Beszélgetés Marienne-vel

- Rendben! Beszélgessünk! – adtam meg magamat nagy mérgesen.

- Tehát mi van az apámmal? Igaz ez volt az első kérdésed hozzám?

- Igen, ez az első. – az első szót jelentőségteljesen mondta.

- Apám beszélt telefonon a barátjával aki elmesélte neki, hogy a lányát majdnem baleset érte. De a vizsgáló orvos fia megmentette a lány az életét a koccanásnál. Ennyi történt.

- Te ezt mind hallottad a telefonon keresztül vagy mi? – kérdezte csodálkozva.

- Igen, jó a fülem! – vigyorodtam el az elképedt arcán.

- Hát ez jó dolog! De mitől lett ilyen ideges? Rendes volt a doki fiától, hogy megmentette a lányt. Akár a srác is megsérülhetett volna nem?

- Nem hinném! – vigyorodtam el magam.

- Egyébként szerintem is jó dolog ez. Gyerekkori pajtásom volt Bella mindig. Apa ki nem állhatja a dokit, azért lett mérges. Charlie pedig agyon ajnározta, dicsérte és ezen dühödött fel.

- Milyen legendákról beszélt itt teljesen felpaprikázva?

- A legendákról én nem tudok semmit. Ezek biztos valamilyen ősi titkok. A te törzsednek nincs legendája? – kérdeztem, gondoltam mesélni fog és nem kell a második kérdésre rátérnünk. Nem akartam a legendákról beszélni neki, inkább cikinek éreztem, mint igaznak.

- Vannak legendáink természetesen, amit el is mondok majd holnap, mert nagyon érdekesek. Könyv is született belőle a Winnetout olvastad esetleg? Egy híres indián regény.

- Olvastam kissrác koromban és nagyon tetszett! – egészen felélénkültem, na végre egy olyan téma, amiről órákat tudok majd beszélni vele és kihúzom egészen Sam érkezéséig. Ami remélem nem várat már sokáig.

- Jacob, majd holnap Winnetouzunk. Most, mivel mindjárt jön Sam, a második kérdésről szeretném ha beszélnénk.

- Igen tényleg nemsokára jön!

- Tehát mi a bajod velem? Emlékszel igaz, ez volt a második kérdésem hozzád! De őszintén! Annak ellenére, hogy nő vagyok, mint férfi a férfivel úgy beszélgessünk!

- Biztos, hogy ez a megfelelő időpont erre?

- Igen, szeretném, ha minél előbb tisztáznánk egy két dolgot ami közénk áll. Ha ma nem tudjuk befejezni, akkor holnap folytatjuk. – nagyon elszánt volt, így gondoltam, jöjjön aminek jönnie kell.

- Rendben! Őszintén! – egyeztem bele. Elvégre ő provokálja ki a szavaimat.

- Igen, őszintén! – bíztatóan rám nevetett.

- Apám elmúlt 50 éves. Te jóval fiatalabb vagy nála. Ne szépítsük a dolgot, lánya lehetnél! Egyszerűen nem értem miért nem keresel egy korban hozzád jobban illő férfit. Tudom, apámat vonzónak tartják a nők! Egy fiatal nő számára egy középkorú férfi akinek családja van… Már ne haragudj, de egyszerűen nem értelek. Szinte meg babonázod apámat, ez a túlzott kedveskedés, akár mintha egy macskát látnék. Masszírozás, vakargatás, kedvenc ételének főzése, stb. Apám meg láthatóan nem sajnál tőled semmit. Ne érts félre, nem féltékeny vagyok! Sőt őszintén örülök, hogy apám boldog. Nagyon köszönöm neked, hogy apát olyan felszabadultnak láthatom, mint még szerintem soha. – figyeltem a reagálását miközben a rövid monológomat elmondtam neki.

- Valóban idősebb nálam édesapád, sőt még az apámnál, aki sajnos már nem él is idősebb! – miközben ezt mondta elmosolyodott látszott rajta, hogy elborítja az emlékezés boldog hulláma.

- Meghalt? Őszinte részvétem! –egy kicsit megváltozott a hangulatom irányában.

- Már régen történt, lassan egy éve. Nagyon rendes ember volt, mindig is imádtam apámat. Állandóan a kedvemet kereste, amit csak kimondtam, már rögtön meg is vette nekem. Anyám hamar meghalt, így csak mi voltunk egymásnak. Igen, lassan egy éve már, hogy meghalt és nagyon hiányzik. Nem csak ő, hanem az érzés, hogy szeretnek és a kedvemet keresik. Amikor apáddal találkoztam, ezeket az érzéseket újból megtaláltam.

- Ennek szívből örülök! Ne haragudj rám! – vetettem közbe.

- Nem, igazad van, amikor előhoztad a dolgot. Valóban végig kell gondolnom az érzéseimet. Nem pótapát találtam-e apádban! Egyfolytában a kedvemet keresi. Vett nekem cipőt, nadrágot, kabátot, kedvenc együttesem lemezét, ami nem is volt megjegyzem olcsó. Mindig csak adja a pénzt, és én mehetek vásárolni, magamra költhetem.. Ilyen élményben már nagyon régen volt részem, így megértheted, hogy ki is használom. Nagyon bőkezű és lovagias az apád! Az eddigi férfiak, akikkel találkoztam, mind csak kihasználtak. Csak a testem kellett nekik, nem keresték, kérdezték, hogy én mit szeretnék. Csak egy használati tárgy voltam. Apád teljesen más! Önnáló jövedelmem soha nem volt, mindig eltartott valaki.

- Egyetértek, apám teljesen más, amióta itt vagy. Nem tudok vele gyakorlatilag a szia Jabcob, gyere enni szokásos szövegen kívül egy szót sem váltani. Szinte megbabonázva lesi minden lépésedet. Ezek szerint a megtakarított pénzét is rád költi. Remélem az én részemet, még nem verte el. Csak úgy mellesleg megemlíteném, hogy tudjál róla. Kb. egy éve semmilyen ruhát, cipőt, kabátot, cd-t, tv-t, semmit sem vásárolt sem nekem, sem saját magának. Nagyon örülök, hogy ezek szerint az autó árát rád költötte! Lett volna a házon is mit csinálni. Az autóm alkatrészéhez nem adott 50 $. Érted, mocskos 50 $. Láttam a kabátod árcéduláját 70$ volt. – keltem ki akaratlanul is magamból.

- Nagyon sajnálom, nem tudtam. Majd visszaviszem a boltba!

- Nem viszel vissza semmit! A pénzt meg úgysem adnák vissza. Maradjon minden, úgy ahogy van. Amit kaptál és vett neked, azoknak örüljél és használjad. Légy boldog, mert megérdemled! Azon viszont el kellene gondolkodnod, hogy ideje lenne felnőnöd és megtanulni, hogy az életben mindenért meg kell dolgozni. Mondtad, hogy nem dolgoztál egyáltalán soha az életedben.

- Igen, leérettségiztem, tovább nem tanultam, mert nem vettek fel. Orvos szerettem volna lenni. Gyerekorvos. Sajnos nem tanultam elég jól.

- Nővérnek, asszisztensnek is lehet ám menni! Igaz, hogy sokkal hálátlanabb és kevesebb pénzzel járó munka, de munka és pénzt lehet keresni, amit magadra tudsz költeni. Esetleg félre is lehet belőle tenni és valami nagyobb célt megvalósítani. Ezt a Rabbitot, én már közel háromnegyed éve pofozom, egyszer autó lesz. Saját autóm lesz! – beszélgetésünket a közelgő autó dudája zavarta meg.

- Azt tanácsolnám, gondolkodj el hogyan, hol és milyen formában képzeled el az életed. Milyen rövid és hosszú távú céljaid vannak, amit el szeretnél érni. Szeretnél e gyerekeket? – az autó dudája, most már türelmetlenebbül és hosszabban hallatszott.

- Menjél Jacob, majd holnap vagy akár ma este folytatjuk a beszélgetést tovább. Várnak a barátaid, igyekezzél! Neked legalább vannak barátaid, nekem senkim sincs! – mondta szomorúan.

- Leszek én a barátod, akivel tudsz beszélgetni és itt van neked, apám is! Elfogadsz haverodnak? – kérdeztem tőle, miközben a kezemet nyújtottam neki, kézfogásra.

- El, hát persze! – csapott a tenyerembe. Megölelt, és én is automatikusan visszaöleltem, majd az arcomra adott egy puszit. Pont a puszi kapáskor lépett be Sam.

- Jacob, mit szórakozol már, gyerünk…ŐŐŐ Bocsánat megzavartam valamit? – kérdezte, miközben zavartan rám és Mariennére nézett.

- Nem zavartál meg semmit, csak beszélgettünk! – mondtam.

- Aha, látom! De nem értem! Mindegy! Jössz vagy maradsz Jacob, sietnünk kell!? A mozi nem vár meg. – kérdezte és kiment az ajtón.

Intettem Mariannének és én is mentem Sam után.