Billy a kórházban

- Jacob, apád jól van, nem kell izgulnod! Pár nap múlva haza is fogják engedni a kórházból. Beszélgettem vele meg Vickivel, hogy mi volt, mi történt. Úgy gondoltam, tudnod kell egy-két dologról, mielőtt találkozni fogtok.

- Na, meséld már, ne kímélj! – mondtam neki idegesen, miközben elindultunk a kórház előteréből a lépcsők felé.

- A kocsmárostól megtudott egy szerintem is nagyon jó lehetőséget Vicki és a családotok számára. Tudod, John rokonainak van Forksban egy kis üzletük. Az most kiadó lett, illetve később akár megvehető is lesz. Az üzlet jelenleg egy élelmiszer boltnak van berendezve, elég jó forgalmat bonyolítanak le. Az útkereszteződésben van, tudod az idős Cooper család bérli most, azt az üzlet, amit tavaly festetek be kívülről.

- Ja, a mellette lévő pubbal együtt. – vágtam közbe tudatván, hogy vettem az adást, melyikről van szó, ne húzza már az időt, még Susyval is van randim és apámat meg már nagyon szerettem volna már látni.

- Ahogy ezt apád megtudta, rohant Vickihez, hogy elújságolja neki, hogy kiveszi mind a két helyiséget és így kedvesének sikerül az életmód váltás, amit már oly régóta szeretett volna elérni. Így a gyerekekről is tud gondoskodni és nektek is lesz jövőtök, apád is elfoglalja magát. Akár boltos is lehetsz Jacob, nem rossz dolog, hisz szeretsz eladni. Most legalább legálisan is lehetne. Árulhatnád a kencéidet.

- Sam, nem szoktál te ilyen körmondatokban fogalmazni, légyszi a lényeget, mert itt hagylak, haver, apámat akarom már látni. – mondtam neki már, szinte kiabálva.

- Oké, még egy emeletet kell még mennünk! Szóval, ezt az ötletét mesélte el Vickinek Billy. Az még nem is lett volna gond, mert Vicki abszolút pozitívan fogadta. De, egyszer csak csengettek az ajtaján, mert a következő vendége megérkezett. Erre apád, úgy felkapta a vizet, hogy tombolt mérgében. Ordított, mint aki nincs az eszénél a fickót úgy elküldte, hogy az még egy kiadós lökésnek is beillett volna a második emeletről.

- De, hiszen tudta, hogy mivel keresi a kenyerét, hogy a gyerekeket el tudja tartani. Alkalmi munkával meg férfiaknak a kedvének keresésével foglalkozik. – mondtam csodálkozva.

- Hát, persze, hogy tudta, Vicki nagyon ügyesen, amikor tudta, hogy apád, megy, azon a napon nem dolgozott soha és így Billynek nem volt lehetősége idegen férfiakat látni a közelében. Tudod, hogy nagyon szereti őt, hisz volt is nálatok gyerekestől, tudom, hogy te is kedveled. Amennyire lehetett a férfiak kedvének keresése szolgáltatást fokozatosan visszaszorítja, még egy-két pénzes kuncsaftja van már csak.

- Hát, persze, mindig is azon sajnálkozott, bárcsak lenne több pénze és akkor nem kellene Vickinek „dolgoznia”. – közben felértünk az emeletre és csodálkozva láttam, hogy Emily és Miriam a folyosón beszélgetnek. Nem értettem, hogy miért nem mennek már be a kórterembe.

- Volt most közöttük egy pár hetes-hónapos csend szünet. Ekkor jött ez a Miriam dolog, ez egy kissé bezavar, de szerintem nem lesz itt semmi probléma. Legalább amikor Emilyvel beszéltem én úgy értelmeztem a dolgokat. Emily ma elkíséri vizsgálatra Miriamot. Ha Miriam terhes a gyerek nem valószínű, hogy az apádé.

- Tényleg, őőőő a Próféta szóljon most belőled Sam! – akaratlanul is átöleltem a barátomat.

- Hát igen, ha valakinek már három hónapja nem jön meg a vérzése, az egy 1 hónapos kapcsolatra nem fogható rá, hacsak nem valami betegség van a dolog miatt és így lehet, hogy nem is terhes. De sajnos még nem biztos, hisz orvosnál még nem volt.

- Így akarta ez a kurva apámat balekká tenni? Mindjárt agyon verem! – el is indultam a beszélgető nők irányába, de Sam visszatartott.

- Nem úgy van az, Jacob! Ne hamarkodd el a dolgokat. Majd a vizsgálat eldönti, nem vagy te Paul, hogy mindent ilyen hírtelen reagáljál le! Megéretlek téged, most pedig mi ketten bemegyünk apádhoz és te abszolút barátságos leszel az öregeddel, oké? Csak semmi izgalom, ne izgassad fel, ha azt akarod, hogy melletted legyen pár nap múlva. – elindultunk a kórtelem irányába. Ahogy elmentem Miriram mellett, szúrós szemekkel néztem rá. Ő pedig számomra felfoghatatlan módon barátságosan rám mosolygott és hallgatta mit mesél neki Emily.

Ahogy beléptünk a kórteremben apa, éppen szunyókált. Nem volt ijesztő látvány, csak infúziót kötöttek be neki, egyébként olyan volt, mintha aludna. Ez a fehér kórházi környezet a barna bőrét egész sápadttá tette. Vagy lehet, hogy a világítás az oka? Ezen mindig sokat gondolkodtam, ahányszor csak valakit meg kellett látogatnom a kórházba. Odatettem az ágyam mellé egy széket és ráültem. Valószínűleg akaratom ellenére zajjal járt a szék letétele, mert egy pillanatra apa kinyitotta a szemét.

- Sziasztok! Nagyon örülök neked, fiam és persze neked is Sam. Köszönöm, hogy már megint bejöttél hozzám, mintha nem is lenne más jobb dolgod. Ha ilyen szép menyasszonyom lenne, én nem holmi öreg embert mennék látogatni a kórházba! – mondta viccesen.

- Szia, Apa! Hogy vagy? – kérdeztem tőle aggódva. Oly régen beszéltem vele, így nagyon vágytam már rá, hogy a régi beszélgetések, amik közöttünk voltak visszajöjjenek.

- Billy ne mondj ilyeneket, ma nem volt más dolgom, mint a legjobb barátom apját, aki mellesleg az én barátom is meglátogatni. Tudod, ma vasárnap van, nincs ma meló. Szóval én is azt kérdezem, hogy mi van veled, hogy érzed magad? – érdeklődött Sam.

- Köszi, srácok, jól vagyok, ne izguljatok! Ha az a süket Cullen végre hazaenged holnap után már én készítem a reggelit.

- Az jó lenne apa! A te tojásrántottáid utánozhatatlanok!

- Főleg, ha odakozmál, mi? – mondta nevetve.

- Na örülök, hogy jól vagyok, most elmegyek egy kicsit és magatokra hagylak titeket. Billy holnap délután munka után benézek, akkor majd a dokitól is megkérdezem, hogy mikor lehet téged szállítani.

- Ne fáradj Sam, meglátogatni jöhetsz nyugodtan, de a fuvart majd Vickivel megoldjuk. Újból rendbe jött köztünk minden.

- Ne, ennek örülök! Jacobnak elmondtam a terveteket és nagyon örült neki. Szóval beszélgessetek én haza megyek. Sziasztok!

- Sam, légyszi nézzél be Susyhoz, hogy egy kicsit később megyek, mert apánál vagyok. Nincs pénz a telefonomon, ami mellesleg fura, mert alig beszéltem és nem régen lett feltöltve az egyenleg. Az e havi keretem pedig így lemerült.

- Rendben, kölyök, nincs mit aggódnod! A csaj el lesz rendezve! – mivel ezt már igen csak elmenőben mondta, így a csukott ajtónak mondtam volna köszönetet.

- Nagyon örülök neked apa! Most úgy érzem, hogy újból a régi vagy! – mondtam neki vigyorogva, miközben az ágya szélére ültem.

- Igen, jól érzem magamat és bocsánatot is szeretnék tőled kérni. Jó, hogy nincs most itt Miriam, mert nem is tudnék neki hírtelen mit mondani.

- Nincs miért bocsánatot kérni apa! Az a lényeg, hogy a régi lettél és remélem, hogy visszakapom az apámat, akit nem győzöm hangsúlyozni, de nagyon szeretek és hiányzott nekem.

- De igen is van miért bocsánatot kérnem. Teljesen lehetetlen és eszelős módon viselkedtem. Összezörrentem Vickivel, mert nem tudtam úgy pénzt keresni neki, hogy jobban tudjam támogatni és a nővéredet meg taníttatni, téged pedig rendes ruhába járatni, amit csak lehet megadni.

- Apa, te mindent megteszel értünk, nincs miért hibáztatnod magad, Vicki pedig nem kérte, hogy tartsad el, nem a feleséged. Talán, most ha ezt a boltot kiveszed, akkor minden jóra fog fordulni. Nagyon örültem ennek a bolt bérleti dolognak, ha van szabad idő, akkor tudok én is menni segíteni. Jobban el tudod magadat foglalni.

- Még van egy nagyon fontos tennivalóm ezt a Miriam dolgot tisztáznom kell, nem csak magammal, hanem a lánnyal is. Kihasználtam őt a saját céljaim elérése érdekében. Féltékennyé akartam tenni Vickit, ami mellesleg sikerült is, de visszájára sült el a dolog, nem tudom hallottad-e, de úgy kipenderítettem a látogatóját, hogy az feljelentéssel fenyegetőzik. Egy kicsit túl durva voltam. Magyarul én lettem őrült féltékeny. Természetesen Vickitől is megkaptam a magamét, azt mondta, ha belefogunk a vállalkozásba, akkor ő abbahagyja teljesen a kurválkodást, de a masszírozást nem, csak nőket fog masszírozni és akkor, amikor a boltban nem lesz rá szükség. Megnézzük a helyszínt és a boltból szerintem ki fogunk tudni alakítani egy szobát, ahol a vendégeket tudja majd fogadni. Azt mondta a kozmetikát meg valami műkörmöt is ki fog ezek mellé tanulni, szóval ő is örül, hogy végre vannak céljai. Arra kért, ha döntöttem, zárjam ki az életemből Miriamot.

- Szerintem nem te használtad ki Miriamot, hanem ő használt ki tégedet, a hiszékenységedet és a jószívűségedet. Azt a rengeteg drága ajándékot nem kellett volna megvenned, hanem ha már úgy is ajándéknak szántad, esetleg Vickki is kaphatott volna, illetve a testvére és én is. Eléggé mellőzöttnek éreztem magamat ebben az egy hónapban. Úgyhogy jól kihasznált téged, bár ezt a részét nem igazán értem még a dolognak, hogy miért volt ez a nagy adományozhatnékod.

- Talán meg tudom magyarázni. Ide jött ez a lány gyakorlatilag pénz, és ruha nélkül. Gondoltam szép is, fiatal is, gyakorlatilag felkínálkozott. Mint már mondtam, kaptam a lehetőségen, hisz én sem vagyok fából és kihasználtam a lányt. Másnap nem volt mit felvennie és adtam neki pénzt, hogy vegyen magának egy két ruhát. Ha úgy vesszük kifizettem. Majd gyakorlatilag elköszöntem tőle.

- Igen, ám de nem ment el, hisz másnap még mindig ott volt jött veled árulni. A pénz tartotta itt? – kérdeztem. Szívből örültem ennek a tisztázó beszélgetésnek.

- Viszonylag jól és ügyesen tudok eladni, felfelé srófolni az árat, és minden esetben rá tudok érezni. Hogy vajon meddig lehet elmenni, úgy, hogy az ügyfél a mi portékánkat fogadja el, igaz, hogy drágább egy pár $-al, de jobb is. Mesélte Miriam, hogy lenyűgözte ez az ember ismeret. Mondta, hogy szeretne tőlem tanulni. Pont akkor sétált el Vicki is a gyerekekkel és akkor magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy ha úgy gondolod maradhatsz még pár napig nálunk. Közben figyeltem a távolodó Vicki alakját és rá kellett jönnöm utólag, hogy nem esett jól ahogy nyíltan viselkedtem ott a vásárban és ölelgettem egy alapvetően számomra ismeretlen és idegen fiatal nőt. Látnod kellett volna azokat a szomorú szemeket, ahogy rám nézett. Ha visszagondolok rá, a hátamon is feláll a szőr. Mindegy, sajnos már megtörtént. Bocsánatot kértem tőle, kibékültünk. Elmondtam neki az érzéseimet és, hogy komolyak a szándékaim vele. Nagyon komolyak. Jacob, feleségül akarom venni őt. Imádom, állandóan csak rá tudok gondolni, úgy érzem magamat, mintha egy fiatal kamasz lennék. Szinte forr a vérem. Nem tudom érted-e amit mondok?

- Kapizsgálom apa, egész jól összebarátkoztam Susyval. Szeretem őt. Ha nálad már végeztem megyek is hozzájuk találkozunk!

- Az jó, aranyos kis lány! Gratulálok! Bár ha jól hallottam tegnap eladják a házat és hétfőn már költözik is be az új tulajdonos. Te nem tudsz még erről?

- Nem! – mondtam meglepődve.

- Na akkor tünés és bár ne lenne igazam! Bár rosszul hallottam volna! – mintegy végszóra egyszer csak Miriam lépett be az ajtón valamilyen gépelt papírral a kezében. Minnél előbb kedvesemnél akartam lenni, így elköszöntem apámtól, fejemet megbiccentettem Miriam felé és kirohantam a kórteremből. Számomra most Susy volt a legfontosabb, tudni akartam, hogy mi ez az egész, amit apától hallottam. Ez becsapás, ha ilyet nem mondanak a szülők. Ez egy gonosz, szörnyű csapda. Lélekszakadva vitt a lábam Susy felé. Egy két ismerős rám köszönt, de én bár észleltem őket, de süket és vak, no meg néma voltam.