10. fejezet
Megszólalt a csengő. Ezért nem maradt ideje, hogy visszamenjen az étterembe, és elmesélje ahallottakat Bonnienak és Meredithnek. Elena inkább elindult következő órájára, az elforduló
arcok és az ellenséges tekintetek, amik övezték, már nagyon is ismerőssé váltak ezekben, a
napokban.
Nehezére esett a történelem teremben, nem Carolinet bámulnia, és úgy tenni, mintha nem
tudná, amit tud. Alarik Matt és Stefan után érdeklődött, akik sorban a második napon nem
voltak órán, Elena vállat vont, és próbálta magát leplezni. Nem bízott ebben az emberben és a
kisfiús mosolyában és a mogyoróbarna szemeiben, amiért annyira érdeklődött Mr. Tanner
halála után. Bonnie, aki lelkesen nézett Alaricra, egyáltalán nem segített.
Az órák után elcsípett egy mondat foszlányt Sue Carson beszélgetéséből. - ...hol töltötte a
főiskolán a nyári szünetet. Nem emlékszem pontosan...
Elena már eleget volt diszkréten csenden. Megpördült, és közvetlenül Suehoz beszélt, és
hirtelen hívatlan beleszólt Sue egy másik lánnyal folytatott a vitájába.
- Ha a helyedben lennék, - mondta Suenak - Én távol maradnék Damontól. Komolyan
mondom.
Ijedten és zavartan felnevetett. Sue egyike volt a keveseknek, akik az iskolában nem kerülték
Elenát, és most úgy nézett ki, mintha azt kívánta volna, bárcsak így tett volna.
- Úgy érted, - mondta a másik lány tétován – azért, mert ő is a tiéd? Vagy…
Elena durván nevetett. - Úgy értem, mert veszélyes. - mondta. - És most nem viccelek.
A lányok csak bámultak rá. Elena mentette meg őket a további kínos beszélgetéstől,
tapintatosan sarkon fordult, és elment. Begyűjtött Bonniet Alaric iskola utáni csoportos
megbeszéléséről és elindultak Meredith szekrényéhez.
- Hová megyünk? Azt hittem beszélni fogunk Caroline-al.
- Már nem. - mondta Elena. - Várj, amíg hazaérünk. Majd elmondom, miért.
- Nem tudom elhinni. - mondta Bonnie egy órával később. - Úgy értem, elhiszem, de nem
tudom elhinni. Nem is Caroline.
- Tyler volt. - mondta Elena. - Ő tervelte ki ezt az egészet. Ennyit arról, hogy a férfiakat nem
érdeklik a naplók.
- Tulajdonképpen, meg kell köszönni neki. - mondta Meredith. - Így legalább van időnk az
Alapítók Napjáig, hogy tegyünk valamit ez ellen. Miért mondta, hogy mind ezt az Alapítók
Napján kellene megtenniük, Elena?
- Tyler valamiért nem kedveli a Fell családot.
70
- De hiszen már mindenki meghalt közülük. - mondta Bonnie.
- Nos, ez úgy tűnik, Tylernek nem számít. Emlékszem, beszélt róla a temetően is, amikor
kerestünk saját családja sírját. Ő azt hiszi, hogy ellopták az őseitől, az őket megillető helyet,
mint a város alapítói, vagy ilyesmi. "
- Elena, - mondta Meredith komolyan: "Van még valami más is a naplóba, ami Stefan ellen
szólhat? Az öreg emberes dolog mellett, úgy értem.
- Hát nem elég? - egyenletes, sötét szemeivel őt nézte a lány, Elena kellemetlen lebegést érzett
a bordái között. Miért kérdezi ezt Meredith?
- Elég ahhoz, hogy Stefan elfusson a városból, ahogy mondták. – állapította meg Bonnie.
- Elég, hogy vissza kelljen szereznünk a naplót Carolinetól. - mondta Elena. - Az egyetlen
kérdés az, hogy hogyan?
- Caroline azt mondta, hogy biztonságosan el van dugva. Ez valószínűleg azt jelenti, a
házában. - Meredith elgondolkodva harapdálta ajkát. - Neki csak egy öccse van, aki nyolcadik
osztály, ugye? És az anyja nem dolgozik, de sokat jár vásárolni Roanoke-ba. Vajon még
mindig van szobalányuk?
- Miért? - kérdezte Bonnie. - Mi a különbség?
- Nos, nem akarjuk, hogy bárki is besétáljon a házba, amíg mi átkutatjuk azt.
- Már itt tartunk? - Bonnie hangja megemelkedett, szinte visított. - Ezt nem gondolhatod
komolyan!
- Mit kéne tennünk, csak hátradőlni és megvárni az Alapítók Napját, hagyni, hogy felolvassák
Elena naplója az egész város előtt? A te házadból lopták el. Ezért csak vissza kell lopnunk. -
mondta Meredith őrjítően nyugodtan.
- El fognak kapni. Elkapnak és kicsapnak az iskolából, és a végén lehet, hogy börtönbe is
kerülünk. - Bonnie Elenéhoz fordult támogatásért. - Mondd meg neki, Elena.
- Hát ... – Mindent összevetve, ettől a kilátástól Elena egy kicsit viszolygott. Nem is annyira
az elképzelés, a kizárás, vagy akár börtön, akár csak a gondolat, hogy tetten érhetik. Mrs.
Forbes gőgös arca lebegett a szeme előtt, tele felháborodással. Aztán Caroline arcára váltott,
amint rosszindulatúan nevet, amint az édesanyja vádlón rögtön Elenára mutat.
Különben is, már maga az a...tény, hogy bemegy valaki házába, amikor ő nincs ott, hogy
megkeressék a holmijukat. Azt is utálta, hogy valaki ezt tette vele.
De, persze, az a valaki. Caroline, megsértette Bonnie házát, és most már Elena legnagyobb
kincse az ő a kezében volt.
- Csináljuk. - mondta Elena nyugodtan. - De legyünk nagyon óvatosak.
71
- Nem beszélhetnénk meg? - kérdezte Bonnie gyengén, Meredith és Elena eltökélt arcát
nézve.
- Nincs mit megbeszélni. Te is jössz. - mondta neki Meredith. - Azt ígérted. - tette hozzá,
Bonnie mély levegőt vett, hogy újból kifogásolja az ötletet. De ő felemelte a mutatóujját.
- A vér esküvel csak abban segítettünk, hogy Elena megkapja Stefant. - sírta Bonnie.
- Gondold csak át újra. - mondta Meredith. – Megesküdtél, hogy megteszel bármit, amit Elena
kér Stefannal kapcsolatban. Nem volt szó semmi határidőről vagy ilyesmi, „csak, amíg Elena
megkapja őt”.
Bonnie szája leesett és tátva maradt. Elenára nézett, aki mindennek ellenére majdnem
nevetett. - Ez igaz. - mondta ünnepélyesen Elena. - És te magad mondtad azt: „Ha vér esküt
teszel, az azt jelenti, hogy neked ragaszkodnod kell az esküdhöz, bármi is történik.”
Bonnie becsukta a száját, és felemelte az állát. - Igazad van, - mondta kíméletlenül. - Most
egész hátralevő életemben azt kell tennem, amit Elena akar, hogy tegyek Stefan miatt.
Csodálatos.
- Ez az utolsó, amit valaha is kérek. - mondta Elena. - Megígérem. Esküszöm…
- Ne! - mondta Meredith, hirtelen komolyan. - Ne, Elena. Lehet, hogy később megbánod.
- Most már te is kezded a jóslatokat? - kérdezte Elena. Aztán azt kérdezte: - Szóval, hogyan
fogjuk megszerezni Caroline házának kulcsát egy óra múlva?
November 9. szombat
Kedves Naplóm,
Sajnálom, hogy már nagyon rég írtam utoljára. Mostanában túl elfoglalt voltam, vagy túl
depressziós, vagy mindkettő, ahhoz, hogy írjak.
Különben is, az után, ami történt, szinte félek naplót írni. De szükségem van rá, hogy
valakinek elmondhassam, mert most nincs egy emberi lény se, egyetlen ember sincs a földön,
akitől nem tartanék valami miatt.
Bonnie és Meredith nem tudja az igazságot Stefanról. Stefan pedig nem tudhatja az igazságot
Damonról. Judit néni nem tud semmit. Bonnie és Meredith tud Carolineról és a naplóról, de
Stefan nem. Stefan tud a verbéna virágról, amit most minden nap használok, de Bonnie és
Meredith nem. Annak ellenére, hogy én mindkettőjük táskájába csempésztem egy darabot.
Egy jó dolog: úgy tűnik, hogy működik, vagy legalábbis még nem voltam újra alvajáró az óta
az éjszaka óta. De jó lenne azt hazudni, hogy az óta nem álmodok Damonnal. De ő ott van
minden rémálmomban.
Az életem most tele van hazugsággal, és kell valaki, akivel teljesen őszinte lehetek. El fogom
rejteni ezt a naplót a meglazult padlódeszka alá a szekrénybe, hogy senki nem találja meg,
akkor se, ha elragad a halál, és kitakarítják a szobámat. Lehet, hogy majd egy napon
72
Margaret unokái fognak itt játszani, és akkor majd kikandikál a szekrényből, és kihúzzák, de
addig senki. Ez a napló az utolsó titkom.
Nem tudom, miért gondolok a halálra és a haldoklásra. Ez Bonnienál divat, ő az, aki azt hiszi,
hogy olyan romantikus lenne. Tudom, amit igazán szeretne, abban nem volt semmi
romantikus, amikor apa és anya meghalt. Csak a legrosszabb érzés a világon. Élni akarok, jó
hosszú ideig, és Stefan felesége lenni, és boldognak lenni. És nincs olyan ok, amiért nem
lehetnék, amikor az összes ilyen jellegű problémát magunk mögött hagyunk.
Kivéve, hogy vannak olyan időszakok, amikor megijedek, és ezt nem hiszem el. És vannak kis
dolgok, amik nem számítanak, de engem zavarnak. Mint például, Stefan miért hordja még
mindig Kathrine gyűrűjét nyakában, bár tudom, hogy szeret engem. Vagy miért nem mondja
ki soha, hogy szeret engem, bár tudom, hogy agy van.
Nem számít. Minden rendben lesz. Ennek működnie kell. És akkor együtt leszünk, boldogan.
Nincs semmi ok, amiért nem lehetnénk. Nincs semmi ok, amiért nem lehetne. Semmi okunk
Elena megállt az írással, és igyekezett egyenesen megtartani a betűk az oldalon a
középpontban. De ezek csak homályosan távolodtak, és becsukta a könyvet, mielőtt áruló
könnycseppjei a tintára eshettek volna. Aztán odament a szekrényhez, felemelte a laza kartont
egy körömreszelővel, és eltette a naplót.
Egy héttel később körömreszelő a zsebébe, álltak mind a hárman, ő, Bonnie és Meredith,
Carolinék házának hátsó ajtajánál.
- Siess. - sziszegte Bonnie kínjában, és körülnézett az udvaron, mintha azt várná, hogy valaki
rájuk ugrik. - Gyere, Meredith!
- Ez az. - mondta Meredith, mert a kulcslyukba végre megtalálta a helyes utat ás hallották,
ahogy a tolózár kattan, és enged neki, hogy elfordítsa ujjaival. - Mehetünk!
- Biztos vagy benne, hogy nincsenek itthon? Elena, mi lesz, ha korábban visszajönnek? Miért
nem csináljuk később, vagy legalább nappal?
- Bonnie, bemész? Mi mindezen már túl vagyunk. A szobalány mindig itt van nappal. És nem
fognak ma este korábban visszajönni, hacsak nem lesz valaki beteg Chez Louis-nál. Most
gyere! - mondta Elena.
- Senki nem merne beteg lenni Mr. Forbes születésnapi vacsorájánál. - mondta
megnyugtatóan Bonnie-nak Meredith, ahogy a kisebb lány belépett. - Biztonságban vagyunk.
- Ha már elég pénzük van, hogy elmenjenek egy drága étterembe, akkor azt gondolhatnád,
hogy megengedhetik maguknak, hogy hagyjanak egy kevés világítást. - mondta Bonnie,
visszautasítva a vigasztalást.
Magántulajdon, Elena egyetértett ezzel. Különös volt, és lehangoló, hogy áthaladnak valaki
másnak a házában, a sötétben, és a szíve hevesen dübörgött, amint felment a lépcsőn.
Tenyerében megragadva a kulcstartós zseblámpát, hogy megmutassa az utat, ami nedves és
73
csúszós volt. Ám annak ellenére, hogy ezek a fizikai tünetek a pánik jelei voltak, agya még
mindig higgadtan működött, szinte levált.
- Valószínűleg a hálószobájában van. - mondta.
Caroline ablaka az utcára nézett, ami azt jelentette, hogy még óvatosabbnak kellett lenniük,
hogy ne bukjanak le a világítás miatt. Elena a zseblámpa apró fény sugarában undorral érzett
körül. Ez volt az egyik dolog, azt tervezték, hogy úgy keresik a naplót a szobájába, hogy
hatékonyan és módszeresen átnézik a fiókokat. Az valójában egy másik dolog, hogy most itt
állt, és körülötte úgy tűnt, mintha ezer helyre lehetne elrejteni valamit, és az érzés, hogy
megérintsen valamit, abban az esetben ha Caroline észrevette volna, megzavarta.
A másik két lány is csak egyhelyben állt.
- Talán csak menjünk haza. - mondta Bonnie csendesen. És Meredith nem mondott ellent
neki.
- Meg kell próbálnunk. Legalább meg kell próbálni. - mondta Elena, hangja ónosan és
üregesen hallatszott. A lány kihúzott egy fiókot, egy magas lábú fiókos szekrényen, és a
zseblámpa fénye rá egy halom csipkés fehérneműt világított meg. Egy Gyorsan
megbizonyosodott róla, hogy egy könyv sincs ott. A lány kiegyenesedett, és visszatolta a
fiókot. Aztán mélyet lélegzett.
- Ez nem olyan nehéz. - mondta. - Azt kell tennünk, hogy felosszuk a szobát, majd mindent
átnézünk a saját részünkön, minden fiókot, minden bútort, minden tárgyat, ami elég nagy,
hogy el lehessen benne rejteni a naplót!
Ő a szekrényt választotta magának, és az első dolog volt, hogy körömreszelővel ellenőrizze az
alját. De Caroliné biztonságosnak tűnt, és a szekrény fala szilárdnak hangzott. Átkutatta
Caroline ruháit, talált néhány dolgot, amit kölcsönadott neki az elmúlt évben. Nagy volt a
kísértés, hogy visszavegye, de persze nem tehette. A keresést Caroline cipői és pénztárcái
között folytatta, de nem talált semmit, kihúzott egy széket, hogy megvizsgálja a szekrény
felső polcát.
Meredith a padlón ült, egy rakás plüss állatot vizsgálat, amik arra voltak kárhoztatva, hogy
egy ládába kerültek, más gyermekkori emlékkel együtt. Hosszú érzékeny ujjait egyenként
végig futtatta az anyagokon. Amikor elért egy bolyhos uszkárt, megállt.
- Ezt én adtam neki. - suttogta a lány. - Azt hiszem a tizedik születésnapjára. Azt hittem rég
kidobta.
Elena nem látta a szemét, Meredith saját zseblámpáját bekapcsolva nézte a pudlit. De tudta,
mit érez Meredith.
- Megpróbáltam kárpótolni őt. - mondta lágyan. - Próbáltam, Meredith, a Kísértet Háznál. De
ahogy ő mondta, soha nem bocsátja meg nekem, amiért elvettem tőle Stefant. Azt kívánom,
bárcsak máshogy állnának a dolgok, de ő nem hagyja, hogy így legyen.
- Szóval ez most háború.
74
Ez most háború. - mondta Elena nyíltan és véglegesen. Nézte, ahogy Meredith félre teszi a
pudlit, és felemeli a következő állatot. Aztán visszafordult a saját részéhez.
De a komódnál sem járt több szerencsével, mint ahogy a szekrénynél se. És ahogy telt az idő,
egyre nyugtalanabbá vált, és szinte biztos volt benne, hogy egy autót hall behúzódni az
úttestről Forbes házhoz.
- Semmi értelme. - mondta végül Meredith, miközben Caroline matraca alatt kutatott. –
Valahova máshova kellet elrejtenie… várj. Van itt valami. Érzem a sarokban.
Elena és Bonnie rá bámult a szoba átellenes végéből, egy pillanatra megfagytak.
- Megtaláltam, Elena, ez egy napló!
Megkönnyebbülés suhant át Elenán, és úgy érezte magát, mint egy gyűrött papírlap, ami
kiegyenesedett, és kisimult. Újra tudott mozogni. És a légzés csodálatos volt. Végig tudta,
hogy semmi igazán rettenetes nem történhet Stefannal. Az élet nem lehet ilyen kegyetlen,
hogy nem Elena Gilberttel. Mindnyájan biztonságban vannak.
De Meredith zavarban volt. - Ez egy napló. De ez zöld, nem kék. Ez egy rossz napló.
- Mi? - Elena elkapta a kis könyvet, s a ragyogó fényben igyekezett, hogy a smaragdzöld fedél
átváltozzon zafír kékké. Nem működött. Ez a napló majdnem pontosan olyan, mint az övé, de
ez nem az övé.
- Ez Caroliné. - mondta ostobán, még mindig nem akarta elhinni.
Bonnie és Meredith közelebb húzódtak. Mindannyian a zárt könyvet nézték, majd egymást.
- Lehet, hogy van benn valami nyom. - mondta Elena lassan.
- Ez így igazságos. – jegyezte meg Meredith. De Bonnie volt az, aki átvette a naplót, és
ténylegesen kinyitotta.
Elena bekukkantott a válla fölött, és látta Caroline tüskés, dőlt írását, nagyon eltért a
nyomtatott betűktől a lila feljegyzéseken. Eleinte a szemét, nem fókuszált, de aztán egy név
ugrott elé: Elena.
- Várj, mi az?
Bonnie volt az egyetlen, aki olyan helyzetben volt, hogy tovább tudta olvasni egy-két szónál,
egy pillanatig hallgatott, ajka mozogott. Aztán felhorkant.
- Ezt hallgassátok. – mondta, majd olvasni kezdte: „Elena a világ egyik legönzőbb embere,
akit valaha ismertem. Mindenki azt hiszi, ő annyira együtt érző, de ő valójában hideg. Ez
undorító, ahogyan az emberek nyaliznak neki, miközben soha nem jönnek rá, hogy őt nem
érdekli senki más, kivéve Elena.”
- Caroline mondja ezt? Róla is beszélhetnénk! - De Elena meleget érzett az arcán. Ez
gyakorlatilag az volt, amit Matt mondott neki, amikor a lány Stefant kereste.
75
- Gyerünk, van még. - mondta Meredith, böködte Bonnie, aki sértett hangon folytatta.
- „Bonnie majdnem olyan rossz manapság, miközben mindig arra törekszik, hogy fontossá
tegye magát. A legújabb dolog az, úgy tesz, mintha ő spirituális lenne, úgyhogy az emberek
fognak figyelni rá. Ha ő valóban médium lenne, rájönni, hogy Elena is csak kihasználja őt.”
Volt egy nagy szünet, majd Elena azt kérdezte: - Ez minden?
- Nem, van egy kicsi Meredithről. „Meredith nem tesz semmit, hogy megállítsa. Sőt, Meredith
nem csinál semmit, ő csak figyel. Olyan, mintha ő nem tudná, mit tegyen, ő csak reagál a
dolgokra. Különben is, hallottam a szüleimet beszélni a családjával, nem csoda, hogy soha
nem említi őket.” - Ez meg mit jelent?
Meredith meg sem mozdult, és Elena csak a nyakát és az állát látta a félhomályban. De halkan
beszélt, és folyamatosan. - Nem számít. Keress tovább, Bonnie, van valami Elena naplójáról?
- Október 18. körül. Akkor lopták el. - mondta Elena, ezzel félre téve a kérdéseit. Erről majd
később kérdezi Meredithet.
Nem volt bejegyzést október tizennyolcadikán, illetve után hétvégén, sőt, csak néhány
bejegyzés volt az azt következő hetekben. Egyikükben sem említette a naplót.
- Nos, ez akkor. - mondta Meredith, miközben visszaült. - Ez a könyv használhatatlan. Hacsak
nem akarjuk vele zsarolni. Tudod, mi nem fogjuk vissza adni az övét, ha ő nem adja vissza a
tiéd.
Ez egy csábító ötlet volt, de Bonnie észrevette a hiányt. – Ebből nem származna Carolinenak
semmi baja, itt csak más emberekre panaszkodik. Főleg ránk. Fogadni mernék, Caroline
szívesen oda adja, hogy a tiédet hangosan felolvashassa az egész iskola előtt. Azt gondolja, az
lesz az ő nagy napja.
- Szóval, mit csináljunk vele?
- Tedd vissza. - mondta Elena fáradtan. A lány könnyen megpördült, körbe a szobában, körbe
járatta a szemét, finom különbségeket keresve, ahhoz képest, amikor bejöttek. – Csak
továbbra is úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk, hogy nála van a naplóm, és reméljük, hogy
kapunk még egy esélyt.
- Rendben. - mondta Bonnie, de tovább folytatta a kis könyv átlapozását, időnként ingerülten
fújt, vagy sziszegett egyet. - Ezt hallgassátok meg! - kiáltotta.
- Nincs időnk. - Elena mondta. A lány mondott volna még valamit, de abban a pillanatban
Meredith szólalt meg, hangja parancsoló volt, és felhívta mindenki figyelmét.
- Egy autó.
Beletelt egy másodpercet, míg meggyőződtek arról, hogy a jármű megállt a Forbes felhajtón.
Bennie szemei és szája szélesek és kerekek voltak és úgy tűnt, hogy megbénult, miközben az
ágy mellett térdelt. - Menj! Gyerünk! - mondta Elena, miközben kirántotta a naplót a kezéből.
– Kapcsold ki a zseblámpákat és irány a hátsó ajtó.
Elindultak. Meredith sürgette előre Bonniet. Elena térdre rogyott, fölemelte az ágytakaró,
Elena odaesett a térdeihez és emelte az ágytakarót miközben megállt Caroline matracánál. A
másik kezével előtérbe tolta a naplót miközben kiékelte azt a matrac és a por réteg között. A
gyéren befedett rugókba elakadt a karja, de még rosszabb volt, hogy a királynő méretű matrac
nem egyenletesen tartotta a súlyt, lent és fent. Az ujjhegyeivel még néhányszor oldalba bökte,
majd kihúzta a karját, és visszahúzta az ágytakarót a helyére.
Egy vad pillantást vetett vissza a szobába, miközben balra indult, nem volt ideje, most mást is
rögzíteni. Ahogy megindult gyorsan és csendben a lépcsőn felé, hallotta a kulcsot a bejárati
ajtónál.
Az, ami következett, az egy elég félelmetes játéka volt. Elena tudta, hogy szándékosan nem
üldözték őt, de a Forbes család úgy látszott, hogy eltökélte, hogy sarokba szorítsa őt a
házukban. Visszafordult, ahogy a hangok jöttek felé és felgyúltak a fények a teremben, ahogy
felmentek a lépcsőkre. Bemenekült a folyosó utolsó ajtaján, de úgy látszott követik. A
mozgások egyenesen a hálószoba előtt voltak. A szomszédos fürdőszoba irányába fordult, de
akkor látta, hogy a fények életre kelnek a zárt ajtó alatt, miközben elvágják a szökését.
Csapdába esett. Caroline szülei bármelyik pillanatban bejuthatnak. Látta, hogy a franciaablak
erkélyes, és ugyanebben a pillanatban elhatározta, mit tesz.
Kinn a levegő hűvös volt, lélegzete halványan látszódott. Sárga fény tört elő a szoba mellett,
és ő még hátrébb húzódott balra, kitartva az útját. Aztán a hang rettegve jött, szörnyen
egyértelműen: kilincset elfordult, majd elhúzták a belső függönyöket, és a franciaablak
kinyílt.
Kétségbeesetten nézett körül. Túl messzi volt a föld ahhoz, hogy leugorjon, és nem volt
semmi, amin lemászhatna. Csak a tető maradt, de nem volt semmi sem, amin felmászhatna.
Mégis, ösztöne azt súgta, hogy tegye meg, az erkély korlátjához ment, és tapogatózott, éppen
amikor a kapaszkodó fölött egy árnyék jelent meg a függönynél. Egy kéz szétválasztotta őket,
egy alak kezdett kibontakozni, azután Elena érzett valamit, ami szorítja a kezét, miközben a
csuklóján össze zárul és felfelé húzza őt. Automatikusan fellendítette a lábát, és érezte, hogy
közben felmászott a zsindelyes tetőre. Miközben megpróbálta akadozó légzését
megnyugodtatni, hálásan nézett megmentőjére, … és megdermedt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése