A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 6., szombat

Vámpírnaplók 3. Tombolás

Hatodik fejezet
- Már meghozta a döntést. Láthattad, amikor „félbeszakít totál" minket. Már választottál, Elena, ugye? kérdezte Stefan nem kárörvendően, nem követelőzve, hanem egyfajta elkeseredett szilajsággal.
- Én… - Elena felnézett. Stefan, én, szeretlek téged. De nem érted, hogy ha most azonnal kell döntenem, akkor azt kell választanom, hogy mindhárman együtt maradjunk? Csak egy kis időre. Érted? Amikor Stefan arca merev lett, mint a kő, Damonhoz fordult. És te?
- Azt hiszem, igen vetett rá Damon egy titkos, birtokló mosolyt. Már az elején mondtam Stefannak, hogy önzés kisajátítania téged. Tudod, a testvéreknek meg kell osztaniuk egymással mindent.
- Nem így értettem.
- Nem? mosolyodott el ismét.
- Nem jelentette ki Stefan. Nem értem meg, és nem értem azt sem, hogyan kérheted, hogy vele dolgozzak. Ő gonosz, Elena. Jókedvében gyilkol, nincs lelkiismerete. Nem érdekli Feli s Church, maga mondta. Egy szörnyeteg.
- Pillanatnyilag viszont együttműködőbbnek tűnik nálad jegyezte meg Elena. Stefan kezéért nyúlt, és megpróbálta kitalálni, hogyan értethetné meg magát vele. Stefan, szükségem van rád. És mindkettőnknek szükségünk van rá. Nem próbálnád meg ezt elfogadni? Amikor a fiú nem válaszolt, hozzátette: Stefan, te tényleg örökre a bátyád halálos ellensége akarsz maradni?
- Komolyan gondolod, hogy ő nem ezt szeretné?
Elena lepillantott egymásba fonódó kezükre, végignézett a simaságukon, a hajlataikon és az árnyékaikon. Pár pillanatig nem válaszolt, majd nagyon halkan azt mondta:.
- Nem hagyta, hogy megöljelek.
Erezte, ahogy Stefanban fellángol a védekező harag, majd lassan elcsitul. A vereséghez hasonló érzés futott végig rajta, és lehajtotta a fejét.
- Ez igaz válaszolta. És egyébként is, hogy jövök én ahhoz, hogy gonosznak nevezzem? Mit tett ő, amit én nem?
Erről még beszélnünk kell, gondolta Elena, mert nem bírta ezt az önutálatot. De nem most, nem itt.
- Szóval egyetértesz? Stefan, áruld már el, mit gondolsz.
- Ebben a pillanatban azt gondolom, hogy mindig megkapod, amit akarsz. Mert így van, nem igaz, Elena?
Elena Stefan szemébe nézett, és észrevette, mennyire kitágult a pupillája, ami körül csak egy vékony sávnyi zöld maradt. Már nem volt benne harag, csak fáradtság és keserűség.
De ezt nem csak magamért teszem, gondolta, kiűzve a fejéből a kétkedés utolsó morzsáit is. Be fogom neked bizonyítani, Stefan, majd meglátod. Most az egyszer nem önzésből cselekszem.
- Akkor hát egyetértesz? Kérdezte csendesen. Igen.
- És én is egyetértek nyújtotta a kezét Damon eltúlzott előzékenységgel. Elkapta Elenáét, még mielőtt a lány megszólalhatott volna. Ami azt illeti, az egyetértés tiszta lángjában égünk itt hárman.
Ne, gondolta Elena, de ebben a pillanatban a kórus karzatának hűvös félhomályában úgy érezte, ez így van, összekapcsolódtak, egyetértésben, erőből.
Aztán Stefan elhúzta a kezét. Az ezt követő csendben Elena meghallotta a kintről és a lentről beszűrődő hangokat. Páran még mindig sírtak, néhányan kiabáltak, de a nagy felzúdulás elmúlt. Az ablakon át látta, ahogy az emberek utat törnek maguknak a parkolón keresztül a kis csoportok között, amelyek a sebesültek körül gyülekeztek. Dr. Feinberg egyik szigettől a másikig ment, láthatóan egészségügyi segítséget nyújtva. Az áldozatok úgy néztek ki, mint egy hurrikán vagy földrengés túlélői.
- Senki nem az, aminek látszik szólalt meg Elena.
- Micsoda?
- Ezt mondta Bonnié a búcsúztatáson. Megint rohama volt. Szerintem ez fontos lehet. Elena megpróbálta rendezni a gondolatait.
- Szerintem vannak olyan emberek a városban, akikre oda kell figyelnünk. Például Alaric Saltzmanre. Röviden összefoglalta, mit hallott Alaric házában. Ő nem az, akinek látszik, de nem tudom, hogy pontosan micsoda. Szerintem figyelnünk kellene. És mivel én ugye nem jelenhetek meg a nyilvánosság előtt, nektek kell megtennetek. De nem hagyhatjátok, hogy gyanakodni kezdjen, a tudjátok, mire.
- Elenába Damon hirtelen felemelt keze fojtotta bele a szót. Odalent, a lépcső aljánál egy hang szólalt meg. Stefan? Odafent vagy? Majd valaki más: Mintha úgy láttam volna, hogy felmegy.
Talán Mr. Carson lehet az. Menj! Súgta Elena szinte hang nélkül Stefannak. A lehető leghétköznapibbnak kell tűnnöd, ha itt akarsz maradni Feli s Churchben! Nekem nem lesz bajom.
- És te hova mész majd?
- Meredithékhez. Majd később elmagyarázom. Rajta, indulj!
Stefan habozott, majd elindult a lépcsőn, előrekiáltva, hogy „jövök". Aztán visszalépett. Nem hagylak itt vele jelentette ki határozott hangon.
Elena ingerülten emelte a karját az ég felé. Akkor menjetek mindketten. Most egyeztetek bele, hogy együttműködtök, vissza akarjátok vonni a szavatokat? tette hozzá Damonnek, aki maga sem tűnt túl lelkesnek.
Damon a szokott kis mozdulattal vonta meg a vállát. Rendben. Csak még valami nem vagy éhes?
- Én nem. Elena felkavarodott gyomorral döbbent rá, mit kérdez Damon. Nem, egyáltalán nem.
- Az jó. De később az leszel. Ezt ne feledd! Damon Stefan nyomába szegődött a lépcsőn, amiért kapott egy perzselő pillantást. De Elena hallotta a fejében Stefan hangját, miközben mindketten eltűntek.
Később majd érted jövök. Várj meg!
Elena azt kívánta, bárcsak tudna válaszolni gondolatban. És észre is vett valamit. Stefan mentális hangja sokkal gyengébb volt, mint négy nappal azelőtt, amikor a bátyjával verekedett. Most, hogy belegondolt, a Városatyák napja előtt nem is volt képes a gondolatátvitelre. Elena annyira össze volt zavarodva, amikor magához tért a folyó mellett, hogy eddig ez eszébe sem jutott, de most elcsodálkozott rajta. Mi történt, mitől lett Stefan ennyire erős? És miért kezdett halványulni az ereje?
Elenának volt ideje ezen eltöprengenie, miközben ott ült az elhagyatott karzaton. A templom is üres volt már, és odakint egyre sötétebb lett a felhős égbolt. Stefanon és Damonon gondolkozott, és azon, vajon jól döntött-e. Megfogadta, hogy soha nem hagyja, hogy miatta kapjanak össze, de ezt az esküjét már korábban megszegte. Őrültség, hogy azt szeretné, ha fegyverszünetet kötnének, legalább egy időre?
Amikor odakint mindenhol egyformán fekete lett az ég, lemerészkedett a lépcsőn. A templom üresen visszhangzott. Elena nem gondolkozott azon, hogyan fog kijutni, de szerencsére az oldalajtó csak belülről volt bereteszelve. Hálásan kiosont az éjszakába.
Eddig nem is tudta, milyen jó kimenni, és sötétben lenni. Az épületekben úgy érezte, mintha csapdába került volna, a napfény pedig bántotta a szemét. így volt a legjobb, szabadon, béklyók nélkül és láthatatlanul. Az érzékei örömmel fogadták a buja világot maga körül. Mivel teljesen mozdulatlan volt a levegő, az illatok sokáig megmaradtak, és Elena érezte az éjszaka teremtményeinek szagát. Egy róka túrt szét egy
szemeteszsákot. Barna patkányok rágcsáltak valamit a bokrok között. Éjszakai pillangók hívogatták egymást illatukkal.
Kiderült, hogy nem is olyan nehéz észrevétlenül eljutnia Meredith házához, mert az emberek nem nagyon járkáltak odakint. Ám amikor odaért, Elena tanácstalanul pillantott fel az üveges verandás, szép farmházra. Nem sétálhatott oda a bejárati ajtóhoz, hogy bekopogjon. Meredith vajon tényleg várja? Nem odakint lenne, ha várná?
Meredith komoly sokkot fog kapni, ha nem várja, döbbent rá Elena, miközben felmérte, milyen magas lehet a veranda teteje. Meredith szobájának ablaka közvetlenül felette volt, a ház sarkán túl. Kicsit ügyeskednie kell majd, de Elena úgy érezte, menni fog.
A tetőre könnyű volt feljutnia , az ujjai és a mezítelen lába könnyedén megtalálták a réseket a téglák között, és Elena szinte felreppent. De behajolni a sarok mögé, hogy bekukkantson Meredith ablakán, már megerőltetőbbnek bizonyult. Elenának pislognia kellett az üvegen kizúduló fénytől.
Meredith az ágya szélén ült, könyökével a térdén támaszkodott, a semmibe meredve. Időnként végigsimított sötét haján. Az éjjeliszekrényén álló óra 6:43-at mutatott.
Elena körömmel megkocogtatta az ablakot. Meredith felugrott, de rossz irányba pillantott, az ajtó felé. Védekező pózban állt fel, fél kezével egy díszpárnát szorongatva. Amikor az ajtó nem nyílt ki, továbbra is védekező testtartással tett felé egy-két lépést. Ki az? kérdezte. Elena ismét megkocogtatta az üveget. Meredith megpördült, és zihálva az ablak felé nézett. Engedj be! kérte Elena. Nem tudta, hogy Meredith hallja-e, úgyhogy tisztán artikulált. Nyisd ki az ablakot.
Meredith lihegve nézett körül a szobában, mintha arra számítana, hogy megjelenik valaki, és segít neki. Amikor nem így történt, úgy ment oda az ablakhoz, mintha egy veszélyes állat lenne odakinn. És nem nyitotta ki.
- Engedj be! - Ismételte meg Elena. Majd türelmetlenül hozzátette: Ha nem akartad, hogy idejöjjek, akkor miért adtál meg időpontot?
Észrevette, ahogy Meredith válla kicsit ellazul. Meredith lassan, szokatlanul esetlen ujjakkal kinyitotta az ablakot, és hátralépett.
- Most kérj meg, hogy jöjjek be! Különben nem mehetek.
- Gyere. Meredith hangja elcsuklott, újra kellett kezdenie. Gyere be! - mondta. Amikor Elena fintorogva átmászott a párkányon, és a görcsös ujjait kezdte lazítgatni, Meredith szinte kábán hozzátette: Ez tényleg csak te lehetsz. Más nem parancsolgat így.
- Én vagyok az jelentette ki Elena. Hagyta a görcsölő ujjait, és a barátnője szemébe nézett. Tényleg én vagyok az, Meredith ismételte meg.
Meredith bólintott, és látszott, ahogy nyel egyet. Ebben a pillanatban Elena arra vágyott a legjobban a világon, hogy a barátnője megölelje. De Meredith nem volt az ölelgetős típus, és ekkor éppen lassan hátrált, hogy visszaüljön az ágyra.
- Foglalj helyet! Szólalt meg természetellenesen higgadt hangon. Elena odahúzott egy széket, és öntudatlanul is ugyanabban a pózban ült le, mint korábban Meredith, könyökével a térdén támaszkodott, és lehajtotta a fejét. Aztán felnézett. Honnan tudtad?
- Én Meredith egy pillanatra csak maga elé meredt, majd összeszedte magát. Nos. Téged, a holttestedet ugye nem találtuk meg. Ez furcsa volt. És ott van az öregember, Vickie és Tanner esete meg Stefan, és azok a kis dolgok, amiket összeraktam vele kapcsolatban, de tudni nem tudtam. Nem voltam benne biztos. Egészen mostanáig fejezte be majdnem suttogva.
- Hát, jó tipp volt válaszolta Elena. Próbált normálisan viselkedni, de mi a normális egy ilyen helyzetben? Meredith láthatóan szinte rá sem bírt nézni. Ettől Elena magányosabbnak érezte magát, mint életében bármikor.
Odalent megszólalt az ajtócsengő. Elena hallotta, de látta Meredithen, hogy ő nem. - Kit vársz? Kérdezte. Valaki van az ajtónál.
- Megkértem Bonnie-t, hogy hétkor jöjjön át, ha az anyja elengedi. Valószínűleg ő az. Megyek, megnézem. Meredith szinte udvariatlanul lelkesnek tűnt a távozás gondolatára.
- Várj! Ő tudja?
- Nem. Ja, arra gondolsz, hogy finoman hozzam a tudtára. Meredith ismét körbepillantott a szobában, bizonytalanul, Elena meg lecsattintotta a kis olvasólámpát az ágy mellett.
- Kapcsold le a nagylámpát. Amúgy is fáj tőle a szemem - javasolta csendesen. Amikor Meredith engedelmeskedett, a szoba eléggé elsötétedett, hogy Elena el tudjon rejtőzni a félhomályban.
Miközben arra várt, hogy Meredith visszaérjen Bonnie-val, egy sarokban ácsorgott, és a könyökét szorongatta. Lehet, hogy rossz ötlet volt belekeverni Mereditht és Bonnie-t. Ha a rendíthetetlen Meredith sem bírja kezelni a helyzetet, mit tesz majd Bonnié?
Meredith azzal jelezte az érkezésüket, hogy azt ismételgette, „most ne sikíts, ne sikíts", miközben átvezette Bonnie-t a küszöbön.
- Mi bajod van? Mit csinálsz? Kapkodta a levegőt Bonnié. Engedj el. Tudod, mibe került nekem, hogy anyám elengedjen ma este? Roanoke-ba akart vinni kórházba.
Meredith berúgta az ajtót. Oké mondta Bonnie-nak. Most olyat fogsz látni, amitől, nos, meg fogsz döbbenni. De nem kiabálhatsz, érted? Ha megígéred, elengedlek.
- Túl sötét van, hogy bármit is lássak, és megijesztesz. Mi bajod, Meredith? Na, jó, megígérem, de miről.
- Elena szólalt meg Meredith. Elena ezt felhívásnak vette, és előrelépett.
Bonnié egyáltalán nem úgy reagált, ahogy képzelte, hanem összevont szemöldökkel előrehajolt, és a félhomályba meredt. Amikor észrevette Elena alakját, elállt a lélegzete. De amikor meglátta Elena arcát, egy örömkiáltás kíséretében csapta össze a tenyerét.
- Tudtam! Tudtam, hogy tévednek! Látod, Meredith és ti Stefannal még azt hittétek, hogy mindent tudtok a fulladásról, meg ilyenek. De én tudtam, hogy tévedtek! Ó, Elena, annyira hiányoztál! Mindenki olyan.
- Csendet, Bonnié! Maradj csendben! Szólt rá Meredith. Mondtam, hogy ne kiabálj. Idefigyelj, te idióta, tényleg úgy gondolod, hogy ha Elena jól lenne, akkor itt állna az éjszaka közepén anélkül, hogy bárki is tudna róla?
- De hát jól van, nézz csak rá. Ott áll. Nem így van, Elena? -indult meg Bonnié a barátnője felé, de Meredith ismét elkapta.
- Igen, én vagyok az. Elenának olyan érzése támadt, mintha egy szürreális vígjátékba csöppent volna, mondjuk Kafka valamelyik művébe, csak a szövegét nem tudta. Nem tudta, mit mondjon Bonnie-nak, akiben tombolt a lelkesedés.
- Én vagyok az, de nem vagyok egészen jól fogalmazta meg esetlenül, miközben visszaült a helyére. Meredith megbökdöste Bonnie-t, hogy foglaljon helyet az ágyon.
- Miért vagytok ilyen titokzatosak? Elena itt van, de nincs jól. Ez mit jelentsen?
Elena nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Nézd, Bonnié, jaj, nem tudom, hogy mondjam el. Bonnié, a babonás nagymamád mesélt neked valaha vámpírokról?
Fejszeként hullott közéjük a csend. Teltek a másodpercek. Bonnié tekintete lehetetlenül tágra nyílt, majd lassan Meredithre siklott. További néma pillanatok következtek, majd Bonnié az ajtó felé kezdett araszolni.
Figyeljetek, lányok szólalt meg halkan -, ez kezd nagyon fura lenni. Úgy értem, nagyon-nagyon-nagyon.
Elena megpróbált kitalálni valamit. Megnézheted a fogamat ajánlotta fel. Hátrahúzta a felső ajkát, és megböködte a szemfogát. Érezte a reflexszerű növekedést és hegyesedést, mint amikor egy macska lustán kimereszti a körmét.
Meredith odalépett, megnézte, majd gyorsan elkapta a pillantását. Én értem mondta, de a hangjában nyoma sem maradt az éleselméjűsége felett érzett örömnek. Bonnié, odanézz tette hozzá.
Minden lelkesedés, minden öröm kiszállt Bonnie-ból. Úgy látszott, mindjárt rosszul lesz.
- Nem. Nem akarok.
- Muszáj. El kell hinned, vagy nem jutunk egyről a kettőre. Meredith előretolta a merev, ellenálló Bonnie-t. Nyisd ki a szemed, te nyuszi. Te vagy az, aki imádja az ilyen természetfeletti dolgokat.
- Hát mégsem válaszolta Bonnié szinte hüppögve. A hangja hisztérikusan csengett. Hagyj békén, Meredith, nem akarok odanézni. Ezzel elrántotta magát.
- Nem muszáj suttogta Elena döbbenten. Csüggedtség gyűlt benne, és könnyek öntötték el a szemét. Ez rossz ötlet volt, Meredith. Elmegyek.
- Ne! Jaj, ne! Bonnié hirtelen megpördült, és Elena karjaiba vetette magát. Ne haragudj, Elena, bocsánat. Nem érdekel, mi vagy, csak örülök, hogy visszatértél. Rettenetes volt nélküled. Most már őszintén zokogott.
A könnyek, amelyek odabenn rekedtek, amikor Stefannal volt, most előtörtek. Elena Bonnie-ba kapaszkodva elsírta magát, és érezte, hogy Meredith átöleli őket. Mindhárman sírtak Meredith némán, Bonnié hangosan, Elena pedig szenvedélyes erővel. Úgy érezte magát, mintha mindent most siratna meg, ami vele történt, mindent, amit elveszített, minden félelmét és fájdalmát.
Végül a padlón ülve kötöttek ki, térd mellett, mint amikor kisgyerekként titkos terveket szövögettek.
- Te olyan bátor vagy mondta Bonnié Elenának szipogva. Nem értem, hogy tudsz ilyen bátor lenni.
- Nem tudod, hogy érzem magam. Egyáltalán nem vagyok bátor. De valahogy meg kell ezzel birkóznom, mert nem tudom, mi mást tehetnék.
- Nem hideg a kezed szorította meg Meredith Elena ujjait. Csak hűvös. Azt hittem, hidegebb lesz.
- Stefan keze sem hideg válaszolta Elena, és folytatta volna, de Bonnié felvisított: - Stefané?
Meredith és Elena ránéztek.
- Gondolkozz, Bonnié. Senki nem magától lesz vámpír. Valakinek azzá kell változtatnia.
- De azt mondjátok, Stefan. Ügy értitek, ő egy. Bonnié hangja elcsuklott.
- Azt hiszem szólalt meg Meredith, talán ideje lenne mindent elmondanod, Elena. Például azokat a kis részleteket, amiket kihagytál, amikor legutóbb elmondtál „mindent".
Elena bólintott. Igazad van. Nem lesz könnyű elmagyarázni, de megpróbálom. Nagy levegőt vett. Bonnié, emlékszel az első iskolanapra? Akkor hallottam először, ahogy megjósolod a jövőt. A tenyerembe néztél, és azt mondtad, találkozni fogok egy fiúval, egy sötét fiúval, egy idegennel. Aki nem magas, de valamikor az volt. Nos - nézett Elena Bonnie-ra, majd Meredithre Stefan most nem igazán számít magasnak. De valamikor az volt a XV. századi emberekhez képest.
Meredith bólintott, de Bonnié száján egy kis hang szökött ki, és a lány döbbenten hátralendült. Úgy érted.
- Ügy értem, a reneszánsz Itáliában élt, és az átlagemberek akkoriban alacsonyabbak voltak. Vagyis Stefan velük összehasonlítva magasabbnak tűnt. De várj, mielőtt elájulsz, még valamit meg kell tudnod. Damon Stefan bátyja.
Meredith ismét bólintott. Valami ilyesmit gyanítottam. De akkor miért állítja Damon azt, hogy egyetemista?
- Nem jönnek ki túl jól egymással. Stefan sokáig nem is tudta, hogy Damon Feli s Churchben van.
Elena szava elakadt. Elérkezett Stefan személyes múltjához, amelyről mindig úgy gondolta, hogy Stefan titka. De Meredithnek igaza volt, ideje előadnia a teljes történetet. Figyeljetek, ez történt mesélte. Stefan és a bátyja ugyanabba a lányba voltak szerelmesek a reneszánsz Itáliában. Egy német lányba, akit Katherine-nek hívtak. Stefan azért került engem év elején, mert rá emlékeztettem , neki is szőke haja és kék szeme volt. Ó, és ez az ő gyűrűje volt. Elena elengedte Meredith kezét, és megmutatta a lányoknak a finoman megmunkált aranykarikát a lapis lazuli kővel. És Katherine-ről kiderült, hogy vámpír. Egy Klaus nevű fickó változtatta azzá a német falujában, hogy ne haljon bele a krónikus betegségébe. Stefan és Damon tudtak erről, de nem zavarta őket. Megkérték, hogy döntsön, melyikükhöz akar hozzámenni. Elena elhallgatott, és féloldalasan
elmosolyodott, arra gondolva, hogy Tanner tanár úrnak igaza volt, a történelem tényleg ismétli önmagát. Csak abban reménykedett, hogy az ő története nem úgy fog végződni, mint Katherine-é. De ő mindkettejüket választotta. Mindkettejükkel vért cserélt, és azt mondta, hogy ők hárman mindörökké barátok lehetnek.
- Ez elég perverzül hangzik - dünnyögte Bonnié.
- Ostobán hangzik helyesbített Meredith.
- Neked van igazad mondta neki Elena. Katherine kedves lány volt, de nem túl okos. Stefan és Damon eleve nem kedvelték
Egymást túlzottan. Azt mondták neki, hogy muszáj választania, hogy eszükbe nem jutna osztozkodni rajta. Katherine meg zokogva elrohant. Másnap... szóval megtalálták a holttestét, már ami maradt belőle. Tudjátok, a vámpíroknak talizmánra van szükségük, mint például ez a gyűrű, hogy ki tudjanak menni a napra anélkül, hogy meghalnának. Katherine viszont kiment a napra, és levette a gyűrűjét. Úgy gondolta, ha félreáll az útból, Damon és Stefan
Kibékülnek.
- Ó, te jó ég, milyen ro...
- Nem az - vágott közben Elena nyersen. Stefannak az óta lelkifurdalása van, és szerintem Damonnek is, bár ő soha nem ismerné be. És közvetlen eredménye a dolognak az volt, hogy kardot rántottak, és megölték egymást. Igen, megölték. Ezért lettek vámpírok, és ezért utálják egymást most annyira. Én pedig ezért vagyok minden bizonnyal őrült, hogy megpróbálom rávenni őket az együttműködésre.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes