Talán kilenc is lehetett, mire végeztünk a fa hasogatással.
- Jó volt beszélgetnünk, köszi a tanácsokat amit adtál! – mondtam hálásan Samnak.
- Gyere el hozzánk, reggelizzünk együtt! A csajok úgyis alszanak még! Csak felzavarnád őket, egy mosrcos csajnál nincs rosszabb, nekem elhiheted! – invitált Sam.
- Igaz is, a pogácsa nagyon vonzó tud lenni ennyi munka után! – mosolyogtam rá, miközben elindultunk.
- Honnan gondolod, hogy kapsz belőle?
- Ha már egyszer hívsz, csak kapok nem?
- Hát persze, mi van közted és Susy között?
- Hogy érted? Együtt járunk! Miért kérded?
- Igazából arra akarlak felkészíteni, ha elválnak a szülei, akkor valószínűleg költözni fog!
- Úgy gondolod?
- Igen. Szerintem eladják a házat és megy mindenki a saját útján. Az anyját nem sok minden köti ide, így nem itt fog venni házat. A férfi pedig megy és egy másik farmot vesz, vagy az új asszonyka miatt városba fog költözni.
- Hát igen! Nem könnyű dolgok ezek a családi kapcsolatok! Minden esetre én bizakodó vagyok, hogy Susy nem fog elmenni Forksból és a kapcsolatunk, amely tulajdonképpen most kezd alakulni, túléli ezt a hercehurcát. Egyébként ezt így még nem gondoltam végig, hogy Susy el is költözhet Forksból, minden esetre nagyon sajnálnám. Majd meglátogatjuk egymást, az is megoldás lehet nem? – mondtam szomorúan, miközben elgondolkodtam.
- Odaértünk a házukhoz, így egy kicsit szüneteltettük a beszélgetést.
- Szia, jó reggelt Emily! – köszöntöttem örömmel. Mikor beléptünk a kisült pogácsa illata teljesen betöltötte a konyhát.
- Jó reggelt, Jacob! – üdvözölt, miközben megcsókolta Samot. Olyan meghitt volt ez a pillant kettőjük között, hogy el is fordítottam fejemet.
- Milyen finom illat van! Sam meghívott reggelizni, mert nálunk fennforgás van. – mondtam szomorúan elhúzott szájjal.
- Na, mi van mesélj, de közben egyél is. Van kávé, tea, tej, itt a pohár, töltsél kedvedre és tarts velünk! – invitált Emily.
- Majd inkább Sam fog mesélni. - reménykedve Samra néztem. Ő némán bólintott és elmesélte röviden a történteket Emilynek. Közben elmélyedtem a gondolatokba és hallgattam Sam előadását. Őt hallgatva, szinte komikus volt ez az egész.
- Hát ez nem semmi Jacob! – mondta elgondolkodva Emily.
- Akár egy paródia is lehetne, tele csavarokkal, fordulatokkal. De ez sajna a valóság! – mondtam nevetve.
- Ja! - mondta Sam is és most már ő is mosolygott.
- Nem értelek titeket fiúk! Mit lehet ezen nevetni? – kérdezte Emily.
- Igazából én kínomban nevetek! – feleltem elkomolyodva.
- Én meg azon nevetem, amilyen arcot vágott Jacob. – kontrázott Sam.
- Na, fiúk több komolyságot! Arra gondoltam, hogy ti megkereshetnétek Billyt. Én elmegyek Jacobékoz a két csajhoz. Mi a véleményetek?
- Mi is így gondoltunk, hogy Billyt megkeressük.
- Köszi, hogy elmész a csajokhoz! Lassan már gondolom ébredeznek. Nagyon jó ötlet. Miriamnak és Susynak biztos kell egy pár jó szó. – mondtam hálásan Emilynek.
- Na, akkor induljunk srácok, ki ki a maga útjára! – buzdított minket moccanásra Emily. Kiléptünk az ajtón, majd csókot váltottak, és bezárták az ajtót.
- Emily én be sem csuktam az ajtót, így be tudsz majd menni! – kiabáltam utána.
- Rendben, várlak majd titeket! – válaszolta.
Mindketten megfordultunk és néztük az ellenkező irányba távolodó Emilyt.
- Jó, hogy ti egymásra találtatok! Szerencsés vagy, Sam. – mondtam szinte irigykedve.
- Igen, jómagam is így gondolom! – mondta mosolyogva.
- Mi a helyzet Leahhal? Neheztel rád? – kérdeztem tőle, gondoltam már nem zavarja a téma.
- Gondolom már túltette magát a szakításunkon. Remélem, minél hamarabb megtalálja ő is a párját, mint én Emilyt.
- Érdekes ez a bevésődés dolog, szinte lángol köztetek valami. Mikor rátok nézek, tudom, hogy titeket a sors egymásnak rendelt.
- Milyen költői vagy te Jacob! Lehet, hogy a te társad pedig Susy!
- Gondolod? Már egy hónapja járunk, tetszik, jó társaság, szép, mi több, gyönyörű, de hogy ő lesz-e az igazi? Minden esetre, alig várom, hogy találkozzunk. Lehet, hogy nekem is a lakáshoz kellene menni Emily után? Mi a véleményed? – kérdeztetem.
- Igazad van, menjél csak! De akkor mi lesz apámmal?
- Mi lenne, megkeresem, beszélek vele és kész. A terhesség dolgot nem mondom, arról nekem ugyebár nem kell tudnom. Majd közli vele Miriam! Ez az ő kettőjük dolga.
- Jobb is így, nem tudnék most mit mondani apának. Köszi, Sam!
- Nincs, mit! Szia Jacob!
Szinte futottam hazafelé. Magamban már elképzeltem, hogy hogyan fogom ébreszteni. Belopódzok, meglesem és puszikkal borítom az arcát, homlokát, szemét, és nem utolsó sorban a száját. Egyszer csak megláttam Susyt, jött velem szemben. Na, az álmodozásokról ennyit! Sajnáltam, hogy ilyen fürge volt, jobban örültem volna, ha otthon találom és többet tudunk beszélgetni, mielőtt odaérnénk a házukhoz. Nagyon megörültem neki, még el is szégyelltem magamat, hisz vele kellett volna maradnom, úgy lett volna tisztességes.
- Szia Susym! - üdvözöltem boldogan. A csók amit váltottunk nem volt túl hosszú, de mérhetetlenül édes volt.
- Úgy örülök, hogy összefutottunk! – mondta boldogan.
- Én nem csak örülök, hanem nagyon is boldog vagyok, hogy láthatlak! Bár szívesen ébresztettelek volna! – mondtam huncut mosollyal, miközben átöleltem.
- Azt hittem hamarabb végzek. Bocsánatot kérek, amiért nem voltam otthon! Nem tudtam aludni. Így hajnalban fát hasogattam, meglátogatott Sam és elhívott reggelire.
- Igen, találkoztam Emilyvel és említette. Még kóstolót is kaptunk a pogácsából.
- Tényleg, nekem azt mondta, hogy elfogyott! Micsoda cseles nőszemély. – mondtam vigyorogva.
- Most Miriammal beszélget. Én meg igyekszem haza anyához, kíváncsi vagyok, hogy mi vár most otthon. Nem tudtam volna még egyszer végighallgatni a történteket és a sirámait, azok után, hogy még nem tudom, hogy mi vár otthon.
- Megértem. Én is így vagyok ezzel. Apámmal szerettem volna találkozni. De meggondoltam magamat és inkább eljöttem, mint láthatod eléd! – miközben magamhoz húztam megcsókoltam. - Nem így képzeltem, de sajna így sikerült. Nálunk találkozni úgy, hogy te még ágyban vagy, sokkal jobb lett volna. – mondtam neki álmodozva.
- Jobb is, hogy elkísérsz, így gyorsabban telik a hazavezető út és ráadásul nem is unalmas. – miközben ezt mondta, kaptam egy puszit.
- Jó tőled puszit kapni! – egymást átölelve ballagtunk tovább.
Közben semleges témákról próbáltunk beszélgetni a tegnapi filmről, hogy jövő héten lemegyünk a partra, mert jönnek a Forksi kölykök és figyelni kell rájuk, hisz a mi partunk ez, nem az övék.
- Mint valami rendfenntartó szerv lennétek mi, olyan ez az egész igaz? – kérdezte viccesen Susy.
- Nem, de területileg a rezervátumhoz tartozik. Mi nem nagyon mehetünk az ő területükre, bezzeg ők jönnek a miénkre. Tavaly Paul egy csajnak akart udvarolni és képzeld el elkergették a suli parkolójából, hogy menjen a rezervátumbeli sulinál zavargolódjon. – meséltem.
- Erről nem is tudtam. – csodálkozott Susy.
- Megérkeztünk, most mi legyen? Bekísérlek, jelentem, hogy épségben meghoztalak és a körülményektől függően maradok, vagy haza megyek. – néztem rá a válaszra várva.
- Igen, így jó lesz. Nagyon félek Jacob! – nézett rám szomorú szemekkel.
- Nincs mitől félned, itt vagyok veled! Legalább te már tisztábban fogsz látni. Én irigyellek érte, túl leszel rajta, így lesz jó! – mosolyogtam rá bíztatóan.
Beléptünk a kapun a kutyák boldogan jöttek elénk üdvözöltek minket. Susy a kölykökkel leállt egy kicsit játszani. Egy csomó összekészített doboz az udvaron fogadott minket. Az anya szomorú és aggódó tekintettel követte nyomon bejövetelünket.
Végre Susy erőt vett magán és beléptünk az ajtón.
- Sziasztok! Megjöttünk! – köszönt be Susy.
- Csak én vagyok itthon egyedül drágám! – Mondta szomorúan. Apád még éjszaka útnak indult, ment a nőjéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése