A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 7., vasárnap

Vámpírnaplók 3. Tombolás 9. fej.

Kilencedik fejezet
- Hát, most legalább nem szállt meg senki – jegyezte meg Bonnie - De amúgy is elegem van az ilyen ezoterikus dolgokból, belefáradtam. Ez volt az utolsó, de tényleg az utolsó.
- Rendben - fordult el Elena a tükörtől akkor beszéljünk valami másról! Sikerült kideríteni valamit?
- Beszéltem Alarickel, és jövő héten újabb bulit rendez - válaszolta Bonnié. - Megkérdezte Caroline-t, Vickie-t és engem, hogy nem ülnénk-e be egy hipnózisra, hogy kiderüljön, mi történt. De biztos vagyok benne, hogy nem ő a Másik Erő, Elena. Ahhoz túl kedves.
Elena bólintott. Ő maga is kezdett kételkedni Alaric bűnösségében. De nem a kedvessége miatt, hanem mert négy napig aludt a padlásán. Tényleg hagyta volna a Másik Erő ott lapulni bántatlanul? Persze Damon mondta, hogy feledést bocsátott Alaricre, de képes lenne a Másik Erőt bármiben befolyásolni? Nem lenne az túl nagy falat neki?
Hacsak átmenetileg el nem hagyta az Ereje, jutott eszébe hirtelen. Mint ahogy Stefan is kiégett. Vagy ha egyszerűen úgy tett, mintha hagyná magát befolyásolni.
- Hát, egyelőre még ne húzzuk le a listáról - mondta fennhangon. - Óvatosnak kell lennünk. Mi van Mrs. Flowers-el? Róla kiderült bármi?
- Nem volt szerencsénk - válaszolta Meredith. - Reggel elmentünk a vendégházhoz, de nem nyitott ajtót. Stefan azt mondta, délután majd megpróbálja előkeríteni.
- Ha valaki behívna oda engem, én is figyelhetném - jegyezte meg Elena. - Úgy érzem, mintha én lennék az egyetlen, aki nem csinál semmit. Azt hiszem... - Egy pillanatra elhallgatott, elgondolkozott, majd azt mondta: - Szerintem elnézek haza... mármint, úgy értem, Judith nénihez. Lehet, hogy rajtakapom Robertet, amint a bokrok között ólálkodik.
- Veled megyünk - ajánlotta fel Meredith.
- Nem, jobb, ha ezt egyedül csinálom. Tényleg. Mostanában nagyon észrevétlenül tudok mozogni.
- Akkor fogadd meg a saját tanácsod, és légy óvatos. Még mindig nagyon havazik.
Elena bólintott, és levetette magát az ablakpárkányról.
Ahogy az otthona felé közeledett, észrevette, hogy egy autó indul el éppen a kocsifelhajtójukról. Az árnyékok közé húzódott, és onnan nézte.
A reflektor kísérteties téli képet világított meg: a szomszédok fekete akácfájának csupasz ágú vázát, amin egy fehér bagoly ült.
Ahogy az autó elhajtott mellette, Elena felismerte. Robert kék Oldsmobilja volt.
Na, ez érdekes. Feltámadt benne a vágy, hogy kövesse, de ennél is jobban akarta megnézni a házat, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e benne. Lopakodva megkerülte, és megvizsgálta az ablakokat.
A konyha sárga pamutfüggönye félre volt húzva, és látszott mögötte egy fényes sáv a konyhából. Judith néni éppen becsukta a mosogatógépet. Robert ott vacsorázott volna? - találgatott Elena.
Judith néni az előszoba felé indult, és Elena vele tartott, ismét megkerülve a házat. Talált egy rést a nappali függönyei között, és óvatosan odanyomta a szemét az ablak vastag, egyenetlen üvegéhez. Hallotta, hogy kinyílik, majd becsukódik a bejárati ajtó, aztán Judith néni rátolta a reteszt, aztán bejött a nappaliba, és leült a kanapéra. Bekapcsolta a tévét, és váltogatni kezdte a csatornákat.
Elena azt kívánta, bár ne csak a nagynénje profilját látná a tévé villódzó fényénél. Furcsa volt benézni, tudva, hogy be nem mehet. Mennyi idő telt el, mióta rájött, milyen barátságos az a szoba? A régi mahagóni hogyishívják, tele porcelánnal és üveg nippekkel, a Tiffany lámpa Judith néni mellett, a hímzett díszpárnák a kanapén, mind nagyon értékesnek tűnt most. Odakint ácsorogva, a nyakán a hó tollszerű simogatását érezve azt kívánta, bár bemehetne egy pillanatra, csak egy nagyon kis időre.
Judith néni feje hátrahanyatlott, a szeme lecsukódott. Elena az üvegre hajtotta a homlokát, majd lassan elfordult.
Felmászott a birsalmafára a saját ablaka alatt, de csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy az ő függönyei be vannak húzva. A Margaret szobája alatti juhar gyengébb volt, és kevésbé mászható, de amint sikerült felkapaszkodnia rá, be tudott pillantani hozzá. A széthúzott függönyök mögött látta, hogy Margaret állig húzott takaró alatt aludt, világos haja legyezőként terült szét a párnán.
Szia, babám, gondolta Elena, majd visszanyelte a könnyeit. Olyan édesen ártatlan jelenet volt: az éjjeli lámpa, a kislány az
ágyban, a rá vigyázó plüssállatok a polcokon. És bejött egy kis, fehér cica is a nyitott ajtón, hogy teljessé tegye a képet, gondolta Elena.
Hópehely felugrott Margaret ágyára. A cica elnyávogta magát, kiöltötte apró, rózsaszín nyelvét, és kinyújtózott, miközben kiöltötte apró kis karmait. Majd kecsesen odasétált Margaret mellkasára.
Valami bizsergetni kezdte Elena haja tövét.
Nem tudta, hogy ez valami új vadászösztön, vagy egyszerű megérzés, de hirtelen félni kezdett. Veszély leselkedett a szobában. Margaret veszélyben volt.
A kiscica még mindig ott állt előre-hátra lengedező farokkal. És Elena egyszeriben rájött, mire hasonlít. A kutyákra. Úgy nézett ki, mint Chelsea, mielőtt Doug Carsonra vetette magát. Te jó ég, a városban karanténba zárták a kutyákat, de a macskákra senki nem gondolt.
Elena agya teljes gőzzel zakatolt, de ez sem segített. Egyfolytában csak olyan képek villantak fel előtte, hogy mit tehet egy macska görbe karmokkal és tűhegyes fogakkal. Margaret pedig csak ott feküdt és pihegett, minden veszélyérzet nélkül.
Hópehely hátán felállt a szőr, a farka olyan borzas lett, mint az üvegmosó kefe. Lelapította a fülét, és néma fújásra nyitotta a száját. Éppen úgy szegezte a tekintetét Margaret arcára, mint Chelsea Doug Carsonéra.
- Ne! - Elena elkeseredetten kutatott a szemével valami után, amit az ablaknak dobhat, amivel zajt csaphat. Nem tudott közelebb menni , a külső ágak már nem bírnák el. - Margaret, ébredj fel!
De a hó, ami takaróként terült el körülötte, mintha semmivé olvasztotta volna a szavait. Hópehely torkából mély, disszonáns morgás tört fel, ahogy a macska tekintete az ablakra villant, majd vissza, Margaret arcára.
- Margaret, ébredj! - kiabálta Elena. Majd, pont amikor a cica hátrahúzta a begörbített mancsát, az ablakra vetette magát.
Soha nem sikerült rájönnie, hogyan maradt fent. A párkányon nem volt hely, ahol megkapaszkodhatott volna, de a körmei belemélyedtek az ablakkeret puha, régi fájába, az egyik cipője orra pedig támaszt talált egy kicsit lejjebb. Egész testének súlyával az ablakon dörömbölt, és közben kiabált.
- Tűnj el onnan! Ébredj fel, Margaret!
Margaret szeme kinyílt, és a kislány felült, amitől Hópehely lerepült róla. A cica karma beakadt a horgolt ágyterítőbe, miközben kaparászva próbált feltápászkodni. Elena megint kiabálni kezdett.
- Margaret, szállj le az ágyról! Gyorsan, nyisd ki az ablakot! Margaret négyéves arca csupa álmos meglepetés volt, de nem
félt. Felállt, és az ablak felé botorkált, miközben Elena a fogát csikorgatta.
- Ügyes vagy! Jó kislány... most mondd azt, hogy „gyere be"! Gyorsan, mondd ki!
- Gyere be! - mondta Margaret engedelmesen, majd pislogott, és hátralépett.
A cica kivetette magát az ablakon, miközben Elena beesett. Megpróbálta elkapni, de túl gyors volt. Amint kijutott, gúnyos könnyedséggel ugrált végig a juhar ágain, majd lepottyant a hóba, és eltűnt.
Egy kis kéz rángatta meg Elena pulóverét. - Visszajöttél! - ölelte át Margaret Elena derekát. - Hiányoztál.
- Ó, Margaret, te is annyira hiányoztál... - kezdte Elena, majd mozdulatlanná merevedett. Judith néni hangját hallotta a lépcső tetejéről.
- Margaret, ébren vagy? Mi folyik odabent?
Elenának csak egy pillanatra volt szüksége a döntéshez. - Ne áruld el neki, hogy itt vagyok - suttogta, miközben letérdelt. - Ez titok , érted? Mondd meg neki, hogy kiengedted a kiscicát, de ne áruld el, hogy itt vagyok. - Többre nem maradt idő. Elena bevetette magát az ágy alá, és imádkozni kezdett.
Az ágytakaró alól nézte, ahogy Judith néni zoknis lábai belépnek a szobába. A padlódeszkára nyomta az arcát, és nem vett levegőt.
- Margaret! Te miért vagy fent? Gyere, visszamegyünk az ágyba - hangzott fel Judith néni hangján, majd az ágy nyikorogni kezdett Margaret súlya alatt, és Elena hallotta, hogy Judith néni a takaróval vacakol. - Jéghideg a kezed. Mi a csudáért van nyitva az ablak?
- Kinyitottam, és Hópehely kiment - válaszolta Margaret. Elena kiengedte a levegőt.
- És most csupa hó a padló. Nem hiszem el... Ki ne nyisd még egyszer, megértetted? - Még egy kis pakolászás, majd a zoknis láb kiment. Az ajtó becsukódott.
Elena kivergődött az ágy alól.
- Jó kislány - suttogta, miközben Margaret felült. - Büszke vagyok rád. Holnap mondd meg Judith néninek, hogy el kell ajándékozni a cicát. Mondd azt neki, hogy megijesztett. Tudom, hogy nem akarod - tette a kezét Margaret szájára, hogy belefojtsa a kitörni készülő tiltakozást -, de muszáj. Mert hidd el nekem, hogy bántani fog a cica, ha itt marad. Nem akarsz megsérülni, igaz?
- Nem - válaszolta Margaret könnyes, kék szemekkel. - De...
- És azt sem akarod, hogy a cica Judith nénit bántsa, igaz? Mondd meg Judith néninek, hogy nem lehet cicád vagy kutyád, sem madarad, amíg...
nos, még egy darabig. Ne áruld el neki, hogy én mondtam, ez még mindig a mi titkunk. Mondd azt neki, hogy attól ijedtél meg, amit a kutyák csináltak a templomnál. - Elena úgy érvelt magában komoran, hogy jobb, ha a kislánynak rémálmai lesznek, mintha egy rémálom valósul meg a szobájában. Margaret szája szomorúan lekonyult. - Oké.
- Sajnálom, édesem. - Elena lekuporodott, és átölelte. - De ennek így kell lennie.
- Hideg vagy - jegyezte meg Margaret. Majd felnézett Elena arcába. - Angyal vagy?
- Ööö... nem egészen. - éppen az ellenkezője, gondolta Elena ironikusan.
- Judith néni azt mondta, elmentél anyuhoz és apuhoz. Találkoztál már velük?
- Én... ezt nehéz elmagyarázni, Margaret. Nem, még nem találkoztam velük. És nem vagyok angyal, de akkor is az őrangyalod leszek, oké? Vigyázok rád, még akkor is, amikor nem látsz engem. Rendben?
- Rendben. - Margaret az ujjaival játszott. - Ez azt jelenti, hogy többé nem fogsz itt lakni?
Elena körbenézett a rózsaszín-fehér szobában, végigjáratta tekintetét a polcokon ülő plüssállatokon, a kis íróasztalon és a hintalovon a sarokban, ami régen az övé volt. - Igen - válaszolta halkan.
- Amikor azt mondták, hogy anyához és apához mentél, azt mondtam, én is oda akarok menni.
Elena pislogni kezdett. - Jaj, kicsim. Még nincs itt az ideje, hogy elmenj, úgyhogy nem tudsz. És Judith néni nagyon szeret téged, és nagyon magányos lenne nélküled.
Margaret elnehezült szemhéjjal bólintott, de ahogy Elena lefektette, és felhúzta a takarót, még egy kérdést feltett. - És te nem szeretsz?
- Jaj, dehogynem. Annyira szeretlek... mostanáig nem is tudtam, mennyire. De nekem nem lesz bajom, és Judith néninek nagyobb szüksége van rád. És.., - Elena kénytelen volt nagy levegőt venni, hogy megnyugodjon, és amikor lenézett, látta, hogy Margaret szeme le van hunyva, és a kislány egyenletesen lélegzik. Elaludt.
Ó, te ostoba, te ostoba, korholta magát Elena, miközben átvergődött a hótorlaszon a Maple Street túloldalára. Elfelejtette megkérdezni Margaretet, hogy náluk vacsorázott-e Robert. Most már késő.
Robert. A tekintete hirtelen összeszűkült. A templomnál Robert odakint ólálkodott, és a kutyák megőrültek. Ma éjjel pedig Margaret cicája bomlott meg - nem sokkal azután, hogy Robert autója elhajtott a ház elől.
Robertnek sok van a rovásán, gondolta.
De ekkor rátört a csüggedés, és másfelé terelte a gondolatait. Az esze folyamatosan a kivilágított háznál járt, és fejben végigvette azokat a dolgokat, amiket soha többé nem fog látni. Az összes ruháját, holmiját és ékszerét - vajon mihez kezd velük Judith néni? Semmim nem maradt, gondolta. Koldus vagyok.
Elena?
Elena megkönnyebbülten ismerte fel a hangot a fejében, és a jellegzetes alakot az utca végén. Odasietett Stefanhoz, aki megfogta a kezét, hogy átmelegítse.
- Meredith mondta, hova mentél.
- Hazamentem - válaszolta Elena. Csak ennyit bírt mondani, és miközben a fiúhoz bújt vigaszért, tudta, hogy megérti.
- Keressünk egy helyet, ahol leülhetünk - javasolta Stefan, majd idegesen megtorpant. Az összes hely, ahova járni szoktak, vagy túl veszélyes volt, vagy tiltott Elena számára. Stefan autója még mindig a rendőrségen volt.
Végül az iskolához mentek, ahol leülhettek a tető pereme alá, és nézhették a hóesést. Elena elmesélte, mi történt Margaret szobájában.
- Meg fogom kérni Mereditht és Bonnie-t, hogy terjesszék el a városban, miszerint a macskák is veszélyesek lehetnek. Ezt mindenkinek tudnia kell. És valakinek Robertet is figyelnie kéne - foglalta össze.
- Majd ráállunk - válaszolta Stefan, és Elenának muszáj volt mosolyognia.
- Vicces, mennyire amerikai lettél - jegyezte meg. - Ezen már rég nem gondolkoztam, de amikor idejöttél, sokkal külföldiesebb voltál. Most már észre sem venni, hogy nem itt éltél egész életedben.
- Mi gyorsan tanulunk. Muszáj nekünk - magyarázta Stefan. - Mindig vannak új országok, új évtizedek, új helyzetek. Te is meg fogod szokni.
- Gondolod? - Elena továbbra is a csillogó hópelyheket figyelte. - Nem is tudom...
- Idővel megtanulod. Ha van bármi... jó... abban, amik vagyunk, az az idő. Rengeteg áll a rendelkezésünkre, amennyit csak akarunk. Az idők végezetéig.
- „Vidám társak, az idők végezetéig." Nem ezt mondta Katherine neked és Damonnek? - dünnyögte Elena. - Érezte, hogy Stefan megmerevedik, és elhúzódik. - Ő hármunkról beszélt - mondta a fiú. - Én nem.
- Ó, Stefan, kérlek, ne, most ne. Damon eszembe sem jutott, csak az idők végezete. Megijeszt. Minden megijeszt ezzel a helyzettel kapcsolatban, és néha úgy érzem, jó volna elaludni, és soha többé nem ébredni fel...
Stefan óvó karjai között Elena sokkal jobban érezte magát, és kiderült, hogy az érzékszervei éppen ugyanúgy kiélesedtek a közeli, mint a távoli dolgokra. Stefan szívének minden egyes dobbanását hallotta, és a vére száguldását is az ereiben. A saját jellegzetes illatát is érezte a fiú kabátjának, a hónak és a pamutruhájának az illatával keveredve.
- Kérlek, bízz bennem - suttogta. - Tudom, hogy haragszol Damonre, de adj neki egy esélyt. Szerintem több rejlik benne, mint amennyi látszik. És szükségem van a segítségére, hogy megtaláljuk ezt a Másik Erőt, de ez minden, amire szükségem van tőle.
Ebben a pillanatban ez teljesen igaz volt. Elena aznap éjjel kicsit sem vágyott a vadászok életére , a sötétség semmi vonzerőt nem gyakorolt rá. Azt kívánta, bár otthon ülhetne a kandalló előtt.
De kellemes volt, hogy így ölelik, még akkor is, ha ehhez Stefannal le kellett ülniük a hóba. Stefan lehelete melegen cirógatta, ahogy megcsókolta a nyakát, és elhúzódni sem húzódott el már tőle.
És éhes sem volt, legalábbis nem úgy, ahogy lenni szokott, amikor ilyen közel voltak egymáshoz. Most, hogy Elena is vadász lett, mint a fiú, a vágya megváltozott, inkább az együttlétre vonatkozott, mint a táplálkozásra. Az nem számított. Elveszítettek valamit, és ugyanakkor nyertek valami mást. Elena most már úgy értette Stefant, ahogy még soha. És a megértéstől közelebb kerültek egymáshoz, amíg össze nem ért az elméjük, szinte egymásba nem olvadt. Ez nem a mentális hangok zajos fecsegése volt, hanem egy mély, szótlan szövetség. Mintha egyesült volna a lelkük.
- Szeretlek - súgta Stefan a nyakába, és Elena szorosabban ölelte. Most már értette, miért félt a fiú olyan sokáig kimondani. Amikor
az ember rosszul van a másnap gondolatától, nehéz így elköteleződni. Mert nem akar mást is magával rántani.
Különösen olyasvalakit, akit szeret. - Én is szeretlek - vette rá magát a válaszra Elena, aztán hátradőlt, és békés hangulata darabokra tört. - És a kedvemért adsz Damonnek egy esélyt? Megpróbálsz együttműködni vele?
- Együttműködök vele, de bízni nem bízom benne. Ahhoz túlságosan jól ismerem.
- Néha kétlem, hogy bárki is ismerné. Rendben, akkor tedd meg, amit tudsz. Talán megkérhetnénk, hogy holnap szegődjön Robert nyomába.
- Én ma Mrs. Flowerst követtem. - Stefan ajka gúnyosan felfelé görbült. - Egész délután és este. És tudod, mit csinált?
- Mit?
- Elintézett három adag mosást, egy olyan ősöreg gépben, ami láthatóan bármelyik pillanatban felrobbanhat. Semmi szárítógép, csak egy fregoli. Az egész lent van a pincében. Majd elment otthonról, és feltöltött körülbelül két tucat madáretetőt. Utána visszament a pincébe, hogy letörölje a befőttesüvegeket. Ott tölti az ideje java részét. Beszél magában.
- Csak egy habókos öregasszony - állapította meg Elena. - Rendben. Lehet, hogy Meredith tévedett, és csak ennyiről van szó. - Elena észrevette, hogy Meredith említésére Stefan arckifejezése megváltozik, és megkérdezte: - Mi van?
- Nos, Meredithnek is akad némi magyarázkodnivalója. Nem kérdeztem rá, úgy gondoltam, jobb, ha te teszed. De ma iskola után felment Alaric Saltzmanhez. És nem akarta, hogy bárki is tudja, hogy ott van.
Elenában kezdett sűrűsödni az aggodalom. - És akkor?
- Hát, utólag hazudott erről, vagy legalábbis kerülte a témát. Megpróbáltam letapogatni az elméjét, de az Erőm szinte teljesen ki van égve, neki pedig erős az akarata.
- És nem is volt hozzá jogod! Stefan, idefigyelj! Meredith soha nem bántana minket, vagy árulna el. Bármit is titkol előlünk...
- Szóval beismered, hogy valamit titkol.
- Igen - válaszolta Elena vonakodva. - De nem olyasmit, amivel ártana nekünk, ebben biztos vagyok. Meredith első osztályos korunk óta a barátnőm... - Anélkül, hogy észrevette volna, Elena elhallgatott. Egy másik barátnője jutott eszébe, akit óvoda óta ismert. Caroline. Aki az előző héten megpróbálta tönkretenni Stefant, és megalázni Elenát az egész város előtt.
És mi is volt Caroline naplójában Meredithről? „Meredith nem tesz soha semmit , csak figyel. Olyan, mintha nem is tudna cselekedni, csak reagálni a dolgokra. Különben hallottam, amit a szüleim mondtak a családjáról... nem csoda, hogy soha nem emlegeti őket. "
Elena elkapta a tekintetét a havas tájról, hogy megkeresse Stefan türelmes arcát. - Nem számít - mondta csendesen. - Ismerem Mereditht, és megbízom benne. A végsőkig.
- Remélem, megérdemli, Elena - válaszolta a fiú. - Nagyon remélem.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes