A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 7., vasárnap

Vámpírnaplók 3. Tombolás 8. fej.

Nyolcadik fejezet
- Kicsoda ...? Ja, te vagy az! - mondta Bonnié, megugorva attól, hogy a könyökéhez értek. - Megijesztettél. Nem hallottam, hogy jössz.
Óvatosabbnak kellene lennie, ébredt rá Stefan. Az alatt a pár nap alatt, amit az iskolától távol töltött, elszokott attól, hogy úgy járjon és mozogjon, mint egy ember, és visszavette a zajtalan, tökéletesen uralt vadászjárását. - Ne haragudj - felelte, miközben végigmentek a folyosón egymás mellett.
- Semmi gond - próbált Bonnié bátran közönyösnek tűnni. De barna szeme tágra nyílt, és elég merev volt. - Szóval, mit keresel ma itt? Meredithszel elsétáltunk reggel a vendégházhoz, hogy megnézzük Mrs. Flowerst, de senki nem nyitott ajtót. És nem láttalak biológiaórán.
- Csak délután jöttem be. Megint iskolás leszek. Legalábbis addig, amíg kiderítjük, amit tudni szeretnénk.
- Hogy Alaric után kémkedjél, úgy érted - dünnyögte Bonnié.
- Tegnap megmondtam Elenának, hogy őt hagyjátok rám. Hoppá
- tette hozzá, amikor pár harmadéves rájuk meredt. Pofákat vágott Stefan felé fordulva. Kölcsönös egyetértésben bekanyarodtak egy oldalfolyosóra, és elindultak egy üres lépcső felé. Bonnié megkönnyebbült nyögéssel dőlt a falnak.
- Figyelnem kell, nehogy kimondjam Elena nevét, de ez olyan nehéz. Az anyám ma reggel megkérdezte, hogy érzem magam, és majdnem azt mondtam, hogy jól, mert tegnap találkoztam Elenával. Nem értem, hogy tudtátok ilyen sokáig titokban tartani a tudod mit.
Stefan érezte, hogy akarata ellenére mosolyra húzódik a szája. Bonnié olyan volt, mint egy hathetes kiscica, csupa bűbáj, és semmi gátlás. Mindig azonnal kimondta, amit gondolt, még akkor is, ha ezzel ellentmondott az egy pillanattal korábbi önmagának. Ami a szívén, az a száján.
- Te éppen egy üres folyosón ácsorogsz egy tudod mivel - emlékeztette a lányt gonoszkodva.
- Óóó - kerekedett el ismét Bonnié szeme. - De nem tennél olyat, igaz? - tette hozzá megkönnyebbülten. - Mert akkor Elena megölne. Te jó ég. - Más témát keresve nyelt egyet, és azt mondta: - Szóval... szóval hogy mentek a dolgok tegnap éjjel?
Stefan hangulata azonnal elkomorult. - Nem túl jól. Ja, Elena jól van, biztonságban alszik. - Még mielőtt folytathatta volna, lépteket hallott a folyosó végéről. Három végzős lány ment el mellettük, és az egyik Stefant
és Bonnie-t látván leszakadt a csoporttól. Sue Carson arca sápadt volt, a szeme karikás, de mosolygott rájuk.
Bonnie-t elborította az aggodalom. - Sue, hogy vagy? Hogy van Doug?
- Jól vagyok. Ő is, vagy legalábbis jól lesz. Stefan, veled szerettem volna beszélni - tette hozzá sietve. - Tudom, hogy az apám megköszönte tegnap, hogy segítettél Dougnak, de én is meg akartam. Úgy értem, tisztában vagyok azzal, hogy a város lakói elég rettenetesen viselkedtek veled, és... nos, csodálkozom, hogy egyáltalán hajlandó voltál segíteni. De örülök. Anya azt mondja, hogy te mentetted meg Doug életét. Úgyhogy szerettem volna megköszönni, és bocsánatot kérni... mindenért.
A végére már remegett a hangja. Bonnié szipogott, és zsebkendő után kotorászott a táskájában, és egy pillanatig úgy nézett ki, hogy Stefant két zokogó lánnyal fogják rajtakapni a lépcsőházban. A fiú rémülten próbált témát váltani.
- Semmi gond - felelte. - Hogy van Chelsea?
- A menhelyre került. Az összes kutyát, amit be tudtak fogni, karanténba zárták. - Sue megnyomogatta a szemét, majd kihúzta magát, és Stefan megkönnyebbült, látván, hogy a veszély elhárult. Zavart csend ereszkedett közéjük.
- Nos - mondta végül Bonnié Sue-nak -, hallottad, hogy döntött az iskolaszék a Hóbállal kapcsolatban?
- Hallottam, hogy ma reggel összeültek, és megbeszélték, hogy hadd tartsuk meg. De valaki azt mesélte, hogy rendőri felügyeletet is javasoltak. Ó, becsöngettek. Jobb, ha indulunk történelemre, mielőtt Alaric kioszt valami büntetést.
- Egy perc, és jövünk - válaszolta Stefan. Mintegy mellékesen hozzátette: - Mikor is van ez a Hóbál?
- Tizenharmadikán, péntek este, ugye - válaszolta Sue, majd elfintorodott. - Ó, te jó ég, péntek tizenhárom. Erre eddig nem is gondoltam. De jut eszembe, volt még egy dolog, amit el akartam mondani. Ma reggel levetettem a nevem a lehetséges Hókirálynők listájáról. Ez... valahogy ez tűnt a helyes dolognak. Ennyi - sietett el Sue szinte futva.
Stefan fejében zakatoltak a fogaskerekek. - Bonnié, mi ez a Hóbál?
- Hát, ez igazából a karácsonyi bál, csak karácsonyi bálkirálynő helyett hókirálynőt választunk. A Városatyák napja után arra gondoltak, hogy lefújják, meg voltak azok a kutyák is tegnap... most viszont úgy tűnik, mégis megtartják.
- Péntek tizenharmadikán - jegyezte meg Stefan komoran.
- Igen. - Bonnié megint riadtnak tűnt, és megpróbált icipicire összehúzódni. - Stefan, ne nézz így, megijesztesz. Mi a baj? Szerinted mi fog történni a bálon?
- Nem tudom. - De valami fog, gondolta Stefan. Fell’s Church-ben nem volt egyetlen nyilvános ünnepség sem, amit ne látogatott volna meg ez a Másik Erő, és valószínűleg ez lesz az év utolsó rendezvénye. De nem lett volna értelme most erről beszélgetni. - Gyere! - mondta. - Nagyon el vagyunk késve.
Igaza volt. Alaric Saltzman már a táblánál állt, amikor beléptek, mint az első napon is, amikor megjelent a történelem teremben. Ha meg is lepődött azon, hogy elkéstek, vagy hogy egyáltalán megjelentek, nagyszerűen palástolta, és az egyik legbarátságosabb mosolyát vetette rájuk.
Szóval te vagy az, aki a vadászra vadászik, gondolta Stefan, miközben elfoglalta a helyét, és végignézett az előtte álló férfin. De vajon még ennél is több vagy? Talán Elena Másik Erője?
Ránézésre semmi nem tűnt kevésbé valószínűnek. Alaric szőkésbarna haja, ami egy tanárhoz képest hosszúra volt hagyva, a kisfiús mosolya, a makacs vidámsága mind veszélytelenséget sugárzott. Stefan kezdettől aggódott, hogy mit rejthet az ártalmatlan külső. De még így sem tűnt túl valószínűnek, hogy Alaric Saltzman állna
Elena megtámadása vagy a kutyás incidens mögött. Ennyire tökéletes álca nem létezik.
Elena. Stefan keze ökölbe szorult az asztal alatt, és lassú sajgás ébredt a mellkasában. Nem akart rágondolni. Csak úgy sikerült túlélnie az elmúlt öt napot, hogy az elméje peremén tartotta őt, nem engedte közel a képét. Persze az erőfeszítés, hogy biztos távolban tartsa, szinte minden idejét és energiáját felemésztette. Most pedig itt van, a lehető legrosszabb helyen, egy osztályteremben, és egy fikarcnyit sem érdekli, miről van szó. Egyszerűen nem foglalhatta le magát mással, mint gondolkozással.
Kényszerítette magát, hogy lassan, nyugodtan vegye a levegőt. Elena jól van, és ez a fontos. Igazából semmi más nem számít. De hiába mondogatta magának, a féltékenység korbácsként mart belé. Mert ahányszor Elenára gondolt, ő is az eszébe jutott.
Damon, aki úgy jön-megy, ahogy a kedve tartja. Aki akár ebben a percben is Elenával lehet.
Elénk, jéghideg harag lángolt Stefan elméjében, és keveredett a forró sajgással a mellkasában. Még mindig nem volt meggyőződve, hogy nem
Damon dobta be lelketlenül az elhagyott kútba, hogy meghaljon. És Elenának a Másik Erővel kapcsolatos elképzeléseit is sokkal komolyabban tudná venni, ha teljesen biztos lehetne benne, hogy nem Damon kergette a lányt a halálba. Damon gonosz: nincs benne irgalom, és nincsenek elvei...
De mi olyat tett, amit én nem? - kérdezte magától Stefan keményen, már századszorra. Semmit. Leszámítva a gyilkolást.
Stefan is próbált ölni. Meg akarta ölni Tylert. Az emléktől kihunyt benne a Damon iránt táplált hideg düh, és odapillantott a terem túlsó végében álló padok egyikére.
Üres volt. Bár Tylert előző nap kiengedték a kórházból, még nem jött iskolába. De nem valószínű, hogy bármire emlékezne abból a borzalmas délutánból. A tudatalatti parancsnak, hogy felejtsen, jó darabig engedelmeskedni fog, ha senki nem piszkálja az agyát.
Stefan azon kapta magát, hogy összehúzott szemmel, keserűen bámulja Tyler padját. Amikor elkapta a tekintetét, észrevette, hogy valaki őt figyelte.
Matt gyorsan elfordult, és a történelemkönyve fölé hajolt, de Stefan még meglátta az arckifejezését.
Ne gondolj rá. Ne gondolj semmire, utasította magát Stefan, és megpróbált Alaric Saltzman előadására koncentrálni, ami a rózsák háborújáról szólt.
December 5. - nem tudom, mennyi az idő, valószínűleg kora délután.
Kedves Naplóm!
Damon ma reggel visszahozott nekem. Stefan azt mondta, nem akarja, hogy visszamenjek Alaric padlására. Most Stefan tollát használom. Nekem már semmim nincs, legalábbis nem tudom megszerezni a saját dolgaimat, és amúgy is feltűnne Judith néninek, ha elvinném. Most egy pajtában ülök a vendégház mögött. Tudod, nem mehetek olyan helyekre, ahol emberek alszanak, csak ha behívnak. Azt hiszem, az állatok nem számítanak, mert alszik itt pár patkány a szalma alatt, és egy bagoly a tetőgerendán. Egyelőre nem veszünk tudomást egymásról.
Nagyon igyekszem, hogy ne kapjak hisztériás rohamot.
Úgy gondoltam, talán segít, ha írok. Ez normális, ismerős tevékenység. Leszámítva, hogy az életemben már semmisem normális.
Damon azt mondta, hamarabb meg fogom szokni, ha eldobom a régi életem, és elfogadom az újat. Úgy tűnik, szerinte elkerülhetetlen, hogy ugyanolyanná váljak, mint ő. Azt mondja, vadásznak születtem, és nincs értelme félig csinálni a dolgokat.
Tegnap éjjel levadásztam egy őzet. Egy bakot, mert az zajongott, az agancsait a faágakhoz csapkodta, párbajra hívta a többi hímet. Ittam a véréből.
Amikor végignézek ezen a naplón, azt látom, hogy kerestem valamit, egy helyet, ahova tartozom. De ez nem az. Ez az új életem nem az. Félek attól, mi lesz belőlem, ha ide kezdek tartozni.
Ó, istenem, de félek!
A gyöngybagoly szinte teljesen fehér, különösen, ha széttárja a szárnyait, és látszik a hasa. A háta inkább aranyszínű. A pofáján is van egy kis arany. Most éppen engem néz, mert hangokat adok, miközben próbálok nem sírni.
Vicces, hogy még mindig képes vagyok sírni. Valószínűleg a boszorkányok azok, akik nem tudnak.
Odakint havazni kezdett. Most magam köré húzom a köpenyem.
Elena magához szorította a kis könyvecskét, és felhúzta a puha, sötét bársonyköpenyt az álláig. A pajta végtelenül csendes volt, leszámítva az ott alvó állatok lélegzetvételét. Odakint éppen ilyen csendesen hullott a hó, fojtott némaságba takarva a világot. Elena vak szemekkel nézte, szinte észre sem vette az arcán végigfutó könnyeket.
- Bonnié McCullogh és Caroline Forbes pedig maradjanak itt egy percre óra után - kérte Alaric, amikor kicsöngettek.
Stefan összevonta a szemöldökét, és még mélyebbek lettek a ráncai, amikor észrevette Vickie Bennettet a történelemterem ajtaja előtt lézengeni szégyenlős, riadt tekintettel. - Idekint leszek - közölte jelentőségteljesen Bonnie-val, aki bólintott. Stefan figyelmeztetően felvonta a szemöldökét, amire Bonnié bátor pillantással reagált. Próbálj csak rajtakapni, hogy olyat mondok, amit nem kéne, volt a tekintetében.
Miközben kisétált, Stefan csak remélni tudta, hogy Bonnié tartja is magát ehhez.
Amikor kilépett az ajtón, Vickie bement mellette, és a fiúnak ki kellett térnie az útjából. Emiatt épp Matt elé került, aki a másik ajtón ment ki, és próbált a lehető leggyorsabban eltűnni a folyosón.
Stefan gondolkodás nélkül megragadta a karját. - Matt, várj!
- Engedj el! - emelte fel Matt az öklét. Meglepetten pillantott rá, mintha nem lenne biztos benne, mitől ilyen dühös. De a testének összes izma ellenállt Stefan szorításának.
- Csak beszélni szeretnék veled. Csak egy percet adj, rendben?
- Nincs egy percem - válaszolta Matt, és a szemét, ami világosabb kék volt, mint Elenáé, végre Stefanra emelte. De olyan üresség volt a mélyén, amiről Stefannak a hipnotizáltak jutottak eszébe, vagy azok, akik valamely Erő befolyása alatt állnak.
Csakhogy ez nem egy Erő, hanem Matt saját elméje, döbbent rá hirtelen. Ezt teszi az emberi agy magával, ha valamit nem képes feldolgozni. Matt lekapcsolt, leállt.
Stefan tapogatózva azt mondta: - A szombat estével kapcsolatban...
- Nem tudom, miről beszélsz. Figyelj, mondtam, hogy mennem kell, a fenébe is. - A tagadás erődként meredezett Matt tekintetében. De Stefannak muszáj volt tovább próbálkoznia.
- Nem hibáztatlak, ha haragszol. A helyedben én is nagyon dühös lennék. És tudom, milyen, amikor az ember nem akar gondolkozni, mert a gondolkodástól becsavarodna. - Matt a fejét rázta, Stefan pedig körbenézett a folyosón. Majdnem üres volt, és a fiú elszántságában úgy döntött, kockáztat. Lehalkította a hangját. - De lehet, hogy tudni szeretnéd, hogy Elena ébren van, és nagyon...
- Elena meghalt! - kiabálta Matt, amitől mindenki felkapta a fejét a folyosón. - És mondtam, hogy engedj el! - tette hozzá, észre sem véve a közönséget, majd ellökte Stefant. Ez annyira váratlanul érte Stefant, hogy hátratántorodott a szekrények felé, és majdnem hanyatt vágódott. Mattét bámulta, de Matt vissza sem nézett, miközben végigment a folyosón.
Stefan a maradék időben a falra meredt, amíg Bonnié fel nem bukkant. Egy plakát volt előtte a Hóbálról, és mire a lányok kijöttek, minden négyzetcentiméterét feltérképezte.
Mindannak ellenére, amit Caroline vele és Elenával szándékozott tenni, Stefan semmi gyűlöletet nem volt képes táplálni iránta. A lány rozsdabarna haja fakónak tűnt, az arca beesett. A szokásos kecsességével ellentétben most görnyedten jár, gondolta Stefan, miközben figyelte, ahogy elmegy.
- Minden rendben? - kérdezte Bonnie-tól, miközben felvették egymás tempóját.
- Igen, persze. Alaric egyszerűen tudja, hogy mi hárman Vickie-vel meg Caroline-nal rengeteg mindenen mentünk keresztül, és szeretné, ha tudnánk, hogy mellettünk áll - válaszolta Bonnié, de
rendíthetetlen, Alaric iránti hűsége erőltetettnek tűnt egy kicsit. - De egyikünk sem mondott neki semmit. Jövő héten újabb összejövetelt rendez a házában - tette hozzá vidáman.
Nagyszerű, gondolta Stefan. Normál esetben mondott volna valamit, de most másfelé járt az esze. - Ott van Meredith - szólalt meg.
- Biztos ránk vár... nem, a történelemterem felé megy - jegyezte meg Bonnié. - Ez furcsa, azt mondtam neki, hogy odakint találkozunk.
Ez több mint fura, gondolta Stefan. Csak egy villanást kapott el a lányból, mielőtt befordult volna a sarkon, de az a villanás a fejében ragadt. Meredith arckifejezése számító, figyelmes volt, a járása pedig lopakodó. Mintha nem akarná, hogy meglássák, mit csinál.
- Egy perc, és visszajön, ha látja, hogy nem vagyunk ott - jósolta Bonnié, de Meredith nem egy, nem is két perc múlva tért vissza. Tíz egész perc eltelt, mielőtt megjelent, és akkor is hökkenten pillantott a rá váró Bonnie-ra és Stefanra.
- Elnézést, feltartottak - mondta higgadtan, és Stefan nem tudta nem értékelni az önuralmát. De eltöprengett azon, mi lehet a dolog mögött, és kifelé menet csak Bonnié volt fecsegős hangulatban.
- De a múltkor tüzet használtál - mondta Elena.
- Az azért volt, mert Stefant, egy konkrét személyt kerestünk - válaszolta Bonnié. - Most viszont a jövőt próbáljuk megjósolni. Ha a te jövődet próbálnánk, akkor megnézném a tenyeredben, de most általános információkra vagyunk kíváncsiak.
Meredith jött be a szobába figyelmesen egyensúlyozva egy porcelántálat, ami a pereméig tele volt vízzel. A másik kezében egy gyertyát tartott. - Itt van a cucc - közölte velük.
- A víz szent volt a druidák számára - magyarázta Bonnié, miközben Meredith a földre rakta a tálat, és a három lány leült köré.
- Úgy tűnik, a druidák számára minden szent volt - jegyezte meg Meredith.
- Csss! Most rakd be a gyertyát a gyertyatartóba, és gyújtsd meg! Utána olvadt viaszt csorgatok majd a vízbe, és a kialakuló formák majd elárulják a választ a kérdéseitekre. A nagyanyám forró ólmot használt, és azt mesélte, hogy az ő nagyanyja olvasztott ezüsttel csinálta, de szerinte a viasz is megteszi. - Amikor Meredith meggyújtotta a gyertyát, Bonnié egy oldalpillantást vetett rá, és nagy levegőt vett. - Egyre jobban félek ilyeneket csinálni - dünnyögte.
- Nem muszáj - válaszolta Elena gyengéden.
- Tudom. De akarom... még most az egyszer. Egyébként sem ezektől a szertartásoktól félek , az az ijesztő, amikor megszáll valami. Utálom. Olyan, mintha valaki más lenne a testemben.
Elena összevonta a szemöldökét, és kinyitotta a száját, de Bonnié folytatta.
- Mindegy, kezdjük. Kapcsold le a lámpát, Meredith. Kell egy perc, hogy ráhangolódjak, utána kérdezhettek.
A homályos szoba csendjében Elena figyelte, ahogy a láng Bonnié leeresztett szempilláján és Meredith józan arcán tükröződik. Lenézett a saját kezére, ami sápadtan hevert a Meredithtől kölcsönzött fekete szabadidőruhán. Majd a táncoló lángra pillantott.
- Rendben - mondta Bonnié lágyan, és elvette a gyertyát.
Elena ujjai összefonódtak, erősen összekulcsolódtak, de a hangját visszafogta, hogy ne törje meg a hangulatot. - Ki a Másik Erő Fell’s Church-ben?
Bonnié megdöntötte a gyertyát, hogy a láng végigcsapjon az oldalán. Forró viasz csorgott le a tálba, és formálódott benne gömbölyű cseppekké.
- Ettől tartottam - dünnyögte Bonnié. - Ez nem válasz, ez semmi. Próbálj mást kérdezni!
Elena csalódottan hátradőlt, a körmét a tenyerébe vájta. Meredith szólalt meg.
- Meg tudjuk találni ezt a Másik Erőt, ha keressük? És le tudjuk győzni?
- Ez két kérdés - lehelte Bonnié, és megint megdöntötte a gyertyát. Ezúttal a viasz egy kört formált, egy vaskos, fehér gyűrűt.
- Ez az egység! Az egymás kezét fogó emberek szimbóluma. Azt jelenti, hogy ha összefogunk, sikerül.
Elena felkapta a fejét. Ez majdnem ugyanaz volt, mint amit ő mondott Stefannak és Damonnek. Bonnié szeme izgatottan csillogott, és egymásra mosolyogtak.
- Vigyázz! Még mindig csorog - figyelmeztette őket Meredith. Bonnié gyorsan kiegyenesítette a gyertyát, és megint a tálba nézett. Az utolsó viaszadag egy vékony, egyenes vonallá állt össze.
- Ez egy kard - mondta Bonnié lassan. - Azt jelenti, áldozat. Ha összefogunk, sikerül, de nem áldozatok nélkül.
- Milyen áldozatok? - kérdezte Elena.
- Nem tudom - válaszolta Bonnié aggódó arccal. - Most csak ennyit tudok mondani. - Azzal visszarakta a gyertyát a gyertyatartóba.
- Hű - sóhajtott Meredith, miközben felállt, hogy felkapcsolja a villanyt. Elena is felállt.
- Nos, legalább azt tudjuk, hogy le lehet győzni - mondta, miközben felhúzkodta a nadrágot, ami túl nagy volt rá. Megpillantotta önmagát Meredith tükrében. Határozottan nem úgy nézett már ki, mint Elena Gilbert, a gimi divatikonja. így, feketében sápadtnak és veszélyesnek tűnt, mint egy csupasz penge. A haja szabadon hullt a vállára.
- Az iskolában meg sem ismernének - dünnyögte fájdalmasan. Furcsa volt, hogy arra vágyik, hogy iskolába mehessen, de ez volt a helyzet. Biztos azért, mert nem teheti, gondolta. És mert olyan sokáig ő volt ott a királynő, olyan sokáig irányította a dolgokat, hogy szinte hihetetlennek tűnt, hogy soha többé nem teheti be a lábát.
- Járhatsz majd valahol máshol - vetette fel Bonnié. - Úgy értem, ha ennek itt vége, akkor valahol máshol befejezheted az iskolát, ahol nem ismernek. Mint Stefan.
- Nem hinném. - Elena furcsa hangulatban volt aznap este, miután egész nap a hóesést bámulta a pajtából. - Bonnié - szólalt meg váratlanul -, belenéznél megint a tenyerembe? Szeretném, ha elárulnád a jövőt, az én jövőmet.
- Azt sem tudom, emlékszem-e még arra, amit a nagymamám tanított... de oké, megpróbálom - engedett Bonnié. - Remélem, nincs több sötét idegen a jövődben. Már így is van elég - kuncogott, miközben megfogta Elena kinyújtott kezét. - Emlékszel, amikor Caroline megkérdezte, mihez kezdenél kettővel? Úgy tűnik, most kiderül, mi?
- Csak olvass a tenyeremben, jó?
- Rendben, ez az életvonalad... - Bonnié szinte azelőtt elnémult, hogy belekezdett volna. Az arcára rettegés és aggodalom ült ki, miközben Elena kezét bámulta. - Egészen odáig le kellene mennie - mutatta. - De olyan korán megszakad...
Elenával egy pillanatra némán egymásra meredtek, és Elena érezte, hogy benne is ugyanaz az aggodalom kezd testet ölteni. Meredith törte meg a csendet.
- Hát persze, hogy megszakad - mondta. - Ez csak azt mutatja, ami már megtörtént, hogy Elena megfulladt.
- Aha, tényleg, az lesz az - dünnyögte Bonnié. Elengedte Elena kezét, és Elena lassan visszahúzta. - Persze, az az - tette hozzá Bonnié erősebb hangon.
Elena ismét a tükörbe pillantott. A lány, aki visszanézett rá, gyönyörű volt, de a szemében olyan bölcs szomorúság ült, amilyen Elena Gilbertében soha. Észrevette, hogy Bonnié és Meredith őt bámulja.
- Az lesz az - jelentette ki könnyedén, de csak az ajka mosolygott, a szeme nem.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes