Jó, ha tudom!

Samék házában egy kicsit megnyugodtam. Hagytak egy kicsit magamhoz térni, miközben forró teát kaptam, szíverősítnek Emily öntött bele egy kis rumot is. Sam viccesen leszidta kedvesét, hogy milyen dolog engem leitatni. Akaratlanul is jót mosolyogtam rajtuk, annak ellenére, hogya hangulatom minimumon volt. Figyeltem az összhangot közöttük, nem is beszélgettek és mégis minden elkészült. Sam begyújtott a kályhába, mert eléggé kihűlt a ház. Emily kávét és teát főzött és szendvicseket készített nekünk. Először azt hittem, hogy egy falatot sem tudok lenyelni, de ahogy elkezdtem rágni és lenyeltem az első falatokat, döbbentem rá, hogy milyen éhes is vagyok. Van is egy ilyen mondás, hogy „Evés közben jön meg az étvágy!”, hát valahogy én is így jártam.
- Nem egy unalmas nap volt ez a mai! Köszönöm Emily a finom ennivalót és a teát!
- Nincs mit, Jacob! Ez a legkevesebb! – válaszolta Emily, miközben egy baráti ölelést kaptam tőle.
- Hé, Emily, még féltékeny leszek Jacobra! – mondta tettetett szigorú arccal Sam.
- Lehetsz is, nézd meg milyen helyes fiú ez a Jacob! – kiáltott vidáman, miközben az arcomat Sam felé fordította.
- Úgy gondolom Jacob, egy picit beszélgetnünk kellene! – mondta nekem Sam.
- Miről? – kérdeztem meglepetten.
- Amit az a férfi mondott nekünk a kerítésnél, azt nagyon komolyan kell venni! Sem most sem a későbbiekben arról amit Susy neked mesélt semmilyen körülmények között sem beszélhetsz! Ezek nem üres szavak és fenyegetések voltak, amik ott elhangzottak! Nagyon komolyan kell venni minden egyes elhangzott mondatot!
- Jó, oké, értem, nem vagyok gyengeelméjű, hogy ilyen sokszor elismétled a mondatokat. Rendben, vetem az adást!
- Na, komolyan! Susyék eladták a házat, még nem tudjuk, hogy hova fognak költözni, majd a pontos címet és helyet telefonon fogod tőle megtudni, hisz megígérte, hogy fog hívni. Mindenkinek ezt a mesét kell beadnod, beadnunk. Mi csak segítettünk a családnak a pakolásban. Sajnos más információnk nincs. Bárki kérdez, még apád sem, semmi másról nem tudsz! Értetted?
- Nyugi Sam, nem kell izgulni, tudom tartani a számat, felfogtam a dolgot.
- Jól van, elhiszem. Ismerlek már annyira, tudom, hogy szavatartó ember vagy. De azért még egy mondat, ha bármelyikünk is valami hülyeséget csinál vagy mond, mind a hárman hullazsákban fogjuk végezni, ezt azért jó ha tudjuk. – mondta elgondolkodva Sam.
- Igen tudom! Nyugi! A szám hallgatni fog, mint a sír! – biztosítottam Samot, hogy felfogtam a helyzet komolyságát.
- Rendben! – vette át a szót Emily. Akkor most Jacob én is elmesélek neked valamit.
- Na, de komolyan kezdted, hallgatlak! – mondtam, miközben azon búslakodtam, hogy vajon Susy most gondol-e rám, mint én most őrá.
- Miriammal kapcsolatban, tudod azért nem mentünk be akkor veletek illetve utánatok apádhoz, mert rávettem, hogy vizsgáltassa meg magát nőgyógyásszal.
- És? Mi az eredmény? – kérdeztük Sammal kórusban.
- Valóban terhes! Nem is olyan fiatal terhes, ha jól megnézitek, márt egy kicsit látni is a pocakját. Tehát, még véletlenül sem lehet apád a gyerek apja, mert több mint 4 hónapos terhes. Olyan felelőtlen és meggondolatlan ez a nő, hogy még a saját testére és a jelekre sem figyelt oda! Képzeljétek nem tudta, hogy terhes! Több mint 4 hónapos és nem tudta! – miután nyílt csodálkozó nagyra nyitott szemekkel lestük a szavait, csak legyintett egyet, miközben ezt mondta, hogy ááá, ti férfiak! Hogy ez mit jelentett, azt nem tudom, mindenesetre Samra néztem, hátha ad valami magyarázatot. De egy szót sem szólt, így újból a mesélő Emilyre néztem.
- Miriam összeveszett a sráccal akivel már egy jó ideje együtt élt. Azt mondta, hogy nem tudta neki megadni, amit ő szeretett volna, hogy mit takar ez, az később derült ki. De elmondom most, hogy tisztán lássátok a helyzetet. Miriam szereti a figyelmet az ajándékokat a jólétet, hisz ebbe született bele és ugye az apja mindent megadott neki, még amit nem gondolt azt is. A fiúnak szépen felfelé ível a karrierje, egy építési vállalkozónál már kisfőnök, tehát nem lesz gond. Valószínűleg még mindig szereti ezt a buta libát. Elővetettem vele a telefonját, amit eddig eltitkolt, hogy van neki, és képzeljétek számtalan üzenetet és nem fogadott hívást kapott a sráctól, de ez a lüke Miriam kikapcsolta a telefont, mert azt hitte, apádban megfogta az Isten lábát! Amennyire tudta megpróbálta elfelejteni a srácot, de láttam rajta, hogy nem sikerült neki, mert amikor bekapcsoltattam vele a telefont és meglátta a sok nem fogadott hívást, meghallgatta az aggódó üzeneteket, akkor könnybe lábadt a szeme és pénz kért tőlem a telefon feltöltésére. Sajnos nem volt nálam elég pénz, így csak az a lehetősége volt, hogy felhívta a srácot. Sajnos nem vette a telefont fel. Írattattam vele üzenetet neki, hogy hívja fel, meg majd ő is keresi. Gondolom Jacob, majd tőled fog kérni vagy telefont vagy pénzt. Készülj fel! – mosolyodott rám Emily.
- Minden pénzem odaadom neki, csak már tűnjön el! Elég volt ebből a háromszögből már. Beszélgettem apámmal és úgy tűnik, hogy Vickit választja, akit mellesleg én is kedvelek. Hisz tudjátok! Meséltem már nektek, hogy alakult ki ez a háromszög? Magyarul, hogy került a képbe Miriam?
- Nem! Na meséld! – gondolom azt hitték, hogy addig sem Susyn jár az eszem, így lelkesen hallgatni kezdtek.
- Igazából annyi, hogy összeveszett Vickivel és féltékennyé akarta tenni, de valójában nem úgy sült el a dolog, hisz apám van infarktus miatt kórházban és megfigyelés alatt, nem ő.
- Igen hallottam apádról, Sam mesélte, remélem hamar hazajöhet majd! – mondta Emily.
- Arra vagyok még kíváncsi Miriammal kapcsolatban, hogy mit tanácsoltál neki? – kérdeztem Emilyt.
- Szerinted, mit?
- Gondolom, hogy beszéljen a sráccal és gyónjon meg neki mindent. Továbbá mesélje el majd neki a gyereket. De mivel ezt telefonon nem lehet, így egy találkozót beszéljenek meg. Ha kell, majd elviszem autóval, mert a héten Sam nem ér rá, sok lett a munkája. Apádért is én megyek. Az én munkám egy kicsit rugalmasabb.
- Jaj, köszi! – ugrottam fel a székemből és öleltem meg Emilyt.
- Na, milyen dolog ez! És az én engedélyem? Az a szerencséd Jacob, hogy én nem Paul vagyok, különben nagy bajban lennél!
- Ja, az igaz! – mosolyodtam el a legutóbbi összetűzésünkön.
- Na, én a mondó vagyok, bár elküldeni nem akarlak, hogy szépen menjél haza és beszélgessél el Miriammal! – közölte Sam.
- Oké, vettem az adást, kettesben akartok maradni. Elvégre már vasárnap este van! – már fel is álltam az asztal mellől és indultam a kabátomat felvenni. Az ajtón mielőtt kiléptem Sam mondata egy pillanatra megállított.
- Jacob, ha előbb nem is találkozunk, de szombaton megyünk a partra, bejelentkeztek a Forksi srácok tudod, körülnézünk, őrködünk egy kicsit a területünkön.
- Oké, rendben, nehogy még azt is foglalják, igazad van!
- Ha elfoglalják, majd visszafoglaljátok, ti erős szép férfiak vagytok nem olyan nyápicok, mint azok! – mondta ki a zárszót Emily.
- Sziasztok, jó éjszakát! – hogy el ment az idő gondoltam magamban, hisz nem is olyan régen még pakoltunk az én drága Susym holmiját raktam és őt a karomban tartottam.
- Neked is jó éjt! – búcsúztunk el egymástól.
Susyék háza felé mentem, nem érdekelt, hogy így kerülő lesz és hosszabb az út. Mintha abban reménykedtem volna, hogy ami ma történt az egy rémálom volt, de sajnos nem. Minden azon mód volt, ahogy hagytuk. Sötétség, üresség, akár a lelkemben. Sohasem fogom őt látni és hallani róla, nagy valószínűséggel sosem fogok. Mintha nem is itt élt volna. A magánynál nincs rosszabb. Gyorsan elfordítottam a fejem és igyekeztem haza.