A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. május 16., vasárnap

Regény fordítás Vámpírnaplók 1 Ébredés 12. fejezet

12. fejezet
Elena lassan forgott, a teljes hosszúságú tükör előtt Judith szobájában. Margaret ült a nagy baldachinos ágy lábánál, kék szeme nagy és ünnepélyes csodálattal volt tele.
- Bárcsak lenne egy ruhám, mint ez, „Csokit vagy csalok!”-hoz. - mondta.
- Nekem legjobban egy fehér kis macskaként tetszenél. - mondta Elena, egy csókot nyomott Margaret fehér bársony fejpánttal elcsatolt hajára. Azután nagynénjének, aki ott állt az ajtóban tűt és cérnát tartva. – Tökéletes. - mondta melegen. - Nem kell módosítani rajta.
A lány a tükörben, mintha Elena egyik olasz reneszánszos könyvéből lépett volna ki. Nyakát és
meztelen vállát is a megmutatta, a feszes jég-kék ruhában, valamint apró derekát. A hosszú, teljes ujja úgy volt kialakítva, hogy a fehér selyme ing látszott alatta, és a széles, lendületes szoknya súrolta a padlót maga körül. Ez egy szép ruha, és a sápadt világoskék színe kiemelte Elena sötétebb kék szemét.
Ahogy elfordult, Elena tekintete a régimódi ingaórára esett az öltözőszekrény fölött. - Ó, nem,
majdnem hét. Stefan itt lehet bármelyik pillanatban.
- Ez az ő kocsija. - mondta Judith miközben kinézett az ablakon. - Én lemegyek, és beengedem!
- Rendben van. - mondta Elena röviden. - Találkoznák vele én magam. Isten veled, érezd jól magad a „Csokit vagy csalok”-on! - Majd lesietett a lépcsőn.
Itt jön, gondolta. Ahogy nyúlt a kilincs felé, arra a majdnem két hónappal ezelőtti napra emlékeztette, amikor a lány közvetlenül Stefan útjába lépett, az európai történelem osztályban. Ő is ugyanezt érezte: várakozás, izgalom és feszültség.
Remélem, az derül ki, hogy ez jobb terv, mint az volt, gondolta. Az utolsó másfél héten, a lány minden reményét ehhez a pillanathoz fűzte, ehhez az éjszakához. Ha ő és Stefan nem jönnek össze ma este, akkor nem is fognak.
Az ajtó kinyílt, és a lány hátralépett, a szemével lenézett, szinte félénken, attól tartva, hogy mit lát Stefan arcán.
De amikor meghallotta, az élesen vett légzést, gyorsan felnézett, és érezte, hogy szíve kihűl.
Csak bámult rá csodálkozva, igen. De ez nem az öröm volt, a lány azt látta a szemében, amit az első éjszaka a szobájában. Ez is valami közelebbi volt a sokkhoz.
- Nem tetszik neked. - suttogta rémülten, csípő érzéssel a szemében.
A fiú gyorsan magához tért, mint mindig, pislogott, és megrázta a fejét. - Nem, nem, ez nagyon szép. Gyönyörű vagy!
„Akkor miért állsz ott, és nézel, mintha szellemet láttál volna? - Gondolta. - Miért nem ölelsz meg, csókolsz meg, vagy valami!”
- Csodásan nézel ki. - mondta csendesen. És ez igaz is volt, a fiú jól mutatott a szmokingban és a
köpenyben, amit ő fölvett. A lány meglepődött, hogy a fiú egyetértett vele, de amikor a lány
szóvá tett a gondolatát, úgy tűnt szórakozott, mint máskor. Csak most, elegánsan nézett ki, és
kényelmesen, mintha a ruhája olyan természetes lenne, mint a szokásos farmer.
- Jobb lesz, ha megyünk. - mondta, egyformán nyugodtan és komolyan.
Elena bólintott, és elment vele az autóhoz, de a szíve már nem csak hideg volt, hanem jéghideg. Ő messzebb volt tőle, mint valaha, s fogalma sem volt, hogyan jut vissza.
Mennydörgés morgott fölötte, ahogy elhajtott a középiskolába, és Elena nézett ki a kocsiból ablakon, tompa rémülettel. A vastag felhőtakaró volt és sötét, bár valójában még nem kezdett el esni. A levegő töltve volt, elektromosnak érezte magát, és a komor lila villámlás az égnek lidérces
megjelenést adott. Ez volt a tökéletes légkör az este előtt, fenyegető és túlvilági, de csak akkor ébredt rá Elena, hogy retteg. Ami az éjjel Bonnie-nál történt, a lány elvesztette az ítélő képességét, kísérteties és hátborzongató volt.
Naplójával ez még soha nem fordult elő, bár átkutatták Bonnie házát a pincétől a padlásig. Még
mindig nem tudta elhinni, hogy valóban eltűnt, és azt elképzelni, hogy egy idegen olvassa a
legféltettebb titkait, gondolatait, benne a valódi érzelmeivel. Mert, persze, hogy ellopták, milyen más magyarázat lett volna? Az ajtók közül egy nyitva volt este a McCullough házban, valaki ott belépett, és elvitte. Meg akarta ölni, aki tette.
Egy sötét szem látványa jelent meg előtte. Az a fiú, az a fiú, akinek majdnem engedett Bonnie
házában, az a fiú, aki elérte, hogy elfelejtse Stefan-t. Ő volt az?
A lány felriadt, mivel ő díszítette fel az iskolát, ezért kényszeríttette magát, hogy mosolyogjon,
miközben mentek át a termeken. A tornateremben teljes káosz. Azóta, mióta Elena távozott, minden megváltozott. Akkor, a hely már tele volt idősebbekkel: Diák Tanács tagjaival, a foci játékosokkal, a Key Club tagjai, mind az utolsó simításokat végezték a kellékkel és díszletekkel. Most már tele volt a terem idegenekkel, a legtöbbjük még csak nem is volt emberi.
Több zombi megfordult és Elena felé jött, vigyorgó koponyájukon látható volt a rothadó hús az arcuk.
Egy groteszk torz púpos hulla sántikált felé, fakó fehér bőrrel és beesett szemmel. Másik irányból jött egy vérfarkas, a vicsorgó pofáját vér borította, és egy sötét és drámai boszorkány.
Elena meghökkenve rájött, hogy nem ismeri fel ezeket, az alakokat a jelmezükben. Aztán körül állták, csodálva a jég-kék ruháját, és elmondták, hogy már is probléma adódott. Elena intett nekik, csendesen, felé fordult a boszorkány, akinek hosszú, sötét haja leomlott a hátán, és egy testhezálló fekete ruhát viselt.
- Mi az, Meredith? - kérdezte.
- Lyman edző beteg. - válaszolta Meredith komoran. - Ha nincs más, akkor Tanner helyettesítheti.
- Mr. Tanner? - Elena elszörnyedt.
- Igen, és már baj van vele. Szegény Bonnie éppen ott van vele. Neked is oda kellene menned.
Elena sóhajtott, és bólintott, aztán elindult a kanyargós úton a Kísértet Ház túrán. Ahogy áthaladt a szörnyű Kínzó Kamrán és a kísérteties Slasher szobában, azt gondolta, hogy már-már túlságosan is élethűre építették.
Ez a hely még akkor is, a fényben is nyugtalanító volt.
A Druida Szoba közel volt a kijárathoz. Egy karton Stonehenge is épült ott. De a csinos kis druida
papnő, aki a meglehetősen realisztikus kinézető monolitok között állt, fehér köpenyt viselt és egy
tölgyfa levél koszorút, úgy nézett ki, mindjárt sírva fakad.
- De magának véresnek kell lennie. - a lány könyörögve mondta. - Ez része a jelenetnek, maga az
áldozat.
- Ezeket, a nevetséges ruhákat viselni is elég rossz. - mondta Tanner röviden. - Senki sem szólt nekem, hogy teljesen össze leszek kenve.
- Nem igazán lesz magán szirup. - mondta Bonnie. - Ez épp csak a köntösön és az oltáron van. Maga az áldozat. - ismételte, mintha valahogy ez meggyőzné őt.
- Ami azt illeti, az egész díszlet pontossága nagyon gyanús - mondta Mr. Tanner undorral. - A
közhiedelemmel ellentétben, nem a druidák építették Stonehenge-t, egy bronzkori kultúra építette…
Elena lépett előre. - Mr. Tanner, valójában nem ez a lényeg.
- Nem, nem az lenne nektek. - mondta. - És éppen ezért gyenge Ön és neurotikus barátja egyaránt történelemből.
- Ez szükségtelen. - mondta egy hang, és Elena gyorsan elnézett a válla fölött, Stefan volt az.
- Mister Salvatore. - mondta Tanner, a szavakat úgy ejtette ki, mintha azt jelentette volna, most már teljes lett a napom. - Azt hiszem, van néhány új bölcs gondolatod, amit elmondasz. Vagy adni fogsz nekem egy fekete szemet? - Pillantása keresztül siklott Stefan-on, aki ott állt, akaratlanul elegáns, tökéletesen szabott szmokingban, és Elena érezte, hogy hirtelen sokkot kap a látványtól.
Tanner nem igazán idősebb sokkal, mint mi vagyunk, gondolta. De öregnek néz ki, mert haja vékony és gyér volt, de fogadni mernék, huszonéves korában van. Aztán valamilyen oknál fogva, eszébe jutott, hogyan nézett volna ki Tanner a Hazatérésen, az ő olcsó és fényes ruhájában, ami nem passzolt rá.
Fogadni mernék, hogy soha nem is volt saját hazatérése, gondolta. És az első alkalommal érzett valami együttérzést iránta.
Stefan talán érezte is ezt, mert bár odalépett egészen a kis emberhez, szemtől-szembe állt vele, de a hangja nyugodt volt. – Nem. Én nem. Azt hiszem, ezt az egész dolgot kezdjük túlságosan felfújni.
Miért nem… - Elena nem hallotta a többi, de beszélt halkan és megnyugtató hangon, és Mr. Tanner valóban úgy tűnt meghallgatja. A lány visszanézett az összegyőlt tömegre, a háta mögött volt: négy vagy öt vámpír, egy vérfarkas, egy gorilla, és egy púpos.
- Rendben, minden a tervek szerint lesz. - mondta, és feloldódik. Stefan ügyelt a dolgokra, bár nem volt biztos benne, hogyan, mivel tudta elintézni, csak a fejét látta hátulról.
A fejét hátulról… Egy pillanat, egy kép villant fel előtte, az első nap az iskolában. Stefan, ahogy állt az irodában és Mrs. Clarke-kel beszélt, a titkárral, és milyen furcsán viselkedett Mrs. Clarke. Persze elég volt Elena-nak rá néznie most Mr. Tanner-re ugyanúgy kissé kábult kifejezéssel nézett. Elena érezte, lassan lüktetni kezd benne a nyugtalanság.
- Gyere! - mondta Bonnie. - Menjünk előre!
Elsiettek az UFO leszálló Hely és az Élő halott szoba mellett, át a partíciók között, kiértek az első
szobába, ahol a látogatók belépnek, és egy vérfarkas köszönti őket. A vérfarkas levette a fejét, és egy pár múmiával és egy egyiptomi hercegnővel beszélt.
Elena-nak el kellett ismernie, hogy Caroline jól nézett ki, mint Cleopatra: a vonalai és a lebarnult bőre tökéletesen látható volt a puszta vászon köpenyen keresztül. Matt-et, a vérfarkast, aligha lehet hibáztatni, amiért szemével Caroline arcát figyelte.
- Mi a helyzet? - mondta Elena erőltetett könnyedséggel.
Matt lassan a lány és Bonnie felé fordult. Elena alig látta a fiút a Hazatérés éjszakája óta, és tudta,
hogy Stefan-nal is eltávolodtak egymástól. Miatta. És, bár Matt-et aligha lehet okolni emiatt, ezért nem tudta megmondani, hogy ez mennyire fájt Stefan-nak.
- Minden rendben- - mondta Matt kényelmetlenül.
- Ha Stefan végzett Tanner-rel, azt hiszem, ide küldöm. - mondta Elena. – Segíthet az embereket bekísérni! Matt közömbösen megrándította egyik vállát. Aztán azt mondta:- Befejezte Tanner-rel?
Elena meglepetten nézett rá. Megesküdött volna, hogy egy perce a druida szobában látta őt.
Magyarázta a lány.
Kinn megint mennydörgés morajlott, és a nyitott ajtón keresztül Elena látta a villámokat az éjszakai égbolton. Néhány másodperccel később volt egy másik, hangosabb mennydörgés.
- Remélem, hogy nem fog esni. - Bonnie mondta.
- Igen. - mondta Caroline, aki eddig némán állt, míg Elena Matt-tal beszélt. - Nagy kár lenne, ha senki sem jönne el.
Elena élesen ránézett, és látta, Caroline nyílt gyűlöletét keskeny, macska szemében.
- Caroline - mondta ösztönösen - nézd. Abba hagynád, ha megkérhetlek? Nem feledkezhetünk meg arról, ami történt, és kezdhetnénk újra?
A homlokán lévő kobra fejdísz alatt Caroline szemei kitágultak azután összeszűkültek. A száját
legörbítette, és közellépett Elenához.
- Soha nem fogom elfelejteni. - mondta, aztán megfordult és elment.
Csönd volt. Bonnie és Matt a padlót bámulta. Elena kilépett az ajtón és érezte a hideg levegőt az arcán.
Kinn a téren látta, a tölgyfák hullámzó ágain túl, megint nem tudta legyőzni azt a különös érzést, rossz ómen. A ma éjszaka, az az éjszaka, gondolta keservesen. A ma éjszaka, az az éjszaka, mikor ez történik. De mi volt az az "ez", fogalma sem volt.
Egy hang hallatszott ki az átalakított tornateremből. - Rendben, akkor maradjon üresen egy sor a parkolóban. Csökkentsd a fényeket, Ed! - Hirtelen sötétség ereszkedett le, és a levegő tele volt
nyögésekkel és a mániákus nevetéssel, mintha egy hangoló zenekar lenne. Elena felsóhajtott, és
megfordult.
Jobb, ha felkészülünk a terelés elindítására. - mondta Bonnie-nak csendesen. Bonnie bólintott, és
eltűnt a sötétben. Matt már fölvette a farkasember fejét, és bekapcsolta a magnót, hozzáadva ezzel a hátborzongató zenét a hangzavarhoz.
Stefan jött a saroknál, a haja és ruhája beleolvadt a sötétségbe. Csak a fehér inge mutatta meg
világosan. - Tanerr-rel minden jól ment. - mondta. Van valami más, amiben tudok segíteni?
- Nos, dolgozhatsz itt is Matt-al, kísérheted az embereket… - Elena hangja elhalkult. Matt a magnó fölé hajolt, aprólékosan állítgatta a hangerőt, de nem nézett fel. Elena Stefan-ra nézett, és látta, hogy az arca feszes volt és üres. - Vagy mehetnél a fiúöltözőbe, és gondoskodni a kávéról és a személyzet egyéb dolgairól. - fejezte be fáradtan.
- Elmegyek az öltözőbe. - mondta. Ahogy elfordult, látta, kissé akadozó lépteit.
- Stefan? Jól vagy?
- Rendben vagyok. - mondta, visszanyerve az egyensúlyát. - Egy kicsit fáradt vagyok, ennyi az egész.
- A lány utána nézett, mellkasát minden percben nehezebbnek érezte.
Matt felé fordult, ami azt jelentette, hogy valamit mondani akart neki, de abban a pillanatban a
látogatók sora elérte az ajtót.
- Indul a műsor. - mondta, és leguggolt az árnyékba.
Elena szobáról szobára ment, a hibaelhárítás miatt. Évekkel ezelőtt is élvezte ezt, az éjszaka
legnagyobb részét, figyelte a borzalmas jelenetek alatti történéseket, és a látogatók finom rettegését, de ma este más érzése volt, félelem és a feszültség volt minden gondolata mögött. A ma éjszaka, az az éjszaka, gondolta újra, és úgy érezte, mintha a mellkasa jéggé vált volna.
A Zord Kaszás - vagy legalábbis ez volt állítólag a csuklyás alak, fekete ruhában – haladt el mellette, azon kapta magát, hogy szórakozottan vissza akar emlékezni, hogy látta-e már bármelyik Halloween party-n. Volt valami ismerős abban, ahogy az alak megmozdult.
Bonnie zaklatott mosolyt váltott a magas, karcsú boszorkánnyal, aki irányította a forgalmat a Pók Teremben.
Több magas fiatal fiú lecsapott a lelógó gumi pókokra és kiabáltak, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva magukat. Bonnie átlökdöste őket a Druida Terembe.
Itt a stroboszkóp álomszerűvé tette a jelenetet. Bonnie kegyetlen diadalt érzett, amikor látta Mr.
Tanner-t elnyúlva az oltárkövön, a fehér köpenyén erősen festett a vér, a szeme a mennyezetre meredt.
- Cool! - kiáltotta az egyik fiú, versenyezve futottak fel az oltárhoz. Bonnie állt, és vigyorgott, várva, hogy a Véres Áldozat felemelkedik, és pánik uralkodik el a srácok között.
De Mr. Tanner nem mozdult, még akkor sem, amikor az egyik fiú a kezével belemártotta a
vértócsában az áldozat fejét.
Ez furcsa, gondolta Bonnie, felfelé szaladt, hogy megakadályozza, hogy a srác megragadja az áldozati kést.
- Ezt ne csináld! - csattant fel a lány, így a fiú felemelte a véres kezét, vörösnek mutatta a stroboszkóp minden éles villanása. Bonnie hirtelen irracionális félelmet érzett, hogy Mr. Tanner meg akarja várni, amíg a lány lehajolt hozzá, és akkor ugrik fel. De ő csak tovább bámulta a plafont.
- Mr. Tanner, jól van? Mr. Tanner? Mr. Tanner!
Se egy mozdulat, se egy hang. Nem pislogott széles fehér szeme. Ne nyúlj hozzá, szólalt meg valami Bonnie agyában, hirtelen és sürgetően. Ne nyúlj hozzá, ne nyúlj hozzá, ne nyúlj…
A stroboszkóp fényében látta, hogy előrelép, és látta, hogy saját kezűleg megfogja Mr. Tanner vállát, és össze-vissza rázza, látta, hogy a férfi feje erőtlenül felé hanyatlik. És ekkor meglátta a torkát.
Aztán elkezdett kiabálni.
Elena is hallotta a sikolyokat. Éles volt, tartós és a Kísértet Házban semmihez sem hasonlítható hang.
Rögtön tudta, hogy ez nem tréfa.
Ez után minden rémálommá változott.
Miközben futva elérte a Druida Termet, olyan egy jelenetet látott, ami nem az volt, ami a látogatóknak készült. Bonnie sikított, Meredith tartotta a vállát. Három fiatal fiú próbált kijutni a lefüggönyözött kijáratnál, és két kidobó nézett be, miközben eltorlaszolta az útjukat. Mr. Tanner a kőltáron feküdt, ki volt terülve, és az arca…
- Halott. - Bonnie zokogott, a szavai sikolyba fordultak. - Ó, Istenem, a vér valódi, és meghalt. Hozzá értem Elena, és ő meghalt, tényleg halott.
Az emberek özönlöttek be a szobába. Valaki elkezdett sikoltozni és tovább terjedt, ekkor mindenki igyekezett kijutni, egymást löködték pánikba esve, partíciókból.
- Kapcsoljátok fel a lámpákat! - kiáltotta Elena, és meghallotta, hogy valaki más is fel kiáltott. -
Meredith, gyorsan, szerezz egy telefont a tornateremben, hívd mentőket, hívd a rendőrséget…
Kapcsoljátok fel a fényeket!
Amikor a fények felgyulladtak, Elena körül nézett, de nem látott felnőttet, senki illetékest, aki
átvehette volna a helyzet irányítását. Egy része jéghideg volt, az agya pörgött, ahogy megpróbálta kitalálni, mi a következő lépés. A másik része egyszerűen csak elzsibbadt és rémült volt. Mr. Tanner… Soha nem szerette, de mégsem kívánt neki soha rosszat.
- Minden gyereket ki kell innen vinni. Mindenki kifelé, csak a személyzet maradjon. - mondta.
- Nem! Csukd be az ajtót! Ne hagyd, hogy bárki is elmenjen, amíg a rendőrség ide nem ér. – kiáltott a vérfarkas mellette, levette az álarcát. Elena döbbenten fordult a hang irányába, és látta, hogy nem Matt volt, hanem Tyler Smallwood.
Erre a hétre megengedték neki, hogy visszajöjjön az iskolába, az arca még mindig elszíneződött volt az ütésektől, amit Stefan-tól kapott. De a hangjában tekintély csengett. Elena látta, hogy a kidobók bezárják a kijáratot. Hallott egy másik ajtót is bezárulni a tornatermen másik végében.
Egy tucatnyi embert zsúfoltak be a Stonehenge területére, Elena csak azokat elismerte fel, akik
segítőként voltak itt. A többekről tudta, hogy az iskola diákjai, de egyiküket sem tudta jól
beazonosítani. Egyikük, egy fiú, aki kalóznak öltözött be, Tyler-rel beszélt.
- Úgy érted… azt gondolod, hogy valaki a jelenlévők közül tette?
- Valaki innét a teremből tette, így igaz. - mondta Tyler. Furcsán, izgatott volt a hangja, szinte mintha élvezné ezt. A vértócsa felé intett a sziklán. - Ez még folyékony, ezért nem történhetett túl régen. És nézd meg a torkán a vágást. Biztosan a gyilkos ejtette azzal. - Rámutatott az áldozati késre.
- Akkor a gyilkos lehet, hogy most itt van. - suttogta egy lány kimonóban.
- És nem nehéz kitalálni, kiről van szó. - mondta Tyler. - Valaki, aki gyűlölte Tanner-t, aki mindig vitázott vele. Valaki, aki ma este korábban vitatkozott vele. Láttam.
Szóval te voltál a vérfarkas ebben a szobában, gondolta kábán Elena. De mit csináltál itt az első
helyen?
Te nem vagy a személyzet tagja.
- Valaki, akinek erőszakos a múltja. - Tyler folytatta, az ajkának rajzolata eltakarta a fogait.
- Valaki, akiről mindenki tudja, hogy egy pszichopata, aki azért csak jött Fell’s Church-be, hogy
gyilkoljon.
- Tyler, mit beszélsz? - Elena káprázó érzés tört ki, mint egy buborék. Dühösen a magas, izmos fiú felé lépett. – Te őrült vagy!
Intett a lány felé, de nem nézett rá. - Tehát azt mondja a barátnője, de talán egy kicsit elfogult.
- És talán te is egy kicsit elfogult vagy, Tyler. - mondta egy hang hátulról a tömegből, és Elena látta, hogy egy másik vérfarkas tör utat magának a szobába. Matt.
- Ó, igen? Nos, miért nem mondod el, mit tudsz Salvatore-ról? Honnan származik? Hol a családja?
Honnan vette a pénzét? - Tyler megfordult, hogy a tömeggel foglalkozzon. - Tudsz bármit is róla?"
Az emberek csóválták a fejüket. Elena látta minden arcon megjelent a bizalmatlanság. A
bizalmatlanság az ismeretlennel szemben, valami iránt, ami más. És Stefan más volt. Ő volt az idegen közöttük, és most éppen kellett egy bűnbak.
A kimonós lány kezdte: Én hallottam egy pletykát…
- Ez minden, mindenki hallott pletykákat! - mondta Tyler. – De senki sem tud igazán semmit róla. De van egy dolog, amit tudok. Támadások Fell’s Church-ben az iskola első hetén kezdődtek, azon a héten, amikor Stefan Salvatore megérkezett.
A tömeg egyszerre felmorajlott, és Elena érezte, hogy sokkot kap. Persze, ez az egész nevetséges, ez csak egy véletlen egybeesés. De amit Tyler mondott, igaz volt. A támadások akkor kezdődtek, amikor Stefan megérkezett.
- Mondok nektek valamit. - kiáltotta Tyler, intett nekik, hogy hallgassanak. - Figyeljetek rám! Mondok nektek valamit! - Megvárta, amíg mindenki őt nézi, aztán azt mondta lassan, hatásosan. – Ő ott volt a temetőben, azon az éjszakán, amikor Vickie Bennett-et megtámadták.
- Persze ott volt a temetőben és átrendezte az arcod. - mondta Matt, de a hangja nem a megszokott erővel hangzott. Tyler megragadta a megjegyzést, és felhasználta.
- Igen, és majdnem megölt. És ma este valaki megölte Tanner-t. Nem tudom, mire gondolsz, de azt hiszem, õ tette. Azt hiszem, ő az egyetlen!
- De hol van? - kiáltott valaki a tömegből.
Tyler körülnézett. - Ha ő csinálta, még mindig itt van. - kiáltotta. – Meg kell találni.
- Stefan nem tett semmit! Tyler. - kiáltotta Elena, de a zaj a tömegből elnyomta az övét. Tyler szavait vették fel, és ismételgették. Meg kell találni… Meg kell találni… Meg kell találni… Elena hallotta egyénenként. És az arcok a Stonehenge szobában tele voltak, több mint bizalmatlansággal, Elena már a dühöt és a bosszúszomjat is látta rajtuk. A tömeg átváltozott valamivé, ami csúnya és kontrollálhatatlan.
- Hol van, Elena? - kérdezte Tyler, és látta a lángoló diadalt a szemében. Élvezte ezt.
- Nem tudom. - mondta dühösen, meg akart ütni.
- Még kell itt lennie! Találd meg! - kiáltotta valaki, aztán úgy tűnt, mindenki mozog, mutogatva, tolva, egyszerre. Partíciók közt ütögették, és tolták félre egymást.
Elena szíve lüktetett. Ez már nem egy tömeg volt, ez már csőcselék. A lány félt, hogy mit fognak tenni Stefan-nal, ha megtalálják. De ha menne, hogy megpróbálja figyelmeztetni őt, elvezetné hozzá Tyler-t.
Kétségbeesetten nézett körül. Bonnie még mindig Mr. Tanner halott arcát bámulta. Nem tud segíteni.
Megfordult, hogy átkutassa a tömeget újra, és szeme találkozott Mattével.
A fiú zavarodottan és dühösen nézett ki, szőke haja fel borzolódott, arca kipirult, és izzadt. Elena
minden erejével könyörgő pillantást vetett rá.
Kérlek, Matt, gondolta. Ugye nem hiszed el ezt az egészet. Tudod, hogy ez nem igaz.
De a szeme azt mutatta, hogy ő nem tudja. Ott volt a zűrzavar a zavarodottság és izgatottság bennük.
Kérlek - gondolta Elena, nézett azokba a kék szemét, hajlandóak őt megérteni. - Ó, kérlek, Matt, csak te tudod megmenteni. Akkor is, ha nem hiszed, próbálj megbízni benne… kérlek…
Látta a fiú arcán a változást, a zavar megszűnt és komor elhatározás jelent meg helyette. Bámult rá egy pillanatig, szemét az övébe fúrta, és bólintott. Aztán megfordult, és becsúszott a vadászó tömegbe.
Matt simán átsiklott a tömegen, amíg el nem jutottam tornaterem másik oldalára. Néhány elsőéves állt a fiú öltöző ajtaja mellett, ő ridegen elrendelte, hogy kezdjenek el keresni más partíciókban, és amikor sikerült figyelmet elterelnie, kirántotta az ajtót, és berohant.
Körülnézett gyorsan, nem volt hajlandó kiabálni. Ami azt illeti, gondolta, Stefan-nak hallania kellett a
ármát, ami a tornateremben folyik. És már valószínűleg elment. De aztán Matt észre vette a fekete ruhás alakot a fehér csempe padlón.
- Stefan! Mi történt? - Egy szörnyű pillanatig azt hitte, hogy egy másik holttestet lát. De ahogy
letérdelt Stefan mellé, látta, hogy mozog.
- Hé, jól vagy, ülj fel lassan… óvatosan. Jól vagy, Stefan?
- Igen. - mondta Stefan. De nem úgy nézett ki, gondolta Matt. Arca hulla fehér volt és pupillái
rendkívül kitágultak.
Elveszettnek és betegnek látszott. – Köszönöm. - mondta.
- Lehet, hogy nem fogysz hálálkodni egy perc múlva. Stefan, muszáj elmenned innen. Nem hallod
őket? Ők utánad jönnek.
Stefan tornaterem felé fordult, mintha figyelte volna. De nem volt megértés az arcán. – Ki? Utánam? Miért?
- Mindenki. Ez nem számít. A lényeg, hogy muszáj menned, mielőtt ide jönnek. - Stefan egyszerűen csak tovább bámult értetlenül, hozzátette: Volt egy újabb támadás, ezúttal a Tanner, Mr. Tanner.
Meghalt, Stefan, és azt hiszik, te voltál.
Most végre, látta, hogy egyetértés csillant Stefan szemében. Megértés és rémület, és egyfajta rezignált vereség, ijesztőbb, mint bármi, amit Matt ma este látott. Megragadta Stefan nehéz vállát.
- Tudom, hogy nem te voltál. - mondta, és abban a pillanatban igaz is volt. – Majd ők is rájönnek,
amikor ezt újra átgondolják. De most jobb lenne, ha elmennél.
- Elmenni… igen. - mondta Stefan. A zavart megjelenés eltűnt róla, és égető keserűséggel ejtette ki a szavakat. – El fogok menni… innen.
- Stefan…
- Matt. - A zöld szeme sötét volt és égett, Matt úgy találta, a fiú nem lát velük. - Elena biztonságban van? Jó. Aztán vigyázzál rá. Kérlek.
- Stefan, mit beszélsz? Te ártatlan vagy, a végén minden elrendeződik…
- Csak vigyázz rá, Matt.
Matt hátralépett, még mindig nézte azokat a meggyőző zöld szemeket. Aztán lassan bólintott.
- Vigyázni fogok. - mondta csendesen. És figyelte, ahogy Stefan elmegy.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes