A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 6., szombat

Vámpírnaplók 3. Tombolás

Negyedik fejezet
Valami lerángatta a fáról, és a lány egy felháborodott nyávogás kíséretében leesett, majd a talpán landolt, mint egy macska.
A térde egy pillanattal később ért földet, és le is horzsolódott. Elena karommá görbített ujjakkal támadója felé kapott. Damon
Elhessegette a kezét.
- Miért rángattál le? Követelt magyarázatot Elena.
- Miért nem maradtál ott, ahol leraktalak? Vágott vissza Damon.
Egyformán dühösen meredtek egymásra. Aztán Elena figyelme másra terelődött. A sikoltozás nem maradt abba odafent, de némi zajongás és ablakcsapkodás társult hozzá. Damon a ház mellé terelte a lányt, nehogy meglássák őket odafentről.
- Tűnjünk el innen! Mondta finnyásán, miközben felpillantott. Anélkül, hogy megvárta volna a választ, elkapta Elena karját. A lány ellenállt.
- Muszáj bemennem!
- Nem teheted vetett rá Damon egy farkas mosolyt. És ezt szó szerint értem. Nem tudsz bemenni oda. Nem hívtak be.
Elena átmenetileg beletörődve a vereségbe hagyta, hogy a férfi pár lépéssel odébb vonszolja. Majd ismét megvetette a sarkát.
- De meg kell szereznem a naplóm!
- A mit?
- Ott van a szekrényben, az alsó deszka alatt. És szükségem van rá. Nem tudok aludni a naplóm nélkül. Elena nem értette, miért csinál ekkora ügyet az egészből, de fontosnak tűnt számára.
Damon elkeseredetten nézett fel, majd felderült az arca. Tessék mondta higgadtan, csillogó szemmel. Kihúzott valamit a kabátjából. Itt van.
Elena kétkedve szemezett a könyvecskével.
- Ez a te naplód, nem?
- Igen, de ez a régi. Az újat akarom.
- Kénytelen leszel ezzel beérni, mert mást nem kapsz. Gyere, mielőtt még felébreszted az egész szomszédságot. Damon hangja ismét hideggé és parancsolóvá vált.
Elena megszemlélte a kezében lévő könyvet. Kicsi volt, kék bársonykötésben, egy rézlakattal. Lehet, hogy nem a legújabb, de ismerősnek tűnt. Ügy döntött, elfogadható megoldás.
Hagyta, hogy Damon kivezesse az éjszakába.
Nem kérdezte, hova mennek. Nem igazán érdekelte. De felismerte a házat a Magnólia Avenuen: Alaric Saltzman lakott ott.
És valóban Alaric nyitott ajtót, és hívta be Elenát és Damont. De a történelemtanár furcsán nézett ki, mintha nem igazán látná őket. A tekintete üveges volt, és úgy mozgott, mint egy automata.
Elena megnyalta az ajkát.
- Nem jelentette ki Damon röviden. Ezt nem fogjuk megharapni. Van benne valami gyanús, de a házában-biztonságban leszel. Én már aludtam itt. Erre, fel. Felvezette a lányt egy lépcsőn a padlásra, amelynek egyetlen apró ablaka volt. Tele volt mindenféle
Holmival: szánkókkal, sílécekkel, egy függőággyal. A túlsó végén egy régi matrac hevert a padlón.
- Nem is fogja tudni, hogy itt vagy. Feküdj le. Elena engedelmeskedett, és felvett egy természetesnek tűnő pózt. A hátára feküdt, és összefonta a kezét a mellkasára helyezett naplón.
Damon egy viaszosvászon-darabot dobott Elena csupasz lábára.
- Aludj, Elena! mondta.
Fölé hajolt, és a lány egy pillanatra azt hitte, hogy tenni fog valamit. A gondolatai túl zavarosak voltak. De a férfi sötét szeme betöltötte a látóterét. Aztán Damon felegyenesedett, és Elena ismét tudott levegőt venni.
A padlás homálya borult rá. Elena lehunyta a szemét, és elaludt.
Lassan tért magához, és fokozatosan rakta össze, hogy hol is van. Láthatóan egy padláson. Mit keres itt?
Egerek vagy patkányok zörögtek a viaszosvászonnal borított tárgyak között, de nem zavarta a hangjuk. Halványsápadt fény derengett a csukott ablak szélénél. Elena lerúgta rögtönzött takaróját, és felkelt.
Nyilvánvaló volt, hogy valakinek a padlásán van, de nem ismerte fel a helyet. Úgy érezte, mintha hosszú betegségből éledezne. Milyen nap lehet? Töprengett.
Hangokat halott odalentről. A földszintről. Valami azt súgta, legyen óvatos, és maradjon csendben. Nem akart feltűnést kelteni. Hang nélkül kinyitotta a padlásajtót, és óvatosan lelopózott egy szinttel lejjebb. Odalent egy nappalit talált. Felismerte: azon a kanapén ült, amikor Alaric Saltzman bulit rendezett. Ramsey-ék házában van.
És Alaric Saltzman odalent álldogál. Elena látta a szőkésbarna feje búbját. A hangja meglepte. Pár másodperc alatt rájött, hogy azért, mert egyáltalán nem tűnt sem ostobának, sem önelégültnek, mint az órákon
általában. És nem is vulgár pszichológiai hülyeségeket hablatyolt. Hűvösen, határozottan beszélt két másik férfihoz.
- Bárhol lehet, akár az orrunk előtt is. De a legvalószínűbb, hogy elhagyta a várost. Talán az erdőben van.
- Miért az erdőben? Kérdezte az egyik férfi. Elena ezt a hangot is ismerte, és a kopasz fejet is. Mr. Newcastle volt az, a középiskola igazgatója.
- Ne feledjük, hogy az első két áldozatot az erdőben találták meg válaszolta a másik férfi. Dr. Feinberg lehet az? gondolta Elena. Mit keres itt? És én mit keresek itt?
- Nem, nem csak ezért tette hozzá Alaric. A másik két férfi tisztelettel, sőt, alázatosan hallgatta. Az erdőnek valamilyen szerepe van az egészben. Lehet, hogy ott van a búvóhelyük, valami odú, ahova elvonulhatnak, ha lebuknak. Ha létezik, meg fogom találni.
- Biztos benne? Kérdezte dr. Feinberg.
- Biztos vagyok válaszolta Alaric kurtán.
- És maga szerint Elena is ott van - gondolkozott el az igazgató. De ott is marad? Vagy visszajön a városba?
- Nem tudom. Alaric tett pár lépést, majd elvett egy könyvet a dohányzóasztalról, és szórakozottan végighúzta rajta a hüvelykujját. Úgy deríthetjük ki, ha például figyeljük a barátait. Bonnié McCullogh-ot és azt a sötéthajú lányt, Mereditht. Valószínűleg ők találkoznak vele elsőként. Ez így szokott lenni.
- És ha megtaláljuk? Kérdezte dr. Feinberg.
- Azt bízzák csak rám felelte Alaric csendesen és komoran. Becsapta a könyvet, és kellemetlenül végleges mozdulattal ledobta az asztalra.
Az igazgató a karórájára pillantott. Jobb, ha most indulok, a mise tízkor kezdődik. Gondolom, mindketten ott lesznek. Kifelé menet megállt, és bizonytalanul visszapillantott. Alaric, remélem, hogy meg tudja ezt oldani. Amikor idekérettem, még nem fajultak el ennyire a dolgok. Most kezdek aggódni.
- Meg tudom oldani, Brian. Már mondtam, hogy bízzák rám. Jobban szeretné, ha a Robert E. Leevel nemcsak, mint a tragédia színhelyével, hanem mint „Boone megye kísértetjárta középiskolájával" lennének tele a lapok? A szellemek találkozóhelyével? Ahol élőhalottak mászkálnak? Ilyen reklámra vágyik?
Mr. Newcastle habozva beharapta az ajkát, majd még mindig elégedetlen tekintettel bólintott. Rendben, Alaric. De csinálja gyorsan és
tisztán. A templomban találkozunk. - Azzal távozott, dr. Feinberg pedig követte.
Alaric egy darabig csak állt, és a semmibe meredt. Végül bólintott magában, és ő is kiment.
Elena lassan visszaindult.
Hát ez meg mi volt? Össze volt zavarodva, mintha szabadon lebegne az időben és a térben. Tudni akarta, milyen nap van, miért van itt, és miért fél ennyire. Miért érzi ilyen erővel, hogy senki nem láthatja vagy hallhatja, senkinek sem szabad észrevennie, hogy itt van.
Körülnézett a padláson, de nem látott semmit, ami hasznára lehetett volna. Ahol korábban feküdt, csak a matrac és a vászondarab hevert meg egy kis, kék könyv.
A naplója! Mohón felkapta, és kinyitotta, majd végigugrált a bejegyzéseken. Október 17-énél állt meg, ez nem segített az aznapi dátum kiderítésében. De ahogy végigpillantott az írásokon, képek merültek fel benne, és felfűzött gyöngyökként álltak össze emlékek láncolatává. Elena lenyűgözve, lassan ült le a matracra. Visszalapozott a napló elejére, és elkezdte olvasni Elena Gilbert életét.
Amikor befejezte, elgyengült a rettegéstől és az elszörnyedéstől. Elénk foltok ugráltak és villogtak a szeme előtt. Olyan sok fájdalom állt azokon az oldalakon. Olyan sok terv, olyan sok titok, olyan sok vágy. Egy lány története, aki elveszettnek érezte magát a saját szülővárosában, a saját családjában. Kit keresett valamit, valami olyat, amit soha nem érhetett el. De nem ettől kezdett a pánik lüktetni a mellkasában, és kiszívni minden erejét. Nem ezért érezte magát úgy, mintha zuhanna, még akkor is, amikor a tőle telhető legmozdulatlanabbul ült. Attól pánikolt be, amire visszaemlékezett. Most már mindenre emlékezett.
A hídra, a rohanó vízre. A rettegésre, amikor a levegő elhagyta a tüdejét, és csak folyadékot tudott belélegezni. Arra, hogy mennyire fájt. És arra a végső pillanatra, amikor elmúlt a fájdalom, amikor minden megszűnt. Amikor minden megszűnt.
Ó, Stefan, annyira féltem, gondolta. És most ugyanez a félelem kelt benne életre. Hogyan viselkedhetett úgy Stefannal az erdőben? Hogyan felejthette el őt, és mindazt, amit a számára jelentett? Mitől vált olyanná?
De tudta. Az elméje legmélyén tudta. Senki sem kelhet fel és sétálhat el egy fulladás után. Legalábbis élve.
Lassan felkelt, és odament az elsötétített ablakhoz. A sötét üveglap tükrében meglátta magát.
Nem az a kép volt, mint amikor álmában végigfutott egy tükrökkel borított folyosón, amelyek mintha önálló életre keltek volna. Ebben az arcban semmi aljasság, semmi kegyetlenség nem volt. De
Hajszálnyira, mégis különbözött attól, amit látni szokott. A bőre halványan világított, és árulkodó üresség sugárzott a tekintetéből. Elena a nyaka két oldalához odanyomta az ujját. Itt vett tőle vért Stefan és Damon. Tényleg elégszer megtették, és ő is eleget kapott volna az ő vérükből?
Biztosan. És most az élete, a létezése hátralévő részében neki is úgy kell táplálkoznia, mint Stefannak. Muszáj lesz.
Térdre ereszkedett, és a homlokát a fal csupasz fájához nyomta. Nem vagyok rá képes. Hadd ne, erre nem vagyok képes, nem vagyok.
Soha nem volt vallásos. De a szíve mélyén egyre gyűlt a rettegés, és minden porcikája kegyelemért könyörgött. Hadd ne, gondolta. Kérlek, kérlek, segíts! Nem kért semmi konkrétat , annyira nem tudta összeszedni a gondolatait. Csak azt, hogy kérlek, segíts, ó, kérlek, kérlek!
Egy idő múlva ismét felkelt.
Az arca még mindig sápadt volt, de túlvilágian szép, mint egy belülről megvilágított finom porcelán. A szeme még mindig elmosódott volt az árnyékoktól, de elszántság tükröződött benne.
Meg kell találnia Stefant. Ha Elenán lehet még segíteni, a fiú tudni fogja a módját. És ha nem nos, akkor még inkább szüksége van rá. Sehol nem akart lenni, csak vele.
Óvatosan behúzta maga mögött a padlásajtót. Alaric Saltzmannek nem szabad lelepleznie a búvóhelyét. A falon egy naptárat talált, amin december 4-ig át voltak húzva a napok. Négy nap telt el a múlt szombat óta. Négy napig aludt.
Amikor odaért a bejárathoz, összerándult a kinti fénytől. Fájt. Bár az ég annyira felhős volt, hogy az eső vagy a havazás elkerülhetetlennek tűnt, sajgott tőle a szeme. Kényszerítenie kellett magát,
Hogy elhagyja a biztonságot jelentő házat, és rágta a rettegés, hogy ki kell mennie a szabadba. Kerítések mellett, a fák között maradva suhant tova, készen arra, hogy az árnyékok közé olvadjon. Maga is árnyéknak érezte magát vagy szellemnek, Honoria Feli hosszú, fehér ruhájában. Bárkit halálra rémítene, ha meglátná.
Ám minden elővigyázatosság feleslegesnek bizonyult. Senki sem járt az utcán, mintha kihalt volna a város. Elhagyatottnak tűnő házak, üres udvarok, bezárt boltok mellett sétált végig. Az utcákban parkoltak ugyan autók, de nem ült bennük senki.
Aztán észrevett egy alakot az égen, amitől muszáj volt megtorpannia. Egy fehér tornyot a vastag, fekete felhőréteg előtt. Elena lába remegett, miközben kényszerítette magát, hogy közelebb menjen az épülethez. Egész életében ismerte ezt a templomot, ezerszer látta már az oldalára vésett keresztet. Most mégis úgy settenkedett felé, mintha ketrecbe zárt állat lenne, amely bármikor kiszabadulhat és megharaphatja. Az egyik kezével megsimogatta a falat, és közeledett a kereszthez.
Amikor ujjai elérték a vízszintes szárát, a szeme könnyel telt meg, és fájni kezdett a torka. Elena végigsimított rajta a tenyerével, amíg teljesen be nem fedte a faragványt. Aztán a falnak dőlt, és sírni kezdett.
Nem vagyok gonosz, gondolta. Tettem olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Túlságosan önző voltam, soha nem köszöntem meg Mattnek és Bonnie-nak mindazt, amit értem tettek. Többet kellett volna játszanom Margarettel, és kedvesebbnek kellett volna lennem Judith nénivel. De nem vagyok gonosz. Nem kárhoztam el.
Amikor a látása kitisztult, felnézett az épületre. Mr. Newcastle említette, egy templomot. Erre gondolt volna?
Elena elkerülte a templom homlokzatát és kapuját. Volt egy oldalajtó, ami a karzathoz vezetett. Elena felosont a lépcsőn, majd lenézett.
Rögtön megértette, miért voltak olyan üresek az utcák. Ügy tűnt, mintha Feli s Church minden lakója itt lenne, minden padban ültek, és a templom hátulja is zsúfolásig megtelt emberekkel. Az első sorokban ülőket Elena mind felismerte: a végzős évfolyam tanulói voltak, és Judith néni barátai. Judith néni is ott volt, abban a fekete ruhában, amit Elena szüleinek temetésén viselt.
Ó, te jó ég, gondolta Elena. A korlátba kapaszkodott. Egészen eddig túlságosan lefoglalta a bámészkodás, de most Bethea lelkész csendes, monoton hangja értelmes szavakká állt össze.
- Együtt emlékezzünk e nagyon különleges lányra - mondta, majd odébb lépett.
Elena túlvilági hangulatban, mintegy páholyból figyelte az eseményeket. Semmi része nem volt abban, ami a színpadon lezajlott, csak nézőként volt jelen, de a saját életét bámulta.
Mr. Carson, Sue Carson apukája lépett a pódiumra, és róla kezdett beszélni. Carsonék születése óta ismerték Elenát, és a férfi azokról a napokról mesélt, amikor Sue és Elena a kertjükben játszottak. Elmondta, milyen gyönyörű és sikeres lány lett Elenából. Elszorult a torka, elhallgatott, és levette a szemüvegét.
Sue Carson lépett elő. Elenával az általános iskola után már nem voltak olyan közeli barátok, de jó viszonyban maradtak. Sue volt az egyik lány, aki Elena oldalára állt, amikor Stefant gyanúsították Tanner tanár úr meggyilkolásával. De most Sue úgy zokogott, mintha a testvérét veszítette volna el.
- Sokan csúnyán viselkedtek Elenával halloween után mondta, majd megtörölte a szemét, és folytatta. És tudom, hogy ez
Fájt neki. De Elena erős volt. Nem változott meg, csak azért, hogy mások elvárásainak megfeleljen. És én annyira tiszteltem ezért Sue hangja megremegett. Amikor elindultam a királynőválasztáson, szerettem volna győzni, de tudtam, hogy nem fogok, és ez nem is zavart. Mert ha a Robert E. Leenek volt királynője, az Elena volt. És szerintem most már mindig is ő lesz, mert így emlékezünk rá. És szerintem még sok évig emlékezni fognak rá azok a lányok, akik ide járnak, és úgy fogják gondolni, hogy igaza volt, amikor kiállt azért, amiben hitt Sue ekkor már nem tudta visszanyerni a nyugalmát, és a tiszteletes visszakísérte a helyére.
A végzős lányok, még azok is, akik a legcsúnyábban és legaljasabbul viselkedtek, sírtak, és egymás kezét fogták. Olyanok, akikről Elena egyértelműen tudta, hogy utálták, szipogtak. Hirtelen mindenki a legjobb barátnője lett.
A fiúk is sírtak. Elena döbbenten húzódott közelebb a korláthoz. Nem tudta róluk levenni a szemét, noha ez volt a legszörnyűbb dolog, amit valaha látott.
Frances Decatur felállt, csúnya arca a gyásztól még csúnyább lett. Mindent megtett, hogy kedves legyen hozzám mondta fátyolos hangon. Hagyta, hogy vele ebédeljek. Hülyeség, gondolta Elena. Csak azért álltam szóba veled egyáltalán, mert te tudtál információkat szerezni Stefanról. Ám mindenki, aki felment a pulpitusra, ugyanígy nyilatkozott , senki nem tudta eléggé dicsérni Elenát.
- Mindig is csodáltam.
- A példaképem volt.
- Az egyik kedvenc diákom.
Amikor Meredith is felállt, Elena egész teste megmerevedett. Nem volt benne biztos, hogy ezt elbírja viselni. De a sötét hajú
Lány azon kevesek közé tartozott, akik nem sírtak a templomban, bár az arcán gyászos, szomorú tekintet ült, ami Elenát Honoria Feli sírszobrára emlékeztette.
- Amikor Elenára gondolok, azok a szép napok járnak az eszemben, amiket együtt éltünk át magyarázta Meredith szokásos visszafogottságával. Elenának mindig voltak ötletei, és a legunalmasabb munkát is szórakoztatóvá tudta tenni. Ezt soha nem mondtam el neki, és most azt kívánom, bár megtettem volna. Azt kívánom, bár még egyszer beszélhetnék vele, hogy tudja. És ha Elena most hallana nézett körül Meredith a templomban, majd nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon, ha most hallana, akkor elmondanám neki, milyen sokat jelentettek számomra a régi szép napok, és mennyire szeretném, ha még tartanának. Például, amikor csütörtök esténként együtt ültünk a szobájában, és a vitaklubra készültünk. Azt kívánom, bár még egyszer megtehetnénk, mint régen. Meredith sóhajtott, és megrázta a fejét. De tudom, hogy nem lehet, és ez fáj.
Miről beszélsz? Gondolta Elena, akinek az elkeseredését döbbenet váltotta fel. De hisz szerdánként készültünk a vitaklubra, nem csütörtökönként. És nem az én szobámban, hanem a tiédben. És egyáltalán nem volt szórakoztató, sőt, mindketten kiléptünk a klubból, annyira utáltuk.
Meredith összeszedett arcát nézve, ami olyan higgadtan leplezte a belső feszültséget, Elena hirtelen érezte, hogy sebesebben kezd verni a szíve.
Meredith egy üzenetet próbált átadni, amit csak Elena érthet. Ami azt jelenti, hogy arra számít, Elena is hallja. Meredith tudja.
Stefan mondta volna el neki? Elena végignézett a gyászolókon, és most először döbbent rá, hogy Stefan nincs köztük. Se Matt.
Nem, nem tűnik valószínűnek, hogy Stefan mondta volna el Meredithnek, vagy, hogy Meredith az üzengetésnek ezt a módját választaná, ha így lett volna. Ekkor Elenának eszébe jutott, hogy nézett Meredith aznap éjjel, amikor kimentették Stefant a kútból, és Elena azt kérte, hadd maradjon kettesben a fiúval.
Az is eszébe jutott, hogy az átható, sötét szempár hogyan tanulmányozta az arcát többször is az elmúlt hónapokban, és hogy Meredith egyre csendesebb és elgondolkozóbb lett, ahányszor csak Elena valami újabb furcsa kéréssel állt elő.
Tehát Meredith rájött. Elena eltöprengett, vajon mennyit rakhatott össze a teljes igazságból.
Bonnié őszintén zokogott, amikor előresétált. Ez meglepő volt , ha Meredith tudja, miért nem árulta el Bonnie-nak? De lehet, hogy Meredith
csak gyanakszik, és azért nem akarta megosztani titkát Bonnie-val, nehogy hamis illúziókba ringassa magát.
Bonnié éppen annyira volt érzelgős, amennyire Meredith összeszedett. A hangja folyton elcsuklott, és egyfolytában törölgetnie kellett a könnyeit. Végül Bethea tiszteletes lépett oda, és adott neki valami fehéret, egy kendőt vagy papír zsebkendőt.
- Köszönöm mondta neki Bonnié patakzó könnyeit törölgetve. Hátrahajtotta a fejét, hogy a mennyezetre pillantson, vagy megnyugtatásul, vagy ihletért. Eközben Elena észrevett valamit, amit senki más nem látott: Bonnié arcáról eltűnt minden szín és érzelem, nem úgy, mintha elájulni készülne, hanem nagyon is ismerős módon.
Borzongás futott végig Elena gerincén. Csak ne itt. Ó, istenem, ne pont itt, ne pont most.
De már elkezdődött. Bonnié álla lejjebb ereszkedett , ismét a gyülekezetet kezdte nézni. Csakhogy ezúttal egyáltalán nem látta őket, és a torkából kiszabaduló hang nem Bonnié hangja volt.
- Senki nem az, akinek látszik. Ezt ne feledjétek. Senki nem az, akinek látszik. Majd csak állt ott tovább, üres tekintettel maga elé meredve.
Az emberek toporogni kezdtek, és egymásra pillantgattak. Aggodalmas mormogás hallatszott.
- Ne feledjétek. ne feledjétek senki nem az, aminek látszik Bonnie hirtelen megingott, és Bethea tiszteletes odaszaladt hozzá, miközben egy férfi ugrott fel a túloldalról. Kopasz feje izzadságtól fénylett Mr. Newcastle, döbbent rá Elena. Hátulról pedig Alaric Saltzman lépkedett végig a főhajón. Abban a pillanatban ért oda Bonniehoz, amikor a lány elájult, ugyanekkor Elena lépteket hallott maga mögött a lépcsőn.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes