A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. május 19., szerda

Regény fordítás Vámpírnaplók 1 Ébredés 14. fejezet

14. fejezet
Elena érezte, hogy megborzong a szavak hallatán.
- Ez nem azt jelenti, - mondta bizonytalanul. Eszébe jutott, amit a tetın látott, a vér Stefan ajkán, s
kényszeríttette magát, hogy ne rettenjen vissza tıle. - Stefan, tudom. Te ezt nem tehetted…
Ügyet sem vetett a tiltakozásra, csak ment meredt szemekkel, ami úgy égett, mint a zöld jég alján egy
gleccser. Úgy nézett át rajta, elérthetetlen távolságba. - Aznap éjjel amint az ágyamban feküdtem,
reménykedve, reméltem, hogy a lány ennek ellenére eljön. Már észrevettem magamon pár változást.
Jobban láttam a sötétben, jobban hallottam. Úgy éreztem, erısebb vagyok, mint valaha, telve elemi
energiával. És éhes voltam.
- Ez olyan éhség volt, amit sohasem tudtam elképzelni azelıtt. Vacsora közben rájöttem, hogy rendes
ételt és italt nem tett semmit, hogy csillapítsa éhségem. Nem értettem. Aztán láttam a fehér nyakát az
egyik kiszolgáló lánynak, és tudtam, hogy miért. - Vett egy nagy levegıt, a szeme sötét volt és
megkínzott. - Azon az éjszakán, ellenállt annak a kísértésnek, bár tudtam, hogy ez lesz a vége, ez
vagyok én. Csak Katherine-re gondoltam, és imádkozni akartam, hogy jöjjön el hozzám. Imádkozni! -
kurtán felnevetett. – Egy olyan lény, mint én, imádkozni.
Elena ujjai zsibbadtak, de megpróbálta tartani ıket, hogy biztató szavakat küldjön neki. - Gyerünk,
Stefan.
Most nem esett nehezére beszélni. Úgy látszott, hogy elfelejtette ıt, a jelenlétét, mintha ezt a történetet
magában mondaná.
- Másnap reggel, a késztetés erısebb volt. Olyan volt, mintha a saját ereim szárazak és repedezettek
lennének, kétségbeesetten sóvárogtam nedvesség után.
Tudtam, hogy nem tudom sokáig elviselni.
- Elmentem Katherine otthonához. Meg akartam kérdezni, könyörögni neki - A hangja akadozott.
Elhallgatott, majd folytatta. - De Damon is ott volt már, várta ıt a szobája elıtt. Láttam, hogy ı nem
állt ellen az éhségnek. Az bıre izzása, rugalmas léptei, ezt sugallták nekem. Önelégültnek tőnt, mint
egy macska, aki tejszínt evett.
- De nem volt Katherine-nel. – “ Kopogtass csak, ha úgy tetszik, - mondta nekem: de a nıstény
sárkány nem enged be. Próbáltam már. Megpróbálhatjuk legyızni együtt, te meg én? ”
- Én nem feleltem. Az arcán sunyi, önelégült mosoly jelent meg, amit nekem szánt. Én odaléptem, és
bekopogtattam az ajtón… İ megtorpant, majd humortalanul elkezdett nevetni. “Csak azt akartam
mondani, hogy ’kelj fel és járj halott’. De a halottaknak nem olyan nehéz járniuk végül is, nem igaz?”
Egy pillanat múlva tovább ment.
- A szobalány, Gudren, nyitott ajtót. Az arca olyan volt, mint egy sima fehér lap, és a szeme, mint a
fekete üveg. Megkérdeztem, hogy láthatnám-e az asszonyát. Arra számítottam, hogy azt mondja majd,
hogy Katherine alszik, de Gudren csak bámult engem, majd Damon-t a vállam fölött.
- “Nem mondhatom el neki, - mondta végül, de neked elmondom. Asszonyom Katerina nem
tartózkodik itt. Kiment ma reggel sétálni a kertbe. Azt mondta, nagy szüksége van rá, hogy nyugodtan
gondolkodhasson.”
- Meglepett. - “ Ma reggel? “ - Mondtam.
- “Igen,” - felelte. Engem és Damon-t nézte barátságtalanul. “Úrnım nagyon boldogtalan volt az éjjel,
- mondta értelmesen. - Egész éjjel sírt. “
- Amikor ezt mondta, furcsa érzés fogott el. Nem csupán a szégyen és a bánat, hogy Katherine
boldogtalan. Hanem félelem. Elfeledkeztem az éhségrıl és gyengeségrıl. És elfelejtettem az
ellenségeskedést is Damonnal. A sietség és a sürgetés töltött el. Damon felé fordultam és azt mondta
neki, hogy meg kellett találni Katherine-t, és meglepetésemre ı csak bólintott.
87
- Elkezdtük átkutatni a kerteket, miközben Katherine-t nevén szólongattuk. Emlékszem mi mindent
megnéztünk az nap.
A nap sütött a magas ciprusfákra és a fenyıkre a kertben. Damon és én siettünk közöttük, miközben
egyre gyorsabban mozogtunk, és kiáltottunk. Állandóan hívtuk ıt…
Elena érezte a reszketést Stefan testében, érzékelte szorosan összefonódó ujjain keresztül. Gyorsan, de
felszínesen lélegzett.
- Már majdnem az egész kertet átnéztük, amikor eszembe jutott egy hely, amit Katherine szeretett. Ez
egy kicsit eldugott hely volt, egy alacsony fal mellette egy citrom fa. Arra kezdtem keresni, kiabáltak
neki. De amint közelebb értem, abba hagytam a kiabálást. Hirtelen… félelmet éreztem, rettenetes
elıérzetem támadt. És tudtam, hogy nem szabad, nem szabad oda mennem…
- Stefan! - mondta Elena. Fájt neki, ahogy a fiú egyre jobban szorította a kezét, szinte
összeroppantotta. A reszketés, ami a testén keresztül futott, egyre nıtt, bele borzongott. - Stefan!
De nem adott jelet, hogy hallotta volna ıt. - Olyan volt, mint egy rémálom, minden olyan lassan
történt. Nem tudtam mozgatni, és mégis kellett. Mennem kellett. A félelem minden lépésnél egyre
erısebb lett. Megéreztem egy szagot. Az égett zsír szagát. Nem szabad oda mennem… Nem akarom
látni…
A hangja magassá és sürgetıvé vált, zihálva vette a levegıt. Szemei nagyok voltak és tágak, mint egy
ijedt gyermek. Elena megfogta satuszerő ujjait, amik teljesen beborították az övét. - Stefan, minden
rendben. Te nem vagy ott. Te itt vagy velem.
- Nem akartam látni, de nem tudtam mit tenni. Valami fehér volt. Valami fehér volt, a fa alatt. Ne
akartam megnézni!
- Stefan, Stefan, nézz rám!
De nem hallotta ıt. Szavai hullámzó görcsökként törtek fel, mintha nem tudná ıket kontrollálni,
mintha nem tudta volna ıket kimondani elég gyorsan. - Nem mehetek közelebb, de megtettem. Láttam
a fát, a falat. És a fehéret. A fa mögött. Fehér és arany alatt. És én tudtam, tudtam, elindultan felé, mert
ez az ı ruhája volt. Katherine fehér ruhája.
És leveszem a lábáról a fát és látom azt a földön és ez igaz. Katherine ruhája volt — a hangja
megemelkedett és elvágta az elképzelhetetlen borzalom — de Katherine nem volt benne.
Elena hideget érzett, mintha a testét jeges zuhany érte volna. A bıre libabırös lett, és megpróbált
beszélni hozzá, de nem tudott. Makogott, mintha távol tudná tartani a rémületet, ha folytatná a
beszédet.
- Katherine nem volt ott, talán ez az egész egy vicc, de a ruhája a földön hevert, és tele volt hamuval.
Akárcsak a hamu a kandallóban, csak ennek égett hús szaga volt. A bőz. A szag. Kezdtem és is beteg
lenni és majdnem elájultam. A ruha ujja mellett volt egy darab pergament. És egy sziklán, a sziklán
egy kicsit odébb egy győrő. Egy győrő, melynek kék köve volt, Katherine győrője. Katherine
győrője… - kiáltotta hirtelen rettenetes hangon. - Katherine, mit tettél? - Aztán térdre rogyott,
felszabadítva végre Elena ujjait, és kezébe temette az arcát.
Elena tartani ıt, amint elragadta a zokogás. Megfogta a vállát, és az ölében húzta ıt. - Katherine
levette a győrőt, suttogta a lány. Ez nem kérdés volt. - Kitéve magát ezzel a napnak.
Az érdes zokogás tovább folytatódott, ahogy teljesen tartotta ıt a szoknyában, és a kék köpenyben,
simogatta reszketı vállait.
Azt mormolta, hogy ez ostobaság, hogy ezzel megnyugtassa ıt, és elnyomja a saját rémületét. És
hirtelen elcsendesült, és felemelte a fejét. Sőrőn beszélt, de úgy látszott, hogy visszatért a jelenbe,
visszajött.
- A pergamenen egy üzenet volt, nekem és Damon-nak. Azt mondta, hogy önzı volt, szerette volna
mind kettınket. Azt mondta, nem tudta elviselni, hogy ez az oka a viszálynak köztünk. Remélte, hogy
ha ı elmegy, mi majd nem fogjuk utálni egymást. Azért tette, hogy mi együtt legyünk.
88
- Ó, Stefan, - suttogta Elena. Úgy érezte, égı könnyek töltötték ki szemét, a szimpátia miatt. - Ó,
Stefan, nagyon sajnálom. De hát nem látod, ennyi idı után se, hogy Katherine nem cselekedett
helyesen? Önzı volt, sıt, és ez volt ı választása. Bizonyos szempontból ennek semmi köze hozzád,
vagy Damon-hoz.
Stefan megrázta a fejét, mintha lerázná a szavak igazságát. -İ az életét adta… ezért. Mi öltük meg. -
Most felült. De a szeme kitágult, mint egy nagy fekete lemez, és úgy nézett ki, mint egy zavarodott kis
fiú.
- Damon mögöttem jött. Elvette a papírt, és elolvasta. És ekkor azt hiszem, megırült. Mindketten
megırültünk. Felvettem Katherine győrőjét, és ı megpróbálta elvenni. Nem kellett volna. Ezután
harcoltunk. Szörnyő dolgokat mondtunk egymásnak. Mindketten a másikat hibáztattuk, a történtekért.
Nem emlékszem, hogyan jutottunk vissza a házba, de hirtelen ott voltunk, és karddal a kezünkben
harcoltunk. Le akartam törölni örökre azt az arrogáns vonást az arcáról, meg akartam ölni.
Emlékszem, apám kikiabált a házból. Egyre keményebben harcoltunk, és vége volt, mielıtt eljutott
hozzánk.
- Mi jól kiegészítettük egymást. De Damon mindig is erısebb volt, és azon a napon mintha gyorsabb
is, mintha megváltozott volna, jobban, mint én. És így, miközben apám még mindig kiabált az
ablakból. Éreztem, hogy Damon pengéje kiüti kezembıl a tırömet. Majd éreztem a pengét a
szívemben.
Elena döbbenten nézett, de ı csak folytatta, szünet nélkül. "Éreztem, az acél okozta fájdalmat,
éreztem, hogy keresztül döf rajtam, mélyen, legbelül. Egész végig, egy kemény nyomás. Aztán erı
öntött el engem, és elestem. Ott feküdtem a kövezett földön.
Felnézett Elena-ra és egyszerően befejezte. - És így történt, hogy én… meghaltam.
Elena megfagyva ült, mintha a jeget érzett volna a mellkasában, mint ahogy ma már korábban,
elöntötte, és csapdába ejtette.
- Damon jött és megállt fölöttem, majd lehajolt. Hallottam apám sírását a távolból, és háztartásbeliek
sikolyait, de én csak Damon arcát láttam. Fekete volt a szeme, mint a holdtalan éjszaka. Bántani
akartam ıt, azért, amit velem tett. Mindért, amit velem és Katherine-nel tett. - Stefan elhallgatott egy
pillanatig, aztán azt mondta, szinte álmodozva, - És így felemelte a kardom, és én öltem meg. Az
utolsó erımmel én szíven szúrtam a bátyámat.
A vihar elvonult, és Elena a törött ablakon keresztül hallotta a lágy, éjszakai zajokat, a tücskök
ciripeltek, a szél keresztül fújt a fákon. Viszont Stefan szobája nagyon-nagyon csendes volt.
- Nem tudok semmi mást addig, míg fel nem ébredtem a saját síromban. - mondta Stefan. Hátradılt,
távolabb tıle, és becsukta a szemét.
Arca fáradt volt és beesett, de ez borzasztónak, gyerekesen álomszerőnek tőnt.
Mindkettınk, Damon és én is megmenekültünk, Katherine vére megakadályozta, hogy igazán
meghaljunk. Ehelyett átváltoztunk. Együtt virrasztottunk a sírunkban, a legjobb ruhánkba öltöztetve,
egymás mellé fektetve a táblákon. Túl gyengék voltunk, hogy megsebezzük egymást; a vérünk alig
volt elég. És zavartak voltunk. Kiáltottam Damon-nek, de ı kifutott, bele az éjszakába.
- Szerencsére azokkal a győrőkkel temettek el, amit Katherine adott nekünk. És rátaláltam a győrőjére
a zsebemben. - Stefan öntudatlanul felnyúlt, majd végigsimította az arany köröcskét. - Gondolom, azt
hitték, ı adta nekem.
- Megpróbáltam hazamenni. Ez rossz ötlet volt. A szolgák sikítottak, amikor megláttak, és elrohantak,
hogy hozzanak egy papot. És futottam én is.
Az egyetlen helyre, ahol biztonságban voltam, a sötétségbe.
- És ez az, ahol maradtam azóta is. Ez az, ahová tartozom, Elena. Megöltem Katherine-t a
büszkeségemmel és a féltékenységemmel, és megöltem Damon-t a győlöletemmel. A legrosszabb,
hogy megöltem a bátyám. Én elátkoztam ıt.
89
- Ha ı nem halt volna meg azután, ha Katherine vére nem lett volna erıs az ereiben, akkor lehetett
volna esélye. Idıvel a vér ereje gyengült volna, végül kihunyt volna. És újra normális ember lehetett
volna. Azzal, hogy akkor elpusztítottam, arra ítéltem, hogy tovább éljen az éjszakában. Elvettem az
egyetlen esélyét a megváltásra.
Stefan keserően nevetett. - Tudod, mit jelent a nevem, Salvatore, olaszul, Elena? Azt jelenti,
megváltás, megmentı. A nevemet pedig Szent Istvánról (St. Stephen) kaptam, az elsı keresztény
vértanúról. És elátkoztam a bátyám, a fenébe.
- Nem, - mondta Elena. Aztán erısebb hangon azt mondta: - Nem, Stefan. İ átkozta el saját magát.
Megölt téged. De mi történt vele azután?
- Egy ideig csatlakozott az egyik zsoldos hadsereghez, kegyetlen zsoldosok, akiknek az volt a
feladatuk, hogy raboljanak, és fosztogassanak.
Velük kóborolt az egész országban, küzdött és itta az áldozatai vérét.
- Én addig a város kapuin túl éltem, félig kiéhezetten, állatokra vadászva, állatokat magamnak. Sokáig
nem hallottam semmit Damon-ról. Aztán egy nap hallottam a hangját a fejemben.
- İ erısebb volt, mint én, mert emberi vér ivott. És gyilkolt. Az emberek élet esszenciája a legerısebb,
és a vér ad hatalmat. És ha meggyilkolja ıket, valahogy az élet esszenciájuk a legerısebb dolog a
világon.
Olyan, mintha azokban az utolsó pillanatokban a rémület és a harc hevében, a lélek akkor a leginkább
élettel teli. Damon azért, mert megölte az embereket, nagyobb hatalmat képes megidézni, többet, mint
én.
- Mi… hatalom? - kérdezte Elena. Egy csak egy gondolat járt az eszében.
- Erı, ahogy mondtad, és gyorsaság. Minden érzékünk kiélesedik, különösen éjszaka. Ezek az alapok.
És mi érzékeljük… az elméket. Érzékeljük a jelenlétüket, és néha a gondolataikat. Tudjuk manipulálni
a gyengébb elméket, elnyomni, vagy irányítani, hogy mit tegyen. Vannak mások. Ha elég sok emberi
vért isznak, meg tudjuk változtatni az alakjukat, átváltozhatnak állatokká. És minél többet megölnek,
annál erısebbé, és hatalmasabbá válik.
- Damon hangja fejemben nagyon erıs volt. Azt mondta, hogy most saját sereget toboroz és visszatér
Firenzébe. Azt mondta, hogy ha ott leszek, amikor megérkezik, akkor megöl. Hittem neki, és
elhagytam Firenzét. Láttam egyszer vagy kétszer azóta. A veszély mindig ugyanaz, és ı mindig
erısebb volt. Damon legtöbbször a természete szerint cselekedett, és úgy tőnik, hogy gyönyörködik a
legsötétebb oldalában.
De ez az én természetem is. Ugyanaz a sötétség van bennem. Azt hittem, hogy le tudom gyızni, de
tévedtem. Ez az, amiért ide jöttem Fell's Church-be. Azt hittem, ha elköltözöm néhány kisebb városba,
távol a régi emlékektıl, akkor elmenekülhetek a sötétség elıl. És helyette ma este megöltem egy
embert.
- Nem, - mondta Elena erıteljesen. – Ezt nem hiszem el Stefan. – A fiú története rémülettel és
szánalommal töltötte el… és félelem is. A lány megbocsátott. Az utálata eltőnt, és egy dologban biztos
volt. Stefan nem gyilkos. - Mi történt ma este, Stefan? Vitatkoztál Tanner-rel?
- Én… nem emlékszem, - mondta zordan. - A hatalmammal rábeszéltem arra, amit akartál. Aztán
elment. Késıbb azonban úgy éreztem, szédülés és a gyengeség jött rám. Ahogy az már korábban is. -
Közvetlenül nézett fel a lányra. - Az utóbbi idıben ez történt a temetıben, és a templomnál az éjszaka,
amikor Vickie Bennett-t megtámadták.
- De nem te tetted. Te nem tehetted ezt… Stefan?
- Nem tudom, - mondta durván. - Mi más magyarázat lehetne? Én vettem el a vérét a vénembernek a
híd alatt, amikor ti, lányok éjjel megszöktetek a temetıben. Én megesküdtem volna, nem vettem el
eleget ahhoz, hogy ártsak neki, de ı majdnem meghalt. És ott voltam, amikor mindkettıt, Vickiet és
Tanner-t megtámadták.
90
- De nem emlékszel rá, mikor megtámadtad ıket, - mondta Elena, megkönnyebbülten. Az elképzelés,
egyre erısödött a fejében, most már szinte biztos volt.
- Mit számít ez? Ki más lehetett volna, ha nem én?
- Damon. - mondta Elena.
İ összerezzent, és látta, vállát újra összehúzta. - Ez egy szép gondolat. Reméltem eleinte, hogy talán
akad egy ilyen kis magyarázat. Hogy lehet valaki más, valaki, mint a testvérem. De már kerestem ıt a
fejemben, és nem talált semmit, nincs más jelenlét. A legegyszerőbb magyarázat az, hogy én vagyok a
gyilkos.
- Nem - mondta Elena, - te nem érted. Én nem azt mondom, hogy csak olyan valaki, mint Damon
tehetett ilyen dolgokat, amit láttunk. Hanem Damon itt van, Fell's Church-ben. Láttam ıt.
Stefan csak bámult.
- Itt kell lennie. - mondta Elena, vett egy mély levegıt. - Én láttam már kétszer, talán háromszor.
Stefan, mindig csak azt mondtad nekem, hogy ez hosszú történet, és most én is mondhatok egyet.
- Amilyen gyorsan és egyszerően csak tudta, elmesélte neki, hogy mi történt a tornateremben, és a
Bonnie házában. Ajkai fehér vonallá váltak, mikor elmondta neki, hogy Damon megpróbálta
megcsókolni. Arcán nıtt a pír, mikor eszébe jutott a saját válasza, hogy már majdnem megadta neki.
De elmondott Stefan-nak mindent.
A varjúról is, és az összes többi furcsa dologról, ami azóta történt, hogy ı haza jött Franciaországból.
- És, Stefan, azt hiszem, Damon ott volt ma este a Kísértet Házba. - fejezte be. - Csak azután érezted
úgy, hogy szédülsz az elsı szobában, hogy valaki elment mellettem. Úgy öltözött, hasonlóan, mint a
halál, fekete ruhát és csuklyát viselt, és nem láttam az arcát.
De valami abban, ahogy mozgott, volt valami ismerıs. İ volt az, Stefan. Damon is ott volt.
- De ez még mindig nem magyarázza a másik alkalomra. Vickie és az öreg. Tudom, hogy én vettem el
az öreg vérét.
Stefan arca feszes volt, szinte mintha félt volna a reménytıl.
- De te magad mondtad, hogy nem vettél eleget ahhoz, hogy árts neki. Stefan, aki tudja, hogy mi
történt az emberrel, miután ott hagytad? Nem a legegyszerőbb dolog lenne a világon Damon-nak
megtámadnia akkor? Fıleg, ha Damon kémked utánad, talán valamilyen más formában…
- Mint egy varjú, - mormogta Stefan.
- Mint egy varjú. Ami pedig a Vickie-t illeti… Stefan, azt mondtad, hogy tudod irányítani a gyengébb
elméket, felülkerekedni rajtuk. Nem lehet, hogy Damon, ezt tette veled? Legyızte az elmédet, ahogy
te felülkerekedtél az emberekén.
- Igen, és leárnyékolta tılem a jelenlétét. - Növekvı izgalom volt Stefan hangjában. - Ez az, amiért
nem válaszolt a hívásokra. Azt akarta…
- Azt akarta, hogy bármi is történik, az történjen. Azt akarta, hogy kételkedj önmagadban, hogy
gondold azt, hogy te gyilkos vagy. De ez nem igaz, Stefan. Ó, Stefan, tudod, hogy most már nem kell
félned többé. - A lány felállt, érezte, az öröm és a megkönnyebbülés árad keresztül rajta. Ebbıl a
visszataszító éjszakából, valami csodálatos jött ki.
- Ezért voltál olyan távolság tartó velem, nem igaz? - mondta, és kinyújtotta kezét felé. - Mert féltél,
hogy mit tehetsz. De erre többé nincs szükség.
- Nincs? - gyorsan újra levegıt vett, és úgy nézett kinyújtott kezére, mintha két kígyó lenne. - Azt
hiszed, nincs okunk félni? Damon esetleg megtámadják azokat az embereket, de nem tudja ellenırzése
alá venni a gondolataim. És nem tudod, mit gondoltam rólad.
Elena tartotta a hangszintjét. – Tudom, hogy nem bántasz engem, mondta határozottan.
91
- Nem? Volt idı, figyeltelek a nyilvánosság elıtt, alig tudtam ellátni, hogy ne érintselek meg. Amikor
annyira megkísértett a fehér torkod, a kis fehér torkod a halványkék erek a bıröd alatt… - A szemét a
nyakára szegezte oly módon, hogy eszébe juttatták Damon szemét, és úgy érezte, hogy fokozzák a
szívverését. – Idı, amikor azt gondoltam, hogy megragadlak, és az erımmel kényszerítelek, akkor ott
az iskolában.
- Nem kell kényszerítened engem, - mondta Elena. A lány most mindenütt érezte a pulzusát, a
csuklójában, a könyöke belsejében… és a torkában. - Én már döntöttem, Stefan, - mondta halkan,
egyenesen a szemébe. – Akarlak.
A fiú nagyokat nyelt. - Nem tudod, mit kérsz.
Én gondolkodás, amit teszek. Azt akarom ettıl, hogy legyen velünk úgy. Nem gondolok arra, hogy azt
akarom tıled, hogy változtass meg engem. Tudom, összeadott még lágyabban
- Azt hiszem, igen. Elmondtad nekem, hogy milyen volt Katherine-nel, Stefan. Azt akarom, hogy
velünk is úgy. Nem úgy értem, hogy azt akarom, hogy változtass át. De együtt lehetünk anélkül az
esemény nélkül is, nem tudnánk? Tudom, - tette hozzá, még halkan, mennyire szeretted Katherine. De
ı már elment, és én itt vagyok. És én szeretlek, Stefan. Veled akarok lenni.
- Nem tudod, mit beszélsz! - Ott állt, mereven, az arca dühös, szeme kétségbeesett volt. - Ha én
egyszer elengedem magam, mi tartana vissza engem, hogy átváltoztassalak, vagy megöljelek? A
szenvedély erısebb, mint azt el tudnád képzelni. Hát nem érted még mi vagyok, mit tehetek?
Ott állt, és nézett rá nyugodtan, állát kissé megemelt. Úgy tőnt, hogy felbıszítette ıt.
- Nem láttál még eleget? Vagy többet kéne mutatnom neked? Nem láttad mit is tettem veled? -
Odalépett a hideg kandallóhoz és felkapott egy hosszú fadarabot, ami vastagabb volt, mint Elena két
csuklója együtt. Egy mozdulat, és úgy törte darabokra, mint egy szál gyufát. – A te törékeny csontjaid,
- mondta.
Keresztül a szobán az ágyról felkapott egy párnát, össze fogta, és a körmét felszabdalta a selymet
vékony szalagokra. - A te puha bıröd. - Aztán Elena felé indult, természetfölötti gyorsaság, ott volt, és
megragadta a vállát, mielıtt tudta volna, hogy mi történik. Félelem tükrözıdött az arcán egy pillanatig,
aztán, egy vad sziszegés, mellyel megemelte a szırszálakat a tarkóján, visszahúzta az ajkát.
Ez ugyanaz a vicsorgás volt, amit a tetın látott, az a fehér fog villant elı, a szemfogak, amik hihetetlen
hosszabbá és élesebbé váltak. Ezek egy ragadozó agyarai voltak, a vadászé. - A fehér nyakad. -
mondta torz hanggal.
Elena egy pillanatig megbénulva állt és bámult, ahogy arra a fagyos tekintet kényszeríttette, aztán
valami mélyen benne öntudatlanul átvette a helyét. A lány felnyújtotta Terjedt körbe font karjait, és
két kezével körbe zárta a fiú arcát. Az arca hideg volt a tenyeréhez képest. A lány lágyan tartotta ıt,
olyan lágyan, amennyire ı keményen markolta meztelen vállát. És látta a lassan megjelenı zavart a fiú
arcán, ahogy rájött, hogy a lány nem harcol ellene, vagy löki el magától távol.
Elena megvárta, amíg a zavar eltőnik a szemébıl, megrázó tekintete, egyre majdnem könyörgı
pillantássá vált. Tudta, hogy saját arca bátor volt, lágy és mégis erıteljes, ajka kissé szétnyílt. Most
mindketten gyorsan lélegeztek, együtt, ritmusosan. Elena érezte, amikor elkezdte rázni a remegés,
amikor Katherine emléke túl sokká vált ahhoz, hogy elviselje. Aztán nagyon óvatosan és
megfontoltan, magához húzta vicsorgó száját, lefelé az övéhez.
Megpróbált ellen neki. De a szelídsége erısebb volt, mint minden embertelen ereje. A lány becsukta a
szemét, és csak Stefan-ra gondolt, nem a rettenetes dolgokra, amit ma látott ma este, de Stefan-ra, aki
megsimogatta a haját, lágyan, mintha eltörhetne a kezében. Azt gondolta, megcsókolja a ragadozó
száját, amivel néhány perccel ezelıtt fenyegette ıt.
Érezte a változást, az átalakulást a szájában, ahogy engedett, tehetetlenül válaszolt neki, puha
csókokkal válaszolt a lány puha csókjaira. Érezte, hogy a borzongás átmegy Stefan testébe, a kemény
fogás a vállán lágy ölelésbe ment át. És tudta, a lány nyert.
- Soha nem bántanál engem. - suttogta a lány.
92
Olyan volt, mintha a csókok elnyomnának minden félelmet és pusztítást és magányt, ami bennük volt.
Elena érezte, ahogy a szenvedély átáramlik rajta, mint a nyári villám, és érezte Stefan szenvedélyének
visszhangját. De szinte mindent betöltött ijesztı szelídségének intenzitása. Nem volt szükség a
sietségre, vagy durvaságra, gondolta Elena, amint Stefan gyengéden vezette, hogy üljön le.
Fokozatosan egyre sürgetıbbé váltak a csókjai, és Elena érezte, hogy a nyári villám vibrálása egész
testét kitölti, a szíve erısen vert és a légzése akadozott. Furcsán puhának érezte magát és szédült,
becsukta a szemét, és fejét feladva hátra vetette.
Itt az idı, Stefan, gondolta. És nagyon finoman, magához húzta a száját, ezúttal a torkához. Érezte
ajkai leheletét a bırén, a lélegzetét melegnek és hidegnek érezte egyszerre. Aztán érzett egy éles
szúrást.
De a fájdalom szinte azonnal elhalványult. Felváltotta az öröm érzet, remegni kezdett tıle. Nagy édes
roham töltötte el, ami átfolyt belıle Stefan-hoz.
Végül azon kapta magát, hogy az arcába néz, egy arc, amellyel szemben végre nem volt akadály, nem
volt fal. A lány megjelenése, úgy érezte, elgyengíti.
- Bízol bennem? - suttogta. És amikor csak bólintott, fogva tartotta a szemét, és elért valamit közben
az ágy mell. Egy tır volt. A lány félelem nélkül tekintett rá, majd újra a fiú arcára szegezte tekintetét.
Nem nézett félre tıle, ahogy a fiú egy kis vágást ejtett saját, meztelen torkán. Elena tágra nyílt
szemmel nézte a vért, ami fényes volt, mint a magyal bogyók, de amikor azt sürgette, de amikor a fiú
ösztönözte, nem próbált meg ellen állni neki.
Késıbb a fiú hosszú ideig csak tartotta a lányt, míg kinn a tücskök ciripeltek. Végül megmoccant.
Szeretném, ha itt maradnál, - suttogta. - Szeretném, ha itt maradhatnál örökre. De nem lehet.
Tudom, - mondta a lány, szintén csendes. Szemük újra találkozott csendes magányukban. Annyi
mondanivalójuk volt, annyi ok, hogy együtt legyenek. - Holnap, - mondta. Ezután, vállára
támaszkodva, azt suttogta: - Bármi történjék, Stefan, ott leszek veled. Mondd, hogy elhiszed.
Fojtottan és tompán a lány hajába beszélt. - Ó, Elena, elhiszem. Bármi is történjen, együtt leszünk.
93

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes