A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 3., szerda

NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 5. rész

9.

Az élet szép, gondolta Nash. Azzal töltötte a napjait, amit igazán szeretett, ráadásul busásan megfizették érte. Soha nem volt komolyabb baja az egészségével, a saját házában lakott, a neve pedig jól csengett a szakmájában. A hab a tortán, hogy egy káprázatos nő a szeretője, aki nemcsak lélegzetelállítóan vonzó, de - erre az elmúlt hetekben jött rá - a legjobb barátja is egyben.

Hosszú évek tapasztalata megtanította neki, hogy az a Szerető, akiben ágyon kívül nem lel örömet, kielégítheti a testét, de szelleme továbbra is éhezni fog mellette. Morganával tudott együtt nevetni, beszélgetni, vitatkozni és szeretkezni úgy, hogy mindvégig olyan meleg bensőségesség járta át a lelkét, amilyet még életében nem tapasztalt. Olyan meleg bensőségesség, amelyről nem hitte korábban, hogy szüksége lehet rá.

Együtt töltött óráik során néha sikerült megfeledkeznie arról, hogy Morgana több egy gyönyörű lánynál.

Épp befejezte szokásos fekvőtámaszadagját, amellyel heti három alkalommal gyötörte magát, és emlékezetébe idézte az elmúlt pár nap képeit.

Kényelmesen felkocsikáztak a Big Sur-i kilátóhoz, és hosszasan gyönyörködtek a lélegzetelállító szépségű hegyekben, sziklákban meg az óceánban. Morgana fényképezett, a férfi pedig videokamerával készített felvételeket - mint a többi turista. Lopva, amikor a lány nem nézett oda, felvett pár kavicsot, és a zsebébe süllyesztette emlékül.

Engedelmesen kísérgette Morganát Carmelben, amikor a lánynak kedve szottyant egy kis vásárlásra, és engedelmesen cipelte a rengeteg csomagot.

Egy hangulatos kis kávézó teraszán ebédeltek, körös-körül színpompás tavaszi virágok.

Számtalanszor lementek késő délután a partra piknikezni.

Evés után Morgana háttal nekidőlt, ő pedig átkarolta, és csak ücsörögtek, míg a nap vöröslő gömbje tüzesre nem festette az ég alját, és alá nem bukott az indigókék hullámokba.

Csendes csókok a félhomályban. Könnyed nevetés. Bensőséges pillantások a tömegben. Olyan volt, mintha udvarolna neki.

Nash morgott egyet-kettőt, és engedélyezett egy kis pihenőt a karjának. Még hogy udvarolok neki... ! Badarság, nyugtatta meg magát, miközben a hátára gördült. Egyszerűen élvezik egymás társaságát. Igaz, jobb vele, mint eddig bárkivel, de ettől még nem udvarol neki. Az udvarlás sajnos gyakran házasságba torkollik.

Házasság, na persze - már régen eldöntötte, hogy nem kér belőle.

Felállt, és nyújtani kezdte az elmúlt fél órában komoly erőfeszítésnek kitett izmait. A kétely észrevétlenül belopakodott a gondolatai közé - vajon tett-e, mondott-e olyasmit, amiből a lány arra következtethet, hogy a kapcsolatuk esetleg... nos, törvényesen is állandósulhat? Dee Dee-vel jó előre megbeszélte a játékszabályokat, a lány szó nélkül bele is ment - de, mint később kiderült, végig abban reménykedett, hogy a férfi idővel megváltoztatja az álláspontját.

Morganával nem beszélt meg semmit - túlságosan el volt foglalva a meghódításával ahhoz, hogy előrelátóan, gyakorlatiasan tudjon viselkedni.

Semmi esetre sem akarta megsérteni a lányt, ahhoz túl sokat jelentett a számára. Morgana olyan ...

Lassan a testtel, Kirkland! - figyelmeztette magát kelletlenül. Csak mert fontos neki, és nincs olyan óra, amikor ne gondolna rá, még nem fogja bemagyarázni magának, hogy szerelmes. A szerelemnek megvan ugyanaz a rossz szokása, mint az udvarlásnak: gyakran házassággá fajul.

Összevonta a szemöldökét, és csak állt a súlyzókkal és fekvőpadokkal berendezett edzőszobája közepén merengve. Végiggördült egy izzadságcsepp az arcán, de ő észre sem vette olyan elmélyülten próbálta kifürkészni, mi lakik a szívében:

Igen, Morgana valóban sokat jelent a számára, talán többet, mint bárki életében - de innen még igen messze van az ásó, kapa, nagyharang és a meghitt családi fészek.

Megdörgölte a szíve tájékát, mintegy felkészülésképpen egy még mélyebb önvizsgálatra. Miért gondol a lányra ilyen sokat? Még egy nő sem férkőzött be a mindennapjaiba ennyire. Akadtak pillanatok, amikor félbeszakította teendőit, csak hogy eltűnődjön, vajon Morgana mit csinál éppen? Odáig jutott, hogy már csak akkor aludt jól, ha a lány mellette feküdt. Ha arra ébredt reggel, hogy Morgana nincs az ágyában, szűnni nem akaró csalódottsággal kezdődött a napja.

Nem túl jó jel, gondolta, miközben megtörölte az arcát a törülközővel. Már sokkal korábban fel kellett volna figyelnie rá. Hogyhogy nem szólalt meg a fejében a vészcsengő? Hogy-hogy nem suttogta belül az a csendes kis hang: itt az ideje visszavonulót fújni?

Ö csak menetelt előre sebesen, gondolkodás nélkül.

Még semmi nincs veszve, nyugtatta meg magát. Nem lépett át a láthatatlan határvonalon - nem, Nash Kirklandet nem olyan fából faragták. Vett egy mély lélegzetet, és félrehajította a törülközőt. Bizonyára az újdonság varázsa szédítette meg ennyire - hamarosan azonban halványulni kezdenek ezek a bensőséges érzések, melyeket a lány keltett életre benne.

Elindult a fürdőszobába zuhanyozni, és azzal vigasztalta magát, amivel a legtöbb függőségben szenvedő: még ura a helyzetnek. Bármikor visszakozhat.

Mégis az elméje újra meg újra visszatért ugyanehhez a témához. Lehet, hogy ő jól érzi magát úgy, ahogy van, de mi a helyzet Morganával? Talán ő sokkal komolyabban veszi a kapcsolatukat. Ha csak annyira van oda érte, mint ő, már rég azon ábrándozhat, hogy... ki tudja. Élet a kertvárosban, monogramos törülközők, fűnyíró.

Arcába csapott a hideg víz - ekkor vette csak észre, hogy vigyorog.

És még azt mondta a lánynak, nem elfogult egyik nem javára sem ... eközben azon aggódik, Morgana már házasságról meg családról álmodozik. Csak, mert nő. Nevetséges. Nyilván ugyanannyira nem áll szándékában megtenni ezt a lépést, mint neki.

Mégis, amikor a zuhany alá tartotta a fejét, önkéntelenül is elképzelte, milyen lenne.

Belső kameraállás, nappal van. A szobában gyerekjátékok szerteszét, kibuggyan a szennyes a műanyag kosárból, hegyként magasodnak a mosatlan edények. A szoba közepén álló járókában egy totyogós baba, süvölt. Hősünk belép, kezében duzzadó aktatáska. Sötét öltöny van rajta, fojtogatóan szorosra kötött nyakkendő. Arckifejezése kissé elcsigázott - számos nehézséggel kellett megbirkóznia a munkahelyén, és tudja, itthon is vár rá jó néhány.

- Szervusz, szívem! - köszön, miközben próbál jókedvet erőltetni magára. - Megjöttem.

A baba felordít, vadul ráncigálja ketrecét. Hősünk lemondóan félreteszi az aktatáskát, és felveszi óbégató gyermekét, kissé ereszt a teli pelus.

- Már megint késtél! - rivall rá a felesége. Haja ziláltan lengi körül zord, dühös arcát. Ócska fürdőköpeny van rajta, és bolyhos mamusz. Miközben hősünk játékosan feldobálja a pisis, üvöltő gyereket, felesége csípőre tett kézzel fejéhez Vágja minden hibáját, vessző gyanánt olyan megjegyzéseket téve hogy a mosógép túlfolyik, a mosogató eldugult, ő pedig állapotos - újra.

Már épp kezdett enyhülni Nash lelkiismeret-furdalása, amikor elsötétült a kép, és egy új jelenet vette kezdetét.

Hősünk egy csokor tulipánnal érkezik haza, a levegő a tenger sós illatától terhes. Mosolyog, mert élvezi a munkáját, és mert pillanatokon belül újra láthatja szeretteit. Elindul felfelé az ösvényen, és alighogy rálép a lépcsőkre, már nyílik is a bejárati ajtó. Felesége rámosolyog, haja egyszerű lófarokba fogva. Cserfes, csinos csöppség csücsül a csípőjén, gyöngyözve felkacag, és felé nyújtja dundi karját. Megöleli a babapúdertől és az édesanyja parfümjétől illatos babát.

- Hiányoztál - mosolyog rá a nő, és csók reményében hozzáhajol.

Nash kinyitotta a szemét, erőteljes csuklómozdulattal elzárta a csapot, és kirázta a vizet a hajából.

Hát ezt megkapta! Igaz, képzelete gúnyt űzött belőle, de ö ettől még továbbra is ura a helyzetnek és önmagának, teljes mértékben.

Amikor kilépett a fürdőszobából, legelőször is az jutott eszébe, vajon Morgana mikor ér már haza ...

A lány sportosan rálépett a gázpedálra, és csikorogva vette be a kanyart. Klassz volt, sőt, egyenesen mesés száguldozni a fák szegélyezte úton, lehúzott ablakokkal, a sós illatú szélben lobogó hajjal. A legmesésebbnek azonban mégis az tűnt, hogy perceken belül találkozik valakivel, aki megváltoztatta az életét.

Nélküle is elégedetten élt idáig, és talán így is maradt volna akkor is, ha nem találkozik vele. De találkozott - és most már semmi, de semmi sem ugyanaz, és nem is lesz soha, mint annak előtte volt.

Azon tűnődött, vajon a férfi tudja-e, milyen sokat jelent neki, hogy elfogadja őt annak, aki. Talán fogalma sincs - mint ahogy ő sem tudta eddig, milyen jó érzés elfogadva lenni. Nash szerencsére rendelkezett azzal a jó tulajdonsággal, hogy több szemszögből is megvizsgálta a dolgokat, így könnyebben fedezte fel a bennük rejlő humort. Morganának is időnként olyan érzése támadt, a férfi számára az ő ... képességei csupán arra valók, hogy tükröt tartson a tudomány elé, és rámutasson nevetséges hiányosságaira. Ebben bizonyos értelemben igaza is volt.

A legfontosabb mégis az, hogy Nash ismeri őt - és szereti úgy, ahogy van. Nem tekinti szörnyszülöttnek, akinek bármelyik pillanatban még egy feje nőhet. Nőnek tekinti - méghozzá, vonzó nőnek.

Meglepően könnyen szeretett bele a férfiba. Bár sohasem tartotta magát romantikus alkatnak, egyszeriben értékelni kezdte a szerelmes regényeket, dalokat, verseket - mindent, ami a szív szeszélyeiről szól. Tudta, a szerelem nem vakká, éppen ellenkezőleg, látóvá tesz - a levegő tisztábbá, a virágok illatosabbá válnak tőle.

Behunyta a szemét egy pillanatra, és azt kívánta, teremjen egy rózsa kormányt szorongató kezében. Amikor megérezte a bájos, még zárt bimbó átható illatát, elmosolyodott. Számára most épp ilyennek tűnt a világ is - mint egy rózsabimbó, mely épp most készül kibontani szirmait.

Kissé elpirult bolondos gondolatai miatt. Nem szokott ilyen szédült, ilyen kerge lenni. Akárhogy is, a gondolatai az övék, csak az övék - míg meg nem osztja őket valaki mással. Márpedig, ami Nasht illeti, előbb-utóbb sort kell kerítenie rá.

Nem tudta biztosan, meddig maradhat a kapcsolatuk ilyen szabad, ilyen kötetlen, egyelőre azonban csodás volt csak hagyni a dolgokat, hogy menjenek a maguk útján, és figyelni, hogyan parázslanak az érzések a szívében.

Mosolyogva hajtott be a férfi autófeljáróján. Lesz néhány meglepetése a számára, kezdve a tervvel, amit e balzsamos szombat estére kigondolt. Miközben az anyósülésen fekvő táska felé nyúlt, Pan a vállára hajtotta a fejét.

- Nyugi, egy perc, és már mehetsz is! Luna majd körbevezet. A macska szúrós pillantást vetett az ebre a hátsó ülésről.

- Nagyon ajánlom, jól viseljétek magatokat, különben hazaviszlek benneteket, és kettesben töltitek a hétvégét!

Amikor kilépett az autóból, hirtelen átsuhant valami az elméjén, mint ahogy váratlanul fellebben a függöny, és egy pillanatra láthatóvá válik, mi van az ablak túloldalán. Megmerevedett, kezét továbbra is az autó kilincsén nyugtatva, és próbálta megfejteni, miről suttognak a hangok. A szél felerősödött, a levegő sűrűbbé vált, és egy felhő úszott a nap elé. Egy csapásra elmúlt fesztelen, oldott hangulata, mintha a napfényről a félhomályba lépett volna, a félhomályba, ahol megoldatlan rejtélyek várnak rá. Próbálta még egyszer fel. lebbenteni a függönyt, de az súlyosan csüggött alá - be kellett érnie a futó, villanásszerű utalással.

Ekkor újra kisütött a nap, és a suttogást felváltotta a szikláknak csapódó hullámok morajlása.

Bár nem volt látnok, mint Sebastian, és Anastasia beleérző képessége is messze felülmúlta az övét, megértette az üzenetet.

Hamarosan megváltoznak a dolgok - és nem valószínű, hogy bármit is tehet ez ellen. Pedig szeretne.

Lerázta magáról a nyomasztó képeket, majd az ajtó felé indult. A jövő még nincs megírva, vigasztalta magát. Amit tudni lehet, az mindig csak a legvalószínűbb szál a szőttesben. Ha elég erősen akarja, talán más irányt vehet a holnap - márpedig Nash megér ennyit.

A férfi szélesre tárta az ajtót, még mielőtt Morgana a kilincs felé nyúlhatott volna. Zsebre dugta a kezét, és melegen rámosolygott a lányra.

- Üdv, szépségem!

- Szia! - mosolygott vissza rá Morgana. A táskáját a hóna alá szorítottá, a virágot tartó kezével pedig átkarolta Nasht a nyakánál, és megcsókolta. - Na, hogy érzem magam?

- Lássuk csak! - vágott a férfi töprengő arcot, és végigfuttatta a kezét a lány oldalán, le egészen a csípőjéig. – Nagyszerűen?

Morgana elnevette magát, és megszabadult a kétely utolsó morzsáitól is.

- Eltaláltad! - ismerte el, majd átnyújtotta a rózsát.

- Az enyém? - kérdezte Nash zavartan. Fogalma sem volt, mit illik egy férfinak tenni, ha egy hölgy rózsát ajándékoz neki.

- Még szép! - csókolta meg a lány újra, miközben Luna otthonosan betipegett a házba. - Mit szólnál, ha az estét... - susogta Nash fülébe fülledten - az egész estét... - zihálta, és felfuttatta az ujjait a férfi mellkasán - ... valami nagyon erkölcstelen dologgal töltenénk?

Nash vérnyomása szinte azon nyomban felszökött. - Mikor... kezdjük?

- Nos - dörgölőzött hozzá Morgana, majd felemelte a fejét, épp annyira, hogy a szemébe nézhessen -, minek is vesztegetnénk az időt...

- Te jó ég, levett a lábamról egy erőszakos bombázó!

- Ezt örömmel hallom, ugyanis komoly terveim vannak veled - villantotta rá a szemét a lány, és harapdálni kezdte a férfi alsó ajkát. - Órákig is eltarthat...

- Mit szólnál, ha már itt az ajtóban hozzálátnánk, és úgy haladnánk befelé?

- Á-á! - húzódott hátrébb Morgana, majd megragadta a férfi derékszíját, és annál fogva ráncigálta be maga után. Pan követte őket, és miután rájött, hogy most egyiküktől sem számíthat semmi figyelemre, továbbosont, körülnézni a házban. - Jobb, ha idebenn csináljuk. Gyere velem! - villantotta Nashre a lány perzselő pillantását a válla felett, és elindul felfelé.

- Tiszta sor ...

A lépcső tetején a férfi Morgana után nyúlt, aki - pillanatnyi habozás után hagyta, hogy megcsókolja. Nashnek olyan érzése támadt, mintha forró pezsgőfürdőbe ereszkedett Volna bele. Amikor azonban a férfi le akarta húzni a lány cipzárját az ügyesen kisiklott a karja közül. '

- Morgana!

A lány megrázta a fejét, és elindult a hálószobába.

- Ma este nem mindennapi élvezetben lesz részed, Nash- kezdte, majd elővett egy vékony, csillogó fekete selyemkendőt a táskájából, és hanyagul az ágyra dobta. A férfi nyelt egyet. Könnyen el tudta képzelni, milyen lenne Morgana, ha csak ezt viselné.

Még könnyebben, ha már ez sem lenne rajta.

Remegni kezdtek az ujjai.

- Idefelé jövet megálltam itt-ott, és hoztam ... ezt-azt.

Nash letette a rózsát az éjjeliszekrényre, és közben egy pillanatra sem vette le a szemét a lányról. - Folytasd!

- Ez még semmi - biztosította Morgana, majd elővett még valamit és átnyújtotta a férfinak. A videókazetta láttán Nash vigyorogni kezdett.

- A "csak felnőtteknek" részlegből hoztad?

- Nézd meg a címét!

A férfi kíváncsian megfordította a tokot, és felszisszent.

- A Hüllőszem? - vetett áhítatos pillantást a lányra.

- Örülsz?

- Az nem kifejezés! Egy igazi klasszikus. Klassz! Évek óta nem láttam.

- Van ott még, ahonnan ez jött ...

Kirázta a táska tartalmát az ágyra. A pipereholmi közt még három másik kazetta látszott. Nash úgy kapta fel őket, mint a gyerek az ajándékait a karácsonyfa alól.

- Egy amerikai farkasember Londonban. Rémálom az Elm utcában. Drakula. Te egy angyal vagy! - ölelte meg Morganát nevetve. - Szóval egész éjjel horrorfilmeket fogunk nézni?

- Pár hosszabb, és még hosszabb szünettel. ..

A férfi ezúttal nem ismert kegyelmet - gyors, kivédhetetlen mozdulattal lehúzta a lány ruháján a cipzárt.

- Akkor vedd úgy, hogy ez most a nyitány!

Nevetve az ágyra hanyatlottak.

Ennél tökéletesebb hétvégét Nash el sem tudott volna képzelni. Hajnalig filmeket néztek, késő délelőttig aludtak, majd lustán, kényelmesen megreggeliztek az ágyban.

Morganánál tökéletesebb nőt Nash el sem tudott volna képzelni. Nemcsak szép, okos és vonzó, de ráadásul szintén értékeli az olyan filmművészeti remekművek finomságait, mint amilyen például a Hüllőszem.

Még azt sem bánta, hogy Morgana munkára fogta vasárnap délután. Az udvar rendben tartása, a fűnyírás, a gazirtás új értelmet nyert mellette - elég volt egy pillantást vetnie rá, ahogy ott térdel egy ágyás mellett az ő pólójában meg farmerjában, melyet madzaggal fogott össze a derekánál.

Megint eszébe ötlött a kérdés: vajon milyen lenne, milyen lehetne, ha mindig itt volna vele, elérhető közelségben?

Pan odasomfordált hozzá, és miközben az állat füle tövét vakargatta, végig a lányon pihentette a szemét.

Morgana egy fura ritmusú dalt dúdolt magában, talán valami boszorkányéneket, amely ugyancsak anyáról lányára öröklődik. Varázslatos lány, állapította meg magában Nash elégedetten, még természetfeletti képességei nélkül is az lenne.

Morgana a férfi kopott baseballsapkáját viselte, haját gondosan feltűzte, és begyömöszölte alá. Sminknek még csak nyoma sem látszott az arcán, ráadásul a bő farmer is meglehetősen lötyögött rajta, mégis rendkívül csábító volt. Csak Úgy sugárzott belőle az érzékiség, akár fekete csipke, akár kopott farmer takarta igéző testét.

Talán még ennél is megkapóbbnak tűnt az arca, mely sajátos ártatlanságot és magabiztosságot tükrözött. Látszott rajta tisztában van az értékeivel, és azzal, ki is ő valójában. Öntudatosságát Nash ellenállhatatlanul vonzónak találta.

Akaratlanul is elképzelte, hogy egy év, tíz év múlva is itt térdel- és ugyanilyen örömmel mustrálja majd titokban. Keze erőtlenül hullott alá a kutya fejéről. Ez nem lehet igaz.

Szerelmes belé. Úgy igazán. Pedig azt hitte, most már nem kell tartania a lelki nyavalyák eme legsúlyosabbikától. Mégis mihez kezdjen most?

Szóval ura vagyok a helyzetnek, mi? Bármikor visszakozhatok ...

Reszketeg lábbal talpra állt, a gyomra görcsbe rándult a félelemtől. Féltette mindkettejüket. A lány ösztönösen felpillantott, és lehajtotta a sapka ellenzőjét, hogy ne süssön a szemébe a nap.

- Valami baj van?

- Dehogy, nem, én csak ... gondoltam, bemegyek, és hozok valami hideget inni.

Ezzel besietett, sőt, beszaladt a házba. Morgana szomorúan lesütötte a szemét.

Szerencsétlen, gyáva nyúl! Ütődött puhány! - ostorozta magát a férfi a konyhába menet. Vizet töltött egy pohárba, és egy hajtásra ki is itta. Talán csak napszúrást kapott. Nem aludta ki magát. Túl élénken működik a képzelete.

Lassú mozdulattal félretette a poharat, és megrázta a fejét.

Magamat akarom becsapni? Nevetséges!

Szerelmes vagyok.

Hölgyeim és Uraim! Íme, egy átlagosnak mondható férfi, aki félelemtől reszkető kocsonyává válik a szerelemtől, amelyet egy gyönyörű, jólelkű lány iránt érez!

A. mosogató fölé hajolt, és lefröcskölte magát vízzel. Nem tudta, hogyan történhetett vele ilyesmi, de ha már megtörtént, döntenie kell. Saját maga elől sehová nem menekülhet - jobb, ha felnőttként viselkedik, és szembenéz az érzelmeivel.

És ha egyszerűen bevallaná neki? Öszintén, kertelés nélkül?

Morgana, megőrülök érted!

Felsóhajtott, és még több vizet fröcskölt az arcába. Ez így nem jó. Túl erőtlen. Túl kétértelmű.

Morgana, azt hiszem, amit irántad érzek, kezdettől fogva több egyszerű vonzódásnál, ragaszkodásnál... Fáradtan legyintett. Túl terjengős. Túl ostoba.

Szeretlek, Morgana.

Egyszerű, lényegre törő, és félelmetes, mint a pokol. Márpedig a félelem a szakterülete. Csak van benne annyi kurázsi, hogy kibökje ezt a két egyszerű szócskát... Kihúzta a vállát, vett egy mély lélegzetet, és elindult kifelé a konyhából.

Amikor megcsörrent a telefon, majd kiugrott a cipőjéből. - Nyugi, fiacskám, nyugi! - mormolta magában.

- Nash ...

A lány ott állt a konyhaajtóban, és aggodalommal vegyes kíváncsisággal méregette.

- Jól vagy?

- Én? Persze, persze. Remekül - hebegte a férfi, és zaklatottan a hajába túrt. - És te?

- Köszönöm, jól - felelte Morgana lassan. - Nem veszed fel a kagylót?

- A kagylót? - nézett rá Nash értetlenül. Ezer különböző irányba csapongtak a gondolatai. A csörgő telefonra pillantott. - Á, a kagylót! Dehogynem.

- Addig én megnézem, mit tehetek a hideg innivaló ügyében - indult a lány a hűtő felé, továbbra is összevont szemöldökkel fürkészve a férfi arcát.

Nashnek fel sem tűnt, hogy tiszta víz a keze, míg fel nem vette a telefont. Kényszeredett vigyorral a farmerjába törölte szabad tenyerét.

- Halló!

A vigyor egy pillanat alatt lehervadt a férfi arcáról Morgana kezében megállt az ásványvizes üveg - Nash arckifejezése úgy elfelhősödött, hogy már-már ijesztőnek hatott.

Soha nem látta még ilyennek. Mintha befagyott volna a szeme tükre. Jéghártya a bársonyon. A konyhaasztalnak támaszkodott, és próbált lazának tűnni, de a lányt nem lehetett megtéveszteni - minden egyes porcikája feszültségről árulkodott.

Morgana hátán végigfutott a hideg. Mindig tudta, hogy Van Nashben valami veszélyes - márpedig a férfi, aki most előtte állt, levetkőzte megnyerő modorát, kedélyes humorát. Olyan volt, mint a főgonosz valamelyik filmjéből: gyors, érzéketlen gyilkos erőszakra képes.

Bárki beszélt is vele a vonal túloldalán, hálás lehetett, hogy ekkora távolság választja el tőle.

- Leeanne! - szólalt meg Nash jeges hangon. A másik azonban továbbra is élénken csacsogott a fülébe, ő pedig tehetetlenül csikorgatta a fogát. Régi emlékek, régi sebek kerültek a felszínre. Míg úrrá lett indulatain, hagyta, hogy a nő csak mondja, mondja a magáét. - A lényeget, Leeanne! Mennyi?

Újabb adag hízelgés, nyafogás, vádaskodás következett. A nő újra meg újra felhívta a figyelmét a felelősségére a családját illetően.

- Nem, cseppet sem érdekel. Nem az én hibám, hogy összeszűrted a levet egy másik alakkal. - Színtelen mosolyra húzódott a szája. - Igen, persze. Szerencsétlen félreértés, mi? Mennyi kell?

Az összeg hallatán elismerően megemelte a szemöldökét, majd lemondóan kihúzott egy fiókot, és addig turkált benne, míg talált egy gyűrött papírfecnit meg egy csonka ceruzát. - Hová küldjem? - Ráfirkantott valamit a papírra. - Igen, megvan. Holnap - biztosította a nőt, és a konyhaszekrényre dobta fecnit. - Mondtam, hogy rendben, nem hallottad? Most leteszem, dolgom van. Igen, persze. Szia!

A helyére rakta a kagylót, majd fáradtan felsóhajtott. Morganára tévedt a tekintete, látta rajta, hogy mondani szeretne valamit, ezért elutasítóan megrázta a fejét.

- Sétálok egyet - szólt, és a következő pillanatban már ki is lépett a teraszajtón.

A lány óvatosan letette a konyhaszekrényre az ásványvizes üveget, amelyet még mindig a kezében tartott. Bárki is ez a Leeanne, sikerült alaposan felbőszítenie a férfit. Sőt. Nemcsak haragot látott Nash szemében, hanem mérhetetlen keserűséget is, ami legalább annyira pokoli.

Azon töprengett, utána menjen-e, végül úgy döntött, nem teszi. Hadd legyen egyedül pár percig.

Nash hosszú léptekkel átvágott a pázsiton, melyen alig egy órája még olyan jókedvűen ment végig a fűnyíróval. Anélkül, hogy egy pillantásra méltatta volna őket, elhaladt a virágok mellett, amelyek boldogan nyújtóztak a napsugarak felé, most, hogy végre nem fojtogatták őket a gyomok. Ösztönösen a sziklák felé vette az útját, melyek elválasztották a telkét az öböltől.

Nagyon szerette ezt a helyet, részben ezért is költözött ide.

Vadság és időtlen nyugalom keverékét érezte ebben a környezetben.

Illik hozzám, gondolta gúnyosan, miközben zsebre dugta a kezét. A felszínen ő is nyugodt, elégedett embernek tűnt, ami az esetek többségében valóban mélyről fakadt. Mégis gyakran, talán túl gyakran is, nyugtalanság vett erőt rajta.

Leült egy sziklára, és hagyta, hogy az öböl szépsége magával ragadja. Elnézte a sirályokat, a hullámokat, a hajókat. Nem mozdul innen, míg nyugalma, elégedettsége vissza nem költözik a lelkébe.

Vett egy mély lélegzetet, hogy kitisztuljon a feje. Hála isten! Hála isten, hogy nem beszélt az érzelmeiről Morganának.

Elegendőnek bizonyult egyetlen telefonhívás a múltból, hogy rádöbbenjen: az ő életében nincs helye a szerelemnek.

Pedig már majdnem szerelmet vallott a lánynak. Majdnem elragadta a pillanat varázsa. És utána? Nyilván tervezgetni kezdték volna közös jövőjüket.

Csalódottság vett erőt rajta újra. Az élet már csak ilyen, igazán tanulhatott volna a múltból. A kapcsolatok megromlanak legalábbis az övéi biztosan. A vérében van a kudarc.

Ujjai hol ökölbe szorultak, hol elernyedtek, ahogy próbálta lecsendesíteni háborgó érzéseit. Leeanne-re gondolt, majd kurtán, keserűen felnevetett. Elküldi neki a pénzt, és hipp- hopp - már el is tűnt az életéből. Megint. Persze, csak addig, amíg el nem fogy az újabb kizsarolt összeg.

És ez így fog menni egész hátralévő életében.

- Nagyon szép itt.

Morgana állt mögötte, hangja halkan, kedvesen csengett.

Nash nem lepődött meg, hogy itt van. Sóhajtott. Gondolhatta volna, hogy utánajön - most nyilván magyarázatra vár.

Kitalálhatna valami hangzatos mesét. Például, hogy Leeanne egy régi szeretője, akivel hiába szakított, nem hajlandó letenni róla. Vagy, hogy még érdekesebb legyen, mondhatná, egy maffiafőnök felesége, akivel részegen, félreértésből együtt töltött egy forró éjszakát, és azóta zsarolja. Hm, ez nem is rossz.

Vagy esetleg megpróbálhatna a lányegyüttérzésére hatni, például azzal, hogy Leeanne egy szegény özvegy - néhai legjobb barátja özvegye -, aki olykor-olykor anyagi segítségért fordul hozzá.

Mondhatná azt is, hogy a rendőrség kereste, adományért folyamodva a körzet lakóihoz - bármit, csak a keserű igazságot nem.

Morgana megsimogatta a vállát, és leült mellé a sziklára.

Nem kérdezett, nem szólt semmit. Csak nézte az öblöt, mint a férfi. És várt. Olyan illata volt, mint az éjszakának. Mint a füstnek. Mint egy rózsának.

Nash legszívesebben a lány mellére hajtotta volna a fejét, és csak ölelkezett volna vele, míg tehetetlen dühe el nem párolog•

Pontosan tudta, előadhat bármilyen hihető, okosan kiagyalt mesét, Morgana csak az igazat hinné el neki.

- Én is szeretem - felelte, mintha nem telt volna el időközben számos hosszú, szótlan perc. - Los Angelesben, ha kinéztem a lakásom ablakán, egy másik lakást láttam. Tulajdonképpen csak akkor döbbentem rá, mennyire bezártan éltem, amikor ideköltöztem.

- Mindenki bezárva érzi magát néha, függetlenül attól, hol lakik - vont vállat a lány, és Nash combjára tette a kezét. - Én, amikor így érzek, elrepülök Írországba. Végigsétálok a kihalt tengerparton, és azokra az emberekre gondolok, akik ott jártak előttem, és akik majd ott járnak utánam. Arra gondolok, hogy semmi sem tart örökké. Bármilyen jó vagy rossz is legyen, eljár felette az idő, és új szakaszba lép.

- Minden változik, de semmi nem vész el teljesen - bólintott a férfi.

- Pontosan - mosolygott Morgana. Két keze közé fogta Nash arcát, és a szemébe nézett. - Mondd el, ha valami bánt! Lehet, hogy nem tudok segíteni, de ettől még örülnék, ha megosztanád velem.

- Nincs mit mondanom.

A lány szeme fájdalmasan megvillant. Sikerült megsértenem, gondolta a férfi keserűen.

- Arra jó vagyok, hogy az ágyadba fogadj, de arra már nem, hogy a szívedbe is, ugye? - csóválta meg a fejét rosszallóan Morgana.

- Ne... nem erről van szó - sóhajtott Nash. Akárhogy is, nem hagyja, hogy a lány kihúzza belőle, amiről már rég eldöntötte, nem beszél senkinek.

- Értem - bólintott Morgana, és visszahúzta a kezét. Egy. pillanatra kísértésbe esett, hogy ez egyszer bűbájjal nyugtassa meg a férfi elméjét, de letett róla. Nem lenne helyes, időlege a enyhülést adna csupán, mint egy tüneti kezelés, de nem szüntetné meg a kiváltó okot. Különben is, a mágia nem arra való hogy átszínezze mások érzelmeit, azzal csak fájdalmat okozna mindkettejüknek. - Megyek, befejezem a körömvirágágyást.

Felállt. Semmi vádaskodás, semmi indulat. Talán még az is jobb lett volna ennél a hűvös belenyugvásnál. Amikor elindult visszafelé, Nash elkapta a kezét. Morgana látta, mennyire feldúlt az arca, mégsem szólt semmit, csak állt szótlanul.

- Leeanne az anyám - szólalt meg színtelen hangon a férfi.

10.

Az édesanyja.

Nash gyötrődő arckifejezése láttán jobbnak látta, ha nem mutatja ki mélységes megdöbbenését. Milyen fagyosan beszélt vele, hogy megkeményedtek a vonásai! Pedig a nő a vonal túlsó végén nem volt más, mint az édesanyja. Mi késztethet egy férfit arra, hogy ennyire meggyűlölje, ennyire megundorodjon attól, akinek az életét köszönheti?

Ráadásul ez a férfi... az ő kedvéért hajlandó volt felülemelkedni a családi kapcsolatok iránt érzett elfogultságán, és előítéletek nélkül megérteni az érthetetlent.

Sértődöttség, állapította meg magában Morgana. Legalább annyira sértődöttnek tűnt a férfi hangja, arckifejezése, mint amennyire dühösnek. Kisfiús önteltsége, magabiztossága, könnyedsége egy csapásra szertefoszlott. Együtt érzett vele, de tudta, ezzel nem segít rajta. Bár olyan képességei volnának, mint Anastasiának, és magára vehetné Nash fájdalmának egy részét!

Leült mellé a sziklára újra, és megfogta a kezét. Ha a fájdalmában nem is tud osztozni, majd támogatja és szeretgeti. - Mondd el!

Hol is kezdjem? - tűnődött el magában a férfi. Hogyan is magyarázhatná el azt, amit ő maga sem tudott megérteni és feldolgozni, még ennyi év után sem?

Lepillantott egymásba kulcsolódó kezükre. Érezte, a lány mellette áll, próbálja megérteni, vigaszt nyújtani neki. Nem hitte volna, hogy ennyire szüksége lenne rá.

Egyszeriben kiömlött belőle mindaz, amit eddig oly gondosan magában tartott.

- Ismerned kellett volna a nagymamámat. Kissé... - Nash kereste a megfelelő udvarias kifejezést - ... szemellenzős volt. Sajnos mindenki mástól is elvárta, hogy elfogadja az általa megszabott játékszabályokat. Ha ki kellene emelnem a legjellemzőbb tulajdonságát, a tökéletes rugalmatlanság lenne az. Fiatalon lett özvegy, anyám még be sem töltötte a tizedik életévét. Nagyapám egy sikeres biztosítótársaság többségi tulajdonát hagyta rá, mégis a fogához verte a garast. Az a fajta nő volt, aki képtelen élvezni az életet, bármennyire is megtehetné.

Nash elhallgatott, figyelte, ahogy a sirályok kiterjesztett szárnnyal vitorláznak az öböl felett. Ujjai nyugtalanul megvonaglottak Morgana kezében, de a lány csak hallgatott és figyelt.

- Gondolom, ez nagyon szomorúan, sőt szívbemarkolóan hangzik: egy fiatal özvegy, akinek két kicsi lányt kell egyedül felnevelnie... De nagymama kimondottan élvezte a helyzetet. Élvezte, hogy ő a főnök, és Kirkland nagypapa özvegyeként alattvalóinak tekintette a lányait. Úgy nevelte őket, hogy mind a vallás, mind a szex tabu legyen a számukra. Anyámnál azonban nem jött be a dolog, ő tizenhét évesen teherbe esett, és fogalma sem volt, ki az apa.

Bár a férfi úgy tett, mintha egy cseppet sem érdekelné már ez az egész, Morgana érezte a fájdalmát.

- És te nem tudsz megbocsátani neki ezért.

Nash sötét pillantást vetett a lányra.

- Nem, nem ezért. Nagymama nyilván pokollá tette az életét abban a kilenc hónapban. Anyám mindig azt mondja, Ő csak egy szegény elhagyott lány volt, aki kegyetlenül megszenvedett apró kis botlása miatt. Nagymama persze az áldozatos mártír szerepében tetszeleg, aki évekig elviselte romlott leányát maga mellett. Az én véleményem viszont az, hogy a sors bölcsessége vagy szeszélye, aligha tudnám megítélni, összehozott két mérhetetlenül önző nőt egymással, akik magukon kívül senkivel sem törődtek az égvilágon ...

- Anyád akkor jóformán még ki se nőtt a gyerekkorból, Nash - vetette ellen Morgana csendesen.

A düh kemény, merev vonásokat rajzolt a férfi arcára.

- És ezzel rendben is volna? Csak, mert tizenhét éves volt, megbocsátható, hogy összefeküdt fűvel-fával, és azt sem tudta, ki az apám? Megbocsátható, hogy két nappal a születésem után otthagyott annál a keserű vénasszonynál, és huszonhat évig nem is hallottam felőle?

Nash nyers érzelmei a lány szívébe markoltak. Morgana szerette volna szorosan magához ölelni, és csak tartani a karjában, míg át nem esik a nehezén, de mikor kinyújtotta felé a kezét, a férfi elhúzódott tőle, és felállt.

- Azt hiszem, sétálok egyet.

A lánynak gyorsan kellett döntenie. Vagy egyedül hagyja Nasht a fájdalmával, vagy ... Még mielőtt a férfi hármat léphetett volna, mellette termett, és megfogta a kezét.

- Sajnálom.

Nash keserűen megrázta a fejét.

- Én sajnálom. Nem akartam elrontani a kedved.

Morgana megcirógatta a férfi arcát.

- Ne butáskodj! Köszönöm, hogy elmondtad.

Nash ennek ellenére nem vette biztosra, hogy okosan tette.

Még soha nem beszélt erről senkivel. Ocsmány íz maradt a szájában utána, félt, hogy most már nem szabadul tőle egész hátralévő életében. Letörten sóhajtott, és folytatta, ahol abbahagyta.

- Ötéves koromig a nagymamám nevelt. Ekkor ment férjhez anyám húga, Carolyn. Egy hivatásos katonatiszthez ment hozzá. Az elkövetkező pár évben velük éltem, laktanyáról laktanyára költöztünk. A férje merev, szívtelen szörnyeteg Volt csak azért tűrt meg maga mellett, hogy ne kelljen Carolyn nyafogását hallgatnia. Persze, ha berúgott, ami gyakran előfordult, mindig megfenyegetett, hogy hazaküld a nagymamához

A lány tisztán látta maga előtt a kisfiút, ahogy ott él a nagy semmi közepén, mindig csak rángatják ide-oda, és közben nem tartozik senkihez igazán.

- Borzasztó lehetett.

- Nehéz ezt már így utólag minősíteni. Az tény, hogy akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért, de utáltam élni. Most felnőtt fejjel már tisztán látom, Carolyn a maga módján ugyanolyan ingatag teremtés volt, mint anyám. Előfordult, hogy még a csillagokat is lehozta volna nekem az égről, de egy perccel később már észre sem vette, hogy ott vagyok. Sokáig nem sikerült teherbe esnie, de aztán, amikor rájött, hogy gyereket vár - nyolc-kilenc éves lehettem -, azonnal hazaküldött a nagymamához. Nem kellett már neki a gyerekpótlék.

Morgana szeme könnybe lábadt, ahogy maga elé képzelte az ártatlan, tehetetlen kisfiút, akit oda-vissza lökdösnek az emberek, megfosztva őt a szeretetnek még csak a reményétől is.

- Nagymama soha nem tekintett embernek, az ő szemében én csak egy baklövés sajnálatos következményét testesítettem meg. Talán ez fájt a leginkább - bólintott Nash, mintegy önmagának. - Minden pillanatban azt éreztette velem, hogy csak azért lélegzem, csak azért ver a szívem, mert meggondolatlan, lázadó leánya hibát követett el...

- Tévedett - suttogta a lány elborzadva.

- Talán. De az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul, mint ahogy az sem, amit a férfiakról, legfőképp az apámról hangoztatott. Hogy a hús bűnébe esett, égetnivaló pokolfajzat, és én is nyilván ezt örököltem tőle, ezért vagyok ilyen lusta, csökönyös és gonosz, hogy csak a kedvenc jelzőit említsem. - Gúnyosan Morganára mosolygott. - Arról nem is beszélve, amit anyámtól örököltem ...

- Rettenetes nőszemély lehet - bukott ki a lányból önkéntelenül. - Nem érdemel meg téged.

- Nos, ez utóbbi állítással valószínűleg ő is egyetértene számtalanszor hangsúlyozta, hálás lehetek, hogy egyáltalán enni ad, és van fedél a fejem felett. Nos, nem mutatkoztam túl bálásnak, többször megszöktem. Tizenkét éves koromban felkarolt az állam, így kerültem nevelőotthonba.

Nash finoman összerezzent a benne örvénylő érzelmek hatására. Egyre hosszabb léptekkel sétált fel-alá a pázsiton, ahogy elöntötték az emlékek.

- Némelyik nem is volt olyan rossz. Törődtek a gyerekekkel, nemcsak a csekk érdekelte őket, amely havonta érkezett utánad. Ha rád mosolygott a szerencse, rövid időre magához vett egy igazi család. Egyszer engem is befogadtak, karácsonykor. A Henderson família. - A férfi hangja ellágyult, és megtelt őszinte csodálattal. - Hihetetlenül kedvesen viselkedtek. Úgy bántak velem, mint a saját gyermekükkel. Mindig süteményillat volt náluk, és rengeteg ajándék a karácsonyfa alatt, színes, fénylő csomagolópapírban, gondosan átkötve szalaggal. Amikor észrevettem, hogy a kandallópárkányra akasztott zoknik közül az egyiken az én nevem áll, majd kiugrottam a bőrömből örömömben ...

Halkan, csillogó szemmel folytatta.

- Kaptam tőlük egy biciklit. Mr. Henderson vette, használtan. Levitte a pincébe, és addig bütykölte, míg jobb lett, mint újkorában. Olyan pirosra festette, amilyenek a tűzoltóautók, és kifényezte a krómozott részeket. Azt akarta, hogy különleges legyen, és nem sajnálta rá az idejét. Megmutatta, hogyan kell baseballkártyákat erősíteni a küllőkre, hogy olyan hangja legyen, mint egy motornak ...

Szégyenlős pillantása láttán a lány meglepetten oldalra biccentette a fejét.

- Valami baj történt?

- Nem, dehogy ... igazán szép járgány volt, csakhogy én nem tudtam biciklizni. Ott álltam, majdnem tizenkét évesen és jóformán alig sejtettem, mi fán terem, amit kaptam...

Morgana gondolkodás nélkül a védelmére kelt.

- Emiatt igazán nem kell szégyenkezned!

Nash sóhajtott, és megrázta a fejét.

- Nem hinnéd, milyen nehéz tizenkét éves fiúnak lenni! Nagyon kiábrándító, ha a férfivá érés küszöbén még egy kétkerekűvel sem tudunk elboldogulni... Megcsodáltam jobbról. balról, és mindig találtam valami kifogást, miért nem ülhetek fel rá. Sok a lecke, kibicsaklott a bokám, esőre áll. Elég ügyesen füllentettem már akkor is, de az asszony, Mrs. Henderson rögtön átlátott rajtam. Egyik nap felkeltett kora reggel, amikor a többiek még aludtak, és kivitt a járdára. Pár óra alatt megtanított biciklizni. Fogta az ülést, és futott mellettem, miközben én tekertem. Ha elestem, megnevettetett. Amikor először sikerült egyedül végigmennem a járdán, elsírta magát. Még soha, senki ...

Nem tudta befejezni a mondatot, úgy elszorult a torka.

- Remélem, ezek után visszatért az emberekbe vetett hited - szipogta a lány meghatottan.

- Valamelyest. Hat hónapig éltem együtt velük. Azt hiszem, ez volt életem legnagyszerűbb fél éve. - Fájó szívvel búcsút intett a szép emlékeknek. - Ahányszor kezdtem megszeretni valahol, a nagymamám rögtön megrántotta a pórázt, és hazaparancsolt. Egy idő után számolni kezdtem, hány nap van még hátra a tizennyolcadik születésnapomig, amikor már senki sem szólhat bele, hol és kivel lakom. Úgy éltem meg azt a napot, mint a felszabadulás pillanatát, és elhatároztam, soha nem is adom alább.

- Elmentél otthonról?

- Albérletbe. Hogy fedezzem alakbéremet, és legyen mit ennem, kipróbáltam pár "normális" munkát. - Sokatmondó pillantást vetett a lányra, melyben már némi humor is megcsillant. - Egy ideig például biztosítási ügynökként tevékenykedtem.

Morgana, hosszú idő óta először, elmosolyodott. - Nehéz elképzelni.

- Nem is tartott sokáig. Őszintén szólva a nagymamámnak köszönhetem, hogy író lett belőlem. Mindig jól fejbe vágott, amikor firkálni látott.

- Tessék? - kérdezett vissza a lány. Nyilván félreértett valamit. - Fejbe vágott, ha írtál?

- Azt hiszem, nem tudott azonosulni a vámpírvadászat erkölcsi mondanivalójával - jegyezte meg enyhe gúnnyal a férfi. - Miután rájöttem, mennyire helyteleníti az írást, elhatároztam, hogy csak azért is írni fogok. Los Angelesbe költöztem, és elvállaltam egy huszadrangú munkát: filmes trükkökben kellett segítenem. Utána forgatókönyv-korrektor lettem, ami már csak azért is nagyon hasznosnak bizonyult, mert megismerkedtem a nagy nevekkel a szakmában. Végül sikerült eladnom a Kaméleont. Nagymama a filmforgatás közben halt meg. Nem mentem el a temetésére.

- Ha azt várod, szidjalak meg ezért, csalódást kell okoznom.

- Fogalmam sincs, mit várok - dünnyögte Nash. Megállt egy ciprusfa alatt, és Morgana felé fordult. - Épphogy betöltöttem a huszonhatot, amikor kijött a film. Viharos sikert aratott, a szó szoros és átvitt értelmében is ... Egy csapásra híres lettem. Olyan volt, mintha felkapott volna egy hullám, és én csak szörföznék a tetején. Drágalátos rokonaim azután kezdtek el hívogatni, miután jelöltek a Golden Globe-díjra. A nagynéném kezdte, kellett neki a pénz, mert a férjét, miután őrmester lett, soha többé nem léptették elő, és nem tudta miből fedezni három gyermeke főiskolai tanulmányait. Utána jött anyám.

Megdörgölte a homlokát a kezével, mintha szeretné letörölni a ráncokat, melyeket a neheztelés, a fájdalom és a keserű emlékek véstek rá.

- Felhívott? - kérdezte a lány.

- Rosszabb. Egész egyszerűen beállított hozzám. Kifejezetten nevetségesnek tűnt volna az egész jelenet, ha nem lett volna ugyanakkor olyan elszomorítóan szánalmas is. Kifestette magát, mint egy modem, pufók játék baba, és mikor ajtót nyitottam neki, közölte, hogy ő az anyám. A leginkább az vágott mell be, hogy felismertem magamat benne. Csak állt a verandán és mondta, mondta a magáét; hogy neki milyen hányattatott élete volt, satöbbi, satöbbi. A legszívesebben bevágtam volna az orra előtt az ajtót, és elreteszelem. Aztán bizonygatni kezdte, hogy tulajdonképpen tartozom neki, mert azzal, hogy megszült teljesen tönkretette az életét. Akkor vált el másodszor, és természetesen pénzt kért. Kiállítottam neki egy csekket.

Nash fáradtan lehuppant a fa alá a fűre. A nap nyugodni tért, egyre hosszabbra nyúltak az árnyékok. Morgana mellé térdelt. - Miért adtál pénzt neki?

- Mert erre kért. Mást egyébként sem tudtam volna adni neki. Az első csekk egy évig volt elég. Addig csak a nagynéném meg az unokatestvéreim hívogattak.

Lustán ökölbe szorította a kezét, és ütni kezdte a combját. - Teltek a hónapok, és kezdtem azt hinni, nem hallok felőle többé. Később bebizonyosodott, hogy hiú ábrándokba ringattam magam. Életem végéig az orrom alá fogja dörgölni, neki köszönhetem, hogy megszülettem, és hogy hálásnak kell lennem ezért. Tulajdonképpen nem panaszkodhatom... pár ezer dollár alkalmanként, ennyit igazán megér nekem, hogy élek ...

- Nincs joguk élősködni rajtad! - fakadt ki a lány, és tüzes pillantást vetett a férfira.

- Ugyan, van pénzem, több is, mint elég.

- Nem a dollárokról beszélek, hanem rólad.

Nash felnézett, a tekintetük találkozott. - Emlékeztetnek rá, ki és mi vagyok.

- Nem is ismernek! - vetette ellen Morgana dühösen.

- Mint ahogy én sem ismerem őket. Ez azonban semmin sem változtat. Pontosan tudod, mi mindent örököl az ember a felmenőitől. A te örökséged a mágia, az enyém az önzés.

- Szabadságunkban áll elfogadni vagy elutasítani, amit örököltünk - rázta meg a fejét a lány -, és te egy cseppet sem hasonlítasz azokra, akiktől származol.

A férfi Morgana vállára tette a kezét, ujjai merevek voltak, mintha fázna.

- Jobban hasonlítok rájuk, mint gondolnád. Sokszor szembesülnöm kellett ezzel. Talán a menekülésről sikerült leszoknom, mert soha nem lyukadtam ki sehová. De pontosan tudom, ki vagyok. Valaki, aki azzal teszi a legtöbb jót a világnak, ha egyedül marad. Képtelen vagyok úgy tekinteni a vér szerinti rokonaimra, mint a Henderson családra. Néha kiállítok egy csekket, de utána kizárom őket az életemből, a gondolataimból, és újra egyedül akarok lenni. Így fogom leélni az életem: kötöttségek, kötelezettségek nélkül.

A lány érezte, jobb, ha most nem vitatkozik vele - ahhoz túlságosan zaklatott még. Majd máskor bebizonyítja neki, mennyire téved. Nash, aki ebben a pillanatban épp átöleli, igenis képes a gyengédségre, a nagylelkűségre és a szeretetre, pedig egyikben sem lehetett része gyerekkorában. Mindet neki kellett felfedeznie önmagában - és sikerült.

Eldöntötte, megajándékozza a férfit valamivel - még ha rövid időre is.

- Nekem nem kell elmondanod, ki vagy - simította ki Nash haját az arcából gyengéden. - Ismerlek. Nem kérek olyat, amit De tudnál megadni nekem. Nem fogadok el semmit, amit ne akarnál megadni nekem. - Az amulettjére kulcsolta a férfi kezét, majd arra a sajátját, és Nash szemébe nézett. - Ez fogadalom.

A férfi érezte, a fém amulett egyre forróbbá válik a tenyerében. Döbbenten lepillantott, és látta, lüktető fényt sugároz magából.

- Én nem ...

- Fogadalom - ismételte Morgana. - Van valami, amit szívesen odaadnék neked, ha elfogadod. Bízol bennem?

Nasht fura érzés kerítette hatalmába - mintha egy felhő hűvös, puha, súlytalan árnyékot vetne rá. Merev izmai ellazultak szeme kellemesen elnehezedett. Távolból hallotta a saját hangját, amint a lány nevét mondja, majd álomba merült.

Mikor felébredt, a nap újra melegen, fényesen ragyogott Madárdalt hallott, és sziklaágyban csörgedező patak csobogását. El sem tudta képzelni, hol lehet, ezért zavartan felült.

Egy széles, dimbes-dombos réten találta magát, mely telis- tele volt színpompás vadvirágokkal és pillangókkal. Pár lépés, re tőle egy szelíd szemű őzike állt, és kíváncsian méregette. Lustán zümmögtek a méhek, halkan susogott a szél a hosszú zsenge zöld fűszálak között.

Halkan felnevetett, és megtapogatta az állát, hátha Rip Van Winkle szakálla nőtt. Félelme azonban alaptalannak bizonyult - nem nőtt szakálla, és öregember sem lett belőle, sőt, még talán soha nem érezte magát ilyen frissnek életében. Felállt, és végigtekintett a több hektár hullámzó füvön meg virágon. Az ég nagy, kék kupolaként borult a tájra; mint tavasz közepén.

Kavargott benne valami, puhán, mint ahogy a szellő rezegtette a fűszálakat. Egy pillanattal később már azt is tudta, mi: derű. Teljes béke töltötte ki a szívét.

Ekkor hallotta meg a zenét - szívszorító szépségű hárfaszót. Elmosolyodott, és a hang irányába indult. A virágok hajbókoltak a nyomában, a pillangók felriadtak álmukból, és morcosan odébb libbentek.

A patak partján talált rá a lányra. A víz ezer apró csillámban tükrözte vissza a nap sugarait; a sziklák simán tündököltek a fényben, a színük, mint a drágaköveké. Morgana hosszú fehér ruhája szétterült a füvön, arcát széles karimájú kalap árnyékolta, melyet kacéran oldalra csapott. Kis aranyhárfát tartott az ölében, az ujjai finoman táncoltak a húrokon.

Felnézett, ragyogó mosollyal jutalmazta a férfit, és játszott tovább.

- Mit keresel itt? - kérdezte Nash.

- Rád vártam. Kipihented magad?

Nash lekuporodott mellé, és óvatosan átkarolta a vállánál.

Valódi volt, érezte bőrének melegét a selymen át. – Morgana...

- Tessék, Nash - nevetett rá a szemével a lány.

- Elárulnád, hol vagyunk?

Morgana ismét végigfuttatta az ujjait a húrokon - a hárfaszó úgy terjeszkedett szét a levegőben, mint valami nagy, tarka madár szárnya.

- Az álmodban - felelte egyszerűen -, ami az én álmom is egyben. - Félretette a hárfát, és megragadta a férfi kezét. - Ha jól érzed itt magad, maradhatunk még egy ideig. Ha jobban szeretnél valahol máshol lenni, csak szólj! - folytatta könnyed, természetes hangon.

- Hogyan lehetséges ez?

- Szükséged volt rá, és elfogadtad tőlem - felelte a lány, és az ajkához emelte Nash kezét. - Megtehettem, mert szeretlek.

A férfi, meglepő módon most nem érzett ijedtséget a vallomás hallatán - Morgana szavai könnyedén, ellenállás nélkül találtak utat a szívéhez. Elmosolyodott.

- Ez most valóság?

A lány hozzádörgölte az arcát a kézfejéhez, majd újra megcsókolta.

- Az lehet, ha kívánod - bólintott, és finoman megharapdálta az ujjait. Vágyszikrák röppentek ide-oda körülöttük. - Ha kívánsz ...

Nash levette Morgana kalapját, és félredobta. A lány haja úgy hullott alá a vállára és a hátára, mint a vízesés.

- Most el vagyok bűvölve?

- Nem jobban, mint én - duruzsolta Morgana, majd két kezébe fogta a férfi arcát, és magához húzta, hogy megcsókolhassa. - Kívánlak, Nash! Szeretkezz velem, itt és most, mintha ez lenne az első, az utolsó, az egyetlen alkalom!

A férfi, ha akart volna, sem tudott volna ellenállni. De nem is akart. Miért is akart volna, ha ez álom csupán? Nem számított semmi más, csak a lány elfogadó ölelése, bizsergető csókjai.

Morgana többet nyújtott, mint amire egy férfi valaha is vágyhat - csupa selyem érintése, csupa méz csókja teljesen elbűvölte, miközben elolvadt a karjában. Amikor a puha Zöld fűre fektette, és végigsimított a testén, úgy tűnt, mintha nem is lennének csontjai.

E helyütt nem létezett az idő. Nash azon kapta magát, hogy hosszasan elmerül az apró, de annál bájosabb részletekben - a lány hosszú, bársonyos hajának simogatásában; szája csücskének incselkedő ízében; nyakának bódító illatában. Morgana felkínálkozott neki, ő pedig beleveszett bársonyos bőrének mezítelen mámorába. A lány halk sóhajától még a levegő is megrészegült.

Nem is sejti, milyen könnyen ment, hogy ideát találkozzanak, gondolta Morgana, miközben ajkuk összeforrt. Bármennyire különböztek is egymástól, álmuk, és benne ők, eggyé váltak. Még ha csak pár óráig tart is, osztoznak egymásban és a békében, melybe a lány burkolta őket.

A férfi felnézett Morgana mosolygó arcába, és elsötétült pillantással végighúzta egy ujját az arcán.

- Szeretném, ha ez valóság lenne.

- Akkor az lesz. Bármi, amit szeretnél, megvalósul.

Nash kísérletképpen megcsókolta a lányt. Igazat mondott a csók valódinak tűnt, akárcsak a vágy, amely eluralkodott raj¬ta, ahogy Morgana ajka lágyan megnyílt előtte. A férfi hagyta, hogy magával ragadja az élmény, keze gyengéden a lány mellére siklott, érezte, milyen gyorsan és erősen ver a szíve.

Lassan, hogy a pillanat még hosszabbra nyúljon, kigombolta az apró gyöngyöket Morgana ruháján. Mezítelen bőre szinte perzselt a forróságtól, miközben Nash felderítette a már ismerős tájakat a testén.

Ahogy a férfi ujjai egyre lejjebb vándoroltak, találkozott a pillantásuk. A lány hosszú pillái alatt a szeme teljesen elsötétült, és fátyolossá vált. Nash könnyed csókokkal borította Morgana mellének gömbölyded hajlatát.

Íze méz, illata rózsaszirom.

Elégedetten felsóhajtott, és körkörösen csókolgatta tovább a formás kis dombocskát, míg fel nem ért a csúcsára. Akkor finoman harapdálni kezdte; a lány nyöszörgése arról árulkodott, hogy vágya már-már fájdalmassá válik.

Egyre lázasabban ölelték egymást. Morgana vadul belemarkolt a férfi hajába, teste ívben hátrafeszült, megmerevedett, majd reszketve hullámzani kezdett. Tekintete döbbenettel vegyes élvezetet tükrözött.

- Hogyan lehetséges ... ? - kérdezte, miközben teste még mindig a váratlan kéjtől lüktetett.

- Mágia - felelte a férfi, miközben mohón csókolta tovább a felhevült hajlatokat. - És ez még csak a kezdet. ..

Olyan magaslatokba repítette a lányt, ahol még soha nem járt korábban. Morgana keze és ajka pedig ugyanolyan szabadon becézte Nash testét, mint a férfié az övét - egyszerre ragadta el őket a mámor, újra és újra.

Összeolvadt testek, sóhajok. Suttogó kérés, ziháló válasz.

Morgana hevesen leráncigálta Nash ingét, hogy ő is megízlelhesse széles mellkasának meztelen bőrét.

A férfi vére forrt, pulzusa felszökött. A paradicsom e kis szegletét ugyan a lány álmodta köréjük, de Nash tette igazán azzá, ami. Minden egyes alkalommal, amikor az ajkuk összeforrt, a bűbáj erősebbé vált. Morgana, egyszerre birtoklóan és bátorítóan, végigsimított a férfi testén, és elégedetten elmosolyodott, ahogy az izmok sorra összerándultak érintése nyomán.

Nash szerette volna, hogy a lány ugyanolyan kétségbeesetten kívánja őt, mint ő Morganát. Elvakult szenvedéllyel egyre vadabbul csókolta a lányt. Amikor finoman megharapta a combját, reszketeg sóhajtás hagyta el Morgana ajkát; ökölbe a szoruló keze füvet markolt.

Összeforrtak a férfi és nő közötti legszorosabb közelségben. Izzadtságtól fénylő testük olajosan siklott egymáson. Nash mohón magába itta a lány arcának kéjes rándulásait, szívének szilaj lüktetését.

Morgana felsóhajtott, pillái megremegtek, és kinyitotta a szemét. Összekulcsolták az ujjaikat, és együtt lépték át a józanság határát.

A férfi álmosan, elégedetten hajtotta a lány mellére a fejét.

Szívének dobogása elandalította - a szeme lecsukódott. Érezte a napsugarak melegét a hátán, a lágyan csobogó kis patak partján illatozó vadvirágokat; hallotta a madarak önfeledt dalát, ahogy egymást szólítják szerelmesen.

Morgana bágyadtan felsóhajtott alatta, és simogatni kezdte a haját. Talán hibát követett el, amikor belenyúlt a férfi érzéseibe, és békét adott neki - mégsem fogja megbánni soha.

- Morgana ...

A fátyolos hang hallatán a lánynak mosolyognia kellett. - Most aludj! - suttogta Nashnek kedvesen.

A férfi Morgana felé nyúlt a sötétben, de az ágy üres volt mellette. Kábán kinyitotta a szemét - a saját ágyában feküdt, a saját házában. A szobát megülte a kora hajnal néma csendje. - Morgana! - kiáltott, pedig tudta, a lány nincs ott.

Vajon álmodik megint? Nehézkesen kikászálódott az ágyból. És ha mégsem álmot látott? Semmi sem tűnt valóságosabbnak, élettel telibbnek és jelentőségteljesebbnek, mint emlékei a meseszép rétről.

Hogy kicsit kitisztuljon a feje, a nyitott ablakhoz lépett, és vett pár mély lélegzetet.

Szeretkeztek - úgy, mint még soha - a patak partján.

Lehetetlen. Megtámaszkodott az ablakpárkányon, és nagy kortyonként itta magába a levegőt. Az utolsó dolog, amire emlékszik korábbról, hogy az oldalsó udvaron üldögéltek a ciprusfa alatt, és ő elmesélte Morganának ...

Összerázkódott. Elmesélt a lánynak mindent, kiteregette a családi szennyest. Pedig nem lett volna szabad. Zaklatottan a hajába túrt, és elkezdett fel-alá járkálni a szobában.

Az az átkozott telefonhívás! Akárhogy is, Leeanne hívásának köszönhette, hogy nem követett el egy még sokkal súlyosabb hibát.

Nem vallott szerelmet Morganának. Szerencsére. Az még annál is rosszabb lett volna, mint hogy elmesélt neki mindent a családjáról, a gyerekkoráról. Így legalább nem táplál vérmes reményeket a kapcsolatuk a jövőjét illetően.

Ha elmondta, hát elmondta - ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. Együtt kell élnie azzal a kínos érzéssel, hogy a lány ismeri a titkát.

De mi történt azután? Beszélgettek a fa alatt, és... talán elaludt?

Nyilván álmodta azt a rétet. Vagy mégsem? Olyan tisztán élt az emlékeiben - még most is maga elé tudta idézni a virágok illatát, a lány perzselően forró, mezítelen testét, ahogy finoman hullámzani kezd az érintése nyomán. Úgy érezte, minden, amit addig gondolt és tett, abban a leírhatatlanul boldog egyesülésben csúcsosodott ki, ott, a patak partján. Csodálatos volt együtt heverni a füvön a nővel, akit szeretett, és érezni az együvé tartozás békéjét.

Csak álmodta az egészet, nyugtatta meg magát, amikor elhatalmasodott rajta a félelem. Elszunyókált a fa alatt, mindössze ennyi történt.

Akkor hogy lehet most, kora hajnalban itt a szobájában egyedül?

Morgana műve az egész - elbűvölte, azután magára hagyta.

Megtántorodott, és visszaült az ágyra.

Ezt nem ússza meg szárazon! Dühösen felállt, de vissza is ült nyomban. Eszébe jutott az a végtelen béke és derű, amelyet a réten ébredve érzett. A ragyogó napsütés, a szívszorító szépségű hárfaszó, és a még ennél is szívszorítóbb szépségű lány, ahogy pengeti a húrokat a patak partján, majd rámosolyog, és...

Amikor megkérdezte tőle, hogyan lehetséges mindez, azt felelte:

"Megtehettem, mert szeretlek."

Szédülni kezdett, a tenyerébe temette az arcát. Talán csak képzelte az egészet Morganával együtt. Talán most is Los Angeles-i lakásában van, és lassan ébredezik élete legelevenebb álmából ...

Igen, ez lesz a magyarázat. Boszorkányok márpedig nincsenek, mint ahogy varázslat sincs. Óvatosan a nyakához nyúlt, és megmarkolta a követ, amely a nyakláncán lógott.

Szóval mégis igaz.

Morgana létezik, és szerelmes belé. A legrosszabb az egészben, hogy ő is szerelmes a lányba.

Pedig nem akart az lenni. A szerelem őrültség. Mégis belészeretett, eszeveszetten, és nem telt el óra anélkül, hogy ne gondolt volna rá. Hogy ne kívánt volna vele lenni. Hogy el ne tűnődött volna azon, mi lenne, ha mégis... , ha mégis sikerülne vele?

Ez tűnt a legképtelenebb gondolatnak ebben a képtelen helyzetben.

Újra át kell gondolnia az egészet, lépésről lépésre. Megadta magát a fáradtságnak, végignyúlt az ágyon, és belemeredt a sötétségbe.

Rabul ejtette az érzékeimet. Márpedig ez nagyon messze van a szerelemtől. Biztonságosan messze. Egy férfi hosszú, boldog életet élhet az érzékek rabságában egy vonzó nő oldalán. Minden reggel mosollyal ébredne az arcán, tudván, hogy van egy észvesztően csinos szeretője.

Képzelete szárnyakat kapott, már látta is maga előtt, ahogy ők ketten ... Ez Így nem lesz jó.

Már megint csak rá gondol, feddte meg magát mogorván. Mindig csak rá gondol.

Talán az lenne a legjobb, ha elutazna valahová, ahol kiverheti Morganát a fejéből.

Már ha ez lehetséges egyáltalán.

A kétely mázsás kőként nehezedett a szívére.

Honnan veszi már most, mielőtt elutazott volna, hogy ez lehetetlen?

Onnan, hogy ami köztük van, több mint testi vonzalom, vallotta be magának. Messze túlnőtt a kéjen - életében először megtette a nagy lépést a félelmetes, sz betűs érzésig.

A lány nyilván megbűvölte!

Úgy ült fel az ágyon, mint akit megcsípett a darázs. Igen, ez az oka mindennek - Morgana boszorkány, aki csak csettintett egyet, és ő már ott is hevert a lábánál!

Ezt nem gondolhatod komolyan, suttogta egy halk hang a bensőjében, de ő most nem akar rá hallgatni.

Reggel majd szembenéz a boszorkánnyal, és miután végzett vele, új életet kezd. Nash Kirkland megint független lesz, de legfőképpen ...

Ura önmagának.

11.

Különös érzés volt, így, hétfő reggel, hogy nem ment ki. nyitni a boltot, ugyanakkor jól is esett, nemcsak Morgana fáradt testének, de elméjének is. Átszólt telefonon Mindynek, és máris megkönnyebbült egy kicsit a lelkiismerete. A lány megígérte, hogy kiragasztja az ajtóra, hétfőn kivételesen csak délben nyitnak.

Máskor is vett már ki szabadnapot, de akkor általában remekül érezte magát - nem úgy, mint most. Lesétált hálóköntösében a lépcsőn, kissé szédült, és a hányinger is kerülgette, mivel alig aludt az éjjel.

A kocka el van vetve, gondolta. Tegnap végleg kicsúszott a kezéből az irányítás. Megadó sóhajjal a konyha felé indult, hogy feltegye a teavizet. Tulajdonképpen soha nem is sikerült megkaparintania teljesen. Aki rendelkezik valamilyen hatalommal, az tudja csak igazán, mindig adódnak olyan helyzetek, melyekben egy sokkal hatalmasabb erő veszi át az irányítást.

Óvatosan a hasára tette a kezét, és miközben forrt a teavíz, az ablakhoz lépett. Azon tűnődött, vihar közeledtét érzi-e, vagy csak saját kavargó gondolatai nem hagyják nyugodni. Luna hozzádörgölőzött a lábához párszor, de azután megérezte gazdája nyomott hangulatát, és nesztelen léptekkel magára hagyta.

Nem arra született, hogy elvegye az eszét a szerelem, és, mint egy érzelmi lavina, maga alá temesse. Márpedig ez történt - minden megváltozott, mióta Nash belépett az életébe.

A választás szabadsága persze most is rendelkezésére állt, és ő döntött is.

Nem lesz könnyű. Az igazán fontos dolgok ritkán azok. Nehézkesen a tűzhely felé fordult, hogy levegye a teát. Még ki sem hűlt a bögréjében, amikor hallotta, hogy benyitnak az ajtón.

- Morgana!

Nagyot sóhajtott, majd még két bögrébe töltött a teából, miközben az unokatestvérei besétáltak a konyhába.

- Látod? - vetett Anastasia sokatmondó pillantást Sebastianre, és Morganához sietett. - Ugye, megmondtam, hogy nem érzi jól magát!

Morgana adott egy cuppanós puszit az arcára. - Ugyan, jól vagyok.

- Mondtam, hogy jól van - vigyorgott Sebastian, és bekapott egy süteményt a konyhaszekrényen lévő dobozból. - Csak egy kicsit rosszkedvű. Ami azt illeti, tényleg olyan hangos, kétségbeesett jeleket küldtél, hogy képes voltam felkelni a kedvedért dél előtt...

- Sajnálom - mentegetőzött Morgana, és a fiatalember felé nyújtotta az egyik bögrét. - Azt hiszem, nem szerettem volna egyedül lenni.

- Látom, hogy nem vagy jól - kötötte Anastasia az ebet a karóhoz. Még mielőtt kipuhatolhatta volna, mi a baj, Morgana biztonságos távolságra lépett tőle.

- Nagyon rosszul aludtam, ennyi az egész.

Sebastian elgondolkodva kortyolt egyet a teájából. Már korábban felfigyelt kisebbik unokahúga sápadt arcára és karikás Szemére. Valami más is felvillant előtte, amit Morgana minden erejével igyekezett elrejteni előlük. Türelmesen hátradőlt - előre élvezte, hogy újra összemérheti vele az erejét. Nem sokáig titkolózhat előtte, fogadkozott magában.

- Van egy kis bibi a lovagoddal, ugye?

- Semmi olyan, amivel ne tudnék egyedül is megbirkózni köszönöm.

- Ne piszkáld már, Sebastian! - szólt rá Anastasia az unokabátyjára. - Vitatkoztatok Nashsel, Morgana?

- Nem - sóhajtott a lány, és fáradtan lehuppant egy székre. - Nem - ismételte -, de tényleg miatta aggódom. Sok mindent mesélt magáról tegnap. Főleg a családjáról.

Mivel Morgana legalább annyira megbízott unokatestvéreiben, mint amennyire szerette őket, elmesélt nekik mindent Leeanne hívásától kezdve egészen addig, míg a férfi álomba nem merült a ciprusfa alatt. Hogy utána mi történt, arról nem beszélt - az csak rá meg a férfira tartozott.

- Szegény fiú - dünnyögte Anastasia. - Borzasztó lehetett a gyerekkora, senki sem szerette igazán.

- A baj csak az, hogy emiatt azt hiszi, ő is képtelen a szeretetre - jegyezte meg Morgana gondterhelten. - Ki hibáztathatná azért, hogy fél bízni az érzelmeiben?

- Például te.

Morgana szúrós pillantást vetett Sebastianre, de azután rájött, semmi értelme veszekednie vele, csak mert ennyire érzékeny - és mert ennyire igaza van.

- Nem hibáztatom érte, csak ... fáj és elszomorít. Fogalmam sincs, hogyan kell szeretni valakit, aki képtelen, vagy nem akar viszontszeretni.

- Időre van szüksége - vetette közbe Ana.

- Tudom. Azon gondolkodom, mennyi időt adhatok neki. Fogadalmat tettem: nem kérek tőle többet, mint amennyit magától is adna. - Fátyolossá vált a hangja, nyelt egyet. - Ezt pedig soha nem fogom megszegni.

Kezdett áttetszővé válni a fátyol, mellyel a lánya gondolait védte. Sebastian kihasználta a helyzetet - gyorsan, mint egy ostorsuhintás, megragadta kisebbik unokahúga kezét, és mélyen a szemébe nézett. Pillanatokon belül elernyedt a szorítása.

- Ó, istenem, Morgana ... te gyereket vársz!

Az illetéktelen behatolás a legrejtettebb gondolataiba rendkívül feldühítette a lányt. Felpattant, és nem sok hiányzott, hogy jól beolvasson unokabátyjának, Sebastian pillantása azonban törődésről, szeretetről árulkodott.

- Az ördögbe is, Sebastian! Nem gondolod, hogy egy nő saját maga szeretné bejelenteni az ilyesmit?

- Nyugodj meg, és ülj le! - kérte a fiatalember aggódva. Ha Anastasia nem inti le, a karjaiba kapja a lányt, és maga ülteti le egy székre.

- Mióta? - kérdezte Ana.

- A tavaszi napéjegyenlőség óta - sóhajtotta Morgana. - Pár napja tudom csak biztosan.

- Jól érzed magad? - lépett hozzá unokanővére, és mielőtt válaszolhatott volna, finoman a hasára tette a kezét. - Megengeded?

Bár pillantását nem vette le Morganáról, figyelme egyre mélyebbre hatolt. Érezte meleg bőrét a köntöse alatt, pulzusa lüktetését, vérkeringését. Igen. Ott volt a megformálatlan, alvó kis élet is. Elmosolyodott.

- Jól vagytok mindketten.

- Csak egy kicsit nehézkesnek érzem magam ma reggel - mosolygott vissza Morgana, és unokanővére karjára tette a kezét. - Ne aggódjatok értem!

- Le kellene ülnöd vagy feküdnöd, míg vissza nem jön a színed - vetett rájuk Sebastian morcos pillantást. Kissé kényelmetlenül érezte magát, hogy kisebbik unokahúgára, akivel annyira szeretett kötözködni, most egy jó darabig úgy kell vigyáznia, mint egy hímes tojásra, hiszen várandós. Morgana nevetve hozzáhajolt, és megpuszilta.

- Mi van, bátyus, izgulsz értem? - kérdezte csúfondárosan majd jó kislány módjára helyet foglalt. - Ajánlom is!

- Miután a család Írországban van, Anára és rám hárul, hogy a gondodat viseljük.

Anastasia helyeslően bólogatott, és újratöltötte Morgana poharát a lány helyett. Unokahúga rosszalló pillantást vetett rá, de azért megköszönte.

- Mégis, miből gondoljátok, hogy a gondomat kell viselni?

Sebastian vállat vont.

- Én vagyok a legidősebb, vagy nem? És tudni szeretném mik Kirkland szándékai!

Ana szélesen elvigyorodott a pohara mögött.

- Jézusom, Sebastian, nem tűnt fel, hogy már nem a közép- korban élünk? Csak nem akarod párbajra hívni, mert nem kérte meg rögtön Morgana kezét?

- Én nem venném ezt az egészet ennyire félvállról - jegyezte meg a fiatalember sötét pillantással. - Tisztázzunk valamit! Morgana, szeretnél anyai örömök elé nézni?

- Már most is részem van az "anyai örömökben".

Unokabátyja komoran megragadta a kezét, és nem engedte el, míg a szemébe nem nézett.

- Nagyon jól tudod, hogy értem.

Természetesen tudta. Sóhajtott.

- Bár csak pár napom volt gondolkodni, mit tegyek, alaposan megfontoltam mindent. Még van egy kis időm, hogy eldöntsem, akarom-e a gyereket. Tudom, téged még a terhesség-megszakítás gondolata is felzaklat, Ana.

Unokanővére megrázta a fejét. - A döntés kizárólag a tiéd.

- Tisztában vagyok vele. A különös az, hogy védekeztem, mégis megfogant a baba. Nyilván a sors akarta így. Mélyen a szívembe néztem, és tudom, nem véletlenül érkezik... Nem véletlenül ő, nem véletlenül most, és nem véletlenül ettől a férfitól - tette hozzá sokatmondó pillantással. - Bármennyire félek is, ezt biztosra veszem. A válaszom tehát: igen. Szeretném megszülni a gyereket.

Sebastian elégedetten bólintott. - És Nash? Ő mit szól ehhez?

Morgana még ki sem nyitotta a száját, az unokabátyja már értett mindent.

- El sem mondtad neki?! - mennydörögte.

A lány pillantása olyan éles volt, hogy tőből levághatta volna tíz férfi lábát vele.

- Nagyon ajánlom, takarodj ki a fejemből, különben meztelen csigává változtatlak!

- Azért csak válaszolj! - követelte Sebastian.

- Én is csak pár napja vagyok biztos benne - állt fel a lány újra, és hátravetette a haját. - Azok után, ami tegnap történt, nem hozakodhattam elő vele.

- Joga van tudni - jegyezte meg Ana csendesen.

- Szerintem is - morogta Morgana. Próbált uralkodni magán, ami sikerült is, bár a keze önkéntelenül is ökölbe szorult. - Meg fogom mondani neki, ha úgy érzem, készen vagyok rá. Remélem, nem hiszitek, hogy így akarom magamhoz kötni?!

Amikor egy könnycsepp gördült végig az arcán, maga is meglepődött. Türelmetlenül letörölte.

- Természetesen nem - felelte Sebastian. - A döntés az övé.

Már most megfogadta, ha Nash esetleg rosszul döntene, örömmel kettétöri a fontosabb csontjait, a hagyományos módon.

- Sebastiannek igaza van, Morgana - állt fel Ana is aggódva, de határozottan, és átölelte unokahúgát. - Ezt a döntést neki kell meghoznia, mint ahogyan te is meghoztad a tiédet. Addig azonban nem tehet semmit, míg nem értesül róla.

- Igazatok van - sóhajtott Morgana, és unokanővére vállára hajtotta a fejét. - Még ma reggel elmegyek hozzá, és megmondom neki.

Sebastian is felállt, és megsimogatta kisebbik unokahúga haját.

- Melletted leszünk.

Morgana rávillantotta szokásos csúfondáros mosolyát. - Csak ne túl közel. ..

Nash forgolódott az ágyában, és a kispárnájába nyöszörgött. Mostanában rengeteget álmodott; úgy követték egymást a képek az elméjében, mintha egy film jelenetei lennének.

Elsősorban és többnyire Morganát látta, ahogy rámosolyog, ahogy felé int, miközben pillantása csodálatos, közös jövőjük ígéretével terhes. A lány jelenlététől erősnek, életvidámnak érezte magát.

Nagymamája is megjelent olykor-olykor a képzeletében, ahogy villogó szemmel elnáspángolja elmaradhatatlan fakanalával, és folyton csak azt hajtogatja, milyen mihaszna gyerek is ő.

Látta magát, ahogy élénkpiros kerékpárjával egy külvárosi járdán biciklizik. A baseballkártyák hangosan kattogtak a küllők között, haját kócosra borzolta a szél.

Az anyja lépett hozzá, túlontúl közel, és széles mozdulatokkal azt magyarázta, vér a véréből, és ezért tartozik neki, tartozik, tartozik...

Megint Morgana, ahogy önfeledten, csúfondárosan felnevet, hátrarázza hosszú, ébenfekete haját, és seprűnyélen átcikázik az öböl sötét vize felett.

Megint ő, ahogy alámerül egy fortyogó üstben, melyet nagymamája keverget azzal az átkozott fakanállal. Valaki felvihog Morgana - vagy az édesanyja? - hangján.

Felült az ágyában, zihálva, és pislognia kellett, olyan erősen tűzött be a nap a szobába. Reszketeg kézzel megdörgölte az arcát.

Pompás. Nem elég, hogy belebolondult a lányba, kezd megbolondulni is.

Vajon ezt is neki köszönheti? - tűnődött el magában. Befurakodott az elméjébe, hogy azt gondolja, amit ő akar? Ha így van, az már tényleg több a soknál!

Kikászálódott az ágyból, és megbotlott saját cipőjében. Káromkodva félrerúgta, és lomhán zuhanyozni indult. Összekapja magát, és szépen elbeszélget a bájos Nyugati Boszorkánnyal, de el ám!

Míg Nash a víz alá tartotta a fejét, Morgana bekanyarodott a férfi autófeljáróján. Egyedül jött, még Lunának sem engedte, hogy elkísérje. A macska sértődötten hátat fordított neki, és felháborodottan tekergő farokkal faképnél hagyta. Morgana sóhajtott, és megfogadta útközben, valahogy kibékíti az állatot. Majd beugrik visszafelé a Halászmólóra; pár ízletes tengeri herkentyűvel egész biztosan sikerül meglágyítania Luna szívét.

Egyelőre azonban a saját szívével kellett törődnie. Közelhajolt a visszapillantó tükörhöz, és szemügyre vette az arcát. Elégedetlen mormogással dőlt hátra. Hogyan hihette, hogy egy kis smink képes lesz eltüntetni fáradtságának és agyonhajszoltságának jeleit?

Összeszorította az ajkát, és vetett egy pillantást a ház felé.

Nash egész egyszerűen nem láthatja így. Nem közölheti vele a hírt ilyen állapotban - lerí róla, hogy sérülékeny és szüksége van rá. Már így is épp elegen élősködnek a férfin.

Eszébe jutott, hogy első találkozásuk alkalmával azt gondolta Nashről: íme, egy tökéletesen gondtalan ember. Talán az is lehetett még akkor, vagy legalábbis sikerült elhitetnie mindenkivel. Ha a férfinak joga van elégedettnek látszani, akkor neki miért ne lenne?

Vett egy mély, megnyugtató lélegzetet, és halkan mormolni kezdett egy varázsigét. Kisvártatva eltűntek a ráncok a szeme körül, és visszatért az arcába a szín. Amikor kilépett az autóból, már egyáltalán nem látszott rajta, hogy alig aludt valamicskét az éjjel. A szíve ugyan kissé gyorsabban vert a kelleténél, de ez nem zavarta. Az azonban zavarta volna, ha Nash észreveszi, milyen reménytelenül szerelmes belé, és mennyire retteg elárulni neki a titkát.

Könnyed mosolyt erőltetett magára, és kopogott az ajtón.

Gyomra önkéntelenül is görcsbe rándult.

A férfi halkan szitkozódva gyorsan magára kapta a farmerját.

- Egy pillanat! - kiáltott ki az ablakon, majd miután felhúzta a cipzárt, elindult lefelé a lépcsőn mezítláb, morogva, meztelen felsőtesttel. Kinek van képe zavarni még a reggeli kávéja előtt?

- Igen? - tárta ki az ajtót bosszúsan, majd megmerevedett, és csak bámulta a lányt szótlanul.

Morgana frissnek látszott, és gyönyörűnek, mint a hajnal, ugyanakkor fülledtnek és érzékinek is, mint az éjfél. Csoda, hogy a zuhanyozástól még mindig nedves bőre nem kezdett el gőzölögni ...

- Szia! - hajolt felé a lány, és szájon csókolta. - A zuhanyzóból rángattalak ki?

- Majdnem - ismerte el Nash, és zavarában csöpögő hajába túrt. - Hogyhogy nem vagy a boltban?

- Szabadnapot vettem ki - vont vállat Morgana, és beőgyelgett az ajtón. Igyekezett természetesen beszélni, mozogni, viselkedni. - Jól aludtál?

- Ha tudnád ... - sóhajtott a férfi, és elkomorult a tekintete. - Mit műveltél velem, Morgana?

- Én? Semmit nem műveltem veled - védekezett a lány, és erőltetetten elmosolyodott. - Úgy látom, szükséged van egy jó erős kávéra. Mindjárt fel is teszem.

Már indult is a konyhába, de Nash megragadta a karját. - Majd én főzök magamnak.

A férfi dühös pillantása láttán Morgana összevonta a szemöldökét, és lassan bólintott.

- Rendben. Jöjjek vissza később?

- Maradj! Minél előbb tisztázzuk a dolgokat, annál jobb. - Ezzel Nash elindult a konyha felé. A lány lehunyta a szemét.

Tisztázzuk, visszhangzott benne a szó, és baljós előérzet fogta el. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, fejezzük be ... Összefonta a karját maga előtt, majd elindult a férfi után a konyhába, de inába szállt a bátorsága. A nappaliba ment inkább, és leült egy szék szélére.

Nashnek kávéra van szüksége, neki pedig egy percre, hogy összeszedje magát.

Nem hitte volna, hogy ilyen dühösen, ilyen ellenségesen fogadja majd a férfi, mint ahogy azt sem, hogy ez ennyire fájni fog neki. Ugyanaz a keserűség és fagyos zárkózottság látszott Nash tekintetében, mint tegnap, amikor Leeanne-nel beszélt.

A lány felállt, és sétálgatni kezdett a nappaliban, egyik kezét a méhe fölé téve, hogy védje az új kis élet csíráját. Mert megvédi, bármi áron, fogadta meg magában.

Amikor a férfi visszatért egy gőzölgő csészével a kezében, Morgana az ab laknál állt, tekintete szomorúságot tükrözött. Ha Nash nincs meggyőződve arról, hogy ez csak valami álca, talán még bánatosnak, sőt, sebezhetőnek is találta volna.

De meg volt győződve a legrosszabbról. Egy boszorkány különben is sebezhetetlen.

- Meg kellene locsolnod a virágaidat - kezdte a lány. - Ha már egyszer elültetted őket - simított végig a hasán -, gondoskodnod is kell róluk.

A férfi kortyolt egyet a kávéjából, és megégette a nyelvét.

A fájdalomnak köszönhetően sikerült legyűrnie magában a váratlanul fellépő késztetést, hogy Morganához lépjen, átölelje, és elhessegesse a szomorúságát.

- Nincs kedvem a virágokról beszélgetni.

- Értem - fordult felé a lány. Most már egyáltalán nem látszott sebezhetőnek. - Akkor miről beszélgessünk, Nash?

- Tudni akarom az igazat!

Morgana derűsen rámosolygott, és kérdőn széttárta a karját. - Hol kezdjem? "Kezdetben vala az Ige" ...

- Ne játszadozz velem, Morgana! Abból egyszer s mindenkorra elég.

A férfi elkezdett fel-alá járkálni a szobában, és úgy megfeszültek az izmai, hogy a lány már attól tartott, bármelyik pillanatban elpattanhatnak. Nash büszkén hátravetette a fejét, ahogy Morganára nézett. Még ha a lány teljesen el is lett volna gyengülve, a férfi tekintete láttán biztosan összeszedi minden erejét a védekezéshez.

- Ez az egész csak egy kis mókát jelentett a számodra, ugye? Már akkor, mikor beléptem a boltodba, kiszúrtál magadnak: íme egy balek, aki pont megfelel a célnak!

Fájdalmas volt ezt így ki mondania. Fájt, hogy egészen idáig csak áltatta magát, és mindaz, amit a lány iránt érzett, amit elképzelt a jövőjükkel kapcsolatban, hiú ábrándnak bizonyult csupán.

- Nem tetszett a hozzáállásom a ... képességeidet illetően, ezért úgy döntöttél, megleckéztetsz. Sikerült.

Morgana szíve összeszorult, de a hangja határozott maradt. - Mi a bajod tulajdonképpen? Hogy megmutattam, ki vagyok valójában? Így történt, nem tagadom. Ha azt várod, szégyelljem magam emiatt, csalódást kell okoznom!

Nash reszketeg kézzel letette a csészét, ki is löttyent egy kis kávé az asztalra. A lány, akit szeret, elárulta - megsemmisítő érzés volt. Megbűvölte, hogy szeresse, és most, mikor felelősségre vonja érte, csak áll nyugodtan, bájosan, mintha mi sem történt volna!

- Szeretném tudni, mit műveltél velem - kötötte a férfi az ebet a karóhoz -, és követelem, hogy oldj fel alóla!

- Már mondtam, hogy nem ...

- Nézz a szemembe! - kiáltott rá Nash, miközben dühösen megragadta Morgana karját. - Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem suhintottál rám a varázspálcáddal, nem mormoltál varázsigét, nem itattál velem szerelmi bájitalt azért, hogy így érezzek irántad!

- Miért, hogy ... érzel irántam?

- Szerelmes vagyok beléd, hogy vinne el az ördög! Nem múlik el óra anélkül, hogy ne vágynék rád, és nem tudom elképzelni az életem egy, sőt tíz év múlva sem úgy, hogy ne látnálak magam mellett!

A lány szíve olvadozni kezdett a vallomás hallatán.

- Nash ... - nyúlt a férfi arca felé, de az ingerülten hátralépett. Morgana elképedve leenged te a karját.

- Hogyan csináltad?! - mennydörög te a férfi. - Mivel érted el, hogy házasságról és családról kezdjek ábrándozni? És egyáltalán mi késztetett erre? Eljátszadoztál egy szegény földi halandóval, unaloműzésből?

A lány fáradtan megcsóválta a fejét.

- Én ugyanolyan földi halandó vagyok, mint te - jelentette ki komolyan. - Eszem, alszom és vérzem, ha megvágom magam. Öregszem. Természetesen vannak érzéseim is.

- Nem vagy ugyanolyan - ellenkezett a férfi megvetően. A lány megborzongott, érezte, hogy lassan elenyészik a szépítő bűbáj, és kezd elmenni a szín az arcából.

- Igazad van. Más vagyok, és nem tehetek ez ellen semmit. De, még ha tehetnék, akkor sem tennék. Ha képtelen vagy elfogadni, akkor hagyj elmenni!

- Nem képzeled, hogy csak úgy kisétálhatsz az életemből anélkül, hogy feloldanál a varázslat alól?! - rázta meg Nash határozottan.

Morgana értetlen tekintettel meredt rá. - Miféle varázslat alól?

- Mit tudom én! Amivel rávettél, hogy eláruljak neked olyan titkokat, melyeket soha, senkivel sem osztottam volna meg önszántamból. Meztelenre vetkőztettél, Morgana. Azt hitted, nem jövök rá, hogy csak azért meséltem a családomról és a gyerekkoromról, mert elvetted az eszemet? De az eszem az enyém! - Elengedte a lányt, és elfordult, nehogy valami olyat tegyen vele, amit később megbánna. - Te azonban elvetted tőlem, varázslattal, mint ahogy minden mást is ezzel értél el. Bábként rángattál az érzéseimnél fogva ...

- Soha nem nyúltam bele az érzéseidbe! - vágott közbe Morgana dühösen, de azután az eszébe jutott valami, és elsápadt.

A férfi figyelmét nem kerülte el a lány arckifejezése. - Csakugyan? - kérdezte elkeskenyedett szájjal.

- Hát jó. Tegnap, miután édesanyád felhívott, és meséltél a családodról, a gyerekkorodról, segítettem egy kicsit, hogy megbékélhess a múltaddal.

- Ezek szerint bűbájt alkalmaztál!

Bár Morgana öntudatosan felszegte az állát, Nash elbizonytalanodott. Olyan törékenynek tűnt most a lány, mint a tojáshéj, amely összeroppan egy futó érintéstől is.

- Nem gondoltam meg, mit teszek, az érzéseimre hallgattam. Ha hibáztam, márpedig a viselkedésedből ítélve úgy látszik, kérlek, bocsáss meg!

- Játszadozol velem, mint egy bábbal, és bocsássak meg?! - fortyant fel a férfi, miközben zsebre vágta a kezét. - És a többi?

Morgana reszketeg kézzel simított ki egy tincset az arcából. - Miféle többi?

- Azt akarod elhitetni velem, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor belenyúltál az érzéseimbe? Nem most jöttem le a falvédőről ! Ugyan miért szerettem beléd, miért akartalak feleségül venni?! Ha arra gondolok, hogy még gyerekekre is vágytam ... - Ez mind ugyanígy volt most is, de ettől csak még dühösebb lett. - Ilyesmi soha nem jutott volna eszembe magamtól!

A fájdalom mélyen beléhasított a lányba - megsebezte, ugyanakkor szabaddá is tette. Nash haragja, zavara, mardosó kételyei semminek tűntek ahhoz képest, ami most az ő lelkében kavargott. Miután sikerült megzaboláznia belső démonát, a férfi szemébe nézett.

- Azt akarod mondani, hogy mágikus erőkkel kötöttelek magamhoz? Hogy önző célokra használtam a képességeimet, és bűbájt alkalmaztam, hogy belém szeress?

- Pontosan.

A lány szabadjára engedte a démont - arca ismét színnel telt meg, szeme úgy ragyogott, mint az izzó acél. Átjárta az Erő, és csak egy intésére várt.

- Te ostoba szamár!

Nash már épp visszavágott volna, de szavak helyett csak szamárbőgés jött ki a torkán. Elkerekedett a szeme az ijedtségtől, és újra próbálkozott - hiába. Morgana bőszen sétálni kezdett fel-alá.

- Szóval azt hiszed, varázslat alatt állsz - morogta fenyegetően. Éktelen haragra gerjedt; a könyvek leugrottak a polcról, és rakétaként röpködtek a levegőben. A férfi próbált kitérni előlük, még négykézlábra is ereszkedett, mégsem sikerült elkerülnie őket. Amikor az egyik orron találta, elkáromkodta magát. Csak az vigasztalta némiképp, amikor észrevette, hogy visszatért a hangja.

- Figyelj, szépségem ...

- Nem, te figyelj! Szépségem - tette hozzá a lány gúnyosan, és egy intésére egymásnak rohantak a bútorok, mintha forgószél hordta volna egy kupacba őket. - Csak nem képzeled, hogy egy ilyen beképzelt, kötekedő alakra pazarolnám a képességeimet, mint te? Egy okot mondj, miért ne változtassalak azzá a kígyóvá, aki valójában vagy!

Nash összehúzott szemmel elindult felé.

- Elég a játékból!

- Azt nem te döntöd el- ingatta a fejét Morgana szinte sajnálkozva. Egy intésére a férfi a levegőbe emelkedett, majd szédületes sebességgel átrepült a szobán úgy egyméteres magasságban, és hangos puffanással egy székben landolt. A legszívesebben azonnal felpattant volna, de végül úgy döntött bölcsebb, ha megvárja, míg levegőhöz jut.

A lánynak még ez sem volt elég. Csípőre tette a kezét, majd csak annyit lehetett hallani, hogy a konyhában a tányérok, poharak, evőeszközök hangos csörömpöléssel ezer darabra törnek a padlón. Nash megadóan felsóhajtott.

- Azt hittem, több eszed van annál, hogy feldühíts egy boszorkányt. Tévedtem - vont vállat Morgana. A fahasábok hangos recsegéssel, pattogással lángra lobbantak a kandallóban. - Érdekel, mire vagyok képes, ha kijövök a sodromból? Most itt a nagyszerű alkalom!

- Nézd, Morgana, én ... - kezdte a férfi, és felállt. A lány csak biccentett egyet, mire Nash úgy zuhant vissza a székbe, hogy összekoccantak a fogai.

- Ne merészelj a közelembe jönni, se most, se máskor! - zihálta Morgana, visszafojtva a könnyeit. - Egy rossz mozdulat, és esküszöm, a hátralévő életedet négy lábon fogod tölteni, majd minden éjjel vinnyoghatsz a Holdra!

Nash nem ijedt meg a fenyegetéstől, tudta, a lány úgysem tenné meg. Különben is, egy férfi legyen férfi, és álljon ki magáért! Mit veszíthet? Az élete romokban hever, akárcsak a nappalija - nem fog megfutamodni.

- Fejezd be, Morgana! - szólt a lányra bámulatra méltóan nyugodt, határozott hangon. - Ezzel nem bizonyítasz semmit.

Morgana dühe időközben elpárolgott; most ott állt üresen, reményvesztetten, összetört szívvel.

- Igaz. Nehéz természettel vert meg a sors: heves vagyok, és néha elragadnak az indulataim. Ilyenkor könnyen elveszítem a józan ítélőképességemet. Ne! - emelte fel a mutatóujját, mielőtt a férfi felállhatott volna. - Maradj ott, ahol vagy! Még nem tudok uralkodni magamon teljesen.

Amikor elfordult, kialudt a tűz, és elült a szél. Nash halkan, megkönnyebbülten felsóhajtott. A viharnak látszólag vége.

Azonban semmi sem állt távolabb a valóságtól.

- Szóval nem akarsz szerelmes lenni belém.

Volt valami a lány hangjában, amitől görcsbe rándult a férfi gyomra. Örült volna, ha láthalja az arcát, de Morgana háttal állt neki, és kinézett az ablakon.

- Senkibe sem akarok szerelmes lenni - felelte óvatosan. - Nem veled van a baj ...

- Nem velem? - visszhangozta a lány.

- Morgana, én... alkalmatlan vagyok egy komoly kapcsolatra. Szeretnék úgy élni, mint. .. azelőtt.

- Mielőtt találkoztál volna velem?

A férfi kezdte úgy érezni magát, mint egy meztelen csiga.

Lopva a kezére pillantott, hogy megbizonyosodjon, nem változott-e azzá.

- Ennek semmi köze hozzád. Én ... elég! Nem fogok itt ülni és bocsánatot kérni, csak, mert ki nem állhatom, ha megbabonáznak! - jelentette ki ingerülten, majd felállt. - Gyönyörű lány vagy, de ...

- Fölösleges szépítened a dolgot. Szakítani akarsz, hát szakítunk.

Amikor Morgana megfordult, Nash úgy érezte, mintha lándzsát szúrtak volna a szívébe. A lány sápadt arcán könnycseppek gördültek alá. A férfi legszívesebben átölelte volna, hogy felszárítsa őket a csókjaival. Tett egy lépést felé.

- Morgana, ne sírj! Nem akartalak ...

Ahogy beleütközött a láthatatlan falba, belészorult a szó. A lány emelte közéjük, szilárd volt, mintha kőből épült volna.

- Engedj oda! - kiáltotta kétségbeesetten, és elkezdte verni az öklével a pajzsot, amely elválasztotta Morganától. - Ez nem megoldás!

- Egyelőre megteszi, míg jobbat nem tudok - szipogta a lány csendesen, vérző szívvel. Szerette volna gyűlölni a férfit, amiért ilyen megalázottnak látja. Csak folytak a könnyei, de ekkor a hasára tette mindkét kezét, és felülemelkedett gyengeségén. Már nemcsak önmagára kellett vigyáznia.

Nash végigtapogatta a láthatatlan falat, mint egy pantomirn. művész. Furcsa, állapította meg magában, mintha nem is a lány körül lenne a védőpajzs, hanem körülötte ...

- Nem bírom nézni, ahogy sírsz!

- Egy pillanat, és abbahagyom. Ne aggódj, a boszorkányok könnyei ugyanolyanok, mint a többi nőé: gyarlók és haszontalanok. - Morgana leküzdte a sírást, megtörölte a szemét. - Szeretnéd visszakapni a szabadságod, Nash?

A férfi összeszedte minden erejét, és megpróbálta ledönteni a falat - hiába.

- Nem látod, hogy fogalmam sincs, mit akarok?

- Egy biztos: engem nem, és azt sem, ami kettőnk között volt. Fogadalmat tettem: nem kérek semmi olyat, amit ne akarnál megadni nekem ... és én soha nem szegem meg a szavam.

Nasht hirtelen valami féktelen kétségbeesés szállta meg: mi van, ha épp most csúszik ki a kezéből az, amit igazán szeretne?

- Engedj magadhoz!

- Majd ha úgy gondolsz rám, mint nőre, ideengedlek.

Morgana lassan, csendesen a fal túloldalára helyezte a kezét. - Vagyok, aki vagyok. Ettől azonban még szükségem van a szeretetre, amelyet nő csak férfitól kaphat!

Nash nekifeszült a vállával a falnak, majd hátralépett, és nekirohant. Úgy pattant le róla, mint egy kavics a szikláról.

- Vidd már innen ezt az átkozott izét!

Nem vihetem, gondolta Morgana. Ez volt az egyetlen dolog, amely elválasztotta a férfitól - épp eléggé gyenge védelem már így is ...

- Nem tudom, mikor váltak el az útjaink, Nash, de ... egyikünket sem hibáztatom azért, hogy megszerettelek.

- Morgana, kérlek!

A lány megrázta a fejét, majd pillantása hosszasan időzött a férfi arcán, hogy megőrizhesse az emlékeiben, a szívében.

- Lehet, hogy szerelmes fejjel téged is magam után rángattalak, önkéntelenül. Nem tudom, így történt-e, még soha nem bolondultam bele senkibe korábban. Ha így esett volna, esküszöm, nem szándékosan tettem! Nem volt bennem ártó szándék. - A könnyek megint gyülekezni kezdtek a szemében, dühösen hátralépett, és csak állt egyenesen, büszkén, erősen. - Amit most mondani fogok, komolyan mondom - elhiheted minden egyes szavam. Bármivel is kötöttelek magamhoz, oldódjék fel ebben a pillanatban! Enyésszen el minden érzés, melyet boszorkányként csaltam ki belőled! Szabad vagy tőlem és mindattól, ami kapcsolatunkból származhatott. - Behunyta a szemét, és égnek emelte a kezét. - A bűbájban gyökerező szerelem hamis. Megváltalak tőle, magamtól is elvetem, semmit nem veszít a világ. Legyen szíved is, elméd is szabad tőlem! Így akarom, így legyen! - Amikor kinyitotta a szemét, friss könnyek csillogtak benne. - Több vagy, mint gondolnád - suttogta halkan -, de kevesebb, mint lehetnél.

Nash szíve a torkában dobogott. - Morgana, nem mehetsz el így!

- Igazad van - mosolyodott el a lány. - Jogom van egy, még ennél is drámaibb befejezéshez...

Bár több lépés távolságra álltak, a férfi meg mert volna esküdni, hogy Morgana szájon csókolta.

- Isten veled, Nash! - hallatszott még, azzal a lányeltűnt, mint a kámfor.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes