A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 3., szerda

NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 1. rész

NORA ROBERTS

BŰBÁJOSOK

Morgana

Előhang

Aznap éjjel, mikor megszületett, kidőlt a Boszorkányfa. Már első lélegzetvételével megízlelte a hatalom mámorát-és keservét. Családja eredete több évszázadra nyúlt vissza, őseiről varázslatos legendákat meséltek a helybéliek. A különös csak az volt, hogy az ő esetükben a legendák igazat mondlak.

Igen, léteznek más világok, de e világon is olyan helyek, ahol megünneplik, amikor egy-egy tiszta lélek felsír a "földet érés" megrázkódtatásában. Miután a Monterey széles partvidékén álló, ódon kőház falai közt felhangzott a kislány életerős bömbölése, több ezer mérföldnyivel távolabb örömünnepet tartottak napjaink névtelen angolszász mágusai. Összegyűltek titkos, szent helyeiken - Írország zöld erdeinek mélyén, Cornwall szélfútta ingoványán, Wales barlangjaiban és Britannia sziklás partjain -, hogy üdvözöljék társuk megérkezését.

A vén, göcsös, hajlott fa csendben feláldozta magát. Hagyta, hogy a szél, mellyel több, mint száz éve dacolt, tövestől kicsavarja.

Halálával és az édesanya örömmel vállalt fájdalmával egy új boszorkány született a Földre.

Hogy él-e majd természetfeletti képességeivel, kérdés - a döntés az övé, hiszen ezt is, mint minden ajándékot, vissza lehet utasítani. Egy biztos: e képességek végigkísérik az életét, csakúgy, mint a szeme színe. Most még csak csecsemő, aki a világot tagolatlan egységnek látja, mint ahogy gondolatai, érzelmei és akarata is egy. Haragosan rázza kis ökleit a világra; édesapja boldogan ránevet, és megcsókolja pelyhes fejecskéjét.

Mikor a baba mohón szopni kezdett, édesanyja elsírta magát - amennyire az öröm, ugyanannyira a bánat könnyei is voltak ezek. Tudta, férjével való szerelme több gyümölcsöt nem terem, csak ezt a kislányt.

Kopogtatott a jövő ajtaján és bepillantást nyert titkaiba. Miközben álomba ringatta a kisdedet egy régi – régi altatódallal, amely a családban anyáról lányára szállt, tisztán látta maga előtt hogy bizony gyermeke életében is lesznek bőven nehézségek, tévedések és kerülőutak. Egy nap azonban - nem is olyan soká, az egymásra következő életek távlatából -, leányának lépteit is a szerelem irányítja majd.

Remélte, mindazon tudás, bölcsesség és igazság közül, melyet megoszt vele, a gyermek megérti a legfontosabbat.

"A legtisztább mágia a szívben lakozik."

1.

Monterey és Carmel lakosai oly nagy tiszteletben tartották a természetet, hogy a kidőlt Boszorkányfa helyén emléktáblát emeltek. A turisták gyakran megálltak mellette, elolvasták a szövegét, majd megcsodálták a bámulatos szépségű ősi fákat, a sziklás partvonalat és a sütkérező sirályokat.

A helybéliek, akik még látták a fát a saját szemükkel, és emlékeztek az éjszakára, amikor kidőlt, rendszerint megemlítették azt is, hogy aznap éjjel született meg Morgana Donovan.

Akadtak, akik szerint ez jel volt, mások vállat vontak, és véletlen egybeesésnek tartották. Abban viszont mindenki egyetértett: a hely hírnevéhez nagyban hozzájárult, hogy alig egy kőhajításnyira a nevezetes fától egy állítólagos boszorkány élte mindennapjait.

Nash Kirkland kíváncsian hallgatta a helyi legendát, és elhatározta, utánajár a dolognak. Ideje nagy részét amúgy is a természetfeletti eseményekről szóló irodalom tanulmányozásával töltötte, és jól ismerte a vámpírokról meg a farkasemberekről szóló történeteket. Soha nem hagyta azonban nyugodni a kérdés, vajon miből élnek ezek a különös szerzetek? Mert az rendben van, hogy éjjel üvöltöznek, és kiszívják a gyanútlan áldozatok vérét, na de miből fizetik a villanyszámlát?

Mindenesetre, belőlük élt.

Nem mintha hitt volna a lidércekben vagy a vámpírokban, boszorkányokról már nem is beszélve. Egy józan felnőtt ember nem dől be olyan dajkameséknek, hogy jól nevelt úriemberek holdkeltekor denevérré vagy farkassá változnak, a halottak kikelnek a sírjukból, vagy kedves, művelt családanyák éjjel seprűre pattannak, és vadul cikáznak a fák fölött. Ilyesmi csak a könyvek lapjain meg a filmvásznon létezhet.

E két helyen azonban minden megtörténhet - hála istennek, - tette hozzá magában.

Értelmes ember lévén tisztában volt a játékos, teremtő képzelet és a könnyű, szórakoztató könyvek, filmek értékével. Jó érzékkel meglátta a népi mondák, babonák mélyén azt, ami a ma emberét is foglalkoztatja, és addig érlelte magában, míg forgatókönyv nem lett belőle.

Hét éve dolgozott a filmiparban, már legelső filmje, a Kaméleon is kasszasiker lett.

Mi tagadás, Nash rendkívül élvezte, amikor saját agyszüleményeit viszontláthatta a filmvásznon. Gyakran beült az előző lakásától egysaroknyira található moziba, és hatalmas adag pattogatott kukoricáját majszolva - büszkén figyelte, ahogy a férfiak visszafojtják a lélegzetüket, és a nők halkan felsikítanak, miközben egyik kezükkel eltakarják a szemüket, másikkal pedig kedvesük karját szorongatják, halálra váltan...

Ezért fizettek - hogy megkapják szokásos borzongásadagjukat, azt a jóleső hideglelést, amely nélkül szegényebb lenne az életük.

Mindig gondosan utánajárt a részleteknek. Amikor a hátborzongatóan izgalmas Éjfélvér című film forgatókönyvét írta, egy hétre Romániába utazott, és hosszas beszélgetéseket folytatott egy férfival, aki váltig állította, hogy Vlad Tepes havasalföldi fejedelem, azaz Drakula gróf egyenes ági leszármazottja. Sajnos, a férfinak nem nőttek agyarai, és denevérré sem változott holdtöltekor azonban kimerítő ismeretekkel rendelkezett a vámpírlegendákat illetően.

Pontosan az ilyen és ehhez hasonló történetek hozták meg Nash kedvét, hogy forgatókönyvíró legyen - és amikor a mesélő még hitt is abban, amit mondott, az különösen ösztönzően hatott rá.

Persze az emberek bogarasnak tartják, vigyorgott magában, miközben kilépett lakása ajtaján. Valójában nagyon is józan, két lábbal a földön járó férfi volt, legalábbis kaliforniai mérce szerint. Számára a szellemvilág megélhetési forrást jelentett csupán - született tehetséggel pendítette meg az emberi lélekben azokat a húrokat, melyek borzongató örömet váltottak ki a nézőkből. Ha már ilyen adottsággal áldotta meg a sors, úgy érezte, azzal szolgálja leginkább a többi embert, ha kamatoztatja e képességét, és - a celluloidszalag segítségével - elővarázsolja a szörnyeteget a gardróbból, némi önfeledt szerelem meg akasztófahumor kíséretében.

Nash Kirkland életet lehelt a Mumusba meg a Bakrókába, a kedves Dr. Jekyllt ördögi Mr. Hyde-dá változtatta, és feltámasztotta a múmiákat. E varázslatokhoz neki aztán nem kellett semmi más, csak papír meg ceruza - talán épp ezért lett ilyen kiábrándult. Nem mintha nem élvezte volna maga is a természetfeletti legendákat, de ő tudta a legjobban: mindez mese csupán. Ismert legalább egymilliót, sőt maga is kitalált pár százat.

Remélte, Morgana Donovan, Monterey boszorkánya segít neki megírni a következőt. Az elmúlt hetekben, miután ideköltözött, és berendezkedett új lakásában - amelyet azonnal megszeretett -, majd kipróbálta magát a golfban - amelyet, reménytelen esetnek bizonyulva, azonnal megutált -, és hosszasan gyönyörködött erkélyéről a kilátásban, megfogant benne az ötlet: ideje írnia egy forgatókönyvet a boszorkányokról is. Lehet, hogy a végzet, mint olyan, csakugyan létezik, különben miért vezette volna sorsa pont ebbe a kisvárosba, egy gyönyörű házba, melytől pár percnyire állítólag egy boszorkány él?

Beült a kocsijába, és, miközben együtt fütyörészett az autórádióval, azon tűnődött, vajon hogyan nézhet ki egy modern boszorkány? Turbán lesz rajta, süveg vagy fekete köntös?

'I'ulajdonképpen mindegy, vont vállat elégedetten. A legelképesztőbb bolondság is színt vihet az életbe.

Ezúttal szándékosan nem járt utána alaposabban a lány múltjának - előbb szerette volna elfogulatlanul megnézni magának. Fontos volt számára az első benyomás, ettől remélte a könyv alapötletét. A részleteket kidolgozni ráér később is. Egyelőre csak annyit tudott róla, hogy itt született Montereyben, huszonnyolc éves, és hogy saját, jól menő üzlete van, melyben a gyógynövényektől kezdve a kristályokig minden bűbájos kellék kapható.

Már azért is dicséretet érdemel, gondolta magában, hogy itt maradt a szülővárosában. Bár Nash alig egy hónapja mondhatta magát monterey-i lakosnak, már nem is értette, hogyan élhetett eddig máshol... Pedig, gondolta szögletes arcán fanyar mosollyal, isten a megmondhatója, hány helyen lakott már.

Most viszont a sorozatos kasszasikereknek köszönhetően maga mögött hagyhatta Los Angeles zaklatott nyüzsgését, szmogját, és megvehette ezt a hangulatos kertes házat, a pazar kilátással együtt.

Március eleje volt, de ő már lenyitotta Jaguárja tetejét, és hagyta, hogy a hűvös tavaszi szellő belekapjon sötétszőke hajába. A levegőben a tenger, a frissen nyírt fű és a meleg éghajlat virágainak fűszeres illata keveredett. A kék égbolt ragyogását egyetlen felhő sem árnyékolta, az autója pedig a nevéhez méltóan úgy dorombolt, mint egy nagymacska.

Nash nemrég szakított a barátnőjével, miután kapcsolatuk kezdett rémálommá válni. Most, hogy újra szabadnak érezte magát, és megtalálta otthonát ezen a gyönyörű helyen, úgy vélte, élete tökéletesebb nem is lehetne.

Már messziről észrevette a boltot. Ott állt a sarkon, ahogy mondták, egyik oldalán egy étterem, a másikon egy butik.

Nyilván nagy lehetett a forgalma mindegyiknek, mivel csak a következő saroknál talált magának parkolóhelyet. Nem bánta, kimondottan jólesett most egy kis séta. Elhaladt egy csoport turista mellett, akik azon vitatkoztak, hol ebédeljenek, majd egy nádszálvékony, fuksziaszínű selyemruhában pompázó hölgy következett, aki két afgán agarat vezetett hosszú pórázon, végül megelőzött egy üzletembert, aki kényelmesen baktatott a járda közepén, miközben a mobiltelefonján beszélt valakivel.

Csoda, hogy szerette Kalifornát?

Megállt a bolt előtt. Az ablakon nagy betűkkel ez állt: WICCA. Elmosolyodott, és lassan bólintott. Tökéletes névválasztás: így mondták a boszorkányt az óangolban. Ahogy ízlelgette magában a szót, hajlott hátú, púpos vénasszonyok jelentek meg lelki szemei előtt, ahogy régi, kétkerekű szekereken átzötykölődnek a falvakon, varázsigéket mormolnak, és megszabadítják a tehenek tőgyét a kelésektől.

A kamera először a tájat mutatná, szőtte tovább a gondolatait. Borongós, felhős idő, üvöltő szelek. Kis, lepusztult falucska, törött kerítés, bespalettázott ablakok. Egy ráncos vénasszony siet a poros úton, karján gondosan betakart kosárral. Egy nagy, fekete holló hangos károgással vitorlázik tova. Suhogó szárnyakkal lefékez, és egy rozsdás kapufélfára telepszik. Az asszony és a holló egy ideig némán méregetik egymást, majd a távolból hosszú, kétségbeesett sikítás hallatszik.

Nash csak akkor eszmélt fel, amikor valaki kiviharzott a bolt ajtaján, és figyelmetlenségében beléütközött a járdán. –Bocsánat - szabadkozott az illető fojtott hangon.

Nash elnézően bólintott, jobb is, hogy kizökkent a képsorból, addig úgysem érdemes nagyon belemelegednie, amíg nem beszélt a "szakértővel". Egyelőre a kirakathoz lépett, és alaposan szemügyre vette a kiállított portékákat.

A látvány lenyűgöző, ismerte el magában, kiváló drámai érzékről tanúskodik. Mélykék bársonydrapéria futott alá az ablakban, hol magasabban, hol alacsonyabban, hol szélesebben, hol keskenyebben - mintha egy folyó kanyarogna az üveg mögött, mely itt-ott vízesésekbe torkollik. A bársonyon elszórtan különböző drágakövek és kristályok csoportjai "lebegtek", varázslatosan csillogva a reggeli napfényben. Némelyik áttetszőnek tűnt, mint az üveg, de többnyire a legváltozatosabb színárnyalatokban pompáztak. Akadt közöttük rózsaszín, tengerkék, püspöklila, éjfekete. Az egyik csoport varázspálcát, formázott, egy másik kastélyt, egy harmadik pedig kicsi, mesebeli városkát.

Nash elismerően csücsörített, és előre - hátra hintázott a sarkán. Nem csodálta, hogy jól ment a bolt - nincs olyan ember, akit ne ragadnának meg ezek a színek, ezek a formák, ez a csillogás. Arról nem is beszélve, hogy egyesek különleges erőt tulajdonítanak a kristályoknak, mindegyiknek mást. Hogy mire alapozzák ezt, rejtély - de csodálatraméltó rejtély. Egy biztos: a kövek csodaszépen festettek. Felettük gyönyörűen csiszolt függődíszek csüngtek alá láthatatlanul vékony fonalakon, a szivárvány színeit sugározva mindenfelé.

Vajon hol tartja a boszorkányüstöt? A bolt hátuljában? Erre a gondolatra vigyorognia kellett. Vetett egy utolsó pillantást a kirakatra, majd belépett az ajtón. Erős kísértést érzett, hogy vegyen magának valamit, ha mást nem, egy levélnehezéket vagy egy prizmát. Ha a lány nem tart sárkánypikkelyt vagy farkasfogat, be kell érne ezekkel.

A bolt zsúfolásig tele volt emberekkel. Az én hibám, fedte meg magát Nash. Megfeledkezett róla, hogy szombat van. De legalább lesz ideje kényelmesen, feltűnés nélkül körülnézni, és megfigyelni, hogyan vezeti egy huszonegyedik századi boszorkány az üzletét.

A pultok idebenn legalább olyan drámai hatást gyakoroltak rá, mint a kirakat odakinn. Az egyiken egy nagy sziklarög hevert, középen kettéhasítva - a belsejében ezer apró kristályfog tündökölt. Egy másikon számos kecses, színes folyadékkal teli üvegcse sorakozott. Nash kissé csalódott, amikor elolvasta az egyik cédulát, és kiderült, hogy "nyugtató hatású rozmaringos fürdőolaj" van benne szerelmi bájital helyett...

Kínáltak még itt szárított virágokat illatosítónak, gyógynövényeket teának és fűszernek, valamint gyertyákat, kristályokat minden méretben, színben, formában és mennyiségben. Ékszerek is akadtak a széles választékban, persze- főként ékkövesek - mindegyik egyedi darab. Emellett kézimunkák, festmények, fa- és kőszobrok sorakoztak a polcokon, olyan ízlésesen elrendezve, hogy a boltot akár galériának is lehetett volna nevezni.

Nashnek, akit mindig lenyűgöztek a szokatlan tárgyak, azonnal megtetszett egy szürkés ónlámpa, amely tulajdonképpen szárnyas sárkányt mintázott vörösen izzó szemmel.

Ekkor vette észre a lányt. Már első pillantásra megállapította magában, hogy ilyen, és csakis ilyen lehet egy modem boszorkány. Szőke volt, és miközben két vevővel vitatkozott egy görgelékkőből készült asztal fölött, rosszallóan összevonta a szemöldökét. Fekete bársonyblúz meg szoknyája apró, rendkívül vonzó, nőies alakot rejtett. Csillogó fülbevalói egészen a válláig értek, minden egyes ujján-melyek hosszú, vérvörösre lakkozott körmökben végződtek - gyűrűt viselt.

- Szép darab, ugye? - kérdezte egy puha, dallamos hang a háta mögött.

Nash meglepetten fordult el a sárkány alakú lámpától - és a kobaltkék szempár láttán elakadt a lélegzete. A szíve hevesen dobogni kezdett; még a vonzó szőke boszorkányról is megfeledkezett a sarokban.

- Tessék?

- A sárkány - biccentett a lány az ónlámpa felé, miközben végigfuttatta az egyik ujját a pikkelyeken. - Épp azon gondolkodtam, ne vigyem e haza magammal - mosolygott a férfira puha, telt, festetlen ajkával. - Szereti a Sárkányokat?

- Megőrülök értük - vallotta be Nash. - Gyakran vásárol itt?

- Igen. - A lány hátrasimította derékig érő, rakoncátlanul hullámos haját, mely sötéten csillámlott, mint az éjfél. Nash nagy nehezen kiszabadult a szempár bűvöletéből, és szemügyre vette beszélgetőpartnerét. Ébenfekete haj, porcelánfehér bőr, nagy szem, hosszú pillák. Orra fitos és keskeny. Karcsú, és majdnem olyan magas, mint ő. Egyszerű, kék ruhája kiváló ízlésről, egyéni stílusról és finom, nőies vonalakról árulkodott.

Van benne valami, hm, valami szikrázó, szögezte le magában a férfi. Egyelőre nem tudta pontosabban meghatározni, ahhoz túlságosan elmerült az élvezetében...

A Lány kedvesen megvárta, míg Nash kibámészkodja magát, majd kecses mozdulattal körbemutatott.

- Járt már a Wiccában?

- Még nem. Sok szép holmi van itt, az biztos.

- Érdeklik a kristályok?

- Igen - bólintott a férfi, és lustán kézbe vett egy nagy ametiszt gömböt. - Bár nem értek hozzájuk. Annyira utáltam a földrajzot, hogy egyszer meg is buktam belőle a gimnáziumban.

- Ne aggódjon, itt senki nem fogja osztályozni a tudását...! - A lány a kristály felé biccentett a fejével. - Ha kapcsolatba szeretne kerülni a belső énjével, csak tartsa a bal kezében!

- Vagy úgy - felelte Nash kissé gúnyosan, de, hogy a lány kedvében járjon, átvette az ametisztet a bal kezébe, még fel is emelte. Szabadkozva megrázta a fejét, és már-már bocsánatkérően bevallotta, nem érez semmit. Ez persze nem volt teljesen igaz, mert a legteljesebb élvezettel figyelte, hogyan libben meg a lány kék ruhája a combjánál, miután belépett valaki az üzletbe. Ezt azonban jobbnak látta megtartani magának.

- Ha már úgyis rendszeresen megfordul itt, megtenné, hogy bemutat a boszorkánynak?

A lány kérdőn felemelte a szemöldökét, és követte a férfi pillantását a szőke szépséghez, aki épp akkor végzett a két vevővel.

- Boszorkányra van szüksége?

- Így is lehet mondani.

- Pedig nem úgy tűnt, mint aki nem boldogul szerelmi bájital nélkül - villantott a lány egy kacér pillantást Nashre, aki nyomban el is vigyorodott.

-Kösz. Ööö... Tulajdonképpen a kutatómunkámhoz lenne szükségem rá. Forgatókönyveket írok, épp egy boszorkányos filmen töröm a fejem, amely a kilencvenes években játszódna. Tudja, boszorkák titkos gyülekezete, emberáldozatok, egy kis szerelem...

- Értem - bólintott a lány hamiskás mosollyal, amitől finoman megrezzentek hegyikristály fülbevalói. - Eladósorba került hajadonok ködtáncot járnak egy erdei tisztáson, meztelenül. Titkos varázsfüveket szednek, szigorúan teliholdkor, hogy a belőlük készült főzet segítségével buja orgiákba hajszolják szerencsétlen áldozataikat...

- Igen, valami ilyesmi - hagyta rá a férfi. Ahogy közelebb hajolt a lányhoz, megérezte hűvös, sötét illatát, mely leginkább az éjszakai erdőéhez hasonlított. - Ez a Morgana tényleg azt hiszi magáról, hogy boszorkány?

- Nem hiszi. Tudja. Megkérdezhetem, hogy hívják?

- Kirkland. Nash Kirkland.

A lány melegen felnevetett.

- Hát persze! Szeretem a filmjeit, Mr. Kirkland. Az Éjfélvér a kedvencem. Sikerült úgy megformálnia a vámpírt, hogy hűen tükrözte a hagyományos leírásokat, ugyanakkor szellemes és érzékeny is legyen, mint egy modem értelmiségi.

- Úgy gondoltam, egy élőhalott nem attól élőhalott, hogy éjjel kimászik a koporsójából egy elhagyott temetőben.

- Mint ahogy egy boszorkány sem attól boszorkány, hogy bájitalt keverget egy üstben.

- Pontosan. Éppen ezért szeretnék beszélni vele. Nagyon okos lány lehet, ha ilyen ügyesen szervezi magát.

- Menedzseli? - kérdezett vissza az ébenfekete szépség, majd lehajolt, és felvett a földről egy nagy, hófehér macskát, mely időközben hozzájuk surrant, és a lábához dörgölőzött.

- Komoly hírneve van - magyarázta a férfi. - Még Los Angelesben is beszélnek róla. Én is ott hallottam először a nevét. Tudja, az emberek gyakran megosztják velem, ha valami különöset tapasztalnak.

- Nem csodálom - bólintott a lány, és megcirógatta a cica selymes kobakját. Most már két szempár meredt Nashre, egy kobaltkék meg egy borostyánsárga. - Maga viszont nem hisz a varázslatokban vagy a természetfeletti erőkben, ugye?

- Én abban hiszek, amiből kasszasikert tudok írni - mondta a férfi magabiztosan. Volt benne valami kisfiúsan megnyerő. - Nos, mit gondol? Szólna pár jó szót az érdekemben?

A lány fürkésző pillantást vetett rá. Túlságosan biztos a dolgában, gondolta. Az élet számára olyan, mint valami nagy, kényelmes rózsaágy - talán itt az ideje, hogy megszúrja végre egy tövis.

- Erre semmi szükség - ingatta a fejét, majd Nash felé nyújtotta hosszú, karcsú kezét. Egyetlen, gondosan megmunkált ????gyűrűt hordott az ujjain. A férfi ösztönösen elfogadta, és nyomban fel is szisszent-mintha villamos áram szaladt volna le egészen a válláig. A lány csak mosolygott.

- Én vagyok a boszorkánya.

Statikus elektromosság, bizonygatta magának Nash egy pillanattal később, miután Morgana elfordult, hogy válaszoljon egy vevő kérdésére valami szentjánosfűvel kapcsolatban. A macskát továbbra is a kezében tartotta, és finoman cirógatta a bundáját... Ahá, szóval ettől töltődött fel a keze!

A gondolattól ösztönösen újra megrándultak a férfi ujjai. "Én vagyok a boszorkánya". Nem "a boszorkány", hanem "a boszorkánya". Nash nem tudta, örüljön-e a szóhasználatnak -kissé bensőségesebbnek érezte a kelleténél. Nem mintha nem lett volna hízelgő egy ilyen gyönyörű lánytól, de az a mosoly, miközben megcsípte az áram... enyhén szólva ijesztőnek tűnt. Most már értette, miért látta "szikrázó"- nak az imént.

Varázslatos. Nem, nem abban az értelemben, nyugtatta meg magát, miközben elnézte, ahogy Morgana egy csokor szárított gyógynövényt rendezget. Az ő varázsereje abban rejlett, amiben más, hasonlóan elragadó lányoké, ellenállhatatlan vonzerejében és félelmetes magabiztosságában. Nash ugyan soha nem futamodott meg a szebbik nem jelentős akaraterővel megáldott képviselői elől, de tagadhatatlanul könnyebb dolga volt a lágy, engedékeny fajtával.

Tulajdonképpen mindegy - végtére is érdeklődése a lány iránt kizárólag szakmai természetű. Najó, a "kizárólag" nem felel meg teljesen a valóságnak... Az a férfi, aki képes pusztán szakmai szemmel Morgana Donovanre nézni, legalább egyévtizede halott. Akárhogy is, tartani fogja magát a fontossági sorrendhez.

Amikor a lány végzett a vevőjével, a férfi szégyenlős mosollyal a pulthoz lépett.

- Elnézést, kapható itt valami varázslat bűntudat ellen?

- Szerintem maga anélkül is boldogul - felelte Morgana. Más esetben már faképnél hagyta volna az illetőt, de biztos lehetett valami oka, hogy az imént úgy érezte, szóba kell elegyednie vele. Nem hitt a véletlenekben. Akárhogy is, akinek ilyen meleg barna szeme van, nem lehet teljesen idióta. - Ami a beszélgetést illeti, kissé rosszul időzített, Nash. Hétvégén mindig nagy a hajtás.

- Hatkor zárak, ugye? Mit szólna, ha visszajönnék akkor, meghívnám egy italra, vagy... egy vacsorára?

A lány kis híján visszautasította az ajánlatot, de időben sikerült megfékeznie magát. Az lenne a legjobb, ha elgondolkodhatna a válaszon, vagy belenézhetne a kristálygömbjébe, de erre most nincs idő. Mielőtt szóra nyithatta volna a száját, a hófehér macska egy kecses rugaszkodással felpattant, majd a cicák légies könnyedségével és puhaságával, az asztalon termett. A férfi szórakozottan megvakargatta a füle tövét. Az állat nem húzódott el sértődötten, és nem is fújt rá haragosan, ahogy idegenekkel szokta tenni - kéjesen összegömbölyödött, majd dorombolni kezdett, és elkeskenyedett szemmel Morganára bámult.

- Úgy látom, Lunának nincs kifogása a dolog ellen - dünnyögte a lány. - Hát jó, hatkor találkozzunk - egyezett bele vonakodva. - Majd meglátom, mit tehetek magáért.

- Nagyszerű! - mosolyodott el Nash. Még egyszer végigsimított Luna bundáján, utána elindult kifelé.

Morgana összevont szemöldökkel előrehajolt, míg szeme egy magasságba nem került a macskáéval.

- Remélem, tudod, mit csinálsz!

Luna nagy nyugodtan felült, és mosakodni kezdett.

A lánynak az elkövetkező órákban egy perc ideje sem maradt Nashre gondolni. Mivel születése óta harcban állt meglehetősen, hirtelen természetével, örült volna, ha adódik egy nyugodt órája, hogy átgondolja, miként viselkedjen a férfival szemben. Ennyi vevő mellett erre azonban a leghalványabb esély sem látszott - remélte, egy ilyen magabiztos, kölyök-kutya-tekintetű író nem hozza ki a sodrából.

- Phü - zuttyant le Mindy, a szőke, északi eladólány a pult mögötti székre. - Karácsony óta nem voltak ennyien, mint ma!

- Talán jobb, ha egész hónapban hétköznapi nyitvatartás szerint dolgozunk szombaton is.

Mindy elmosolyodott, és elővett egy rágógumit fekete szoknyája zsebéből.

- Csak nem dobtál be valami bűbájt?

Morgana kézbe vett pár kisebb kristályt, és egy kastélyt rakott ki belőlük.

- A csillagok állása most igen kedvező az üzletünknek - mosolygott vissza. - Arról nem is beszélve, hogy a kirakatunk ezúttal bámulatosra sikeredett. Nyugodtan menj haza, Mindy, majd én összeírom a bevételt, és bezárom a boltot.

- Rendes tőled - hálálkodott a szőke szépség, majd kecsesen felállt, és nyújtózkodni kezdett. Hirtelen összevonta a szemöldökét. - Mmm... ezt már szeretem! Magas, markáns, magabiztos és megnyerő...

Morgana kinézett, és meglátta Nasht az ablakon át. A férfinak ezúttal nagyobb szerencséje volt a parkolással, épp most kászálódott ki nyitott tetejű Jaguárjából.

- Felejtsd el, leányom! - rázta meg Morgana jóindulatúan a fejét. - Messziről látszik, hogy az a fajta pasas, aki képes vérveszteség nélkül összetömi a szíved.

- Oda se neki! Már napok óta nem törte össze a szívem senki... Lássuk csak!

Félelmetes gyorsasággal és pontossággal felmérte Nash jellemzőit.

- Úgy száznyolcvanöt centi lehet, és nyolcvan kiló szívdöglesztő izom... Laza nemtörődöm, amolyan értelmiségi fickó Szereti a természetet, de nem remetealkat. Itt - ott kiszívta a haját a nap, és szépen le van barnulva. Szerencsés fickó, arányosak az arcvonásai, sokáig fiatalos lesz a külseje. Az érzéki szájáról már nem is beszélve...

- Mindy! Képes lennél nagyobb odaadással beszélni egy jöttment férfiról, mint arról a kutyakölyökről, amelyet a múlt kor láttál a kisállat-kereskedés kirakatában?!

A lány elnevette magát, és kibontotta a haját.

- Sajnos, igen... Némelyikről különösen.

Amikor nyílt az ajtó, Mindy fotómodelleket megszégyenítő pózba vágta magát - csábos fekete ruhája finoman megfeszült nőies bájain.

- Üdv, szépfiú! Szeretne valami... varázslatosat?

Nash azonnal elmosolyodott, mint mindig, ha rámenős nővel hozta össze a sorsa.

- Mit ajánl?

- Nos... - kezdte a lány, és úgy dorombolt, hogy azt még Luna is megirigyelhette volna.

- Mr. Kirkland nem vásárolni jött, Mindy - szólt közbe Morgana derűsen. Kevés dolgot talált szórakoztatóbbnak annál, hogy munkatársnője egy vonzó férfi társaságában tette-vette magát.

- Talán majd legközelebb - pillantott Nash sokatmondóan az eladólányra.

- Felőlem bármikor - nézett vissza Mindy még annál is sokatmondóbban, majd lassan megkerülte a pultot, macskaléptekkel ellejtett a férfi mellett, és mielőtt távozott volna, vetett egy ellenállhatatlan búcsúpillantást.

- Ha jól sejtem, Mindy igencsak fellendítheti a forgalmat.

- Akárcsak a férfiak vérnyomását, hatótávolságon belül... Hogy van a magáé?

- Akad itt valahol egy oxigénpalack? - vigyorgott Nash.

- Sajnos azt nem tartunk, de odakinn kilihegheti magát, érintette meg Morgana barátságosan a férfi karját. - Kérem, foglaljon helyet! Nekem még el kell intéznem ezt•azt... Ó, istenem.

- Igen?

- Egyszer felejtem el megfordítani a táblát, hogy zárva vagyunk, és tessék... - A következő pillanatban Morgana azonban szélesen elmosolyodott. - Szép estét, Mrs. Littleton!

- Morgana, drágám! - szólalt meg az asszony panaszos, elnyújtott hangon. Nash megítélése szerint az idős hölgy hatvan hetven év körüli lehetett. Úgy dübörgött át a helyiségen, mint valami kiérdemesült harci elefánt, színes kendői zászlókként lebegtek utána. Valószínűtlenül világosvörös haja vidáman göndörödött telihold alakú arca körül. Szemhéját élénk smaragdzöldre festette, ajkát viszont mély bíborvörösre rúzsozta.

Morgana felé nyújtotta gyűrűkkel teleaggatott ujjait, és megragadta mindkét kezét.

- Sajnálom, hogy csak most tudtam ideérni, de kénytelen voltam megdorgálni egy fiatal rendőrt, aki meg akart bírságolni. Képzelheted, egy tejfölösszájú taknyos, még nem is borotválkozik, és engem próbál a törvényről kioktatni! - Haragosan szusszant egyet, lehelete friss borsmentaillatot árasztott. - Szánnál rám pár percet, szívecském?

- Természetesen - felelte Morgana. Nem tehetett mást, túlságosan kedvelte a hóbortos öregasszonyt ahhoz, hogy valami mondvacsinált ürüggyel visszautasítsa.

- Angyal vagy! Igazam van?! - pillantott Mrs. Littleton a férfira megerősítést követelően.

- De mennyire...

Az asszony sugárzó mosollyal jutalmazta Nasht a helyes válaszért. ?Ahogy felé fordult, temérdek lánca és karkötője nagyzenekarba illő csinnadrattával csendült össze.

-A Nyilas jegyében született, ugye?

- Ööö... - habozott a férfi, majd egy laza, szellemi mozdulattal átjavította a fejében születési időpontját. – Pontosan! Elképesztő... Honnan tudta?!

Mrs. Littleton kidüllesztette amúgy is terjedelmes keblét. - Mindig is jó emberismerő voltam... Egy perc, és már viheti is a kedvesét.

- Nem a kedvesem - javította ki Morgana mosolyogva. - Mit tehetek önért?

- Csak a szokásos kamaszbűbáj - hunyorított az asszony jelentőségteljesen.

Morgana elfojtott magában egy sóhajt.

- Az unokahúgomról lenne szó - folytatta Mrs. Littleton. – Nemsokára diákbál... és hát, megismert egy helyes fiút a matekórán…

Ezúttal szigorú leszek, fogadkozott magában Morgana. Mint egy kőszikla. Megragadta az idős hölgy karját, és pár lépéssel eltávolodtak Nashtől.

- Mrs. I.ittleton, már a múltkor is megmondtam, hogy nem vállalok ilyen jellegű munkát.

Az asszony hosszú műszempillái kétségbeesetten megremegtek.

- Tudom, hogy általában nem vállal, de... nem lehetne most az egyszer kivételt tenni? A nemes cél érdekében...

- Melyik cél nem az? - kérdezett vissza a lány fáradtan, majd szúrós pillantást vetett Nashre, aki észrevétlenül közelebb hajolt. Még pár lépéssel odébb vezette Mrs. Littletont. – Biztos vagyok benne, hogy az unokahúga nagyszerű lány, de bűbájt alkalmazni egy diákbálos találka érdekében igencsak könnyelmű dolog volna. A válaszom tehát végérvényesen: nem - Még mielőtt az asszony tiltakozhatott volna, gyorsan hozzátette: - Nem nyúlhatok bele olyan sorseseményekbe, amiken nem szabad változtatni. Még tönkretenném az életét.

- Csak egy estéről lenne szó...

- Elég egy estére megváltoztatni a végzetet ahhoz, hogy más szálon fusson az élet akár évszázadokig. - Mrs. Littleton lesütött pillantása láttán Morgana kezdte úgy érezni magát,mint egy zsugori, aki még a kenyérhéjat is megtagadja az éhhalál szélén álló koldustól. - Tudom, csak azt szeretné, hogy a bál emlékezetes maradjon az unokahúgának, de... a végzet nem játék.

- Olyan szégyenlős a szentem! - sóhajtott az asszony. Elég kifinomult hallással rendelkezett ahhoz, hogy egyből megérezze a lány hangjában a gyengült ellenállást. – Nincs önbizalma, és a külsőjével sem elégedett, pedig nagyon csinos... - Morgana sejtette, mi következik ezután, és igaza lett: az idős hölgy előkapta a retiküljéből az unokahúga fényképét. - Látja?

Látom, bár ne látnám, gondolta a lány. Elég volt egy pillantást vetnie a valóban bájos kamaszlány bánatos arcára, máris megesett rajta a szíve. Ördög és pokol! - szitkozódott magában. Halálosan szerelmes a fruska, talán most először életében. Nyilván kapott a fiútól egy Bálint-napi lapot, és még aznap éjjel rongyosra rágta a kispárnáját.

- Hát jó. Egy icipicit besegítek neki... de nem ígérek semmit.

- Csodálatos! - hálálkodott Mrs. Littleton, és a sikeres közbenjárás örömében elővett egy másik fényképet. A gimnázium tavalyi évkönyvéből vágta ki az iskolai könyvtárban, a fiút ábrázolta. - Matthew-nak hívják. Ugye, milyen szép név? Mathew Brody és Jessie Littleton... merthogy utánam nevezték el az unokahúgomat... Drágám, kezdj hozzá hamar! A bál május első hétvégéjén lesz.

- Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni nyugtatta meg Morgana az asszonyt, és zsebre tette a két fényképet.

- Hálálja meg az isten! - csókolta meg az idős hölgy diadalittasan a lányt. - Nem is tartalak fel tovább. Majd hétfőn beugrok megint, szeretnék venni ezt-azt.

- Kellemes hétvégét! - köszönt el tőle Morgana, és fáradtan figyelte, ahogy Mrs. Littleton peckesen távozik. Kissé dühös volt, hogy megint hagyta magát rábeszélni.

- Miért nem fizetett semmit sem a szolgálataiért? - ráncolta össze a homlokát értetlenkedve Nash.

A lány kimérten oldalra biccentette a fejét. Szúrós pillantásába most belesűrűsödött minden felgyülemlett haragja.

- A varázserő nem arra való, hogy hasznot húzzanak belőle!

A férfi vállat vont, és Morganához lépett.

- Igazán nem akarom megbántani, de attól tartok, Mrs. Littleton játszi könnyedséggel az ujja köré csavarta magát.

A lány halványan elpirult. Ha akadt valami, amit jobban utált a gyengeségnél, az a nyilvánosság előtt tanúsított gyengeség volt.

- Mint mindig - ismerte el sóhajtva.

A férfi felemelte a hüvelykujját és letörölte Morgana arcáról a vörös rúzsnyomot, amit Mrs. Littleton ajka hagyott rajta.

- Én még azt hittem, a boszorkányok hajthatatlanok...

- A jószívű, hóbortos asszonyoktól mindig ellágyulok. Akárcsak maga... hisz nem is a Nyilas jegyében született!

Nash sajnálta, hogy le kell vennie a hüvelykujját a lány hűvös, sima arcáról.

- Nem? Hát akkor melyikben?

- Az Ikrekben.

A férfinak elkerekedett a szeme. Gyorsan zsebre dugta a kezét.

- Talált.

Nash zavara láttán Morgana máris jobban érezte magát.

- Azért kedves magától, hogy füllentett a kedvéért, cserébe pedig kedves leszek, bár Mrs. Littleton kissé felzaklatott. Jöjjön, menjünk hátra, főzök egy gyógyteát! - Amikor észrevette a férfi fancsali ábrázatát, elnevette magát. - Borom is van, ha azt kér.

- Megköszönném - sóhajtotta Nash megkönnyebbülten.

Követte a lányt az üzlet mögötti kis szobába, amely egyben szolgált raktárként, irodaként és konyhaként. Ehhez képest nem tűnt túlzsúfoltnak - két falát padlótól mennyezetig polcok borították, rajtuk még kibontatlan dobozokkal, már kicsomagolt áruval és könyvekkel. Egy lekerekített élű cseresznyefa íróasztalon sellő alakú rézlámpa díszelgett, mellette modern, faxos telefon és iratok gondosan egymásra rakott halmaza, melyet egy lapos fenekű, csiszolt üvegnehezék tartott a helyén, a szivárvány összes színében pompázva.

Az íróasztal mögött egy pici hűtőszekrény állt, mellette kétégős gáztűzhely, amellett pedig egy lehajtható lapú asztal két székkel. A szoba egyetlen ablakában gyógynövények virágoztak, sőt burjánoztak apró virágcserepekben. A férfi észrevétlenül a levegőbe szimatolt zsálya, talán szurokfű is, persze az elmaradhatatlan levendula. Otthonos illat. Bármi volt még közöttük, kellemes az összhatás.

Morgana levett két tiszta üvegpoharat a mosogató fölötti polcról.

- Foglaljon helyet! - mutatott az egyik székre. - Nincs sok időm, de azért nyugodtan helyezze kényelembe magát.

Kivett egy hosszú nyakú üveget a hűtőszekrényből, és töltötte a sápadt aranyszínű bort a poharakba.

- Jól látom, hogy nincs címke az üvegen?

- Igen. Saját recept - felelte a lány, majd mosolyogva kortyolt egyet. - Ne aggódjon, nem úszkálnak benne tarajosgőteszemek...

Nash majdnem elnevette magát, de amikor észrevette, milyen tekintettel méregeti Morgana a pohara mögül, kényelmetlen érzés fogta el. Akárhogy is, nem akart megfutamodni a kihívás elől. Kortyolt egyet a borból - kellemesen hűvös volt, kissé édeskés és sima, mint a selyem.

- Finom!

- Köszönöm - biccenten a lány, és helyet foglalt mellette. - Nos, egyelőre még nem tudom, mi lenne jobb: ha segítenék magának, vagy ha hallgatnék, mint a sír. Mindenesetre, érdekel munkája, különösen most, hogy az én munkámat választotta témának.

- Ezek szerint szereti a filmeket - próbálta a férfi megtalálni a közös hangot. Fél kézzel a széke háttámlájára könyökölt, talpával pedig szórakozottan Lunát dögönyözte, miután az állat többször is a lábához dörgölőzött.

- Az, emberi képzelőerő minden megnyilvánulási formáját szeretem.

- Nagyszerű…

- Ugyanakkor - szakította félbe Morgana - cseppet sem vagyok biztos benne, jót tenne-e Hollywood ezeknek a titkoknak.

- Ettől mi még beszélgethetünk- mosolygott rá a férfi újra.

A lány most már biztosan tudta, Nashben is rejlenek olyan erők, amelyekkel számolnia kell. Miközben ezen tűnődött, Luna felugrott az asztalra. A férfi csak most vette észre, hogy a macska nyakán nyaklánc függ, azon pedig kör alakúra csiszolt kristály.

- Nézze, Morgana, nem célom, hogy bizonyítsam a boszorkányság. létezését vagy nem létezését. Nem áll szándékomban megváltani a világot, egyszerűen csak szeretnék készíteni egy filmet.

- Miért pont a horror és a mágia érdekli?

- Hogy miért? Nos…

Nash mindig kellemetlenül érezte magát, amikor ezt kérdezték tőle. Vállat vont.

- Fogalmam sincs. Talán azért, mert amikor az emberek elmennek a moziba, és megnéznek egy félelmetes filmet, már az első sikoly után megfeledkeznek róla, milyen pocsék napjuk volt az irodában. - Hirtelen hamiskás fényjelent meg a Szemében. - Vagy azért, mert az első komolyabb sikeremet a női nemnél akkor értem el, amikor egy lány a nyakamba ugrott a moziban Carpenter Halloweenjának éjféli vetítésén...

Morgana kortyolt egyet a borból, és fontolóra vette a hallottakat. Lehetséges, hogy egy értelmes, érzékeny lélek lakozik az önelégült külső mögött? A férfi kétségtelenül tehetségesnek tűnt és tagadhatatlanul vonzónak. A lányt kissé zavarta, hogy vele kapcsolatban is, akárcsak Mrs. Littletonnal, azt érezte, hogy engednie kell.

Márpedig, ha ő úgy dönt, hogy nemet mond, akkor nemet mond és kész! Akárhogy is, előbb meg kell próbálnia kiug¬rasztani a nyulat a bokorból.

- Előbb mesélje el a történetét!

Nash megragadta az alkalmat, és nyitott, mintha sakkjátsz¬mát játszana.

Egyelőre még nincs semmilyen történet, amelyet meg¬oszthatnék magával. Épp ezért van szükségem a segítségére. Szeretném gondosan megalapozni a forgatókönyvet. Persze, sokat meg lehet tanulni a könyvekből is - tárta szét a karját. ¬

il,l, Már most tudok egyet s mást. Ami még hiányzik, az egy élő boszorkány személyes átélése. Ezért szeretném megismerni. Arra vagyok kíváncsi, mikor és miért kezdett el a boszorkány¬sággal foglalkozni, milyen szertartásokat végez, milyen sajátos öltözéket visel ilyenkor... ilyesmi.

A lány elgondolkodva futtatta végig az ujját a pohara szé¬lén.

- Attól tartok, rosszul áll hozzá a dologhoz. Ha jól hallom, azt hiszi, csatlakoztam valami boszorkányklubhoz, ugye?

- Klubhoz, gyülekezethez, páholyhoz, mindegy... egy csoporthoz, melynek tagjai hasonló érdeklődésűek.

- Ez esetben ki kell ábrándítanom: nem tartozom semmi ilyen gyülekezethez. Jobban szeretek egyedül dolgozni.

A férfi érdeklődéssel előrehajolt.

- Miért? Komolytalannak tartja ezeket a csoportokat?

- Nem erről van szó. Akadnak komolyabb csoportok, és akadnak kevésbé komolyak is, a baj csak az, hogy többnyire olyan dolgokba ártják magukat, amelyekbe nem szabadna kontár módon belenyúlni.

- Fekete mágiára gondol?

- Nevezheti, aminek akarja.

- Maga azonban fehér boszorkány.

- Látom, szereti a címkéket - sóhajtott fel Morgana, és ismét felvette a poharát. Nashsel ellentétben őt nem zavarta, ha valaki mestersége miértjeiről faggatta, de ha már beleegyezett a beszélgetésbe, nem akart felszínes jelzőkkel dobálózni. - Mindannyian rendelkezünk bizonyos erőkkel. Maga például tehetséges forgatókönyvíró és nőcsábász - mutatott rá derűsen. - Gondolom, hálás eme adottságaiért, és él is velük. Én is Így vagyok ezzel.

- Magát milyen adottságokkal áldotta meg a sors?

A lány szótlanul letette a poharát, kényelmesen hátradőlt, és e férfi szemébe nézett. Tekintete láttán Nash már-már megbánta, hogy fel merte tenni ezt a kérdést. Ha adottságnak lehet Nevezni egy férfi zavarba hozását, akkor részben már meg is kapta a választ... Úgy kiszáradt a szája, mintha a bor, amelyet ivott, homok lett volna.

- Azt szeretné, ha bemutatót tartanék? - vonta fel a szemöldökét Morgana leheletnyi rosszallással.

Nash vett egy mély lélegzetet, és nagy nehezen sikerült úrrá lennie már-már igézetszerű kábaságán - nem mintha hitt volna a megigézésben.

- Boldoggá tenne vele - bökte ki egy idő után. Lehet, hogy épp most ráncigálta meg az ördög farkát, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. A lány hitetlenkedve csóválta meg a fejét, és haragjában az arcába szökött a vér. Úgy nézett ki, mint egy frissen szedett őszibarack.

- Egészen pontosan mire gondol? - érdeklődött gúnyosan. Egy pillanat erejéig megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a férfi iránt, de ettől csak még dühösebb lett. - Szórjak villámokat az ujjaimmal? Korbácsoljam fel a szelet, vagy ráncigáljam le a holdat az égről?!

- Bármelyik megfelel...

Micsoda pimasz fráter! - gondolta magában Morgana, és felállt. A vére csak úgy sistergett. Talán nem ártana megleckéztetnie, mondjuk egy...

- Szia, Morgana!

A lány hevesen hátrapördült, majd megigazította a haját, és próbált megnyugodni.

- Szia, Ana!

Nash megkönnyebbülten felsóhajtott - maga sem tudta, miért, de úgy érezte, épp egy súlyos szerencsétlenség elől sikerült megmenekülnie. Mindenesetre olyannyira belefeledkezett a lány lényébe az imént, hogy még egy földrengést sem vett volna észre. Morgana egész egyszerűen beszippantotta magába, és csak most kezdett észhez térni. Szédelegve, kábán bámult a karcsú, szőke lányra az ajtóban.

A gyönyörű teremtésnek, bár egy fejjel alacsonyabbnak tűnt Morganánál, ellenállhatatlan kisugárzása volt, melytől mindketten lehiggadtak. Nyugodt, lágy, szürke tekintete Morganáéba fúródott. Egy gyógynövényekkel teli dobozt cipelt a hóna alatt.

- Elfelejtetted kitenni a "zárva" táblát, ezért elől jöttem be ¬magyarázta Anastasia.

- Bízd csak rám!

A két lány sokatmondó pillantást váltott egymással - bár egy szót sem szóltak, a férfi szinte hallotta a gondolataikat.

- Ana, ez itt Nash Kirkland. Nash, hadd mutassam be az unokatestvéremet, Anastasiát!

- Elnézést, ha megzavartalak benneteket - szabadkozott a lány. Mély, meleg hangja legalább olyan megnyugtatóan hatott, mint a tekintete.

- Szó sincs róla - legyintett Morgana, miközben a férfi felállt, hogy kezet nyújtson Anának. - Már épp végeztünk Nashsel.

- Még csak most kezdtük el - helyesbített a férfi. - Semmi baj, legközelebb innen folytatjuk. Örülök, hogy megismerhettem - fordult Ana felé, majd Morganára mosolygott, és hátrasimított egy rakoncátlan tincset a lány füle mögé. - Nemsokára találkozunk!

- Várjon! - kérte Morgana. Letette az Ana által hozott dobozt a padlóra, és kivett belőle egy virágzó palántát. – Ajándék - - nyújtotta át a férfinak negédes mosollyal. - Szagosbükköny, az elválás jelképe...

Nash nem tudott ellenállni a kísértésnek, áthajolt a doboz fölött, és adott egy puszit Morgana szájára.

- Bosszúból - kacsintott a férfi, majd kényelmesen kisétált. Miután elment, a lány meglepő módon elnevette magát. Anastasia lehuppant egy székre, és elégedetten sóhajtott egyet.

- Mesélsz róla?

-- Még nincs mit. Vonzó, de bosszantó. Csak egy író, aki klisékben gondolkodik a boszorkányokról.

Szóval az a Nash Kirkland - szörnyülködött Anastasia, és égnek emelte a tekintetét. - Ő írta annak a borzasztó horrorfilmnek a forgatókönyvét, amelyre Sebastiannel elrángattatok, ugye?

- Szerintem nagyon ötletes volt, meg eredeti. ,

- És tocsogott a vértől - tette hozzá Ana rosszallóan, majd kortyolt egyet a borból. - Persze te imádod az ilyesmit. Mindig is imádtad.

- Az ilyen filmek csak megerősítik benned, mit jelent jónak lenni, ráadásul roppant élvezetesek. Sajnos - folytatta összevont szemöldökkel -; ez a Nash fiú tényleg tehetséges.

- Akárhogy is - vont vállat Ana -, én maradok a Marx fivéreknél. - Felállt, majd az ablakhoz sétált, hogy megnézze, jól fejlődnek-e a növények. - Kissé feszült volt a légkör köztetek, nem gondolod? Amikor benyitottam, egy pillanatig attól féltem, varangyos békává fogod változtatni...

Morganának már a gondolattól is felderült a kedve.

- Isteni ötlet! Ha tudnád, mennyire dühítő az önelégültsége...

- Túlságosan könnyen jössz indulatba, Morgana. Nem azt fejtegetted a legutóbb, hogy tökéletesíteni próbálod az önuralmadat?

Morgana savanyú képet vágott, és felvette Nash poharát.

- Két lábon ment ki, nem? - kortyolt bele hanyagul az italba. Hamar rájött, hogy nagy hibát követett el - a bor telítve volt a férfi kisugárzásával.

Átható az energiája, állapította meg magában, és visszatette a poharat az asztalra. Könnyed mosolya és laza stílusa ellenére ő is részese az Erőnek, még ha öntudatlanul is.

Bár megbűvölte volna azt a szagosbükköny-palántát! - gondolta, de azon nyomban el is vetette az ötletet. Hogy miért hozta össze Nash Kirklanddel a sors, még nem tudta. Egy biztos: nem véletlenül akadtak egymás útjába. Előbb-utóbb megvilágosodik majd előtte a találkozásuk magasabb értelme, addig viszont: csak semmi bűbáj!

2.

Morgana rendkívül élvezte a vasárnap délután csendjét és nyugalmát. Egyedül ezen a napon hódolhatott kedvenc időtöltésének: a semmittevésnek... Nem mintha nem szeretett volna dolgozni. Rengeteg időt és energiát fektetett a boltjába, hogy gördülékeny legyen a beszerzés, és jól menjen az üzlet. A WIC'CA szerencsére szépen hozott a konyhára anélkül, hogy bármi bűbájt bevetett volna.

Morgana szentül hitte: minden erőfeszítés legméltóbb jutalma a pihenés.

Más bolttulajdonosokkal ellentétben ő nem gyötörte magát a számlakönyv, a raktárkészlet és a rezsi miatti aggodalmaskodással. Egész egyszerűen az ösztöneire hallgatott, és csak arra figyelt, hogy színvonalasan tegye, amit tesz. Amikor végzett a napi teendőivel - még ha csak egy órára is -, teljesen megfeledkezett az üzletről.

Sohasem értette azokat az embereket, akik képesek egy gyönyörű napos délutánt a négy fal között tölteni, és a körmüket rágva számlatömböket tanulmányozni. Ő inkább megbízott egy könyvelőt, hogy levegye ezt a terhet a válláról.

Házvezetőnőt csak azért nem alkalmazott, mert nem örült volna, ha valaki beleturkál a személyes holmijába. Vannak dolgok, amelyek csak rá, és csakis rá tartoznak. Bár meglehetősen nagy kertje volt - régen beletörődött, hogy sohasem lesz olyan szép, mint Anastasiáé -, maga ültette és gondozta a virágait. Az ültetés, öntözés, gyomlálás, begyűjtés körforgásában mindig és minden téren örömét lelte.

Most is kinn térdelt tágas sziklakertjében, süttette magát a nappal, és rendezgette a gyógynövény- meg virágágyásokat. A levegőben rozmaring-, jácint-, leheletnyi jázmin- és erős ánizsillat érződött. Ablakából ír népzene szólt, fuvola- és furulyamuzsika, amely vidáman keveredett a szikláknak csapódó hullámok robajával, pár száz méterrel mögötte.

Egyike volt ez azoknak a drága, tökéletes napoknak, amikor az ég tiszta kékjét egy felhő sem zavarja meg, és a könnyű, játékos szellő a tenger sós, meg a tavaszi virágok édes illatát hordozza. A kertet körülkerítő alacsony fal és védősövény mögül olykor egy-egy tovasuhanó autó hangját hallotta - turisták és helybéliek gurultak a part felé, hogy gyönyörködhessenek a kilátásban.

Luna a közelében telepedett le a fű egy napfényes foltjára, - és kényelmesen összegömbölyödve heverészett. Szemét álmosan összehúzta, farka is csak akkor rezzent meg néha-néha, ha észrevett egy madarat. Ha Morgana nem lett volna itt, bizonyára megpróbálkozik egy kis vadászattal - nagy termete ellenére gyorsan mozgott, mint a villám. Gazdája azonban szigorúan fellépett az efféle ösztöneivel szemben.

Amikor egy kutya is előoldalgott valahonnan, hogy Morgana ölébe hajtsa a fejét, Luna megvetően feldorombolt, majd elaludt. Jellemző - ezekben a rusnya ebekben nincs semmi méltóság!

A lány hátraült a sarkára, és miközben elégedetten szemlélte a sziklakertet, fél kézzel vakargatni kezdte a kutya bundáját. Ideje szedni pár gyógynövényt - fogyóban van az angyal-gyökérbalzsam és az izsóppor. Ma este szerét is ejti, feltéve, ha süt a hold. A holdfény elengedhetetlen feltétele az ilyesminek. :

Most azonban napozni fog, hadd szívja magába a sugarak éltető fényét és erejét! Bár itt született, ebben a házban, egyszerűen úgy érezte, soha nem tud betelni a szépségével. Sok helyütt járt már, titokzatos, szent helyeken is, de a szíve mindig hazahúzta - ez volt az otthona, minden értelemben.

Sok-sok évvel ezelőtt, egy látomásban megnyilatkozott neki, hogy e helyen találkozik szerelmével, és itt neveli fel gyermekeiket is. Morgana hosszan sóhajtott, és lehunyta a szemét. Ez még várhat, gondolta magában. Jelenleg minden pont úgy tűnt tökéletesnek, ahogy éppen körülvette. Még ha meg is változik mindez nemsokára, az igazán fontos dolgok megmaradnak.

A kutya talpra ugrott, és figyelmeztető morgásba kezdett. Morganának meg sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki jött. Nem volt szüksége varázsgömbjére, fekete tükrére és tisztánlátó képességeire.

Bőven elegendőnek bizonyult, hogy nőnek született.

Csak ült és mosolygott magában, miközben az eb barátságtalanul ugatott az érkezőre. Majd most kiderül, hogyan kezeli Nash Kirkland a feldühödött bestiákat az életben!

Mégis, hogyan viselkedjen egy férfi, ha a hölgyet, akihez látogatóba jött, egy... farkas, vagy valami ehhez hasonló szörnyeteg védi? Nash biztosra vette, a karcsú, ezüstszínű állat gazdája egyetlen intésére a torkának ugrana.

Megköszörülte a torkát, és már épp köszönni készült, mikor a lábához dörgölőzött valami. Ijedten összerezzent, de csak Luna üdvözölte őt. Legalább a macska barátságos velem, gondolta.

- Jó kutya - mondta óvatosan. - Jó nagy - morogta a bajusz alatt.

Morgana kegyesen hátrapillantott a válla felett. - Hétvégi kocsikázás?

- Többé-kevésbé.

A kutya kissé lehiggadt, és megelégedett korábbi, figyelmeztető morgásával. Nash hátán végiggördült egy izzadtságcsepp, amikor a csupa izom és tépőfog állat hozzásomfordált, és megszagolgatta cipője orrát.

- Ööö... - kezdte, de a kutya tekintete beléfojtotta a szót. Ezüstös bundájából elővillanó mélykék pillantása a csontjáig hatolt. - Nagyon szép állat - próbálkozott újra, majd egy élete, egy halála, az eb felé nyújtotta a kezét. Remélte, az állat nem nézi ajándéknak. Szerencséjére a kutya csak alaposan megszaglászta, azután barátságosan megnyalogatta.

Morgana elismerően biccentett. Igaz, Pan még csak a bokáját sem harapta meg senkinek, még a postásnak sem, de barátságot sem kötött ilyen hamar soha.

- Látom, ért az állatok nyelvén.

A férfi időközben már le is hajolt, és alaposan megvakargatta az eb bundáját. Már kisfiúként nagyon szeretett volna egy kutyát, és meglepődve vette tudomásul, hogy gyerekkori vágya azóta sem halványult egy cseppet sem.

- Hamar megérzik, hogy lélekben még gyerek vagyok. Milyen fajta?

A lány titokzatosan elmosolyodott.

- Maradjunk annyiban, hogy Pan teljes jogú családtag: egy közülünk, Donovanek közül. Mit tehetek magáért, Nash?

A férfi felpillantott. Morgana széles karimájú szalmakalapot viselt, és derűsen hunyorgott a napfényben. Szűk farmerja és vékony, bő pólója sokkal többet engedett sejtetni tökéletes alakjából, mint a ruha, amelyet a boltban viselt. Mivel sohasem használt kesztyűt a kertészkedéshez, zsíros, fekete föld ragad a kezéhez, ráadásul mezítláb volt. Nash sosem hitte volna, hogy ez utóbbi ennyire érzéki lehet - egészen mostanáig. Túl fűtött, buja képsorok kezdtek peregni lelki szemei előtt, és...

- "Azt" leszámítva - jegyezte meg a lány olyan önfeledt jó kedvvel, hogy akaratlanul a férfi is elnevette magát.

- Ne haragudjon! Kissé elkalandoztak a gondolataim. Morgana egy cseppet sem bánta, hogy kívánatosnak látják - Mégis hogyan talált rám?

- Most viccel, ugye? Nagyon jól tudja, milyen hírneve van. Nash felállt a kutya mellől, a lányhoz sétált, és leült mellé a fűre.

Egyik nap a boltja melletti étteremben vacsoráztam, és beszédbe elegyedtem a pincérnővel.

Nyakamat tettem volna rá...

A férfi elvigyorodott, és óvatosan Morgana félhold alakú amulettje felé nyúlt. Nagyon különleges darab, ismerte el magában. Még valami írást is gravíroztak rá - talán görög vagy inkább arab betűkkel? Nem tudta biztosan, elvégre nem beszélte ezeket a nyelveket.

- Mindenesetre rengeteg érdekeset mesélt magáról, mindvégig valami csodálattal vegyes félelemmel. Sok emberre van ilyen, hatással?

- Temérdekre - biztosította a lány. Az igazat megvallva, az évek során megtanulta élvezni a dolgot. - Mesélte, hogy minden teliholdkor seprűre pattanok, és körberepülöm az öblöt?

- Ezt éppen nem, de sok hasonló csodát igen - felelte Nash, és elengedte Morgana nyakláncát. - Mindig érdekelt, hogyan hihetnek amúgy józan, értelmes emberek a természetfelettiben.

- Ezt pont maga kérdi? Hiszen ebből él!

- Minek is tagadnám? És ha már a munkámnál tartunk, hadd kérjek elnézést a tegnapi... tapintatlanságom miatt. Nem kezdhetnénk tiszta lappal?

Nehéz egy ilyen szép napon egy ennyire jóképű férfira haragudni, gondolta a lány, és bólintott.

- Legyen! Nos, mire kíváncsi?

Nash úgy döntött, sokkal finomabb módszert választ, és kerülő úton próbálkozik.

- Látom, ért a virágokhoz meg a gyógynövényekhez.

- Tudok egyet s mást róluk - hagyta rá Morgana, majd folytatta a citromfűpalánta kiültetését, amit az előbb félbehagyott.

- Talán segíthetne nekem. Van egy kis kert a házam körül, telis-tele növényekkel. Azonban fogalmam sincs, melyik a gyom, és melyik, amit érdemes megtartani belőlük.

- Talán béreljen fel egy kertészt - vetette oda a lány csipkelődve, majd, a férfi zavarát látva, elégedetten elmosolyodott. - Csak vicceltem. Ha lesz egy kis időm, megígérem, vetek rá egy pillantást.

- Előre is köszönöm - bólintott a férfi, és letörölt egy virágföldmaszatot Morgana arcáról. - Ami pedig a forgatókönyvet illeti... el sem tudja képzelni, mennyire fontos lenne a segítsége. Persze össze lehetne ollózni könyvekből is, de az nem lenne hiteles. Személyes élményekre vagyok kíváncsi, és... Hihetetlen!

- Mi baj van?

- Ilyet még életemben nem láttam... Magának csillagok vannak a szemében! - hüledezett Nash. - Kis, fénylő, aranycsillagok... Mintha napsugarak tükröződnének éjfélkor a tengeren... Ami persze lehetetlen, mert éjfélkor nem süt a nap...

- Semmi sem lehetetlen, ha nagyon akarja az ember - pillantott rá a csodálatos szempár. A férfi egész egyszerűen nem bírta levenni róla a tekintetét. - Maga mit akar, Nash?

- Pár szórakoztató percet szerezni az embereknek, hogy megfeledkezzenek a gondjaikról, a szürke hétköznapokról. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv meg a film pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk.

A férfi hirtelen elhallgatott - maga is meglepődött azon, amit mondott. Egyrészt, mert laza stílusától távol állt mindenféle elméleti mélység, másrészt, mert ezt így még soha nem fogalmazta meg korábban, pedig neves riporterek hada faggatta már a nézeteiről. A lány ezzel szemben nem tett mást, csak feltett egyetlen egyszerű kérdést...

- Természetesen szeretnék egy rakás pénzt is keresni - tette hozzá, és mosolyogni próbált. A feje egyre könnyebb, a vére egyre forróbb lett.

- Még szerencse, hogy a kettő nem zárja ki egymást - vélekedett Morgana. - Egyetértek azzal, amit a történetekről mondott. Az én családomban évszázados hagyománya van a mesélésnek, és minden mese anyáról lányára száll.

Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy egyáltalán szóba állt a kezdetben fölényesnek tűnő Nashsel: tisztelte a munkája miatt, Mindig elismerte másokban a jót, rossz tulajdonságaik ellenére is - ez a vérében volt.

- Az ajánlatom a következő - hajolt felé a lány; és a férfi gyomra azonmód görcsbe is rándult. Lehet, hogy Morgana megdöbbentő szépsége miatt történt csupán, de az is lehet, hogy nem. - Ha igent mondok a kérésére, és segítek magának, meg kell ígérnie, elfelejti a boszorkányokról elterjedt közhelyeket: hogy vén banyák, akik vihogva kavargatják a beléndeket egy üstben, satöbbi!

-. Győzzön meg, hogy nem így van! - kérte Nash vigyorogva.

- Vigyázzon, meddig merészkedik! - figyelmeztette a lány, és felállt. - Menjünk be, szomjas vagyok!

Miután a férfinak már nem kellett attól tartania, hogy a kutya elevenen felfalja - sőt, az állat barátságosan hozzácsapódott befelé menet -, kényelmesen megszemlélte a lány otthonát. Már korábban is feltűnt neki, hogy a Monterey-félsziget régebbi házai csodálatosan egyediek. Ilyen volt a sajátja is, Morganáé azonban még az övénél is idősebbnek és hangulatosabbnak tűnt.

Háromemeletes kőház, csipkézett fallal és tornyokkal - pont, ahogy egy boszorkányhoz illik, gondolta Nash. Stílusát tekintve sem gótikusnak, sem románnak nem lehetett volna mondani. Magas, méltóságteljes ablakai fényesen ragyogtak a napfényben, falain kúszónövények kapaszkodtak fel egészen az igényes, kovácsoltvas csipkékig. Az attikáról kőből faragott szárnyas tündérek és sellők tekintettek le rájuk, az ereszeket csuklyás alakok tartották.

Belső kameraállás, éjjel. A tengerparti kőház legmagasabb tornyának legfelső szobájában vagyunk, az elbűvölő fiatal boszorkány egy gyertyákból vont varázskör közepén foglal helyet. A reszketeg, pislákoló lángok fényében fura szobrok, ezüstkelyhek és egy átlátszó kristálygömb válik kivehetővé. A lány áttetsző, fehér köntöst visel, mely nyitva van egészen a derekáig. Két keble között ősrégi feliratokkal teleírt amulett csüng alá. Két fényképet emel a magasba, majd halk kántálásba kezd, mely mintha nem is belőle, hanem a robosztus kövekből szólna.

Bár minden ablak zárva, a szobában szellő kerekedik - a haja lobogni kezd, a lángok megrebbennek, az áttetsző, fehér köntös fellibben. A boszorkány csak kántálja tovább az ősi igéket mély, fojtott hangon, majd a legnagyobb gyertya lángjába dobja a két fényképet, hogy közös tűzben egyesüljenek... Nem, ez nem lesz jó. A boszorkány... megvan! A boszorkány egy kék, különös tégelyből önmagában fénylő folyadékot fröcsköl a fényképekre. Kénes gőzök sisteregnek fel, a kántálás lassú, szabályosan örvénylő ritmusban folytatódik, melynek ütemére kígyózó mozgásba kezd a teste. Egymással szembe fordítja a képeket, majd egy ezüsttálcára helyezi őket. Amikor a két arc egymásba olvad, szája titokzatos mosolyra húzódik.

A kép fokozatosan elhalványul - vágás.

Első nekifutásra nem is rossz, bár a szerelmi bűbáj lehetne egy kicsit színesebb.

Morgana a házat megkerülve a hátsó kertben álló, öreg ciprusokhoz vezette, melyek már alaposan meghajlottak a széllel való állandó viaskodásban. Nash szótlansága nagy elégedettséggel töltötte el - elgondolkodva hallgatták, ahogy a hullámok megtörnek a sziklákon. Átvágtak egy ötszög alakú belső udvaron, melynek felső csúcsában egy női alakot ábrázoló bronzszobor állt. Lábánál vékony vízsugár csordogált egy kicsiny medencébe.

- Ki ő? - kérdezte a férfi.

- Több neve is van - felelte a lány, majd felvett egy kis edényt, és belemerítette a medence tiszta vizébe. Kortyolt egyet, a maradékot pedig szétlocsolta a földön, az Istennő tiszteletére. Szó nélkül sarkon fordult, és ismét átvágva a kis belső udvaron, belépett egy napfényes, makulátlanul tiszta konyhába.

- Hisz a Teremtőben?

A kérdés meglehetősen meglepte a férfit.

- Hiszek... azt hiszem - bólintott Nash bizonytalanul, miközben Morgana elsétált a fehér köves padlón a mosogatóig, hogy leöblítse a kezét. - A boszorkányság valami... vallásos dolog?

A lány elmosolyodott, és kivett egy kancsó limonádét a hűtőből.

- Az élet maga is vallás. De ne aggódjon, Nash, nem akarom megtéríteni! - Levett két poharat egy polcról, és jégkocákat pottyantott beléjük. - A maga történetei is a jó meg a rossz harcáról szólnak. Minden vallásosság nélkül be lehet látni, hogy ez a két erő jelen van a világban, és amikor valamilyen döntést hozunk, ügyelnünk kell, melyik erő szolgálatában tesszük.

- Ez a boszorkányokra is érvényes?

Morgana átnyújtotta a férfinak a limonádéját, majd egy boltíves folyosón elindult befelé a házba.

- Természetesen, sőt. Sokkal jobban kell ügyelnünk, hogy kordában tartsuk egyéniségünk kevésbé vonzó oldalát. - Sokatmondóan a férfira pillantott. - Nem mindig sikerül.

Miközben beszélgettek, áthaladtak a széles előszobán. A régi, kissé megfakult faliszőnyegen híres mondák és mítoszok jelenetei elevenedtek meg, a szekrényeken aprólékosan kidolgozott domborművekkel díszített gyertyatartók, valamint gravírozott réz- és ezüsttálcák díszelegtek.

A lány úgy döntött, abba a szobába vezeti Nasht, melyet dédanyja szalonnak nevezett. A falai meleg rózsaszínre voltak festve, és ugyanilyen színben pompázott a bokhara szőnyeg is a gesztenyefa hajópadlón. A kandallóba készített fát pillanatok alatt be lehetett volna gyújtani, ha hidegre fordul, vagy ha Morganának úgy találja kedve.

Most azonban egyre melegebb lett az idő, az ablakok tárva-nyitva álltak. A könnyű tavaszi szellő gyakran meglebbentet¬te a vékony függönyöket, és elárasztotta a szobát a kerti virágok illatával.

Akárcsak a boltban, a szobában is rengeteg kristály, virág, varázspálca és persze szobor sorakozott a polcokon. Akadtak köztük ónból készült varázslók, bronztündérek és porcelánsárkányok.

- Csodálatos gyűjtemény - dicsérte meg a férfi, miközben végigfuttatta ujját egy aranyszínű lanton. Lágy, ugyanakkor csodálatosan tiszta hangja volt. - Szokott játszani rajta?

- Ha olyan hangulatban vagyok.

A lány élvezettél figyelte, ahogy Nash körbejár a szobában, és álmélkodva szemügyre veszi a kiállított tárgyakat. Mindig nagyra értékelte az őszinte kíváncsiságot.

A férfi felvett egy mintázott ezüstserleget, és belészagolt. - Olyan, mint...

- A pokol tüze? - segítette ki a lány. Nash gyorsan letette, majd felvett egy vékony ametisztpálcát, melyet apró ékkövek díszítettek, és ezüstszínű szalag tekeredett végig rajta.

- Varázspálca?

- Természetesen. Jól gondolja meg, mit kíván! - figyelmeztette a férfit Morgana, majd biztos, ami biztos, óvatosan kivette a kezéből.

Nash vállat vont, bár kicsit sajnálta, hogy elmulasztotta a lehetőséget.

- Sok hasonló dolgot összegyűjtöttem én is. Egyszer szívesen megmutatnám. Tetszene magának - pillantott jelentőségteljesen a lányra. Lehajolt egy átlátszó kristálygömbhöz, de csak saját arcképét látta benne, azt is fejjel lefelé. - Múlt hónapban például sikerült megszereznem egy sámánmaszkot valamelyik árverésen, sőt még egy... hogy is hívják... jóstükröt is. Látja, mégis csak van bennünk valami közös.

- Igen, hasonló az ízlésünk, már ami a képzőművészeteket illeti - hagyta rá Morgana, miközben helyet foglalt a kanapé karfáján.

- És az irodalmat - tette hozzá Nash, ahogy szemügyre vette a könyvespolcot. - Lovecraft, Bradbury. Az Aranyhajnal nekem is ugyanebben a kiadásban van meg. Stephen King, Hunter Brown, McCaffrey. Csak nem...? - Izgatottan kihúzott egy kötetet a polcról, és mély tisztelettel felütötte. - Szent ég! Bram Stroker Drakulájának első kiadása! - Sóvár pillantást vetett Morganára. - Ha nekem adja, levágom a jobb kezem, biztos jól jönne valamelyik bájitalához...

- Még megfontolom.

- Kíváncsi vagyok, mit szólt volna az öreg Stroker az Éjfélvérhez, ha megéri - tűnődött el a férfi, majd visszatette a könyvet a helyére. Kisvártatva egy másik kötet keltette fel a figyelmét. - A négy aranylabda. A tündérkirály - húzta végig az ujját a vékony füzeteken. - Füttyents a szélnek! Ezek szerint magának megvan az egész sorozat - jegyezte meg irigykedve. - Ráadásul ez is mind első kiadás.

- Maga is olvasott Brynától?

- Tréfál? - Nash úgy érezte, mintha egy régi barátjával találkozott volna. Nemcsak felütötte, de meg is simogatta, sőt meg is szagolgatta a lapokat. - Mindent elolvastam tőle, tucatszor. Aki azt hiszi, csak gyerekeknek szólnak a meséi, az bolond. Költészet, mágia és a legmélyebb bölcselet művészi keverékei. Arról nem is beszélve, hogy a rajzai is káprázatosak. Ölni tudnék egy eredeti példányért, de egyet sem hajlandó eladni közülük.

Morgana érdeklődéssel oldalra biccentette a fejét.

- Kérdezte tőle?

- Tettem neki ajánlatot az ügynökén keresztül, de szóba sem állt velem. Valami kastélyban él Írországban. A falakat nyilván a saját rajzai díszítik. Bárcsak...

Morgana csendes nevetése beléfojtotta a szót.

- Nos, valójában vastag albumokban tartja őket, és nagyon vigyáz rájuk, hogy megmutathassa majd az unokáinak.

- Ezt nem hiszem el... Bryna Donovan… - Nash elképedve zsebre dugta a kezét. - Az édesanyja, ugye?

- Igen, és nagyon fog örülni, ha megtudja, hogy tetszenek magának a munkái. Tulajdonképpen pályatársak... mindketten mesélők, a maguk módján... - A lány ivott egy korty limonádét. - A szüleim hol ebben a házban éltek, hol Írországban. Édesanyám itt, az emeleten írta első kiadott meséjét, amikor velem volt várandós. Mindig azt mondja, én ragaszkodtam hozzá, hogy leírja őket.

- Édesanyja is úgy véli, hogy maga boszorkány?

- Kérdezze meg tőle alkalomadtán!

- Már megint kitér a válasz elől - mosolygott a férfi, majd a kanapéhoz sétált, és kényelmesen helyet foglalt Morgana mellett. Egyre otthonosabban érezte magát a társaságában, hiszen ugyanazokkal a dolgokkal vette körül magát, amelyeket ő is annyira szeretett. - Nem baj, akkor másképp kérdezem. Nem kifogásolja senki a családjában a kissé szokatlan érdeklődését?

Morgana örömmel látta, hogy Nash már egészen oldottan viselkedik. A férfi kinyújtotta hosszú lábát, kényelmesen hátradőlt a kanapén, mintha évek óta eljárna beszélgetni hozzá.

- Ha már valamilyen tehetséggel áldott meg a sors, és szeretünk is élni vele, miért ne tennénk? A családomban mindenki így vélekedik erről. A maga szülei talán ellenzik az érdeklődését?

- Nem tudom... Soha nem ismertem őket.

A csipkelődő csillogást a lány szemében hirtelen mély együttérzés váltotta fel. Számára mindig a család volt a középpontban, még elképzelni is nehezen tudta, milyen lenne nélküle élni.

- Sajnálom.

- Már túltettem magam rajta - vont vállat a férfi, de mikor Morgana vigasztalóan a karjára tette a kezét, finoman elhúzódott, és felállt. Nem szerette, ha sajnálják. - Inkább beszéljünk a maga szüleiről! Vajon mit gondoltak, mikor azt látták, hogy a kislányuk nemcsak bájos, de bűbájos is? Már gyerekkorában is akadt egy-két sikeres szárnypróbálgatása?

A lány szemében úgy halványodott el az együttérzés, mint amikor lemegy a nap.

-- Szárnypróbálgatás? - kérdezett vissza összehúzott szemmel.

- Tudja, szeretnék valami bevezető részt a filmben, ahol bemutatnánk, miként jutott el a főszereplő odáig, hogy boszorkány legyen.

Nash sokkal kevésbé figyelt a lányra, mint a szobára, vagy a szoba légkörére. Töprengés közben fel-alá sétált a szőnyegen, nem zaklatottan, nem is nyughatatlanul, sokkal inkább azért, hogy szemügyre vehessen mindent, amit lát.

-- Mondjuk, a szomszédban lakó kölyök addig komiszkodik vele, hogy dühében békává változtatja - folytatta. Nem vette észre, hogy Morgana állkapcsa összeszorul. - Vagy találkozik egy titokzatos asszonnyal, aki ráruházza a képességeit. Ez nem is rossz, mit gondol? - Egy ideig szótlanul járkált tovább, játszadozott magában újabb és újabb ötleteivel. Kereste azokat szálakat, amelyekből összeáll majd a történet szőttese. - Egyelőre még fogalmam sincs, milyen nézőpontból mutassam be a lányt. Talán az lenne a legjobb, ha elmesélné, magát mi késztette arra, hogy boszorkány legyen... egy könyv, egy megrázó élmény? Ebből már ki lehetne indulni.

Morgana érezte, nagyon kell ügyelnie, hogy kordában tartsa heves természetét. Amikor megszólalt, a hangja lágyan és kedvesen csengett, a férfi mégis megtorpant a szőnyeg közepén, amikor meghallotta.

- Tündérvérrel születtem. A boszorkányság anyáról lányára száll a családban, és egészen a legendás kelta Fionáig nyúlik vissza. Olyan ajándék ez, amely továbböröklődik majd a gyermekeimben is.

- Izgalmasan hangzik - bólintott Nash elismerően. Szóval Morgana nem akar belemenni a játékba. Így is jó. Alkalrnazkodni fog a szeszélyeihez. Ez a tündérvér dolog különben jó ötlet, rengeteg látványos jelenetet lehet kihozni belőle. - Mikor vette észre először, hogy boszorkány?

A földhözragadt hitetlenség a férfi hangjában kissé megrengette a lány önuralmát. Míg önmagával viaskodott, megremegett a szoba. Nash ijedten megragadta a kezét, és sebesen elkezdte kifelé ráncigálni - a lánynak még tiltakozni sem maradt ideje. A rengés azonban hamar abbamaradt, szerencsére.

- Ne féljen, ez csak egy kisebb földrázkódás lehetett - próbálta a férfi megnyugtatni Morganát, és átölelte. - Amikor nemrég az a nagy rengés pusztított San Franciscóban, én éppen ott tartózkodtam. - Hirtelen valami megmagyarázhatatlan okból nagyon ostobának érezte magát, ezért féloldalasan Morganára mosolygott. - Azóta kissé rosszul viselem a rázkódásokat.

Szóval azt hiszi, földrengés volt, gondolta a lány. Ahogy tetszik- igazán nem várhatja, hogy annak tartsa, aki, haragudni pedig végképp nem haragudhat rá emiatt. Tulajdonképpen nagyon aranyosan Viselkedett, amikor hozzárohant, hogy megvédje...

- Költözzön közép-nyugatra!

- Ott viszont tornádók vannak - ingatta a fejét Nash mosolyogva. Semmi okát nem látta, miért ne simogathatná meg a lány hátát, ha már így a karjában tartja. Morgana nem tiltakozott, sőt macskásan hozzádörgölte a hátát a tenyeréhez. Ettől persze rögtön visszatért a férfi önbizalma.

A lány hátrahajtotta a fejét, és felsóhajtott. Időpocsékolás volna továbbra is haragudnia rá, ha a szíve így repes az örömtől a jelenlétében. Talán nem bölcs dolog ilyen engedékenynek lennie, de miért kellene mindig bölcsen viselkedni?

- Keleti part? - próbálkozott Morgana, és kacéran a mellkasára tette a kezét.

- Hófúvások - vonta Nash a lányt még közelebb magához. A két test úgy simult össze, mintha mindig is összetartozott volna.

-- Dél? - fonta Morgana a karját a férfi nyaka köré, miközben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Kobaltkék szeme kiismerhetetlenül csillogott hosszú, fekete pillái alatt.

- Hurrikánok - húzta el a száját Nash, majd levette a szalmakalapot a lány fejéről, és a kanapéra hajította. Morgana derékig érő fekete haja a férfi karjára hullott, és úgy simogatta, mint a selyem. - Veszély leselkedik ránk mindenütt - dünnyögte. - Legjobb, ha az ember ott marad, ahol van, és próbál úrrá lenni a saját nehézségein.

- Rajtam ugyan nem lesz úrrá, Nash Kirkland - csókolta meg a lány incselkedően. - De azért tehet egy próbát...

A férfi magabiztosan visszacsókolta - mindig könnyen boldogult a nőkkel.

Legalábbis eddig.

Az élmény megrázkódtatóbbnak bizonyult, mint egy földrengés és pusztítóbbnak, mint egy vihar. Nem rázkódott a padló a lába alatt és nem zúgott a szél, de mikor a lány ajka finoman megnyílt az övé alatt, mintha beszippantotta volna egy ellenállhatatlan erő, melyhez foghatóval még életében nem találkozott.

Morgana hozzásimult, meleg volt, és puha, mint az olvadt viasz. Ha hitt volna a gondviselésben, akár azt is mondhatta volna, testük azért teremtetett ilyennek, hogy tökéletesen összeilljenek. Tenyere bekúszott a lány laza pólója alá, végig simított a hátán, és még közelebb vonta magához, hogy érezze, nem álomkép csupán, hanem maga a mámoros valóság.

Bár szája is a valóságot ízlelte, az egész helyzet olyan valószerűtlennek tűnt, mint egy látomás. A lány ajka selymesen, finom remegéssel megadta magát, karja azonban bársonybilincsként fonódott a nyakára.

Suttogó szavak hagyták el Morgana ajkát, melyekből Nash semmit sem értett. A különös csak az volt, hogy a hangok nem haltak el - továbbra is ott lebegtek körülöttük. A férfi meglepődést érzett ki belőlük, talán egy kis félelmet is, mígnem egy sóhajt követően, el nem nyelte őket a csend.

A lány önfeledt gyönyörűséggel adta át magát Nash csókjainak és ölelésének. Soha nem érzett bűntudatot testi örömök miatt, talán mert csak arra érdemes férfival osztozott benne, és csak azután, ha úgy érezte, eljött az ideje. Nem félt női vágyaitól, sőt tisztelte, szerette, ünnepelte létezésüket.

Most azonban, életében először, megijedt saját magától - Nash közelsége jobban felkavarta, mint eddig bármi. Általában egy csók, a maga egyszerűségében, elemi ösztönt elégített ki benne. Csakhogy ebben a csókban nem érzett semmi egyszerűt - inkább tűnt egyidejűleg izgatónak és kínosnak, olyannyira, hogy libabőrös lett tőle.

Szerette volna azt hinni, ez a különös erő belőle jött, benne lakozott. Ő a felelős ezért az érzéki örvényért, amely beburkolta mindkettejüket. Bűbájai gyakran egy szemvillanás alatt sikerültek - ha elég erős vágy és akarat sarkallta.

Akkor vajon miért ütötte fel fejét lelkében a félelem? Ennek csak egy oka lehet - hogy ezért a csodáért nem ő, hanem valami magasabb erő a felelős. Nem vonhatja uralma alá, nem szabhat neki sem irányt, sem gátat - még csak nem is érti. Mindenkit meg lehet igézni, a gyengét meg az erőset egyaránt, még ha az erős könnyebben szabadul is a bűbáj hatása alól Ehhez azonban megfontoltságra és legfőképp megfelelő tettekre, van szükség.

Kibontakozott a férfi karjából, lassan, de határozottan. Nem hagyhatja egy pillanatig sem, hogy Nash azt higgye, hatalma van felette. Megmarkolta az amulettjét, és máris erősebbnek érezte magát.

A férfi kábán ébredezett a bűvöletből, és gyorsan zsebre vágta a kezét, nehogy önkéntelenül is újra magához vonja Morganát. Sohasem félt a tűzzel játszani - csak biztos akart lenni benne, hogy az ő kezében van a gyufa. Be kellett ismernie, jelen esetben bizony Nash Kirkland játszotta a kísérleti nyuszi szerepét...

- Elég sajátosan alkalmazod a hipnózist - bökte ki a férfi egy idő után.

JóI vagyok, bizonygatta magának Morgana. Jobban nem is lehetnék... Azért biztos, ami biztos, leült a kanapéra. Némi erőfeszítéssel ugyan, de sikerült megjutalmaznia Nasht egy csábos mosollyal.

- Megbabonáztalak?

A férfi zavarában megint elkezdett fel-alá járkálni. Az ablakhoz érve megtorpant.

- Csak szeretném, ha megnyugtatnál: szabad akaratomból csókoltalak meg, nem pedig valami igézet hatása alatt!

A lány büszkén felszegte a fejét - az érzés, amelyet e szavak váltottak ki belőle, távolról sem hasonlított a pár perccel korábbihoz.

- Azt hiszed, bűbájra van szükségem, hogy egy férfi megkívánjon?! - Dühösen próbálta letörölni az ajkáról a férfi csókjának ízét, de hiába erőlködött. - Biztos lehetsz benne, ha az ujjam köré akarnálak csavarni, könnyű dolgom lenne! Hálás lennél a napért...

Nash egy percig sem kételkedett ebben - de ettől még sértette Morgana kijelentése.

- Ha én ilyesmit vágnék a fejedhez, azt mondanád, beképzelt szoknyavadász vagyok!

A lány lustán felvette a limonádéját.

- Az igazságnak semmi köze mindehhez. - Luna hangtalanul felugrott mellé a kanapéra, Morgana pedig megcirógatta az állat fejét. - Ha félsz vállalni a kockázatot, talán jobb lenne, ha... nem találkoznánk többé.

- Most tréfálsz? - bámult rá Nash elképedve. Mikor félt ő valaha is attól, hogy elcsábítja egy gyönyörű lány? Ennél képtelenebb dolgot életében nem hallott. Rögtön fel is derült tőle a kedve. - Szépségem, én már jó ideje ura vagyok a vágyaimnak.

- Ezt örömmel hallom. Nem szívesen gondolnék rád úgy, mint valami beteges nőfalóra.

- Ha ennyire ellenedre van a közeledésem - morogta a férfi keserűen -, állapodjunk meg a játékszabályokban! Mit szabad, és mit nem?

Elment az eszem? - rótta meg magát Nash. Öt perce még a karjaiban tartotta ezt a káprázatosan gyönyörű, vonzó nőt, és most azon igyekszik, hogyan tudna biztonságos távolságban maradni tőle?

- Szerintem ez nem túl jó ötlet - ingatta a fejét Morgana. - Nem szeretem a szabályokat, és nem is mindig sikerül betartanom őket. Tudod, mit? Kössünk inkább egyezséget! Megígérem, nem hozlak többé hasonló kísértésbe, ha te is megígéred, nem teszel önelégült, kiábrándult megjegyzéseket a boszorkányságra! - Nyugodt mozdulattal a hajába túrt. Bosszantanak ezek a megjegyzések, és ha bosszús vagyok, könnyebben művelek olyasmit, amit később megbánok.

- Kérdeznem csak szabad?

- Feltéve, ha elfogadod a válaszokat - felelte a lány higgadt, de ellentmondást nem tűrő hangon, majd felállt. - Nem szoktam hazudni, csak kivételesen indokolt esetben. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért egyeztem bele, hogy megosztom veled a titkaimat. Talán azért, mert őszintén kértél rá, és mert mindig tiszteltem a mesemondókat. Tiszta, erős kisugárzásod van, és nyitott, bár kissé földhözragadt gondolkodásod..., a tehetségedhez pedig kétség sem férhet. Ráadásul bizalmába fogadott mindenki, aki közel áll hozzám.

- Mármint ki?

- Anastasia. … és persze Luna meg Pan is. Mindegyikük kiváló emberismerő.

Ezek szerint kiállta egy unokatestvér, egy eb és egy macska próbáját. Pompás.

-- Anastasia is boszorkány?

- Csak a velem kapcsolatos kérdéseidre válaszolok. Anát hagyjuk ki ebből! - felelte Morgana kifürkészhetetlen tekintettel.

-- Rendben. Mikor kezdjük?

Már elkezdtük, gondolta a lány, és kis híján felsóhajtott.

- Ma vasárnap van, a pihenőnapom, ami, ugye, szent és sérthetetlen... De holnap találkozhatunk, munka után. Mondjuk, kilenckor.

- Miért nem pontban, mikor éjfélt üt az óra? Bocs - tette hozzá a férfi gyorsan. - A szokás hatalma... Szeretnék diktafont használni, ha nincs ellenedre.

- Nincs.

- Hozzak még valamit?

-Kígyófarkat és denevérnyelvet. - Nash elképedt arckifejezése láttán a lány elmosolyodott. - Bocs. A szokás hatalma…

A férfi elnevette magát, és barátságosan megpuszilta.

- Tetszik a stílusod, Morgana!

- Majd meglátjuk...

A lány megvárta a naplementét, majd vékony, fehér köntöst öltött. Jobb félni, mint megijedni, gondolta, miután nem tudott dűlőre jutni magában Nashsel. Felment a legmagasabb torony legfelső szobájába. Nem szívesen ismerte el, a férfi van olyan fontos neki, hogy aggódjon miatta, de ha már így esett, legalább tudni szerette volna, mire számíthat.

Meghúzta maga körül a védő varázskört, majd meggyújtotta a gyertyákat. Mélyen belélegezte a szantálfa füstölő illatát, azután letérdelt a kör közepén, és felemelte a karját.

- Tűz, levegő, víz és föld elemei, halljátok most szavam! Nem építéshez, nem is romboláshoz kérem most a segítségeteket. Látni szeretném a jövőt. Bármi várjon is rám, elfogadom!

Az elemi erők úgy hatoltak belé, mint a hűvös, tiszta levegő a tüdejébe. Két kezébe fogta az átlátszó kristálygömböt, és olyan magasra emelte, hogy a gyertyák fénye teljesen átvilágítsa.

Füst. Fény. Árnyak.

A gömb együtt úszott velük és bennük, majd hirtelen, mintha szél söpörné tisztára, izzó fehérré vált.

Látta benne a ciprusokat a háza mögött, a hajlott, ősi fákat, ahogy leveleikkel megszűrik a hold titokzatos fényét. Érezte a szél illatát, hallotta a zúgását és a tenger hívó moraját is, amely a hagyomány szerint nem más, mint az Istennő éneke.

A gyertyák most már nemcsak a szobában, de a gömb belsejében is égtek.

Ő maga sem csak a szobában volt már, de a gömb belsejében is.

Látta magát fehér köntösében, amelyet egy kristályokból kirakott öv fogott össze. Mezítláb állt a földön, a haja szabadon lobogott a szélben. Tüzet gyújtott a kezével, pusztán az akaraterejét használva. Fényesen lobogtak a lángok, de nem égettek - hűvösek maradtak, mint a holdfény. Az ünnep éjszakája jött el.

Felhuhogott egy bagoly. Megfordult, és látta, ahogy a madár kiterjesztett, fehér szárnya pengeként hasítja a sötétséget, mely kisvártatva el is nyelte.

Ekkor vette észre a férfit.

Nash egy ciprusnak támaszkodott, majd kilépett a tisztásra. A lány saját képmását pillantotta meg a szemében. Várakozás. Vágy. Végzet.

Morgana kinyújtotta a kezét a férfi felé, és magához ölelte.

A toronyszoba falai megreszkettek hangos kiáltásától. Lassan leengedte a kristálygömböt, a gyertyák maguktól kialudtak. Egy ideig némán duzzogott a sötétben, és átkozta magát.

Saját csapdájába esett - kíváncsi volt a jövőre, hát most meglátta...

Pár mérfölddel odább Nash felriadt álmából, ugyanis elszunyókált a tévé előtt. Álmosan megdörgölte az arcát, majd nagy Nehezen felállt.

Micsoda álom! - csóválta a fejét értetlenül, és kimasszírozta a görcsöt a nyakából. Olyan élénken éltek benne a képek, hogy belesajdult minden érző és érzékeny porcikája.

Csak magamat okolhatom, bólogatott mogorván, majd ásítva a kissé odaégett pattogatott kukorica felé nyúlt a tűzhelyen.

Nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy kiverje Morganát a fejéből, és ennek meg is lett a következménye. Álmában a lány valami boszorkánytáncot lejtett egy tisztáson, ő pedig szótlanul figyelte, egy fának támaszkodva. Morgana ezután magához ölelte - csók csókot, mozdulat mozdulatot követett. Nash lehámozta róla fehér selyemköntösét, és szeretkeztek a puha füvön, a hold elnéző sugaraiban...

A férfi összerándult, és félig lehunyt szemmel langyos söre után tapogatózott. Ez volt a legrészegítőbb élménye éltében... Egy dolog azonban nem fért a fejébe: miként lehetséges, hogy álmában érezte az égő gyertyák illatát az erdei tisztáson?



Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes