Meglepetések 4. rész

- Köszönöm, Jacob, hogy vigyáztál a lányomra és nálatok lehetett. – nagyon jól esett, ahogy mondta az, hogy átölelt az nagyon meglepett. Nagy barna szemeivel szomorúan rám tekintett, majd megkért, hogy távozzak, mert a lányával szeretne beszélgetni.
- Délután szeretettel várunk, akkor tudsz majd Susyval nyugodtan találkozni. – mondta kényszeredett mosollyal.
Rossz előérzetem támadt, de igyekeztem nem mutatni az érzelmeimet.
- Persze, természetesen, megértem! Remélem, minden rendben lesz! – mondtam, nem biztos, hogy túl meggyőzően, miközben Susynak adtam a búcsú puszit és megöleltem. Magam is elcsodálkoztam, hogy egyáltalán nem zavar kedvesem anyjának a jelenléte.
Elindultam hazafelé, bár úgy éreztem, hogy a lábaim mintha ólomból lettek volna. Aggódtam apámért, Susyért, kapcsolatomért, a jövőért. Rengeteg lezáratlan és függő ügy vett körül. Ahogy a pékség előtt mentem el, megszólított a pék, hogy volna-e pár szabad órám és segíteni neki a lisztet behordani, mert nem jött a szállító autóval kísérő és így estig sem végeznek. Miután végig gondoltam a helyzetet, ráálltam a dologra. Nem árt, ha van az embernek egy kis dugi pénze. Nagyon kemény munka 50 kg-os zsákokat cipelni, de az 50$ amit múltkor keresem egész sokáig kitartott. Bár bevallom öszintén rettentően elfáradtam, lehet, hogy most is erre van szükségem? Úgy döntöttem, beállok segíteni! Felvettem a szokásos cipelő poziciót, kis terpesz állás és a kezemet a csípőmre téve nagyobb támasztékot tudtam adni a zsákoknak, majd a teherató platója mellé álltam. Legalább 3 órán át cipekedtem, sok beszédre nem volt lehetőség, mert vagy a szám jár, vagy a kezem típusu dolog ez. Végig gondoltam, mit fogok apámnak mondani. Bármi is történt, akkor is az apám és gondolom megoldjuk majd ezt a most elég reménytelennek tűnő helyzetet. Susy más tészta, ha a kapcsolatunkra gondoltam azt nagyon veszélyesnek ítéltem. Túl sok a bizonytalansági tényező, ami természetesen nem rajtunk múlik, hanem az ősökön. Végül is 60$ ütötte a markomat. Arra a kérdésre, hogy máskor szólhatnak-e előre, hogy megyek - e segíteni, természetesen nagy lelkesen igent mondtam. Elindultam, most már véglegesen hazafelé. Iszonyú fáradt voltam, amin csak egy jó forró zuhany vagy fürdő tud segíteni. Egyszer csak a nagy elgondolkodás közben a házunk előtt találtam magamat, hiába a lábaim szinte félálomban, holt fáradtan is hazatalálnak. Bár álom lenne ez az egész helyzet és ami a napokban rám vár. Még rémálomnak is szörnyű, nem ám valóságnak. Miközben egy nagyot és jó hangosan sóhajtottam, benyitottam az ajtón.
Az ebédlő konyha részen ült a két lány. Miriam egy köntösben volt a hálóinge fölé csak ezt vette magára. Emily meg kabátban ült.
- Sziasztok, csajok, ilyen hideg van, hogy a lakásban a kabát kelljen? Hűűűűűűűűűű, tényleg zima van! Már 2 óra van, jól kihűlt a lakás! 14 fok van! Be sem fűtöttetek? – kérdeztem meglepetten, amint a hőmérőt vizslattam a szememmel.
- Fűtsél be nekünk Jacob légyszi! – mondta nem túl vidáman Emily.
- Jó, persze, máris! Itt van Jacob és mindent elintéz, meleget csihol nektek a jéghideg kályhába. – próbáltam őket megnevettetni, de nem igazán ment a dolog.
- Köszi! – mondták kényszeredett mosolyogva. Én a kényszeredett elhúzott szájat nem igazán mosolynak hívom, de a kívülálló, minden esetre mosolyt látott volna, ha benéz az ablakon. Nekiálltam a kályha kitisztításának és begyújtásának. Fojtott hangon beszélgettek, így nem hallottam minden szavukat. De Emily a vérzés elmaradását firtatta, hogy mióta nem jött meg. Na ja, persze, hisz összefügg. Válasz nem érkezett, mert Miriam sírni kezdett, miközben rám sandított.
- Jacob! Megtennéd, hogy magunkra hagynál minket? – kérdezte Emily.
- Persze, megyek már! De, Emily, tegyél ám majd a tűzre, nehogy a meleg még hidegebbé váljon! Úgysem vágyok semmi másra, mint egy jó forró fürdőre!
- Rendben Jacob! – szólt Emily miközben a hátamat tolva befelé toloncolt a fürdő ajtón.
Megértem, hogy beszélgetni akarnak, hálás vagyok Emilynek. Szent Isten, már szinte 4 órája csevegnek, semmi kaja és hideg, a látszat szerint apám sehol. Remélem nem fáztak meg! Még az hiányozna, hogy Miriamot ápolni kelljen. Amilyen szerencsém van, még majd rám marad. Élveztem a forró fürdő minden percét. Teljesen átjárta az elnyúlott testemet a forró víz simogatása. Az agyamat teljesen kikapcsolva pihentettem a szemeimet. Valószínűleg elszunyókáltam a kádban, mert egyszer csak Sam kopogása térített magamhoz.
- Jacob, hallá változtál vagy csak úszóhártyáid nőttek? – kérdezte tőlem.
- Megyek már! – ordítottam a bezárt ajtónak, miközben kiszálltam a már igencsak hideg vízből. Gyorsan felitattam a törölközőmmel a testemről a vizet, majd körbe tekertem magamat vele. Most nem zavartattam magamat a csajok előtt, kiléptem a fürdőből és Sammal együtt bementünk a szobámba. Viccelődve eljártam a törölköző táncot. Illegettem-billegettem magam a csajok előtt, jó hatást értem el, mert igazi mosolyt csaltam a szájukra.
- Minek köszönhetem a látogatást? – kérdeztem miközben a ruháimat válogattam.
- Gyere, igyekezzél, elmegyünk apádért, megtudtam, hogy hol van! – mondta folytott hangon.
- Felöltözök és mehetünk is! Na, hol kóborol az öreg? Csavargyárban van Vickinél? Micsoda egy Kaszanova! Bár engem is körülzsonganának a nők, néha igen csak nem bánnám! – vigyorogtam nagyot Sam képébe.
- Ne olyan hangosan, mert a csajok, jobb ha nem tudnak semmiről.
- Milyen semmiről nem tudnak, mi történt? – kérdeztem aggódva. Valószínűleg túl hangos voltam, mert Miriam hisztériás hangját hallottam egyszer csak a hátam mögül a szobámban.
- Mi van Sam, ne titkolózzál, jogom van tudni, hogy hol van Billy. – a behajtott ajtót kitárva belépett a szobába ő is Emilyvel.
- Már bocsánat, de a népes nézőközönséget nem zavarja, hogy a gyönyörű férfi testemet csak egy gatya takarja ? – kérdeztem tőlük.
- Nem! – jött kórusban a válasz. Így én sem zavartattam magamat és öltözni kezdtem.
- Pózoljak nektek csajok, mint a bady-buldingisek? – kérdeztem miközben a bamba tekintetek rámszegeződtek.
- Nem akartam itt mindenki előtt mondani, de Billyt kórházba kellett vinni. A szíve rosszalkodott egy kicsit. Nem kell izgulni, most már jól van! – közölte Sam.
- Mi? Hogy történt? Hol történt? – tette fel a minket érdeklő kérdés özönt Miriam.
- Mindenki öltözzön fel és mindent megtudtok a kórházban. Igyekezzetek! – rendelkezett Sam.
Miriam elrohant felöltözni, és is befejeztem a félbehagyott tevékenységet. Mégsem a randira szánt nadrágot és inget vettem fel, hanem egy sokkal egyszerűbb farmer nadrágot és pólót választottam. Majd a kórházból hazafelé megyek be Susyhoz, mivel nem a ruha teszi az embert, így gondolom bármilyen ruha jó lesz majd. Miközben öltözködtem Sam félrehívta a kedvesét és gondolom pár mondatban megbeszélték apám és valószínűleg Miriam dolgát is.
Beültünk az autóba és Sam a kórházhoz fuvarozott minket. A kérdésekre nem válaszolt, azt mondta, majd apám mindenkinek elmond minden fontos dolgot személyesen. A doktorral majd Jacobbal fogunk beszélni. Felháborodva mesélte, hogy Dr. Cullen kezdte el Billyt vizsgálni, amikor észrevette, hogy ki a kezelő orvosa, kiverte apám a patáliát, hogy hozzá ne nyúljon. Az az igazság, hogy nem vagyok oda doktorért, de az biztos, hogy nagyon jó orvos.
- Akkor most ki kezeli apát? – kérdeztem Samot.
- Egy közülünk való indián származású doktornő. Nem régen végzett az egyetemen és mivel Cullen az ügyeletes főorvos, így őt kell majd tájékoztatnia apád állapotáról.
- Akkor jó, örülök, hogy a doki azért ránéz apámra!
- Megmondom őszintén én is örülök!
Miután a kórházhoz értünk, Sam megkérte kedvesét, hogy kísérje Miriamot apámhoz és beszéljen vele pár szót arról, amit az előtérben nálunk beszélgettek. Miután elmagyarázta, hogy merre kell menni kettesben maradtunk. Mi is elindultunk lassan, miközben Sam belefogott a mondókájába.