A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. május 22., szombat

Regény fordítás Vámpírnaplók 2. Küzdelem 3. fejezet


https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTq5wSDP_tJ7YnSVEYiOcBs3MjCj5asYP3iO01ulWxSfmAPoPsP469njgfqdiyMPvEcBOnEfyhWM2wOH8xHTAoN4wJiJsiQ13kfgeTOgJtCMjNbpu0_9dmQVQQ4dS4en2Mnq-sdxQS4lw/s200/vampire-diaries10.jpg


3. fejezet
- Nem emlékszem semmilyen hídra, nem éreztem vizet – kezdte Bonnie.
- De hát te magad mondtad a végén. Azt hittem emlékszel rá – Elena hangja elhalkult – Nem
emlékszel arra a részre. - Nem kérdés volt.
- Emlékszem, egyedül vagyok valahol. Hideg van és sötét. Gyenge vagyok… és szomjas.
Vagy, éhes inkább? Nem tudom, de szükségem van valamire. És meg akarok halni. Akkor
felébresztettél.
Elena és Meredith egymásra néztek. - És rögtön az után, még mondtál valamit, nagyon fura
hangon – mondta Elena Bonnira nézve – Azt mondtad, ne menjek a híd közelébe.
- Te, ne menj a híd közelébe. – javított ki Meredith – A HALÁL VÁR OTT RÁD.
- Nem érdekel mi vár rám – csattant fel Elena – Ha Stefan ott van, akkor oda kell, menjek.
- Mindnyájan oda megyünk – javított ki megint Meredith.
Elena habozott – Nem kérhetem tőletek, hogy velem gyertek. Veszélyes lehet, olyan
veszélyes, amire még csak nem is gondoltok. Jobb, ha egyedül megyek.
- Viccelsz? – kapta fel Bonnie a fejét – Mi imádjuk a veszélyt. - Tudod, hogy fiatal és szép
akarok lenni a síromban.
- Ne – szakította félbe Elena – Te magad mondtad, hogy nem vicces.
- És Stefannak sem vicces – emlékeztetett Meredith – Nem segítünk neki, ha itt álldogálunk.
Elena már bujt is ki a kimonójából a szekrény felé menet - Jobb, ha beöltözünk. Vegyetek
kölcsön bármit, ami melegen tart.
Mikor már többé-kevésbé fel voltak öltözve az ajtó felé fordultak. Majd megálltak.
- Robert – suttogta – semmiképp sem surranhatunk ki, még akkor, sem ha alszik.
Egyszerre fordultak az ablak felé.
- Oh, remek! – mondta Bonnie
Ahogy másztak lefelé a birsalmafán, Elena észrevette, hogy elállt a havazás. De a csípős
hideg, ami marta az arcát, eszébe jutatta Dámon szavait – A tél egy meg nem bocsátó évszak
– gondolta remegve.
A házban nem égtek már a fények. Robert biztos elment aludni. Még így is Elena
visszatartotta a lélegzetét, ahogy a lesötétített ablak előtt csúsztak lefelé. Meredith autója, pár
házzal lentebb állt. Az utolsó pillanatban Elena úgy döntött, hogy magához vesz egy kötelet.
Halkan kinyitotta a garázsba vezető ajtót. Gyors volt az ár a Drowning patakba és talán még
jól jöhet.
16
Az út a város végéig feszült és csendes volt. Ahogy elhagyták a fák peremterületeit, Elenának
eszébe jutott, hogy amíg a temetőben volt, végig hullottak a tölgyfa levelek. Kimondottan
tölgyfa.
- Bonnie, a tölgyfáknak van valami különleges jelentőségük? Mondott valaha a nagymamád
róluk valamit?
- Nos, a druidák számára szentek voltak. Minden fa az, de a tölgy különösen. Úgy gondolták,
hogy a fa szelleme hatalmat ad nekik.
Elena, csöndben emésztette, a hallottakat. Mikor megérkeztek és kiszálltak, nyugtalanul
pillantott a jobb oldalon álló tölgyfára. De az éjszaka tiszta és nyugtalanítóan csendes volt.
- Figyeljetek oda, ha varjút láttok. – mondta Merdithnek és Bonnienak.
- Varjút? Mind azon az éjjelen mikor Jangcét megölték – kérdezte Merdith.
- Igen, azt a varjút. - Elena, dobogó szívvel közelítette meg a Drowning patak vizét. A neve
ellenére, ez nem patak volt, hanem sebes vizű folyó. Fölötte a Wickery fahíd állt, amit egy
századdal ezelőtt építettek. Régen, egy sornyi autót is megbírt, de mostanra, már csak egy
gyalog híd volt, amit szinte soha senki nem használt, mert annyira gyenge volt. - Egy hideg,
barátságtalan hely - gondolta Elena.
Korábbi, bátor szavai ellenére, Bonnie most huzakodva közelítette meg. – Emlékeztek, mikor
utoljára itt voltunk?
- Túlságosan is – gondolta Elena – Mikor utoljára itt voltak, valami üldözte őket a temetőbe.
Vagy valaki.
- Nem megyünk még át rajta. – mondta – Előbb nézzük meg alatta, erről az oldalról.
- Ahol az öregembert találták meg, elvágott nyakkal – motyogta Meredith, de azért követte
őket.
Az autó fénye csak egy kis helyet világított meg a sötét híd aljából. Ahogy Elena a keskeny
fény széleihez ért, rossz előérzete támadt. „A halál vár ott rád” - mondta a hang. Vajon,
tényleg a halál várja őt odalent?
A lábai megcsúsztak a nyirkos, hideg köveken. Minden, amit hallott, a száguldó víz és az üres
visszhang volta a feje fölötti hídról. És bár megfeszítette a szemét, csak a sötét, nyers
folyópartot és a híd fából készült állványát látta.
- Stefan –suttogta, és majdnem boldog volt, hogy a víz hangja elnyomta az övét. Úgy érezte
magát, mint mikor egy elhagyatott házban valaki azt kérdi, ki van ott, és közben fél a
választól.
- Ez nagyon nem jó. – mondta Bonnie a háta mögül.
- Mit akarsz mondani ezzel?
17
Bonnie, körül nézett a fejét rázva – Csak olyan rossz érzésem van. És, nos… először is, nem
hallottam a vizet. Nem hallottam semmit sem, csak a halotti csendet.
Elena szíve rémülten dobbant egyet. Egy része tudta, hogy Bonninak igaza van. Stefan nem
volt itt ezen a vad és magányos helyen. De a másik része túlijedt volt ahhoz, hogy hallgasson
rá.
- Muszáj meggyőződnünk – mondta, miközben érezte, hogy a szíve összeszorul, ahogy
beljebb merészkedett a sötétségbe. De, végül be kellet látnia, hogy senki sem volt mostanában
azon a helyen. Sehol egy fekete hajú fej. Hideg, sáros kezeit a farmeréba törölte.
- Megnézhetjük a híd másik felét is - mondta Meredith, és Elena automatikusan bólintott. De
nem kellet látni Bonnie arcát, hogy tudja, mit találtak. Nem ez volt az a hely.
- Csak menjünk innen. – mondta miközben kifelé mászott a híd alól. Mikor már épp elérte,
hirtelen lefagyott.
- Oh, Istenem… – suttogta Bonnie.
- Gyerünk vissza – sziszegte Meredith.
Az autó fényszórói előtt egy fekete ruhás alak körvonalazódott ki. Torkukban dobogó szívvel
csak annyit láttak, hogy egy férfi alakja. Az arcát sötétség takarta, de volt egy rettenetes
gyanúja, hogy ki lehet.
Az alak elindult feléjük.
Miközben megpróbáltak még jobban a hideg falhoz lapulni, Elena érezte Bonnie remegését,
és Meredith körmeit a karjába vájódni.
Nem láttak semmit sem, de hirtelen lépések zaja hallatszott a fejük felett. Alig mertek
lélegezni, egymásba kapaszkodva, rettegve néztek felfelé. A nehéz lépések csengtek a
fahídon, távolodva tőlük.
„Kérlek, csak menjen tovább.” - imádkozott magában Elena – „oh, kérlek”.
Alsó ajkába mélyesztette fogait, és Bonni jéghideg kézzel hirtelen belekapaszkodott. A léptek
visszafordultak.
„Ki kéne mennem.” - gondolta Elena. „Én, kellek neki, nem ők. Megmondta. Ki kéne
mennem, szembenézni vele, és akkor, talán elengedi Bonniét és Mereditht.” - De a tüzes
harag, ami mostanáig emésztette őt, most hamuban hevert. Nem tudta rávenni magát, hogy
elengedje Bonniet és kilépjen, nem tudott elszakadni tőle.
A lépések, pont a fejük fölött hallatszottak. Aztán csönd.
Ne – gondolta Elena, és teste megfeszült. Lejön. Bonnie felnyögött és arcát Elena vállába
temette, ő meg kétségbeesetten kapaszkodott bele, mikor a lábak megjelentek előtte. NE…
- Mit csináltok ott lent?
18
Elena elméje megtagadta, hogy feldolgozza az információt, még mindig pánikba esve,
majdnem felsikoltott mikor meglátta Mattet megjelenni a híd alatt.
- Elena, mit csináltok ti itt lent?
Bonnie felkapta a fejét. Meredith lélegzete megkönnyebbülve szakadt ki. Elena érezte, hogy
térdei, mindjárt feladják.
- Matt – mondta. Ez volt minden, amit ki tudott nyögni.
Bonnie harciasabb volt – Mi a fenét keresel itt? – már-már visított – Ki akarsz nyírni minket?
Azt akarod, szívinfarktust kapjunk? Mit keresel kint ebben az órában?
Matt zsebre dugta a kezét, kulcsait zörögtetve. - Követtelek titeket.
- Hogy mit csináltál? – kérdezte Elena.
Matt vonakodott a szemeibe nézni. – Követtelek téged. Tudtam, hogy kitalálsz majd valamit,
hogy elszökj, és az autómba vártam, hogy lássam mi lesz. Persze nem sokára megláttalak
kisurranni az ablakon, ezért követtelek titeket idáig.
Elena hirtelen nem is tudta, mit mondjon. Dühös volt rá, mert tudta, hogy csak a Stefannak
tett ígéretét próbálta megtartani. De a gondolat, hogy Matt az öreg viharvert hideg Fordjában
üldögél, halálra fagyva, különös érzéssel töltötte el, amin nem akart most elgondolkodni. A
folyót nézték csendben, majd oda lépett mellé.
- Matt, sajnálom – mondta halkan – ahogy korábban a házban viselkedtem, és… - egy
pillanatig csendben maradt, aztán feladta. Mindenért, gondolta reménytelenül.
- Nos, én is sajnálom, hogy rátok ijesztettem – fordult meg hirtelen, hogy szembe nézzen vele
– de elmondanád nekem, hogy mi a fenét csináltok ti itt kint ebben az órában?
- Bonnie úgy gondolta, Stefan itt lehet.
- Bonnie semmi ilyet nem gondolt – mondta Bonnie – Bonnie, rögtön megmondta, hogy nem
jó helyen járunk. Egy csendes és zárt helyet kell keresnünk, nem egy ilyen zajosat. Olyan, ami
körül zárt. – mondta Mattnek.
Matt úgy nézett rá, mint aki elvesztette az eszét – Persze, hogy úgy gondoltad.
- Kövek voltak körülöttem, de nem ilyenek.
- Nem, persze, nem ilyen kövek. - Meredithre nézet sajnálkozva.
- Bonnienak látomása volt. – magyarázta Elena.
Matt tett egy pár lépést hátra fele, és Elena láthatta az arcát a gyenge fényben. Lerítt róla,
hogy nem tudja eldönteni, megrázza őket, vagy felkapja, és a legközelebbi bolondokházába
dugja be őket.
19
- Ez nem vicc – mondta - Bonnie olyan látnokféle. Matt, tudom, hogy mindig azt mondtam,
nem hiszek az ilyesmiben, de tévedtem. Nem is tudod mekkorát. Ma valahogy sikerült bejutni
Stefan fejébe, és még azt is elárulta, hogy hol van.
Matt vett egy mély lélegzetet vett. – Oh! Oké, értem.
- Ne bánj velem ilyen lekezelően – csattant fel – Matt nem vagyok bolond. Tudom, mit
láttam. És hidd el nekem valódi volt. Ott volt Stefannal, olyan dolgokat mondott, amit csak ő
tud. És látta a helyet is ahová be van zárva.
- Bezárva. Ez az - Kiáltott fel Bonnie. Határozottan egy zárt helyiség és nem ilyen nyílt, mint
a folyó. De víz van benne. Egész a nyakamig ért. Az ő nyakáig. És mohás kövek. És a víz
hideg meg büdös volt.
- De mit láttál? - kérdezte Elena.
- Semmit, olyan volt mintha vak lennék. Tudtam, ha a legkisebb fény is behatolna, én
megtalálnám, de nem láttam semmit sem. Olyan volt, mint egy kriptában.
- Egy kripta…A hideg végig futott Elenán. A romos templomra gondolt fent a hegyen, a
temetőben. Ott volt egy kripta. Egy kripta, amit egyszer már kinyitott.
- De egy kripta nem volna olyan nedves.
- Nem… de nem is igazán volt értelme annak, amit láttam – mondta Bonnie. – Stefan nem
igazán volt magánál, nagyon gyenge és megsebzett volt. És nagyon éhes.
Elena már nyitotta a száját, hogy megakadályozza, nehogy többet mondjon, de akkor Matt
félbeszakította.
- Majd én megmondom, minek hangzik ez.
A három lány meglepetten nézet rá. Kicsit távolabb állt tőlük, és így úgy nézett ki mintha
hallgatózna. Már el is feledkeztek róla.
- Nos? – kérdezte Elena.
- Pontosan. Úgy értem, ez úgy hangzott mintha kútban lenne.
Elena izgatottan pislogott Bonniera. – Bonnie?
- Az is lehet – mondta Bonnie halkan – A méret és a fal megegyezik, de a kút nyitott. Látnom
kellett volna a csillagokat.
- Nem, hogyha befedték – vágott közbe Matt – Az öreg tanyaházak körül sok olyan kút van,
amit nem használnak, és a gazdák befedik őket, nehogy egy kicsi gyerek beleessen. A
nagyszüleim is ezt teszik.
Elena nem tudta visszafogni magát. - Ez lesz az. Ez kell, hogy legyen. Bonnie emlékszel, azt
mondtad, hogy mindig sötétség van.
20
- Igen, és volt is egy olyan földalatti érzésem. - Bonni is izgatott lett, de Meredith megállította
őket egy száraz kérdéssel.
- Mit gondolsz, hány ilyen kút van Fell’s Churchben, Matt?
- Rengeteg, gondolom. - mondta – De fedett? Nem sok. És ha azt mondod, hogy valaki egy
ilyenbe dobta Stefant, akkor olyan helyen van, ahol nem sok ember jár. Elhagyatott…
- És az autóját, ezen az úton találták meg.
- Az Öreg Francher tanya – kiáltott fel Matt.
Mind egymásra néztek. Az öreg Francher tanyaházat tönkretették, és amióta az eszüket tudják
elhagyatott. Az erdő közepén állt és az erdő majdnem befedte az egész helyiséget.
- Gyerünk – mondta Matt egyszerűen.
Elena a vállára rakta a kezét. - Hiszel nekünk?
Egy pillanatra félre nézett. – Nem tudom, mit higgyek. – szólalt meg végül. - De veletek
megyek.
Szétváltak, mindkét kocsival mentek. Elöl ment Matt és Bonnie, hátul meg Elena és Meredith.
Matt befordult egy nem használt útra és mikor a végére ért, így szólt Bonniehoz: - Innen
gyalog megyünk.
Elena örült, hogy elhozta a kötelet. Ha Stefan a kútban van, még jól jön.
És ha nincs… de, nem engedte meg magának, hogy erre gondoljon.
Nehéz volt az erdőben bóklászni, főleg sötétben. Az aljnövényzet vastag és nedves volt, és
mintha utánunk nyúlt volna. Molyok repkedtek körülöttük, és csapkodták az arcukat
láthatatlan szárnyaikkal.
Végül kiértek a tisztásra. Már látható volt a ház alapja, a köveket belepte a gyom és a
szederbokor. A kémény nagyrészt még mindig ép volt, ahol a beton összetartotta a
szétmálladó emlékművet.
- A kút valahol hátul kell, legyen – mondta Matt.
Meredith volt az, aki megtalálta és hívta a többieket. Mind odagyűltek és bámulták a
négyszögletű lapos kő blokkot, ami szinte a föld színével volt egyenlő.
Matt megvizsgált a gyomokat és a földet körülötte. - Ezt nemrégiben elmozdították, mondta.
Elena szíve ekkor kezdett el örülten össze-vissza verni. Érezte a bizsergést a nyakán és az ujj
begyeiben.
- Gyertek, vegyük le – suttogta alig hallható hangon.
21
A kő olyan nehéz volt, hogy Matt, meg sem tudta mozdítani. Végül mind a négyen
nekifeszültek a hátukkal, és a lábaikat a földnek feszítették, és sikerült egy pár centit
elmozdítani. Akkor Matt fogott egy ágat és a résbe dugta, és aztán megint nyomni kezdték
mind a négyen. Mikor már akkor lett a lyuk, hogy belefért a feje és a válla Elena behajolt. Félt
még reménykedni is.
- Stefan?
Azok a másodpercek, amiket a fekete lyuk fölé hajolva, töltött, belenézve a sötétségbe, és
csak a kövek zuhanását hallva, rettenetesek voltak. És akkor, hihetetlen, de volt még egy
másik zaj is.
- Ki…? Elena?
- Oh, Stefan – a megkönnyebbülés vaddá tette – Igen. Itt vagyok. Itt vagyunk, és ki fogunk
onnan hozni. Rendben vagy? Megsebesültél? Az egyetlen dolog, ami megakadályozta, hogy
beessen, Matt volt, aki elkapta hátulról. - Stefan, tarts ki. Van kötelünk, kiszedünk onnan.
Mond, hogy jól vagy.
Gyenge, alig hallható, felismerhetetlen hang hallatszott, de Elena, tudta mi az. Nevetés.
Stefan. Stefan, hangja halk volt, de érthető. - Voltam már jobban is. De legalább élek –
kuncogott. Ki van veled?
- Én vagyok az, Matt – mondta Matt, miközben elengedte Elenát, és ő maga is behajolt a
lyukon. Elena majdnem tomboló ujjongásba tört ki – És Meredith és Bonni is itt vannak –
folytatta - aki legközelebb majd kanalakat fog hajlítgatni. Ledobunk neked egy kötelet…
hacsak Bonni ki nem lebegtet onnan. Még mindig térdelve Bonnie felé fordult, kérdő
pillantást vetve rá.
Bonni lágyan a feje tetejére csapott. –Ne marháskodj, szedd már ki onnan.
- Igenis asszonyom – mondta Matt – Stefan, ezt tekerd majd magad köré.
- Oké. - válaszolta Stefan, nem nyafogva, hogy zsibbadtak az ujjai, vagy, hogy nem fogja
megtartani. Ez volt az egyetlen lehetőségük.
A következő 15 perc, rettenetes volt Elena számára. Mind a négyük erejére szükség volt
ahhoz, hogy felhúzzák Stefant, habár Bonni hozzájárulása annyiból állt, hogy mindannyiszor
mikor megálltak levegőt venni, elkiáltotta magát, hogy „gyerünk már, gyerünk már”. De
végül Stefan keze megragadta a kút szélét és Matt odaugrott, és megragadta a vállát.
Aztán, már Elena szorosan ölelte magához. Tudta mennyire súlyos a helyzet, a
természetellenes csend és teste puhasága miatt. Utolsó erejét arra használta fel, hogy kihúzza
magát, kezei véresek és sebzettek voltak. De ami a legjobban aggasztotta Elenát, az a tény
volt, hogy azok a kezek, nem viszonozták az ő kétségbeesett ölelését.
Mikor eltolta magától, annyira, hogy ránézzen, észrevette, hogy a bőre viaszos és szeme alatt
sötét karikák vannak.
Annyira hideg volt, hogy megijesztette öt. Aggodva nézett fel a többiekre.
22
Matt homlokát ráncolva mondta – Jobb lenne, gyorsan orvoshoz juttatni.
- Ne - Hangja gyenge volt és rekedt.
Elena érezte, hogy próbál erőt gyűjteni, és felemelte a fejét, zöld szemeiben látta a sürgetést.
– Semmi orvos. Ígérd meg Elena.
- Ígérem – suttogta a lány könnyes szemekkel. Majd érezte, hogy bármi is tartotta mostanáig,
összeomlik. Karjába zuhant eszméletlenül.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes