Ahogy kiléptem az ajtón, Sam az ingemet és vele együtt engem is megragadva elkezdett rázni, miközben roppant mérgesen nézett rám. Arra ügyelt, hogy olyan szögben álljunk, hogy az autóból ne lássanak minket.
- Jacob, meg vagy bolondulva, mi a fenét művelsz? Kikezdesz apád nőjével? Ha valaki mondta volna és nem a saját szememmel látom, el sem hiszem! Csókolóztatok? – förmedt rám Sam.
- Á, dehogy! Semmi sem történt! Csak beszélgettünk és tulajdonképpen nem is olyan szörnyű nő, mint gondoltam!
- Ja, nem szörnyű, csak rá kell nézni, egy helyes, szép nő! Megkívántad? Össze voltatok borulva, és a nő zavartan nézett rám, amikor beléptem. Igaz, te csak meglepett voltál. De, láttam amit láttam! Ez beteges! Apád kiteszi a lábát, és te ráhajtasz a csajára! Különben, semmi közöm hozzá! – elengedett, majd legyintett egyet.
- Teljesen félreérted a helyzetet.! – mondtam, de már háttal állt és közeledett az autóhoz. Utána eredtem és megfogtam a kezét. Meg akartam szólalni, de belém fojtotta a szót.
- Most ne szólj egy szót sem! Nem kell mentegetőznöd! Ha van mit elmesélned, majd beszélünk! Ne ronts tovább a helyzeten, mert a csajok már benn ülnek az autóban.
- Susy is? Igen, szállj be! Ne nézz rám, mint borjú az új kapura!- mondta miközben beült az autóba és már indított is.
- Sziasztok! - ültem be én is az autóba és üdvözöltem a benne ülőket.
- Szia, Jacob! – hallottam a számomra jelenleg legszebb hangot a világon. A hang tulajdonosa mellé ültem, majd puszit adtam Susynak. Az autó robogott velünk a mozi felé. Boldogan átkaroltam és megfogtam a kezét. - Jacob, ha elkésünk, az miattad lesz, mert sokáig szórakoztál! Mi a csuda tartott olyan sokáig? Kétszer is dudált Sam, nem hallottad? – kérdezte viccesen Emily.
- Mariannével beszélgettem! – válaszoltam.
- Aha, és jutottatok valamire? – kérdezte most már Susy is érdeklődve és mindkét lány felém fordult. Láttam amit Sam is belenéz a visszapillantó tükörbe. Mindenki a válaszomat várta. Mivel, még autókázni kellett egy keveset, így nem tudtam elodáznia beszélgetést.
- Elmesélte, hogy egy szem gyereke az apjának és nagyon szerette őt. Ugyanis az apja, már meghalt. Azóta csak teng-leng a világban, várva, hogy valaki mindig eltartsa. Találkozott Billyvel és apa lovagias és kedves volt vele. Szeret nálunk lenni. Állítólag szereti apát! Említettem neki, nem pótapát talált-e személyében. Képzeljétek el, azt mondta végiggondolja.
- Nofene! – vetette közbe Emily.
- Apa mellett olyan biztonságban és figyelemben van része, mint amit az apja adott neki. Próbáltam rávilágítani, hogy biztos, hogy itt akarja-e velünk elképzelni az életét. Vannak-e céljai? Tudjátok mi az érdekes, hogy már nem neheztelek rá, mert megértettem a gondolkodását. Igazából apát nem értem! Azért vagyok a legmérgesebb, hogy nekem közel egy éve semmit nem vett, hiába kértem. Nem nagy dolgokat, ruhát, cipőt, az autóhoz alkatrészt. A csaj meg mindent megkap, amit csak akar és kigondol. Szerintem az összes megtakarított pénzt erre a nőre költi. Ez bánt a legjobban.
- Féltékeny vagy a csajra, mi? – kérdezte Susy.
- Nem, ez nem féltékenység, hanem érthetetlen és számomra megmagyarázhatatlan, hogy miért van ez a kettősség. A nővéremet nem könnyű taníttatni, állandóan azt hallom, hogy azért kevés a pénzünk. Ha Rachel vagy Rebeka kapta volna lassan közel az autó árát, azt megértem, hisz a testvéreimről lenne szó.
- Hát, igen néha megbolondulnak a férfiak! – közölte Susy.
- Miért mit hallottál? – kérdezte Emily.
- A saját apám többet van távol, mint otthon. Amikor anyám nem hallja állandóan valami nőcskét hívogat telefonon. Így kedvesem…, Úgy drágám…, Igen szívem. Nem szoktam hallgatózni, de már nem is zavartatja magát. Nyíltan küld puszit a telefonba is. Mikor ezt hallom, állandóan anyámra gondolok, hogy mikor tudja meg, illetve tud-e róla? Már előre sajnálom, hogy össze ne zuhanjon, amikor megtudja.
- Már tudja! – mindenki Samra nézett, aki ezt a két szót kimondta.
- Honnan tudod? – kérdezte Emily?
- Panaszkodott nekem. Kérdezte, hogy mit csináljon, mert már nem sokáig bírja ezt az állapotot. – válaszolt egyszerűen Sam.
- És, mit mondtál? – kérdezte sírós hangon Susy.
- Nem tudtam tanácsot adni. Már azt is furcsállottam, hogy egyáltalán miért nekem meséli el. – válaszolta Sam.
- Azért neked mondta, mert nincs egy barátja sem és híres vagy arról, hogy minden titkot megőrzöl. Mellesleg jó tanácsot adsz. – válaszoltam.
Közben odaértünk a moziba. Sam és Emily előre mentek, megvenni a jegyeket.
- Tud róla, hallod, és nem is mondta nekem! Úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne! - A síró Susyt simogattam, hagytam, hogy egy kicsit rendbe jöjjön és mi is kiszállhassunk az autóból. Amikor végre sikerült összeszednie magát, kiszálltunk az autóból és már ültünk is le a helyünkre.
A filmre nem tudtam maradéktalanul odafigyelni. Túl sok meglepetés és érdekesség történt most a környezetemben. Valami akció film kellett volna, az talán lekötött volna. Susynak és Emilynek láthatóan tetszett. Könnyeztek, sírtak a jelenetek során. Jobbára csak néztem kifelé a fejemből. A film végén szótlanul beültünk az autóba és Susyék házánál én is kiszálltam.
- Majd hazamegyek gyalog, köszönjük a fuvart Sam! Jó éjszakát Emily! – köszöntünk el kórusban.
- Ahogy gondoljátok! Jó éjt! – köszöntek el tőlünk.
Lassan sétáltunk be a kapun.
- Bocsánat, hogy így elrontottam az estédet! Az egész helyzet egy őrület. Mit gondolsz lehet ez még rosszabb? – kérdezte tőlem. Átkaroltam és puszilgattam a fejét, arcát, könnyeit. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét. Hírtelen kiszűrődő kiabálásra lettem figyelmes. Nem mondtam Susynak, de a szülei veszekedtek. Valami gyerekről beszéltek. Susy benyitott, így már késő volt szólni neki, hogy várjon még egy kicsit.
- Sziasztok! – köszönt be Susy tettetett könnyebbséggel. Éppen magyarázatot várt az anyja Johntól a történtekre, amikor a lánnyal beléptünk.
- Most ne zavarj lányom! Jacob, lehetne, hogy Susy ma nálatok aludjon? Beszélnem kell a férjemmel négyszemközt, olyan dolgokról, amit majd elmesélek drágám. Mennyetek! Nincs semmi probléma! – tessékelt ki Klarie minket, majd bezárta kulccsal az ajtót.
- De, anya, én maradni szeretnék! – kiabált Susy a csukott ajtónak.
- Gyere, most nem alkalmas! Alszol nálunk a lányok szobájában. Apa biztos megértő lesz. Vagy alhatsz majd velem is! – nevettem rá hamiskás mosolyommal, hogy oldjam a helyzetet.
- Ne hülyéskedj Jacob, nem vagyok vicces kedvemben! – szinte kiabált velem idegességébe. A könnyei elkezdtek csorogni az arcán. Átöltem és úgy mentünk haza felé.
- Most mi lesz? El fognak válni? – kérdezte tőlem elkeseredve.
- Nem tudom! De ezek után lehet, hogy majd az lesz a legjobb. – simogattam együtt-érzően. Odaértünk a házhoz. Teljes csend volt, de a lámpa égett a konyhában és apám szobájában. Beléptünk és Marienne ott ült a konyha asztalnál.
- Szia! Apa itthon van? – kérdeztem tőle.
- Nincs, még nem ért haza! – mondta, miközben sírva fakadt.
- Éjfél van! Már a Pub is bezárt. Hol a fenében lehet? – kérdezte.
- Fogalmam, sincs! – válaszoltam. Bár volt egy halvány derengésem, hogy alkalmanként hol szokott apa aludni. Vickinél szokott apa néha vigaszt találni. Ő volt a település vigasztalója. Két gyereke volt és el kellett őket valamiből tartani, taníttatni. Meghalt a férje korán, így érdekes módon mindenki elfogadta, hogy miből él. Elvégre több férfi volt
- Izgulok érte, de kinek telefonáljak, hol keressem? – kérdezte szinte hisztérikusan.
- Nem kell izgulnod, biztos egyik barátjához ment és az ott marasztalta már reggelig. – próbáltam magyarázni a helyzetet. Persze eszem ágában sem volt megmondani a sejtésemet. Még csak az hiányzott volna a mai napra.
- Hogyhogy Susy eljött ilyen későn? Mit csináltál ezzel a lánnyal, hogy ilyen maszatos az arca? Sírtál? Jacob bántott?
- Nem, nem bántott, dehogy! – mondta most már sírva.
- Meséljed csak el nyugodtan Susy, hogy mi történt nálatok, addig megvetem az ágyat neked. – kaptam a lehetőségen, hogy így nem kel majd az apám dolgát esetleg elárulnom. Így legalább elterelődik Marienne gondolata. Susynak meg jól fog esni, ha elmondhatja valakinek a történteket.
Megvetettem az ágyat Susynak és lezuhanyoztam. Kimostam a zuhanyzót, mert elég mocskos volt. Ha már egyszer itt van Marienne, igazán kimoshatta volna. Az ücsörgés helyett, mondtam ki félhangosan. Az sem érdeket volna ha meghallja.
Egymást simogatva versenyt sírtak a lányok, amire kijöttem a fürdőből. Bár már a megnyugvási fázisban voltak.
- Lányok én elmegyek aludni. Annyira fáradt vagyok, ne is haragudjatok! Sok munkám van holnap! Apát meg kell reggel keresnem, tanulni. Fát is kell hasogatnom, mert elfogyott és nem tudunk így befűteni és még megfáztok! – Puszit adtam Susynak és elköszöntem Mariennétől. Majd aludni mentem.
- Feküdjetek le Ti is! Jó éjszakát!
- Jó éjt! – válaszolták kórusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése