ügynökre.¬ - Nem hagyhatnánk ki ezt a ki-mit-csinált-a-múltban részt, Deveraux? A barátaim Kaliforniában kétségbeesve várják ha¬za a kisbabájukat. David Merrick pedig alig pár mérföldnyire lehet innen, és ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Erre még nincsen bizonyítékunk - tette félre az aktát a nyomozó, és felütött egy másikat. - Mindenesetre a vonatko¬zó adatokat elfaxoltuk a központba, egy ügynökünk már ki is hallgatta a szemtanújukat a ... Dűne Motelben, Utah-ban. ¬Feltette a szemüvegét újra. – A portás azonosít.otta David Merricket a fénykép alapján. Jelenleg a nő személyazonosságának megállapításán dolgozunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor miért ülünk még mindig itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Deveraux rosszallóan Melre pillantott a szemüvegkerete fö¬lött, amely ismét lecsúszott az orrán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, mit vár tőlünk? Hogy kopogtassunk be minden aj¬tón Forest Parkban, és kérdezzük meg, nem raboltak-e el egy kisbabát mostanában? - Még mielőtt a lány bármit is válaszol¬hatott volna, a férfi védekezőn felemelte húsos kezét. - Már folyamatban van minden hat és kilenc hónap közötti fiúgyer¬mek adatainak a letöltése. Anyakönyvi kivonatok, örökbefogadási engedélyek, satöbbi. Még annak is utánanézünk, ki költözött ide az elmúlt három hónapban gyermekestül. Biztos vagyok benne, holnapra sikerül annyira leszűkítenünk a kört, hogy megtaláljuk, akit keresnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Reggelre? Hallgasson ide, Deveraux, az elmúlt huszon¬négy órában szinte megállás nélkül utaztunk, hogy ideérjünk. Maga meg azt akarja most mondani, hogy várjunk türelmesen holnap reggelig? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Ha megadják a szállodájuk címét, értesítjük önöket, mihelyt megtudunk valamit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felpattant a székéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ismerem Davidet. Ha átfésülhetném a környéket, azonnal rendőri felügyelet alá ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez az ügy már az FBI -ra tartozik - vágott közbe Deve¬raux. - Természetesen meg fogjuk kémi, hogy azonosítsa ne¬künk a fiút, bár rendelkezésünkre áll az ujj lenyomata. Az is elég lenne. - A férfi Mel dühödt arckifejezésével mit sem tö¬rődve Sebastianhez fordult. - Egy régi jó barátom és chicagói kollégám, Tucker ügynök kérésére vállaltam el az ügyüket. Mivel ő igen nagyra értékeli az ön munkáját, és mert az uno¬kám épp egyidős Daviddel, kivételesen nem kérem meg magukat, hogy menjenek vissza Kaliforniába, és bízzák kizárólag ránk a nyomozás befejezését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönjük a segítségét, Deveraux - állt fel Sebastian, és még idejében megszorította Mel könyökét, nehogy valami sértést vágjon a férfi fejéhez. - A Kisfa Szállóban foglaltattam szobát, ott várjuk a hívását. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Deveraux elégedetten emelkedett fel a helyéről, és kezet nyújtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bele kellett volna köpnöm - morogta a lány pár perccel később az utcán, a perzselő atlantai éjszakában sétálva. - A Febesek úgy lekezelnek minket, magánnyomozókat, mintha korcs kutyák lennénk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megtesz minden telhetőt, hidd el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, persze - pufogott Mel. Annyira kihozta a sodrából az ügynök viselkedése, hogy szokásától eltérően nem előzte meg a férfit, amikor az előrehajolt, és kinyitotta előtte a reptéren bérelt autójuk ajtaját. - De csak azért, mert a régi haverja odá¬ig van érted. Mégis, mit műveltél odafenn? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem eleget - sóhajtotta Sebastian, majd becsukta a lány mögött az ajtót, és megkerülte az autót. - Gondolom, nincs kedved megvacsorázni velem a szálloda bárjában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól gondolod! - bólintott Mel gúnyosan, és bekapcsolta a biztonsági övét. - Szükségem lenne viszont egy távcsőre. Merre lehet itt egy sportbolt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem biztos találunk útközben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezenkívül kellene egy teleobjektíves fényképezőgép - folytatta a lány, és feltűrte a kölcsöning ujját. – Még hogy az FBI-ra tartozik! Talán tiltja a törvény, hogy körülszaglásszak a külvárosban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyilván nem - csitította a férfi, és besorolt a forgalom¬ba. - Ha odaértünk, menjünk gyalog, rendben? Nyári estéken imádok sétálni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel, némiképp megenyhülve, rámosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami azt illeti, én is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól hallottam, te valamiben egyetértettél velem?! Sohasem felejtem el ezt a napot... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tudnád megmondani, melyik ... - kezdte a lány, majd az ajkába harapott, és inkább lenyelte a kérdést. Már Forest Park fák szegélyezte utcáin haladtak lassan a kocsival. - Hogy melyik házban van? - segítette ki Sebastian. - De, talán meg tudnám. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, hogyan ... - próbálkozott Mel újra, de közben úgy tett, mintha nem nagyon érdekelné a válasz, és a szeméhez emelte a távcsövet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan működnek a megérzések? - fejezte be a férfi mo¬solyogva, majd váratlanul balra fordult. - Nehéz elmagyaráz¬ni. Talán egyszer, ha még mindig kíváncsi leszel rá, megpró¬bálom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elment a sarokig, majd lehúzódott a járdaszegély mellé, és megállt. Mel összevonta a szemöldökét. - Miért álltunk meg? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyakran sétáltatják erre vacsora után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beültetik a babakocsiba, és sétálnak vele vacsora után, az esti fürdés előtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ujjongva átölelte a férfi nyakát, és közelebb húzta magához. Ekkor azonban hirtelen rádöbbent, mire is készül tulajdonképpen, és habozni kezdett. Sebastian szeme akkorát villant, hogy Mel félszegen pislogni kezdett. Milyen sötétnek tűnik most a szeme! - csodálkozott magában. Majdnem fekete ... Mikor megszólalt, hangja alig volt erősebb a sutto¬gásnál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ott, abban a házban, az utca túloldalán. Amelynek kék redőnyei vannak, és egy nagy fa áll előtte az udvarban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy a lány az ajtó kilincse felé nyúlt, megragadta a csuklóját. -Ne! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha ott van, bemegyek és kihozom! Engedj már! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előbb gondolkodj! - szólt rá a férfi határozottan. Tudta, túl erős érzelmek irányítják a lányt ebben az ügyben ahhoz, hogy képes legyen megfontolt maradni, ezért megragadta a vállánál, és erővel visszanyomta az ülésbe. Nem ment könnyen, ismerte el magában vigyorogva. Mel karcsú volt ugyan, mint egy manöken, de erős, mint egy birkózó. - Az isten sze¬relmére, hallgass rám! Biztonságban van, érted? David bizton¬ságban van! Mindent, amiért eddig dolgoztunk, tönkretennél, ha most csak úgy berontanál, és visszarabolnád tőlük! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szeme szikrákat szórt, miközben megpróbált kisza¬badulni Sebastian szorításából. Úgy nézett a férfira, mint vala¬mi haragos istennő, aki pillanatokon belül agyonsújtja a villá¬maival. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De hát elrabolták! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévedsz. Nekik sejtelmük sincs, hogy lopott gyerek. Azt hiszik, a szülei lemondtak róla. Olyan kétségbeesetten szerettek volna egy kisbabát, hogy eszükbe sem jutott utánanézni, valóban így történt-e. Te talán sohasem vágytál valamire olyan erősen, hogy a rövidebb utat választottad volna? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel dühében eleresztette a füle mellett Sebastian szavait. - Nem az ő gyerekük! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - hagyta rá a férfi halkan. - Három hónapig azonban annak érezték. Az ő kis Erikjük. Imádják, mindent megadnának neki, és abban a hitben élnek, hogy az ég ajándékoz¬ta meg őket vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány légzése nyugodtabbá, egyenletesebbé vált. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt azért, ugye, nem kívánod tőlem, hogy csak úgy hagy¬jam itt nekik? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Legfeljebb egy kis időre - kérte Sebastian, és megsimogatta Mel arcát. - Esküszöm, holnap este már Rose karjában alszik el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nyelt egyet, majd vonakodva bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Engedj már el! - morogta a férfinak. Amikor az engedel¬meskedett, reszketeg kézzel a szeméhez emelte a látcsövet. ¬Igazad van. Jól tetted, hogy nem hagytál bemenni. Még meg kell bizonyosodnom, tényleg ott van-e. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A széles, kiugró ablakra irányította a látcsövet, az áttetsző függönyön át tisztán kivehető volt a pasztellszínű fal. Látta a ringó bölcsőt, és egy gesztenyebarna kanapét, teleszórva játé¬kokkal. Összeszorított szájjal figyelte, ahogyan egy asszony sétál be a képbe. Karcsú, barna hajú, utcai rövidnadrágot és pamutblúzt viselt. Hosszú haja bájosan libbent, amikor megfordult, és ránevetett valakire, aki nem látszott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor kinyújtotta a kezét. - Ó, istenem! David ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel ujjai elfehéredtek a látcsövön, miközben figyelte, hogy a férj felesége várakozó karjába adja Davidet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A baba mosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyere, sétáljunk egyet! - fordult felé Sebastian, de a lány megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szeretnék készíteni pár fényképet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor elvette a szeme elől a látcsövet, már nem reszket¬tek az ujjai. Előkapta a fényképezőgépet, és beállította a teleobjektívet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha Deveraux a füle botját sem mozdítja a kedvünkért, majd ezektől észhez tér. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Türelmesen elfényképezett fél tekercset - Most már me¬hetünk - tette le a gépet az autó padlójára. - Hamarosan ki¬hozzák. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remélem, nem akarod kiragadni a ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem estem a fejem lágyára - nyugtatta meg a férfit Mel - Az előbb nem gondolkodtam. Most már tudom, hogyan fogom csinálni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerre szálltak ki az autóból, a férfi megvárta a lányt a járdán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jobb, ha fogjuk egymás kezét, úgy biztosan nem gyanak¬szanak majd ránk - javasolta Sebastian. Mel habozó pillantást vetett a feléje nyújtott kézre, majd vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt is túlélem valahogy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy te milyen romantikus vagy! - morogta a férfi, miközben az ajkához emelte a lány kezét, és megcsókolta. Mel tett egy csípős megjegyzést, de Sebastian csak mosolygott. ¬Mindig tetszettek az efféle környékek, bár sohasem akartam ilyen helyen élni. Szép, gondozott pázsit, a szomszéd állan¬dóan a rózsáit metszi a kerítés túloldalán … - Fejével egy kisiskolás fiú felé biccentett, aki épp sebesen végigkereke¬zett az utcán. - ... a kölykök nevetve játszanak, sült csirke il¬lata száll ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány viszont mindig is szeretett volna egy kis házat vala¬mi ehhez hasonló környéken, de ezt sem a férfinak, sem magának nem merte bevallani. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- ... puccos pázsit, hangos szomszédok, akik a függöny mögül lesik, mit csinálsz, és acsargó, rosszindulatú házőrző kutyák ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mintegy varázsütésre, egy már rohant is nyílegyenesen fe¬léjük, torkaszakadtából ugatva. Sebastian az állat szemébe nézett, mire az megtorpant, nyüszíteni kezdett, majd fülét-farkát behúzva eloldalgott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elismerően bólintott. - Jó trükk ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Adottság. Így születtem - vont vállat a férfi. Elengedte a lány kezét, csak hogy átkarolja a vállát. - Nyugalom - dünnyögte. - Nem kell aggódnod miatta! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi bajom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Feszült vagy, mint egy rugó. Érzem, itt - siklott a keze Mel válláról a nyakára. Amikor finoman masszírozni kezdte, a lány megpróbálta lerázni a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ide figyelj, Donovan ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Cssss! Ez egy másik adottság. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel hiába ficánkolt, egy-két mozdulat, és feszült vállizmai bágyadtan, jólesően elernyedtek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ú! - sóhajtotta kéjesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jobb? - mosolygott Sebastian, és újra átkarolta a lány vállát. - Egyszer, ha több időnk lesz, szívesen levetkőztetnélek meztelenre, és kidolgoznám belőled az összes merev gócot... - Mel fagyos pillantását látva elvigyorodott. - Ne ha¬ragudj, csak szerintem úgy igazságos, ha néha én is bepillan¬tást engedek neked a gondolataimba. Márpedig egyre gyak¬rabban gondolok erre mostanában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány pulzusa az egekig szökött. Nem akarta, hogy a férfi lássa elpirulni, ezért gyorsan félrenézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolj valami másra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez nem olyan egyszerű. Ha tudnád, milyen jól áll neked az ingem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretem, ha flörtölnek velem - ellenkezett Mel alig hallhatóan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Drága Mary Ellen, a flörtölés és vágyaink egyenes beval¬lása ég és föld. Ha azt mondanám, olyan gyönyörű a szemed színe, mint a domboké a szülőföldemen, úgy ragyog a hajad, mint az arany Botticelli festményein, és olyan puha a bőröd, mint a nyáresti fellegek, az tényleg flörtölés lenne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak most már nemcsak a szíve kalapált, de a gyom¬ra is görcsbe rándult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már az első ilyen bók után tudnám, hogy elment az eszed ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látod, éppen ezért döntöttem az egyenes beszéd mellett. Szeretnék ágyba bújni veled, méghozzá lehetőleg a saját ágyamba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy széles tölgy alá érve Sebastian megállt, és olyan fürgén ölelte magához Melt, hogy a lánynak nyelni sem maradt ideje. - Szeretném lassan lesimogatni rólad a ruhát, megcsókolni a tested mindenhol - zihálta, és gyengéden megharapta a lány alsóajkát. - Miután elöntött a gyönyör, kezdeném elölről az egészet... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megremegett, a harapdálás hosszú, telhetetlen csókba váltott át. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég egyenes beszéd? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány közben azon kapta magát, hogy a férfi mellkasát si¬mogatja. Még csak nem is sejtette, hogyan tévedhettek az uj¬jai oda. Ajka megduzzadt, lángolt, mint a tűz, és mohón köve¬telte a jussát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- G-gondolom, i-igen - dadogta Mel. Ez ugyan erős túlzás volt, mert jelen pillanatban egyáltalán nem tudott gondolkodni. Tisztán hallotta viszont, hogyan dübörög az ereiben a vér; és csodálkozott is, miért nem jönnek ki az emberek a házaik¬ból az éktelen zenebonára ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te megőrültél! - támadt Sebastianre, miután kissé össze¬szedte magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azért, mert kívánlak, vagy azért, mert bevallottam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azért, mert ... mert azt hiszed, az ágyadba csalogathatsz néhány szép szóval. Alig ismerlek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felemelte a lány állát, és a szemébe nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon is ismersz - ellenkezett, majd előrehajolt, hogy újra megcsókolja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még mielőtt Mel bármit is szólhatott volna, Sebastian moz¬dulatlanná dermedt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most jönnek ki - jegyezte meg anélkül, hogy hátrafordult volna. A lány vetett egy pillantást a férfi válla felett az ajtóra, és látta, ahogy megjelenik a barna nő a babakocsival, mögötte a férje. - Menjünk át a túloldaira! Szembe fognak jönni velünk, akkor majd jól megnézheted magadnak őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel tagjaiba visszatért a feszültség. Sebastian továbbra is a vállán tartotta a kezét, részben figyelmeztetően, részben azért, hogy támogassa. A lány hallotta, a pár milyen könnyedén, bol¬dogan beszélget semmiségekről - mint két fiatal szülő, akiknek egészséges gyermeke született. Önkéntelenül is átkarolta a férfi a derekát, és úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló a mentőövbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mekkorát nőtt David! Erővel kellett visszatartania a könnyeit. Csecsemőből totyogós kisbabává érett. Kis, piros, ma¬gas szám cipő volt rajta, kissé kopott - ezek szerint már tanul járni! Göndör haja megnőtt, és lágyan keretezte pufók, rózsás arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A szeme pedig ... A lány megtorpant, David neve már a nyelve hegyén volt. A kisfiú meredten figyelte őt élénkkék babakocsijából, és a felismerés öröme csillogott a tekintetében. Felsikoltott, majd Mel felé nyújtotta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Erik odavan a csinos nőkért ... Hiába, apja fia! - mosoly¬gott a férj büszkén, amikor elhaladtak egymás mellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel lába földbe gyökerezett, úgy figyelte, ahogyan David hátrafordul a kocsiból, és elkerekedő szájjal néz utána, majd elkeseredve bömbölni kezd. A barna nő kedvesen dudorászni kezdett neki, hogy lecsillapítsa. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megismert - suttogta a lány, és eleredtek a könnyei. ¬Még emlékszik rám ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szeretetet nem felejti el senki - bólintott Sebastian. Mel tett egy bizonytalan lépést előre, de a férfi visszatartotta. ¬Még ne! Menjünk, hívjuk fel Deveraux-t! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megismert - szipogta Mel Sebastian lenvászon ingjébe. ¬Jól vagyok - bizonygatta a férfinak, amikor az simogatni kezdte a haját, de esze ágába sem jutott elhúzódni tőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom - csókolta meg Sebastian a homlokát, és megvár¬ta, míg Mel kizokogja magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Soha nem érezte még magát ilyen nehéz helyzetben, mint most, amikor kinn állt a kék redőnyös ház előtt a járdán, a hatalmas fa alatt. Deveraux és egy ügynöknő már bement. Mel látta, ahogy a barna nő ajtót nyitott nekik, és beengedte őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A reggeli köntösét viselte, és a szemében félelem villant, talán már sejtette is, miről lehet szó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azóta már elmondtak neki mindent. Hallani lehetett, mi¬lyen keservesen sír. Mel szeretett volna kemény maradni, mint a szikla, de képtelen volt rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor jönnek már ki? Zsebre dugta a kezét, és elkezdett fel-¬alá sétálni. Deveraux a fényképek ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy várják meg a reggelt - ennek köszönhetően a lány egy szemhunyásnyit sem aludt az éjjel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyere, szállj be a kocsiba! - nógatta Sebastian.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most képtelen lennék egy helyben ülni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgysem hagyják, hogy rögtön magunkkal vigyük! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Deveraux elmondta, hogyan megy az ilyesmi. Vérmintát és ujjlenyomatot vesznek Davidtől, nekünk pedig meg kell várnunk, míg elvégzik a vizsgálatokat a laborban. Órákig is el¬tarthat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De addig is adják nekem! Nem hagyom, hogy idegenek vigyázzanak rá ... - Mel hirtelen elhallgatott, az ajka elkeskenyedett. - Mesélj róluk! - kérte halkan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi már várta, mikor kerül sor erre. Elfordult a háztól, és a lány szemébe nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az asszony tanárnőként dolgozott - kezdte. - Amikor David megérkezett hozzájuk, felmondott. Fontosnak érezte, hogy annyi időt tölthessen a babával, amennyit csak lehet. A férje mérnök, nyolc éve házasok. Azóta próbálkoztak, hogy saját gyerekük legyen, hiába. Jó emberek, nagyon szeretik egymást, akkora szívük van, hogy abba két család is belefér¬ne. Könnyen rá lehetett szedni őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel lelkében egymásnak feszült a harag és az együttérzés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Veleszületett érzéke, mellyel mindig meg tudta különböztetni a jót a rossztól, most is a segítségére sietett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnálom őket - suttogta. - Szomorú, hogy vannak embe¬rek, akik képesek hasznot húzni a szeretetből meg a család utáni vágyból. Fogalmuk sincsen, min ment keresztül Rose meg Stan, és min fog keresztülmenni ez a házaspár miattuk. - Az élet nem mindig szép. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az élet általában nem szép - helyesbített Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány folytatta a fel-alájárkálást, olykor-olykor sötét, két¬ségbeesett pillantást vetve a gyerekszoba kiugró ablakára. Amikor nyílt az ajtó, lábujjhegyre emelkedett, hogy azonnal üldözőbe vehessen bárkit, aki esetleg menekülni próbál, de csak Deveraux lépett ki az épületből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A fiú ismeri magát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Mondtam, hogy fel ismert, amikor tegnap meglátott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ügynök bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A gyerek keservesen sír, érzi, Mr. és Mrs. Frost mennyi¬re kétségbe van esve. Az asszony nagyon kiborult, sokáig tartott, míg valamelyest sikerült lecsillapítanunk. Ahogy említet¬tem, be kell vinnünk a kisfiút, elvégezni az ilyenkor szokásos vizsgálatokat, ráadásul rengeteg papírmunka is vár még ránk. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha bemenne a gyerekhez, és végig vele lenne, Barker ügynökkel együtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez csak természetes - bólintott a lány, torkában dobogó szívvel. - Donovan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Követlek benneteket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel besietett az ajtón, és próbálta kirekeszteni a szívéből meg az elméjéből a hálószoba ajtaja mögül hallatszó zoko¬gást. Végigment a folyosón, átlépett a bájos fa hintalovacska fölött, és benyitott a gyerekszobába. A falakat itt pasztell¬kékre festették, és rajtuk vitorlás hajók úsztak a képzeletbeli tengeren. A bölcső felett cirkuszi állatokat mintázó játékok lógtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan úgy néz ki, ahogy Sebastian leírta, gondolta a lány elakadó lélegzettel. Pontosan úgy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Erőt vett magán, és minden figyelmével a pityergő David felé fordult. Lehajolt érte a bölcsőbe, és magához ölelte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia, kincsem - suttogta a fúlébe, saját arcával törölve le könnyeit. - David, drága kis David ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ringatni kezdte a kisfiút, miközben hátrasimította nedves haját a homlokából. Hálás volt, amiért az ügynöknő hátat fordított nekik, így titokban maradhatott, hogy könnybe lábadt az ő szeme is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, gyere, nagyfiú! - csókolta meg a gyerek reszkető aj¬kát. David csuklott egyet, megdörgölte a szemét apró öklöcskéjével, majd fáradtan felsóhajtott, és Mel vállára hajtotta a fejét. - Így, ni! Most pedig hazamegyünk, apa és anya már nagyon vár ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">7. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Soha nem leszek képes ezt meghálálni neked. Soha - in¬gatta a fejét Rose a konyha ablakában állva. Lent, az udvaron férje és fia egy napsütötte folton ülve élénk narancssárga szí¬nű labdával játszott. - Elég, ha rájuk nézek, máris ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom - bólintott Mel, majd gyengéden a barátnője vál¬lára tette a kezét. Egy ideig csak álltak szótlanul, és hallgatták David ne vetését. Rose megszorította a lány ujjait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazán helyesek így együtt, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Helyesebbek nem is lehetnének ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose megtörölte a szemét egy papír zsebkendővel, és felsó¬hajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha arra gondolok, mennyire rettegtem, hogy soha többé nem láthatom a fiamat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne gondolj erre! David itt van újra, ahová tartozik. Csak ez számít. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hála neked és Mr. Donovannek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose ellépett az ablaktói, de a pillantása újra meg újra visszavándorolt az udvarra. Vajon képes lesz-e valaha is megnyugodni, amikor David nincs a közelében? - tűnődött el Mel szo¬morúan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mesélnél valamit arról a házaspárról, aki nevelte? Az FBI-ügynökök nagyon kedvesen viselkedtek, de ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mondtak semmit - fejezte be Mel. - Jó emberek, Rose. Jó emberek, akik nagyon szerettek volna családot alapítani. Elkövették azt a hibát, hogy megbíztak valakiben, akiben nem lett volna szabad. Hidd el, megadtak mindent Davidnek, amit csak lehetett! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Annyira megnőtt ... Pár lépést már meg tud tenni egyedül. Hangjában keserűség érződött - keserűség, hogy nem lehetett jelen kisfia életének három végtelenül hosszú, de annál szebb hónapjában. Ugyanakkor sajnálta is azt a másik as¬szonyt, mert még nagyon jól emlékezett, milyen érzés az üres bölcső látványa. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látszik Daviden, hogy szeretettel gondoskodtak róla. Saj¬nálom is azt a szerencsétlen asszonyt. Neki nehezebb lesz, mint nekem volt, mert ő még csak nem is reménykedhet, hogy viszontláthatja azt, akit a fiaként szeretett. - A konyhaszekré¬nyen nyugvó keze ökölbe szorult. - Ki tette ezt velünk, Mel? Ki képes ilyen szörnyűségre? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem tudjuk pontosan, de hamarosan kiderítjük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Továbbra is együtt dolgozol Mr. Donovannel? Ő olyan megértő ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nemrég meglátogatott bennünket, beszélgettünk egy kicsit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó! - lepődött meg Mel, majd próbált közömbösnek lát¬szani, több-kevesebb sikerrel. - Beugrott hozzátok? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose arca megenyhült, majdnem olyan boldognak és életvi¬dámnak tűnt ebben a pillanatban, mint még mielőtt a fiát elrabolták volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Visszahozta David plüssmackóját, és egy kis kék vitorlás hajót is adott neki ajándékba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elismerően bólintott. Sebastian még erre is gondolt. - Kedves tőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem ö pontosan látja az érem mindkét oldalát. Tisztában van vele, min mentünk keresztül Stannel, de azzal is, min megy keresztül az a pár Atlantában. És mindez egy szívtelen szörnyeteg miatt, akit csak a pénz érdekel. Aki nem tisztel se is¬tent, se családot, se gyereket... - Az asszony ajka megremegett egy pillanatra, de azután sikerült erőt vennie magán. - Minden pénzünket odaadtuk volna Davidért, de Mr. Donovan nem foga¬dott el egy centet sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - kérdezett vissza Mel döbbenten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem fogadott el pénzt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose kinyitotta a sütő ajtaját, hogy megnézze, mennyi idő kell még a húspástétomnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Arra kért, ha mindenáron fizetni akarunk, küldjünk pénzt a hajléktalanok alapítványának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt is mondta, segít teljesen felgöngyölíteni ezt az ügyet. A tettesnek David csak egy volt a sok elrabolt kisbaba közül: nem az első, és sajnos nem is az utolsó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most mennem kell, Rose - kapta fel Mel a táskáját hirte¬len. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalasszony visszacsukta a sütő ajtaját, és meglepett pil¬lantást vetett a barátnőjére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem maradsz vacsorára? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos, nem tehetem - szabadkozott Mel. Habozott egy keveset, majd elszánta magát, és kissé szégyenlősen megcsókolta Rose arcát. - Valamit feltétlenül el kell intéznem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már régen meg kellett volna tennem, gondolta Mel magában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azért nem tette, mert pár napja értek csak haza Montereybe. Amikor ráfordult a felfelé vezető keskeny, hepehupás murvaút¬ra, a férfi házát épp eltakarta előle egy alacsonyan szálló felhő. Nem mintha Sebastian olyan nagyon törte volna magát, hogy ta¬lálkozzon vele. Meglátogatta Rose-ékat, de arra már nem vette a fáradtságot, hogy hozzá is beugorjon, pedig csak pár háztömb¬nyire lakik tőlük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyilván nem gondolta komolyan az idétlen bókjait a szeméről, a hajáról meg a bőréről, mint ahogy azt sem, mennyire kívánja, mennyire vonzónak találja. Csalódottan dobolni kez¬dett az ujjaival a sebességváltón. Ha komolyan gondolta volna, mostanra már biztosan megkeresi. De feléje sem nézett. Pedig nagyon várta, vallotta be magának. Persze akkor sem könnyítette volna meg a dolgát, de így, hogy rá sem hederített, tényleg megnézheti magát! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most tehát felkeresi a farkast a saját odújában. Elég erőt ér¬zett magában ahhoz, hogy tisztázza kettejük ügyét egyszer s mindenkorra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Félúton vadul beletaposott a fékbe - egy ló a lovasával együtt eléugratott. A fekete csődör és sötét lovasa szemvilla¬nás alatt keresztülszáguldott az úton, csak egy kötegnyi hul¬lámzó izmot meg egy sötét inget lehetett látni belőlük. A ló feketén ragyogó szőre, a férfi daliás termete, szabadon lobogó haja évszázadokkal visszarepítette a lányt az időben, egy olyan korba, ahol a hősöknek még sárkányokkal kellett vias¬kodniuk, és a mágia mindennapos dolognak számított. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel tátott szájjal figyelte, ahogyan ló és lovasa felviharzik a sziklás kaptatón, egy pillanatra elvész a felhőben, majd is¬mét kibukkan a napfényre. Kentaur még nem nyújtott ennyire magával ragadó látványt, mint ők ketten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor elhalt a patadobogás, a lány ismét rálépett a gázra, és folytatta útját fel az emelkedőn. Hamar visszatért a jelenbe a kocsija erőlködő motorjának dübörgését, köhögését, akado¬zását hallva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Leparkolt a ház előtt. Sebastiant, ahogy sejtette, a ház mö¬götti karámnál találta, épp Ámort csutakolta. A lóról leszállva is ugyanolyan megnyerő, titokzatos hős benyomását keltette, mint az imént Ámor hátán. Kicsattanó életerejétől csak úgy vibrált körülötte a levegő. Arca, tekintete még mindig a lovag¬lás izgalmát tükrözte, hátán és alkarján keményen megfeszül¬tek az izmok, miközben a lovával foglalkozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel élvezettel szemlélte a férfi érzékien izmos testét. Olyan érzése támadt, ha most hozzáérne a bőréhez, megégnének az ujjai... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó lehet lovagolni ilyen szép időben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian büszkén figyelte, ahogyan Ámor elviharzik, majd a lányra pillantott, és elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majdnem mindig jó. Ne haragudj, hogy nem álltam meg köszönni, de Ámor utálja, ha vágta közben visszafogom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi baj - biccentett Mel. Valójában kimondottan örült, hogy nem álltak meg. Biztosra vette, egy értelmes szót sem bírt volna kinyögni, ha a férfi lovon ülve beszél hozzá. - Gon¬doltam, beugrok, hátha szánsz rám pár percet, hogy megbeszéljünk ezt-azt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ámor időközben visszatért; Sebastian megpaskolta a hor¬paszát, majd, az állat térdét a combján pihentetve, elkezdte megtisztítani a patáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Voltál Rose-éknál? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, épp tőlük jövök. Említette, hogy beugrottál hozzájuk ... , és vittél Davidnek ajándékba egy kis vitorlás hajót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felnézett, majd folytatta a tisztogatást a következő patával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A Frost házaspártól is csak szeretetet kapott. Fontos, hogy legyen egy emléke arról a pár hétről is, amelyet távol töltött. - Rendes tőled. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian felegyenesedett, és Ámor elülső lábához sétált. - Előfordul néha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most, hogy biztosabb talajt érzett maga alatt, a lány feltette bakancsos lábát a kerítés alsó lécére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rose azt is elmesélte, hogy nem fogadtál el tőlük pénzt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondtam, hogy nincsen szükségem a pénzükre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom - bólintott Mel, majd nekidőlt a korlátnak, és simogatni kezdte Ámor nyakát. - Belenéztem az aktádba. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokoldalú üzletember vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem nagy ügy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, könnyű jól keresni, ha az embemek ekkora indulótőkéje van. <span style=""> </span>. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi nekilátott az utolsó patának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igaz. De sokat veszteni is könnyű, nekem elhiheted. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felegyenesedett, és oldalra biccentette a fejét. - Az a chicagói ügy ... kemény lehetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian arcvonásai egy pillanat alatt megkeményedtek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel már bánta, hogy szóba hozta - látszott, ezek az emlékek még mindig nagyon megviselik a férfit. Évekbe telhet, mire si¬kerül megbékélnie vele, pár hét alatt ez nem megy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az volt. A kudarc mindig az. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vallottál kudarcot! Neked köszönheti a rendőrség, hogy sikerült elfogni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Öt emberrel végzett időközben ... Mi ez, ha nem kudarc?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor befejezte az utolsó pata tisztítását is, elégedetten rácsapott Ámor tomporára; mire az állat vidáman elgaloppozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menjünk be! Gyorsan lezuhanyozom, utána beszélgethe¬tünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi csodálkozó pillantást vetett a lányra - most először szólította a keresztnevén. Annyira meglepte ez a váratlan fordulat, hogy elfelejtett átlendülni a kerítésen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igaz, öten meghaltak - folytatta Mel halkan. Szemében megértés tükröződött. - Azt viszont, úgy látom, nem tudod, mennyien menekültek meg! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian átugrott a kerítésen, és puhán földet ért a lány előtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kedves tőled, hogy vigasztalsz - nézett rá hálásan, majd Mel vállára tette a kezét. Ujjai lassan a karjára, majd a könyökére, végül a csuklójára siklottak. - Gyere! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány jól érezte magát idekinn, itt ugyanis bőven volt hely elhúzódni a férfitól, ha éppen annak érezné szükségét. Mégsem tehette meg, hogy nem megy be vele, túl kínos lett volna magyarázkodnia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretnék beszélni veled valamiről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom. Vacsoráztál már? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Még nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű. Evés közben mindent megbeszélünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az oldalsó, vörösfenyőből ácsolt verandán mentek be a házba. Odabenn egy széles üvegajtó egyenesen az elegáns, csillogó-villogó, királykék és fehér konyhába vezetett, mely úgy nézett ki, mintha egy előkelő lakberendezési lapból került volna ide. Sebastian egyenesen az üvegajtós hűtőszekrényhez lépett, és elővett egy üveg bontatlan bort. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Foglalj helyet! - mutatott az egyik székre a márványlapos konyhaasztal mellett. Gyakorlott mozdulattal kicsavarta a dugót, és töltött Melnek. - Gyorsan lezuhanyozom, addig érezd otthon magad! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Abban a pillanatban, hogy a férfi kilépett a konyhából, a lány már fel is pattant a székről, hogy körülnézzen egy kicsit. Nem szégyellte magát veleszületett kíváncsisága miatt, egy cseppet sem - az ember közvetlen környezete, személyes tere mindennél jobban árulkodik belső tulajdonságairól. Márpedig őt roppantmód érdekelték Sebastian Donovan belső tulajdon¬ságai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A konyhában pedáns rend uralkodott, minden ragyogott a tisztaságtól. Sehol egy folt, az edények és tányérok nagyság szerint sorakoztak az üvegajtós szekrényekben. Furcsamód sem fertőtlenítő, sem mosogatószer szagát nem érezte - a levegőben enyhe gyógynövény- és fűszerillat terjengett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már azt is tudta, miért - a mosogató fölötti nyitott ablakban számos szárított fűszernövénycsokor lógott fejjel lefelé. Meg¬szagolgatta őket, kellemes, kissé titokzatos illatuk volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kihúzott egy fiókot - csak a szokásos evőeszközkészletet látta benne. Kihúzott egy másikat, abban is teljesen hétközna¬pi fakanalak és konyhaeszközök sorakoztak szépen, rendben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sehol semmi rendetlenség? - bosszankodott magában. Ös¬szevont szemöldökkel körülnézett - kell, hogy legyen egy kis rumli valahol, és ő meg is fogja találni! A titkok mindig a rum¬lis helyeken rejtőznek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Villámgyorsan visszaült a helyére, és szájához emelte a po¬harát, egy másodperccel azelőtt, hogy a férfi belépett volna az ajtón. A legcsekélyebb ijedséget vagy bűntudatot sem érezte, csak felfokozott izgalmat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian feketébe öltözött - kényelmes farmert és inget vi¬selt, melynek ujját könyékig feltűrte. Mezítláb volt. Ahogyan az üveg felé nyúlt, és töltött magának is, valóban annak tűnt, akinek mondta magát - varázslónak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elmosolyodott, koccintott Mellel, majd közelebb hajolt hozzá, és mélyen a szemébe nézett. - Bízol bennem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- T -tessék? - dadogta a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ízlésemben. Tudod, a vacsora - magyarázta Sebastian még szélesebb mosollyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - bólintott Mel. Még mindig hevesen lüktetett a szíve, ezért ivott egy korty bort. - Persze. Mindenevő va¬gyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a férfi nekiálIt, hogy elővegye a hozzávalókat, a tálakat és edényeket, a lány értetlenül nézett rá. - Főzni fogsz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ühüm - felelte Sebastian. - Miért? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hittem, rendelsz valamit telefonon - vont vállat Mel, és enyhe berzenkedéssel figyelte, ahogy a férfi olajat tölt egy serpenyőbe. - A főzés olyan ... fárasztó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én élvezem. - Sebastian lecsípett pár növényt a mosoga¬tó fölül, és beleszórta az olajba. - Megnyugtat - tette hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megvakarta a térdét, és kétkedő pillantást vetett a serpenyőre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Segítsek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is főzöl soha ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel felvonta a szemöldökét. - Honnan veszed? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A múltkor, amikor az irodádban jártam, bekukkantottam a konyhádba. Fokhagyma? - Jöhet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian a kés lapjával összezúzott néhány gerezdet. - Miről szeretnél beszélni velem, Mel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, semmi különösről - húzta az időt a lány, hogy legyen módja összeszedni a gondolatait. Az asztalra könyökölt, az állát a tenyerén pihentetve. Nem hitte volna, hogy ilyen jó érzés nézni, ahogyan mások főznek. - Örülök, hogy sikerült segíte¬nünk Rose-nak, Stannek meg Davidnek. Most mit teszel bele? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rozmaringot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó illata van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akárcsak neked, tette hozzá magában a lány. Az érzéki bőr ¬és izzadságszagot, amely lovaglás után érződött Sebastianen, legalább annyira érzéki, vad és férfias fenyőillat váltotta fel. Mel ivott még egy korty bort, és letolta a lábáról a bakancsát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A Frost házaspárt nagyon sajnálom. Borzasztó lehet most nekik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian beledobálta a paradicsomot meg a fokhagymát a serpenyőbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ilyen az élet. Valaki nyer, valaki veszít. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi csak azt tettük, amit tennünk kellett. Az ügy azonban még koránt sincs lezárva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi befűszerezett néhány szelet kicsontozott csirkemel¬let, majd betette őket egy tepsiben a sütőbe. Örült, hogy Mel ilyen otthonosan érzi magát - a lány lustán lógázta a lábát, és élvezettel figyelte, ahogyan ő a tűzhely körül sürgölődik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hallgatlak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem csíptük nyakon az igazi tettest, Donovan. Aki az egészet szervezte. Eddig a legfontosabb az volt, hogy megtaláljuk Davidet, és ez sikerült is. Csakhogy nem ő az egyet¬len elrabolt csecsemő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Honnan tudod? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Számomra ez egészen nyilvánvaló. Túl simán, túl zökkenőmentesen hajtották végre a rablást. Profik állnak a háttér¬ben, akik már végigcsináltak néhány hasonló esetet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valóban - bólintott Sebastiano Újratöltötte a poharakat, majd öntött egy kis bort a csirkére is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elmondom, hogyan látom a dolgokat - folytatta a lány, és felállt a székről. Megfigyelte, jobban tud gondolkodni járás közben. - A Frost házaspár kapcsolatban állt egy összekötő¬vel. A febesek azóta nyilván a nyomában vannak, de szerintem már rég elhagyta az országot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megállt egy pillanatra, és tűnődve oldalra biccentette a fe¬jét. Sebastian bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Folytasd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem egy egész cég áll a háttérben, saját ügyvéddel, aki elintézi az örökbefogadási papírokat. Talán egy orvos is, vagy valamilyen egészségügyi dolgozó, aki hozzáfér a termékenységi tesztek eredményéhez. A Frost házaspár kipróbálta az összes létező termékenységi tesztet. Utánanéztem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi, miközben Melt hallgatta, megkavarta, majd meg¬szagolgatta az ételt, végül ellenőrizte egy villával, átsült-e a csirkemell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, az FBI is utánanézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyilván - helyeselt a lány. - Deveraux barátunk érti a dolgát. Mindegy, én szeretem befejezni, amit elkezdtem. Gondolj bele, hány házaspárnak nem lehet valamilyen okból gyereke! Kipróbálnak mindent, szabályozzák a szexuális éle¬tüket, az étrendjüket, meztelenül táncolnak teliholdkor. És persze fizetnek, amennyit csak kell. Fizetnek tesztekért, cso¬dát ígérő műtétekért, gyógyszerekért. Ha egyik sem jön be, nos ... akkor fizetnek egy gyerekért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel a konyhaasztalhoz lépett, és beleszagolt a serpenyőbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hű, de jó illata van! - dicsérte meg Sebastiant. - Persze, ezt csak az igazán tehetősek engedhetik meg maguknak. Választanak egy jó hírű örökbefogadási irodát és egy jó hírű ügy¬védet. Az esetek többségében valóban árva gyerek kerül hoz¬zájuk, és mindenki jól jár: a baba szerető otthonra lel, a vér szerinti anya új életet kezdhet a pénzből, az örökbefogadó szü¬lők pedig beteljesülni láthatják régi álmukat. Csakhogy min-denütt vannak kiskapuk. Elég egy gerinctelen, megvásárolha¬tó alak valamelyik hivatalban, aki a pénz kedvéért előteremt egy babát a semmiből, persze, támadhatatlan iratokkal ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos. Megterítenél az ab laknál? Figyelek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány a férfi útmutatását követve elővette a tányérokat, az evőeszközt és a szalvétát a szekrényekből, majd miközben be¬szélt, megterített. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A mi emberűnk persze nem kispályás. Nagyban játszik, egy egész kis csapattal dolgozik. Elrabolnak egy gyereket az egyik partról, átpasszolják a túlpartra, mint egy focilabdát, és máris új, gazdag otthonban találja magát több ezer mérföldre a szüleitől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eddig mindenben egyetértünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, ezt a gerinctelen férget kellene nyakon csípnünk. Egyelőre még Parkland is szökésben van, de szerintem őt napokon belül kézre kerítik. Ő azonban csak egy kisstílű senki, aki megpróbált gyorsan pénzhez jutni, nehogy eltörjék a térd¬kalácsát az adósságai miatt. Nyilván nem tud sokat, de valamit biztosan. Attól tartok, az FBI szigorú őrizetben tartja majd, és nem hajlandó semmit kiszivárogtatni a vallomásából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is így gondolom. Egyébként kész a vacsora. Hozd az üveget, és együnk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány törökülésben helyet foglalt a párnázott sarokpadon, az ablak mellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A febesek amúgy sem avatnának be egy magánnyomozót a részletekbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian szedett a tányérokra a csigatésztából, arra paradicsomos, fokhagymás, fűszeres mártást terített, majd az egészet megkoronázta a pácolt, borban sült csirkemellel, végül vastag, ropogósan friss kenyérszeleteket vágott mellé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Téged viszont igen. Tartoznak neked ennyivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha megkéred őket, biztosan adnak egy másolatot Parkland kihallgatási jegyzőkönyvéből, miután elfogták. Ta¬lán még azt is megengedik, hogy beszélj vele. Csak annyit kell mondanod, még mindig érdekel az ügy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megkóstolta az ételt, és elégedetten bólintott. - Kérdés, tényleg érdekel-e még. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel - óvatosan, mivel épp csirkét szeletelt - a férfi csukló¬jára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szoktad befejezni, amit elkezdesz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian mélyen a lány szemébe nézett - olyan mélyen, hogy Mel remegve húzta vissza a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-De. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány zavartan tört magának egy falatot a kenyérszeletéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Segítek. Ígérem, mindent elmondok, amit megtudok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm - mosolygott rá Mel melegen csillogó szemmel, bár most már nagyon ügyelt rá, nehogy a férfihoz érjen. - Tény¬leg. Lekötelezel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt majd akkor mondd, ha hallottad a feltételeimet... Együtt kell dolgoznod velem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ezekre a szavakra kiejtette a kezéből a kenyeret. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, Donovan, hálás vagyok, hogy segítesz, de én egye¬dül dolgozom. Arról nem is beszélve, hogy a módszereidtől, szóval a látomásoktól meg minden ilyesmitől nekem a hideg futkos a hátamon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor kvittek vagyunk, mert nekem is a tiédtől: pisztoly, szajhaszerkó, meg ilyesmi... Kössünk egyezséget! Dolgozzunk együtt, és próbáljuk meg elviselni egymás különcségeit! Végül is a cél a fontos, nem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel néhány pillanatra eltöprengett a hallottakon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen nekem is eszembe jutott, mi lenne, ha ... gyermektelen párnak adnánk ki magunkat. - Óvatosan Sebastianre pillantott. - Viszont ha tényleg együtt fogunk dol¬gozni, be kell vezetnünk bizonyos szabályokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyetértek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak ne vigyorognál ilyen gúnyosan, miközben ezt mondod! Egyébként isteni ez a kaja - tette hozzá, és a szájába vett egy újabb kiadós falatot. - Ahhoz képest egész könnyedén összeütötted ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindjárt elpirulok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy értem ... - kezdte a lány, majd vállat vont, és elnevette magát. - Azt hittem, az ilyen ínyenc kaják sokkal melósabbak. Édesanyám sokáig pincérnőként dolgozott, ha tehette, mindig hazahozott valami finomat. Persze ő főleg gyorsétter¬mekben szolgált fel, ott nem tartottak ilyesmit, mint ez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Édesanyád jól van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Soha jobban. Múlt héten kaptam tőle lapot Nebraskából. Állandóan utazgat, nem bír megmaradni egy helyben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>- Édesapád? <span style=""> </span>. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szemében szomorúság csillant, egy pillanatig késett a válasszal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is emlékszem rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit gondol édesanyád a munkádról? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerinte izgalmas. Nem csoda, amennyit tévézik. És a tiéd? - A lány felemelte a poharát, és koccintott a férfival. - Mit szólnak a szüleid ahhoz, hogy te vagy Monterey varázslója? - Azért ezt nem mondanám - szabadkozott Sebastian sze¬rényen. - Szerintem örülnek, hogy folytatom a családi hagyo¬mányt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány majdnem félrenyelte a borát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A családod valami boszorkányfamília? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát... majdnem olyanok vagyunk, mint egy normális csa¬lád - felelte a férfi kedvesen, minden sértődöttség nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy őszinte legyek, én nem hittem egy szavadat sem mindaddig, amíg ... amíg a saját szememmel nem láttam. Ettől persze még nem szűnt meg bennem minden kételkedés! - Mel fürkésző pillantást vetett Sebastianre. - Kicsit utána olvastam a dolognak. Sokan folytatnak kísérleteket ezen a téren, sőt szép számmal akadnak olyan neves tudósok, akik szerint tényleg létezik látnoki képesség. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hű, de megnyugodtam ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne gúnyolódjl - kérte Mel, és kissé kihúzta magát. - Azt minden tudós elismeri, hogy még nem teljesen ismerjük az emberi agy működését. A kutatások során bebizonyosodott, valóban vannak olyan emberek, akik például kitalálják egy lefordított kártyalapról, mi látható a túloldalán. Ezeket az embereket aztán alapos vizsgálatnak vetették alá különféle laboratóriumokban, nézték az EKG-jüket, az agyhullámai¬kat, satöbbi. Persze, a komoly tudomány az olyan jelenségek elismerésétől, mint amilyen a boszorkányság, a próféciák vagy a tündérpor, még ma is mereven elzárkózik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig egy kis tündérpor igazán nem ártana neked - düny¬nyögte a férfi hamiskás mosollyal. - Csak el ne felejtsem megemlíteni Morganának... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most komolyan szeretném tudni, te hogyan csinálod! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos? - kérdezett vissza Sebastiano Egy ideig habozni látszott, majd vállat vont, és megragadta a lány kezét. - Te akartad ... Tündérvérrel születtem. A boszorkányság öröklő¬dik a családunkban, gyökereink egészen a kelta Fiónáig nyúlnak vissza. Én a tisztánlátás adományával születtem. Nem küzdöttem érte, még csak nem is kértem, hogy így legyen. A látomásoknak semmi közük az ésszerűséghez vagy a tudo¬mányhoz, de a meztelen ugrabugráláshoz sem teliholdkor... Ez az örökségem, egyben a végzetem is. Egyszerre átok és ál¬dás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel nyelt egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hm - jegyezte meg egy idő után. - Hm - tette hozzá va¬lamivel később, majd megnyalta a szája szélét, és megköszö¬rülte a torkát. - Vizsgálták a telepátiát és a tárgyak lebegteté¬sének képességét, azaz a telekinézist is ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bizonyítékot akarsz, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem ... De. Úgy értem, ha együtt fogunk dolgozni, szeretném tudni, mik a ... képességed határai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. Gondolj egy számra egytől tízig ... ! Hat - mondta a férfi, mielőtt a lány egy szót is szólhatott volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem voltam készen ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De ez volt az a szám, amelyik először az eszedbe jutott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tényleg ez volt, de Mel nem adta meg magát ilyen könynyen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem voltam készen - kötötte az ebet a karóhoz. Be¬hunyta a szemét. - Most mondd meg! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ügyes, gondolta a férfi. Nagyon ügyes. Érezte, a lány min¬den erejével igyekszik kizárni őt az elméjéből. Hogy elterelje a figyelmét, csókolgatni kezdte a kézfejét. Ez a kis csel mes¬teri húzásnak bizonyult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Három. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel kinyitotta a szemét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyert. Hogyan csinálod? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Belépek az elmédbe - magyarázta Sebastian, és a lány ujjain folytatta a csókolgatást. - Hallom a szavakat, látom a felvillanó képeket, osztozom az érzésekben, néha még az intuíci¬ókban is, bár ezeket szinte lehetetlen leírni. Most például azon tűnődsz, nem ittál-e több bort a kelleténél, mert egy kicsit a fe¬jedbe szállt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A fejemmel nincsen semmi baj - rántotta el Mel rosszal¬lóan a kezét. - Legalábbis nem lenne, ha volnál szíves távoz¬ni belőle! Érzem, hogy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - dőlt hátra a férfi elégedetten, és ivott egy kis bort. ¬Tényleg érzed. A családtagjaimat leszámítva igen ritkán találkozom olyanokkal, akik érzik, ha olvasok a gondolataikban, kü¬lönösen, ha ilyen felületesen csinálom, mint most. Ami azt je¬lenti, hogy neked is van érzéked a látnoksághoz, Sutherland. Ha egyszer rászánnád magad, hogy kibontakoztasd a képességedet, szívesen segítek neked. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány még az ötlettől is megborzongott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, inkább nem. Én úgy szeretem a fejem, ahogyan van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is - vigyorodott el Sebastian, de Mel pillantása láttán úgy döntött, jobb, ha csöndben marad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány, kísérletképpen, a homlokára tette a kezét, és közben a férfi arcát fürkészte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tetszik, hogy képes vagy bármi kor turkálni a gondo¬lataim között. Ha együtt akarsz dolgozni velem, még ha rövid ideig is, az első szabály: az elmémbe belépni tilos! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. Nem fogok olvasni a gondolataidban, kivéve, ha kifejezetten megkérsz rá. - Mel kétkedő arckifejezését lát¬va elmosolyodott. - Komolyan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Boszorkány-becsszavadra? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha tetszik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem, egyáltalán nem tetszett neki, mégis megnyugodott valamelyest. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól van. A következő: minden, az üggyel kapcsolatos adatot megosztunk egymással. Semmit nem tartunk vissza! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian csibészesen elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már így is túl sok mindent tartottunk vissza ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány enyhén elpirult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne feledd, kapcsolatunk szakmai természetű, és ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó étvágyat a szakmai természetű vacsoránkhoz! - emelte poharát a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen nem így értettem - sóhajtott fel Mel. ¬Nem kell nevetségesen mereven viselkednünk. Azt azonban nem szeretném, ha túlzásokba esnénk, miközben a gyermekte¬len párt alakítjuk. Az már ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sértené az alapelveidet - fejezte be helyette Sebastiano ¬Értelek. Esetleg már van is valamilyen terved? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokat segítene, ha tudnék valamit az FBI nyomozásának eredményeiről, és biztosítanának a további együttműködésükről is ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rám bízhatod. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szélesen elmosolyodott, pontosan ezt a választ akar¬ta hallani. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha ők mögénk állnak, könnyedén megszerezhetjük a szükséges papírokat, hogy jómódú, gyermektelen házaspár vagyunk, érvényes adószámmal, letelepedési engedéllyel, és így tovább. Fontos, hogy felhívjuk magunkra ennek a féregnek a figyelmét, tehát gazdagnak kell tűnnünk, de nem túl gazdagnak, mert az esetleg elijesztené őt. Olyan helyre kell költöznünk, ahol senki nem ismer bennünket, távol az isme-rőseinktől, a rokonainktól. Fel kell iratkoznunk a legnevesebb örökbefogadási intézmények várólistáira, igazolásokat kell szereznünk, hogy nem lehet saját gyerekünk. Miután elcsíp¬ték Parklandet, vagy bárki mást, aki nekik dolgozik, talán könnyebb lesz eldönteni, hová érdemes költöznünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van egy egyszerűbb módszer is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>- Éspedig? <span style=""> </span>. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi intett, hogy hajoljon közelebb, mintha csak valami titkot akarna közölni vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látnok vagyok - suttogta derűsen. Mel égnek emelte a tekintetét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig már kezdtem megfeledkezni róla - sóhajtotta. - Mindegy, igazad van. Sokat segíthet, ha utánanézel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Időbe telhet, míg jutok valamire. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem baj, megéri. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. Akkor legyen a következő a felállás: én először kiderítem, hol, mikor, hogyan érdemes kezdenünk, és onnantól kezdve te vagy a főnök. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány habozott egy pillanatig - szeretett elejétől a végéig főnök lenni, ezért sem rajongott különösebben a csapatmunkáért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha elfogadható érvekkel alá tudod támasztani, miért dön¬töttél éppen az adott hely, időpont és módszer mellett, akkor természetesen benne vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megbeszéltük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerű és nagyszerű, gondolta Mel; kellemes izgalom járta át tetőtől talpig. Érezte, fontos és érdekes munka előtt állnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha másban nem is, a mosogatásban szívesen segítek ¬- ajánlotta, és már vitte is az értékes porcelántányérokat a mosogatóhoz, szakszerűen, ahogyan pincérnő édesanyja mutatta neki. Sebastian a karjára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, hagyd csak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te főztél - magyarázta a lány, és fürgén a mosogatóhoz lépett. Túl szűk itt a hely ... Egy kis mosogatás most pont jól fog jönni, hogy biztos talajt érezzen a lába alatt. - Különben is, ahogy elnézem a konyhádat, nem az a fajta férfi vagy, aki napokig penészedni hagyná a mosatlan edényeket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nesztelenül mögötte termett, és a vállára tette a kezét, nehogy megint elszökhessen előle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor most bebizonyítom, mennyire kiszámíthatatlan va¬gyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Esetleg ráparancsolhatnál a tündéreidre, hogy csinálják meg helyettünk ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem élek a szolgálataikkal, legalábbis Kaliforniában so¬hasem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szemében ijedtség tükröződött; a férfi masszírozni kezdte a vállát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindig olyan feszült leszel, ha a közeledben vagyok. Pe¬dig vacsora alatt néha még rám is mosolyogtál, ami, mit mondjak, igen örvendetes változás az eddigiekhez képest... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretem, ha hozzám érnek - felelte a lány bizony¬talanul, de nem mozdult. Nincs is hová, mentegette magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért nem? Ez is csak az emberi érintkezés egyik esz¬köze ... mint a szem, a hangszín vagy a kéz. - Az övé alatt las¬san elernyedtek a lány vállizmai. - Nem kell tartanod az érin¬téstől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem kell, de lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian kihívóan elmosolyodott, ujjai közben Mel hátára vándoroltak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudtommal bátor lány vagy, aki akkor sem hátrál meg, ha komoly veszély fenyegeti. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel büszkén felszegte az állát, pontosan, ahogy a férfi várta. - Azért jöttem, mert beszélni szerettem volna veled. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beszéltünk is - helyeselt Sebastian, és még közelebb húzódott a lányhoz. Ha most lehajtaná a fejét, megcsókolhatná azt a helyes, alig észrevehető kis gödröcskét az állán …<span style=""> </span>- Ami engem illet, nagyon élveztem a társalgást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak nem képzeli, hogy hagyom magam elcsábítani? ¬méltatlankodott magában Mel. Védekezőn a férfi mellkasára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem játszadozni jöttem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kár - hajolt Mel ajkához Sebastian; várt egy keveset, majd adott egy puszit a lány nyakára. - Én szeretek játszani. Talán majd máskor. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyre forróbbá vált közöttük a levegő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, lehet, hogy vonzódom hozzád valamelyest, de ez még nem jelenti ... nem jelent semmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, hogy nem. Mindenesetre szólok, nagyon érzékeny az arcbőröd, Mary Ellen. Ha továbbra is ilyen hevesen ver a szíved, a végén még meggyullad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nevetséges vagy! - ingatta a fejét Mel, de mikor a férfi kihúzta a blúzát a farmerjából, és benyúlva alá, végigsimított meztelen hátán, olyan érzékennyé vált, mint a gyermekláncfű pihéi. Kéjes hangot hallatott valahol a nyöszörgés és a sóhaj¬tás között, majd nekidőlt Sebastiannek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már kezdtem elveszíteni a türelmemet - suttogta a férfi, és megcsókolta a nyakát. - Úgy vártam, mikor jössz el hoz¬zám! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, én csak ... - ellenkezett a lány, mégis, lassan átka¬rolta Sebastiant, és a keze önkéntelenül is a hajába markolt. - Nem ezért jöttem ... - Ami igaz is volt, bár valahol belül pon¬tosan tudta, hogy ez fog történni. - Kérlek, ne ... Gondolkod¬nom kell! Nem akarok ostobaságot csinálni ... - Alig mondta ki, ajka máris forrón a férfiéra tapadt. - Ki nem állhatom az ... ostoba dolgokat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mmm ... én is így vagyok vele ... - helyeselt Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor keze Mel hátáról a fenekére vándorolt, a lány megbor¬zongott. - De ez nem az! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd később kiderül - sóhajtott fel Mel, és hagyta, hogy a férfi a karjába kapva kivigye a konyhából. - Szeretném, ha tudnád, ennek semmi köze az ügyünkhöz! El akarom kapni azt a férget, és sohasem bocsátanám meg magamnak, ha azért nem sikerülne, mert most veled ... - Nyöszörögve csókolgatni kezdte Sebastian nyakát. - Ha sejtenéd, mennyire kívánlak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">E szavak hallatán lassú, ütemes, fülledt dobogás vette kez¬detét a férfi fejében. Lehajolt, és hevesen megcsókolta a lányt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne aggódj, a két dolognak ... semmi köze egymáshoz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De lehet - ellenkezett Mel, és amikor Sebastian elkezdte felfelé vinni a lépcsőn, macskásan odabújt hozzá. - Talán lesz is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor legyen! - rúgta be a férfi a hálószoba ajtaját. ¬Most pedig megszegjük pár szabályunkat... </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-45621548676558630722010-11-03T11:22:00.000-07:002010-11-03T11:24:04.109-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 7. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">4. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Me! a délelőtt java részét azzal töltötte, hogy házról házra járt Rose szomszédságában Sebastian rajzával. Délutánra elkönyvelhetett három szemtanút, négy kávémeghívást és egy sikamlós ajánlatot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az egyik szemtanú megerősítette Sebastian leírását a kocsiról, még a szakadt üléshuzatra is emlékezett. Mel egyre kellemetlenebbül érezte magát, miközben hallgatta a vallomást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Továbbra sem hitt a látnoknak, persze. Az egyik asszony Rose szomszédságában nagyon gyanúsan viselkedett. Fel is ír¬ta a nevét: Mrs. O'Dell, a háromszáztizenhetes lakás volt az övé. A lánynak olyan érzése támadt, hogy elhallgat előle vala¬mit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Másodszor is visszament hát hozzá, kopogtatott a matt bar¬na ajtón, és megtörölte a lábát a fűzöld lábtörlőn, melynek egy százszorszépet festettek a sarkára. Odabentről gyereknyafogás meg egy délutáni tévés vetélkedő tapsvihara hallatszott ki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mint délelőtt, az ajtó most is csak egy centire nyílt ki. Mel barátságosan rámosolygott a csokimaszatos arcú kisfiúra. - Szia! Édesanyád itthon van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt kérte, idegeneknek mondjam, hogy nincs. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. Szólj neki, hogy keresik! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiú rugdalni kezdte tornacipős lábával az ajtófélfát, majd felcsillant a szeme. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha lenne egy puskám, most lelőhetnélek! Bumm-bumm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De nincs. Ebből is látszik, hogy ma jó napom van - guggolt le a lány, hogy egy szemmagasságba kerüljenek. - Csokipuding, ugye? - törölte le a maszatot benyálazott hüvelykujjával. - Fogadjunk, azért került ide, mert lenyaltad a kanalat miután édesanyád elkészült vele! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talált! - bámult rá a fiú csillogó szemmel. Úgy tűnt, sikerült felkeltenie az érdeklődését. - Honnan tudtad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még egy óvodás is kitalálta volna, te pudingfej! Friss maszatnak tűnt, és te nemrég ebédeltél. Édesanyád nyilván nem hagyta, hogy megegyél egy egész adagot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiú oldalra biccentette a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ha kiloptam egyet a hűtőből? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó, lehet, hogy kiloptál egyet - hagyta rá Mel -, de akkor elég buta vagy, hogy elfelejtetted lemosni a bizonyítékot... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kisfiú elvigyorodott, de ekkor édesanyja lecsapott rá há¬tulról, karjában egy ide-oda ficánkoló, könnyes szemű kislánnyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Billy, nem megmondtam, hogy ne nyisd ki az ajtót?! ¬- förmedt rá, majd fél kézzel hátrarántotta, és türelmetlen pillan¬tást vetett Melre. - Hát maga minek jött vissza? Már mindent elmondtam, amit tudtam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon sokat segített, Mrs. O'Dell. Az én hibám. Próbálom helyére tenni a részleteket, de eddig nem sikerült - ma¬gyarázkodott a lány, miközben belépett a zsúfolt nappaliba. - ¬Nem szívesen zavarom újra, különösen azok után, hogy olyan segítőkészen viselkedett már korábban is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel majdnem csuklani kezdett, ez utóbbi kijelentése annyi¬ra távol állt a valóságtól. Mrs. O'Dell délelőtt kimondottan gyanakvónak mutatkozott, barátságtalan és kurta tőmondatok¬ban válaszolt. Feltehetőleg most még inkább ilyen lesz, gon¬dolta a lány, miközben elővette bűnbánó mosolyát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megnéztem azt a fantomképet, és mindent elmondtam róla magának is, meg a rendőrségnek is - kötötte az asszony az ebet karóhoz, a kislányát a csípőjén lovagoltatva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, és azt is tudom, milyen kellemetlen lehet, hogy állandóan zavarják, miközben biztos annyi a dolga. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány átlépett egy szakasz G. 1. Joe-t, melyet éppen elgázolt egy kis, piros tűzoltóautó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak szöget ütött a fejemben, hogy a nappalija ablaka pon¬tosan arra a helyre néz, ahol az állítólagos elkövető az autójával parkolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mrs. O'Dell letette a kislányt a padlóra, aki bizonytalan léptekkel a tévé elé totyogott, és erőteljes huppanással lecsüccsent pelenkás popsijara. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-És? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meg kell jegyeznem, a maga ablakai csillognak-villognak a tisztaságtól, talán a legtisztábbak az egész házban. Az utcá¬ról felnézve egyenesen ragyognak, mint a gyémánt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A hízelgés hallatán nyomban kisimult az asszony rosszalló¬an összevont szemöldöke. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Büszke vagyok az otthonomra. A rendetlenség nem zavar, két gyerek mellett ez elkerülhetetlen. De a koszt nem tűröm! - Látszik is! Gondolom, gyakran mossa az ablakokat, ha ilyen tiszták. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne is mondja! Túl közel a tenger, a szél gyakran még idá¬ig is elhozza a sós permetet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az édesanyák bámulatos megérzésével épp kellő időben pillantott hátra a válla felett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Billy, ne hagyd, hogy a húgod a szájába vegye a koszos katonáidat! Inkább add oda neki a tűzoltóautódat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De anya ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy kicsit, jó? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fia megadó bólintását látva Mrs. O'Dell visszafordult a lányhoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol is tartottam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A sós permetnél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, igen. A porról nem is beszélve, amelyet az autók vernek fel. És persze, az ujjlenyomatok... – Elmosolyodott. - Mindig megnézem, nem maradtak-e ujjlenyomatok... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akkor már ketten vagyunk, gondolta Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kemény munka lehet két gyerek mellett ilyen tisztán tartani a lakást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az bizony! Csak mert nem járok puccos aktatáskával egy irodába minden reggel, még rengeteget dolgozom, higgye el!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én mindig azt vallottam, a család és az otthon fenntartása a legfontosabb feladat egy nő életében.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mrs. O'Dell elővette a portörlő rongyot rövidnadrágja hátsó zsebéből, és megtörölgette a nappali asztalának lapját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy van, úgy van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kíváncsi lennék - kanyarodott vissza Mel óvatosan az eredeti témájukhoz -, milyen gyakran kell lemosnia az ablakokat, hogy ilyen szépek legyenek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én pontosan havonta szoktam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, ilyen tiszta ablakok mellett nagyon jól lehet látni, mi történik a szomszédságában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs időm a szomszédokat nézegetni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben biztos voltam. Gondolom, olykor-olykor azért észrevesz dolgokat, hiszen többnyire itthon van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, nem vagyok vak ... Azt a férfit is láttam itt ólálkodni, de ezt már mondtam magának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van. Mikor legutóbb ablakot mosott, talán még azt is látta, ahogyan az autójában ül, és vár. Ha jól sejtem, az ablak¬mosás úgy egyórás munka ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én negyvenöt perc alatt végzek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyilván nagy gyakorlata van. Nos, nem találta gyanúsnak, hogy a férfi ilyen sokáig csak ül egy helyben, a kocsijá¬ban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem csak ült. Néha kiszállt, és körbesétált. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány azon töprengett, elő merje-e venni a jegyzetfüzetét, úgy döntött, jobb, ha hagyja beszélni az asszonyt, és csak később írja fel a hallottakat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két napon át ezt csinálta - tette hozzá Mrs. O'Dell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két napon át? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor is, amikor az ablakot mostam, és akkor is, amikor függönyöket. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">neki, általában nem ártom mások ügyébe magam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhiszem, Mrs. O'Dell - bólintott Mel. Én viszont annál inkább, gondolta magában, és szaporábban kezdte szedni a levegőt. Érezte, jó nyomon jár. - Nem emlékszik véletlenül, mi¬kor figyelt fel a férfira? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elsején mostam ablakot, mint mindig. Pár nappal később szúrt szemet, hogy a függönyökre is ráférne. Aznap a szemközti járdán láttam, úgy tűnt, siet valahová. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- David Merricket május 4-én rabolták el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az asszony összevont szemöldökkel a gyerekeire sandított, hallgatóznak-e, majd mikor látta, hogy épp püfölik egymást, elégedetten bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom. Mint mondtam, majd megszakadt a szívem, mi¬kor hallottam. Gyakorlatilag az édesanyja kezéből rabolták el azt a szegény csöppséget... Egész nyáron nem engedtem ki Billyt egyedül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány Mrs. O'Dell karjára tette a kezét, szeretett volna bi¬zalmasan beszélni vele, mint nő a nővel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még ha nem is ismeri Rose Merricket, biztos vagyok ben¬ne, mint anya, tisztában van vele, min mehetett keresztül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ez hatott. Az asszony szeme könnybe lábadt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bár segíthetnék! Higgye el, ha mást is láttam volna, el¬mondanám. Emlékszem, korábban mindig azzal nyugtatgat¬tam magam, hogy ez biztonságos környék. Hogy nem kell fél¬tenem a fiamat, ha ki akar menni az utcára. Most azonban már nem merem kiengedni, hátha az az alak visszatér, és magával viszi... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne aggódjon, Mrs. O'Dell! Elkapjuk a gazfickót, de ehhez a maga segítségére is szükségünk van. Végtére is itt parkolt a ház előtt. Még ha nem is fordított rá különösebb figyelmet, kérem, gondolkozzon egy kicsit, hátha eszébe jut valami ami hasznos lehet! Nem vett észre semmi különöset az autóján? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azon az ócska tragacson? Nem foglalkoztam vele egy pillanatig sem, higgye el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A színére sem emlékszik? Talán fekete volt? Vagy vörös? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az asszony vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Piszkos volt, az biztos. Azt hiszem, barna. De sötétzöld is lehetett, annyira nem látszott ki a kosz alól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megkockáztatott egy még ennél is fogósabb kérdést. - És a rendszámtábla? Gondolom, egy másik állam szere¬pelt rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rövid töprengés után Mrs. O'Dell megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem. Tudja, munka közben eltöpreng az ember, csak úgy. Azt hittem, azért vár ennyi ideje az autóban, mert messziről jött, látogatóba. Azután láttam, hogy mégsem jöhetett olyan messziről, mert itteni a rendszámtáblája. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány próbált úrrá lenni az izgatottságán, gondolatban ke¬resztbe tette az ujjait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyerekkoromban édesanyám és én sokat utaztunk; ő pe¬dig menet közben különféle feladatokat adott, hogy ne unat¬kozzam. Tudja, milyenek a gyerekek, ha sokáig vannak be¬zárva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az asszony égnek emelte a tekintetét. Most először csillant valami vidámság a tekintetében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bár ne tudnám! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt játszottam, hogy szavakat rakok ki a rendszámtáblák betűiből, vagy úgy néztem őket, mintha monogramok lennének, és próbáltam vicces neveket kitalálni hozzájuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi ugyanezt játsszuk Billyvel, ő már elég nagy hozzá. De a kicsi... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem emlékszik véletlenül a számra? Munka közben sok mindent megjegyez az ember, akaratlanul is... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mrs. O'Dellen látszott, hogy tényleg töri a fejét: az ajkát összecsücsörítette, a szeme elkeskenyedett. Hamarosan azonban feladta, és dühösen az asztalra dobta portörlő rongyát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fontosabb dolgom is akad, mint hogy a rendszámtáblás játékot játsszam, </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérem, próbálja meg még egyszer! Higgye el, rengeteg dolog rögzül az elménkben anélkül, hogy tudnánk róla! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézze, Miss ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sutherland - segítette ki a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értse meg, én tényleg mélyen együtt érzek azzal az as¬szonnyal meg a férjével. Jobban szeretek azonban a saját dol¬gommal törődni, és nem ütni az orrom a másokéba. Többet nem mondhatok. Még sok dolgom van ma, ezért, ha megbo¬csát... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szinte érezte a falat, amelyet Mrs. O'Dell emelt közéjük. Bólintott, és elővett egy névjegykártyát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha mégis eszébe jutna valami, ugye, felhív? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pók volt! - kiáltott fel Billy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kisfiam, már ezerszer megmondtam, nem illik közbeszólni, ha más beszél! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Billy vállat vont, és felkocsikázott a kis piros tűzoltóautó¬val a húga lábán. A kislány csiklandósan nevetni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi volt pók? - fordult Mel reménykedve a gyerek felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az a kocsi - felelte a fiú, és berregve utánozni kezdte a hangját. - P-o-k, így kell írni azt, hogy pók - szavalta. Édes¬anyja sóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A pókot nem rövid óval írják. P-ó-k! Ha így folytatod, nem engednek másodikba, majd meglátod! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány az asszony karjára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérem! - suttogta, majd leguggolt a gyerek elé. - Láttad odalenn azt az autót, Billy? Azt a koszos, barna autót? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze. Mikor hazajöttem a suliból. Elfoglalta Freddy anyukájának a helyét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mármint Freddy édesanyjának a parkolóhelyét - magyarázta Mrs. O 'Dell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pont mögötte tettek ki. Nem szeretek Freddyvel jönni, mert mindig csipked... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Játszottátok a rendszámtáblás játékot a barna autóval? - kérdezte Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretem, mikor rögtön ki lehet egy szót rakni belőle. Mint most azt, hogy pók.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos vagy benne, hogy a barna autó volt, és nem egy másik, amelyet hazafelé jövet láttál?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos, mert Freddy anyukája egész héten nem tudott beállni a helyére tőle. Vagyis egyszer az utca másik oldalán is parkolt. Mikor elment, anya állt be Freddy anyukájának a helyére .... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem emlékszel a számára, Billy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretem a számokat, a betűk sokkal izgalmasabbak. P-o-k - ismételte csillogó szemmel, majd édesanyjára pillan¬tott. - Ha nem azt jelenti, hogy pók, akkor mit jelent? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elmosolyodott, és adott egy cuppanós puszit a fiú még mindig kissé csokimaszatos arcára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt jelenti, hogy imádlak! Nem is képzeled, milyen hálás vagyok neked ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Visszaúton irodája felé Mel dalra fakadt jókedvében. P-o-k ezen már el lehetett indulni, még akkor is, ha csak a rendszám¬tábla felét teszi ki, és csak annyira vehette készpénznek, amen¬nyire egy hatéves fiú szavát annak lehet venni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor megérkezett, megnyomta az üzenetrögzítőjén a visszajátszás gombot, és elővett a hűtőből egy üdítőt. Elégedett mosolya üzenetei lejegyzése közben sem hervadt le az arcáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kemény, fáradságot nem sajnáló nyomozói munka - ez kell a sikerhez. Nem árt egy kis makacsság sem. Biztosra vette, a </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">rendőrségnek fogalma sincs, ki az a Billy O'Dell, de ha el is jutottak volna hozzá, akkor sem adnának egy hatéves kisfiú szavára.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kemény, ki tartó nyomozói munka - és "szimat". Mel hitt a megérzéseiben, sőt szerinte nem is lehetett volna ezt a munkát enélkül elvégezni. Hogy a sejtés honnan pottyan az ember elméjébe azt nem firtatta, de arra megesküdött volna, hogy semmi közük a látnoksághoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eszébe jutott Sebastian, és elégedett mosolya csúfondáros¬ra változott. Talán csak szerencséje volt, és tényleg látta a fickót a barna kocsival együtt, de valószínűbb, hogy úgy van, ahogyan gondolta, és egy rendőr ismerőse szolgáltatta ki neki nyomozás eredményét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kíváncsian várta, milyen képet vág majd a férfi, amikor az orra alá dörgöli a legújabb értesüléseit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Különben nem is olyan rossz srác ez a Sebastian, tette hoz¬zá magában kegyesen. Egész rokonszenvesen viselkedett előző este, amikor elmentek együtt egy hamburgerbárba. Nem tá¬madta le többször. Mel el is fojtotta volna csírájában még a leghalványabb kezdeményezést is, ugyanakkor enyhe csalódottságot is érzett emiatt. A hátborzongató hókuszpókuszait sem hozta szóba, szerencsére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tulajdonképpen nagyon jól elbeszélgettek. Főként köny¬vekről meg filmekről, persze ezekre mindig lehet számítani, ha más téma nem adódik. Azonban a férfi határozottan érde¬keseket mondott, és a hangja is nagyon kellemesnek tűnt, amikor éppen nem évődött vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A látnok alig észrevehető ír kiejtésére is csak akkor figyelt fel, amikor csókolózás után a teljes nevén szólította. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az a csók... Bosszúsan megrázta a fejét. Nem szabad erre gondolnia. Nem mintha nem esett volna jól, mert nagyon is J6lesett, de jobban szerette ő megválasztani a helyet és az időt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még soha nem bágyadt el csóktói ennyire, most is talán csak azért, mert rendkívül váratlanul érte. Sebastiannek sikerült meglepnie, ennyi az egész. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindenesetre még egyszer nem fordulhat elő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha így halad az üggyel, nem is lesz szüksége a látnok „segítségére". Jól kiépített kapcsolatokkal rendelkezett a rendőrségen, így a gépjármű-nyilvántartási osztályon is; csak egy telefonjába kerül, és máris kiderítik még a fél rendszámtábla <span style=""> </span>alapján is... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gondolatai egy pillanat alatt szertefoszlottak, mert váratlanul Sebastian hangját hallotta meg a rögzítőről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv, Sutherland! Kár, hogy nem tudtalak elérni, gondolom, a tetthely körül szaglászol valahol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fintorogva felhúzta az orrát, és kinyújtotta a nyelvét az üzenetrögzítőre. Kissé éretlen megnyilvánulás, ismerte el magában, de a férfi gúnyos-derűs hangja hallatán nem tehetett mást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megint láttam ezt-azt, gondoltam, talán érdekel. Igyekez¬tem az autóra összpontosítani. A bal hátsó kereke majdnem tükörsima, hamarosan komoly gondjai lesznek a fickónak, ugyan¬is nincs egy vasa sem, hogy kicserél je az abroncsot. Félő, hogy lop egy másikat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hű, te aztán nagyon tudsz, Donovan! - morogta Mel rosszmájúan. A telefonhoz lépett, ki akarta kapcsoini a rögzítőt, hogy ne kelljen a férfi nevetséges fejtegetéseit hallgatnia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mellesleg, kaliforniai rendszámtáblája van - POK 2544. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány álla leesett, ujja megmerevedett a gombon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy pillanatra sem vonom kétségbe, hogy te vagy a nyo¬mozók gyöngye, de ez az apróság talán megkönnyíti a dolgod. Szépségem, ugye szólsz, ha van valami fejlemény? Este ott¬hon vagyok. Jó vadászatot, Mary Ellen! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szélhámos senkihá ... - sziszegte a lány fogcsikorgatva, és rácsapott a kikapcsoló gombra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tetszett neki a dolog. Egy cseppet sem. Akárhogyan is, kötelességének érezte, hogy meglátogassa Sebastiant ezek után. A férfi autófeljárójához érve visszaváltott kettesbe, és dübörögve elindult felfelé a keskeny, göröngyös murvaúton. Egy percig sem hitte, hogy SebastIan megálmodta a rendszámot - vagy megvilágosodott volna előtte egy látomásában, mindegy, minek nevezi -, de ha már közölte vele, kötelességének érezte, hogy utánajárjon. Minden egyezett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor felért a házhoz, nem tudta, ujjongjon-e örömében, amiért ilyen jól halad az üggyel, vagy inkább bosszankodjon, hogy kénytelen újra szóba állni a férfival. Hivatalos, személy¬telen hangnemet fog megütni, határozta el, miközben beállt egy erőtől duzzadó Harley Davidson meg egy vadonatúj kis¬busz közé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felsétált a lépcsőn, és szaporán megütögette az ajtót a réz¬ből készült, vicsorgó farkast ábrázoló kopogtatóval. Igényes darabnak tűnt, felkeltette az érdeklődését. Míg várt, azzal ját¬szadozott. Miután nem nyitott ajtót senki, ösztönösen bekuk¬kantott az ablakon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem látott odabenn egyetlen lelket sem, csak a hatalmas nappalit balra, és a hangulatos könyvtárszobát jobbra. Ha a lelkiismerete engedte volna, hátat fordít és hazamegy, de be¬látta, gyáva, kicsinyes viselkedés lenne. Biztosra vette, Sebastian itt van valahol, ezért elindult a ház körül, hogy meg¬keresse. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hamar észrevette - a ház mögötti, bekerített karámban állt, fesztelenül átkarolva egy karcsú, szőke lányt, aki testhez simuló farmert és egyszerű fehér pólót viselt. Nevetésük leg¬alább olyan bensőségesnek érződött, mint a testhelyzet, amiben álltak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melnek a féltékenységtől az arcába szaladt a vér, de nyom¬ban le is szidta magát emiatt. Kit érdekel, hogy szeretője van? Az sem zavarná, ha egész háremet tartana maga körül. Elvég¬re csak egyszerű munkakapcsolat van közöttük, semmi más. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, a puszta tény, hogy Sebastian képes így ölelgetni a szőkét, miután előző nap még önfeledten vele csókolózott,<span style=""> </span>mélységesen felháborította. Most már legalább ízelítőt kapott, belőle, miféle alak ez a Sebastian Donovan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy gerinctelen hernyó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindez csak megerősítette elhatározásában, hogy személytelenül, hivatalosan fog vele érintkezni. Zsebre dugta a kezét és elindult a gyepen a viharvert kerítés felé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv, Donovan! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A köszöntés hallatán mindketten megfordultak. Mel keserűen nyugtázta, hogy a lány nemcsak karcsú és szőke, de az arca is bájos. Nagyon bájos - nyugodt, szürke szemével, Puha telt ajkával, mely pillanatokon belül meleg mosolyra húzódott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel úgy érezte magát, mint egy nagy, korcs kuvasz, aki egy kecses, fajtatiszta skót juhásszal áll szemben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mogorva tekintete láttán a férfi súgott valamit a szőkének majd megcsókolta a homlokát, azután kényelmesen oda sétált a nyomozónőhöz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy vagy, Sutherland? - kérdezte a kerítésnek támaszkodva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megkaptam az üzeneted. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondoltam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Időközben Anastasia is odasétált hozzájuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ana, ez itt Mel Sutherland, magánnyomozó. Mel, Ő Anastasia Donovan, az unokatestvérem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy megismertelek - nyújtott kezet Ana a lány¬nak. - Sebastian már mesélt az ügyről, amelyen dolgoztok. Nagyon remélem, hogy hamar megtaláljátok a babát! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is - fogadta el Mel a feléje nyújtott kezet. Érzett vala¬mi végtelenül megnyugtatót a lány hangjában, érintésében, amitől félig el is párolgott a haragja. - Szépen haladunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon sajnálom a fiú szüleit, kegyetlen időket élhetnek át. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem adták fel a reményt… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hálásak lehetnek, hogy ilyen elszántan próbálsz segíteni nekik<span style=""> </span>- bólintott Anastasia, és azt kívánta, bár ő is segíthetne. Tudta azonban, akárcsak Sebastian, hogy bizonyos sorsszerű események felett nincsen hatalma. - Beszélgessetek nyugodtan! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem akarlak zavarni benneteket - szabadkozott Mel, és sokatmondó pillantást vetett Sebastianre. A férfin nyoma sem látszott bűntudatnak. Ezután a lovakra tévedt a pillantása; még ha akarta, sem titkolhatta volna, mennyire tetszenek neki. ¬- Csak egy perc, és már itt sem vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miattam ne siess! - nyugtatta meg Ana, és kecsesen át¬szökkent a kerítés felett, akár egy őzsuta. - Épp indulni ké¬szültem. Sebastian, ne feledd a mozit holnap este! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki választ filmet? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana. Azt mondta, gyilkos kedvében van, ezért vala¬mi horrort fogunk nézni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pompás! - csillant fel a férfi szeme. - Akkor holnap - bú¬csúzott, és adott még egy csókot az unokatestvére homlokára. - Kösz a sütit! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívesen! Örülök, hogy újra itthon vagy. Minden jót, Mel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden jót, Anastasia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel kisimított egy tincset az arcából, és figyelte, ahogy Ana átvág a gyepen a ház felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, szerintem is nagyon bájos - helyeselt Sebastian a ki nem mondott gondolatra. - Kívül-belül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Unokatestvér létetekre nagyon közeli kapcsolatban vagytok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Ana, Morgana és én együtt nőttünk fel, itt és Írország¬ban. Ráadásul mindegyikünk rendelkezik valami természetfe¬letti képességgel, tehát hamar megbélyegeztek bennünket, hogy nem vagyunk "normálisak", ezért muszáj volt összetartanunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel visszafordult Sebastianhez, és kérdőn vonta fel a sze¬möldökét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt akarod mondani, hogy ö is látnok? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem egészen. Neki más jellegű képességei vannak. - Ezúttal a férfi simította ki a rakoncátlan tincset Mel arcából. -De gondolom, nem azért jöttél, hogy a családomról beszélgessünk.<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - húzódott el a lány finoman, épp csak annyira, hogy a férfi ne érje el. Azon töprengett, hogyan tudna köszönetet mondani neki anélkül, hogy kínosan kelljen éreznie magát. - Ellenőriztem a rendszámot. Jól láttad. Ami azt illeti, a felét már én is kiderítettem, amikor megkaptam az üzeneted. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Honnan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sikerült felkutatnom egy szemtanút. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Semmi kedve nem volt elmesélni, mennyi munka és szerencse kellett ahhoz, hogy megszerezze azt a nyavalyás három betűt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindegy; a lényeg, hogy fel hívtam az ismerősömet a gép¬kocsi-nyilvántartási osztályon, nézzen utána a kocsinak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valóban van egy ilyen autó, James T. Parklandnek hívják a tulajdonost. Jamesburgben lakik. Illetve lakott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány feltette bakancsos lábát az egyik alsó lécre, és nekidőlt a kerítésnek. A szél újra meg újra összeborzolta a haját. Imádta a lovakat, a szaguk sem zavarta - már a puszta látványuktól is megnyugodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felkerestem a címet, kiderült, hogy nemrég meglépett, titokban persze. A háztulajdonosnő nagyon készségesen viselkedett, mivel a fickó elbliccelt kéthavi albérleti díjat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kanca csatlakozott hozzájuk, áthajolt a kerítés fölött, hogy megbökdösse Melt az orrával. A lány felemelte a kezét, és végigsimított selymes, fehér fején. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megtudtam erről a Jimmy fiúról ezt-azt. Az a fajta srác, aki vonzza a balhékat. Jóképű, és kifolyik a pénz a keze közül. A sörére azért valahogy mindig sikerül összekaparnia, amen¬nyi kell. A házinéni azt állítja, anyai érzéseket ébresztett benne…,<span style=""> </span>de nekem van egy olyan érzésem, hogy ennél többről lehetett szó közöttük. Különben nem vette volna annyira a szívére, hogy lelécelt a srác. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kéthavi albérlet - emlékeztette Sebastian a lányt, miközben mosolyogva figyelte, milyen szeretettel simogatja Pszichét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Annál jóval keserűbbnek éreztem a hangját - ellenkezett Mel. -- Tudom, hogyan viselkedik egy nő, mikor elhagyják. Velem is előfordult már. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így aztán, amikor a jóasszony látta, hogy siráma megértő fülekre talál, még beszédesebb lett, gondolom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól gondolod. Azt is mondta, Jimmy szenvedélyes szeren¬csejátékos volt. Főleg sporteseményekre fogadott, de bármi másba is bele lehetett rángatni. Az elmúlt hónapokban szinte semmi sem jött be neki. - Jelentőségteljes pillantást vetett a férfira. - Meglátogatták páran, a rosszabb fajtából. Törött or¬rú alakok, akiknek dudorodik az öltönyük azon a helyen, aho¬vá a revolverüket dugják. Próbálta megpumpolni az asszonyt, de az azt hazudta neki, hogy éppen le van égve. Jimmy később kikottyantotta, már tudja, hogyan kerülhet ki a csávából egy¬szer és mindenkorra. Az utolsó napokban rendkívül komoran és idegesen viselkedett. Azután lelépett. Az asszony egy hét¬tel David elrablása előtt látta utoljára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érdekes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szinte biztos, hogy ő tette. Gondoltam, elmondom, hiszen ... neked köszönhetem a rendszámot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miután eljöttél az asszonytól, remélem... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, értesítettem a rendőrséget. Nem szívesen tettem, de minél többen vadászunk Jimmyre, annál jobb. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megveregette Psziché horpaszát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még itt van az országban, de olyan messze Montereytől, amennyire csak lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, én is így sejtem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi szúrós pillantást vetett rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én nem sejtem. Tudom. New Englandben van, egy előre még fél megállapodni egy helyen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, Donovan ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amikor átkutattad a szobáját, észrevetted, hogy a ruhásszekrényének alulról a második fiókján meg van lazulva a fogantyú? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Persze, hogy észrevettem, gondolta a lány, de nem szólt semmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem érdekel, hogy hiszel-e nekem, vagy sem - folytatta Sebastian türelmetlenül -, csak az érdekel, hogy mihamarabb megtaláljuk a babát. Rose lassan feladja a reményt, és ha ez bekövetkezik, annak szörnyű vége lesz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A félelem jeges ujjai Mel nyakára fonódtak, és fojtogatni kezdték. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt... meg hogyan érted? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon jól tudod, hogyan értem. Vesd be minden befolyásod, és intézd el, hogy Vermontban és New Hampshire-ben körözést adjon ki ellene a rendőrség! Lopott egy Toyotát a Mercury helyett. Vörös, a rendszám a ugyanaz, átcseré1te, ne¬hogy lebukjon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szerette volna figyelmen kívül hagyni a hallottakat, de szakmai elkötelezettsége nem engedte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megyek, meglátogatom Rose-t. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mielőtt ellépett volna a kerítéstől, a férfi gyengéden meg¬fogta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pár órával ezelőtt beszéltem vele telefonon. Egy ideig nem kell féltenünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megkértelek, hogy ne beszélj neki a nyomozásról! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem is megvannak a saját szabályaim, akárcsak neked - szorította meg Sebastian a lány kezét. - Szüksége volt valamire, amiben megkapaszkodhat, amivel átvészelhet még egy éj¬szakát anélkül, hogy sírva, álmatlanul kuporogna az üres járóka mellett. Ezért beszéltem vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel érezte, a férfi ugyanúgy aggódik Rose-ért, ahogy ő. Megenyhült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazad van, belátom. De ha abban is igazad lesz, hogy Parkland New Englandben van ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos, nem te fogod fülön csípni - mosolygott rá Sebastian, némiképp megnyugodva. - Gondolom, most pocsé¬kul érzed magad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eltaláltad - sóhajtotta a lány, és némi habozás után úgy döntött, elmesél a férfinak mindent. - Felvettem a kapcsolatot ismerősömmel Georgiában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Messzire ér a kezed, Sutherland. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Húsz év azzal ment el az életemből, hogy keresztül-kasul beutaztuk az államokat anyámmal... Mindegy, ismerek ott egy ügyvédet, ő ajánlott egy nyomozót, akiben feltétlenül megbíz¬batunk. Körülszaglászik egy kicsit a kedvemért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint elhiszed nekem, hogy Jimmy Georgiában van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden szalmaszálba bele kell kapaszkodnom. Ha biztos lennék benne, hogy így van, magam mennék oda. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd szólj, ha az leszel! Veled megyek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben - felelte a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár aznap este már nem tehetett semmit, összességében elé¬gedett volt a nyomozás előrehaladásával. Be kellett ismernie, nagyot lendült az ügy, amióta Sebastiant is bevonták. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondd csak, a ... képességednek van valami köze ahhoz, amit a Columbia Egyetemen tanulmányoznak? Tudod, az érzékfeletti észlelés kutatása ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak mosolyognia kellett: Mel soha nem fog letenni arról, hogy ésszerű magyarázatot keressen az ésszerűségen tú¬li jelenségekre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nem igazán. Amire te gondolsz, az úgynevezett ..hatodik érzék" minden emberben megvan, csak sokan nem hallgatnak rá. Általában villanásnyi megvilágosodásokban, előérzetekben jelentkezik. Az én képességem több is kevesebb is ennél.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szeretett volna valami megfoghatóbb, érthetőbb választ, de gyanította, erre nem sok esélye van.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem túl... misztikus ez az egész. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És attól, ami misztikus, félni kell... Akadtak bizony idők, amikor annyira tartott tőle az emberiség, hogy felakasztotta,<span style=""> </span>máglyára küldte vagy vízbe fojtotta azokat, akik kicsit is mások voltak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian fürkésző pillantást vetett Melre, a keze továbbra is a lányén pihent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te nem félsz, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tőled? - kérdezte Mel. Fölényes nevetésébe némi bizonytalanság vegyült. - Nem, nem félek tőled, Donovan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig fogsz, még mielőtt vége lenne ennek az egésznek - dünnyögte a férfi, félig magában. - Mindegy. Az a legfontosabb, hogy megéljük a jelen pillanatot a maga teljességében, még ha érezzük is, mi vár ránk a jövőben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian kezéből izzó hőszikrák csaptak Mel ujjaiba; a lány összerezzent, lélegzete elakadt. A férfi arca nyugalmat tükrözött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szereted a lovakat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - nézett rá Mel meglepetten, és zavarában elhúzta a kezét. - Persze, hogy szeretem őket, nincs, amit ne lehet¬ne szeretni rajtuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudsz lovagolni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány vállat vont. A hőszikrák elenyésztek, de még most is úgy érezte, mintha túl közel tette volna a kezét a gyertya láng¬jához. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már ültem lovon. Igaz, annak több éve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nem szólt, a csődör mégis úgy kapta fel a fejét, mintha füttyentett volna neki. Odaügetett a kerítéshez, és ka¬pálni kezdte a földet apatájával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kissé hevesnek látszik - jegyezte meg Mel, de azután elmosolyodott, és megsimogatta az állat nyakát. - Istenem, de </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">gyönyörű vagy!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tud megátalkodott is lenni.<span style=""> </span>- Ismerte el a férfi, - de nagyon készséges is, ha akar. Psziché ellem fog pár héten belül, őt most nem lehet meglovagolni, de ha van kedved, elviheted Ámort egy körre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán majd máskor - húzta kezét a lány, még mielőtt nagyon beleélte volna magát abba, hogy azon nyomban felpattanjon a nyeregbe, és vágtázni kezdjen. - Most mennem kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian bólintott, még mielőtt túl nagy kísértésbe esett volna, hogy azon nyomban megkérje Melt, maradjon még egy </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">egy kicsit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ügyes vagy, hogy ilyen gyorsan nyomára bukkantál Parklandnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lányt meglepte a bók, elpirult kissé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rutinmunka. Ráérsz a dicsérettel, míg meg nem találom Davidet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vár ránk a sivatag - dünnyögte a férfi. Méghozzá hamar. Nagyon hamar. - Sutherland, nincs kedved moziba jönni? - Tessék? - pislogott Mel értetlenül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt kérdeztem, nem lenne-e kedved moziba jönni ve¬lem - lépett közelebb hozzá Sebastian egy leheletnyivel. A lány, maga sem értette, miért, de megijedt. Ez az ijedtség azonban valahogy bizsergetően jólesett. - Holnap este. Jönnek az unokahúgaim is. Szerintem érdekesnek találnád őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagyok kimondottan társasági alkat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hidd el, nem bánnád meg! - bizonygatta a férfi, és ugyanolyan kecsesen átugrott a kerítésen, mint Ana. A különbség csak abban állt, hogy az ő mozdulata Melt nem őz¬sutára emlékeztette, hanem inkább farkasra. Most, hogy már nem választotta el őket semmi, ijedsége és ezzel együtt a jóleső bizsergés is fokozódott. - Másfél óra szórakozás, hogy kicsit kitisztuljon a fejünk, mielőtt elmegyünk... Mielőtt elmegyünk együtt valahová. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha rejtélyekben beszélsz, nem jutunk sehová. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bízz bennem! - kérte Sebastian. Mel arcára tette a kezét, puhán, mintha pillangó szárnya volna, a lány mégsem tudta lesöpörni magáról. - Egy este a Donovan famíliával mindkettőnknek jót fog tenni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel már előre sejtette, hogy remegni fog a hangja, amikor megszólal. Mindennek a férfi az oka, aki továbbra is a legnagyobb természetességgel pihentette a kezét az arcán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi, ami veled kapcsolatos, nem tehet jót nekem, erre már régen rájöttem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak moziba hívtalak, nem keringőre ... Ne mondd, hogy úgy hangzott, mint amit ma reggel Rose-ék házában, a harmadikon az a magányos pasi mondott neked! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel úgy ugrott hátra, mintha darázs csípte volna meg. Lehet, hogy a férfi csak tippelt, mindenesetre nagyon ráhibázott. - Honnan tudsz te erről? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Holnap este érted megyek, időben, hogy elcsípjük a kilencórai filmet. Talán akkor majd elmagyarázom. - Még mielőtt a lány ellenkezni kezdhetett volna, hozzátette: - Azt mondtad, nem félsz tőlem. Bizonyítsd be! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel imádta a filmeket, és gyanította, hogy ezzel Sebastian is tisztában van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A saját jegyemet én veszem. Nem randizunk, csak együtt megyünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor holnap este - hagyta rá a lány, majd hátralépett, és megfordult. Észrevette, sokkal könnyebben tud gondolkodni, ha nem áll szemtől szemben a férfival, és nem érzi magán de¬rűs, nyugodt tekintetét. - Szia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi hosszan nézett utána, ajkáról lassan lehervadt a mo¬soly. Nem, tényleg nem randiznak holnap, talán soha nem is lesznek képesek egy olyan egyszerű lépésre a viszonyuk során mint egy találka. Mert hogy viszonyuk lesz egymással, azt biztosra vette - más kérdés, hogy örüljön-e ennek, vagy sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Mel kezére fektette a tenyerét, bepillantást nyert a jövőjébe. A jövőjükbe ... Nem csoda, hogy a lány zavarában el¬húzódott. Nem szándékosan tette, egyszerűen megtörtént vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta kettejüket, ahogy ott fekszenek az alkony rózsás fényében; keze Mel meztelen, érett őszibarackszínű bőrét simogatja. A lány szemében félelem csillogott, félelem, és még va¬lami más is, amit még annál is erősebbnek érzett. Hallotta az éjjeli állatok első neszeit a nyitott ablak alatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta azt is, hol vannak. Hol lesznek, bármennyire is igyekeznek majd elkerülni a végzetüket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összevonta a szemöldökét, és felpillantott hálószobája széles ablakára, mely még utoljára megcsillant a lenyugvó nap sugaraiban. Az ablak alatt nyújtózott hatalmas, kétszemélyes ágya - az ágy, melyet még a nyár vége előtt meg fog osztani </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mellel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">5. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melnek másnap számtalan teendője akadt. Pontot kellett tennie egy eltűnt személy utáni nyomozására, körül kellett szimatolnia egy feltételezett biztosítási csalás ügyében, melyre ismét csak az Underwriter bízta meg, és bekopogott hozzá egy kisfiú is, hogy találja meg az elveszett kutyáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az utóbbi ügyet gondolkodás nélkül elvállalta, és nagy ko¬molyan elfogadta a gyerek által felajánlott két dollár hét cent tiszteletdíjat, melyet körülbelül fél kilogramm aprópénz for¬májában öntött elé a malacperselyéből. Meleg szívvel nézett utána, látta rajta, megnyugodott, hogy az ügye avatott kezek¬be került. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az íróasztalánál ebédelt, már ha ebédnek lehet nevezni azt a pár szem hasábburgonyát kapros, tejfölös salátával, amelyet két hívás közt bekapott. Telefonált a helyi rendőrségnek, hogy ellenőrizzen bizonyos adatokat, és felhívta Vermont meg New Hampshire illetékeseit is Parkland körözése ügyében. Felvette a kapcsolatot georgiai kollégájával, aki, sajnos, nem számol¬hatott be semmilyen eredményről. Lassan már mindenki James T. Parklandet és David Merricket kereste, de senki sem talált rájuk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gyors pillantást vetett az órájára, majd felhívta a helyi ál¬latmenhelyet, és megadta az elveszett kutya leírását ifjú ügyfele nevével és telefonszámával együtt. Nem volt kedve egész nap az irodájában ücsörögni, ezért fogta a fényképet, amelyet a kisfiú készített négylábú kedvencéről, és körbekocsikázott a városban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Három órával később rá is talált King Kongra, a beszédes nevű, hatalmas, keverék kutyára. Az állat a Halászmóló egyik éttermének élelmiszerraktárában szunyókált békés jóllakott¬sággal. Mel kért egy erős, hosszú madzagot a tulajdonostól, melynek segítségével sikerült a szelíd, de csökönyös állatot autójához vonszolni a, majd betuszkolnia az anyósülésre. Félt, hogy King Kong meglép visszafelé menet, ezért rászíjazta a biztonsági övet. A kutya bensőséges közeledésnek vette moz¬dulatait, és barátságosan képen nyalta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szép dolog tőled, hogy megszöktél! - feddte meg az állatot a lány, miután bemászott mellé a vezetőülésre. - Azt hitted, nem jövök rá, hogy a kóbor kutyuscsajokat hajkurászod a kikötőben, miközben a kis gazdád halálra aggódja magát mi¬attad? Téged persze csak a hancúrozás, meg a zabálás érde¬kel... Férfiak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kong, arcán a bűntudat legcsekélyebb jele nélkül elvigyo¬rodott, és vidáman kilihegett az ablakon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van fogalmad egyáltalán, mit jelent az, hogy hűség? ¬- fordult az eb felé Mel, számonkérő éllel a hangjában. Kong ránézett, oldalra döntötte roppant termetét, majd a lány vállára hajtotta a fejét, és csábosan morogni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Engem ugyan nem veszel le a lábamról! Ismerem a fajtá¬dat, fiacskám. Mindig annak teszed a szépet, akivel éppen vagy. Na kopj le, öcskös, ha nem tudnád, haragszom rád! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kisvártatva megadóan sóhajtott, és megvakargatta az állat füle tövét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian épp akkor támasztotta ki a Harley Davidsonját, amikor Mel befordult az irodája melletti parkolóba. A férfi elismerő pillantást vetett a lány nyolcvankilós útitársára, és elvi¬gyorodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nők! Beleélem magam, hogy elmegyünk szórakozni ma este, erre te felszedsz magadnak egy másik pasit... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább az esetem, mint te - bólintott Mel. Kisimította a haját az arcából, letörölte a kutya csókjait a keze fejével, majd megkereste a madzag végét. - Különben is, mit akarsz itt? Ó! - sóhajtott fel, még mielőtt Sebastian válaszolhatott volna. - Moziba megyünk. El is felejtettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, Sutherland, ez igazán hízelgő rám nézve ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kikapcsolta King Kong biztonsági övét, és megpróbálta maga után húzni a járdára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó kutya - jegyezte meg a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem éppen - csóválta meg a fejét Mel. - Gyerünk, Kong, a kocsikázásnak vége! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezúttal azonban hiába ráncigálta az állatot, az csak ült li¬hegve, és vigyorgott, ráadásul tiszta szőr lett tőle az üléshuzat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak tetszett a műsor, csillogó szemmel nekidőlt a motorháztetőnek, és keresztbe tette a lábát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem gondolkoztál még rajta, hogy elviszed egy engedel¬mességre szoktató tanfolyamra? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább javítóintézetbe - morogta a lány. - Különben nem az enyém. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel dühösen visszamászott a kocsiba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy ügyfelemé. Az isten szerelmére, Kong, told már ki innen a feneked! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mintha csak arra várt volna, hogy megkérje, a kutya kiug¬rott, és közben sikeresen nekilökte a lányt Sebastiannek. A férfi ügyesen elkapta Melt a derekánál, és cinkos pillantást ve¬tett az állatra. Kong farkcsóválva figyelte őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megéred a pénzedet, te bestia! - sziszegte a lány. A kutya szemmel láthatóan egyetértett vele, bizonyságul bemutatta az összes trükköt, amelyet tudott: lefeküdt, átgördült a hátán, majd felült, és pacsira nyújtotta a mancsát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel önfeledten elnevette magát; ekkor vette csak észre, hogy háttal még mindig Sebastian izmos mellkasának dől. Ösztönösen lefejtette magáról a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Engedj el, légy szíves! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi végigsimított a lány karján, és csak azután engedel¬meskedett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De szemérmes lettél! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán sajnálod? - vetette hátra Mel önérzetesen a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gondolta, megvárja, míg lehiggad egy kicsit, ezért kedvetle¬nül paskolgatni kezdte a farmerjának dörgölőző Kongot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megtennél egy szívességet? Maradj kinn ezzel a szőrös dög¬gel, míg telefonálok, jó? A gazdája egy kisfiú, aki, számomra érthetetlen okból, nagyon szeretné visszakapni ezt a korcsot... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menj csak! - nyugtatta meg Sebastian a lányt, majd leha¬jolt, és megvakargatta az állat poros, sárgás bundáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pár perccel azután, hogy Mel visszatért, a fiú már rohant is feléjük a járdán, piros pórázt húzva maga után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hű! Szia, Kong! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kutya már messziről észrevette gazdáját; elébe szaladt, körülugrálta, és boldogan csaholni kezdett. A kisfiú moccanni sem bírt egy darabig, de végül mégiscsak sikerült feltennie rá a pórázt, és szélesen mosolyogva odasétált Melhez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hű, te tényleg szuper detektív vagy! Mint Sherlock Holmes, csak nőben! Nagyon szépen köszönöm.. tényleg. Tök jó voltál, néni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm - fogadta el a lánya kissrác ünnepélyesen fe¬lé nyújtott kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tartozom még valamivel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, már kvittek vagyunk. Ígérd meg, hogy veszel egy címkét a nyakörvére, amelyre ráírod a nevét, meg a telefonszámodat! Nagyon megkönnyítenéd a dolgunkat, ha netalán máskor is kedve szottyanna egy kis kirándulásra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Oké, oké. Nem felejtem el. Majd szólok anyának. Gyere, Kong, megyünk haza! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sietve elindultak, a kutya szabályosan vonszolta maga után a gyereket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még egyszer köszi! - szólt vissza a fiú, és vidáman búcsút intett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazat mondott - dünnyögte Sebastian, miközben barátságosan megsimogatta Mel haját. - Jó voltál, néni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány vállat vont, örült volna, ha nem hat rá ennyire a férfi kedvessége, érintése. - Fizetett érte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Képzelem, milyen vastag lehetsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel félrenézett, és elnevette magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit akarsz, kerestem két dollárt meg hét centet! Ha kíván¬csi vagy, ma este ebből fogom venni a pattogatott kuko ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian gyengéd csókja beléfojtotta a szót. Nem, nem is igazán csók volt, bizonygatta magának a lány, csak egy baráti puszi - az ajkára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt most miért kaptam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezeregy okot felsorolhatnék - vigyorodott el a férfi, majd berúgta a motorját, és Mel kezébe nyomott egy bukósisakot. ¬Mássz fel, Sutherland! Utálok elkésni a moziból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ennél jobb kikapcsolódást keresve sem találhattak volna. A lány világéletében szerette a jó filmeket - mihelyt kialudtak a fények a moziban, megfeledkezhetett róla, hogy ő az új gye¬rek, aki csak komoly próbák után illeszkedhet be a többiek kö¬zé. Arról nem is beszélve, hogy a mozik megnyugtatóan egy¬formán néztek ki szinte mindenütt az országban, El Pasótól Tallahassee-ig, így legalább talált mindenütt valami ismerőset is, amibe belekapaszkodhatott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Imádta a pattogatott kukorica meg a cukros üdítőitalok illa¬tát, még azt sem bánta, hogy ragacsos a padló, és az emberek hangosan nyüzsögnek mindaddig, míg el nem kezdődik a film. Gyakran a moziba menekült a külvilág elől, míg édesanyja mellett ide-oda vetette a sors. Itt nem számított, ki ő, és hol van éppen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A félhomályos nézőtéren elbújhatott az emberek elől, és iz¬gatott várakozással nézett elébe a mintegy kétórás varázslatnak. Egy gyilkos lopózott az utcán, mire Mel - a többi néző¬vel együtt - borzongva hátradőlt, hogy tanúja legyen a jó és a rossz ezredszerre is izgalmas összecsapásának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezúttal Sebastian és unokahúga, Morgana között kapott he¬lyet. Gyönyörű lány ez a Morgana, állapította meg magában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Természetesen tisztában volt vele, mit pletykálnak az em¬berek Morgana Donovan Kirklandről - ő is számtalanszor hallotta már róla, hogy boszorkány. Nevetséges, gondolta mindig, és most, hogy személyesen is találkozott vele, még nevetsége¬sebbnek tartotta a feltételezést. Ki állíthat olyat, hogy ez a tün¬döklő szépség vihogó banya lenne, aki seprűre pattan, és báj¬italt kever?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha a lány mégsem bánja, hogy ilyesmiről suttognak a háta mögött, az nyilván csak azért van, mert az efféle híresztelések fellendítik az üzlete forgalmát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana mellett Nash, a férje ült. Mel őt is ismerte, szeret¬te a filmjeit. Legutóbbi alkotása minden jegyeladási rekordot megdöntött, bár nem volt kimondottan horrorfilmnek nevez¬hető. Még ő is lélegzet-visszafojtva figyelte a legtöbb művét ¬azután nagyot nevetett magán utólag.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash Kirkland nem tartozott a kimondottan hollywoodi for¬gatókönyvírók közé. Nyitottnak, könnyednek tűnt, és szemmel láthatóan imádta a feleségét. A film alatt végig fogták egymás kezét, de nem azzal a nyálas érzelgősséggel, amelytől többnyire hányingere támadt, inkább egyfajta szótlan ragasz¬kodással, melyet szívből irigyelt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian másik oldalán Anastasia ült. Fura, hogy egy ilyen végtelenül kedves lánynak nincsen udvarlója. Mel rögtön meg is rótta magát ostoba és némileg elfogult gondolatáért. Vannak nők - saját magát is beleértve -, akik nem látják szükségesnek, hogy mindenhová egy férfi karjába csimpaszkodva menjenek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány majszolni kezdte a pattogatott kukoricát, és belefeledkezett a filmbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyedül akarod megenni mindet? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hm? - fordult Mel a hang irányába szórakozottan. Úgy húzódott vissza, mintha darázs csípte volna meg: alig pár milliméter választotta el Sebastian ajkától. - Tessék? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is kérek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány egy pillanatig csak bámult a férfira. Különös. Mint¬ha izzana a szeme a sötétben... Amikor Sebastian megpöckölte az ölében fekvő pattogatott kukoricás zacskót, összerezzent, és pislogni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, persze. Vegyél nyugodtan! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi így is tett, legalább akkora élvezetét lelve a lány zavarában, mint a vajas kukoricában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Olyan ... friss illata van, állapította meg magában. Fél füllel, fél szemmel a film fordulatait követte, de azért hagyta, hogy olykor-olykor elkalandozzon a figyelme. Hálás volt, hogy a mo¬ziban megszokott szagok kavalkádja mellett beszívhatja a lány egyszerű gyümölcsillatát is. Ha nagyon összpontosított, még a szívverését is hallotta. Egyenletes, erős - amikor pedig egy iz¬galmas üldözéses jelenet vette kezdetét, megállt egy pillanatra, és hatalmasat dobbant.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vajon ugyanígy dobbanna-e, ha megérintené? Ha felé ha¬jolna, és megcsókolná telt, festetlen ajkát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Valószínűleg igen. Majd kideríti, határozta el magában. Nem állta meg, hogy egy kicsit bele ne kukkantson a gon¬dolataiba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Buta liba! Ha tudja, hogy követi valaki, miért kószál este az utcán? Miért kell a nőket mindig ilyen ostobának vagy tehetet¬lennek beállítani? Tessék, beszalad a parkba. Sok eszed van, nyílt utcáról a bokrok közé rohanni, ahol észrevétlenül elvághatják a torkod! Tíz az egyhez, hogy mindjárt megbotlik ... nyert. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ó, te jó ég, micsoda pofa! Ránézésre tíz év szigorított... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány bekapott pár szem pattogatott kukoricát, és Sebastian még hallotta, hogy azt kívánja, bár megsózta volna egy kicsivel jobban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gondolatáramlás ekkor akadozni kezdett, majd zavarossá vált. Bár a férfi már nem hallott semmit, látta Mel arcán, hogy rájött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rájött, hogy van még valaki az elméjében rajta kívül, és ösztönösen leámyékolta a gondolatait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hihetetlen, gondolta Sebastian. Nemcsak észrevette, hogy hallgatózom, de sikerült kizárnia az elméjéből... Családtagja¬it leszámítva kevés emberrel találkozott, aki képes lett volna erre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Jelen van benne az erő, még ha nem is tud róla, állapította meg magában. Sőt. Kimondottan tagadja a létezését. Eljátszadozott a gondolattal, ne próbálkozzon-e még egyszer, csak¬hogy Ana is rájött időközben, mit művel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég, Sebastian! - szólt rá suttogva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi, vonakodva bár, de átadta magát a film élvezetének. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerre nyúltak Mellel a pattogatott kukoricáért, kezük egy pillanatra összeért. A lány megrezzent - Sebastian elvigyoro¬dott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pizza - jelentette ki Morgana a moziból kilépve. - Ami belefér... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash megsimogatta a haját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy emlékszem, idefelé jövet még a mexikói étterembe akartál menni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elmosolyodott, és a hasára tette a kezét. - Meggondoltuk magunkat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is pizzára szavazok - jegyezte meg Ana. - De szardella nélkül! - Melre pillantott. - Mit szólsz hozzá? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hálás volt, hogy a társaság ilyen hamar befogadta. - Benne vagyok. Imádom a ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi most nem mehetünk veletek - vágott közbe Sebastian és a lány vállára tette a kezét.<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elképedt pillantást vetett az unokabátyjára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hiszek a fülemnek! Még soha életedben nem utasítottál vissza pizzát ... Elájulnál, ha látnád, mennyit bír enni ¬magyarázta Melnek csúfondáros mosollyal az ajkán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mel túl gyakorlatias ahhoz, hogy csak úgy elájuljon - fe¬lelte Sebastian kifürkészhetetlen arccal. - A hihetetlen dol¬gokról egyszerűen nem vesz tudomást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hagyd, hogy hecceljen! - figyelmeztette a lányt Ana, és meglepő fürgeséggel hasba vágta Sebastiant. - Te pedig, bátyuskám, igazán szánhatnál ránk egy kis időt. Régen lát¬tunk. Maradjatok még egy órát! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma este sajnos nem lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én szívesen ... - kezdte Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd én hazakísérem a hölgyet - biztosította Nash Sebastiant, és Melre kacsintott. - Három ilyen gyönyörű lányt bárhol, bármikor rám bízhatsz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy te milyen lovagias vagy! - paskolta meg férje arcát Morgana fintorogva. - Sajnos attól tartok, Sebastiannek más tervei vannak a barátnőjével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagyok a ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan - bólintott Sebastian, és megszorította Mel vállát. - Majd legközelebb tovább maradunk - ígérte unokatestvéreinek, és adott mindegyiküknek egy-egy cuppanós pu¬szit. - lsten veletek! - búcsúzott mindhármuktól, majd átka¬rolta a lány vállát, és ellentmondást nem tűrően a Harley felé irányította a lépteiket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ide hallgass, Donovan, megállapodtunk, hogy ez nem randi! Szerettem volna velük menni, ugyanis farkaséhes vagyok! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kezébe nyomta a bukósisakot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd én megetetlek, ne aggódj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, de nem vagyok ló! - morogta a lány, és felvette a sisakot. - Egyedül is tudok enni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vetett még egy utolsó, sóvár pillantást a pizzéria felé tartó trióra, majd durcásan felült Sebastian mögé. Ritkán ment társasággal szórakozni - különösen ilyen társasággal, akik között ennyire otthonosan érezte magát. Csak azért nem haragudott meg komolyabban Sebastianre, mert végül is neki köszönhet¬te, hogy megismerkedhetett velük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne duzzogj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Soha nem duzzogok - ellenkezett Mel. Mikor kiszáguldottak a parkolóból, a biztonság kedvéért átkarolta a férfi derekát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeretett motoron utazni - élvezte ennek a járműnek a sza¬badságát, a kockázatosságát. Talán, ha sikerül félretennie annyi pénzt, ő is vesz magának egyet. Igaz, előbb talán az au¬tóját kellene szerelőhöz vinnie. A karosszériára is ráférne a festés. A fürdőszobában is meg kellene javíttatnia a csapot, már évek óta csöpög. Egy újabb számítógép sem ártana, ami¬vel közvetlenül hozzáférhet a rendőrség adatbankjához, hogy ne kelljen állandóan telefonálgatnia - márpedig az is egy ki¬sebb vagyon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindent összevetve, még legalább egy év, míg összeszedi a motorra a pénzt. Jelenlegi fizetéséből alig marad valami hó vé¬gére, igaz, most, hogy sikerült megcsípnie az Eddie-féle tol¬vajbandát, és megszabadítania az Underwritert egy tetemes kártérítési összegtől, csinos kis summát kap majd tiszteletdíj¬ként. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben ezen járt az esze, a teste ösztönösen együtt hajolt Sebastiannel a kanyarokban. Nem is vette észre, hogy karja egyre szorosabban fonódik a férfi dereka köré. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Élvezte, ahogy a menetszél az arcába csap, ahogy simogat¬ja a bőrét, és - ismerte be magának kénytelen-kelletlen - élvezte a szoros közelséget is. A Harley olyan csábítóan duruzsolt alatta, mintha összeesküdött volna a férfival ellene. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastiannek nagyon... figyelemreméltó teste van, állapította meg magában. Nem lehet nem észrevenni, miközben ilyen kis helyen kell osztozniuk. Vaj puha bőrdzsekije izmos hátat, széles vállat rejtett. A karja is izmos, fűzte tovább Mel a gondolatait. Nem mintha túlzott jelentőséget tulajdonított volna az ilyesminek, csak meglepte, hogy ilyen "foglalkozás" mellett ennyire jó formában legyen valaki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Első látásra inkább teniszezőnek tűnt, mint jövendőmondónak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyilván rengeteg ideje van két látomás között edzeni, lovagolni, vagy ki tudja, milyen sportot űzni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eltűnődött, milyen lenne, ha ő is megengedhetné magának, hogy saját lovat tartson. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak akkor eszmélt fel ábrándozásából, amikor a férfi rá¬fordult a százötvenhatos, kelet felé tartó autóútra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hé! - kopogtatott a lány Sebastian bukósisakján. - Ide fi¬gyelj, eltévesztetted az utat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">. A férfi tisztán hallotta minden egyes szavát, mégis úgy tett, mintha nem értené, és megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? Mondtál valamit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, mondtam valamit! - fakadt ki Mel, de végül is azt tette, amire Sebastian számított: olyan közel hajolt hozzá, hogy a vastag ruhadarabokon keresztül is érezni lehetett nőies idomait. - Mégpedig azt, hogy rossz irányba mégy! Tíz mérfölddel elhagytuk a házam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, hol laksz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felszisszent, és továbbra is túlkiabálva a motor dübörgését, a férfira támadt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor mi az ördögöt keresünk itt?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kellemes az este, gondoltam, kirándulhatnánk egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igen, tényleg kellemes, ismerte el magában Mel, csakhogy őt nem kérdezte senki! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De én nem akarok kirándulni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most az egyszer tévedsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csakugyan? Miért, hová megyünk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian megelőzött egy autót, és felgyorsított százra. - Utahba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány jó tízmérföldnyivel később tudta csak becsukni a száját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hajnali háromkor pihentek meg először egy kis bolttal egy¬beépített benzinkút parkolójában. Mel álmosan pislogott a halogénlámpák kísérteties fényében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elméje azonban friss maradt, fáradtsága, nyűgössége és in¬gerültsége ellenére a majd négyórás motorozás után is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb ötleteket Sebastian Donovan megkínzására, majd meggyilkolására. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Borzasztóan sajnálatos, hogy nem hozta magával a puská¬ját - most egyszerűen agyonlőhetné. Gyors, tiszta munka vol¬na. Azután fel pattanna a motorra a tetemmel, és belevetné az egyik elhagyott mellékút mentén húzódó árokba. Hetekig, sőt, ha szerencséje van, évekig nem találnának rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elkezdett fel-alá járkálni a parkolóban, hogy megmozgassa elgémberedett tagjait. Néha-néha elhúzott mellette egy nyerges vontató a hátsó úton, hogy elkerülje a hatósági mázsálóhá¬zat, de ettől eltekintve csend volt, és nyugalom. Egyszer pré¬rifarkasra emlékeztető vonyítást hallott, de nem törődött vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Remélte, hogy az emberek még itt, az isten háta mögött is tartanak kutyát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">El kellett ismernie, Sebastian ügyesen a csőbe húzta - meg sem álltak, míg el nem érték Fresnót. Dühösen odébb rúgott egy üres coca-colás-dobozt - innen gyalog, még ha akarna, sem mehetne vissza Montereybe. Amikor leugrott a motorról, püfölni kezdte a férfit, és válogatott szitkokat vágott a fejéhez. Sebastian nem védekezett, megvárta, míg kidühöngi magát. Miután valamelyest lehiggadt, közölte vele, James T. Parkland nyomában vannak, és hogy látnia kell a motelt, ahol az első nő szobát vett ki maga és David számára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mintha létezne az az átkozott motel, rúgott bele a szerencsétlen coca-colás-dobozba a lány újra. Csak nem várja tőle, hogy elhiggye a kisded meséit, létezik Utah-ban olyan motel amely előtt egy dinoszaurusz áll? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pedig a férfi pontosan ezt várta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És most itt volt fáradtan, éhesen, deréktól lefelé zsibbadtan valami elhagyott, hátsó úton egy hibbant "látnok" társaságában, kétszázötven mérföldre az otthonától, tizenegy dollárral és nyolcvanhat centtel a zsebében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sutherland! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megpördült, és elkapta a csokit, amit a férfi feléje dobott. Szívesen nekirontott volna, de az üdítősdoboz még csak ezután érkezett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ide figyelj, Donovan! - kezdte, de Sebastian épp a ben¬zintöltővel volt elfoglalva. Megkerülte hát a motort, és közben lehámozta a csomagolópapírt a csokiról. - Saját irodám van, várnak rám az ügyfeleim. Nem érek rá vadludakra vadászni az éjszaka kellős közepén! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sátoroztál már? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? Nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én már sátoroztam, fenn, a Sierra Nevadában, nem messze innen. Nagyon békés hely. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha most azonnal nem fordulsz vissza, és viszel haza, még egy annál is békésebb helyre kerülsz perceken belül, örökre! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mélyen egymás szemébe néztek - érdekes módon a férfi cseppet sem tűnt fáradtnak. Ez nem igazság! - dühöngött ma¬gában Mel. Négy óra motorozás után, hajnali háromkor is olyan friss, mintha egy hetet töltött volna valami méregdrága gyógyfürdőhelyen! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyugodt, kipihent külseje alatt azonban izgatott várakozás lüktetett, mely a lányt is magával ragadta. Szégyellte, hogy így van, ezért elfordult, és nagyot harapott a csokoládéba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te megőrültél! Nem mehetünk Utah-ba! Tudod, milyen messze van innen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastiannek nem kellett igénybe vennie látnoki képességeit ahhoz, hogy észrevegye, a lány ellenállása gyengül, és csak megjátssza, hogy dühös. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, hogy tudom. Montereytől úgy ötszáz mérföldnyire. Kivette a tankból a benzintöltőt, és visszaakasztotta a kútra. - Fel a fejjel, Sutherland, már túlvagyunk a felén! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel feladta a harcot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kell, hogy legyen egy buszmegálló itt valahol! - morog¬ta, majd felhúzta a férfi bőrdzsekijét, és elindult a rikító neonlámpákkal kivilágított bolt felé. Sebastian eléállt, mire a lány durván odébb lökte. Taktikát váltott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt állt meg Parkland Daviddel- jegyezte meg a férfi halkan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megmerevedett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt adta át annak a nőnek. Sokkal lassabban ért ide, mint mi, mert nagy forgalomban jöttek, és Parkland ideges volt, mert állandóan figyelnie kellett a visszapillantó tükröt, nem üldözik-e a rendőrök. Este nyolcra beszélték meg a találkozót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Baromság - vetette oda Mel bizonytalanul, és elszorult a torka. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az előbb megmutattam az eladónak a rajzot - folytatta a férfi. - Azonnal felismerte. Jimmy nagyon feldühítette, mert keresztben állt be a parkolóba. Végig rajta tartotta a szemét, a fiú ugyanis nagyon idegesnek látszott; és attól félt, lopni akar. Jimmy, szerencsére, fizetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány fürkész pillantást vetett a férfira, majd feléje nyúj¬totta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Add ide a rajzot! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian felsóhajtott, és a bőrdzsekije felső zsebe felé nyúlt. Lassan, nyugodtan húzta el a cipzárt, közben finoman végigsimított Mel mellén. Egy szívdobbanásnyi ideig úgy tett, mintha nem találná, végül előhúzta a képet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány érezte, túl szaporán veszi a levegőt, és sokkal izgatottabb annál, mint amire ez a rövid érintés okot adhatna. Szikrázó szemmel kapta ki Sebastian kezéből a rajzot, hátha sikerül elhitetnie vele, hogy izgatottsága csak amiatt van, mert dühös rá. Sietős léptekkel elindult a bolt felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Míg Mel ellenőrizte, igazat mondott-e, a férfi visszacsavarta a tanksapkát, és eltolta a motort a kúttól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány öt percen belül visszatért. A szeme sötéten csillogott. Megcsóválta a fejét, és határozott mozdulattal visszatette a képet a dzseki felső zsebébe. Nem volt kedve gondolkodni a dolgon, még nem. Majd később alaposan megrágja magában - most azonban cselekednie kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden úgy történt, ahogy mondtad - ismerte el halkan. - Menjünk!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mert aludni - a száguldó motorkerékpáron öngyilkos¬ság lett volna. Elméje mégis félálomszerű állapotba került, emlékképek úsztak el lelki szemei előtt. Nagyon is ismerős¬nek tűnt neki az éjszakai utazás gyerekkorából - akkor sem tudhatta, hová is tartanak pontosan, és mit fognak tenni, ha odaérnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Édesanyja nagyon szeretett úttalan utakon vezetni, közben pedig bömböltette a rádiót. Eszébe jutott, milyen kényelmesen el lehetett nyúlni az első ülésen, úgy, hogy a fejét az édesany¬ja ölébe hajtotta. Oly sokáig reménykedett, hogy éppen az lesz az utolsó állomás, és megtalálják végre az igazi otthonukat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az emlékezéstől meg a fáradtságtól elcsigázva feje Sebastian hátára hullott. Azonnal felrezzent, és erőnek erejével kényszerítette magát, hogy nyitva tartsa a szemét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megálljunk egy kicsit? - szólt hátra a férfi. - Tartsunk pi¬henőt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne, csak menj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hajnalban álltak csak meg néhány percre, Devil's Playground közelében. A férfi kávét rendelt, Mel pedig koffeines üdítőt és cukormázas péksüteményt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugodtan vehettél volna rendes reggelit is - fordult felé Sebastian.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem ez a rendes reggeli - sóhajtott a lány elégedet¬ten, és lenyalta az ujjáról a cukormázat. - Fácánsültnek sem örültem volna jobban... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi bűntudatos pillantást vetett Mel karikás szemére. Sajnálta is, meg nem is, hogy csak így magával rángatta. Ösztönösen cselekedett - úgy érezte, ezt kell tennie. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor átkarolta a lányt, az mozdulatlanná dermedt, de csak egy pillanatra. Nyilván érezte, pusztán baráti, támogató gesztusról van szó, semmi többről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nemsokára ott leszünk - jegyezte meg vigasztalóan Sebastian. - Még egy óra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel bólintott. Bíznia kellett a férfiban, nem maradt más vá¬lasztása. Bíznia benne, és a saját megérzésében is, amely azt súgta, jó úton jár. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon remélem, eredményes lesz ez a kis kirándulás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd meglátod. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ajánlom is! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány álmosan Sebastian vállára hajtotta a fejét, ajka egy pillanatra a férfi nyakához ért. Meleg, jóleső érzés töltötte el mindkettejüket. Hirtelen észbe kapott, a szeme tágra nyílt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj! Nagyon fáradt vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elhúzódott volna, de Sebastian nem hagyta. - Pihenj csak! Nézd, most kel fel a nap! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben gyönyörködve figyelték a napfelkeltét, Mel is¬mét a férfi vállára hajtotta a fejét, bár kissé visszafogottabban, mint az előbb. A sivatag lassan fénybe borult, a nap vöröslő korongja bíborra festette az alacsonyan úszó fellegeket. A sár¬gás homok előbb rózsás, majd narancsos, végül aranyszínt öl¬tött. Egy órán belül a nap perzselő sugarai kiszívnak minden színt a tájból, de most, ebben a csendes, ünnepélyes pillanatban minden szép volt, mint egy festményen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ez a perc őszinteséget kívánt, márpedig, ha a lány őszinte akart lenni magához, be kellett ismernie, Sebastian nem közömbös a számára. Hozzábújt, és úgy érezte, összetartoznak. Kapcsolatuk finoman bontogatni kezdte a szárnyait, szavak nélkül is értették, mi megy végbe közöttük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ránézett, ő viszonozta a pillantását. Nem kellett ide több kérdés, nem kellett több fontolgatás. Csókjuk igazolta önmagát. Bármi bontogatta is bimbóját a lelkében, Mel túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy harcoljon ellene. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian még többet akart - és tudta, ha most kérné, meg is kapná. Nem szerette volna azonban kihasználni a lány elcsigázottságát, ezért nagyon ügyelt rá, hogy csókja a kölcsönös vonzalom bensőséges varázsánál ne váltson ki többet Melből. Végül megnyugodva húzódott el a lánytól, mert most már biz¬tosra vette, ami kettejük közt kezdett kibontakozni, nem vesz¬het el soha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szótlanul felültek a Harleyra, és folytatták útjukat a nap, az¬az kelet felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Utah déli részén, nem messze az arizonai határtól - és épp elég közel Vegashoz, hogy könnyen vagyonokat lehessen veszteni - kirakatok sora húzódott hosszan egymás mellett, az út mentén. A kisváros, merthogy az volt, büszkélkedhetett még egy benzinkúttal, egy kis kávézóval és egy huszonöt szo¬bás motellel, melynek hatalmas, műanyag brontoszaurusz állt a parkolója közepén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó! - sápadt el Mel, amikor észrevette a lepattogzott festékű dinoszauruszt. - Te jó ég ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor leszállt a motorról, lába nem csak a fáradtságtól re¬megett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menjünk be, hátha ébren van már valaki! - karolt belé Sebastian. Elindultak a fogadópult felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te tényleg láttad! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy tűnik - bólintott a férfi. A lány megtántorodott, de Sebastian fürgén átkarolta. Vajon mitől gyengült el ennyire hirtelen? - tette föl magában a férfi a kérdést elégedetten. - Míg itt vagyunk, kiveszek neked egy szobát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól vagyok - tett egy bizonytalan elhárító mozdulatot Mel. Elájulni ráérek később is, tette hozzá gondolatban. Most arra volt szüksége, hogy mozogjon, ne álljon meg egy pilla¬natra sem. Beléptek a hallba, melynek fülledt levegőjét egy ventilátor kavargatta unottan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian rácsapott a csengőre a fogadópulton. Pillanato¬kan belül papucscsoszogást hallottak a fakó, virágos függöny mögül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Álmosságtól duzzadt szemű, borotválatlan férfi jelent meg előttük fehér atlétatrikóban és kitérdelt farmerban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Segíthetek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - bólintott Sebastian, és elővette a pénztárcáját. - Szeretnénk kivenni a tizenötös szobát. - Azzal letett egy ropo¬gós zöld hasút a pultra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp üres - akasztotta le a férfi a kulcsot a tábláról a háta mögül. - Huszonnyolc egy éjszakára. Kávézó lejjebb az út mentén, non-stop reggelivel. Bejelentkeznek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután elintézték a formaságokat, Sebastian letett még egy húszast a pultra, David fényképévei együtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látta ezt a kisfiút? Úgy három hónappal ezelőtt lehetett itt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi sóvár pillantást vetett a húszasra, a fényképre vi¬szont rá sem hederített. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem emlékezhetek mindenkire, aki megszáll minálunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy vonzó, harminc körüli, vörös hajú nővel érkezett, aki egy közepes méretű Chevyt vezetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, talán jártak itt, de ... Tudja, igyekszem a magam dol¬gával törődni, és nem ütni az orrom a másokéba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel finoman félretolta Sebastiant a könyökével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Okosabb fiú vagy te annál, hogy ne emlékezz egy csinos nőre, különösen, ha egy cuki kisbabával érkezik, egyedül. Talán még tanácsot is adtál neki, hol vehet pelenkát meg friss tejet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi vállat vont, majd vakarózni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondtam már, nem törődöm a más gondjával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd törődsz a magadéval - vetette oda Mel fagyos hangon. - Az imént Donovan ügynök... akarom mondani Donovan úr azt kérdezte - folytatta, és elégedetten látta, hogy a portás szeme elkerekedik -, láttad-e a kisfiút? Ajánlom, gon¬dold át még egyszer! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi fürkésző pillantást vetett rájuk. - Maguk zsaruk? FBI, ilyesmi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel csak mosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradjunk az "ilyesmi"-nél! Mindenkinek jobb lesz úgy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugodt helyez, higgyék el nekem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom. Éppen ezért biztos vagyok benne, ha megszállt itt egy vonzó, idegen nő egyedül egy babával, nem felejted el olyan könnyen. Ritkán találkozol itt hasonlóval... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy éjszakára maradt. Készpénzzel fizetett, előre. A baba sokat sírt, de szerencsére hamar elaltatta. Kora reggel már mentek is tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szeme reménykedve megvillant, de a hangja továbbra is hűvös maradt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Halljuk a nevét, pajtás! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, minek néz engem? Különleges tudakozónak? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vezetsz vendégkönyvet, ugye? - kérdezett vissza Mel, majd rátette a mutatóujját a húszasra, és egy centiméternyivel előrébb tolta. - Szerintem még azt is tudod, milyen telefonszá¬mokat hívott a szobájából. Keresd elő szépen, a társam talán még hálás is lesz neked! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi morogva szitkozódni kezdett, majd elővett egy kartondobozt a pult alól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A hívott telefonszámok listája. A vendégkönyvet nézzék meg maguk!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel belelapozott a vendégkönyvbe, aztán úgy döntött, átengedi Sebastiannek. Kezdett hinni neki, és biztosra vette, bamarabb megtalálja a nevet, mint ő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Így is lett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Susan White? Gondolom, nem mutatta meg a személyiga¬zolványát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Készpénzzel fizetett - mentegetőzött a férfi, és széttárta a karját. - Ugye, nem várják tőlem, hogy megmotozzam a vendégeimet? Mellesleg egy távhívása volt - folytatta, a listára mutatva. - Az is a kezelő segítségével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elővette a jegyzetfüzetét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Halljuk a napot és az időpontot! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lejegyezte az adatokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még egy utolsó kérdés, barátom. Ajánlom, ne próbálj át¬ejteni! Meg mernél esküdni rá, akár bíróság előtt is, hogy ezt a babát... - Felmutatta a fényképet. - Nézd meg jó alaposan! Szóval, hogy ezt a babát láttad vele? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kelletlenül bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, ha muszáj. De azért inkább nem mennék bíróságra. Talán az is elég, ha maguknak mondom. Egészen biztos, hogy ezt a babát láttam. Emlékszem a kis gödröcskére az állán, meg a mókás vöröses hajára is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz. Nagyon sokat segítettél - veregette meg a vállát Mel mosolyogva. A legszívesebben elbőgte volna magát, de nem tehette. Még nem. Miközben Sebastian eltette a fényké¬pet, és adott még egy húszast a portásnak, ki sétált a szálloda elé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden rendben? - kérdezte a látnok, miután csatlakozott hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, jól vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meg kell néznem a szobát, Mel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megvárhatsz itt kinn is, ha akarsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, szívesen elkísérlek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szótlanul felmentek az emeletre, végigsétáltak a kopott fo¬lyosón, és megkeresték a tizenötöst. Sebastian elfordította a kulcsot a zárban, és beléptek a dohos falak közé. A lány leült az ágyra, és próbált uralkodni az érzelmein, a férfi tekintete befelé fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megjelent előtte a baba, ahogy egy kis matracon alszik a padlón, és nyöszörög zavaros álmában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A vörös hajú nő égve hagyta a villanyt a fürdőszobában egész éjjel, hogy könnyen megtalálja Davidet, ha esetleg felébredne, és sírni kezdene. Tévézett egy kicsit, majd lebonyo¬lított egy távolsági hívást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Természetesen nem Susan White-nak hívták. Annyi álne¬vet használt már az évek során, hogy Sebastiannek nem ment könnyen rálelni az igazira - de végül sikerült. Linda. A Su¬sant sem használta túl sokáig, azóta megint másképp hívták. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégpedig azért, mert elvállalt egy újabb "üzletet", és pár héttel ezelőtt egy másik elrabolt kisbabát hozott magával ide. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha Mel kicsit megnyugodott, elmondja neki ezt is. Leült mellé az ágyra, és a vállára tette a kezét. A lány nem mozdult, csak maga elé meredt a semmibe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem akarom tudni, hogyan csináltad. Később..., de most ne beszéljünk róla. Rendben? - Rendben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben a szobában szálltak meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Davidnek nincs semmi baja, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel beharapta a szája szélét. - Hová vitte innen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Texasba, de nem tudja, onnan hová vitték tovább. Ő ugyanis csak az egyik fogaskerék a gépezetben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felsóhajtott, kétszer egymás után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Georgia a következő állomás, ugye? Biztos vagy benne? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel keze ökölbe szorult az ölében. - Azon belül? Nem tudod pontosan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nagyon fáradtnak érezte már magát, fáradtabb¬nak, mint szerette volna. Ha utánanéz, még kimerültebb lesz, mégis meg kellett tennie, a lány kedvéért. De nem itt. Túl sok szomorú történetet őriznek ezek a falak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki kell mennem, a levegőre. Adj egy percet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel bólintott, és a férfi elhagyta a szobát. Múlt az idő, sze¬rencsére a késztetés is, hogy jól kisírja magát. Nem mintha a gyengeség jelének tartotta volna a könnyeket, csak éppen tel¬jességgel haszontalannak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Sebastian visszatért, még mindig száraz volt a szeme. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi sokkal sápadtabbnak és sokkal elcsigázottabbnak tűnt, mint mikor kiment. Fura, hogy pár perce még nem vette észre, milyen karikás a szeme. Nyilván, mert az ő érzékei is sokat tompultak a fáradtságtól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Önkéntelenül is felállt, és megragadta Sebastian kezét. A család, az otthon, a bensőséges kapcsolatok hiánya miatt rit¬kán mutatta ki az érzéseit, ritkán érintett meg másokat, most mégis így tett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Neked talán még nagyobb szükséged lenne alvásra, mint nekem ... Miért nem dőlsz le egy órára? Majd utána kigondoljuk, hogyan tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi nem válaszolt, csak felfelé fordította a lány mindkét tenyerét. Vajon elhiszi neki, mennyi mindent lát benne? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az erős kagylónak nem mindig vastag a héja - dünnyög¬te halkan, és Mel szemébe nézett. - Kívül kemény vagy, de a szíved nagyon is lágy. Csábítóan az ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian ezután olyat tett, ami egyszerre felrázta és elbó¬dította a lányt: az ajkához emelte a kezét. Még soha nem csó¬kolt kezet Melnek senki - ő meg eddig szentül hitte, ez csak egy szentimentális, szappanoperába illő gesztus. Belátta, tévedett. Izgató, egyszersmind megindító élmény volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Atlantában van, a déli külvárosban; Forest Parknak hívják a helyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megszorította a férfi kezét, majd összekulcsolták az ujjaikat. Lehet, hogy eddig csak azt hitte el, amit látott vagy bizonyítékot talált rá, most már azonban nem törődött ilyesmikkel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dőlj le egy kicsit! - utasította Sebastiant felélénkülve, és az ágyhoz vezette. - Én addig felhívom az FBI-t, meg a legközelebbi repülőteret. </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-40153133624333161352010-11-03T11:20:00.000-07:002010-11-03T11:22:32.738-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 7. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">1. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány egy férfit látott álmában, aki róla álmodott - de ébren, nyitott szemmel. Szokatlan élességgel jelent meg előtte az alakja, ahogy ott áll egy széles, sötét ablakban, a kezét lazán leeresztve maga mellé, de az arcán feszültség és eltökéltség tükröződött. És a szeme... mély, engesztelhetetlen, szürke. Szívdobogtatóan szürke, állapította meg, miközben a másik oldalára fordult az ágyban. Van benne némi kék is - egyik pillanatban szirtfalból kihasított sziklára, a másikban pedig nyugodt, tiszta vizű tóra emlékeztette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fura. Az arcát igazából nem is látta - csak a szemét, azt a felkavaró, elragadó szemét -, mégis sejtette, hogy komor és gondterhelt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azt is tudta, hogy a férfi rá gondol, sőt, mintha látná is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felsétált az álombéli ablakhoz, megállt vele szemközt, és a szemébe nézett. Maga sem értette, miért, de biztosra vette, ha felé nyújtaná a kezét, ujjai áthatolnának az üvegen, és meg¬érinthetné. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha akarná. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ö azonban nem akarta. Dobálni kezdte magát az ágyon, érthetetlen szavakat motyogott, és közben jól belegabalyodott aZ ágyneműjébe. Mel Sutherlandet még álmában sem lehetett rávenni semmilyen ésszerűtlen cselekedetre. Az élet jól felismerhető törvényszerűségeken alapszik, és ő, mint az emberek többsége, már gyerekkorában megtanulta, jobb, ha nem kacérkodik e törvények megkerülésével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Így hát nem nyúlt a férfi felé az üvegen át, inkább vadul forgolódni kezdett az ágyában - sikerült is a padlóra pofoznia a párnáját -, ahogy próbálta elhessegetni az álmát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kép lassan halványulni kezdett, ő pedig megkönnyebbülten, bár némiképp csalódottan mély, álomtalan alvásba merült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pár órával később, amikor felébredt az éjjeliszekrényen vad csörömpölésbe kezdő Miki egeres ébresztőóra hangjára, különös álma már mélyen a tudattalanjába süllyedt. Gyakorlott mozdulattal lecsapta a vekkert, és ismét csend telepedett a szobára. Miután Mel legalább akkora fegyelmezettségre szoktatta a testét, mint az elméjét, nem fenyegette a veszély, hogy a fejére húzza a paplant, és alszik tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felült, majd ásítva beletúrt kócos, sötétszőke hajába. Mohazöld szeme, melyet ismeretlen édesapjától örökölt, pillanatok alatt kitisztult, s csodálkozó pillantást vetett az összedúlt ágyneműre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel Gibsonnal álmodtam volna? - tűnődött sóhajtva, miközben lerúgta a takarót a padlóra. Miért is ne? Senki nem várhatja tőle, hogy úgy aludjon, mint egy kisbaba, azok után - pontosabban: előtt -, ami ma vár rá. Kikászálódott az ágyból, felkapta a padlóról testéhez simuló, rövid futónadrágját, felhúzta a póló alá, amelyben aludt, és pár perccel később kilépett a friss kora reggeli levegőre, hogy neki vágjon szokásos hárommérföldes kocogás adagjának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután becsukta az ajtót maga mögött, megpuszilta az ujjai hegyét, és hármat koppantott velük a kukucskáló nyílása alatt. Nagyon szerette az otthonát, és bár már négy éve itt lakott, elmondhatatlanul hálás volt minden újabb napért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mintha luxusvilla lett volna, fűzte tovább a gondolatait, miközben bemelegített pár nyújtógyakorlattal. Csak egy kis stukkós házikó, amely egy mosoda meg egy küszködő könyvelőcég között húzódott meg - de az ő igényeinek pont megfelelt </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elhaladt mell ette egy autó, és a sofőr elismerően füttyentett hosszú, izmos combja láttán, de ő figyelemre sem méltatta Nem a külseje miatt futott, hanem mert tudta, a rendszeres testmozgás fegyelmezi a testet meg az elmét. Magánnyomozóként nem engedhette meg magának, hogy e kettő közül bármelyik is ellustuljon, ha nem akarta egy szép nap munka nélkül, rosszabb esetben holtan találni magát. És Mel egyiket sem találta túl vonzó lehetőségnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kényelmes tempóban kocogni kezdett, élvezte, ahogy a cipője rugalmasan visszapattan az aszfaltról, közben gyönyörködve figyelte a keleti égbolton a felkelő nap narancsszínű gömbjét, mely csodálatos időt ígért. Augusztusban jártak, és már előre félt, milyen meleg lesz Los Angelesben. Szerencsére itt, Montereyben örök tavasz uralkodott - bármit mutatott is a naptár, virágillatú, friss levegő fogadta az ideérkezőt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ilyen korai órán alig lehetett látni egy-két autót az utakon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Itt, a belvárosban még kocogókkal is ritkán találkozott - ha a tengerpartra menne, egészen más lenne a helyzet, Mel azonban szeretett egyedül futni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Izmai kezdtek bemelegedni, a vékony izzadtságréteg egészséges csillogást kölcsönzött bőrének. Addig növelte az iramot, míg fel nem vette szokásos tempóját, mely úgy beléidegződött már az évek során, mint a levegővétel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az első mérföld alatt igyekezett lecsendesíteni az elméjét, hogy érzékei a lehető legpontosabb képet adhassák a környezetéről. Eldübörgött mellette egy autó, nyilván lyukas lehetett a kipufogócsöve. A kocsi a stoptáblánál a látszat kedvéért lassított egy picit, majd megállás nélkül továbbhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel már sorolta is magában az adatait, nem azért, hogy később feljelenthesse, csak hogy ne essen ki a gyakorlatból. Sötétkék, nyolcvankettes Plymouth kupé, horpadt a vezető melletti ajtó. Kaliforniai rendszámtábla: ACR 2289. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy fiatalember hason fekve heverészett a ligetben, a füvön. Amikor a lány elfutott mellette, felült, nyújtózni kezdett, és bekapcsolta hordozható rádióját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyetemista, aki nekivágott, hogy beutazza stoppal az országot, állapította meg magában a nyomozónő. Tempóján szemernyit sem lassítva, szemügyre vette a hátizsákját. Kék, tetején az amerikai zászló, haja színe barna, és ... Halljuk a dal címét! - utasította az elméjét, amikor már alig jutott el hozzá valami halk duruzsolás a rádió műsorából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bruce Springsteen: Cover Me, azaz "Borulj rám!" - érkezett a válasz egy pillanattal később. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Örökzöld dal, gondolta mosolyogva, és befordult a sarkon. Hamarosan megcsapta az orrát a közeli pékségből a friss kenyér jól ismert, isteni illata, mintha jó reggelt kívánt volna neki. Pár méterrel odébb nyíló rózsák szagát érezte a levegőben. Óvatosan körbekémlelt, mielőtt mélyen belélegezte volna. A virágok iránti vonzalmát a gyengéi közt tartotta számon, és még édesanyjának sem beszélt róla sohasem. A fák levelei finoman rezegtek a part felől érkező szellőben, mely a tenger sós levegőjét hozta magával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel nem cserélte volna el semmiért, amit elért, hogy öntudatos és független, erős nőként élhetett. Boldogsággal töltötte el, hogy ide tartozik, hogy ismeri ezeket az utcákat. Hogy itt élhet, itt maradhat, és nem kell többé útnak indulnia éjnek idején a nagy, rozoga furgonnal, ha édesanyjának úgy tartja kedve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ideje mennünk, Mary Ellen. Eleget időztünk itt, irány észak! Meglátod, milyen jó lesz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És már mentek is az édesanyjával, akit ugyan nagyon szeretett, de legalább így utólag be kellett látnia, hogy kettejük közül inkább ő volt a gyerek. Csak kuporgott mellette a szakadt, hevenyészve megragasztott anyósülésen, miközben a fényszórók végigsöpörtek az úton, mely új helyre, új iskolába, új emberek közé vitte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Soha nem telepedtek le sehol, és soha nem töltöttek egy helyen annyi időt, hogy beilleszkedhessen. Édesanyjának mindenütt hamar "viszketni kezdett a talpa", legalábbis ő így mondta, és már mentek is tovább. Mel hozzászokott, hogy az országút az otthona - már, ha hozzá lehet szokni ehhez egyáltalán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ez természetesen már a múlté. Vett édesanyjának egy modern, kényelmes lakókocsit - ami azt illeti, a részleteit még két évig fizetnie kell -, és az asszony azóta a hetedik mennyországban érzi magát. Új álmok, új államok várnak rá, a végtelenségig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel, érthető okból, mindig szeretett volna letelepedni valahol. Igaz, Los Angeles nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit, de legalább ízelítőt kapott, milyen is gyökeret ereszteni egy helyen. Két gyötrelmes, de nagyon tanulságos évet töltött a Los Angeles-i rendőrkapitányságon. Ekkorra már biztosra vette, hogy a bűnüldözésnek fogja szentelni az életét, még akkor is, ha borsózott a háta a parkoló- meg bírságcédulák írogatásától. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Északra költözött, és megnyitotta a Sutherland Nyomozó irodát. Igaz, most is ki kellett töltenie jó néhány - esetenként vagonnyi - nyomtatványt, de ezek legalább a saját nyomtatványai voltak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Félúton fürgén megfordult, és már kocogott is visszafelé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mint mindig, most is elégedettség töltötte el, hogy teste ilyen gyorsan és pontosan engedelmeskedik akaratának. Nem mindig ment ez ilyen jól - kamaszkorában túl magasra nőtt a súlyához képest, következésképp meglehetősen esetlenül mozgott; nem telt el hét anélkül, hogy meg ne sérült volna a térde vagy a könyöke. Hosszú évek kitartó, fegyelmezett munkájának köszönheti, hogy ma már tornászokat megszégyenítő ügyességgel uralja a testét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Huszonnyolc éves múlt, és egyedülálló. Nem bánta, hogy nem ment férjhez, a családos élet csak elpuhította volna - márpedig egy rendőrnyomozó lány legyen karcsú meg ruganyos. Hosszú, vékony combja, amely miatt nyakiglábnak és égimeszelőnek csúfolták gyerekkorában, mára erőssé, atletikussá és - tette hozzá elégedetten - mutatóssá izmosodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy bérház nyitott ablakából egészséges, követelőző babasírás hallatszott. Mel hangulata hirtelen mélabúsra fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy baba. Mint Rose kisbabája. A drága, pufók arcú David... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel futott tovább - pontosabban szólva, vitte tovább a lába -, de elméjében vadul kavarogtak a képek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta maga előtt Rose-t, az ártatlan, kissé habókos Rose-t kócos, vörös hajával, csúfondáros mosolyával. Bár Mel nem volt társasági ember, pillanatok alatt összebarátkoztak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose egy kis olasz étteremben pincérnősködött, kétsaroknyira Mel irodájától. Hamar beszédbe elegyedtek, bár eleinte Rose legalább kétszer annyit csacsogott, mint ő - egy tányér spagetti meg egy csésze cappuccino fölött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel mindig csodálta a lányt, olyan ügyesen egyensúlyozott a tálcákkal, még azután is, hogy a hasa szépen gömbölyödni kezdett a köténye alatt. Boldogan mesélte, milyen türelmetlenül várják már Stannel első gyermekük születését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melt is meghívták a babaváró bulijukra. Biztosra vette, hogy egyedülállóként pocsékul fogja érezni magát, de kellemesen csalódott - kimondottan élvezte a csöppnyi kis babaruhák és plüssállatok feletti áhítatos sóhajtozást. Lassan Stant is megkedvelte szégyenlős szemével, meleg mosolyával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor nyolc hónappal ezelőtt David megszületett, meglátogatta barátnőjét a kórházban. Ahogy elnézte az alvó, bömbölő és ficánkoló apróságokat a bölcsőikben, megértette, miért imádkoznak, küzdenek és hoznak meg minden áldozatot az emberek, hogy gyerekük lehessen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kisbabák még olyan tökéletesek, olyan tökéletesen szeretetre méltóak... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elmondhatatlanul örült Rose és Stan boldogságának. - Ugyanakkor magányosabbnak érezte magát, mint valaha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Időről időre beugrott hozzájuk valami kis játékkal David számára, amely persze csak ürügyül szolgált, hogy játszhasson vele egy-egy órát. A "szerelem első látásra" esete forgott fenn - ezért nem is szégyellte magát egy pillanatig sem, amikor harsány üdvrivalgásban tört ki az első fogacska kibújásakor, vagy amikor a kicsi megtanult mászni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azután jött az a kétségbeesett telefon, két hónappal ezelőtt. Rose hátborzongató hangja, már-már összefüggéstelen szavai. - Elment. Elment! Elment... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Beült a szolgálati autóba, és eszeveszett sebességgel Merrickék otthonába száguldott. A rendőrség már javában folytatta a helyszíni szemlét. Stan és Rose úgy kapaszkodott egymásba a kanapén, mint két hajótörött egy lélekvesztőben a háborgó tenger közepén. Zokogtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">David eltűnt. Elrabolta valaki, miközben a járóka matracán szunyókált földszinti lakásuk hátsó kiskertjének egyik árnyékos sarkában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ennek már két hónapja, de a matrac sajnos még mindig üresen árválkodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel hiába tett meg minden tőle telhetőt, alapos kiképzése, többéves nyomozói tapasztalata és páratlan megérzései ellenére sem sikerült David hollétére rájönnie. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose végső kétségbeesésében úgy döntött, belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba. Amikor elmesélte Melnek, mire készül, a lány együtt érzően bólintott, bár a maga részéről semmi reményt nem fűzött barátnője ötletéhez. Stan is csüggedten csóválta a fejét, de Rose-t nem lehetett lebeszélni. Mindenre hajlandó lett volna, hogy visszaszerezze a gyermekét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elhatározta, felkeres egy látnokot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Épp Big Sur felé tartottak Mel kopott fehér Mustangjával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány tett egy utolsó kísérletet, hogy jobb belátásra térítse a barátnőjét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérlek, Rose ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgysem tudsz lebeszélni - szakította félbe a fiatalasszony halkan, de acélos határozottsággal, amely az elmúlt két hónapban vált sajátjává. - Hidd el, Stan is próbálta már ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mert aggódunk érted. Egyikünk sem szeretné látni, ahogy magadba roskadsz egy újabb kudarc után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose még alig töltötte be a huszonhármat, most mégis olyan öregnek érezte magát, mint az alattuk végtelenbe nyúló óceán - és olyan keménynek, mint a szirtfalból kiugró sziklák. - Semmi sem lehet ennél is rosszabb - ingatta a fejét elkeseredetten. - Tisztában vagyok vele, hogy csak jót akarsz, és azzal is, mekkora áldozat neked, hogy elkísérsz... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, én ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De, ne is tagadd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose korábban mindig élénk, derűs tekintete most mérhetetlen bánatot és szorongást tükrözött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt is tudom, ostobaságnak tartod, talán még sértőnek is, hiszen te is kiteszed a lelked, hogy megtaláld Davidet, de ... akkor is meg kel1 próbálnom. Meg kell próbálnom mindent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel egy darabig nem szólt. Szégyellte magát, mert tényleg sértette a büszkeségét ez az egész. Ő, a profi nyomozó, itt száguld a parton, hogy egy félbolond vajákos emberre bízza legjobb barátnőjének ügyét? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megszidta magát a gyengeségéért. Ha az ő gyerekét rabolták volna el, és neki kellene nap mint nap az üres járókára pillantania, nem cselekedne-e hasonlóképp? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megtaláljuk Davidet - fogadkozott. Levette a kezét a vadul remegő sebességváltóról, és meg szorította Rose jéghideg ujjait. - Ígérem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szótlanul bólintott, majd lebámult a szédítő mélységben fekvő sziklákra. Ha kudarcot vallanának, és nem találják meg a babát, méghozzá hamar, elég egyetlen lépés egy ilyen szikla tetejéről... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian tudott az érkezésükről. Nem látnoki képessége révén - hanem mert egyszerűen úgy döntött, felveszi a kagylót, amikor a kétségbeesett fiatal édesanya reszketeg hangon beszélni kezdett az üzenetrögzítőjére. Pedig megfogadta, nem vállal több ügyet a saját szakállára, titkosíttatta a számát, és épp azért szerezte be az üzenetrögzítőt is, hogy leszerelhesse azokat, akik ennek ellenére kinyomozták a számát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most mégis felvette a kagylót - úgy érezte, fel kell vennie, Inkább tudta. Már várta őket, bár egy mogorva belső hang továbbra is ágált az engedékenysége ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fáradt volt. Pár napja ért haza Chicagóból, három rettenetes hét után - a sajtó által chicagói csonkolónak nevezett gyilkos felkutatásában segített a rendőrségnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Remélte, soha többé nem lát olyan rémségeket, mint amilyeneket ott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A széles ablakhoz lépett, kinézett a dús pázsitra, színes sziklakertjére, majd a szirtre, mely meredeken az óceánba hanyatlott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagyon szerette ezt a drámai hatású panorámát: a sziklák vad meredélyét, a háborgó hullámokat, de még a kőbe vájt, kanyargó autóút vékony szalagját is, melyben az emberi értelem, akaraterő és haladni vágyás jelképét látta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Leginkább a nagy, végtelenbe nyúló távolságokat szerette, A szó szoros és átvitt értelmében is távolságot tartott másoktól, ennek köszönhette, hogy még soha, senki nem merészkedett illetéktelenül sem a házába, sem a gondolataiba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most mégis sikerült valakinek áthidalnia ezt a távolságot; ö pedig eltűnődött, vajon ez mit jelenthet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Két nappal azelőtt különös álmot látott. Itt állt, ahol most, az ablak mögött - és vele szemben, az üveg túloldaláról egy lány nézett rá sejtelmesen. Egy lány, aki azonnal rabul ejtette a szívét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sajnos túl elcsigázottnak érezte magát ahhoz, hogy összpontosítson, és utánaeredjen a szellemi világban. A lány alakja egy idő után elhalványodott, majd eltűnt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán nem is baj. Egyelőre még úgyis teljesen használhatatlan állapotban volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem vágyott semmi másra, csak egy kiadós alvásra, pár nap édes semmittevésre, egy kis lovaglásra, és egy kis csintalankodásra az unokanővéreivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hiányzott a családja. Már nem is emlékezett, mikor járt utoljára Írországban, hogy meglátogassa a szüleit, a nagybátyjait és a nagynénjeit. Unokatestvérei itt éltek, pár mérfölddel odébb a kanyargós szerpentin mentén, mégis úgy érezte, mintha nem három hete, de legalábbis évek óta nem látta volna őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hasa szépen gömbölyödött. Kíváncsi lett volna rá, vajon a lány is tudja-e, hogy ikreket vár? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia biztosan tudja. Szelídebb unokahúga mindent tudott, ami a testtel, illetve annak gyógyításával állt kapcsolatban. Ana azonban nem fog szólni Morganának, csak ha egyenesen rákérdez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerette volna látni őket. Sógorával is szívesen eltöltött volna pár napot, de tudta, Nasht most teljesen leköti új forgatókönyvének csiszolgatása. Szeretett volna felülni a biciklijére, és szélsebesen Montereybe karikázni, hogy velük lehessen - de legfőképpen azért, hogy ne kelljen találkoznia azzal a két nővel, akik épp ebben a pillanatban kanyarodtak rá a házához vezető hosszú kocsifeljáróra. Már messziről megcsapta elkeseredettségük, reményvesztettségük, kétségbeesettségük szele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mogorva belső hangja ki tartóan berzenkedett a találkozás ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tartotta magát önzetlennek, nem is próbált ilyen látszatot kelteni soha, de tisztában volt a felelősséggel, mely elválaszthatatlanul együtt járt természetfeletti képességével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Persze nem mondhatott mindenkinek igent. Ha így tett volna, szépen, csendesen beleőrül. Az is előfordult, hogy igent mondott, mégsem sikerült segítenie. A végzettel neki sem állt hatalmában szembeszállni. Máskor gondolkodás nélkül nemmel válaszolt, hogy pontosan miért, maga sem tudta, csak hallgatott a megérzéseire. És néha adódott olyan eset is, hogy gondolkodás nélkül nemet vagy igent mondott volna, de a végzet ismét csak mást akart. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan ettől tartott most is – hogy a saját akarata jelen esetben vajmi keveset számít. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Előbb hallotta az autót, mint látta volna - a meredek emelkedővel még egy ilyen erős motornak is meg kellett küzdenie. Komiszul elmosolyodott. Magasan, magányosan élt, a házához vezető keskeny, göröngyös út inkább riasztóan hatott az idelátogatókra, mint hívogatóan. Egy látnoknak ugyanolyan joga van az egyedülléthez, mint bárki másnak, bizonygatta magának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor megpillantotta a messzeségben az autó kopottas fehér foltját, felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megérkeztek. Minél előbb adja ki az útjukat, annál jobb. Kilépett a hálószobából, és elindult lefelé a lépcsőn. Remélte, már külsejével sikerül ellenszenves benyomást keltenie termete bakancsban majdnem két méter magasra nyúlt, valószerűtlenül széles válla robosztus külsőt kölcsönzött neki, amit csak még jobban ki emelt karcsú dereka. Hátrafésült, fekete tincsei farmeringje gallérjánál enyhén begöndörödtek. Kelta származásának jeleként arccsontja erősen kiugrott, bőrét pedig sötétre cserzette a sok napsütés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végighúzta ametisztgyűrűs kezét a fényesre koptatott lépcsőkarfán - szokatlanul fejlett tapintással rendelkezett, élvezetét lelte mind a durva, mind a sima felületekben -, és igyekezett udvarias, egyszersmind megközelíthetetlen arckifejezést ölteni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mire az autó felért a kissé különös hangulatú, csupa fa és üveg ház elé, Sebastian már a verandán állt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a két nő kiszállt a kocsiból, Sebastian szúrós pillantása Melre vándorolt, és elidőzött rajta egy ideig. Összevonta a szemöldökét, majd észrevétlenül megrázta a fejét, azután Rose felé fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mrs. Merrick? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Üdvözlöm, Mr. Donovan! - köszöntötte Rose a látnokot elszoruló torokkal. - El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy fogad bennünket! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian érthetetlenül mormogott valamit a bajsza alá, majd farmerja elülső zsebébe akasztotta hüvelykujját, és alaposan szemügyre vette két csinos látogatóját. Rose Merrick egyszerű, de szívfájdítóan mutatós, testhezálló kék ruhát viselt. Kissé bőnek látszott a csípőjén, mintha nemrég adott volna le pár kilót. Gondosan kisminkelte az arcát, de hirtelen eleredő könnyei ezt a legkevésbé sem tartották tiszteletben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian akaratlanul is együtt érzett vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A másik nő nem sokat adott a külsőségekre, sikerült is felkeltenie ezzel a férfi érdeklődését. Akárcsak Sebastian, ő is kopott farmert és bakancsot viselt; hanyagul övébe tűrt pólója megfakult a sok mosástól. Sem ékszer, sem smink nem volt rajta, messziről világított azonban haragos aurája - Sebastian olyan tisztán látta, mint a haját, vagy a szeme színét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kemény lány vagyok, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben próbálta emlékezetébe idézni a nevét, megcsapta egy érzéshullám, libabőrös is lett tőle: a lány legalább annyira kétségbe volt esve, mint Rose Merrick. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pompás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a fiatal anya tett egy lépést felé, Sebastianről lehullott a közömbös, szenvtelen álarc. Rose szívből jövő könnyekkel küszködött; nincs semmi a világon, ami jobban meglágyítaná egy férfi szívét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem akarom az idejét rabolni, Mr. Donovan. Csak arra Szeretném kémi, hogy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elcsuklott a hangja. Mel tüstént mellette termett, és barátságosnak legkevésbé sem nevezhető pillantást vetett a férfira. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megengedi, hogy bemenjünk és leüljünk, vagy itt fogunk... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most az ő hangja csuklott el, bár nem a torkában gyülekező könnyektől, mint barátnőjének, hanem a döbbenettől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már láttam ezt a szempárt valahol! - állapította meg magában olyan hangosan, hogy szavai visszhangot vertek Sebastian elméjében. Képtelen volt levenni a tekintetét a férfiról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már tudta is, hogy hol. Nevetséges, szidta meg magát, miután sikerült visszanyernie az önuralmát. Csak álmodott, semmi több, és az álomképek egy pillanatra összemosódtak benne a valósággal. Ettől még valóban lenyűgöző ez a szempár, ezt el kellett ismernie. A lehető legkellemetlenebbül lenyűgöző... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian viszonozta a lány pillantását, és bár komolyan felkeltette a kíváncsiságát, nem nézett Mel arca mögé. Még a vakító napsütésben is rendkívül vonzónak találta. Hogy mi csillogott a lány állhatatos, zöld szemében, nem tudta pontosan - talán kihívás? Erre utalt büszkén felemelt álla is, melynek közepén alig észrevehető, de annál érzékibb gödröcske díszelgett. Vonzó, tagadhatatlanul az, állapította meg magában, még ha a frizurája majd tíz centivel rövidebb is az övénél, és úgy áll, mintha saját magának vágta volna le konyhai ollóval. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elfordult a lánytól, és Rose-ra mosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérem, jöjjenek be! - nyújtotta a kezét a fiatal anyának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel pár lépéssel lemaradva követte őket, így Sebastian sajnos nem láthatta, milyen elbűvölően mozog formás csípője, miközben felfelé megy a lépcsőn. Beléptek a magas mennyezetes, tetőablakos nagyszobába, melyből kényelmes ülő alkalmatosságokkal berendezett veranda nyílott. Mel összevonta a szemöldökét - nem gondolta volna, hogy a ház belülről is ilyen tetszetős. Különösen a meleg, mézbarna tapéta tetszett neki, amely puha, otthonos hangulatot árasztott. Az egyik fal mellett fénylő királykék kárpitú kanapé nyújtózott, hatalmas, pasztellszínekben pompázó takaróval leterítve. Míg a férfi hellyel kínálta Rose-t, Mel körülnézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A szobában rend uralkodott, de a legkevésbé sem keltette a kínos rendezettség benyomását. Modem márvány, fa- és bronzszobrok keveredtek szemlátomást roppant értékes régiségekkel. Minden tárgy jóval nagyobb volt az átlagosnál, így a szoba - hatalmas méretei ellenére is - lakályosnak tűnt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fényezett stíl bútorok majd minden vízszintes felületén kristályok ékeskedtek - némelyik akkora, hogy belesajdulna egy férfi dereka, ha meg kellene emelnie, némelyik pedig olyan apró, hogy beleférne egy kisgyerek tenyerébe. Mel elbűvölve figyelte csillogásukat. Az egyik alakja hosszú pálcára hasonlított, a másiké óriási golyóra, a harmadiké meredek fa¬lú, sokcsúcsú hegylánc formáját idézte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor vette észre, hogy Sebastian derűs türelemmel figyeli. Vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kedvelem az ilyesmit. A férfi elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy tetszenek. Kérem, foglaljon helyet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár a kanapén kényelmesen elfért volna Rose-zal, akár fekve is, Mel inkább egy széket választott a lepedőnyi, gazdag faragásokkal díszített kávézóasztal mellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian ismét a fiatal anyához fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hozhatok egy kávét, Mrs. Merrick? Esetleg valami hideget? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rose hiába próbált kétségbeesetten uralkodni magán, a férfi kedvessége újra előcsalta a könnyeit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, köszönöm, ne fáradjon! - szipogott. - Sajnálom, hogy csak így betolakodtunk az otthonába, de ... olvastam önről az újságban, Mr. Donovan. Sokat köszönhetett önnek a rendőrség, amikor tavaly segített előkeríteni azt a megszökött fiút. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Joe Cougart - bólintott Sebastian, és helyet foglalt Rose mellett a kanapén. - Elszökött San Franciscóba szerencsét próbálni, és a szüleinek persze nem szólt. A kamaszok már csak ilyenek: kedvelik a kockázatos dolgokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csakhogy ő tizenöt éves volt - folytatta Rose remegő hangon. Mikor érezte, hogy megint erőt vesz rajta a kétségbeesés, egy pillanatra összeszorította a száját, és megrázkódott. - Nem azt akarom mondani ezzel, hogy ... fölöslegesen aggódtak volna érte a szülei, de ... az én Davidem még kisbaba. A járókájában aludt, és ... - Szívszorító pillantást vetett a férfira. - Csak egy percre hagytam egyedül, amikor csörgött a telefon. Ott aludt a hátsó kiskertünkben. Nem hittem volna hogy ... Nem az utcán hagytam, vagy egy kocsiban, hanem a nyitott ajtó mellett, és csak egy percre mentem el .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rose! - állt fel Mel, és bár eddig igyekezett betartani a három lépés távolságot Sebastiannel szemben, most leült barátnője mellé a kanapéra. - Ne mentegetőzz! Nem a te hibádból történt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ott hagytam - motyogta a fiatal anya -, és eltűnt... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól bánt a picivel, Mrs. Merrick? - érdeklődött a férfi kedves hangon. Rose ijedt, Mel szikrázó pillantással válaszolt. - Imádom Davidet, mindent megtennék érte! Én csak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor ne beszéljen ilyeneket! - fogta meg a kezét Sebastian gyengéden. Rose torkában enyhülni kezdett a szorítás. - Azzal, hogy magát hibáztatja, nem segít megtalálni a kisfiát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel dühe sisteregve kialudt, mint egy tócsába ejtett cigarettacsikk. Elismerően bólintott - a férfi pontosan azt mondta, és pontosan úgy, amit és ahogy mondania kellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Segítene nekem? - esedezett Rose. - A rendőrség teljes erővel nyomoz, és Mel is megtesz minden tőle telhetőt, de ... egyelőre eredménytelenül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval Mel, tűnődött Sebastian. Meglepő név egy ilyen magas, karcsú, szőke lány számára, akinek forradás van az egyik vállán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meg fogjuk találni Davidet, ne félj! - pattant fel Me! izgatottan. - Van pár nyomunk, igaz, nem túl sok, de ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogjuk? - ismételte kissé meglepődve a férfi. Hirtelen felvillant előtte egy kép: Mel mindkét kezében revolvert szorongat, szeme hideg, mint a smaragd. - A rendőrségnek dolgozik, Miss ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sutherland. Magánnyomozó vagyok. Különben egy látnoknak nem kellene az ilyesmit ránézésre tudnia? - húzta el a száját a lány gúnyosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mel! - figyelmeztette a barátnője halkan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">_ Semmi baj - mosolygott Rose-ra Sebastian. - Kiolvashattam volna a gondolataiból, de nem akartam udvariatlan lenni. Még nem ismerjük egymást eléggé, ezért úgy döntöttem, inkább megkérdezem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - sóhajtott fel Mel fáradtan, és visszaült a székre a kávézóasztal mellé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kissé cinikus a barátnője - állapította meg Sebastian. - Ez néha hasznos, néha azonban sértő is lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már épp összeszedte a bátorságát, hogy nemet mondjon Rose-nak - nem akart még egyszer kudarcot vallani, mint múltkor azzal a nyolcéves kisfiúval-, de Mel miatt nem tette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kezdte sejteni, miért hozta úgy a végzet, hogy pont ő kísérje ide a fiatal anyát... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért lennék cinikus? Csak, mert nem kívánok bedőlni a hókuszpókuszainak? - hajolt előre Mel szikrázó szemmel. - Ez az egész látnokmese marhaság! Ugyanolyan ócska trükk, mintha nyulat varázsolna elő egy cilinderből... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felvonta a szemöldökét, de ezen túlmenően semmi jelét nem adta sem bosszúságnak, sem érdeklődésnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy gondolja? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Svindli ez is, az is. Nézze, Mr. Donovan, egy kisbaba élete forog kockán, nem hagyom, hogy néhány bűvészmutatvánnyal elszédítse a barátnőmet, csak, mert be akar kerülni az újságokba! Sajnálom, Rose - fordult Mel a barátnője felé, és a hangja még mindig remegett a dühtől. - Nem kell bizonygatnom, mennyire szeretlek, téged is, Davidet is. Éppen ezért semmi kedvem végignézni, ahogy bolondot csinál belőled ez a szélhámos! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az én gyerekemről van szó - buggyantak ki Rose vissza, tartott könnyei. - Tudnom kell, hol van! Tudnom kell, jól van-e, fél-e ... még a macija sincs vele - temette a tenyerébe az arcát. - Még a macija sincs vele ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel most elátkozta magában egyaránt heves vérmérsékletét Sebastian Donovant meg úgy általában az egész világot. Mégis: mikor a barátnője mellé térdelt, hihetetlenül gyengéden szólt hozzá: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj, drága Rose! Tudom, mennyire félsz. Én is félek. Ha szeretnéd megkérni Mr. Donovant, hogy... segítsen - majdnem félrenyelt a szónál -, hát kérd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfira emelte szúrós, kihívó tekintetét. - Segít, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - bólintott a látnok. Érezte, nem is tehetne mást. - Segítek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sikerült rábeszélnie Rose-t, hogy igyon egy kis vizet, és törölje meg a szemét. Míg az asszony elővett egy kis, sárga plüssmackót a táskájából, Mel komoran kinézett az ablakon. - Ez David kedvenc macija. Ez pedig ő - mutatott rá egy boríték nagyságú fényképre. - Gondoltam... , Mrs. Ott azt mondta, szüksége lehet rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Segíthet, igen - hagyta rá a férfi, és elvette a macit. Abban a pillanatban görcsbe rándult a gyomra; a játék telítve volt Rose keserves kétségbeesésével. Majd kénytelen lesz közömbösíteni ezt. A fényképre egyelőre rá sem nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérem, hagyja itt ezeket! Felhívom, ha sikerült kiderítenem valamit - ígérte, és felsegítette a fiatalasszonyt. - Megteszek minden tőlem telhetőt. Szavamat adom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is tudom, hogyan köszönjem meg ... nagyon sokat jelent ez nekem. Stannel van egy kis félretett pénzünk... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd később beszélünk róla. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rose, várj meg a kocsiban! - kérte Mel csendesen, de Sebastian látta, hogy a lelke minden, csak nem csendes. - Elmondom Mr. Donovannek, mire jutottam eddig a nyomozás- </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben _ bólintott Rose, és a férfira mosolygott. - Még egyszer köszönöm! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megvárta, míg barátnője hallótávolságon kívülre kerül, majd jéghideg hangon kérdőre vonta a férfit: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, mennyit akar kicsikarni belőlük? Rose pincérnő, a férje autószerelő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian lustán az ajtófélfának támaszkodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miss Sutherland, úgy látja, hogy pénzre lenne szükségem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, mert feltételezem, már másokon jól megszedte magát - húzta el a száját gúnyosan a lány. - Magának ez csak játék, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megragadta Mel karját, és olyan erősen szorította, hogy a lánynak elakadt a lélegzete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nem játék - jelentette ki mély, fojtott hangon. Mel lesütötte a szemét. - Mint ahogy nem játék elrabolni egy kisbabát a járókából. Látnoknak lenni sem az, higgye el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem akarom, hogy a barátnőmnek megint csalódnia kelljen! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én sem. Ha ennyire ellenzi, hogy hozzám fordul, miért hozta ide? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mert megkért rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian észrevétlenül bólintott - érezte, a lány sokkal nagyobb áldozatra is képes lenne a barátnője kedvéért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maga nyomozta ki a titkosított számomat is, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel hamiskásan elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez a munkám. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érti a dolgát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ahogy mondja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is értem az enyémet. Együtt kellene működnünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miből gondolja, hogy én ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Abból, hogy szereti őket, és van esély, még ha maga szerint valószínűtlenül kevés is, hogy csakugyan az vagyok, akinek mondom magam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány érezte, a látnok ujjai egyre forróbbá válnak a karján a hő mintha a csontjába hatolt volna ... Megijedt. Még soha nem találkozott ilyesmivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyedül dolgozom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is - felelte Sebastian nyugodtan. - Alapvető szabály nálam. Most azonban mindkettőnknek meg kell szegnie a szabályokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A maga részéről már meg is tette: gyorsan, mint egy kígyó, ki akart mami Mel elméjéből egyapróságot, csak hogy a lány orra alá dörgölje. Mikor megtalálta, amit keresett, elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hamarosan keresni fogom, Mary Ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Élvezettel figyelte, ahogy Mel tátott szájjal, összevont szemöldökkel bámul rá, és próbál visszaemlékezni, vajon Rose használta-e a férfi előtt a teljes nevét? Ha jól emlékszik, nem. Nyilván téved, próbálta megnyugtatni magát - sikertelenül. Megborzongott, és elfordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne vesztegesse az időmet, Donovan! És ne hívjon Mary Ellennek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Büszkén felszegte a fejét, majd elindult kifelé. Nem kellett látnoknak lennie, hogy sejtse, a férfi vigyorog a háta mögött ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">2. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nem ment vissza a házba, még azután sem, hogy a kopott fehér autó elszáguldott. Csak állt a verandán, és enyhe ingerültséggel vegyes élvezettel szívta magába a lány által hátrahagyott zavar- és dühszikrákat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Erős akarata van, állapította meg magában. Talán kissé túlteng az energiája; egy ilyen nő percek alatt pokollá teheti egy békés férfi életét. Sebastian békés férfinak tartotta magát - nem mintha nem piszkálta volna a nőket szívesen, de csak annyira, amennyire egy fiatal kölyök a parazsat, remélve, hogy lángra tudja lobbantani itt-ott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy-két kisebb égési sérülés nem a világ, ha sikerül elérnie a célját ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akárhogy is, jelen pillanatban túl fáradt volt ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhesse a játékot. Haragudott magára, amiért engedett Rose kérésének. Ehhez - most már pontosan tudta - Melre is szükség volt. Ketten együtt ellenállhatatlan erővel hatottak rá: Rose félelemmel és kétségbeesett reménnyel, Mel pedig tüzes haraggal meg gúnyos kételkedéssel. Külön-külön könnyedén kisiklik a kezük közül, gondolta, miközben lesétált a lépcsőn, együttes, ellentmondó érzéseik kereszttüze azonban térdre kényszerítette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Segíteni fog. Hiába ígért magának hosszú, édes semmittevést következő ügye előtt, a sorsa mást tervezett vele. Csak azért fohászkodott, hogy képes legyen elviselni majd, amit lát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha hosszú pihenésre nem is számíthatott, az aznap délelőttöt teljes egészében elcsigázott elméje és megtépázott lelke kényeztetésére szánta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Háza mögött hosszú, bekerített legelő húzódott, ennek aljában állt a lovak vakítóan fehér istállója. Már messziről hallotta üdvözlő nyerítésüket. Természetes, egyszerű, jóleső hang volt ez, mire önkéntelenül is elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fényes, fekete szőrű csődör meg a büszke, fehér kanca olyan mozdulatlanul állt, hogy akár hatalmas ébenfa és alabástrom sakkbábunak is nézhette volna őket. Ekkor a kanca kacéran legyintett egyet a farkával, majd a kerítéshez táncolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Könnyedén át tudnák ugrani, ehhez nem fért semmi kétség. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Számtalanszor meg is tették - vele a nyeregben. Csak azért nem szöktek el, mert nem ketrecnek tekintették a karámot, hanem az otthonuknak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyönyörű vagy - simogatta meg Sebastian a kanca fejét, hosszú, kecses nyakát. - Jól viselte magát a férjed, Psziché? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kanca beleprüszkölt a gazdája tenyerébe, sötét szemében huncut öröm csillant, már, ha létezik lovaknál ilyesmi. Amikor a férfi átvetette magát a kerítés felett, a kanca önfeledten felnyihogott, majd békésen tűrte, hogy Sebastian végigsimítson a horpaszán, le egészen duzzadt hasa aljáig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már csak pár hét - dünnyögte a férfi. Szinte érezte az odabenn készülődő élet lüktetését. Morgana jutott az eszébe, bár sejtette, az unokahúga leharapná a fejét, ha egy várandós lóval hasonlítaná össze, még ha olyan gyönyörű arab telivérrel is, mint amilyen Psziché. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, Ana remekül gondoskodott rólatok - ölelte át a kanca nyakát, miközben behunyt szemmel átadta magát az állatból áradó nyugodt, békés melegségnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még egy ideig ott maradt, suttogott a ló fülébe, simogatta - tudta, nagyon hiányolták, amíg elvolt. A csődör féloldalasan felé fordult, felszegte fenséges, fekete fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És te, Ámor? Gondját viselted a feleségednek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A csődör, nevét hallva, két hátsó lábára ágaskodott, vadul a levegőbe kapált, és harsányan felnyerített. A büszkeség e már-már emberi megnyilvánulása láttán Sebastian akaratlanul is elnevette magát, majd Ámor lépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hiába játszod meg magad, úgyis tudom, hogy hiányoztam! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még mindig nevetve megpaskolta az állat véknyát, mire a ló neki iramodott, és körbevágtázta a karámot. A második kör befejeztével a férfi belekapaszkodott a virgonc csődör sörényébe, hogy felpattanjon a hátára. Erre vártak már rég mindketten - egy szélsebes, vakmerő vágtára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor átrepültek a kerítés felett, Psziché elnéző, fensőbbséges pillantást vetett rájuk, mint egy anya a birkózó kisfiaira. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian délutánra már sokkal jobban érezte magát - az üresség, melyet Chicagóból hozott magával, lassan elmúlt. Továbbra is kerülte azonban a hosszú kanapén magányosan üldögélő kis, sárga plüssmackót, és nem vette kezébe David fényképét sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Helyet foglalt a könyvtárszoba robosztus mahagóni Íróasztalánál, és a kazettás mennyezetig érő, telezsúfolt polcok között iratokkal kezdett el szöszmötölni. Általában öt-tíz üzleti ügyet bonyolított egyszerre, az adott cég kizárólagos, vagy többségi tulajdonosaként. Ezt a tevékenységét szinte a hobbijának tekintette, és nagy kedvteléssel kereskedett ingatlannal, foglalkozott export-import ügyletekkel, újságokkal, sőt fenntartott egy törpeharcsafarmot is a Mississippi mellett, legújabban pedig egy nebraskai baseballcsapatot kezdett futtatni a nemzeti ligában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elég jó üzleti érzékkel rendelkezett ahhoz, hogy jelentős haszonnal zárjon minden évet; elég bölcsességgel, hogy a napi ügyintézést szakértőkre bízza, és elég kemény fejjel, hogy senkire sem hallgatva, csak a pillanatnyi szeszélyének engedve adjon-vegyen vállalatokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Élvezte a pénz nyújtotta szabadságot, viszont semmi nem állt tőle messzebb, mint a szűkmarkúság vagy a garasoskodás. Jólétben nőtt fel, még a hatalmas összegek - melyek láttán sokan elképedtek volna - sem jelentettek többet számára puszta számoknál. Egyszerűen örömét lelte az emelkedő-hanyatló üzleti görbék matematikai játékában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hatalmas összegeket adományozott állatmenhelyeknek - és nem azért, mert leírhatta az adójából, vagy mert jó embernek akarta érezni magát, hanem mert hitt bennük, sőt egyenesen erkölcsi kötelességének érezte a támogatásukat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ennek ellenére mindig zavarba jött, ha valaki véletlenül nemes lelkűnek nevezte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A délelőttre tervezett pihenést egészen napnyugtáig nyújtotta, olvasgatott, írogatott, tökéletesítgette nemrég tanult varázslatait. Bár a mágia Morgana szakterülete volt - még csak nem is remélhette, hogy valaha is megközelítheti boszorkány unokahúga képességeit -, veleszületett versengő hajlamának köszönhetően azért kitartóan próbálkozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tüzet, például, már ő is könnyűszerrel gyújtott pusztán az akaratereje segítségével. Hagyományosan ezt a mutatványt tanulták meg elsőként a boszorkányok, és ezt feledték el utoljára. Lebegni is tudott, bár ez sem tartozott a komolyabb vajákosságok közé. E kettőn kívül nem is büszkélkedhetett több mutatvánnyal. Legfeljebb csak a látomásaival. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy azonban egy kiváló színész is törheti magát, hogy jól énekeljen vagy táncoljon, neki, látnokként, egy-két látványos varázslatra fájt a foga. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Két óra sikertelen próbálkozás után bosszúsan feladta. Összedobott magának egy pazar, egyszemélyesnek még visszafogottan sem nevezhető vacsorát, betett egy ír népzenei CD-t a hifitoronyba, majd felbontott egy üveg háromszáz dolláros bort olyan nemtörődömséggel, ahogy más egy doboz sört nyit ki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vacsora végeztével hosszasan áztatta magát a pezsgőfürdőben; lehunyta a szemét, és hagyta, hogy az elméje kiüresedjen. Belebújt selyem pizsamanadrágjába, végiggyönyörködte a naplementét, és megvárta, míg feljönnek a csillagok az égre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem halogathatja tovább a dolgot. Vonakodva lement a földszintre - most zavarta volna a lámpa éles fénye, ezért inkább illatgyertyát gyújtott. Nem volt sznob, de tiszteletben tartotta a hasonlóan megnyugtató, szép hagyományokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szantál- és vaníliaillat töltötte be a nappalit. A keverék édesanyja szobájára emlékeztette az írországi Donovan kastélyban, mindig meg is nyugodott tőle. A gyertyák sejtelmes, homályos fényében titokzatos erők sűrűsödtek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hosszú percekig csak állt a kanapé előtt, majd - sóhajtva, mint egy bányász, mielőtt felemeli a csákányát -, szemügyre vette David Merrick fényképét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elbűvölő, boldog kisbabának látszott; ha nem összpontosított volna ilyen erősen, nyomban el is mosolyodik. Szavak gyülekeztek az elméjében - ősi, titkos szavak. Miután megbizonyosodott róla, hogy a kicsi még életben van, félretette a képet, és kézbe vette a szomorú szemű, sárga plüssmackót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól van, David - mormogta, hangja tompán visszhangzott az üres szobákban. - Hadd lássam, hol vagy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem ragadta magával egy isteni fényoszlop, nem kapott választ a másodperc töredéke alatt - bár ilyen is előfordult már. Most egyszerűen sodródni kezdett, túl a szobán, a falakon, ki az éjszakába. Szeme fátyolossá, majd palaszürkévé vált, végül egy viharfelhő feketébe hajló árnyalatát öltötte; miközben nem pislogott egyszer sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Képek. Semmiből formálódó, majd semmibe olvadó képek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjai továbbra is ernyedten pihentek a plüssmackón, teste azonban kővé dermedt. Légzése lelassult és egyenletessé vált, mintha elaludt volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Először át kellett küzdenie magát a játékból áradó félelmen és kétségbeesésen. Megjelent előtte Rose, ahogy sírva magához szorítja a mackót, és férje, ahogy gyászos pillantással átöleli mindkettejüket. Továbbra is erősen összpontosítva elengedte a képet, elengedte a gyász, a rettenet és a düh érzéseit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most is, mint mindig, az utolsó, legmélyebb érzelem a szeretet volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még mélyebbre hatolt, még hátrább az időben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már a baba szemével látott; áhítattal rácsodálkozott a világra. Egy gyönyörű arc, Rose arca hajolt a bölcső fölé. Mosolygott, kedves szavakat suttogott, és megsimogatta. Mérhetetlen szeretet áradt belőle. Őt egy másik, egyszerű, fiatal arc követte, egy férfié. Óvatosan megérintette ő is erős, kérges kezével. Őszinte szeretet áradt belőle is, kissé más, mint édesanyjából, de ugyanolyan mély. Valami ámuló csodálat is érződött benne, és - Sebastian akaratlanul is elmosolyodott - vágy, hogy végre labdázzanak a hátsó udvaron. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egymásba csúsztak a jelenetek. Nyűgös bömbölés az éjszaka kellős közepén. Alaktalan félelmek, melyek nyomban semmivé váltak az erős, szerető karok ölelésében. Gyötrő éhség, édesanyja duzzadt keble, meleg anyatej, elégedettség. Mindenekfelett a lét öröme, ragyogó színek, hangok, a napsugarak melege. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kicsattanó egészség, elképesztően gyors életfolyamatok, melyeknek köszönhetően olyan látványosan fejlődnek a babák első életévükben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Égető, zavarba ejtően éles fájdalom, ahogy kibújnak az első fogacskák. A séta, ringatás, esti ének öröme. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Újabb arc, ellágyulva egy másfajta szeretettől. Mary Ellen, ahogyan a sárga mackót táncoltatja előtte. Felnevet, gyengéden és nagyon óvatosan a magasba emeli, miközben csiklandós puszikat ad a hasára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagyon szeretne ő is egy kisbabát, de ez a vágy még túl ködös, alaktalan benne ahhoz, hogy tudjon róla. Rengeteg elfojtott érzés lappang a lelkében: boldogtalan, össze van zavarodva, kiábrándult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mire vágysz igazán? - szerette volna Sebastian megkérdezni tőle. Félsz, hogy nem lehet a tiéd? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most azonban másra kellett figyelnie. Mel arca is elhalványult lassan, mint egy krétával rajzolt portré, melyet elmos az eső. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Alvás. Könnyű, puha álmok, napsugarak táncolnak a piciny, ökölbe szorított kezecskén túl, egy fa árnyéka, mely hűvös és puha, mint egy csók. Béke, leírhatatlan, isteni béke. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Álmos nyűgösködés, mikor vége szakad. A kis, erős tüdő megtelik levegővel, hogy felsírhasson, de egy kéz befogja a száját. Ismeretlen kéz, ismeretlen szag, a nyafogás egyszeri¬ben félelemmé változik. Felvillan előtte is az arc, és Sebastian minden erejével igyekszik kimerevíteni a képet, hogy az emlékezetébe véshesse. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Cipeli valahová, túlságosan szorosan fogják, majd babaülésbe szíjazzák egy autóban, melynek romlottétel-, kilöttyentkávé és izzadságszaga van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian mindent látott, mindent érzett, egészen addig, míg a gyötrő félelem annyira ki nem merítette a babát, hogy álomba merült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta, amit látott - és már azt is tudta, hogyan tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana pontban tízkor nyitotta ki a boltot. Luna, a nagy, fehér macska a lábához dörgölőzött, majd letelepedett az üzlet közepén, hogy végignyalogassa a bundáját. A nyári forgalmat ismerve Morgana nyomban a kassza mögé állt, és megnézte, mennyi apró maradt a pénztárgépben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hasa finoman neki ütődött az üvegnek; kuncogni kezdett. Már majdnem akkora vagyok, mint egy ház, állapította meg magában jólesően. Szerette az új élet kihordásának súlyos, nehézkes érzését - az új életét, melyet Nashsel közösen indítottak útjára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eszébe jutott, ahogyan férje cuppanós puszit adott reggel a~ egyre gömbölyödő dombocskára, majd döbbenten, tágra nyílt szemmel hátrakapta a fejét, amikor megérezte, hogy odabenn rugdalózik valaki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jesszusom, egy láb! - simított végig a felesége hasán vigyorogva. - Úgy fejbe rúgott, hogy meg tudnám számlálni a lábujjait az arcomon ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Feltéve, hogy csak öt van belőlük, gondolta komiszul Morgana. Amikor kinyílt az ajtó, szélesen elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian! - kiáltott fel örömmel, és unokabátyja felé nyújtotta mindkét kezét. - Mióta vagy itthon? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pár napja - csókolta meg a fiatalember a feléje nyújtott kezet, egyiket a másik után, majd hátralépett, és összevont szemöldökkel szemügyre vette Morganát. - Nagyot nőttél, húgocskám... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugye? - paskolta meg a fiatalasszony finoman a hasát, és kijött a kassza mögül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az, hogy gyereket várt, cseppet sem csökkentette a vonzerejét. Sőt valósággal ragyogott, mint minden leendő kismama. Hosszú, hullámos fekete haja bő, kihívóan vörös ruhára hullt, mely formás combja közepéig ért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meg sem kell kérdeznem, jól vagy-e - bólintott Sebastian elégedetten. - Messziről látszik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor én kérdezem tőled! Hallom, segítettél kitakarítani Chicagót - jegyezte meg Morgana mosolyogva, de a szeme aggodalmat tükrözött. - Nagyon megviselt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, de szerencsére vége. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még mielőtt belemehetett volna a részletekbe, három vevő lépett be a boltba, és élvezettel nézelődni kezdett a kristályok, gyógynövények meg szobrok között. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyedül vagy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindy perceken belül itt lesz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindy már itt is van! - helyesbített a fiatal eladónő az ajtóból. Macskásan ellejtett fehér, testhezálló ruhájában Sebastian előtt, miközben kacér mosolyt villantott rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia, szépfiú! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv, gyönyörűm! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahelyett, hogy angolosan távozott volna a boltból, vagy a hátsó szobába menekül a vevők elől, Sebastian csatlakozott hozzájuk, eljátszadozott a kristályokkal, megszagolgatta a gyertyákat. Morgana, kihasználva az első, pillanatnyi nyugalmat, hozzálépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak nem valami mágikus segédeszközre fáj a fogad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember a kezében egy sima obszidiángömbbel gúnyosan elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, nekem nincs szükségem segédeszközre ahhoz, hogy lássak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az unokahúgát azonban nem lehetett félrevezetni. Csúfondáros pillantást vetett Sebastianre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondjaid vannak a legújabb mágikus kísérleteddel, egyetlenem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár a fiatalembert lenyűgözte a gömb, úgy döntött, jobb, ha visszateszi a helyére. Inkább leharapta volna a nyelvét, mintsem hogy bevallja Morganának a kudarcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A varázslatokat inkább meghagyom neked. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bár úgy lenne! - sóhajtott a fiatalasszony, majd felvette a gömböt, és túlontúl jól ismert unokabátyja kezébe nyomta. - Tessék, a cég ajándéka! Nincs semmi, ami olyan hatékonyan távol tartaná a rossz kisugárzásokat, mint az obszidián. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian végiggörgette a gömböt a tenyerén az ujjai hegyéig, majd vissza. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, te mint bolttulajdonos, majdnem mindenkit ismersz a városban, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Többé-kevésbé. Miért? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudsz valamit a Sutherland Nyomozóirodáról? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sutherland? - vonta össze a szemöldökét a fiatalasszony.- Ismerősen hangzik Azt hiszem ... Mondd csak, Mindy, nem te mesélted, hogy a fiúd felkereste a Sutherland Nyomozóirodán A lány fel sem pillantott a pénztárgépről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Melyik fiúm? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az az értelmiségi kinézetű pasi, az a kopaszodó. Biztosítási ügynök, ha jól emlékszem. - Á, Gary ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindy a vevő felé fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Használja egészséggel! Köszönjük a vásárlást, reméljük, hamarosan viszontlátjuk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sugárzó mosollyal elbúcsúzott tőle, majd sokatmondó pillantást vetett Sebastianre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gary már nem a fiúm. Túl féltékeny. Sutherland Szoros kapcsolatban áll a biztosítótársasággal, ahol Gary dolgozik. Azt mondja, nagyon tehetséges lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lány? - kérdezett vissza Morgana, majd lopva unokabátyjára sandított, és hamiskásan elmosolyodott. - Á ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs semmi "á" - csípte meg Sebastian unokatestvére orrát. - Nemrég segítséget kért tőlem valaki, és én igent mondtam neki. Sutherland a barátnője. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem én - adta Morgana az ártatlant. - Csinos? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - felelte a fiú őszintén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval csúnya. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, inkább ... rendkívüli. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A lehető legjobb fajta ... Milyen ügyről van szó? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyerekrablás - sóhajtott fel Sebastiano Nyomban ki is hunyt az évődő csillogás a szemében. - Pontosabban csecsemőrablás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, istenem ... ! - ingatta a fejét unokatestvére, és védekezőn a hasára tette a kezét. - Borzasztó! A baba ... Tudsz róla valamit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Életben van, egyelőre semmi baja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hála istennek! - hunyta be a szemét Morgana megkönnyebbülten. Felvillant előtte egy újságcikk. - Csak nem az a baba, akit pár hónappal ezelőtt raboltak el a járókából, egy kertből? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalasszony az unokabátyja vállára tette a kezét. - Meg fogod találni. Hamar. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is ebben reménykedem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ugyanebben a pillanatban, pár mérfölddel arrébb Mel éppen egy számlát gépelt az Underwriter Biztosítótársaságnak. Bár rendszeres havi jövedelmet kapott tőlük - a zsebpénz talán pontosabb kifejezés -, az előző hónapban adódott pár pluszköltsége. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ráadásul egy golyóhorzsolás is éktelenkedett a bal vállán, mert meglőtte egy gazfickó, aki azóta porcleválással és egyéb, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel fekszik a kórházban. A férfi akkor támadt rá, amikor észrevette, hogy Mel fényképezi, miközben ő kereket cserél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kereket, melyet Mel maga lyukasztott ki, észrevétlenül. Horzsolás ide vagy oda, a lány eredményes hetet tudhatott maga mögött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár minden ilyen egyszerű lenne! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">David ... Állandóan csak a babán járt az esze. Már a rendőrtiszti főiskolán is tanították neki; hogy óvakodnia kellene az olyan ügyektől, amelyekben személyesen is érintve van, mert az erős érzelmi indíttatás csak akadályozza a munkában. Így is történt - nem csoda, hogy a nyomozás mindmáig eredménytelen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pedig végigjárta Rose szomszédságát, és kétszer kikérdezett mindenkit, annak ellenére, hogy ezt már a rendőrség is megtette korábban. Három különböző leírást kapott a Rose há¬zától féltömbnyire parkoló autóról, mellyel feltehetőleg Davidet elrabolták, és négyet egy "gyanús alak"-ról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Önkéntelenül is elmosolyodott erre a kifejezésre - mintha egy detektívregényből ollózták volna ki. Ha valaki, hát ő pontosan tudta, mennyivel szürkébb, szárazabb az élet a regényeknél. Egy nyomozó munkája a valóságban hegynyi papírmunkával jár; sokórás várakozással egy parkoló autóban, míg végre történik valami; rengeteg telefonálással, és olyan emberek kihallgatásával, akik nem hajlandóak beszélni, vagy ami még rosszabb, túl sokat beszélnek, de semmit sem mondanak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Persze néha adódott egy kis izgalom is, amikor méltó ellenfelére akadt, mondjuk, egy százkilós gorilla személyében, akit nem sikerült azonnal a padlóra küldenie. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ilyen pillanatokért érdemes élni, gondolta nosztalgikus hangulatban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mi értelme azonban mindennek, tűnődött, mi értelme azzal keresnie a kenyerét, amit szeret, amihez tehetsége van, ha még a barátnőjének sem tud segíteni? Rose-on meg Stanen kívül tulajdonképpen nem is voltak barátai - rájuk azonban mindig számíthatott, és Davidet is úgy szerette, mintha a sa¬ját gyermeke volna. Befogadták maguk közé, családtagnak tekintették. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végigsétált volna a parázson mezítláb, mint a legelszántabb indián harcosok, ha visszahozhatta volna vele a babát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután végzett a számlával, elővette az aktát, ami már két hónapja ott feküdt az asztalán. Hiába címkézte fel gondosan: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"David Merrick", a tartalma sajnos nem lett vastagabb. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Belekerült már a baba minden testi adata, magassága, súlya, szeme színe, láb- és ujjlenyomata, vércsoportja, sőt még az is, hogy van egy apró gödröcske a szája bal szélén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azt azonban nem tartalmazta a "nyomozati anyag", milyen édesen mélyül el az a kis gödröcske, amikor a kicsi önfeledten nevet, és azt sem, milyen érzés, mikor puszit ad a puha, nyá¬las szájacskájával, vagy hogyan ragyog okos, barna szeme, mikor játék közben a magasba emelik ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel üresnek, letörtnek érezte magát, átjárta a szívét a féle¬lem. Biztosra vette, Rose még az övénél is ezerszer nagyobb fájdalmat él át a nap minden órájában felütötte az aktát, és szemügyre vette a kisfiúról hathóna¬pos korában, közvetlenül az elrablása előtt készült fényképet. David széles mosollyal öleli magához a sárga plüssmackót, amelyet ő vett neki, amikor születése után hazaengedték a kór¬házból. Látszik a képen, hogy már kezd erősödni a haja, még ha egyelőre vörösesszőke is, mint az éretlen narancs. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megtalálunk, picikém! Megtalálunk, és hazaviszünk, méghozzá hamar. Esküszöm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sietve visszarakta a fotót az aktába. Nem tehetett mást, ha továbbra is nyugodt, megfontolt akart maradni, ahogyan az egy nyomozótói elvárható. Azzal nem segít Daviden, ha meg¬tört szívvel a képét bámulja - ugyanúgy nem, mint ez a szélhámos látnok a kalózvezér szájával meg a kísértetiesen szürke szemével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyugtalanító egy fickó, annyi szent. Szemtelen pillantása felkavarta a feje búbjától a lábujja hegyéig. Nagyon szívesen letörölte volna azt az önelégült vigyort a képéről, mondjuk, egy jobbegyenessel; sima modorától és enyhe ír kiejtésétől pe¬dig egyenesen kiütést kapott. Rose-zal, persze, kedvesen, tü¬relmesen viselkedett, vele viszont hűvösen és fölényesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ingerülten felállt, átküzdötte magát a toronyként magasodó telefonkönyvkupacok között, és a kis konyha ajtajánál álló hű¬t6szekrényhez lépett, mely koffeinos üdítőitalokkal volt tele, finoman szólva, rogyásig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még szép, hogy ingerült! A férfi hiú ábrándokba ringatja Rose-t, és ő semmit sem tehet ellene! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megtalálják Davidet - ennek így kell lennie, de lelkiisme¬retes rendőri munkával, nem pedig holmi szélhámos látnok se¬gítségével, aki hatszáz dolláros bakancsban feszít. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Alig kortyolt egyet, a hatszáz dolláros bakancs már be is sé¬tált az ajtaján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szikrázó szemmel, szótlanul méregette a férfit, miköz¬ben az üveget továbbra is a száján tartotta, és hanyagul az ajtófélfának támaszkodott. Sebastian becsukta a Sutherland Nyomozóiroda feliratú ajtót maga mögött, és lustán körülnézett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látott már rémesebb irodát is, bár nem sokat. A lány szürke fém íróasztalát feltehetőleg a katonaságtól selejtezték ki, ¬masszívnak tűnt ugyan, de még a legrafináltabb posztmodern ízlés szerint sem lehetett volna szépnek minősíteni. A szem. közti falnál, melyre ráfért volna egy alapos festés, két fém irattartó szekrény helyezkedett el, a kopott, égésnyomokkal tarkított dohányzóasztalka mellett egy élénk lila és egy fakó vaj színű szék állt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A mögöttük lévő falon gyönyörű akvarell függött, mely a Monterey-öblöt ábrázolta, és annyira nem illett ide, mint egy elegáns fotómodell egy kikötői lebujba. Igénytelensége elle¬nére az irodát valami megmagyarázhatatlan okból olyan illat lengte be, mint egy tavaszi rétet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian futó pillantást vetett Mel mögé - ennél kisebb és rendetlenebb konyhát még életében nem látott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem állhatta meg, hogy ne évődjön egy kicsit. Zsebre tette a kezét, és a lányra mosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kedvelem az ilyesmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel ivott még egy kortyot, majd két ujja közé fogva lóbálni kezdte az üveget. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit keres itt, Donovan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van még egy üveggel abból? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pillanatnyi habozás után a lány vállat vont, és kivett még egyet a hűtőből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hinném, hogy azért kocsikázott volna több mérföldet szerény kis hegyi villájától idáig, hogy ihasson az üdí¬tőből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha már itt vagyok, és ilyen kedvesen megkínált, nem szívesen utasítanám vissza - vigyorgott Sebastian, miközben a lány átnyújtotta neki az üveget. Pillantása Mel kopott bakan¬csára tévedt, majd felfelé vándorolt szűk farmerján, kockás in¬gén, egészen büszkén felvetett álláig, külön figyelmet fordítva a közepén elhelyezkedő, alig észrevehető, de annál érzékibb gödröcskére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon csinos ma reggel, Mary Ellen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hívjon így! - förmedt rá Mel élesen, pedig csak hatá¬rozottnak akart mutatkozni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért? Szép, régies név - biccentette oldalra a fejét a fér¬fi csúfondárosan. A lány gyilkos pillantása láttán azonban vé¬dekezőn felemelte a kezét. - Igaza van, a Mel sokkal jobban illik magához. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit akar, Donovan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian szeméből eltűnt az incselkedő csillogás. - Megtalálni David Merricket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel majdnem bedőlt neki. Majdnem. Olyan őszintén hang¬zott ez a három szó, olyan szívből jövően, hogy kis híján át¬ölelte a férfit. Azonban még idejében észhez kapott, szeren¬csére; leült az íróasztala szélére, és megvető pillantást vetett Sebastianre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne feledd, pajtás, most nincs itt Rose, nem kell megját¬szanod magad! Én is őszinte leszek: semmi közöd az ügyhöz. Csak azért vittem el hozzád a barátnőmet, mert mindenáron beszélni akart veled, hiába próbáltam jobb belátásra téríteni. Szegény, még most is azzal áltatja magát, hogy te majd segítesz ... Nevetséges. Ismerem a fajtádat. Talán kicsit oko¬sabb vagy az átlagos szélhámosoknál, mármint azoknál, akik így hirdetik magukat: "Küldj húsz dollárt, és én megváltozta¬tom az életed! Meggazdagszol, előléptetnek, brillírozni fogsz az ágyban, csak küldd a pénzt!" </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ivott egy kortyot, majd a férfi felé intett az üveggel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, te nem vagy ilyen kispályás. Elmégy a tetthelyre, transzba esel, felsorolsz vagy tíz lehetőséget, amelyen elin¬dulhat a rendőrség, és felszeded a nagy lóvét. Néha talán be is jön egy-két tipped ... , ha így van, gratulálok. De akárhogy is, nem hagyom, hogy hasznot húzz Rose és Stan kétségbeeséséből, szóval felejts el bennünket, fiacskám! Neked itt nem terem babér. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nem vette a lelkére a sértegetést. Megnyugtatta magát, a legteljesebb mértékben közömbös a számára, mit gondol róla ez a csípős nyelvű, zöld szemű nyomozónő. Kizárólag David Merrick sorsa számít. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjai ennek ellenére megfeszültek az üvegen, és a hangja kissé érdesebben csengett a megszokottnál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Büszke lehetsz, hogy ilyen hamar kiismertél, Sutherland. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Büszke is vagyok - húzta ki magát a lány; csak úgy sugárzott az arcáról a gőg. - Ne is vesztegessük tovább egymás idejét! Ha úgy érzed, tartozunk neked, amiért meghallgattad tegnap Rose-t, az én nevemre állítsd ki a számlát! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi egy pillanatig szólni sem bírt. Eddig Morgana volt az egyetlen nő, akit a legszívesebben megfojtott volna olykor¬-olykor, most eggyel bővült a kör. Elképzelte, ahogy Mel hos¬szú, napbarnított nyakára fonja az ujjait, és ... még Nash, Morgana horrorfilm-forgatókönyvíró férje is megirigyelhette volna a jelenetet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerencséd, hogy nem örököltem az unokatestvérem ké¬pességeit - morogta magában, majd letette a félig üres üveget, és turkálni kezdett Mel íróasztalának átláthatatlan összevissza¬ságában papír és ceruza után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, mit csinálsz? - kérdezte a lány, miután a látnok felszabadított egy kis helyet, és rajzolni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy vázlatot. Úgy tűnik, te is a "hiszem, ha látom" embe¬rek közé tartozol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elkerekedett szemmel figyelte, ahogy Sebastian keze alatt egy arc kel életre a papíron. Mindig irigyelte azokat az embereket, akik ilyen könnyedén és jól kezelik a ceruzát, anél¬kül hogy tanulták volna. Úgy tett, persze, mintha nem érdekel¬né, amit a férfi csinál, de pillantása újra meg újra a rajzra té¬vedt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy idő után nem állhatta meg, közelebb hajolt. Egy halk, belső hang azt suttogta a fejében, hogy Sebastiannek enyhe ló és erős bőrillata van. Fényes, ápolt lovaké meg feszes, olajos bőré. Ametisztje fényesen csillogott a kisujján az aranyfogla¬latban - Mel belebámult a kristályba, és kis híján hipnotikus álomba merült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Művészkeze van, ismerte el magában. Erős, ügyes, hosszú, finom ujjakkal. Nyilván puha is, gondolta gúnyosan, hisz a legmegerőltetőbb munkája a pezsgősüvegek bontogatása meg a nők ruhájának gombolgatása lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyakran mindkettő egyszerre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - nézett fel a lány ijedten. A férfi időközben befejezte a rajzot, most csak állt mellette, közelebb, mint kellett volna, és az arcát fürkészte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi, semmi - vont vállat Sebastian mosolyogva, eny¬he bűntudattal a ,,hallgatózás" miatt. Azzal mentegette magát, ő csak azt próbálta kideríteni, miért bámulja a lánya gyűrűjét. Tényleg így történt. Eleinte. Ö arról igazán nem tehet, hogy a nyomozónőnek kissé túl hangosak a gondolatai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Míg Mel megemésztette a hallottakat, a férfi átnyújtotta ne¬ki a rajzot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez a férfi rabolta el Davidet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeretett volna legyinteni a képre, és egyszersmind az alko¬t6jára is, de hatalmába kerítette egy kísérteties érzés - valóban a tettes képmását tartja a kezében. Szótlanul íróasztala mögé sétált, és felütötte David aktáját. Kivette a rendőrség által a négy gyanúsítottról készült fantomképek egyikét, és összeha¬sonlította Sebastian rajzával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A látnok rajza sokkal részletesebbre sikerült, a szemtanú nem vette észre a félhold alakú forradást a fickó bal szeme alatt, és csorba elülső fogát sem. Bár Sebastian rajzán a tettes arca páni félelmet tükrözött, lényegében ugyanannak az arc¬nak látszott, jellegzetes formájával, szemével, enyhén kopa¬szodó fejével, göndör hajával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezek szerint van ismerőse a rendőrségen, bizonygatta magának a lány, és próbált nem tudomást venni felajzott idegeiről. Megkaparintotta valahogy a fantomképeket, találomra kiválasztotta az egyiket, majd kiszínezte egy kicsit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Maga elé dobta a rajzot, és helyet foglalt a székén, ami nyomban meg is csikordult alatta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért pont őt választottad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mert őt láttam. Egy régi, barna Mercuryval volt, nyolcvanhármas vagy nyolcvannégyes lehet, az üléshuzat bézs színű, a bal hátsó ülés fel van hasadva. Kedveli a countryzenét, legalábbis azt hallgatott, amikor elhajtott a babával. Kelet felé - mormogta, tekintete egy pillanatig pengévé keskenyedett. - Pontosabban, délkeletre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az egyik szemtanú szintén egy jellegtelen, barna autóról számolt be, melyet nem láttak a környéken korábban. Pár nap¬pal a gyermekrablás előtt tűnt fel, Rose lakásának közelében parkolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán ezt is csak a rendőr ismerősétől hallotta, emlékeztet¬te magát a lány. Így akar bosszút állni, amiért szélhámosnak nevezte. Ha mégis, ha csak a legcsekélyebb esély van rá, hogy a férfi tényleg... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az arcon és az autón kívül - kezdte látszólag közömbö¬sen, de remegő hangja elárulta zavarát - nem láttál esetleg egy nevet, címet, vagy rendszámtáblát is véletlenül? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nehéz eset vagy, Sutherland. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian már rég megutálta volna a nyomozónőt, ha nem látja rajta, mennyire aggódik a kisfiúért. Azonban őt ezzel sem veszi le a lábáról. Majd elvi alapon fogja utálni, kedvtelésből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy gyerek élete forog kockán - hallotta újra a lány hang¬ját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztonságban van - ingatta a fejét a férfi. - Vigyáznak rá és gondoskodnak róla. Kicsit össze van zavarodva, többet sír, mint egyébként, de nem bántotta senki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel visszafojtott lélegzettel hallgatta. Nagyon szeretett vol¬na hinni Sebastiannek, legalább ebben az egyben, ha másban nem IS. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rose-nak ne szólj erről! - utasította a férfit ellentmondást nem tűrő hangon. - Megszakadna a szíve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A fickó, aki elrabolta, nagyon félt - folytatta Sebastian zavartalanul. - Egy nőnek adta valahol ... keleten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ki fogja deríteni, pontosan hová, csak idő kérdése. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nő piros csíkos pólóba öltöztette, és kezeslábasba. Lát¬tam, ahogy autóba ült; nagy, műanyag kulcsokat adott Davidnek játszani. Egész nap hajtott, egy motelban szálltak meg éjszakára, amely előtt egy dinoszaurusz áll. A nő mege¬tette, megfürdette, és mikor sírni kezdett, addig ringatta, míg el nem aludt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol? - kérdezte a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valahol Utah-ban - felelte a férfi, majd összevonta a szemöldökét. - Az is lehet, hogy Arizonában, de inkább Utah¬ban. Másnap továbbment, változatlanul délkelet felé. A nő nem félt, számára ez az egész nem jelentett többet egy átlagos üzleti ügyletné1. Megállt egy játszótérnél, valahol Texasban. Kelet- Texasban. Egy padon várt, míg végül leült mellé egy férfi, közéjük tett egy borítékot, majd eltolta Davidet a baba-kocsijában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Másnap ugyanez ismétlődik. David már nagyon fáradt és nyűgös a sok utazástól, a sok idegen arctól. Édesanyja után sír. Elviszik egy házhoz: hatalmas kőház, öreg, nagy levelű fákkal az udvarban. Valahol délen, talán Georgiában. Egy asszony magához öleli, pityereg egy kicsit, a férje pedig átöleli mind¬kettejüket. Saját szobája van, kék vitorlás hajók díszítik a fa¬lát, a bölcsője felett cirkuszi állatokat mintázó játékok lógnak. A házaspár Eriknek szólítja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hiszek neked - dadogta Mel holtsápadtan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom. Pedig egy hang azt súgja belül, jobban tennéd, ha hinnél. Felejtsd el, mit gondolsz rólam, Mel! Gondolj Davidre! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak rá gondolok, mióta elrabolták! - pattant fel a lány, és felkapta a rajzot az asztalról. - Mondd meg a nevét! Legalább egy nevet mondj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értsd már meg végre, hogy ez nem így működik! - próbálta csitítani Sebastiano - Ez nem olyan, mint valami idétlen vetélkedő, ahol felteszed a kérdést, és már hallod a választ. .. Ez művészet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel visszadobta a rajzot az asztalra. - Persze, persze. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Figyelj ide! - csapott a férfi az asztalra, elég erővel ahhoz hogy a lány összerezzenjen. - Chicagóból jövök, három hétig figyeltem a fejemben, hogyan szabdalja darabokra egy ke¬gyetlen sorozatgyilkos az áldozatait. Átéltem, milyen kéjes örömmel teszi. Minden erőmmel azon voltam, hogy megtalál¬juk, még mielőtt újra ölhetne. Nagyon sajnálom, ha nem va¬gyok elég gyors neked! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel megadta magát. Nem azért, mert megijedt Sebastian váratlan kifakadásától, hanem mert látta az arcán átsuhanni mindazt a rettenetet, amelyet át kellett élnie. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Őszinte leszek - sóhajtott a lány. - Nem hiszek a látno¬kokban, a boszorkányokban és a kísértetekben sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd egyszer bemutatlak a családomnak - vigyorodott el kajánul a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis - folytatta Mel, mintha Sebastian meg sem szólalt volna -, kénytelen vagyok figyelembe venni minden nyomot, amely segíthet megtalálni Davidet. Felőlem használhatsz in¬gát, varázsvesszőt, Quija-táblát, mindegy ... - Felvette a rajzot újra. - Egy arc is több a semminél, legalább van miből kiin¬dulnom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kiindulnunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még mielőtt a lány ellenkezhetett volna, megszólalt a tele¬fon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sutherland Nyomozóiroda. Igen, Mel vagyok. Mi újság odalenn, Rico? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi fürkész pillantást vetett rá, figyelte, ahogy hamiská¬san elmosolyodik. Szóval R,ico a fiúja. Nincs is ebben semmi meglepő, vonzó lány, állapította meg magában némi féltékenységgel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, szívem, bennem megbízhatsz! - Mel kapkodva felfirkantott valamit egy cetlire. - Igen, tudom, hol van. Pom¬pás - bólintott, majd hallgatott egy sort, utána újból jegyzetel¬ni kezdett, és közben motyogott magában. - Nyugi, öregfiú, már azt is elfelejtettem, hogy beszéltünk, soha nem is hallot¬taJ1l rólad. O'Rileytól megkapod a fizetséged. - Rövid szünet után jóízűen felnevetett. - Álmodik a nyomor, fiacskám! -Amikor letette a kagylót, csak úgy pattogtak belőle az izgatott¬ságszikrák. - Mára ennyit, Donovan. Most mennem kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Veled megyek - vágta rá Sebastian önkéntelenül, de nyomban meg is bánta. Vissza is vonta volna, ha a lány nem válaszol neki olyan lenézően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pajtás, ez nem amatőröknek való - nevetett Mel gúnyo¬san. - Csak púp lennél a hátamon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, Sutherland, együtt fogunk dolgozni egy ideig, akár tetszik, akár nem! Látnom kell téged munka közben, hogy job¬ban megismerjelek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Izgalomra vágysz? - kérdezte a lány kihívóan, majd las¬san bólintott. - Jól van, Rambo. Várj meg itt! Még át kell öl¬töznöm.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">3. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tíz perc sem telt el, Mel már jött is vissza a hátsó szobá¬ból - de valahol útközben tökéletesen átváltozott. Amikor Sebastian pillantása a lány hosszú, szívdöglesztően formás lábára tévedt, nyelnie kellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Világoszöld, zsebkendő nagyságú bőr miniszoknya volt rajta, és az arcával is művelt valamit. Szeme hatalmasra nőtt, a pillái elnehezültek, mintha álmos lenne. Fülledten álmos, talán ez a megfelelő kifejezés, tette hozzá magában. Az ajka sötéten fénylett, a haját kifésülte. Kétségkívül bevetett valami női for¬télyt is, mert tincsei úgy álltak, mintha épp most kászálódott volna ki az ágyból, és nagyon szívesen vissza is bújna oda egy arra érdemes úriemberrel... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Két, csillogó-villogó aranygömböcske függött a fülén, kis híján a válláig értek. Öltözetét - illetve öltözetének hiányát¬ fekete, testhez simuló, ugyancsak zsebkendő nagyságú top tet¬te teljessé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nincs férfi, gondolta Sebastian, a kómában fekvőket leszá¬mítva, akinek ne gyulladna ki erre a jelenségre az elméjében neonreklám méretű és fényű betűkkel a szó: SZEX!, és ne an¬nak a legvadabb, leggátlástalanabb, leginkább párját ritkító fajtájára gondolnának ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hasonló égi tünemény láttán általában nem késlekedett kihívó megjegyzéseivel, kétértelmű, illetve nagyon is egyértel¬mű célzásaival, nem csoda, ha meglepte, ami végül is kicsú¬szott a száján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A kelta Fióna szerelmére, mégis hová készülsz ... így? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel felvonta szemceruzával kihúzott szemöldökét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kinek a szerelmére? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi olyan mozdulatot tett, mintha el akarna hessegetni rnagától valamit, miközben minden erejével próbálta elszakí¬tani tekintetét a lány combjáról. Nem tudta megállapítani, mi¬lyen parfümöt használ, de biztos, ami biztos, ráharapott a nyel¬vére, nehogy lenyelje. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy nézel ki, mint egy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan - bólintott Mel elégedetten, és szemtelen mosollyal körbefordult Sebastian előtt. - Ez a szajhaszerkóm. Nem hinnéd, mennyire hatékony. A legtöbb pasit nem érdek¬li, szép vagy-e vagy csúnya, ha megvillantasz egy kis bőrt előtte, és testhez álló rucit húzol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi sóhajtva megcsóválta a fejét, sajnos ebben tökélete¬sen igazat kellett adnia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De miért van szükség erre? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szakmai kellék, Donovan. - A lány a vállára akasztott egy aránytalanul nagy retikült, melyben egy másik szakmai kellék lapult. - Biztosan velem akarsz jönni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor indulás! Útközben majd mindent megmagyarázok.. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel percekkel korábbi izgatottsága most valami másnak adta át a helyét. Amikor beszállt az autóba, a férfi nemcsak pár centivel még feljebb csúszó szoknyájára lett figyelmes, hanem a higanyszerű, ezüstös csíkok megjelenésére is az aurájában, melyek felfokozott várakozásra utaltak. Bevásárlókörútra in¬duló nők körül látni ilyesmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nos, Mel feltehetőleg nem tartozott ebbe a fajtába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! - kezdte, mi¬után a látnok helyet foglalt az anyósülésen. Beletaposott a gázba, és felvázolta az ügyet. Sebastian örömmel vette tudo, másul, hogy a lány ugyanolyan gyorsan és megfontoltan Vezet, mint ahogyan magyaráz. - Az elmúlt hat hétben sorozatos betöréseket jelentettek helyi lakosok. Főként szórakoztatóelektronikai termékeket, azaz televíziókat, videókat, hifitornyokat és házimozikat vittek el. A károsultak többségét az Underwriter biztosította. A rendőrség egyelőre nem akadt semmi komolyabb nyomra, és mivel a kár csak pár száz dollárra rúgott fejenként, nem sorolta a ki emelt ügyek közé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az Underwriter, mint minden átlagos biztosítótársaság, nem szívesen tejel - magyarázta Mel, miközben áthajtott a sárgán. - Jobban örülnének, ha megtalálnám a szajrét, vagy ha kiderülne, hogy csalásról van szó. Pár hete ezen dolgozom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ráférne egy generálozás az autódra - jegyezte meg a fér¬fi, mert a motor egyfolytában fura, köhögő hangot hallatott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már egy éve ... Mindegy. Kicsit körülszaglásztam, és mit gondolsz, mire jutottam? Kiderült, a srácok már el is kezdték értékesíteni a holmit, teherautók hátuljából, jutányos áron. Persze, nem itt. Lefurikáznak vele Salinasba és Soledadba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan jöttél rá? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány sejtelmesen elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Lábmunka, Donovan. Több mérföld lábmunka. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian sóvár pillantást vetett a szóban forgó hosszú, napbarnított lábra, bár tudta, csak a szívét fájdít ja vele. - Fogadni mertem volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megérte, mert szereztem egy új besúgót. Elkövetett pár apróbb baklövést, amelyek miatt körözi a rendőrség, de meg¬ígértem neki, szemet hunynak felette, ha segít. Bennem meg¬bízik, talán, mert nem vagyok rendőr. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak ismét a szoknya tájékára tévedt a tekintete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, nyilván ez az oka - helyeselt buzgón, és megköszörülte a torkát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vannak kapcsolatai - folytatta Mel - Nem csoda, ült egy keveset IB-ért, azaz illetéktelen behatolásért - magyarázta meg rögtön, Sebastian értetlen arckifejezését látva. - Kisebb lopásai is akadtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elbűvölő barátaid vannak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szakmával jár, talán éppen ezért szeretem ennyire - bó¬lintott a lány nevetve. - Mindenesetre kölcsönösen előnyös üzletet kötöttünk: ő mesél nekem ezt-azt, én pedig fizetek ér¬te. Így tisztességes úton jut pénzhez, nem kell zárakat feltör¬nie. A kikötő környékén szokott lődörögni, a szigorúan nem turista részen. Van ott egy lebuj, tegnap éjjel történetesen ott iszogatott. Összehaverkodott az egyik sráccal, aki addigra már alaposan kiütötte magát. Tudod, a barátomnak jobban csúszik a pia, ha más fizeti. Lényeg, hogy a részegek módján pillana¬tok alatt összemelegedtek, és megtudta, hogy a srác azért ilyen vastag, mert épp most fuvarozott le jó pénzért egy teherautó¬nyi műszaki cuccot King City be. Kisvártatva a barátomra ka¬csintott, és magával vitte egy koszos raktárba, valahová a bár mögé. Mit gondolsz, mit mutatott odabenn? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Használt szórakoztatóelektronikai eszközöket jutányos áron? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bingó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért nem szólsz a rendőrségnek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lehet, hogy ezek a srácok nem Al Capone és bandája, de attól még számomra nagy fogást jelentenek. Ráadásul az én fogásom - tette hozzá öntudatos mosollyal, és sebességet váltott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, neked is eszedbe jutott, hogy esetleg nem lesznek ... készségesek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szeme forrón, elbűvölően csillogni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugi, Donovan, majd én megvédelek! Elmondom, mire kérlek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor pár perccel később a bárhoz értek, a férfi már ismerte a terv minden apró részletét. Nem nyerte el a tetszését, persze, de legalább tudta, mire számíthat. Kifinomult ízlésű ember lévén viszolygó pillantást vetett a lepusztult, ablaktalan épületre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Siralmas, gondolta magában. Igaz, a legtöbb bár sokkal rosszabbul nézett ki nappal, mint éjszaka, de ez itt non-stop ronda volt. Salaktömbökből épült, melyeket egy vállalkozó lélek zöldre festett. Hogy milyen zöldre, arra nem is nagyon érdemes szót vesztegetni. A festék azóta több helyütt lepattogzott róla, elővillantva a szürke falakat, ahhoz hasonlóan, ahogyan egy többhetes heg alól elővillan a kocsonyás, elszürkült hús. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még dél felé sem járt az idő, de a parkolóban már vagy egy tucat autó állt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány eltette a kulcsokat a retiküljébe, és végigmérte Sebastiant. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Próbálj kevésbé ... ! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Emberszabásúnak látszani? - segítette ki a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel elegánsra gondolt éppenséggel, de talán jobb is, hogy nem mondta ki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kevésbé angol úri embernek. Eszedbe ne jusson fehérbort rendelni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd visszafogom magam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak kövesd a tömeget, Donovan, és minden rendben lesz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ami azt illeti, ő a lány ringó csípőjét követte, és cseppet sem érezte olyan biztosnak, hogy minden rendben lesz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor Mel benyitott, Sebastian orrát megcsapta a lebuj bűze. Nyomban hányingere is lett tőle, a helyiség levegőjé¬ben áporodott füst-, sör- és izzadságszag terjengett. A zene¬gépből durva rock harsogott. Bár a férfi a zenét illetően tény¬leg mindenevőnek tartotta magát, ez még az ő gyomrát is megfeküdte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tolongtak odabenn jó páran, főleg tagbaszakadt, tetőtől tal¬pig tetoválásokkal borított férfiak, akkora alkarral, mint popeye-é. A sarokban négy olajos képű alak biliárdozott egy felülről megvilágított asztalon. Páran felnéztek, Sebastianre rövid, gúnyos, Melre viszont hosszabb, elismerő pillantást vetve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A látnok elkapott egy-két gondolatfoszlányt - nem volt ne¬héz dolga, a jelenlévők többségének intelligenciahányadosa Ugyanis nem haladta meg a két számjegyet. Néhány gondolat hallatán elismerően bólintott; álmában sem képzelte volna, hogy ennyiféleképpen le lehet írni egy ... hölgyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Közben az érdeklődés középpontjába került hölgy - egy a háromból, akik idebenn tartózkodtak - a pulthoz lejtett, és fel¬tolta bőr miniszoknyás fenekét a bárszékre. Széles, sötéten fénylő ajka kihívó mosolyra húzódott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az a legkevesebb, hogy meghívsz egy sörre - kezdte Mel az előre megbeszélt játékot olyan fülledt, érzéki hangon, hogy Sebastian egy pillanatra kiesett a szerepéből. A lány szúrós, fi¬gyelmeztető pillantása azonban észhez térítette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hallgass ide, pipikém! Már mondtam, hogy nem én tehet¬tern róla! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány akaratlanul is az égnek emelte a tekintetét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pipikém?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, persze! Lesittelnek, és nem a te hibád? Száz dollárt vesztettél pókeren a béna haverjaiddal, de nem tehetsz róla, ugye? Ne gyötörd magad, inkább vegyél má' egy sört! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kimért lassúsággal keresztbe tette a lábát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kidüllesztette a mellkasát, szó nélkül feltartotta két ujját a pincérnőnek, és helyet foglalt Mel mellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondtam már, hogy az a szemét beleköpött a levesembe, szóval szállj le rólam, aranyom, jó? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te csak ne kiabálj velem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor lecsapták eléjük a két korsó sört, a lány észrevétlenül elhúzta az orrát. Sebastian a nadrágja hátsó - zsebébe nyúlt, de ekkor Melnek eszébe jutott, a férfi tárcájában valószínűleg több pénz van, mint a polcokon sorakozó italok értéke együtt véve: zsíros, zöld hasú bankók, aranyozott hitelkártyák. . . It, F elszisszent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fölöslegesen aggódott, Sebastian már a gondolatból is értett. Mel elismerően biccentett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Má' megin' csóró vagy? - kérdezte megvetően. - Jellemző! - Vonakodva a retiküljébe nyúlt, és elővett két gyűrött egydollárost. - Született vesztes vagy, Harry. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Harry?! Sebastiannek nem kellett mímelnie a megrökönyödést. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nemsokára kapok lóvét. Tízzel jönnek nekem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt má' ismerem. Dúskálni fogsz a suskában, bla-bla-bla.. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gúnyosan hátat fordított a férfinak, a sört kortyolgatta, és közben felmérte a terepet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rico személyleírása alapján rögtön ráismert a férfira, akit a besúgó szesztestvére Eddie-nek nevezett. Eddie csuda mókás figura a srác szerint, mellesleg ő osztotta szét a lopott holmit a fuvarosok és a seftelők között. Rico szerint egy gyenge pont¬ja van: a nők. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel addig lóbálta a lábát a zene ritmusára, míg fel nem kel¬tette Eddie figyelmét. Ekkor szélesen elmosolyodott, megreb¬bentette pilláit, és epedő tekintette! szemezni kezdett vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eddie folyékonyan beszélte a kocsmatündér-testbeszédet, a lány viselkedését a következőképpen fordította le magá¬nak: "Üdv, szépfiú! Egész életemben olyan férfira vágytam, mint te ... " </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian azonban, aki időközben ráhangolódott a lány gondolataira - kizárólag közös kis játékuk sikere érdekében, természetesen - hallotta, mit gondol valójában: "Van egy kis meglepetésem a számodra, te kopasz, hájas disznó!" </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megfordult, hogy szemügyre vegye a férfit. Kopasz, való¬ban, de ujjatlan trikója alatt nemcsak háj látszott, hanem ro¬bosztus izmok is sajnos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hallgass ide, szivi! - tette Mel vállára a kezét, amit a lány nyomban le is rázott magáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elegem van az ostoba kifogásaidból, Harry! Engem an nem etetsz meg többet. Csóró vagy, most is engem lejmolsz. Még ötvenet sem bírsz összeszedni, hogy végre megjavítsd azt a szar tévét, pedig nagyon jól tudod, mennyire szeretern a sorozatokat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Túl sokat bámulod úgyis. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi van?! - pattant fel a lány dühösen, és szikrázó szem¬ei Sebastiannek támadt. - Halálra dolgozom magam estén¬ként a csehóban! Van képed cseszegetni, mer' néha szeretek leülni tévézni?! Mit zavar az téged, ha? Nem kerül semmibe! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mos' mondtad, hogy ötvenet kér a szerelő ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel akkorát lökött rajta, hogy majdnem lecsúszott a székről. - Te beszélsz?! Dupla ennyit vesztettél kártyán, ráadásul az lóvém is benne volt! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondtam má', hogy szállj le rólam! - förmedt rá a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Élvezte a játékot, kezdett belemelegedni. Eszébe jutott, hogy megbeszélték, egy kicsit még erőszakoskodnia is kell vele. Megragadta a lány karját. - Hülye liba, mindig csak nyafogsz ámajrézol! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel hátravetette a fejét, szeme kihívóan csillogott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian ellenállhatatlanul vonzónak találta: ahogy büszkén felszegte az állát, és lekicsinylően mosolygott. Olyan erős ér¬zékiség áradt a lányból, hogy a látnok majdnem kiesett a sze¬repéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel észrevette a vágyakozó villanást a férfi szemében; és nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy megfejtse, mit jelent. Bőven elegendőnek bizonyult a csalhatatlan női ösztöne is. Szíve a torkába ugrott, és olyan hevesen vert, mint egy légkalapács. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hallgatom tovább a vinnyogásodat! - rázta meg Sebastian durván, részben a megbeszélt játék forgatókönyve szerint, részben saját izgatottsága miatt. - Ha nem tetszik a rendszer, húzz a fenébe! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azonnal vedd le rólam a mocskos kezed! - kiáltott rá lány remegő hangon. - Már előre utálta ezt a részt, de tudta, szükség van rá, hogy Eddie bekapja a horgot. - Nem megmondtam, mi lesz, ha még egyszer meg mersz ütni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megütni? - rökönyödött meg a férfi. Erről nem volt szó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Húzd el a csíkot, Crystal, különben kapsz egyet!<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megragadta Melt, és az ajtó felé lökte. Keze hirtelen bele. ütközött egy hatalmas, izzadtságszagú mellkasba - a trikón nagy betűkkel ez állt: "Kemény Kamionos". </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hallottad, mit mondott a hölgy, apafej?! El a kezekkel! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian belebámult Eddie szélesen vigyorgó arcába. Mel hangosan szipogott, erősen rájátszva a szerepére. Hogy biztosabb talajt érezzen a lába alatt, a látnok felállt a bárszékről, és a kóbor lovag szemébe nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Törődj a magad dolgával, haver! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eddie lazán, fél kézzel visszalökte a székre. Sebastian biz¬tosra vette, évek múlva is meglátszik majd a hatalmas, pörölycsapás erejű taszítás nyoma a mellkasán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megdolgozzam egy kicsit odakinn, édes? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megtörölte nedves pilláit, és úgy tűnt, erősen fontol¬gatja a választ. Megvárta, míg Sebastian izzadni kezd, majd vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fölösleges - tette Eddie karjára reszkető kezét. - Született vesztes, nem ér meg annyit. - Megint megrebbentette a pilláit, és áhítatos pillantást vetett Eddie-re. - Maga igazi úri¬ember. Manapság egy védtelen lány alig számíthat valakire ... Hálásan köszönöm! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meghívhatom egy italra? - karolta át Eddie fatörzs vastagságú karjával Mel derekát. - Jöjjön, menjünk az asztalom¬hoz! Ott nem kell félnie senkitől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazán kedves - mosolygott a lány, majd Eddie-be karolt, ellejtett vele a törzshelyére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian hitelesnek akart látszani, ezért úgy tett, mintha követni próbálná őket. Az egyik biliárdozó, aki időközben mellettük termett, elvigyorodott, és figyelmeztetően megragadta a csuklóját. Sebastian idegesen a hajába túrt, majd a bár hátsó sarkába oldalgott a sörévei, és ott meghúzta magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel már másfél órája váratta, pedig tudta, hogy még egy újabb korsó sört sem rendelhet magának, mert akkor lebuk¬nak. Annyi apró csörgött mindössze a zsebében, hogy vegyen egy zacskó mogyorót; kínjában azt rágcsálta, gondosan meg¬hagyva az utolsó centi sört a korsóban. A pincérnő, persze, egyre csúnyábban nézett rá emiatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kezdett elege lenni ebből az egészből. Itt ül egy áporodott levegőjű lebujban, és nézi, ahogy egy szumó birkózó fogdos¬sa a lányt, akivel érkezett ... Nem mintha a legkisebb köze is lenne hozzá vagy bármi miatt zavarná, hogy Mel kéjesen vihog, miközben a disznócsülök nagyságú ujjak fel-le csúszkál¬nak a combján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megérdemelné, hogy kisétáljon, fogjon egy taxit, és egy¬szerűen itt hagyja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ezzel szemben roppant elégedett volt önmagával, és a dolgok alakulásával. Sir Eddie - így hívta ugyanis a férfit, annak nagy örömére - lassan, de biztosan elázott a sárga föl¬dig. Szerencsére azok közé tartozott, akik részegen kedvesek és érzékenyek lesznek, nem pedig erőszakosak. Rengeteget beszélt, főleg hetvenkedett, mint minden spicces férfi egy áhí¬tattal hallgató fiatal hölgy társaságában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elárulta, hogy éppen most jutott egy csinos kis összeg bir¬tokába, és megkérdezte Melt, nem lenne-e kedve segíteni az elköltésében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezer örömmel, biztosította a lány. Igaz, pár órán belül el kell mennie dolgozni, és hajnali egykor végez csak, de utána ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor már kellőképpen megpuhította a férfit, előállt elő szívsajdító meséjével. Hogy ő és Harry már majdnem fél éve együtt járnak; de minden pénz kifolyik a férfi keze közül, és emiatt neki milyen rossz dolga van mellette. Pedig az ő boldogságához kevés is elég lenne: pár csinos ruha meg egy kis nevetés. Most épp pokoli időszakot él át, mert tönkrement a tévéje. Nemrég vett egy videót, hogy felvegye a kedvenc sorozatait, míg dolgozik, erre bedöglik az a vacak. A legrosszabb az egészben, hogy Harry elvesztette minden pénzüket kártyán, még egy nyamvadt ötvenest sem képesek leperkálni a szerelőnek ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig imádom a sorozatokat, tudod? - nyafogott a férfinak, második korsó sörével játszadozva. Eddie már hétnél tartott. - Olyan szép ruhákat viselnek bennük a nők ... Mindig délután vannak a tévében; mikor éjszakás vagyok, meg is nézem őket otthon. De mikor átraknak nappali műszakba, lemaradok egy csomó részről, és akkor már csak kapkodom a fejem, mi miért történik ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bizalmasan előrehajolt, melle finoman súrolta a férfi karját. - A legjobban a szerelmeskedős részeket szeretem. Amikor azokat nézem, mindig olyan... melegem lesz - magyarázta Mel, és megnyalta a szája szélét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eddie kezdte azt hinni, feldobta a talpát, és a mennyország¬ba került. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sssszomorú lehet ilyessssmit egyedül nézni - kacsintott a lányra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, sokkal jobb, ha van velem valaki - duruzsolta Mel; és a pillantásából látszott, az egyetlen lehetséges "valaki" itt ül vele szemben. - Bár lenne egy tévém, amelyik működik is! Imádok napközben tévézni. Olyankor mindenki dolgozik, vagy vásárol, és lehet lustálkodni az ... ágyban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sóhajtott, miközben végighúzta az egyik ujját a korsója pe¬remén.<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mos' isss napközben van - jegyezte meg a férfi sokatmondóan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg. - nevetett fel a lány, mintha a világ legviccesebb megjegyzését hallotta volna. - Csak az a baj, hogy nincs tévém... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán ss segíthetek rajtad, ssszépségem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel szeme elkerekedett, majd szégyenlősen lesütötte a pilláját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jaj, nagyon drága vagy, Eddle, de nem fogadhatom el azt az ötvenest. Nem illik ilyesmit csinálni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mér' akarsz pénzt költeni egy régi vacakra, mikor vehetsz egy újat isss? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, persze - dünnyögte a lány rosszallóan. - Meg vehe¬tek gyémánttiarát is magamnak, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Abba' nem sssegíthetek, de a tévébe' igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menj má'! - vetett rá Mel hitetlenkedő pillantást, és a térdére tette a kezét. - Mégis, hogy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kidüllesztette roppant mellkasát. - Egéssz véletlenül tévébe' utazom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévéket árulsz? - biccentett a lány álmélkodva, és szaporán pislogni kezdett. - Á, csak be akarsz húzni a csőbe! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nem - ingatta a fejét Eddie. - Talán később ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel harsányan felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te vagy a legviccesebb, Sir Eddie, a világon! - veregette meg a férfi kamionparkoló nagyságú hátát, majd ivott egy kor¬tyot, és megint felsóhajtott. - Biztos csak ugratsz... Ha tény¬leg szereznél nekem egy tévét, szörnyen hálás lennék! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eddie közelebb hajolt, Mel orrát megcsapta füstös, sörsza¬gú lehelete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mennyire hálás? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kimért lassúsággal a férfi nyakához hajolt, és olyat búgott a fülébe, amitől Sebastian ott helyben lenyelte volna a nyelvét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eddie lélegzete elakadt - egy hajtásra kiitta a sörét, és megragadta Mel kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyere velem, édesss! Mutatok valamit, aminek nagyon fogsz örülni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány követte; közben még véletlenül sem pillantott Sebastian irányába. Nagyon remélte, Eddie egy televíziót akar mutatni neki ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hová megyünk? - kérdezte a férfitól, amikor az a bár mögé vezette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az irodámba, ssszivi - felelte Eddie, és hamiskásan kacsintott. - Nekem és a társssaimnak van egy kisss üzletünk itt hátul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Átvezette a lányt egy kupac üvegtörmeléken, szeméten és murván egy másik betonépülethez, amely körülbelül feleakkora lehetett, mint a bár. Három koppantás után egy sötét bőrű húsz év körüli fiatalember nyitott ajtót. Szarukeretes szemüveget viselt, kezében csíptetős irattartó táblát szorongatott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi az ábra, Eddie? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A hölgynek tévére van sszüksége - karolta át Eddie Melt a vállánál, és jó erősen megszorongatta. - Crystal, drágám, ez itt Bobby. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv! - biccentett a lánynak Bobby. - Figyelj, Eddie, nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet. Frank pokoli mérges lesz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem itt ugyanolyan jogaim vannak, mint Franknek! - ¬bődült a fiúra Eddie, majd belökte az ajtót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Te jó ég! - álmélkodott Mel magában, és sóhajtott - min¬den színészkedés nélkül. A fénycsövekkel megvilágított helyiségben legalább egy tucat televízió, CD-lejátszó, videó és hifitorony sorakozott, valamint hangfalak, számítógépek, üzenetrögzítős telefonok, de még egy mikrohullámú sütő is árválkodott a sarokban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hű! - csapta össze a kezét a lány. - Hű, Eddie! Nézd már! Tisztára, mint egy áruházban! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eddie büszkén kihúzta magát, mire kissé megtántorodott, majd a meglehetősen idegesnek látszó Bobbyra kacsintott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi afféle ... bessszerzők vagyunk. Ezek a holmik nem ke¬rülnek a boltokba, mert mi raktárról árusítunk. Nézz körül nyugodtan! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel, továbbra is a szerepét játszva, a tévékhez lépett; úgy húzta végig az ujját rajtuk, mintha vidraprémet simogatna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Frank irtó dühös lesz! - sziszegte Bobby. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amiről nem tud, attól nem fáj a feje. Igazam van, fiú? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember, miután vagy fél mázsával alulmaradt Eddie¬vel szemben, kényszeredetten bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, de ... ezt a tyúkot mégsem kellett volna ide ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tissszta a csaj. Hosszú comb, rövid agy. Kap tőlem egy tévét, cserébe kedvesss lesz hozzám, ha érted, mire gondolok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel otthagyta Bobbyt, és Melhez lépett. - Tetszik valamelyik, ssszépségem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, mindegyik. Tényleg választhatok egyet? Csak rá kell mutatnom, és az enyém? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze, persze - sietett megnyugtatni Eddie, és bizalma¬san megszorította a karját. - Van biztosssításunk betörés ellen. csak szólnom kell Bobbynak, hogy jelentsen lopást, és késssz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De jól - lépett hátra a lány, csak annyira, hogy bármelyik pillanatban benyúlhasson a retiküljébe. - Ez szuper, Eddie! A baj csak az, hogy én fogok lopást jelenteni, méghozzá az ös¬szes holmi miatt. - Azzal előhúzott egy nikkelezett, harminc¬nyolcas kaliberű revolvert. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Zsaru! - nyüszített fel Bobby. - Jesszusom, Eddie, ez a csaj zsaru! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. Meg ne próbáld! - figyelmeztette Mel Bobbyt, aki az ajtó felé hátrált. - Ülj le szépen a padlóra, fiacskám! Méghozzá a kezedre, ha nem nagy kérés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te ssszuka! - sziszegte Eddie; és érződött a hangjából, hogy készül valamire. A lány éberen figyelte minden mozdulatát. - Nem értem, mi van velem, általában kiszagolorn a hekusssokat már messziről... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Magánnyomozó vagyok - magyarázta Mel. - Talán ez az oka. - Intett a pisztolyával. - Jól van, Eddie, gyerünk kifelél - Engem ugyan egy nő sssem fog palira venni, stukker ide vagy oda! - kiáltott fel Eddie, és a lányra vetette magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel nem akarta lelőni, semmi esetre sem. Végtére is Csak egy kövér, kisstílű tolvaj, ezért még nem érdemel golyót. Megpördült és bal felé menekült, bízott benne, hogy edzett izmaival a férfi alkoholos bódultsága nem veheti fel a versenyt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Így is történt - könnyedén kisiklott Eddie elől, aki fejjel nekirohant egy hetven centiméteres képátlójú tévének. A lány egyelőre nem tudta, melyikük kerül ki az összecsapásból győztesen, a férfi ugyanis hatalmas puffanással elterült, a képernyő pedig széthasadt, mint egy tojáshéj. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel ekkor újabb dulakodás hangját hallotta meg maga mö¬gül. Megpördült, és látta, hogy Sebastian Bobby torkára kul¬csolja a karját, aki erre elejti a kalapácsot, amellyel Mel fejét vette célba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lehet, hogy nem úsztad volna meg egy horpadással - je¬gyezte meg Sebastian rosszallóan, miközben Bobby úgy ro¬gyott a betonpadlóra, mint egy zsák krumpli. - Miért nem mondtad, hogy fegyver is van nálad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondoltam, fölösleges, hiszen látnok vagy, ha nem csaló¬dom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian felvette a kalapácsot, és komoran ütögetni kezdte vele a tenyerét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gratulálok, Sutherland. Csak így tovább! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel vállat vont, és vetett még egy pillantást a zsákmányára. - Szép kis fogás ... Menj, hívd a rendőrséget! Addig én vigyázok erre a két jómadárra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben - hagyta rá a férfi. Sejtette, a lánytól nem szá¬míthat hálára egy olyan apróság miatt, hogy megmentette az életét. A legtöbb, amit tehetett, hogy hangosan becsapta maga mögött az ajtót.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy órával később Mel már az autója motorháztetején ülve magyarázta egy rendkívül mogorva kinézetű nyomozónak a történteket. Sebastian pár méterrel messzebbről figyelte őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Haverman, jutott az eszébe a mogorva detektív neve. Már találkozott vele egyszer-kétszer. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tekintete lassan a lányra vándorolt, rá összpontosította minden figyelmét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel időközben levette hosszú fülbevalóját, amely feltehető¬leg nehéz is lehetett, mert időről időre megdörgölte a cimpá¬ját. Sminkjét nagyrészt sikerült letörölnie egy kendővel, bár erősen festett szemhéj a még most is kirítt rúzstalan ajka és ter¬mészetes, kipirult arca mellett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">El kell ismernie, nagyon csinos. Sőt, gyönyörű. Megfelelő fényviszonyok között és megfelelő szögből pedig egyenesen lélegzetelállító... Egy pillanattal később, miután kissé elfor¬dult, megint csak csinos, de semmi különös. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fura, kimondottan zavaró ez a mágikus képessége. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elég ebből! - figyelmeztette magát Sebastian. Mit érdekli őt, hogyan néz ki a lány? Különben is, most haragszik rá. Mel képes volt belerángatni egy ilyen veszélyes kalandba! Igaz, önként jelentkezett, de akkor is. Kezdettől a lány dik¬tálta a szabályokat, ő pedig óriási hibát követett el, amikor hagyta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elengedte egyedül ebbe a raktárba egy férfival, aki önma¬gában kitett volna két rögbihátvédet. Fegyvert rejtegetett a re¬tiküljében - nem ám kis öngyújtópisztolyt, hanem szabvány revolvert! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, mihez kezdett volna, ha használnia kell? Vagy, ami még rosszabb, ha az a hústorony elveszi tőle? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézze, Haverman - mosolygott a nyomozóra a lány -, magának is megvannak a saját forrásai, nekem is az enyémek. Kaptam egy fülest, és felgöngyölítettem az ügyet. - Könnyedén vállat vont, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, de Sebastian látta, mennyire élvezi a helyzetet. - Egy szava sem lehet rám, hadnagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudni szeretném, ki a besúgója, Sutherland - makacskodott a férfi, már csak elvből is. Elvégre ő a rendőrség kötelékébe tartozott, míg Mel a magánnyomozók megvetett táborába, aki ráadásul nő létére adta a fejét ennek a mesterségnek gyakorlására. E kettő több mint elég volt ahhoz, hogy szívből utálja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem pedig nem kötelességem elárulni - felelte a lány kedvesen. Azután eszébe jutott valami, és szélesen elmosolyodott. - Mivel azonban kollégák vagyunk, beavatom. Ő adta a fülest - bökött a hüvelykujjával Sebastianre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sutherland ... ! - villantotta rá a szemét felháborodottan a látnok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan már, Donovan, ne szégyenlősködjön! - húzta el a száját a lány csúfondárosan. - Hadd mutassam be Havennan hadnagyot! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már találkoztunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Haverman már nemcsak mogorva volt, hanem egyenesen elment a kedve az élettől. Egy magánnyomozónő meg egy látnok ... hová fajul a bűnüldözés? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tudtam, hogy lopott televíziókkal is foglalkozik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vízió-vízió - vont vállat Sebastian, és rendkívül elégedettnek látszott, hogy ilyen szellemes szójátékot sikerült gyár¬tania. Mel égnek emelte a tekintetét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De miért pont neki szólt, Mr. Donovan? - kérdezte a had¬nagy értetlenül. - Korábban mindig a rendőrséget értesítette először. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valóban - bólintott a férfi, és hamiskás pillantást vetett a lányra. - Talán, mert neki jobb lába van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel akkorát nevetett, hogy majdnem leesett a motorháztetőről.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Haverman morgott valamit a bajsza alatt, majd elment. A lényeg, gondolta magában, hogy sikerült kézre keríteni két gyanúsítottat. Ha túl nagy felhajtást csinál Donovan körül, még róla fognak cikkezni az újságok, márpedig inkább ő szerette volna learatni a babérokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bravó! - dicsérte meg a lány nevetve a látnokot, és baráts¬ágosan vállon veregette. - Egész jó szöveged van. Ki sem nézné belőled az ember... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian felvonta a szemöldökét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meglepődnél, ha tudnád, mi minden van még bennem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindjárt gondoltam - fintorgott Mel, és Haverman után nézett, aki épp akkor szállt be az autójába. - Egyébként a had¬nagy nem rossz srác, csak azt hiszi, a magánnyomozóknak a krimikben van a helyük, a nőknek pedig még ott is legfeljebb az áldozatok között. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mivel a nap fényesen ragyogott, a jól végzett munka örö¬mével hátradőlt a motorháztetőn, hogy pár percig sütkérezzen a sugaraiban, illetve a dicsőségben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól csináltad ... Harry. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, Crystal - felelte a férfi hanyagul, és elfojtott egy mosolyt. - Legközelebb azért örülnék, ha előre beavatnál a terv minden részletébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hiszem, hogy lesz legközelebb ... , de azért jó kis mó¬ka volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Móka ... - ízlelgette a szót Sebastiano - Azt mindenesetre láttam, hogy élvezted az egészet. Beöltözhettél örömlánynak, jelenetet rendezhettél, és kacérkodhattál egy izomagyú vissza¬eső bűnözővel ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is megérdemlek egy kis szórakozást, nem? - jegyezte meg mézesmázos mosollyal a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztosan nagyon mókás lehet, ha kis híján lyukat ütnek az ember koponyájába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ebben a szakmában minden azon múlik, kinek kedvez az a bizonyos "kis híján" - magyarázta Mel. Kezdte megkedvelni a férfit; barátságosan megveregette a karját. - Ugyan már Donovan, lazíts egy kicsit! Mondtam, hogy jól csináltad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, mondtad. A magad módján ez valami köszönet féle, ugye? Mármint, hogy megmentettem azt a kemény koponyádat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos lehetsz benne, elbántam volna Bobbyval egyedül is! Azért kösz az erősítést. Most mi bajod? Nem hiszel nekem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen nem - felelte Sebastian, miközben a lány csípője két oldalán rátámaszkodott a motorháztetőre, és mé¬lyen a szemébe nézett. - Ha ilyen a munkastílusod, együttműködésűnk ideje alatt be kell vezetnünk bizonyos szabályokat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem megvannak a saját szabályaim - ellenkezett Mel. Figyelte, ahogy Sebastian szeme szürkévé változik; olyanná amilyen a pattogó tábortűz füstje éjszaka. - Most pedig hátrébb az agarakkal, Donovan!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Különben? - villant át Sebastian agyán a gyerekes, kihívó¬an kötekedő kérdés. Kicsit szégyellte is magát, hogy ez jutott először az eszébe. Hisz aki szemben ült vele, már rég kinőtt a gyerekkorból, nagyon is érett nő volt, ahogy ott ült a motor¬háztetőn azzal az észvesztően formás fenekével, állát pimaszul felszegve, önelégült mosollyal a száján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi azon tanakodott, most fojtsa-e meg, vagy két másod¬perc múlva, de miközben az ajkára vetődött a tekintete, jobb ötlete támadt. Elégedetten elvigyorodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy szemvillanás alatt lekapta Melt a motorháztetőről - a lánynak esélye sem maradt ellenkezni, pedig már jóformán a vérébe ivódtak az önvédelmi fogások. Még akkor is csak pis¬logott, amikor Sebastian átölelte, és szája lassan közelíteni kezdett az ajkához. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, mit képzelsz...<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ennyire futotta tőle, majd szavai, gondolatai egy pillanat alatt elenyésztek, és teljesen belefeledkezett a csókba. Nem tört ki a szorításból, nem fordult oldalra, hogy egy válldobással padlóra küldhesse a látnokot, és nem térdelt bele az ágyékába, hogy a férfi mától kezdve szopránban énekelhessen. Csak állt reszketeg lábbal, miközben tehetetlenül tűrte ajkuk játszadozását. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian sajnálta, hogy megszegte a saját szabályait, de véleménye szerint erről a leginkább Mel tehetett. Soha nem kapott még le nőt a lábáról akarata ellenére, de a lány túl feszítette a húrt. Még ennél is jobban sajnálta azonban, hogy Mel ajkát egészen más ízűnek érezte, mint amire számított. Nem csípősnek, nem forrónak, nem fülledtnek, pedig a személyiséből ez következne ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hanem édesnek. Mézédesnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem sziruposan édesnek, nem is olyannak, mint egy raga¬csos szaloncukrot - hanem mélyen, áthatóan mézízűnek, ami után az ember önkéntelenül is megnyalja mind a tíz ujját. Az a fajta íz volt ez, melynek már gyerekként sem tudott ellen¬állni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ajka hívogatóan megnyílt, és elnyelte, mint egy örvény. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Távolról sem gyengéd az érintése, álmélkodott magában Mel. Sebastian erősen magához szorította, talán kissé erő¬sebben is a kelleténél. A lány bőre lángra lobbant mohó ujjai alatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Testük oly szorosan préselődött egymáshoz, hogy egy kö¬ZÖS, hosszú árnyékot vetett a szemetes, murvás parkoló salak¬jára. Mel megborzongott a vágytól, és kétségbeesett hévvel a férfi nyaka köré fonta a karját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Milyen más most, gondolta a lány, miközben Sebastian to¬vábbra is vadul ostromolta a száját. Amikor finoman Mel aj¬kába harapott, a lány legszívesebben felsikoltott volna a gyö¬nyörtől. A szíve a torkában dobogott, és úgy zúgott a füle, mintha egy expresszvonat süvített volna el közvetlenül mellet¬te az alagútban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már látta is a fényt az alagút végén - nemsokára kirobban a sötétből, és akkor … </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hé! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szinte meg sem hallották. Sebastian bódultan a nevét suttogta, majd sóhajtott, és csókolta tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hé! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ezúttal felfigyelt a kiáltásra, és a salakon ropogó léptek zajára. Nem sok hiányzott, hogy leüsse az illetőt, még szerencse, hogy a kezének nem akarózott elengedni sem Mel derekát, sem pedig a nyakát. Az alkalmatlankodó alak Dodgers baseballsapkát viselt őszülő haján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Húzz innen, öreg! - sziszegte oda neki Sebastian a fogai között. - Minél messzebbre ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj, testvér, csak tudni szeretném, miért van zár¬va a bár? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elfogyott a vodka - felelte kelletlenül Sebastiano Érezte Mel lassan elhúzódik tőle; a legszívesebben káromkodni kezdett volna, de tudta, ezzel nem változtat a helyzeten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A fene vinné el, csak egy sört akartam inni - mérgelődött az öreg Dodgers-szurkoló, majd visszaszállt platós furgonjá¬ba, és elhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha innia nem is, de a pár hangulatát sikerült elrontania. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány összefonta a karját a mellén, és úgy szorongatta a könyökét, mintha fázna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mary Ellen ... - szólalt meg Sebastian, enyhe ír akcentus¬sal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hívj így! - kérte Mel, majd hátrébb lépett, mire kemé¬nyen nekiütközött az autójának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Remegett az ajka. Szerette volna eltakarni a kezével, de nem merte. Nyakán szemmel láthatóan lüktetett egy ér, gyor¬san, egyenetlen ritmusban; és persze örült volna, ha a férfi ezt sem látja. <span style=""> </span>. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Te jó ég! Te jó isten! Hagyta, hogy Sebastian megcsókolja, sőt...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi most ugyan nem ért hozzá, de látszott a szemén, nem sok választja el tőle. Mel büszkesége nem engedte, hogy megfutamodjon, de felkészült a védekezésre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt most miért csináltad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian nagy nehezen leküzdötte a késztetést, hogy újra a lánynak essen, pedig kíváncsi volt, mit érez valójában. Azonban már így is visszaélt a helyzettel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Halvány fogalmam sincs. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Melt meglepte, mennyire csalódott a válasz hallatán. Még¬is mit várt? Hogy a férfi beismerje, képtelen ellenállni neki? Hogy elragadta a hév? Büszkén felszegte az állát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elviselem, ha munka közben molesztálnak, de a szabad¬időmben nem! Világos?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian szeme haragosan megvillant - de csak egy pilla¬natra. Azonnal összeszedte magát, és megadóan felemelte a kezét, nagyobb önuralommal, mint amit a lány valaha is felté¬telezte volna róla. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos - hagyta rá a férfi. - Egy ujjal sem fogok hozzád érni, megígérem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ajánlom is! - fenyegette meg Mel, de azután úgy döntött, nem fújja fel a dolgot. Elővette a táskájából a kocsikulcsot. Megtörtént, hát megtörtént. Most már vége, egyikük számára sem jelentett semmi különöset. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vissza kell mennem az irodámba telefonálni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Sebastian tett egy lépést feléje, úgy kapta fel a fe¬jét, mint egy őzike, amely farkast szimatol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak szeretném kinyitni neked az ajtót - nyugtatta meg a férfi, bár nagyon hízelgőnek találta a lány viselkedését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz - biccentett Mel, majd beszállt, és becsapta az ajtót maga után. Megköszörülte a torkát, és próbált természetes hangon megszólalni. - Gyere már, Donovan! Nem érek rá egész nap. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérdezhetek valamit? - fordult felé Sebastian, miután be¬ült mellé. - Szoktál enni néha? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, többnyire, ha éhes vagyok. Miért? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi élvezettel fürkészte a lány óvatossá váló ábrázat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi különös, csak miután egész nap nem ettem semmit pár szem mogyorón kívül, gondoltam, bekaphatnánk valami késői ebédet, vagy korai vacsorát... Gyere, meghívlak egy hamburgerre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mel összevont szemöldökkel habozott egy darabig, attól tartva, valami csapda van a dologban. <span style=""> </span>1 </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy burger jólesne - állt végül kötélnek. - De a sajátomat én fizetem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian mosolyogva hátra dőlt. - Ahogy akarja, Miss Sutherland. </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-45042237972094414522010-11-03T11:18:00.000-07:002010-11-03T11:20:23.594-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 6. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">12. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak szemernyi kétsége sem maradt afelől, ha így folytatja, az őrültekházában köt ki. Napközben fel-alá járkált a házban, vagy céltalanul rótta az utcákat, éjjel pedig álmatlanul forgolódott az ágyban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány azt ígérte, a szíve is, az elméje is megszabadul tőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tévedett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Minduntalan csak Morgana járt a fejében. Látta maga előtt, ahogy utolsó találkozásukkor felé fordul bánatos szemével, könnyáztatta arcával - mindennél jobban vágyott rá ilyenkor. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Próbálta bemagyarázni magának, hogy továbbra is bűbáj hatása alatt áll. Hiába, sőt. Kénytelen-kelletlen kezdte belátni, a lány talán soha nem is babonázta meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy hét után feladta a 'harcot, és Morgana házához hajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem találta otthon. Amikor a boltban kereste, Mindy - meglehetősen hűvösen és barátságtalanul - közölte vele, hogy elment, de sejtelme sincs, hová, és mikor jön vissza. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tulajdonképpen meg kellett volna könnyebbülnie, igyekezett is. Mogorván félrelökte a lánnyal kapcsolatos gondolatait, és próbált úgy élni, mint azelőtt, amikor még nem találkozott vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszer lement a tengerpartra, és megjelent előtte egy kép: kéz a kézben sétálnak Morganával a homokon, miközben egy totyogós kisgyerek ugrabugrál körülöttük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bárhová ment, minden a lányra emlékeztette, ezért úgy döntött, Los Angelesbe utazik pár napra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerette volna azt hinni, jobban érzi ott magát, a nyüzsgés, a tömeg és a zaj közepette. Együtt ebédelt az ügynökévei a Polo Lounge-ban, megvitatták a leendő film szereposztását. Elment klubokba, egyedül, és próbálta magába szívni a város sajátos hangulatát, a zenét, a nevetést. Talán hibát követett el, amikor északra költözött, hisz a szívében mindig is nagyvárosi srác maradt, aki jobban szeret vadidegenek meg villogó neonreklámok közt élni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Három napig bírta, de aztán honvágya lett - süvítő szél és morajló hullámok zenéjére vágyott. És Morganára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Visszament a boltba, ahol olyan erőszakosan kezdte vallatni Mindyt, hogy a vevők elhátráltak előle, és susmorogni kezdtek a háta mögött - a lány azonban hallgatott, mint a sír. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végül, amikor már tényleg a teljes összeomlás szélén állt, nap mint nap elhajtott Morgana házához, ráfordult az autófeljárójára, és várt. Egy hónap telt el azóta, hogy utoljára látta - azzal vigasztalta magát, most már hamarosan vissza kell jönnie, hiszen itt az otthona, itt az üzlete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Arról nem is beszélve, hogy ő is itt van, és epedve várja ... Lenyugodott a nap. Fáradtan a kormányra könyökölt, majd a karjára hajtotta a fejét. Tulajdonképpen mást sem tesz egész nap, csak rá vár, ismerte el magában. És véletlenül sem azért, hogy józanul megbeszélje vele kettejük ügyét, bármennyire is próbálta magát meggyőzni erről az utóbbi hetekben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Arra várt, hogy térdre borulva könyörögjön, hogy fogadkozzon neki, hogy harcoljon vele - tulajdonképpen bármire hajlandó lett volna, hogy jóvátegye a hibáját, és visszahozza Morganát az életébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összezárta ujjait a kő körül, melyet még mindig a nyakában hordott, és azon tűnődött, vissza tudná-e hívni a lányt az akaratával. Egy próbát mindenesetre megér... Jobb, mint ha hirdetést adna fel az újságban, az biztos, gondolta keserűen. Behunyta a szemét, és minden erejével Morganára összpontosított. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ördögbe is, tudom, hogy hallasz, ha hallani akarsz! Nem zárhatsz ki csak így az életedből! Egyszerűen nem! Igaz úgy viselkedtem, mint egy idióta, de ez még nem ok arra... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azonnal megérezte, hogy nincs egyedül. Óvatosan kinyitotta a szemét, az ablak felé fordult, és felnézett Sebastian gunyorosan mosolygó arcába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valahol el kell kezdeni - jegyezte meg a fiatalember. Nash válasz helyett szélsebesen kipattant a Jaguárból, és megragadta Sebastian ingét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol van Morgana? - esett neki elszántan. - Te biztosan tudod, és ki is szedem belőled, így vagy úgy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember pillantása veszélyesen elsötétült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lassan a testtel, barátocskám! Én már hetekkel ezelőtt kis híján neked ugrottam ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash határozottan kedvet érzett egy jó kis bunyóhoz. - Akkor talán ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Viselkedjetek! - parancsolt rájuk Anastasia ellentmondást nem tűrő hangon. - Mindketten. - Gyengéden a két férfi vállára tette a kezét, és szétválasztotta őket. - Tudom, boldogan bevernétek egymás orrát, és adnátok a másik szeme alá, de én sajnos nem tűröm az ilyesmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash ökölbe szorította a kezét. - Tudni akarom, hol van! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian vállat vont, és kényelmesen neki dőlt a Jaguámak. - Itt nem sokat számít, mit akarsz - vetette oda gúnyosan, miközben hanyagul keresztbe tette a lábát. Anastasiának ismét közéjük kellett lépnie. - Elég ramatyul nézel ki, öcskös - folytatta kéjes örömmel. - Furdal a lelkiismeret, mi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana halk hangja egyszerre tűnt rosszallónak és együtt érzőnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne piszkáld már! Nem látod, hogy ki van borulva? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Könyörgöm, mondjátok már meg, hol van Morgana! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia odalépett Nashhez, és barátságosan a karjára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ráadásul szerelmes belé. Sebastian kurtán felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hagyd, hogy a bűnbánó tekintete félrevezessen, Ana! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány türelmetlen pillantást vetett az unokabátyjára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyisd már ki a szemed, az isten szerelmére! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian, vonakodva bár, de így tett. A tekintete elsötétült, és kisvártatva barátságosan megveregette Nash vállát, majd még mielőtt a férfi mérgesen elhúzódott volna, felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valóban - csóválta meg a fejét. - Hogy az ördögbe tudtad így elszúrni, he? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi közöd hozzá - morogta Nash, és szórakozottan megdörgölte a vállát ott, ahol a fiatalember hozzáért. Olyan érzés volt, mintha megégette volna a nap azon a helyen. - Ez csak rám és Morganára tartozik. Majd neki elmondom, amit mondanom kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian kezdett megenyhülni, de ettől még nem kívánta megkönnyíteni Nash helyzetét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Attól tartok, ő úgy gondolja, már mindent elmondtál, amit akartál. Nincs olyan állapotban, hogy még egyszer meghallgassa az ostoba vádaskodásaidat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért, milyen állapotban van? - kérdezte a férfi elszoruló szívvel. - Beteg? - ragadta meg Sebastian ingjét újra. - Mi baja van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A két unokatestvér rövid, sokatmondó pillantást váltott egymással, olyan ügyesen, hogy Nash nem vett észre semmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugodj meg, nem beteg - felelte Anastasia. - Sőt tulajdonképpen nagyon is jól van. Sebastian csak arra célzott, hogy Morgana milyen feldúlt állapotba került a legutóbbi veszekedésetek után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elengedte a fiatalembert, és valamelyest megnyugodva bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. Gondolom, most arra vártok, hogy könyörögjek. Jól van ... Megteszem. Találkoznom kell vele. Ígérem, ha úgy dönt, nem akar többé látni, eltűnök az életéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Írországba utazott - mosolygott rá Ana bájosan. - A szüleinkhez. Van útleveled? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana boldog volt, hogy eljött ide - Írország levegője mindig megnyugtatta, akár a hegyekről lágyan alátáncoló, balzsamos szellő, akár a csatorna felől fúvó sós, viharos szél formájában vette körül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár tudta, hamarosan haza kell térnie, hogy onnan folytassa az életét, ahol abbahagyta, hálát érzett ezért a pár nyugodt hétért, melyek során lassan gyógyulni kezdtek a sebek a szívében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még ennél is nagyobb hálával tartozott a családjának. Kinyújtózott az ablak melletti széken édesanyja nappalijában, és ugyanúgy otthon érezte magát, ugyanolyan béke töltötte el a lelkét, mint odahaza. Süttette az arcát a nappal, mely talán csak itt, Írországban ilyen káprázatosan fényes. Ha kinézett a ragyogóan tiszta üvegen, hatalmas sziklákat látott mélyen belógni a szaggatott tengerpartra, mely hosszan elnyúlva fogadta a hullámok nyaldosását. A parttól a házig gondosan nyírt pázsit emelkedett lépcsőzetesen, kissé odébb vadvirágokban bővelkedő rét, rajta húsos, a zöld ezer árnyalatában pompázó fűszálak, vadul hajladozva a szélben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A nappali másik felében édesanyja ült, és rajzolt. A meghitt pillanat édes gyermekkori emlékeket ébresztett Morganában. Bryna szinte semmit nem változott a hosszú évek során. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Haja ugyanolyan sűrű, fényesen csillogó fekete volt, mint a lányának, bár ő rövidre vágva hordta. Sima bőre még mindig magán viselte a gyönyörű, hamisítatlan ír jegyeket. Kobaltkék szeme kissé álmodozóbbnak tűnt, mint a lányáé, de ugyanolyan tisztán látott, mint ő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a lány felnézett rá, elöntötte a szívét az iránta érzett szeretet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Olyan szép vagy, anya! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bryna felé fordult, és rámosolygott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem ellenkezem, ha nem baj ... Egy felnőtt lánytól különösen jólesik ilyesmit hallani - tette hozzá anyanyelvének bá¬joS dallamával. - El sem tudod képzelni, mennyire örülünk mindannyian, hogy itt vagy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana felhúzta a térdét, és összefonta rajta az ujjait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon jól éreztem magam ... Hálás vagyok, hogy nem firtattátok, mi bajom, pedig mindvégig éreztem, mennyire aggódtok értem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hálás is lehetsz - mosolygott az édesanyja. - Kis híján némává kellett varázsolnom az apádat, hogy ne kérdezősködjön ... - Kissé elfelhősödött a pillantása. - Imád téged. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom - bólintott Morgana, és könnybe lábadt a szeme. - Ne haragudj, hogy már megint sírok ... - Megrázta a fejét, majd felállt. - Még nem sikerült teljesen túltennem magam rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csillagom - nyújtotta felé Bryna mindkét kezét, és megvárta, míg a lánya odasétál hozzá, hogy megölelje. - Nekem mindent elmondhatsz. Csak szólj, ha úgy gondolod, már képes vagy rá! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Anya ... - Morgana letérdelt, és vigaszt keresve édesanyja ölébe hajtotta a fejét. Amikor Bryna simogatni kezdte a haját, szomorkásan elmosolyodott. - Nemrég jöttem csak rá, milyen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen családban nőttem fel, ilyen szülők mellett, mint ti vagytok. Többet törődtetek velem, mint saját magatokkal. Csak szeretetet kaptam tőletek mindig. Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Édesanyja meglepetten nézett maga elé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig mi nem tettünk semmi különöset. Családnak lenni ugyanis éppen azt jelenti, hogy szeretjük egymást és törődünk a másikkal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem minden család ilyen - emelte fel Morgana a fejét. Már nem csillogtak könnyek a szemében, csak szomorúság. - Sajnos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi a baj, Morgana? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megragadta édesanyja kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokat gondolkodtam azon, milyen lehet nem kívánt gyereknek lenni, akit senki sem szeret igazán. Akibe azt sulykolják születése óta, hogy csak egy ballépésnek köszönheti az életét, és olyan terhet jelent, amelyet pusztán kötelességtudatból viselnek el. Létezik ennél nagyobb bűn? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs fagyosabb annál, mint szeretet nélkül élni - felelte Bryna. - Szerelmes vagy, ugye? - kérdezte óvatosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának nem is kellett válaszolnia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Olyan mély sebeket szerzett gyerekkorában ... Soha nem kapta meg azt, amit ti mindannyian a legnagyobb természetességgel adtatok nekem. Minden szenvedése, megaláztatása ellenére csodálatos ember lett belőle. Tetszene neked ... - Édesanyja tenyerébe fúrta az arcát. - Kedves, és jó humora van. Nagyon okos, ráadásul rendkívül élénk a képzelőereje. Nyitott minden új ötletre, de ... lelkének egy része zárt, számtalan érzést elfojt magában. Nem ő tehet róla, talán csak így tudott életben maradni gyerekként. Még az én erőm is kevés ahhoz, hogy ezt a mázsás lakatot kinyissam - csóválta meg keserűen a fejét, majd hátraült a sarkára. - Nem akar szeretni, én pedig megfogadtam, nem kérek tőle olyat, amit magától nem adna oda. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól tetted - bólintott Bryna. Morgana fájdalmas arckifejezése láttán majd meghasadt a szíve. - Túl erős, büszke és bölcs vagy ahhoz, hogy ne így tegyél. De ne add fel a reményt túl hamar! Az emberek változnak, Morgana. Idővel... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs időm. Karácsonyra megszülöm a gyermekünket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bryna fejében egy pillanat alatt szertefoszlott minden biztató, vigasztaló gondolat. Az ő kis babájának babája lesz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól vagy? - bökte ki nagy sokára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elmosolyodott - boldog volt, hogy ez édesanyja első kérdése azok után, hogy elárulta neki a titkát. - Remekül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos, hogy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kincsem! - pattant fel Bryna, és magához ölelte Morganát. - Én kicsi lányom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már nem sokáig leszek kicsi ... Nevetve engedték el egymást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az egyik szemem sír, a másik nevet - sóhajtotta édesanyja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom. Mindenképpen megszülöm a babát. Hidd el, egy gyerekre sem vártak még ennyire, mint én rá. Nemcsak azért, mert talán ő lesz az egyetlen, aki az apjából nekem marad, hanem önmagáért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy érzed magad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Furán. Egyik pillanatban erős vagyok, a következőben ijesztően törékeny. Nem vagyok beteg, de néha szédülök. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bryna megértően bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt mondod, jó ember az édesapja? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, nagyon jó ember. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint, amikor megmondtad neki, annyira felkészületlenül érte, annyira meglepődött, hogy ... - Bryna figyelmét nem kerülte el, milyen bűntudatosan néz félre a lánya. - Morgana, már kiskorodban is elnéztél mellettem, amikor titkoltál valamit - figyelmeztette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány összerezzent a feddő hangszín hallatán, és édesanyja szemébe nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem árultam el neki. Kérlek, ne szólj semmit! - intette le Brynát, mielőtt édesanyja akár csak a száját is kinyithatta volna. - Próbáltam, de másként alakultak a körülmények. Talán hibát követtem el, de még nagyobb hiba lett volna, ha azzal próbálom magamhoz kötni, hogy elmondom neki. Alaposan megfontoltam mindent, azután döntöttem így. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tudom, jól döntöttél-e. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana büszkén felemelte az állát, pontosan úgy, ahogy az édesanyja szokta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akár jól, akár rosszul, eldöntöttem. Nem kívánom, hogy érts egyet velem, de elvárom, hogy tiszteletben tartsd! Még valami: nagyon kérlek, maradjon köztünk a titkom, egyelőre. Még apának se mondd el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit ne mondjon el apádnak? - lépett a nappaliba az apja, nyomában Pan apjával, egy farkassal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Női dolgok - felelte a lány nyájasan, majd édesapjához lépett, és megpusziita. - Szia, apu! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Matthew finoman belecsípett a lánya orrába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindig megérzem, ha a nők a családban titkolóznak előttem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak semmi kukucskálás! - figyelmeztette Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Édesapja majdnem olyan folyékonyan olvasott mások gondolataiban, mint Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol vannak' a többiek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Apja, morcosan ugyan, de beletörődött, hogy még egy ideig türelemmel kell lennie. Megfogadta, ha nem vall színt előtte, méghozzá hamar, maga fog utánanézni a dolognak. Elvégre az édesapja, vagy mi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Douglas és Maureen a konyhában vitatkozik, ki és mit főzzön ebédre. Camilla épp most fosztja ki Padricket a kártyaasztalnál - vigyorgott Matthew komiszul. - Szegény fiú nagyon maga alatt van. Azzal vádolja Camillát, hogy megbűvölte a kártyákat… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na és? Tényleg megbűvölte? - kérdezte Bryna moso¬lyogva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen - bólintott Matthew. - A nővéred született szélhámos! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bryna csúfondáros pillantást vetett rá. - A bátyád pedig született vesztes! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana égnek emelte a tekintetét, és belékarolt a szüleibe. - Kész csoda, hogyan vagytok képesek együtt élni itt hatan úgy, hogy még egyikötökbe sem csapott bele a villám ... ! Gyertek, menjünk le, hátha sikerül még ennél is jobban felborzolnunk a kedélyeket! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganát semmi sem vidította fel jobban, mint egy közös étkezés a Donovan famíliával. Márpedig most épp erre volt a legnagyobb szüksége. Meghatottan figyelte a családi perpatvart, a testvérek és a házastársak közti finom csipkelődést - jobban érezte itt magát, mintha a cirkusz első sorában ült volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tudta persze, bármennyit veszekednek is, olyan elválaszthatatlanok egymástól, mint a nap meg a fény. Ő is közéjük tartozik, és mindig is közéjük fog tartozni, még ha hamarosan óhatatlanul ki is derül a titka. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem akarta rájuk zúdítani a bánatát - csak azért jött Írországba, hogy együtt lehessen velük egy kicsit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár az asszonyok és a férfiak is hármas ikrek voltak, nem sok hasonlóság mutatkozott a testvérek között. Édesapja magas termete, ezüstszürke haja, méltóságteljes tartása éles ellentétben állt Padrick zömök alkatával, kidolgozott izmaival és nyughatatlan természetével, ahogy állandóan valami kópéságon törte a fejét. Douglas majdnem kétméteresre nőtt, a haját simán hátrafésülte, és lófarokba fogta. Általában meglehetősen különc szokásokat vett fel - most éppen egy nagyítót viselt a nyakláncán, és azon át nézte a világot, amikor éppen kedve szottyant rá. Vadászsapkáját és a köpenyét is csak azért vette le, mert különben Camilla, a felesége nem ült volna vele egy asztalhoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hatuk közül a legfiatalabb, a vasakarattal megáldott Camilla rendkívül csinos volt, bár dundi, mint egy töltött galamb. Férje különcségén csak a sajátja tett túl. Ezen a reggelen például élénk narancsszínűre festette a haját, csigába göndörített fürtjei úgy álltak el a fejétől, mint a dugóhúzók. Hosszú sastollat viselt fülbevaló gyanánt. Maureen - a világ legérzékenyebb médiuma Morgana szerint - szerfelett tiszteletet parancsoló külsővel rendelkezett, de ha rájött, olyan harsányan nevetett, hogy beleremegtek a gerendák. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana derűs édesanyjával és méltóságteljes édesapjával együtt meglehetősen tarka társaságot alkottak. Boszorkány volt mindegyikük, jelenlétükben, civódásukat hallgatva a lány szíve önkéntelenül is megtelt szeretettel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A macskád már megint felmászott a függönyre a szobámban! - hadonászott Camilla a villájával Maureen felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagy ügy - vonta meg a vállát Maureen. - Nyilván egerekte vadászott... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Camilla rugószerű fürtjei megremegtek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon jól tudod, hogy egy fia egér sincs a házban! Douglas kivarázsolta mind. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sületlenség - morogta Matthew. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sületlenség?! - fújta fel magát Camilla férje védelmében. - Az egyetlen, ami sületlen, az a pite itt az asztalon! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem véletlenül, hiszen ezt is Doug csinálta - vigyorgott Padrick. - Bár én pont ilyen ropogósan szeretem az almát... - Ez egy új recept - nézett bele a nagyítójába Douglas, mint egy bagoly. - Egészségesebb. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami a macskát illeti - kötötte Camilla a macskát a karóhoz -, szerintem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A macska egészségesebb, mint a ló - segítette ki Padrick készségesen. - Nem igaz, oldalbordácskám? - kacsintott a feleségére vidáman. Maureen legalább ilyen vidám kuncogással válaszolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érdekli a cigányt, milyen egészséges a macska! - fortyant fel Camilla. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De drágám! - paskolta meg Douglas felesége húsos karját. - Nem nézhetjük tétlenül, ha egyszer beteg! Reenie majd főz neki gyógyteát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- NEM BETEG A MACSKA! - sipította Camilla. - Douglas, az isten szerelmére, már megint nem vagy képben! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi a szeme elé emelte a nagyítót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Milyen képben? - kérdezte meghökkenve. - Szívem, ha nem beteg a macska, fölösleges így felhúznod magad. Morgana, kislányom, miért nem eszed a pitét? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hogy enné, amikor állandóan nevetnie kell? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Isteni finom a pite, Douglas bácsi, csak későbbre tartogatom - felelte a lány, majd felállt, körbetáncolt az asztal körül, és sorra megpuszilta mindegyiküket. - Imádlak benneteket! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana - szólt utána Bryna, amikor a lány kipenderült az ajtón. - Hová mégy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sétálni, a partra. Későn jövök, ne várjatok rám! Douglas utána bámult a nagyítójával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeszélyes egy lány - jegyezte meg fontoskodva. Már majdnem befejezték az evést, ezért felkapta a vadászsapkáját az öléből, és a fejébe nyomta. - Nem gondoljátok?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash furán érezte magát - talán, mert nem aludt már két napja. Nyilván az is hozzájárult, hogy húsz órája utazott repülőn, vonaton, taxiban és ingabuszokon megállás nélkül. Először átrepült a nyugati partról a keleti partra, majd átszállt egy New York-i gépre. Hajnalban, az Atlanti-óceán felett szállva szerencsére tudott pihenni egy keveset. Dublinban felszállt az első dél felé tartó vonatra, és Waterfordba érve lázasan keresni kezdett egy autót, amelyet bérbe vehet vagy megvásárolhat, esetleg ellophat az utolsó pár tikkasztó mérföldre a Donovan kastélyig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igyekezett észben tartani, hogy itt az út bal, azaz ellenkező oldalán kell haladnia. Nem mintha bármit is számított volna ezen a hepehupás, tócsákkal teli földúton - már, ha útnak lehetett nevezni egyáltalán -, melybe mély árkot vájtak az autók kerekei. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ráadásul az autó, melyet ezerkétszáz dollárnak megfelelő összegért sóztak rá - ebből is látszik, milyen agyafúrt alkudozók az írek -, minden bukkanónál széteséssel fenyegetett. A. kipufogónak titulált rozsdás csődarabot már el is vesztette Valahol, ettől kezdve olyan éktelen hangerővel dübörgött tova hogy a halottakat is fellármázta a sírjukban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igaz, a tájnak megvolt a maga szépsége meg bája, sziklás dombjaival és buja zöld rétjeivel. Ha nem tartott volna attól hogy a célszalagot már csak kormánykerékkel a kezében, futva szeli át, kimondottan élvezte volna a kocsikázást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyugatra a Knockmealdown-hegység húzódott - onnan tudta, hogy a kereskedő, miután megvette tőle az autót, készségesen és meglehetősen terjengősen útba is igazította -, keletre a Szent György-csatorna. Állítólag még a délutáni tea, azaz öt óra előtt odaér. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Feltéve, hogy nem leli halálát egy tőzeglápon a délutáni tea, azaz öt óra előtt…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És mindennek Morgana az oka! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha élve megúszom ezt az utat - mormogta magában -, megölöm. Lassan - tette hozzá élvezettel -, hogy lássa, komolyan gondolom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány persze feltámad, mivel boszorkány. Ekkor elviszi valami sötét, csendes helyre, és szeretkezik vele egy héten át, megállás nélkül. Azután aludni fog egy héten át, megállás nélkül, majd felkel, és kezdi elölről az egészet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Feltéve, hogy megúszom élve ezt az utat, emlékeztette magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kocsi köhögött, pöfögött, és kirázta a csontjait. Azon tűnődött, vajon hány belső szerve mozdult el a helyéről. Fogcsikorgatva elmormolt néhány szitkot, majd hol hízelegve, hol fenyegetően megpróbálta rábeszélni az autót, hogy ezt az emelkedőt még bírja ki, legyen szíves. Kibírta. Mikor felért, tátva maradt a szája - csak bámult maga elé, majd beletaposott a fékbe, mellyel sikerült némiképp lelassítania a lefelé gurulást. Leért a domb aljára, és fittyet hányva a füstölgő motorháztetőnek meg az égett gumiszagnak, kiszállt a kocsiból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerűen nem tudott betelni a kastély látványával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A név ellenére nem igazán számított kastélyra, de ez itt felülmúlta minden várakozását, ahogy ott magasodott a sziklás szirtfal tetején, a háborgó tenger partján. Szürke kövei fényesen ragyogtak a napfényben az apró kvarc- és csillámkristályoknak köszönhetően. Tornyai merészen íveltek a gyöngyházfényű égbolt felé, a legmagasabbik tetején fehér zászló lobogott, a közepén Salamon pecsétjével. Elakadt a lélegzete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pislogott párat, nem álmodik-e, de a kastély maradt a helyén, és fenségesebben nézett ki, mint amilyeneket horrorfilmjeiben lehetett látni. Azon sem csodálkozott volna, ha páncélos lovagok viharzanak elő a felvonóhídján - te jó isten, tényleg van felvonóhídja! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elnevette magát - ilyen csak a mesékben létezik. Visszaült az autóba, és türelmetlenül rálépett a gázra. A kormány sajnos beragadt, ezért pillanatokon belül egy árokban kötött ki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Válogatott szitkok közepette kimászott a kocsi maradványaiból, és dühében belerúgott egy isteneset. A rozsdás lökhárító engedelmesen le is pottyant. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hunyorogva felmérte a távolságot a kastélyig. Pompás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezek szerint jó hárommérföldes gyalogtúrával kell megkoronáznia kis kirándulását... Lemondóan kiráncigálta katonai vászonzsákját a hátsó ülésről, és útnak indult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor egy fehér ló vágtatott felé a felvonóhídról, megcsípte magát, nem álmodik-e. Bár a lovas nem viselt páncélt, tiszteletet parancsoló jelenségnek tűnt: magas, szikár férfi, ezüstszürke hajjal. Azon már meg sem lepődött, hogy egy sólyom kapaszkodik hosszú bőrkesztyűjébe a bal kezén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Matthew megnézte magának a felfelé vánszorgó férfit, és megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szánalmas, Odüsszeusz, szánalmas! Fél fogadra sem len, ne elég ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A sólyom egyetértően pislantott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem nyújtott valami bizalomgerjesztő látványt kócos hajával, borostás arcával, vizenyős tekintetével. Homlokán hatalmas púp nőtt, és vér csurgott alá a halántékáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mivel Matthew látta, ahogy ez a félnótás az árokba hajt, kötelességének érezte segíteni neki. Odalovagolt hozzá, és büszkén lepillantott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eltévedt, fiam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, a kastélyba igyekszem - mutatott Nash a férfi háta mögé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Matthew összevonta a szemöldökét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A Donovan kastélyba? Nem mondták önnek, hogy ezt a helyet boszorkányok lakják? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem. Épp ezért jöttem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Matthew kihúzta magát, és igyekezett felülemelkedni első benyomásán. Igaz, kissé ágrólszakadt a fickó, de nem csavargó. A szeme vizenyős a fáradtságtól, de acélos határozottság csillog benne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remélem, nem veszi sértésnek - folytatta Matthew -, de ha jól látom, nincs olyan állapotban, hogy megküzdhetne velük ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak az egyikkel van dolgom - sziszegte Nash. - Remélem, e1bírok vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hm. Tudja, hogy vérzik? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash óvatosan a halántékához nyúlt, majd undorodó pillantást vetett véres ujjaira. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jellemző. Nyilván megátkozta a kocsimat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kiről beszél? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morganáról. Morgana Donovanről - felelte Nash, és beletörölte a kezét amúgy is piszkos farmerjába. - Hosszú utat tettem meg, hogy a kezem közé kaparinthassam... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak lassan a testtel! - figyelmeztette Matthew jóindulatúan. - Morgana a lányom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash fáradtan, fájdalmasan felsóhajtott, és a férfi palaszürke szemébe nézett. Megfogadta, még ha svábbogárrá változtatja is és rátipor, akkor sem enged a negyvennyolcból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nevem Kirkland, Mr. Donovan. A lányáért jöttem. Többet nem mondhatok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valóban? - mosolyodott el Matthew, majd derűsen oldalra biccentette a fejét. - Nos, ha így áll a dolog, másszon fel mögém! Majd meglátom, mit tehetünk önért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elröptette a sólymot, és Nash felé nyújtotta kesztyűs kezét. - Örvendek a szerencsének, Mr. Kirkland. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hasonlóképpen - felelte Nash, és nagyot nyögve felkászálódott a férfi mögé a lóra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lóháton sokkal hamarabb a kastély hoz értek, mint gyalog - különösen, miután Matthew vágtába kezdett. Amikor beszáguldottak a felvonóhídon, egy magas, sötét hajú asszony sietett elébük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash fogcsikorgatva lepattant a nyeregből, és a nő felé indult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Beszédem van veled, szépségem! Kezdjük azzal, hogy levágattad a hajad! Mit képzelsz, mi ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hirtelen elhallgatott, és csak bámult a rezzenéstelen tekintetű asszonyra, aki szemmel láthatóan jól szórakozott rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon sajnálom. Összetévesztettem valakivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindenesetre hízelgő - mosolygott rá Bryna, majd nevetve a férje felé fordult. - Kit hoztál nekem, Matthew? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez a fiatalember nem messze a kastélytói az árokba szaladt a kocsijával. Mint kiderült, Morganát keresi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bryna összehúzta a szemét, és tett egy lépést Nash felé. - Csakugyan? A lányomhoz jött? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ... igen, asszonyom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bryna ajka mosolyra húzódott. - Boldogtalanná tette magát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Illetve, nem - helyesbített Nash gyorsan, majd megint felsóhajtott. - Csak magamnak köszönhetem, ami történt. Kérem, árulja el, itt van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kerüljön beljebb! - ragadta meg az asszonya férfi karját gyengéden. - Előbb megtisztítom a sebét, utána találkozhat vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérem, nem lehetne ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nagyot nyelt az ajtóból rámeredő hatalmas szem láttán. Douglas leengedte a nagyítót, és kilépett az árnyékból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát ez meg ki az ördög? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana barátja - felelte Bryna, majd betessékelte Nasht az ajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy. Szeszélyes egy lány - bólintott Douglas, és szívélyesen hátba veregette a férfit. -Jó, ha tudja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hagyta, hogy a csípős, viharos szél az arcába csapjon, és bebújjon vastag pulóvere alá. Olyan frissnek érezte, olyan gyógyítónak ... Még pár nap, és készen áll, hogy hazatérjen, hogy szembenézzen bármivel, ami otthon vár rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Halkan sóhajtott, majd leült egy sziklára. Most, hogy egyedül volt ezen a csodálatos helyen, és nap mint nap faggathatta a szívét, már tudta: soha nem gyógyul be a seb, amelyet Nash ejtett rajta. Soha nem lesz egész, egészséges többé. Felneveli a babát jólétben, szeretetben - elég erős és büszke hozzá. De valami, pontosabban valaki mindig hiányozni fog az életéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A könnyeken meg az önsajnálaton túljutott már. Írország megvigasztalta. Ide kellett jönnie, és végigsétálni az oly jól ismert tengerparton, hogy átélhesse, semmi nem tart örökké, bármily fájdalmas legyen is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán csak a szerelem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felállt, továbbindult, és figyelte, hogyan porlanak apró cseppekké a hullámok a sziklákon. Feltesz majd egy teát, belenéz Camilla tarotkártyáiba, vagy meghallgatja Padrick hosszú, alaposan ki színezett történeteinek egyikét. Utána pedig bevallja nekik, amit talán már első nap be kellett volna vallania: hogy gyereket vár. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tudta, a család, mint mindig, melléje áll majd. Szomorúság töltötte el arra a gondolatra, hogy Nash soha nem tapasztalhatta meg ezt az érzést. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még azelőtt megsejtette a férfi jelenlétét, hogy meglátta volna. Képtelenség, intette le magát. Nyilván zaklatott idegei űznek tréfát vele, bosszúból, amiért ilyen erősnek és bátornak tetteti magát. Nagyon lassan, torkában dobogó szívvel, megfordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash hosszú, sietős léptekkel tartott felé. A vízcseppekké robbanó hullámok teljesen eláztatták a haját, és fényesen csillogtak az arcán. Kétnapos borosta volt az állán, meg egy gondos, hófehér kötés a homlokán. Olyan tűz lobogott a szemében, hogy Morgana ijedten összerezzent, és védekezően hátralépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megtorpant, majd fürkésző pillantást vetett a lányra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az a tekintet. ... Nem, most nem csillogtak könnyek a szemében, melyektől majd megszakadt a szíve a múltkor. Mégis, észrevett benne valami különös villanást - mintha félne tőle. Mennyivel könnyebb dolga lenne, ha foggal-körömmel nekiesne, szidná, szapulná, veszekedne vele! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány lopva a hasára tette a kezét, mintegy rejtegetve a titkot, melyet magában hordozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi történt veled? Megsérültél? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan - nyúlt a kötéshez Nash -, semmiség. Csak szétesett alattam egy autó. Édesanyád rendbe tette. Mármint a fejemet, nem a kocsit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Anya? - csillant fel Morgana szeme, és a kastély felé pillantott. - Találkoztál anyával? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindenkivel találkoztam - bólintott a férfi, és elmosolyodott. - Szép kis társaság, mondhatom ... Árokba hajtottam pár mérfölddel a kastély előtt. Ekkor találkoztam édesapáddal - vetett jelentőségteljes pillantást a lányra. Tudta, csak fecseg összevissza, de képtelen volt abbahagyni. - Felvitt hozzátok lóháton. Utána betessékeltek a konyhába, teáztunk, és ... Az ördögbe is, nem jöttem rá, hol vagy, Morgana, pedig sejthettem volna! Mesélted, hogy mikor Írországba jössz, mindig lemégy sétálni a tengerpartra. Tudhattam volna... ezt is, és még annyi minden mást is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nekitámaszkodott a sziklának, hogy megőrizze az egyensúlyát. Félt, sőt rettegett, hogy méltóságteljesnek legkevésbé sem nevezhető módon a férfi karjába veti magát, vagy ájultan esik össze a lába előtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hosszú utat tettél meg - bökte ki nagy nehezen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már korábban is ideértem volna, de ... istenem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash látta, hogy Morgana elszédül - össze is esett volna, de szerencsére sikerült idejében elkapnia. Ijesztően törékenynek érezte a lányt a karjában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganában azonban még maradt annyi erő, hogy ellökje magától. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash eleresztette a kérést a füle mellett; átölelte a lányt, és a hajába temette az arcát. Úgy szívta magába az illatát, mint a levegőt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy percet adj! Utána ellökhetsz, ha akarsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megrázta a fejét, de hűtlen karja megtagadta az engedelmességet, és szorosan a férfi köré fonódott. Sóhajtott - nem tiltakozásképpen, hanem melegen üdvözölve Nash ajkát, mely mohón az övére forrt. A férfi úgy merült el benne, mint sivatagi vándor az oázis tiszta, hűvös tavában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne szólj semmit! - kérte Nash, miközben csókokkal borította a lány arcát. - Előbb hallgass meg! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana felidézte magában legutóbbi beszélgetésüket; elhúzódott, és megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Képtelen lennék még egyszer, Nash ... Ne tedd ezt velem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Várj! - ragadta meg a férfi a lány csuklóját, és a szemébe nézett. Ugyanaz a tüzes akarat égett a tekintetében, mint amely elhozta idáig. - Elég a falakból, Morgana! Az enyémből is. Ígérd meg, hogy nem zársz el többé magadtól! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány próbált ellentmondani neki, de a szemében égő tűzzel szemben nem volt hatalma. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ígérem - sóhajtotta. - Szeretnék leülni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash bólintott, és elengedte Morganát. Talán jobb is, ha nem érnek egymáshoz, míg nem tisztázzák ezt a zűrzavart, amivé a kapcsolatuk vált, éppen neki köszönhetően. A lány leült a sziklára, összefonta a karját az ölében, és büszkén felemelte az állát. Átkozott büszkeség! Csoda, hogy a férfi idefelé jövet megfogadta, kitekeri a nyakát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, hibát követtem el - kezdte ennek ellenére bűnbánó hangon. - Ettől azonban még nem kellett volna, sőt, nem lett volna szabad elmenekülnöd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - nézett rá Morgana izzó, elkerekedett szemmel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól hallottad - bólintott Nash. - Lehet, hogy ostobán viselkedtem, és fájdalmat okoztam neked, de az semmi ahhoz képest, hogy nem találtalak otthon, amikor észhez tértem, és kerestelek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval én vagyok az oka mindennek, ugye? - kérdezte a lány csípősen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Annak, hogy az elmúlt hónapban teljesen elvesztettem a fejem, igen - vágott vissza a férfi. - Minden másban azonban... én vagyok a ludas - ismerte el, és önkéntelenül megsimogatta Morgana arcát. - Sajnálom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány félrenézett, nehogy sírva fakadjon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudnom kell, pontosan tudnom, miért kérsz bocsánatot! -követelte Nashtől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sejtettem, hogy meg kell alázkodnom előtted - sóhajtott a férfi fáradtan. - Rendben. Bocsáss meg mindazért az ostobaságért, amelyet mondtam vagy elkövettem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana halványan elmosolyodott. - Mindenért? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elvesztette a béketűrését, és talpra rántotta a lányt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézz rám! Azt akarom, hogy nézz a szemembe, amikor bevallom, szerelmes vagyok beléd, és ennek semmi köze bűbájhoz, varázslathoz, és soha nem is volt! Szeretlek azért, aki vagy, és úgy, ahogyan vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Morgana behunyta a szemét, végigfutott a hideg a férfi hátán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne zárj ki az életedből, kérlek! Tudom, én ezt tettem veled ... Elismerem, hibát követtem el. Pokolian megijedtem. Bocsáss meg, Morgana! - kérlelte a lányt, és két kezébe fogta az arcát. - Nyisd ki a szemed, légy szíves, nézz rám! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány engedelmeskedett. Nash megkönnyebbülten felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még soha nem kerültem hasonló helyzetbe - kezdte Óvatosan. - Nem kértem bocsánatot nőtől azért, amit mondtam. Most megteszem. Magyarázgathatnám hosszasan, hogy nem gondoltam komolyan, és csak azért bukott ki belőlem, mert tudat alatt el akartalak taszítani magamtól, de ez nem lényeges. Egyedül az a fontos, hogy megbántam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megértem, hogy féltél - bólintott Morgana, és gyengéden a férfi csuklójára tette a kezét. - Megbocsátok, mert tanultál belőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak ennyi? - kérdezte Nash meglepetten, és megcsókolta a lány arcát. - Nem is változtatsz, mondjuk, lepényhallá három-négy évre? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az első veszekedés után még nem - mosolygott rá Morgana. Bízott benne, képesek lesznek könnyed, barátságos hangnemben folytatni a társalgást. - Hosszú utat tettél meg, biztosan fáradt vagy. Menjünk vissza a házba! Erősödik a szél, és különben is, mindjárt itt a délutáni tea ideje. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana - ölelte magához a férfi szorosan. - Te vagy az első nő életemben, akinek szerelmet vallottam. Nem ment könnyen, de ... talán egyre könnyebb lesz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ismét félrenézett - édesanyja már tudta volna, hogy menekül, Nash azonban visszautasításnak vette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt mondtad, te is szeretsz - jegyezte meg számon kérő hangon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így volt - bólintott Morgana, majd csúfondárosan a férfi szemébe nézett. - És most is így van ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash a hosszú fekete hajzuhatagba fúrta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó hallani - sóhajtotta megnyugodva. - Szeretsz valakit, és ő viszontszeret: ez a legjobb érzés a világon... Erre már lehet építeni. Tudom, nem vagyok egy főnyeremény, és ahogy magamat ismerem, nyilván össze fogom kuszálni a dolgokat rendesen. Nem szoktam hozzá, hogy van valakim, akire mindig számíthatok, és ő is számíthat rám, de ... megteszek minden tőlem telhetőt. Ígérem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány értetlenkedve vonta fel a szemöldökét. - Mégis, miről beszélsz? - kérdezte halkan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi zavartan ellépett, és zsebre dugta a kezét. - Tudod, ez afféle ... házassági ajánlat akart lenni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Afféle? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyere hozzám feleségül! Nem tudom, ez-e a megfelelő hely és idő. Ha azt szeretnéd, előbb rendezzem be a színpadot, boruljak térdre előtted, zsebemben a gyűrűvel, úgy lesz. Nem hittem volna, hogy ez valaha is megtörténik velem, de ... szeretlek. Bármire hajlandó lennék, hogy bebizonyítsam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs szükségem színpadra, Nash, de ez akkor sem ilyen egyszerű. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi keze ökölbe szorult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval nem akarsz hozzám jönni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, dehogynem. Szeretnék együtt élni veled, nagyon is. Azonban ha összeházasodunk, tudnod kell, nemcsak engem veszel el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash egy pillanatig nem értette a dolgot, de azután szélesen elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á, a családodra gondolsz, és a Donovan... örökségre, ugye? Szépségem, te vagy álmaim asszonya, sőt! Az, hogy a nő, akit szeretek, mellesleg boszorkány is, csak hab a tortán! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana meghatottan a férfi arcához emelte a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash, annyira szeretlek ... már régóta el akartam mondani. - A férfi szemébe nézett. - Gyermeket várok. Tőled. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi arca fal fehérré vált. - Tessék? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány a jelekből úgy ítélte, szükségtelen elismételnie a mondottakat. Nash hátratántorodott, és lehuppant a sziklára, ahol ő ült korábban. Jó ideig csak bámult maga elé, és igyekezett levegőhöz jutni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kisbabát? Te ... várandós vagy? Szülni fogsz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana, látszólag nyugodtan, bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. - Egy percig nem szólt, várta, hogy a férfi mondjon valamit, de Nash csak hallgatott. Összeszedte a bátorságát, és folytatta. - Tudom, nem szeretnél családot, és én nem is ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt akartad mondani aznap - vágott közbe a férfi rekedten. Nyelnie kellett, hogy hangját ne nyomja el a szél meg a tenger. - Ezért jöttél el hozzám ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash felállt, és reszketeg léptekkel a vízhez sétált. Emlékezetébe idézte, hogyan nézett rá a lány akkor, és hogy Ő, ennek ellenére, miket vágott a fejéhez. Soha nem fogja elfelejteni, mekkorát hibázott aznap. Csoda, hogy Morgana otthagyta, és megtartotta a titkát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszed, nem akarom a babát? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megértem, ha nem - suttogta a lány, és beharapta a szája szélét. - Egyikünk sem számított erre, még én sem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát - lépett hozzá Nash vadul villogó tekintette!. - Különösen nem veled. Mikorra várod? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana összefonta az ujjait a hasán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Karácsony előtt pár nappa!. A tavaszi napéjegyenlőség éjszakáján fogant. Az erdőben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Karácsonyra - ismételte a férfi. Eszébe jutott a piros bicikli, a süteményillat, a sok-sok nevetés és a család, mely fél évre magához fogadta. Most saját családja lehet. A lány olyasmit ajánl neki, amiben csak egy villanásnyi időre lehetett része, és amire már régóta vágyott titokban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt mondtad, szabad vagyok - kezdte óvatosan. - Tőled és mindattól, ami a kapcsolatunkból származhatott. A gyerekre céloztál.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana szeme elsötétült, a hangja erőteljesen, büszkén csengett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretni fogom, és úgy bánok majd vele, hogy tudja: ő az ég ajándéka, nem egy sajnálatos ballépés eredménye. Inkább felnevelem egyedül, mint hogy egy pillanatig is azt érezze, terhes a jelenléte bárki számára is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem hitte volna, hogy meg tud szólalni egyáltalán, de mikor sikerült, szavai egyenesen a szívéből szóltak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretnék a babának apja, neked pedig férjed lenni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szeme könnybe lábadt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak kérned kell ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi óvatosan Morgana hasára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Adjatok nekem még egy esélyt! - kérte mindkettejüket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már régóta várunk rád - mosolygott a lány, és meghatottan hagyta, hogy Nash szájon csókolja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Apa vagyok - ízlelgette a szót a férfi lassan, óvatosan, majd felnevetett, és a karjába kapta Morganát. - Lesz egy kisbabánk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány puhán a nyaka köré fonta a karját. - Így van, így ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy család vagyunk! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így van, így ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csókolóztak megint, majd Nash, a karjában Morganával, elindult a parton. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha jó munkát végzünk az elsővel, összehozhatunk pár kistestvért is neki, mit gondolsz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A számból vetted ki a szót. Különben hová viszel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vissza a házba, és ágyba duglak. Azután melléd bújok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mertem remélni ... ettől még nem kell cipelned. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem! Gyereket vársz, az én gyerekemet. Már látom is magam előtt. .. Belső kameraállás, nappal. Napsütötte szoba, világoskék falakkal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sárga. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó, akkor ragyogó, sárga falakkal. Az ablak alatt régimódi bölcső ring, felette olyan vicces pörgettyűk lógnak, tudod. Gügyögő nevetés hallatszik, és egy apró, húsos kis kar felnyúl, hogy megragadja az egyik pörg ... - Hirtelen elhallgatott, és a lányra nézett. - Ó, istenem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi baj van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ö is ... Mondd, mennyi az esélye annak, hogy a baba örökölni fogja a ... képességeidet? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana mosolyogva az ujja köré csavarta a férfi egyik tincsét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy érted, mennyi az esélye, hogy boszorkány lesz? Szinte biztos. Tudod, a Donovan-gének nagyon erősek... Nash arcához dörgölte az orrát, és elnevette magát. - De a szeme egész biztosan a tiéd lesz ... a kislányunknak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi büszkén kihúzta magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Előhang </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian tisztán látónak született. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már kisfiú korában maradéktalanul rendelkezett ezzel a természetfeletti képességgel - senkinek sem kellett elmagyaráznia, milyen vér csörgedezik az ereiben, miért lett az, aki. Azt is pontosan tudta, hogy ez a képesség csak igen keveseknek adatik meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látomásai mindig lenyűgözték, ha nem is volt éppen mindegyik kellemes. Élete természetes velejárójának tekintette őket már totyogós babaként, ugyanúgy, ahogy az evést vagy a napkeltét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Édesanyja gyakran lekuporodott mellé a szőnyegre, és megvárta, míg találkozik a pillantásuk. Szemében - a szeretet mellett - a remény tükröződött, hogy fia nem utasítja el magától az isteni adományt, de nem is roppan össze a terhe alatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tudta jól, a látás egyszerre átok és áldás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ki vagy te? - hallotta a kisfiú édesanyja gondolatait olyan tisztán, mintha hangosan mondta volna. Kivé leszel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Erre a kérdésre egyelőre sem belül, sem kívül nem talált választ. Már akkor megértette, sokkal könnyebb belelátni másokba, mint önmagába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Teltek az évek. Különleges képessége cseppet sem akadályozta abban, hogy a legválogatottabb csínytevésekkel borsot törjön unokanővérei orra alá. Kisfiúként persze gyakran megpróbált visszaélni a hatalmával, és gondosan lefátyolozott titkokat is kifürkészett, de ettől még ugyanúgy örömét lelte a fagylaltban vagy a vasárnap reggeli rajzfilmekben, mint minden gyerek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látnoki képességét leszámítva teljesen átlagos, élénk, csintalan kölyök volt, sziporkázóan furfangos észjárással, megkapóan helyes arccal, átható tekintetű, szürkéskék szemmel és könnyen mosolyra húzódó, telt ajakkal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Átment a férfivá érés minden egyes szakaszán, mint bárki más. Lehorzsolta a térdét, eltörte pár csontját, lázadó kamaszként meg akarta váltani a világot, és majd kiugrott a szíve a helyéből, mikor egy csinos lány rámosolygott. Amikor nagykorú lett, elköltözött szüleitől, és megteremtette saját otthonát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látnoki képessége egyre erősödött az évek során. Elégedett volt az életével, úgy érezte, ura sorsának, önmagának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Soha semmi nehézséget nem okozott elfogadnia, hogy boszorkány. </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-11683554162611379932010-11-03T11:14:00.000-07:002010-11-03T11:18:06.358-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 5. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">9. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az élet szép, gondolta Nash. Azzal töltötte a napjait, amit igazán szeretett, ráadásul busásan megfizették érte. Soha nem volt komolyabb baja az egészségével, a saját házában lakott, a neve pedig jól csengett a szakmájában. A hab a tortán, hogy egy káprázatos nő a szeretője, aki nemcsak lélegzetelállítóan vonzó, de - erre az elmúlt hetekben jött rá - a legjobb barátja is egyben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hosszú évek tapasztalata megtanította neki, hogy az a Szerető, akiben ágyon kívül nem lel örömet, kielégítheti a testét, de szelleme továbbra is éhezni fog mellette. Morganával tudott együtt nevetni, beszélgetni, vitatkozni és szeretkezni úgy, hogy mindvégig olyan meleg bensőségesség járta át a lelkét, amilyet még életében nem tapasztalt. Olyan meleg bensőségesség, amelyről nem hitte korábban, hogy szüksége lehet rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Együtt töltött óráik során néha sikerült megfeledkeznie arról, hogy Morgana több egy gyönyörű lánynál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Épp befejezte szokásos fekvőtámaszadagját, amellyel heti három alkalommal gyötörte magát, és emlékezetébe idézte az elmúlt pár nap képeit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kényelmesen felkocsikáztak a Big Sur-i kilátóhoz, és hosszasan gyönyörködtek a lélegzetelállító szépségű hegyekben, sziklákban meg az óceánban. Morgana fényképezett, a férfi pedig videokamerával készített felvételeket - mint a többi turista. Lopva, amikor a lány nem nézett oda, felvett pár kavicsot, és a zsebébe süllyesztette emlékül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Engedelmesen kísérgette Morganát Carmelben, amikor a lánynak kedve szottyant egy kis vásárlásra, és engedelmesen cipelte a rengeteg csomagot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy hangulatos kis kávézó teraszán ebédeltek, körös-körül színpompás tavaszi virágok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Számtalanszor lementek késő délután a partra piknikezni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Evés után Morgana háttal nekidőlt, ő pedig átkarolta, és csak ücsörögtek, míg a nap vöröslő gömbje tüzesre nem festette az ég alját, és alá nem bukott az indigókék hullámokba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csendes csókok a félhomályban. Könnyed nevetés. Bensőséges pillantások a tömegben. Olyan volt, mintha udvarolna neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash morgott egyet-kettőt, és engedélyezett egy kis pihenőt a karjának. Még hogy udvarolok neki... ! Badarság, nyugtatta meg magát, miközben a hátára gördült. Egyszerűen élvezik egymás társaságát. Igaz, jobb vele, mint eddig bárkivel, de ettől még nem udvarol neki. Az udvarlás sajnos gyakran házasságba torkollik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Házasság, na persze - már régen eldöntötte, hogy nem kér belőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felállt, és nyújtani kezdte az elmúlt fél órában komoly erőfeszítésnek kitett izmait. A kétely észrevétlenül belopakodott a gondolatai közé - vajon tett-e, mondott-e olyasmit, amiből a lány arra következtethet, hogy a kapcsolatuk esetleg... nos, törvényesen is állandósulhat? Dee Dee-vel jó előre megbeszélte a játékszabályokat, a lány szó nélkül bele is ment - de, mint később kiderült, végig abban reménykedett, hogy a férfi idővel megváltoztatja az álláspontját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganával nem beszélt meg semmit - túlságosan el volt foglalva a meghódításával ahhoz, hogy előrelátóan, gyakorlatiasan tudjon viselkedni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Semmi esetre sem akarta megsérteni a lányt, ahhoz túl sokat jelentett a számára. Morgana olyan ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lassan a testtel, Kirkland! - figyelmeztette magát kelletlenül. Csak mert fontos neki, és nincs olyan óra, amikor ne gondolna rá, még nem fogja bemagyarázni magának, hogy szerelmes. A szerelemnek megvan ugyanaz a rossz szokása, mint az udvarlásnak: gyakran házassággá fajul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összevonta a szemöldökét, és csak állt a súlyzókkal és fekvőpadokkal berendezett edzőszobája közepén merengve. Végiggördült egy izzadságcsepp az arcán, de ő észre sem vette olyan elmélyülten próbálta kifürkészni, mi lakik a szívében: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igen, Morgana valóban sokat jelent a számára, talán többet, mint bárki életében - de innen még igen messze van az ásó, kapa, nagyharang és a meghitt családi fészek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megdörgölte a szíve tájékát, mintegy felkészülésképpen egy még mélyebb önvizsgálatra. Miért gondol a lányra ilyen sokat? Még egy nő sem férkőzött be a mindennapjaiba ennyire. Akadtak pillanatok, amikor félbeszakította teendőit, csak hogy eltűnődjön, vajon Morgana mit csinál éppen? Odáig jutott, hogy már csak akkor aludt jól, ha a lány mellette feküdt. Ha arra ébredt reggel, hogy Morgana nincs az ágyában, szűnni nem akaró csalódottsággal kezdődött a napja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem túl jó jel, gondolta, miközben megtörölte az arcát a törülközővel. Már sokkal korábban fel kellett volna figyelnie rá. Hogyhogy nem szólalt meg a fejében a vészcsengő? Hogy-hogy nem suttogta belül az a csendes kis hang: itt az ideje visszavonulót fújni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ö csak menetelt előre sebesen, gondolkodás nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még semmi nincs veszve, nyugtatta meg magát. Nem lépett át a láthatatlan határvonalon - nem, Nash Kirklandet nem olyan fából faragták. Vett egy mély lélegzetet, és félrehajította a törülközőt. Bizonyára az újdonság varázsa szédítette meg ennyire - hamarosan azonban halványulni kezdenek ezek a bensőséges érzések, melyeket a lány keltett életre benne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elindult a fürdőszobába zuhanyozni, és azzal vigasztalta magát, amivel a legtöbb függőségben szenvedő: még ura a helyzetnek. Bármikor visszakozhat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis az elméje újra meg újra visszatért ugyanehhez a témához. Lehet, hogy ő jól érzi magát úgy, ahogy van, de mi a helyzet Morganával? Talán ő sokkal komolyabban veszi a kapcsolatukat. Ha csak annyira van oda érte, mint ő, már rég azon ábrándozhat, hogy... ki tudja. Élet a kertvárosban, monogramos törülközők, fűnyíró. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Arcába csapott a hideg víz - ekkor vette csak észre, hogy vigyorog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És még azt mondta a lánynak, nem elfogult egyik nem javára sem ... eközben azon aggódik, Morgana már házasságról meg családról álmodozik. Csak, mert nő. Nevetséges. Nyilván ugyanannyira nem áll szándékában megtenni ezt a lépést, mint neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, amikor a zuhany alá tartotta a fejét, önkéntelenül is elképzelte, milyen lenne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Belső kameraállás, nappal van. A szobában gyerekjátékok szerteszét, kibuggyan a szennyes a műanyag kosárból, hegyként magasodnak a mosatlan edények. A szoba közepén álló járókában egy totyogós baba, süvölt. Hősünk belép, kezében duzzadó aktatáska. Sötét öltöny van rajta, fojtogatóan szorosra kötött nyakkendő. Arckifejezése kissé elcsigázott - számos nehézséggel kellett megbirkóznia a munkahelyén, és tudja, itthon is vár rá jó néhány.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szervusz, szívem! - köszön, miközben próbál jókedvet erőltetni magára. - Megjöttem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A baba felordít, vadul ráncigálja ketrecét. Hősünk lemondóan félreteszi az aktatáskát, és felveszi óbégató gyermekét, kissé ereszt a teli pelus. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már megint késtél! - rivall rá a felesége. Haja ziláltan lengi körül zord, dühös arcát. Ócska fürdőköpeny van rajta, és bolyhos mamusz. Miközben hősünk játékosan feldobálja a pisis, üvöltő gyereket, felesége csípőre tett kézzel fejéhez Vágja minden hibáját, vessző gyanánt olyan megjegyzéseket téve hogy a mosógép túlfolyik, a mosogató eldugult, ő pedig állapotos - újra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már épp kezdett enyhülni Nash lelkiismeret-furdalása, amikor elsötétült a kép, és egy új jelenet vette kezdetét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hősünk egy csokor tulipánnal érkezik haza, a levegő a tenger sós illatától terhes. Mosolyog, mert élvezi a munkáját, és mert pillanatokon belül újra láthatja szeretteit. Elindul felfelé az ösvényen, és alighogy rálép a lépcsőkre, már nyílik is a bejárati ajtó. Felesége rámosolyog, haja egyszerű lófarokba fogva. Cserfes, csinos csöppség csücsül a csípőjén, gyöngyözve felkacag, és felé nyújtja dundi karját. Megöleli a babapúdertől és az édesanyja parfümjétől illatos babát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hiányoztál - mosolyog rá a nő, és csók reményében hozzáhajol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash kinyitotta a szemét, erőteljes csuklómozdulattal elzárta a csapot, és kirázta a vizet a hajából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hát ezt megkapta! Igaz, képzelete gúnyt űzött belőle, de ö ettől még továbbra is ura a helyzetnek és önmagának, teljes mértékben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor kilépett a fürdőszobából, legelőször is az jutott eszébe, vajon Morgana mikor ér már haza ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány sportosan rálépett a gázpedálra, és csikorogva vette be a kanyart. Klassz volt, sőt, egyenesen mesés száguldozni a fák szegélyezte úton, lehúzott ablakokkal, a sós illatú szélben lobogó hajjal. A legmesésebbnek azonban mégis az tűnt, hogy perceken belül találkozik valakivel, aki megváltoztatta az életét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nélküle is elégedetten élt idáig, és talán így is maradt volna akkor is, ha nem találkozik vele. De találkozott - és most már semmi, de semmi sem ugyanaz, és nem is lesz soha, mint annak előtte volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azon tűnődött, vajon a férfi tudja-e, milyen sokat jelent neki, hogy elfogadja őt annak, aki. Talán fogalma sincs - mint ahogy ő sem tudta eddig, milyen jó érzés elfogadva lenni. Nash szerencsére rendelkezett azzal a jó tulajdonsággal, hogy több szemszögből is megvizsgálta a dolgokat, így könnyebben fedezte fel a bennük rejlő humort. Morganának is időnként olyan érzése támadt, a férfi számára az ő ... képességei csupán arra valók, hogy tükröt tartson a tudomány elé, és rámutasson nevetséges hiányosságaira. Ebben bizonyos értelemben igaza is volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A legfontosabb mégis az, hogy Nash ismeri őt - és szereti úgy, ahogy van. Nem tekinti szörnyszülöttnek, akinek bármelyik pillanatban még egy feje nőhet. Nőnek tekinti - méghozzá, vonzó nőnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Meglepően könnyen szeretett bele a férfiba. Bár sohasem tartotta magát romantikus alkatnak, egyszeriben értékelni kezdte a szerelmes regényeket, dalokat, verseket - mindent, ami a szív szeszélyeiről szól. Tudta, a szerelem nem vakká, éppen ellenkezőleg, látóvá tesz - a levegő tisztábbá, a virágok illatosabbá válnak tőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Behunyta a szemét egy pillanatra, és azt kívánta, teremjen egy rózsa kormányt szorongató kezében. Amikor megérezte a bájos, még zárt bimbó átható illatát, elmosolyodott. Számára most épp ilyennek tűnt a világ is - mint egy rózsabimbó, mely épp most készül kibontani szirmait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kissé elpirult bolondos gondolatai miatt. Nem szokott ilyen szédült, ilyen kerge lenni. Akárhogy is, a gondolatai az övék, csak az övék - míg meg nem osztja őket valaki mással. Márpedig, ami Nasht illeti, előbb-utóbb sort kell kerítenie rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tudta biztosan, meddig maradhat a kapcsolatuk ilyen szabad, ilyen kötetlen, egyelőre azonban csodás volt csak hagyni a dolgokat, hogy menjenek a maguk útján, és figyelni, hogyan parázslanak az érzések a szívében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mosolyogva hajtott be a férfi autófeljáróján. Lesz néhány meglepetése a számára, kezdve a tervvel, amit e balzsamos szombat estére kigondolt. Miközben az anyósülésen fekvő táska felé nyúlt, Pan a vállára hajtotta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugi, egy perc, és már mehetsz is! Luna majd körbevezet. A macska szúrós pillantást vetett az ebre a hátsó ülésről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon ajánlom, jól viseljétek magatokat, különben hazaviszlek benneteket, és kettesben töltitek a hétvégét! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor kilépett az autóból, hirtelen átsuhant valami az elméjén, mint ahogy váratlanul fellebben a függöny, és egy pillanatra láthatóvá válik, mi van az ablak túloldalán. Megmerevedett, kezét továbbra is az autó kilincsén nyugtatva, és próbálta megfejteni, miről suttognak a hangok. A szél felerősödött, a levegő sűrűbbé vált, és egy felhő úszott a nap elé. Egy csapásra elmúlt fesztelen, oldott hangulata, mintha a napfényről a félhomályba lépett volna, a félhomályba, ahol megoldatlan rejtélyek várnak rá. Próbálta még egyszer fel. lebbenteni a függönyt, de az súlyosan csüggött alá - be kellett érnie a futó, villanásszerű utalással. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor újra kisütött a nap, és a suttogást felváltotta a szikláknak csapódó hullámok morajlása. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár nem volt látnok, mint Sebastian, és Anastasia beleérző képessége is messze felülmúlta az övét, megértette az üzenetet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hamarosan megváltoznak a dolgok - és nem valószínű, hogy bármit is tehet ez ellen. Pedig szeretne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lerázta magáról a nyomasztó képeket, majd az ajtó felé indult. A jövő még nincs megírva, vigasztalta magát. Amit tudni lehet, az mindig csak a legvalószínűbb szál a szőttesben. Ha elég erősen akarja, talán más irányt vehet a holnap - márpedig Nash megér ennyit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi szélesre tárta az ajtót, még mielőtt Morgana a kilincs felé nyúlhatott volna. Zsebre dugta a kezét, és melegen rámosolygott a lányra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv, szépségem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! - mosolygott vissza rá Morgana. A táskáját a hóna alá szorítottá, a virágot tartó kezével pedig átkarolta Nasht a nyakánál, és megcsókolta. - Na, hogy érzem magam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lássuk csak! - vágott a férfi töprengő arcot, és végigfuttatta a kezét a lány oldalán, le egészen a csípőjéig. – Nagyszerűen?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elnevette magát, és megszabadult a kétely utolsó morzsáitól is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eltaláltad! - ismerte el, majd átnyújtotta a rózsát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az enyém? - kérdezte Nash zavartan. Fogalma sem volt, mit illik egy férfinak tenni, ha egy hölgy rózsát ajándékoz neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép! - csókolta meg a lány újra, miközben Luna otthonosan betipegett a házba. - Mit szólnál, ha az estét... - susogta Nash fülébe fülledten - az egész estét... - zihálta, és felfuttatta az ujjait a férfi mellkasán - ... valami nagyon erkölcstelen dologgal töltenénk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash vérnyomása szinte azon nyomban felszökött. - Mikor... kezdjük? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos - dörgölőzött hozzá Morgana, majd felemelte a fejét, épp annyira, hogy a szemébe nézhessen -, minek is vesztegetnénk az időt... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te jó ég, levett a lábamról egy erőszakos bombázó! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt örömmel hallom, ugyanis komoly terveim vannak veled - villantotta rá a szemét a lány, és harapdálni kezdte a férfi alsó ajkát. - Órákig is eltarthat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit szólnál, ha már itt az ajtóban hozzálátnánk, és úgy haladnánk befelé? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á-á! - húzódott hátrébb Morgana, majd megragadta a férfi derékszíját, és annál fogva ráncigálta be maga után. Pan követte őket, és miután rájött, hogy most egyiküktől sem számíthat semmi figyelemre, továbbosont, körülnézni a házban. - Jobb, ha idebenn csináljuk. Gyere velem! - villantotta Nashre a lány perzselő pillantását a válla felett, és elindul felfelé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tiszta sor ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lépcső tetején a férfi Morgana után nyúlt, aki - pillanatnyi habozás után hagyta, hogy megcsókolja. Nashnek olyan érzése támadt, mintha forró pezsgőfürdőbe ereszkedett Volna bele. Amikor azonban a férfi le akarta húzni a lány cipzárját az ügyesen kisiklott a karja közül. ' </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megrázta a fejét, és elindult a hálószobába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma este nem mindennapi élvezetben lesz részed, Nash- kezdte, majd elővett egy vékony, csillogó fekete selyemkendőt a táskájából, és hanyagul az ágyra dobta. A férfi nyelt egyet. Könnyen el tudta képzelni, milyen lenne Morgana, ha csak ezt viselné. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még könnyebben, ha már ez sem lenne rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Remegni kezdtek az ujjai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Idefelé jövet megálltam itt-ott, és hoztam ... ezt-azt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash letette a rózsát az éjjeliszekrényre, és közben egy pillanatra sem vette le a szemét a lányról. - Folytasd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez még semmi - biztosította Morgana, majd elővett még valamit és átnyújtotta a férfinak. A videókazetta láttán Nash vigyorogni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A "csak felnőtteknek" részlegből hoztad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd meg a címét! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kíváncsian megfordította a tokot, és felszisszent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A Hüllőszem? - vetett áhítatos pillantást a lányra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülsz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az nem kifejezés! Egy igazi klasszikus. Klassz! Évek óta nem láttam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van ott még, ahonnan ez jött ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kirázta a táska tartalmát az ágyra. A pipereholmi közt még három másik kazetta látszott. Nash úgy kapta fel őket, mint a gyerek az ajándékait a karácsonyfa alól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy amerikai farkasember Londonban. Rémálom az Elm utcában. Drakula. Te egy angyal vagy! - ölelte meg Morganát nevetve. - Szóval egész éjjel horrorfilmeket fogunk nézni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pár hosszabb, és még hosszabb szünettel. .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ezúttal nem ismert kegyelmet - gyors, kivédhetetlen mozdulattal lehúzta a lány ruháján a cipzárt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor vedd úgy, hogy ez most a nyitány! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nevetve az ágyra hanyatlottak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ennél tökéletesebb hétvégét Nash el sem tudott volna képzelni. Hajnalig filmeket néztek, késő délelőttig aludtak, majd lustán, kényelmesen megreggeliztek az ágyban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganánál tökéletesebb nőt Nash el sem tudott volna képzelni. Nemcsak szép, okos és vonzó, de ráadásul szintén értékeli az olyan filmművészeti remekművek finomságait, mint amilyen például a Hüllőszem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még azt sem bánta, hogy Morgana munkára fogta vasárnap délután. Az udvar rendben tartása, a fűnyírás, a gazirtás új értelmet nyert mellette - elég volt egy pillantást vetnie rá, ahogy ott térdel egy ágyás mellett az ő pólójában meg farmerjában, melyet madzaggal fogott össze a derekánál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megint eszébe ötlött a kérdés: vajon milyen lenne, milyen lehetne, ha mindig itt volna vele, elérhető közelségben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pan odasomfordált hozzá, és miközben az állat füle tövét vakargatta, végig a lányon pihentette a szemét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana egy fura ritmusú dalt dúdolt magában, talán valami boszorkányéneket, amely ugyancsak anyáról lányára öröklődik. Varázslatos lány, állapította meg magában Nash elégedetten, még természetfeletti képességei nélkül is az lenne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana a férfi kopott baseballsapkáját viselte, haját gondosan feltűzte, és begyömöszölte alá. Sminknek még csak nyoma sem látszott az arcán, ráadásul a bő farmer is meglehetősen lötyögött rajta, mégis rendkívül csábító volt. Csak Úgy sugárzott belőle az érzékiség, akár fekete csipke, akár kopott farmer takarta igéző testét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán még ennél is megkapóbbnak tűnt az arca, mely sajátos ártatlanságot és magabiztosságot tükrözött. Látszott rajta tisztában van az értékeivel, és azzal, ki is ő valójában. Öntudatosságát Nash ellenállhatatlanul vonzónak találta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akaratlanul is elképzelte, hogy egy év, tíz év múlva is itt térdel- és ugyanilyen örömmel mustrálja majd titokban. Keze erőtlenül hullott alá a kutya fejéről. Ez nem lehet igaz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerelmes belé. Úgy igazán. Pedig azt hitte, most már nem kell tartania a lelki nyavalyák eme legsúlyosabbikától. Mégis mihez kezdjen most? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval ura vagyok a helyzetnek, mi? Bármikor visszakozhatok ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Reszketeg lábbal talpra állt, a gyomra görcsbe rándult a félelemtől. Féltette mindkettejüket. A lány ösztönösen felpillantott, és lehajtotta a sapka ellenzőjét, hogy ne süssön a szemébe a nap. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami baj van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogy, nem, én csak ... gondoltam, bemegyek, és hozok valami hideget inni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel besietett, sőt, beszaladt a házba. Morgana szomorúan lesütötte a szemét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerencsétlen, gyáva nyúl! Ütődött puhány! - ostorozta magát a férfi a konyhába menet. Vizet töltött egy pohárba, és egy hajtásra ki is itta. Talán csak napszúrást kapott. Nem aludta ki magát. Túl élénken működik a képzelete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lassú mozdulattal félretette a poharat, és megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Magamat akarom becsapni? Nevetséges! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerelmes vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hölgyeim és Uraim! Íme, egy átlagosnak mondható férfi, aki félelemtől reszkető kocsonyává válik a szerelemtől, amelyet egy gyönyörű, jólelkű lány iránt érez! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A. mosogató fölé hajolt, és lefröcskölte magát vízzel. Nem tudta, hogyan történhetett vele ilyesmi, de ha már megtörtént, döntenie kell. Saját maga elől sehová nem menekülhet - jobb, ha felnőttként viselkedik, és szembenéz az érzelmeivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És ha egyszerűen bevallaná neki? Öszintén, kertelés nélkül? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana, megőrülök érted! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felsóhajtott, és még több vizet fröcskölt az arcába. Ez így nem jó. Túl erőtlen. Túl kétértelmű. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana, azt hiszem, amit irántad érzek, kezdettől fogva több egyszerű vonzódásnál, ragaszkodásnál... Fáradtan legyintett. Túl terjengős. Túl ostoba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeretlek, Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerű, lényegre törő, és félelmetes, mint a pokol. Márpedig a félelem a szakterülete. Csak van benne annyi kurázsi, hogy kibökje ezt a két egyszerű szócskát... Kihúzta a vállát, vett egy mély lélegzetet, és elindult kifelé a konyhából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor megcsörrent a telefon, majd kiugrott a cipőjéből. - Nyugi, fiacskám, nyugi! - mormolta magában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány ott állt a konyhaajtóban, és aggodalommal vegyes kíváncsisággal méregette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól vagy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én? Persze, persze. Remekül - hebegte a férfi, és zaklatottan a hajába túrt. - És te? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm, jól - felelte Morgana lassan. - Nem veszed fel a kagylót? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A kagylót? - nézett rá Nash értetlenül. Ezer különböző irányba csapongtak a gondolatai. A csörgő telefonra pillantott. - Á, a kagylót! Dehogynem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Addig én megnézem, mit tehetek a hideg innivaló ügyében - indult a lány a hűtő felé, továbbra is összevont szemöldökkel fürkészve a férfi arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nashnek fel sem tűnt, hogy tiszta víz a keze, míg fel nem vette a telefont. Kényszeredett vigyorral a farmerjába törölte szabad tenyerét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Halló! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A vigyor egy pillanat alatt lehervadt a férfi arcáról Morgana kezében megállt az ásványvizes üveg - Nash arckifejezése úgy elfelhősödött, hogy már-már ijesztőnek hatott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Soha nem látta még ilyennek. Mintha befagyott volna a szeme tükre. Jéghártya a bársonyon. A konyhaasztalnak támaszkodott, és próbált lazának tűnni, de a lányt nem lehetett megtéveszteni - minden egyes porcikája feszültségről árulkodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hátán végigfutott a hideg. Mindig tudta, hogy Van Nashben valami veszélyes - márpedig a férfi, aki most előtte állt, levetkőzte megnyerő modorát, kedélyes humorát. Olyan volt, mint a főgonosz valamelyik filmjéből: gyors, érzéketlen gyilkos erőszakra képes.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bárki beszélt is vele a vonal túloldalán, hálás lehetett, hogy ekkora távolság választja el tőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Leeanne! - szólalt meg Nash jeges hangon. A másik azonban továbbra is élénken csacsogott a fülébe, ő pedig tehetetlenül csikorgatta a fogát. Régi emlékek, régi sebek kerültek a felszínre. Míg úrrá lett indulatain, hagyta, hogy a nő csak mondja, mondja a magáét. - A lényeget, Leeanne! Mennyi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Újabb adag hízelgés, nyafogás, vádaskodás következett. A nő újra meg újra felhívta a figyelmét a felelősségére a családját illetően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, cseppet sem érdekel. Nem az én hibám, hogy összeszűrted a levet egy másik alakkal. - Színtelen mosolyra húzódott a szája. - Igen, persze. Szerencsétlen félreértés, mi? Mennyi kell? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az összeg hallatán elismerően megemelte a szemöldökét, majd lemondóan kihúzott egy fiókot, és addig turkált benne, míg talált egy gyűrött papírfecnit meg egy csonka ceruzát. - Hová küldjem? - Ráfirkantott valamit a papírra. - Igen, megvan. Holnap - biztosította a nőt, és a konyhaszekrényre dobta fecnit. - Mondtam, hogy rendben, nem hallottad? Most leteszem, dolgom van. Igen, persze. Szia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A helyére rakta a kagylót, majd fáradtan felsóhajtott. Morganára tévedt a tekintete, látta rajta, hogy mondani szeretne valamit, ezért elutasítóan megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sétálok egyet - szólt, és a következő pillanatban már ki is lépett a teraszajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány óvatosan letette a konyhaszekrényre az ásványvizes üveget, amelyet még mindig a kezében tartott. Bárki is ez a Leeanne, sikerült alaposan felbőszítenie a férfit. Sőt. Nemcsak haragot látott Nash szemében, hanem mérhetetlen keserűséget is, ami legalább annyira pokoli. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azon töprengett, utána menjen-e, végül úgy döntött, nem teszi. Hadd legyen egyedül pár percig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash hosszú léptekkel átvágott a pázsiton, melyen alig egy órája még olyan jókedvűen ment végig a fűnyíróval. Anélkül, hogy egy pillantásra méltatta volna őket, elhaladt a virágok mellett, amelyek boldogan nyújtóztak a napsugarak felé, most, hogy végre nem fojtogatták őket a gyomok. Ösztönösen a sziklák felé vette az útját, melyek elválasztották a telkét az öböltől. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagyon szerette ezt a helyet, részben ezért is költözött ide. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vadság és időtlen nyugalom keverékét érezte ebben a környezetben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Illik hozzám, gondolta gúnyosan, miközben zsebre dugta a kezét. A felszínen ő is nyugodt, elégedett embernek tűnt, ami az esetek többségében valóban mélyről fakadt. Mégis gyakran, talán túl gyakran is, nyugtalanság vett erőt rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Leült egy sziklára, és hagyta, hogy az öböl szépsége magával ragadja. Elnézte a sirályokat, a hullámokat, a hajókat. Nem mozdul innen, míg nyugalma, elégedettsége vissza nem költözik a lelkébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vett egy mély lélegzetet, hogy kitisztuljon a feje. Hála isten! Hála isten, hogy nem beszélt az érzelmeiről Morganának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elegendőnek bizonyult egyetlen telefonhívás a múltból, hogy rádöbbenjen: az ő életében nincs helye a szerelemnek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pedig már majdnem szerelmet vallott a lánynak. Majdnem elragadta a pillanat varázsa. És utána? Nyilván tervezgetni kezdték volna közös jövőjüket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csalódottság vett erőt rajta újra. Az élet már csak ilyen, igazán tanulhatott volna a múltból. A kapcsolatok megromlanak legalábbis az övéi biztosan. A vérében van a kudarc.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjai hol ökölbe szorultak, hol elernyedtek, ahogy próbálta lecsendesíteni háborgó érzéseit. Leeanne-re gondolt, majd kurtán, keserűen felnevetett. Elküldi neki a pénzt, és hipp- hopp - már el is tűnt az életéből. Megint. Persze, csak addig, amíg el nem fogy az újabb kizsarolt összeg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">És ez így fog menni egész hátralévő életében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon szép itt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana állt mögötte, hangja halkan, kedvesen csengett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem lepődött meg, hogy itt van. Sóhajtott. Gondolhatta volna, hogy utánajön - most nyilván magyarázatra vár. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kitalálhatna valami hangzatos mesét. Például, hogy Leeanne egy régi szeretője, akivel hiába szakított, nem hajlandó letenni róla. Vagy, hogy még érdekesebb legyen, mondhatná, egy maffiafőnök felesége, akivel részegen, félreértésből együtt töltött egy forró éjszakát, és azóta zsarolja. Hm, ez nem is rossz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vagy esetleg megpróbálhatna a lányegyüttérzésére hatni, például azzal, hogy Leeanne egy szegény özvegy - néhai legjobb barátja özvegye -, aki olykor-olykor anyagi segítségért fordul hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mondhatná azt is, hogy a rendőrség kereste, adományért folyamodva a körzet lakóihoz - bármit, csak a keserű igazságot nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megsimogatta a vállát, és leült mellé a sziklára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem kérdezett, nem szólt semmit. Csak nézte az öblöt, mint a férfi. És várt. Olyan illata volt, mint az éjszakának. Mint a füstnek. Mint egy rózsának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash legszívesebben a lány mellére hajtotta volna a fejét, és csak ölelkezett volna vele, míg tehetetlen dühe el nem párolog• </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan tudta, előadhat bármilyen hihető, okosan kiagyalt mesét, Morgana csak az igazat hinné el neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is szeretem - felelte, mintha nem telt volna el időközben számos hosszú, szótlan perc. - Los Angelesben, ha kinéztem a lakásom ablakán, egy másik lakást láttam. Tulajdonképpen csak akkor döbbentem rá, mennyire bezártan éltem, amikor ideköltöztem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindenki bezárva érzi magát néha, függetlenül attól, hol lakik - vont vállat a lány, és Nash combjára tette a kezét. - Én, amikor így érzek, elrepülök Írországba. Végigsétálok a kihalt tengerparton, és azokra az emberekre gondolok, akik ott jártak előttem, és akik majd ott járnak utánam. Arra gondolok, hogy semmi sem tart örökké. Bármilyen jó vagy rossz is legyen, eljár felette az idő, és új szakaszba lép. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden változik, de semmi nem vész el teljesen - bólintott a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan - mosolygott Morgana. Két keze közé fogta Nash arcát, és a szemébe nézett. - Mondd el, ha valami bánt! Lehet, hogy nem tudok segíteni, de ettől még örülnék, ha megosztanád velem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs mit mondanom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szeme fájdalmasan megvillant. Sikerült megsértenem, gondolta a férfi keserűen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Arra jó vagyok, hogy az ágyadba fogadj, de arra már nem, hogy a szívedbe is, ugye? - csóválta meg a fejét rosszallóan Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne... nem erről van szó - sóhajtott Nash. Akárhogy is, nem hagyja, hogy a lány kihúzza belőle, amiről már rég eldöntötte, nem beszél senkinek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem - bólintott Morgana, és visszahúzta a kezét. Egy. pillanatra kísértésbe esett, hogy ez egyszer bűbájjal nyugtassa meg a férfi elméjét, de letett róla. Nem lenne helyes, időlege a enyhülést adna csupán, mint egy tüneti kezelés, de nem szüntetné meg a kiváltó okot. Különben is, a mágia nem arra való hogy átszínezze mások érzelmeit, azzal csak fájdalmat okozna mindkettejüknek. - Megyek, befejezem a körömvirágágyást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felállt. Semmi vádaskodás, semmi indulat. Talán még az is jobb lett volna ennél a hűvös belenyugvásnál. Amikor elindult visszafelé, Nash elkapta a kezét. Morgana látta, mennyire feldúlt az arca, mégsem szólt semmit, csak állt szótlanul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Leeanne az anyám - szólalt meg színtelen hangon a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">10. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az édesanyja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash gyötrődő arckifejezése láttán jobbnak látta, ha nem mutatja ki mélységes megdöbbenését. Milyen fagyosan beszélt vele, hogy megkeményedtek a vonásai! Pedig a nő a vonal túlsó végén nem volt más, mint az édesanyja. Mi késztethet egy férfit arra, hogy ennyire meggyűlölje, ennyire megundorodjon attól, akinek az életét köszönheti? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ráadásul ez a férfi... az ő kedvéért hajlandó volt felülemelkedni a családi kapcsolatok iránt érzett elfogultságán, és előítéletek nélkül megérteni az érthetetlent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sértődöttség, állapította meg magában Morgana. Legalább annyira sértődöttnek tűnt a férfi hangja, arckifejezése, mint amennyire dühösnek. Kisfiús önteltsége, magabiztossága, könnyedsége egy csapásra szertefoszlott. Együtt érzett vele, de tudta, ezzel nem segít rajta. Bár olyan képességei volnának, mint Anastasiának, és magára vehetné Nash fájdalmának egy részét! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Leült mellé a sziklára újra, és megfogta a kezét. Ha a fájdalmában nem is tud osztozni, majd támogatja és szeretgeti. - Mondd el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hol is kezdjem? - tűnődött el magában a férfi. Hogyan is magyarázhatná el azt, amit ő maga sem tudott megérteni és feldolgozni, még ennyi év után sem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lepillantott egymásba kulcsolódó kezükre. Érezte, a lány mellette áll, próbálja megérteni, vigaszt nyújtani neki. Nem hitte volna, hogy ennyire szüksége lenne rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszeriben kiömlött belőle mindaz, amit eddig oly gondosan magában tartott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ismerned kellett volna a nagymamámat. Kissé... - Nash kereste a megfelelő udvarias kifejezést - ... szemellenzős volt. Sajnos mindenki mástól is elvárta, hogy elfogadja az általa megszabott játékszabályokat. Ha ki kellene emelnem a legjellemzőbb tulajdonságát, a tökéletes rugalmatlanság lenne az. Fiatalon lett özvegy, anyám még be sem töltötte a tizedik életévét. Nagyapám egy sikeres biztosítótársaság többségi tulajdonát hagyta rá, mégis a fogához verte a garast. Az a fajta nő volt, aki képtelen élvezni az életet, bármennyire is megtehetné. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elhallgatott, figyelte, ahogy a sirályok kiterjesztett szárnnyal vitorláznak az öböl felett. Ujjai nyugtalanul megvonaglottak Morgana kezében, de a lány csak hallgatott és figyelt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, ez nagyon szomorúan, sőt szívbemarkolóan hangzik: egy fiatal özvegy, akinek két kicsi lányt kell egyedül felnevelnie... De nagymama kimondottan élvezte a helyzetet. Élvezte, hogy ő a főnök, és Kirkland nagypapa özvegyeként alattvalóinak tekintette a lányait. Úgy nevelte őket, hogy mind a vallás, mind a szex tabu legyen a számukra. Anyámnál azonban nem jött be a dolog, ő tizenhét évesen teherbe esett, és fogalma sem volt, ki az apa. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár a férfi úgy tett, mintha egy cseppet sem érdekelné már ez az egész, Morgana érezte a fájdalmát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És te nem tudsz megbocsátani neki ezért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash sötét pillantást vetett a lányra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nem ezért. Nagymama nyilván pokollá tette az életét abban a kilenc hónapban. Anyám mindig azt mondja, Ő csak egy szegény elhagyott lány volt, aki kegyetlenül megszenvedett apró kis botlása miatt. Nagymama persze az áldozatos mártír szerepében tetszeleg, aki évekig elviselte romlott leányát maga mellett. Az én véleményem viszont az, hogy a sors bölcsessége vagy szeszélye, aligha tudnám megítélni, összehozott két mérhetetlenül önző nőt egymással, akik magukon kívül senkivel sem törődtek az égvilágon ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Anyád akkor jóformán még ki se nőtt a gyerekkorból, Nash - vetette ellen Morgana csendesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A düh kemény, merev vonásokat rajzolt a férfi arcára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ezzel rendben is volna? Csak, mert tizenhét éves volt, megbocsátható, hogy összefeküdt fűvel-fával, és azt sem tudta, ki az apám? Megbocsátható, hogy két nappal a születésem után otthagyott annál a keserű vénasszonynál, és huszonhat évig nem is hallottam felőle? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nyers érzelmei a lány szívébe markoltak. Morgana szerette volna szorosan magához ölelni, és csak tartani a karjában, míg át nem esik a nehezén, de mikor kinyújtotta felé a kezét, a férfi elhúzódott tőle, és felállt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszem, sétálok egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak gyorsan kellett döntenie. Vagy egyedül hagyja Nasht a fájdalmával, vagy ... Még mielőtt a férfi hármat léphetett volna, mellette termett, és megfogta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnálom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash keserűen megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én sajnálom. Nem akartam elrontani a kedved. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megcirógatta a férfi arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne butáskodj! Köszönöm, hogy elmondtad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash ennek ellenére nem vette biztosra, hogy okosan tette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még soha nem beszélt erről senkivel. Ocsmány íz maradt a szájában utána, félt, hogy most már nem szabadul tőle egész hátralévő életében. Letörten sóhajtott, és folytatta, ahol abbahagyta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ötéves koromig a nagymamám nevelt. Ekkor ment férjhez anyám húga, Carolyn. Egy hivatásos katonatiszthez ment hozzá. Az elkövetkező pár évben velük éltem, laktanyáról laktanyára költöztünk. A férje merev, szívtelen szörnyeteg Volt csak azért tűrt meg maga mellett, hogy ne kelljen Carolyn nyafogását hallgatnia. Persze, ha berúgott, ami gyakran előfordult, mindig megfenyegetett, hogy hazaküld a nagymamához </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány tisztán látta maga előtt a kisfiút, ahogy ott él a nagy semmi közepén, mindig csak rángatják ide-oda, és közben nem tartozik senkihez igazán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Borzasztó lehetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nehéz ezt már így utólag minősíteni. Az tény, hogy akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért, de utáltam élni. Most felnőtt fejjel már tisztán látom, Carolyn a maga módján ugyanolyan ingatag teremtés volt, mint anyám. Előfordult, hogy még a csillagokat is lehozta volna nekem az égről, de egy perccel később már észre sem vette, hogy ott vagyok. Sokáig nem sikerült teherbe esnie, de aztán, amikor rájött, hogy gyereket vár - nyolc-kilenc éves lehettem -, azonnal hazaküldött a nagymamához. Nem kellett már neki a gyerekpótlék. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana szeme könnybe lábadt, ahogy maga elé képzelte az ártatlan, tehetetlen kisfiút, akit oda-vissza lökdösnek az emberek, megfosztva őt a szeretetnek még csak a reményétől is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagymama soha nem tekintett embernek, az ő szemében én csak egy baklövés sajnálatos következményét testesítettem meg. Talán ez fájt a leginkább - bólintott Nash, mintegy önmagának. - Minden pillanatban azt éreztette velem, hogy csak azért lélegzem, csak azért ver a szívem, mert meggondolatlan, lázadó leánya hibát követett el... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévedett - suttogta a lány elborzadva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán. De az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul, mint ahogy az sem, amit a férfiakról, legfőképp az apámról hangoztatott. Hogy a hús bűnébe esett, égetnivaló pokolfajzat, és én is nyilván ezt örököltem tőle, ezért vagyok ilyen lusta, csökönyös és gonosz, hogy csak a kedvenc jelzőit említsem. - Gúnyosan Morganára mosolygott. - Arról nem is beszélve, amit anyámtól örököltem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rettenetes nőszemély lehet - bukott ki a lányból önkéntelenül. - Nem érdemel meg téged. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, ez utóbbi állítással valószínűleg ő is egyetértene számtalanszor hangsúlyozta, hálás lehetek, hogy egyáltalán enni ad, és van fedél a fejem felett. Nos, nem mutatkoztam túl bálásnak, többször megszöktem. Tizenkét éves koromban felkarolt az állam, így kerültem nevelőotthonba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash finoman összerezzent a benne örvénylő érzelmek hatására. Egyre hosszabb léptekkel sétált fel-alá a pázsiton, ahogy elöntötték az emlékek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Némelyik nem is volt olyan rossz. Törődtek a gyerekekkel, nemcsak a csekk érdekelte őket, amely havonta érkezett utánad. Ha rád mosolygott a szerencse, rövid időre magához vett egy igazi család. Egyszer engem is befogadtak, karácsonykor. A Henderson família. - A férfi hangja ellágyult, és megtelt őszinte csodálattal. - Hihetetlenül kedvesen viselkedtek. Úgy bántak velem, mint a saját gyermekükkel. Mindig süteményillat volt náluk, és rengeteg ajándék a karácsonyfa alatt, színes, fénylő csomagolópapírban, gondosan átkötve szalaggal. Amikor észrevettem, hogy a kandallópárkányra akasztott zoknik közül az egyiken az én nevem áll, majd kiugrottam a bőrömből örömömben ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Halkan, csillogó szemmel folytatta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kaptam tőlük egy biciklit. Mr. Henderson vette, használtan. Levitte a pincébe, és addig bütykölte, míg jobb lett, mint újkorában. Olyan pirosra festette, amilyenek a tűzoltóautók, és kifényezte a krómozott részeket. Azt akarta, hogy különleges legyen, és nem sajnálta rá az idejét. Megmutatta, hogyan kell baseballkártyákat erősíteni a küllőkre, hogy olyan hangja legyen, mint egy motornak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szégyenlős pillantása láttán a lány meglepetten oldalra biccentette a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valami baj történt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, dehogy ... igazán szép járgány volt, csakhogy én nem tudtam biciklizni. Ott álltam, majdnem tizenkét évesen és jóformán alig sejtettem, mi fán terem, amit kaptam... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana gondolkodás nélkül a védelmére kelt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Emiatt igazán nem kell szégyenkezned! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash sóhajtott, és megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hinnéd, milyen nehéz tizenkét éves fiúnak lenni! Nagyon kiábrándító, ha a férfivá érés küszöbén még egy kétkerekűvel sem tudunk elboldogulni... Megcsodáltam jobbról. balról, és mindig találtam valami kifogást, miért nem ülhetek fel rá. Sok a lecke, kibicsaklott a bokám, esőre áll. Elég ügyesen füllentettem már akkor is, de az asszony, Mrs. Henderson rögtön átlátott rajtam. Egyik nap felkeltett kora reggel, amikor a többiek még aludtak, és kivitt a járdára. Pár óra alatt megtanított biciklizni. Fogta az ülést, és futott mellettem, miközben én tekertem. Ha elestem, megnevettetett. Amikor először sikerült egyedül végigmennem a járdán, elsírta magát. Még soha, senki ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tudta befejezni a mondatot, úgy elszorult a torka. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remélem, ezek után visszatért az emberekbe vetett hited - szipogta a lány meghatottan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valamelyest. Hat hónapig éltem együtt velük. Azt hiszem, ez volt életem legnagyszerűbb fél éve. - Fájó szívvel búcsút intett a szép emlékeknek. - Ahányszor kezdtem megszeretni valahol, a nagymamám rögtön megrántotta a pórázt, és hazaparancsolt. Egy idő után számolni kezdtem, hány nap van még hátra a tizennyolcadik születésnapomig, amikor már senki sem szólhat bele, hol és kivel lakom. Úgy éltem meg azt a napot, mint a felszabadulás pillanatát, és elhatároztam, soha nem is adom alább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elmentél otthonról? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Albérletbe. Hogy fedezzem alakbéremet, és legyen mit ennem, kipróbáltam pár "normális" munkát. - Sokatmondó pillantást vetett a lányra, melyben már némi humor is megcsillant. - Egy ideig például biztosítási ügynökként tevékenykedtem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana, hosszú idő óta először, elmosolyodott. - Nehéz elképzelni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is tartott sokáig. Őszintén szólva a nagymamámnak köszönhetem, hogy író lett belőlem. Mindig jól fejbe vágott, amikor firkálni látott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? - kérdezett vissza a lány. Nyilván félreértett valamit. - Fejbe vágott, ha írtál? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszem, nem tudott azonosulni a vámpírvadászat erkölcsi mondanivalójával - jegyezte meg enyhe gúnnyal a férfi. - Miután rájöttem, mennyire helyteleníti az írást, elhatároztam, hogy csak azért is írni fogok. Los Angelesbe költöztem, és elvállaltam egy huszadrangú munkát: filmes trükkökben kellett segítenem. Utána forgatókönyv-korrektor lettem, ami már csak azért is nagyon hasznosnak bizonyult, mert megismerkedtem a nagy nevekkel a szakmában. Végül sikerült eladnom a Kaméleont. Nagymama a filmforgatás közben halt meg. Nem mentem el a temetésére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha azt várod, szidjalak meg ezért, csalódást kell okoznom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs, mit várok - dünnyögte Nash. Megállt egy ciprusfa alatt, és Morgana felé fordult. - Épphogy betöltöttem a huszonhatot, amikor kijött a film. Viharos sikert aratott, a szó szoros és átvitt értelmében is ... Egy csapásra híres lettem. Olyan volt, mintha felkapott volna egy hullám, és én csak szörföznék a tetején. Drágalátos rokonaim azután kezdtek el hívogatni, miután jelöltek a Golden Globe-díjra. A nagynéném kezdte, kellett neki a pénz, mert a férjét, miután őrmester lett, soha többé nem léptették elő, és nem tudta miből fedezni három gyermeke főiskolai tanulmányait. Utána jött anyám. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megdörgölte a homlokát a kezével, mintha szeretné letörölni a ráncokat, melyeket a neheztelés, a fájdalom és a keserű emlékek véstek rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felhívott? - kérdezte a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rosszabb. Egész egyszerűen beállított hozzám. Kifejezetten nevetségesnek tűnt volna az egész jelenet, ha nem lett volna ugyanakkor olyan elszomorítóan szánalmas is. Kifestette magát, mint egy modem, pufók játék baba, és mikor ajtót nyitottam neki, közölte, hogy ő az anyám. A leginkább az vágott mell be, hogy felismertem magamat benne. Csak állt a verandán és mondta, mondta a magáét; hogy neki milyen hányattatott élete volt, satöbbi, satöbbi. A legszívesebben bevágtam volna az orra előtt az ajtót, és elreteszelem. Aztán bizonygatni kezdte, hogy tulajdonképpen tartozom neki, mert azzal, hogy megszült teljesen tönkretette az életét. Akkor vált el másodszor, és természetesen pénzt kért. Kiállítottam neki egy csekket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash fáradtan lehuppant a fa alá a fűre. A nap nyugodni tért, egyre hosszabbra nyúltak az árnyékok. Morgana mellé térdelt. - Miért adtál pénzt neki? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mert erre kért. Mást egyébként sem tudtam volna adni neki. Az első csekk egy évig volt elég. Addig csak a nagynéném meg az unokatestvéreim hívogattak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lustán ökölbe szorította a kezét, és ütni kezdte a combját. - Teltek a hónapok, és kezdtem azt hinni, nem hallok felőle többé. Később bebizonyosodott, hogy hiú ábrándokba ringattam magam. Életem végéig az orrom alá fogja dörgölni, neki köszönhetem, hogy megszülettem, és hogy hálásnak kell lennem ezért. Tulajdonképpen nem panaszkodhatom... pár ezer dollár alkalmanként, ennyit igazán megér nekem, hogy élek ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs joguk élősködni rajtad! - fakadt ki a lány, és tüzes pillantást vetett a férfira. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, van pénzem, több is, mint elég. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem a dollárokról beszélek, hanem rólad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash felnézett, a tekintetük találkozott. - Emlékeztetnek rá, ki és mi vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is ismernek! - vetette ellen Morgana dühösen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint ahogy én sem ismerem őket. Ez azonban semmin sem változtat. Pontosan tudod, mi mindent örököl az ember a felmenőitől. A te örökséged a mágia, az enyém az önzés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szabadságunkban áll elfogadni vagy elutasítani, amit örököltünk - rázta meg a fejét a lány -, és te egy cseppet sem hasonlítasz azokra, akiktől származol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi Morgana vállára tette a kezét, ujjai merevek voltak, mintha fázna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jobban hasonlítok rájuk, mint gondolnád. Sokszor szembesülnöm kellett ezzel. Talán a menekülésről sikerült leszoknom, mert soha nem lyukadtam ki sehová. De pontosan tudom, ki vagyok. Valaki, aki azzal teszi a legtöbb jót a világnak, ha egyedül marad. Képtelen vagyok úgy tekinteni a vér szerinti rokonaimra, mint a Henderson családra. Néha kiállítok egy csekket, de utána kizárom őket az életemből, a gondolataimból, és újra egyedül akarok lenni. Így fogom leélni az életem: kötöttségek, kötelezettségek nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány érezte, jobb, ha most nem vitatkozik vele - ahhoz túlságosan zaklatott még. Majd máskor bebizonyítja neki, mennyire téved. Nash, aki ebben a pillanatban épp átöleli, igenis képes a gyengédségre, a nagylelkűségre és a szeretetre, pedig egyikben sem lehetett része gyerekkorában. Mindet neki kellett felfedeznie önmagában - és sikerült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eldöntötte, megajándékozza a férfit valamivel - még ha rövid időre is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nekem nem kell elmondanod, ki vagy - simította ki Nash haját az arcából gyengéden. - Ismerlek. Nem kérek olyat, amit De tudnál megadni nekem. Nem fogadok el semmit, amit ne akarnál megadni nekem. - Az amulettjére kulcsolta a férfi kezét, majd arra a sajátját, és Nash szemébe nézett. - Ez fogadalom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi érezte, a fém amulett egyre forróbbá válik a tenyerében. Döbbenten lepillantott, és látta, lüktető fényt sugároz magából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én nem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogadalom - ismételte Morgana. - Van valami, amit szívesen odaadnék neked, ha elfogadod. Bízol bennem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nasht fura érzés kerítette hatalmába - mintha egy felhő hűvös, puha, súlytalan árnyékot vetne rá. Merev izmai ellazultak szeme kellemesen elnehezedett. Távolból hallotta a saját hangját, amint a lány nevét mondja, majd álomba merült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor felébredt, a nap újra melegen, fényesen ragyogott Madárdalt hallott, és sziklaágyban csörgedező patak csobogását. El sem tudta képzelni, hol lehet, ezért zavartan felült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy széles, dimbes-dombos réten találta magát, mely telis- tele volt színpompás vadvirágokkal és pillangókkal. Pár lépés, re tőle egy szelíd szemű őzike állt, és kíváncsian méregette. Lustán zümmögtek a méhek, halkan susogott a szél a hosszú zsenge zöld fűszálak között.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Halkan felnevetett, és megtapogatta az állát, hátha Rip Van Winkle szakálla nőtt. Félelme azonban alaptalannak bizonyult - nem nőtt szakálla, és öregember sem lett belőle, sőt, még talán soha nem érezte magát ilyen frissnek életében. Felállt, és végigtekintett a több hektár hullámzó füvön meg virágon. Az ég nagy, kék kupolaként borult a tájra; mint tavasz közepén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kavargott benne valami, puhán, mint ahogy a szellő rezegtette a fűszálakat. Egy pillanattal később már azt is tudta, mi: derű. Teljes béke töltötte ki a szívét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor hallotta meg a zenét - szívszorító szépségű hárfaszót. Elmosolyodott, és a hang irányába indult. A virágok hajbókoltak a nyomában, a pillangók felriadtak álmukból, és morcosan odébb libbentek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A patak partján talált rá a lányra. A víz ezer apró csillámban tükrözte vissza a nap sugarait; a sziklák simán tündököltek a fényben, a színük, mint a drágaköveké. Morgana hosszú fehér ruhája szétterült a füvön, arcát széles karimájú kalap árnyékolta, melyet kacéran oldalra csapott. Kis aranyhárfát tartott az ölében, az ujjai finoman táncoltak a húrokon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felnézett, ragyogó mosollyal jutalmazta a férfit, és játszott tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit keresel itt? - kérdezte Nash. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rád vártam. Kipihented magad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash lekuporodott mellé, és óvatosan átkarolta a vállánál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Valódi volt, érezte bőrének melegét a selymen át. – Morgana... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék, Nash - nevetett rá a szemével a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elárulnád, hol vagyunk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana ismét végigfuttatta az ujjait a húrokon - a hárfaszó úgy terjeszkedett szét a levegőben, mint valami nagy, tarka madár szárnya. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az álmodban - felelte egyszerűen -, ami az én álmom is egyben. - Félretette a hárfát, és megragadta a férfi kezét. - Ha jól érzed itt magad, maradhatunk még egy ideig. Ha jobban szeretnél valahol máshol lenni, csak szólj! - folytatta könnyed, természetes hangon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan lehetséges ez? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szükséged volt rá, és elfogadtad tőlem - felelte a lány, és az ajkához emelte Nash kezét. - Megtehettem, mert szeretlek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi, meglepő módon most nem érzett ijedtséget a vallomás hallatán - Morgana szavai könnyedén, ellenállás nélkül találtak utat a szívéhez. Elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez most valóság? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hozzádörgölte az arcát a kézfejéhez, majd újra megcsókolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az lehet, ha kívánod - bólintott, és finoman megharapdálta az ujjait. Vágyszikrák röppentek ide-oda körülöttük. - Ha kívánsz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash levette Morgana kalapját, és félredobta. A lány haja úgy hullott alá a vállára és a hátára, mint a vízesés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most el vagyok bűvölve? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem jobban, mint én - duruzsolta Morgana, majd két kezébe fogta a férfi arcát, és magához húzta, hogy megcsókolhassa. - Kívánlak, Nash! Szeretkezz velem, itt és most, mintha ez lenne az első, az utolsó, az egyetlen alkalom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi, ha akart volna, sem tudott volna ellenállni. De nem is akart. Miért is akart volna, ha ez álom csupán? Nem számított semmi más, csak a lány elfogadó ölelése, bizsergető csókjai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana többet nyújtott, mint amire egy férfi valaha is vágyhat - csupa selyem érintése, csupa méz csókja teljesen elbűvölte, miközben elolvadt a karjában. Amikor a puha Zöld fűre fektette, és végigsimított a testén, úgy tűnt, mintha nem is lennének csontjai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">E helyütt nem létezett az idő. Nash azon kapta magát, hogy hosszasan elmerül az apró, de annál bájosabb részletekben - a lány hosszú, bársonyos hajának simogatásában; szája csücskének incselkedő ízében; nyakának bódító illatában. Morgana felkínálkozott neki, ő pedig beleveszett bársonyos bőrének mezítelen mámorába. A lány halk sóhajától még a levegő is megrészegült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem is sejti, milyen könnyen ment, hogy ideát találkozzanak, gondolta Morgana, miközben ajkuk összeforrt. Bármennyire különböztek is egymástól, álmuk, és benne ők, eggyé váltak. Még ha csak pár óráig tart is, osztoznak egymásban és a békében, melybe a lány burkolta őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felnézett Morgana mosolygó arcába, és elsötétült pillantással végighúzta egy ujját az arcán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretném, ha ez valóság lenne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor az lesz. Bármi, amit szeretnél, megvalósul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash kísérletképpen megcsókolta a lányt. Igazat mondott a csók valódinak tűnt, akárcsak a vágy, amely eluralkodott raj¬ta, ahogy Morgana ajka lágyan megnyílt előtte. A férfi hagyta, hogy magával ragadja az élmény, keze gyengéden a lány mellére siklott, érezte, milyen gyorsan és erősen ver a szíve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lassan, hogy a pillanat még hosszabbra nyúljon, kigombolta az apró gyöngyöket Morgana ruháján. Mezítelen bőre szinte perzselt a forróságtól, miközben Nash felderítette a már ismerős tájakat a testén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy a férfi ujjai egyre lejjebb vándoroltak, találkozott a pillantásuk. A lány hosszú pillái alatt a szeme teljesen elsötétült, és fátyolossá vált. Nash könnyed csókokkal borította Morgana mellének gömbölyded hajlatát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Íze méz, illata rózsaszirom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elégedetten felsóhajtott, és körkörösen csókolgatta tovább a formás kis dombocskát, míg fel nem ért a csúcsára. Akkor finoman harapdálni kezdte; a lány nyöszörgése arról árulkodott, hogy vágya már-már fájdalmassá válik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyre lázasabban ölelték egymást. Morgana vadul belemarkolt a férfi hajába, teste ívben hátrafeszült, megmerevedett, majd reszketve hullámzani kezdett. Tekintete döbbenettel vegyes élvezetet tükrözött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan lehetséges ... ? - kérdezte, miközben teste még mindig a váratlan kéjtől lüktetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mágia - felelte a férfi, miközben mohón csókolta tovább a felhevült hajlatokat. - És ez még csak a kezdet. .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Olyan magaslatokba repítette a lányt, ahol még soha nem járt korábban. Morgana keze és ajka pedig ugyanolyan szabadon becézte Nash testét, mint a férfié az övét - egyszerre ragadta el őket a mámor, újra és újra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összeolvadt testek, sóhajok. Suttogó kérés, ziháló válasz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hevesen leráncigálta Nash ingét, hogy ő is megízlelhesse széles mellkasának meztelen bőrét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi vére forrt, pulzusa felszökött. A paradicsom e kis szegletét ugyan a lány álmodta köréjük, de Nash tette igazán azzá, ami. Minden egyes alkalommal, amikor az ajkuk összeforrt, a bűbáj erősebbé vált. Morgana, egyszerre birtoklóan és bátorítóan, végigsimított a férfi testén, és elégedetten elmosolyodott, ahogy az izmok sorra összerándultak érintése nyomán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash szerette volna, hogy a lány ugyanolyan kétségbeesetten kívánja őt, mint ő Morganát. Elvakult szenvedéllyel egyre vadabbul csókolta a lányt. Amikor finoman megharapta a combját, reszketeg sóhajtás hagyta el Morgana ajkát; ökölbe a szoruló keze füvet markolt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összeforrtak a férfi és nő közötti legszorosabb közelségben. Izzadtságtól fénylő testük olajosan siklott egymáson. Nash mohón magába itta a lány arcának kéjes rándulásait, szívének szilaj lüktetését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana felsóhajtott, pillái megremegtek, és kinyitotta a szemét. Összekulcsolták az ujjaikat, és együtt lépték át a józanság határát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi álmosan, elégedetten hajtotta a lány mellére a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szívének dobogása elandalította - a szeme lecsukódott. Érezte a napsugarak melegét a hátán, a lágyan csobogó kis patak partján illatozó vadvirágokat; hallotta a madarak önfeledt dalát, ahogy egymást szólítják szerelmesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana bágyadtan felsóhajtott alatta, és simogatni kezdte a haját. Talán hibát követett el, amikor belenyúlt a férfi érzéseibe, és békét adott neki - mégsem fogja megbánni soha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fátyolos hang hallatán a lánynak mosolyognia kellett. - Most aludj! - suttogta Nashnek kedvesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi Morgana felé nyúlt a sötétben, de az ágy üres volt mellette. Kábán kinyitotta a szemét - a saját ágyában feküdt, a saját házában. A szobát megülte a kora hajnal néma csendje. - Morgana! - kiáltott, pedig tudta, a lány nincs ott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vajon álmodik megint? Nehézkesen kikászálódott az ágyból. És ha mégsem álmot látott? Semmi sem tűnt valóságosabbnak, élettel telibbnek és jelentőségteljesebbnek, mint emlékei a meseszép rétről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hogy kicsit kitisztuljon a feje, a nyitott ablakhoz lépett, és vett pár mély lélegzetet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeretkeztek - úgy, mint még soha - a patak partján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lehetetlen. Megtámaszkodott az ablakpárkányon, és nagy kortyonként itta magába a levegőt. Az utolsó dolog, amire emlékszik korábbról, hogy az oldalsó udvaron üldögéltek a ciprusfa alatt, és ő elmesélte Morganának ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összerázkódott. Elmesélt a lánynak mindent, kiteregette a családi szennyest. Pedig nem lett volna szabad. Zaklatottan a hajába túrt, és elkezdett fel-alá járkálni a szobában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az az átkozott telefonhívás! Akárhogy is, Leeanne hívásának köszönhette, hogy nem követett el egy még sokkal súlyosabb hibát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem vallott szerelmet Morganának. Szerencsére. Az még annál is rosszabb lett volna, mint hogy elmesélt neki mindent a családjáról, a gyerekkoráról. Így legalább nem táplál vérmes reményeket a kapcsolatuk a jövőjét illetően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha elmondta, hát elmondta - ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. Együtt kell élnie azzal a kínos érzéssel, hogy a lány ismeri a titkát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">De mi történt azután? Beszélgettek a fa alatt, és... talán elaludt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyilván álmodta azt a rétet. Vagy mégsem? Olyan tisztán élt az emlékeiben - még most is maga elé tudta idézni a virágok illatát, a lány perzselően forró, mezítelen testét, ahogy finoman hullámzani kezd az érintése nyomán. Úgy érezte, minden, amit addig gondolt és tett, abban a leírhatatlanul boldog egyesülésben csúcsosodott ki, ott, a patak partján. Csodálatos volt együtt heverni a füvön a nővel, akit szeretett, és érezni az együvé tartozás békéjét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak álmodta az egészet, nyugtatta meg magát, amikor elhatalmasodott rajta a félelem. Elszunyókált a fa alatt, mindössze ennyi történt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akkor hogy lehet most, kora hajnalban itt a szobájában egyedül? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana műve az egész - elbűvölte, azután magára hagyta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megtántorodott, és visszaült az ágyra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezt nem ússza meg szárazon! Dühösen felállt, de vissza is ült nyomban. Eszébe jutott az a végtelen béke és derű, amelyet a réten ébredve érzett. A ragyogó napsütés, a szívszorító szépségű hárfaszó, és a még ennél is szívszorítóbb szépségű lány, ahogy pengeti a húrokat a patak partján, majd rámosolyog, és... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor megkérdezte tőle, hogyan lehetséges mindez, azt felelte: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"Megtehettem, mert szeretlek." </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szédülni kezdett, a tenyerébe temette az arcát. Talán csak képzelte az egészet Morganával együtt. Talán most is Los Angeles-i lakásában van, és lassan ébredezik élete legelevenebb álmából ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igen, ez lesz a magyarázat. Boszorkányok márpedig nincsenek, mint ahogy varázslat sincs. Óvatosan a nyakához nyúlt, és megmarkolta a követ, amely a nyakláncán lógott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval mégis igaz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana létezik, és szerelmes belé. A legrosszabb az egészben, hogy ő is szerelmes a lányba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pedig nem akart az lenni. A szerelem őrültség. Mégis belészeretett, eszeveszetten, és nem telt el óra anélkül, hogy ne gondolt volna rá. Hogy ne kívánt volna vele lenni. Hogy el ne tűnődött volna azon, mi lenne, ha mégis... , ha mégis sikerülne vele? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ez tűnt a legképtelenebb gondolatnak ebben a képtelen helyzetben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Újra át kell gondolnia az egészet, lépésről lépésre. Megadta magát a fáradtságnak, végignyúlt az ágyon, és belemeredt a sötétségbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rabul ejtette az érzékeimet. Márpedig ez nagyon messze van a szerelemtől. Biztonságosan messze. Egy férfi hosszú, boldog életet élhet az érzékek rabságában egy vonzó nő oldalán. Minden reggel mosollyal ébredne az arcán, tudván, hogy van egy észvesztően csinos szeretője. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Képzelete szárnyakat kapott, már látta is maga előtt, ahogy ők ketten ... Ez Így nem lesz jó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már megint csak rá gondol, feddte meg magát mogorván. Mindig csak rá gondol. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán az lenne a legjobb, ha elutazna valahová, ahol kiverheti Morganát a fejéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már ha ez lehetséges egyáltalán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kétely mázsás kőként nehezedett a szívére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Honnan veszi már most, mielőtt elutazott volna, hogy ez lehetetlen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Onnan, hogy ami köztük van, több mint testi vonzalom, vallotta be magának. Messze túlnőtt a kéjen - életében először megtette a nagy lépést a félelmetes, sz betűs érzésig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nyilván megbűvölte! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Úgy ült fel az ágyon, mint akit megcsípett a darázs. Igen, ez az oka mindennek - Morgana boszorkány, aki csak csettintett egyet, és ő már ott is hevert a lábánál! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezt nem gondolhatod komolyan, suttogta egy halk hang a bensőjében, de ő most nem akar rá hallgatni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Reggel majd szembenéz a boszorkánnyal, és miután végzett vele, új életet kezd. Nash Kirkland megint független lesz, de legfőképpen ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ura önmagának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">11. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Különös érzés volt, így, hétfő reggel, hogy nem ment ki. nyitni a boltot, ugyanakkor jól is esett, nemcsak Morgana fáradt testének, de elméjének is. Átszólt telefonon Mindynek, és máris megkönnyebbült egy kicsit a lelkiismerete. A lány megígérte, hogy kiragasztja az ajtóra, hétfőn kivételesen csak délben nyitnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Máskor is vett már ki szabadnapot, de akkor általában remekül érezte magát - nem úgy, mint most. Lesétált hálóköntösében a lépcsőn, kissé szédült, és a hányinger is kerülgette, mivel alig aludt az éjjel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kocka el van vetve, gondolta. Tegnap végleg kicsúszott a kezéből az irányítás. Megadó sóhajjal a konyha felé indult, hogy feltegye a teavizet. Tulajdonképpen soha nem is sikerült megkaparintania teljesen. Aki rendelkezik valamilyen hatalommal, az tudja csak igazán, mindig adódnak olyan helyzetek, melyekben egy sokkal hatalmasabb erő veszi át az irányítást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Óvatosan a hasára tette a kezét, és miközben forrt a teavíz, az ablakhoz lépett. Azon tűnődött, vihar közeledtét érzi-e, vagy csak saját kavargó gondolatai nem hagyják nyugodni. Luna hozzádörgölőzött a lábához párszor, de azután megérezte gazdája nyomott hangulatát, és nesztelen léptekkel magára hagyta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem arra született, hogy elvegye az eszét a szerelem, és, mint egy érzelmi lavina, maga alá temesse. Márpedig ez történt - minden megváltozott, mióta Nash belépett az életébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A választás szabadsága persze most is rendelkezésére állt, és ő döntött is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem lesz könnyű. Az igazán fontos dolgok ritkán azok. Nehézkesen a tűzhely felé fordult, hogy levegye a teát. Még ki sem hűlt a bögréjében, amikor hallotta, hogy benyitnak az ajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagyot sóhajtott, majd még két bögrébe töltött a teából, miközben az unokatestvérei besétáltak a konyhába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látod? - vetett Anastasia sokatmondó pillantást Sebastianre, és Morganához sietett. - Ugye, megmondtam, hogy nem érzi jól magát! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana adott egy cuppanós puszit az arcára. - Ugyan, jól vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondtam, hogy jól van - vigyorgott Sebastian, és bekapott egy süteményt a konyhaszekrényen lévő dobozból. - Csak egy kicsit rosszkedvű. Ami azt illeti, tényleg olyan hangos, kétségbeesett jeleket küldtél, hogy képes voltam felkelni a kedvedért dél előtt... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnálom - mentegetőzött Morgana, és a fiatalember felé nyújtotta az egyik bögrét. - Azt hiszem, nem szerettem volna egyedül lenni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, hogy nem vagy jól - kötötte Anastasia az ebet a karóhoz. Még mielőtt kipuhatolhatta volna, mi a baj, Morgana biztonságos távolságra lépett tőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon rosszul aludtam, ennyi az egész. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elgondolkodva kortyolt egyet a teájából. Már korábban felfigyelt kisebbik unokahúga sápadt arcára és karikás Szemére. Valami más is felvillant előtte, amit Morgana minden erejével igyekezett elrejteni előlük. Türelmesen hátradőlt - előre élvezte, hogy újra összemérheti vele az erejét. Nem sokáig titkolózhat előtte, fogadkozott magában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van egy kis bibi a lovagoddal, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi olyan, amivel ne tudnék egyedül is megbirkózni köszönöm.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne piszkáld már, Sebastian! - szólt rá Anastasia az unokabátyjára. - Vitatkoztatok Nashsel, Morgana? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - sóhajtott a lány, és fáradtan lehuppant egy székre. - Nem - ismételte -, de tényleg miatta aggódom. Sok mindent mesélt magáról tegnap. Főleg a családjáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mivel Morgana legalább annyira megbízott unokatestvéreiben, mint amennyire szerette őket, elmesélt nekik mindent Leeanne hívásától kezdve egészen addig, míg a férfi álomba nem merült a ciprusfa alatt. Hogy utána mi történt, arról nem beszélt - az csak rá meg a férfira tartozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szegény fiú - dünnyögte Anastasia. - Borzasztó lehetett a gyerekkora, senki sem szerette igazán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A baj csak az, hogy emiatt azt hiszi, ő is képtelen a szeretetre - jegyezte meg Morgana gondterhelten. - Ki hibáztathatná azért, hogy fél bízni az érzelmeiben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Például te. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana szúrós pillantást vetett Sebastianre, de azután rájött, semmi értelme veszekednie vele, csak mert ennyire érzékeny - és mert ennyire igaza van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hibáztatom érte, csak ... fáj és elszomorít. Fogalmam sincs, hogyan kell szeretni valakit, aki képtelen, vagy nem akar viszontszeretni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Időre van szüksége - vetette közbe Ana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom. Azon gondolkodom, mennyi időt adhatok neki. Fogadalmat tettem: nem kérek tőle többet, mint amennyit magától is adna. - Fátyolossá vált a hangja, nyelt egyet. - Ezt pedig soha nem fogom megszegni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kezdett áttetszővé válni a fátyol, mellyel a lánya gondolait védte. Sebastian kihasználta a helyzetet - gyorsan, mint egy ostorsuhintás, megragadta kisebbik unokahúga kezét, és mélyen a szemébe nézett. Pillanatokon belül elernyedt a szorítása. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, istenem, Morgana ... te gyereket vársz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az illetéktelen behatolás a legrejtettebb gondolataiba rendkívül feldühítette a lányt. Felpattant, és nem sok hiányzott, hogy jól beolvasson unokabátyjának, Sebastian pillantása azonban törődésről, szeretetről árulkodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ördögbe is, Sebastian! Nem gondolod, hogy egy nő saját maga szeretné bejelenteni az ilyesmit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugodj meg, és ülj le! - kérte a fiatalember aggódva. Ha Anastasia nem inti le, a karjaiba kapja a lányt, és maga ülteti le egy székre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mióta? - kérdezte Ana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A tavaszi napéjegyenlőség óta - sóhajtotta Morgana. - Pár napja tudom csak biztosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól érzed magad? - lépett hozzá unokanővére, és mielőtt válaszolhatott volna, finoman a hasára tette a kezét. - Megengeded? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár pillantását nem vette le Morganáról, figyelme egyre mélyebbre hatolt. Érezte meleg bőrét a köntöse alatt, pulzusa lüktetését, vérkeringését. Igen. Ott volt a megformálatlan, alvó kis élet is. Elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól vagytok mindketten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy kicsit nehézkesnek érzem magam ma reggel - mosolygott vissza Morgana, és unokanővére karjára tette a kezét. - Ne aggódjatok értem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Le kellene ülnöd vagy feküdnöd, míg vissza nem jön a színed - vetett rájuk Sebastian morcos pillantást. Kissé kényelmetlenül érezte magát, hogy kisebbik unokahúgára, akivel annyira szeretett kötözködni, most egy jó darabig úgy kell vigyáznia, mint egy hímes tojásra, hiszen várandós. Morgana nevetve hozzáhajolt, és megpuszilta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi van, bátyus, izgulsz értem? - kérdezte csúfondárosan majd jó kislány módjára helyet foglalt. - Ajánlom is!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miután a család Írországban van, Anára és rám hárul, hogy a gondodat viseljük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia helyeslően bólogatott, és újratöltötte Morgana poharát a lány helyett. Unokahúga rosszalló pillantást vetett rá, de azért megköszönte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mégis, miből gondoljátok, hogy a gondomat kell viselni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian vállat vont. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én vagyok a legidősebb, vagy nem? És tudni szeretném mik Kirkland szándékai!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana szélesen elvigyorodott a pohara mögött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jézusom, Sebastian, nem tűnt fel, hogy már nem a közép- korban élünk? Csak nem akarod párbajra hívni, mert nem kérte meg rögtön Morgana kezét? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én nem venném ezt az egészet ennyire félvállról - jegyezte meg a fiatalember sötét pillantással. - Tisztázzunk valamit! Morgana, szeretnél anyai örömök elé nézni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már most is részem van az "anyai örömökben". </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Unokabátyja komoran megragadta a kezét, és nem engedte el, míg a szemébe nem nézett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon jól tudod, hogy értem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Természetesen tudta. Sóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bár csak pár napom volt gondolkodni, mit tegyek, alaposan megfontoltam mindent. Még van egy kis időm, hogy eldöntsem, akarom-e a gyereket. Tudom, téged még a terhesség-megszakítás gondolata is felzaklat, Ana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Unokanővére megrázta a fejét. - A döntés kizárólag a tiéd. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tisztában vagyok vele. A különös az, hogy védekeztem, mégis megfogant a baba. Nyilván a sors akarta így. Mélyen a szívembe néztem, és tudom, nem véletlenül érkezik... Nem véletlenül ő, nem véletlenül most, és nem véletlenül ettől a férfitól - tette hozzá sokatmondó pillantással. - Bármennyire félek is, ezt biztosra veszem. A válaszom tehát: igen. Szeretném megszülni a gyereket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elégedetten bólintott. - És Nash? Ő mit szól ehhez? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana még ki sem nyitotta a száját, az unokabátyja már értett mindent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- El sem mondtad neki?! - mennydörögte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány pillantása olyan éles volt, hogy tőből levághatta volna tíz férfi lábát vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon ajánlom, takarodj ki a fejemből, különben meztelen csigává változtatlak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azért csak válaszolj! - követelte Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is csak pár napja vagyok biztos benne - állt fel a lány újra, és hátravetette a haját. - Azok után, ami tegnap történt, nem hozakodhattam elő vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Joga van tudni - jegyezte meg Ana csendesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem is - morogta Morgana. Próbált uralkodni magán, ami sikerült is, bár a keze önkéntelenül is ökölbe szorult. - Meg fogom mondani neki, ha úgy érzem, készen vagyok rá. Remélem, nem hiszitek, hogy így akarom magamhoz kötni?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor egy könnycsepp gördült végig az arcán, maga is meglepődött. Türelmetlenül letörölte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen nem - felelte Sebastian. - A döntés az övé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már most megfogadta, ha Nash esetleg rosszul döntene, örömmel kettétöri a fontosabb csontjait, a hagyományos módon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastiannek igaza van, Morgana - állt fel Ana is aggódva, de határozottan, és átölelte unokahúgát. - Ezt a döntést neki kell meghoznia, mint ahogyan te is meghoztad a tiédet. Addig azonban nem tehet semmit, míg nem értesül róla. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazatok van - sóhajtott Morgana, és unokanővére vállára hajtotta a fejét. - Még ma reggel elmegyek hozzá, és megmondom neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian is felállt, és megsimogatta kisebbik unokahúga haját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Melletted leszünk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana rávillantotta szokásos csúfondáros mosolyát. - Csak ne túl közel. .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash forgolódott az ágyában, és a kispárnájába nyöszörgött. Mostanában rengeteget álmodott; úgy követték egymást a képek az elméjében, mintha egy film jelenetei lennének. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elsősorban és többnyire Morganát látta, ahogy rámosolyog, ahogy felé int, miközben pillantása csodálatos, közös jövőjük ígéretével terhes. A lány jelenlététől erősnek, életvidámnak érezte magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagymamája is megjelent olykor-olykor a képzeletében, ahogy villogó szemmel elnáspángolja elmaradhatatlan fakanalával, és folyton csak azt hajtogatja, milyen mihaszna gyerek is ő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta magát, ahogy élénkpiros kerékpárjával egy külvárosi járdán biciklizik. A baseballkártyák hangosan kattogtak a küllők között, haját kócosra borzolta a szél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az anyja lépett hozzá, túlontúl közel, és széles mozdulatokkal azt magyarázta, vér a véréből, és ezért tartozik neki, tartozik, tartozik... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megint Morgana, ahogy önfeledten, csúfondárosan felnevet, hátrarázza hosszú, ébenfekete haját, és seprűnyélen átcikázik az öböl sötét vize felett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megint ő, ahogy alámerül egy fortyogó üstben, melyet nagymamája keverget azzal az átkozott fakanállal. Valaki felvihog Morgana - vagy az édesanyja? - hangján. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felült az ágyában, zihálva, és pislognia kellett, olyan erősen tűzött be a nap a szobába. Reszketeg kézzel megdörgölte az arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pompás. Nem elég, hogy belebolondult a lányba, kezd megbolondulni is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vajon ezt is neki köszönheti? - tűnődött el magában. Befurakodott az elméjébe, hogy azt gondolja, amit ő akar? Ha így van, az már tényleg több a soknál! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kikászálódott az ágyból, és megbotlott saját cipőjében. Káromkodva félrerúgta, és lomhán zuhanyozni indult. Összekapja magát, és szépen elbeszélget a bájos Nyugati Boszorkánnyal, de el ám! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Míg Nash a víz alá tartotta a fejét, Morgana bekanyarodott a férfi autófeljáróján. Egyedül jött, még Lunának sem engedte, hogy elkísérje. A macska sértődötten hátat fordított neki, és felháborodottan tekergő farokkal faképnél hagyta. Morgana sóhajtott, és megfogadta útközben, valahogy kibékíti az állatot. Majd beugrik visszafelé a Halászmólóra; pár ízletes tengeri herkentyűvel egész biztosan sikerül meglágyítania Luna szívét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyelőre azonban a saját szívével kellett törődnie. Közelhajolt a visszapillantó tükörhöz, és szemügyre vette az arcát. Elégedetlen mormogással dőlt hátra. Hogyan hihette, hogy egy kis smink képes lesz eltüntetni fáradtságának és agyonhajszoltságának jeleit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összeszorította az ajkát, és vetett egy pillantást a ház felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash egész egyszerűen nem láthatja így. Nem közölheti vele a hírt ilyen állapotban - lerí róla, hogy sérülékeny és szüksége van rá. Már így is épp elegen élősködnek a férfin. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eszébe jutott, hogy első találkozásuk alkalmával azt gondolta Nashről: íme, egy tökéletesen gondtalan ember. Talán az is lehetett még akkor, vagy legalábbis sikerült elhitetnie mindenkivel. Ha a férfinak joga van elégedettnek látszani, akkor neki miért ne lenne? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vett egy mély, megnyugtató lélegzetet, és halkan mormolni kezdett egy varázsigét. Kisvártatva eltűntek a ráncok a szeme körül, és visszatért az arcába a szín. Amikor kilépett az autóból, már egyáltalán nem látszott rajta, hogy alig aludt valamicskét az éjjel. A szíve ugyan kissé gyorsabban vert a kelleténél, de ez nem zavarta. Az azonban zavarta volna, ha Nash észreveszi, milyen reménytelenül szerelmes belé, és mennyire retteg elárulni neki a titkát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Könnyed mosolyt erőltetett magára, és kopogott az ajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gyomra önkéntelenül is görcsbe rándult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi halkan szitkozódva gyorsan magára kapta a farmerját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy pillanat! - kiáltott ki az ablakon, majd miután felhúzta a cipzárt, elindult lefelé a lépcsőn mezítláb, morogva, meztelen felsőtesttel. Kinek van képe zavarni még a reggeli kávéja előtt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen? - tárta ki az ajtót bosszúsan, majd megmerevedett, és csak bámulta a lányt szótlanul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana frissnek látszott, és gyönyörűnek, mint a hajnal, ugyanakkor fülledtnek és érzékinek is, mint az éjfél. Csoda, hogy a zuhanyozástól még mindig nedves bőre nem kezdett el gőzölögni ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! - hajolt felé a lány, és szájon csókolta. - A zuhanyzóból rángattalak ki? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majdnem - ismerte el Nash, és zavarában csöpögő hajába túrt. - Hogyhogy nem vagy a boltban? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szabadnapot vettem ki - vont vállat Morgana, és beőgyelgett az ajtón. Igyekezett természetesen beszélni, mozogni, viselkedni. - Jól aludtál? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha tudnád ... - sóhajtott a férfi, és elkomorult a tekintete. - Mit műveltél velem, Morgana? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én? Semmit nem műveltem veled - védekezett a lány, és erőltetetten elmosolyodott. - Úgy látom, szükséged van egy jó erős kávéra. Mindjárt fel is teszem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már indult is a konyhába, de Nash megragadta a karját. - Majd én főzök magamnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi dühös pillantása láttán Morgana összevonta a szemöldökét, és lassan bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. Jöjjek vissza később? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradj! Minél előbb tisztázzuk a dolgokat, annál jobb. - Ezzel Nash elindult a konyha felé. A lány lehunyta a szemét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tisztázzuk, visszhangzott benne a szó, és baljós előérzet fogta el. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, fejezzük be ... Összefonta a karját maga előtt, majd elindult a férfi után a konyhába, de inába szállt a bátorsága. A nappaliba ment inkább, és leült egy szék szélére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nashnek kávéra van szüksége, neki pedig egy percre, hogy összeszedje magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem hitte volna, hogy ilyen dühösen, ilyen ellenségesen fogadja majd a férfi, mint ahogy azt sem, hogy ez ennyire fájni fog neki. Ugyanaz a keserűség és fagyos zárkózottság látszott Nash tekintetében, mint tegnap, amikor Leeanne-nel beszélt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felállt, és sétálgatni kezdett a nappaliban, egyik kezét a méhe fölé téve, hogy védje az új kis élet csíráját. Mert megvédi, bármi áron, fogadta meg magában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a férfi visszatért egy gőzölgő csészével a kezében, Morgana az ab laknál állt, tekintete szomorúságot tükrözött. Ha Nash nincs meggyőződve arról, hogy ez csak valami álca, talán még bánatosnak, sőt, sebezhetőnek is találta volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">De meg volt győződve a legrosszabbról. Egy boszorkány különben is sebezhetetlen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Meg kellene locsolnod a virágaidat - kezdte a lány. - Ha már egyszer elültetted őket - simított végig a hasán -, gondoskodnod is kell róluk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kortyolt egyet a kávéjából, és megégette a nyelvét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fájdalomnak köszönhetően sikerült legyűrnie magában a váratlanul fellépő késztetést, hogy Morganához lépjen, átölelje, és elhessegesse a szomorúságát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs kedvem a virágokról beszélgetni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem - fordult felé a lány. Most már egyáltalán nem látszott sebezhetőnek. - Akkor miről beszélgessünk, Nash? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudni akarom az igazat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana derűsen rámosolygott, és kérdőn széttárta a karját. - Hol kezdjem? "Kezdetben vala az Ige" ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne játszadozz velem, Morgana! Abból egyszer s mindenkorra elég. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elkezdett fel-alá járkálni a szobában, és úgy megfeszültek az izmai, hogy a lány már attól tartott, bármelyik pillanatban elpattanhatnak. Nash büszkén hátravetette a fejét, ahogy Morganára nézett. Még ha a lány teljesen el is lett volna gyengülve, a férfi tekintete láttán biztosan összeszedi minden erejét a védekezéshez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez az egész csak egy kis mókát jelentett a számodra, ugye? Már akkor, mikor beléptem a boltodba, kiszúrtál magadnak: íme egy balek, aki pont megfelel a célnak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fájdalmas volt ezt így ki mondania. Fájt, hogy egészen idáig csak áltatta magát, és mindaz, amit a lány iránt érzett, amit elképzelt a jövőjükkel kapcsolatban, hiú ábrándnak bizonyult csupán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tetszett a hozzáállásom a ... képességeidet illetően, ezért úgy döntöttél, megleckéztetsz. Sikerült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana szíve összeszorult, de a hangja határozott maradt. - Mi a bajod tulajdonképpen? Hogy megmutattam, ki vagyok valójában? Így történt, nem tagadom. Ha azt várod, szégyelljem magam emiatt, csalódást kell okoznom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash reszketeg kézzel letette a csészét, ki is löttyent egy kis kávé az asztalra. A lány, akit szeret, elárulta - megsemmisítő érzés volt. Megbűvölte, hogy szeresse, és most, mikor felelősségre vonja érte, csak áll nyugodtan, bájosan, mintha mi sem történt volna! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretném tudni, mit műveltél velem - kötötte a férfi az ebet a karóhoz -, és követelem, hogy oldj fel alóla! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már mondtam, hogy nem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézz a szemembe! - kiáltott rá Nash, miközben dühösen megragadta Morgana karját. - Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem suhintottál rám a varázspálcáddal, nem mormoltál varázsigét, nem itattál velem szerelmi bájitalt azért, hogy így érezzek irántad! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért, hogy ... érzel irántam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerelmes vagyok beléd, hogy vinne el az ördög! Nem múlik el óra anélkül, hogy ne vágynék rád, és nem tudom elképzelni az életem egy, sőt tíz év múlva sem úgy, hogy ne látnálak magam mellett! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szíve olvadozni kezdett a vallomás hallatán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash ... - nyúlt a férfi arca felé, de az ingerülten hátralépett. Morgana elképedve leenged te a karját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan csináltad?! - mennydörög te a férfi. - Mivel érted el, hogy házasságról és családról kezdjek ábrándozni? És egyáltalán mi késztetett erre? Eljátszadoztál egy szegény földi halandóval, unaloműzésből? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány fáradtan megcsóválta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ugyanolyan földi halandó vagyok, mint te - jelentette ki komolyan. - Eszem, alszom és vérzem, ha megvágom magam. Öregszem. Természetesen vannak érzéseim is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagy ugyanolyan - ellenkezett a férfi megvetően. A lány megborzongott, érezte, hogy lassan elenyészik a szépítő bűbáj, és kezd elmenni a szín az arcából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazad van. Más vagyok, és nem tehetek ez ellen semmit. De, még ha tehetnék, akkor sem tennék. Ha képtelen vagy elfogadni, akkor hagyj elmenni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem képzeled, hogy csak úgy kisétálhatsz az életemből anélkül, hogy feloldanál a varázslat alól?! - rázta meg Nash határozottan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana értetlen tekintettel meredt rá. - Miféle varázslat alól? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit tudom én! Amivel rávettél, hogy eláruljak neked olyan titkokat, melyeket soha, senkivel sem osztottam volna meg önszántamból. Meztelenre vetkőztettél, Morgana. Azt hitted, nem jövök rá, hogy csak azért meséltem a családomról és a gyerekkoromról, mert elvetted az eszemet? De az eszem az enyém! - Elengedte a lányt, és elfordult, nehogy valami olyat tegyen vele, amit később megbánna. - Te azonban elvetted tőlem, varázslattal, mint ahogy minden mást is ezzel értél el. Bábként rángattál az érzéseimnél fogva ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Soha nem nyúltam bele az érzéseidbe! - vágott közbe Morgana dühösen, de azután az eszébe jutott valami, és elsápadt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi figyelmét nem kerülte el a lány arckifejezése. - Csakugyan? - kérdezte elkeskenyedett szájjal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát jó. Tegnap, miután édesanyád felhívott, és meséltél a családodról, a gyerekkorodról, segítettem egy kicsit, hogy megbékélhess a múltaddal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint bűbájt alkalmaztál! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár Morgana öntudatosan felszegte az állát, Nash elbizonytalanodott. Olyan törékenynek tűnt most a lány, mint a tojáshéj, amely összeroppan egy futó érintéstől is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem gondoltam meg, mit teszek, az érzéseimre hallgattam. Ha hibáztam, márpedig a viselkedésedből ítélve úgy látszik, kérlek, bocsáss meg! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Játszadozol velem, mint egy bábbal, és bocsássak meg?! - fortyant fel a férfi, miközben zsebre vágta a kezét. - És a többi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana reszketeg kézzel simított ki egy tincset az arcából. - Miféle többi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt akarod elhitetni velem, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor belenyúltál az érzéseimbe? Nem most jöttem le a falvédőről ! Ugyan miért szerettem beléd, miért akartalak feleségül venni?! Ha arra gondolok, hogy még gyerekekre is vágytam ... - Ez mind ugyanígy volt most is, de ettől csak még dühösebb lett. - Ilyesmi soha nem jutott volna eszembe magamtól! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fájdalom mélyen beléhasított a lányba - megsebezte, ugyanakkor szabaddá is tette. Nash haragja, zavara, mardosó kételyei semminek tűntek ahhoz képest, ami most az ő lelkében kavargott. Miután sikerült megzaboláznia belső démonát, a férfi szemébe nézett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt akarod mondani, hogy mágikus erőkkel kötöttelek magamhoz? Hogy önző célokra használtam a képességeimet, és bűbájt alkalmaztam, hogy belém szeress? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szabadjára engedte a démont - arca ismét színnel telt meg, szeme úgy ragyogott, mint az izzó acél. Átjárta az Erő, és csak egy intésére várt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te ostoba szamár! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash már épp visszavágott volna, de szavak helyett csak szamárbőgés jött ki a torkán. Elkerekedett a szeme az ijedtségtől, és újra próbálkozott - hiába. Morgana bőszen sétálni kezdett fel-alá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval azt hiszed, varázslat alatt állsz - morogta fenyegetően. Éktelen haragra gerjedt; a könyvek leugrottak a polcról, és rakétaként röpködtek a levegőben. A férfi próbált kitérni előlük, még négykézlábra is ereszkedett, mégsem sikerült elkerülnie őket. Amikor az egyik orron találta, elkáromkodta magát. Csak az vigasztalta némiképp, amikor észrevette, hogy visszatért a hangja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Figyelj, szépségem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, te figyelj! Szépségem - tette hozzá a lány gúnyosan, és egy intésére egymásnak rohantak a bútorok, mintha forgószél hordta volna egy kupacba őket. - Csak nem képzeled, hogy egy ilyen beképzelt, kötekedő alakra pazarolnám a képességeimet, mint te? Egy okot mondj, miért ne változtassalak azzá a kígyóvá, aki valójában vagy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash összehúzott szemmel elindult felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég a játékból! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt nem te döntöd el- ingatta a fejét Morgana szinte sajnálkozva. Egy intésére a férfi a levegőbe emelkedett, majd szédületes sebességgel átrepült a szobán úgy egyméteres magasságban, és hangos puffanással egy székben landolt. A legszívesebben azonnal felpattant volna, de végül úgy döntött bölcsebb, ha megvárja, míg levegőhöz jut.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak még ez sem volt elég. Csípőre tette a kezét, majd csak annyit lehetett hallani, hogy a konyhában a tányérok, poharak, evőeszközök hangos csörömpöléssel ezer darabra törnek a padlón. Nash megadóan felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hittem, több eszed van annál, hogy feldühíts egy boszorkányt. Tévedtem - vont vállat Morgana. A fahasábok hangos recsegéssel, pattogással lángra lobbantak a kandallóban. - Érdekel, mire vagyok képes, ha kijövök a sodromból? Most itt a nagyszerű alkalom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, Morgana, én ... - kezdte a férfi, és felállt. A lány csak biccentett egyet, mire Nash úgy zuhant vissza a székbe, hogy összekoccantak a fogai. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne merészelj a közelembe jönni, se most, se máskor! - zihálta Morgana, visszafojtva a könnyeit. - Egy rossz mozdulat, és esküszöm, a hátralévő életedet négy lábon fogod tölteni, majd minden éjjel vinnyoghatsz a Holdra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem ijedt meg a fenyegetéstől, tudta, a lány úgysem tenné meg. Különben is, egy férfi legyen férfi, és álljon ki magáért! Mit veszíthet? Az élete romokban hever, akárcsak a nappalija - nem fog megfutamodni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fejezd be, Morgana! - szólt a lányra bámulatra méltóan nyugodt, határozott hangon. - Ezzel nem bizonyítasz semmit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana dühe időközben elpárolgott; most ott állt üresen, reményvesztetten, összetört szívvel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igaz. Nehéz természettel vert meg a sors: heves vagyok, és néha elragadnak az indulataim. Ilyenkor könnyen elveszítem a józan ítélőképességemet. Ne! - emelte fel a mutatóujját, mielőtt a férfi felállhatott volna. - Maradj ott, ahol vagy! Még nem tudok uralkodni magamon teljesen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor elfordult, kialudt a tűz, és elült a szél. Nash halkan, megkönnyebbülten felsóhajtott. A viharnak látszólag vége. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azonban semmi sem állt távolabb a valóságtól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval nem akarsz szerelmes lenni belém. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Volt valami a lány hangjában, amitől görcsbe rándult a férfi gyomra. Örült volna, ha láthalja az arcát, de Morgana háttal állt neki, és kinézett az ablakon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Senkibe sem akarok szerelmes lenni - felelte óvatosan. - Nem veled van a baj ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem velem? - visszhangozta a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, én... alkalmatlan vagyok egy komoly kapcsolatra. Szeretnék úgy élni, mint. .. azelőtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mielőtt találkoztál volna velem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kezdte úgy érezni magát, mint egy meztelen csiga. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lopva a kezére pillantott, hogy megbizonyosodjon, nem változott-e azzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ennek semmi köze hozzád. Én ... elég! Nem fogok itt ülni és bocsánatot kérni, csak, mert ki nem állhatom, ha megbabonáznak! - jelentette ki ingerülten, majd felállt. - Gyönyörű lány vagy, de ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fölösleges szépítened a dolgot. Szakítani akarsz, hát szakítunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Morgana megfordult, Nash úgy érezte, mintha lándzsát szúrtak volna a szívébe. A lány sápadt arcán könnycseppek gördültek alá. A férfi legszívesebben átölelte volna, hogy felszárítsa őket a csókjaival. Tett egy lépést felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, ne sírj! Nem akartalak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy beleütközött a láthatatlan falba, belészorult a szó. A lány emelte közéjük, szilárd volt, mintha kőből épült volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Engedj oda! - kiáltotta kétségbeesetten, és elkezdte verni az öklével a pajzsot, amely elválasztotta Morganától. - Ez nem megoldás! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyelőre megteszi, míg jobbat nem tudok - szipogta a lány csendesen, vérző szívvel. Szerette volna gyűlölni a férfit, amiért ilyen megalázottnak látja. Csak folytak a könnyei, de ekkor a hasára tette mindkét kezét, és felülemelkedett gyengeségén. Már nemcsak önmagára kellett vigyáznia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash végigtapogatta a láthatatlan falat, mint egy pantomirn. művész. Furcsa, állapította meg magában, mintha nem is a lány körül lenne a védőpajzs, hanem körülötte ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem bírom nézni, ahogy sírsz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy pillanat, és abbahagyom. Ne aggódj, a boszorkányok könnyei ugyanolyanok, mint a többi nőé: gyarlók és haszontalanok. - Morgana leküzdte a sírást, megtörölte a szemét. - Szeretnéd visszakapni a szabadságod, Nash? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi összeszedte minden erejét, és megpróbálta ledönteni a falat - hiába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem látod, hogy fogalmam sincs, mit akarok? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy biztos: engem nem, és azt sem, ami kettőnk között volt. Fogadalmat tettem: nem kérek semmi olyat, amit ne akarnál megadni nekem ... és én soha nem szegem meg a szavam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nasht hirtelen valami féktelen kétségbeesés szállta meg: mi van, ha épp most csúszik ki a kezéből az, amit igazán szeretne? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Engedj magadhoz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd ha úgy gondolsz rám, mint nőre, ideengedlek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana lassan, csendesen a fal túloldalára helyezte a kezét. - Vagyok, aki vagyok. Ettől azonban még szükségem van a szeretetre, amelyet nő csak férfitól kaphat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nekifeszült a vállával a falnak, majd hátralépett, és nekirohant. Úgy pattant le róla, mint egy kavics a szikláról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vidd már innen ezt az átkozott izét! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem vihetem, gondolta Morgana. Ez volt az egyetlen dolog, amely elválasztotta a férfitól - épp eléggé gyenge védelem már így is ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tudom, mikor váltak el az útjaink, Nash, de ... egyikünket sem hibáztatom azért, hogy megszerettelek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, kérlek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megrázta a fejét, majd pillantása hosszasan időzött a férfi arcán, hogy megőrizhesse az emlékeiben, a szívében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lehet, hogy szerelmes fejjel téged is magam után rángattalak, önkéntelenül. Nem tudom, így történt-e, még soha nem bolondultam bele senkibe korábban. Ha így esett volna, esküszöm, nem szándékosan tettem! Nem volt bennem ártó szándék. - A könnyek megint gyülekezni kezdtek a szemében, dühösen hátralépett, és csak állt egyenesen, büszkén, erősen. - Amit most mondani fogok, komolyan mondom - elhiheted minden egyes szavam. Bármivel is kötöttelek magamhoz, oldódjék fel ebben a pillanatban! Enyésszen el minden érzés, melyet boszorkányként csaltam ki belőled! Szabad vagy tőlem és mindattól, ami kapcsolatunkból származhatott. - Behunyta a szemét, és égnek emelte a kezét. - A bűbájban gyökerező szerelem hamis. Megváltalak tőle, magamtól is elvetem, semmit nem veszít a világ. Legyen szíved is, elméd is szabad tőlem! Így akarom, így legyen! - Amikor kinyitotta a szemét, friss könnyek csillogtak benne. - Több vagy, mint gondolnád - suttogta halkan -, de kevesebb, mint lehetnél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash szíve a torkában dobogott. - Morgana, nem mehetsz el így! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazad van - mosolyodott el a lány. - Jogom van egy, még ennél is drámaibb befejezéshez... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár több lépés távolságra álltak, a férfi meg mert volna esküdni, hogy Morgana szájon csókolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Isten veled, Nash! - hallatszott még, azzal a lányeltűnt, mint a kámfor. </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-42256673954955354082010-11-03T11:12:00.000-07:002010-11-03T11:14:00.438-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 4. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">7. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezernyi gondolat kavargott Nash fejében, és ezernyi érzés töltötte el a szívét. Amikor Morgana elindult felé - és köntöse úgy lebegett körülötte, mint a pára -, az ezernyi gondolat meg ezernyi érzés egyetlen, mámoros teljességgé forrt össze, mely a lányban öltött testet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi szeretett volna mondani valamit, bármit, amivel kifejezhetné, mit érez Morgana iránt. Elszorult torokkal sóhajtott, és egyszerűen nem bírt megszólalni. Csak annyit sejtett, hogy ami benne örvénylik, messze túlmutat egy férfi testi vágyán. Ehhez fogható élményben még soha nem volt része, nem is bánta, hogy nem tud beszélni, úgysem lenne képes leírni az érzéseit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az erdő mágikus központjában állva, a pillanat elragadtatásában bepillantást nyert sorsa szőttesébe - most már biztosra vette, csak egyetlen nő létezik a számára: aki épp itt áll előtte... Egy csendes, nyugodt hang azt súgta a szívében, mindig is csak egy nő létezett, saját, elveszett másik fele - rá várt egész életében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana karnyújtásnyi távolságban megállt előtte. Puha, hullámzó árnyak táncoltak kettejük közt. Ha csatlakozik táncukhoz, máris a férfi karjában találja magát. Nash nem menekülne el előle - mint ahogy, vallotta be magának, ő is átlépte már azt a határt, ahonnan még elmenekülhetne a férfi elől. e </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem lesz könnyű egyikük számára sem, gondolta Morgana. A mai éjszaka után a kapcsolatuk megpecsételődik, é bármilyen döntést hozzanak is a jövőre nézve, ez a pecsét megmarad. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Előrenyúlt, és megcirógatta a virágokat, melyeket a férfi még mindig a kezében tartott. Vajon sejti-e, hogy az a négy fajta, amit választott, a szerelem, a szenvedély, a hűség meg a remény jelképe? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A holdfényben szedett virágok az éj báját és erejét hordozzák. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash időközben meg is feledkezett róluk - összerezzent mint aki álmából ébred, és lepillantott rájuk.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A kertedből csentem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány sugárzó mosollyal jutalmazta a férfi őszinteségét. Biztosra vette, Nashnek fogalma sincs, melyik mit jelképez -magasabb erők vezették a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ettől még ugyanolyan illatosak. Köszönöm, nagyon figyelmes vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjai a bimbókról Nash arcára siklottak. - Tudtad, hol keress... és megtaláltál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én ... igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Jól tette, hogy hallgatott a megérzésére, mely a tisztáshoz vezette lépteit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért jöttél? - kérdezte Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerettem volna... - kezdte a férfi, és eszébe jutott, milyen kétségbeesett vágy űzte el otthonról, milyen türelmetlenül várta, hogy találkozhasson végre a lánnyal. Most már tudta, mi az az alapvető és végtelenül egyszerű kívánság, me1y idehozta. - Szükségem van rád. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány magabiztossága megingott, most először az éjszaka során. Szégyenlősen elkapta a tekintetét - Nash vágya úgy sugárzott felé, mint a tűz; felmelegítette és kísértésbe hozta. Ha nem tesz semmit ellene, még magába szippantja, és nincs az a varázslat vagy bűbáj, amely kiszabadíthatná. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ő hatalmának is megvoltak a korlátai, minden vágya még neki sem teljesülhetett. Ha enged a kísértésnek, és egymáséi lesznek ma éjjel, azzal mindent kockára tesz, legfőképpen az önállóságát és a függet1enségét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egész életében a szabadságot tartotta legbecsesebb kincsének. Most, hogy újra a férfi szemébe nézett, úgy döntött, megválik e kincsétől, legalábbis bizonyos értelemben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amit ma éjjel kapsz tőlem, szabad szívvel adom. Amit elveszek tőled, megbánás nélkül fogadom el. Ezt ne feledd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Örvénylő látomás ragyogott belső látása előtt - Nash csak annyit vett észre belőle, hogy Morgana szeme különösen csillog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyere velem! - ragadta meg a férfi kezét, és maga után húzta a fénykörbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash abban a pillanatban megérezte a változást, ahogy át1épett a lángokon. Tisztább volt a levegő, élénkebbek az illatok, mintha felmásztak volna egy magas, ember nem járta szikla tetejére. Úgy tűnt, még a csillagok is közelebb vannak itt, és a fák lombján átszűrődő, ezüstszegélyű holdsugarak is fényesebbek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyedül a lány tűnt ugyanolyannak itt is, mint a körön kívül. Továbbra is szorosan fogva tartotta a férfi kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol vagyunk? - kérdezte Nash halkan, nem azért, mert félt, hanem mert úgy érezte, tartozik ennyi tisztelettel a hely szellemének. Suttogását felkapta egy örvény, majd egyesült a halk, mégis tisztán kivehető hárfaszóval, amely betöltötte a körön belüli teret. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nevezheted, aminek akarod - vont vállat Morgana, és elengedte a férfi kezét. - A mágikus erőknek több fajtája is van, mi most egyesülünk az egyikben. - Leoldotta magáról a kristályövet, és elmosolyodott. - Nem ártunk vele senkinek... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lassan, gondosan a lepel szélére helyezte az övet, és szembefordult Nashsel. A holdfény ezüstös ragyogásával a szemében kinyújtotta a kezét a férfi felé, majd átölelte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ajka puha volt, és meleg. Nash érezte az édes bor zamatát, amelyet az imént ivott, de a lány saját, mélyebb, áthatóbb ízét is. Vajon képes lesz még valaha is élni e mámorító íz nélkül? Vagy ha képes is lenne, akar-e, miután megízlelte? Morgana egyre csak tüzelte, vegyen többet, vegyen még, ő pedig szédülten adta át magát a csóknak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyöszörgése mintha nem is a torkából, hanem egyenesen a szívéből jött volna. Még szorosabban magához ölelte a lányt. Nem zavarta, hogy a virágok közéjük préselődnek, és átható illattal töltik meg a levegőt. Nash csókolgatni kezdte Morgana arcát, majd ajka egyre lejjebb vándorolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány lehunyt szemmel is látta a gyertyalángok táncát ölelkező testük eggyé vált árnyékát. Hallotta a levelek közt hullámzó szellő mély, tiszta susogását, az éj hangjait, melyek mind-mind szintén mágikus erővel bírtak. Hallotta még, ahogy a férfi mohó ajka a nevét suttogja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Minden mámoros érintésnél valóságosabbnak tűnt azonban a szerelme Nash iránt. Mint a kis medence a háza belső udvarán, lelke is úgy telt meg újra meg újra friss érzelmekkel iránta - más férfi mellett soha nem élt át semmi ehhez foghatót. Amikor másodszor is nekiajándékozta a szívét, lelke medencéjében túlcsordult az érzés, és csak ömlött alá megállíthatatlanul. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megrémült, hogy belefullad ennyi érzelembe, és reszketni kezdett a félelemtől. Nash azonban halkan suttogni kezdett hozzá, miközben hosszú, ébenfekete haját simogatta. Morgana lassan megnyugodott, és úgy döntött, elfogadja, bármit hozzon is a jövő. Megbékélt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az elbűvölőt elbűvölték. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ádáz küzdelmet vívott az ágyékában lakó karmos szörnyeteggel, mely tombolva követelte a jussát. Soha nem érzett még ilyen erőszakos sürgetést, mint most, a gyertyák fénykörében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ökölbe szorította a kezét, nehogy letépje róla a köntösét. Morgana szemének szenvedélyes villanása elárulta, nem tiltakozna a vadsága ellen, kielégítené emésztő éhségét. Mégsem választhatja ezt az utat - legalábbis itt és most nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány vállgödrébe fúrta a fejét, szorosan átölelte, és leküzdötte magában a szörnyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hiába látta tisztán, mi zajlik Nash lelkében, nagyon felkavarta ez a belső küzdelem. Két vágy csapott össze a férfiban - az önzetlen adás és az önző kapni akarás vágya, és mindkettő roppant erővel feszült a másik ellen. Hogy melyik javára dől el a harc, az nemcsak szeretkezésük minőségét határozza meg ma éjjel, de közös hátra lévő éveiket is. Egy pillanatra hálát érzett azért, hogy nem látja oly tisztán a jövőt, mint Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash, én... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megrázta a fejét, majd hátrahajolt, és két kezébe fogta az arcát. Reszkettek az ujjai, és akadozott a lélegzete. Pillantása elsötétült, szúróssá vált. Lehet, hogy most Nash is ugyanúgy a szívébe lát, mint ahogyan ő az övébe? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy megijesztettél, hogy azt hittem, szörnyethal ok - bökte ki a férfi nagy nehezen. - De magamtól ijedtem meg legjobban... Itt és most nem szabad úgy viselkednem, mint ahogy esetleg máshol és máskor tenném. Értesz engem, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Sok múlik ezen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon sok - sóhajtott Nash remegve. - Nem akarok fájdalmat okozni neked! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pedig fogsz, rázta meg Morganát a felismerés. A szenvedés óhatatlanul rátalál, bárhogy próbál védekezni is ellene. De szerencsére nem ma éjjel - a férfi már megvívta a legnehezebb csatáját, és győzedelmesen került ki belőle. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne aggódj értem! - nyugtatta meg Nasht, majd gyengéden megcsókolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Istennek hála, sóhajtott föl megkönnyebbülten a férfi, amikor megérezte, a szörnynek nincs hatalma többé fölötte. Nem bántja a lányt, képtelen lenne rá. Bár a vágy továbbra is ott sistergett az ereiben, sürgetése megszűnt, mardosása alábbhagyott. Amikor lehúzta Morganáról a köntösét, már nem reszkettek az ujjai.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Meztelen testének látványa szinte fájó örömmel töltötte el mintha bársonykéz szorítaná össze a szívét. Igaz, már látta lányt meztelenül táncolni a kör közepén, de az olyannak tűn: mintha álmodná, mintha egy légies, elérhetetlen tündért figyelne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most, testközelben, nagyon is nőnek látszott - kinyújtott keze nem hatolt át a testén, hanem mámorosan megpihent rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Először az arcán. Végigfuttatta az ujjait az ajkán, az állán majd le, karcsú nyakára. Nem, nem álom volt ez, hanem valóság. Érezte forró leheletét a bőrén, lüktető verőerét az ujjai alatt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Legyen akár boszorkány, akár egyszerű földi halandó, most már az övé, és senki másé - szeretni fogja, támogatni és megosztani vele az életét. Igen, még annak is, ami most következik, itt kell megtörténnie, az ősi, néma fák, az árnyas holdvilág és a varázslatos fényű gyertyák gyűrűjében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány pillantása elnehezedett, mint minden nőé, amikor egész testében lüktet a vágy és a lázas várakozás. Nash, továbbra is Morgana szemébe nézve, hamvas vállára táncolt kíváncsi ujjaival, majd végig a karján, azután vissza. A lány félig nyílt ajkát reszketeg sóhajtás hagyta el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kíváncsi ujjak hasonló gyengédséggel és visszafogottsággal járták be Morgana mellét. A lány nyöszörögni kezdett, a teste ívben hátrafeszült, de a férfi még nem élt a lehetőséggel. Gyengéden cirógatta a puha dombocskákat, hüvelykujj a át- meg átsiklott a bimbók felett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megborzongott a már-már fájdalmas örömtől, és mozdulni sem bírt. Még ha a pokol kutyái törtek is volna elő a fák közül, ő akkor is csak állt volna egy helyben, lüktető testtel, elveszve Nash tekintetében. Vajon tudja-e a férfi, milyen ellenállhatatlan bűbájt gyakorol rá visszafogott gyengédségével? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ebben a pillanatban nem létezett más a lány számára, csak ő. Csak Nash arcát látta, csak az ő simogatását érezte, minden egyes reszketeg lélegzetével belőle töltekezett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ujjai követték Morgana testének vonalát, végigsiklottak a bordáin, majd fel a hátán, a haja alá, végül le megvonagló gerincoszlopára. Nash közben azon tűnődött, vajon miért is akarta szavakba foglalni érzéseit egyáltalán - érintése sokkal pontosabban és sokkal többet elárul... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány teste csupa karcsú hajlat, puha, sima bőr és ruganyos izom, a férfi mégsem érezte többé az erőszakos sürgetést, hogy magáévá tegye. Mennyivel jobb volt így, hogy csak kényeztetni, kecsegtetni, kóstolgatni akarta ... Nincs is annál nagyobb boldogság egy férfi számára, ha egy nő bőre dalra fakad az érintése nyomán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjai továbbsiklottak Morgana csípőjére, majd le, hosszú, formás combjára, azután újra fel, de most már a combja belső oldalán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a lány térde megbicsaklott, Nash elkapta, és szorosan magához vonta, majd lassan, óvatosan a lepelre fektette, hogy ajkával is bejárhassa ugyanazt a diadalmas utat, amelyet az imént az ujjaival. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana túlcsorduló érzékekkel lerántotta a pulóvert a férfiról, hogy hozzásimulhasson meztelen bőréhez. Nash izmai görcsösen feszesek voltak - a gyengédséghez nagyobb erőfeszítésre lehetett szüksége, mint ami a vad szenvedélyhez kellett volna. A lány suttogott valamit, mire a férfi újra szájon csókolta. Morgana kigombolta Nash farmerján a gombokat, hogy ugyanolyan sebezhető legyen, mint ő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Édes, gondtalan gyönyör... Hosszú, nem lanyhuló mámor. A hold lágyan csurgatta alá fényét, miközben ők mámorosan adtak - és elfogadtak. A lepelre szórt virágok bódító illata az éjszakáéval keveredett. Bár kissé felerősödött a szél, a gyertyalángok egyenesen, rezzenéstelenül lobogtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elragadta őket a szenvedély, de még a gyűrött selymen meg az összepréselt virágokon kéjesen forgolódva sem siették el a játékot. Valahol az erdő mélyén újra felhuhogott a bagoly, mire a lángok gyűrűje magasba csapott, mintha lándzsák lennének: kettejüket össze-, minden mást pedig kizárva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana egész testében reszketett, de ebben már nyomát sem lehetett felfedezni a félelemnek vagy az ijedtségnek. Átkarolta Nash nyakát, és olyan közel engedte magához, amilyen közel nő férfit engedhet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a lány pillái megremegnek, majd lassan kinyitja a szemét, melynek mély kékjében ismét felgyúltak az aranycsillagocskák. Lehajolt, megcsókolta Morganát, majd megkezdték a táncot, melynél ősibb és megkapóbb nincsen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szép és hatalmas mágia volt, több, mint amire a lány valaha is képes lett volna. Megtöltekeztek egymással, és - bár mindkettejüket hajtotta a vére - gyengédek tudtak maradni mindvégig. A mámor pillanatában két ragyogó könnycsepp gördült alá Morgana arcán, a férfi pedig önfeledten a lány nevét suttogta, és a hajába temette az arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash csendes, vágytalan ölelésben feküdt Morganán, aki elbűvölten figyelte, ahogy egy fényes hullócsillag keresztülszeli a bársonyfekete égboltot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Múltak a percek, az órák, de nekik eszükbe sem jutott felszedelőzködni. A férfi belefeledkezett a lány testének melegébe, puhaságába - Morgana pedig macskásan elnyújtózva pihent alatta. Nash azon tűnődött, talán jobb, ha most már így is maradnak, egészen napkeltéig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gyakorlatias énje finoman leszavazta az ötletet: ha így tenne, minden bizonnyal agyon nyomná szegény lányt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor óvatosan megpróbált legördülni róla, Morgana kézzel-lábbal ráfonódott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne, ne! - suttogta álmosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha már ilyen szívélyes marasztalásban részesültem, akár csókolgathatnám is azt a gyönyörű, karcsú nyakát, gondolta a férfi.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lehet, hogy nem vagyok kövér, de ettől még jó harminc kiló e1őnyöm van veled szemben - magyarázta a lánynak kedvesen. - Különben is, látni szeretnélek! - Azzal finoman az oldalára gördült, majd felkönyökölt, és hosszan legeltetni kezdte a szemét Morgana testén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány haja úgy terült szét a fehér leplen, mint egy összekuszálódott fekete selyemkendő, melybe virágok tapadtak itt-ott. Nasht részben tündérre, részben cigánylányra emlékeztette - részben persze boszorkányra is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hosszan, fájdalmasan felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi történik akkor, ha egy közönséges földi halandó egy boszorkánnyal szerelmeskedik? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának csúfondáros mosolyra húzódott a szája. - Láttad a vízköpő sárkányokat a ház tornyán? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kitátotta a száját, de hamar be is csukta. A lány hosszan, jóízűen felnevetett, és megcirógatta Nash hátát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Imádom, amikor ilyen hiszékeny vagy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi túl jól érezte magát ahhoz, hogy bosszús legyen. Játszadozni kezdett Morgana hajával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Komolyan kérdeztem. Most már tudom, hogy tényleg... hogy tényleg boszorkány vagy, és ezt nem könnyű megemészteni. Azok után sem, amit ma éjjel láttam. - Mélyen a lány szemébe nézett. - Meglestelek - vallotta be őszintén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana végighúzta a mutatóujját a férfi ajkán. - Észrevettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még soha nem láttam ennél szebbet életemben ... Ott álltál meztelenül, és az a földöntúli fény ... - Nash összevonta a szemöldökét. - Még valami zene is szólt, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Örülök, hogy te is hallottad. Nem mindenkinek adatik meg. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azok után, amit a férfi eddig átélt, ezt már gyerekjátéknak tűnt elfogadnia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi volt ez az egész? Egy szertartás? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma éjjel van a tavaszi napéjegyenlőség. Bűverejű éjjel ez. Ami velünk történt, abban is ez az erő munkált. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi egyetértően csókolgatni kezdte a lány vállát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, lejárt lemez, mégis... még soha nem éltem át hasonlót senkivel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem - mosolygott Morgana sejtelmesen. - Réges-régen már éltél át hasonlót... - Kacér pillantása láttán Nash nyelt egyet, és visszafoglalta korábbi helyét a lányon. - Igaz, akkor is velem - dünnyögte Morgana, mielőtt ajkuk újra összeforrt volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az éj reggelbe hajlott még azelőtt, hogy felöltöztek volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Nash felvette a pulóverét, a lány elkezdte összeszedni a szétlapított, már-már kisajtolt virágokat a lepelről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnálom, hogy nem vigyáztam rájuk jobban - jegyezte meg bűntudatosan a férfi. - Ne aggódj, majd lopok neked újakat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana mosolyogva magához szorította őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fölösleges - nyugtatta meg Nasht, aki elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a virágok ismét olyan frissé és éppé válnak, mint mikor leszakította őket. Megcsóválta a fejét, majd fáradtan a hajába túrt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hiszem, hogy hozzászokom ehhez egyhamar... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány a kezébe nyomta a csokrot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megfognád őket egy pillanatra? Fel kell oldanom a kört. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tett egy kecses mozdulatot a kezével - a lángok nyomban kialudtak. Miközben felszedegette a gyertyákat, halkan a következőket mormolta: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Feloldom a kört, hold fényéből vonva,</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>Az erő jóra tört, kárt nem okozva.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>Köszönet néktek, négy elem Királya! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szívemben ének, szeretet és hála. " </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel eltette az utolsót is a kosárba, majd felvette a leplet, összehajtogatta, és betakarta vele a gyertyákat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ennyi az ... egész? - vonta fel a szemöldökét Nash. Morgana, kosárral a kezében, a férfi felé fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A dolgok általában sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk. - Mosolyogva odanyújtotta a kezét Nashnek. Amikor az ujjaik összekulcsolódtak, felcsillant a szeme a boldogságtól. - Ha már az egyszerűségnél tartunk... megkérhetlek, hogy oszd meg velem az ágyam még ma reggel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi az arcához emelte szerelme kezét, és megcsókolta. - Igen - hangzott a válasz, továbbra is az egyszerűség jegyében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerűen nem tudtak betelni egymással. Szerelmeskedtek, aludtak egy keveset, majd megint szerelmeskedtek. Morgana most is, mint mindig, kiharcolta magának, amit akart - többször egymás után. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A felkelő nap mélyvöröse narancssárgába, majd aranyba fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csiklandósan odadörgölte puha orrát a férfi füléhez. Nash hamar felébredt a noszogatástól, és elvigyorodott. Olyan jó volt érezni a lány meleg, finom arcát a mellkasán! Ezek szerint Morganának sincs ellenére egy kis lusta, délelőttbe hajló hancúrozás ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Készségesen felé fordult, hogy megsimogassa a haját - félúton azonban megállt a keze a levegőben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miként lehetséges az, hogy Morgana feje a mellkasán pihen, és egyidejűleg a fülét csiklandozza az orrával? Ez anatómiailag képtelenség. Jaj, ne... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látott már jó pár furcsaságot tőle, amely fittyet hányt a fizikai világ törvényeinek, de ez azért már több a soknál! Bár félálomban volt még, élénk képzelőereje vadabbnál vadabb képeket vetített elé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha most kinyitná a szemét, félő, a látvány annyira nem illene az általa megszokott világba, hogy halálra vált ordításától visszhangozna a ház ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Óvatosan, továbbra is csukott szemmel leengedte a kezét a hajára. Puha, sűrű, de... Úristen, egész más formájú a feje! Átváltozott! Átváltozott, méghozzá egy... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a fej megmozdult ujjai alatt, fojtottan felkiáltott, és torkában dobogó szívvel kinyitotta a szemét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Luna rávillantotta borostyán tekintetét, és elégedetten dorombolni kezdett a mellkasán. Hirtelen valami hűvös siklott végig Nash arcán. Sápadtan oldalra fordította a fejét - Pan két elülső mancsával az ágy szélének támaszkodott, miközben kíváncsian méregette nagy kék szemével. Még mielőtt egy szót szólhatott volna, az eb újra képen nyalta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jaj, srácok! - nyöszörgött a férfi, és megvárta, míg lelassul a szívverése. Luna felállt, nyújtózott egyet, majd komótosan felgyalogolt Nash mellkasán, és vigyorogva - már, ha macskáknál létezik ilyesmi egyáltalán - az arcába bámult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Átvertetek, elismerem - bólintott a férfi, majd kinyújtotta mindkét karját, hogy megvakargassa a szőrös fejeket. Pan ezt engedélynek vette, és felugrott az ágyba. Sajna, Nash leg¬érzékenyebb pontján landolt - a férfi felkiáltott, szép szoprán¬ban, majd úgy ült fel, mintha rugóra járna. Luna, a váratlan ka¬tapultnak köszönhetően Pan képébe röppent, és kimeresztett karmokkal igyekezett megkapaszkodni valahogy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hajszál híján kitört a csetepaté - a két állat szúrós szemmel méregette egymást, és fenyegetően fújtatni kezdett. Nashnek egyelőre minden erejét az kötötte le, hogy lélegzethez jusson, ezért nagyon remélte, nem kell a két, egymásnak ugró szőrgolyó után kapkodnia. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, jól elvagytok - szólalt meg váratlanul egy ismerős női hang. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi vett egy reszketeg lélegzetet, és felpillantott Morganára, aki az ajtóban állt. Luna, gazdája érkezését látva, hátat fordított Pannek - miközben észrevétlenül megpofozta a farkával -, majd peckesen egy párnához sétált, összegömbölyödött, és mosakodni kezdett. Pan vidám farkcsóválás közepette önfeledten végignyúlt majd ötvenkilós, csupa izom testével Nash lábán keresztben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Imádnak az állataim - jegyezte meg mosolyogva a lány. - Ó, igen - felelte a férfi kamaszosan elcsukló hangon. - Olyanok vagyunk, mint egy nagy, boldog család ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana gőzölgő csészével a kezében az ágyhoz lépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már felöltözött, rövid, vörös ruhát vett fel, melynek gyöngyök díszítették a szegélyét, hímzés a vállát. Apró patentgombok futottak le középen egészen az aljáig, mely a lány formás combjának közepéig ért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash azon töprengett, egyenként kapcsolja-e ki a patentokat, vagy az összeset egyszerre, egy erőteljes rántással. Ekkor megcsapta az orrát a csészéből gőzölgő mennyei illat, ami legalább annyira különlegesnek és csábítónak tűnt, mint a lány parfümje. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kávé? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana leült az ágy szélére, és beleszagolt a csészébe. - Azt hiszem, igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi vigyorogva feléje nyúlt, és játszadozni kezdett hosszú copfba font hajának végével. - Irtó rendes tőled. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány tekintetében meglepődés tükröződött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mármint mi? Á, szóval azt hiszed, hogy ez a tiéd? - bökött ujjával a csészére. - Hogy neked főztem, és ágyba hoztam, mert olyan átkozottul aranyos vagy, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash letörten sóhajtott, és vetett egy utolsó, sóvárgó pillantást a csészére. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát, tulajdonképpen... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami azt illeti - vágott közbe Morgana -, pont ez a helyzet </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi mohón elvette a csészét, és két korty között hálás pillantást vetett a lányra. Nem volt kávé ínyenc - nem engedhette meg magának, hogy az legyen, miután otthon méregerős adagokat szokott főzni -, mégis biztosra vette, hogy ennél finomabbat senki nem főz a Mississippitől nyugatra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Áldjon meg az isten, Morgana! - hálálkodott, majd finoman megpöccintette a lány bonyolult mintázatú, gyöngyökből és ékkövekből készült fülbevalóját, amely nyomban csilingelni is kezdett. - Az előbb említetted, milyen átkozottul aranyos vagyok. Érdekel ez a téma, kifejtenéd bővebben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elnevette magát, és félretette a csészét, hogy szájon csókolhassa a férfit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megütöd a mércét, Nash. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Valójában teljesen elbágyadt tőle, de ezt nem fogja az orrára kötni. Kócos, napszítta hajával, álmos arcával, meglepően izmos mellkasával pillanatokon belül maga mellé csalogatta a lepedőre, és csak csókolta forrón, művészi jártassággal.. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak komoly erőfeszítésébe került elhúzódnia tőle. - Mennem kell dolgozni, sajnos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma? - csúsztatta a férfi a tenyerét lustán Morgana nyakára, és finoman közelebb húzta. - De hiszen nemzeti ünnep van, nem tudtad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg? - kérdezte a lány reménykedve. Olyan illata volt, mint az erdőnek éjjel; mint a virágoknak, melyek csak a holdfényben nyílnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát persze! Ma van a Nemzeti Szerelmeskedjünk Reggeltől Estig Nap, a hatvanas évek tiszteletére. Az ünnep megtartásához nem kell más, mint... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy. Igazán eredeti ötlet - dicsérte meg Morgana a férfit, majd harapdálni kezdte Nash alsó ajkát -, de tartok tőle, a vevők nem nagyon díjaznák a boltban. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy te milyen üzleties szemléletű boszorkány vagy, Morgana! Nem találok szavakat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor idd meg a kávédat! - A lány gyorsan felállt, még mielőtt meggondolhatta volna magát. - Van ennivaló a konyhában, ha úgy érzed, eljött a reggeli ideje. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felkelthettél volna - ragadta meg a kezét a férfi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondoltam, nem árt, ha kialszod magad, mellesleg arra sem akartam több esélyt adni, hogy munkakerülésre csábíts. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash csókolgatni kezdte a lány ujjait. - Pár óra ide vagy oda... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana térde megbicsaklott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előbb a munka, utána a szórakozás - bökte ki végül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vacsorázhatnánk együtt, mit gondolsz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vacsorázhatnánk - hagyta rá a lány. Lassan felforrósodott vére, és egyszerűen nem bírta elhúzni a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit szólnál, ha vennék valami finomat, és beugranék vele este? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért ne? - A férfi szétnyitotta Morgana ujjait, és belecsókolt a tenyerébe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fél nyolc? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendben. Majd kiengeded Pant, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze. - Nash finoman megharapta a lány csuklóját, mire fel is szökött nyomban Morgana pulzusa. - Várj csak, szépségem! Még valami. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lányt úgy vonzotta vissza Nash teste, mint a mágnes. - Nézd, tényleg nem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nyugalom. - Morgana ettől persze egy cseppnyivel sem lett nyugodtabb, és ez mélyelégedettséggel töltötte el a férfit. - Nem áll szándékomban levenni a lábadról, még akkor sem, ha az elkövetkező pár órában másra sem leszek képes gondolni... csak azt szerettem volna mondani, hogy hoztam neked valamit, megtalálod a verandán. Remélem, lesz időd elolvasni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kész vagy a forgatókönyvvel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen igen, csak itt-ott kell még finomítani rajta egy kicsit. Kíváncsi lennék a véleményedre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elolvasom, ahogy tudom - ígérte meg a lány, és adott egy búcsúcsókot. - Most pedig mennem kell. Szia! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor ma este! - köszönt el Nash, majd hátradőlt a lassan kihűlő kávéval a kezében, de a következő pillanatban halkan szitkozódni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi baj van? - fordult vissza Morgana meglepetten az ajtóból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A kocsid mögé parkoltam... Mindjárt magamra kapok Valami nadrágot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elnevette magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csiribí-csiribá, majd elintézem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel elment. Luna leugrott az ágyról, és követte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én már semmin sem csodálkozom - vakargatta meg a férfi az időközben elszunyókált Pan feje búbját. - Gondolom, egy ilyen apróság meg sem kottyan neki ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hátradőlt, és lusta élvezettel kortyolgatni kezdte a kávéját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor már egy csepp sem maradt a csészében, körülnézett. Most először nyílott alkalma megfigyelni, milyen tárgyakkal veszi körül magát Morgana a legbensőségesebb környezetében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A hálószoba ugyanolyan varázslatos hatást nyújtott, mint minden, ami a keze nyomát dicsérte. Ez itt főként a merész színekben nyilvánult meg. A fal türkizkék volt, az ágynemű, amelyet éjszaka többször a padlóra rúgtak, smaragdzöld, a finoman fodrozódó függöny pedig e kettő színpompásan egymásba folyó keveréke. Az egyik ablak alatt egy zafírkék kárpitú napozóágy nyújtózott, rajta kövér, gránátvörös, ametisztlila és borostyánsárga párnák. Karcsú rézlámpa hajlott fölé ívben, melynek gömb alakú burája a napkelte vöröses-lilás árnyalatát idézte. Az ágy már önmagában is hihetetlenül izgalmas hatást keltett: fejtámláját és lábrészét indiai motívumok díszítették, az ágynemű pedig úgy hullámzott a közepén, mint a szél által felkorbácsolt hullámok a tó tükrén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash kíváncsian felkelt - volna, ha a félmázsás Pan nem nehezedik a lábára. Pár barátságos oldalba taszítás után az állat kötelességtudóan felemelkedett, majd lehuppant az ágy kellős közepén, és horkolni kezdett. A férfi felállt, és körbesétált a szobában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy fényes, ezüst sárkánymécses állt az éjjeliszekrényen hátra vetett fejjel, kígyózó farokkal. A kanóc kitátott pofájában helyezkedett el, ha meggyújtották, olybá tűnhetett, mintha tüzet okádna. Az éjjeliszekrény mellett volt Morgana csupa tükör öltözőasztal a párnázott zsámollyal - a nőiség erőteljes megnyilvánulása, állapította meg magában Nash. Könnyen maga elé tudta képzelni, ahogy itt ül, lassan végigfésüli hosszú haját az ékszerekkel kirakott nyelű, ezüsthátú hajkefével, vagy ahogy bedörzsöli sima, fehér bőrét krémekkel és kenőcsökkel a különböző színű üvegtégelyekből, melyek az asztalon sorakoztak, megcsillantva a nap sugarait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem hagyhatta ki - felvette az egyik tégelyt, leemelte hosszúkás kristály tetejét, és beleszagolt. Igen, ez az átható illat szinte odavarázsolta mellé a lányt a szobába. A női mágia egy hétköznapi formája... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vonakodva visszazárta a tégelyt, és a helyére tette. Hogyan fogja kibírni Morgana nélkül este fél nyolcig? Már egy óra várakozás is elviselhetetlennek tűnt, nemhogy az egész délelőtt meg délután. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Türelem, Kirkland! - intette magát. Még csak öt perce ment el. Úgy viselkedsz, mint egy szenvedélybeteg - vagy, mint akit megbabonáztak. Gyanakvóan összevonta a szemöldökét egy pillanatra, majd fáradt sóhajtással - és enyhe bűntudattal - kihajította a gondolatot a fejéből. Nem, nincsen semmiféle bűbáj hatása alatt, pontosan tudja, mit miért tesz, tökéletesen ura önmagának. Egyszerűen az a helyzet, hogy itt minden Morganára emlékezteti, nem csoda, ha ennyire fáj a hiánya. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kíváncsian végigfuttatta az ujjait egy kupac sima, színe kövön, melyek egy tálban hevertek összegyűjtve. Azon sincs semmi csodálkoznivaló, ha szinte már rögeszmésen folyton a lány jár a fejében. Azok után, amit látott, amit tudott róla, még akkor is szüntelenül őrá gondolna, ha nem érezné iránta, amit érez. Végtére is a természetfeletti jelenségek kutatásával foglalkozik - Morgana pedig élő bizonyítékát adta annak, hogy csodák márpedig vannak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csodálatos szeretőnek bizonyult az ágyban - nemes lelkűnek, szabadnak és hihetetlenül érzékenynek. Ráadásul okos sőt bölcs természettel és igézően tökéletes alakkal rendelkezett. Ez már önmagában is elég lett volna, hogy minden valamirevaló férfi térden állva könyörögjön a kegyeiért... Hát, ha még hozzávesszük nem mindennapi képességeit, nincs, aki ellenállna neki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Arról már nem is beszélve, mennyit segített a munkájában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha megkérdeznék tőle, melyik forgatókönyvét tartja a legjobbnak, egy pillanatig sem kellene törnie a fejét a válaszon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">De mi lesz, ha mégsem nyeri el a lány tetszését? Ha esetleg még nevetségesnek is találja? Undorodva forgatta a fejében ezt a gondolatot, mint valami szellemi varangyos békát. Csak, mert hancúroztak egyszer, és kezdett kialakulni közöttük valami - aminek egyelőre még nem tudott és nem is szeretett volna nevet adni -, még nem jelenti azt, hogy Morgana érteni és értékelni fogja a munkáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, hogy adhatta oda a lánynak így, hogy még ennyi csiszolnivaló van rajta? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tiszta hülye vagyok, gondolta elkeseredve, majd felkapta a farmerját a padlóról, és elindult a fürdőszobába. Zuhanyozás közben végig azon tűnődött, miként juthatott odáig, hogy egy nő ennyire elvegye az eszét a szó átvitt és még átvittebb értelmében... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">8. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak négy órával később jutott Morgana annyi szünethez, hogy pár percet egyedül tölthessen, illetve egy csésze tea társaságában. A vevőknek és a beérkező árunak köszönhetően egész délelőtt szüntelenül akadt valami dolga - annyi ideje maradt csupán, hogy futó pillantást vessen Nash forgatókönyvének első két oldalára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amit ott olvasott, annyira felkeltette az érdeklődését, hogy már alig várta, mikor áshatja bele magát mélyebben. Feltette a teavizet, és bekapott pár fanyar, éretlen, zöld szőlőszemet. Mindy magabiztosan tartotta a frontot a boltban, jelen pillanatban csak két egyetemi hallgató nézelődött náluk. Miután mindketten fiúk voltak, semmi kétsége nem lehetett afelől, hogy Mindy egyedül is elboldogul velük. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megtöltötte a teatojást, és belelógatta a csésze forró vízbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Addig is, míg ázik, kezébe vette a forgatókönyvet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy órával később sajnálkozó pillantást vetett teljesen kihűlt teájára, majd vállat vont, és izgatottan visszalapozott az első oldalra, hogy újra átolvassa az egészet. Mestermunka, állapította meg magában, és büszkeség töltötte el, hogy a férfi, akit szeret, ilyen eredetit, szellemeset, magával ragadót alkotott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Őstehetség, bár ezt már akkor tudta, mikor megismerkedtek. Szerette a filmjeit, mély benyomást gyakoroltak rá. Soha nem olvasott még forgatókönyvet - eddig azt hitte csak egy nagy vonalakban megrajzolt útmutató, afféle csontváz, amelyet a rendező, a színészek meg a trükkmesterek töltenek ki hússal a közönség számára. Be kellett azonban látnia, tévedett - olyan gazdag színekkel volt megfestve, olyan hangulatot árasztott, mintha nem is papírra nyomtatott szavakból állna. Olvasás közben szinte látott, hallott, érzett maga előtt mindent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha a rendezőt, a színészeket meg az operatőrt csak fele ennyire ragadja magával a történet, Nash már akkor is az évtized egyik legjobb filmjét mondhatja a magáénak ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem hitte volna, hogy ebben az első látásra pimasz, kissé öntelt, bár tagadhatatlanul megnyerő férfiban ilyen káprázatos szellemiség lakik - mint ahogy éjszaka is sikerült meglepnie őt Nashnek varázslatos gyengédségével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Félretette a forgatókönyvet, majd kényelmesen hátradőlt a székében. És én még jó emberismerőnek tartottam magam, gondolta mosolyogva. Vajon mennyi meglepetést tartogat még számára Nash Kirkland a tarsolyában? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi épp a következőn dolgozott lázasan. Megszállta az ihlet, és ő soha nem hagyta, hogy jó ötletei csak úgy elszálljanak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Enyhe lelkiismeret-furdalást érzett, hogy nem csukta be a hátsó ajtót. Remélte, a lány hírnevének és a kertben őrködő kutyának köszönhetően senki nem vetemedik arra, hogy betörjön hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Különben is, csak vont valami védő bűbájt a ház köré, ha már egyszer boszorkány... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tökéletes lesz, gondolta elégedetten, miközben próbálta ízlésesen elrendezni a hatalmas csokrot - ezúttal virágárusnál vette - egy vázában. A szálak önálló életre keltek, csak hogy bosszantsák. Összegubancolódott a száruk, és a bimbóknak sem akarózott egy magasságba kerülniük. Többszöri nekifutás is olyan benyomást keltettek, mintha egy tizenéves, nemtörődöm fiú dobálta volna össze őket. Egy idő után rájött, jobb, ha egy helyett három vázába osztja szét a szálakat. Röpke negyedórás küzdelmet követően már valamivel elégedettebben szemlélte az eredményt, és hálát adott, hogy a forgatókönyvírói munkába nem tartozik bele a rendezői feladatok ellátása... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A virágok mindenesetre csodálatosan illatoztak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vetett egy pillantást az órájára - már nincs sok ideje. Lekuporodott a kandalló elé, és tüzet rakott. A hagyományos módszer sajnos jóval lassúbbnak meg fáradságosabbnak bizonyult, mint Morganáé, de végül sikerrel járt - a lángok vidáman nyalogatták a hasábokat. Fűtésre ugyan semmi szükség nem lett volna, a szoba hangulatát azonban sokkal barátságosabbá tette. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felállt, és végignézett a színen, melyet oly gondosan rendezett be. A kétszemélyes asztalon tiszta, fehér terítő díszelgett - Morgana étkezőjében, a tálalóasztal egyik fiókjában talált rá. Bár abban a helyiségben is pompás lehetőségek rejlettek magas mennyezetévei és hatalmas tűzhelyével, úgy gondolta, a társalgó mégiscsak sokkal bensőségesebb hangulatot áraszt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az antik porcelán szintén Morganáé volt - a hófehér tányérok, csészék szélét kis, festett rózsabimbók díszítették. Kikészítette az ezüst étkészletet és két kristály pezsgőspoharat, majd háromszöget hajtogatott a mélyvörös damasztszalvétákból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tökéletes, gondolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kisvártatva szitkozódni kezdett - majdnem megfeledkezett a zenéről meg a gyertyákról! Megrohanta a hifitornyot, és vadul válogatni kezdett a számtalan CD között. Chopinnél maradt, bár a Rolling Stones közelebb állt a szívéhez, mint a klasszikus zene. Betette a lejátszóba a lemezt, majd az első pár taktus után elégedetten bólintott. A gyertyavadászat ezután következett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tíz perccel később legalább egy tucat kis lángocska világlott már a társalgó legkülönbözőbb pontjain, meleg fényt és átható vanília-, jázmin- meg szantálillatot árasztva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Épp csak arra maradt ideje, hogy megveregesse a vállát, már hallotta is, ahogy a lány ráfordul az autófeljáróra. Odakinn Morgana meglepetten látta, hogy Nash Jaguárja már ott áll. Nem mintha zavarta volna, hogy fél órával korábban érkezett. Nem, egy cseppet sem zavarta ... Mosolyogva el. indult befelé, egyik hóna alatt a forgatókönyvvel, a másik alatt egy üveg pezsgővel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ajtó mintegy varázsütésre kitárult előtte, és pillanatokon belül a férfi karjában találta magát. Hosszan, önfeledten csókolózni kezdtek, miközben Pan kétségbeesetten próbált közéjük furakodni, hogy vele is foglalkozzon végre valaki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv! - foglalta össze Nash a mondandóját, bár semmi kétsége nem lehetett afelől, hogy a lány ennyit már a csókból is kivett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! - nyújtotta át Morgana a pezsgőt meg a forgatókönyvet, hogy megvakargathassa a durcásan szűkölő Pan füle tövét. - Fél órával korábban jöttél... Ezt bóknak veszem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól teszed - mosolygott rá a férfi, és a pezsgő címkéjére pillantott. - Ünnepelünk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De még mennyire! - bólintott a lány. Ahogy felegyenesedett, hajfonata puhán a vállára hullott. - Ez csak egy kis ajándék, elismerésem jeléül. Azért, remélem, én is kapok majd valamit! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még meggondolom... Mivel érdemeltem ki? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana a forgatókönyv felé biccentett. - Mestermű! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash gyomrában egy csapásra feloldódott az enyhe görcs, amely reggel óta facsarta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint tetszett? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem. Imádtam ... , ha levettem a cipőmet, és leültem, még azt is elmondom, miért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menjünk be! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi egyik kezébe fogta az üveget meg a forgatókönyvet, a másikkal pedig átkarolta a lányt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy ment a bolt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem panaszkodom. Lassan megengedhetem magamnak, hogy napi egy-két órával több munkát adjak Mindynek, és ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy beléptek a társalgóba, Morganának elakadt a lélegzete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gyertyalángok izzása legalább olyan misztikus és romantikus hatást keltett, mint éjjel a holdfény: megcsillant az ezüst étkészleten, és a szivárvány színeibe tört a kristálypoharakon. Virág- és viaszillat, sajgó hegedűszó töltötte be a szobát. A tűz finoman parázslott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ritkán fordult elő, hogy a lány ennyire kibillent volna lelki egyensúlyából. Elszorult a torka, könnybe lábadt a szeme - olyan boldognak érezte magát, hogy az szinte már fájt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nashre emelte gyertyalángoktól fénylő szemét, melyben újra felgyulladtak az aranycsillagocskák. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sikerült másodszor is meglepned. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi, maga is meghatottan, elsimított egy tincset Morgana arcából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak a tündérek lehettek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány gyengéden szájon csókolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon, nagyon kedvelem a tündéreket... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És hogy állsz a forgatókönyvírókkal? - érdeklődött élénken Nash, miközben átölelte Morgana vállát. A lány kényelmesen a férfi dereka köré fonta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kezdem megkedvelni őket is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pompás - bólintott Nash. - Mit szólnál egy kis pezsgőhöz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már vártam, mikor kérdezed meg - mosolyod ott el Morgana elégedetten, majd kibújt a cipőjéből. A férfi eközben az asztalhoz lépett, kivette a jeges vödörből a jó előre odakészített pezsgőt, és felmutatta a két teljesen egyforma üveget a lánynak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolatátvitel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana sejtelmesen elmosolyodott. - Talán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash ledobta a forgatókönyvet az asztalra, betette a második pezsgőt is a jeges vödörbe, majd kinyitotta az elsőt. A hangos pukkanás és a vidám pezsgés után töltött a kristálypoharakba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A mágiára - koccintotta poharát a lányéhoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint mindig - bólintott Morgana. Kortyolt egyet, jóízűen csettintett a nyelvével, majd megragadta a férfi kezét, és a kanapéhoz vezette, hogy hozzábújva bámulhassa a pattogó fahasábokat a kandallóban. - Mivel töltötted a napot, azon kívül hogy összetrombitáltál egy csapat jó tündért?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondoltam, megcsillogtatom Cary Grantet is megszégyenítő képességeimet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tetszenek nekem a képességeid - kuncogott a lány, és adott Nashnek egy cuppanós puszit. A férfi elégedetten feltette a lábát a kávézóasztalra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha tudnád, mit szenvedtem, míg megpróbáltam úgy elrendezni a virágokat, ahogy a filmeken szokás! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana vetett egy pillantást a vázákra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Senki sem lehet mindenben tökéletes ... Nekem tetszenek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy van némi látszatja az erőfeszítéseimnek - vigyorodott el Nash, és játszadozni kezdett Morgana fülbevalójával. - Egyébként finomítottam egy keveset a forgatókönyvön. Sokat gondoltam rád. Azután felhívott az ügynököm, lelkendezett egy sort. Utána megint rád gondoltam... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elmosolyodott, és a férfi vállára hajtotta a fejét. Hazaérkezett - minden értelemben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint jól telt a napod. Miért volt olyan lelkes az ügynököd? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy filmstúdió már most érdeklődik a forgatókönyv iránt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana büszke pillantásától Nash a hetedik mennyországban érezte magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig még csak a nyers változatot adtam le, a teljes szöveget egyedül te olvastad eddig. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert ennek ellenére létrejött az üzlet. Pihenek pár napot, hadd érlelődjön, majd elvégzem az utolsó simításokat, és már postázom is a stúdiónak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez nem szerencse kérdése - ellenkezett a lány, és örömében még egyszer koccintott a férfival. - Mágikus képességeid vannak, itt - bökött Nash homlokára. - És itt is - húzta le az ujját a szívéhez. - A képzelet igazából itt lakik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi úgy érezte, pillanatokon belül elpirul, életében először. Gyors csókba fojtotta a zavarát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm... Nélküled nem sikerült volna. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elnevette magát, és hátradőlt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretek ellenkezni veled, ezért nem is fogok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash lassan, ráérősen végigsimított a lány hajfonatán, le egészen a válláig. Hihetetlenül jó érzéssel töltötte el, hogy itt üldögélhet meghitt hangulatban valakivel, aki fontos a számára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most játsszuk azt, hogy elmeséled, mi tetszett benne, én pedig roppant büszke leszek magamra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana odanyújtotta neki a poharát, hogy töltse színültig. - Szerintem te már így is roppant büszke vagy magadra, de azért elmondom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak nyugodtan, ráérősen, nehogy kifelejts valami fontosat... Hallgatlak éjfélig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden filmednek gondosan felépíted a szerkezetét. Még akkor is, amikor fröcsög a vér, vagy egy szörny kaparászik az ablakon, van a jelenetekben valami, ami több puszta ijesztgetésnél. Ebben a filmben, bár érthető okokból most sem hagyhattad ki az idegborzoló részeket, gondolok itt a temetőben meg a padlásszobában történtekre, egy lépéssel még tovább mentél. - Nash szemébe nézett. - Az írásod nem csak a boszorkányságról, a jó és rossz erőkről vagy a látványos varázslatokról szól. Az embereken meg az emberségen van elsősorban a hangsúly, a természetfelettibe vetett hiten, és azon, hogy minden körülmények között hallgassunk a szívünkre. Hogy fogadjuk el a másságot, még ha nehéz is ... nem mintha nem vezetne néha elképesztően humoros helyzetekhez... Végül bár rengeteg félelem, szenvedés és csalódás után, győz a szerelem. Mindannyian erre vágyunk, különleges képességektől függetlenül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem zavart, hogy Cassandra a temető porával varázsol, és üstje is van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Művészi szabadság - vont vállat a lány. - Ezek csak apró részletek, amelyek színt visznek a történetbe. Még azon sem akadtam fenn, amikor Cassandra felkészült, hogy eladja a lelkét az ördögnek, mert így akarta megmenteni Jonathant. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kiitta a poharát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, amiatt, hogy Cassandra a jó oldalon áll, feltétlenül kellett legalább egy olyan jelenet, amikor összecsap a gonosszal. A horrorfilmeknek, ha ez egyáltalán annak nevezhető, van egy-két íratlan törvénye, amelyhez tartanom kellett magamat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Például a legfőbb jó és a legfőbb gonosz összecsapása? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, ez az egyik. Egy másik: az ártatlanoknak szenvedniük kell. Egy harmadik: a belső fejlődés fontosabb állomásaihoz egy-egy szertartás kapcsolódik, mely áldozattal, ha kell, véráldozattal jár. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Férfiak! - csóválta meg Morgana a fejét rosszallóan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nőknél talán nem így van? Nem hiszem, hogy elfogult lennék bármelyik nem javára ... Végül is a jó hosszas küzdelmek árán győzedelmeskedik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van még egy, a kedvencem - futtatta végig Nash ujját a lány nyakán, aki jólesően megborzongott. - El kell hitetni a közönséggel, hogy a gonosz, amelyen így vagy úgy sikerül győzedelmeskedni, nem pusztult el végleg, és a jövőben még kiszabadulhat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ki is szabadul, ezt mindenki tudja - fintorgott Morgana csúfondárosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. Amit viszont senki sem tud biztosan, az az, hogy a zajok a kamrából esténként tényleg nem egy szörnytől származnak-e, különösen, amikor egyedül vagyunk otthon, és lekapcsoltuk a lámpát... - Finoman megharapta a lány fülcimpáját. - Vagy hogy miért susognak a bokrok odakinn, mi lapít a pinceablak alatt, mi oson az árnyékban, csak arra várva, hogy••• </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Morgana összerezzent, és azon nyomban el is pirult. A férfi felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd én kinyitom - ajánlotta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány minden erejét összeszedve próbálta visszanyerni a magabiztosságát, és lesimította a szoknyáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután a férfi kisétált, Morganát kirázta a hideg. Érti a dolgát, ismerte el magában. Olyannyira, hogy még őt is, aki találkozott már egy-két vérfagyasztó külsejű démonnal, sikerült megijesztenie. Amikor Nash visszatért egy hórihorgas, kezében hatalmas tálcát egyensúlyozó férfival, még mindig azon töprengett, megbocsásson-e neki, vagy ne. A férfi fehér szmokingot viselt vörös csokornyakkendővel. Mellényzsebére "Chez Maurice" felirat volt hímezve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak tegye az asztalra, Maurice! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nevem George, uram - helyesbített a férfi színtelen hangon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy! - álmélkodott Nash, és a lányra kacsintott. - Akkor mi neki is látnánk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Attól tartok, szükségem lesz pár percre a tálaláshoz, uram. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi baj, rengeteg időnk van. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A kávéhabnak jéghidegnek kell maradnia, uram - mutatott rá George. Nash kezdte megsajnálni a férfit - úgy tűnt nem tud leszokni a folytonos szabadkozásról. ' </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd én kiviszem a konyhába - állt fel Morgana előzékenyen. Fél füllel még hallotta, ahogy George bocsánatot kér, mert ma fogyott el a radicchio, és be kell érniük endívia salátával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ínyencségek az élete - magyarázta Nash, amikor a lány pár perccel később visszatért. - Potyognak a könnyei, ha arra gondol, milyen nemtörődöm módon bánik némelyik új kifutófiú a töltött gombával... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Eretnekség! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én is pontosan ezt mondtam neki. Bejött, kissé felderült a kedve tőle. Ki tudja, az is lehet, hogy csak a borravaló miatt... - No, és mi jót hozott nekünk ez a George? - lépett Morgana az asztalhoz. - Imádom az endívia salátát. - A radicchio épp ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elfogyott, hallottam. Mmm, homár! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Á la Maurice. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen - bólintott a lány, és sugárzó mosollyal jutalmazta a férfit, amikor az kihúzta neki a székét. - Ez a Maurice csak egy név, vagy tényleg így hívják a tulajdonost? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak hívták. Meghalt három évvel ezelőtt. George feltehetőleg rajongott érte, mert nagyon szomorúan mesélte. A szelleme mindenesetre tovább él. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana nekilátott a vacsorának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon finom - jelentette ki elismerően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokáig töprengtem, ne rendeljek-e inkább egy vödörnyi sült csirkét, de úgy gondoltam, ez mélyebb benyomást gyakorol rád. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól gondoltad - bólintott a lány, majd belemártott egy kis darab rákot az olvasztott vajba, és eltüntette a szájában. - Igen ügyesen rendezted be a színpadot - dicsérte meg a férfit, és futólag végigsimított a kezén. - Köszönöm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szívesen, máskor is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nagyon remélte, hogy még rengeteg ilyen alkalom lesz, hasonlóan ügyesen berendezett színpaddal, de mindig szigorúan csak két színésszel... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megszidta magát túl komoly, túl hosszú távú gondolatai ért, és hogy kicsit feldobja a hangulatát, töltött egy kis pezsgőt mindkettejüknek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van valami, amit már régóta szeretnék megkérdezni tőled - kezdte a férfi, és szájához emelte a lány kezét. Finom, puha bőre sokkal csábítóbbnak tűnt még az ínyencfalatoknál is. - Elmegy Mrs. Littleton unokahúga a bálra? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana értetlenül meredt rá, majd hátravetette a fejét, és jóízűen felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úristen, Nash, nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus alkat vagy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan már! - fintorgott a férfi szégyenlősen. - Csak kíváncsi vagyok. - A lány csúfondáros pillantása láttán mosolyognia kellett. - Jó, jó, tényleg szeretem a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" végű történeteket, mint mindenki. Szóval? Sikerült Jessie-nek meggyőznie a fiút, hogy a lovagja legyen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana bekapott még egy falat vajas rákot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, hősiesen összeszedte minden bátorságát, és megkérdezte Matthew-t, elvinné-e magával a bálba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Alakul. Mondjad tovább! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az a helyzet, hogy csak másodkézből tudok az egészről, Mrs. Littletontól... Nem biztos, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy elmesélte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash előrehajolt, és megfricskázta a lány orrát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Idehallgass, szépségem! Író vagyok, nekem fölösleges hatásszünetet tartanod! Ki vele! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, Matthew állítólag fülig vörösödött, dadogott egy keveset, feltolta az orrán azt a cuki szarukeretes szemüvegét, és azt felelte: azt hiszi, igen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ünnepélyesen felemelte a poharát. - Jessie-re és Matthew-ra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana is felemelte a sajátját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az első szerelemre! Az a legédesebb. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash a maga részéről jobbnak látta erre semmit sem felelni, eddig ugyanis sikerült megúsznia a lelki nyavalyáknak ezt a fajtáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi történt a te gimis szerelmeddel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért gondolod, hogy lett volna? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kinek nem volt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megadóan bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazad van. Tényleg tetszett egy fiú. Joe-nak hívták, játszott a suli kosárcsapatában. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval a nagymenők közé tartozott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem igazán. Csak a magassága miatt került be. Ez a tulajdonsága akkor nekem sokat számított, mert a fiúk felénél magasabb voltam. Negyedikes korunkban többször is jártunk egymással. - Morgana kortyolt egyet a pezsgőjéből. - Sokat csókolóztunk a 72-es Pintójában... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A hátsó ülésen? - kérdezte a férfi két falat között. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, azt hiszem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak szeretném pontosan elképzelni - vigyorgott Nash. - Már látom is magam előtt. Külső kameraállás, este van. Az autó egy elhagyott, sötét kis utcában parkol. A két szerelmes önfeledten egymásba gabalyodik a hátsó ülésen, miközben a rádióból a Grease zenéje szól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha jól emlékszem, a Hotel Califomia szólt - helyesbített a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. Lassan lecsengenek az utolsó gitárakkordok… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Attól tartok, itt vége is a filmnek. Ö a Berkeleyre ment az ősszel, én pedig a Radcliffe-re. A magassága és a csókolózási tudománya nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésem, miközben háromezer mérföldre kerültünk egymástól... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>- Gyarlóság, asszony a neved! - sóhajtotta Nash, az egész férfitársadalom nevében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Joe hamar kiheverte a csalódást. Feleségül vett egy közgazdászlányt, és St. Louisba költöztek. Legfrissebb értesüléseim szerint a családi kosárlabdacsapat háromötödét már a gyerekeik képezik ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tud valamit a fiú. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezúttal Morgana töltötte újra a poharakat. - És te? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sohasem szerettem kosarazni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon vicces. Te kibe lettél szerelmes a gimiben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - dőlt hátra a férfi elégedetten. Határtalanul élvezte ezeket a pillanatokat: a háta mögött parázslott a tűz, a gyertya túloldaláról egy gyönyörű lány mosolygott rá, a pezsgő kellemesen a fejébe szállt. - Vickinek hívták, i-vel írta a nevét, nem y-nal. A szurkolócsapatban táncolt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minden világos - bólintott Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két hónapon át csak kerülgettem, míg sikerült összeszednem a bátorságom, és randira hívtam. Elég félénk srác voltam. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább olyanokat mondj, amit el is hiszek! - kérte a lány csúfondáros fintorral. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig így történt. Harmadikban változtam meg, félév tájékán. Addigra már minden klikk és csoport olyan masszívan kialakult, hogy csak feszítővassal lehetett bekerülni. Így én amolyan kakukktojás maradtam, ezért egyre több időt töltöttem a lányok nézegetésével, és persze ábrándozással, képzelődéssel… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana mélyen együtt érzett vele, de úgy döntött, nem mutatja ki, hátha Nash nem venné jó néven. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És mindig kimentél a mérkőzésre, amikor ez a Vicki, i-vel, buzdította a suliválogatottat... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. Ha jól emlékszem, a fél életem ezzel telt, legalábbis nekem úgy tűnt. Amikor először láttam hátraszaltót ugrani, rögtön belészerettem. - Fürkésző pillantást vetett lányra. - Te nem táncotál a szurkolócsapatban?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem. Sajnálom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kár. Még ma is megdobban a szívem, ha látok egy Szurkolólányt hátraszaltót ugrani ... Mindegy, szóval két hónap után összeszedtem a bátorságomat, és elhívtam moziba. Péntek, tizenhárom volt. Mármint a film, nem a dátum. Míg Jason sorra kaszabolta a szerencsétlen kempingezőket, ügyetlenül megcsókoltam Vickit, de ő jó néven vette. Egész második fél, évben együtt jártunk, a nyáron azonban elhagyott egy tetovált Harley Davidsonos fickóért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, a kis cafka! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash vállat vont, majd eltüntette a rákját a tányérjáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hallottam, hogy megszökött vele a szülei tiltakozása ellenére, és most egy lakókocsitelepen laknak El Pasóban. Azok után, hogy összetörte a szívem, meg is érdemli. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány gyanakvóan oldalra biccentette a fejét, és szúrós pillantást vetett a férfira. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt most találtad ki, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy részét - mentegetőzött Nash. Nem szeretett a múltjáról beszélni. Hogy másra terelje Morgana figyelmét, felállt, és betett egy Gershwin-CD-t a lejátszóba. Lassú, álomittas zene csendült fel. Az asztalhoz lépett, és a kezénél fogva felhúzta a lányt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretnélek megölelni - jelentette ki egyszerűen. Morgana könnyedén a karjába siklott, és hagyta, hogy a férfi vezesse. Egy ideig csak ringatóztak a zenére, Nash keze a lány derekán, Morganáé a férfi nyaka körül, tekintetük egymásba fonódva. A ringatózás lassan tánccá vált, ahogy testük felvette a zene lassú, mély lüktetését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash azon tűnődött, vajon most már mindig gyertyafénnyel együtt fog-e emlékezni a lányra. Jól áll neki, az biztos. Porcelánfehér ír bőre csodásan ragyogott tőle. Haja, mely feketén omlott alá, finom csillogással verte vissza a tucatnyi lángocska fényét. Így csillogott a szeme is - mint a hold pora az éjfél kékjén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az első csók csendes volt, az ajkak puha találkozása, de többet ígért - mindent, amire férfi és nő vágyhat. A pezsgő egyre inkább Nash fejébe szállt, ahogy a lány ajkához hajolt, mely úgy nyílt szét a csóktól, mint egy rózsabimbó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana finom ujjai selymesen becézgetni kezdték a férfi nyakát, míg Nash belé nem borzongott. A lány mély, reszketeg sóhajtására a férfi lüktető szíve adott választ. Ahogy a csók egyre mélyebbé vált, Morgana teste Nashéhez feszült. Elvesztek egymás szemében. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi finoman végigfuttatta a kezét a lány derekától egészen a nyakáig - Morgana önkéntelen reszketése csak tovább tüzelte a vágyát. Kioldotta hajfonatának szalagját, és remegő ujjakkal szétsimogatta tincseit. Ölelésük egyre vadabbá vált; Nash óvatosan hátrahúzta a lány fejét, és elvett mindent, amit kaphatott. Morgana lélegzete elakadt, pillantása elsötétült. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kaland, kimeríthetetlen kéj, kétségbeesett kívánás, kamaszos kacérság keveredett ebben a csókban - kábítóbbnak tűnt, mint a legerősebb bor, amelyet valaha is ízleltek. Nash izmai görcsösen megfeszültek a lány érintése nyomán, Morgana pedig félelemmel vegyes izgalommal maga elé képzelte, mi lenne, ha a férfi ezúttal nem fékezné magát... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A vágy számtalan formát ölthet magára - ma éjjel, ezt a lány egészen biztosra vette, még csak hasonlítani sem fog ahhoz a türelmes, tisztelettudó ismerkedéshez, amelyben tegnap lehetett részük. Ma éjjel tombolnak majd a lángok... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Valami elpattant. Nash szinte hallotta, ahogy lehullnak önuralma láncai. Hátralépett, de ujjait továbbra is Morgana karjára fonva tartotta, testét teljesen kitöltötte a kéj és a kín. A lány nem szólt semmit, csak állt, puha, duzzadt ajakkal, zilált haja a vállára omlott. Tekintetében lángok, titkos ígéretek kavarogtak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi magához húzta, és miközben ajkuk újra összeforrt, karjába kapta Morganát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nem hitte volna, hogy egyszer majd így elragadj szenvedély. Miközben Nash felvitte a lépcsőn a hálószobába, a teste-lelke ujjongva várta a folytatást. Izgatottan csókolgatni kezdte a férfi arcát, majd ajka mohón a szájára tapadt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash meg sem állt a hálószoba ajtajában; és már amiatt se zavartatta magát, hogy a lány után szép sorjában belebegtek gyertyák meg a hifi torony is. Az ágy hívogatóan felfénylett a szoba közepén - lázas hevességgel ráhanyatlottak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Türelmetlen kezek, éhes ajkak, értelmetlen szótöredékek. A. férfi egész egyszerűen nem tudott betelni Morganával. Érezte a vágyat a lányban, a követelő lángolást, de azt akarta, hogy még hevesebb, még kínzóbb legyen, míg nem marad más csak parázs hőség meg üvöltő szelek...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Olyan sűrűvé vált a levegő körülöttük, olyan forróvá, hogy Morgana lélegzete elakadt, és azon csodálkozott, hogy nem gyullad ki a bőre. Nash felé nyúlt, azt hitte, könyörögni fog neki, hogy álljon meg, csak egy pillanatra, míg vissza nem nyeri a józanságát - de a férfi csókjai addig hevítették, hogy megfeledkezett minden másról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash, a mohóságtói elvakultan, belekapott a lány ruhájába, és megrántotta. A patentok megadták magukat, felfedve a hévtől piruló meztelen bőrt meg a csábos, fekete kombinét. A férfi felmordult, és kettészabta a lenge anyagot középen, hogy telhetetlen ujjai is megkapják a jussukat végre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana sikított - nem a félelemtől, nem is a fájdalomtól, hanem a csodálkozástól. Nash ajka nyomán megperzselődött a bőre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi vad volt, veszélyes és... varázslatos. Vágyszikrák röpködtek körülötte, melyek lángszóróként olvasztottak le róla minden visszafogottságot. Ott simogatta a lányt, ahol érte - Morgana teste már-már fájdalmas ujjongással vonaglott alatta. A lány mégsem kínálkozott fel tehetetlenül, sőt még szilajabb mohósággal vetette magát Nashre, mint a férfi őrá. Csak csókolta, csábította, csiklandozta, csípte... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vad birkózásba kezdtek, szenvedélyesen tépték, rángatták le egymásról a ruhát, és kéjesen adták át magukat a forróságtól kisimult bőr és hús élvezetének. Nash szabadjára engedte Vágyait, megízlelte Morgana testének bódító nektárját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány teste féktelenül hullámzott, majd ívben hátrafeszült, és rnegvonaglott a gyönyörtől. Reszkető ajakkal a férfi nevét suttogta, és sírni kezdett a boldogságtól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kábán Nash fölé kerekedett, a gyertyák fénye megcsillant meztelen bőrén. Szeméből csak úgy sütött az odaadás a férfi iránt, és a hála mindazért, amit tőle kapott. Nash tudta, ha nem lett volna az övé ma éjjel, és nem lesz az övé holnap, holnapután, meg még ezeregy éjszakán át, belehal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganára borult, ujjaik összekulcsolódtak. Ziháló lélegzettel megvárta, míg a lány a szemébe néz, kihívóan, sőt, diadalmasan... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor eggyé vált a testük. Morgana megszorította a kezét, szorosan ráfonódott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hév. Lüktetés. Mámor. Együtt számyaltak egyre feljebb és feljebb. A lány ujjai begörbültek, rövid, ápolt körmei végigszántottak Nash hátán. A kába gyönyörtől elakadó lélegzettel megrázkódott, testén végiggyűrűzött a mámor. A férfi már egy ideje a penge élén táncolt; most elengedte magát és követte a lányt a csúcsra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hosszú, hosszú percekkel később Nash gyakorlatias énje szóhoz jutott - és egy mély sóhajjal legördült a lányról, hogy hagyja levegőhöz jutni. Morgana a hasára fordult, majd elterpeszkedett az ágyon. A férfi szótlanul bámult maga elé, és felidézte féktelen hancúrozásuk képeit. Nem tudta, most szégyellje-e magát, vagy inkább veregesse meg a vállát elismerően... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kizsigerelte a lányt - talán ez a legjobb szó rá. Nem kényeskedett vele egy pillanatig sem. Más nőkkel is átélt már buja perceket, de még egyiknek sem sikerült így az őrületbe kergetnie, mint Morganának. Részegítő élmény volt, kétségtelenül, csak kérdés, mit fog szólni a lány ahhoz, hogy széttépte a ruháját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kísérletképpen gyengéden megsimogatta a vállát. Morgana megrázkódott, mire Nash bűntudatosan visszahúzta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>- Valami baj van?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány tagolatlan hangot hallatott, félúton a nyöszörgés és a nyüszítés között. Csak nem sír? Ezt jól megcsináltad Kirkland! - gondolta a férfi elkeseredetten, és óvatosan újra próbálkozott - megsimogatta Morgana haját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, nagyon sajnálom, ha ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elharapta a mondat végét, nem tudta, mit mondjon. A lány kábán felemelte a fejét, ernyedt ujjaival kisimította zilált tincseit az arcából, és ráhunyorított. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondtál valamit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak... jól vagy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana felsóhajtott, hosszan, macskásan, minek hallatán Nash teste újra megtelt vággyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy jól vagyok-e? - ízlelgette a lány a kérdést magában. - Ezt így, ebben a formában nem mondanám... Kérdezz meg újra, ha lesz erőm megmozdulni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bágyadtan átnyúlt az összekuszálódott ágynemű felett, hogy megfogja a férfi kezét. - És te? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól vagy? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát persze. Engem nem zsigerelt ki senki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A szó hallatán Morgana lustán elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem? Pedig régen nem remekeltem ennyire ... Kinyújtózott, és elégedetten vette tudomásul, hogy már </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">majdnem használható a teste. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Adj még egy órát, ígérem, megpróbálom újra! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash kezdett megkönnyebbülni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint nem haragszol? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy nézek ki, mint aki haragszik? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi alaposan szemügyre vette - a lány leginkább egy macskára hasonlított, aki épp az imént lakott jól egy vödörnyi tejszínnel. Elvigyorodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, egy cseppet sem ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most büszke vagy magadra, mi? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egy kicsit - bólintott Nash, miközben magához húzta Morganát, és belegabalyodtak az ujjai a melltartója maradványaiba. - Hát te? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A. lány szúrós pillantást vetett a férfi önelégült vigyorára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash csillogó szemmel figyelte Morganát, és fütyörésző jókedvvel az ujja köré csavarta a megtépázott fehérnemű foszlányait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Na, megállj csak! - gondolta a lány. Feltérdelt, és megvárta, míg enyhén elfátyolosodik a férfi tekintete. - Tudod mit, Nash? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csupa fül vagyok! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kénytelen leszek letörölni a vigyort a képedről. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, ne mondd! És hogyan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hátravetette a haját, és lovagló ülésben a férfira helyezkedett. Lassan körözni kezdett a csípőjével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd meglátod... </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-30055902997032399882010-11-03T11:11:00.000-07:002010-11-03T11:12:50.419-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 3. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">5. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana öt évvel és pár hónappal azelőtt nyitotta meg a Wicca ajtaját, hogy Nash belépett volna rajta, a boszorkányt keresve. A bolt sikere részben egyedi ízlésének és stílusérzékének, részben pedig annak volt köszönhető, hogy szívvel-lélekkel vezette. Ha kellett, nem sajnálta a szabadidejét sem, ráadásul kiváló üzleti érzékkel rendelkezett, és élvezte az adás-vétel játékát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután családja mindig is jól állt anyagilag, megtehette volna, hogy nem dolgozik, csak a kedvteléseinek él, miközben feléli a hatalmas vagyont, amelyet a szülei tettek félre neki. Szabad akaratából döntött úgy, hogy ennek ellenére üzletasszony lesz - büszkesége és önérzete arra sarkallta, hogy maga keresse meg a kenyerét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azért nyitott boszorkányboltot, mert így azokkal a dolgokkal vehette körül magát munkaidejében is, amelyeket szeretett. Talán még ennél is nagyobb örömet okozott neki eladni ezeket a dolgokat olyanoknak, akik hozzá hasonlóan Szerették őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Számos előnye mutatkozott annak, hogy a saját üzletét vezethette. Büszke lehetett magára, hogy elért valamit, ami ráadásul a saját keze munkáját dicséri, és tetszett neki, hogy ilyen sokféle emberrel találkozhat. Persze a hullámhegyeket gyakran hullámvölgyek követték. Ha már egyszer vállalta a~ üzlettel járó felelősséget, nem tehette meg, hogy csak úgy be. zárja az ajtót és lehúzza a rolót, ha éppen egyedül szeretett volna lenni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tagadhatatlan felelősségérzete egyike volt számos jó tulajdonságának. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ebben a pillanatban jobban örült volna, ha szülei hagyják hogy könnyelmű, önző, gyarló nő váljék belőle. Ha nem nevelték volna ilyen jellemesnek, most talán elreteszelné az ajtót, bepattanna az autójába, és addig kocsikázna a környéken míg el nem múlik ez a nyavalyás nyomott hangulata…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem szokott hozzá, hogy ennyire bizonytalannak érezze magát, ahhoz pedig különösen nem, hogy egy férfi miatt. Amióta az eszét tudta, nem akadt olyan hímnemű lény az életében, akivel ne tudott volna mit kezdeni. A másik nemhez való érzéke veleszületett adottság ... A gondolat mosolyt csalt az arcára. Már gyerekkorában is könnyedén az ujja köré csavarta az édesapját meg az összes nagybácsikáját. Mindig kiharcolta, amit akart, bájosságával, makacsságával vagy azzal, hogy művészi tökéllyel sikerült bűntudatot ébresztenie bennük. Egyedül Sebastiannel boldogult nehezebben eleinte, de végül őt is sikerült levennie a lábáról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kamaszlányként talán még hamarabb kitanulta a női praktikákat; tudta, hogyan viselkedjen, ha érdekli egy fiú, és hogyan, ha nem. Teltek az évek, és ő magabiztosan forgolódott a férfiak között, mindig ugyanazokat az alapszabályokat szem előtt tartva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeretett flörtölni, és a szerelmi életével sem volt soha semmi gondja. Tudta, a szex sem más, mint az Erő egy formája, és mint ilyennel, nem szabad visszaélni vele. Akár barátságba, akár szeretői viszonyba torkollott a kapcsolat, minden férfiban kellemes emlékek maradtak utána. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vajon Nashsel is így lesz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor követte el a hibát? - töprengett magában, miközben vásárlónak becsomagolta és reklámtáskába tette a fürdőolajat. Talán amikor hatodik érzékének engedelmeskedve először ment oda a férfihoz itt, a boltban, és megszólította? Vagy amikor - kíváncsiságból, vagy a pillanat varázsában - megcsókolta? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az is lehet, hogy első komoly ballépése tegnap éjjel történt, amikor úgy döntött, hagyja, hogy érzései, kizárólag az érzései vezessék, és megmutatta Nashnek kedvenc helyét a ciprusligetben. Olyan szépen sütött a hold, és olyan lágyan susogott a szel1ő... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyetlen férfit sem vezetett még oda, soha - és nem is fog soha senki mást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Majdnem sikerült elhitetnie magával, hogy csak a hely és az éjszaka varázsa miatt érezte úgy, hogy szerelmes Nashbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem akart beletörődni, hogy vele is megtörténhet az, ami minden más lánnyal - ráadásul ilyen gyorsan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem és nem! Ö nem lesz sohasem a végzet játékszere - inkább most azonnal véget vet ennek a kapcsolatnak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szinte hallotta a szellemek gúnyos kacagását. Próbált tudomást sem venni róla, és kisétált a pult mögül, hogy segítsen egy vevőnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem nézelődtek sokan a boltban ezen a délelőttön, de kevesen sem. Morgana nem tudta eldönteni, mit szeret jobban: ha elözönlik az érdeklődők a boltot; vagy ha csak páran vannak, mint most, vagy esetleg amikor Lunával teljesen a magukénak érezhetik az üzletet, mert rajtuk kívül nincs benne senki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen te vagy az oka mindennek - könyökölt a pultra, és addig hajolt, míg szeme egy magasságba nem került a macskáéval. - Ha nem lettél volna olyan barátságos vele, nem feltételeztem volna róla, hogy ártalmatlan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Luna jókedvűen tekergette a farkát, és bölcsen mosolygott. - Pedig a legkevésbé sem ártalmatlan! - folytatta a lány. - De most már késő megfutamodni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A cica kacsintott egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem ez nem túl jó ötlet - ellenkezett Morgana. -Ha azt mondanám neki, hogy mától vége, és mindenféle mondva. csinált ürügyre hivatkozva nem találkoznék vele többé, azzal bevallanám, hogy gyáva vagyok. - Sóhajtott, és összekoccantotta Lunával a homlokát. - Márpedig nem akarok gyávának látszani! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A cica játékosan megpaskolta az arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hiába is igyekszel, úgysem békülök ki veled ... Sőt, ha még ennél is jobban elfajulnak a dolgok, az is mind a te hibád lesz! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyílt az ajtó, a lány felpillantott. Megkönnyebbülten látta hogy Mindy az.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! Már két óra van? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aha - bólintott Mindy, majd letette a táskáját a pult mögé, és megvakargatta Luna füle tövét. - Hogy ment? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lassan, de biztosan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, eladtad azt a nagy csehrubin fürtöt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy egy órája. Jó emberekhez került. Egy fiatal bostoni házaspár vette meg. Még itt van hátul, a raktárban, holnap postára adom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Becsomagoljam? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm, majd én. Mára eleget foglalkoztam a vevőkkel, nem árt egy kis változatosság. Meg is csinálom most, ha átveszed a boltot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze. Kissé letörtnek látszol, Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kérdőn vonta fel a szemöldökét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bizony. Várj csak, Mindy néni mindjárt kitalálja, mi a baj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az eladónő megragadta Morgana kezét, és alaposan megnézte a tenyerét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom már. .. Férfi van a dologban, nem vitás. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindy vélekedése vitathatatlanul telibe talált, ennek ellenére Morgana csúfondárosan elhúzta a száját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazán nem akarom kétségbe vonni tenyérjóslási képességeidet, de te mindig azt mondod, hogy férfi van a dologban ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretek biztosra menni - magyarázta Mindy. - Komoly jósnői hírnévre tettem szert ... Nem hinnéd, hányan az orrom alá dugják a tenyerüket, csak mert tudják, hogy egy boszorkánynak dolgozom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kedvesen oldalra biccentette a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A helyükben én is ezt tenném ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokan nem mernek egyenesen hozzád fordulni, engem viszont kevésbé "veszélyesnek" gondolnak. Azt hiszik, mert melletted dolgozom, rám is átragadt valami kis varázserő, de épp csak annyi, amennyitől még nem kell tartaniuk, mint ahogy, mondjuk, a náthától sem fél senki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana jóízűen elnevette magát, órák óta először. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem. Nagyot csalódnának, ha megtudnák, hogy nem értek a tenyérjósláshoz ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tőlem ugyan nem tudja meg senki - vigyorgott Mindy, majd megnézte az arcát egy ezüstből meg jádéból készült tükörben. - Különben pedig nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lássam, egy magas, szívdöglesztő szőke hercegért repes a szíved ... - Egy dugóhúzó alakú fürtöt piszkált előre, a homloka közepére, majd Morgana szemébe nézett. - Miatta vagy ilyen letört, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogy. Csak egy férfi ... túlteszem magam rajta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindig könnyen túltesszük magunkat rajtuk - bólintott Mindy, majd félretette a tükröt, és elővett egy rágógumit. - Egészen addig, amíg el nem kezdenek számítani... - Negédesen Morganára mosolygott. - Csak egy szóval mondd, máris bedobom magam az érdekedben! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana csúfondárosan megpaskolta a lány arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszi, de ezt a játszmát egyedül kell megnyernem. Meg is fogom - biztosította Mindyt, majd jókedvűen hátrament a raktárba. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ugyan mitől kellene tartania? Igenis képes boldogulni egyedül - és boldogulni is fog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem is ismeri Nasht annyira, hogy számítana, ha elveszítené. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi számtalan elfoglaltságot talált magának. De még mennyit! Most épp kétméteres, kopott kanapéján terpeszkedett, melyet annak idején egy kapualjban vásárolt - rögtön kiszúrta magának, lerítt róla, hogy délutáni szunyókálásra találták ki. Ölében és a padlón könyvek hevertek szerte szét, a szoba túlsó végében egy délutáni szappanopera mesterkélt, csöpögős jelenetei villóztak a tévéképernyőn. A zsúfolt kávézóasztal közepén egy félig telt ásványvizes üveg ágaskodott, hogy ne kelljen kimennie a konyhába, ha megszomjazik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Számítógépe a szomszéd szobában duzzogott, mivel senki sem foglalkozott vele már egy ideje. Nash szinte hallotta a szipogását. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mintha nem dolgozott volna: gondosan kitépett egy lapot a jegyzetfüzetéből, majd papírrepülőt hajtogatott belőle, holott heverészhetett volna tétlenül, és bámulhatott volna a nagy semmibe ... A reggel túlnyomó részét gondolkodással töltötte. Jó, lehet, hogy egy icipicit megakadt a munkában, de semmi komoly baj nincsen - csak egy röpke ideig érlelődnie kell az anyagnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megcsinálta az utolsó hajtást, majd összehúzta a szemét, és már röptette is a miniatűr bombázót a szoba másik végébe. Hogy még hitelesebb legyen a hatás, a hangját is utánozta, ahogy rövid siklórepülés után kényszerleszállást hajt végre, és a földbe csapódik - egy kupac más típusú papírrepülő közé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szabotázs! - mormogta fenyegetően. - Minden bizonnyal egy kém rejtőzik az arcvonalnál! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kényelmesen felült, és nekilátott a következő papírrepülőnek; gondolatai közben elkalandoztak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Belső felvétel, napközben. Sehol egy lélek a hatalmas, visszhangzó hangárban. Félhomályos fény vetül a bejárat felől rézsútosan egy vadászrepülő ezüstös törzsére. Lassú léptek közelednek. Mikor már egészen közel érnek, ismerőssé válnak. Kimondottan nőies léptek - magas sarkú cipő kopog így a betonon. A lány belép a bejáraton, a kinti napsütésből a félhomályba. A szemből jövő, vakító fény és a szélesen lelógó karimájú puhakalap miatt nem lehet látni az arcát, nőies idomait azonban előnyösen kihangsúlyozza rövid, vörös bőrruhája. Hosszú, formás lábával lassan keresztülsétál a hangáron, egyik kezében elegáns, fekete bőr női kézitáska. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Körülpillant a helyiségen, majd a vadászgéphez lép. Felmászik a pilótafülkéhez, szoknyája merészen felcsúszik sima fehér combján. Mozdulatai határozottságot sugallnak. Lehuppan a pilótaülésre, majd kinyitja a kézitáskáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elővesz egy kis, de annál halálosabb bombát, és a műszerfal alá erősíti. Felkacag fülledt, csábító hangon. A kamera ráközelít az arcára ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana az. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash szitkozódva elhajította az időközben elkészült papírrepülőt, amely ezúttal egy méternyit sem siklott - rögtön zuhanórepülésbe ment át. Mi a fenét csinálok?! - dühöngött magában. Miért lyukadok ki mindig ugyanoda? Ráadásul a jelenetnek egyértelmű a jelentése - Morganának sikerült bejutnia az ő pilótafülkéjébe, és már elő is készítette a robbanást... Jobban tenné, ha nem álmodozna róla, mert ez csak ront a helyzetén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Különben is, dolga van! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elhatározta, hogy most már tényleg beleveti magát a munkába. Amikor hirtelen felállt, a könyvek a padlóra pottyantak az öléből. Kézbe vette a távirányítót, kikapcsolta a tévét, majd felvette, ami a jegyzetfüzetéből megmaradt. Lenyomta diktafonján a lejátszás gombot. Nem kellett öt másodperc sem hozzá, hogy rájöjjön, mekkora hibát követett el - nyomban ki is kapcsolta a készüléket. Mostani kedélyállapotában Morgana hangja nem hatott rá ösztönzően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lesöpörte a könyveket az asztalról, majd felállt, és rájuk lépett. Gondolkodott - leginkább azon, hogy most azonnal el kellene mennie itthonról, és már tudta is, hogy hová. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szabad akaratából teszi, amit tesz, nyugtatta meg magát miközben felkapta a Jaguár kulcsait. Szándékosan döntött így: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha egy férfinak viszket valami, jobban teszi, ha megvakarja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindynek köszönhetően Morgana most már sokkal jobb hangulatba került, együtt dúdolt a rádióval a raktárszobában. Épp erre van szükségem, gondolta. Egy csésze nyugtató kamillateára, egy óra magányra meg egy kis csendes szellemi munkára. Miután összecsomagolta a csehrubin kristályfürtöt, és meg is címezte, elővette a könyvelését. Nyugodt, kényelmes délutánnak néz elébe - kortyolgatja a teáját, zenét hallgat és átnézi a kiadásait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem is tévedhetett volna nagyobbat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán, ha jobban odafigyel a megérzéseire, nem lepődött volna meg ennyire, amikor Nash lépett be az ajtaján. Nem mintha bármi módon felkészülhetett volna arra, ami ezután következett: a férfi hozzálépett, felhúzta az íróasztal mellől, és hosszan, szenvedélyesen szájon csókolta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan így képzeltem - lihegte Nash pár perccel később, valamelyest megnyugodva. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - bökte ki a lány nagy nehezen, és bólintott. Úgy zümmögtek az idegei, mint egy nagyfeszültségű transz-formátor. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi lejjebb csúsztatta a kezét, és szorosan átölelte Morganát a csípőjénél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Néha egész jó ötleteim vannak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szerencse - gúnyolódott a lány. Ekkor vette csak észre Nash válla felett, hogy Mindy ott áll az ajtóban, és önelégülten vigyorog. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, Mindy, de egyedül is boldogulok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindjárt gondoltam - kacsintott rá a lány, majd becsukta az ajtót. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor talán ... - kezdte Morgana, miközben, hogy valamelyest visszanyerje az önuralmát, a férfi mellkasára tette a kezét, és lassan eltolta magától. Remélte, Nash nem vette észre, milyen hevesen lüktet a szíve, úgy nem lenne túl hiteles hűvös, tartózkodó szerepében. - Van még valami? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az nem kifejezés - villantotta rá a szemét a férfi, és úgy odaszorította az íróasztalhoz, hogy Morgana már egy centiméternyivel sem húzódhatott volna hátrább. - Ha kívánod, most azonnal előrukkolok vele ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezen még a lánynak is mosolyogni a kellett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, nem kerülgeted a forró kását. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én próbáltam, de hiába ... Elmondom, mit gondolok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mivel Morgana magas sarkú cipőt viselt, és így egy szemmagasságban voltak - Nashnek nem kellett mást tennie, mint egy leheletnyit előre hajolnia, hogy finoman megharapdálhassa a lány telt alsó ajkát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Annyira kívánlak, hogy egyszerűen képtelen vagyok józanul gondolkodni. Megtennéd, hogy átszerelmeskeded velem az elkövetkező néhány éjszakát? Bírom a strapát hajnalig ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az örvény mélyről indult, de folyamatosan átterjedt Morgana egész testére. Hogy megtartsa az egyensúlyát, meg kellett kapaszkodnia az asztal szélében, mégis, mikor megszó!alt, a hangja mélyen és magabiztosan csengett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztosíthatlak, ha csak egyszer is szerelmeskednék veled, soha többé nem tudnál józanul gondolkodni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megsimogatta a lány arcát, az ajkuk újra összeforrt. - Már alig várom ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te tudod - hagyta rá a lány. Kétszer is megakadt a lélegzete, mielőtt sikerült volna megnyugodnia. - Én mindenesetre még nem döntöttem, vállalom-e a kockázatot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash lesiklott a szájával a lány ajkáról hosszú, sima nyakára. Morgana önkéntelenül is összerezzent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hittem, nem riadsz vissza a kalandoktól. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem is - mosolyodott el a lány, és néhány másodpercre önfeledten átadta magát a férfi csókjai nyomán ébredő gyönyörnek. - Mit szólnál, ha azt mondanám, még kicsit korai ilyesmiről beszélni? És hogy mindketten pontosan érezni fogjuk, mikor jött el az ideje? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash keze feljebb csúszott, és finoman megcirógatta a lány mellét oldalról a hüvelykujjával. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt mondanám, hogy le akarsz rázni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévednél - felelte Morgana, miközben egy meleg csókot nyomott a férfi szájára. Olyan gyengéd volt Nash érintése, hogy teljesen elbágyadt tőle. - Nekem elhiheted. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hagyjuk az ilyen semmitmondó szövegeket, hogy "még nem jött el az ideje"! Nem az időnek kell eljönnie, te gyere el hozzám, Morgana! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kibontakozott akarjából, és halkan felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elmegyek - jelentette ki lassan, majd a férfi elsötétülő pillantását látva, megrázta a fejét. - De azért, hogy segítsek a munkádban, és nem azért, hogy lefeküdjek veled. Legalábbis ma nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elvigyorodott, és játékosan harapdálni kezdte Morgana fülét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint bizonyos értelemben már most zöld utat kaptam ... Nem félsz, hogy menet közben meggondolod magad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány pillantása nyugodtnak tűnt, már-már szomorúnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hátralépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Könnyen lehet, hogy te gondolod meg magad, mielőtt sor kerülne a dologra. Várj, szólok Mindynek, hogy vegye át a boltot zárásig! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ragaszkodott hozzá, hogy a saját autójával jöjjön Nash mögött, Lunával az anyósülésen. Két órát szán a férfira, egy perccel sem többet, fogadkozott magában. Amíg együtt vannak, igyekszik megtisztítani az elméjét annyira, hogy újra tudjon dolgozni.. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tetszett neki Nash háza, bár az udvarra ráfért volna egy alapos kertészkedés. Széles, stukkós épület volt boltíves ablakokkal és vörös tetőcseréppel. Közelebb állt a tengerhez, mint az 6 háza, ezért jobban lehetett hallani a hullámok morajlását is. Az oldalsó udvaron két, egymás felé hajló ciprus állt, mintha ölelkezni készülő szerelmesek lennének. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Illik hozzá, gondolta a lány, miközben kiszállt a kocsiból az autófelhajtón. Az ajtó felé menet át kellett vágni a a füvön, mely a bokája fölé ért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mióta laksz itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pár hónapja - felelte Nash. - Tudom, már rég vennem kellett volna egy fűnyírót - jegyezte meg szabadkozva, miközben körbenézett az udvaron. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha így folytatod, inkább bozótvágóra lesz szükséged, gondolta Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami azt illeti, nekem így is tetszik - folytatta a férfi. - Olyan ... természetes, nem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne kábíts! Úgyis tudom, hogy egyszerűen csak lusta vagy. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány együtt érző pillantást vetett a sárga nárciszokra, melyek minden erejükkel igyekeztek a gyomok fölé ágaskodni, Majd a bejárati ajtó felé indult. Luna méltóságteljes léptekkel követte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs, ami ösztönözne - ellenkezett a férfi, és kinyitotta Morganának az ajtót. - Korábban bérlakásokban laktam, ez az első saját kertes házam. Még nem szoktam hozzá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elismerő pillantást vetett az előcsarnok magas, hűvös falaira meg a csigalépcső vaskos, sötét fakorlátjára, mely felvezetett az emeletre, és a nyitott erkélyre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De legalább jól választottál. Hol szoktál dolgozni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Változó. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Hm. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana végigsétált az előszobán, és bekukkantott az első boltíves folyosón. Tágas, rendetlen nappaliba vezetett melynek széles, függöny nélküli ablakai és matt keményfa padlója volt. Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! - gondolta a lány, és felsóhajtott. A jelek egy olyan férfiról árulkodtak, aki még nem döntötte el, hogy letelepszik-e itt vagy nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A bútorok nem illettek össze, ráadásul könyvek, iratok, ruhák és mosatlan tányérok hevertek rajtuk halomban - Nash feltehetőleg már rég elfelejtette, miért is vannak ott, ahol vannak. A könyvek többsége a beépített polcon zsúfolódott össze, hasonló rendetlenségben. Morgana még gyerekjátékokat is felfedezett itt-ott - nem talált bennük semmi kivetnivalót, saját dísztárgyait is játékoknak tekintette, melyek megnyugtatták, és szívesen megnézegette, megsimogatta őket olykor-olykor.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azonnal felfigyelt a mogorva, ugyanakkor gyönyörű óceániai sámánmaszkokra a falon, Maxfiled Parrish remekbe szabott, nimfákat ábrázoló festményének másolatára, valamint egy filmes kellékre - valószínűleg az egyik farkas karmai lehettek a Kaméleonból. A férfi levélnehezéknek használta. Egy ezüstből készült, koporsó alakú doboz hevert Oscar-díja mellett. Mindkettőre ráfért volna egy alapos portörlés. Csúfondárosan felemelte a woodoo babát, melynek szívében még mindig ott éktelenkedett a belebökött gombostű. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ismerem az illetőt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elvigyorodott. Örült, hogy a lány eljött hozzá - cseppet sem érezte magát zavarban a rendetlenség miatt, ahhoz már túlságosan is megszokta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindig más. Általában rendező, néha egy politikus. - Tekintete Morgana vékony, rövid, sötétlila selyemruhájára siklott. - Már régóta meg akartam mondani, hogy kiváló ízléssel ö1tözkodsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hízelgő, ha te is így gondolod - felelte a lány szerényen, majd visszatette a szerencsétlen babát, ahonnan felvette, és megpaskolta szétmarcangolt fejecskéjét. Nem sokkal odébb egy meglehetősen megviselt tarotkártyapaklira bukkant. - Szoktál jósolni belőle?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Soha. Úgy kaptam valakitől, állítólag Houdinié vagy valami hasonló hírességé volt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana lefújta róla a port, és fölé helyezte a tenyerét - Mlég mindig érezni lehetett a korábbi gazdájából benne maradt erőt. - Hm - bólintott elismerően. - Ha érdekel, kié volt pontosan, kérdezd meg Sebastiant! Tudni fogja. Gyere ide! - kérte a férfit, és felé tartotta a paklit. - Keverd meg, azután emeld el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash szíves örömest a lányhoz lépett, és megtette, amire kérte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Játszani fogunk? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana csak mosolygott, és visszavette a kártyákat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miután a székeid foglaltak, telepedjünk le a padlóra! Nyomban le is térdelt, és intett a férfinak, hogy csatlakozzon hozzá. Hátravetette a haját, majd kirakta a kelta keresztet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, valóban szórakozott vagy - kezdte -, de nem azért, mert alkotói válságba kerültél. Fontos változás előtt állsz - vetett jelentőségteljes pillantást Nashre. Egy ilyen gyönyörű, ír kék szempár hatására még a legföldhözragadtabb gondolkodású férfi is azonnal hinni kezdene. - Talán életed legnagyobb változása előtt. Nem lesz könnyű igent mondanod rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felnézett, már nem kellettek neki a kártyák - rövid időre, mintegy égi adományként, ő is bepillantást nyert a jövőbe, varázsgömb nélkül is, mint Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne feledd, egy embert nemcsak az határoz meg, amit szüleitől örökölt. A vér titokzatos dolog: van, amit meghagy van, amit kimos belőlünk. - Meleg, kedves pillantást vetett Nashre, és megfogta a kezét. - Tudom, úgy érzed, egyedül vagy, de ez nem igaz. Soha nem is voltál egyedül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi szerette volna valami könnyed, humoros megjegyzéssel elütni a helyzet komolyságát, de egyszerűen nem jutott az eszébe semmi - a lány szavai túl mélyre hatoltak. Ehelyett megragadta Morgana kezét, és a szájához emelte. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem ... azért hívtalak ide, hogy a jövőmről mesélj. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, miért hívtál, de a válaszom: nem. Még nem. - A lánynak komoly harcot kellett vívnia magával, hogy elhúzza a kezét. - Egyébként nem a jövődről van szó, hanem a jelenedről - helyesbített, és csendesen összeszedte a kártyákat. - Szívesen segítek, ha hatalmamban áll. Miért akadtál meg a forgatókönyvvel? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt leszámítva, hogy állandóan csak rajtad jár az eszem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, azt leszámítva - bólintott a lány, és maga alá húzta a lábát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát... nem látom tisztán, miért lett Cassandra, ez lesz ugyanis a lány neve, boszorkány. Azért, mert természetfeletti erők birtokába akart kerülni, hogy megváltoztathasson valamit? Bosszút akart állni, el akart csábítani valakit, vagy csak a könnyebbik utat választotta? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi van, ha egyik sem? Miért ne lehetne, hogy pusztán elfogadta azokat a képességeket, amelyek vele születtek? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez túl egyszerű lenne. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, egyáltalán nem az. Sokkal egyszerűbb átlagos képességekkel születni. Még kislánykoromban egy barátnőm édesanyja megtiltotta a gyerekeinek, hogy velem játsszanak. Attól félt, rossz hatással leszek rájuk, mert furcsa vagyok… mert más vagyok. Borzasztóan megrázott. Úgy éreztem, minta kizártak volna az emberi közösség nagy egészéből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash megértően bólintott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hasonlókat éltem át gyerekkoromban én is. Mindig én voltam az új fiú, sohasem laktam egy helyen annyi ideig, hogy befogadjanak maguk közé. Márpedig az új fiúnak mindig beveri valaki az orrát. Ne kérdezd, miért van ez így, mert fogalmam sincs. Ha sokat költözöl, lemaradsz a suliban, emiatt gúnyolni fognak és kiközösítenek. Végül már azt kívánod, bár felnőtt lehetnél végre, hogy csak kívülről lásd az iskolát! - Hirtelen észbe kapott. - De eltértem a tárgytól. Szóval, Cassandra ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan sikerült túlélned? - vágott közbe a lány. Neki talán annyival könnyebb dolga lehetett, hogy őt támogatta a családja: a szülei, Anastasia és Sebastian. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kedvetlenül vállat vont, és játszadozni kezdett Morgana amulettjével. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gyorsan futok ... Akkor jöttem rá, milyen hasznos dolog a menekülés, amikor tíz esetből csak kilencszer sikerült fenékbe rúgniuk. Később is menekültem, de máshová - könyvekbe, filmekbe, vagy egyszerűen csak a gondolataim közé. Amikor elvégeztem az iskolákat, azonnal elmentem dolgozni egy moziba. Azt a feladatot kaptam, hogy döntsem el, milyen korhatár felett lehet megnézni egy-egy filmet, azaz tulajdonképpen azért fizettek, hogy filmeket nézzek ... - Imént még borús ábrázata nyomban felderült. - Imádom a filmeket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elmosolyodott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most pedig azért fizetnek, mert filmeket írsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szokás nagy úr ... Feltéve, hogy nem fog ki rajtam ez a mostani. - Nash a csuklója köré csavarta Morgana haját. - Talán csak arra van szükségem, hogy homlokon csókoljon a múzsa - kacsintott a lányra. - Nem is muszáj pont homlokon ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább arra van szükséged - vetette ellen Morgana -, hogy összpontosíts!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp azt teszem - dünnyögte a férfi, és csókolgatni kezd, te a lány ajkát. - Még soha nem összpontosítottam ennyire! Nem akarsz egy lángelméjű forgatókönyvíró múzsája lenni?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem bánom - vont vállat Morgana. Itt az ideje, hogy Nash megtudja végre, mekkora fába vágta a fejszéjét. Talán sikerül felnyitnia a szemét annyira, hogy lássa, igazából mit is jelent boszorkánynak lenni. - Akkor most magával ragad ... - kezdte, és a férfi nyaka köré fonta a kezét - ... a múzsa! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szó szerint értette. Mikor ajkuk összeforrt, már húsz centivel a padló fölött lebegtek. Nash annyira elmerült a csókban hogy észre sem vette. A lány is belefeledkezett ugyan az élménybe, de - a férfi kedvéért - nem vesztette el a fejét. Mikor sikerült valamelyest betelniük egymással, már félúton tartottak a mennyezet felé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán jobb, ha most abbahagyjuk - javasolta Morgana. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért? - dünnyögte Nash, és harapdálni kezdte a lány nyakát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mert elfelejtettem megkérdezni, nem félsz-e... lebegni velem - felelte Morgana, és a padló felé biccentett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy félnék! Ezért hívtalak ide ... - kezdte a férfi, de mikor követte a lány pillantását, majdnem lenyelte a nyelvét. Morgana sajnálta, hogy nincs nála fényképezőgép, Nash idétlen arckifejezése - tágra nyílt szájával és elkerekedett szemével - albumba kívánkozott volna. Rémült szitkozódása azonban már nem tűnt ilyen szórakoztatónak, a lány nyomban le is engedte kettejüket szépen, lassan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak többször is megroggyant a térde, mielőtt sikerült összeszednie magát annyira, hogy biztosan álljon a lábán. Falfehér arccal megragadta Morgana vállát - úgy görcsbe rándult a gyomra ijedtében, mintha megkötözték volna, mint valami füstölt sonkát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt meg hogy az ördögbe csináltad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, gyerekjáték ... Legalábbis egyes gyerekeké - helyesbített a lány együtt érzően, és megcirógatta Nash arcát. - emlékszel a fiú meséjére, aki mindig farkast kiáltott? Egy napon jött egy igazi farkas. Te is évek óta foglalkozol a ... mondjuk úgy, természetfeletti dolgokkal, hát most találkoztál egy igazi boszorkánnyal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi lassan, hitetlenkedve rázta meg a fejét, de az ujjai remegtek Morgana vállán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez képtelenség! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány fáradtan felsóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát jó. Mindjárt kitalálok valami egyszerűt, de látványosat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Behunyta a szemét, és felemelte mindkét karját. Ebben a pillanatban csak egy gyönyörű lány volt, aki egy rendetlen szoba közepén áll, kecsesen az ég felé emelt, finoman behajlított kézzel. Már nem sokáig - Nash előbb csak érezte, majd látta is a változást. Morgana szépsége mélyülni kezdett. Bizonyára a fényviszonyok teszik... A lány sejtelmesen mosolygott telt, festetlen ajkával, pillái árnyékot vetettek az arcára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hirtelen megrebbentek a hajtincsei, mintha könnyű tavaszi szellő játszadozna velük, majd hevesen örvényleni kezdtek az arca körül, lobogó lángnyelvekként. A férfi lelki szemei előtt megjelent egy hatalmas, régi vitorlás hajó, melynek az orrára egy szűzi szépségű lányt faragtak, hasonlóan lobogó hajjal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">De ha egyszer zárva az ablak, ugyan honnan fúj a szél?! Pedig ő maga is érezte hűvös ujjait a bőrén - ki is pirult az arca t6le -, és hallotta süvítését. Nyelt egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak állt egyenes derékkal, mozdulatlanul, és várta, mi következik ezután. Halvány, aranyszínű fény burkolta be Morganát, ahogy halkan mormolni kezdett. Bár odakintről fényes napsugarak tűztek be a széles ablakokon, puha hópelyhek kezdtek szállingózni a mennyezetről. Körültáncolták Nasht, rászálltak a bőrére - a férfi pedig csak meredt maga elé döbbenten. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég! - könyörgött a lánynak rekedtes hangon, és lehuppant egy székre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana leeresztette a karját, majd kinyitotta szemét. A havazás elállt abban a pillanatban, mintha nem is lett volna, és a szél is elült. Ahogy arra számítani lehetett, Nash úgy meredt rá, mintha három fejet növesztett volna - pedig ezt a trükköt későbbre tartogatta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bocs, ha kicsit túlzásba vittem - szabadkozott a lány. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én... Te... - dadogott a férfi, majd nagy nehezen ÖSSZe. szedte magát. - Mi volt ez?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az elemek megidézésének egyik legegyszerűbb gyakorlata - felelte Morgana. - Hidd el, nem akartalak megijeszteni! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem ijesztettél meg, csak ... összezavartál - ismerte el Nash. Megrázta magát, mint egy elázott eb, és próbálta feldolgozni a történteket. Nyilván kell lennie valamilyen magyarázatának, hogy látta, amit látott. Trükkről szó sem lehetett, a lány egyszerűen nem juthatott be a házába felállítani a kellékeket… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Márpedig mégis bejutott valahogy! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fellökte magát a székről, és átkutatta a szobát. Mozdulatai kissé darabosra sikerültek, mintha berozsdásodtak volna az ízületei. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól van, szépségem, nyugodtan elárulhatod, hogyan csináltad! Nagyszerű műsort mutattál be, minden elismerésem a tiéd, de most már igazán kíváncsi vagyok a trükkre! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash - kezdte Morgana csendes, de ellentmondást nem tűrő hangon. - Elég! Nézz rám! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi a lány felé fordult - és megértett mindent. Hiába tűnt lehetetlennek, képtelenségnek, most már tudta, hogy így van. Hosszan sóhajtott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úristen ... Igazat mondtál, ugye? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Nem akarsz leülni? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - rázta meg a fejét Nash, de azért leült a kávézóasztal szélére. - Minden, amit eddig mondtál... nem te találtad ki. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, nem én találtam ki. Boszorkánynak születtem, mint a szüleim, mint a szüleim szülei és így tovább, végig az egész családfán. De nem szoktam seprűn lovagolni - mosolygott kedvesen -, csak viccből. Nem osztogatok mérgezett almát, és nem segítek eltévedt hercegnőknek az erdőben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kell, hogy legyen valami magyarázat, visszakozott magában a férfi. Ez így nem lehet igaz ... Vagy mégis? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csinálj még valamit! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana türelmetlen pillantást vetett rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Cirkuszi fóka sem vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérlek! - kötötte Nash az ebet a karóhoz, és különféle l11utatványokon gondolkodott. - Változz láthatatlanná, vagy ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hülyéskedj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan már, csak segítek gondolkodni - győzködte a férfi felvillanyozódva a lányt. - Mit szólnál, mondjuk ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy nagydarab könyv repült le a könyvespolcról, és jól fejbe találta Nasht. A férfi összerezzent, majd fájdalmasan dörgölni kezdte a helyét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó, jó. Ne haragudj! - kérte Morganát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagyok bohóc - közölte a lány önérzetesen. - Csak azért mutattam ezt-azt, mert csökönyös vagy, mint egy szamár. Nem hittél nekem, pedig számomra fontos, hogy higgy, ha a barátom szeretnél lenni. - Gyakorlott, nőies mozdulatokkal kisimította a szoknyája ráncait. - Most pedig, hogy végre hiszel, kapsz egy kis gondolkodási időt... Majd meglátjuk, hogyan tovább. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogyan tovább? - visszhangozta a férfi. - Talán megbeszélhetnénk, mi volt ez az egész. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most ne! - ingatta a fejét a lány. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Nash megint visszakozni kezd, bár ezt egyelőre maga sem veszi észre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ördögbe is, Morgana! Képes lennél csak úgy, minden magyarázat nélkül kisétálni innen ezek után?! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát persze. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- ÚRISTEN! TE IGAZI BOSZORKÁNY VAGY! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát persze. - A lány megrázta hosszú fekete haját. - Örülök, hogy legalább idáig eljutottunk végre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak meglódult a képzelete - amit eddig valóságnak hitt, száznyolcvan fokos fordulatot vett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Millió kérdésem van! - ragadta meg Morgana vállát. A lány felvette a táskáját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne felejtsd, ebből a millióból pár százra már feleltem csak nem hittél nekem! Hallgasd vissza a felvételeidet, de ezúttal úttal vedd komolyan a válaszokat! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem magnóról akarlak hallgatni, hanem élőszóban. " és lehetőleg testközelből. .. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hibát követtél el, vállalnod kell a következményeit. Most az számít, hogy én mit akarok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elővett a táskájából egy ezüstláncot, melynek közepén egy kis, hosszúkás smaragd ékeskedett. Reggel úgy érezte, magával kell vinnie - most már tudta, miért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt akaszd majd a nyakadba! - lépett Nash felé, és átnyújtotta neki a kristályt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, de nem vagyok oda az ékszerekért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vedd úgy, hogy egy bűbáj része! - kérte a lány, majd adott két cuppanós puszit az arcára jobbról-balról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi gyanakvó pillantást vetett a smaragdra. - Miféle bűbájé ? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Segít megtisztítani az elmédet, fokozza az alkotóerődet, és... Látod azt a lila követ a smaragd felett? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az egy ametiszt - magyarázta Morgana, és gyengéden megcsókolta Nasht. - Megvéd mindennemű boszorkánysággal szemben. - Luna már a sarka körül sündörgött, amikor elindult a boltíves folyosó felé. - Aludj egy órát, Nash! Ki kell pihenned magad. Meglátod, milyen jól fog menni a munka, miután felkelsz. Ami pedig minket illet.., ha itt az ideje, tudod, hol találsz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezzel elment. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi összevont szemöldökkel a fény felé tartotta a karcsú, öld kristályt, és szemügyre vette. Tiszta gondolkodás - igen, az nem árt. Jelen pillanatban olyan tiszta volt az elméje, mint z iszap. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végigfuttatta a hüvelykujját az ametiszten. Védelem boszorkányság ellen - kipillantott az ablakon, és látta, ahogy Morgana elhajt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Biztosra vette, most ennek, is jó hasznát veszi majd. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">6. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem dőlt le aludni - át akarta gondolni a történteket bár nem volt biztos benne, hogy a gondolkodás alkalmas eszköz-e az elmúlt negyedóra feldolgozására. Azzal vigasztalta magát, hogy az összes természetfeletti jelenségekkel foglalkozó ember, akivel csak beszélgetett az évek során, levágná a fél karját, hogy megtapasztalhasson egy ilyen élményt, mint ő az imént…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, nem az lenne a józan viselkedés, ha újra megpróbálná cáfolni a csodát, és ésszerű magyarázatot keresni az átéltekre? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fürkésző pillantást vetett a nappali mennyezetére. Nem tagadhatta, hogy látta a hópelyheket, sőt érezte, ahogy elolvadnak a bőrén - mégis, idővel talán sikerül tudományos alapon is értelmeznie a jelenséget. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Első lépésként felvette kedvenc gondolkodási pózát - végighevert a kanapén. Talán csak hipnózis áldozata lett. Hajlott rá, hogy elfogadja ezt a lehetőséget, legalábbis most, miután egyedül maradt itthon. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha sem ennek, sem más ésszerű magyarázatnak nem ad hitelt, el kell fogadnia, hogy Morgana tényleg az, akinek mindvégig mondta magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Született boszorkány, akinek tündérvér folyik az ereiben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagylábujjával lebűvészkedte a cipőjét, és erősen törni kezdte a fejét. Továbbra is a lány körül forogtak a gondolatai - a megjelenésén, minden színpadiasságot nélkülöző viselkedésén, a szeme rejtélyes csillogásán, még mielőtt behunyta volna, hogy égnek emelje a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ugyanez a csillogás látszott benne akkor is, amikor a brandysüveggel mutatta be azt a trükköt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Merthogy trükk volt, bizonygatta magának, bár a szíve kellemetlenül megsajdult. Bölcsebb, ha trükknek tartja, és megpróbálja kitalálni, hogyan csinálta. A kérdés csak az, hogyan képes egy nő másfél méter magasra emelni egy nyolcvanhárom kilós férfit - önmagával együtt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Telekinézis? Sohasem vetette el a lehetőségét. Amikor a Sötét ajándék forgatókönyvéhez gyűjtött anyagot, a vélt vagy valós bizonyítékok garmadája meggyőzte, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik képesek a gondolataikkal, érzéseikkel, vagy pusztán az akaraterejük segítségével tárgyakat mozgatni a térben. Ez még mindig sokkal elfogadhatóbbnak tűnt a számára, mint, mondjuk, a kopogó szellemek létezése. A tudósok alapos vizsgálatnak vetettek alá minden olyan fényképet, amely repülő tárgyakat, könyvespolcról magától lepottyanó könyveket és hasonlókat ábrázolt. Sok esetben nem tudták kizárni a lehetőségét, hogy a felvételek valós eseményeket ábrázolnak. A tanulmányok szerint leggyakrabban kislányok környezetében figyelték meg e különös jelenséget. Márpedig a kislányok előbb-utóbb nővé érnek - és Morgana kétségkívül nő volt. Nagyon is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash gyanította, egy tudós nem érné be annyival, hogy a szavát adja, a lány mindkettejüket felemelte a padlóról. Mégis, esetleg ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hirtelen rájött, ugyanúgy gondolkodik, érez és cselekszik, mint saját képzeletének szülötte, Jonathan McGillis a forgatókönyvben. Talán épp ezért tette Morgana, amit tett? - tünődött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azt mondta, hallgasson bele a felvételei be. Miért is ne? Fel állt, a magnóhoz lépett, visszatekerte a szalagot az elejére és megnyomta a lejátszás gombot. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Fura érzés volt újra hallani Morgana sejtelmes hangját: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ahhoz, hogy valaki boszorkány legyen, nem szüksége semmilyen gyülekezethez tartoznia, ugyanúgy, ahogy neked sem kell belépned egy férfiklubba ahhoz, hogy férfi légy. Sokak számára biztonságérzetet ad egy csoport tagjává válni mások egyszerűen szeretik a társaságot. ' </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Rövid ideig csak a lány selyemszoknyájának suhogása hallatszott, ahogy maga alá húzta a lábát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tagja vagy valamilyen egyesületnek, Nash? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem. A csoportokban mindig bizonyos szabályokhoz kell tartanod magad, amit mások találnak ki. Ráadásul előszeretet. tel osztanak rád ilyen vagy olyan feladatokat… </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány jóízűen felnevetett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor bizonyára megérted, hogy a boszorkányok között is vannak olyanok, akik szeretik a maguk útját járni. Persze akadnak igen tiszteletreméltó boszorkány gyülekezetek is, melyek gyökerei ősi időkre nyúlnak vissza. Az én ükanyám például az egyik ilyen gyülekezet főpapnője volt Írországban, halála után dédanyám vette át a posztját. Tőlük örököltem a boszorkányéjkelyhemet, mint ahogy varázspálcámat és még pár bűvös erejű kelléket. Talán láttad is a szertartási edényemet az előszobában a falon. Még a nagy égetések előttről való. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nagy égetések? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nagy boszorkányégetések. A tizennegyedik században kezdődött, és körülbelül háromszáz évig tartott. Úgy tűnik, az emberiség időről időre szükségét érzi, hogy megkínozza és ki• végezze a szellemileg magasabb szinten állókat, és abban az időben épp ránk került a sor. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana tovább beszélt, Nashnek azonban nehezére esett fülelnie a szavakra - a lány hangja önmagában olyan csábítóan csengett, hogy elvonta a figyelmét. Ez a hang titkokat, holdfényt, forró éjféli ígéreteket rejtett magában. Elég volt behunynia a szemét, és már látta is, ahogy ott ül mellette a kanapén, maga alá húzza hosszú, formás lábát, majd felé hajol, hogy érzi meleg leheletét a nyakán... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mosolyogva aludt el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Majdnem két órával később ébredt. Szédelegve, karikás Szemmel megdörgölte az arcát, majd káromkodott egyet, és megdörzsölte sajgó nyakát. Órájára pillantott, és félig ülő, félig álló helyzetbe emelkedett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem csoda, hogy így elnyomta az álom, az utóbbi pár napban egyszer sem aludt rendesen, legfeljebb szunyókált egy-egy órát. Ösztönösen az üveg felé nyúlt, és nagyot húzott a meglehetősen langyos ásványvízből. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán csak álmodta az egészet. Hátradőlt, és meglepetten vette tudomásul, milyen gyorsan kitisztult a feje. Nem, mégsem lehetett álom - ujjai a kristályokra siklottak a nyakán, amiket Morgana hagyott itt neki, halvány, de annál jellegzetesebb illatával együtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha itt járt, hát itt járt - fölösleges újra meg újra visszapergetnie magában az eseményeket, és kétségbe vonnia saját épelméjűségét. A lány tette, amit tett, ő pedig látta, amit látott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végül is a dolog távolról sem tűnt felfoghatatlannak - feltéve, hogy hajlandó megváltoztatni a hozzáállását, és elfogadni a lehetőségét valami újnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy nem is olyan régen az emberek úgy gondolták, az űrutazás képtelenség, és tessék... A boszorkánysággal épp ellenkezőleg áll a dolog: pár száz évvel ezelőtt még senki sem kérdőjelezte meg a létezését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Beléhasított a felismerés: az, hogy az emberek mit fogadnak el valóságnak, nagyrészt attól függ, milyen korban élnek! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kortyolt még egyet az üvegből, és rá kellett jönnie, nemcsak szomjas, de éhes is, mint a farkas. Korgó gyomránál is lázasabban dolgozott azonban az agya; érezte, lassan összeáll benne az egész történet, jelenetről jelenetre. Tisztán látta maga előtt a filmet, most először. Izgatottan, mint mindig, amikor egy új történet kezdett kibontakozni benne, felpattant, és elindult kifelé, a konyhába. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gyorsan összedob magának egy hatalmas szendvicset megfőzi a világ legerősebb kávéját, majd leül dolgozni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana Anastasia házának napfényes teraszán üldögélt, és irigységgel vegyes csodálattal bámulta unokanővére pazar virágait, burjánzó növényeit, miközben egy csésze isteni, jeges mézgateát szürcsölt. Pescardo Point e pontjáról nagyszerű kilátás nyílott Carmel Bay mélykék vizére - élvezettel figyelte ahogy a kis vitorlás hajók fürgén szelik a hullámokat a könnyű tavaszi szélben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Idáig már nem merészkedtek el a turisták - mintha egy világ választotta volna el ezt a környéket a Cannery utca zajos tülekedésétől vagy a móló halszagú forgatagától. A fák és virágok árnyékában üldögélve átadta magát a csendnek, melyet egyetlenegy autó sem zavart meg, csak a madarak, a méhek, a tenger és a szél varázslatos kórusa tett színesebbé. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem csodálta, hogy Anastasia ennyire szereti ezt a helyet - itt megtalálta azt a nyugalmat és magányt, amelyre mindig is vágyott. Persze ebben a kellemes környezetben is akadt küzdelem meg fájdalom: a tenger szüntelen csatát folytatott a part meghódításáért, a hajlott hátú fák mogorván rázkódtak a szélben, a sirályok keservesen vijjogtak - mégis, az omladozó kőfallal határolt birtoknál békésebb hely nem sok lehetett a világon. A ház falait sűrűn benőtte a repkény, az ágyásokban csatakos virágok és édes illatú gyógynövények burjánoztak, Ana szakavatott gondoskodásának köszönhetően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának mindig sikerült elengednie magát itt - nem csoda, hogy állandóan ide húzta a szíve, ha nyomasztotta valami. Ez a hely pontosan olyan, gondolta magában, mint Anastasia: kedves, vendégszerető, és nincs benne semmi hátsó szándék.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Frissen a sütőből! - jelentette be Ana már messziről, ahogy kilépett a nyitott üvegajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ó, istenem, Ana! Csokitorta! A kedvencem... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Unokahúga kuncogva tette le a tálcát az üvegasztalra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Reggel olyan fura érzésem támadt, hogy feltétlenül sütnöm kell egy kis édességet... most már értem, miért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana mohón beleharapott az eléje rakott szeletbe. Pillái finoman megrezegtek, ahogy a forró, sima csokoládé elolvadt a nyelvén. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Áldjon meg az isten! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hallottad?! - vetett a lány figyelmeztető pillantást az égre, majd helyet foglalt Morgana mellett úgy, hogy ő is lássa a kertet meg az öblöt. - Örülök, hogy tudtál egy kis időt szakítani, és beugrottál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kivettem egy hosszú ebédszünetet - magyarázta Morgana, miközben ismét eltüntetett egy hatalmas darabot a tortájából. - Mindy tökéletesen elboldogul egyedül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És te? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint mindig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana megfogta az unokahúga kezét - Morgana hiába igyekezett bezárkózni előtte, a lány nyomban megérezte a szomorúság finom hullámait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azonnal észrevettem, milyen bizonytalan vagy ... Nem tehetek róla, túl könnyen rád tudok hangolódni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sejtettem, hogy ez lesz ... Egyszerűen ki kellett jönnöm ide, Ana, holott tudtam, milyen zavaros gondolatokat hozok magammal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mesélj szépen a maminak! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondja gyógyfüves asszony - kezdte Morgana könnyedén -, van magánál egy kis Helleborus niger? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana elmosolyodott - a Helleborust, más néven karácsonyi rózsát vagy fekete hunyort az átmeneti elmezavar gyógyítására használták. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fél, hogy elveszti az eszét, nagysád? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jobb esetben - felelte Morgana, majd vállat vont, és vett még egy szeletet. - De választhatom a könnyebb utat, és összekeverhetek rózsát, angyalgyökeret meg egy kevés ginsenget, majd megszórhatom az egészet gazdagon holdporral.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerelmi bájital? - mosolygott Ana csúfondárosan, és magának is vett egy szelet tortát. - Ugyan vajon ki is lehet az illető, lássuk csak ... Nash? - kérdezte tettetett megrökönyödéssel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon vicces. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rosszul haladnak a dolgok? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Halvány ránc jelent meg Morgana két szemöldöke között. - Fogalmam sincs, hogyan haladnak a dolgok, ha haladnak egyáltalán. Bár ne lennék ilyen aggályoskodó! A világ legegyszerűbb bűbája magunkhoz láncolni egy férfit... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hosszú távon nem túl szórakoztató, hidd el! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nehéz elképzelni, hogy az lenne - hagyta rá Morgana. - Marad a hagyományos módszer. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kortyolt egyet a varázslatosan üdítő teából, és elnézte, ahogy a hófehér vitorlák öblösre dagadnak a vízen sikló hajók árbocán. Korábban olyan szabadnak érezte magát, mint a szél... most azonban - bár meg sem kísérelte magához láncolni a férfit - ő maga, akarva-akaratlanul, hozzáláncolódott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az igazat megvallva még soha nem gondolkodtam el azon, milyen is lesz, amikor egy férfi úgy igazán belém szeret. De hogy kölcsönös is lehet, azt végképp nem hittem volna... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Erre a nyavalyára még Anastasia sem ismert gyógyírt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bevallottad neki? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana szíve úgy megsajdult a fájdalomtól, hogy maga is meglepődött. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mondhatom el, amiben még magam sem vagyok biztos - felelte behunyt szemmel. - Várnom kell. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Eszébe jutott egy régi szerelmes vers: </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"Holdkeltétől virradatig, </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Éjre nappal, s nappalra éj,</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szívem már nem nyugodhatik,</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Míg övével egybe nem kél. " </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kinyitotta a szemét, és mosolyt erőltetett az arcára. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én meg még azt hittem, ez amolyan költői túlzás... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szerelem olyan, mint a levegő. Nem élhetünk nélküle. - De hány lélegzetvétel után mondhatjuk, hogy ennyi már elég? - töprengett hangosan Morgana. Ez járt a fejében azóta, hogy elvált Nashtől. - Honnan tudjuk, mikor elég? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán onnan, hogy boldogok vagyunk. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ebben volt valami - a kérdés csak az, megadatik-e ez valaha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mondd Ana, szerinted mi el vagyunk kényeztetve? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elkényeztetve? Milyen értelemben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem túl nagyok az ... elvárásaink? Gondolj a szüleinkre! - intett Morgana gyámoltalanul a kezével-, csak szeretetet, támogatást, megértést és tiszteletet kaptunk tőlük. Az ő szerelmük egymás iránt olyan nemes volt, olyan tiszta, mégis ... olyan derűs. Nem mindenki ilyen szerencsés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak, mert azt láttuk, hogy a szerelem valami igaz és mély dolog, amely soha nem múlik el, még nem vagyunk elkényeztetve. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért ne érhetnénk be mi is szabad, kötöttségektől mentes kis flörtökkel, amelyek addig tartanak, míg a szenvedély? - kötötte Morgana az ebet a karóhoz. - Ezek talán nem elegendőek a boldogsághoz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az attól függ, kiről van szó. Neked talán nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana rosszkedvűen felpattant, és elkezdett fel-alá járkálni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha sejtenéd, milyen bosszantó! Gyűlölöm, amikor csak báb vagyok a végzet kezében! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia is felállt, és mosolyogva a lányhoz lépett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhiszem, kedvesem. Világéletedben te akartál a főnök lenni, és ki is harcoltad, hogy az legyél. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kérdő pillantást vetett rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Arra célzol, hogy túl erőszakos a természetem? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, dehogy! Mondjuk inkább, hogy meglehetősen erős az akaratod. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana, továbbra is zaklatottan, lehajolt, hogy megszagoljon egy hatalmas bazsarózsát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokra megyek vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elindultak a hajladozó bimbók és összefonódott kúszónövények közt kanyargó keskeny, kővel kirakott ösvényen. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Több mint egy hete nem nézett be hozzám ... Fúj! - rázta meg a fejét Morgana fanyalogva -, ez tisztára úgy hangzott, mintha egy nyafka, elkényeztetett kislány mondta volna! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana önkéntelenül is felnevetett, majd gyorsan megölelte az unokahúgát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyáltalán nem! Inkább úgy hangzott, mint egy szerelmes nő türelmetlen sóvárgása. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Türelmetlen vagyok, igaz - ismerte el Morgana. - Hiába készültem fel, hogyan fogok elbújni előle, ha szükséges ... Sajnos, nem volt szükség rá - nézett Anára szomorúan. - Tudom, csak a büszkeségem beszél belőlem, de akkor is! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felhívtad? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem - sóhajtotta Morgana, majd dacos fintorba csücsörítette a száját. - Eleinte azért nem, mert úgy gondoltam, jobb, ha adok egy kis időt magunknak, később pedig ... - A lány soha nem szégyellte kinevetni saját magát, ha rászolgált, most is ezt tette. - Később pedig azért, mert volt képe nem rám nyitni az ajtót.... Hívott ugyan egyszer-kétszer, a boltban vagy otthon, de mindig csak a boszorkányságról kérdezett, morcos hangon, majd morogva letette a kagylót. - Szoknyája zsebébe dugta ökölbe szorított kezét. - Szinte hallani lehetett, hogy forognak a kicsiny kis fogaskerekek abban a kicsiny kis agyában!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint keményen dolgozik. Szerintem nincs semmi meglepő abban, hogy egy író se lát, se hall munka közben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ana! - bökte oldalba Morgana durcásan az unokatestvérét. - A te dolgod az, hogy engem sajnálj és vigasztalj, nem pedig az, hogy őt mentegesd! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia kötelességtudóan komor ábrázatot öltött. - Igazad van, nem is értem, mi történt velem... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, azért! - bólintott Morgana, és adott egy cuppanós puszit a lány arcára. - Megbocsátok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy tovább sétáltak, egy élénksárga pillangó röppent elébük. Ana szórakozottan kinyújtotta a kezét, mire a fecskefarkú szégyenlősen beletáncolt a tenyerébe. A lány megállt egy pillanatra, és óvatosan megcirógatta a szárnyait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most mihez kezdesz ezzel az önmagába mélyedt íróval? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana vállat vont, és végig futtatta az ujját a lilaakác ágán. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azon tűnődöm, ne menjek-e haza Írországba pár hétre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana elengedte a pillangót, minden jót kívánt neki, majd az unokahúgához fordult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindenki nagyon örülne neked, az biztos, de ... te is tudod, hogy a menekülés nem megoldás, csak időt nyersz vele. - Épp ezért nem csomagoltam össze már rég - sóhajtotta Morgana. - Amikor utoljára találkoztunk, végre elhitte, hogy az vagyok, aki. Úgy éreztem, kötelességem időt adni neki, míg képes feldolgozni ezt... már, ha képes lesz egyáltalán... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval itt van a kutya elásva! - gondolta Ana, és biztatóan unokahúga vállára tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolhatod, hogy ehhez pár nap nem elég - kezdte óvatosan. - Fel a fejjel, hugi, nem hinném, hogy ne tudna megbirkózni vele!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Adná az ég, hogy igazad legyen! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana az öbölben ringó vitorlásokra pillantott, ll1ajd azon is túl, míg a szem ellát - bár ilyen tisztán, ilyen messzire belátná a jövője tengerét is! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még ma éjjel egymáséi leszünk, Ana. Tudom. A kérdés csak az, hogy ez az éjszaka boldog közös jövőnk, vagy szánalmas magányom kezdete-e... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash önkívületben volt az örömtől - még soha nem sikerült ilyen gyorsan, ilyen aprólékosan kidolgozott részletességgel megszülnie egyik filmjét sem. Az első, nyers változat amelyet szédült iramban, egy éjszaka alatt gépelt le, reggelre már az ügynöke íróasztalára került. Ennyi kasszasikerrel a háta mögött egy cseppet sem aggódott az eladást illetően. Az ügynöke már másnap visszahívta, és elragadtatva gratulált neki. Egyedül csak az lepte meg, hogy - életében először egyáltalán nem érdekelte sem a pénz, sem a forgatás, sem a várható siker. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Teljesen belefeledkezett a történetbe. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egész nap dolgozott. Hajnali háromkor frissen kipattant az ágyból, és vad rohammal bevette a billentyűzetet. Késő délután tartott egy rövid kávészünetet, bár a cselekmény még ekkor is úgy zümmögött a fejében, mint egy felbolydult méhkas. Bekapott valamit, ami épp a kezébe akadt, és csak akkor feküdt le aludni, amikor egyszerűen nem bírta tovább nyitva tartani a szemét. Földi élete másodlagossá vált a képzeletében zajló eseményekhez képest. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Álomvilága természetfölötti, röpke epizódokra esett szét, melyben számos érzéki kalandot élt át Morganával. Gyakran felriadt éjjelenként, amikor a vágya a lány után már-már az elviselhetetlenségig fokozódott. Ilyenkor is a történet segítet rajta - úgy érezte, most az a legfontosabb, hogy befejezze a :unkáját, hiszen végső soron kettejüket is ez hozta össze. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Néha, közvetlenül azelőtt, hogy a végsőkig kimerülve álomba zuhant volna, hallani vélte Morgana hangját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még nem jött el az ideje. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azzal a biztos érzéssel feküdt le ilyenkor, hogy már nagyon is közel a nap, amikor végre egymáséi lehetnek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hiába csörgött a telefon, a füle botját sem mozgatta, és az üzenetrögzítőjén hagyott üzenetekre is csak ritkán válaszolt. Amikor egy kis friss levegőre vágyott, kivitte a hordozható számítógépét az erkélyre - ha módjában állt volna, még a zuhany alá is magával viszi. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután végzett, egyesével végignézte a kinyomtatott lapokat. Egy kis igazítás itt - ráfirkantott pár megjegyzést ceruzával a margóra -, egy kis igazítás ott, és már kész is. Ahogy elolvasta az oldalakat, már tudta. Tudta, hogy soha életében nem írt még ilyen jó forgatókönyvet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mi több, még soha nem írta meg egyiket sem ilyen gyorsan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tíz nap telt el csupán azóta, hogy leült dolgozni. Lehet, hogy mindössze harminc-negyven órát aludt ez alatt a tíz nap alatt, mégsem érezte fáradtnak magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ujjongó öröm töltötte el. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összefogta a lapokat, és keresett egy nagy borítékot. Nagy kupac könyvön, jegyzeten és mosatlan tányéron kellett átrágnia magát, mire talált egyet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyetlen gondolat járt a fejében: el kell vinnie megmutatni a munkáját Morganának. Ő ihlette. a munkára, minden értelemben, ezért ő lesz az első, aki elolvashatja. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talált egy gyűrött, barna borítékot, amely megjegyzésekkel és krikszkrakszokkal volt telefirkálva. Belegyömöszölte a kéziratot, és már száguldott is ki a szobából - még szerencse, hogy vetett egy pillantást magára az előszobatükörben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A haja égnek állt, és sűrű szakálla nőtt a tíz nap alatt. Kíváncsian körbeforgatta az állát, és azon tűnődött, ne növesszen-e rendes szakállt - nem is állt olyan rosszul. Mindez önmagában még nem is lett volna baj, csakhogy a borítékon és Morgana láncán kívül egy rövid, vörös lovaglónadrág tette ki minden öltözékét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán jobban teszi, ha szakít egy kis időt a tisztálkodásra meg az öltözködésre.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Harminc perccel később ismét lesietett az előszobába, egy fokkal hagyományosabb ruhában: kopott farmeréhez tengerészkék pulóvert húzott, melyen csak egy icipici lyukacska csúfoskodott a bal könyökénél. Még maga is meglepődött otthona állapotán, különösen a hálószoba és a fürdőszoba nézett ki ijesztően - mintha egy könyörtelen hadsereg fészkelte volna be magát a házba néhány hétre. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerencsésnek mondhatta magát, hogy talált olyan ruhát egyáltalán, amely nem piszkosan, gyűrötten hevert valamelyik bútor alá rúgva. A tiszta törülköző mindenesetre már elfogyott, ezért be kellett érnie három konyharuhával. A borotvája - használat hiányában - kiváló állapotban maradt, és viszonylag hamar ráakadt a fésűjére is. Miután a számtalan felemás cipőből egynek megtalálta a párját, szerfelett elégedetten távozott hazulról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pár perc múlva dühösen robogott vissza, és egy újabb negyedóra elteltével végre zsebre rakhatta a kocsikulcsát is. Csak a jóisten a megmondhatója, hogyan kerülhetett a hűtőszekrény második polcára egy félig penészes barack mellé. Egyébként a már említett barackon és egy üres tejesdobozon kívül semmi nem maradt a hűtőszekrényben. Később majd pótolja a hiányosságokat, fogadkozott magában, és kilépet! az ajtón. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak miután feldorombolt a motor és kivilágosodott a műszerfal, vette észre, hogy már majdnem éjfél van. Habozni kezdett, nem lenne-e jobb, ha előbb felhívná a lányt, vagy várna a látogatással holnap reggelig. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Végül azonban vállat vont, és kihajtott a garázsból - már nagyon hiányzott neki Morgana, most azonnal találkozni akart vele. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pár mérfölddel odébb a lány becsukta maga mögött a hátsó ajtót, és kilépett a telihold ezüstös fényébe. Ahogy egyre távolodott a háztól, boszorkányköntöse - melyet kristályöv fogott össze a derekánál - lágyan lebegett nőies idomai körül. Egy egyszerű kosarat vitt a kezében, ebbe készített bele minden kelléket, amelyre szüksége lehetett a tavaszi napéjegyenlőség megünnepléséhez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az öröm, a hála és a megújulás éjszakájának ünnepe ez a mai, a megújulásé, melyet a tavasz hoz a Földre minden évben - a lány szemében mégis szomorúság tükröződött. Ma éjjel, amikor egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka, megváltozik az élete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan tudta, hogy így lesz, pedig nem nézte meg a kristálygömbben újra. Nem volt szüksége rá - a szíve mindent eláult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem jutott könnyen döntésre - nem sok hiányzott hozzá, hogy otthon maradjon, de nem akarta kihívni a sorsot maga ellen. Gyávaság lett volna. Így hát, ahogy elődei, és minden igazi boszorkány ebben a pillanatban, folytatta útját a tisztás felé, hogy elvégezze a hagyományos rítust. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash jönni fog, amikor jönnie kell - és ő nem áll neki ellen. Hajlott, girbegurba árnyak nyújtóztak a pázsiton, ahogy a tisztás felé tartott, a levegőben érezni lehetett a tavasz illatát az éjjel nyíló virágokét, a sós tengerét meg a földét, melyet ő maga ásott fel a növényeinek nemrég. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy bagoly mély, magányos huhogását hallotta, de nem fordult meg, hogy lássa kiterjesztett, fehér szárnyát. Még nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Más hangokat is hallott - a szellő finom susogását, ahogy megcirógatta a leveleket, megsimogatta az ágakat, miközben áthullámzott a fák közt, és egy dallamot, amelyet csak a beavatottak hallhatnak: a tündérek énekét, mely ősibb, mint maga az ember. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem volt egyedül az árnyas ligetben, a fénylő, csillagos éj, palást alatt. Itt soha nem volt egyedül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor megérkezett az erdő mágikus központjába, felderült a kedve, és eltűntek a fellegek a feje fölül. Letette a kosarat, és átadta magát a hely szellemének. Csak állt mozdulatlanul, behunyt szemmel, karját lazán leengedte az oldala mellé, hogy zavartalanul magába szívhassa az éj zamatát és szépségét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még csukott szemmel is látta, ahogy a sápadt telihold átvitorlázik a bársonyfekete égbolton. Látta, ahogy ezüstös fénye a fákra csordogál, a fákon keresztül pedig őrá - nyomban erők fakadtak fel benne, erők, melyek ugyanolyan hűvösen és tisztán sugározták be a belsejét, mint a holdfény az éjjeli tájat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megbékélt szívvel felnyitotta a kosarat, és kivett belőle egy hófehér, ezüstszegélyű leplet, mely anyáról lányára szállt a családban nemzedékek óta. Állítólag Merliné volt egykoron, aki a fiatal Artúr királytól kapta ajándékba. Gondosan leterítette a földre, és rátérdelt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ismét a kosarába nyúlt, és szép sorjában elővett belőle egy kis, kerek kalácsot, egy üveg bort, néhány gyertyát, a boszorkánytőrét, melynek nyelébe rúnákat véstek, a szertartási edényt meg a kelyhet, majd egy gardéniából font koszorút. Más virágok is előkerültek a kosárból: pár szál kerti szarkaláb, harangláb, rozmaring és kakukkfű - ezeket a rózsaszirmokkal együtt a lepelre szórta. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután végzett, felállt, és megvonta a varázskört maga körül. Érezte, ahogy az erő lüktetni kezd ujjai hegyén - már nem tűnt olyan hűvösnek, mint az imént, inkább langyosnak, és egyre sürgetőbbnek. Amikor a kör bezárult, felállította a kristályosan tiszta gyertyákat a szélénél, összesen tizennégyet, a Hold növekvésének és apadásának napjait jelképezendő. Lehajolt az első gyertyához, és fölé nyújtotta a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A. kanóc sercegve lángra gyúlt, és - a szellő dacára - egyenletesen égett anélkül, hogy megrebbent volna. Morgana körbejárt, nyomában sorra meggyulladtak a gyertyák. Beállt a fénykör közepébe, és leoldotta magáról a kristályövet - úgy hullott a lepelre, mintha tűzkígyó lett volna. Kibújt vékony köntöséből is, mely lassan, méltóságteljesen hullott alá a lábához. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gyertyalángok aranyfénybe vonták meztelen testét, ő pedig megkezdte a boszorkányok ősi táncát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash öt perccel éjfél előtt hajtott be Morgana autófeljáróján. Amikor látta, hogy már egyetlen ablak sem világos, halkan szitkozódni kezdett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezek szerint fel kell ébresztenem, jutott el a végkövetkeztetéshez. Vajon egy boszorkánynak mennyi alvásra van szüksége? Elvigyorodott - valószínűleg pillanatokon belül választ kap a kérdésre anélkül, hogy feltenné... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Morgana is csak nő, márpedig a nők hajlamosak rossz néven venni, ha valaki csak úgy, szó nélkül beállít az éjszaka kellős közepén, és kiugrasztja őket az ágyból. Ki kellene találnia valamit, amivel meg engesztelheti. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Támadt is egy ötlete. Hóna alá csapta a borítékot, és megrohamozta a lány virágágyásait. Több száz virág nőtt itt, pár szál ide vagy oda - észre sem veszi, gondolta. Megmámorosodva az illatuktól, összeszedett egy jó csokornyi tulipánt, borsóka virágot, nárciszt meg sárga violát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megigazgatta a szálakat, és - önmagával elégedetten - a bejárati ajtóhoz lépett. Még mielőtt kopogtatott volna, Pan kétszer is elugatta magát. Hiába - nem gyulladtak fel a fények, sem az ugatást, sem a kopogtatást követően. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hátrapillantott, hogy még egyszer megbizonyosodjon róla, tényleg itt van-e a lány autója, majd újra kopogtatott. Lehet, hogy a boszorkányok mindenki másnál mélyebben alszanak? - tűnődött el, és kezdte kissé kényelmetlenül érezni magát. Mégsem adta fel, mert a vágy, hogy még ma este találkozzon a lánnyal, minden másnál erősebbnek bizonyult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Letette a kéziratot a tornácra, összeszedte a bátorságát, és lenyomta a kilincset. Pan megint ugatni kezdett, de nem fenyegetően, inkább örömmel - legalábbis Nashnek úgy tűnt. Az ajtó zárva volt, ezért elindult, hogy megkerülje a házat. Ha már eddig eljutott, nem adja fel, be fog jutni, méghozzá most azonnal. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Meggyorsította a lépteit, és már az oldalsó tornácnál járt, amikor a ciprusokra esett a pillantása. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Maga sem tudta, miért, de elindult arrafelé. Bár a józan esze azt súgta, ostobaság ilyenkor az erdőben keresni a lányt, a szíve mégis arra húzta, és ő hallgatott rá. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán az árnyak, vagy a szél sóhajtása késztette rá, mindenesetre nesztelen csendben haladt a fák közt. Úgy érezte, istenkáromlás lenne zajt csapnia. Volt valami különleges a levegőben ma éjjel- valami már-már elviselhetetlenül bűvöletes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Minden egyes lépéssel forróbban lüktetett a vér az ereiben. Megpillantott a távolban egy kísérteties fehér árnyat, amely ide-oda mozgott. Már majdnem odakiáltott, de ekkor szárnyak suhogását hallotta. Felpillantott. Az egyik hajlott hátú ciprus göcsös ágáról egy hatalmas bagoly nézett farkasszemet vele. Kisvártatva nesztelenül elrúgta magát az ágról, és a liget szíve felé röppent. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ami Nash szívét illeti, a torkában dobogott, olyan hevesen, hogy még a füle is lüktetett belé. Úgy érezte, most már ha akarna, sem tudna visszafordulni, annyira erősen vonzotta valami a tisztáshoz. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elindult. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hamarosan megpillantotta Morganát, épp egy fehér leplen térdepelt. A hold fénye ezüstös borként csordogált sudár alakján. Megint kiáltani akart, de a látvány, ahogy a lány kristályövvel a derekán, virágfüzérrel a haján gyertyákból kört formál, megnémította. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A tisztáshoz érve meghúzódott egy fa árnyékában, onnan figyelte, ahogy Morgana nyomában fellobbannak a kristályosan tiszta fehér gyertyák. Ekkor a lány beállt a kör közepére, leoldotta az övét, majd a köntösét is ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Úgy állt ott, meztelen, tökéletes alakjával a gyertyák arany fényében, mint egy megtestesült istennő. Mikor kecses táncába kezdett, a férfinak elakadt a lélegzete. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A hold kékes sugarai gyengéden végigsimítottak a mellén, hosszú combján. Arcát a csillagok felé emelte, ébenfekete haja úgy hullott alá, mint a vízesés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nashnek eszébe jutott az álma - olyan élénken látta maga előtt, hogy a valóság és a képzelet egyetlen, velejéig ható képpé sűrűsödött össze, melynek közepén Morgana táncolt önfeledten. A virágok illata egyre áthatóbbá vált; a férfi elszédült, és egy pillanatra elhomályosult a látása. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, de közben sem vette le a szemét a lányról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor megváltozott a kép. Morgana ismét a fehér lepel közepén térdelt, kezében egy ezüstkehellyel. Amikor ivott belőle, a gyertyák lángjai hihetetlenül magasra csaptak - mintha aranyrácsok vennék körül, védelmezően. A lány bőre felizzott, két melle közt és a csuklóján ezüstösen csillant valami. Halkan kántálni kezdett, hangja egyre erősebbé és félelmetesebbé vált - mintha ezer másik hang is csatlakozott volna az övéhez ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A tisztást hirtelen földöntúli ragyogás világította be, nem hasonlított sem a nap, sem a hold fényéhez. Lüktetett, reszketett, itt-ott fényesen villant, mint egy ezüstös kard pengéje a nap sugarában. Puha melegség gyöngyözött belőle, és megfürösztötte Nash arcát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gyertyalángok visszazsugorodtak, a kántáló hangokat magába nyelte a csend. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana felállt, belebújt a köntösébe, és összefogta a derekán a kristályövvel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A bagoly, melyről a férfi a tánc közben teljesen megfeledkezett, kétszer felhuhogott, majd tovavitorlázott az éjben, mint valami sötét felhő. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megfordult, és visszafojtotta a lélegzetét. Nash reszketeg tagokkal, felajzottan lépett elő a fa árnyékából. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány habozott egy pillanatig - lelkében figyelmeztető Suttogás visszhangzott. Ma éjjel ugyan megízleled a gyönyört olyat, amelyről korábban álmodni sem mertél- de ennek szenvedés lesz az ára, elviselhetetlen szenvedés! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana bólintott, majd sejtelmesen elmosolyodott, és kilépett a körből. </span></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-41758445351058284852010-11-03T11:08:00.000-07:002010-11-03T11:10:55.232-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 2. rész<div style="text-align: center;"><span style="font-size:180%;">NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK<br /><br /></span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">3.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana már akkor zaklatottnak érezte magát, amikor hétfő este hazaért a munkából. Egy régóta várt szállítmány megrekedt Chicagóban, ezért az elmúlt órát a telefon mellett töltötte, próbálta kinyomozni, hol lehet. Erős kísértést érzett, hogy a maga módján járjon utána a dolognak - semmi sem bosszantotta jobban, mint a hanyagság -, de tudta, ez könnyen újabb bonyodalmakhoz vezethet, ezért letett róla.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy az lenni szokott, alaposan megcsappant a szabadideje; már majdnem besötétedett, mire hazaért. Szeretett volna még sétálni egyet a cédrusok között, hogy kicsit kitisztuljon a feje, és megnyugtassa az idegeit, mielőtt Nashsel találkozna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A sors azonban most nem mutatkozott hozzá kegyesnek. Egy rövid ideig csak hitetlenkedve bámulta a szélvédőn át a csillogó-villogó, fekete motorkerékpárt az autója előtt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian. Pompás. Pont ő nem hiányzott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor kinyitotta a kocsi ajtaját, Luna kisurrant előtte, és hozzádörgölőzött a Harley hátsó kerekéhez.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Neked könnyű - vetette oda a lány szemrehányóan. Összeállsz bárkivel, csak kandúr legyen...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Luna sértetten visszanyávogott valamit, és peckesen elindult a ház felé. Pan lelkesen üdvözölte mindkettejüket a bejárati ajtónál, bölcs, kék szeme meleg pillantásával és pár barátságos nyalintással. Luna közömbösen tűrte, majd, mintha mi sem történt volna, baktatott tovább, Morgana azonban szeretettel megdögönyözte a kutyát. Az előszobában fáradtan a szekrényre hajította a táskáját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A hifitoronyból Beethoven szólt. Sebastian pont úgy várta, ahogy gondolta - a kanapén terpeszkedett, keresztbe tett, csizmás lábát a kávézóasztalon pihentetve, félig lehunyt szemmel, kezében egy pohár borral. Mosolya minden átlagos nőt levett volna a lábáról - ilyenkor derűsen kisimult napbarnított ábrázata, kivillantak erős, hófehér fogai, és csillogni kezdett álmos szeme, mely ugyanolyan borostyánsárgán világított, mint Lunáé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lustán felemelte vékony, hosszú ujjú kezét, és egy ősi mozdulattal üdvözölte az unokatestvérét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, egyetlenem!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindig ilyen hízelgően viselkedett, ha akart valamit, már kisfiúként is, gondolta magában a lány.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érezd otthon magad, Sebastian!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszi, aranyos vagy - vigyorgott a fiú, és Morganára emelte a poharát. - Nagyon jó bor. Tiéd, vagy Anáé?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>- Az enyém.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>- Elismerésem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember felállt, kecsesen, mint egy balett-táncos. A lányt mindig is zavarta, hogy fel kellett néznie rá - a szó szoros értelmében -, százkilencven centijével több, mint tíz centivel magasabbra nőtt nála.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék - nyújtotta át a poharát Morganának. - Ha jól látom, rád fér egy kis ital.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nehéz napom volt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Chicago, a bűnös város - vigyorgott Sebastian.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány már épp töltött volna magának, de a megjegyzés hallatán megmerevedett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, hogy utálom, amikor a gondolataimban olvasol! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Anélkül is láttam volna - ellenkezett a fiú, majd a fegyverszünet jeleként megadóan felemelte a kezét. A kisujján egy művészien megmunkált aranygyűrűt hordott, négyzet alakú ametiszt ékkővel a közepén. - Amikor zaklatott vagy, olyan erős jeleket sugárzol ki magadból, hogy egy mérföldről is hallani.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor ezt most tíz mérföldről is hallani lehetett... Miután Morgana nem ivott a borból, Sebastian visszavette tőle a poharát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mikor is találkoztunk utoljára? Gyertyaszentelő napján? - kérdezte a fiatalember hitetlenkedve. - Gondolom, már nagyon hiányoltál.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak ne legyél ilyen beképzelt! - feleselt magában a lány. Bármennyit is hízelgett neki Sebastian - márpedig pólyáskora óta ezt csinálta -, nem tudott haragudni rá. Ettől persze még nem lesz kedves hozzá túl hamar - azt ki kell érdemelnie.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mostanában elég sok a dolgom...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hallom - kacsintott rá Sebastian, és évődve megpaskolta Morgana állát. - Mesélj erről a Nash Kirklandről!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szúrós pillantást vetett rá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mondom még egyszer, Sebastian, azonnal takarodj ki az agyamból!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most nem is olvastam a gondolataidban! - ellenkezett a fiú ártatlan képpel. - Látnok vagyok, az Akasha krónika beavatott ismerője, nem holmi szélhámos. Anától hallottam.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - bólintott Morgana. - Ne haragudj!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tudta, mióta Sebastian némi érettségre és önuralomra tett szert, szinte soha nem turkált bele mások legszemélyesebb gondolataiba, kivéve, ha ezt elkerülhetetlennek ítélte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs mit mesélnem róla. Forgatókönyvíró.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Erre már magamtól is rájöttem! Én is legalább annyira szeretem a filmjeit, mint te. Mit akar tőled?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előtanulmányokat végez az új forgatókönyvéhez, és alaposan meg szeretne ismerni egy igazi boszorkányt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remélem, azért nem olyan nagyon alaposan... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának csak nagy nehezen sikerült visszafognia a kuncogását.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rossz az, aki rosszra gondol, Sebastian!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak féltőn óvom az én kis unokahúgomat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradj magadnak! - kapta el a lány ügyesen unokabátyja egyik előre lógó hajtincsét, majd jól megráncigálta. - Tudok vigyázni magamra. Pár órán belül itt is lesz, szóval...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pompás! Addig akár adhatnál is valamit enni - karolta át Sebastian Morganát. Szilárdan eltökélte, csak abban az esetben hajlandó elmenni még az író érkezése előtt, ha unokahúga kidobja. - Képzeld, beszéltem a szüleimmel a hétvégén!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Telefonon?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember szeme elkerekedett a döbbenettől. Amikor szóra nyitotta a száját, kiütközött ír akcentusa, mint mindig, ha feldúlta valami.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, van neked fogalmad arról, mennyibe kerül egy tengerentúli hívás? A gatyám is rámenne!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nevetve megveregette a vállát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó, jó. Kapsz vacsorát, közben mesélj el mindent, ami gyertyaszentelő óta történt!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian mellett megfeledkezett minden bújáról-bajáról. Akárcsak a családja többi tagja mellett. Történhetett bármi, rájuk mindig számíthatott. Miközben megvacsoráztak a konyhában, a fiatalember elmesélte szülei, azaz Morgana nagynénje és nagybátyja legújabb hőstetteit. A lány egy órán belül jobb kedvre derült, mint valaha.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Évek óta nem láttam Írországot holdfényben – dünnyögte halkan.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Utazz oda! Tudod, mennyire örülnének neked.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán el is megyek, mondjuk, a nyári napfordulóra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elmehetnénk mind a hárman: te, Ana és én.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó lenne - sóhajtotta Morgana, majd kedvetlenül félretolta a tányérját. - Csak az a baj, hogy nyáron a legnagyobb a forgalom a boltban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- El is felejtettem, hogy te komoly üzletasszony vagy ¬csipkelődött az unokabátyja. Amikor a lány a tányérján hagyta a rántott szelet kissé zsíros, de annál finomabb részét, Sebastian a legnagyobb természetességgel a villájára tűzte, és bekapta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szeretem csinálni - jegyezte meg kissé elgondolkodva Morgana. - Tényleg. Jó dolog ennyi emberrel találkozni, még, ha van is egy-két fura mókus közöttük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Unokabátyja leöblítette a húst egy jó pohár borral. - Például?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány letette a könyökét az asztalra, és előrehajolt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Volt egy lökött fickó, heteken át minden nap bejárt a boltba. Azt állította, felismert előző életünkből.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, ez érdekesen hangzik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ami azt illeti, tévedett. Még soha nem találkoztunk egyik előző életünkben sem. Szerencsére. Végül, pár héttel ezelőtt beoldalgott záráskor, és sértődöttségtől tocsogó arccal követelte, hogy csókoljam meg...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hm - nyelte le Sebastian az utolsó falatot. - Mire te? - Mire én jól gyomorszájon vágtam.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember harsányan elnevette magát, Morgana pedig szégyenlősen vállat vont.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hol marad a stílus, hugi? Boszorkány létedre padlóra küldöd ahelyett, hogy kecskebékává változtatnád?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány méltóságteljesen kihúzta magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolhatod, hogy nem élek vissza a képességeimmel. - Na, ne mondd! Mi is történt Jimmy Pakipskyvel?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az más. Akkor még alig múltam tizenhárom - vigyorgott Morgana. - Különben is, azonnal visszaváltoztattam.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak, mert Ana közbenjárt az érdekében - emlékeztette az unokahúgát Sebastian. - Ráadásul rajta hagytad a bibircsókot - Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt - mentegetőzött a lány, majd széles mosollyal megragadta unokabátyja kezét. - Jaj, Sebastian, úgy hiányoztál!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember barátságosan megszorította az ujjait. - Te is hiányoztál nekem! Te is, és Anastasia is.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana túl régóta, és túl mélyen ismerte unokabátyját, hogy ne érezze meg benne a változást.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian, mi van veled? Szerelmes vagy?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Van, amin nem lehet változtatni - ingatta a fejét a fiatalember, majd adott egy puszit unokahúga ujjaira. Nem akarta most kiadni magát, és a gondolatait védő fátylat sem akarta annyira fellebbenteni, hogy Morgana átláthasson alatta. - Nincs valami tejszínhab jellegű dolog a környéken?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megrázta a fejét - sikerült Sebastian lelkének mélyére hatolnia, és mélységes gyásszal találta szembe magát. Bár unokabátyja most már sikeresen elrejtette előle a titkát, amit látott, nem hagyta nyugodni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Arról a rendőrségi ügyről van szó, ugye? Az elrabolt kisfiú...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fájdalom élesen, könyörtelenül hasított Sebastianba. Egy pillanatig szótlanul meredt maga elé, de azután összeszedte magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem értek oda időben. Pedig a San Franciscó-i rendőrség megtett mindent, amit lehetett. Sajnos, a gyerekrablók pánikba estek... Nyolcéves volt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">•- Szomorú.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A bánat hullámai egyre sűrűsödtek a csendben - mindkettejük részéről. Morgana felállt, unokabátyjához sétált, leült a térdére, és átölelte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">•- Sajnálom, Sebastian.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne hagyd, hogy tönkretegye a jókedved! - kérte a fiú, majd megsimogatta unokahúga selymes, fekete haját. Most, hogy Morgana is osztozott a gyászában, kissé könnyebben viselte a terhet, és ezért őszinte hálát érzett. - Ha most szomorkodni fogsz itt nekem, én isten bizony megharaplak! Csak... nagyon közel kerültem ahhoz a gyerekhez. Mikor ilyesmi történik, mindig elgondolkodom, miért... miért áldott meg ilyen képességekkel a sors, ha úgysem tudok segíteni?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rengetegszer segítettél - simogatta meg a lány Sebastian arcát. Könnybe lábadt szemében határozottság csillogott. ¬Össze se lehetne számolni, hányszor. Ezúttal azonban más volt megírva a végzet könyvében.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyon... fáj.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhiszem - cirógatta meg Morgana unokabátyja haját. Örülök, hogy eljöttél hozzám.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian magához szorította a lányt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én igazából kajálni jöttem, meg azért, hogy nevessünk egy jót, és nem azért, hogy rád zúdítsam a bánatom. Sajnálom,. hogy így történt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt meg ne halljam még egyszer, te tökfej! - szólt rá Morgana olyan nyersen, hogy unokabátyja megadóan elmosolyodott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó, jó. Szóval, mi lesz a tejszínhabommal?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány adott egy cuppanós puszit a homlokára.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit szólnál egy kis tejszínhabos fagyihoz, cukrozott gyümölccsel és forró sziruppal?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Imádlak!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felállt, és - Sebastian étvágyát ismerve - elővett egy hatalmas edényt. Sejtette, azzal segít unokabátyjának a leginkább, ha nem említi többet az ügyet. Az idő begyógyítja a fájó sebeket, különösen, ha a következő esetben már sikerrel jár a rendőrség.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hirtelen ötlettől vezérelve a hifitoronyhoz lépett, és csatornát váltott a rádión - a klasszikusokat rock váltotta fel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem rossz - biccentett a fiatalember, majd feltette a lábát egy üres székre. - Elárulod végre, miért segítesz ennek a Kirklandnek?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érdekel a munkája - vont vállat Morgana, és felmelegítette a szirupot, ezúttal a hagyományos módon: a mikrohullámú sütőben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem lehet, hogy inkább ő érdekel?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Is-is - mosolygott a lány hamiskásan, majd hatalmas mennyiségű vaníliás jégkrémet lapátolt az edénybe. - Ő maga persze nem hisz semmi természetfeletti erőben, csak filmeket ír belőlük... Nincs is ezzel semmi bajom. - Elgondolkodva lenyalta a jégkrémet a hüvelykujjáról. - Mármint, a filmjeivel. Nagyon szórakoztatóak. Ami a hozzáállását illeti, még egy kicsit... gyúrnom kell rajta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Veszélyes vizekre evezel, hugi!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az élet maga is veszélyes, Sebastian - jelentette ki Morgana, miközben ráöntötte a folyónyi szirupot a hatalmas jégkrémkupacra. - De legalább annyira örömteli is!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hogy alátámassza állítását, a fagyicsúcsok mellé néhány kövér tejszínhabdombot helyezett el, majd színpadias mozdulattal letette az unokabátyja elé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát a mogyoró? - elégedetlenkedett pimaszul a fiatalember.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elővett két kanalat a konyhaszekrényből, és az egyiket odadobta Sebastiannek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szeretem a mogyorót, márpedig ezen a fagyin osztoznod kell velem! - döfte Morgana saját kanalát mohón a jégkrémbe. - Szerintem jól kijöttök majd Nashsel - folytatta teli szájjal. - Laza, pimasz és magabiztos modora van. Tudod, amiről az ilyen beképzelt fickók azt hiszik, hogy olyan férfias. - És milyen jól hiszik, gondolta bosszúsan. - Ráadásul élénk A képzelete, ért az állatok nyelvén, imádja anya könyveit, jó a humorérzéke, és okos. Mellesleg, van egy dögös Jaguárja.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez úgy hangzik, mintha már most fülig belezúgtál volna...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha a lány nem lett volna túl a falaton, most biztosan félrenyelt volna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne ugrass, jó?! Csak, mert érdekesnek és vonzónak találom, még nem jelenti azt, hogy belezúgtam!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana durcásan nézett maga elé; unokabátyját pedig ez igen nagy elégedettséggel töltötte el. Jó jel - minél dühösebb a lány, annál könnyebben átlát rajta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolom, belenéztél a varázsgömbbe.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép, hogy belenéztem! - vágott vissza Morgana. - Pusztán elővigyázatosságból.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Na, persze... Azért néztél bele, mert megijedtél.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megijedtem? Én?! Ne légy nevetséges! - vetette oda büszkén a lány. Kisvártatva lesütötte a tekintetét, és idegesen dobolni kezdett az ujjaival az asztalon. - Csak egy férfi.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Te pedig, minden bűbájos adottságod ellenére, nő vagy. Márpedig, ha egy férfi és egy nő, akik mellesleg vonzónak találják egymást, közel kerülnek...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány gyorsan összefonta az ujjait maga előtt, nehogy megráncigálja unokabátyja fülét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz, hogy szólsz, de én sem most jöttem le a falvédőről Különben meg senkinek semmi köze hozzá, ha magamba bolondítom, és játszadozom vele egy ideig.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian, látva, hogy unokahúga érdeklődése elterelődött a jégkrémről, boldogan bólintott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak nehogy fordítva süljön el a dolog...! Légy óvatos, Morgana! Az ember könnyen szerelmes lesz a szeretőjébe.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A szerelem és a szex két külön dolog - ingatta a fejét a lány bizonytalanul.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pan hirtelen felemelte a fejét az asztal alatt, a bejárati ajtó felé fordult, és vakkantott egyet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Emlegetett szamár - vigyorgott a fiú. Morgana figyelmeztető pillantást vetett rá. - Viselkedj, Sebastian! Komolyan mondom.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne aggódj, jó fiú leszek! Na, nem nyitsz ajtót?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egy pillanattal később már csengettek is. Sebastian csúfondáros mosollyal figyelte, ahogy unokahúga feláll, és elindul az előszoba felé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Átkozottul jól néz ki, ismerte el Morgana magában, miután ajtót nyitott Nashnek. A férfi haját felborzolta a szél, bő póló meg egy, a térdénél kirojtosodott farmer volt rajta, a hátán szakadt hátizsák himbálódzott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia! Bocsánat, ha kicsit korán jöttem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi gond, csak még... rendet kell még tennem a konyhában. Gyere be!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt, remélem, nem rám értetted - jelent meg Sebastian az előszobában, kezében a rohamosan fogyó fagylalt. - Üdv! ¬biccentett Nash felé barátságosan. - Kirkland, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány összehúzta a szemét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash, ő az unokatestvérem, Sebastian. Épp menni készül. - Ugyan, pár percig még igazán ráérek... Tetszettek a filmjei, Nash.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm. Nem ismerem valahonnan? - ráncolta össze a férfi a homlokát, majd hirtelen felderült a tekintete. - A látnok, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, a tehetetlen látnok - felelte Sebastian szomorúan.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Figyelemmel kísértem pár ügyét. Még a legmenőbb zsaruk is elismerték, hogy önnek köszönhetik a seattle-i hippi-gyilkos letartóztatását. Nincs kedve...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sebastian nem szeret a képességeiről beszélni - vágott közbe Morgana, és fenyegető pillantást vetett az unokabátyja felé. - Ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jaj, annyira örülök, hogy beugrottál, bátyus! - mosolygott rá a lány nyájasan. Ahogy kikapta a kezéből a jégkrém maradékát, egy pillanatra hozzáért. Sebastian fájdalmasan felszisszent az áramütéstől. - Igazán jöhetnél gyakrabban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Unokabátyja megadta magát. Még elég korán volt, hogy meglátogassa Anastasiát, és alaposan kitárgyalja vele Morgana fura viselkedését.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vigyázz magadra, hugi! - kérte a lányt, majd adott egy cuppanós puszit a homlokára. Nash gyanakodva figyelte. - Isten veled!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Isten veled! - visszhangozta Morgana türelmetlenül, és ha Sebastian nem veszi a lapot, minden bizonnyal két lábbal rúgja ki az ajtón. - Egy perc, és beszélgethetünk - fordult a férfi felé, miközben hátrasimította a haját. Megnyugodva hallotta, ahogy unokabátyja berúgja a motort odakinn. - Kérsz egy kis teát?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash zsebre dugta a kezét, és szúrós pillantást vetett rá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább kávét, ha lehet - közölte enyhe rosszallással a hangjában, és elindult a lány után a konyhába. - Milyen... unokatestvéred Sebastian?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bosszantó.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A konyhába érve a férfi féltékeny pillantást vetett a bensőséges kis vacsora maradványaira.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy értem, vér szerinti, vagy csak távoli?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana feltett egy gyönyörű antik teáskannát a tűzhelyre, majd gondosan megtöltötte korszerű mosogatógépét a mosatlan tányérokkal.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ő édesapja az én édesapám bátyja. - Szinte hallotta, ahogy leesik a mázsás kő Nash szívéről, de minden erejét összeszedve visszafojtotta a kuncogását. - Legalábbis ebben az életükben - tette hozzá évődve.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék? Á, értem már - bólintott a férfi, és ledobta a hátizsákját a sarokba. - Szóval hiszel a lélekvándorlásban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez nem hit kérdése - ingatta a fejét a lány. - Mindegy, a lényeg az, hogy az édesapáink, tehát Sebastiané, Anáé és az enyém hármas ikrek, Írországban születtek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Komolyan? - álmélkodott Nash, miközben az asztalnak dőlve figyelte, ahogy a lány kinyit egy kisebb konzervet. - Ez majdnem olyan mesébe illő, mint amikor a királyfi az öreg király hetedik fiának a hetedik fia.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megtöltötte gyógynövényekkel a teatojást, és megrázta a fejét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mindig van szükség ilyen gondos előkészületekre Egyébként három nővért vettek feleségül - folytatta -, akik szintén hármas ikrek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pan megböködte a férfi lábát az orrával, mire az jókedvűen megvakargatta a fejét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elképesztő...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kissé szokatlan felállás, valóban, de ők azonnal tudták, hogy egymásnak teremtette őket a sors, és azt is, hogy miért mosolygott Nashre sokat sejtetően a lány, majd beledobta a tojást egy csinos kis bögrébe, és forró vizet öntött rá a kannából. - Mindegyik párnak egyetlen gyermeke született csupán, ettől kissé csalódottak voltak. Nagyon szerették egymást, ha rajtuk múlik, egy tucat babát hoztak volna össze, de... a végzetük másként rendelkezett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Instant kávét szórt egy kínai porceláncsészébe, leöntötte forró vízzel, majd ezüsttálcára tette a tejszín- és cukortartóval együtt - ez utóbbiakat vigyorgó halálfej alakjuk tette különlegessé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd én viszem - vette el tőle a férfi a tálcát, és lepillantott. - Családi ereklye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dilibolt. Sejtettem, hogy tetszeni fog.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ismét a társalgóba vezette Nasht, Luna már ott kucorgott a kanapé közepén. A lány leült a cica mellé egy párnára, és intett a férfinak, hogy tegye le a tálcát az asztalra.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tejszínt, cukrot? - kérdezte tőle.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindkettőt, köszönöm - bólintott Nash, és élvezettel figyelte, ahogy a lány kiszolgálja a két ijesztő tartóból. - Fogadni mernék, hogy mindenszentekkor kész zarándokhely a hely a lakásod...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana átnyújtotta a férfinak a csészéjét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A gyerekek hajlandók mérföldeket gyalogolni, hogy a boszorkány megajándékozza őket, illetve, hogy megpróbáljanak bolondot csinálni belőle.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Annyira szerette a kis lurkókat, hogy évről évre elhalasztotta a saját mindenszentek napi szertartását azutánra, amikor már minden zsákocska megtelt édességgel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Páran persze csalódott képet vágnak, hogy nem csúcsos boszorkánysüveg van a fejemen, és seprűn sem lovagolok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyetlen, aprólékosan megmunkált ezüstgyűrűje megcsillant a lámpa fényében, miközben kiemelte a jázminvirágokat ' tartalmazó teatojást a borostyánszínű folyadékból.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az emberek általában két csoportra oszlanak a boszorkányok megítélését illetően - magyarázta Nash. - Egyeseknek rögtön egy kampósorrú banya jut az eszükbe, aki mérgezett almákat osztogat, másoknak pedig egy sziporkázóan ragyogó ruhájú szépség, aki feléd int csillagvégű varázspálcájával, és azt mondja: "Hidd el, Dorothy, mindenütt jó, de legjobb otthon!"</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Attól tartok, én egyik csoportba sem illek bele.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezért van épp rád szükségem - bólintott a férfi, majd a hátizsákjába nyúlt, és elővette a diktafonját. - Kezdhetjük?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze.! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi megnyomta a felvétel gombot, és újfent turkálni kezdett a zsákjában.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egész nap a könyveket bújtam a könyvtárban meg a könyvesboltokban - mesélte, miközben elővett, majd átnyújtott egy vékony, puha fedelű kötetet. - Mit szólsz ehhez?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány felemelte az egyik szemöldökét, és elolvasta a címén - "Hírnév, gazdagság, vonzerő: boszorkányos praktikák a boldogságért". - Olyan jól irányzott mozdulattal dobta a férfi ölébe a könyvet, hogy az fájdalmasan összerezzent. - Remélem, nem fizettél érte túl sokat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hat dollár kilencvenötöt, de leírhatom az adómból. Ha jól látom, nem vagy túl nagy véleménnyel róla.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Türelem, intette magát Morgana, majd kibújt a cipőjéből, maga alá húzta a lábát. Rövid, vörös szoknyája felcsúszott egészen a combja közepéig.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Gondolod, hogy egy avatatlan elsajátíthatja könyvből akár csak a mágia alapjait is? A varázsláshoz több kell, mint pár titokzatos hangzású versike meg illatos gyertyák.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Valahol csak el kell kezdeni, nem?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány újra a könyv felé nyúlt, és megvetően felütötte a tartalomjegyzéknél.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- "Hogyan ébresszünk féltékenységet a másikban?" - olvasta gúnyosan. - Továbbá: "Hogyan nyerjük el egy nő szerelmét?". "Hogyan jussunk pénzhez?". - Megvetően visszahajította a könyvet oda, ahonnan elvette. Ez is hárompontos dobásnak bizonyult. - Gondolj bele, Nash! Csak hálásak lehetünk, hogy ezek a praktikák nem működnek mindenki esetben. Tegyük fel, hogy épp nincs egy vasad sem, a számlák meg csak gyűlnek, holott épp most néztél ki magadnak egy új kocsit. Erre fogod magad, meggyújtasz pár gyertyát, elrebeged a kívánságod, esetleg ellejtesz egy boszorkánytáncot meztelenül, a nagyobb hatás kedvéért, és abrakadabra! - Égnek emelte a kezét. - Máris kapsz egy csekket tízezer dollárról. A baj csak az, hogy a szeretett nagymamádnak kellett meghalnia azért, hogy rád hagyhassa.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint nagyon pontosan kell megfogalmazni a kívánságot, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, még mindig nem érted - csóválta meg a fejét Morgana. - Minden tettnek következménye van. Tegyük fel, azt kívánod, bár olyan szenvedélyes lenne a férjed újra, mint mikor feleségül vett. Teljesül a vágyad, Casanova hozzá képest gátlásos kamasz, kár, hogy hamarosan minden arra kapható nőnek fülig ér a szája, ha meglátja. Vagy: nemes lélek lévén, elrebegsz egy varázsigét a véres háború megszüntetése érdekében. A varázslat sikerül, csak éppen pár nappal később egy tucat másik üti fel a fejét, máshol. - Fáradtan felsóhajtott. - A mágia nem való felkészületlen és legfőképp nem felelőtlen emberek kezébe. Még szerencse, hogy nem lehet megtanulni egy ostoba könyvecskéből.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Világos - emelte fel a kezét megadóan a férfi. Tetszett neki Morgana érvelése. - Meggyőztél. Csak azért hoztam fel a dolgot, hogy lásd, ilyen témájú könyveket bárki megvehet potom hét dollárért. Ebből, persze, az is látszik, hogy az emberek érdeklődnek a boszorkányság iránt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindig is érdeklődtek - vont vállat a lány; a mozdulattól előrehullott pár tincs a hajából. - Pedig akadtak idők, amikor akasztófával, vízbe fojtással vagy máglyával büntették az ilyen irányú érdeklődést. - Elgondolkodva kortyolt egyet a teájából. - Ma már kissé civilizáltabbak lettünk ezen a téren.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jut eszembe a civilizációról. Az azért érdekes, hogy az emberek még ma is, a mobiltelefonok, mikrohullámú sütők és az internet korában rendkívül érdeklődnek a mágia iránt. Épp ezért szeretnék filmet írni belőle. Több felől is megközelíthetnénk a dolgot: ott vannak például a woodoo varázslók, akik kecskéket áldoznak...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha rajtam múlna, betiltanák az ilyesmit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindjárt gondoltam. Igen, ez tényleg túl... közönséges Lehetne azonban humoros színezetet adni a filmnek, mim amilyen a Nyugodj békében! volt, némi romantikával meg, szexszel fűszerezve. - Luna felugrott az ölébe, és odébb pofozta a könyvet a mancsával. Miután kényelmesen elhelyezkedett, addig dörgölőzött Nash kezéhez, míg az simogatni nem kezdte hosszú ujjaival. - A főszereplő egy gyönyörű fiatal lány lenne, aki történetesen természetfeletti képességekkel rendelkezik. Bemutatnánk, hogyan bánik a férfiakkal, mivel keresi a kenyerét, vagy... nem is tudom... hogyan vásárol be a közértben. Természetesen ismernie kell más boszorkányokat is. Miről beszélget velük, mi vidítja fel? Ilyesmi. Mondd csak, te mikor jöttél rá, hogy boszorkány vagy?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszem, még a bölcsőmben - felelte Morgana kedvesen. A férfi szeme felcsillant.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez az! Én is valami ilyesmire gondoltam - dőlt hátra a kanapén elégedetten. Luna úgy feküdt az ölében, mint egy bolyhos szőnyeg. - Gondolom, édesanyád ott helyben elájult, amikor meglátott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerencsére nem így történt. Számított rá. - Ahogy a lány lejjebb ült, a térde finoman Nash combjához súrolódott, nyomban hevesebben is kezdett el verni a férfi szíve. - Mint már említettem, a mi családunkban a boszorkányság anyáról lányára öröklődik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, emlékszem - hagyta rá Nash kissé rekedt hangon. Ezúttal Morgana szíve kezdett hevesebben verni. - Téged nem zavart sohasem, hogy boszorkány vagy? Hogy úgy érezted, más vagy, mint a többiek?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem éreztem, tudtam - helyesbített a lány. - Dehogynem. Gyerekfejjel sokkal nehezebben tudtam uralkodni magamon. Elég volt egy apróság, amely felzaklatott, máris elvesztettem a fejem, ugyanúgy, ahogy egy átlagos nő is könnyen elveszti a fejét egyes férfiak társaságában.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash a legszívesebben kinyújtotta volna felé a kezét, hogy Megsimogassa a haját, de inkább letett róla.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma már nem fordul elő veled ilyesmi? Mármint, hogy elveszted a fejed?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának eszébe jutott, mi játszódott le benne tegnap, miközben a férfival csókolózott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ritkán, legalábbis sokkal ritkábban, mint gyerekkoromban. Még ma is kissé heves vagyok, és előfordul, hogy olyan dolgokat teszek, amelyeket később megbánok, de már tudom, mi az, amiről egy felelősségteljes boszorkánynak soha nem szabad megfeledkeznie. "Ne árts senkinek!" - idézte. - "Hatalmaddal ne élj vissza soha!"</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint te komoly, felelősségteljes boszorkány vagy, aki néha-néha azért elvállal egy kis szerelmi bűbájt a törzsvendégei kedvéért.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen nem - ellenkezett a lány villámló szemmel. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De hiszen elfogadtad azt a két fényképet az idős hölgy unokahúgáról meg a matekzseni bálványáról...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval mégiscsak leskelődött a pimasz, gondolta Morgana haragosan.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem volt más választásom - mentegetőzött. Zavarában erőteljesen az asztalra koppantotta a bögréjét. - Különben is, attól, hogy elvettem a képeket, még nem biztos, hogy meghintem őket holdporral.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így kell csinálni a szerelmi bűbájt?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, csak... - kezdte a lány, de elharapta a mondat végét. - Fölösleges elmondanom, szerinted úgyis babona az egész. Miért várod el tőlem, hogy feleljek a kérdéseidre, ha nem hiszed el a válaszokat?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mert nagyon érdekelnek a válaszaid, függetlenül attól, hogy elhiszem-e őket vagy sem. - Nash valóban így érezte, olyannyira, hogy kíváncsiságában pár arasznyival közelebb húzódott Morganához. - Ezek szerint nem tettél semmit a bál sikere érdekében?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt nem mondtam - felelte a lány kissé duzzogva, mi közben a férfi feladta a harcot önmagával szemben, és játszadozni kezdett Morgana hosszú, selymes, fekete hajával. - Elhárítottam egy kisebb akadályt az útjukból, ennyi az egész Minden más durva beavatkozás lett volna a sorsukba.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miféle akadályt?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi még sohasem tapasztalhatta, milyen a holdpor illata, de gyanította, hasonló lehet Morgana hajáéhoz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az a kislány fájdalmasan félénk. Egy kicsit besegítettem, hogy legyen önbizalma. A többi már rajta múlik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csodálatos a nyaka, merengett Nash. Karcsú, királynői és kecses. Elképzelte, milyen érzés lenne csókolgatni egy kicsit. Úgy egy-két órán át... De ne térjünk el a tárgytól! - figyelmeztette magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint azt tekinted a fő feladatodnak, hogy itt-ott besegíts egy kicsit?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana finoman oldalra biccentette a fejét, és egyenesen a férfi szemébe nézett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az a helyzettől függ.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sokat olvastam a boszorkányokról. Régebben őket tartották a falu bölcseinek, mert bájitalokat kevertek, bűvöltek, jövőbe láttak és meggyógyították a betegeket.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A látnoki képességek és a gyógyítás nem annyira az én asztalom.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért, mi a te erősséged? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A mágia.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán büszkeségből, talán csak zaklatottsága miatt, nem tudta pontosan, mindenesetre ebben a pillanatban egy hatalmas villám hasította ketté az eget az akaratának engedelmeskedve. Nash kinézett az ablakon.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha jól hallom, vihar készülődik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Könnyen lehet. Ha még a zuhé előtt szeretnél hazaérni, gyorsan válaszolok pár kérdésedre, azután mehetsz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most már pontosan értette, miért igézte ide a villámot: azt akarta, hogy a férfi elmenjen. Bár látta a kristálygömbben, amit látott, tudta, hogy gondos, hozzáértő kezekben még a jövő is formálható néha. Bárhogy lesz, úgy lesz - de ettől még nem szerette volna elsietni a dolgot.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Márpedig Nash hosszú ujjaiból olyan erő áradt, miközben a haját simogatta, hogy görcsbe rándult tőle a gyomra.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ettől csak még dühösebb lett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem sietek - vonta meg a vállát a férfi. Azon tűnődött, ha összeszedné a bátorságát, és megcsókolná a lányt újra, most is olyan túlvilági élményben lenne-e része, mint a múltkor. - Egy kis eső még nem a világ.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szakadni fog - bizonygatta Morgana. Majd gondoskodik róla. - Ami a könyveket illeti, bizonyára van köztük egy-kettő, amelynek hasznát veheted. Azokat ajánlom, amelyek képet adnak a boszorkányság történetéről, egyes jelesebb eseményekről, valamint a főbb szertartásokról. Azt viszont felejtsd el! - bökött az ujjával Nash legfrissebb szerzeményére, amelyet az imént mutatott neki. - Könnyen belevihet bizonyos... csapdákba, amelyek a boszorkányok útját kísérik. Á, igen, és nem ártana belekukkantanod egy olyan könyvbe, amely a főbb díszeinkről, ruhaféléinkről meg kellékeinkről szól.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint például a sírkert pora?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány égnek emelte a tekintetét. - Ne bosszants!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan már, Morgana, szerintem nagyon is tetszetős kép bizonygatta Nash, miközben megragadta a lány kezét, hogy lássa, amit ő. - Külső kameraállás, éjszaka van. A mi szépséges hősnőnk nesztelenül suhan a ködben, majd elhalad a sírkövek mellett, melyek hosszú árnyékot vetnek a holdfényben. Felhuhog egy bagoly. A távolban hosszan felvonyít egy kutya. Közelit mutatunk a lány sápadt, tökéletes arcáról, amelyet fekete csuklya árnyékol. Megáll egy frissen ásott sír mellett, és varázsigéket mormolva belegyömöszöl egy maréknyi földet a varázserszényébe. Villám hasítja ketté az eget, majd a kép lassan elhalványul, vágás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana nagyon igyekezett, hogy ne sértődjön meg mindezek hallatán. Hogyan képzelheti róla bárki, hogy temetőkben ólálkodik?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash, ha nem tudnám, mennyi remek, valóban szórakoztató film fűződik a nevedhez, azt hiszem, most nagy bajban lennél.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi nem bírta tovább, csókolgatni kezdte a lány ujjait. - Ezek szerint nem vagy a sírkertek rendszeres látogatója Morgana visszafogta fellobbanó haragját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs, mit hiszel vagy feltételezel rólam. Azt viszont nem tűröm egy perccel sem tovább, hogy gúnyolódj! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne légy ilyen heves! - kérte Nash. - Elismerem, ma nem vagyok túl jó formában. Biztos nem néznéd ki belőlem, hogy egy korábbi filmem előkészítésekor tizenkét órán át beszélgettem egy eszement románnal, aki vámpírnak állította magát. Nem akadt a házában egyetlenegy tükör sem, és csak úgy volt hajlandó szóba állni velem, hogy mindvégig egy keresztet kellett viselnem a nyakamban. A fokhagymáról nem is beszélve - tette hozzá fintorogva. - Ehhez képest egész jól kijöttem vele, mesés ismeretforrásnak bizonyult. De te...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De én? - kérdezett vissza Morgana, miközben igyekezett tudomást sem venni arról, hogy a férfi ugyanolyan önfeledten simogatja a karját, mint Luna bundáját az imént.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyszerűen téged képtelenség elképzelni boszorkánynak, Morgana. Erős, értelmes nő vagy, remek a stílusod, kiváló az ízlésed, arról már nem is beszélve, hogy teljesen elbágyadok az illatodtól... Jobb lenne, ha tettetném magam, és úgy csinálnék, mintha elhinném minden egyes szavad?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szeme szikrákat szórt. Nem tűri, nem tűrheti tovább, hogy Nash így kibillentse az egyensúlyából! Ez a fickó egyszerre bosszantja és teszi neki a szépet!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig általában nem idegenkedsz egy kis alakoskodástól, ha ez az ára, hogy megkapd, amit akarsz, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézd, ha egy kilencven-egynéhány éves asszony azt mondaná, hogy a férjét farkasembernek nézték, és agyonlőtték 1922-ben, szó nélkül elhinném minden egyes szavát. Ettől még lehet, hogy csak kiváló képzelőerővel áldotta meg a sors, hogy most már maga is elhiszi, amit mond. Akárhogy is, nekem teljesen mindegy.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Feltéve, hogy érdekes forgatókönyvet lehet belőle írni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. Végül is ebből élek, de nem ártok vele senkinek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Ugyan, miért is ártanál? Szépen kisétálsz beszélgető partnered otthonából, beülsz a haverjaiddal sörözni, és jókat nevettek szegény habókoson... - Morgana szeme most már egyenesen lángolt. - Próbáld csak velem ugyanezt tenni, meglátod, szemölcs nő a nyelvedre!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash látta, milyen dühös a lány, ezért visszafojtotta a mosolyát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztosra veszem, hogy rengeteget tudsz a boszorkányságról, tényeket, legendákat, és nekem pontosan erre van szükségem. Ha jól sejtem, az, hogy boszorkány hírében állsz, legalább ötven százalékkal növeli a bevételed évente. Ebből is látszik, mennyien érdeklődnek a dolog iránt. Előttem nyugodtan lehetsz őszinte, nem kell szerepet játszanod.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval azt hiszed, azért állítom be boszorkánynak magam, hogy növeljem a bevételt - összegezte Morgana színtelen hangon. Érezte, ha most nem áll fel azonnal, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz Nashnek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, deho... áú! - ugrott odébb a férfi hirtelen, miután Luna belemélyesztette a karmait a combjába.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana és a macska a jól végzett munka örömével pillantottak egymásra.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Itt ülsz a házamban, és van képed hazugnak, tolvajnak meg sarlatánnak nevezni?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Félreértesz - rázta meg a fejét Nash. Finoman lefejtette magáról Lunát, és felállt. - Én csak azt mondtam, előttem nyugodtan lehetsz őszinte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szóval őszinte - visszhangozta a lány, és elkezdett fel-alá járkálni a szobában, hogy megnyugodjon. Hiába. Vele ugyan ne gúnyolódjon senki, különösen ne egy olyan valaki, aki ráadásul még el is akarja csábítani! A férfi azt hiszi róla, hogy közönséges szélhámos. Ostoba szamár, boldog lehet, hogy nem növeszt neki harminc centis füleket! Akkor aztán bőghetne magában: iá, iá! - Azt akarod, hogy őszinte legyek veled'! Morgana mosolya láttán Nash kissé megnyugodott - már-már attól tartott, a lány szép sorban hozzávágja a dísztárgyait </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A lényeg az, hogy nyugodtan engedd el magad! Elég, ha elmondod nekem, amit tudsz, a meseszövést már rám bízhatod.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Engedjem el magam - bólintott Morgana. - Jó ötlet. Engedjük el magunkat mindketten, mit szólsz? - lépett a férfi felé izzó szemmel. - Begyújtsak a kandallóba? Semmi nem lazít el annyira, mint az égő fahasábok melege, ropogása és illata...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól hangzik - mosolyodott el Nash. De még milyen jól! Édes kettesben még össze is melegszenek a lánnyal... már a gondolattól is felment a vérnyomása. - Várj, majd én begyújtok! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyan, hagyd csak! - intette le Morgana a férfit. - Majd én. Megpördült maga körül, és mindkét kezét a kandalló felé nyújtotta. Hűvös, tiszta erő áramlott át a testén - e képességet sajátította el a legkorábban, következésképp ez lesz a legutolsó, amelyet majd elveszít a korral. A száraz fahasábokra irányította a tekintetét és minden figyelmét: A következő pillanatban hangos sercenéssel felcsaptak a lángok, pattogott a tűz, gomolygott a füst.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elégedetten leengedte a kezét, és egy pillantásával lecsendesítette a lángokat, épp annyira, hogy derűsen lobogjanak csak. Nash falfehérre váltan, leesett állal figyelte, öröm volt nézni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Máris sokkal jobb, nem igaz? - érdeklődött a lány negédesen. A férfi térde megroggyant, hátralépett a kanapéhoz, és ráült a macskára. Luna keservesen felnyávogott, majd sértődötten faképnél hagyta Nasht, hiába esedezett az a bocsánatáért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen.:. azt hiszem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy látom, rád férne most egy ital - mosolygott rá Morgana kedvesen. Alig nyújtotta ki a kezét, nyomban beleröppent a nehéz ólomkristály üveg a tőle három méterre lévő asztalról. - Brandyt?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kösz - hebegte Nash elfúló hangon. - Inkább nem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én iszom egy kicsit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csettintett egyet, máris egy szűk szájú ivópohár süvített felé, majd megtorpant előtte, és lebegve megvárta, míg teletölti. Nagyon jól tudta, hogy cirkuszi bemutatót tart a férfi előtt, de azért remekül szórakozott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos, hogy nem kérsz egy kortyot? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egész biztos.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány vállat vont, majd a helyére röptette a brandys üveget, mely finom koppanással landolt az asztalon.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos - foglalt helyet a kanapén -, hol is tartottunk?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az érzékeim játszanak velem, bizonygatta magában Nash.<span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hipnózis áldozata lettem... Próbált mondani valamit, de csak dadogni tudott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megvan! A jó öreg filmes trükkök! Hogy ez eddig nem jutott az eszébe! Megkönnyebbülten felnevetett, és átkozta magát, hogy lehetett ilyen ostoba.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kell lennie itt egy hajszálvékony drótnak valahol - dünnyögte, miközben felállt, hogy a saját szemével győződjön meg a dologról. - Nagyon ügyes trükk volt, szépségem. Első osztályú. Egy percig még én is bedőltem neki.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg? Juj, de jó! - lelkendezett a lány.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tavaly felbéreltem pár trükkmestert egy rendezvényre. Ha láttad volna, ők mire képesek.. . !</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felemelte a brandysüveget, még meg is tapogatta, észrevétlen kis csigák, drótok és emeltyűk után kutatva. Sehol semmi - csak a csodaszép, óír ólomkristály és a simára csiszolt asztallap. Vállat vont, majd leguggolt a kandalló elé. Morgana nyilván elrejtett egy távirányítós öngyújtót a hasábok alatt, amelyet feltehetőleg egy kocsikulcs nagyságú szerkezet segítségével hozott működésbe, melyet a tenyerében rejtegetett. Hirtelen nagyszerű ötlete támadt, lelkesen felpattant.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ehhez mit szólsz? A csoda szép boszorkánynak híre kél, mire egy neves fiatal tudós érkezik a városba. Természetesen első látásra beleszeret a lányba, és majd megőrül, hogy valami ésszerű magyarázatot találjon a tetteire. - Élénk képzelete messze előreszaladt. - Titokban még meg is lesi egy szertartás során. Te már vettél részt ilyesmin?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután Morgana az előbb sikeresen megzabolázta heves természetét, most már csak derűsen mosolygott e sületlen megjegyzés hallatán.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előfordult.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pompás! Majd elmeséled. Fontos, hogy történjen valami természetfeletti csoda, miközben a mi tudósunk leskelődik: a lány lebegni kezd, vagy alakot vált..., de ez a tűzgyújtó trükk se rossz. A tudós egyszerűen képtelen eldönteni, igazi csodát lát-e, vagy csak egy ügyes mutatványt. A nézők hasonlóképp.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hagyta, hogy a brandy felmelegítse - korábbi, sértődött feszültsége után jólesett egy kis ellazulás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És mi a történet lényege?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A borzongató részeken kívül talán csak annyi, miként dolgozza fel magában ez az átlagos fickó, ez a józan, tudományos elme, hogy a szerelme boszorkány.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány, leheletnyi szomorúsággal a szemében, a poharába bámult.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ilyen alapon az is lehetne, miként dolgozza fel a boszorkány, hogy egy átlagos férfiba szerelmes.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látod, ehhez is szükségem lenne a segítségedre - lépett hozzá Nash, és lehuppant mellé a kanapéra. - Hogy hitelesen ábrázolhassam a lányt nemcsak mint boszorkányt, hanem mint nőt is. - Régi magabiztosságával megpaskolta Morgana térdét. - Akkor most beszéljünk a különféle varázslatokról!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány nevetve megrázta a fejét, és félretette a poharát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ahogy akarod, Nash. Beszélgessünk róluk... !</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">4.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem érezte magányosnak magát. Hogyan is érezhette volna, amikor órákon át a boszorkányos könyveit bújta, eltöprengve a rengeteg érdekes tényen és talányon? Nash már gyerekkorában megszokta és megszerette az egyedüllétet. Ami egykor a túlélés elengedhetetlen feltétele volt, mára az életmódjává vált.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A nevelőotthonokban, illetve a nagymamájánál és a nagynénjénél eltöltött idő megtanította neki, hogy sokkal jobban jár, ha maga gondolja ki a saját szórakozását, nem a körülötte élő felnőttek. Az utóbbi lehetőség ugyanis általában házimunkával, szónoklattal, szobafogsággal, illetve - főleg a nagymamája esetében - egy villámgyors fülessel járt együtt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután a sors csak igen kevés játékkal és játszótárssal áldotta meg, kénytelen volt az agyát játékszerré alakítani, méghozzá nem is akármilyen játékszerré.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Évekkel később már gyakran hálával gondolt vissza erre az időre, hiszen ennek köszönhette kifinomult képzelőerejét. Ráadásul más játékokkal ellentétben az övét nem lehetett összetörni, bárhová magával vihette, és elképesztően sokféle formát ölthetett magára. Nem vehették el tőle a felnőttek, amikor rossz fát tett a tűzre, és nem kellett lemondania róla akkor sem, amikor új helyre költöztek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Annak ellenére, hogy ma már bármit megvehetett magának - amit alaposan ki is használt, szert téve a felnőttek összes drága játékszerére - kedvenc időtöltése továbbra is a képzelet birodalmában való barangolás maradt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Boldogan kiszakította magát a való világból, a valós emberek köréből, akár több órára is egyvégtében. Hogyan is érezhette volna magát magányosnak? Csak úgy kavarogtak a fejében a kitalált szereplők, és a legkülönbözőbb kalandokban vett részt velük. Jobb társaságra nem is lehetett volna szüksége. Ha olykor-olykor mégis emberek közé ment, vagy kirúgott a hámból a barátaival, képzelete akkor is tovább működött, és szívta magába az élményeket, melyekből később újabb ötletek születtek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Így legalább megengedhette magának, hogy mindig a maga útját járja. Szabadon dönthetett, menjen-e vagy maradjon, csak a saját érveit kellett figyelembe vennie. Jól érezte magát egyedül tágas, napfényes, hangulatosan régi házában. Akkor evett, amikor megéhezett, akkor feküdt le aludni, amikor elfáradt, és oda dobta le a ruháit, ahová éppen kedve szottyant. Barátainak és munkatársainak többsége vagy boldogtalan házasságban sínylődött, vagy már el is vált, és idejük nagy része azzal telt, hogy végeláthatatlanul panaszkodtak jelenlegi, illetve hajdani partnerükre.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vele ez nem fordulhat elő.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ő bizony gondtalan agglegény, magányos farkas marad, ha a feje tetejére áll mindenki, akkor is. Örült is ennek... vagy mégsem?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tulajdonképpen mi is olyan jó ebben?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akárhogy is, ő pontosan tudta, mi teszi boldoggá: például, hogy kiülhet a teraszra a hordozható számítógépével, dolgozhat a friss levegőn, a ragyogó napsütésben, és hallgathatja a hullámok robaját, ahogy megtörnek odalenn, a sziklákon. Vagy hogy eljátszadozhat az új forgatókönyve ötleteivel anélkül, hogy kötött munkaidőhöz, munkarendhez és munkaköri leíráshoz kellene igazodnia. Vagy hogy addig maradhat el otthonról, ameddig csak akar, nem kell hazasietnie egy nőhöz, aki elvárná, hogy éjjel-nappal vele foglalkozzon...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hát úgy hangzik ez, mint valami szegény, magányos férfi panasza?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash pontosan tudta, a sablonos munkákat és kapcsolatokat nem neki találták ki. Isten a megmondhatója, hányszor vágta a fejéhez a nagymamája, hogy soha nem válik tisztességes ember belőle, hogy egy jóravaló, épeszű lány sem lesz bolond feleségül menni hozzá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán igaza volt - nem hinné, hogy a vastagnyakú kálvinista asszony tisztességes foglalkozásnak tartaná a horrorforgatókönyv-írást. Ha élne, gúnyosan fintorogna, és önelégülten a fejéhez vágná, hogy lám, lám, már harminchárom éves, krisztusi korba lépett, és még mindig nem nősült meg. ,</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mintha nem próbált volna meg "normálisan" élni, hivatali pályafutása egy Kansas City-i biztosítótársaságnál azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. Borzasztóan érezte ott magát, és végérvényesen eldöntötte, hogy soha többé nem lesz nyolcórázós irodatitán. Ami pedig a párkapcsolatait illeti, legutóbbi próbálkozása egyértelműen bebizonyította, hogy képtelen tartósan megfelelni egy nő gombamód szaporodó elvárásainak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">DeeDee Driscol, előző barátnője utolsó veszekedésük során a következőket vágta a fejéhez egy márvány hamutartó kíséretétében: "Önző, érzelmileg visszamaradott gyerek vagy, aki azt hiszi, csak mert jó az ágyban, bátran élhet felelőtlen életet azon kívül! Annyira belefeledkezel a nevetséges játszadozásaidba a képzeletbeli szörnyeiddel, hogy soha nem fogsz felnőni egy komoly kapcsolathoz!"</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány persze sok egyebet is mondott még, ami nem tűr nyomdafestéket. Nash azonban nem hibáztatta érte. El kellett ismernie, nem való férjnek, hiába is próbált közel fél éven keresztül megfelelni a lány elvárásainak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Így aztán DeeDee végül hozzáment egy szájsebészhez. Lám, lám, néha még egy gyökérkezelt bölcsességfogból is nőhet narancsvirág...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sok boldogságot, testvér, kívánt szerencsét a névtelen fogorvosnak egészen őszintén magában Nash. DeeDee értelmes, kedves nő volt, bombázó alakkal és káprázatos mosollyal. Igaz, ha felcukkolta az ember, úgy ütött, mint egy hivatásos bokszoló.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elérte, amit akart, oltár elé vezeti egy minden bizonnyal értelmes, jóravaló férfi. És ez így is van rendjén.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ami pedig Nasht illeti, ő továbbra is szabadúszó marad, világfi: független, gyermektelen. Eléldegél nyugodtan, szabadon</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akkor meg miért járkál nyugtalanul fel-alá szép nagy házában, mint valami ketrecbe zárt tigris?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vagy, ami még furcsább, miért kapja fel a telefont most már legalább tucatszorra, hogy felhívja Morganát?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ma este nem találkoznak - úgy állapodtak meg, hogy egy héten két estét töltenek együtt. Nem mintha ez nem lett volna elég, hiszen a kezdeti nehézségeket leszámítva remekül tudtak együtt dolgozni, csak a kételkedő hozzáállására kellett nagyon ügyelnie.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kiváló humor- és drámai érzékkel rendelkezett, márpedig egy jó forgatókönyvhöz pont e kettő kell. Az a pár óra, amelyet együtt töltöttek, távolról sem lett volna kemény, áldozatos munkának nevezhető. Igaz, Morgana még mindig kötötte az ebet a karóhoz, és továbbra is igazi boszorkánynak állította be magát, de ettől csak még érdekesebbnek tűnt az egész Kimondottan csalódottnak érezte magát, hogy első, együtt töltött estéjük óta a lány semmi újabb mutatvánnyal nem rukkolt elő.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Minden egyes alkalommal külön erőfeszítésébe került, hogy ne érintse meg. Igaz, továbbra is gyakran megsimogatta a kezét, és a hajával is játszadozott olykor-olykor. Persze ettől még hősnek tartotta magát, hiszen képes volt ellenállni Morgana puha, csúfondáros ajkának, hosszú, fehér nyakárnak; telt, formás keblének.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash igyekezett elterelni a figyelmét a lányról, de ez meglehetősen reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Kicsit ijesztőnek tartotta gyengeségét. Mert az, hogy megkíván egy vonzó nőt, teljesen normális. Az, hogy elképzeli kettejüket hancúrozás közben, talán még egy fokkal élvezetesebb. De az, hogy a gondolatai újra meg újra Morgana körül kalandoznak, és dolgozni sem tud rendesen, már-már rögeszmésnek nevezhető.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ideje úrrá lennie a helyzeten.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mintha kicsúszott volna a kezéből az irányítás, nyugtatta meg magát. Eddig úgy viselkedett, mint egy szent. Még akkor is sikerült megfékeznie elemi ösztöneit, amikor a lány áttetsző, merészen rövid ruhában nyitott ajtót, pedig az ilyen öltözet világéletében a gyengéje volt. Igaz, valamelyest csökkentette az érdemeit, hogy főként szakmai okokból uralkodott magán, és nem azért, mert ez méltó egy úriemberhez. Ha magánjellegű kapcsolat alakulna ki közöttük, az hátrányosan befolyásolná a közös munkájukat. Amúgy is csínján kell bánni egy olyan nővel, aki képes egy csókjával a padlóra küldeni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár, ha választhatna, mitől zuhan hanyatt, DeeDee jobb egyenesétől vagy Morgana csókjától...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyszerűen szerette volna felhívni, hogy hallja a hangját, és megkérdezze tőle, nem ugorhatna-e fel hozzá pár órára, csak úgy.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az ördögbe is, nem vagyok magányos! Legalábbis nem érezte magát annak, egészen addig, amíg le nem csukta számítógépe képernyőjét, és úgy nem döntött, hogy lemegy a partra sétálni egyet. A boldogan pihenő családokat és ölelkező párokat látva azonban megsajdult benne valami. Mintha csak ő lenne egyedül... Elnézte, ahogy a nap a vízbe nyugszik, és vágyódást érzett valami után, amiről eddig biztosra vette, hogy nem is akarja igazán, és ha az övé lenne, akkor sem tudna mit kezdeni vele.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mindenkinek adatik meg, hogy családja legyen - neki sem adatott meg. Már régen eldöntötte, nem követi el ugyanazt a hibát, amit a szülei, és nem nemz a világra egy névtelen, arctalan gyereket, aki soha nem ismerheti meg az édesanyját vagy az édesapját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, ahogy ott állt egyedül, és elnézte a családokat, nem hagyta nyugodni egy érzés. Amikor hazaért, otthonát túl nagynak, és legfőképp túl üresnek találta. Azt kívánta, bár ott lenne Morgana, hogy megossza vele, és kéz a kézben sétáljanak, ha kedvük szottyan leugrani a partra. Hogy átkarolhassa a tornácon, az öreg, napszítta farönkön ülve, és együtt csodálhassák meg az első csillagokat az égen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sóhajtva felkapta a telefont, és beütötte a lány számát. Amikor meghallotta a hangját, felderült az arca, de hamar le is hervadt a mosolya, miután rájött, hogy az üzenetrögzítője szól.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Habozott néhány pillanatig, hogy hagyjon-e üzenetet, végül azonban nem hagyott. Mégis, mit mondhatott volna? "Beszélni szerettem volna veled. Csak úgy. Kérlek, találkozzunk, mert nem tudlak kiverni a fejemből!"</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gondterhelten összeráncolta a homlokát, és folytatta a fel-alá járkálást. A falról gyönyörű, mogorva óceániai maszkok néztek le rá. Alattuk pengeéles, díszes markolatú kések csillogtak a lámpa fényében. Hogy kicsit kieressze magából a gőzt, felvett egy woodoo babát, majd átbökött egy tűt a szívén.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Lássuk, hogy bírod a strapát, öcsi!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A baba közömbösen tűrte a tortúrát, Nash egy pillanattal később unottan el is hajította, és úgy döntött, megint elmegy hazulról - méghozzá moziba. Hova máshová?!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most te fizeted a jegyeket - szólt Morgana Sebastiannek. - Én veszem a pattogatott kukoricát, és Ana választja ki a filmet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Épp a Cannery úton sétáltak; a fiatalember rosszallóan összevonta a szemöldökét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Legutóbb is én vettem a jegyeket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tévedsz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Sebastian Anához fordult jogorvoslatért, a lány mosolyogva megrázta a fejét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morganának igaza van, ugyanis legutóbb én vettem a jegyeket. Szóval fejezd be, Sebastian, úgyis tudjuk, hogy csak el akarod happolni előlem a választás jogát!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elhappolni? - torpant meg a fiú a járda közepén sértődötten. - Kikérem magamnak az ilyen kifejezéseket! Különben is, tisztán emlékszem...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Amire emlékezni akarsz - fejezte be helyette Anastasia, és belékarolt. - Jobb lesz, ha feladod, úgysem mondok le a jogaimról.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian mormogott valamit, amit nem értettek, de azért elindult Morganával az egyik, Anával a másik oldalán. Nagyon szerette volna megnézni az új Schwarzenegger - filmet, de tartott tőle, hogy Ana a romantikus vígjátékot választja, amelyet a kamarateremben játszottak. Nem mintha nem szerette volna a szerelmes filmeket, de azt hallotta, hogy Arni ezúttal nagyon kitesz magáért: megmenti a világot egy csapat gonosz, alakváltó földönkívülitől...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne duzzogj! - bökte oldalba Morgana kedvesen az unokabátyját. - Legközelebb te választhatsz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nagyon szerette ezt a felállást- a három unokatestvér mindig együtt ment moziba, ha épp ahhoz volt kedvük, és az idejük is engedte. A jelen rendszert hosszas civódások, fortyogó kedélyek és átveszekedett esték érlelték ilyen tökéletesre. Persze, ez sem működött mindig zökkenőmentesen, de legalább elejét vette a parázs vitáknak a jegypénztár előtt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak semmi akaratátvitel! - emelte fel Anastasia figyelmeztetően a mutatóujját, amikor megérezte Sebastian finom próbálkozását. - Különben is már döntöttem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak szerettelek volna megóvni benneteket egy unalmas estétől, magamat pedig a pénzkidobástól - sóhajtott a fiú. Amikor azonban a pénztárnál álló sorra pillantott, kissé felderült a kedve. - Lám, lám - dünnyögte derűsen. - Márpedig véletlenek nincsenek...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana már korábban észrevette Nasht, és nem tudta, hogy most örüljön, vagy bosszankodjon. Eddig sikerült megőriznie kiegyensúlyozottságát minden egyes találkozásuk során. Eldöntötte, nem él vissza a képességeivel, pedig amikor egy méternél közelebb kerültek egymáshoz, felforrósodott körülöttük a levegő.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ura vagyok a helyzetnek, nyugtatta meg magát, és Nashre mosolygott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szakmai vagy szabadidős látogatás?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana láttán a férfinak egy csapásra elmúlt a rosszkedve. A lány úgy festett, mint egy fekete angyal, kibontott haja lazán lebegett a válla körül, rövid, vörös ruhája finoman, de annál előnyösebben emelte ki nőies bájait.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Is-is. Mindig szeretek beülni a moziba valaki más filmjére, ha épp küszködöm a sajátommal.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár nem kis erőfeszítéssel járt levennie a tekintetét Morganáról, barátságosan Anastasia és Sebastian felé biccentett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Örülök, hogy újra látom - mosolygott rá Ana, miközben beállt mellé a sorba. - Képzelje, legutóbb, amikor moziba mentünk, épp a maga egyik filmjét néztük meg!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Melyiket?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A Tetszhalottat. Igazán lenyűgöző alkotás...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ő csak tudja - gúnyolódott Sebastian. - Az utolsó félórát csukott szemmel "élvezte végig"...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez a legszebb bók, amit valaha hallottam - vigyorgott Nash. Előbbre léptek a sorban. - Mit néznek meg?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia hamiskás mosollyal figyelte, ahogy unokabátyja vonakodva előhalássza a pénztárcáját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A Schwarzenegger - filmet - felelte Ana.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tényleg? - kérdezett vissza Nash. Értetlenül figyelte Sebastiant, aki olyan mozdulatot tett, mintha hátraszaltózni akarna örömében. Madarat lehetett volna fogatni vele. - Én is...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash áldott jó szerencséjének tudta be, hogy pont Morgana mellett jutott hely neki a négy székből, ahová a jegyük szólt, Amúgy a filmet már látta korábban, meghívták a hollywoodi bemutatóra. Szívesen megnézte azonban még egyszer, főként a látványos jelenetek miatt. Sodró lendületű film volt, sok humorral, hogy ellensúlyozza az erőszakos részeket, és akadt benne egy-két mesteri csavar, mellyel mindvégig bizonytalanságban lehetett tartani a nézőket. Igaz, belekerült egy olyan jelenet is, melynek láttán még az erősebb idegzetű mozilátogatók is hátrahőköltek a székükben. Ha jó szerencséje kitart mellette, Morgana félősen hozzábújik, még mielőtt betennék a második tekercset.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ahogy a nézőtér felett lassan kialudtak a fények, a lány feléfordult, és rámosolygott. Nash érezte, ahogy jó pár agysejtje olvadozni kezd, és nagyon remélte, lesznek reklámok a film előtt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Általában, amikor beült egy moziba, pillanatok alatt sikerült megfeledkeznie a valóságról, és magával ragadta a cselekmény. Kevés dolgot szeretett jobban, mint beleélni magát a történetbe. Ebből a szempontból semmit sem számított, először látja-e a filmet, vagy huszadszorra - a moziban midig otthon érezte magát. Ezen az estén azonban gyakran elvesztette a fonalat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tudott megfeledkezni a valóságról, mivel egy olyan lány ült mellette, aki újra meg újra magára vonta a figyelmét A mozikban sajátságos illat szokott keveregni a levegőben a vajas pattogatott kukorica, az egyéb nassolnivalók meg a kilöttyent, cukros üdítőitalok szirupos keveréke. Nash kifejezetten szerette ezt a jól megszokott szagot, mely itt is erősen érződött, de még ez sem tudta elnyomni Morgana parfümjének finoman kihívó illatát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A teremben hűvös volt, már-már hideg. A férfi soha nem értette, miért állítják a légkondicionálót sok helyütt ilyen alacsony hőmérsékletre, holott tudják, hogy az emberek két órán át egy helyben fognak ülni. Morgana bőrének illata azonban forrónak tűnt, izgatóan forrónak, mintha felhevült volna a nap sugaraitól, melyek még itt is folyamatosan tűznének le rá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány egyszer sem fojtotta vissza a lélegzetét, egyszer sem rezzent össze és egyszer sem bújt hozzá, hiába csonkolták egymást a jó - és rosszfiúk önfeledten. Csak bámult maga elé élvezettel, és eszegette a gyorsan fogyatkozó pattogatott kukoricáját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a film legrettentőbb jelenetéhez értek, Morgana felszisszent, és megragadta a karfát kettejük közt. Nash megnyugtatóan a lány összeszorított öklére tette a kezét. Morgana, miközben továbbra sem vette le a szemét a filmvászonról, felfordította a tenyerét - ujjaik összekulcsolódtak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tehetek róla, én sem vagyok fából, mentegette magát a lány gondolatban. Ő is csak hús-vér nő, aki szívdöglesztően vonzónak találja a mellette ülő férfit. És aranyosnak, hogy az ördög vinné el... Volt valami tagadhatatlanul bájos abban, ahogy kézen fogva ültek egymás mellett az elsötétített nézőtéren.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ugyan mi rossz lenne ebben?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor kettesben maradtak, nagyon ügyelt, nehogy hirtelen felgyorsuljanak az események, vagy olyan irányt vegyenek amilyet nem szeretne. Nem mintha Nash túl rámenős lett volna, emlékeztette magát némi csalódottsággal. Egyszer sem próbálta megölelni, megcsókolni, vagy bármi módon elcsábítani az első, emlékezetes látogatása óta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hacsak nem számítja azokat a jelentéktelennek tűnő baráti érintéseket, amelyekben oly gyakran lehetett része. Nem tudta, kiváltanak-e ezek bármit is a férfiból, ő mindenesetre órákig álmatlanul hánykolódott az ágyban miattuk.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akárhogy is, ez már az ő baja, figyelmeztette magát, és próbált oda se figyelni arra a jó érzésre, melyet akkor érzett, ami kor Nash finoman megsimogatta a kézfejét a hüvelykujjával.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Élvezte a férfival végzett közös munkát, örült, hogy segíthet neki a kutatásában, és nemcsak azért, mert vonzónak találta, de azért is, mert szórakoztatta a társasága: okos, tiszteletre méltóan tehetséges forgatókönyvírónak tartotta, ráadásul ő tűnt az első olyan embernek - az unokatestvéreit leszámítva aki komolyan igyekszik, hogy megértse a másságát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Persze, még mindig nem hiszi el róla, hogy igazi boszorkány.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Talán nem is baj, vigasztalta magát a lány, ahogy Nash alkarja melegen az övéhez simult. Nem kell hinni neki ahhoz, hogy a tudására támaszkodva jó filmet készítsen a boszorkányságról. Valahol mélyen mégis csalódottságot érzett emiatt - olyan boldog lenne, ha a férfi hinne neki, és elfogadná annak, aki...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután sikerült megmenteni a világot, és felgyulladtak a teremben a fények, elengedte Nash kezét - nem azért, mert kezdett terhessé válni a számára, csak szerette volna elkerülni Sebastian csúfondáros megjegyzéseit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kiváló választás volt, Ana - jegyezte meg az unokabátyja.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt majd ismételd el azután, ha újra szabályos lesz a szívverésem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember belekarolt Anába, és elindultak kifelé a teremből.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Féltél?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen nem - füllentette az unokahúga. - Csak tudod, a film nagy részében Arni derékig meztelenül szaladgált, szóval ne csodálkozz, ha a nők többsége reszketeg lábbal jön ki a moziból...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kiértek a fényesen megvilágított előcsarnokba.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pizza! - csillant fel Sebastian szeme. Hátrapillantott Nashre. - Mit szólsz?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Benne vagyok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű - lökte ki a fiatalember a lengőajtót. Kiléptek az éjszakába. - Te fizetsz...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szép kis hármas, vigyorgott magában Nash, miközben sajttól csöpögő pizzaszeleteket tömtek magukba. Képesek összeveszni bármin: hogy milyen pizzát vegyenek, vagy hogy melyik földönkívüli halála sikerült a leglátványosabbra a filmben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hamar kiderült, hogy Morgana és Sebastian legalább annyira elvezi egymás cukkolását, mint a pizzát, Anastasia pedig az esetek többségében a békebíró szerepébe kényszerül.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyilvánvalóan látszott, hogy ők hárman igen mély, szoros kapcsolatban vannak, és a folytonos csipkelődés és panaszkodás mögött mérhetetlenül szeretik egymást. Amikor Morgana azt mondta Sebastiannek: "Ne légy ilyen ütődött, szívem!", Nash érezte, hogy mind az "ütődött", mind a "szívem" kedveskedésnek számít. Ahogy hallgatta őket, megint belényilallt ugyanaz a fájó érzés, mint pár órával ezelőtt a tengerparton, amikor a naplementét nézte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindhárman nagy gyerekeknek tűntek, akárcsak ő - azzal a különbséggel, hogy ők nem voltak egyedül.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor Anastasia hozzáfordult, egy pillanatig valami olyan mély együttérzés csillogott a szemében, hogy a férfi zavarba jött. A csillogás azon nyomban el is múlt, Ana pedig visszaváltozott ugyanolyan kedves, mosolygós lánnyá, amilyennek megismerte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tulajdonképpen nem akarják bántani a másikat – magyarázta a férfinak -, de nem bírják ki egymás heccelése nélkül. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Heccelés? - fordult feléjük Morgana vörösborával a kezében, és lazán átvetette a haját az egyik válla felett. - Semmi heccelés nincs abban, hogy tükröt tartunk Sebastian hibái elé, hiszen anélkül is nyilvánvalóak lennének. - Fürgén rácsapott a fiatalember kezére, miután az megpróbálta megkaparintani pizzája maradékát. - Látod? - fordult Nash felé diadalmasan. Mindig is mohó volt, például.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Cöcö! Éppenhogy túlságosan is nagylelkű vagyok - vágott vissza Sebastian.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Inkább beképzelt - vigyorgott Morgana unokabátyjára, és nagyot harapott a pizzájából. - Meg házsártos.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezeket meg sem hallottam - dőlt hátra a fiatalember méltóságteljesen. - A valóság az, hogy irigylésre méltóan kiegyensúlyozott vagyok, veled szemben, akiben viszont egy csepp önmérséklet sincsen. Igazam van, Ana?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem ti mindketten...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ráadásul semmi remény arra, hogy megváltozna - folytatta Sebastian a szavába vágva. - Már gyerekkorában is, ha nem az lett, amit ő akart, nyüszített, mint egy kísértet, vagy behúzódott valamelyik sarokba duzzogni. Az önuralom sohasem tartozott az erősségei közé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem szívesen jegyzem meg - mosolygott rá Ana negédesen -, de az esetek legalább felében miattad nyüszített!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép - vont vállat Sebastian a bűntudat legcsekélyebb jele nélkül. - Gyerekjáték volt kihozni a sodrából - tárta szét a karját, majd Morganára kacsintott. - És még mindig az.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem kellett volna leengednem téged a plafonról... Nash meghökkenve pillantott fel a borából.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha tudnád, akkor mennyire megdühödött rám! - jegyezte meg Sebastian büszkén, bár fájdalmas emlékeket is ébresztett benne az eset. - El is látta a bajomat rendesen, mit ne mondjak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak annyira, amennyire rászolgáltál - csücsörített Morgana csúfondárosan, és kissé elborult a tekintete. - Máig sem bocsátottam meg teljesen, amit akkor műveltél.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia egyetértően bólintott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Nagy disznóság volt a részedről, Sebastian.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A túlerő hallatán a fiatalember megadóan felemelte a kezét, és próbálta humorosra venni dolgot.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még tizenegy éves sem voltam, és a kisfiúk természetüknél fogva komiszak. Különben sem tehetek róla, hogy megijedt egy gumikígyótól.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De igazinak látszott! - rivallt rá Morgana.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian elnevette magát, majd előrehajolt, hogy elmesélje Nashnek a történetet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Épp Bryna néninél és Matthew bácsinál vendégeskedtünk mindhárman, mert meghívtak bennünket május elsejére. Már jó ideje törtem a fejem, mivel hozhatnám ki a hugit a sodrából, amikor megtudtam, hogy irtózik a kígyóktól.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem vagyok különösebben gyáva, de tényleg undorodom tőlük - bólintott Morgana. - Te persze minden lelkiismeretfurdalás nélkül kihasználtad ezt... Jellemző!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tehettem mást. Már akkor sem féltél semmi mástól, csakis a kígyóktól - hunyorgott Sebastian elégedetten borostyánszínű szemével. - Nos, mint említettem, még kisfiú voltam, és mint ilyen, gondos előkészítés után egy gumikígyót pottyantottam az ágya közepére, miközben ő békésen aludt ott, természetesen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem tudta ugyan elfojtani a vigyorgását, de - Morgana gyilkos tekintete láttán - legalább a feltörő nevetést sikerült köhögéssé változtatnia.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azért ez még nem tűnik olyan megbocsáthatatlan bűnnek - kockáztatta meg.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csakhogy Sebastian megbűvölte a gumikígyót: sziszegett, és úgy mozgott, mintha élne - tette hozzá Ana, és megharapta a szája szélét, nehogy mosolyra húzódjon.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiatalember elégedetten felsóhajtott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Több héten át gyakoroltam a bájolást. A mágia soha nem tartozott az erősségeim közé, ezért nem is sikerült olyan fényesen, mint szerettem volna, de... - Morganára kacsintott... azért bevált.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash úgy vélte, okosabb, ha hallgat. Nagyon úgy tűnt, ezek hárman vagy összebeszéltek, vagy egyik sem épelméjű.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miután kisikoltoztam magam, és átláttam Sebastian szánalmas varázslatán, felröptettem a mennyezetre, majd hagytam, hogy ott lógjon fejjel lefelé - dicsekedett Morgana önelégülten. - Meddig is, bátyus?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két rettenetes óráig...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még most is ott lennél, ha anya nem talál rád, és nem szól, hogy engedjelek le!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A nyár hátralévő részében ezek ketten mást se csináltak, mint próbáltak túltenni a másikon - vetette közbe Anastasia fejcsóválva. - Méltó ellenfeletekre akadtatok, az biztos.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sebastian és Morgana egymásra mosolyogtak, majd a lány oldalra biccentette a fejét, és lopva Nashre pillantott. Szinte hallani lehetett, mit gondol róluk a férfi.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Biztos, hogy nem kérsz egy kis bort? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem, köszönöm, kocsival vagyok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Összebeszéltek a hátam mögött, jutott végre dűlőre magában. Na és? Morganára mosolygott - végül is, befogadták maguk közé, ráadásul számos ötletet kapott a forgatókönyvéhez</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint ti gyakran bosszantottátok egymást... ööö, varázslatokkal gyerekkorotokban?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha természetfeletti képességekkel születik az ember, nem nagyon éri be a hagyományos játékokkal.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én beértem volna, de te az összes játékban csaltál - vádolta meg Sebastian Morganát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szép, hogy csaltam - vont vállat a lány, és odaadta a fiatalembernek a pizzája maradékát. - Nem szeretek veszíteni... Azt hiszem, én megyek, későre jár - állt fel és adott egy-egy puszit mindkét unokatestvérének. - Hazavinnél, Nash?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Persze! - vágta rá a férfi boldogan. Pontosan ez járt a fejében neki is már vagy egy órája.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Légy óvatos, Kirkland! - figyelmeztette Sebastian lustán. - Morgana szeret a tűzzel játszani.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vettem észre - bólintott Nash, majd a lány felé nyújtotta a karját, és lassan elsétáltak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Anastasia halkan felsóhajtott, miközben a kezére támasztotta az állát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Annyi szikra pattogott kettejük közt oda-vissza, csodálom, hogy nem gyulladt ki az asztal...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hamarosan lobogni fognak a lángok - révedt Sebastian maga elé, a jövőbe lesve a harmadik szemével. - Akár tetszik Morganának, akár nem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ana, unokahúgáért aggódva, megragadta a fiatalember kezét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De nem lesz semmi baja, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A fiú nem látott annyira tisztán, mint szeretett volna. Családtagokkal kapcsolatban mindig sokkal nehezebben boldogult, Morganával pedig különösképpen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, lesz egy-két csatájuk, meg is sértődik párszor - felelte lassan, szomorkásan. Hirtelen kitisztult a tekintete, és visszatért az arcára szokásos, könnyed mosolya. - De túljut rajta, Ana. Ahogy az imént mondta, nem szeret veszíteni...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának jelen pillanatban eszébe sem jutott csatákkal, sérülésekkel és győzelemmel foglalkozni - élvezte, hogy a hűvös tavaszi levegő selymesen simogatja az arcát a nyitott tetős Jaguárban. Hátravetette a fejét, és felnézett a félholdas, csillagos égre.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Érzékei túlcsordultak az örömtől: élvezte a száguldást a kanyargós úton, a holdfényt, a tenger sós illatát... és persze azt is, hogy egy ilyen vonzó férfi mellett ülhet, aki biztos kézzel tartja a kormányt, bömbölteti a rádiót, és olyan kisugárzása van, mint az éjszakának, minden titkával együtt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Lopva oldalra pillantott, hogy megint szemügyre vehesse Nash arcát. Ó, nagyon is élvezné, ha végigfuttathatná az ujjait határozott arcélén, érzéki száján, akaratos állán. De mennyire élvezné!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akkor meg mire vár? Bár nem látott minden vonzó férfiben lehetséges szeretőt, pontosan tudta, érzéki vágyai mélyén ezúttal az a tiszta, még erősebb vágy lapul, hogy Nashé lehessen. Ezt látta a kristálygömbben is - ez lesz a végzete, mely hamarosan, inkább előbb, mint utóbb bekövetkezik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ez a válasz, gondolta magában - ezért nem nyúl a férfihoz egy ujjal sem. Mindig lázadni fog az ellen, hogy kiszolgáltatott báb legyen a végzet kezében!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ugyanakkor, ha ő csábítja el Nasht, szabad akaratából, és mindvégig az ő kezében marad a gyeplő, máris más a helyzet. Végül is akkor a maga ura marad.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért jöttél be a városba ma este? - kérdezte a férfitól </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem bírtam nyugodni. Talán elegem lett magamból. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana nagyon jól sejtette, miről beszél. Vele is előfordult már, ha nem is túl gyakran. Pocsék egy érzés. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól halad a forgatókönyv?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég jól. A nyers változatot pár napon belül elküldöm az ügynökömnek - vetett egy pillantást a lányra Nash. Azonnal érezte, hogy hibát követett el. Olyan szép volt, olyan csábító, ahogy a szél felborzolta a haját, és a holdfény megcsillant a bőrén, hogy legszívesebben többet le sem vette volna róla a szemét. Márpedig így nem túl bölcs dolog egy száguldó autót vezetni. - Rengeteget segítettél.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint nem találkozunk többet?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogynem. Nézd, Morgana, én... - kezdte a férfi, majd halkan szitkozódott egyet, és beletaposott a fékbe. Épp csak egy picivel hajtott túl a lány autófeljáróján. Visszatolatott és befordult, de nem állította le a motort. Egy pillanatig csak ült szótlanul, merengve, majd vetett egy pillantást a házra, melynek csak egyetlen ablakában látszott világosság.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ha Morgana most arra kérné, menjen be vele, szó nélkül engedelmeskedne - nem is tehetne mást. Mintha nem is ő alakítaná az eseményeket, csak valahogy megtörténnének vele... és ez tulajdonképpen már akkor elkezdődött, amikor elfordult az ónsárkánytól a Wiccában, és a lány kobaltkék szemébe nézett. Olyan nyugtalanító érzése támadt, mintha csak szereplő lenne egy ismeretlen forgatókönyvben, amelynek ráadásul még meg sem írták a végét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana fürkész pillantást vetett rá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Zaklatottnak látszol - jegyezte meg aggódva. - Ez nem jellemző rád. - Egy hirtelen ötlettől vezérelve a slusszkulcs felé nyúlt, és leállította a motort. Most, hogy a Jaguár már nem dorombolt, semmi sem nyomta el a férfi lüktető vágyának harsogását. Amikor a testük finoman egymáshoz ért, Nash gyomra görcsbe rándult. - Tudod, mit szoktam csinálni, ha zaklatott vagyok? - A lány hangja mélyen búgott, és úgy járta át a férfi testét, mint a forralt bor. A férfi Morgana felé fordult, és a holdfényben élénken csillogó kék szempárba nézett. Ösztönösen a lány felé nyúlt a kezével.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana úgy siklott ki előle, mint egy szellem. Kiszállt az autóból, megkerülte, majd a férfi melletti ajtóra támaszkodva lehajolt. Ajkuk már-már összeért. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sétálok egyet. - Felegyenesedett, és Nash felé nyújtotta a kezét. - Gyere velem, mutatok egy varázslatos helyet! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Visszautasíthatta volna persze, de ... olyan férfi, aki nem szállt volna ki az autóból, ahogy ő is, és nem fogadta volna el a felkínált kezet, még nem született a földön. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Átvágtak a pázsiton, és elsétáltak az egyetlen világos ablak mellett. Morgana a ház mögötti ciprusok rejtelmes árnyai közé, suttogó hangokkal terhes csendjébe vezette Nasht. A hold fényét finoman megszűrték a lombok, de még így is elég erős maradt ahhoz, hogy a girbegurba ágak kísérteties árnyékot vessenek a puha erdei talajra. Leheletnyi szellő játszadozott a fák levelein - és ez a lány lant jának hangjára emlékeztette a férfit. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana tenyere melegen, de határozottan tartotta Nash kezét; nem siettek, de érezni lehetett, hogy tartanak valahová. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Imádom az éjszakát - vallotta be a lány, és vett egy mély lélegzetet -, az illatokat, a hangulatát. Gyakran kisétálok ide éjjel, amikor nem tudok aludni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hallani lehetett, ahogy a hullámok megtörnek a part menti sziklákon; mintha csak a tenger szívének vad, egyenetlen dobogása hallatszana ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Történni fog valami ma este. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Micsoda fák! - súgta Nash olyan titokzatos hangon, hogy maga is meglepődött. - Első látásra beléjük szerettem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana megtorpant, és kíváncsian végigmérte a férfit. -Komolyan? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tavaly jártam itt először, kirándulni. Bemenekültem a meleg elől a fák közé, és nem tudtam betelni velük. - Az egyik, érdekesen hajlott fa törzsére tette a kezét, és megsimogatta a durva kérget. - Pedig nem rajongok kimondottan a természetért. Városi ember vagyok, mindig is az voltam, de mi• kor megpillantottam ezeket a fákat, eldöntöttem, olyan helyen fogok élni, ahol az ablakomból is láthatom őket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előbb-utóbb visszatérünk oda, ahová tartozunk - bólintott a lány, és elindult újra. Nesztelen léptekkel sétáltak a puha talajon. - Az ősi természeti vallások istenekként tisztelték eze¬ket a fákat. - Elmosolyodott. - Szerintem az is elég, ha szívből szeretjük és tiszteljük őket a korukért, a szépségükért meg a kitartásukért. Megérkeztünk - fordult a férfi felé. - Ez a tisztás az erdő szíve. A legtisztább mágia a szívben lakozik. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem tudta volna megmondani, miért hitt Morganának ebben a pillanatban. Talán megigézte a hold, talán csak a pillanat varázsának köszönhetően. Megborzongott, és képek villantak fel az elméjében. Mélyen eltemetett emlékei azt súgták, már járt ezen a helyen sok-sok évvel ezelőtt - a lánnyal együtt. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megérintette Morgana arcát, ujjai gyengéden leszaladtak észen az álláig. A lány nem mozdult, csak figyelte hosszú pillái alól és várt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem látom tisztán, örülök-e annak, ami történik velem - jegyezte meg a férfi halkan. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért, mi történik veled? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem mi, hanem ki ... Te. - Nash felemelte a másik kezét is, és két tenyere közé fogta Morgana arcát. - Rólad álmodom ébren is. Nem tudlak kiverni a fejemből egy pillanatra sem, sőt képtelen vagyok irányítani a képzeletemben megjelenő képsorokat, pedig az mindig menni szokott... Egyszerűn minden csak megtörténik velem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány puhán átkulcsolta a férfi csuklóját, hogy érezhesse heves, erős érverését. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És ez olyan rossz? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs. Általában kerülni szoktam a bonyodalmakat, Morgana, és nem szeretnék ezen változtatni. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor maradjunk az egyszerű dolgoknál! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem lehetett tudni, melyikük mozdult előbb a másik felé, a lány mindenesetre pillanatokon belül Nash karjában találta magát - és csak csüggtek egymás ajkán, szótlanul. Ha múltkori álma a tisztáson olyannak tűnt, mint a valóság, most a valóság és ez a csók tűnt olyannak, mint az álom. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana játékos nyelve a végsőkig korbácsolta a férfi szenvedélyét. Nash vadul magához ölelte a lányt, mire az kéjesen felsóhajtott. A férfi rekedten felnyögött, és csókolgatni kezdte Morgana hosszú nyakát, lüktető verőerét. Amikor finoman megharapdálta a bőrt az álla alatt, a lány egész testében megborzongott. Ajkuk kétségbeesetten forrt össze újra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miként is képzelhettem, hogy hatalmam lehet a szenvedély ereje felett? - tűnődött magában Morgana. Kapcsolatuk korábbra nyúlt vissza, mint az idők kezdete, mégis, frissebbnek érezte, mint a hajnalhasadást. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár ne lenne több múló kéjnél, pillanatnyi vágynál! - kívánta erőtlenül, miközben érzékei egyre jobban gyengítették akarata ellenállását. Teste mámorosan hullámzott az élvezettől, de még eközben is tudta, kettejük közt sokkal, de sokkal többről van szó, mint egyszerű vágyról. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár akadt már pár férfival dolga életében, a szívét még soha senkinek nem adta oda. Nem mintha féltőn óvta volna bárkitől is, hiszen teljes biztonságban érezhette - nem találta meg hozzá az utat ugyanis senki. Most azonban, a hold és a néma öreg fák jelenlétében Nashnek ajándékozta, mint egy réges-rég kettészakadt szív nála maradt felét... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Gyors, ezüstös fájdalom hasított belé, a karja görcsösen a férfi nyaka köré fonódott, az ajka a nevét suttogta. Megértette, miért kellett elhoznia ide, a legtitkosabb és legbensőségesebb helyére - mert hol másutt is veszíthette volna el a szívét, ha nem éppen itt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szorosan ölelte még egy ideig, teste hálásan magába itta mindazt a szeretetet, amelyet Nash adni tudott. Bár képes lenne tartani magát az ígéretéhez, és nem bonyolódnának komolyabb kapcsolatba! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Azonban már elkéstek - a helyzet ettől a pillanattól kezdve egyikük számára sem teszi lehetővé a visszavonulást. A lány érezte, már nincs sok idő közös végzetük beteljesüléséig, és rá hárul a feladat, hogy felkészítse mindkettejüket. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szeretett volna elhúzódni a férfitól, de az újra meg újra magához ölelte. Nem tudott betelni Morganával, lelkében sejtelmes képek, hangok - és kevésbé sejtelmes vágyak örvénylettek. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nash - suttogta a lány, miközben puhán, megnyugtatóan a férfi arcához simult. - Most még ne ... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A halk szavak áthatoltak Nash elméjének morajlásán. Ha az ösztöneire hallgat, lerántja a lányt a földre, hogy itt és most bebizonyítsa neki, téved. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A vágy erőszakos tombolásától maga is megrettent. Bűntudatosan elengedte Morganát - most vette csak észre, milyen erősen a lány húsába mélyesztette az ujjait. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudj! - kérte bűnbánóan. - Fájt? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Dehogy - nyugtatta meg a lány, és meghatottan az ajkához emelte az ujjait. - Te csak ne félts engem! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Még szép, hogy félti! Eddig mindig, mindig gyengéden viselkedett a nőkkel; lehet, hogy megsértette az érzéseiket - nagyon sajnálja, ha csakugyan így esett -, de nem bánt durván egyikkel sem, soha. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most azonban kis híján leráncigálta Morganát a földre, hogy elvegye, amire oly kétségbeesetten vágyott, akár akarja a lány, akár nem. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megtörten zsebre tette a kezét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszem, már rájöttem: nem örülök annak, ami történik velem. Most csókoltalak meg másodszor, és, akárcsak az első alkalommal, most is úgy éreztem, nem tehettem mást... Egyszerűen meg kellett csókolnom téged, ugyanúgy, ahogy levegőt kell vennem, vagy ahogy ennem és aludnom kell! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana érezte, nagyon sok múlik azon, amit most mond, ezért rendkívül óvatosan fogalmazott. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A vonzódás ... elengedhetetlen feltétele az életben maradásnak. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi ezt nem vette volna annyira biztosnak, hiszen élete eddigi részében egész jól megvolt nélküle. Csak meredt a lányra szótlanul, majd megrázta a fejét. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudod, szépségem, ha elhinném, hogy valóban boszorkány vagy, azt mondanám, megbabonáztál. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana összerezzent a fájdalomtól. Nem is annyira a szavak bántották, hanem a távolság, amely általuk újból közéjük helyeződött. Még soha, egyetlen férfinak sem sikerült fájdalmat okoznia neki szavakkal- talán éppen ezt jelentené szerelmesnek lenni? Korábban nem kellett féltenie a szívét, mostantól azonban nem tehet mást - még ha a férfinak ajándékozta is. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akkor úgy vélem, most kivételesen jó, hogy nem hiszed. Mert ez valóban csak egy csók volt, Nash - mosolygott a férfira, remélve, hogy a sötétben nem veszi észre a szomorúságot a szemében. - Egy csókban pedig nincs semmi félelmetes. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kívánlak - vallotta be Nash érdes hangon, és ökölbe szorította a kezét a zsebében. Egyfajta tehetetlenség kapcsolódott a vágyához, amely kis híján erőszakká fajult. - És ez veszélyes lehet. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ebben a lány sem kételkedett. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd meglátjuk, a maga idejében ... Menjünk! Fáradt vagyok. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elindultak visszafelé, de Morgana ezúttal nem ajánlotta fel a kezét.</span></p> <br /></div>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-66957210650217811492010-11-03T11:05:00.000-07:002010-11-03T11:08:02.361-07:00NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 1. rész<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 48pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">NORA ROBERTS</span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 48pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">BŰBÁJOSOK</span></b></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 36pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana</span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Előhang</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Aznap éjjel, mikor megszületett, kidőlt a Boszorkányfa. Már első lélegzetvételével megízlelte a hatalom mámorát-és keservét. Családja eredete több évszázadra nyúlt vissza, őseiről varázslatos legendákat meséltek a helybéliek. A különös csak az volt, hogy az ő esetükben a legendák igazat mondlak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Igen, léteznek más világok, de e világon is olyan helyek, ahol megünneplik, amikor egy-egy tiszta lélek felsír a "földet érés" megrázkódtatásában. Miután a Monterey széles partvidékén álló, ódon kőház falai közt felhangzott a kislány életerős bömbölése, több ezer mérföldnyivel távolabb örömünnepet tartottak napjaink névtelen angolszász mágusai. Összegyűltek titkos, szent helyeiken - Írország zöld erdeinek mélyén, Cornwall szélfútta ingoványán, Wales barlangjaiban és Britannia sziklás partjain -, hogy üdvözöljék társuk megérkezését.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A vén, göcsös, hajlott fa csendben feláldozta magát. Hagyta, hogy a szél, mellyel több, mint száz éve dacolt, tövestől kicsavarja.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Halálával és az édesanya örömmel vállalt fájdalmával egy új boszorkány született a Földre.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hogy él-e majd természetfeletti képességeivel, kérdés - a döntés az övé, hiszen ezt is, mint minden ajándékot, vissza lehet utasítani. Egy biztos: e képességek végigkísérik az életét, csakúgy, mint a szeme színe. Most még csak csecsemő, aki a világot tagolatlan egységnek látja, mint ahogy gondolatai, érzelmei és akarata is egy. Haragosan rázza kis ökleit a világra; édesapja boldogan ránevet, és megcsókolja pelyhes fejecskéjét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mikor a baba mohón szopni kezdett, édesanyja elsírta magát - amennyire az öröm, ugyanannyira a bánat könnyei is voltak ezek. Tudta, férjével való szerelme több gyümölcsöt nem terem, csak ezt a kislányt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kopogtatott a jövő ajtaján és bepillantást nyert titkaiba. Miközben álomba ringatta a kisdedet egy régi – régi altatódallal, amely a családban anyáról lányára szállt, tisztán látta maga előtt hogy bizony gyermeke életében is lesznek bőven nehézségek, tévedések és kerülőutak. Egy nap azonban - nem is olyan soká, az egymásra következő életek távlatából -, leányának lépteit is a szerelem irányítja majd.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Remélte, mindazon tudás, bölcsesség és igazság közül, melyet megoszt vele, a gyermek megérti a legfontosabbat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">"A legtisztább mágia a szívben lakozik."</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">1.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Monterey és Carmel lakosai oly nagy tiszteletben tartották a természetet, hogy a kidőlt Boszorkányfa helyén emléktáblát emeltek. A turisták gyakran megálltak mellette, elolvasták a szövegét, majd megcsodálták a bámulatos szépségű ősi fákat, a sziklás partvonalat és a sütkérező sirályokat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A helybéliek, akik még látták a fát a saját szemükkel, és emlékeztek az éjszakára, amikor kidőlt, rendszerint megemlítették azt is, hogy aznap éjjel született meg Morgana Donovan.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akadtak, akik szerint ez jel volt, mások vállat vontak, és véletlen egybeesésnek tartották. Abban viszont mindenki egyetértett: a hely hírnevéhez nagyban hozzájárult, hogy alig egy kőhajításnyira a nevezetes fától egy állítólagos boszorkány élte mindennapjait.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash Kirkland kíváncsian hallgatta a helyi legendát, és elhatározta, utánajár a dolognak. Ideje nagy részét amúgy is a természetfeletti eseményekről szóló irodalom tanulmányozásával töltötte, és jól ismerte a vámpírokról meg a farkasemberekről szóló történeteket. Soha nem hagyta azonban nyugodni a kérdés, vajon miből élnek ezek a különös szerzetek? Mert az rendben van, hogy éjjel üvöltöznek, és kiszívják a gyanútlan áldozatok vérét, na de miből fizetik a villanyszámlát?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindenesetre, belőlük élt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem mintha hitt volna a lidércekben vagy a vámpírokban, boszorkányokról már nem is beszélve. Egy józan felnőtt ember nem dől be olyan dajkameséknek, hogy jól nevelt úriemberek holdkeltekor denevérré vagy farkassá változnak, a halottak kikelnek a sírjukból, vagy kedves, művelt családanyák éjjel seprűre pattannak, és vadul cikáznak a fák fölött. Ilyesmi csak a könyvek lapjain meg a filmvásznon létezhet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">E két helyen azonban minden megtörténhet - hála istennek, - tette hozzá magában.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Értelmes ember lévén tisztában volt a játékos, teremtő képzelet és a könnyű, szórakoztató könyvek, filmek értékével. Jó érzékkel meglátta a népi mondák, babonák mélyén azt, ami a ma emberét is foglalkoztatja, és addig érlelte magában, míg forgatókönyv nem lett belőle.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Hét éve dolgozott a filmiparban, már legelső filmje, a Kaméleon is kasszasiker lett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mi tagadás, Nash rendkívül élvezte, amikor saját agyszüleményeit viszontláthatta a filmvásznon. Gyakran beült az előző lakásától egysaroknyira található moziba, és hatalmas adag pattogatott kukoricáját majszolva - büszkén figyelte, ahogy a férfiak visszafojtják a lélegzetüket, és a nők halkan felsikítanak, miközben egyik kezükkel eltakarják a szemüket, másikkal pedig kedvesük karját szorongatják, halálra váltan...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezért fizettek - hogy megkapják szokásos borzongásadagjukat, azt a jóleső hideglelést, amely nélkül szegényebb lenne az életük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindig gondosan utánajárt a részleteknek. Amikor a hátborzongatóan izgalmas Éjfélvér című film forgatókönyvét írta, egy hétre Romániába utazott, és hosszas beszélgetéseket folytatott egy férfival, aki váltig állította, hogy Vlad Tepes havasalföldi fejedelem, azaz Drakula gróf egyenes ági leszármazottja. Sajnos, a férfinak nem nőttek agyarai, és denevérré sem változott holdtöltekor azonban kimerítő ismeretekkel rendelkezett a vámpírlegendákat illetően.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pontosan az ilyen és ehhez hasonló történetek hozták meg Nash kedvét, hogy forgatókönyvíró legyen - és amikor a mesélő még hitt is abban, amit mondott, az különösen ösztönzően hatott rá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Persze az emberek bogarasnak tartják, vigyorgott magában, miközben kilépett lakása ajtaján. Valójában nagyon is józan, két lábbal a földön járó férfi volt, legalábbis kaliforniai mérce szerint. Számára a szellemvilág megélhetési forrást jelentett csupán - született tehetséggel pendítette meg az emberi lélekben azokat a húrokat, melyek borzongató örömet váltottak ki a nézőkből. Ha már ilyen adottsággal áldotta meg a sors, úgy érezte, azzal szolgálja leginkább a többi embert, ha kamatoztatja e képességét, és - a celluloidszalag segítségével - elővarázsolja a szörnyeteget a gardróbból, némi önfeledt szerelem meg akasztófahumor kíséretében.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash Kirkland életet lehelt a Mumusba meg a Bakrókába, a kedves Dr. Jekyllt ördögi Mr. Hyde-dá változtatta, és feltámasztotta a múmiákat. E varázslatokhoz neki aztán nem kellett semmi más, csak papír meg ceruza - talán épp ezért lett ilyen kiábrándult. Nem mintha nem élvezte volna maga is a természetfeletti legendákat, de ő tudta a legjobban: mindez mese csupán. Ismert legalább egymilliót, sőt maga is kitalált pár százat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Remélte, Morgana Donovan, Monterey boszorkánya segít neki megírni a következőt. Az elmúlt hetekben, miután ideköltözött, és berendezkedett új lakásában - amelyet azonnal megszeretett -, majd kipróbálta magát a golfban - amelyet, reménytelen esetnek bizonyulva, azonnal megutált -, és hosszasan gyönyörködött erkélyéről a kilátásban, megfogant benne az ötlet: ideje írnia egy forgatókönyvet a boszorkányokról is. Lehet, hogy a végzet, mint olyan, csakugyan létezik, különben miért vezette volna sorsa pont ebbe a kisvárosba, egy gyönyörű házba, melytől pár percnyire állítólag egy boszorkány él?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Beült a kocsijába, és, miközben együtt fütyörészett az autórádióval, azon tűnődött, vajon hogyan nézhet ki egy modern boszorkány? Turbán lesz rajta, süveg vagy fekete köntös?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">'I'ulajdonképpen mindegy, vont vállat elégedetten. A legelképesztőbb bolondság is színt vihet az életbe.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezúttal szándékosan nem járt utána alaposabban a lány múltjának - előbb szerette volna elfogulatlanul megnézni magának. Fontos volt számára az első benyomás, ettől remélte a könyv alapötletét. A részleteket kidolgozni ráér később is. Egyelőre csak annyit tudott róla, hogy itt született Montereyben, huszonnyolc éves, és hogy saját, jól menő üzlete van, melyben a gyógynövényektől kezdve a kristályokig minden bűbájos kellék kapható.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már azért is dicséretet érdemel, gondolta magában, hogy itt maradt a szülővárosában. Bár Nash alig egy hónapja mondhatta magát monterey-i lakosnak, már nem is értette, hogyan élhetett eddig máshol... Pedig, gondolta szögletes arcán fanyar mosollyal, isten a megmondhatója, hány helyen lakott már.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most viszont a sorozatos kasszasikereknek köszönhetően maga mögött hagyhatta Los Angeles zaklatott nyüzsgését, szmogját, és megvehette ezt a hangulatos kertes házat, a pazar kilátással együtt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Március eleje volt, de ő már lenyitotta Jaguárja tetejét, és hagyta, hogy a hűvös tavaszi szellő belekapjon sötétszőke hajába. A levegőben a tenger, a frissen nyírt fű és a meleg éghajlat virágainak fűszeres illata keveredett. A kék égbolt ragyogását egyetlen felhő sem árnyékolta, az autója pedig a nevéhez méltóan úgy dorombolt, mint egy nagymacska.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nemrég szakított a barátnőjével, miután kapcsolatuk kezdett rémálommá válni. Most, hogy újra szabadnak érezte magát, és megtalálta otthonát ezen a gyönyörű helyen, úgy vélte, élete tökéletesebb nem is lehetne.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már messziről észrevette a boltot. Ott állt a sarkon, ahogy mondták, egyik oldalán egy étterem, a másikon egy butik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyilván nagy lehetett a forgalma mindegyiknek, mivel csak a következő saroknál talált magának parkolóhelyet. Nem bánta, kimondottan jólesett most egy kis séta. Elhaladt egy csoport turista mellett, akik azon vitatkoztak, hol ebédeljenek, majd egy nádszálvékony, fuksziaszínű selyemruhában pompázó hölgy következett, aki két afgán agarat vezetett hosszú pórázon, végül megelőzött egy üzletembert, aki kényelmesen baktatott a járda közepén, miközben a mobiltelefonján beszélt valakivel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csoda, hogy szerette Kalifornát?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megállt a bolt előtt. Az ablakon nagy betűkkel ez állt: WICCA. Elmosolyodott, és lassan bólintott. Tökéletes névválasztás: így mondták a boszorkányt az óangolban. Ahogy ízlelgette magában a szót, hajlott hátú, púpos vénasszonyok jelentek meg lelki szemei előtt, ahogy régi, kétkerekű szekereken átzötykölődnek a falvakon, varázsigéket mormolnak, és megszabadítják a tehenek tőgyét a kelésektől.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kamera először a tájat mutatná, szőtte tovább a gondolatait. Borongós, felhős idő, üvöltő szelek. Kis, lepusztult falucska, törött kerítés, bespalettázott ablakok. Egy ráncos vénasszony siet a poros úton, karján gondosan betakart kosárral. Egy nagy, fekete holló hangos károgással vitorlázik tova. Suhogó szárnyakkal lefékez, és egy rozsdás kapufélfára telepszik. Az asszony és a holló egy ideig némán méregetik egymást, majd a távolból hosszú, kétségbeesett sikítás hallatszik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash csak akkor eszmélt fel, amikor valaki kiviharzott a bolt ajtaján, és figyelmetlenségében beléütközött a járdán. –Bocsánat - szabadkozott az illető fojtott hangon.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elnézően bólintott, jobb is, hogy kizökkent a képsorból, addig úgysem érdemes nagyon belemelegednie, amíg nem beszélt a "szakértővel". Egyelőre a kirakathoz lépett, és alaposan szemügyre vette a kiállított portékákat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A látvány lenyűgöző, ismerte el magában, kiváló drámai érzékről tanúskodik. Mélykék bársonydrapéria futott alá az ablakban, hol magasabban, hol alacsonyabban, hol szélesebben, hol keskenyebben - mintha egy folyó kanyarogna az üveg mögött, mely itt-ott vízesésekbe torkollik. A bársonyon elszórtan különböző drágakövek és kristályok csoportjai "lebegtek", varázslatosan csillogva a reggeli napfényben. Némelyik áttetszőnek tűnt, mint az üveg, de többnyire a legváltozatosabb színárnyalatokban pompáztak. Akadt közöttük rózsaszín, tengerkék, püspöklila, éjfekete. Az egyik csoport varázspálcát, formázott, egy másik kastélyt, egy harmadik pedig kicsi, mesebeli városkát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash elismerően csücsörített, és előre - hátra hintázott a sarkán. Nem csodálta, hogy jól ment a bolt - nincs olyan ember, akit ne ragadnának meg ezek a színek, ezek a formák, ez a csillogás. Arról nem is beszélve, hogy egyesek különleges erőt tulajdonítanak a kristályoknak, mindegyiknek mást. Hogy mire alapozzák ezt, rejtély - de csodálatraméltó rejtély. Egy biztos: a kövek csodaszépen festettek. Felettük gyönyörűen csiszolt függődíszek csüngtek alá láthatatlanul vékony fonalakon, a szivárvány színeit sugározva mindenfelé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Vajon hol tartja a boszorkányüstöt? A bolt hátuljában? Erre a gondolatra vigyorognia kellett. Vetett egy utolsó pillantást a kirakatra, majd belépett az ajtón. Erős kísértést érzett, hogy vegyen magának valamit, ha mást nem, egy levélnehezéket vagy egy prizmát. Ha a lány nem tart sárkánypikkelyt vagy farkasfogat, be kell érne ezekkel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A bolt zsúfolásig tele volt emberekkel. Az én hibám, fedte meg magát Nash. Megfeledkezett róla, hogy szombat van. De legalább lesz ideje kényelmesen, feltűnés nélkül körülnézni, és megfigyelni, hogyan vezeti egy huszonegyedik századi boszorkány az üzletét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A pultok idebenn legalább olyan drámai hatást gyakoroltak rá, mint a kirakat odakinn. Az egyiken egy nagy sziklarög hevert, középen kettéhasítva - a belsejében ezer apró kristályfog tündökölt. Egy másikon számos kecses, színes folyadékkal teli üvegcse sorakozott. Nash kissé csalódott, amikor elolvasta az egyik cédulát, és kiderült, hogy "nyugtató hatású rozmaringos fürdőolaj" van benne szerelmi bájital helyett...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kínáltak még itt szárított virágokat illatosítónak, gyógynövényeket teának és fűszernek, valamint gyertyákat, kristályokat minden méretben, színben, formában és mennyiségben. Ékszerek is akadtak a széles választékban, persze- főként ékkövesek - mindegyik egyedi darab. Emellett kézimunkák, festmények, fa- és kőszobrok sorakoztak a polcokon, olyan ízlésesen elrendezve, hogy a boltot akár galériának is lehetett volna nevezni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nashnek, akit mindig lenyűgöztek a szokatlan tárgyak, azonnal megtetszett egy szürkés ónlámpa, amely tulajdonképpen szárnyas sárkányt mintázott vörösen izzó szemmel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor vette észre a lányt. Már első pillantásra megállapította magában, hogy ilyen, és csakis ilyen lehet egy modem boszorkány. Szőke volt, és miközben két vevővel vitatkozott egy görgelékkőből készült asztal fölött, rosszallóan összevonta a szemöldökét. Fekete bársonyblúz meg szoknyája apró, rendkívül vonzó, nőies alakot rejtett. Csillogó fülbevalói egészen a válláig értek, minden egyes ujján-melyek hosszú, vérvörösre lakkozott körmökben végződtek - gyűrűt viselt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szép darab, ugye? - kérdezte egy puha, dallamos hang a háta mögött.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash meglepetten fordult el a sárkány alakú lámpától - és a kobaltkék szempár láttán elakadt a lélegzete. A szíve hevesen dobogni kezdett; még a vonzó szőke boszorkányról is megfeledkezett a sarokban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tessék?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A sárkány - biccentett a lány az ónlámpa felé, miközben végigfuttatta az egyik ujját a pikkelyeken. - Épp azon gondolkodtam, ne vigyem e haza magammal - mosolygott a férfira puha, telt, festetlen ajkával. - Szereti a Sárkányokat?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megőrülök értük - vallotta be Nash. - Gyakran vásárol itt?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. - A lány hátrasimította derékig érő, rakoncátlanul hullámos haját, mely sötéten csillámlott, mint az éjfél. Nash nagy nehezen kiszabadult a szempár bűvöletéből, és szemügyre vette beszélgetőpartnerét. Ébenfekete haj, porcelánfehér bőr, nagy szem, hosszú pillák. Orra fitos és keskeny. Karcsú, és majdnem olyan magas, mint ő. Egyszerű, kék ruhája kiváló ízlésről, egyéni stílusról és finom, nőies vonalakról árulkodott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Van benne valami, hm, valami szikrázó, szögezte le magában a férfi. Egyelőre nem tudta pontosabban meghatározni, ahhoz túlságosan elmerült az élvezetében...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A Lány kedvesen megvárta, míg Nash kibámészkodja magát, majd kecses mozdulattal körbemutatott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Járt már a Wiccában? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még nem. Sok szép holmi van itt, az biztos. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Érdeklik a kristályok?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen - bólintott a férfi, és lustán kézbe vett egy nagy ametiszt gömböt. - Bár nem értek hozzájuk. Annyira utáltam a földrajzot, hogy egyszer meg is buktam belőle a gimnáziumban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne aggódjon, itt senki nem fogja osztályozni a tudását...! - A lány a kristály felé biccentett a fejével. - Ha kapcsolatba szeretne kerülni a belső énjével, csak tartsa a bal kezében!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vagy úgy - felelte Nash kissé gúnyosan, de, hogy a lány kedvében járjon, átvette az ametisztet a bal kezébe, még fel is emelte. Szabadkozva megrázta a fejét, és már-már bocsánatkérően bevallotta, nem érez semmit. Ez persze nem volt teljesen igaz, mert a legteljesebb élvezettel figyelte, hogyan libben meg a lány kék ruhája a combjánál, miután belépett valaki az üzletbe. Ezt azonban jobbnak látta megtartani magának.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha már úgyis rendszeresen megfordul itt, megtenné, hogy bemutat a boszorkánynak?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kérdőn felemelte a szemöldökét, és követte a férfi pillantását a szőke szépséghez, aki épp akkor végzett a két vevővel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Boszorkányra van szüksége?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Így is lehet mondani.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pedig nem úgy tűnt, mint aki nem boldogul szerelmi bájital nélkül - villantott a lány egy kacér pillantást Nashre, aki nyomban el is vigyorodott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Kösz. Ööö... Tulajdonképpen a kutatómunkámhoz lenne szükségem rá. Forgatókönyveket írok, épp egy boszorkányos filmen töröm a fejem, amely a kilencvenes években játszódna. Tudja, boszorkák titkos gyülekezete, emberáldozatok, egy kis szerelem...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Értem - bólintott a lány hamiskás mosollyal, amitől finoman megrezzentek hegyikristály fülbevalói. - Eladósorba került hajadonok ködtáncot járnak egy erdei tisztáson, meztelenül. Titkos varázsfüveket szednek, szigorúan teliholdkor, hogy a belőlük készült főzet segítségével buja orgiákba hajszolják szerencsétlen áldozataikat...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, valami ilyesmi - hagyta rá a férfi. Ahogy közelebb hajolt a lányhoz, megérezte hűvös, sötét illatát, mely leginkább az éjszakai erdőéhez hasonlított. - Ez a Morgana tényleg azt hiszi magáról, hogy boszorkány?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem hiszi. Tudja. Megkérdezhetem, hogy hívják? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kirkland. Nash Kirkland.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány melegen felnevetett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát persze! Szeretem a filmjeit, Mr. Kirkland. Az Éjfélvér a kedvencem. Sikerült úgy megformálnia a vámpírt, hogy hűen tükrözte a hagyományos leírásokat, ugyanakkor szellemes és érzékeny is legyen, mint egy modem értelmiségi.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy gondoltam, egy élőhalott nem attól élőhalott, hogy éjjel kimászik a koporsójából egy elhagyott temetőben. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint ahogy egy boszorkány sem attól boszorkány, hogy bájitalt keverget egy üstben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pontosan. Éppen ezért szeretnék beszélni vele. Nagyon okos lány lehet, ha ilyen ügyesen szervezi magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Menedzseli? - kérdezett vissza az ébenfekete szépség, majd lehajolt, és felvett a földről egy nagy, hófehér macskát, mely időközben hozzájuk surrant, és a lábához dörgölőzött.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Komoly hírneve van - magyarázta a férfi. - Még Los Angelesben is beszélnek róla. Én is ott hallottam először a nevét. Tudja, az emberek gyakran megosztják velem, ha valami különöset tapasztalnak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem csodálom - bólintott a lány, és megcirógatta a cica selymes kobakját. Most már két szempár meredt Nashre, egy kobaltkék meg egy borostyánsárga. - Maga viszont nem hisz a varázslatokban vagy a természetfeletti erőkben, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én abban hiszek, amiből kasszasikert tudok írni - mondta a férfi magabiztosan. Volt benne valami kisfiúsan megnyerő. - Nos, mit gondol? Szólna pár jó szót az érdekemben?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány fürkésző pillantást vetett rá. Túlságosan biztos a dolgában, gondolta. Az élet számára olyan, mint valami nagy, kényelmes rózsaágy - talán itt az ideje, hogy megszúrja végre egy tövis.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Erre semmi szükség - ingatta a fejét, majd Nash felé nyújtotta hosszú, karcsú kezét. Egyetlen, gondosan megmunkált ????gyűrűt hordott az ujjain. A férfi ösztönösen elfogadta, és nyomban fel is szisszent-mintha villamos áram szaladt volna le egészen a válláig. A lány csak mosolygott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én vagyok a boszorkánya.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Statikus elektromosság, bizonygatta magának Nash egy pillanattal később, miután Morgana elfordult, hogy válaszoljon egy vevő kérdésére valami szentjánosfűvel kapcsolatban. A macskát továbbra is a kezében tartotta, és finoman cirógatta a bundáját... Ahá, szóval ettől töltődött fel a keze!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gondolattól ösztönösen újra megrándultak a férfi ujjai. "Én vagyok a boszorkánya". Nem "a boszorkány", hanem "a boszorkánya". Nash nem tudta, örüljön-e a szóhasználatnak -kissé bensőségesebbnek érezte a kelleténél. Nem mintha nem lett volna hízelgő egy ilyen gyönyörű lánytól, de az a mosoly, miközben megcsípte az áram... enyhén szólva ijesztőnek tűnt. Most már értette, miért látta "szikrázó"- nak az imént.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Varázslatos. Nem, nem abban az értelemben, nyugtatta meg magát, miközben elnézte, ahogy Morgana egy csokor szárított gyógynövényt rendezget. Az ő varázsereje abban rejlett, amiben más, hasonlóan elragadó lányoké, ellenállhatatlan vonzerejében és félelmetes magabiztosságában. Nash ugyan soha nem futamodott meg a szebbik nem jelentős akaraterővel megáldott képviselői elől, de tagadhatatlanul könnyebb dolga volt a lágy, engedékeny fajtával.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tulajdonképpen mindegy - végtére is érdeklődése a lány iránt kizárólag szakmai természetű. Najó, a "kizárólag" nem felel meg teljesen a valóságnak... Az a férfi, aki képes pusztán szakmai szemmel Morgana Donovanre nézni, legalább egyévtizede halott. Akárhogy is, tartani fogja magát a fontossági sorrendhez.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor a lány végzett a vevőjével, a férfi szégyenlős mosollyal a pulthoz lépett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elnézést, kapható itt valami varázslat bűntudat ellen? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem maga anélkül is boldogul - felelte Morgana. Más esetben már faképnél hagyta volna az illetőt, de biztos lehetett valami oka, hogy az imént úgy érezte, szóba kell elegyednie vele. Nem hitt a véletlenekben. Akárhogy is, akinek ilyen meleg barna szeme van, nem lehet teljesen idióta. - Ami a beszélgetést illeti, kissé rosszul időzített, Nash. Hétvégén mindig nagy a hajtás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hatkor zárak, ugye? Mit szólna, ha visszajönnék akkor, meghívnám egy italra, vagy... egy vacsorára?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kis híján visszautasította az ajánlatot, de időben sikerült megfékeznie magát. Az lenne a legjobb, ha elgondolkodhatna a válaszon, vagy belenézhetne a kristálygömbjébe, de erre most nincs idő. Mielőtt szóra nyithatta volna a száját, a hófehér macska egy kecses rugaszkodással felpattant, majd a cicák légies könnyedségével és puhaságával, az asztalon termett. A férfi szórakozottan megvakargatta a füle tövét. Az állat nem húzódott el sértődötten, és nem is fújt rá haragosan, ahogy idegenekkel szokta tenni - kéjesen összegömbölyödött, majd dorombolni kezdett, és elkeskenyedett szemmel Morganára bámult.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy látom, Lunának nincs kifogása a dolog ellen - dünnyögte a lány. - Hát jó, hatkor találkozzunk - egyezett bele vonakodva. - Majd meglátom, mit tehetek magáért.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű! - mosolyodott el Nash. Még egyszer végigsimított Luna bundáján, utána elindult kifelé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana összevont szemöldökkel előrehajolt, míg szeme egy magasságba nem került a macskáéval.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Remélem, tudod, mit csinálsz!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Luna nagy nyugodtan felült, és mosakodni kezdett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lánynak az elkövetkező órákban egy perc ideje sem maradt Nashre gondolni. Mivel születése óta harcban állt meglehetősen, hirtelen természetével, örült volna, ha adódik egy nyugodt órája, hogy átgondolja, miként viselkedjen a férfival szemben. Ennyi vevő mellett erre azonban a leghalványabb esély sem látszott - remélte, egy ilyen magabiztos, kölyök-kutya-tekintetű író nem hozza ki a sodrából.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Phü - zuttyant le Mindy, a szőke, északi eladólány a pult mögötti székre. - Karácsony óta nem voltak ennyien, mint ma!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán jobb, ha egész hónapban hétköznapi nyitvatartás szerint dolgozunk szombaton is.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mindy elmosolyodott, és elővett egy rágógumit fekete szoknyája zsebéből.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak nem dobtál be valami bűbájt?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kézbe vett pár kisebb kristályt, és egy kastélyt rakott ki belőlük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A csillagok állása most igen kedvező az üzletünknek - mosolygott vissza. - Arról nem is beszélve, hogy a kirakatunk ezúttal bámulatosra sikeredett. Nyugodtan menj haza, Mindy, majd én összeírom a bevételt, és bezárom a boltot.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rendes tőled - hálálkodott a szőke szépség, majd kecsesen felállt, és nyújtózkodni kezdett. Hirtelen összevonta a szemöldökét. - Mmm... ezt már szeretem! Magas, markáns, magabiztos és megnyerő...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kinézett, és meglátta Nasht az ablakon át. A férfinak ezúttal nagyobb szerencséje volt a parkolással, épp most kászálódott ki nyitott tetejű Jaguárjából.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felejtsd el, leányom! - rázta meg Morgana jóindulatúan a fejét. - Messziről látszik, hogy az a fajta pasas, aki képes vérveszteség nélkül összetömi a szíved.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Oda se neki! Már napok óta nem törte össze a szívem senki... Lássuk csak!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Félelmetes gyorsasággal és pontossággal felmérte Nash jellemzőit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Úgy száznyolcvanöt centi lehet, és nyolcvan kiló szívdöglesztő izom... Laza nemtörődöm, amolyan értelmiségi fickó Szereti a természetet, de nem remetealkat. Itt - ott kiszívta a haját a nap, és szépen le van barnulva. Szerencsés fickó, arányosak az arcvonásai, sokáig fiatalos lesz a külseje. Az érzéki szájáról már nem is beszélve...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindy! Képes lennél nagyobb odaadással beszélni egy jöttment férfiról, mint arról a kutyakölyökről, amelyet a múlt kor láttál a kisállat-kereskedés kirakatában?!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elnevette magát, és kibontotta a haját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos, igen... Némelyikről különösen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor nyílt az ajtó, Mindy fotómodelleket megszégyenítő pózba vágta magát - csábos fekete ruhája finoman megfeszült nőies bájain.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Üdv, szépfiú! Szeretne valami... varázslatosat?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash azonnal elmosolyodott, mint mindig, ha rámenős nővel hozta össze a sorsa.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mit ajánl?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos... - kezdte a lány, és úgy dorombolt, hogy azt még Luna is megirigyelhette volna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mr. Kirkland nem vásárolni jött, Mindy - szólt közbe Morgana derűsen. Kevés dolgot talált szórakoztatóbbnak annál, hogy munkatársnője egy vonzó férfi társaságában tette-vette magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán majd legközelebb - pillantott Nash sokatmondóan az eladólányra.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Felőlem bármikor - nézett vissza Mindy még annál is sokatmondóbban, majd lassan megkerülte a pultot, macskaléptekkel ellejtett a férfi mellett, és mielőtt távozott volna, vetett egy ellenállhatatlan búcsúpillantást.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha jól sejtem, Mindy igencsak fellendítheti a forgalmat. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akárcsak a férfiak vérnyomását, hatótávolságon belül... Hogy van a magáé?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akad itt valahol egy oxigénpalack? - vigyorgott Nash. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnos azt nem tartunk, de odakinn kilihegheti magát, érintette meg Morgana barátságosan a férfi karját. - Kérem, foglaljon helyet! Nekem még el kell intéznem ezt•azt... Ó, istenem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egyszer felejtem el megfordítani a táblát, hogy zárva vagyunk, és tessék... - A következő pillanatban Morgana azonban szélesen elmosolyodott. - Szép estét, Mrs. Littleton!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Morgana, drágám! - szólalt meg az asszony panaszos, elnyújtott hangon. Nash megítélése szerint az idős hölgy hatvan hetven év körüli lehetett. Úgy dübörgött át a helyiségen, mint valami kiérdemesült harci elefánt, színes kendői zászlókként lebegtek utána. Valószínűtlenül világosvörös haja vidáman göndörödött telihold alakú arca körül. Szemhéját élénk smaragdzöldre festette, ajkát viszont mély bíborvörösre rúzsozta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana felé nyújtotta gyűrűkkel teleaggatott ujjait, és megragadta mindkét kezét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnálom, hogy csak most tudtam ideérni, de kénytelen voltam megdorgálni egy fiatal rendőrt, aki meg akart bírságolni. Képzelheted, egy tejfölösszájú taknyos, még nem is borotválkozik, és engem próbál a törvényről kioktatni! - Haragosan szusszant egyet, lehelete friss borsmentaillatot árasztott. - Szánnál rám pár percet, szívecském?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen - felelte Morgana. Nem tehetett mást, túlságosan kedvelte a hóbortos öregasszonyt ahhoz, hogy valami mondvacsinált ürüggyel visszautasítsa.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Angyal vagy! Igazam van?! - pillantott Mrs. Littleton a férfira megerősítést követelően.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- De mennyire...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az asszony sugárzó mosollyal jutalmazta Nasht a helyes válaszért. ?Ahogy felé fordult, temérdek lánca és karkötője nagyzenekarba illő csinnadrattával csendült össze.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-A Nyilas jegyében született, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ööö... - habozott a férfi, majd egy laza, szellemi mozdulattal átjavította a fejében születési időpontját. – Pontosan! Elképesztő... Honnan tudta?!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mrs. Littleton kidüllesztette amúgy is terjedelmes keblét. - Mindig is jó emberismerő voltam... Egy perc, és már viheti is a kedvesét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem a kedvesem - javította ki Morgana mosolyogva. - Mit tehetek önért?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak a szokásos kamaszbűbáj - hunyorított az asszony jelentőségteljesen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elfojtott magában egy sóhajt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az unokahúgomról lenne szó - folytatta Mrs. Littleton. – Nemsokára diákbál... és hát, megismert egy helyes fiút a matekórán…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezúttal szigorú leszek, fogadkozott magában Morgana. Mint egy kőszikla. Megragadta az idős hölgy karját, és pár lépéssel eltávolodtak Nashtől.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mrs. I.ittleton, már a múltkor is megmondtam, hogy nem vállalok ilyen jellegű munkát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az asszony hosszú műszempillái kétségbeesetten megremegtek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudom, hogy általában nem vállal, de... nem lehetne most az egyszer kivételt tenni? A nemes cél érdekében... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Melyik cél nem az? - kérdezett vissza a lány fáradtan, majd szúrós pillantást vetett Nashre, aki észrevétlenül közelebb hajolt. Még pár lépéssel odébb vezette Mrs. Littletont. – Biztos vagyok benne, hogy az unokahúga nagyszerű lány, de bűbájt alkalmazni egy diákbálos találka érdekében igencsak könnyelmű dolog volna. A válaszom tehát végérvényesen: nem - Még mielőtt az asszony tiltakozhatott volna, gyorsan hozzátette: - Nem nyúlhatok bele olyan sorseseményekbe, amiken nem szabad változtatni. Még tönkretenném az életét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak egy estéről lenne szó...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég egy estére megváltoztatni a végzetet ahhoz, hogy más szálon fusson az élet akár évszázadokig. - Mrs. Littleton lesütött pillantása láttán Morgana kezdte úgy érezni magát,mint egy zsugori, aki még a kenyérhéjat is megtagadja az éhhalál szélén álló koldustól. - Tudom, csak azt szeretné, hogy a bál emlékezetes maradjon az unokahúgának, de... a végzet nem játék.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Olyan szégyenlős a szentem! - sóhajtott az asszony. Elég kifinomult hallással rendelkezett ahhoz, hogy egyből megérezze a lány hangjában a gyengült ellenállást. – Nincs önbizalma, és a külsőjével sem elégedett, pedig nagyon csinos... - Morgana sejtette, mi következik ezután, és igaza lett: az idős hölgy előkapta a retiküljéből az unokahúga fényképét. - Látja?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látom, bár ne látnám, gondolta a lány. Elég volt egy pillantást vetnie a valóban bájos kamaszlány bánatos arcára, máris megesett rajta a szíve. Ördög és pokol! - szitkozódott magában. Halálosan szerelmes a fruska, talán most először életében. Nyilván kapott a fiútól egy Bálint-napi lapot, és még aznap éjjel rongyosra rágta a kispárnáját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hát jó. Egy icipicit besegítek neki... de nem ígérek semmit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csodálatos! - hálálkodott Mrs. Littleton, és a sikeres közbenjárás örömében elővett egy másik fényképet. A gimnázium tavalyi évkönyvéből vágta ki az iskolai könyvtárban, a fiút ábrázolta. - Matthew-nak hívják. Ugye, milyen szép név? Mathew Brody és Jessie Littleton... merthogy utánam nevezték el az unokahúgomat... Drágám, kezdj hozzá hamar! A bál május első hétvégéjén lesz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni nyugtatta meg Morgana az asszonyt, és zsebre tette a két fényképet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hálálja meg az isten! - csókolta meg az idős hölgy diadalittasan a lányt. - Nem is tartalak fel tovább. Majd hétfőn beugrok megint, szeretnék venni ezt-azt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kellemes hétvégét! - köszönt el tőle Morgana, és fáradtan figyelte, ahogy Mrs. Littleton peckesen távozik. Kissé dühös volt, hogy megint hagyta magát rábeszélni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért nem fizetett semmit sem a szolgálataiért? - ráncolta össze a homlokát értetlenkedve Nash.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány kimérten oldalra biccentette a fejét. Szúrós pillantásába most belesűrűsödött minden felgyülemlett haragja.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A varázserő nem arra való, hogy hasznot húzzanak belőle!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi vállat vont, és Morganához lépett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igazán nem akarom megbántani, de attól tartok, Mrs. Littleton játszi könnyedséggel az ujja köré csavarta magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány halványan elpirult. Ha akadt valami, amit jobban utált a gyengeségnél, az a nyilvánosság előtt tanúsított gyengeség volt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mint mindig - ismerte el sóhajtva.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felemelte a hüvelykujját és letörölte Morgana arcáról a<span style=""> </span>vörös rúzsnyomot, amit Mrs. Littleton ajka hagyott rajta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Én még azt hittem, a boszorkányok hajthatatlanok...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A jószívű, hóbortos asszonyoktól mindig ellágyulok. Akárcsak maga... hisz nem is a Nyilas jegyében született!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash sajnálta, hogy le kell vennie a hüvelykujját a lány hűvös, sima arcáról.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem? Hát akkor melyikben? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az Ikrekben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfinak elkerekedett a szeme. Gyorsan zsebre dugta a kezét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talált.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash zavara láttán Morgana máris jobban érezte magát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azért kedves magától, hogy füllentett a kedvéért, cserébe pedig kedves leszek, bár Mrs. Littleton kissé felzaklatott. Jöjjön, menjünk hátra, főzök egy gyógyteát! - Amikor észrevette a férfi fancsali ábrázatát, elnevette magát. - Borom is van, ha azt kér.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megköszönném - sóhajtotta Nash megkönnyebbülten.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Követte a lányt az üzlet mögötti kis szobába, amely egyben szolgált raktárként, irodaként és konyhaként. Ehhez képest nem tűnt túlzsúfoltnak - két falát padlótól mennyezetig polcok borították, rajtuk még kibontatlan dobozokkal, már kicsomagolt áruval és könyvekkel. Egy lekerekített élű cseresznyefa íróasztalon sellő alakú rézlámpa díszelgett, mellette modern, faxos telefon és iratok gondosan egymásra rakott halmaza, melyet egy lapos fenekű, csiszolt üvegnehezék tartott a helyén, a szivárvány összes színében pompázva.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az íróasztal mögött egy pici hűtőszekrény állt, mellette kétégős gáztűzhely, amellett pedig egy lehajtható lapú asztal két székkel. A szoba egyetlen ablakában gyógynövények virágoztak, sőt burjánoztak apró virágcserepekben. A férfi észrevétlenül a levegőbe szimatolt zsálya, talán szurokfű is, persze az elmaradhatatlan levendula. Otthonos illat. Bármi volt még közöttük, kellemes az összhatás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana levett két tiszta üvegpoharat a mosogató fölötti polcról.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Foglaljon helyet! - mutatott az egyik székre. - Nincs sok időm, de azért nyugodtan helyezze kényelembe magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><span style=""> </span>Kivett egy hosszú nyakú üveget a hűtőszekrényből, és töltötte a sápadt aranyszínű bort a poharakba.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jól látom, hogy nincs címke az üvegen?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen. Saját recept - felelte a lány, majd mosolyogva kortyolt egyet. - Ne aggódjon, nem úszkálnak benne tarajosgőteszemek...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash majdnem elnevette magát, de amikor észrevette, milyen tekintettel méregeti Morgana a pohara mögül, kényelmetlen érzés fogta el. Akárhogy is, nem akart megfutamodni a kihívás elől. Kortyolt egyet a borból - kellemesen hűvös volt, kissé édeskés és sima, mint a selyem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Finom! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Köszönöm - biccenten a lány, és helyet foglalt mellette. - Nos, egyelőre még nem tudom, mi lenne jobb: ha segítenék magának, vagy ha hallgatnék, mint a sír. Mindenesetre, érdekel munkája, különösen most, hogy az én munkámat választotta témának.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezek szerint szereti a filmeket - próbálta a férfi megtalálni a közös hangot. Fél kézzel a széke háttámlájára könyökölt, talpával pedig szórakozottan Lunát dögönyözte, miután az állat többször is a lábához dörgölőzött.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az, emberi képzelőerő minden megnyilvánulási formáját szeretem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nagyszerű…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ugyanakkor - szakította félbe Morgana - cseppet sem vagyok biztos benne, jót tenne-e Hollywood ezeknek a titkoknak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ettől mi még beszélgethetünk- mosolygott rá a férfi újra. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány most már biztosan tudta, Nashben is rejlenek olyan erők, amelyekkel számolnia kell. Miközben ezen tűnődött, Luna felugrott az asztalra. A férfi csak most vette észre, hogy a macska nyakán nyaklánc függ, azon pedig kör alakúra csiszolt kristály.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nézze, Morgana, nem célom, hogy bizonyítsam a boszorkányság. létezését vagy nem létezését. Nem áll szándékomban megváltani a világot, egyszerűen csak szeretnék készíteni egy filmet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért pont a horror és a mágia érdekli? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hogy miért? Nos…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash mindig kellemetlenül érezte magát, amikor ezt kérdezték tőle. Vállat vont.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fogalmam sincs. Talán azért, mert amikor az emberek elmennek a moziba, és megnéznek egy félelmetes filmet, már az első sikoly után megfeledkeznek róla, milyen pocsék napjuk volt az irodában. - Hirtelen hamiskás fényjelent meg a Szemében. - Vagy azért, mert az első komolyabb sikeremet a női nemnél akkor értem el, amikor egy lány a nyakamba ugrott a moziban Carpenter Halloweenjának éjféli vetítésén...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kortyolt egyet a borból, és fontolóra vette a hallottakat. Lehetséges, hogy egy értelmes, érzékeny lélek lakozik az önelégült külső mögött? A férfi kétségtelenül tehetségesnek tűnt és tagadhatatlanul vonzónak. A lányt kissé zavarta, hogy vele kapcsolatban is, akárcsak Mrs. Littletonnal, azt érezte, hogy engednie kell.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Márpedig, ha ő úgy dönt, hogy nemet mond, akkor nemet mond és kész! Akárhogy is, előbb meg kell próbálnia kiug¬rasztani a nyulat a bokorból.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előbb mesélje el a történetét!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash megragadta az alkalmat, és nyitott, mintha sakkjátsz¬mát játszana.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyelőre még nincs semmilyen történet, amelyet meg¬oszthatnék magával. Épp ezért van szükségem a segítségére. Szeretném gondosan megalapozni a forgatókönyvet. Persze, sokat meg lehet tanulni a könyvekből is - tárta szét a karját. ¬</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">il,l, Már most tudok egyet s mást. Ami még hiányzik, az egy élő boszorkány személyes átélése. Ezért szeretném megismerni. Arra vagyok kíváncsi, mikor és miért kezdett el a boszorkány¬sággal foglalkozni, milyen szertartásokat végez, milyen sajátos öltözéket visel ilyenkor... ilyesmi.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elgondolkodva futtatta végig az ujját a pohara szé¬lén.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Attól tartok, rosszul áll hozzá a dologhoz. Ha jól hallom, azt hiszi, csatlakoztam valami boszorkányklubhoz, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Klubhoz, gyülekezethez, páholyhoz, mindegy... egy csoporthoz, melynek tagjai hasonló érdeklődésűek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez esetben ki kell ábrándítanom: nem tartozom semmi ilyen gyülekezethez. Jobban szeretek egyedül dolgozni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi érdeklődéssel előrehajolt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért? Komolytalannak tartja ezeket a csoportokat?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem erről van szó. Akadnak komolyabb csoportok, és akadnak kevésbé komolyak is, a baj csak az, hogy többnyire olyan dolgokba ártják magukat, amelyekbe nem szabadna kontár módon belenyúlni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Fekete mágiára gondol? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nevezheti, aminek akarja.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maga azonban fehér boszorkány.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, szereti a címkéket - sóhajtott fel Morgana, és ismét felvette a poharát. Nashsel ellentétben őt nem zavarta, ha valaki mestersége miértjeiről faggatta, de ha már beleegyezett a beszélgetésbe, nem akart felszínes jelzőkkel dobálózni. - Mindannyian rendelkezünk bizonyos erőkkel. Maga például tehetséges forgatókönyvíró és nőcsábász - mutatott rá derűsen. - Gondolom, hálás eme adottságaiért, és él is velük. Én is Így vagyok ezzel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Magát milyen adottságokkal áldotta meg a sors?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szótlanul letette a poharát, kényelmesen hátradőlt, és e férfi szemébe nézett. Tekintete láttán Nash már-már megbánta, hogy fel merte tenni ezt a kérdést. Ha adottságnak lehet Nevezni egy férfi zavarba hozását, akkor részben már meg is kapta a választ... Úgy kiszáradt a szája, mintha a bor, amelyet ivott, homok lett volna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt szeretné, ha bemutatót tartanék? - vonta fel a szemöldökét Morgana leheletnyi rosszallással.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash vett egy mély lélegzetet, és nagy nehezen sikerült úrrá lennie már-már igézetszerű kábaságán - nem mintha hitt volna a megigézésben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Boldoggá tenne vele - bökte ki egy idő után. Lehet, hogy épp most ráncigálta meg az ördög farkát, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. A lány hitetlenkedve csóválta meg a fejét, és haragjában az arcába szökött a vér. Úgy nézett ki, mint egy frissen szedett őszibarack.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Egészen pontosan mire gondol? - érdeklődött gúnyosan. Egy pillanat erejéig megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a férfi iránt, de ettől csak még dühösebb lett. - Szórjak villámokat az ujjaimmal? Korbácsoljam fel a szelet, vagy ráncigáljam le a holdat az égről?!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bármelyik megfelel...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Micsoda pimasz fráter! - gondolta magában Morgana, és felállt. A vére csak úgy sistergett. Talán nem ártana megleckéztetnie, mondjuk egy...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia, Morgana!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hevesen hátrapördült, majd megigazította a haját, és próbált megnyugodni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szia, Ana!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash megkönnyebbülten felsóhajtott - maga sem tudta, miért, de úgy érezte, épp egy súlyos szerencsétlenség elől sikerült megmenekülnie. Mindenesetre olyannyira belefeledkezett a lány lényébe az imént, hogy még egy földrengést sem vett volna észre. Morgana egész egyszerűen beszippantotta magába, és csak most kezdett észhez térni. Szédelegve, kábán bámult a karcsú, szőke lányra az ajtóban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gyönyörű teremtésnek, bár egy fejjel alacsonyabbnak tűnt Morganánál, ellenállhatatlan kisugárzása volt, melytől mindketten lehiggadtak. Nyugodt, lágy, szürke tekintete Morganáéba fúródott. Egy gyógynövényekkel teli dobozt cipelt a hóna alatt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elfelejtetted kitenni a "zárva" táblát, ezért elől jöttem be ¬magyarázta Anastasia.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bízd csak rám!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A két lány sokatmondó pillantást váltott egymással - bár egy szót sem szóltak, a férfi szinte hallotta a gondolataikat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ana, ez itt Nash Kirkland. Nash, hadd mutassam be az unokatestvéremet, Anastasiát!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elnézést, ha megzavartalak benneteket - szabadkozott a lány. Mély, meleg hangja legalább olyan megnyugtatóan hatott, mint a tekintete.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szó sincs róla - legyintett Morgana, miközben a férfi felállt, hogy kezet nyújtson Anának. - Már épp végeztünk Nashsel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még csak most kezdtük el - helyesbített a férfi. - Semmi baj, legközelebb innen folytatjuk. Örülök, hogy megismerhettem - fordult Ana felé, majd Morganára mosolygott, és hátrasimított egy rakoncátlan tincset a lány füle mögé. - Nemsokára találkozunk!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Várjon! - kérte Morgana. Letette az Ana által hozott dobozt a padlóra, és kivett belőle egy virágzó palántát. – Ajándék - - nyújtotta át a férfinak negédes mosollyal. - Szagosbükköny, az elválás jelképe...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash nem tudott ellenállni a kísértésnek, áthajolt a doboz fölött, és adott egy puszit Morgana szájára.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Bosszúból - kacsintott a férfi, majd kényelmesen kisétált. Miután elment, a lány meglepő módon elnevette magát. Anastasia lehuppant egy székre, és elégedetten sóhajtott egyet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mesélsz róla?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Még nincs mit. Vonzó, de bosszantó. Csak egy író, aki klisékben gondolkodik a boszorkányokról.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval az a Nash Kirkland - szörnyülködött Anastasia, és égnek emelte a tekintetét. - Ő írta annak a borzasztó horrorfilmnek a forgatókönyvét, amelyre Sebastiannel elrángattatok, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem nagyon ötletes volt, meg eredeti. ,</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És tocsogott a vértől - tette hozzá Ana rosszallóan, majd kortyolt egyet a borból. - Persze te imádod az ilyesmit. Mindig is imádtad.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ilyen filmek csak megerősítik benned, mit jelent jónak lenni, ráadásul roppant élvezetesek. Sajnos - folytatta összevont szemöldökkel -; ez a Nash fiú tényleg tehetséges.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Akárhogy is - vont vállat Ana -, én maradok a Marx fivéreknél. - Felállt, majd az ablakhoz sétált, hogy megnézze, jól fejlődnek-e a növények. - Kissé feszült volt a légkör köztetek, nem gondolod? Amikor benyitottam, egy pillanatig attól féltem, varangyos békává fogod változtatni...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morganának már a gondolattól is felderült a kedve.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Isteni ötlet! Ha tudnád, mennyire dühítő az önelégültsége...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Túlságosan könnyen jössz indulatba, Morgana. Nem azt fejtegetted a legutóbb, hogy tökéletesíteni próbálod az önuralmadat?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana savanyú képet vágott, és felvette Nash poharát. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Két lábon ment ki, nem? - kortyolt bele hanyagul az italba. Hamar rájött, hogy nagy hibát követett el - a bor telítve volt a férfi kisugárzásával.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Átható az energiája, állapította meg magában, és visszatette a poharat az asztalra. Könnyed mosolya és laza stílusa ellenére ő is részese az Erőnek, még ha öntudatlanul is.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár megbűvölte volna azt a szagosbükköny-palántát! - gondolta, de azon nyomban el is vetette az ötletet. Hogy miért hozta össze Nash Kirklanddel a sors, még nem tudta. Egy biztos: nem véletlenül akadtak egymás útjába. Előbb-utóbb megvilágosodik majd előtte a találkozásuk magasabb értelme, addig viszont: csak semmi bűbáj!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">2.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana rendkívül élvezte a vasárnap délután csendjét és nyugalmát. Egyedül ezen a napon hódolhatott kedvenc időtöltésének: a semmittevésnek... Nem mintha nem szeretett volna dolgozni. Rengeteg időt és energiát fektetett a boltjába, hogy gördülékeny legyen a beszerzés, és jól menjen az üzlet. A WIC'CA szerencsére szépen hozott a konyhára anélkül, hogy bármi bűbájt bevetett volna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana szentül hitte: minden erőfeszítés legméltóbb jutalma a pihenés.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Más bolttulajdonosokkal ellentétben ő nem gyötörte magát a számlakönyv, a raktárkészlet és a rezsi miatti aggodalmaskodással. Egész egyszerűen az ösztöneire hallgatott, és csak arra figyelt, hogy színvonalasan tegye, amit tesz. Amikor végzett a napi teendőivel - még ha csak egy órára is -, teljesen megfeledkezett az üzletről.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sohasem értette azokat az embereket, akik képesek egy gyönyörű napos délutánt a négy fal között tölteni, és a körmüket rágva számlatömböket tanulmányozni. Ő inkább megbízott egy könyvelőt, hogy levegye ezt a terhet a válláról.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Házvezetőnőt csak azért nem alkalmazott, mert nem örült volna, ha valaki beleturkál a személyes holmijába. Vannak dolgok, amelyek csak rá, és csakis rá tartoznak. Bár meglehetősen nagy kertje volt - régen beletörődött, hogy sohasem lesz olyan szép, mint Anastasiáé -, maga ültette és gondozta a virágait. Az ültetés, öntözés, gyomlálás, begyűjtés körforgásában mindig és minden téren örömét lelte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most is kinn térdelt tágas sziklakertjében, süttette magát a nappal, és rendezgette a gyógynövény- meg virágágyásokat. A levegőben rozmaring-, jácint-, leheletnyi jázmin- és erős ánizsillat érződött. Ablakából ír népzene szólt, fuvola- és furulyamuzsika, amely vidáman keveredett a szikláknak csapódó hullámok robajával, pár száz méterrel mögötte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyike volt ez azoknak a drága, tökéletes napoknak, amikor az ég tiszta kékjét egy felhő sem zavarja meg, és a könnyű, játékos szellő a tenger sós, meg a tavaszi virágok édes illatát hordozza. A kertet körülkerítő alacsony fal és védősövény mögül olykor egy-egy tovasuhanó autó hangját hallotta - turisták és helybéliek gurultak a part felé, hogy gyönyörködhessenek a kilátásban.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Luna a közelében telepedett le a fű egy napfényes foltjára, - és kényelmesen összegömbölyödve heverészett. Szemét álmosan összehúzta, farka is csak akkor rezzent meg néha-néha, ha észrevett egy madarat. Ha Morgana nem lett volna itt, bizonyára megpróbálkozik egy kis vadászattal - nagy termete ellenére gyorsan mozgott, mint a villám. Gazdája azonban szigorúan fellépett az efféle ösztöneivel szemben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Amikor egy kutya is előoldalgott valahonnan, hogy Morgana ölébe hajtsa a fejét, Luna megvetően feldorombolt, majd elaludt. Jellemző - ezekben a rusnya ebekben nincs semmi méltóság!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hátraült a sarkára, és miközben elégedetten szemlélte a sziklakertet, fél kézzel vakargatni kezdte a kutya bundáját. Ideje szedni pár gyógynövényt - fogyóban van az angyal-gyökérbalzsam és az izsóppor. Ma este szerét is ejti, feltéve, ha süt a hold. A holdfény elengedhetetlen feltétele az ilyesminek. :</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most azonban napozni fog, hadd szívja magába a sugarak éltető fényét és erejét! Bár itt született, ebben a házban, egyszerűen úgy érezte, soha nem tud betelni a szépségével. Sok helyütt járt már, titokzatos, szent helyeken is, de a szíve mindig hazahúzta - ez volt az otthona, minden értelemben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Sok-sok évvel ezelőtt, egy látomásban megnyilatkozott neki, hogy e helyen találkozik szerelmével, és itt neveli fel gyermekeiket is. Morgana hosszan sóhajtott, és lehunyta a szemét. Ez még várhat, gondolta magában. Jelenleg minden pont úgy tűnt tökéletesnek, ahogy éppen körülvette. Még ha meg is változik mindez nemsokára, az igazán fontos dolgok megmaradnak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kutya talpra ugrott, és figyelmeztető morgásba kezdett. Morganának meg sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki jött. Nem volt szüksége varázsgömbjére, fekete tükrére és tisztánlátó képességeire.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bőven elegendőnek bizonyult, hogy nőnek született.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak ült és mosolygott magában, miközben az eb barátságtalanul ugatott az érkezőre. Majd most kiderül, hogyan kezeli Nash Kirkland a feldühödött bestiákat az életben!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Mégis, hogyan viselkedjen egy férfi, ha a hölgyet, akihez látogatóba jött, egy... farkas, vagy valami ehhez hasonló szörnyeteg védi? Nash biztosra vette, a karcsú, ezüstszínű állat gazdája egyetlen intésére a torkának ugrana.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Megköszörülte a torkát, és már épp köszönni készült, mikor a lábához dörgölőzött valami. Ijedten összerezzent, de csak Luna üdvözölte őt. Legalább a macska barátságos velem, gondolta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Jó kutya - mondta óvatosan. - Jó nagy - morogta a bajusz alatt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kegyesen hátrapillantott a válla felett. - Hétvégi kocsikázás?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Többé-kevésbé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kutya kissé lehiggadt, és megelégedett korábbi, figyelmeztető morgásával. Nash hátán végiggördült egy izzadtságcsepp, amikor a csupa izom és tépőfog állat hozzásomfordált, és megszagolgatta cipője orrát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ööö... - kezdte, de a kutya tekintete beléfojtotta a szót. Ezüstös bundájából elővillanó mélykék pillantása a csontjáig hatolt. - Nagyon szép állat - próbálkozott újra, majd egy élete, egy halála, az eb felé nyújtotta a kezét. Remélte, az állat nem nézi ajándéknak. Szerencséjére a kutya csak alaposan megszaglászta, azután barátságosan megnyalogatta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana elismerően biccentett. Igaz, Pan még csak a bokáját sem harapta meg senkinek, még a postásnak sem, de barátságot sem kötött ilyen hamar soha.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, ért az állatok nyelvén.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi időközben már le is hajolt, és alaposan megvakargatta az eb bundáját. Már kisfiúként nagyon szeretett volna egy kutyát, és meglepődve vette tudomásul, hogy gyerekkori vágya azóta sem halványult egy cseppet sem.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hamar megérzik, hogy lélekben még gyerek vagyok. Milyen fajta?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány titokzatosan elmosolyodott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maradjunk annyiban, hogy Pan teljes jogú családtag: egy közülünk, Donovanek közül. Mit tehetek magáért, Nash?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felpillantott. Morgana széles karimájú szalmakalapot viselt, és derűsen hunyorgott a napfényben. Szűk farmerja és vékony, bő pólója sokkal többet engedett sejtetni tökéletes alakjából, mint a ruha, amelyet a boltban viselt. Mivel sohasem használt kesztyűt a kertészkedéshez, zsíros, fekete föld ragad a kezéhez, ráadásul mezítláb volt. Nash sosem hitte volna, hogy ez utóbbi ennyire érzéki lehet - egészen mostanáig. Túl fűtött, buja képsorok kezdtek peregni lelki szemei előtt, és...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- "Azt" leszámítva - jegyezte meg a lány olyan önfeledt jó kedvvel, hogy akaratlanul a férfi is elnevette magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne haragudjon! Kissé elkalandoztak a gondolataim. Morgana egy cseppet sem bánta, hogy kívánatosnak látják - Mégis hogyan talált rám?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most viccel, ugye? Nagyon jól tudja, milyen hírneve van. Nash felállt a kutya mellől, a lányhoz sétált, és leült mellé a fűre.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Egyik nap a boltja melletti étteremben vacsoráztam, és beszédbe elegyedtem a pincérnővel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nyakamat tettem volna rá...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elvigyorodott, és óvatosan Morgana félhold alakú amulettje felé nyúlt. Nagyon különleges darab, ismerte el magában. Még valami írást is gravíroztak rá - talán görög vagy inkább arab betűkkel? Nem tudta biztosan, elvégre nem beszélte ezeket a nyelveket.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mindenesetre rengeteg érdekeset mesélt magáról, mindvégig valami csodálattal vegyes félelemmel. Sok emberre van ilyen, hatással?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Temérdekre - biztosította a lány. Az igazat megvallva, az évek során megtanulta élvezni a dolgot. - Mesélte, hogy minden teliholdkor seprűre pattanok, és körberepülöm az öblöt?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt éppen nem, de sok hasonló csodát igen - felelte Nash, és elengedte Morgana nyakláncát. - Mindig érdekelt, hogyan hihetnek amúgy józan, értelmes emberek a természetfelettiben.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt pont maga kérdi? Hiszen ebből él!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Minek is tagadnám? És ha már a munkámnál tartunk, hadd kérjek elnézést a tegnapi... tapintatlanságom miatt. Nem kezdhetnénk tiszta lappal?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nehéz egy ilyen szép napon egy ennyire jóképű férfira haragudni, gondolta a lány, és bólintott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Legyen! Nos, mire kíváncsi?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash úgy döntött, sokkal finomabb módszert választ, és kerülő úton próbálkozik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Látom, ért a virágokhoz meg a gyógynövényekhez. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudok egyet s mást róluk - hagyta rá Morgana, majd folytatta a citromfűpalánta kiültetését, amit az előbb félbehagyott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán segíthetne nekem. Van egy kis kert a házam körül, telis-tele növényekkel. Azonban fogalmam sincs, melyik a gyom, és melyik, amit érdemes megtartani belőlük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Talán béreljen fel egy kertészt - vetette oda a lány csipkelődve, majd, a férfi zavarát látva, elégedetten elmosolyodott. - Csak vicceltem. Ha lesz egy kis időm, megígérem, vetek rá egy pillantást.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Előre is köszönöm - bólintott a férfi, és letörölt egy virágföldmaszatot Morgana arcáról. - Ami pedig a forgatókönyvet illeti... el sem tudja képzelni, mennyire fontos lenne a segítsége. Persze össze lehetne ollózni könyvekből is, de az nem lenne hiteles. Személyes élményekre vagyok kíváncsi, és... Hihetetlen!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mi baj van?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ilyet még életemben nem láttam... Magának csillagok vannak a szemében! - hüledezett Nash. - Kis, fénylő, aranycsillagok... Mintha napsugarak tükröződnének éjfélkor a tengeren... Ami persze lehetetlen, mert éjfélkor nem süt a nap...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Semmi sem lehetetlen, ha nagyon akarja az ember - pillantott rá a csodálatos szempár. A férfi egész egyszerűen nem bírta levenni róla a tekintetét. - Maga mit akar, Nash?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Pár szórakoztató percet szerezni az embereknek, hogy megfeledkezzenek a gondjaikról, a szürke hétköznapokról. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv meg a film pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi hirtelen elhallgatott - maga is meglepődött azon, amit mondott. Egyrészt, mert laza stílusától távol állt mindenféle elméleti mélység, másrészt, mert ezt így még soha nem fogalmazta meg korábban, pedig neves riporterek hada faggatta már a nézeteiről. A lány ezzel szemben nem tett mást, csak feltett egyetlen egyszerű kérdést...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen szeretnék egy rakás pénzt is keresni - tette hozzá, és mosolyogni próbált. A feje egyre könnyebb, a vére egyre forróbb lett.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még szerencse, hogy a kettő nem zárja ki egymást - vélekedett Morgana. - Egyetértek azzal, amit a történetekről mondott. Az én családomban évszázados hagyománya van a mesélésnek, és minden mese anyáról lányára száll.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy egyáltalán szóba állt a kezdetben fölényesnek tűnő Nashsel: tisztelte a munkája miatt, Mindig elismerte másokban a jót, rossz tulajdonságaik ellenére is - ez a vérében volt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az ajánlatom a következő - hajolt felé a lány; és a férfi gyomra azonmód görcsbe is rándult. Lehet, hogy Morgana megdöbbentő szépsége miatt történt csupán, de az is lehet, hogy nem. - Ha igent mondok a kérésére, és segítek magának, meg kell ígérnie, elfelejti a boszorkányokról elterjedt közhelyeket: hogy vén banyák, akik vihogva kavargatják a beléndeket egy üstben, satöbbi!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-. Győzzön meg, hogy nem így van! - kérte Nash vigyorogva.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Vigyázzon, meddig merészkedik! - figyelmeztette a lány, és felállt. - Menjünk be, szomjas vagyok!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miután a férfinak már nem kellett attól tartania, hogy a kutya elevenen felfalja - sőt, az állat barátságosan hozzácsapódott befelé menet -, kényelmesen megszemlélte a lány otthonát. Már korábban is feltűnt neki, hogy a Monterey-félsziget régebbi házai csodálatosan egyediek. Ilyen volt a sajátja is, Morganáé azonban még az övénél is idősebbnek és hangulatosabbnak tűnt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Háromemeletes kőház, csipkézett fallal és tornyokkal - pont, ahogy egy boszorkányhoz illik, gondolta Nash. Stílusát tekintve sem gótikusnak, sem románnak nem lehetett volna mondani. Magas, méltóságteljes ablakai fényesen ragyogtak a napfényben, falain kúszónövények kapaszkodtak fel egészen az igényes, kovácsoltvas csipkékig. Az attikáról kőből faragott szárnyas tündérek és sellők tekintettek le rájuk, az ereszeket csuklyás alakok tartották.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Belső kameraállás, éjjel. A tengerparti kőház legmagasabb tornyának legfelső szobájában vagyunk, az elbűvölő fiatal boszorkány egy gyertyákból vont varázskör közepén foglal helyet. A reszketeg, pislákoló lángok fényében fura szobrok, ezüstkelyhek és egy átlátszó kristálygömb válik kivehetővé. A lány áttetsző, fehér köntöst visel, mely nyitva van egészen a derekáig. Két keble között ősrégi feliratokkal teleírt amulett csüng alá. Két fényképet emel a magasba, majd halk kántálásba kezd, mely mintha nem is belőle, hanem a robosztus kövekből szólna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár minden ablak zárva, a szobában szellő kerekedik - a haja lobogni kezd, a lángok megrebbennek, az áttetsző, fehér köntös fellibben. A boszorkány csak kántálja tovább az ősi igéket mély, fojtott hangon, majd a legnagyobb gyertya lángjába dobja a két fényképet, hogy közös tűzben egyesüljenek... Nem, ez nem lesz jó. A boszorkány... megvan! A boszorkány egy kék, különös tégelyből önmagában fénylő folyadékot fröcsköl a fényképekre. Kénes gőzök sisteregnek fel, a kántálás lassú, szabályosan örvénylő ritmusban folytatódik, melynek ütemére kígyózó mozgásba kezd a teste. Egymással szembe fordítja a képeket, majd egy ezüsttálcára helyezi őket. Amikor a két arc egymásba olvad, szája titokzatos mosolyra húzódik.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kép fokozatosan elhalványul - vágás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Első nekifutásra nem is rossz, bár a szerelmi bűbáj lehetne egy kicsit színesebb.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana a házat megkerülve a hátsó kertben álló, öreg ciprusokhoz vezette, melyek már alaposan meghajlottak a széllel való állandó viaskodásban. Nash szótlansága nagy elégedettséggel töltötte el - elgondolkodva hallgatták, ahogy a hullámok megtörnek a sziklákon. Átvágtak egy ötszög alakú belső udvaron, melynek felső csúcsában egy női alakot ábrázoló bronzszobor állt. Lábánál vékony vízsugár csordogált egy kicsiny medencébe.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ki ő? - kérdezte a férfi.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Több neve is van - felelte a lány, majd felvett egy kis edényt, és belemerítette a medence tiszta vizébe. Kortyolt egyet, a maradékot pedig szétlocsolta a földön, az Istennő tiszteletére. Szó nélkül sarkon fordult, és ismét átvágva a kis belső udvaron, belépett egy napfényes, makulátlanul tiszta konyhába.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hisz a Teremtőben?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A kérdés meglehetősen meglepte a férfit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hiszek... azt hiszem - bólintott Nash bizonytalanul, miközben Morgana elsétált a fehér köves padlón a mosogatóig, hogy leöblítse a kezét. - A boszorkányság valami... vallásos dolog?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány elmosolyodott, és kivett egy kancsó limonádét a hűtőből.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az élet maga is vallás. De ne aggódjon, Nash, nem akarom megtéríteni! - Levett két poharat egy polcról, és jégkocákat pottyantott beléjük. - A maga történetei is a jó meg a rossz harcáról szólnak. Minden vallásosság nélkül be lehet látni, hogy ez a két erő jelen van a világban, és amikor valamilyen döntést hozunk, ügyelnünk kell, melyik erő szolgálatában tesszük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ez a boszorkányokra is érvényes?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana átnyújtotta a férfinak a limonádéját, majd egy boltíves folyosón elindult befelé a házba.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen, sőt. Sokkal jobban kell ügyelnünk, hogy kordában tartsuk egyéniségünk kevésbé vonzó oldalát. - Sokatmondóan a férfira pillantott. - Nem mindig sikerül.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Miközben beszélgettek, áthaladtak a széles előszobán. A régi, kissé megfakult faliszőnyegen híres mondák és mítoszok jelenetei elevenedtek meg, a szekrényeken aprólékosan kidolgozott domborművekkel díszített gyertyatartók, valamint gravírozott réz- és ezüsttálcák díszelegtek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány úgy döntött, abba a szobába vezeti Nasht, melyet dédanyja szalonnak nevezett. A falai meleg rózsaszínre voltak festve, és ugyanilyen színben pompázott a bokhara szőnyeg is a gesztenyefa hajópadlón. A kandallóba készített fát pillanatok alatt be lehetett volna gyújtani, ha hidegre fordul, vagy ha Morganának úgy találja kedve.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most azonban egyre melegebb lett az idő, az ablakok tárva-nyitva álltak. A könnyű tavaszi szellő gyakran meglebbentet¬te a vékony függönyöket, és elárasztotta a szobát a kerti virágok illatával.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akárcsak a boltban, a szobában is rengeteg kristály, virág, varázspálca és persze szobor sorakozott a polcokon. Akadtak köztük ónból készült varázslók, bronztündérek és porcelánsárkányok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csodálatos gyűjtemény - dicsérte meg a férfi, miközben végigfuttatta ujját egy aranyszínű lanton. Lágy, ugyanakkor csodálatosan tiszta hangja volt. - Szokott játszani rajta?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha olyan hangulatban vagyok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány élvezettél figyelte, ahogy Nash körbejár a szobában, és álmélkodva szemügyre veszi a kiállított tárgyakat. Mindig nagyra értékelte az őszinte kíváncsiságot.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi felvett egy mintázott ezüstserleget, és belészagolt. - Olyan, mint...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- A pokol tüze? - segítette ki a lány. Nash gyorsan letette, majd felvett egy vékony ametisztpálcát, melyet apró ékkövek díszítettek, és ezüstszínű szalag tekeredett végig rajta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Varázspálca?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Természetesen. Jól gondolja meg, mit kíván! - figyelmeztette a férfit Morgana, majd biztos, ami biztos, óvatosan kivette a kezéből.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash vállat vont, bár kicsit sajnálta, hogy elmulasztotta a lehetőséget.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sok hasonló dolgot összegyűjtöttem én is. Egyszer szívesen megmutatnám. Tetszene magának - pillantott jelentőségteljesen a lányra. Lehajolt egy átlátszó kristálygömbhöz, de csak saját arcképét látta benne, azt is fejjel lefelé. - Múlt hónapban például sikerült megszereznem egy sámánmaszkot valamelyik árverésen, sőt még egy... hogy is hívják... jóstükröt is. Látja, mégis csak van bennünk valami közös.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, hasonló az ízlésünk, már ami a képzőművészeteket illeti - hagyta rá Morgana, miközben helyet foglalt a kanapé karfáján.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- És az irodalmat - tette hozzá Nash, ahogy szemügyre vette a könyvespolcot. - Lovecraft, Bradbury. Az Aranyhajnal nekem is ugyanebben a kiadásban van meg. Stephen King, Hunter Brown, McCaffrey. Csak nem...? - Izgatottan kihúzott egy kötetet a polcról, és mély tisztelettel felütötte. - Szent ég! Bram Stroker Drakulájának első kiadása! - Sóvár pillantást vetett Morganára. - Ha nekem adja, levágom a jobb kezem, biztos jól jönne valamelyik bájitalához... </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Még megfontolom.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kíváncsi vagyok, mit szólt volna az öreg Stroker az Éjfélvérhez, ha megéri - tűnődött el a férfi, majd visszatette a könyvet a helyére. Kisvártatva egy másik kötet keltette fel a figyelmét. - A négy aranylabda. A tündérkirály - húzta végig az ujját a vékony füzeteken. - Füttyents a szélnek! Ezek szerint magának megvan az egész sorozat - jegyezte meg irigykedve. - Ráadásul ez is mind első kiadás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Maga is olvasott Brynától?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tréfál? - Nash úgy érezte, mintha egy régi barátjával találkozott volna. Nemcsak felütötte, de meg is simogatta, sőt meg is szagolgatta a lapokat. - Mindent elolvastam tőle, tucatszor. Aki azt hiszi, csak gyerekeknek szólnak a meséi, az bolond. Költészet, mágia és a legmélyebb bölcselet művészi keverékei. Arról nem is beszélve, hogy a rajzai is káprázatosak. Ölni tudnék egy eredeti példányért, de egyet sem hajlandó eladni közülük.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana érdeklődéssel oldalra biccentette a fejét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérdezte tőle?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tettem neki ajánlatot az ügynökén keresztül, de szóba sem állt velem. Valami kastélyban él Írországban. A falakat nyilván a saját rajzai díszítik. Bárcsak...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana csendes nevetése beléfojtotta a szót.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nos, valójában vastag albumokban tartja őket, és nagyon vigyáz rájuk, hogy megmutathassa majd az unokáinak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt nem hiszem el... Bryna Donovan… - Nash elképedve zsebre dugta a kezét. - Az édesanyja, ugye?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Igen, és nagyon fog örülni, ha megtudja, hogy tetszenek magának a munkái. Tulajdonképpen pályatársak... mindketten mesélők, a maguk módján... - A lány ivott egy korty limonádét. - A szüleim hol ebben a házban éltek, hol Írországban. Édesanyám itt, az emeleten írta első kiadott meséjét, amikor velem volt várandós. Mindig azt mondja, én ragaszkodtam hozzá, hogy leírja őket.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Édesanyja is úgy véli, hogy maga boszorkány? </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérdezze meg tőle alkalomadtán!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már megint kitér a válasz elől - mosolygott a férfi, majd a kanapéhoz sétált, és kényelmesen helyet foglalt Morgana mellett. Egyre otthonosabban érezte magát a társaságában, hiszen ugyanazokkal a dolgokkal vette körül magát, amelyeket ő is annyira szeretett. - Nem baj, akkor másképp kérdezem. Nem kifogásolja senki a családjában a kissé szokatlan érdeklődését?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana örömmel látta, hogy Nash már egészen oldottan viselkedik. A férfi kinyújtotta hosszú lábát, kényelmesen hátradőlt a kanapén, mintha évek óta eljárna beszélgetni hozzá.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha már valamilyen tehetséggel áldott meg a sors, és szeretünk is élni vele, miért ne tennénk? A családomban mindenki így vélekedik erről. A maga szülei talán ellenzik az érdeklődését?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nem tudom... Soha nem ismertem őket.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A csipkelődő csillogást a lány szemében hirtelen mély együttérzés váltotta fel. Számára mindig a család volt a középpontban, még elképzelni is nehezen tudta, milyen lenne nélküle élni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Sajnálom.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Már túltettem magam rajta - vont vállat a férfi, de mikor Morgana vigasztalóan a karjára tette a kezét, finoman elhúzódott, és felállt. Nem szerette, ha sajnálják. - Inkább beszéljünk a maga szüleiről! Vajon mit gondoltak, mikor azt látták, hogy a kislányuk nemcsak bájos, de bűbájos is? Már gyerekkorában is akadt egy-két sikeres szárnypróbálgatása?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány szemében úgy halványodott el az együttérzés, mint amikor lemegy a nap.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Szárnypróbálgatás? - kérdezett vissza összehúzott szemmel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tudja, szeretnék valami bevezető részt a filmben, ahol bemutatnánk, miként jutott el a főszereplő odáig, hogy boszorkány legyen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash sokkal kevésbé figyelt a lányra, mint a szobára, vagy a szoba légkörére. Töprengés közben fel-alá sétált a szőnyegen, nem zaklatottan, nem is nyughatatlanul, sokkal inkább azért, hogy szemügyre vehessen mindent, amit lát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Mondjuk, a szomszédban lakó kölyök addig komiszkodik vele, hogy dühében békává változtatja - folytatta. Nem vette észre, hogy Morgana állkapcsa összeszorul. - Vagy találkozik egy titokzatos asszonnyal, aki ráruházza a képességeit. Ez nem is rossz, mit gondol? - Egy ideig szótlanul járkált tovább, játszadozott magában újabb és újabb ötleteivel. Kereste azokat szálakat, amelyekből összeáll majd a történet szőttese. - Egyelőre még fogalmam sincs, milyen nézőpontból mutassam be a lányt. Talán az lenne a legjobb, ha elmesélné, magát mi késztette arra, hogy boszorkány legyen... egy könyv, egy megrázó élmény? Ebből már ki lehetne indulni.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana érezte, nagyon kell ügyelnie, hogy kordában tartsa heves természetét. Amikor megszólalt, a hangja lágyan és kedvesen csengett, a férfi mégis megtorpant a szőnyeg közepén, amikor meghallotta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tündérvérrel születtem. A boszorkányság anyáról lányára száll a családban, és egészen a legendás kelta Fionáig nyúlik vissza. Olyan ajándék ez, amely továbböröklődik majd a gyermekeimben is.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Izgalmasan hangzik - bólintott Nash elismerően. Szóval Morgana nem akar belemenni a játékba. Így is jó. Alkalrnazkodni fog a szeszélyeihez. Ez a tündérvér dolog különben jó ötlet, rengeteg látványos jelenetet lehet kihozni belőle. - Mikor vette észre először, hogy boszorkány?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A földhözragadt hitetlenség a férfi hangjában kissé megrengette a lány önuralmát. Míg önmagával viaskodott, megremegett a szoba. Nash ijedten megragadta a kezét, és sebesen elkezdte kifelé ráncigálni - a lánynak még tiltakozni sem maradt ideje. A rengés azonban hamar abbamaradt, szerencsére.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ne féljen, ez csak egy kisebb földrázkódás lehetett - próbálta a férfi megnyugtatni Morganát, és átölelte. - Amikor nemrég az a nagy rengés pusztított San Franciscóban, én éppen ott tartózkodtam. - Hirtelen valami megmagyarázhatatlan okból nagyon ostobának érezte magát, ezért féloldalasan Morganára mosolygott. - Azóta kissé rosszul viselem a rázkódásokat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szóval azt hiszi, földrengés volt, gondolta a lány. Ahogy tetszik- igazán nem várhatja, hogy annak tartsa, aki, haragudni pedig végképp nem haragudhat rá emiatt. Tulajdonképpen nagyon aranyosan Viselkedett, amikor hozzárohant, hogy megvédje...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Költözzön közép-nyugatra!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ott viszont tornádók vannak - ingatta a fejét Nash mosolyogva. Semmi okát nem látta, miért ne simogathatná meg a lány hátát, ha már így a karjában tartja. Morgana nem tiltakozott, sőt macskásan hozzádörgölte a hátát a tenyeréhez. Ettől persze rögtön visszatért a férfi önbizalma.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány hátrahajtotta a fejét, és felsóhajtott. Időpocsékolás volna továbbra is haragudnia rá, ha a szíve így repes az örömtől a jelenlétében. Talán nem bölcs dolog ilyen engedékenynek lennie, de miért kellene mindig bölcsen viselkedni?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Keleti part? - próbálkozott Morgana, és kacéran a mellkasára tette a kezét.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hófúvások - vonta Nash a lányt még közelebb magához. A két test úgy simult össze, mintha mindig is összetartozott volna.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Dél? - fonta Morgana a karját a férfi nyaka köré, miközben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Kobaltkék szeme kiismerhetetlenül csillogott hosszú, fekete pillái alatt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hurrikánok - húzta el a száját Nash, majd levette a szalmakalapot a lány fejéről, és a kanapéra hajította. Morgana derékig érő fekete haja a férfi karjára hullott, és úgy simogatta, mint a selyem. - Veszély leselkedik ránk mindenütt - dünnyögte. - Legjobb, ha az ember ott marad, ahol van, és próbál úrrá lenni a saját nehézségein.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Rajtam ugyan nem lesz úrrá, Nash Kirkland - csókolta meg a lány incselkedően. - De azért tehet egy próbát...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi magabiztosan visszacsókolta - mindig könnyen boldogult a nőkkel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Legalábbis eddig.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az élmény megrázkódtatóbbnak bizonyult, mint egy földrengés és pusztítóbbnak, mint egy vihar. Nem rázkódott a padló a lába alatt és nem zúgott a szél, de mikor a lány ajka finoman megnyílt az övé alatt, mintha beszippantotta volna egy ellenállhatatlan erő, melyhez foghatóval még életében nem találkozott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana hozzásimult, meleg volt, és puha, mint az olvadt viasz. Ha hitt volna a gondviselésben, akár azt is mondhatta volna, testük azért teremtetett ilyennek, hogy tökéletesen összeilljenek. Tenyere bekúszott a lány laza pólója alá, végig simított a hátán, és még közelebb vonta magához, hogy érezze, nem álomkép csupán, hanem maga a mámoros valóság.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Bár szája is a valóságot ízlelte, az egész helyzet olyan valószerűtlennek tűnt, mint egy látomás. A lány ajka selymesen, finom remegéssel megadta magát, karja azonban bársonybilincsként fonódott a nyakára.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Suttogó szavak hagyták el Morgana ajkát, melyekből Nash semmit sem értett. A különös csak az volt, hogy a hangok nem haltak el - továbbra is ott lebegtek körülöttük. A férfi meglepődést érzett ki belőlük, talán egy kis félelmet is, mígnem egy sóhajt követően, el nem nyelte őket a csend.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány önfeledt gyönyörűséggel adta át magát Nash csókjainak és ölelésének. Soha nem érzett bűntudatot testi örömök miatt, talán mert csak arra érdemes férfival osztozott benne, és csak azután, ha úgy érezte, eljött az ideje. Nem félt női vágyaitól, sőt tisztelte, szerette, ünnepelte létezésüket.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Most azonban, életében először, megijedt saját magától - Nash közelsége jobban felkavarta, mint eddig bármi. Általában egy csók, a maga egyszerűségében, elemi ösztönt elégített ki benne. Csakhogy ebben a csókban nem érzett semmi egyszerűt - inkább tűnt egyidejűleg izgatónak és kínosnak, olyannyira, hogy libabőrös lett tőle.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Szerette volna azt hinni, ez a különös erő belőle jött, benne lakozott. Ő a felelős ezért az érzéki örvényért, amely beburkolta mindkettejüket. Bűbájai gyakran egy szemvillanás alatt sikerültek - ha elég erős vágy és akarat sarkallta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Akkor vajon miért ütötte fel fejét lelkében a félelem? Ennek csak egy oka lehet - hogy ezért a csodáért nem ő, hanem valami magasabb erő a felelős. Nem vonhatja uralma alá, nem szabhat neki sem irányt, sem gátat - még csak nem is érti. Mindenkit meg lehet igézni, a gyengét meg az erőset egyaránt, még ha az erős könnyebben szabadul is a bűbáj hatása alól Ehhez azonban megfontoltságra és legfőképp megfelelő tettekre, van szükség.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Kibontakozott a férfi karjából, lassan, de határozottan. Nem hagyhatja egy pillanatig sem, hogy Nash azt higgye, hatalma van felette. Megmarkolta az amulettjét, és máris erősebbnek érezte magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi kábán ébredezett a bűvöletből, és gyorsan zsebre vágta a kezét, nehogy önkéntelenül is újra magához vonja Morganát. Sohasem félt a tűzzel játszani - csak biztos akart lenni benne, hogy az ő kezében van a gyufa. Be kellett ismernie, jelen esetben bizony Nash Kirkland játszotta a kísérleti nyuszi szerepét...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Elég sajátosan alkalmazod a hipnózist - bökte ki a férfi egy idő után.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">JóI vagyok, bizonygatta magának Morgana. Jobban nem is lehetnék... Azért biztos, ami biztos, leült a kanapéra. Némi erőfeszítéssel ugyan, de sikerült megjutalmaznia Nasht egy csábos mosollyal.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Megbabonáztalak?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi zavarában megint elkezdett fel-alá járkálni. Az ablakhoz érve megtorpant.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak szeretném, ha megnyugtatnál: szabad akaratomból csókoltalak meg, nem pedig valami igézet hatása alatt!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány büszkén felszegte a fejét - az érzés, amelyet e szavak váltottak ki belőle, távolról sem hasonlított a pár perccel korábbihoz.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Azt hiszed, bűbájra van szükségem, hogy egy férfi megkívánjon?! - Dühösen próbálta letörölni az ajkáról a férfi csókjának ízét, de hiába erőlködött. - Biztos lehetsz benne, ha az ujjam köré akarnálak csavarni, könnyű dolgom lenne! Hálás lennél a napért...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash egy percig sem kételkedett ebben - de ettől még sértette Morgana kijelentése.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha én ilyesmit vágnék a fejedhez, azt mondanád, beképzelt szoknyavadász vagyok!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány lustán felvette a limonádéját. </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Az igazságnak semmi köze mindehhez. - Luna hangtalanul felugrott mellé a kanapéra, Morgana pedig megcirógatta az állat fejét. - Ha félsz vállalni a kockázatot, talán jobb lenne, ha... nem találkoznánk többé.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Most tréfálsz? - bámult rá Nash elképedve. Mikor félt ő valaha is attól, hogy elcsábítja egy gyönyörű lány? Ennél képtelenebb dolgot életében nem hallott. Rögtön fel is derült tőle a kedve. - Szépségem, én már jó ideje ura vagyok a vágyaimnak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ezt örömmel hallom. Nem szívesen gondolnék rád úgy, mint valami beteges nőfalóra.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ha ennyire ellenedre van a közeledésem - morogta a férfi keserűen -, állapodjunk meg a játékszabályokban! Mit szabad, és mit nem?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Elment az eszem? - rótta meg magát Nash. Öt perce még a karjaiban tartotta ezt a káprázatosan gyönyörű, vonzó nőt, és most azon igyekszik, hogyan tudna biztonságos távolságban maradni tőle?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Szerintem ez nem túl jó ötlet - ingatta a fejét Morgana. - Nem szeretem a szabályokat, és nem is mindig sikerül betartanom őket. Tudod, mit? Kössünk inkább egyezséget! Megígérem, nem hozlak többé hasonló kísértésbe, ha te is megígéred, nem teszel önelégült, kiábrándult megjegyzéseket a boszorkányságra! - Nyugodt mozdulattal a hajába túrt. Bosszantanak ezek a megjegyzések, és ha bosszús vagyok, könnyebben művelek olyasmit, amit később megbánok.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Kérdeznem csak szabad?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Feltéve, ha elfogadod a válaszokat - felelte a lány higgadt, de ellentmondást nem tűrő hangon, majd felállt. - Nem szoktam hazudni, csak kivételesen indokolt esetben. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért egyeztem bele, hogy megosztom veled a titkaimat. Talán azért, mert őszintén kértél rá, és mert mindig tiszteltem a mesemondókat. Tiszta, erős kisugárzásod van, és nyitott, bár kissé földhözragadt gondolkodásod..., a tehetségedhez pedig kétség sem férhet. Ráadásul bizalmába fogadott mindenki, aki közel áll hozzám.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Mármint ki?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Anastasia. … és persze Luna meg Pan is. Mindegyikük kiváló emberismerő.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ezek szerint kiállta egy unokatestvér, egy eb és egy macska próbáját. Pompás.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Anastasia is boszorkány?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Csak a velem kapcsolatos kérdéseidre válaszolok. Anát hagyjuk ki ebből! - felelte Morgana kifürkészhetetlen tekintettel.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-- Rendben. Mikor kezdjük?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Már elkezdtük, gondolta a lány, és kis híján felsóhajtott.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Ma vasárnap van, a pihenőnapom, ami, ugye, szent és sérthetetlen... De holnap találkozhatunk, munka után. Mondjuk, kilenckor.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Miért nem pontban, mikor éjfélt üt az óra? Bocs - tette hozzá a férfi gyorsan. - A szokás hatalma... Szeretnék diktafont használni, ha nincs ellenedre.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Nincs.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Hozzak még valamit?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">-Kígyófarkat és denevérnyelvet. - Nash elképedt arckifejezése láttán a lány elmosolyodott. - Bocs. A szokás hatalma…</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi elnevette magát, és barátságosan megpuszilta.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tetszik a stílusod, Morgana! </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Majd meglátjuk...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A lány megvárta a naplementét, majd vékony, fehér köntöst öltött. Jobb félni, mint megijedni, gondolta, miután nem tudott dűlőre jutni magában Nashsel. Felment a legmagasabb torony legfelső szobájába. Nem szívesen ismerte el, a férfi van olyan fontos neki, hogy aggódjon miatta, de ha már így esett, legalább tudni szerette volna, mire számíthat.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Meghúzta maga körül a védő varázskört, majd meggyújtotta a gyertyákat. Mélyen belélegezte a szantálfa füstölő illatát, azután letérdelt a kör közepén, és felemelte a karját.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">- Tűz, levegő, víz és föld elemei, halljátok most szavam! Nem építéshez, nem is romboláshoz kérem most a segítségeteket. Látni szeretném a jövőt. Bármi várjon is rám, elfogadom!</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Az elemi erők úgy hatoltak belé, mint a hűvös, tiszta levegő a tüdejébe. Két kezébe fogta az átlátszó kristálygömböt, és olyan magasra emelte, hogy a gyertyák fénye teljesen átvilágítsa.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Füst. Fény. Árnyak.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gömb együtt úszott velük és bennük, majd hirtelen, mintha szél söpörné tisztára, izzó fehérré vált.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta benne a ciprusokat a háza mögött, a hajlott, ősi fákat, ahogy leveleikkel megszűrik a hold titokzatos fényét. Érezte a szél illatát, hallotta a zúgását és a tenger hívó moraját is, amely a hagyomány szerint nem más, mint az Istennő éneke.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A gyertyák most már nemcsak a szobában, de a gömb belsejében is égtek.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ő maga sem csak a szobában volt már, de a gömb belsejében is.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Látta magát fehér köntösében, amelyet egy kristályokból kirakott öv fogott össze. Mezítláb állt a földön, a haja szabadon lobogott a szélben. Tüzet gyújtott a kezével, pusztán az akaraterejét használva. Fényesen lobogtak a lángok, de nem égettek - hűvösek maradtak, mint a holdfény. Az ünnep éjszakája jött el.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Felhuhogott egy bagoly. Megfordult, és látta, ahogy a madár kiterjesztett, fehér szárnya pengeként hasítja a sötétséget, mely kisvártatva el is nyelte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Ekkor vette észre a férfit.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nash egy ciprusnak támaszkodott, majd kilépett a tisztásra. A lány saját képmását pillantotta meg a szemében. Várakozás. Vágy. Végzet.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Morgana kinyújtotta a kezét a férfi felé, és magához ölelte.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A toronyszoba falai megreszkettek hangos kiáltásától. Lassan leengedte a kristálygömböt, a gyertyák maguktól kialudtak. Egy ideig némán duzzogott a sötétben, és átkozta magát.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Saját csapdájába esett - kíváncsi volt a jövőre, hát most meglátta...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Pár mérfölddel odább Nash felriadt álmából, ugyanis elszunyókált a tévé előtt. Álmosan megdörgölte az arcát, majd nagy Nehezen felállt.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Micsoda álom! - csóválta a fejét értetlenül, és kimasszírozta a görcsöt a nyakából. Olyan élénken éltek benne a képek, hogy belesajdult minden érző és érzékeny porcikája.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Csak magamat okolhatom, bólogatott mogorván, majd ásítva a kissé odaégett pattogatott kukorica felé nyúlt a tűzhelyen.</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">Nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy kiverje Morganát a fejéből, és ennek meg is lett a következménye. Álmában a lány valami boszorkánytáncot lejtett egy tisztáson, ő pedig szótlanul figyelte, egy fának támaszkodva. Morgana ezután magához ölelte - csók csókot, mozdulat mozdulatot követett. Nash lehámozta róla fehér selyemköntösét, és szeretkeztek a puha füvön, a hold elnéző sugaraiban...</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";">A férfi összerándult, és félig lehunyt szemmel langyos söre után tapogatózott. Ez volt a legrészegítőbb élménye éltében... Egy dolog azonban nem fért a fejébe: miként lehetséges, hogy álmában érezte az égő gyertyák illatát az erdei tisztáson?</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><br /><b style=""><span style="font-size: 48pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"></span></b></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 48pt; line-height: 115%; font-family: "Garamond","serif";"><br /></span></b></p>andibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271238895388125588.post-12390206197915790282010-09-21T11:15:00.000-07:002010-09-21T11:17:33.970-07:00Vámpírnaplók 2. évadSziasztok!<br /><br />A Vámpírnaplók 2. évada, már nézhető feliratos változatban. Az első részt már feliratozták a másodikhoz még nincs felirat felrakva a kedvenc letöltő oldalamra.<br /><br />Jó szórakozást!<br /><br />Andiandibandihttp://www.blogger.com/profile/16527533817996529808noreply@blogger.com0