Neheztelés

Másnap reggel a lovak elszállításánál segédkeztem és csodálkoztam, amikor Sam és Emily az általam „megmentett” gyerek társaságában érkeztek. Mivel nem tudtam mire vélni a dolgot, így megkérdeztem tőlük, hogy mi történt, hogy a kislány még mindig itt van és nem a szüleivel.

- Nálunk aludt a gyerek és nagyon jól eltöltöttük az időt. Igaz? – közben a kislány felé fordult és megsimogatta az arcát.

- Igen! Nagyon szeretem Emilyt! – dörgölődzött a gyerek Emilyhez.

- Roppant szolgálatkész és sok mindenben tudott segíteni nekem. – mesélte Emily.

- Ma jön Charlie és elviszi a nagyvárosba. Ott van személyzet és szállás lehetőség ahol a gyereket el tudják helyezni, addig is, amíg a szülei nem jelentkeznek. – vetette közbe Sam.

- Már előre sajnálom, hogy a kisbarátnőm nem marad itt velem! – puszilta meg Emily a gyereket.

- Charlie mondta, hogy ez az eljárás. Na, csajok gyerünk dolgozni! – vetett véget Sam az érzelgésnek.

Aznap nem mentem iskolában, úgymond hivatalos kikérőn voltam. Sam igazolta távollétemet, mivel nem volt elég sok felnőtt segítség. Jared, Paul és Embry segítettek még. Pár évvel ezelőtt Sam is még tanult, most meg már az ő igazolását is elfogadják. Ennyit tesz 4 év?! Jól eltelt a nap, kérdezgettek ugrattak Susyval kapcsolatban. Viccelődtünk, egy kicsit spricceltük egymást.

A hetek általában tanulással teltek. Hét végén a fiúkkal a tengerparton múlattuk az időt vagy a garázsban lapuló Volkswagen Rabbitomat szerelgettem, próbáltam bele életet lehelni. Hengerfejet kellene szereznem valahogy, de a használtautósnál éppen nem volt. Pedig egész szép bevételre tettünk szert apámmal, legalább is remélem. Még nem volt lehetőségem apával a pénzügyekről beszélni, mert a hölgyvendége nálunk lakott és egész nap otthon voltak. Szerintem alig várták mindig, hogy távozzam. Igyekeztem is nem a lábuk alatt lenni. Olyan érzésem van, mintha apámat megbabonázta volna ez a nőci. Ahogy apára nézett, szinte cicás, ugyanakkor hamiskásan tág szemei voltak. Tiszta fura! Még a hátamon is borsózott a szőr. Nem szívesen ettem abból az ételből, amit ő készített. Ki tudja, hátha valamilyen boszorkány főzet.

Amikor csak lehetett és Susy is ráért, találkoztunk és sétálgattunk, lovagoltunk vagy moziba mentünk. Most játszották a Titanic című filmet és Susy szerette volna megnézni. Így, hát hagytam magamat elcsábítani egy film erejéig és megbeszéltük, hogy szombaton elkísérem az előadásra. Addigra valami járgányt is kell beszereznem, igaz jogsim még nincs, de Charlietől nem félek. Tudom, hogy most ő lesz az ügyeletes járőr.

- Apa, szeretnék veled beszélni! Mikor tudnánk négy szem között egy pár szót váltani? – kérdeztem apát. Nagyon szerettem volna már apával beszélni, de a nőci, állandóan ott volt, mint egy kullancs le sem lehetett vakarni. Két hét várakozás után, nem bírtam tovább ezt a szótlanságot és megszólítottam apámat. Meg akartam tudni, meddig marad még a nő, hogyan állnak egymással és a pénzügyeket is szerettem volna tisztázni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de a nőcinek, akinek most már tudom, hogy Marienne a neve egyre nehezebben viseltem a jelenlétét.

- Mondhatod Jacob, nincs Marienne és közöttem semmi titok, mondjad, mintha itt sem lenne. – miközben hozzám szólt jelentőségteljesen a nőre nézett és kacsintott egyet. Marienne éppen apám hátát masszírozta. Ezt a kényeztetést!

- Apa, én csak veled szeretnék beszélni valamikor, egy pár szót váltanánk csak! Nem rabolnám sokáig az idődet! Utána turbékolhattok tovább Mariennével, akár a galambok! – futottak ki a számon a szavak.

Nem most, látom most elfoglalt vagy, csak egy napot és körülbelüli időpontot mondjál, hogy mikor beszélhetünk! – mondtam most már egy kicsit idegesen.

- Mi ez a „galamb” mag „turbékolás” szöveg, fiam! Mit képzelsz Te magadról? Amíg az én házamban laksz, addig kellő tisztelettel kell velem és Mariennével beszélned, értetted? – förmedt rám olyan hévvel, hogy akaratlanul is hátrálni kezdtem, pedig ő ültéből csak most kezdett felállni. Tudtam, hogy rosszkor és rosszat szóltam.

- Bocsánat, nem szerettem volna senkit sem megbántani! Elnézést Marienne és bocsáss meg apa! – beszélgetésünket a telefon csörgése zavarta meg.

Charlie telefonált, mivel apa volt a telefonhoz közelebb, így ő vette fel a kagylót.

- Tessék! – szólt a telefonba kissé morcosan apám.

- Helló Billy, képzeld, tegnap Bellát majdnem elütötte az egyik évfolyamtársa, Tyler. - Olyan hangosan beszélt Charlie a telefonba, vagy olyan jó a fülem, hogy minden szavát hallottam a beszélgetésnek én is. Valami baj érte Bellát? Akaratlanul is fülelni kezdtem.

- Szent Isten! Mi van vele? – aggódott apám.

- Ne izgulj, nem lett végül is semmi baja! Személyesen Dr. Cullen vizsgálta meg, pedig először nem is ő kapta meg betegének. De szólt a kolleganőjének, hogy a rendőrfőnök lányát ő akarja ellátni. Megmondom őszintén, nagyon jólesett a bánásmódja velünk. Mindig is szerettem a Doktort, de most, ahogy beszélt Bellával is és ahogy vizsgálta, foglalkozott vele…De végül is megnyugtatott és azt mondta, hogy nem lesz semmi probléma.

- Hogy történt? – kérdezte apám. Érdekes volt, hogy amikor apám meghallotta a Dr. nevét, rögtön arcvonást változtatott, eddig is morcos volt, igaz csak rám, most aztán még morcosabb lett!

- Reggel kiszállt Bella az autóból, tudod, ma csúszós volt az út, még hóláncot is tettem a furgonra. Na, szóval Tyler túl gyorsan ment, megcsúszott az autója és pont Bellának és az autójának csapódott volna a kocsija. Ha a Dr. fia pont akkor nincs ott a közelben, Bella akár meg is halhatott volna. – ecsetelte Charlie.

- Aha! Még szerencse, hogy ott volt!…– mondta apám. Ilyen gúnyosnak a szavait még sohasem hallottam. Semmi aggódás, részvét, csak utálat volt a hangjában.

- Na, szóval, csak három dolgot szerettem volna mondani, a hangodból úgy érzem rosszkor hívlak!

- Nem, mondjad csak! – sóhajtotta apa.

- Egyrészt örülök, hogy az autódat megvettem, képzeld el, az egyik lámpája törött csak el és a keréknél a sárhányó horpadt be. Látod, tudtam, hogy ilyen autó való Bellának! Ha látnád Tylerék autóját lehet, hogy csak roncsként tudják majd eladni. – mesélte most már vidáman Charlie.

- Hát igen, jó kis kocsi a Chevy. – nyugtázta apám.

- A másik, ha láttad volna, hogy milyen gondossággal és szakszerűen vizsgálta meg a doktor Bellát, akkor nem lennél ilyen ellenséges vele. – Charlie még folytatta volna az áradozást, de apám leállította. Hiába kényes téma ez nálunk itt a rezervátumban!

- A Doktor téma nem érdekel, mond a harmadikat Charlie! Ne kímélj! – szólt bele apám, barátjába fojtva a szót.

- Ühüm, tehát a harmadik a hétvégi meccs lett volna, tudod, hogy átjöttök, és együtt nézzük a plazmán. – szinte esdeklőn mondta, biztos egy kis baráti társaságra vágyott.

- Most a héten nem jó! Sajnos más elfoglaltságom, feladatom van, közbejött valami, köszönöm a hívást! Jó éjszakát! – köszönt el apám, igencsak nyersen.

- Jó éjszakát! – köszönt el Charlie egy kicsit megbántottan.

Utána apám dünnyögését kellett hallgatnom. Hallottad a hívást mi? Hogy ordított Charlie a telefonba! Még hogy a doktor ilyen jó meg olyan jó! Ráadásul valamelyik kölyke mentette meg Bellát! Megmentette, nem is értem, hogy miért?… Charlie ismeri a törzsi legendát, hogyan áradozhat így a doktorról? Mintha Isten lenne! Még folytatta tovább, de én magára hagytam, had dünnyögje ki magát. Nekem más volt a nézetem a dologgal kapcsolatban. Mindenesetre, szerintem rendes volt a Cullen gyerektől, hogy a balesetnél közbeavatkozott. Szörnyű lett volna Charlienek, ha egyszem lányának valami baja esett volna.

Miközben készülődtem, hogy moziba megyek, hallottam amint Marienne faggatózik a legendák és a telefonbeszélgetés miatt. Akaratlanul is hallottam a választ. Apa közölte a nővel, hogy úgysem ismeri, akiről szó van és egyébként a legendák, meg nem rá tartoznak és úgysem érdekelné őt. A csaj még nekiállt erősködni, hogy őt érdeklik a régi történetek. Unszolta apámat, hogy mondjon már valamit.

- Jacob, reggel beszélünk! Sam itt van, megjött érted. Igyekezzél fiam! – kiabált be a szobába.

- Elmegyek a bárba! – közölte, majd kigurult a házból.

Micsoda fejlemények, gondoltam. Végre kezd az apám visszaalakulni a kábulatából? Közben hallottam, hogy elmegy az autó, gondolom Sam elviszi apát. Amint kiléptem a szobából Marienne az ajtóm előtt állt és láthatóan beszélni akart velem, mivel elállta az utamat. Nem akartam vele különösebben beszélni de láthatóan más választásom nem volt, mint megkérdezni tőle, hogy mit akar és várni a felmentő autó érkezését.

- Kiengednél? Mert ma moziba megyek, mindjárt jönnek értem! – szólítottam meg a meredten rám néző nőt.

- Beszélni akarok veled! Mi van apáddal? Miért utálsz engem? Gyere ülj le és beszélgessünk, amíg nem jön az autó érted.