Meglepetések 2.

Hallgattam, ahogy beszélgetnek, bár nem értettem, mert kikapcsoltam az agyamat. Rövid idő alatt elaludtam. Ez egy szörnyű nap volt, vajon mi lesz ezek után. Nem nagyon bízok a jó kimenetelben.
Hajnali háromkor még beszélgettek a csajok, mert félálmomban néha az agyamig eljutottak hangok. Fél öt körül arra ébredtem, hogy teljes csönd uralkodik a házban. Gondoltam, végre kibeszélték magukat. Gondoltam meglesem Susyt hogyan alszik. Nagy megdöbbenésemre, amikor kimentem a konyhába ott aludt a két csaj a konyhaasztalra hajolva. Jól belemélyedhettek a beszélgetésbe. Feltettem magamnak kávét, hogy egy kicsit felébredjek. Benyitottam apám szobájába és a sejtésem beigazolódni látszott, apa még nem jött haza. Megigazítottam az ágyat, majd a karomba véve bevittem az ágyba Miriamot. Nem is volt olyan nehéz. Úgy 55 kg körüli lehetett. Fel sem ébredt, úgy tettem be az ágyba. Amikor betakartam egy pokróccal, hangosan megszólalt. Gondolom álmodott valamit. Majd kristálytisztán a következő szavakat ejtette ki a száján: „ Jacob, ugye elvesz apád feleségül, mi lesz velem?” Mivel láthatóan aludt, így nem kellett válaszolnom. De mit is tudtam volna mondani? Becsuktam a szobaajtót.
Kimentem Susyhoz, tán egy percig is gyönyörködtem benne, hogy milyen nyugodtan lélegzik és édesdeden alszik. Szép ez a lány, állapítottam meg bölcsen. Szinte sajnáltam megzavarni, de végül is megmagyaráztam magamnak, hogy így megfájdul a háta, nyaka és ezért kell ágyba tennem. Ölbe kaptam és bevittem a lányok szobájába. Úgy látszik nem voltam túl ügyes, mert egy pillanatra rám nézett. Óvatosan letettem az ágyra és puszilgatni kezdem az arcát, fülét, homlokát, kezét.
- Bocsáss meg a tegnapi miatt, de egyszerűen nem tudtam volna vigaszt nyújtani neked, mert annyira kiakadtam.
- Nem baj Jacob, jó volt kibeszélgetni magunkat Mariammal. Mindkettőnknek erre volt szüksége. – mondta álmos hangon, miközben csukódott le a szeme.
- Jó sokáig fent voltatok! Nem zavarlak tovább, aludj csak nyugodtan! – betakartam és simogatni kezdtem. Nagyon jó érzés volt szeretgetni.
- Aranyos vagy! Csak most aludtunk el. Képzeld el Mariam terhes.
- Mi? – kérdeztem meglepetten. De válasz nem érkezett. Hallottam egyenletes szuszogását. Nem ébresztettem fel, gondoltam majd reggel megtudok mindent.
Mariam terhes?! Az nem lehet igaz? Apámtól? Tőlem nem az biztos! Ezen szavakat mondtam magamnak félhangosan. A kávé közben lefőtt, töltötem magamnak és tejjel felengedtem. Erre a hírre abszolút felébredtem, teát meg nem akartam főzni. Valami süti volt az asztalon. Abból vettem. Egyszer csak megláttam egy kinyitott gyógyszeres dobozt az asztalon. Nem ismertem így el kezdtem olvasni, hogy mi lehet, talán valakinek fájt a feje, nem csodálnám! Terhességi teszt, az volt ráírva.
- Mi, terhességi teszt? – magamba beszéltem és elkezdtem hangosan olvasni a használati utasítást. Rá kell cseppenteni a vizeletet, lehetőleg hajnalit és ha megjelenik a piros csík, akkor terhes. Ezért maradtak fenn ilyen sokáig, várták a hajnalt? Na jó, de hol a teszt? Talán a Wc-be. Bementem, nem láttam sehol, de ha már ott voltam, könnyítetten magamon. Majd kézmosás után a tükör előtt lévő tartón megláttam a tesztet. Igen, ez lehet a teszt, legalább ilyet is látok. Nem is tudtam hogy ilyen egyáltalán létezik. Azt is megmutatja, hogy fiú vagy lány? Nem hinném, majd megkérdezem Samet, ő biztos tudja. Semmi kétség a teszt név megegyezik a doboz nevével és ott található a két piros csík. Mariam terhes, tényleg. Biztos, hogy apámtól? Ilyen vigyázatlan lenne apa? Nem hiszem el, ez nem történhet meg! Még egy tesó, ilyen nincs! Na akár ikrek is lehetnek. Volt már iker a családban. Elkezdtem újból olvasni a használati utasítás lapot. Kimutatja a 3.- 4. terhességi héttől. Hogy számolhatják ezt. Na, ebből elég, mérgesen elhajítottam a lapot, legszívesebben ordítottam volna dühömben. De ott volt Susy és nem akartam felébreszteni. A dühömet valahogy le kellett vezetni, ezért elkezdtem a garázsban a fát hasogatni. Mivel ott nem volt túl sok, így a fáskamrában folytattam. Volt úgy, hogy Mariam fejét képzeltem oda a tuskó helyébe. Pedig a valóságban nem bántanám. Nem tudtam rá igazából haragudni, gyereket akart, megkapta. Apámnak meg úgy kellett, ha már ilyen szamár volt, hogy összeállt egy ilyen kis fiatal cafkával. Bár a cafkát ahogy kimondtam, rögtön meg is bántam, nem szoktam én csúnyán beszélni. Nem tudtam már mozdulni a felhasogatott fáktól, így elkezdtem őket sorban feltenni.
- Magadban beszélsz Jacob? Mi ez a cafka? Kit szidsz? Miriamaot? – nem számítottam rá, hogy valaki szól hozzám. Sam hangja volt.
- Ja, te is magadban beszélnél öregem a helyemben, hogy mit tudtam meg ma hajnalban! Egyébként, nem tudsz aludni, mi a csudát keresel itt vasárnap hajnali 6-kor? – kérdeztem tőle. Furcsa mód, örültem a társaságnak, bár őszintén csodálkoztam is.
- Erre a fahasogatásra ébredtem, azt hittem apád dolgozik. Vele akartam volna pár szót váltani.
- Ilyen hangos lennék? Nem apa, nem jött haza. Egyébként, ha nekem olyan szép menyasszonyom lenne, mint Emily, nem hagynám egyedül hajnalban.
- Igaz, de már ő is fent van, pogit süt. Nagyon szorgalmas. – olyan szeretettel mondta, hogy még a vak is látta az érzelmeket a szemében.
- Mit akarsz apától, hogy képes voltál ezért hajnalban átjönni. Tulajdonképpen rólad akartam vele beszélni.
- Rólam? És mit?
- Az érzéseidet, hogy nézze a dolgokat a fia szemével is, ne csak a vak szerelem vezesse.
- Ja, szerelem? Ez szerelem lehet szerinted, vagy csak testi vágy? A betelni nem tudó testi vágy.
- Miért mondod ezt így?
- Nem aludt itthon, nem? Nem tudom, hol alszik! Lehet, hogy Vickinél!
- Gondolod?
- Gondolom, pontosabban el tudom képzelni.
- Régebben is gyakorta látogatta ez igaz. Másabb a kapcsolat Vicki és apád között, mint a többi férfivel. Szinte élettársi.
- Ja, a végén kiderül, hogy a két kölyök is apámé mi?
- Apád soha nem fizetett Vickinek, hanem rengeteget segített neki. Nálatok is laktak egy darabig, nem emlékszel? Össze akartak házasodni, de a két tesód nem jó szemmel nézte a kapcsolatukat. A kölyökre viszont, akár el is tudom képzelni, főleg a kicsi esetében. Amikor megszületett a gyerek, férje már 8 hónapja nem volt.
- MI? Honnan tudsz te, ilyeneket?
- Sok mindent tudok, Jacob! Én vagyok a lelki szemetes láda. A vének olyanok sokszor, mint a pletykás vénasszonyok. – jót nevetett Sam a saját mondatain, amit viccnek szánt.
- Hát ez eléggé egyoldalú nevetés, ha már te vagy a szemetes láda, akkor rád zúdítom a következőket is, te úgy is mindent elbírsz, nem?
- Na, mi történt? – kérdezte őszinte érdeklődéssel.
- Susy apja megcsalta az anyját, mint tudod, valószínűleg el fognak válni. Többet nem tudok, mert el kellett jönnünk, nagy veszekedés volt amikor odaértünk Susyval.
- Hát ez várható volt! Mit mondtál? El kellett jönnötök? Ezek szerint Susy nálatok aludt? Te kis hamis! – Jókedvűen, viccelődve hátravágott. Ezen én is elmosolyodtam.
- Nem történt semmi! Miriammal hajnalig beszélgettek és kiderült, hogy Miriam terhes!
- Mi, terhes? Na, ne!!!
- De, láttam a tesztet a saját szememmel.
- Milyen tesztet?
- Hát terhességi tesztet, vagy mi a neve.
- Ilyen is létezik?
- Igen, képzeld, örülök, hogy felvilágosíthattalak. Pont tőled akartam ezzel kapcsolatban kérdezni valamit, erre nem is tudsz róla, hogy ilyen van.
- Hát, miközben segítek, ha már egyszer itt vagyok, mesélj el mindent! Ez kész őrület! Nem történik ennyi esemény egész évben a faluba, mint nálatok egy éjszaka alatt! – mondta nevetve, mintha csak egy viccet mesélt volna.
- Ja, kiderül, hogy legalább 2 – 3 tesóm van és még várható szaporulat.
- 2 – 3, miért?
- Tehát Quil? 1; Vicki 1 – 2 kölyke; Most meg Miriam.
- Ja, ha így számoljuk, akkor akár több is lehet. De, Jacob ez mint csak lehetőség. Gyerektartást még senki nem igényelt apádtól nem?! – viccelődött velem.
- Milyen jókedvű vagy, a csudába is!
- Bocsi! Na mesélj! – kérte Sam.
Elkezdtem hangosan nevetni, majd mesélni kezdtem, miközben hasogattam és Sam rakta a fahasábokat.