A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 3., szerda

NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 3. rész

5.

Morgana öt évvel és pár hónappal azelőtt nyitotta meg a Wicca ajtaját, hogy Nash belépett volna rajta, a boszorkányt keresve. A bolt sikere részben egyedi ízlésének és stílusérzékének, részben pedig annak volt köszönhető, hogy szívvel-lélekkel vezette. Ha kellett, nem sajnálta a szabadidejét sem, ráadásul kiváló üzleti érzékkel rendelkezett, és élvezte az adás-vétel játékát.

Miután családja mindig is jól állt anyagilag, megtehette volna, hogy nem dolgozik, csak a kedvteléseinek él, miközben feléli a hatalmas vagyont, amelyet a szülei tettek félre neki. Szabad akaratából döntött úgy, hogy ennek ellenére üzletasszony lesz - büszkesége és önérzete arra sarkallta, hogy maga keresse meg a kenyerét.

Azért nyitott boszorkányboltot, mert így azokkal a dolgokkal vehette körül magát munkaidejében is, amelyeket szeretett. Talán még ennél is nagyobb örömet okozott neki eladni ezeket a dolgokat olyanoknak, akik hozzá hasonlóan Szerették őket.

Számos előnye mutatkozott annak, hogy a saját üzletét vezethette. Büszke lehetett magára, hogy elért valamit, ami ráadásul a saját keze munkáját dicséri, és tetszett neki, hogy ilyen sokféle emberrel találkozhat. Persze a hullámhegyeket gyakran hullámvölgyek követték. Ha már egyszer vállalta a~ üzlettel járó felelősséget, nem tehette meg, hogy csak úgy be. zárja az ajtót és lehúzza a rolót, ha éppen egyedül szeretett volna lenni.

Tagadhatatlan felelősségérzete egyike volt számos jó tulajdonságának.

Ebben a pillanatban jobban örült volna, ha szülei hagyják hogy könnyelmű, önző, gyarló nő váljék belőle. Ha nem nevelték volna ilyen jellemesnek, most talán elreteszelné az ajtót, bepattanna az autójába, és addig kocsikázna a környéken míg el nem múlik ez a nyavalyás nyomott hangulata…

Nem szokott hozzá, hogy ennyire bizonytalannak érezze magát, ahhoz pedig különösen nem, hogy egy férfi miatt. Amióta az eszét tudta, nem akadt olyan hímnemű lény az életében, akivel ne tudott volna mit kezdeni. A másik nemhez való érzéke veleszületett adottság ... A gondolat mosolyt csalt az arcára. Már gyerekkorában is könnyedén az ujja köré csavarta az édesapját meg az összes nagybácsikáját. Mindig kiharcolta, amit akart, bájosságával, makacsságával vagy azzal, hogy művészi tökéllyel sikerült bűntudatot ébresztenie bennük. Egyedül Sebastiannel boldogult nehezebben eleinte, de végül őt is sikerült levennie a lábáról.

Kamaszlányként talán még hamarabb kitanulta a női praktikákat; tudta, hogyan viselkedjen, ha érdekli egy fiú, és hogyan, ha nem. Teltek az évek, és ő magabiztosan forgolódott a férfiak között, mindig ugyanazokat az alapszabályokat szem előtt tartva.

Szeretett flörtölni, és a szerelmi életével sem volt soha semmi gondja. Tudta, a szex sem más, mint az Erő egy formája, és mint ilyennel, nem szabad visszaélni vele. Akár barátságba, akár szeretői viszonyba torkollott a kapcsolat, minden férfiban kellemes emlékek maradtak utána.

Vajon Nashsel is így lesz?

Mikor követte el a hibát? - töprengett magában, miközben vásárlónak becsomagolta és reklámtáskába tette a fürdőolajat. Talán amikor hatodik érzékének engedelmeskedve először ment oda a férfihoz itt, a boltban, és megszólította? Vagy amikor - kíváncsiságból, vagy a pillanat varázsában - megcsókolta?

Az is lehet, hogy első komoly ballépése tegnap éjjel történt, amikor úgy döntött, hagyja, hogy érzései, kizárólag az érzései vezessék, és megmutatta Nashnek kedvenc helyét a ciprusligetben. Olyan szépen sütött a hold, és olyan lágyan susogott a szel1ő...

Egyetlen férfit sem vezetett még oda, soha - és nem is fog soha senki mást.

Majdnem sikerült elhitetnie magával, hogy csak a hely és az éjszaka varázsa miatt érezte úgy, hogy szerelmes Nashbe.

Nem akart beletörődni, hogy vele is megtörténhet az, ami minden más lánnyal - ráadásul ilyen gyorsan.

Nem és nem! Ö nem lesz sohasem a végzet játékszere - inkább most azonnal véget vet ennek a kapcsolatnak!

Szinte hallotta a szellemek gúnyos kacagását. Próbált tudomást sem venni róla, és kisétált a pult mögül, hogy segítsen egy vevőnek.

Nem nézelődtek sokan a boltban ezen a délelőttön, de kevesen sem. Morgana nem tudta eldönteni, mit szeret jobban: ha elözönlik az érdeklődők a boltot; vagy ha csak páran vannak, mint most, vagy esetleg amikor Lunával teljesen a magukénak érezhetik az üzletet, mert rajtuk kívül nincs benne senki.

- Tulajdonképpen te vagy az oka mindennek - könyökölt a pultra, és addig hajolt, míg szeme egy magasságba nem került a macskáéval. - Ha nem lettél volna olyan barátságos vele, nem feltételeztem volna róla, hogy ártalmatlan.

Luna jókedvűen tekergette a farkát, és bölcsen mosolygott. - Pedig a legkevésbé sem ártalmatlan! - folytatta a lány. - De most már késő megfutamodni.

A cica kacsintott egyet.

- Szerintem ez nem túl jó ötlet - ellenkezett Morgana. -Ha azt mondanám neki, hogy mától vége, és mindenféle mondva. csinált ürügyre hivatkozva nem találkoznék vele többé, azzal bevallanám, hogy gyáva vagyok. - Sóhajtott, és összekoccantotta Lunával a homlokát. - Márpedig nem akarok gyávának látszani!

A cica játékosan megpaskolta az arcát.

- Hiába is igyekszel, úgysem békülök ki veled ... Sőt, ha még ennél is jobban elfajulnak a dolgok, az is mind a te hibád lesz!

Nyílt az ajtó, a lány felpillantott. Megkönnyebbülten látta hogy Mindy az.

- Szia! Már két óra van?

- Aha - bólintott Mindy, majd letette a táskáját a pult mögé, és megvakargatta Luna füle tövét. - Hogy ment?

- Lassan, de biztosan.

- Látom, eladtad azt a nagy csehrubin fürtöt.

- Úgy egy órája. Jó emberekhez került. Egy fiatal bostoni házaspár vette meg. Még itt van hátul, a raktárban, holnap postára adom.

- Becsomagoljam?

- Köszönöm, majd én. Mára eleget foglalkoztam a vevőkkel, nem árt egy kis változatosság. Meg is csinálom most, ha átveszed a boltot.

- Persze. Kissé letörtnek látszol, Morgana.

A lány kérdőn vonta fel a szemöldökét.

- Tényleg?

- Bizony. Várj csak, Mindy néni mindjárt kitalálja, mi a baj!

Az eladónő megragadta Morgana kezét, és alaposan megnézte a tenyerét.

- Látom már. .. Férfi van a dologban, nem vitás.

Mindy vélekedése vitathatatlanul telibe talált, ennek ellenére Morgana csúfondárosan elhúzta a száját.

- Igazán nem akarom kétségbe vonni tenyérjóslási képességeidet, de te mindig azt mondod, hogy férfi van a dologban ...

- Szeretek biztosra menni - magyarázta Mindy. - Komoly jósnői hírnévre tettem szert ... Nem hinnéd, hányan az orrom alá dugják a tenyerüket, csak mert tudják, hogy egy boszorkánynak dolgozom.

Morgana kedvesen oldalra biccentette a fejét.

- A helyükben én is ezt tenném ...

- Sokan nem mernek egyenesen hozzád fordulni, engem viszont kevésbé "veszélyesnek" gondolnak. Azt hiszik, mert melletted dolgozom, rám is átragadt valami kis varázserő, de épp csak annyi, amennyitől még nem kell tartaniuk, mint ahogy, mondjuk, a náthától sem fél senki.

Morgana jóízűen elnevette magát, órák óta először.

- Értem. Nagyot csalódnának, ha megtudnák, hogy nem értek a tenyérjósláshoz ...

- Tőlem ugyan nem tudja meg senki - vigyorgott Mindy, majd megnézte az arcát egy ezüstből meg jádéból készült tükörben. - Különben pedig nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lássam, egy magas, szívdöglesztő szőke hercegért repes a szíved ... - Egy dugóhúzó alakú fürtöt piszkált előre, a homloka közepére, majd Morgana szemébe nézett. - Miatta vagy ilyen letört, ugye?

- Dehogy. Csak egy férfi ... túlteszem magam rajta.

- Mindig könnyen túltesszük magunkat rajtuk - bólintott Mindy, majd félretette a tükröt, és elővett egy rágógumit. - Egészen addig, amíg el nem kezdenek számítani... - Negédesen Morganára mosolygott. - Csak egy szóval mondd, máris bedobom magam az érdekedben!

Morgana csúfondárosan megpaskolta a lány arcát.

- Köszi, de ezt a játszmát egyedül kell megnyernem. Meg is fogom - biztosította Mindyt, majd jókedvűen hátrament a raktárba.

Ugyan mitől kellene tartania? Igenis képes boldogulni egyedül - és boldogulni is fog.

Nem is ismeri Nasht annyira, hogy számítana, ha elveszítené.

A férfi számtalan elfoglaltságot talált magának. De még mennyit! Most épp kétméteres, kopott kanapéján terpeszkedett, melyet annak idején egy kapualjban vásárolt - rögtön kiszúrta magának, lerítt róla, hogy délutáni szunyókálásra találták ki. Ölében és a padlón könyvek hevertek szerte szét, a szoba túlsó végében egy délutáni szappanopera mesterkélt, csöpögős jelenetei villóztak a tévéképernyőn. A zsúfolt kávézóasztal közepén egy félig telt ásványvizes üveg ágaskodott, hogy ne kelljen kimennie a konyhába, ha megszomjazik.

Számítógépe a szomszéd szobában duzzogott, mivel senki sem foglalkozott vele már egy ideje. Nash szinte hallotta a szipogását.

Nem mintha nem dolgozott volna: gondosan kitépett egy lapot a jegyzetfüzetéből, majd papírrepülőt hajtogatott belőle, holott heverészhetett volna tétlenül, és bámulhatott volna a nagy semmibe ... A reggel túlnyomó részét gondolkodással töltötte. Jó, lehet, hogy egy icipicit megakadt a munkában, de semmi komoly baj nincsen - csak egy röpke ideig érlelődnie kell az anyagnak.

Megcsinálta az utolsó hajtást, majd összehúzta a szemét, és már röptette is a miniatűr bombázót a szoba másik végébe. Hogy még hitelesebb legyen a hatás, a hangját is utánozta, ahogy rövid siklórepülés után kényszerleszállást hajt végre, és a földbe csapódik - egy kupac más típusú papírrepülő közé.

- Szabotázs! - mormogta fenyegetően. - Minden bizonnyal egy kém rejtőzik az arcvonalnál!

Kényelmesen felült, és nekilátott a következő papírrepülőnek; gondolatai közben elkalandoztak.

Belső felvétel, napközben. Sehol egy lélek a hatalmas, visszhangzó hangárban. Félhomályos fény vetül a bejárat felől rézsútosan egy vadászrepülő ezüstös törzsére. Lassú léptek közelednek. Mikor már egészen közel érnek, ismerőssé válnak. Kimondottan nőies léptek - magas sarkú cipő kopog így a betonon. A lány belép a bejáraton, a kinti napsütésből a félhomályba. A szemből jövő, vakító fény és a szélesen lelógó karimájú puhakalap miatt nem lehet látni az arcát, nőies idomait azonban előnyösen kihangsúlyozza rövid, vörös bőrruhája. Hosszú, formás lábával lassan keresztülsétál a hangáron, egyik kezében elegáns, fekete bőr női kézitáska.

Körülpillant a helyiségen, majd a vadászgéphez lép. Felmászik a pilótafülkéhez, szoknyája merészen felcsúszik sima fehér combján. Mozdulatai határozottságot sugallnak. Lehuppan a pilótaülésre, majd kinyitja a kézitáskáját.

Elővesz egy kis, de annál halálosabb bombát, és a műszerfal alá erősíti. Felkacag fülledt, csábító hangon. A kamera ráközelít az arcára ...

Morgana az.

Nash szitkozódva elhajította az időközben elkészült papírrepülőt, amely ezúttal egy méternyit sem siklott - rögtön zuhanórepülésbe ment át. Mi a fenét csinálok?! - dühöngött magában. Miért lyukadok ki mindig ugyanoda? Ráadásul a jelenetnek egyértelmű a jelentése - Morganának sikerült bejutnia az ő pilótafülkéjébe, és már elő is készítette a robbanást... Jobban tenné, ha nem álmodozna róla, mert ez csak ront a helyzetén.

Különben is, dolga van!

Elhatározta, hogy most már tényleg beleveti magát a munkába. Amikor hirtelen felállt, a könyvek a padlóra pottyantak az öléből. Kézbe vette a távirányítót, kikapcsolta a tévét, majd felvette, ami a jegyzetfüzetéből megmaradt. Lenyomta diktafonján a lejátszás gombot. Nem kellett öt másodperc sem hozzá, hogy rájöjjön, mekkora hibát követett el - nyomban ki is kapcsolta a készüléket. Mostani kedélyállapotában Morgana hangja nem hatott rá ösztönzően.

Lesöpörte a könyveket az asztalról, majd felállt, és rájuk lépett. Gondolkodott - leginkább azon, hogy most azonnal el kellene mennie itthonról, és már tudta is, hogy hová.

Szabad akaratából teszi, amit tesz, nyugtatta meg magát miközben felkapta a Jaguár kulcsait. Szándékosan döntött így:

Ha egy férfinak viszket valami, jobban teszi, ha megvakarja.

Mindynek köszönhetően Morgana most már sokkal jobb hangulatba került, együtt dúdolt a rádióval a raktárszobában. Épp erre van szükségem, gondolta. Egy csésze nyugtató kamillateára, egy óra magányra meg egy kis csendes szellemi munkára. Miután összecsomagolta a csehrubin kristályfürtöt, és meg is címezte, elővette a könyvelését. Nyugodt, kényelmes délutánnak néz elébe - kortyolgatja a teáját, zenét hallgat és átnézi a kiadásait.

Nem is tévedhetett volna nagyobbat.

Talán, ha jobban odafigyel a megérzéseire, nem lepődött volna meg ennyire, amikor Nash lépett be az ajtaján. Nem mintha bármi módon felkészülhetett volna arra, ami ezután következett: a férfi hozzálépett, felhúzta az íróasztal mellől, és hosszan, szenvedélyesen szájon csókolta.

- Pontosan így képzeltem - lihegte Nash pár perccel később, valamelyest megnyugodva.

- Vagy úgy - bökte ki a lány nagy nehezen, és bólintott. Úgy zümmögtek az idegei, mint egy nagyfeszültségű transz-formátor.

A férfi lejjebb csúsztatta a kezét, és szorosan átölelte Morganát a csípőjénél.

- Néha egész jó ötleteim vannak.

- Még szerencse - gúnyolódott a lány. Ekkor vette csak észre Nash válla felett, hogy Mindy ott áll az ajtóban, és önelégülten vigyorog.

- Kösz, Mindy, de egyedül is boldogulok.

- Mindjárt gondoltam - kacsintott rá a lány, majd becsukta az ajtót.

- Akkor talán ... - kezdte Morgana, miközben, hogy valamelyest visszanyerje az önuralmát, a férfi mellkasára tette a kezét, és lassan eltolta magától. Remélte, Nash nem vette észre, milyen hevesen lüktet a szíve, úgy nem lenne túl hiteles hűvös, tartózkodó szerepében. - Van még valami?

- Az nem kifejezés - villantotta rá a szemét a férfi, és úgy odaszorította az íróasztalhoz, hogy Morgana már egy centiméternyivel sem húzódhatott volna hátrább. - Ha kívánod, most azonnal előrukkolok vele ...

Ezen még a lánynak is mosolyogni a kellett.

- Látom, nem kerülgeted a forró kását.

- Én próbáltam, de hiába ... Elmondom, mit gondolok.

Mivel Morgana magas sarkú cipőt viselt, és így egy szemmagasságban voltak - Nashnek nem kellett mást tennie, mint egy leheletnyit előre hajolnia, hogy finoman megharapdálhassa a lány telt alsó ajkát.

- Annyira kívánlak, hogy egyszerűen képtelen vagyok józanul gondolkodni. Megtennéd, hogy átszerelmeskeded velem az elkövetkező néhány éjszakát? Bírom a strapát hajnalig ...

Az örvény mélyről indult, de folyamatosan átterjedt Morgana egész testére. Hogy megtartsa az egyensúlyát, meg kellett kapaszkodnia az asztal szélében, mégis, mikor megszó!alt, a hangja mélyen és magabiztosan csengett.

- Biztosíthatlak, ha csak egyszer is szerelmeskednék veled, soha többé nem tudnál józanul gondolkodni.

A férfi megsimogatta a lány arcát, az ajkuk újra összeforrt. - Már alig várom ...

- Te tudod - hagyta rá a lány. Kétszer is megakadt a lélegzete, mielőtt sikerült volna megnyugodnia. - Én mindenesetre még nem döntöttem, vállalom-e a kockázatot.

Nash lesiklott a szájával a lány ajkáról hosszú, sima nyakára. Morgana önkéntelenül is összerezzent.

- Azt hittem, nem riadsz vissza a kalandoktól.

- Nem is - mosolyodott el a lány, és néhány másodpercre önfeledten átadta magát a férfi csókjai nyomán ébredő gyönyörnek. - Mit szólnál, ha azt mondanám, még kicsit korai ilyesmiről beszélni? És hogy mindketten pontosan érezni fogjuk, mikor jött el az ideje?

Nash keze feljebb csúszott, és finoman megcirógatta a lány mellét oldalról a hüvelykujjával.

- Azt mondanám, hogy le akarsz rázni.

- Tévednél - felelte Morgana, miközben egy meleg csókot nyomott a férfi szájára. Olyan gyengéd volt Nash érintése, hogy teljesen elbágyadt tőle. - Nekem elhiheted.

- Hagyjuk az ilyen semmitmondó szövegeket, hogy "még nem jött el az ideje"! Nem az időnek kell eljönnie, te gyere el hozzám, Morgana!

A lány kibontakozott akarjából, és halkan felsóhajtott.

- Elmegyek - jelentette ki lassan, majd a férfi elsötétülő pillantását látva, megrázta a fejét. - De azért, hogy segítsek a munkádban, és nem azért, hogy lefeküdjek veled. Legalábbis ma nem.

Nash elvigyorodott, és játékosan harapdálni kezdte Morgana fülét.

- Ezek szerint bizonyos értelemben már most zöld utat kaptam ... Nem félsz, hogy menet közben meggondolod magad?

A lány pillantása nyugodtnak tűnt, már-már szomorúnak.

Hátralépett.

- Könnyen lehet, hogy te gondolod meg magad, mielőtt sor kerülne a dologra. Várj, szólok Mindynek, hogy vegye át a boltot zárásig!

Ragaszkodott hozzá, hogy a saját autójával jöjjön Nash mögött, Lunával az anyósülésen. Két órát szán a férfira, egy perccel sem többet, fogadkozott magában. Amíg együtt vannak, igyekszik megtisztítani az elméjét annyira, hogy újra tudjon dolgozni..

Tetszett neki Nash háza, bár az udvarra ráfért volna egy alapos kertészkedés. Széles, stukkós épület volt boltíves ablakokkal és vörös tetőcseréppel. Közelebb állt a tengerhez, mint az 6 háza, ezért jobban lehetett hallani a hullámok morajlását is. Az oldalsó udvaron két, egymás felé hajló ciprus állt, mintha ölelkezni készülő szerelmesek lennének.

Illik hozzá, gondolta a lány, miközben kiszállt a kocsiból az autófelhajtón. Az ajtó felé menet át kellett vágni a a füvön, mely a bokája fölé ért.

- Mióta laksz itt?

- Pár hónapja - felelte Nash. - Tudom, már rég vennem kellett volna egy fűnyírót - jegyezte meg szabadkozva, miközben körbenézett az udvaron.

Ha így folytatod, inkább bozótvágóra lesz szükséged, gondolta Morgana.

- Ami azt illeti, nekem így is tetszik - folytatta a férfi. - Olyan ... természetes, nem?

- Ne kábíts! Úgyis tudom, hogy egyszerűen csak lusta vagy.

A lány együtt érző pillantást vetett a sárga nárciszokra, melyek minden erejükkel igyekeztek a gyomok fölé ágaskodni, Majd a bejárati ajtó felé indult. Luna méltóságteljes léptekkel követte.

- Nincs, ami ösztönözne - ellenkezett a férfi, és kinyitotta Morganának az ajtót. - Korábban bérlakásokban laktam, ez az első saját kertes házam. Még nem szoktam hozzá.

A lány elismerő pillantást vetett az előcsarnok magas, hűvös falaira meg a csigalépcső vaskos, sötét fakorlátjára, mely felvezetett az emeletre, és a nyitott erkélyre.

- De legalább jól választottál. Hol szoktál dolgozni?

- Változó.

-Hm.

Morgana végigsétált az előszobán, és bekukkantott az első boltíves folyosón. Tágas, rendetlen nappaliba vezetett melynek széles, függöny nélküli ablakai és matt keményfa padlója volt. Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! - gondolta a lány, és felsóhajtott. A jelek egy olyan férfiról árulkodtak, aki még nem döntötte el, hogy letelepszik-e itt vagy nem.

A bútorok nem illettek össze, ráadásul könyvek, iratok, ruhák és mosatlan tányérok hevertek rajtuk halomban - Nash feltehetőleg már rég elfelejtette, miért is vannak ott, ahol vannak. A könyvek többsége a beépített polcon zsúfolódott össze, hasonló rendetlenségben. Morgana még gyerekjátékokat is felfedezett itt-ott - nem talált bennük semmi kivetnivalót, saját dísztárgyait is játékoknak tekintette, melyek megnyugtatták, és szívesen megnézegette, megsimogatta őket olykor-olykor.

Azonnal felfigyelt a mogorva, ugyanakkor gyönyörű óceániai sámánmaszkokra a falon, Maxfiled Parrish remekbe szabott, nimfákat ábrázoló festményének másolatára, valamint egy filmes kellékre - valószínűleg az egyik farkas karmai lehettek a Kaméleonból. A férfi levélnehezéknek használta. Egy ezüstből készült, koporsó alakú doboz hevert Oscar-díja mellett. Mindkettőre ráfért volna egy alapos portörlés. Csúfondárosan felemelte a woodoo babát, melynek szívében még mindig ott éktelenkedett a belebökött gombostű.

- Ismerem az illetőt?

Nash elvigyorodott. Örült, hogy a lány eljött hozzá - cseppet sem érezte magát zavarban a rendetlenség miatt, ahhoz már túlságosan is megszokta.

- Mindig más. Általában rendező, néha egy politikus. - Tekintete Morgana vékony, rövid, sötétlila selyemruhájára siklott. - Már régóta meg akartam mondani, hogy kiváló ízléssel ö1tözkodsz.

- Hízelgő, ha te is így gondolod - felelte a lány szerényen, majd visszatette a szerencsétlen babát, ahonnan felvette, és megpaskolta szétmarcangolt fejecskéjét. Nem sokkal odébb egy meglehetősen megviselt tarotkártyapaklira bukkant. - Szoktál jósolni belőle?

- Soha. Úgy kaptam valakitől, állítólag Houdinié vagy valami hasonló hírességé volt.

Morgana lefújta róla a port, és fölé helyezte a tenyerét - Mlég mindig érezni lehetett a korábbi gazdájából benne maradt erőt. - Hm - bólintott elismerően. - Ha érdekel, kié volt pontosan, kérdezd meg Sebastiant! Tudni fogja. Gyere ide! - kérte a férfit, és felé tartotta a paklit. - Keverd meg, azután emeld el!

Nash szíves örömest a lányhoz lépett, és megtette, amire kérte.

- Játszani fogunk?

Morgana csak mosolygott, és visszavette a kártyákat.

- Miután a székeid foglaltak, telepedjünk le a padlóra! Nyomban le is térdelt, és intett a férfinak, hogy csatlakozzon hozzá. Hátravetette a haját, majd kirakta a kelta keresztet.

- Igen, valóban szórakozott vagy - kezdte -, de nem azért, mert alkotói válságba kerültél. Fontos változás előtt állsz - vetett jelentőségteljes pillantást Nashre. Egy ilyen gyönyörű, ír kék szempár hatására még a legföldhözragadtabb gondolkodású férfi is azonnal hinni kezdene. - Talán életed legnagyobb változása előtt. Nem lesz könnyű igent mondanod rá.

Felnézett, már nem kellettek neki a kártyák - rövid időre, mintegy égi adományként, ő is bepillantást nyert a jövőbe, varázsgömb nélkül is, mint Sebastian.

- Ne feledd, egy embert nemcsak az határoz meg, amit szüleitől örökölt. A vér titokzatos dolog: van, amit meghagy van, amit kimos belőlünk. - Meleg, kedves pillantást vetett Nashre, és megfogta a kezét. - Tudom, úgy érzed, egyedül vagy, de ez nem igaz. Soha nem is voltál egyedül.

A férfi szerette volna valami könnyed, humoros megjegyzéssel elütni a helyzet komolyságát, de egyszerűen nem jutott az eszébe semmi - a lány szavai túl mélyre hatoltak. Ehelyett megragadta Morgana kezét, és a szájához emelte.

- Nem ... azért hívtalak ide, hogy a jövőmről mesélj.

- Tudom, miért hívtál, de a válaszom: nem. Még nem. - A lánynak komoly harcot kellett vívnia magával, hogy elhúzza a kezét. - Egyébként nem a jövődről van szó, hanem a jelenedről - helyesbített, és csendesen összeszedte a kártyákat. - Szívesen segítek, ha hatalmamban áll. Miért akadtál meg a forgatókönyvvel?

- Azt leszámítva, hogy állandóan csak rajtad jár az eszem?

- Igen, azt leszámítva - bólintott a lány, és maga alá húzta a lábát.

- Hát... nem látom tisztán, miért lett Cassandra, ez lesz ugyanis a lány neve, boszorkány. Azért, mert természetfeletti erők birtokába akart kerülni, hogy megváltoztathasson valamit? Bosszút akart állni, el akart csábítani valakit, vagy csak a könnyebbik utat választotta?

- Mi van, ha egyik sem? Miért ne lehetne, hogy pusztán elfogadta azokat a képességeket, amelyek vele születtek?

- Ez túl egyszerű lenne.

Morgana megrázta a fejét.

- Nem, egyáltalán nem az. Sokkal egyszerűbb átlagos képességekkel születni. Még kislánykoromban egy barátnőm édesanyja megtiltotta a gyerekeinek, hogy velem játsszanak. Attól félt, rossz hatással leszek rájuk, mert furcsa vagyok… mert más vagyok. Borzasztóan megrázott. Úgy éreztem, minta kizártak volna az emberi közösség nagy egészéből.

Nash megértően bólintott.

- Hasonlókat éltem át gyerekkoromban én is. Mindig én voltam az új fiú, sohasem laktam egy helyen annyi ideig, hogy befogadjanak maguk közé. Márpedig az új fiúnak mindig beveri valaki az orrát. Ne kérdezd, miért van ez így, mert fogalmam sincs. Ha sokat költözöl, lemaradsz a suliban, emiatt gúnyolni fognak és kiközösítenek. Végül már azt kívánod, bár felnőtt lehetnél végre, hogy csak kívülről lásd az iskolát! - Hirtelen észbe kapott. - De eltértem a tárgytól. Szóval, Cassandra ...

- Hogyan sikerült túlélned? - vágott közbe a lány. Neki talán annyival könnyebb dolga lehetett, hogy őt támogatta a családja: a szülei, Anastasia és Sebastian.

A férfi kedvetlenül vállat vont, és játszadozni kezdett Morgana amulettjével.

- Gyorsan futok ... Akkor jöttem rá, milyen hasznos dolog a menekülés, amikor tíz esetből csak kilencszer sikerült fenékbe rúgniuk. Később is menekültem, de máshová - könyvekbe, filmekbe, vagy egyszerűen csak a gondolataim közé. Amikor elvégeztem az iskolákat, azonnal elmentem dolgozni egy moziba. Azt a feladatot kaptam, hogy döntsem el, milyen korhatár felett lehet megnézni egy-egy filmet, azaz tulajdonképpen azért fizettek, hogy filmeket nézzek ... - Imént még borús ábrázata nyomban felderült. - Imádom a filmeket.

A lány elmosolyodott.

- Most pedig azért fizetnek, mert filmeket írsz.

- A szokás nagy úr ... Feltéve, hogy nem fog ki rajtam ez a mostani. - Nash a csuklója köré csavarta Morgana haját. - Talán csak arra van szükségem, hogy homlokon csókoljon a múzsa - kacsintott a lányra. - Nem is muszáj pont homlokon ...

- Inkább arra van szükséged - vetette ellen Morgana -, hogy összpontosíts!

- Épp azt teszem - dünnyögte a férfi, és csókolgatni kezd, te a lány ajkát. - Még soha nem összpontosítottam ennyire! Nem akarsz egy lángelméjű forgatókönyvíró múzsája lenni?

- Nem bánom - vont vállat Morgana. Itt az ideje, hogy Nash megtudja végre, mekkora fába vágta a fejszéjét. Talán sikerül felnyitnia a szemét annyira, hogy lássa, igazából mit is jelent boszorkánynak lenni. - Akkor most magával ragad ... - kezdte, és a férfi nyaka köré fonta a kezét - ... a múzsa!

Szó szerint értette. Mikor ajkuk összeforrt, már húsz centivel a padló fölött lebegtek. Nash annyira elmerült a csókban hogy észre sem vette. A lány is belefeledkezett ugyan az élménybe, de - a férfi kedvéért - nem vesztette el a fejét. Mikor sikerült valamelyest betelniük egymással, már félúton tartottak a mennyezet felé.

- Talán jobb, ha most abbahagyjuk - javasolta Morgana.

- Miért? - dünnyögte Nash, és harapdálni kezdte a lány nyakát.

- Mert elfelejtettem megkérdezni, nem félsz-e... lebegni velem - felelte Morgana, és a padló felé biccentett.

- Hogy félnék! Ezért hívtalak ide ... - kezdte a férfi, de mikor követte a lány pillantását, majdnem lenyelte a nyelvét. Morgana sajnálta, hogy nincs nála fényképezőgép, Nash idétlen arckifejezése - tágra nyílt szájával és elkerekedett szemével - albumba kívánkozott volna. Rémült szitkozódása azonban már nem tűnt ilyen szórakoztatónak, a lány nyomban le is engedte kettejüket szépen, lassan.

A férfinak többször is megroggyant a térde, mielőtt sikerült összeszednie magát annyira, hogy biztosan álljon a lábán. Falfehér arccal megragadta Morgana vállát - úgy görcsbe rándult a gyomra ijedtében, mintha megkötözték volna, mint valami füstölt sonkát.

- Ezt meg hogy az ördögbe csináltad?

- Ugyan, gyerekjáték ... Legalábbis egyes gyerekeké - helyesbített a lány együtt érzően, és megcirógatta Nash arcát. - emlékszel a fiú meséjére, aki mindig farkast kiáltott? Egy napon jött egy igazi farkas. Te is évek óta foglalkozol a ... mondjuk úgy, természetfeletti dolgokkal, hát most találkoztál egy igazi boszorkánnyal.

A férfi lassan, hitetlenkedve rázta meg a fejét, de az ujjai remegtek Morgana vállán.

- Ez képtelenség!

A lány fáradtan felsóhajtott.

- Hát jó. Mindjárt kitalálok valami egyszerűt, de látványosat.

Behunyta a szemét, és felemelte mindkét karját. Ebben a pillanatban csak egy gyönyörű lány volt, aki egy rendetlen szoba közepén áll, kecsesen az ég felé emelt, finoman behajlított kézzel. Már nem sokáig - Nash előbb csak érezte, majd látta is a változást. Morgana szépsége mélyülni kezdett. Bizonyára a fényviszonyok teszik... A lány sejtelmesen mosolygott telt, festetlen ajkával, pillái árnyékot vetettek az arcára.

Hirtelen megrebbentek a hajtincsei, mintha könnyű tavaszi szellő játszadozna velük, majd hevesen örvényleni kezdtek az arca körül, lobogó lángnyelvekként. A férfi lelki szemei előtt megjelent egy hatalmas, régi vitorlás hajó, melynek az orrára egy szűzi szépségű lányt faragtak, hasonlóan lobogó hajjal.

De ha egyszer zárva az ablak, ugyan honnan fúj a szél?! Pedig ő maga is érezte hűvös ujjait a bőrén - ki is pirult az arca t6le -, és hallotta süvítését. Nyelt egyet.

Csak állt egyenes derékkal, mozdulatlanul, és várta, mi következik ezután. Halvány, aranyszínű fény burkolta be Morganát, ahogy halkan mormolni kezdett. Bár odakintről fényes napsugarak tűztek be a széles ablakokon, puha hópelyhek kezdtek szállingózni a mennyezetről. Körültáncolták Nasht, rászálltak a bőrére - a férfi pedig csak meredt maga elé döbbenten.

- Elég! - könyörgött a lánynak rekedtes hangon, és lehuppant egy székre.

Morgana leeresztette a karját, majd kinyitotta szemét. A havazás elállt abban a pillanatban, mintha nem is lett volna, és a szél is elült. Ahogy arra számítani lehetett, Nash úgy meredt rá, mintha három fejet növesztett volna - pedig ezt a trükköt későbbre tartogatta.

- Bocs, ha kicsit túlzásba vittem - szabadkozott a lány.

- Én... Te... - dadogott a férfi, majd nagy nehezen ÖSSZe. szedte magát. - Mi volt ez?!

- Az elemek megidézésének egyik legegyszerűbb gyakorlata - felelte Morgana. - Hidd el, nem akartalak megijeszteni!

- Nem ijesztettél meg, csak ... összezavartál - ismerte el Nash. Megrázta magát, mint egy elázott eb, és próbálta feldolgozni a történteket. Nyilván kell lennie valamilyen magyarázatának, hogy látta, amit látott. Trükkről szó sem lehetett, a lány egyszerűen nem juthatott be a házába felállítani a kellékeket…

Márpedig mégis bejutott valahogy!

Fellökte magát a székről, és átkutatta a szobát. Mozdulatai kissé darabosra sikerültek, mintha berozsdásodtak volna az ízületei.

- Jól van, szépségem, nyugodtan elárulhatod, hogyan csináltad! Nagyszerű műsort mutattál be, minden elismerésem a tiéd, de most már igazán kíváncsi vagyok a trükkre!

- Nash - kezdte Morgana csendes, de ellentmondást nem tűrő hangon. - Elég! Nézz rám!

A férfi a lány felé fordult - és megértett mindent. Hiába tűnt lehetetlennek, képtelenségnek, most már tudta, hogy így van. Hosszan sóhajtott.

- Úristen ... Igazat mondtál, ugye?

- Igen. Nem akarsz leülni?

- Nem - rázta meg a fejét Nash, de azért leült a kávézóasztal szélére. - Minden, amit eddig mondtál... nem te találtad ki.

- Nem, nem én találtam ki. Boszorkánynak születtem, mint a szüleim, mint a szüleim szülei és így tovább, végig az egész családfán. De nem szoktam seprűn lovagolni - mosolygott kedvesen -, csak viccből. Nem osztogatok mérgezett almát, és nem segítek eltévedt hercegnőknek az erdőben.

Kell, hogy legyen valami magyarázat, visszakozott magában a férfi. Ez így nem lehet igaz ... Vagy mégis?

- Csinálj még valamit!

Morgana türelmetlen pillantást vetett rá.

- Cirkuszi fóka sem vagyok.

- Kérlek! - kötötte Nash az ebet a karóhoz, és különféle l11utatványokon gondolkodott. - Változz láthatatlanná, vagy ...

- Ne hülyéskedj!

- Ugyan már, csak segítek gondolkodni - győzködte a férfi felvillanyozódva a lányt. - Mit szólnál, mondjuk ...

Egy nagydarab könyv repült le a könyvespolcról, és jól fejbe találta Nasht. A férfi összerezzent, majd fájdalmasan dörgölni kezdte a helyét.

- Jó, jó. Ne haragudj! - kérte Morganát.

- Nem vagyok bohóc - közölte a lány önérzetesen. - Csak azért mutattam ezt-azt, mert csökönyös vagy, mint egy szamár. Nem hittél nekem, pedig számomra fontos, hogy higgy, ha a barátom szeretnél lenni. - Gyakorlott, nőies mozdulatokkal kisimította a szoknyája ráncait. - Most pedig, hogy végre hiszel, kapsz egy kis gondolkodási időt... Majd meglátjuk, hogyan tovább.

- Hogyan tovább? - visszhangozta a férfi. - Talán megbeszélhetnénk, mi volt ez az egész.

- Most ne! - ingatta a fejét a lány. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Nash megint visszakozni kezd, bár ezt egyelőre maga sem veszi észre.

- Az ördögbe is, Morgana! Képes lennél csak úgy, minden magyarázat nélkül kisétálni innen ezek után?!

- Hát persze.

- ÚRISTEN! TE IGAZI BOSZORKÁNY VAGY!

- Hát persze. - A lány megrázta hosszú fekete haját. - Örülök, hogy legalább idáig eljutottunk végre.

A férfinak meglódult a képzelete - amit eddig valóságnak hitt, száznyolcvan fokos fordulatot vett.

- Millió kérdésem van! - ragadta meg Morgana vállát. A lány felvette a táskáját.

- Ne felejtsd, ebből a millióból pár százra már feleltem csak nem hittél nekem! Hallgasd vissza a felvételeidet, de ezúttal úttal vedd komolyan a válaszokat!

- Nem magnóról akarlak hallgatni, hanem élőszóban. " és lehetőleg testközelből. ..

- Hibát követtél el, vállalnod kell a következményeit. Most az számít, hogy én mit akarok.

Morgana elővett a táskájából egy ezüstláncot, melynek közepén egy kis, hosszúkás smaragd ékeskedett. Reggel úgy érezte, magával kell vinnie - most már tudta, miért.

- Ezt akaszd majd a nyakadba! - lépett Nash felé, és átnyújtotta neki a kristályt.

- Kösz, de nem vagyok oda az ékszerekért.

- Vedd úgy, hogy egy bűbáj része! - kérte a lány, majd adott két cuppanós puszit az arcára jobbról-balról.

A férfi gyanakvó pillantást vetett a smaragdra. - Miféle bűbájé ?

- Segít megtisztítani az elmédet, fokozza az alkotóerődet, és... Látod azt a lila követ a smaragd felett?

- Aha.

- Az egy ametiszt - magyarázta Morgana, és gyengéden megcsókolta Nasht. - Megvéd mindennemű boszorkánysággal szemben. - Luna már a sarka körül sündörgött, amikor elindult a boltíves folyosó felé. - Aludj egy órát, Nash! Ki kell pihenned magad. Meglátod, milyen jól fog menni a munka, miután felkelsz. Ami pedig minket illet.., ha itt az ideje, tudod, hol találsz.

Ezzel elment.

A férfi összevont szemöldökkel a fény felé tartotta a karcsú, öld kristályt, és szemügyre vette. Tiszta gondolkodás - igen, az nem árt. Jelen pillanatban olyan tiszta volt az elméje, mint z iszap.

Végigfuttatta a hüvelykujját az ametiszten. Védelem boszorkányság ellen - kipillantott az ablakon, és látta, ahogy Morgana elhajt.

Biztosra vette, most ennek, is jó hasznát veszi majd.

6.

Nash nem dőlt le aludni - át akarta gondolni a történteket bár nem volt biztos benne, hogy a gondolkodás alkalmas eszköz-e az elmúlt negyedóra feldolgozására. Azzal vigasztalta magát, hogy az összes természetfeletti jelenségekkel foglalkozó ember, akivel csak beszélgetett az évek során, levágná a fél karját, hogy megtapasztalhasson egy ilyen élményt, mint ő az imént…

Mégis, nem az lenne a józan viselkedés, ha újra megpróbálná cáfolni a csodát, és ésszerű magyarázatot keresni az átéltekre?

Fürkésző pillantást vetett a nappali mennyezetére. Nem tagadhatta, hogy látta a hópelyheket, sőt érezte, ahogy elolvadnak a bőrén - mégis, idővel talán sikerül tudományos alapon is értelmeznie a jelenséget.

Első lépésként felvette kedvenc gondolkodási pózát - végighevert a kanapén. Talán csak hipnózis áldozata lett. Hajlott rá, hogy elfogadja ezt a lehetőséget, legalábbis most, miután egyedül maradt itthon.

Ha sem ennek, sem más ésszerű magyarázatnak nem ad hitelt, el kell fogadnia, hogy Morgana tényleg az, akinek mindvégig mondta magát.

Született boszorkány, akinek tündérvér folyik az ereiben.

Nagylábujjával lebűvészkedte a cipőjét, és erősen törni kezdte a fejét. Továbbra is a lány körül forogtak a gondolatai - a megjelenésén, minden színpadiasságot nélkülöző viselkedésén, a szeme rejtélyes csillogásán, még mielőtt behunyta volna, hogy égnek emelje a kezét.

Ugyanez a csillogás látszott benne akkor is, amikor a brandysüveggel mutatta be azt a trükköt.

Merthogy trükk volt, bizonygatta magának, bár a szíve kellemetlenül megsajdult. Bölcsebb, ha trükknek tartja, és megpróbálja kitalálni, hogyan csinálta. A kérdés csak az, hogyan képes egy nő másfél méter magasra emelni egy nyolcvanhárom kilós férfit - önmagával együtt?

Telekinézis? Sohasem vetette el a lehetőségét. Amikor a Sötét ajándék forgatókönyvéhez gyűjtött anyagot, a vélt vagy valós bizonyítékok garmadája meggyőzte, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik képesek a gondolataikkal, érzéseikkel, vagy pusztán az akaraterejük segítségével tárgyakat mozgatni a térben. Ez még mindig sokkal elfogadhatóbbnak tűnt a számára, mint, mondjuk, a kopogó szellemek létezése. A tudósok alapos vizsgálatnak vetettek alá minden olyan fényképet, amely repülő tárgyakat, könyvespolcról magától lepottyanó könyveket és hasonlókat ábrázolt. Sok esetben nem tudták kizárni a lehetőségét, hogy a felvételek valós eseményeket ábrázolnak. A tanulmányok szerint leggyakrabban kislányok környezetében figyelték meg e különös jelenséget. Márpedig a kislányok előbb-utóbb nővé érnek - és Morgana kétségkívül nő volt. Nagyon is.

Nash gyanította, egy tudós nem érné be annyival, hogy a szavát adja, a lány mindkettejüket felemelte a padlóról. Mégis, esetleg ...

Hirtelen rájött, ugyanúgy gondolkodik, érez és cselekszik, mint saját képzeletének szülötte, Jonathan McGillis a forgatókönyvben. Talán épp ezért tette Morgana, amit tett? - tünődött.

Azt mondta, hallgasson bele a felvételei be. Miért is ne? Fel állt, a magnóhoz lépett, visszatekerte a szalagot az elejére és megnyomta a lejátszás gombot.

Fura érzés volt újra hallani Morgana sejtelmes hangját:

- Ahhoz, hogy valaki boszorkány legyen, nem szüksége semmilyen gyülekezethez tartoznia, ugyanúgy, ahogy neked sem kell belépned egy férfiklubba ahhoz, hogy férfi légy. Sokak számára biztonságérzetet ad egy csoport tagjává válni mások egyszerűen szeretik a társaságot. '

Rövid ideig csak a lány selyemszoknyájának suhogása hallatszott, ahogy maga alá húzta a lábát.

- Tagja vagy valamilyen egyesületnek, Nash?

- Nem. A csoportokban mindig bizonyos szabályokhoz kell tartanod magad, amit mások találnak ki. Ráadásul előszeretet. tel osztanak rád ilyen vagy olyan feladatokat…

A lány jóízűen felnevetett.

- Akkor bizonyára megérted, hogy a boszorkányok között is vannak olyanok, akik szeretik a maguk útját járni. Persze akadnak igen tiszteletreméltó boszorkány gyülekezetek is, melyek gyökerei ősi időkre nyúlnak vissza. Az én ükanyám például az egyik ilyen gyülekezet főpapnője volt Írországban, halála után dédanyám vette át a posztját. Tőlük örököltem a boszorkányéjkelyhemet, mint ahogy varázspálcámat és még pár bűvös erejű kelléket. Talán láttad is a szertartási edényemet az előszobában a falon. Még a nagy égetések előttről való.

- A nagy égetések?

- A nagy boszorkányégetések. A tizennegyedik században kezdődött, és körülbelül háromszáz évig tartott. Úgy tűnik, az emberiség időről időre szükségét érzi, hogy megkínozza és ki• végezze a szellemileg magasabb szinten állókat, és abban az időben épp ránk került a sor.

Morgana tovább beszélt, Nashnek azonban nehezére esett fülelnie a szavakra - a lány hangja önmagában olyan csábítóan csengett, hogy elvonta a figyelmét. Ez a hang titkokat, holdfényt, forró éjféli ígéreteket rejtett magában. Elég volt behunynia a szemét, és már látta is, ahogy ott ül mellette a kanapén, maga alá húzza hosszú, formás lábát, majd felé hajol, hogy érzi meleg leheletét a nyakán...

Mosolyogva aludt el.

Majdnem két órával később ébredt. Szédelegve, karikás Szemmel megdörgölte az arcát, majd káromkodott egyet, és megdörzsölte sajgó nyakát. Órájára pillantott, és félig ülő, félig álló helyzetbe emelkedett.

Nem csoda, hogy így elnyomta az álom, az utóbbi pár napban egyszer sem aludt rendesen, legfeljebb szunyókált egy-egy órát. Ösztönösen az üveg felé nyúlt, és nagyot húzott a meglehetősen langyos ásványvízből.

Talán csak álmodta az egészet. Hátradőlt, és meglepetten vette tudomásul, milyen gyorsan kitisztult a feje. Nem, mégsem lehetett álom - ujjai a kristályokra siklottak a nyakán, amiket Morgana hagyott itt neki, halvány, de annál jellegzetesebb illatával együtt.

Ha itt járt, hát itt járt - fölösleges újra meg újra visszapergetnie magában az eseményeket, és kétségbe vonnia saját épelméjűségét. A lány tette, amit tett, ő pedig látta, amit látott.

Végül is a dolog távolról sem tűnt felfoghatatlannak - feltéve, hogy hajlandó megváltoztatni a hozzáállását, és elfogadni a lehetőségét valami újnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy nem is olyan régen az emberek úgy gondolták, az űrutazás képtelenség, és tessék... A boszorkánysággal épp ellenkezőleg áll a dolog: pár száz évvel ezelőtt még senki sem kérdőjelezte meg a létezését.

Beléhasított a felismerés: az, hogy az emberek mit fogadnak el valóságnak, nagyrészt attól függ, milyen korban élnek!

Kortyolt még egyet az üvegből, és rá kellett jönnie, nemcsak szomjas, de éhes is, mint a farkas. Korgó gyomránál is lázasabban dolgozott azonban az agya; érezte, lassan összeáll benne az egész történet, jelenetről jelenetre. Tisztán látta maga előtt a filmet, most először. Izgatottan, mint mindig, amikor egy új történet kezdett kibontakozni benne, felpattant, és elindult kifelé, a konyhába.

Gyorsan összedob magának egy hatalmas szendvicset megfőzi a világ legerősebb kávéját, majd leül dolgozni.

Morgana Anastasia házának napfényes teraszán üldögélt, és irigységgel vegyes csodálattal bámulta unokanővére pazar virágait, burjánzó növényeit, miközben egy csésze isteni, jeges mézgateát szürcsölt. Pescardo Point e pontjáról nagyszerű kilátás nyílott Carmel Bay mélykék vizére - élvezettel figyelte ahogy a kis vitorlás hajók fürgén szelik a hullámokat a könnyű tavaszi szélben.

Idáig már nem merészkedtek el a turisták - mintha egy világ választotta volna el ezt a környéket a Cannery utca zajos tülekedésétől vagy a móló halszagú forgatagától. A fák és virágok árnyékában üldögélve átadta magát a csendnek, melyet egyetlenegy autó sem zavart meg, csak a madarak, a méhek, a tenger és a szél varázslatos kórusa tett színesebbé.

Nem csodálta, hogy Anastasia ennyire szereti ezt a helyet - itt megtalálta azt a nyugalmat és magányt, amelyre mindig is vágyott. Persze ebben a kellemes környezetben is akadt küzdelem meg fájdalom: a tenger szüntelen csatát folytatott a part meghódításáért, a hajlott hátú fák mogorván rázkódtak a szélben, a sirályok keservesen vijjogtak - mégis, az omladozó kőfallal határolt birtoknál békésebb hely nem sok lehetett a világon. A ház falait sűrűn benőtte a repkény, az ágyásokban csatakos virágok és édes illatú gyógynövények burjánoztak, Ana szakavatott gondoskodásának köszönhetően.

Morganának mindig sikerült elengednie magát itt - nem csoda, hogy állandóan ide húzta a szíve, ha nyomasztotta valami. Ez a hely pontosan olyan, gondolta magában, mint Anastasia: kedves, vendégszerető, és nincs benne semmi hátsó szándék.

- Frissen a sütőből! - jelentette be Ana már messziről, ahogy kilépett a nyitott üvegajtón.

- Ó, istenem, Ana! Csokitorta! A kedvencem...

Unokahúga kuncogva tette le a tálcát az üvegasztalra.

- Reggel olyan fura érzésem támadt, hogy feltétlenül sütnöm kell egy kis édességet... most már értem, miért.

Morgana mohón beleharapott az eléje rakott szeletbe. Pillái finoman megrezegtek, ahogy a forró, sima csokoládé elolvadt a nyelvén.

- Áldjon meg az isten!

- Hallottad?! - vetett a lány figyelmeztető pillantást az égre, majd helyet foglalt Morgana mellett úgy, hogy ő is lássa a kertet meg az öblöt. - Örülök, hogy tudtál egy kis időt szakítani, és beugrottál.

- Kivettem egy hosszú ebédszünetet - magyarázta Morgana, miközben ismét eltüntetett egy hatalmas darabot a tortájából. - Mindy tökéletesen elboldogul egyedül.

- És te?

- Mint mindig.

Ana megfogta az unokahúga kezét - Morgana hiába igyekezett bezárkózni előtte, a lány nyomban megérezte a szomorúság finom hullámait.

- Azonnal észrevettem, milyen bizonytalan vagy ... Nem tehetek róla, túl könnyen rád tudok hangolódni.

- Sejtettem, hogy ez lesz ... Egyszerűen ki kellett jönnöm ide, Ana, holott tudtam, milyen zavaros gondolatokat hozok magammal.

- Mesélj szépen a maminak!

- Mondja gyógyfüves asszony - kezdte Morgana könnyedén -, van magánál egy kis Helleborus niger?

Ana elmosolyodott - a Helleborust, más néven karácsonyi rózsát vagy fekete hunyort az átmeneti elmezavar gyógyítására használták.

- Fél, hogy elveszti az eszét, nagysád?

- Jobb esetben - felelte Morgana, majd vállat vont, és vett még egy szeletet. - De választhatom a könnyebb utat, és összekeverhetek rózsát, angyalgyökeret meg egy kevés ginsenget, majd megszórhatom az egészet gazdagon holdporral.

- Szerelmi bájital? - mosolygott Ana csúfondárosan, és magának is vett egy szelet tortát. - Ugyan vajon ki is lehet az illető, lássuk csak ... Nash? - kérdezte tettetett megrökönyödéssel.

- Nagyon vicces.

- Rosszul haladnak a dolgok?

Halvány ránc jelent meg Morgana két szemöldöke között. - Fogalmam sincs, hogyan haladnak a dolgok, ha haladnak egyáltalán. Bár ne lennék ilyen aggályoskodó! A világ legegyszerűbb bűbája magunkhoz láncolni egy férfit...

- Hosszú távon nem túl szórakoztató, hidd el!

- Nehéz elképzelni, hogy az lenne - hagyta rá Morgana. - Marad a hagyományos módszer.

Kortyolt egyet a varázslatosan üdítő teából, és elnézte, ahogy a hófehér vitorlák öblösre dagadnak a vízen sikló hajók árbocán. Korábban olyan szabadnak érezte magát, mint a szél... most azonban - bár meg sem kísérelte magához láncolni a férfit - ő maga, akarva-akaratlanul, hozzáláncolódott.

- Az igazat megvallva még soha nem gondolkodtam el azon, milyen is lesz, amikor egy férfi úgy igazán belém szeret. De hogy kölcsönös is lehet, azt végképp nem hittem volna...

Erre a nyavalyára még Anastasia sem ismert gyógyírt.

- Bevallottad neki?

Morgana szíve úgy megsajdult a fájdalomtól, hogy maga is meglepődött.

- Nem mondhatom el, amiben még magam sem vagyok biztos - felelte behunyt szemmel. - Várnom kell.

Eszébe jutott egy régi szerelmes vers:

"Holdkeltétől virradatig,

Éjre nappal, s nappalra éj,

Szívem már nem nyugodhatik,

Míg övével egybe nem kél. "

Kinyitotta a szemét, és mosolyt erőltetett az arcára.

- Én meg még azt hittem, ez amolyan költői túlzás...

- A szerelem olyan, mint a levegő. Nem élhetünk nélküle. - De hány lélegzetvétel után mondhatjuk, hogy ennyi már elég? - töprengett hangosan Morgana. Ez járt a fejében azóta, hogy elvált Nashtől. - Honnan tudjuk, mikor elég?

- Talán onnan, hogy boldogok vagyunk.

Ebben volt valami - a kérdés csak az, megadatik-e ez valaha.

- Mondd Ana, szerinted mi el vagyunk kényeztetve?

- Elkényeztetve? Milyen értelemben?

- Nem túl nagyok az ... elvárásaink? Gondolj a szüleinkre! - intett Morgana gyámoltalanul a kezével-, csak szeretetet, támogatást, megértést és tiszteletet kaptunk tőlük. Az ő szerelmük egymás iránt olyan nemes volt, olyan tiszta, mégis ... olyan derűs. Nem mindenki ilyen szerencsés.

- Csak, mert azt láttuk, hogy a szerelem valami igaz és mély dolog, amely soha nem múlik el, még nem vagyunk elkényeztetve.

- Miért ne érhetnénk be mi is szabad, kötöttségektől mentes kis flörtökkel, amelyek addig tartanak, míg a szenvedély? - kötötte Morgana az ebet a karóhoz. - Ezek talán nem elegendőek a boldogsághoz?

- Az attól függ, kiről van szó. Neked talán nem.

Morgana rosszkedvűen felpattant, és elkezdett fel-alá járkálni.

- Ha sejtenéd, milyen bosszantó! Gyűlölöm, amikor csak báb vagyok a végzet kezében!

Anastasia is felállt, és mosolyogva a lányhoz lépett.

- Elhiszem, kedvesem. Világéletedben te akartál a főnök lenni, és ki is harcoltad, hogy az legyél.

Morgana kérdő pillantást vetett rá.

- Arra célzol, hogy túl erőszakos a természetem?

- Ugyan, dehogy! Mondjuk inkább, hogy meglehetősen erős az akaratod.

Morgana, továbbra is zaklatottan, lehajolt, hogy megszagoljon egy hatalmas bazsarózsát.

- Sokra megyek vele.

Elindultak a hajladozó bimbók és összefonódott kúszónövények közt kanyargó keskeny, kővel kirakott ösvényen.

- Több mint egy hete nem nézett be hozzám ... Fúj! - rázta meg a fejét Morgana fanyalogva -, ez tisztára úgy hangzott, mintha egy nyafka, elkényeztetett kislány mondta volna!

Ana önkéntelenül is felnevetett, majd gyorsan megölelte az unokahúgát.

- Egyáltalán nem! Inkább úgy hangzott, mint egy szerelmes nő türelmetlen sóvárgása.

- Türelmetlen vagyok, igaz - ismerte el Morgana. - Hiába készültem fel, hogyan fogok elbújni előle, ha szükséges ... Sajnos, nem volt szükség rá - nézett Anára szomorúan. - Tudom, csak a büszkeségem beszél belőlem, de akkor is!

- Felhívtad?

- Nem - sóhajtotta Morgana, majd dacos fintorba csücsörítette a száját. - Eleinte azért nem, mert úgy gondoltam, jobb, ha adok egy kis időt magunknak, később pedig ... - A lány soha nem szégyellte kinevetni saját magát, ha rászolgált, most is ezt tette. - Később pedig azért, mert volt képe nem rám nyitni az ajtót.... Hívott ugyan egyszer-kétszer, a boltban vagy otthon, de mindig csak a boszorkányságról kérdezett, morcos hangon, majd morogva letette a kagylót. - Szoknyája zsebébe dugta ökölbe szorított kezét. - Szinte hallani lehetett, hogy forognak a kicsiny kis fogaskerekek abban a kicsiny kis agyában!

- Ezek szerint keményen dolgozik. Szerintem nincs semmi meglepő abban, hogy egy író se lát, se hall munka közben.

- Ana! - bökte oldalba Morgana durcásan az unokatestvérét. - A te dolgod az, hogy engem sajnálj és vigasztalj, nem pedig az, hogy őt mentegesd!

Anastasia kötelességtudóan komor ábrázatot öltött. - Igazad van, nem is értem, mi történt velem...

- Na, azért! - bólintott Morgana, és adott egy cuppanós puszit a lány arcára. - Megbocsátok.

Ahogy tovább sétáltak, egy élénksárga pillangó röppent elébük. Ana szórakozottan kinyújtotta a kezét, mire a fecskefarkú szégyenlősen beletáncolt a tenyerébe. A lány megállt egy pillanatra, és óvatosan megcirógatta a szárnyait.

- Most mihez kezdesz ezzel az önmagába mélyedt íróval?

Morgana vállat vont, és végig futtatta az ujját a lilaakác ágán.

- Azon tűnődöm, ne menjek-e haza Írországba pár hétre.

Ana elengedte a pillangót, minden jót kívánt neki, majd az unokahúgához fordult.

- Mindenki nagyon örülne neked, az biztos, de ... te is tudod, hogy a menekülés nem megoldás, csak időt nyersz vele. - Épp ezért nem csomagoltam össze már rég - sóhajtotta Morgana. - Amikor utoljára találkoztunk, végre elhitte, hogy az vagyok, aki. Úgy éreztem, kötelességem időt adni neki, míg képes feldolgozni ezt... már, ha képes lesz egyáltalán...

Szóval itt van a kutya elásva! - gondolta Ana, és biztatóan unokahúga vállára tette a kezét.

- Gondolhatod, hogy ehhez pár nap nem elég - kezdte óvatosan. - Fel a fejjel, hugi, nem hinném, hogy ne tudna megbirkózni vele!

- Adná az ég, hogy igazad legyen!

Morgana az öbölben ringó vitorlásokra pillantott, ll1ajd azon is túl, míg a szem ellát - bár ilyen tisztán, ilyen messzire belátná a jövője tengerét is!

- Még ma éjjel egymáséi leszünk, Ana. Tudom. A kérdés csak az, hogy ez az éjszaka boldog közös jövőnk, vagy szánalmas magányom kezdete-e...

Nash önkívületben volt az örömtől - még soha nem sikerült ilyen gyorsan, ilyen aprólékosan kidolgozott részletességgel megszülnie egyik filmjét sem. Az első, nyers változat amelyet szédült iramban, egy éjszaka alatt gépelt le, reggelre már az ügynöke íróasztalára került. Ennyi kasszasikerrel a háta mögött egy cseppet sem aggódott az eladást illetően. Az ügynöke már másnap visszahívta, és elragadtatva gratulált neki. Egyedül csak az lepte meg, hogy - életében először egyáltalán nem érdekelte sem a pénz, sem a forgatás, sem a várható siker.

Teljesen belefeledkezett a történetbe.

Egész nap dolgozott. Hajnali háromkor frissen kipattant az ágyból, és vad rohammal bevette a billentyűzetet. Késő délután tartott egy rövid kávészünetet, bár a cselekmény még ekkor is úgy zümmögött a fejében, mint egy felbolydult méhkas. Bekapott valamit, ami épp a kezébe akadt, és csak akkor feküdt le aludni, amikor egyszerűen nem bírta tovább nyitva tartani a szemét. Földi élete másodlagossá vált a képzeletében zajló eseményekhez képest.

Álomvilága természetfölötti, röpke epizódokra esett szét, melyben számos érzéki kalandot élt át Morganával. Gyakran felriadt éjjelenként, amikor a vágya a lány után már-már az elviselhetetlenségig fokozódott. Ilyenkor is a történet segítet rajta - úgy érezte, most az a legfontosabb, hogy befejezze a :unkáját, hiszen végső soron kettejüket is ez hozta össze.

Néha, közvetlenül azelőtt, hogy a végsőkig kimerülve álomba zuhant volna, hallani vélte Morgana hangját.

Még nem jött el az ideje.

Azzal a biztos érzéssel feküdt le ilyenkor, hogy már nagyon is közel a nap, amikor végre egymáséi lehetnek.

Hiába csörgött a telefon, a füle botját sem mozgatta, és az üzenetrögzítőjén hagyott üzenetekre is csak ritkán válaszolt. Amikor egy kis friss levegőre vágyott, kivitte a hordozható számítógépét az erkélyre - ha módjában állt volna, még a zuhany alá is magával viszi.

Miután végzett, egyesével végignézte a kinyomtatott lapokat. Egy kis igazítás itt - ráfirkantott pár megjegyzést ceruzával a margóra -, egy kis igazítás ott, és már kész is. Ahogy elolvasta az oldalakat, már tudta. Tudta, hogy soha életében nem írt még ilyen jó forgatókönyvet.

Mi több, még soha nem írta meg egyiket sem ilyen gyorsan.

Tíz nap telt el csupán azóta, hogy leült dolgozni. Lehet, hogy mindössze harminc-negyven órát aludt ez alatt a tíz nap alatt, mégsem érezte fáradtnak magát.

Ujjongó öröm töltötte el.

Összefogta a lapokat, és keresett egy nagy borítékot. Nagy kupac könyvön, jegyzeten és mosatlan tányéron kellett átrágnia magát, mire talált egyet.

Egyetlen gondolat járt a fejében: el kell vinnie megmutatni a munkáját Morganának. Ő ihlette. a munkára, minden értelemben, ezért ő lesz az első, aki elolvashatja.

Talált egy gyűrött, barna borítékot, amely megjegyzésekkel és krikszkrakszokkal volt telefirkálva. Belegyömöszölte a kéziratot, és már száguldott is ki a szobából - még szerencse, hogy vetett egy pillantást magára az előszobatükörben.

A haja égnek állt, és sűrű szakálla nőtt a tíz nap alatt. Kíváncsian körbeforgatta az állát, és azon tűnődött, ne növesszen-e rendes szakállt - nem is állt olyan rosszul. Mindez önmagában még nem is lett volna baj, csakhogy a borítékon és Morgana láncán kívül egy rövid, vörös lovaglónadrág tette ki minden öltözékét.

Talán jobban teszi, ha szakít egy kis időt a tisztálkodásra meg az öltözködésre.

Harminc perccel később ismét lesietett az előszobába, egy fokkal hagyományosabb ruhában: kopott farmeréhez tengerészkék pulóvert húzott, melyen csak egy icipici lyukacska csúfoskodott a bal könyökénél. Még maga is meglepődött otthona állapotán, különösen a hálószoba és a fürdőszoba nézett ki ijesztően - mintha egy könyörtelen hadsereg fészkelte volna be magát a házba néhány hétre.

Szerencsésnek mondhatta magát, hogy talált olyan ruhát egyáltalán, amely nem piszkosan, gyűrötten hevert valamelyik bútor alá rúgva. A tiszta törülköző mindenesetre már elfogyott, ezért be kellett érnie három konyharuhával. A borotvája - használat hiányában - kiváló állapotban maradt, és viszonylag hamar ráakadt a fésűjére is. Miután a számtalan felemás cipőből egynek megtalálta a párját, szerfelett elégedetten távozott hazulról.

Pár perc múlva dühösen robogott vissza, és egy újabb negyedóra elteltével végre zsebre rakhatta a kocsikulcsát is. Csak a jóisten a megmondhatója, hogyan kerülhetett a hűtőszekrény második polcára egy félig penészes barack mellé. Egyébként a már említett barackon és egy üres tejesdobozon kívül semmi nem maradt a hűtőszekrényben. Később majd pótolja a hiányosságokat, fogadkozott magában, és kilépet! az ajtón.

Csak miután feldorombolt a motor és kivilágosodott a műszerfal, vette észre, hogy már majdnem éjfél van. Habozni kezdett, nem lenne-e jobb, ha előbb felhívná a lányt, vagy várna a látogatással holnap reggelig.

Végül azonban vállat vont, és kihajtott a garázsból - már nagyon hiányzott neki Morgana, most azonnal találkozni akart vele.

Pár mérfölddel odébb a lány becsukta maga mögött a hátsó ajtót, és kilépett a telihold ezüstös fényébe. Ahogy egyre távolodott a háztól, boszorkányköntöse - melyet kristályöv fogott össze a derekánál - lágyan lebegett nőies idomai körül. Egy egyszerű kosarat vitt a kezében, ebbe készített bele minden kelléket, amelyre szüksége lehetett a tavaszi napéjegyenlőség megünnepléséhez.

Az öröm, a hála és a megújulás éjszakájának ünnepe ez a mai, a megújulásé, melyet a tavasz hoz a Földre minden évben - a lány szemében mégis szomorúság tükröződött. Ma éjjel, amikor egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka, megváltozik az élete.

Pontosan tudta, hogy így lesz, pedig nem nézte meg a kristálygömbben újra. Nem volt szüksége rá - a szíve mindent eláult.

Nem jutott könnyen döntésre - nem sok hiányzott hozzá, hogy otthon maradjon, de nem akarta kihívni a sorsot maga ellen. Gyávaság lett volna. Így hát, ahogy elődei, és minden igazi boszorkány ebben a pillanatban, folytatta útját a tisztás felé, hogy elvégezze a hagyományos rítust.

Nash jönni fog, amikor jönnie kell - és ő nem áll neki ellen. Hajlott, girbegurba árnyak nyújtóztak a pázsiton, ahogy a tisztás felé tartott, a levegőben érezni lehetett a tavasz illatát az éjjel nyíló virágokét, a sós tengerét meg a földét, melyet ő maga ásott fel a növényeinek nemrég.

Egy bagoly mély, magányos huhogását hallotta, de nem fordult meg, hogy lássa kiterjesztett, fehér szárnyát. Még nem.

Más hangokat is hallott - a szellő finom susogását, ahogy megcirógatta a leveleket, megsimogatta az ágakat, miközben áthullámzott a fák közt, és egy dallamot, amelyet csak a beavatottak hallhatnak: a tündérek énekét, mely ősibb, mint maga az ember.

Nem volt egyedül az árnyas ligetben, a fénylő, csillagos éj, palást alatt. Itt soha nem volt egyedül.

Amikor megérkezett az erdő mágikus központjába, felderült a kedve, és eltűntek a fellegek a feje fölül. Letette a kosarat, és átadta magát a hely szellemének. Csak állt mozdulatlanul, behunyt szemmel, karját lazán leengedte az oldala mellé, hogy zavartalanul magába szívhassa az éj zamatát és szépségét.

Még csukott szemmel is látta, ahogy a sápadt telihold átvitorlázik a bársonyfekete égbolton. Látta, ahogy ezüstös fénye a fákra csordogál, a fákon keresztül pedig őrá - nyomban erők fakadtak fel benne, erők, melyek ugyanolyan hűvösen és tisztán sugározták be a belsejét, mint a holdfény az éjjeli tájat.

Megbékélt szívvel felnyitotta a kosarat, és kivett belőle egy hófehér, ezüstszegélyű leplet, mely anyáról lányára szállt a családban nemzedékek óta. Állítólag Merliné volt egykoron, aki a fiatal Artúr királytól kapta ajándékba. Gondosan leterítette a földre, és rátérdelt.

Ismét a kosarába nyúlt, és szép sorjában elővett belőle egy kis, kerek kalácsot, egy üveg bort, néhány gyertyát, a boszorkánytőrét, melynek nyelébe rúnákat véstek, a szertartási edényt meg a kelyhet, majd egy gardéniából font koszorút. Más virágok is előkerültek a kosárból: pár szál kerti szarkaláb, harangláb, rozmaring és kakukkfű - ezeket a rózsaszirmokkal együtt a lepelre szórta.

Miután végzett, felállt, és megvonta a varázskört maga körül. Érezte, ahogy az erő lüktetni kezd ujjai hegyén - már nem tűnt olyan hűvösnek, mint az imént, inkább langyosnak, és egyre sürgetőbbnek. Amikor a kör bezárult, felállította a kristályosan tiszta gyertyákat a szélénél, összesen tizennégyet, a Hold növekvésének és apadásának napjait jelképezendő. Lehajolt az első gyertyához, és fölé nyújtotta a kezét.

A. kanóc sercegve lángra gyúlt, és - a szellő dacára - egyenletesen égett anélkül, hogy megrebbent volna. Morgana körbejárt, nyomában sorra meggyulladtak a gyertyák. Beállt a fénykör közepébe, és leoldotta magáról a kristályövet - úgy hullott a lepelre, mintha tűzkígyó lett volna. Kibújt vékony köntöséből is, mely lassan, méltóságteljesen hullott alá a lábához.

A gyertyalángok aranyfénybe vonták meztelen testét, ő pedig megkezdte a boszorkányok ősi táncát.

Nash öt perccel éjfél előtt hajtott be Morgana autófeljáróján. Amikor látta, hogy már egyetlen ablak sem világos, halkan szitkozódni kezdett.

Ezek szerint fel kell ébresztenem, jutott el a végkövetkeztetéshez. Vajon egy boszorkánynak mennyi alvásra van szüksége? Elvigyorodott - valószínűleg pillanatokon belül választ kap a kérdésre anélkül, hogy feltenné...

Nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Morgana is csak nő, márpedig a nők hajlamosak rossz néven venni, ha valaki csak úgy, szó nélkül beállít az éjszaka kellős közepén, és kiugrasztja őket az ágyból. Ki kellene találnia valamit, amivel meg engesztelheti.

Támadt is egy ötlete. Hóna alá csapta a borítékot, és megrohamozta a lány virágágyásait. Több száz virág nőtt itt, pár szál ide vagy oda - észre sem veszi, gondolta. Megmámorosodva az illatuktól, összeszedett egy jó csokornyi tulipánt, borsóka virágot, nárciszt meg sárga violát.

Megigazgatta a szálakat, és - önmagával elégedetten - a bejárati ajtóhoz lépett. Még mielőtt kopogtatott volna, Pan kétszer is elugatta magát. Hiába - nem gyulladtak fel a fények, sem az ugatást, sem a kopogtatást követően.

Hátrapillantott, hogy még egyszer megbizonyosodjon róla, tényleg itt van-e a lány autója, majd újra kopogtatott. Lehet, hogy a boszorkányok mindenki másnál mélyebben alszanak? - tűnődött el, és kezdte kissé kényelmetlenül érezni magát. Mégsem adta fel, mert a vágy, hogy még ma este találkozzon a lánnyal, minden másnál erősebbnek bizonyult.

Letette a kéziratot a tornácra, összeszedte a bátorságát, és lenyomta a kilincset. Pan megint ugatni kezdett, de nem fenyegetően, inkább örömmel - legalábbis Nashnek úgy tűnt. Az ajtó zárva volt, ezért elindult, hogy megkerülje a házat. Ha már eddig eljutott, nem adja fel, be fog jutni, méghozzá most azonnal.

Meggyorsította a lépteit, és már az oldalsó tornácnál járt, amikor a ciprusokra esett a pillantása.

Maga sem tudta, miért, de elindult arrafelé. Bár a józan esze azt súgta, ostobaság ilyenkor az erdőben keresni a lányt, a szíve mégis arra húzta, és ő hallgatott rá.

Talán az árnyak, vagy a szél sóhajtása késztette rá, mindenesetre nesztelen csendben haladt a fák közt. Úgy érezte, istenkáromlás lenne zajt csapnia. Volt valami különleges a levegőben ma éjjel- valami már-már elviselhetetlenül bűvöletes.

Minden egyes lépéssel forróbban lüktetett a vér az ereiben. Megpillantott a távolban egy kísérteties fehér árnyat, amely ide-oda mozgott. Már majdnem odakiáltott, de ekkor szárnyak suhogását hallotta. Felpillantott. Az egyik hajlott hátú ciprus göcsös ágáról egy hatalmas bagoly nézett farkasszemet vele. Kisvártatva nesztelenül elrúgta magát az ágról, és a liget szíve felé röppent.

Ami Nash szívét illeti, a torkában dobogott, olyan hevesen, hogy még a füle is lüktetett belé. Úgy érezte, most már ha akarna, sem tudna visszafordulni, annyira erősen vonzotta valami a tisztáshoz.

Elindult.

Hamarosan megpillantotta Morganát, épp egy fehér leplen térdepelt. A hold fénye ezüstös borként csordogált sudár alakján. Megint kiáltani akart, de a látvány, ahogy a lány kristályövvel a derekán, virágfüzérrel a haján gyertyákból kört formál, megnémította.

A tisztáshoz érve meghúzódott egy fa árnyékában, onnan figyelte, ahogy Morgana nyomában fellobbannak a kristályosan tiszta fehér gyertyák. Ekkor a lány beállt a kör közepére, leoldotta az övét, majd a köntösét is ...

Úgy állt ott, meztelen, tökéletes alakjával a gyertyák arany fényében, mint egy megtestesült istennő. Mikor kecses táncába kezdett, a férfinak elakadt a lélegzete.

A hold kékes sugarai gyengéden végigsimítottak a mellén, hosszú combján. Arcát a csillagok felé emelte, ébenfekete haja úgy hullott alá, mint a vízesés.

Nashnek eszébe jutott az álma - olyan élénken látta maga előtt, hogy a valóság és a képzelet egyetlen, velejéig ható képpé sűrűsödött össze, melynek közepén Morgana táncolt önfeledten. A virágok illata egyre áthatóbbá vált; a férfi elszédült, és egy pillanatra elhomályosult a látása. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, de közben sem vette le a szemét a lányról.

Ekkor megváltozott a kép. Morgana ismét a fehér lepel közepén térdelt, kezében egy ezüstkehellyel. Amikor ivott belőle, a gyertyák lángjai hihetetlenül magasra csaptak - mintha aranyrácsok vennék körül, védelmezően. A lány bőre felizzott, két melle közt és a csuklóján ezüstösen csillant valami. Halkan kántálni kezdett, hangja egyre erősebbé és félelmetesebbé vált - mintha ezer másik hang is csatlakozott volna az övéhez ...

A tisztást hirtelen földöntúli ragyogás világította be, nem hasonlított sem a nap, sem a hold fényéhez. Lüktetett, reszketett, itt-ott fényesen villant, mint egy ezüstös kard pengéje a nap sugarában. Puha melegség gyöngyözött belőle, és megfürösztötte Nash arcát.

A gyertyalángok visszazsugorodtak, a kántáló hangokat magába nyelte a csend.

Morgana felállt, belebújt a köntösébe, és összefogta a derekán a kristályövvel.

A bagoly, melyről a férfi a tánc közben teljesen megfeledkezett, kétszer felhuhogott, majd tovavitorlázott az éjben, mint valami sötét felhő.

Morgana megfordult, és visszafojtotta a lélegzetét. Nash reszketeg tagokkal, felajzottan lépett elő a fa árnyékából.

A lány habozott egy pillanatig - lelkében figyelmeztető Suttogás visszhangzott. Ma éjjel ugyan megízleled a gyönyört olyat, amelyről korábban álmodni sem mertél- de ennek szenvedés lesz az ára, elviselhetetlen szenvedés!

Morgana bólintott, majd sejtelmesen elmosolyodott, és kilépett a körből.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes