A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 3., szerda

NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 2. rész

NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK

3.

Morgana már akkor zaklatottnak érezte magát, amikor hétfő este hazaért a munkából. Egy régóta várt szállítmány megrekedt Chicagóban, ezért az elmúlt órát a telefon mellett töltötte, próbálta kinyomozni, hol lehet. Erős kísértést érzett, hogy a maga módján járjon utána a dolognak - semmi sem bosszantotta jobban, mint a hanyagság -, de tudta, ez könnyen újabb bonyodalmakhoz vezethet, ezért letett róla.

Ahogy az lenni szokott, alaposan megcsappant a szabadideje; már majdnem besötétedett, mire hazaért. Szeretett volna még sétálni egyet a cédrusok között, hogy kicsit kitisztuljon a feje, és megnyugtassa az idegeit, mielőtt Nashsel találkozna.

A sors azonban most nem mutatkozott hozzá kegyesnek. Egy rövid ideig csak hitetlenkedve bámulta a szélvédőn át a csillogó-villogó, fekete motorkerékpárt az autója előtt.

Sebastian. Pompás. Pont ő nem hiányzott.

Amikor kinyitotta a kocsi ajtaját, Luna kisurrant előtte, és hozzádörgölőzött a Harley hátsó kerekéhez.

- Neked könnyű - vetette oda a lány szemrehányóan. Összeállsz bárkivel, csak kandúr legyen...

Luna sértetten visszanyávogott valamit, és peckesen elindult a ház felé. Pan lelkesen üdvözölte mindkettejüket a bejárati ajtónál, bölcs, kék szeme meleg pillantásával és pár barátságos nyalintással. Luna közömbösen tűrte, majd, mintha mi sem történt volna, baktatott tovább, Morgana azonban szeretettel megdögönyözte a kutyát. Az előszobában fáradtan a szekrényre hajította a táskáját.

A hifitoronyból Beethoven szólt. Sebastian pont úgy várta, ahogy gondolta - a kanapén terpeszkedett, keresztbe tett, csizmás lábát a kávézóasztalon pihentetve, félig lehunyt szemmel, kezében egy pohár borral. Mosolya minden átlagos nőt levett volna a lábáról - ilyenkor derűsen kisimult napbarnított ábrázata, kivillantak erős, hófehér fogai, és csillogni kezdett álmos szeme, mely ugyanolyan borostyánsárgán világított, mint Lunáé.

Lustán felemelte vékony, hosszú ujjú kezét, és egy ősi mozdulattal üdvözölte az unokatestvérét.

- Morgana, egyetlenem!

Mindig ilyen hízelgően viselkedett, ha akart valamit, már kisfiúként is, gondolta magában a lány.

- Érezd otthon magad, Sebastian!

- Köszi, aranyos vagy - vigyorgott a fiú, és Morganára emelte a poharát. - Nagyon jó bor. Tiéd, vagy Anáé?

- Az enyém.

- Elismerésem.

A fiatalember felállt, kecsesen, mint egy balett-táncos. A lányt mindig is zavarta, hogy fel kellett néznie rá - a szó szoros értelmében -, százkilencven centijével több, mint tíz centivel magasabbra nőtt nála.

- Tessék - nyújtotta át a poharát Morganának. - Ha jól látom, rád fér egy kis ital.

- Nehéz napom volt.

- Chicago, a bűnös város - vigyorgott Sebastian.

A lány már épp töltött volna magának, de a megjegyzés hallatán megmerevedett.

- Tudod, hogy utálom, amikor a gondolataimban olvasol!

- Anélkül is láttam volna - ellenkezett a fiú, majd a fegyverszünet jeleként megadóan felemelte a kezét. A kisujján egy művészien megmunkált aranygyűrűt hordott, négyzet alakú ametiszt ékkővel a közepén. - Amikor zaklatott vagy, olyan erős jeleket sugárzol ki magadból, hogy egy mérföldről is hallani.

- Akkor ezt most tíz mérföldről is hallani lehetett... Miután Morgana nem ivott a borból, Sebastian visszavette tőle a poharát.

- Mikor is találkoztunk utoljára? Gyertyaszentelő napján? - kérdezte a fiatalember hitetlenkedve. - Gondolom, már nagyon hiányoltál.

- Csak ne legyél ilyen beképzelt! - feleselt magában a lány. Bármennyit is hízelgett neki Sebastian - márpedig pólyáskora óta ezt csinálta -, nem tudott haragudni rá. Ettől persze még nem lesz kedves hozzá túl hamar - azt ki kell érdemelnie.

- Mostanában elég sok a dolgom...

- Hallom - kacsintott rá Sebastian, és évődve megpaskolta Morgana állát. - Mesélj erről a Nash Kirklandről!

A lány szúrós pillantást vetett rá.

- Nem mondom még egyszer, Sebastian, azonnal takarodj ki az agyamból!

- Most nem is olvastam a gondolataidban! - ellenkezett a fiú ártatlan képpel. - Látnok vagyok, az Akasha krónika beavatott ismerője, nem holmi szélhámos. Anától hallottam.

- Vagy úgy - bólintott Morgana. - Ne haragudj!

Tudta, mióta Sebastian némi érettségre és önuralomra tett szert, szinte soha nem turkált bele mások legszemélyesebb gondolataiba, kivéve, ha ezt elkerülhetetlennek ítélte.

- Nincs mit mesélnem róla. Forgatókönyvíró.

- Erre már magamtól is rájöttem! Én is legalább annyira szeretem a filmjeit, mint te. Mit akar tőled?

- Előtanulmányokat végez az új forgatókönyvéhez, és alaposan meg szeretne ismerni egy igazi boszorkányt.

- Remélem, azért nem olyan nagyon alaposan...

Morganának csak nagy nehezen sikerült visszafognia a kuncogását.

- Rossz az, aki rosszra gondol, Sebastian!

- Csak féltőn óvom az én kis unokahúgomat.

- Maradj magadnak! - kapta el a lány ügyesen unokabátyja egyik előre lógó hajtincsét, majd jól megráncigálta. - Tudok vigyázni magamra. Pár órán belül itt is lesz, szóval...

- Pompás! Addig akár adhatnál is valamit enni - karolta át Sebastian Morganát. Szilárdan eltökélte, csak abban az esetben hajlandó elmenni még az író érkezése előtt, ha unokahúga kidobja. - Képzeld, beszéltem a szüleimmel a hétvégén!

- Telefonon?

A fiatalember szeme elkerekedett a döbbenettől. Amikor szóra nyitotta a száját, kiütközött ír akcentusa, mint mindig, ha feldúlta valami.

- Morgana, van neked fogalmad arról, mennyibe kerül egy tengerentúli hívás? A gatyám is rámenne!

A lány nevetve megveregette a vállát.

- Jó, jó. Kapsz vacsorát, közben mesélj el mindent, ami gyertyaszentelő óta történt!

Sebastian mellett megfeledkezett minden bújáról-bajáról. Akárcsak a családja többi tagja mellett. Történhetett bármi, rájuk mindig számíthatott. Miközben megvacsoráztak a konyhában, a fiatalember elmesélte szülei, azaz Morgana nagynénje és nagybátyja legújabb hőstetteit. A lány egy órán belül jobb kedvre derült, mint valaha.

- Évek óta nem láttam Írországot holdfényben – dünnyögte halkan.

- Utazz oda! Tudod, mennyire örülnének neked.

- Talán el is megyek, mondjuk, a nyári napfordulóra.

- Elmehetnénk mind a hárman: te, Ana és én.

- Jó lenne - sóhajtotta Morgana, majd kedvetlenül félretolta a tányérját. - Csak az a baj, hogy nyáron a legnagyobb a forgalom a boltban.

- El is felejtettem, hogy te komoly üzletasszony vagy ¬csipkelődött az unokabátyja. Amikor a lány a tányérján hagyta a rántott szelet kissé zsíros, de annál finomabb részét, Sebastian a legnagyobb természetességgel a villájára tűzte, és bekapta.

- Szeretem csinálni - jegyezte meg kissé elgondolkodva Morgana. - Tényleg. Jó dolog ennyi emberrel találkozni, még, ha van is egy-két fura mókus közöttük.

Unokabátyja leöblítette a húst egy jó pohár borral. - Például?

A lány letette a könyökét az asztalra, és előrehajolt.

- Volt egy lökött fickó, heteken át minden nap bejárt a boltba. Azt állította, felismert előző életünkből.

- Na, ez érdekesen hangzik.

- Ami azt illeti, tévedett. Még soha nem találkoztunk egyik előző életünkben sem. Szerencsére. Végül, pár héttel ezelőtt beoldalgott záráskor, és sértődöttségtől tocsogó arccal követelte, hogy csókoljam meg...

- Hm - nyelte le Sebastian az utolsó falatot. - Mire te? - Mire én jól gyomorszájon vágtam.

A fiatalember harsányan elnevette magát, Morgana pedig szégyenlősen vállat vont.

- Hol marad a stílus, hugi? Boszorkány létedre padlóra küldöd ahelyett, hogy kecskebékává változtatnád?

A lány méltóságteljesen kihúzta magát.

- Gondolhatod, hogy nem élek vissza a képességeimmel. - Na, ne mondd! Mi is történt Jimmy Pakipskyvel?

- Az más. Akkor még alig múltam tizenhárom - vigyorgott Morgana. - Különben is, azonnal visszaváltoztattam.

- Csak, mert Ana közbenjárt az érdekében - emlékeztette az unokahúgát Sebastian. - Ráadásul rajta hagytad a bibircsókot - Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt - mentegetőzött a lány, majd széles mosollyal megragadta unokabátyja kezét. - Jaj, Sebastian, úgy hiányoztál!

A fiatalember barátságosan megszorította az ujjait. - Te is hiányoztál nekem! Te is, és Anastasia is.

Morgana túl régóta, és túl mélyen ismerte unokabátyját, hogy ne érezze meg benne a változást.

- Sebastian, mi van veled? Szerelmes vagy?

- Van, amin nem lehet változtatni - ingatta a fejét a fiatalember, majd adott egy puszit unokahúga ujjaira. Nem akarta most kiadni magát, és a gondolatait védő fátylat sem akarta annyira fellebbenteni, hogy Morgana átláthasson alatta. - Nincs valami tejszínhab jellegű dolog a környéken?

A lány megrázta a fejét - sikerült Sebastian lelkének mélyére hatolnia, és mélységes gyásszal találta szembe magát. Bár unokabátyja most már sikeresen elrejtette előle a titkát, amit látott, nem hagyta nyugodni.

- Arról a rendőrségi ügyről van szó, ugye? Az elrabolt kisfiú...

A fájdalom élesen, könyörtelenül hasított Sebastianba. Egy pillanatig szótlanul meredt maga elé, de azután összeszedte magát.

- Nem értek oda időben. Pedig a San Franciscó-i rendőrség megtett mindent, amit lehetett. Sajnos, a gyerekrablók pánikba estek... Nyolcéves volt.

•- Szomorú.

A bánat hullámai egyre sűrűsödtek a csendben - mindkettejük részéről. Morgana felállt, unokabátyjához sétált, leült a térdére, és átölelte.

•- Sajnálom, Sebastian.

- Ne hagyd, hogy tönkretegye a jókedved! - kérte a fiú, majd megsimogatta unokahúga selymes, fekete haját. Most, hogy Morgana is osztozott a gyászában, kissé könnyebben viselte a terhet, és ezért őszinte hálát érzett. - Ha most szomorkodni fogsz itt nekem, én isten bizony megharaplak! Csak... nagyon közel kerültem ahhoz a gyerekhez. Mikor ilyesmi történik, mindig elgondolkodom, miért... miért áldott meg ilyen képességekkel a sors, ha úgysem tudok segíteni?

- Rengetegszer segítettél - simogatta meg a lány Sebastian arcát. Könnybe lábadt szemében határozottság csillogott. ¬Össze se lehetne számolni, hányszor. Ezúttal azonban más volt megírva a végzet könyvében.

- Nagyon... fáj.

- Elhiszem - cirógatta meg Morgana unokabátyja haját. Örülök, hogy eljöttél hozzám.

Sebastian magához szorította a lányt.

- Én igazából kajálni jöttem, meg azért, hogy nevessünk egy jót, és nem azért, hogy rád zúdítsam a bánatom. Sajnálom,. hogy így történt.

- Ezt meg ne halljam még egyszer, te tökfej! - szólt rá Morgana olyan nyersen, hogy unokabátyja megadóan elmosolyodott.

- Jó, jó. Szóval, mi lesz a tejszínhabommal?

A lány adott egy cuppanós puszit a homlokára.

- Mit szólnál egy kis tejszínhabos fagyihoz, cukrozott gyümölccsel és forró sziruppal?

- Imádlak!

A lány felállt, és - Sebastian étvágyát ismerve - elővett egy hatalmas edényt. Sejtette, azzal segít unokabátyjának a leginkább, ha nem említi többet az ügyet. Az idő begyógyítja a fájó sebeket, különösen, ha a következő esetben már sikerrel jár a rendőrség.

Hirtelen ötlettől vezérelve a hifitoronyhoz lépett, és csatornát váltott a rádión - a klasszikusokat rock váltotta fel.

- Nem rossz - biccentett a fiatalember, majd feltette a lábát egy üres székre. - Elárulod végre, miért segítesz ennek a Kirklandnek?

- Érdekel a munkája - vont vállat Morgana, és felmelegítette a szirupot, ezúttal a hagyományos módon: a mikrohullámú sütőben.

- Nem lehet, hogy inkább ő érdekel?

- Is-is - mosolygott a lány hamiskásan, majd hatalmas mennyiségű vaníliás jégkrémet lapátolt az edénybe. - Ő maga persze nem hisz semmi természetfeletti erőben, csak filmeket ír belőlük... Nincs is ezzel semmi bajom. - Elgondolkodva lenyalta a jégkrémet a hüvelykujjáról. - Mármint, a filmjeivel. Nagyon szórakoztatóak. Ami a hozzáállását illeti, még egy kicsit... gyúrnom kell rajta.

- Veszélyes vizekre evezel, hugi!

- Az élet maga is veszélyes, Sebastian - jelentette ki Morgana, miközben ráöntötte a folyónyi szirupot a hatalmas jégkrémkupacra. - De legalább annyira örömteli is!

Hogy alátámassza állítását, a fagyicsúcsok mellé néhány kövér tejszínhabdombot helyezett el, majd színpadias mozdulattal letette az unokabátyja elé.

- Hát a mogyoró? - elégedetlenkedett pimaszul a fiatalember.

A lány elővett két kanalat a konyhaszekrényből, és az egyiket odadobta Sebastiannek.

- Nem szeretem a mogyorót, márpedig ezen a fagyin osztoznod kell velem! - döfte Morgana saját kanalát mohón a jégkrémbe. - Szerintem jól kijöttök majd Nashsel - folytatta teli szájjal. - Laza, pimasz és magabiztos modora van. Tudod, amiről az ilyen beképzelt fickók azt hiszik, hogy olyan férfias. - És milyen jól hiszik, gondolta bosszúsan. - Ráadásul élénk A képzelete, ért az állatok nyelvén, imádja anya könyveit, jó a humorérzéke, és okos. Mellesleg, van egy dögös Jaguárja.

- Ez úgy hangzik, mintha már most fülig belezúgtál volna...

Ha a lány nem lett volna túl a falaton, most biztosan félrenyelt volna.

- Ne ugrass, jó?! Csak, mert érdekesnek és vonzónak találom, még nem jelenti azt, hogy belezúgtam!

Morgana durcásan nézett maga elé; unokabátyját pedig ez igen nagy elégedettséggel töltötte el. Jó jel - minél dühösebb a lány, annál könnyebben átlát rajta.

- Gondolom, belenéztél a varázsgömbbe.

- Még szép, hogy belenéztem! - vágott vissza Morgana. - Pusztán elővigyázatosságból.

- Na, persze... Azért néztél bele, mert megijedtél.

- Megijedtem? Én?! Ne légy nevetséges! - vetette oda büszkén a lány. Kisvártatva lesütötte a tekintetét, és idegesen dobolni kezdett az ujjaival az asztalon. - Csak egy férfi.

- Te pedig, minden bűbájos adottságod ellenére, nő vagy. Márpedig, ha egy férfi és egy nő, akik mellesleg vonzónak találják egymást, közel kerülnek...

A lány gyorsan összefonta az ujjait maga előtt, nehogy megráncigálja unokabátyja fülét.

- Kösz, hogy szólsz, de én sem most jöttem le a falvédőről Különben meg senkinek semmi köze hozzá, ha magamba bolondítom, és játszadozom vele egy ideig.

Sebastian, látva, hogy unokahúga érdeklődése elterelődött a jégkrémről, boldogan bólintott.

- Csak nehogy fordítva süljön el a dolog...! Légy óvatos, Morgana! Az ember könnyen szerelmes lesz a szeretőjébe.

- A szerelem és a szex két külön dolog - ingatta a fejét a lány bizonytalanul.

Pan hirtelen felemelte a fejét az asztal alatt, a bejárati ajtó felé fordult, és vakkantott egyet.

- Emlegetett szamár - vigyorgott a fiú. Morgana figyelmeztető pillantást vetett rá. - Viselkedj, Sebastian! Komolyan mondom.

- Ne aggódj, jó fiú leszek! Na, nem nyitsz ajtót?

Egy pillanattal később már csengettek is. Sebastian csúfondáros mosollyal figyelte, ahogy unokahúga feláll, és elindul az előszoba felé.

Átkozottul jól néz ki, ismerte el Morgana magában, miután ajtót nyitott Nashnek. A férfi haját felborzolta a szél, bő póló meg egy, a térdénél kirojtosodott farmer volt rajta, a hátán szakadt hátizsák himbálódzott.

- Szia! Bocsánat, ha kicsit korán jöttem.

- Semmi gond, csak még... rendet kell még tennem a konyhában. Gyere be!

- Ezt, remélem, nem rám értetted - jelent meg Sebastian az előszobában, kezében a rohamosan fogyó fagylalt. - Üdv! ¬biccentett Nash felé barátságosan. - Kirkland, ugye?

A lány összehúzta a szemét.

- Nash, ő az unokatestvérem, Sebastian. Épp menni készül. - Ugyan, pár percig még igazán ráérek... Tetszettek a filmjei, Nash.

- Köszönöm. Nem ismerem valahonnan? - ráncolta össze a férfi a homlokát, majd hirtelen felderült a tekintete. - A látnok, ugye?

- Igen, a tehetetlen látnok - felelte Sebastian szomorúan.

- Figyelemmel kísértem pár ügyét. Még a legmenőbb zsaruk is elismerték, hogy önnek köszönhetik a seattle-i hippi-gyilkos letartóztatását. Nincs kedve...

- Sebastian nem szeret a képességeiről beszélni - vágott közbe Morgana, és fenyegető pillantást vetett az unokabátyja felé. - Ugye?

- Tulajdonképpen...

- Jaj, annyira örülök, hogy beugrottál, bátyus! - mosolygott rá a lány nyájasan. Ahogy kikapta a kezéből a jégkrém maradékát, egy pillanatra hozzáért. Sebastian fájdalmasan felszisszent az áramütéstől. - Igazán jöhetnél gyakrabban.

Unokabátyja megadta magát. Még elég korán volt, hogy meglátogassa Anastasiát, és alaposan kitárgyalja vele Morgana fura viselkedését.

- Vigyázz magadra, hugi! - kérte a lányt, majd adott egy cuppanós puszit a homlokára. Nash gyanakodva figyelte. - Isten veled!

- Isten veled! - visszhangozta Morgana türelmetlenül, és ha Sebastian nem veszi a lapot, minden bizonnyal két lábbal rúgja ki az ajtón. - Egy perc, és beszélgethetünk - fordult a férfi felé, miközben hátrasimította a haját. Megnyugodva hallotta, ahogy unokabátyja berúgja a motort odakinn. - Kérsz egy kis teát?

Nash zsebre dugta a kezét, és szúrós pillantást vetett rá.

- Inkább kávét, ha lehet - közölte enyhe rosszallással a hangjában, és elindult a lány után a konyhába. - Milyen... unokatestvéred Sebastian?

- Bosszantó.

A konyhába érve a férfi féltékeny pillantást vetett a bensőséges kis vacsora maradványaira.

- Úgy értem, vér szerinti, vagy csak távoli?

Morgana feltett egy gyönyörű antik teáskannát a tűzhelyre, majd gondosan megtöltötte korszerű mosogatógépét a mosatlan tányérokkal.

- Az ő édesapja az én édesapám bátyja. - Szinte hallotta, ahogy leesik a mázsás kő Nash szívéről, de minden erejét összeszedve visszafojtotta a kuncogását. - Legalábbis ebben az életükben - tette hozzá évődve.

- Tessék? Á, értem már - bólintott a férfi, és ledobta a hátizsákját a sarokba. - Szóval hiszel a lélekvándorlásban.

- Ez nem hit kérdése - ingatta a fejét a lány. - Mindegy, a lényeg az, hogy az édesapáink, tehát Sebastiané, Anáé és az enyém hármas ikrek, Írországban születtek.

- Komolyan? - álmélkodott Nash, miközben az asztalnak dőlve figyelte, ahogy a lány kinyit egy kisebb konzervet. - Ez majdnem olyan mesébe illő, mint amikor a királyfi az öreg király hetedik fiának a hetedik fia.

Morgana megtöltötte gyógynövényekkel a teatojást, és megrázta a fejét.

- Nem mindig van szükség ilyen gondos előkészületekre Egyébként három nővért vettek feleségül - folytatta -, akik szintén hármas ikrek.

Pan megböködte a férfi lábát az orrával, mire az jókedvűen megvakargatta a fejét.

- Elképesztő...

- Kissé szokatlan felállás, valóban, de ők azonnal tudták, hogy egymásnak teremtette őket a sors, és azt is, hogy miért mosolygott Nashre sokat sejtetően a lány, majd beledobta a tojást egy csinos kis bögrébe, és forró vizet öntött rá a kannából. - Mindegyik párnak egyetlen gyermeke született csupán, ettől kissé csalódottak voltak. Nagyon szerették egymást, ha rajtuk múlik, egy tucat babát hoztak volna össze, de... a végzetük másként rendelkezett.

Instant kávét szórt egy kínai porceláncsészébe, leöntötte forró vízzel, majd ezüsttálcára tette a tejszín- és cukortartóval együtt - ez utóbbiakat vigyorgó halálfej alakjuk tette különlegessé.

- Majd én viszem - vette el tőle a férfi a tálcát, és lepillantott. - Családi ereklye?

- Dilibolt. Sejtettem, hogy tetszeni fog.

Ismét a társalgóba vezette Nasht, Luna már ott kucorgott a kanapé közepén. A lány leült a cica mellé egy párnára, és intett a férfinak, hogy tegye le a tálcát az asztalra.

- Tejszínt, cukrot? - kérdezte tőle.

- Mindkettőt, köszönöm - bólintott Nash, és élvezettel figyelte, ahogy a lány kiszolgálja a két ijesztő tartóból. - Fogadni mernék, hogy mindenszentekkor kész zarándokhely a hely a lakásod...

Morgana átnyújtotta a férfinak a csészéjét.

- A gyerekek hajlandók mérföldeket gyalogolni, hogy a boszorkány megajándékozza őket, illetve, hogy megpróbáljanak bolondot csinálni belőle.

Annyira szerette a kis lurkókat, hogy évről évre elhalasztotta a saját mindenszentek napi szertartását azutánra, amikor már minden zsákocska megtelt édességgel.

- Páran persze csalódott képet vágnak, hogy nem csúcsos boszorkánysüveg van a fejemen, és seprűn sem lovagolok.

Egyetlen, aprólékosan megmunkált ezüstgyűrűje megcsillant a lámpa fényében, miközben kiemelte a jázminvirágokat ' tartalmazó teatojást a borostyánszínű folyadékból.

- Az emberek általában két csoportra oszlanak a boszorkányok megítélését illetően - magyarázta Nash. - Egyeseknek rögtön egy kampósorrú banya jut az eszükbe, aki mérgezett almákat osztogat, másoknak pedig egy sziporkázóan ragyogó ruhájú szépség, aki feléd int csillagvégű varázspálcájával, és azt mondja: "Hidd el, Dorothy, mindenütt jó, de legjobb otthon!"

- Attól tartok, én egyik csoportba sem illek bele.

- Ezért van épp rád szükségem - bólintott a férfi, majd a hátizsákjába nyúlt, és elővette a diktafonját. - Kezdhetjük?

- Persze.!

A férfi megnyomta a felvétel gombot, és újfent turkálni kezdett a zsákjában.

- Egész nap a könyveket bújtam a könyvtárban meg a könyvesboltokban - mesélte, miközben elővett, majd átnyújtott egy vékony, puha fedelű kötetet. - Mit szólsz ehhez?

A lány felemelte az egyik szemöldökét, és elolvasta a címén - "Hírnév, gazdagság, vonzerő: boszorkányos praktikák a boldogságért". - Olyan jól irányzott mozdulattal dobta a férfi ölébe a könyvet, hogy az fájdalmasan összerezzent. - Remélem, nem fizettél érte túl sokat.

- Hat dollár kilencvenötöt, de leírhatom az adómból. Ha jól látom, nem vagy túl nagy véleménnyel róla.

Türelem, intette magát Morgana, majd kibújt a cipőjéből, maga alá húzta a lábát. Rövid, vörös szoknyája felcsúszott egészen a combja közepéig.

- Gondolod, hogy egy avatatlan elsajátíthatja könyvből akár csak a mágia alapjait is? A varázsláshoz több kell, mint pár titokzatos hangzású versike meg illatos gyertyák.

- Valahol csak el kell kezdeni, nem?

A lány újra a könyv felé nyúlt, és megvetően felütötte a tartalomjegyzéknél.

- "Hogyan ébresszünk féltékenységet a másikban?" - olvasta gúnyosan. - Továbbá: "Hogyan nyerjük el egy nő szerelmét?". "Hogyan jussunk pénzhez?". - Megvetően visszahajította a könyvet oda, ahonnan elvette. Ez is hárompontos dobásnak bizonyult. - Gondolj bele, Nash! Csak hálásak lehetünk, hogy ezek a praktikák nem működnek mindenki esetben. Tegyük fel, hogy épp nincs egy vasad sem, a számlák meg csak gyűlnek, holott épp most néztél ki magadnak egy új kocsit. Erre fogod magad, meggyújtasz pár gyertyát, elrebeged a kívánságod, esetleg ellejtesz egy boszorkánytáncot meztelenül, a nagyobb hatás kedvéért, és abrakadabra! - Égnek emelte a kezét. - Máris kapsz egy csekket tízezer dollárról. A baj csak az, hogy a szeretett nagymamádnak kellett meghalnia azért, hogy rád hagyhassa.

- Ezek szerint nagyon pontosan kell megfogalmazni a kívánságot, ugye?

- Látom, még mindig nem érted - csóválta meg a fejét Morgana. - Minden tettnek következménye van. Tegyük fel, azt kívánod, bár olyan szenvedélyes lenne a férjed újra, mint mikor feleségül vett. Teljesül a vágyad, Casanova hozzá képest gátlásos kamasz, kár, hogy hamarosan minden arra kapható nőnek fülig ér a szája, ha meglátja. Vagy: nemes lélek lévén, elrebegsz egy varázsigét a véres háború megszüntetése érdekében. A varázslat sikerül, csak éppen pár nappal később egy tucat másik üti fel a fejét, máshol. - Fáradtan felsóhajtott. - A mágia nem való felkészületlen és legfőképp nem felelőtlen emberek kezébe. Még szerencse, hogy nem lehet megtanulni egy ostoba könyvecskéből.

- Világos - emelte fel a kezét megadóan a férfi. Tetszett neki Morgana érvelése. - Meggyőztél. Csak azért hoztam fel a dolgot, hogy lásd, ilyen témájú könyveket bárki megvehet potom hét dollárért. Ebből, persze, az is látszik, hogy az emberek érdeklődnek a boszorkányság iránt.

- Mindig is érdeklődtek - vont vállat a lány; a mozdulattól előrehullott pár tincs a hajából. - Pedig akadtak idők, amikor akasztófával, vízbe fojtással vagy máglyával büntették az ilyen irányú érdeklődést. - Elgondolkodva kortyolt egyet a teájából. - Ma már kissé civilizáltabbak lettünk ezen a téren.

- Jut eszembe a civilizációról. Az azért érdekes, hogy az emberek még ma is, a mobiltelefonok, mikrohullámú sütők és az internet korában rendkívül érdeklődnek a mágia iránt. Épp ezért szeretnék filmet írni belőle. Több felől is megközelíthetnénk a dolgot: ott vannak például a woodoo varázslók, akik kecskéket áldoznak...

- Ha rajtam múlna, betiltanák az ilyesmit.

- Mindjárt gondoltam. Igen, ez tényleg túl... közönséges Lehetne azonban humoros színezetet adni a filmnek, mim amilyen a Nyugodj békében! volt, némi romantikával meg, szexszel fűszerezve. - Luna felugrott az ölébe, és odébb pofozta a könyvet a mancsával. Miután kényelmesen elhelyezkedett, addig dörgölőzött Nash kezéhez, míg az simogatni nem kezdte hosszú ujjaival. - A főszereplő egy gyönyörű fiatal lány lenne, aki történetesen természetfeletti képességekkel rendelkezik. Bemutatnánk, hogyan bánik a férfiakkal, mivel keresi a kenyerét, vagy... nem is tudom... hogyan vásárol be a közértben. Természetesen ismernie kell más boszorkányokat is. Miről beszélget velük, mi vidítja fel? Ilyesmi. Mondd csak, te mikor jöttél rá, hogy boszorkány vagy?

- Azt hiszem, még a bölcsőmben - felelte Morgana kedvesen. A férfi szeme felcsillant.

- Ez az! Én is valami ilyesmire gondoltam - dőlt hátra a kanapén elégedetten. Luna úgy feküdt az ölében, mint egy bolyhos szőnyeg. - Gondolom, édesanyád ott helyben elájult, amikor meglátott.

- Szerencsére nem így történt. Számított rá. - Ahogy a lány lejjebb ült, a térde finoman Nash combjához súrolódott, nyomban hevesebben is kezdett el verni a férfi szíve. - Mint már említettem, a mi családunkban a boszorkányság anyáról lányára öröklődik.

- Igen, emlékszem - hagyta rá Nash kissé rekedt hangon. Ezúttal Morgana szíve kezdett hevesebben verni. - Téged nem zavart sohasem, hogy boszorkány vagy? Hogy úgy érezted, más vagy, mint a többiek?

- Nem éreztem, tudtam - helyesbített a lány. - Dehogynem. Gyerekfejjel sokkal nehezebben tudtam uralkodni magamon. Elég volt egy apróság, amely felzaklatott, máris elvesztettem a fejem, ugyanúgy, ahogy egy átlagos nő is könnyen elveszti a fejét egyes férfiak társaságában.

Nash a legszívesebben kinyújtotta volna felé a kezét, hogy Megsimogassa a haját, de inkább letett róla.

- Ma már nem fordul elő veled ilyesmi? Mármint, hogy elveszted a fejed?

Morganának eszébe jutott, mi játszódott le benne tegnap, miközben a férfival csókolózott.

- Ritkán, legalábbis sokkal ritkábban, mint gyerekkoromban. Még ma is kissé heves vagyok, és előfordul, hogy olyan dolgokat teszek, amelyeket később megbánok, de már tudom, mi az, amiről egy felelősségteljes boszorkánynak soha nem szabad megfeledkeznie. "Ne árts senkinek!" - idézte. - "Hatalmaddal ne élj vissza soha!"

- Ezek szerint te komoly, felelősségteljes boszorkány vagy, aki néha-néha azért elvállal egy kis szerelmi bűbájt a törzsvendégei kedvéért.

- Természetesen nem - ellenkezett a lány villámló szemmel.

- De hiszen elfogadtad azt a két fényképet az idős hölgy unokahúgáról meg a matekzseni bálványáról...

Szóval mégiscsak leskelődött a pimasz, gondolta Morgana haragosan.

- Nem volt más választásom - mentegetőzött. Zavarában erőteljesen az asztalra koppantotta a bögréjét. - Különben is, attól, hogy elvettem a képeket, még nem biztos, hogy meghintem őket holdporral.

- Így kell csinálni a szerelmi bűbájt?

- Igen, csak... - kezdte a lány, de elharapta a mondat végét. - Fölösleges elmondanom, szerinted úgyis babona az egész. Miért várod el tőlem, hogy feleljek a kérdéseidre, ha nem hiszed el a válaszokat?

- Mert nagyon érdekelnek a válaszaid, függetlenül attól, hogy elhiszem-e őket vagy sem. - Nash valóban így érezte, olyannyira, hogy kíváncsiságában pár arasznyival közelebb húzódott Morganához. - Ezek szerint nem tettél semmit a bál sikere érdekében?

- Azt nem mondtam - felelte a lány kissé duzzogva, mi közben a férfi feladta a harcot önmagával szemben, és játszadozni kezdett Morgana hosszú, selymes, fekete hajával. - Elhárítottam egy kisebb akadályt az útjukból, ennyi az egész Minden más durva beavatkozás lett volna a sorsukba.

- Miféle akadályt?

A férfi még sohasem tapasztalhatta, milyen a holdpor illata, de gyanította, hasonló lehet Morgana hajáéhoz.

- Az a kislány fájdalmasan félénk. Egy kicsit besegítettem, hogy legyen önbizalma. A többi már rajta múlik.

Csodálatos a nyaka, merengett Nash. Karcsú, királynői és kecses. Elképzelte, milyen érzés lenne csókolgatni egy kicsit. Úgy egy-két órán át... De ne térjünk el a tárgytól! - figyelmeztette magát.

- Ezek szerint azt tekinted a fő feladatodnak, hogy itt-ott besegíts egy kicsit?

Morgana finoman oldalra biccentette a fejét, és egyenesen a férfi szemébe nézett.

- Az a helyzettől függ.

- Sokat olvastam a boszorkányokról. Régebben őket tartották a falu bölcseinek, mert bájitalokat kevertek, bűvöltek, jövőbe láttak és meggyógyították a betegeket.

- A látnoki képességek és a gyógyítás nem annyira az én asztalom.

- Miért, mi a te erősséged?

- A mágia.

Talán büszkeségből, talán csak zaklatottsága miatt, nem tudta pontosan, mindenesetre ebben a pillanatban egy hatalmas villám hasította ketté az eget az akaratának engedelmeskedve. Nash kinézett az ablakon.

- Ha jól hallom, vihar készülődik.

- Könnyen lehet. Ha még a zuhé előtt szeretnél hazaérni, gyorsan válaszolok pár kérdésedre, azután mehetsz.

Most már pontosan értette, miért igézte ide a villámot: azt akarta, hogy a férfi elmenjen. Bár látta a kristálygömbben, amit látott, tudta, hogy gondos, hozzáértő kezekben még a jövő is formálható néha. Bárhogy lesz, úgy lesz - de ettől még nem szerette volna elsietni a dolgot.

Márpedig Nash hosszú ujjaiból olyan erő áradt, miközben a haját simogatta, hogy görcsbe rándult tőle a gyomra.

Ettől csak még dühösebb lett.

- Nem sietek - vonta meg a vállát a férfi. Azon tűnődött, ha összeszedné a bátorságát, és megcsókolná a lányt újra, most is olyan túlvilági élményben lenne-e része, mint a múltkor. - Egy kis eső még nem a világ.

- Szakadni fog - bizonygatta Morgana. Majd gondoskodik róla. - Ami a könyveket illeti, bizonyára van köztük egy-kettő, amelynek hasznát veheted. Azokat ajánlom, amelyek képet adnak a boszorkányság történetéről, egyes jelesebb eseményekről, valamint a főbb szertartásokról. Azt viszont felejtsd el! - bökött az ujjával Nash legfrissebb szerzeményére, amelyet az imént mutatott neki. - Könnyen belevihet bizonyos... csapdákba, amelyek a boszorkányok útját kísérik. Á, igen, és nem ártana belekukkantanod egy olyan könyvbe, amely a főbb díszeinkről, ruhaféléinkről meg kellékeinkről szól.

- Mint például a sírkert pora?

A lány égnek emelte a tekintetét. - Ne bosszants!

- Ugyan már, Morgana, szerintem nagyon is tetszetős kép bizonygatta Nash, miközben megragadta a lány kezét, hogy lássa, amit ő. - Külső kameraállás, éjszaka van. A mi szépséges hősnőnk nesztelenül suhan a ködben, majd elhalad a sírkövek mellett, melyek hosszú árnyékot vetnek a holdfényben. Felhuhog egy bagoly. A távolban hosszan felvonyít egy kutya. Közelit mutatunk a lány sápadt, tökéletes arcáról, amelyet fekete csuklya árnyékol. Megáll egy frissen ásott sír mellett, és varázsigéket mormolva belegyömöszöl egy maréknyi földet a varázserszényébe. Villám hasítja ketté az eget, majd a kép lassan elhalványul, vágás.

Morgana nagyon igyekezett, hogy ne sértődjön meg mindezek hallatán. Hogyan képzelheti róla bárki, hogy temetőkben ólálkodik?

- Nash, ha nem tudnám, mennyi remek, valóban szórakoztató film fűződik a nevedhez, azt hiszem, most nagy bajban lennél.

A férfi nem bírta tovább, csókolgatni kezdte a lány ujjait. - Ezek szerint nem vagy a sírkertek rendszeres látogatója Morgana visszafogta fellobbanó haragját.

- Fogalmam sincs, mit hiszel vagy feltételezel rólam. Azt viszont nem tűröm egy perccel sem tovább, hogy gúnyolódj!

- Ne légy ilyen heves! - kérte Nash. - Elismerem, ma nem vagyok túl jó formában. Biztos nem néznéd ki belőlem, hogy egy korábbi filmem előkészítésekor tizenkét órán át beszélgettem egy eszement románnal, aki vámpírnak állította magát. Nem akadt a házában egyetlenegy tükör sem, és csak úgy volt hajlandó szóba állni velem, hogy mindvégig egy keresztet kellett viselnem a nyakamban. A fokhagymáról nem is beszélve - tette hozzá fintorogva. - Ehhez képest egész jól kijöttem vele, mesés ismeretforrásnak bizonyult. De te...

- De én? - kérdezett vissza Morgana, miközben igyekezett tudomást sem venni arról, hogy a férfi ugyanolyan önfeledten simogatja a karját, mint Luna bundáját az imént.

- Egyszerűen téged képtelenség elképzelni boszorkánynak, Morgana. Erős, értelmes nő vagy, remek a stílusod, kiváló az ízlésed, arról már nem is beszélve, hogy teljesen elbágyadok az illatodtól... Jobb lenne, ha tettetném magam, és úgy csinálnék, mintha elhinném minden egyes szavad?

A lány szeme szikrákat szórt. Nem tűri, nem tűrheti tovább, hogy Nash így kibillentse az egyensúlyából! Ez a fickó egyszerre bosszantja és teszi neki a szépet!

- Pedig általában nem idegenkedsz egy kis alakoskodástól, ha ez az ára, hogy megkapd, amit akarsz, ugye?

- Nézd, ha egy kilencven-egynéhány éves asszony azt mondaná, hogy a férjét farkasembernek nézték, és agyonlőtték 1922-ben, szó nélkül elhinném minden egyes szavát. Ettől még lehet, hogy csak kiváló képzelőerővel áldotta meg a sors, hogy most már maga is elhiszi, amit mond. Akárhogy is, nekem teljesen mindegy.

- Feltéve, hogy érdekes forgatókönyvet lehet belőle írni.

- Pontosan. Végül is ebből élek, de nem ártok vele senkinek.

-- Ugyan, miért is ártanál? Szépen kisétálsz beszélgető partnered otthonából, beülsz a haverjaiddal sörözni, és jókat nevettek szegény habókoson... - Morgana szeme most már egyenesen lángolt. - Próbáld csak velem ugyanezt tenni, meglátod, szemölcs nő a nyelvedre!

Nash látta, milyen dühös a lány, ezért visszafojtotta a mosolyát.

- Biztosra veszem, hogy rengeteget tudsz a boszorkányságról, tényeket, legendákat, és nekem pontosan erre van szükségem. Ha jól sejtem, az, hogy boszorkány hírében állsz, legalább ötven százalékkal növeli a bevételed évente. Ebből is látszik, mennyien érdeklődnek a dolog iránt. Előttem nyugodtan lehetsz őszinte, nem kell szerepet játszanod.

- Szóval azt hiszed, azért állítom be boszorkánynak magam, hogy növeljem a bevételt - összegezte Morgana színtelen hangon. Érezte, ha most nem áll fel azonnal, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz Nashnek.

- Nem, deho... áú! - ugrott odébb a férfi hirtelen, miután Luna belemélyesztette a karmait a combjába.

Morgana és a macska a jól végzett munka örömével pillantottak egymásra.

- Itt ülsz a házamban, és van képed hazugnak, tolvajnak meg sarlatánnak nevezni?

- Félreértesz - rázta meg a fejét Nash. Finoman lefejtette magáról Lunát, és felállt. - Én csak azt mondtam, előttem nyugodtan lehetsz őszinte.

- Szóval őszinte - visszhangozta a lány, és elkezdett fel-alá járkálni a szobában, hogy megnyugodjon. Hiába. Vele ugyan ne gúnyolódjon senki, különösen ne egy olyan valaki, aki ráadásul még el is akarja csábítani! A férfi azt hiszi róla, hogy közönséges szélhámos. Ostoba szamár, boldog lehet, hogy nem növeszt neki harminc centis füleket! Akkor aztán bőghetne magában: iá, iá! - Azt akarod, hogy őszinte legyek veled'! Morgana mosolya láttán Nash kissé megnyugodott - már-már attól tartott, a lány szép sorban hozzávágja a dísztárgyait

- A lényeg az, hogy nyugodtan engedd el magad! Elég, ha elmondod nekem, amit tudsz, a meseszövést már rám bízhatod.

- Engedjem el magam - bólintott Morgana. - Jó ötlet. Engedjük el magunkat mindketten, mit szólsz? - lépett a férfi felé izzó szemmel. - Begyújtsak a kandallóba? Semmi nem lazít el annyira, mint az égő fahasábok melege, ropogása és illata...

- Jól hangzik - mosolyodott el Nash. De még milyen jól! Édes kettesben még össze is melegszenek a lánnyal... már a gondolattól is felment a vérnyomása. - Várj, majd én begyújtok!

- Ugyan, hagyd csak! - intette le Morgana a férfit. - Majd én. Megpördült maga körül, és mindkét kezét a kandalló felé nyújtotta. Hűvös, tiszta erő áramlott át a testén - e képességet sajátította el a legkorábban, következésképp ez lesz a legutolsó, amelyet majd elveszít a korral. A száraz fahasábokra irányította a tekintetét és minden figyelmét: A következő pillanatban hangos sercenéssel felcsaptak a lángok, pattogott a tűz, gomolygott a füst.

Elégedetten leengedte a kezét, és egy pillantásával lecsendesítette a lángokat, épp annyira, hogy derűsen lobogjanak csak. Nash falfehérre váltan, leesett állal figyelte, öröm volt nézni.

- Máris sokkal jobb, nem igaz? - érdeklődött a lány negédesen. A férfi térde megroggyant, hátralépett a kanapéhoz, és ráült a macskára. Luna keservesen felnyávogott, majd sértődötten faképnél hagyta Nasht, hiába esedezett az a bocsánatáért.

- Igen.:. azt hiszem.

- Úgy látom, rád férne most egy ital - mosolygott rá Morgana kedvesen. Alig nyújtotta ki a kezét, nyomban beleröppent a nehéz ólomkristály üveg a tőle három méterre lévő asztalról. - Brandyt?

- Kösz - hebegte Nash elfúló hangon. - Inkább nem.

- Én iszom egy kicsit.

Csettintett egyet, máris egy szűk szájú ivópohár süvített felé, majd megtorpant előtte, és lebegve megvárta, míg teletölti. Nagyon jól tudta, hogy cirkuszi bemutatót tart a férfi előtt, de azért remekül szórakozott.

- Biztos, hogy nem kérsz egy kortyot?

- Egész biztos.

A lány vállat vont, majd a helyére röptette a brandys üveget, mely finom koppanással landolt az asztalon.

- Nos - foglalt helyet a kanapén -, hol is tartottunk?

Az érzékeim játszanak velem, bizonygatta magában Nash.

Hipnózis áldozata lettem... Próbált mondani valamit, de csak dadogni tudott.

Megvan! A jó öreg filmes trükkök! Hogy ez eddig nem jutott az eszébe! Megkönnyebbülten felnevetett, és átkozta magát, hogy lehetett ilyen ostoba.

- Kell lennie itt egy hajszálvékony drótnak valahol - dünnyögte, miközben felállt, hogy a saját szemével győződjön meg a dologról. - Nagyon ügyes trükk volt, szépségem. Első osztályú. Egy percig még én is bedőltem neki.

- Tényleg? Juj, de jó! - lelkendezett a lány.

- Tavaly felbéreltem pár trükkmestert egy rendezvényre. Ha láttad volna, ők mire képesek.. . !

Felemelte a brandysüveget, még meg is tapogatta, észrevétlen kis csigák, drótok és emeltyűk után kutatva. Sehol semmi - csak a csodaszép, óír ólomkristály és a simára csiszolt asztallap. Vállat vont, majd leguggolt a kandalló elé. Morgana nyilván elrejtett egy távirányítós öngyújtót a hasábok alatt, amelyet feltehetőleg egy kocsikulcs nagyságú szerkezet segítségével hozott működésbe, melyet a tenyerében rejtegetett. Hirtelen nagyszerű ötlete támadt, lelkesen felpattant.

- Ehhez mit szólsz? A csoda szép boszorkánynak híre kél, mire egy neves fiatal tudós érkezik a városba. Természetesen első látásra beleszeret a lányba, és majd megőrül, hogy valami ésszerű magyarázatot találjon a tetteire. - Élénk képzelete messze előreszaladt. - Titokban még meg is lesi egy szertartás során. Te már vettél részt ilyesmin?

Miután Morgana az előbb sikeresen megzabolázta heves természetét, most már csak derűsen mosolygott e sületlen megjegyzés hallatán.

- Előfordult.

- Pompás! Majd elmeséled. Fontos, hogy történjen valami természetfeletti csoda, miközben a mi tudósunk leskelődik: a lány lebegni kezd, vagy alakot vált..., de ez a tűzgyújtó trükk se rossz. A tudós egyszerűen képtelen eldönteni, igazi csodát lát-e, vagy csak egy ügyes mutatványt. A nézők hasonlóképp.

Morgana hagyta, hogy a brandy felmelegítse - korábbi, sértődött feszültsége után jólesett egy kis ellazulás.

- És mi a történet lényege?

- A borzongató részeken kívül talán csak annyi, miként dolgozza fel magában ez az átlagos fickó, ez a józan, tudományos elme, hogy a szerelme boszorkány.

A lány, leheletnyi szomorúsággal a szemében, a poharába bámult.

- Ilyen alapon az is lehetne, miként dolgozza fel a boszorkány, hogy egy átlagos férfiba szerelmes.

- Látod, ehhez is szükségem lenne a segítségedre - lépett hozzá Nash, és lehuppant mellé a kanapéra. - Hogy hitelesen ábrázolhassam a lányt nemcsak mint boszorkányt, hanem mint nőt is. - Régi magabiztosságával megpaskolta Morgana térdét. - Akkor most beszéljünk a különféle varázslatokról!

A lány nevetve megrázta a fejét, és félretette a poharát.

- Ahogy akarod, Nash. Beszélgessünk róluk... !

4.

Nem érezte magányosnak magát. Hogyan is érezhette volna, amikor órákon át a boszorkányos könyveit bújta, eltöprengve a rengeteg érdekes tényen és talányon? Nash már gyerekkorában megszokta és megszerette az egyedüllétet. Ami egykor a túlélés elengedhetetlen feltétele volt, mára az életmódjává vált.

A nevelőotthonokban, illetve a nagymamájánál és a nagynénjénél eltöltött idő megtanította neki, hogy sokkal jobban jár, ha maga gondolja ki a saját szórakozását, nem a körülötte élő felnőttek. Az utóbbi lehetőség ugyanis általában házimunkával, szónoklattal, szobafogsággal, illetve - főleg a nagymamája esetében - egy villámgyors fülessel járt együtt.

Miután a sors csak igen kevés játékkal és játszótárssal áldotta meg, kénytelen volt az agyát játékszerré alakítani, méghozzá nem is akármilyen játékszerré.

Évekkel később már gyakran hálával gondolt vissza erre az időre, hiszen ennek köszönhette kifinomult képzelőerejét. Ráadásul más játékokkal ellentétben az övét nem lehetett összetörni, bárhová magával vihette, és elképesztően sokféle formát ölthetett magára. Nem vehették el tőle a felnőttek, amikor rossz fát tett a tűzre, és nem kellett lemondania róla akkor sem, amikor új helyre költöztek.

Annak ellenére, hogy ma már bármit megvehetett magának - amit alaposan ki is használt, szert téve a felnőttek összes drága játékszerére - kedvenc időtöltése továbbra is a képzelet birodalmában való barangolás maradt.

Boldogan kiszakította magát a való világból, a valós emberek köréből, akár több órára is egyvégtében. Hogyan is érezhette volna magát magányosnak? Csak úgy kavarogtak a fejében a kitalált szereplők, és a legkülönbözőbb kalandokban vett részt velük. Jobb társaságra nem is lehetett volna szüksége. Ha olykor-olykor mégis emberek közé ment, vagy kirúgott a hámból a barátaival, képzelete akkor is tovább működött, és szívta magába az élményeket, melyekből később újabb ötletek születtek.

Így legalább megengedhette magának, hogy mindig a maga útját járja. Szabadon dönthetett, menjen-e vagy maradjon, csak a saját érveit kellett figyelembe vennie. Jól érezte magát egyedül tágas, napfényes, hangulatosan régi házában. Akkor evett, amikor megéhezett, akkor feküdt le aludni, amikor elfáradt, és oda dobta le a ruháit, ahová éppen kedve szottyant. Barátainak és munkatársainak többsége vagy boldogtalan házasságban sínylődött, vagy már el is vált, és idejük nagy része azzal telt, hogy végeláthatatlanul panaszkodtak jelenlegi, illetve hajdani partnerükre.

Vele ez nem fordulhat elő.

Ő bizony gondtalan agglegény, magányos farkas marad, ha a feje tetejére áll mindenki, akkor is. Örült is ennek... vagy mégsem?

Tulajdonképpen mi is olyan jó ebben?

Akárhogy is, ő pontosan tudta, mi teszi boldoggá: például, hogy kiülhet a teraszra a hordozható számítógépével, dolgozhat a friss levegőn, a ragyogó napsütésben, és hallgathatja a hullámok robaját, ahogy megtörnek odalenn, a sziklákon. Vagy hogy eljátszadozhat az új forgatókönyve ötleteivel anélkül, hogy kötött munkaidőhöz, munkarendhez és munkaköri leíráshoz kellene igazodnia. Vagy hogy addig maradhat el otthonról, ameddig csak akar, nem kell hazasietnie egy nőhöz, aki elvárná, hogy éjjel-nappal vele foglalkozzon...

Hát úgy hangzik ez, mint valami szegény, magányos férfi panasza?

Nash pontosan tudta, a sablonos munkákat és kapcsolatokat nem neki találták ki. Isten a megmondhatója, hányszor vágta a fejéhez a nagymamája, hogy soha nem válik tisztességes ember belőle, hogy egy jóravaló, épeszű lány sem lesz bolond feleségül menni hozzá.

Talán igaza volt - nem hinné, hogy a vastagnyakú kálvinista asszony tisztességes foglalkozásnak tartaná a horrorforgatókönyv-írást. Ha élne, gúnyosan fintorogna, és önelégülten a fejéhez vágná, hogy lám, lám, már harminchárom éves, krisztusi korba lépett, és még mindig nem nősült meg. ,

Nem mintha nem próbált volna meg "normálisan" élni, hivatali pályafutása egy Kansas City-i biztosítótársaságnál azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. Borzasztóan érezte ott magát, és végérvényesen eldöntötte, hogy soha többé nem lesz nyolcórázós irodatitán. Ami pedig a párkapcsolatait illeti, legutóbbi próbálkozása egyértelműen bebizonyította, hogy képtelen tartósan megfelelni egy nő gombamód szaporodó elvárásainak.

DeeDee Driscol, előző barátnője utolsó veszekedésük során a következőket vágta a fejéhez egy márvány hamutartó kíséretétében: "Önző, érzelmileg visszamaradott gyerek vagy, aki azt hiszi, csak mert jó az ágyban, bátran élhet felelőtlen életet azon kívül! Annyira belefeledkezel a nevetséges játszadozásaidba a képzeletbeli szörnyeiddel, hogy soha nem fogsz felnőni egy komoly kapcsolathoz!"

A lány persze sok egyebet is mondott még, ami nem tűr nyomdafestéket. Nash azonban nem hibáztatta érte. El kellett ismernie, nem való férjnek, hiába is próbált közel fél éven keresztül megfelelni a lány elvárásainak.

Így aztán DeeDee végül hozzáment egy szájsebészhez. Lám, lám, néha még egy gyökérkezelt bölcsességfogból is nőhet narancsvirág...

Sok boldogságot, testvér, kívánt szerencsét a névtelen fogorvosnak egészen őszintén magában Nash. DeeDee értelmes, kedves nő volt, bombázó alakkal és káprázatos mosollyal. Igaz, ha felcukkolta az ember, úgy ütött, mint egy hivatásos bokszoló.

A lány elérte, amit akart, oltár elé vezeti egy minden bizonnyal értelmes, jóravaló férfi. És ez így is van rendjén.

Ami pedig Nasht illeti, ő továbbra is szabadúszó marad, világfi: független, gyermektelen. Eléldegél nyugodtan, szabadon

Akkor meg miért járkál nyugtalanul fel-alá szép nagy házában, mint valami ketrecbe zárt tigris?

Vagy, ami még furcsább, miért kapja fel a telefont most már legalább tucatszorra, hogy felhívja Morganát?

Ma este nem találkoznak - úgy állapodtak meg, hogy egy héten két estét töltenek együtt. Nem mintha ez nem lett volna elég, hiszen a kezdeti nehézségeket leszámítva remekül tudtak együtt dolgozni, csak a kételkedő hozzáállására kellett nagyon ügyelnie.

Morgana kiváló humor- és drámai érzékkel rendelkezett, márpedig egy jó forgatókönyvhöz pont e kettő kell. Az a pár óra, amelyet együtt töltöttek, távolról sem lett volna kemény, áldozatos munkának nevezhető. Igaz, Morgana még mindig kötötte az ebet a karóhoz, és továbbra is igazi boszorkánynak állította be magát, de ettől csak még érdekesebbnek tűnt az egész Kimondottan csalódottnak érezte magát, hogy első, együtt töltött estéjük óta a lány semmi újabb mutatvánnyal nem rukkolt elő.

Minden egyes alkalommal külön erőfeszítésébe került, hogy ne érintse meg. Igaz, továbbra is gyakran megsimogatta a kezét, és a hajával is játszadozott olykor-olykor. Persze ettől még hősnek tartotta magát, hiszen képes volt ellenállni Morgana puha, csúfondáros ajkának, hosszú, fehér nyakárnak; telt, formás keblének.

Nash igyekezett elterelni a figyelmét a lányról, de ez meglehetősen reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Kicsit ijesztőnek tartotta gyengeségét. Mert az, hogy megkíván egy vonzó nőt, teljesen normális. Az, hogy elképzeli kettejüket hancúrozás közben, talán még egy fokkal élvezetesebb. De az, hogy a gondolatai újra meg újra Morgana körül kalandoznak, és dolgozni sem tud rendesen, már-már rögeszmésnek nevezhető.

Ideje úrrá lennie a helyzeten.

Nem mintha kicsúszott volna a kezéből az irányítás, nyugtatta meg magát. Eddig úgy viselkedett, mint egy szent. Még akkor is sikerült megfékeznie elemi ösztöneit, amikor a lány áttetsző, merészen rövid ruhában nyitott ajtót, pedig az ilyen öltözet világéletében a gyengéje volt. Igaz, valamelyest csökkentette az érdemeit, hogy főként szakmai okokból uralkodott magán, és nem azért, mert ez méltó egy úriemberhez. Ha magánjellegű kapcsolat alakulna ki közöttük, az hátrányosan befolyásolná a közös munkájukat. Amúgy is csínján kell bánni egy olyan nővel, aki képes egy csókjával a padlóra küldeni.

Bár, ha választhatna, mitől zuhan hanyatt, DeeDee jobb egyenesétől vagy Morgana csókjától...

Egyszerűen szerette volna felhívni, hogy hallja a hangját, és megkérdezze tőle, nem ugorhatna-e fel hozzá pár órára, csak úgy.

Az ördögbe is, nem vagyok magányos! Legalábbis nem érezte magát annak, egészen addig, amíg le nem csukta számítógépe képernyőjét, és úgy nem döntött, hogy lemegy a partra sétálni egyet. A boldogan pihenő családokat és ölelkező párokat látva azonban megsajdult benne valami. Mintha csak ő lenne egyedül... Elnézte, ahogy a nap a vízbe nyugszik, és vágyódást érzett valami után, amiről eddig biztosra vette, hogy nem is akarja igazán, és ha az övé lenne, akkor sem tudna mit kezdeni vele.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy családja legyen - neki sem adatott meg. Már régen eldöntötte, nem követi el ugyanazt a hibát, amit a szülei, és nem nemz a világra egy névtelen, arctalan gyereket, aki soha nem ismerheti meg az édesanyját vagy az édesapját.

Mégis, ahogy ott állt egyedül, és elnézte a családokat, nem hagyta nyugodni egy érzés. Amikor hazaért, otthonát túl nagynak, és legfőképp túl üresnek találta. Azt kívánta, bár ott lenne Morgana, hogy megossza vele, és kéz a kézben sétáljanak, ha kedvük szottyan leugrani a partra. Hogy átkarolhassa a tornácon, az öreg, napszítta farönkön ülve, és együtt csodálhassák meg az első csillagokat az égen.

Sóhajtva felkapta a telefont, és beütötte a lány számát. Amikor meghallotta a hangját, felderült az arca, de hamar le is hervadt a mosolya, miután rájött, hogy az üzenetrögzítője szól.

Habozott néhány pillanatig, hogy hagyjon-e üzenetet, végül azonban nem hagyott. Mégis, mit mondhatott volna? "Beszélni szerettem volna veled. Csak úgy. Kérlek, találkozzunk, mert nem tudlak kiverni a fejemből!"

Gondterhelten összeráncolta a homlokát, és folytatta a fel-alá járkálást. A falról gyönyörű, mogorva óceániai maszkok néztek le rá. Alattuk pengeéles, díszes markolatú kések csillogtak a lámpa fényében. Hogy kicsit kieressze magából a gőzt, felvett egy woodoo babát, majd átbökött egy tűt a szívén.

- Lássuk, hogy bírod a strapát, öcsi!

A baba közömbösen tűrte a tortúrát, Nash egy pillanattal később unottan el is hajította, és úgy döntött, megint elmegy hazulról - méghozzá moziba. Hova máshová?!

- Most te fizeted a jegyeket - szólt Morgana Sebastiannek. - Én veszem a pattogatott kukoricát, és Ana választja ki a filmet.

Épp a Cannery úton sétáltak; a fiatalember rosszallóan összevonta a szemöldökét.

- Legutóbb is én vettem a jegyeket.

- Tévedsz.

Amikor Sebastian Anához fordult jogorvoslatért, a lány mosolyogva megrázta a fejét.

- Morganának igaza van, ugyanis legutóbb én vettem a jegyeket. Szóval fejezd be, Sebastian, úgyis tudjuk, hogy csak el akarod happolni előlem a választás jogát!

- Elhappolni? - torpant meg a fiú a járda közepén sértődötten. - Kikérem magamnak az ilyen kifejezéseket! Különben is, tisztán emlékszem...

- Amire emlékezni akarsz - fejezte be helyette Anastasia, és belékarolt. - Jobb lesz, ha feladod, úgysem mondok le a jogaimról.

Sebastian mormogott valamit, amit nem értettek, de azért elindult Morganával az egyik, Anával a másik oldalán. Nagyon szerette volna megnézni az új Schwarzenegger - filmet, de tartott tőle, hogy Ana a romantikus vígjátékot választja, amelyet a kamarateremben játszottak. Nem mintha nem szerette volna a szerelmes filmeket, de azt hallotta, hogy Arni ezúttal nagyon kitesz magáért: megmenti a világot egy csapat gonosz, alakváltó földönkívülitől...

- Ne duzzogj! - bökte oldalba Morgana kedvesen az unokabátyját. - Legközelebb te választhatsz.

Nagyon szerette ezt a felállást- a három unokatestvér mindig együtt ment moziba, ha épp ahhoz volt kedvük, és az idejük is engedte. A jelen rendszert hosszas civódások, fortyogó kedélyek és átveszekedett esték érlelték ilyen tökéletesre. Persze, ez sem működött mindig zökkenőmentesen, de legalább elejét vette a parázs vitáknak a jegypénztár előtt.

- Csak semmi akaratátvitel! - emelte fel Anastasia figyelmeztetően a mutatóujját, amikor megérezte Sebastian finom próbálkozását. - Különben is már döntöttem.

- Csak szerettelek volna megóvni benneteket egy unalmas estétől, magamat pedig a pénzkidobástól - sóhajtott a fiú. Amikor azonban a pénztárnál álló sorra pillantott, kissé felderült a kedve. - Lám, lám - dünnyögte derűsen. - Márpedig véletlenek nincsenek...

Morgana már korábban észrevette Nasht, és nem tudta, hogy most örüljön, vagy bosszankodjon. Eddig sikerült megőriznie kiegyensúlyozottságát minden egyes találkozásuk során. Eldöntötte, nem él vissza a képességeivel, pedig amikor egy méternél közelebb kerültek egymáshoz, felforrósodott körülöttük a levegő.

Ura vagyok a helyzetnek, nyugtatta meg magát, és Nashre mosolygott.

- Szakmai vagy szabadidős látogatás?

Morgana láttán a férfinak egy csapásra elmúlt a rosszkedve. A lány úgy festett, mint egy fekete angyal, kibontott haja lazán lebegett a válla körül, rövid, vörös ruhája finoman, de annál előnyösebben emelte ki nőies bájait.

Is-is. Mindig szeretek beülni a moziba valaki más filmjére, ha épp küszködöm a sajátommal.

Bár nem kis erőfeszítéssel járt levennie a tekintetét Morganáról, barátságosan Anastasia és Sebastian felé biccentett.

- Üdv!

- Örülök, hogy újra látom - mosolygott rá Ana, miközben beállt mellé a sorba. - Képzelje, legutóbb, amikor moziba mentünk, épp a maga egyik filmjét néztük meg!

- Melyiket?

- A Tetszhalottat. Igazán lenyűgöző alkotás...

- Ő csak tudja - gúnyolódott Sebastian. - Az utolsó félórát csukott szemmel "élvezte végig"...

- Ez a legszebb bók, amit valaha hallottam - vigyorgott Nash. Előbbre léptek a sorban. - Mit néznek meg?

Anastasia hamiskás mosollyal figyelte, ahogy unokabátyja vonakodva előhalássza a pénztárcáját.

- A Schwarzenegger - filmet - felelte Ana.

- Tényleg? - kérdezett vissza Nash. Értetlenül figyelte Sebastiant, aki olyan mozdulatot tett, mintha hátraszaltózni akarna örömében. Madarat lehetett volna fogatni vele. - Én is...

Nash áldott jó szerencséjének tudta be, hogy pont Morgana mellett jutott hely neki a négy székből, ahová a jegyük szólt, Amúgy a filmet már látta korábban, meghívták a hollywoodi bemutatóra. Szívesen megnézte azonban még egyszer, főként a látványos jelenetek miatt. Sodró lendületű film volt, sok humorral, hogy ellensúlyozza az erőszakos részeket, és akadt benne egy-két mesteri csavar, mellyel mindvégig bizonytalanságban lehetett tartani a nézőket. Igaz, belekerült egy olyan jelenet is, melynek láttán még az erősebb idegzetű mozilátogatók is hátrahőköltek a székükben. Ha jó szerencséje kitart mellette, Morgana félősen hozzábújik, még mielőtt betennék a második tekercset.

Ahogy a nézőtér felett lassan kialudtak a fények, a lány feléfordult, és rámosolygott. Nash érezte, ahogy jó pár agysejtje olvadozni kezd, és nagyon remélte, lesznek reklámok a film előtt.

Általában, amikor beült egy moziba, pillanatok alatt sikerült megfeledkeznie a valóságról, és magával ragadta a cselekmény. Kevés dolgot szeretett jobban, mint beleélni magát a történetbe. Ebből a szempontból semmit sem számított, először látja-e a filmet, vagy huszadszorra - a moziban midig otthon érezte magát. Ezen az estén azonban gyakran elvesztette a fonalat.

Nem tudott megfeledkezni a valóságról, mivel egy olyan lány ült mellette, aki újra meg újra magára vonta a figyelmét A mozikban sajátságos illat szokott keveregni a levegőben a vajas pattogatott kukorica, az egyéb nassolnivalók meg a kilöttyent, cukros üdítőitalok szirupos keveréke. Nash kifejezetten szerette ezt a jól megszokott szagot, mely itt is erősen érződött, de még ez sem tudta elnyomni Morgana parfümjének finoman kihívó illatát.

A teremben hűvös volt, már-már hideg. A férfi soha nem értette, miért állítják a légkondicionálót sok helyütt ilyen alacsony hőmérsékletre, holott tudják, hogy az emberek két órán át egy helyben fognak ülni. Morgana bőrének illata azonban forrónak tűnt, izgatóan forrónak, mintha felhevült volna a nap sugaraitól, melyek még itt is folyamatosan tűznének le rá.

A lány egyszer sem fojtotta vissza a lélegzetét, egyszer sem rezzent össze és egyszer sem bújt hozzá, hiába csonkolták egymást a jó - és rosszfiúk önfeledten. Csak bámult maga elé élvezettel, és eszegette a gyorsan fogyatkozó pattogatott kukoricáját.

Amikor a film legrettentőbb jelenetéhez értek, Morgana felszisszent, és megragadta a karfát kettejük közt. Nash megnyugtatóan a lány összeszorított öklére tette a kezét. Morgana, miközben továbbra sem vette le a szemét a filmvászonról, felfordította a tenyerét - ujjaik összekulcsolódtak.

Nem tehetek róla, én sem vagyok fából, mentegette magát a lány gondolatban. Ő is csak hús-vér nő, aki szívdöglesztően vonzónak találja a mellette ülő férfit. És aranyosnak, hogy az ördög vinné el... Volt valami tagadhatatlanul bájos abban, ahogy kézen fogva ültek egymás mellett az elsötétített nézőtéren.

Ugyan mi rossz lenne ebben?

Amikor kettesben maradtak, nagyon ügyelt, nehogy hirtelen felgyorsuljanak az események, vagy olyan irányt vegyenek amilyet nem szeretne. Nem mintha Nash túl rámenős lett volna, emlékeztette magát némi csalódottsággal. Egyszer sem próbálta megölelni, megcsókolni, vagy bármi módon elcsábítani az első, emlékezetes látogatása óta.

Hacsak nem számítja azokat a jelentéktelennek tűnő baráti érintéseket, amelyekben oly gyakran lehetett része. Nem tudta, kiváltanak-e ezek bármit is a férfiból, ő mindenesetre órákig álmatlanul hánykolódott az ágyban miattuk.

Akárhogy is, ez már az ő baja, figyelmeztette magát, és próbált oda se figyelni arra a jó érzésre, melyet akkor érzett, ami kor Nash finoman megsimogatta a kézfejét a hüvelykujjával.

Élvezte a férfival végzett közös munkát, örült, hogy segíthet neki a kutatásában, és nemcsak azért, mert vonzónak találta, de azért is, mert szórakoztatta a társasága: okos, tiszteletre méltóan tehetséges forgatókönyvírónak tartotta, ráadásul ő tűnt az első olyan embernek - az unokatestvéreit leszámítva aki komolyan igyekszik, hogy megértse a másságát.

Persze, még mindig nem hiszi el róla, hogy igazi boszorkány.

Talán nem is baj, vigasztalta magát a lány, ahogy Nash alkarja melegen az övéhez simult. Nem kell hinni neki ahhoz, hogy a tudására támaszkodva jó filmet készítsen a boszorkányságról. Valahol mélyen mégis csalódottságot érzett emiatt - olyan boldog lenne, ha a férfi hinne neki, és elfogadná annak, aki...

Miután sikerült megmenteni a világot, és felgyulladtak a teremben a fények, elengedte Nash kezét - nem azért, mert kezdett terhessé válni a számára, csak szerette volna elkerülni Sebastian csúfondáros megjegyzéseit.

- Kiváló választás volt, Ana - jegyezte meg az unokabátyja.

- Ezt majd ismételd el azután, ha újra szabályos lesz a szívverésem.

A fiatalember belekarolt Anába, és elindultak kifelé a teremből.

- Féltél?

- Természetesen nem - füllentette az unokahúga. - Csak tudod, a film nagy részében Arni derékig meztelenül szaladgált, szóval ne csodálkozz, ha a nők többsége reszketeg lábbal jön ki a moziból...

Kiértek a fényesen megvilágított előcsarnokba.

- Pizza! - csillant fel Sebastian szeme. Hátrapillantott Nashre. - Mit szólsz?

- Benne vagyok.

- Nagyszerű - lökte ki a fiatalember a lengőajtót. Kiléptek az éjszakába. - Te fizetsz...

Szép kis hármas, vigyorgott magában Nash, miközben sajttól csöpögő pizzaszeleteket tömtek magukba. Képesek összeveszni bármin: hogy milyen pizzát vegyenek, vagy hogy melyik földönkívüli halála sikerült a leglátványosabbra a filmben.

Hamar kiderült, hogy Morgana és Sebastian legalább annyira elvezi egymás cukkolását, mint a pizzát, Anastasia pedig az esetek többségében a békebíró szerepébe kényszerül.

Nyilvánvalóan látszott, hogy ők hárman igen mély, szoros kapcsolatban vannak, és a folytonos csipkelődés és panaszkodás mögött mérhetetlenül szeretik egymást. Amikor Morgana azt mondta Sebastiannek: "Ne légy ilyen ütődött, szívem!", Nash érezte, hogy mind az "ütődött", mind a "szívem" kedveskedésnek számít. Ahogy hallgatta őket, megint belényilallt ugyanaz a fájó érzés, mint pár órával ezelőtt a tengerparton, amikor a naplementét nézte.

Mindhárman nagy gyerekeknek tűntek, akárcsak ő - azzal a különbséggel, hogy ők nem voltak egyedül.

Amikor Anastasia hozzáfordult, egy pillanatig valami olyan mély együttérzés csillogott a szemében, hogy a férfi zavarba jött. A csillogás azon nyomban el is múlt, Ana pedig visszaváltozott ugyanolyan kedves, mosolygós lánnyá, amilyennek megismerte.

- Tulajdonképpen nem akarják bántani a másikat – magyarázta a férfinak -, de nem bírják ki egymás heccelése nélkül.

- Heccelés? - fordult feléjük Morgana vörösborával a kezében, és lazán átvetette a haját az egyik válla felett. - Semmi heccelés nincs abban, hogy tükröt tartunk Sebastian hibái elé, hiszen anélkül is nyilvánvalóak lennének. - Fürgén rácsapott a fiatalember kezére, miután az megpróbálta megkaparintani pizzája maradékát. - Látod? - fordult Nash felé diadalmasan. Mindig is mohó volt, például.

- Cöcö! Éppenhogy túlságosan is nagylelkű vagyok - vágott vissza Sebastian.

- Inkább beképzelt - vigyorgott Morgana unokabátyjára, és nagyot harapott a pizzájából. - Meg házsártos.

- Ezeket meg sem hallottam - dőlt hátra a fiatalember méltóságteljesen. - A valóság az, hogy irigylésre méltóan kiegyensúlyozott vagyok, veled szemben, akiben viszont egy csepp önmérséklet sincsen. Igazam van, Ana?

- Szerintem ti mindketten...

- Ráadásul semmi remény arra, hogy megváltozna - folytatta Sebastian a szavába vágva. - Már gyerekkorában is, ha nem az lett, amit ő akart, nyüszített, mint egy kísértet, vagy behúzódott valamelyik sarokba duzzogni. Az önuralom sohasem tartozott az erősségei közé.

- Nem szívesen jegyzem meg - mosolygott rá Ana negédesen -, de az esetek legalább felében miattad nyüszített!

- Még szép - vont vállat Sebastian a bűntudat legcsekélyebb jele nélkül. - Gyerekjáték volt kihozni a sodrából - tárta szét a karját, majd Morganára kacsintott. - És még mindig az.

- Nem kellett volna leengednem téged a plafonról... Nash meghökkenve pillantott fel a borából.

- Tessék?

- Ha tudnád, akkor mennyire megdühödött rám! - jegyezte meg Sebastian büszkén, bár fájdalmas emlékeket is ébresztett benne az eset. - El is látta a bajomat rendesen, mit ne mondjak.

- Csak annyira, amennyire rászolgáltál - csücsörített Morgana csúfondárosan, és kissé elborult a tekintete. - Máig sem bocsátottam meg teljesen, amit akkor műveltél.

Anastasia egyetértően bólintott.

-- Nagy disznóság volt a részedről, Sebastian.

A túlerő hallatán a fiatalember megadóan felemelte a kezét, és próbálta humorosra venni dolgot.

- Még tizenegy éves sem voltam, és a kisfiúk természetüknél fogva komiszak. Különben sem tehetek róla, hogy megijedt egy gumikígyótól.

- De igazinak látszott! - rivallt rá Morgana.

Sebastian elnevette magát, majd előrehajolt, hogy elmesélje Nashnek a történetet.

- Épp Bryna néninél és Matthew bácsinál vendégeskedtünk mindhárman, mert meghívtak bennünket május elsejére. Már jó ideje törtem a fejem, mivel hozhatnám ki a hugit a sodrából, amikor megtudtam, hogy irtózik a kígyóktól.

- Nem vagyok különösebben gyáva, de tényleg undorodom tőlük - bólintott Morgana. - Te persze minden lelkiismeretfurdalás nélkül kihasználtad ezt... Jellemző!

- Nem tehettem mást. Már akkor sem féltél semmi mástól, csakis a kígyóktól - hunyorgott Sebastian elégedetten borostyánszínű szemével. - Nos, mint említettem, még kisfiú voltam, és mint ilyen, gondos előkészítés után egy gumikígyót pottyantottam az ágya közepére, miközben ő békésen aludt ott, természetesen.

Nash nem tudta ugyan elfojtani a vigyorgását, de - Morgana gyilkos tekintete láttán - legalább a feltörő nevetést sikerült köhögéssé változtatnia.

Azért ez még nem tűnik olyan megbocsáthatatlan bűnnek - kockáztatta meg.

Csakhogy Sebastian megbűvölte a gumikígyót: sziszegett, és úgy mozgott, mintha élne - tette hozzá Ana, és megharapta a szája szélét, nehogy mosolyra húzódjon.

A fiatalember elégedetten felsóhajtott.

Több héten át gyakoroltam a bájolást. A mágia soha nem tartozott az erősségeim közé, ezért nem is sikerült olyan fényesen, mint szerettem volna, de... - Morganára kacsintott... azért bevált.

Nash úgy vélte, okosabb, ha hallgat. Nagyon úgy tűnt, ezek hárman vagy összebeszéltek, vagy egyik sem épelméjű.

- Miután kisikoltoztam magam, és átláttam Sebastian szánalmas varázslatán, felröptettem a mennyezetre, majd hagytam, hogy ott lógjon fejjel lefelé - dicsekedett Morgana önelégülten. - Meddig is, bátyus?

- Két rettenetes óráig...

- Még most is ott lennél, ha anya nem talál rád, és nem szól, hogy engedjelek le!

- A nyár hátralévő részében ezek ketten mást se csináltak, mint próbáltak túltenni a másikon - vetette közbe Anastasia fejcsóválva. - Méltó ellenfeletekre akadtatok, az biztos.

Sebastian és Morgana egymásra mosolyogtak, majd a lány oldalra biccentette a fejét, és lopva Nashre pillantott. Szinte hallani lehetett, mit gondol róluk a férfi.

- Biztos, hogy nem kérsz egy kis bort?

- Nem, köszönöm, kocsival vagyok.

Összebeszéltek a hátam mögött, jutott végre dűlőre magában. Na és? Morganára mosolygott - végül is, befogadták maguk közé, ráadásul számos ötletet kapott a forgatókönyvéhez

- Ezek szerint ti gyakran bosszantottátok egymást... ööö, varázslatokkal gyerekkorotokban?

- Ha természetfeletti képességekkel születik az ember, nem nagyon éri be a hagyományos játékokkal.

- Én beértem volna, de te az összes játékban csaltál - vádolta meg Sebastian Morganát.

- Még szép, hogy csaltam - vont vállat a lány, és odaadta a fiatalembernek a pizzája maradékát. - Nem szeretek veszíteni... Azt hiszem, én megyek, későre jár - állt fel és adott egy-egy puszit mindkét unokatestvérének. - Hazavinnél, Nash?

- Persze! - vágta rá a férfi boldogan. Pontosan ez járt a fejében neki is már vagy egy órája.

- Légy óvatos, Kirkland! - figyelmeztette Sebastian lustán. - Morgana szeret a tűzzel játszani.

- Vettem észre - bólintott Nash, majd a lány felé nyújtotta a karját, és lassan elsétáltak.

Anastasia halkan felsóhajtott, miközben a kezére támasztotta az állát.

- Annyi szikra pattogott kettejük közt oda-vissza, csodálom, hogy nem gyulladt ki az asztal...

- Hamarosan lobogni fognak a lángok - révedt Sebastian maga elé, a jövőbe lesve a harmadik szemével. - Akár tetszik Morganának, akár nem.

Ana, unokahúgáért aggódva, megragadta a fiatalember kezét.

- De nem lesz semmi baja, ugye?

A fiú nem látott annyira tisztán, mint szeretett volna. Családtagokkal kapcsolatban mindig sokkal nehezebben boldogult, Morganával pedig különösképpen.

- Nos, lesz egy-két csatájuk, meg is sértődik párszor - felelte lassan, szomorkásan. Hirtelen kitisztult a tekintete, és visszatért az arcára szokásos, könnyed mosolya. - De túljut rajta, Ana. Ahogy az imént mondta, nem szeret veszíteni...

Morganának jelen pillanatban eszébe sem jutott csatákkal, sérülésekkel és győzelemmel foglalkozni - élvezte, hogy a hűvös tavaszi levegő selymesen simogatja az arcát a nyitott tetős Jaguárban. Hátravetette a fejét, és felnézett a félholdas, csillagos égre.

Érzékei túlcsordultak az örömtől: élvezte a száguldást a kanyargós úton, a holdfényt, a tenger sós illatát... és persze azt is, hogy egy ilyen vonzó férfi mellett ülhet, aki biztos kézzel tartja a kormányt, bömbölteti a rádiót, és olyan kisugárzása van, mint az éjszakának, minden titkával együtt.

Lopva oldalra pillantott, hogy megint szemügyre vehesse Nash arcát. Ó, nagyon is élvezné, ha végigfuttathatná az ujjait határozott arcélén, érzéki száján, akaratos állán. De mennyire élvezné!

Akkor meg mire vár? Bár nem látott minden vonzó férfiben lehetséges szeretőt, pontosan tudta, érzéki vágyai mélyén ezúttal az a tiszta, még erősebb vágy lapul, hogy Nashé lehessen. Ezt látta a kristálygömbben is - ez lesz a végzete, mely hamarosan, inkább előbb, mint utóbb bekövetkezik.

Ez a válasz, gondolta magában - ezért nem nyúl a férfihoz egy ujjal sem. Mindig lázadni fog az ellen, hogy kiszolgáltatott báb legyen a végzet kezében!

Ugyanakkor, ha ő csábítja el Nasht, szabad akaratából, és mindvégig az ő kezében marad a gyeplő, máris más a helyzet. Végül is akkor a maga ura marad.

- Miért jöttél be a városba ma este? - kérdezte a férfitól

- Nem bírtam nyugodni. Talán elegem lett magamból.

Morgana nagyon jól sejtette, miről beszél. Vele is előfordult már, ha nem is túl gyakran. Pocsék egy érzés.

- Jól halad a forgatókönyv?

- Elég jól. A nyers változatot pár napon belül elküldöm az ügynökömnek - vetett egy pillantást a lányra Nash. Azonnal érezte, hogy hibát követett el. Olyan szép volt, olyan csábító, ahogy a szél felborzolta a haját, és a holdfény megcsillant a bőrén, hogy legszívesebben többet le sem vette volna róla a szemét. Márpedig így nem túl bölcs dolog egy száguldó autót vezetni. - Rengeteget segítettél.

- Ezek szerint nem találkozunk többet?

- Dehogynem. Nézd, Morgana, én... - kezdte a férfi, majd halkan szitkozódott egyet, és beletaposott a fékbe. Épp csak egy picivel hajtott túl a lány autófeljáróján. Visszatolatott és befordult, de nem állította le a motort. Egy pillanatig csak ült szótlanul, merengve, majd vetett egy pillantást a házra, melynek csak egyetlen ablakában látszott világosság.

Ha Morgana most arra kérné, menjen be vele, szó nélkül engedelmeskedne - nem is tehetne mást. Mintha nem is ő alakítaná az eseményeket, csak valahogy megtörténnének vele... és ez tulajdonképpen már akkor elkezdődött, amikor elfordult az ónsárkánytól a Wiccában, és a lány kobaltkék szemébe nézett. Olyan nyugtalanító érzése támadt, mintha csak szereplő lenne egy ismeretlen forgatókönyvben, amelynek ráadásul még meg sem írták a végét.

Morgana fürkész pillantást vetett rá.

- Zaklatottnak látszol - jegyezte meg aggódva. - Ez nem jellemző rád. - Egy hirtelen ötlettől vezérelve a slusszkulcs felé nyúlt, és leállította a motort. Most, hogy a Jaguár már nem dorombolt, semmi sem nyomta el a férfi lüktető vágyának harsogását. Amikor a testük finoman egymáshoz ért, Nash gyomra görcsbe rándult. - Tudod, mit szoktam csinálni, ha zaklatott vagyok? - A lány hangja mélyen búgott, és úgy járta át a férfi testét, mint a forralt bor. A férfi Morgana felé fordult, és a holdfényben élénken csillogó kék szempárba nézett. Ösztönösen a lány felé nyúlt a kezével.

- Mit?

Morgana úgy siklott ki előle, mint egy szellem. Kiszállt az autóból, megkerülte, majd a férfi melletti ajtóra támaszkodva lehajolt. Ajkuk már-már összeért.

- Sétálok egyet. - Felegyenesedett, és Nash felé nyújtotta a kezét. - Gyere velem, mutatok egy varázslatos helyet!

Visszautasíthatta volna persze, de ... olyan férfi, aki nem szállt volna ki az autóból, ahogy ő is, és nem fogadta volna el a felkínált kezet, még nem született a földön.

Átvágtak a pázsiton, és elsétáltak az egyetlen világos ablak mellett. Morgana a ház mögötti ciprusok rejtelmes árnyai közé, suttogó hangokkal terhes csendjébe vezette Nasht. A hold fényét finoman megszűrték a lombok, de még így is elég erős maradt ahhoz, hogy a girbegurba ágak kísérteties árnyékot vessenek a puha erdei talajra. Leheletnyi szellő játszadozott a fák levelein - és ez a lány lant jának hangjára emlékeztette a férfit.

Morgana tenyere melegen, de határozottan tartotta Nash kezét; nem siettek, de érezni lehetett, hogy tartanak valahová.

- Imádom az éjszakát - vallotta be a lány, és vett egy mély lélegzetet -, az illatokat, a hangulatát. Gyakran kisétálok ide éjjel, amikor nem tudok aludni.

Hallani lehetett, ahogy a hullámok megtörnek a part menti sziklákon; mintha csak a tenger szívének vad, egyenetlen dobogása hallatszana ...

Történni fog valami ma este.

- Micsoda fák! - súgta Nash olyan titokzatos hangon, hogy maga is meglepődött. - Első látásra beléjük szerettem.

Morgana megtorpant, és kíváncsian végigmérte a férfit. -Komolyan?

- Tavaly jártam itt először, kirándulni. Bemenekültem a meleg elől a fák közé, és nem tudtam betelni velük. - Az egyik, érdekesen hajlott fa törzsére tette a kezét, és megsimogatta a durva kérget. - Pedig nem rajongok kimondottan a természetért. Városi ember vagyok, mindig is az voltam, de mi• kor megpillantottam ezeket a fákat, eldöntöttem, olyan helyen fogok élni, ahol az ablakomból is láthatom őket.

- Előbb-utóbb visszatérünk oda, ahová tartozunk - bólintott a lány, és elindult újra. Nesztelen léptekkel sétáltak a puha talajon. - Az ősi természeti vallások istenekként tisztelték eze¬ket a fákat. - Elmosolyodott. - Szerintem az is elég, ha szívből szeretjük és tiszteljük őket a korukért, a szépségükért meg a kitartásukért. Megérkeztünk - fordult a férfi felé. - Ez a tisztás az erdő szíve. A legtisztább mágia a szívben lakozik.

Nash nem tudta volna megmondani, miért hitt Morganának ebben a pillanatban. Talán megigézte a hold, talán csak a pillanat varázsának köszönhetően. Megborzongott, és képek villantak fel az elméjében. Mélyen eltemetett emlékei azt súgták, már járt ezen a helyen sok-sok évvel ezelőtt - a lánnyal együtt.

Megérintette Morgana arcát, ujjai gyengéden leszaladtak észen az álláig. A lány nem mozdult, csak figyelte hosszú pillái alól és várt.

- Még nem látom tisztán, örülök-e annak, ami történik velem - jegyezte meg a férfi halkan.

- Miért, mi történik veled?

- Nem mi, hanem ki ... Te. - Nash felemelte a másik kezét is, és két tenyere közé fogta Morgana arcát. - Rólad álmodom ébren is. Nem tudlak kiverni a fejemből egy pillanatra sem, sőt képtelen vagyok irányítani a képzeletemben megjelenő képsorokat, pedig az mindig menni szokott... Egyszerűn minden csak megtörténik velem.

A lány puhán átkulcsolta a férfi csuklóját, hogy érezhesse heves, erős érverését.

- És ez olyan rossz?

- Fogalmam sincs. Általában kerülni szoktam a bonyodalmakat, Morgana, és nem szeretnék ezen változtatni.

- Akkor maradjunk az egyszerű dolgoknál!

Nem lehetett tudni, melyikük mozdult előbb a másik felé, a lány mindenesetre pillanatokon belül Nash karjában találta magát - és csak csüggtek egymás ajkán, szótlanul. Ha múltkori álma a tisztáson olyannak tűnt, mint a valóság, most a valóság és ez a csók tűnt olyannak, mint az álom.

Morgana játékos nyelve a végsőkig korbácsolta a férfi szenvedélyét. Nash vadul magához ölelte a lányt, mire az kéjesen felsóhajtott. A férfi rekedten felnyögött, és csókolgatni kezdte Morgana hosszú nyakát, lüktető verőerét. Amikor finoman megharapdálta a bőrt az álla alatt, a lány egész testében megborzongott. Ajkuk kétségbeesetten forrt össze újra.

Miként is képzelhettem, hogy hatalmam lehet a szenvedély ereje felett? - tűnődött magában Morgana. Kapcsolatuk korábbra nyúlt vissza, mint az idők kezdete, mégis, frissebbnek érezte, mint a hajnalhasadást.

Bár ne lenne több múló kéjnél, pillanatnyi vágynál! - kívánta erőtlenül, miközben érzékei egyre jobban gyengítették akarata ellenállását. Teste mámorosan hullámzott az élvezettől, de még eközben is tudta, kettejük közt sokkal, de sokkal többről van szó, mint egyszerű vágyról.

Bár akadt már pár férfival dolga életében, a szívét még soha senkinek nem adta oda. Nem mintha féltőn óvta volna bárkitől is, hiszen teljes biztonságban érezhette - nem találta meg hozzá az utat ugyanis senki. Most azonban, a hold és a néma öreg fák jelenlétében Nashnek ajándékozta, mint egy réges-rég kettészakadt szív nála maradt felét...

Gyors, ezüstös fájdalom hasított belé, a karja görcsösen a férfi nyaka köré fonódott, az ajka a nevét suttogta. Megértette, miért kellett elhoznia ide, a legtitkosabb és legbensőségesebb helyére - mert hol másutt is veszíthette volna el a szívét, ha nem éppen itt?

Szorosan ölelte még egy ideig, teste hálásan magába itta mindazt a szeretetet, amelyet Nash adni tudott. Bár képes lenne tartani magát az ígéretéhez, és nem bonyolódnának komolyabb kapcsolatba!

Azonban már elkéstek - a helyzet ettől a pillanattól kezdve egyikük számára sem teszi lehetővé a visszavonulást. A lány érezte, már nincs sok idő közös végzetük beteljesüléséig, és rá hárul a feladat, hogy felkészítse mindkettejüket.

Szeretett volna elhúzódni a férfitól, de az újra meg újra magához ölelte. Nem tudott betelni Morganával, lelkében sejtelmes képek, hangok - és kevésbé sejtelmes vágyak örvénylettek.

- Nash - suttogta a lány, miközben puhán, megnyugtatóan a férfi arcához simult. - Most még ne ...

A halk szavak áthatoltak Nash elméjének morajlásán. Ha az ösztöneire hallgat, lerántja a lányt a földre, hogy itt és most bebizonyítsa neki, téved.

A vágy erőszakos tombolásától maga is megrettent. Bűntudatosan elengedte Morganát - most vette csak észre, milyen erősen a lány húsába mélyesztette az ujjait.

- Ne haragudj! - kérte bűnbánóan. - Fájt?

- Dehogy - nyugtatta meg a lány, és meghatottan az ajkához emelte az ujjait. - Te csak ne félts engem!

Még szép, hogy félti! Eddig mindig, mindig gyengéden viselkedett a nőkkel; lehet, hogy megsértette az érzéseiket - nagyon sajnálja, ha csakugyan így esett -, de nem bánt durván egyikkel sem, soha.

Most azonban kis híján leráncigálta Morganát a földre, hogy elvegye, amire oly kétségbeesetten vágyott, akár akarja a lány, akár nem.

Megtörten zsebre tette a kezét.

- Azt hiszem, már rájöttem: nem örülök annak, ami történik velem. Most csókoltalak meg másodszor, és, akárcsak az első alkalommal, most is úgy éreztem, nem tehettem mást... Egyszerűen meg kellett csókolnom téged, ugyanúgy, ahogy levegőt kell vennem, vagy ahogy ennem és aludnom kell!

Morgana érezte, nagyon sok múlik azon, amit most mond, ezért rendkívül óvatosan fogalmazott.

- A vonzódás ... elengedhetetlen feltétele az életben maradásnak.

A férfi ezt nem vette volna annyira biztosnak, hiszen élete eddigi részében egész jól megvolt nélküle. Csak meredt a lányra szótlanul, majd megrázta a fejét.

- Tudod, szépségem, ha elhinném, hogy valóban boszorkány vagy, azt mondanám, megbabonáztál.

Morgana összerezzent a fájdalomtól. Nem is annyira a szavak bántották, hanem a távolság, amely általuk újból közéjük helyeződött. Még soha, egyetlen férfinak sem sikerült fájdalmat okoznia neki szavakkal- talán éppen ezt jelentené szerelmesnek lenni? Korábban nem kellett féltenie a szívét, mostantól azonban nem tehet mást - még ha a férfinak ajándékozta is.

- Akkor úgy vélem, most kivételesen jó, hogy nem hiszed. Mert ez valóban csak egy csók volt, Nash - mosolygott a férfira, remélve, hogy a sötétben nem veszi észre a szomorúságot a szemében. - Egy csókban pedig nincs semmi félelmetes.

- Kívánlak - vallotta be Nash érdes hangon, és ökölbe szorította a kezét a zsebében. Egyfajta tehetetlenség kapcsolódott a vágyához, amely kis híján erőszakká fajult. - És ez veszélyes lehet.

Ebben a lány sem kételkedett.

- Majd meglátjuk, a maga idejében ... Menjünk! Fáradt vagyok.

Elindultak visszafelé, de Morgana ezúttal nem ajánlotta fel a kezét.


Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes