A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2009. december 30., szerda

Billy a kórházban


- Jacob, apád jól van, nem kell izgulnod! Pár nap múlva haza is fogják engedni a kórházból. Beszélgettem vele meg Vickivel, hogy mi volt, mi történt. Úgy gondoltam, tudnod kell egy-két dologról, mielőtt találkozni fogtok.

- Na, meséld már, ne kímélj! – mondtam neki idegesen, miközben elindultunk a kórház előteréből a lépcsők felé.

- A kocsmárostól megtudott egy szerintem is nagyon jó lehetőséget Vicki és a családotok számára. Tudod, John rokonainak van Forksban egy kis üzletük. Az most kiadó lett, illetve később akár megvehető is lesz. Az üzlet jelenleg egy élelmiszer boltnak van berendezve, elég jó forgalmat bonyolítanak le. Az útkereszteződésben van, tudod az idős Cooper család bérli most, azt az üzlet, amit tavaly festetek be kívülről.

- Ja, a mellette lévő pubbal együtt. – vágtam közbe tudatván, hogy vettem az adást, melyikről van szó, ne húzza már az időt, még Susyval is van randim és apámat meg már nagyon szerettem volna már látni.

- Ahogy ezt apád megtudta, rohant Vickihez, hogy elújságolja neki, hogy kiveszi mind a két helyiséget és így kedvesének sikerül az életmód váltás, amit már oly régóta szeretett volna elérni. Így a gyerekekről is tud gondoskodni és nektek is lesz jövőtök, apád is elfoglalja magát. Akár boltos is lehetsz Jacob, nem rossz dolog, hisz szeretsz eladni. Most legalább legálisan is lehetne. Árulhatnád a kencéidet.

- Sam, nem szoktál te ilyen körmondatokban fogalmazni, légyszi a lényeget, mert itt hagylak, haver, apámat akarom már látni. – mondtam neki már, szinte kiabálva.

- Oké, még egy emeletet kell még mennünk! Szóval, ezt az ötletét mesélte el Vickinek Billy. Az még nem is lett volna gond, mert Vicki abszolút pozitívan fogadta. De, egyszer csak csengettek az ajtaján, mert a következő vendége megérkezett. Erre apád, úgy felkapta a vizet, hogy tombolt mérgében. Ordított, mint aki nincs az eszénél a fickót úgy elküldte, hogy az még egy kiadós lökésnek is beillett volna a második emeletről.

- De, hiszen tudta, hogy mivel keresi a kenyerét, hogy a gyerekeket el tudja tartani. Alkalmi munkával meg férfiaknak a kedvének keresésével foglalkozik. – mondtam csodálkozva.

- Hát, persze, hogy tudta, Vicki nagyon ügyesen, amikor tudta, hogy apád, megy, azon a napon nem dolgozott soha és így Billynek nem volt lehetősége idegen férfiakat látni a közelében. Tudod, hogy nagyon szereti őt, hisz volt is nálatok gyerekestől, tudom, hogy te is kedveled. Amennyire lehetett a férfiak kedvének keresése szolgáltatást fokozatosan visszaszorítja, még egy-két pénzes kuncsaftja van már csak.

- Hát, persze, mindig is azon sajnálkozott, bárcsak lenne több pénze és akkor nem kellene Vickinek „dolgoznia”. – közben felértünk az emeletre és csodálkozva láttam, hogy Emily és Miriam a folyosón beszélgetnek. Nem értettem, hogy miért nem mennek már be a kórterembe.

- Volt most közöttük egy pár hetes-hónapos csend szünet. Ekkor jött ez a Miriam dolog, ez egy kissé bezavar, de szerintem nem lesz itt semmi probléma. Legalább amikor Emilyvel beszéltem én úgy értelmeztem a dolgokat. Emily ma elkíséri vizsgálatra Miriamot. Ha Miriam terhes a gyerek nem valószínű, hogy az apádé.

- Tényleg, őőőő a Próféta szóljon most belőled Sam! – akaratlanul is átöleltem a barátomat.

- Hát igen, ha valakinek már három hónapja nem jön meg a vérzése, az egy 1 hónapos kapcsolatra nem fogható rá, hacsak nem valami betegség van a dolog miatt és így lehet, hogy nem is terhes. De sajnos még nem biztos, hisz orvosnál még nem volt.

- Így akarta ez a kurva apámat balekká tenni? Mindjárt agyon verem! – el is indultam a beszélgető nők irányába, de Sam visszatartott.

- Nem úgy van az, Jacob! Ne hamarkodd el a dolgokat. Majd a vizsgálat eldönti, nem vagy te Paul, hogy mindent ilyen hírtelen reagáljál le! Megéretlek téged, most pedig mi ketten bemegyünk apádhoz és te abszolút barátságos leszel az öregeddel, oké? Csak semmi izgalom, ne izgassad fel, ha azt akarod, hogy melletted legyen pár nap múlva. – elindultunk a kórtelem irányába. Ahogy elmentem Miriram mellett, szúrós szemekkel néztem rá. Ő pedig számomra felfoghatatlan módon barátságosan rám mosolygott és hallgatta mit mesél neki Emily.

Ahogy beléptünk a kórteremben apa, éppen szunyókált. Nem volt ijesztő látvány, csak infúziót kötöttek be neki, egyébként olyan volt, mintha aludna. Ez a fehér kórházi környezet a barna bőrét egész sápadttá tette. Vagy lehet, hogy a világítás az oka? Ezen mindig sokat gondolkodtam, ahányszor csak valakit meg kellett látogatnom a kórházba. Odatettem az ágyam mellé egy széket és ráültem. Valószínűleg akaratom ellenére zajjal járt a szék letétele, mert egy pillanatra apa kinyitotta a szemét.

- Sziasztok! Nagyon örülök neked, fiam és persze neked is Sam. Köszönöm, hogy már megint bejöttél hozzám, mintha nem is lenne más jobb dolgod. Ha ilyen szép menyasszonyom lenne, én nem holmi öreg embert mennék látogatni a kórházba! – mondta viccesen.

- Szia, Apa! Hogy vagy? – kérdeztem tőle aggódva. Oly régen beszéltem vele, így nagyon vágytam már rá, hogy a régi beszélgetések, amik közöttünk voltak visszajöjjenek.

- Billy ne mondj ilyeneket, ma nem volt más dolgom, mint a legjobb barátom apját, aki mellesleg az én barátom is meglátogatni. Tudod, ma vasárnap van, nincs ma meló. Szóval én is azt kérdezem, hogy mi van veled, hogy érzed magad? – érdeklődött Sam.

- Köszi, srácok, jól vagyok, ne izguljatok! Ha az a süket Cullen végre hazaenged holnap után már én készítem a reggelit.

- Az jó lenne apa! A te tojásrántottáid utánozhatatlanok!

- Főleg, ha odakozmál, mi? – mondta nevetve.

- Na örülök, hogy jól vagyok, most elmegyek egy kicsit és magatokra hagylak titeket. Billy holnap délután munka után benézek, akkor majd a dokitól is megkérdezem, hogy mikor lehet téged szállítani.

- Ne fáradj Sam, meglátogatni jöhetsz nyugodtan, de a fuvart majd Vickivel megoldjuk. Újból rendbe jött köztünk minden.

- Ne, ennek örülök! Jacobnak elmondtam a terveteket és nagyon örült neki. Szóval beszélgessetek én haza megyek. Sziasztok!

- Sam, légyszi nézzél be Susyhoz, hogy egy kicsit később megyek, mert apánál vagyok. Nincs pénz a telefonomon, ami mellesleg fura, mert alig beszéltem és nem régen lett feltöltve az egyenleg. Az e havi keretem pedig így lemerült.

- Rendben, kölyök, nincs mit aggódnod! A csaj el lesz rendezve! – mivel ezt már igen csak elmenőben mondta, így a csukott ajtónak mondtam volna köszönetet.

- Nagyon örülök neked apa! Most úgy érzem, hogy újból a régi vagy! – mondtam neki vigyorogva, miközben az ágya szélére ültem.

- Igen, jól érzem magamat és bocsánatot is szeretnék tőled kérni. Jó, hogy nincs most itt Miriam, mert nem is tudnék neki hírtelen mit mondani.

- Nincs miért bocsánatot kérni apa! Az a lényeg, hogy a régi lettél és remélem, hogy visszakapom az apámat, akit nem győzöm hangsúlyozni, de nagyon szeretek és hiányzott nekem.

- De igen is van miért bocsánatot kérnem. Teljesen lehetetlen és eszelős módon viselkedtem. Összezörrentem Vickivel, mert nem tudtam úgy pénzt keresni neki, hogy jobban tudjam támogatni és a nővéredet meg taníttatni, téged pedig rendes ruhába járatni, amit csak lehet megadni.

- Apa, te mindent megteszel értünk, nincs miért hibáztatnod magad, Vicki pedig nem kérte, hogy tartsad el, nem a feleséged. Talán, most ha ezt a boltot kiveszed, akkor minden jóra fog fordulni. Nagyon örültem ennek a bolt bérleti dolognak, ha van szabad idő, akkor tudok én is menni segíteni. Jobban el tudod magadat foglalni.

- Még van egy nagyon fontos tennivalóm ezt a Miriam dolgot tisztáznom kell, nem csak magammal, hanem a lánnyal is. Kihasználtam őt a saját céljaim elérése érdekében. Féltékennyé akartam tenni Vickit, ami mellesleg sikerült is, de visszájára sült el a dolog, nem tudom hallottad-e, de úgy kipenderítettem a látogatóját, hogy az feljelentéssel fenyegetőzik. Egy kicsit túl durva voltam. Magyarul én lettem őrült féltékeny. Természetesen Vickitől is megkaptam a magamét, azt mondta, ha belefogunk a vállalkozásba, akkor ő abbahagyja teljesen a kurválkodást, de a masszírozást nem, csak nőket fog masszírozni és akkor, amikor a boltban nem lesz rá szükség. Megnézzük a helyszínt és a boltból szerintem ki fogunk tudni alakítani egy szobát, ahol a vendégeket tudja majd fogadni. Azt mondta a kozmetikát meg valami műkörmöt is ki fog ezek mellé tanulni, szóval ő is örül, hogy végre vannak céljai. Arra kért, ha döntöttem, zárjam ki az életemből Miriamot.

- Szerintem nem te használtad ki Miriamot, hanem ő használt ki tégedet, a hiszékenységedet és a jószívűségedet. Azt a rengeteg drága ajándékot nem kellett volna megvenned, hanem ha már úgy is ajándéknak szántad, esetleg Vickki is kaphatott volna, illetve a testvére és én is. Eléggé mellőzöttnek éreztem magamat ebben az egy hónapban. Úgyhogy jól kihasznált téged, bár ezt a részét nem igazán értem még a dolognak, hogy miért volt ez a nagy adományozhatnékod.

- Talán meg tudom magyarázni. Ide jött ez a lány gyakorlatilag pénz, és ruha nélkül. Gondoltam szép is, fiatal is, gyakorlatilag felkínálkozott. Mint már mondtam, kaptam a lehetőségen, hisz én sem vagyok fából és kihasználtam a lányt. Másnap nem volt mit felvennie és adtam neki pénzt, hogy vegyen magának egy két ruhát. Ha úgy vesszük kifizettem. Majd gyakorlatilag elköszöntem tőle.

- Igen, ám de nem ment el, hisz másnap még mindig ott volt jött veled árulni. A pénz tartotta itt? – kérdeztem. Szívből örültem ennek a tisztázó beszélgetésnek.

- Viszonylag jól és ügyesen tudok eladni, felfelé srófolni az árat, és minden esetben rá tudok érezni. Hogy vajon meddig lehet elmenni, úgy, hogy az ügyfél a mi portékánkat fogadja el, igaz, hogy drágább egy pár $-al, de jobb is. Mesélte Miriam, hogy lenyűgözte ez az ember ismeret. Mondta, hogy szeretne tőlem tanulni. Pont akkor sétált el Vicki is a gyerekekkel és akkor magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy ha úgy gondolod maradhatsz még pár napig nálunk. Közben figyeltem a távolodó Vicki alakját és rá kellett jönnöm utólag, hogy nem esett jól ahogy nyíltan viselkedtem ott a vásárban és ölelgettem egy alapvetően számomra ismeretlen és idegen fiatal nőt. Látnod kellett volna azokat a szomorú szemeket, ahogy rám nézett. Ha visszagondolok rá, a hátamon is feláll a szőr. Mindegy, sajnos már megtörtént. Bocsánatot kértem tőle, kibékültünk. Elmondtam neki az érzéseimet és, hogy komolyak a szándékaim vele. Nagyon komolyak. Jacob, feleségül akarom venni őt. Imádom, állandóan csak rá tudok gondolni, úgy érzem magamat, mintha egy fiatal kamasz lennék. Szinte forr a vérem. Nem tudom érted-e amit mondok?

- Kapizsgálom apa, egész jól összebarátkoztam Susyval. Szeretem őt. Ha nálad már végeztem megyek is hozzájuk találkozunk!

- Az jó, aranyos kis lány! Gratulálok! Bár ha jól hallottam tegnap eladják a házat és hétfőn már költözik is be az új tulajdonos. Te nem tudsz még erről?

- Nem! – mondtam meglepődve.

- Na akkor tünés és bár ne lenne igazam! Bár rosszul hallottam volna! – mintegy végszóra egyszer csak Miriam lépett be az ajtón valamilyen gépelt papírral a kezében. Minnél előbb kedvesemnél akartam lenni, így elköszöntem apámtól, fejemet megbiccentettem Miriam felé és kirohantam a kórteremből. Számomra most Susy volt a legfontosabb, tudni akartam, hogy mi ez az egész, amit apától hallottam. Ez becsapás, ha ilyet nem mondanak a szülők. Ez egy gonosz, szörnyű csapda. Lélekszakadva vitt a lábam Susy felé. Egy két ismerős rám köszönt, de én bár észleltem őket, de süket és vak, no meg néma voltam.

2009. december 28., hétfő

Meglepetések 4. rész

- Köszönöm, Jacob, hogy vigyáztál a lányomra és nálatok lehetett. – nagyon jól esett, ahogy mondta az, hogy átölelt az nagyon meglepett. Nagy barna szemeivel szomorúan rám tekintett, majd megkért, hogy távozzak, mert a lányával szeretne beszélgetni.
- Délután szeretettel várunk, akkor tudsz majd Susyval nyugodtan találkozni. – mondta kényszeredett mosollyal.
Rossz előérzetem támadt, de igyekeztem nem mutatni az érzelmeimet.
- Persze, természetesen, megértem! Remélem, minden rendben lesz! – mondtam, nem biztos, hogy túl meggyőzően, miközben Susynak adtam a búcsú puszit és megöleltem. Magam is elcsodálkoztam, hogy egyáltalán nem zavar kedvesem anyjának a jelenléte.
Elindultam hazafelé, bár úgy éreztem, hogy a lábaim mintha ólomból lettek volna. Aggódtam apámért, Susyért, kapcsolatomért, a jövőért. Rengeteg lezáratlan és függő ügy vett körül. Ahogy a pékség előtt mentem el, megszólított a pék, hogy volna-e pár szabad órám és segíteni neki a lisztet behordani, mert nem jött a szállító autóval kísérő és így estig sem végeznek. Miután végig gondoltam a helyzetet, ráálltam a dologra. Nem árt, ha van az embernek egy kis dugi pénze. Nagyon kemény munka 50 kg-os zsákokat cipelni, de az 50$ amit múltkor keresem egész sokáig kitartott. Bár bevallom öszintén rettentően elfáradtam, lehet, hogy most is erre van szükségem? Úgy döntöttem, beállok segíteni! Felvettem a szokásos cipelő poziciót, kis terpesz állás és a kezemet a csípőmre téve nagyobb támasztékot tudtam adni a zsákoknak, majd a teherató platója mellé álltam. Legalább 3 órán át cipekedtem, sok beszédre nem volt lehetőség, mert vagy a szám jár, vagy a kezem típusu dolog ez. Végig gondoltam, mit fogok apámnak mondani. Bármi is történt, akkor is az apám és gondolom megoldjuk majd ezt a most elég reménytelennek tűnő helyzetet. Susy más tészta, ha a kapcsolatunkra gondoltam azt nagyon veszélyesnek ítéltem. Túl sok a bizonytalansági tényező, ami természetesen nem rajtunk múlik, hanem az ősökön. Végül is 60$ ütötte a markomat. Arra a kérdésre, hogy máskor szólhatnak-e előre, hogy megyek - e segíteni, természetesen nagy lelkesen igent mondtam. Elindultam, most már véglegesen hazafelé. Iszonyú fáradt voltam, amin csak egy jó forró zuhany vagy fürdő tud segíteni. Egyszer csak a nagy elgondolkodás közben a házunk előtt találtam magamat, hiába a lábaim szinte félálomban, holt fáradtan is hazatalálnak. Bár álom lenne ez az egész helyzet és ami a napokban rám vár. Még rémálomnak is szörnyű, nem ám valóságnak. Miközben egy nagyot és jó hangosan sóhajtottam, benyitottam az ajtón.
Az ebédlő konyha részen ült a két lány. Miriam egy köntösben volt a hálóinge fölé csak ezt vette magára. Emily meg kabátban ült.
- Sziasztok, csajok, ilyen hideg van, hogy a lakásban a kabát kelljen? Hűűűűűűűűűű, tényleg zima van! Már 2 óra van, jól kihűlt a lakás! 14 fok van! Be sem fűtöttetek? – kérdeztem meglepetten, amint a hőmérőt vizslattam a szememmel.
- Fűtsél be nekünk Jacob légyszi! – mondta nem túl vidáman Emily.
- Jó, persze, máris! Itt van Jacob és mindent elintéz, meleget csihol nektek a jéghideg kályhába. – próbáltam őket megnevettetni, de nem igazán ment a dolog.
- Köszi! – mondták kényszeredett mosolyogva. Én a kényszeredett elhúzott szájat nem igazán mosolynak hívom, de a kívülálló, minden esetre mosolyt látott volna, ha benéz az ablakon. Nekiálltam a kályha kitisztításának és begyújtásának. Fojtott hangon beszélgettek, így nem hallottam minden szavukat. De Emily a vérzés elmaradását firtatta, hogy mióta nem jött meg. Na ja, persze, hisz összefügg. Válasz nem érkezett, mert Miriam sírni kezdett, miközben rám sandított.
- Jacob! Megtennéd, hogy magunkra hagynál minket? – kérdezte Emily.
- Persze, megyek már! De, Emily, tegyél ám majd a tűzre, nehogy a meleg még hidegebbé váljon! Úgysem vágyok semmi másra, mint egy jó forró fürdőre!
- Rendben Jacob! – szólt Emily miközben a hátamat tolva befelé toloncolt a fürdő ajtón.
Megértem, hogy beszélgetni akarnak, hálás vagyok Emilynek. Szent Isten, már szinte 4 órája csevegnek, semmi kaja és hideg, a látszat szerint apám sehol. Remélem nem fáztak meg! Még az hiányozna, hogy Miriamot ápolni kelljen. Amilyen szerencsém van, még majd rám marad. Élveztem a forró fürdő minden percét. Teljesen átjárta az elnyúlott testemet a forró víz simogatása. Az agyamat teljesen kikapcsolva pihentettem a szemeimet. Valószínűleg elszunyókáltam a kádban, mert egyszer csak Sam kopogása térített magamhoz.
- Jacob, hallá változtál vagy csak úszóhártyáid nőttek? – kérdezte tőlem.
- Megyek már! – ordítottam a bezárt ajtónak, miközben kiszálltam a már igencsak hideg vízből. Gyorsan felitattam a törölközőmmel a testemről a vizet, majd körbe tekertem magamat vele. Most nem zavartattam magamat a csajok előtt, kiléptem a fürdőből és Sammal együtt bementünk a szobámba. Viccelődve eljártam a törölköző táncot. Illegettem-billegettem magam a csajok előtt, jó hatást értem el, mert igazi mosolyt csaltam a szájukra.
- Minek köszönhetem a látogatást? – kérdeztem miközben a ruháimat válogattam.
- Gyere, igyekezzél, elmegyünk apádért, megtudtam, hogy hol van! – mondta folytott hangon.
- Felöltözök és mehetünk is! Na, hol kóborol az öreg? Csavargyárban van Vickinél? Micsoda egy Kaszanova! Bár engem is körülzsonganának a nők, néha igen csak nem bánnám! – vigyorogtam nagyot Sam képébe.
- Ne olyan hangosan, mert a csajok, jobb ha nem tudnak semmiről.
- Milyen semmiről nem tudnak, mi történt? – kérdeztem aggódva. Valószínűleg túl hangos voltam, mert Miriam hisztériás hangját hallottam egyszer csak a hátam mögül a szobámban.
- Mi van Sam, ne titkolózzál, jogom van tudni, hogy hol van Billy. – a behajtott ajtót kitárva belépett a szobába ő is Emilyvel.
- Már bocsánat, de a népes nézőközönséget nem zavarja, hogy a gyönyörű férfi testemet csak egy gatya takarja ? – kérdeztem tőlük.
- Nem! – jött kórusban a válasz. Így én sem zavartattam magamat és öltözni kezdtem.
- Pózoljak nektek csajok, mint a bady-buldingisek? – kérdeztem miközben a bamba tekintetek rámszegeződtek.
- Nem akartam itt mindenki előtt mondani, de Billyt kórházba kellett vinni. A szíve rosszalkodott egy kicsit. Nem kell izgulni, most már jól van! – közölte Sam.
- Mi? Hogy történt? Hol történt? – tette fel a minket érdeklő kérdés özönt Miriam.
- Mindenki öltözzön fel és mindent megtudtok a kórházban. Igyekezzetek! – rendelkezett Sam.
Miriam elrohant felöltözni, és is befejeztem a félbehagyott tevékenységet. Mégsem a randira szánt nadrágot és inget vettem fel, hanem egy sokkal egyszerűbb farmer nadrágot és pólót választottam. Majd a kórházból hazafelé megyek be Susyhoz, mivel nem a ruha teszi az embert, így gondolom bármilyen ruha jó lesz majd. Miközben öltözködtem Sam félrehívta a kedvesét és gondolom pár mondatban megbeszélték apám és valószínűleg Miriam dolgát is.
Beültünk az autóba és Sam a kórházhoz fuvarozott minket. A kérdésekre nem válaszolt, azt mondta, majd apám mindenkinek elmond minden fontos dolgot személyesen. A doktorral majd Jacobbal fogunk beszélni. Felháborodva mesélte, hogy Dr. Cullen kezdte el Billyt vizsgálni, amikor észrevette, hogy ki a kezelő orvosa, kiverte apám a patáliát, hogy hozzá ne nyúljon. Az az igazság, hogy nem vagyok oda doktorért, de az biztos, hogy nagyon jó orvos.
- Akkor most ki kezeli apát? – kérdeztem Samot.
- Egy közülünk való indián származású doktornő. Nem régen végzett az egyetemen és mivel Cullen az ügyeletes főorvos, így őt kell majd tájékoztatnia apád állapotáról.
- Akkor jó, örülök, hogy a doki azért ránéz apámra!
- Megmondom őszintén én is örülök!
Miután a kórházhoz értünk, Sam megkérte kedvesét, hogy kísérje Miriamot apámhoz és beszéljen vele pár szót arról, amit az előtérben nálunk beszélgettek. Miután elmagyarázta, hogy merre kell menni kettesben maradtunk. Mi is elindultunk lassan, miközben Sam belefogott a mondókájába.

2009. december 12., szombat

Meglepetések 3. rész

Talán kilenc is lehetett, mire végeztünk a fa hasogatással.

- Jó volt beszélgetnünk, köszi a tanácsokat amit adtál! – mondtam hálásan Samnak.

- Gyere el hozzánk, reggelizzünk együtt! A csajok úgyis alszanak még! Csak felzavarnád őket, egy mosrcos csajnál nincs rosszabb, nekem elhiheted! – invitált Sam.

- Igaz is, a pogácsa nagyon vonzó tud lenni ennyi munka után! – mosolyogtam rá, miközben elindultunk.

- Honnan gondolod, hogy kapsz belőle?

- Ha már egyszer hívsz, csak kapok nem?

- Hát persze, mi van közted és Susy között?

- Hogy érted? Együtt járunk! Miért kérded?

- Igazából arra akarlak felkészíteni, ha elválnak a szülei, akkor valószínűleg költözni fog!

- Úgy gondolod?

- Igen. Szerintem eladják a házat és megy mindenki a saját útján. Az anyját nem sok minden köti ide, így nem itt fog venni házat. A férfi pedig megy és egy másik farmot vesz, vagy az új asszonyka miatt városba fog költözni.

- Hát igen! Nem könnyű dolgok ezek a családi kapcsolatok! Minden esetre én bizakodó vagyok, hogy Susy nem fog elmenni Forksból és a kapcsolatunk, amely tulajdonképpen most kezd alakulni, túléli ezt a hercehurcát. Egyébként ezt így még nem gondoltam végig, hogy Susy el is költözhet Forksból, minden esetre nagyon sajnálnám. Majd meglátogatjuk egymást, az is megoldás lehet nem? – mondtam szomorúan, miközben elgondolkodtam.

- Odaértünk a házukhoz, így egy kicsit szüneteltettük a beszélgetést.

- Szia, jó reggelt Emily! – köszöntöttem örömmel. Mikor beléptünk a kisült pogácsa illata teljesen betöltötte a konyhát.

- Jó reggelt, Jacob! – üdvözölt, miközben megcsókolta Samot. Olyan meghitt volt ez a pillant kettőjük között, hogy el is fordítottam fejemet.

- Milyen finom illat van! Sam meghívott reggelizni, mert nálunk fennforgás van. – mondtam szomorúan elhúzott szájjal.

- Na, mi van mesélj, de közben egyél is. Van kávé, tea, tej, itt a pohár, töltsél kedvedre és tarts velünk! – invitált Emily.

- Majd inkább Sam fog mesélni. - reménykedve Samra néztem. Ő némán bólintott és elmesélte röviden a történteket Emilynek. Közben elmélyedtem a gondolatokba és hallgattam Sam előadását. Őt hallgatva, szinte komikus volt ez az egész.

- Hát ez nem semmi Jacob! – mondta elgondolkodva Emily.

- Akár egy paródia is lehetne, tele csavarokkal, fordulatokkal. De ez sajna a valóság! – mondtam nevetve.

- Ja! - mondta Sam is és most már ő is mosolygott.

- Nem értelek titeket fiúk! Mit lehet ezen nevetni? – kérdezte Emily.

- Igazából én kínomban nevetek! – feleltem elkomolyodva.

- Én meg azon nevetem, amilyen arcot vágott Jacob. – kontrázott Sam.

- Na, fiúk több komolyságot! Arra gondoltam, hogy ti megkereshetnétek Billyt. Én elmegyek Jacobékoz a két csajhoz. Mi a véleményetek?

- Mi is így gondoltunk, hogy Billyt megkeressük.

- Köszi, hogy elmész a csajokhoz! Lassan már gondolom ébredeznek. Nagyon jó ötlet. Miriamnak és Susynak biztos kell egy pár jó szó. – mondtam hálásan Emilynek.

- Na, akkor induljunk srácok, ki ki a maga útjára! – buzdított minket moccanásra Emily. Kiléptünk az ajtón, majd csókot váltottak, és bezárták az ajtót.

- Emily én be sem csuktam az ajtót, így be tudsz majd menni! – kiabáltam utána.

- Rendben, várlak majd titeket! – válaszolta.

Mindketten megfordultunk és néztük az ellenkező irányba távolodó Emilyt.

- Jó, hogy ti egymásra találtatok! Szerencsés vagy, Sam. – mondtam szinte irigykedve.

- Igen, jómagam is így gondolom! – mondta mosolyogva.

- Mi a helyzet Leahhal? Neheztel rád? – kérdeztem tőle, gondoltam már nem zavarja a téma.

- Gondolom már túltette magát a szakításunkon. Remélem, minél hamarabb megtalálja ő is a párját, mint én Emilyt.

- Érdekes ez a bevésődés dolog, szinte lángol köztetek valami. Mikor rátok nézek, tudom, hogy titeket a sors egymásnak rendelt.

- Milyen költői vagy te Jacob! Lehet, hogy a te társad pedig Susy!

- Gondolod? Már egy hónapja járunk, tetszik, jó társaság, szép, mi több, gyönyörű, de hogy ő lesz-e az igazi? Minden esetre, alig várom, hogy találkozzunk. Lehet, hogy nekem is a lakáshoz kellene menni Emily után? Mi a véleményed? – kérdeztetem.

- Igazad van, menjél csak! De akkor mi lesz apámmal?

- Mi lenne, megkeresem, beszélek vele és kész. A terhesség dolgot nem mondom, arról nekem ugyebár nem kell tudnom. Majd közli vele Miriam! Ez az ő kettőjük dolga.

- Jobb is így, nem tudnék most mit mondani apának. Köszi, Sam!

- Nincs, mit! Szia Jacob!

Szinte futottam hazafelé. Magamban már elképzeltem, hogy hogyan fogom ébreszteni. Belopódzok, meglesem és puszikkal borítom az arcát, homlokát, szemét, és nem utolsó sorban a száját. Egyszer csak megláttam Susyt, jött velem szemben. Na, az álmodozásokról ennyit! Sajnáltam, hogy ilyen fürge volt, jobban örültem volna, ha otthon találom és többet tudunk beszélgetni, mielőtt odaérnénk a házukhoz. Nagyon megörültem neki, még el is szégyelltem magamat, hisz vele kellett volna maradnom, úgy lett volna tisztességes.

- Szia Susym! - üdvözöltem boldogan. A csók amit váltottunk nem volt túl hosszú, de mérhetetlenül édes volt.

- Úgy örülök, hogy összefutottunk! – mondta boldogan.

- Én nem csak örülök, hanem nagyon is boldog vagyok, hogy láthatlak! Bár szívesen ébresztettelek volna! – mondtam huncut mosollyal, miközben átöleltem.

- Azt hittem hamarabb végzek. Bocsánatot kérek, amiért nem voltam otthon! Nem tudtam aludni. Így hajnalban fát hasogattam, meglátogatott Sam és elhívott reggelire.

- Igen, találkoztam Emilyvel és említette. Még kóstolót is kaptunk a pogácsából.

- Tényleg, nekem azt mondta, hogy elfogyott! Micsoda cseles nőszemély. – mondtam vigyorogva.

- Most Miriammal beszélget. Én meg igyekszem haza anyához, kíváncsi vagyok, hogy mi vár most otthon. Nem tudtam volna még egyszer végighallgatni a történteket és a sirámait, azok után, hogy még nem tudom, hogy mi vár otthon.

- Megértem. Én is így vagyok ezzel. Apámmal szerettem volna találkozni. De meggondoltam magamat és inkább eljöttem, mint láthatod eléd! – miközben magamhoz húztam megcsókoltam. - Nem így képzeltem, de sajna így sikerült. Nálunk találkozni úgy, hogy te még ágyban vagy, sokkal jobb lett volna. – mondtam neki álmodozva.

- Jobb is, hogy elkísérsz, így gyorsabban telik a hazavezető út és ráadásul nem is unalmas. – miközben ezt mondta, kaptam egy puszit.

- Jó tőled puszit kapni! – egymást átölelve ballagtunk tovább.

Közben semleges témákról próbáltunk beszélgetni a tegnapi filmről, hogy jövő héten lemegyünk a partra, mert jönnek a Forksi kölykök és figyelni kell rájuk, hisz a mi partunk ez, nem az övék.

- Mint valami rendfenntartó szerv lennétek mi, olyan ez az egész igaz? – kérdezte viccesen Susy.

- Nem, de területileg a rezervátumhoz tartozik. Mi nem nagyon mehetünk az ő területükre, bezzeg ők jönnek a miénkre. Tavaly Paul egy csajnak akart udvarolni és képzeld el elkergették a suli parkolójából, hogy menjen a rezervátumbeli sulinál zavargolódjon. – meséltem.

- Erről nem is tudtam. – csodálkozott Susy.

- Megérkeztünk, most mi legyen? Bekísérlek, jelentem, hogy épségben meghoztalak és a körülményektől függően maradok, vagy haza megyek. – néztem rá a válaszra várva.

- Igen, így jó lesz. Nagyon félek Jacob! – nézett rám szomorú szemekkel.

- Nincs mitől félned, itt vagyok veled! Legalább te már tisztábban fogsz látni. Én irigyellek érte, túl leszel rajta, így lesz jó! – mosolyogtam rá bíztatóan.

Beléptünk a kapun a kutyák boldogan jöttek elénk üdvözöltek minket. Susy a kölykökkel leállt egy kicsit játszani. Egy csomó összekészített doboz az udvaron fogadott minket. Az anya szomorú és aggódó tekintettel követte nyomon bejövetelünket.

Végre Susy erőt vett magán és beléptünk az ajtón.

- Sziasztok! Megjöttünk! – köszönt be Susy.

- Csak én vagyok itthon egyedül drágám! – Mondta szomorúan. Apád még éjszaka útnak indult, ment a nőjéhez.

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes