Meglepetések 2.

Hallgattam, ahogy beszélgetnek, bár nem értettem, mert kikapcsoltam az agyamat. Rövid idő alatt elaludtam. Ez egy szörnyű nap volt, vajon mi lesz ezek után. Nem nagyon bízok a jó kimenetelben.
Hajnali háromkor még beszélgettek a csajok, mert félálmomban néha az agyamig eljutottak hangok. Fél öt körül arra ébredtem, hogy teljes csönd uralkodik a házban. Gondoltam, végre kibeszélték magukat. Gondoltam meglesem Susyt hogyan alszik. Nagy megdöbbenésemre, amikor kimentem a konyhába ott aludt a két csaj a konyhaasztalra hajolva. Jól belemélyedhettek a beszélgetésbe. Feltettem magamnak kávét, hogy egy kicsit felébredjek. Benyitottam apám szobájába és a sejtésem beigazolódni látszott, apa még nem jött haza. Megigazítottam az ágyat, majd a karomba véve bevittem az ágyba Miriamot. Nem is volt olyan nehéz. Úgy 55 kg körüli lehetett. Fel sem ébredt, úgy tettem be az ágyba. Amikor betakartam egy pokróccal, hangosan megszólalt. Gondolom álmodott valamit. Majd kristálytisztán a következő szavakat ejtette ki a száján: „ Jacob, ugye elvesz apád feleségül, mi lesz velem?” Mivel láthatóan aludt, így nem kellett válaszolnom. De mit is tudtam volna mondani? Becsuktam a szobaajtót.
Kimentem Susyhoz, tán egy percig is gyönyörködtem benne, hogy milyen nyugodtan lélegzik és édesdeden alszik. Szép ez a lány, állapítottam meg bölcsen. Szinte sajnáltam megzavarni, de végül is megmagyaráztam magamnak, hogy így megfájdul a háta, nyaka és ezért kell ágyba tennem. Ölbe kaptam és bevittem a lányok szobájába. Úgy látszik nem voltam túl ügyes, mert egy pillanatra rám nézett. Óvatosan letettem az ágyra és puszilgatni kezdem az arcát, fülét, homlokát, kezét.
- Bocsáss meg a tegnapi miatt, de egyszerűen nem tudtam volna vigaszt nyújtani neked, mert annyira kiakadtam.
- Nem baj Jacob, jó volt kibeszélgetni magunkat Mariammal. Mindkettőnknek erre volt szüksége. – mondta álmos hangon, miközben csukódott le a szeme.
- Jó sokáig fent voltatok! Nem zavarlak tovább, aludj csak nyugodtan! – betakartam és simogatni kezdtem. Nagyon jó érzés volt szeretgetni.
- Aranyos vagy! Csak most aludtunk el. Képzeld el Mariam terhes.
- Mi? – kérdeztem meglepetten. De válasz nem érkezett. Hallottam egyenletes szuszogását. Nem ébresztettem fel, gondoltam majd reggel megtudok mindent.
Mariam terhes?! Az nem lehet igaz? Apámtól? Tőlem nem az biztos! Ezen szavakat mondtam magamnak félhangosan. A kávé közben lefőtt, töltötem magamnak és tejjel felengedtem. Erre a hírre abszolút felébredtem, teát meg nem akartam főzni. Valami süti volt az asztalon. Abból vettem. Egyszer csak megláttam egy kinyitott gyógyszeres dobozt az asztalon. Nem ismertem így el kezdtem olvasni, hogy mi lehet, talán valakinek fájt a feje, nem csodálnám! Terhességi teszt, az volt ráírva.
- Mi, terhességi teszt? – magamba beszéltem és elkezdtem hangosan olvasni a használati utasítást. Rá kell cseppenteni a vizeletet, lehetőleg hajnalit és ha megjelenik a piros csík, akkor terhes. Ezért maradtak fenn ilyen sokáig, várták a hajnalt? Na jó, de hol a teszt? Talán a Wc-be. Bementem, nem láttam sehol, de ha már ott voltam, könnyítetten magamon. Majd kézmosás után a tükör előtt lévő tartón megláttam a tesztet. Igen, ez lehet a teszt, legalább ilyet is látok. Nem is tudtam hogy ilyen egyáltalán létezik. Azt is megmutatja, hogy fiú vagy lány? Nem hinném, majd megkérdezem Samet, ő biztos tudja. Semmi kétség a teszt név megegyezik a doboz nevével és ott található a két piros csík. Mariam terhes, tényleg. Biztos, hogy apámtól? Ilyen vigyázatlan lenne apa? Nem hiszem el, ez nem történhet meg! Még egy tesó, ilyen nincs! Na akár ikrek is lehetnek. Volt már iker a családban. Elkezdtem újból olvasni a használati utasítás lapot. Kimutatja a 3.- 4. terhességi héttől. Hogy számolhatják ezt. Na, ebből elég, mérgesen elhajítottam a lapot, legszívesebben ordítottam volna dühömben. De ott volt Susy és nem akartam felébreszteni. A dühömet valahogy le kellett vezetni, ezért elkezdtem a garázsban a fát hasogatni. Mivel ott nem volt túl sok, így a fáskamrában folytattam. Volt úgy, hogy Mariam fejét képzeltem oda a tuskó helyébe. Pedig a valóságban nem bántanám. Nem tudtam rá igazából haragudni, gyereket akart, megkapta. Apámnak meg úgy kellett, ha már ilyen szamár volt, hogy összeállt egy ilyen kis fiatal cafkával. Bár a cafkát ahogy kimondtam, rögtön meg is bántam, nem szoktam én csúnyán beszélni. Nem tudtam már mozdulni a felhasogatott fáktól, így elkezdtem őket sorban feltenni.
- Magadban beszélsz Jacob? Mi ez a cafka? Kit szidsz? Miriamaot? – nem számítottam rá, hogy valaki szól hozzám. Sam hangja volt.
- Ja, te is magadban beszélnél öregem a helyemben, hogy mit tudtam meg ma hajnalban! Egyébként, nem tudsz aludni, mi a csudát keresel itt vasárnap hajnali 6-kor? – kérdeztem tőle. Furcsa mód, örültem a társaságnak, bár őszintén csodálkoztam is.
- Erre a fahasogatásra ébredtem, azt hittem apád dolgozik. Vele akartam volna pár szót váltani.
- Ilyen hangos lennék? Nem apa, nem jött haza. Egyébként, ha nekem olyan szép menyasszonyom lenne, mint Emily, nem hagynám egyedül hajnalban.
- Igaz, de már ő is fent van, pogit süt. Nagyon szorgalmas. – olyan szeretettel mondta, hogy még a vak is látta az érzelmeket a szemében.
- Mit akarsz apától, hogy képes voltál ezért hajnalban átjönni. Tulajdonképpen rólad akartam vele beszélni.
- Rólam? És mit?
- Az érzéseidet, hogy nézze a dolgokat a fia szemével is, ne csak a vak szerelem vezesse.
- Ja, szerelem? Ez szerelem lehet szerinted, vagy csak testi vágy? A betelni nem tudó testi vágy.
- Miért mondod ezt így?
- Nem aludt itthon, nem? Nem tudom, hol alszik! Lehet, hogy Vickinél!
- Gondolod?
- Gondolom, pontosabban el tudom képzelni.
- Régebben is gyakorta látogatta ez igaz. Másabb a kapcsolat Vicki és apád között, mint a többi férfivel. Szinte élettársi.
- Ja, a végén kiderül, hogy a két kölyök is apámé mi?
- Apád soha nem fizetett Vickinek, hanem rengeteget segített neki. Nálatok is laktak egy darabig, nem emlékszel? Össze akartak házasodni, de a két tesód nem jó szemmel nézte a kapcsolatukat. A kölyökre viszont, akár el is tudom képzelni, főleg a kicsi esetében. Amikor megszületett a gyerek, férje már 8 hónapja nem volt.
- MI? Honnan tudsz te, ilyeneket?
- Sok mindent tudok, Jacob! Én vagyok a lelki szemetes láda. A vének olyanok sokszor, mint a pletykás vénasszonyok. – jót nevetett Sam a saját mondatain, amit viccnek szánt.
- Hát ez eléggé egyoldalú nevetés, ha már te vagy a szemetes láda, akkor rád zúdítom a következőket is, te úgy is mindent elbírsz, nem?
- Na, mi történt? – kérdezte őszinte érdeklődéssel.
- Susy apja megcsalta az anyját, mint tudod, valószínűleg el fognak válni. Többet nem tudok, mert el kellett jönnünk, nagy veszekedés volt amikor odaértünk Susyval.
- Hát ez várható volt! Mit mondtál? El kellett jönnötök? Ezek szerint Susy nálatok aludt? Te kis hamis! – Jókedvűen, viccelődve hátravágott. Ezen én is elmosolyodtam.
- Nem történt semmi! Miriammal hajnalig beszélgettek és kiderült, hogy Miriam terhes!
- Mi, terhes? Na, ne!!!
- De, láttam a tesztet a saját szememmel.
- Milyen tesztet?
- Hát terhességi tesztet, vagy mi a neve.
- Ilyen is létezik?
- Igen, képzeld, örülök, hogy felvilágosíthattalak. Pont tőled akartam ezzel kapcsolatban kérdezni valamit, erre nem is tudsz róla, hogy ilyen van.
- Hát, miközben segítek, ha már egyszer itt vagyok, mesélj el mindent! Ez kész őrület! Nem történik ennyi esemény egész évben a faluba, mint nálatok egy éjszaka alatt! – mondta nevetve, mintha csak egy viccet mesélt volna.
- Ja, kiderül, hogy legalább 2 – 3 tesóm van és még várható szaporulat.
- 2 – 3, miért?
- Tehát Quil? 1; Vicki 1 – 2 kölyke; Most meg Miriam.
- Ja, ha így számoljuk, akkor akár több is lehet. De, Jacob ez mint csak lehetőség. Gyerektartást még senki nem igényelt apádtól nem?! – viccelődött velem.
- Milyen jókedvű vagy, a csudába is!
- Bocsi! Na mesélj! – kérte Sam.
Elkezdtem hangosan nevetni, majd mesélni kezdtem, miközben hasogattam és Sam rakta a fahasábokat.

Meglepetések 1. rész

Ahogy kiléptem az ajtón, Sam az ingemet és vele együtt engem is megragadva elkezdett rázni, miközben roppant mérgesen nézett rám. Arra ügyelt, hogy olyan szögben álljunk, hogy az autóból ne lássanak minket.

- Jacob, meg vagy bolondulva, mi a fenét művelsz? Kikezdesz apád nőjével? Ha valaki mondta volna és nem a saját szememmel látom, el sem hiszem! Csókolóztatok? – förmedt rám Sam.

- Á, dehogy! Semmi sem történt! Csak beszélgettünk és tulajdonképpen nem is olyan szörnyű nő, mint gondoltam!

- Ja, nem szörnyű, csak rá kell nézni, egy helyes, szép nő! Megkívántad? Össze voltatok borulva, és a nő zavartan nézett rám, amikor beléptem. Igaz, te csak meglepett voltál. De, láttam amit láttam! Ez beteges! Apád kiteszi a lábát, és te ráhajtasz a csajára! Különben, semmi közöm hozzá! – elengedett, majd legyintett egyet.

- Teljesen félreérted a helyzetet.! – mondtam, de már háttal állt és közeledett az autóhoz. Utána eredtem és megfogtam a kezét. Meg akartam szólalni, de belém fojtotta a szót.

- Most ne szólj egy szót sem! Nem kell mentegetőznöd! Ha van mit elmesélned, majd beszélünk! Ne ronts tovább a helyzeten, mert a csajok már benn ülnek az autóban.

- Susy is? Igen, szállj be! Ne nézz rám, mint borjú az új kapura!- mondta miközben beült az autóba és már indított is.

- Sziasztok! - ültem be én is az autóba és üdvözöltem a benne ülőket.

- Szia, Jacob! – hallottam a számomra jelenleg legszebb hangot a világon. A hang tulajdonosa mellé ültem, majd puszit adtam Susynak. Az autó robogott velünk a mozi felé. Boldogan átkaroltam és megfogtam a kezét. - Jacob, ha elkésünk, az miattad lesz, mert sokáig szórakoztál! Mi a csuda tartott olyan sokáig? Kétszer is dudált Sam, nem hallottad? – kérdezte viccesen Emily.

- Mariannével beszélgettem! – válaszoltam.

- Aha, és jutottatok valamire? – kérdezte most már Susy is érdeklődve és mindkét lány felém fordult. Láttam amit Sam is belenéz a visszapillantó tükörbe. Mindenki a válaszomat várta. Mivel, még autókázni kellett egy keveset, így nem tudtam elodáznia beszélgetést.

- Elmesélte, hogy egy szem gyereke az apjának és nagyon szerette őt. Ugyanis az apja, már meghalt. Azóta csak teng-leng a világban, várva, hogy valaki mindig eltartsa. Találkozott Billyvel és apa lovagias és kedves volt vele. Szeret nálunk lenni. Állítólag szereti apát! Említettem neki, nem pótapát talált-e személyében. Képzeljétek el, azt mondta végiggondolja.

- Nofene! – vetette közbe Emily.

- Apa mellett olyan biztonságban és figyelemben van része, mint amit az apja adott neki. Próbáltam rávilágítani, hogy biztos, hogy itt akarja-e velünk elképzelni az életét. Vannak-e céljai? Tudjátok mi az érdekes, hogy már nem neheztelek rá, mert megértettem a gondolkodását. Igazából apát nem értem! Azért vagyok a legmérgesebb, hogy nekem közel egy éve semmit nem vett, hiába kértem. Nem nagy dolgokat, ruhát, cipőt, az autóhoz alkatrészt. A csaj meg mindent megkap, amit csak akar és kigondol. Szerintem az összes megtakarított pénzt erre a nőre költi. Ez bánt a legjobban.

- Féltékeny vagy a csajra, mi? – kérdezte Susy.

- Nem, ez nem féltékenység, hanem érthetetlen és számomra megmagyarázhatatlan, hogy miért van ez a kettősség. A nővéremet nem könnyű taníttatni, állandóan azt hallom, hogy azért kevés a pénzünk. Ha Rachel vagy Rebeka kapta volna lassan közel az autó árát, azt megértem, hisz a testvéreimről lenne szó.

- Hát, igen néha megbolondulnak a férfiak! – közölte Susy.

- Miért mit hallottál? – kérdezte Emily.

- A saját apám többet van távol, mint otthon. Amikor anyám nem hallja állandóan valami nőcskét hívogat telefonon. Így kedvesem…, Úgy drágám…, Igen szívem. Nem szoktam hallgatózni, de már nem is zavartatja magát. Nyíltan küld puszit a telefonba is. Mikor ezt hallom, állandóan anyámra gondolok, hogy mikor tudja meg, illetve tud-e róla? Már előre sajnálom, hogy össze ne zuhanjon, amikor megtudja.

- Már tudja! – mindenki Samra nézett, aki ezt a két szót kimondta.

- Honnan tudod? – kérdezte Emily?

- Panaszkodott nekem. Kérdezte, hogy mit csináljon, mert már nem sokáig bírja ezt az állapotot. – válaszolt egyszerűen Sam.

- És, mit mondtál? – kérdezte sírós hangon Susy.

- Nem tudtam tanácsot adni. Már azt is furcsállottam, hogy egyáltalán miért nekem meséli el. – válaszolta Sam.

- Azért neked mondta, mert nincs egy barátja sem és híres vagy arról, hogy minden titkot megőrzöl. Mellesleg jó tanácsot adsz. – válaszoltam.

Közben odaértünk a moziba. Sam és Emily előre mentek, megvenni a jegyeket.

- Tud róla, hallod, és nem is mondta nekem! Úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne! - A síró Susyt simogattam, hagytam, hogy egy kicsit rendbe jöjjön és mi is kiszállhassunk az autóból. Amikor végre sikerült összeszednie magát, kiszálltunk az autóból és már ültünk is le a helyünkre.

A filmre nem tudtam maradéktalanul odafigyelni. Túl sok meglepetés és érdekesség történt most a környezetemben. Valami akció film kellett volna, az talán lekötött volna. Susynak és Emilynek láthatóan tetszett. Könnyeztek, sírtak a jelenetek során. Jobbára csak néztem kifelé a fejemből. A film végén szótlanul beültünk az autóba és Susyék házánál én is kiszálltam.

- Majd hazamegyek gyalog, köszönjük a fuvart Sam! Jó éjszakát Emily! – köszöntünk el kórusban.

- Ahogy gondoljátok! Jó éjt! – köszöntek el tőlünk.

Lassan sétáltunk be a kapun.

- Bocsánat, hogy így elrontottam az estédet! Az egész helyzet egy őrület. Mit gondolsz lehet ez még rosszabb? – kérdezte tőlem. Átkaroltam és puszilgattam a fejét, arcát, könnyeit. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét. Hírtelen kiszűrődő kiabálásra lettem figyelmes. Nem mondtam Susynak, de a szülei veszekedtek. Valami gyerekről beszéltek. Susy benyitott, így már késő volt szólni neki, hogy várjon még egy kicsit.

- Sziasztok! – köszönt be Susy tettetett könnyebbséggel. Éppen magyarázatot várt az anyja Johntól a történtekre, amikor a lánnyal beléptünk.

- Most ne zavarj lányom! Jacob, lehetne, hogy Susy ma nálatok aludjon? Beszélnem kell a férjemmel négyszemközt, olyan dolgokról, amit majd elmesélek drágám. Mennyetek! Nincs semmi probléma! – tessékelt ki Klarie minket, majd bezárta kulccsal az ajtót.

- De, anya, én maradni szeretnék! – kiabált Susy a csukott ajtónak.

- Gyere, most nem alkalmas! Alszol nálunk a lányok szobájában. Apa biztos megértő lesz. Vagy alhatsz majd velem is! – nevettem rá hamiskás mosolyommal, hogy oldjam a helyzetet.

- Ne hülyéskedj Jacob, nem vagyok vicces kedvemben! – szinte kiabált velem idegességébe. A könnyei elkezdtek csorogni az arcán. Átöltem és úgy mentünk haza felé.

- Most mi lesz? El fognak válni? – kérdezte tőlem elkeseredve.

- Nem tudom! De ezek után lehet, hogy majd az lesz a legjobb. – simogattam együtt-érzően. Odaértünk a házhoz. Teljes csend volt, de a lámpa égett a konyhában és apám szobájában. Beléptünk és Marienne ott ült a konyha asztalnál.

- Szia! Apa itthon van? – kérdeztem tőle.

- Nincs, még nem ért haza! – mondta, miközben sírva fakadt.

- Éjfél van! Már a Pub is bezárt. Hol a fenében lehet? – kérdezte.

- Fogalmam, sincs! – válaszoltam. Bár volt egy halvány derengésem, hogy alkalmanként hol szokott apa aludni. Vickinél szokott apa néha vigaszt találni. Ő volt a település vigasztalója. Két gyereke volt és el kellett őket valamiből tartani, taníttatni. Meghalt a férje korán, így érdekes módon mindenki elfogadta, hogy miből él. Elvégre több férfi volt La Puchba, mint nő. Így viszonylag hamar talált állandó kuncsaftokat.

- Izgulok érte, de kinek telefonáljak, hol keressem? – kérdezte szinte hisztérikusan.

- Nem kell izgulnod, biztos egyik barátjához ment és az ott marasztalta már reggelig. – próbáltam magyarázni a helyzetet. Persze eszem ágában sem volt megmondani a sejtésemet. Még csak az hiányzott volna a mai napra.

- Hogyhogy Susy eljött ilyen későn? Mit csináltál ezzel a lánnyal, hogy ilyen maszatos az arca? Sírtál? Jacob bántott?

- Nem, nem bántott, dehogy! – mondta most már sírva.

- Meséljed csak el nyugodtan Susy, hogy mi történt nálatok, addig megvetem az ágyat neked. – kaptam a lehetőségen, hogy így nem kel majd az apám dolgát esetleg elárulnom. Így legalább elterelődik Marienne gondolata. Susynak meg jól fog esni, ha elmondhatja valakinek a történteket.

Megvetettem az ágyat Susynak és lezuhanyoztam. Kimostam a zuhanyzót, mert elég mocskos volt. Ha már egyszer itt van Marienne, igazán kimoshatta volna. Az ücsörgés helyett, mondtam ki félhangosan. Az sem érdeket volna ha meghallja.

Egymást simogatva versenyt sírtak a lányok, amire kijöttem a fürdőből. Bár már a megnyugvási fázisban voltak.

- Lányok én elmegyek aludni. Annyira fáradt vagyok, ne is haragudjatok! Sok munkám van holnap! Apát meg kell reggel keresnem, tanulni. Fát is kell hasogatnom, mert elfogyott és nem tudunk így befűteni és még megfáztok! – Puszit adtam Susynak és elköszöntem Mariennétől. Majd aludni mentem.

- Feküdjetek le Ti is! Jó éjszakát!

- Jó éjt! – válaszolták kórusban.

Beszélgetés Marienne-vel

- Rendben! Beszélgessünk! – adtam meg magamat nagy mérgesen.

- Tehát mi van az apámmal? Igaz ez volt az első kérdésed hozzám?

- Igen, ez az első. – az első szót jelentőségteljesen mondta.

- Apám beszélt telefonon a barátjával aki elmesélte neki, hogy a lányát majdnem baleset érte. De a vizsgáló orvos fia megmentette a lány az életét a koccanásnál. Ennyi történt.

- Te ezt mind hallottad a telefonon keresztül vagy mi? – kérdezte csodálkozva.

- Igen, jó a fülem! – vigyorodtam el az elképedt arcán.

- Hát ez jó dolog! De mitől lett ilyen ideges? Rendes volt a doki fiától, hogy megmentette a lányt. Akár a srác is megsérülhetett volna nem?

- Nem hinném! – vigyorodtam el magam.

- Egyébként szerintem is jó dolog ez. Gyerekkori pajtásom volt Bella mindig. Apa ki nem állhatja a dokit, azért lett mérges. Charlie pedig agyon ajnározta, dicsérte és ezen dühödött fel.

- Milyen legendákról beszélt itt teljesen felpaprikázva?

- A legendákról én nem tudok semmit. Ezek biztos valamilyen ősi titkok. A te törzsednek nincs legendája? – kérdeztem, gondoltam mesélni fog és nem kell a második kérdésre rátérnünk. Nem akartam a legendákról beszélni neki, inkább cikinek éreztem, mint igaznak.

- Vannak legendáink természetesen, amit el is mondok majd holnap, mert nagyon érdekesek. Könyv is született belőle a Winnetout olvastad esetleg? Egy híres indián regény.

- Olvastam kissrác koromban és nagyon tetszett! – egészen felélénkültem, na végre egy olyan téma, amiről órákat tudok majd beszélni vele és kihúzom egészen Sam érkezéséig. Ami remélem nem várat már sokáig.

- Jacob, majd holnap Winnetouzunk. Most, mivel mindjárt jön Sam, a második kérdésről szeretném ha beszélnénk.

- Igen tényleg nemsokára jön!

- Tehát mi a bajod velem? Emlékszel igaz, ez volt a második kérdésem hozzád! De őszintén! Annak ellenére, hogy nő vagyok, mint férfi a férfivel úgy beszélgessünk!

- Biztos, hogy ez a megfelelő időpont erre?

- Igen, szeretném, ha minél előbb tisztáznánk egy két dolgot ami közénk áll. Ha ma nem tudjuk befejezni, akkor holnap folytatjuk. – nagyon elszánt volt, így gondoltam, jöjjön aminek jönnie kell.

- Rendben! Őszintén! – egyeztem bele. Elvégre ő provokálja ki a szavaimat.

- Igen, őszintén! – bíztatóan rám nevetett.

- Apám elmúlt 50 éves. Te jóval fiatalabb vagy nála. Ne szépítsük a dolgot, lánya lehetnél! Egyszerűen nem értem miért nem keresel egy korban hozzád jobban illő férfit. Tudom, apámat vonzónak tartják a nők! Egy fiatal nő számára egy középkorú férfi akinek családja van… Már ne haragudj, de egyszerűen nem értelek. Szinte meg babonázod apámat, ez a túlzott kedveskedés, akár mintha egy macskát látnék. Masszírozás, vakargatás, kedvenc ételének főzése, stb. Apám meg láthatóan nem sajnál tőled semmit. Ne érts félre, nem féltékeny vagyok! Sőt őszintén örülök, hogy apám boldog. Nagyon köszönöm neked, hogy apát olyan felszabadultnak láthatom, mint még szerintem soha. – figyeltem a reagálását miközben a rövid monológomat elmondtam neki.

- Valóban idősebb nálam édesapád, sőt még az apámnál, aki sajnos már nem él is idősebb! – miközben ezt mondta elmosolyodott látszott rajta, hogy elborítja az emlékezés boldog hulláma.

- Meghalt? Őszinte részvétem! –egy kicsit megváltozott a hangulatom irányában.

- Már régen történt, lassan egy éve. Nagyon rendes ember volt, mindig is imádtam apámat. Állandóan a kedvemet kereste, amit csak kimondtam, már rögtön meg is vette nekem. Anyám hamar meghalt, így csak mi voltunk egymásnak. Igen, lassan egy éve már, hogy meghalt és nagyon hiányzik. Nem csak ő, hanem az érzés, hogy szeretnek és a kedvemet keresik. Amikor apáddal találkoztam, ezeket az érzéseket újból megtaláltam.

- Ennek szívből örülök! Ne haragudj rám! – vetettem közbe.

- Nem, igazad van, amikor előhoztad a dolgot. Valóban végig kell gondolnom az érzéseimet. Nem pótapát találtam-e apádban! Egyfolytában a kedvemet keresi. Vett nekem cipőt, nadrágot, kabátot, kedvenc együttesem lemezét, ami nem is volt megjegyzem olcsó. Mindig csak adja a pénzt, és én mehetek vásárolni, magamra költhetem.. Ilyen élményben már nagyon régen volt részem, így megértheted, hogy ki is használom. Nagyon bőkezű és lovagias az apád! Az eddigi férfiak, akikkel találkoztam, mind csak kihasználtak. Csak a testem kellett nekik, nem keresték, kérdezték, hogy én mit szeretnék. Csak egy használati tárgy voltam. Apád teljesen más! Önnáló jövedelmem soha nem volt, mindig eltartott valaki.

- Egyetértek, apám teljesen más, amióta itt vagy. Nem tudok vele gyakorlatilag a szia Jabcob, gyere enni szokásos szövegen kívül egy szót sem váltani. Szinte megbabonázva lesi minden lépésedet. Ezek szerint a megtakarított pénzét is rád költi. Remélem az én részemet, még nem verte el. Csak úgy mellesleg megemlíteném, hogy tudjál róla. Kb. egy éve semmilyen ruhát, cipőt, kabátot, cd-t, tv-t, semmit sem vásárolt sem nekem, sem saját magának. Nagyon örülök, hogy ezek szerint az autó árát rád költötte! Lett volna a házon is mit csinálni. Az autóm alkatrészéhez nem adott 50 $. Érted, mocskos 50 $. Láttam a kabátod árcéduláját 70$ volt. – keltem ki akaratlanul is magamból.

- Nagyon sajnálom, nem tudtam. Majd visszaviszem a boltba!

- Nem viszel vissza semmit! A pénzt meg úgysem adnák vissza. Maradjon minden, úgy ahogy van. Amit kaptál és vett neked, azoknak örüljél és használjad. Légy boldog, mert megérdemled! Azon viszont el kellene gondolkodnod, hogy ideje lenne felnőnöd és megtanulni, hogy az életben mindenért meg kell dolgozni. Mondtad, hogy nem dolgoztál egyáltalán soha az életedben.

- Igen, leérettségiztem, tovább nem tanultam, mert nem vettek fel. Orvos szerettem volna lenni. Gyerekorvos. Sajnos nem tanultam elég jól.

- Nővérnek, asszisztensnek is lehet ám menni! Igaz, hogy sokkal hálátlanabb és kevesebb pénzzel járó munka, de munka és pénzt lehet keresni, amit magadra tudsz költeni. Esetleg félre is lehet belőle tenni és valami nagyobb célt megvalósítani. Ezt a Rabbitot, én már közel háromnegyed éve pofozom, egyszer autó lesz. Saját autóm lesz! – beszélgetésünket a közelgő autó dudája zavarta meg.

- Azt tanácsolnám, gondolkodj el hogyan, hol és milyen formában képzeled el az életed. Milyen rövid és hosszú távú céljaid vannak, amit el szeretnél érni. Szeretnél e gyerekeket? – az autó dudája, most már türelmetlenebbül és hosszabban hallatszott.

- Menjél Jacob, majd holnap vagy akár ma este folytatjuk a beszélgetést tovább. Várnak a barátaid, igyekezzél! Neked legalább vannak barátaid, nekem senkim sincs! – mondta szomorúan.

- Leszek én a barátod, akivel tudsz beszélgetni és itt van neked, apám is! Elfogadsz haverodnak? – kérdeztem tőle, miközben a kezemet nyújtottam neki, kézfogásra.

- El, hát persze! – csapott a tenyerembe. Megölelt, és én is automatikusan visszaöleltem, majd az arcomra adott egy puszit. Pont a puszi kapáskor lépett be Sam.

- Jacob, mit szórakozol már, gyerünk…ŐŐŐ Bocsánat megzavartam valamit? – kérdezte, miközben zavartan rám és Mariennére nézett.

- Nem zavartál meg semmit, csak beszélgettünk! – mondtam.

- Aha, látom! De nem értem! Mindegy! Jössz vagy maradsz Jacob, sietnünk kell!? A mozi nem vár meg. – kérdezte és kiment az ajtón.

Intettem Mariannének és én is mentem Sam után.

Neheztelés

Másnap reggel a lovak elszállításánál segédkeztem és csodálkoztam, amikor Sam és Emily az általam „megmentett” gyerek társaságában érkeztek. Mivel nem tudtam mire vélni a dolgot, így megkérdeztem tőlük, hogy mi történt, hogy a kislány még mindig itt van és nem a szüleivel.

- Nálunk aludt a gyerek és nagyon jól eltöltöttük az időt. Igaz? – közben a kislány felé fordult és megsimogatta az arcát.

- Igen! Nagyon szeretem Emilyt! – dörgölődzött a gyerek Emilyhez.

- Roppant szolgálatkész és sok mindenben tudott segíteni nekem. – mesélte Emily.

- Ma jön Charlie és elviszi a nagyvárosba. Ott van személyzet és szállás lehetőség ahol a gyereket el tudják helyezni, addig is, amíg a szülei nem jelentkeznek. – vetette közbe Sam.

- Már előre sajnálom, hogy a kisbarátnőm nem marad itt velem! – puszilta meg Emily a gyereket.

- Charlie mondta, hogy ez az eljárás. Na, csajok gyerünk dolgozni! – vetett véget Sam az érzelgésnek.

Aznap nem mentem iskolában, úgymond hivatalos kikérőn voltam. Sam igazolta távollétemet, mivel nem volt elég sok felnőtt segítség. Jared, Paul és Embry segítettek még. Pár évvel ezelőtt Sam is még tanult, most meg már az ő igazolását is elfogadják. Ennyit tesz 4 év?! Jól eltelt a nap, kérdezgettek ugrattak Susyval kapcsolatban. Viccelődtünk, egy kicsit spricceltük egymást.

A hetek általában tanulással teltek. Hét végén a fiúkkal a tengerparton múlattuk az időt vagy a garázsban lapuló Volkswagen Rabbitomat szerelgettem, próbáltam bele életet lehelni. Hengerfejet kellene szereznem valahogy, de a használtautósnál éppen nem volt. Pedig egész szép bevételre tettünk szert apámmal, legalább is remélem. Még nem volt lehetőségem apával a pénzügyekről beszélni, mert a hölgyvendége nálunk lakott és egész nap otthon voltak. Szerintem alig várták mindig, hogy távozzam. Igyekeztem is nem a lábuk alatt lenni. Olyan érzésem van, mintha apámat megbabonázta volna ez a nőci. Ahogy apára nézett, szinte cicás, ugyanakkor hamiskásan tág szemei voltak. Tiszta fura! Még a hátamon is borsózott a szőr. Nem szívesen ettem abból az ételből, amit ő készített. Ki tudja, hátha valamilyen boszorkány főzet.

Amikor csak lehetett és Susy is ráért, találkoztunk és sétálgattunk, lovagoltunk vagy moziba mentünk. Most játszották a Titanic című filmet és Susy szerette volna megnézni. Így, hát hagytam magamat elcsábítani egy film erejéig és megbeszéltük, hogy szombaton elkísérem az előadásra. Addigra valami járgányt is kell beszereznem, igaz jogsim még nincs, de Charlietől nem félek. Tudom, hogy most ő lesz az ügyeletes járőr.

- Apa, szeretnék veled beszélni! Mikor tudnánk négy szem között egy pár szót váltani? – kérdeztem apát. Nagyon szerettem volna már apával beszélni, de a nőci, állandóan ott volt, mint egy kullancs le sem lehetett vakarni. Két hét várakozás után, nem bírtam tovább ezt a szótlanságot és megszólítottam apámat. Meg akartam tudni, meddig marad még a nő, hogyan állnak egymással és a pénzügyeket is szerettem volna tisztázni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de a nőcinek, akinek most már tudom, hogy Marienne a neve egyre nehezebben viseltem a jelenlétét.

- Mondhatod Jacob, nincs Marienne és közöttem semmi titok, mondjad, mintha itt sem lenne. – miközben hozzám szólt jelentőségteljesen a nőre nézett és kacsintott egyet. Marienne éppen apám hátát masszírozta. Ezt a kényeztetést!

- Apa, én csak veled szeretnék beszélni valamikor, egy pár szót váltanánk csak! Nem rabolnám sokáig az idődet! Utána turbékolhattok tovább Mariennével, akár a galambok! – futottak ki a számon a szavak.

Nem most, látom most elfoglalt vagy, csak egy napot és körülbelüli időpontot mondjál, hogy mikor beszélhetünk! – mondtam most már egy kicsit idegesen.

- Mi ez a „galamb” mag „turbékolás” szöveg, fiam! Mit képzelsz Te magadról? Amíg az én házamban laksz, addig kellő tisztelettel kell velem és Mariennével beszélned, értetted? – förmedt rám olyan hévvel, hogy akaratlanul is hátrálni kezdtem, pedig ő ültéből csak most kezdett felállni. Tudtam, hogy rosszkor és rosszat szóltam.

- Bocsánat, nem szerettem volna senkit sem megbántani! Elnézést Marienne és bocsáss meg apa! – beszélgetésünket a telefon csörgése zavarta meg.

Charlie telefonált, mivel apa volt a telefonhoz közelebb, így ő vette fel a kagylót.

- Tessék! – szólt a telefonba kissé morcosan apám.

- Helló Billy, képzeld, tegnap Bellát majdnem elütötte az egyik évfolyamtársa, Tyler. - Olyan hangosan beszélt Charlie a telefonba, vagy olyan jó a fülem, hogy minden szavát hallottam a beszélgetésnek én is. Valami baj érte Bellát? Akaratlanul is fülelni kezdtem.

- Szent Isten! Mi van vele? – aggódott apám.

- Ne izgulj, nem lett végül is semmi baja! Személyesen Dr. Cullen vizsgálta meg, pedig először nem is ő kapta meg betegének. De szólt a kolleganőjének, hogy a rendőrfőnök lányát ő akarja ellátni. Megmondom őszintén, nagyon jólesett a bánásmódja velünk. Mindig is szerettem a Doktort, de most, ahogy beszélt Bellával is és ahogy vizsgálta, foglalkozott vele…De végül is megnyugtatott és azt mondta, hogy nem lesz semmi probléma.

- Hogy történt? – kérdezte apám. Érdekes volt, hogy amikor apám meghallotta a Dr. nevét, rögtön arcvonást változtatott, eddig is morcos volt, igaz csak rám, most aztán még morcosabb lett!

- Reggel kiszállt Bella az autóból, tudod, ma csúszós volt az út, még hóláncot is tettem a furgonra. Na, szóval Tyler túl gyorsan ment, megcsúszott az autója és pont Bellának és az autójának csapódott volna a kocsija. Ha a Dr. fia pont akkor nincs ott a közelben, Bella akár meg is halhatott volna. – ecsetelte Charlie.

- Aha! Még szerencse, hogy ott volt!…– mondta apám. Ilyen gúnyosnak a szavait még sohasem hallottam. Semmi aggódás, részvét, csak utálat volt a hangjában.

- Na, szóval, csak három dolgot szerettem volna mondani, a hangodból úgy érzem rosszkor hívlak!

- Nem, mondjad csak! – sóhajtotta apa.

- Egyrészt örülök, hogy az autódat megvettem, képzeld el, az egyik lámpája törött csak el és a keréknél a sárhányó horpadt be. Látod, tudtam, hogy ilyen autó való Bellának! Ha látnád Tylerék autóját lehet, hogy csak roncsként tudják majd eladni. – mesélte most már vidáman Charlie.

- Hát igen, jó kis kocsi a Chevy. – nyugtázta apám.

- A másik, ha láttad volna, hogy milyen gondossággal és szakszerűen vizsgálta meg a doktor Bellát, akkor nem lennél ilyen ellenséges vele. – Charlie még folytatta volna az áradozást, de apám leállította. Hiába kényes téma ez nálunk itt a rezervátumban!

- A Doktor téma nem érdekel, mond a harmadikat Charlie! Ne kímélj! – szólt bele apám, barátjába fojtva a szót.

- Ühüm, tehát a harmadik a hétvégi meccs lett volna, tudod, hogy átjöttök, és együtt nézzük a plazmán. – szinte esdeklőn mondta, biztos egy kis baráti társaságra vágyott.

- Most a héten nem jó! Sajnos más elfoglaltságom, feladatom van, közbejött valami, köszönöm a hívást! Jó éjszakát! – köszönt el apám, igencsak nyersen.

- Jó éjszakát! – köszönt el Charlie egy kicsit megbántottan.

Utána apám dünnyögését kellett hallgatnom. Hallottad a hívást mi? Hogy ordított Charlie a telefonba! Még hogy a doktor ilyen jó meg olyan jó! Ráadásul valamelyik kölyke mentette meg Bellát! Megmentette, nem is értem, hogy miért?… Charlie ismeri a törzsi legendát, hogyan áradozhat így a doktorról? Mintha Isten lenne! Még folytatta tovább, de én magára hagytam, had dünnyögje ki magát. Nekem más volt a nézetem a dologgal kapcsolatban. Mindenesetre, szerintem rendes volt a Cullen gyerektől, hogy a balesetnél közbeavatkozott. Szörnyű lett volna Charlienek, ha egyszem lányának valami baja esett volna.

Miközben készülődtem, hogy moziba megyek, hallottam amint Marienne faggatózik a legendák és a telefonbeszélgetés miatt. Akaratlanul is hallottam a választ. Apa közölte a nővel, hogy úgysem ismeri, akiről szó van és egyébként a legendák, meg nem rá tartoznak és úgysem érdekelné őt. A csaj még nekiállt erősködni, hogy őt érdeklik a régi történetek. Unszolta apámat, hogy mondjon már valamit.

- Jacob, reggel beszélünk! Sam itt van, megjött érted. Igyekezzél fiam! – kiabált be a szobába.

- Elmegyek a bárba! – közölte, majd kigurult a házból.

Micsoda fejlemények, gondoltam. Végre kezd az apám visszaalakulni a kábulatából? Közben hallottam, hogy elmegy az autó, gondolom Sam elviszi apát. Amint kiléptem a szobából Marienne az ajtóm előtt állt és láthatóan beszélni akart velem, mivel elállta az utamat. Nem akartam vele különösebben beszélni de láthatóan más választásom nem volt, mint megkérdezni tőle, hogy mit akar és várni a felmentő autó érkezését.

- Kiengednél? Mert ma moziba megyek, mindjárt jönnek értem! – szólítottam meg a meredten rám néző nőt.

- Beszélni akarok veled! Mi van apáddal? Miért utálsz engem? Gyere ülj le és beszélgessünk, amíg nem jön az autó érted.