A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 3., szerda

NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 4. rész

7.

Ezernyi gondolat kavargott Nash fejében, és ezernyi érzés töltötte el a szívét. Amikor Morgana elindult felé - és köntöse úgy lebegett körülötte, mint a pára -, az ezernyi gondolat meg ezernyi érzés egyetlen, mámoros teljességgé forrt össze, mely a lányban öltött testet.

A férfi szeretett volna mondani valamit, bármit, amivel kifejezhetné, mit érez Morgana iránt. Elszorult torokkal sóhajtott, és egyszerűen nem bírt megszólalni. Csak annyit sejtett, hogy ami benne örvénylik, messze túlmutat egy férfi testi vágyán. Ehhez fogható élményben még soha nem volt része, nem is bánta, hogy nem tud beszélni, úgysem lenne képes leírni az érzéseit.

Az erdő mágikus központjában állva, a pillanat elragadtatásában bepillantást nyert sorsa szőttesébe - most már biztosra vette, csak egyetlen nő létezik a számára: aki épp itt áll előtte... Egy csendes, nyugodt hang azt súgta a szívében, mindig is csak egy nő létezett, saját, elveszett másik fele - rá várt egész életében.

Morgana karnyújtásnyi távolságban megállt előtte. Puha, hullámzó árnyak táncoltak kettejük közt. Ha csatlakozik táncukhoz, máris a férfi karjában találja magát. Nash nem menekülne el előle - mint ahogy, vallotta be magának, ő is átlépte már azt a határt, ahonnan még elmenekülhetne a férfi elől. e

Nem lesz könnyű egyikük számára sem, gondolta Morgana. A mai éjszaka után a kapcsolatuk megpecsételődik, é bármilyen döntést hozzanak is a jövőre nézve, ez a pecsét megmarad.

Előrenyúlt, és megcirógatta a virágokat, melyeket a férfi még mindig a kezében tartott. Vajon sejti-e, hogy az a négy fajta, amit választott, a szerelem, a szenvedély, a hűség meg a remény jelképe?

- A holdfényben szedett virágok az éj báját és erejét hordozzák.

Nash időközben meg is feledkezett róluk - összerezzent mint aki álmából ébred, és lepillantott rájuk.

- A kertedből csentem ...

A lány sugárzó mosollyal jutalmazta a férfi őszinteségét. Biztosra vette, Nashnek fogalma sincs, melyik mit jelképez -magasabb erők vezették a kezét.

- Ettől még ugyanolyan illatosak. Köszönöm, nagyon figyelmes vagy.

Ujjai a bimbókról Nash arcára siklottak. - Tudtad, hol keress... és megtaláltál.

- Én ... igen.

Jól tette, hogy hallgatott a megérzésére, mely a tisztáshoz vezette lépteit.

- Miért jöttél? - kérdezte Morgana.

- Szerettem volna... - kezdte a férfi, és eszébe jutott, milyen kétségbeesett vágy űzte el otthonról, milyen türelmetlenül várta, hogy találkozhasson végre a lánnyal. Most már tudta, mi az az alapvető és végtelenül egyszerű kívánság, me1y idehozta. - Szükségem van rád.

A lány magabiztossága megingott, most először az éjszaka során. Szégyenlősen elkapta a tekintetét - Nash vágya úgy sugárzott felé, mint a tűz; felmelegítette és kísértésbe hozta. Ha nem tesz semmit ellene, még magába szippantja, és nincs az a varázslat vagy bűbáj, amely kiszabadíthatná.

Az ő hatalmának is megvoltak a korlátai, minden vágya még neki sem teljesülhetett. Ha enged a kísértésnek, és egymáséi lesznek ma éjjel, azzal mindent kockára tesz, legfőképpen az önállóságát és a függet1enségét.

Egész életében a szabadságot tartotta legbecsesebb kincsének. Most, hogy újra a férfi szemébe nézett, úgy döntött, megválik e kincsétől, legalábbis bizonyos értelemben.

- Amit ma éjjel kapsz tőlem, szabad szívvel adom. Amit elveszek tőled, megbánás nélkül fogadom el. Ezt ne feledd!

Örvénylő látomás ragyogott belső látása előtt - Nash csak annyit vett észre belőle, hogy Morgana szeme különösen csillog.

- Gyere velem! - ragadta meg a férfi kezét, és maga után húzta a fénykörbe.

Nash abban a pillanatban megérezte a változást, ahogy át1épett a lángokon. Tisztább volt a levegő, élénkebbek az illatok, mintha felmásztak volna egy magas, ember nem járta szikla tetejére. Úgy tűnt, még a csillagok is közelebb vannak itt, és a fák lombján átszűrődő, ezüstszegélyű holdsugarak is fényesebbek.

Egyedül a lány tűnt ugyanolyannak itt is, mint a körön kívül. Továbbra is szorosan fogva tartotta a férfi kezét.

- Hol vagyunk? - kérdezte Nash halkan, nem azért, mert félt, hanem mert úgy érezte, tartozik ennyi tisztelettel a hely szellemének. Suttogását felkapta egy örvény, majd egyesült a halk, mégis tisztán kivehető hárfaszóval, amely betöltötte a körön belüli teret.

- Nevezheted, aminek akarod - vont vállat Morgana, és elengedte a férfi kezét. - A mágikus erőknek több fajtája is van, mi most egyesülünk az egyikben. - Leoldotta magáról a kristályövet, és elmosolyodott. - Nem ártunk vele senkinek...

Lassan, gondosan a lepel szélére helyezte az övet, és szembefordult Nashsel. A holdfény ezüstös ragyogásával a szemében kinyújtotta a kezét a férfi felé, majd átölelte.

Az ajka puha volt, és meleg. Nash érezte az édes bor zamatát, amelyet az imént ivott, de a lány saját, mélyebb, áthatóbb ízét is. Vajon képes lesz még valaha is élni e mámorító íz nélkül? Vagy ha képes is lenne, akar-e, miután megízlelte? Morgana egyre csak tüzelte, vegyen többet, vegyen még, ő pedig szédülten adta át magát a csóknak.

Nyöszörgése mintha nem is a torkából, hanem egyenesen a szívéből jött volna. Még szorosabban magához ölelte a lányt. Nem zavarta, hogy a virágok közéjük préselődnek, és átható illattal töltik meg a levegőt. Nash csókolgatni kezdte Morgana arcát, majd ajka egyre lejjebb vándorolt.

A lány lehunyt szemmel is látta a gyertyalángok táncát ölelkező testük eggyé vált árnyékát. Hallotta a levelek közt hullámzó szellő mély, tiszta susogását, az éj hangjait, melyek mind-mind szintén mágikus erővel bírtak. Hallotta még, ahogy a férfi mohó ajka a nevét suttogja.

Minden mámoros érintésnél valóságosabbnak tűnt azonban a szerelme Nash iránt. Mint a kis medence a háza belső udvarán, lelke is úgy telt meg újra meg újra friss érzelmekkel iránta - más férfi mellett soha nem élt át semmi ehhez foghatót. Amikor másodszor is nekiajándékozta a szívét, lelke medencéjében túlcsordult az érzés, és csak ömlött alá megállíthatatlanul.

Megrémült, hogy belefullad ennyi érzelembe, és reszketni kezdett a félelemtől. Nash azonban halkan suttogni kezdett hozzá, miközben hosszú, ébenfekete haját simogatta. Morgana lassan megnyugodott, és úgy döntött, elfogadja, bármit hozzon is a jövő. Megbékélt.

Az elbűvölőt elbűvölték.

A férfi ádáz küzdelmet vívott az ágyékában lakó karmos szörnyeteggel, mely tombolva követelte a jussát. Soha nem érzett még ilyen erőszakos sürgetést, mint most, a gyertyák fénykörében.

Ökölbe szorította a kezét, nehogy letépje róla a köntösét. Morgana szemének szenvedélyes villanása elárulta, nem tiltakozna a vadsága ellen, kielégítené emésztő éhségét. Mégsem választhatja ezt az utat - legalábbis itt és most nem.

A lány vállgödrébe fúrta a fejét, szorosan átölelte, és leküzdötte magában a szörnyet.

Morgana hiába látta tisztán, mi zajlik Nash lelkében, nagyon felkavarta ez a belső küzdelem. Két vágy csapott össze a férfiban - az önzetlen adás és az önző kapni akarás vágya, és mindkettő roppant erővel feszült a másik ellen. Hogy melyik javára dől el a harc, az nemcsak szeretkezésük minőségét határozza meg ma éjjel, de közös hátra lévő éveiket is. Egy pillanatra hálát érzett azért, hogy nem látja oly tisztán a jövőt, mint Sebastian.

- Nash, én...

A férfi megrázta a fejét, majd hátrahajolt, és két kezébe fogta az arcát. Reszkettek az ujjai, és akadozott a lélegzete. Pillantása elsötétült, szúróssá vált. Lehet, hogy most Nash is ugyanúgy a szívébe lát, mint ahogyan ő az övébe?

- Úgy megijesztettél, hogy azt hittem, szörnyethal ok - bökte ki a férfi nagy nehezen. - De magamtól ijedtem meg legjobban... Itt és most nem szabad úgy viselkednem, mint ahogy esetleg máshol és máskor tenném. Értesz engem, ugye?

- Igen. Sok múlik ezen.

- Nagyon sok - sóhajtott Nash remegve. - Nem akarok fájdalmat okozni neked!

Pedig fogsz, rázta meg Morganát a felismerés. A szenvedés óhatatlanul rátalál, bárhogy próbál védekezni is ellene. De szerencsére nem ma éjjel - a férfi már megvívta a legnehezebb csatáját, és győzedelmesen került ki belőle.

- Ne aggódj értem! - nyugtatta meg Nasht, majd gyengéden megcsókolta.

Istennek hála, sóhajtott föl megkönnyebbülten a férfi, amikor megérezte, a szörnynek nincs hatalma többé fölötte. Nem bántja a lányt, képtelen lenne rá. Bár a vágy továbbra is ott sistergett az ereiben, sürgetése megszűnt, mardosása alábbhagyott. Amikor lehúzta Morganáról a köntösét, már nem reszkettek az ujjai.

Meztelen testének látványa szinte fájó örömmel töltötte el mintha bársonykéz szorítaná össze a szívét. Igaz, már látta lányt meztelenül táncolni a kör közepén, de az olyannak tűn: mintha álmodná, mintha egy légies, elérhetetlen tündért figyelne.

Most, testközelben, nagyon is nőnek látszott - kinyújtott keze nem hatolt át a testén, hanem mámorosan megpihent rajta.

Először az arcán. Végigfuttatta az ujjait az ajkán, az állán majd le, karcsú nyakára. Nem, nem álom volt ez, hanem valóság. Érezte forró leheletét a bőrén, lüktető verőerét az ujjai alatt.

Legyen akár boszorkány, akár egyszerű földi halandó, most már az övé, és senki másé - szeretni fogja, támogatni és megosztani vele az életét. Igen, még annak is, ami most következik, itt kell megtörténnie, az ősi, néma fák, az árnyas holdvilág és a varázslatos fényű gyertyák gyűrűjében.

A lány pillantása elnehezedett, mint minden nőé, amikor egész testében lüktet a vágy és a lázas várakozás. Nash, továbbra is Morgana szemébe nézve, hamvas vállára táncolt kíváncsi ujjaival, majd végig a karján, azután vissza. A lány félig nyílt ajkát reszketeg sóhajtás hagyta el.

A kíváncsi ujjak hasonló gyengédséggel és visszafogottsággal járták be Morgana mellét. A lány nyöszörögni kezdett, a teste ívben hátrafeszült, de a férfi még nem élt a lehetőséggel. Gyengéden cirógatta a puha dombocskákat, hüvelykujj a át- meg átsiklott a bimbók felett.

Morgana megborzongott a már-már fájdalmas örömtől, és mozdulni sem bírt. Még ha a pokol kutyái törtek is volna elő a fák közül, ő akkor is csak állt volna egy helyben, lüktető testtel, elveszve Nash tekintetében. Vajon tudja-e a férfi, milyen ellenállhatatlan bűbájt gyakorol rá visszafogott gyengédségével?

Ebben a pillanatban nem létezett más a lány számára, csak ő. Csak Nash arcát látta, csak az ő simogatását érezte, minden egyes reszketeg lélegzetével belőle töltekezett.

A férfi ujjai követték Morgana testének vonalát, végigsiklottak a bordáin, majd fel a hátán, a haja alá, végül le megvonagló gerincoszlopára. Nash közben azon tűnődött, vajon miért is akarta szavakba foglalni érzéseit egyáltalán - érintése sokkal pontosabban és sokkal többet elárul...

A lány teste csupa karcsú hajlat, puha, sima bőr és ruganyos izom, a férfi mégsem érezte többé az erőszakos sürgetést, hogy magáévá tegye. Mennyivel jobb volt így, hogy csak kényeztetni, kecsegtetni, kóstolgatni akarta ... Nincs is annál nagyobb boldogság egy férfi számára, ha egy nő bőre dalra fakad az érintése nyomán.

Ujjai továbbsiklottak Morgana csípőjére, majd le, hosszú, formás combjára, azután újra fel, de most már a combja belső oldalán.

Amikor a lány térde megbicsaklott, Nash elkapta, és szorosan magához vonta, majd lassan, óvatosan a lepelre fektette, hogy ajkával is bejárhassa ugyanazt a diadalmas utat, amelyet az imént az ujjaival.

Morgana túlcsorduló érzékekkel lerántotta a pulóvert a férfiról, hogy hozzásimulhasson meztelen bőréhez. Nash izmai görcsösen feszesek voltak - a gyengédséghez nagyobb erőfeszítésre lehetett szüksége, mint ami a vad szenvedélyhez kellett volna. A lány suttogott valamit, mire a férfi újra szájon csókolta. Morgana kigombolta Nash farmerján a gombokat, hogy ugyanolyan sebezhető legyen, mint ő.

Édes, gondtalan gyönyör... Hosszú, nem lanyhuló mámor. A hold lágyan csurgatta alá fényét, miközben ők mámorosan adtak - és elfogadtak. A lepelre szórt virágok bódító illata az éjszakáéval keveredett. Bár kissé felerősödött a szél, a gyertyalángok egyenesen, rezzenéstelenül lobogtak.

Elragadta őket a szenvedély, de még a gyűrött selymen meg az összepréselt virágokon kéjesen forgolódva sem siették el a játékot. Valahol az erdő mélyén újra felhuhogott a bagoly, mire a lángok gyűrűje magasba csapott, mintha lándzsák lennének: kettejüket össze-, minden mást pedig kizárva.

Morgana egész testében reszketett, de ebben már nyomát sem lehetett felfedezni a félelemnek vagy az ijedtségnek. Átkarolta Nash nyakát, és olyan közel engedte magához, amilyen közel nő férfit engedhet.

Nash lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a lány pillái megremegnek, majd lassan kinyitja a szemét, melynek mély kékjében ismét felgyúltak az aranycsillagocskák. Lehajolt, megcsókolta Morganát, majd megkezdték a táncot, melynél ősibb és megkapóbb nincsen.

Szép és hatalmas mágia volt, több, mint amire a lány valaha is képes lett volna. Megtöltekeztek egymással, és - bár mindkettejüket hajtotta a vére - gyengédek tudtak maradni mindvégig. A mámor pillanatában két ragyogó könnycsepp gördült alá Morgana arcán, a férfi pedig önfeledten a lány nevét suttogta, és a hajába temette az arcát.

Nash csendes, vágytalan ölelésben feküdt Morganán, aki elbűvölten figyelte, ahogy egy fényes hullócsillag keresztülszeli a bársonyfekete égboltot.

Múltak a percek, az órák, de nekik eszükbe sem jutott felszedelőzködni. A férfi belefeledkezett a lány testének melegébe, puhaságába - Morgana pedig macskásan elnyújtózva pihent alatta. Nash azon tűnődött, talán jobb, ha most már így is maradnak, egészen napkeltéig.

Gyakorlatias énje finoman leszavazta az ötletet: ha így tenne, minden bizonnyal agyon nyomná szegény lányt.

Amikor óvatosan megpróbált legördülni róla, Morgana kézzel-lábbal ráfonódott.

- Ne, ne! - suttogta álmosan.

Ha már ilyen szívélyes marasztalásban részesültem, akár csókolgathatnám is azt a gyönyörű, karcsú nyakát, gondolta a férfi.

- Lehet, hogy nem vagyok kövér, de ettől még jó harminc kiló e1őnyöm van veled szemben - magyarázta a lánynak kedvesen. - Különben is, látni szeretnélek! - Azzal finoman az oldalára gördült, majd felkönyökölt, és hosszan legeltetni kezdte a szemét Morgana testén.

A lány haja úgy terült szét a fehér leplen, mint egy összekuszálódott fekete selyemkendő, melybe virágok tapadtak itt-ott. Nasht részben tündérre, részben cigánylányra emlékeztette - részben persze boszorkányra is.

Hosszan, fájdalmasan felsóhajtott.

- Mi történik akkor, ha egy közönséges földi halandó egy boszorkánnyal szerelmeskedik?

Morganának csúfondáros mosolyra húzódott a szája. - Láttad a vízköpő sárkányokat a ház tornyán?

A férfi kitátotta a száját, de hamar be is csukta. A lány hosszan, jóízűen felnevetett, és megcirógatta Nash hátát.

- Imádom, amikor ilyen hiszékeny vagy!

A férfi túl jól érezte magát ahhoz, hogy bosszús legyen. Játszadozni kezdett Morgana hajával.

- Komolyan kérdeztem. Most már tudom, hogy tényleg... hogy tényleg boszorkány vagy, és ezt nem könnyű megemészteni. Azok után sem, amit ma éjjel láttam. - Mélyen a lány szemébe nézett. - Meglestelek - vallotta be őszintén.

Morgana végighúzta a mutatóujját a férfi ajkán. - Észrevettem.

- Még soha nem láttam ennél szebbet életemben ... Ott álltál meztelenül, és az a földöntúli fény ... - Nash összevonta a szemöldökét. - Még valami zene is szólt, ugye?

- Igen. Örülök, hogy te is hallottad. Nem mindenkinek adatik meg.

Azok után, amit a férfi eddig átélt, ezt már gyerekjátéknak tűnt elfogadnia.

- Mi volt ez az egész? Egy szertartás?

- Ma éjjel van a tavaszi napéjegyenlőség. Bűverejű éjjel ez. Ami velünk történt, abban is ez az erő munkált.

A férfi egyetértően csókolgatni kezdte a lány vállát.

- Tudom, lejárt lemez, mégis... még soha nem éltem át hasonlót senkivel.

- Dehogynem - mosolygott Morgana sejtelmesen. - Réges-régen már éltél át hasonlót... - Kacér pillantása láttán Nash nyelt egyet, és visszafoglalta korábbi helyét a lányon. - Igaz, akkor is velem - dünnyögte Morgana, mielőtt ajkuk újra összeforrt volna.

Az éj reggelbe hajlott még azelőtt, hogy felöltöztek volna.

Amikor Nash felvette a pulóverét, a lány elkezdte összeszedni a szétlapított, már-már kisajtolt virágokat a lepelről.

- Sajnálom, hogy nem vigyáztam rájuk jobban - jegyezte meg bűntudatosan a férfi. - Ne aggódj, majd lopok neked újakat!

Morgana mosolyogva magához szorította őket.

- Fölösleges - nyugtatta meg Nasht, aki elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a virágok ismét olyan frissé és éppé válnak, mint mikor leszakította őket. Megcsóválta a fejét, majd fáradtan a hajába túrt.

- Nem hiszem, hogy hozzászokom ehhez egyhamar...

A lány a kezébe nyomta a csokrot.

- Megfognád őket egy pillanatra? Fel kell oldanom a kört.

Tett egy kecses mozdulatot a kezével - a lángok nyomban kialudtak. Miközben felszedegette a gyertyákat, halkan a következőket mormolta:

Feloldom a kört, hold fényéből vonva,

Az erő jóra tört, kárt nem okozva.

Köszönet néktek, négy elem Királya!

Szívemben ének, szeretet és hála. "

Ezzel eltette az utolsót is a kosárba, majd felvette a leplet, összehajtogatta, és betakarta vele a gyertyákat.

- Ennyi az ... egész? - vonta fel a szemöldökét Nash. Morgana, kosárral a kezében, a férfi felé fordult.

- A dolgok általában sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk. - Mosolyogva odanyújtotta a kezét Nashnek. Amikor az ujjaik összekulcsolódtak, felcsillant a szeme a boldogságtól. - Ha már az egyszerűségnél tartunk... megkérhetlek, hogy oszd meg velem az ágyam még ma reggel?

A férfi az arcához emelte szerelme kezét, és megcsókolta. - Igen - hangzott a válasz, továbbra is az egyszerűség jegyében.

Egyszerűen nem tudtak betelni egymással. Szerelmeskedtek, aludtak egy keveset, majd megint szerelmeskedtek. Morgana most is, mint mindig, kiharcolta magának, amit akart - többször egymás után.

A felkelő nap mélyvöröse narancssárgába, majd aranyba fordult.

Csiklandósan odadörgölte puha orrát a férfi füléhez. Nash hamar felébredt a noszogatástól, és elvigyorodott. Olyan jó volt érezni a lány meleg, finom arcát a mellkasán! Ezek szerint Morganának sincs ellenére egy kis lusta, délelőttbe hajló hancúrozás ...

Készségesen felé fordult, hogy megsimogassa a haját - félúton azonban megállt a keze a levegőben.

Miként lehetséges az, hogy Morgana feje a mellkasán pihen, és egyidejűleg a fülét csiklandozza az orrával? Ez anatómiailag képtelenség. Jaj, ne...

Látott már jó pár furcsaságot tőle, amely fittyet hányt a fizikai világ törvényeinek, de ez azért már több a soknál! Bár félálomban volt még, élénk képzelőereje vadabbnál vadabb képeket vetített elé.

Ha most kinyitná a szemét, félő, a látvány annyira nem illene az általa megszokott világba, hogy halálra vált ordításától visszhangozna a ház ...

Óvatosan, továbbra is csukott szemmel leengedte a kezét a hajára. Puha, sűrű, de... Úristen, egész más formájú a feje! Átváltozott! Átváltozott, méghozzá egy...

Amikor a fej megmozdult ujjai alatt, fojtottan felkiáltott, és torkában dobogó szívvel kinyitotta a szemét.

Luna rávillantotta borostyán tekintetét, és elégedetten dorombolni kezdett a mellkasán. Hirtelen valami hűvös siklott végig Nash arcán. Sápadtan oldalra fordította a fejét - Pan két elülső mancsával az ágy szélének támaszkodott, miközben kíváncsian méregette nagy kék szemével. Még mielőtt egy szót szólhatott volna, az eb újra képen nyalta.

- Jaj, srácok! - nyöszörgött a férfi, és megvárta, míg lelassul a szívverése. Luna felállt, nyújtózott egyet, majd komótosan felgyalogolt Nash mellkasán, és vigyorogva - már, ha macskáknál létezik ilyesmi egyáltalán - az arcába bámult.

- Átvertetek, elismerem - bólintott a férfi, majd kinyújtotta mindkét karját, hogy megvakargassa a szőrös fejeket. Pan ezt engedélynek vette, és felugrott az ágyba. Sajna, Nash leg¬érzékenyebb pontján landolt - a férfi felkiáltott, szép szoprán¬ban, majd úgy ült fel, mintha rugóra járna. Luna, a váratlan ka¬tapultnak köszönhetően Pan képébe röppent, és kimeresztett karmokkal igyekezett megkapaszkodni valahogy.

Hajszál híján kitört a csetepaté - a két állat szúrós szemmel méregette egymást, és fenyegetően fújtatni kezdett. Nashnek egyelőre minden erejét az kötötte le, hogy lélegzethez jusson, ezért nagyon remélte, nem kell a két, egymásnak ugró szőrgolyó után kapkodnia.

- Látom, jól elvagytok - szólalt meg váratlanul egy ismerős női hang.

A férfi vett egy reszketeg lélegzetet, és felpillantott Morganára, aki az ajtóban állt. Luna, gazdája érkezését látva, hátat fordított Pannek - miközben észrevétlenül megpofozta a farkával -, majd peckesen egy párnához sétált, összegömbölyödött, és mosakodni kezdett. Pan vidám farkcsóválás közepette önfeledten végignyúlt majd ötvenkilós, csupa izom testével Nash lábán keresztben.

- Imádnak az állataim - jegyezte meg mosolyogva a lány. - Ó, igen - felelte a férfi kamaszosan elcsukló hangon. - Olyanok vagyunk, mint egy nagy, boldog család ...

Morgana gőzölgő csészével a kezében az ágyhoz lépett.

Már felöltözött, rövid, vörös ruhát vett fel, melynek gyöngyök díszítették a szegélyét, hímzés a vállát. Apró patentgombok futottak le középen egészen az aljáig, mely a lány formás combjának közepéig ért.

Nash azon töprengett, egyenként kapcsolja-e ki a patentokat, vagy az összeset egyszerre, egy erőteljes rántással. Ekkor megcsapta az orrát a csészéből gőzölgő mennyei illat, ami legalább annyira különlegesnek és csábítónak tűnt, mint a lány parfümje.

- Kávé?

Morgana leült az ágy szélére, és beleszagolt a csészébe. - Azt hiszem, igen.

A férfi vigyorogva feléje nyúlt, és játszadozni kezdett hosszú copfba font hajának végével. - Irtó rendes tőled.

A lány tekintetében meglepődés tükröződött.

- Mármint mi? Á, szóval azt hiszed, hogy ez a tiéd? - bökött ujjával a csészére. - Hogy neked főztem, és ágyba hoztam, mert olyan átkozottul aranyos vagy, ugye?

Nash letörten sóhajtott, és vetett egy utolsó, sóvárgó pillantást a csészére.

- Hát, tulajdonképpen...

- Ami azt illeti - vágott közbe Morgana -, pont ez a helyzet

A férfi mohón elvette a csészét, és két korty között hálás pillantást vetett a lányra. Nem volt kávé ínyenc - nem engedhette meg magának, hogy az legyen, miután otthon méregerős adagokat szokott főzni -, mégis biztosra vette, hogy ennél finomabbat senki nem főz a Mississippitől nyugatra.

- Áldjon meg az isten, Morgana! - hálálkodott, majd finoman megpöccintette a lány bonyolult mintázatú, gyöngyökből és ékkövekből készült fülbevalóját, amely nyomban csilingelni is kezdett. - Az előbb említetted, milyen átkozottul aranyos vagyok. Érdekel ez a téma, kifejtenéd bővebben?

Morgana elnevette magát, és félretette a csészét, hogy szájon csókolhassa a férfit.

- Megütöd a mércét, Nash.

Valójában teljesen elbágyadt tőle, de ezt nem fogja az orrára kötni. Kócos, napszítta hajával, álmos arcával, meglepően izmos mellkasával pillanatokon belül maga mellé csalogatta a lepedőre, és csak csókolta forrón, művészi jártassággal..

A lánynak komoly erőfeszítésébe került elhúzódnia tőle. - Mennem kell dolgozni, sajnos.

- Ma? - csúsztatta a férfi a tenyerét lustán Morgana nyakára, és finoman közelebb húzta. - De hiszen nemzeti ünnep van, nem tudtad?

- Tényleg? - kérdezte a lány reménykedve. Olyan illata volt, mint az erdőnek éjjel; mint a virágoknak, melyek csak a holdfényben nyílnak.

- Hát persze! Ma van a Nemzeti Szerelmeskedjünk Reggeltől Estig Nap, a hatvanas évek tiszteletére. Az ünnep megtartásához nem kell más, mint...

- Vagy úgy. Igazán eredeti ötlet - dicsérte meg Morgana a férfit, majd harapdálni kezdte Nash alsó ajkát -, de tartok tőle, a vevők nem nagyon díjaznák a boltban.

- Hogy te milyen üzleties szemléletű boszorkány vagy, Morgana! Nem találok szavakat...

- Akkor idd meg a kávédat! - A lány gyorsan felállt, még mielőtt meggondolhatta volna magát. - Van ennivaló a konyhában, ha úgy érzed, eljött a reggeli ideje.

- Felkelthettél volna - ragadta meg a kezét a férfi.

- Gondoltam, nem árt, ha kialszod magad, mellesleg arra sem akartam több esélyt adni, hogy munkakerülésre csábíts.

Nash csókolgatni kezdte a lány ujjait. - Pár óra ide vagy oda...

Morgana térde megbicsaklott.

- Előbb a munka, utána a szórakozás - bökte ki végül.

- Vacsorázhatnánk együtt, mit gondolsz?

- Vacsorázhatnánk - hagyta rá a lány. Lassan felforrósodott vére, és egyszerűen nem bírta elhúzni a kezét.

- Mit szólnál, ha vennék valami finomat, és beugranék vele este?

- Miért ne? - A férfi szétnyitotta Morgana ujjait, és belecsókolt a tenyerébe.

- Fél nyolc?

- Rendben. Majd kiengeded Pant, ugye?

- Persze. - Nash finoman megharapta a lány csuklóját, mire fel is szökött nyomban Morgana pulzusa. - Várj csak, szépségem! Még valami.

A lányt úgy vonzotta vissza Nash teste, mint a mágnes. - Nézd, tényleg nem ...

- Nyugalom. - Morgana ettől persze egy cseppnyivel sem lett nyugodtabb, és ez mélyelégedettséggel töltötte el a férfit. - Nem áll szándékomban levenni a lábadról, még akkor sem, ha az elkövetkező pár órában másra sem leszek képes gondolni... csak azt szerettem volna mondani, hogy hoztam neked valamit, megtalálod a verandán. Remélem, lesz időd elolvasni.

- Kész vagy a forgatókönyvvel?

- Tulajdonképpen igen, csak itt-ott kell még finomítani rajta egy kicsit. Kíváncsi lennék a véleményedre.

- Elolvasom, ahogy tudom - ígérte meg a lány, és adott egy búcsúcsókot. - Most pedig mennem kell. Szia!

- Akkor ma este! - köszönt el Nash, majd hátradőlt a lassan kihűlő kávéval a kezében, de a következő pillanatban halkan szitkozódni kezdett.

- Mi baj van? - fordult vissza Morgana meglepetten az ajtóból.

- A kocsid mögé parkoltam... Mindjárt magamra kapok Valami nadrágot.

A lány elnevette magát.

- Csiribí-csiribá, majd elintézem.

Ezzel elment. Luna leugrott az ágyról, és követte.

- Én már semmin sem csodálkozom - vakargatta meg a férfi az időközben elszunyókált Pan feje búbját. - Gondolom, egy ilyen apróság meg sem kottyan neki ...

Hátradőlt, és lusta élvezettel kortyolgatni kezdte a kávéját.

Amikor már egy csepp sem maradt a csészében, körülnézett. Most először nyílott alkalma megfigyelni, milyen tárgyakkal veszi körül magát Morgana a legbensőségesebb környezetében.

A hálószoba ugyanolyan varázslatos hatást nyújtott, mint minden, ami a keze nyomát dicsérte. Ez itt főként a merész színekben nyilvánult meg. A fal türkizkék volt, az ágynemű, amelyet éjszaka többször a padlóra rúgtak, smaragdzöld, a finoman fodrozódó függöny pedig e kettő színpompásan egymásba folyó keveréke. Az egyik ablak alatt egy zafírkék kárpitú napozóágy nyújtózott, rajta kövér, gránátvörös, ametisztlila és borostyánsárga párnák. Karcsú rézlámpa hajlott fölé ívben, melynek gömb alakú burája a napkelte vöröses-lilás árnyalatát idézte. Az ágy már önmagában is hihetetlenül izgalmas hatást keltett: fejtámláját és lábrészét indiai motívumok díszítették, az ágynemű pedig úgy hullámzott a közepén, mint a szél által felkorbácsolt hullámok a tó tükrén.

Nash kíváncsian felkelt - volna, ha a félmázsás Pan nem nehezedik a lábára. Pár barátságos oldalba taszítás után az állat kötelességtudóan felemelkedett, majd lehuppant az ágy kellős közepén, és horkolni kezdett. A férfi felállt, és körbesétált a szobában.

Egy fényes, ezüst sárkánymécses állt az éjjeliszekrényen hátra vetett fejjel, kígyózó farokkal. A kanóc kitátott pofájában helyezkedett el, ha meggyújtották, olybá tűnhetett, mintha tüzet okádna. Az éjjeliszekrény mellett volt Morgana csupa tükör öltözőasztal a párnázott zsámollyal - a nőiség erőteljes megnyilvánulása, állapította meg magában Nash. Könnyen maga elé tudta képzelni, ahogy itt ül, lassan végigfésüli hosszú haját az ékszerekkel kirakott nyelű, ezüsthátú hajkefével, vagy ahogy bedörzsöli sima, fehér bőrét krémekkel és kenőcsökkel a különböző színű üvegtégelyekből, melyek az asztalon sorakoztak, megcsillantva a nap sugarait.

Nem hagyhatta ki - felvette az egyik tégelyt, leemelte hosszúkás kristály tetejét, és beleszagolt. Igen, ez az átható illat szinte odavarázsolta mellé a lányt a szobába. A női mágia egy hétköznapi formája...

Vonakodva visszazárta a tégelyt, és a helyére tette. Hogyan fogja kibírni Morgana nélkül este fél nyolcig? Már egy óra várakozás is elviselhetetlennek tűnt, nemhogy az egész délelőtt meg délután.

Türelem, Kirkland! - intette magát. Még csak öt perce ment el. Úgy viselkedsz, mint egy szenvedélybeteg - vagy, mint akit megbabonáztak. Gyanakvóan összevonta a szemöldökét egy pillanatra, majd fáradt sóhajtással - és enyhe bűntudattal - kihajította a gondolatot a fejéből. Nem, nincsen semmiféle bűbáj hatása alatt, pontosan tudja, mit miért tesz, tökéletesen ura önmagának. Egyszerűen az a helyzet, hogy itt minden Morganára emlékezteti, nem csoda, ha ennyire fáj a hiánya.

Kíváncsian végigfuttatta az ujjait egy kupac sima, színe kövön, melyek egy tálban hevertek összegyűjtve. Azon sincs semmi csodálkoznivaló, ha szinte már rögeszmésen folyton a lány jár a fejében. Azok után, amit látott, amit tudott róla, még akkor is szüntelenül őrá gondolna, ha nem érezné iránta, amit érez. Végtére is a természetfeletti jelenségek kutatásával foglalkozik - Morgana pedig élő bizonyítékát adta annak, hogy csodák márpedig vannak.

Csodálatos szeretőnek bizonyult az ágyban - nemes lelkűnek, szabadnak és hihetetlenül érzékenynek. Ráadásul okos sőt bölcs természettel és igézően tökéletes alakkal rendelkezett. Ez már önmagában is elég lett volna, hogy minden valamirevaló férfi térden állva könyörögjön a kegyeiért... Hát, ha még hozzávesszük nem mindennapi képességeit, nincs, aki ellenállna neki.

Arról már nem is beszélve, mennyit segített a munkájában.

Ha megkérdeznék tőle, melyik forgatókönyvét tartja a legjobbnak, egy pillanatig sem kellene törnie a fejét a válaszon.

De mi lesz, ha mégsem nyeri el a lány tetszését? Ha esetleg még nevetségesnek is találja? Undorodva forgatta a fejében ezt a gondolatot, mint valami szellemi varangyos békát. Csak, mert hancúroztak egyszer, és kezdett kialakulni közöttük valami - aminek egyelőre még nem tudott és nem is szeretett volna nevet adni -, még nem jelenti azt, hogy Morgana érteni és értékelni fogja a munkáját.

Mégis, hogy adhatta oda a lánynak így, hogy még ennyi csiszolnivaló van rajta?

Tiszta hülye vagyok, gondolta elkeseredve, majd felkapta a farmerját a padlóról, és elindult a fürdőszobába. Zuhanyozás közben végig azon tűnődött, miként juthatott odáig, hogy egy nő ennyire elvegye az eszét a szó átvitt és még átvittebb értelmében...

8.

Csak négy órával később jutott Morgana annyi szünethez, hogy pár percet egyedül tölthessen, illetve egy csésze tea társaságában. A vevőknek és a beérkező árunak köszönhetően egész délelőtt szüntelenül akadt valami dolga - annyi ideje maradt csupán, hogy futó pillantást vessen Nash forgatókönyvének első két oldalára.

Amit ott olvasott, annyira felkeltette az érdeklődését, hogy már alig várta, mikor áshatja bele magát mélyebben. Feltette a teavizet, és bekapott pár fanyar, éretlen, zöld szőlőszemet. Mindy magabiztosan tartotta a frontot a boltban, jelen pillanatban csak két egyetemi hallgató nézelődött náluk. Miután mindketten fiúk voltak, semmi kétsége nem lehetett afelől, hogy Mindy egyedül is elboldogul velük.

Megtöltötte a teatojást, és belelógatta a csésze forró vízbe.

Addig is, míg ázik, kezébe vette a forgatókönyvet.

Egy órával később sajnálkozó pillantást vetett teljesen kihűlt teájára, majd vállat vont, és izgatottan visszalapozott az első oldalra, hogy újra átolvassa az egészet. Mestermunka, állapította meg magában, és büszkeség töltötte el, hogy a férfi, akit szeret, ilyen eredetit, szellemeset, magával ragadót alkotott.

Őstehetség, bár ezt már akkor tudta, mikor megismerkedtek. Szerette a filmjeit, mély benyomást gyakoroltak rá. Soha nem olvasott még forgatókönyvet - eddig azt hitte csak egy nagy vonalakban megrajzolt útmutató, afféle csontváz, amelyet a rendező, a színészek meg a trükkmesterek töltenek ki hússal a közönség számára. Be kellett azonban látnia, tévedett - olyan gazdag színekkel volt megfestve, olyan hangulatot árasztott, mintha nem is papírra nyomtatott szavakból állna. Olvasás közben szinte látott, hallott, érzett maga előtt mindent.

Ha a rendezőt, a színészeket meg az operatőrt csak fele ennyire ragadja magával a történet, Nash már akkor is az évtized egyik legjobb filmjét mondhatja a magáénak ...

Nem hitte volna, hogy ebben az első látásra pimasz, kissé öntelt, bár tagadhatatlanul megnyerő férfiban ilyen káprázatos szellemiség lakik - mint ahogy éjszaka is sikerült meglepnie őt Nashnek varázslatos gyengédségével.

Félretette a forgatókönyvet, majd kényelmesen hátradőlt a székében. És én még jó emberismerőnek tartottam magam, gondolta mosolyogva. Vajon mennyi meglepetést tartogat még számára Nash Kirkland a tarsolyában?

A férfi épp a következőn dolgozott lázasan. Megszállta az ihlet, és ő soha nem hagyta, hogy jó ötletei csak úgy elszálljanak.

Enyhe lelkiismeret-furdalást érzett, hogy nem csukta be a hátsó ajtót. Remélte, a lány hírnevének és a kertben őrködő kutyának köszönhetően senki nem vetemedik arra, hogy betörjön hozzá.

Különben is, csak vont valami védő bűbájt a ház köré, ha már egyszer boszorkány...

Tökéletes lesz, gondolta elégedetten, miközben próbálta ízlésesen elrendezni a hatalmas csokrot - ezúttal virágárusnál vette - egy vázában. A szálak önálló életre keltek, csak hogy bosszantsák. Összegubancolódott a száruk, és a bimbóknak sem akarózott egy magasságba kerülniük. Többszöri nekifutás is olyan benyomást keltettek, mintha egy tizenéves, nemtörődöm fiú dobálta volna össze őket. Egy idő után rájött, jobb, ha egy helyett három vázába osztja szét a szálakat. Röpke negyedórás küzdelmet követően már valamivel elégedettebben szemlélte az eredményt, és hálát adott, hogy a forgatókönyvírói munkába nem tartozik bele a rendezői feladatok ellátása...

A virágok mindenesetre csodálatosan illatoztak.

Vetett egy pillantást az órájára - már nincs sok ideje. Lekuporodott a kandalló elé, és tüzet rakott. A hagyományos módszer sajnos jóval lassúbbnak meg fáradságosabbnak bizonyult, mint Morganáé, de végül sikerrel járt - a lángok vidáman nyalogatták a hasábokat. Fűtésre ugyan semmi szükség nem lett volna, a szoba hangulatát azonban sokkal barátságosabbá tette.

Felállt, és végignézett a színen, melyet oly gondosan rendezett be. A kétszemélyes asztalon tiszta, fehér terítő díszelgett - Morgana étkezőjében, a tálalóasztal egyik fiókjában talált rá. Bár abban a helyiségben is pompás lehetőségek rejlettek magas mennyezetévei és hatalmas tűzhelyével, úgy gondolta, a társalgó mégiscsak sokkal bensőségesebb hangulatot áraszt.

Az antik porcelán szintén Morganáé volt - a hófehér tányérok, csészék szélét kis, festett rózsabimbók díszítették. Kikészítette az ezüst étkészletet és két kristály pezsgőspoharat, majd háromszöget hajtogatott a mélyvörös damasztszalvétákból.

Tökéletes, gondolta.

Kisvártatva szitkozódni kezdett - majdnem megfeledkezett a zenéről meg a gyertyákról! Megrohanta a hifitornyot, és vadul válogatni kezdett a számtalan CD között. Chopinnél maradt, bár a Rolling Stones közelebb állt a szívéhez, mint a klasszikus zene. Betette a lejátszóba a lemezt, majd az első pár taktus után elégedetten bólintott. A gyertyavadászat ezután következett.

Tíz perccel később legalább egy tucat kis lángocska világlott már a társalgó legkülönbözőbb pontjain, meleg fényt és átható vanília-, jázmin- meg szantálillatot árasztva.

Épp csak arra maradt ideje, hogy megveregesse a vállát, már hallotta is, ahogy a lány ráfordul az autófeljáróra. Odakinn Morgana meglepetten látta, hogy Nash Jaguárja már ott áll. Nem mintha zavarta volna, hogy fél órával korábban érkezett. Nem, egy cseppet sem zavarta ... Mosolyogva el. indult befelé, egyik hóna alatt a forgatókönyvvel, a másik alatt egy üveg pezsgővel.

Az ajtó mintegy varázsütésre kitárult előtte, és pillanatokon belül a férfi karjában találta magát. Hosszan, önfeledten csókolózni kezdtek, miközben Pan kétségbeesetten próbált közéjük furakodni, hogy vele is foglalkozzon végre valaki.

- Üdv! - foglalta össze Nash a mondandóját, bár semmi kétsége nem lehetett afelől, hogy a lány ennyit már a csókból is kivett.

- Szia! - nyújtotta át Morgana a pezsgőt meg a forgatókönyvet, hogy megvakargathassa a durcásan szűkölő Pan füle tövét. - Fél órával korábban jöttél... Ezt bóknak veszem.

- Jól teszed - mosolygott rá a férfi, és a pezsgő címkéjére pillantott. - Ünnepelünk?

- De még mennyire! - bólintott a lány. Ahogy felegyenesedett, hajfonata puhán a vállára hullott. - Ez csak egy kis ajándék, elismerésem jeléül. Azért, remélem, én is kapok majd valamit!

- Még meggondolom... Mivel érdemeltem ki?

Morgana a forgatókönyv felé biccentett. - Mestermű!

Nash gyomrában egy csapásra feloldódott az enyhe görcs, amely reggel óta facsarta.

- Ezek szerint tetszett?

- Nem. Imádtam ... , ha levettem a cipőmet, és leültem, még azt is elmondom, miért.

- Menjünk be!

A férfi egyik kezébe fogta az üveget meg a forgatókönyvet, a másikkal pedig átkarolta a lányt.

- Hogy ment a bolt?

- Nem panaszkodom. Lassan megengedhetem magamnak, hogy napi egy-két órával több munkát adjak Mindynek, és ...

Ahogy beléptek a társalgóba, Morganának elakadt a lélegzete.

A gyertyalángok izzása legalább olyan misztikus és romantikus hatást keltett, mint éjjel a holdfény: megcsillant az ezüst étkészleten, és a szivárvány színeibe tört a kristálypoharakon. Virág- és viaszillat, sajgó hegedűszó töltötte be a szobát. A tűz finoman parázslott.

Ritkán fordult elő, hogy a lány ennyire kibillent volna lelki egyensúlyából. Elszorult a torka, könnybe lábadt a szeme - olyan boldognak érezte magát, hogy az szinte már fájt.

Nashre emelte gyertyalángoktól fénylő szemét, melyben újra felgyulladtak az aranycsillagocskák.

- Sikerült másodszor is meglepned.

A férfi, maga is meghatottan, elsimított egy tincset Morgana arcából.

- Csak a tündérek lehettek.

A lány gyengéden szájon csókolta.

- Nagyon, nagyon kedvelem a tündéreket...

- És hogy állsz a forgatókönyvírókkal? - érdeklődött élénken Nash, miközben átölelte Morgana vállát. A lány kényelmesen a férfi dereka köré fonta a kezét.

- Kezdem megkedvelni őket is.

- Pompás - bólintott Nash. - Mit szólnál egy kis pezsgőhöz?

- Már vártam, mikor kérdezed meg - mosolyod ott el Morgana elégedetten, majd kibújt a cipőjéből. A férfi eközben az asztalhoz lépett, kivette a jeges vödörből a jó előre odakészített pezsgőt, és felmutatta a két teljesen egyforma üveget a lánynak.

- Gondolatátvitel?

Morgana sejtelmesen elmosolyodott. - Talán.

Nash ledobta a forgatókönyvet az asztalra, betette a második pezsgőt is a jeges vödörbe, majd kinyitotta az elsőt. A hangos pukkanás és a vidám pezsgés után töltött a kristálypoharakba.

- A mágiára - koccintotta poharát a lányéhoz.

- Mint mindig - bólintott Morgana. Kortyolt egyet, jóízűen csettintett a nyelvével, majd megragadta a férfi kezét, és a kanapéhoz vezette, hogy hozzábújva bámulhassa a pattogó fahasábokat a kandallóban. - Mivel töltötted a napot, azon kívül hogy összetrombitáltál egy csapat jó tündért?

- Gondoltam, megcsillogtatom Cary Grantet is megszégyenítő képességeimet.

- Tetszenek nekem a képességeid - kuncogott a lány, és adott Nashnek egy cuppanós puszit. A férfi elégedetten feltette a lábát a kávézóasztalra.

- Ha tudnád, mit szenvedtem, míg megpróbáltam úgy elrendezni a virágokat, ahogy a filmeken szokás!

Morgana vetett egy pillantást a vázákra.

- Senki sem lehet mindenben tökéletes ... Nekem tetszenek.

- Örülök, hogy van némi látszatja az erőfeszítéseimnek - vigyorodott el Nash, és játszadozni kezdett Morgana fülbevalójával. - Egyébként finomítottam egy keveset a forgatókönyvön. Sokat gondoltam rád. Azután felhívott az ügynököm, lelkendezett egy sort. Utána megint rád gondoltam...

A lány elmosolyodott, és a férfi vállára hajtotta a fejét. Hazaérkezett - minden értelemben.

- Ezek szerint jól telt a napod. Miért volt olyan lelkes az ügynököd?

- Egy filmstúdió már most érdeklődik a forgatókönyv iránt.

Morgana büszke pillantásától Nash a hetedik mennyországban érezte magát.

- Pedig még csak a nyers változatot adtam le, a teljes szöveget egyedül te olvastad eddig. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert ennek ellenére létrejött az üzlet. Pihenek pár napot, hadd érlelődjön, majd elvégzem az utolsó simításokat, és már postázom is a stúdiónak.

- Ez nem szerencse kérdése - ellenkezett a lány, és örömében még egyszer koccintott a férfival. - Mágikus képességeid vannak, itt - bökött Nash homlokára. - És itt is - húzta le az ujját a szívéhez. - A képzelet igazából itt lakik.

A férfi úgy érezte, pillanatokon belül elpirul, életében először. Gyors csókba fojtotta a zavarát.

- Köszönöm... Nélküled nem sikerült volna.

Morgana elnevette magát, és hátradőlt.

- Nem szeretek ellenkezni veled, ezért nem is fogok.

Nash lassan, ráérősen végigsimított a lány hajfonatán, le egészen a válláig. Hihetetlenül jó érzéssel töltötte el, hogy itt üldögélhet meghitt hangulatban valakivel, aki fontos a számára.

- Most játsszuk azt, hogy elmeséled, mi tetszett benne, én pedig roppant büszke leszek magamra!

Morgana odanyújtotta neki a poharát, hogy töltse színültig. - Szerintem te már így is roppant büszke vagy magadra, de azért elmondom.

- Csak nyugodtan, ráérősen, nehogy kifelejts valami fontosat... Hallgatlak éjfélig.

- Minden filmednek gondosan felépíted a szerkezetét. Még akkor is, amikor fröcsög a vér, vagy egy szörny kaparászik az ablakon, van a jelenetekben valami, ami több puszta ijesztgetésnél. Ebben a filmben, bár érthető okokból most sem hagyhattad ki az idegborzoló részeket, gondolok itt a temetőben meg a padlásszobában történtekre, egy lépéssel még tovább mentél. - Nash szemébe nézett. - Az írásod nem csak a boszorkányságról, a jó és rossz erőkről vagy a látványos varázslatokról szól. Az embereken meg az emberségen van elsősorban a hangsúly, a természetfelettibe vetett hiten, és azon, hogy minden körülmények között hallgassunk a szívünkre. Hogy fogadjuk el a másságot, még ha nehéz is ... nem mintha nem vezetne néha elképesztően humoros helyzetekhez... Végül bár rengeteg félelem, szenvedés és csalódás után, győz a szerelem. Mindannyian erre vágyunk, különleges képességektől függetlenül.

- Nem zavart, hogy Cassandra a temető porával varázsol, és üstje is van?

- Művészi szabadság - vont vállat a lány. - Ezek csak apró részletek, amelyek színt visznek a történetbe. Még azon sem akadtam fenn, amikor Cassandra felkészült, hogy eladja a lelkét az ördögnek, mert így akarta megmenteni Jonathant.

A férfi kiitta a poharát.

- Tudod, amiatt, hogy Cassandra a jó oldalon áll, feltétlenül kellett legalább egy olyan jelenet, amikor összecsap a gonosszal. A horrorfilmeknek, ha ez egyáltalán annak nevezhető, van egy-két íratlan törvénye, amelyhez tartanom kellett magamat.

- Például a legfőbb jó és a legfőbb gonosz összecsapása?

- Igen, ez az egyik. Egy másik: az ártatlanoknak szenvedniük kell. Egy harmadik: a belső fejlődés fontosabb állomásaihoz egy-egy szertartás kapcsolódik, mely áldozattal, ha kell, véráldozattal jár.

- Férfiak! - csóválta meg Morgana a fejét rosszallóan.

- Nőknél talán nem így van? Nem hiszem, hogy elfogult lennék bármelyik nem javára ... Végül is a jó hosszas küzdelmek árán győzedelmeskedik.

- Világos.

- Van még egy, a kedvencem - futtatta végig Nash ujját a lány nyakán, aki jólesően megborzongott. - El kell hitetni a közönséggel, hogy a gonosz, amelyen így vagy úgy sikerül győzedelmeskedni, nem pusztult el végleg, és a jövőben még kiszabadulhat...

- És ki is szabadul, ezt mindenki tudja - fintorgott Morgana csúfondárosan.

- Pontosan. Amit viszont senki sem tud biztosan, az az, hogy a zajok a kamrából esténként tényleg nem egy szörnytől származnak-e, különösen, amikor egyedül vagyunk otthon, és lekapcsoltuk a lámpát... - Finoman megharapta a lány fülcimpáját. - Vagy hogy miért susognak a bokrok odakinn, mi lapít a pinceablak alatt, mi oson az árnyékban, csak arra várva, hogy•••

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Morgana összerezzent, és azon nyomban el is pirult. A férfi felnevetett.

- Majd én kinyitom - ajánlotta.

A lány minden erejét összeszedve próbálta visszanyerni a magabiztosságát, és lesimította a szoknyáját.

- Köszönöm.

Miután a férfi kisétált, Morganát kirázta a hideg. Érti a dolgát, ismerte el magában. Olyannyira, hogy még őt is, aki találkozott már egy-két vérfagyasztó külsejű démonnal, sikerült megijesztenie. Amikor Nash visszatért egy hórihorgas, kezében hatalmas tálcát egyensúlyozó férfival, még mindig azon töprengett, megbocsásson-e neki, vagy ne. A férfi fehér szmokingot viselt vörös csokornyakkendővel. Mellényzsebére "Chez Maurice" felirat volt hímezve.

- Csak tegye az asztalra, Maurice!

- A nevem George, uram - helyesbített a férfi színtelen hangon.

- Vagy úgy! - álmélkodott Nash, és a lányra kacsintott. - Akkor mi neki is látnánk.

- Attól tartok, szükségem lesz pár percre a tálaláshoz, uram.

- Semmi baj, rengeteg időnk van.

- A kávéhabnak jéghidegnek kell maradnia, uram - mutatott rá George. Nash kezdte megsajnálni a férfit - úgy tűnt nem tud leszokni a folytonos szabadkozásról. '

- Majd én kiviszem a konyhába - állt fel Morgana előzékenyen. Fél füllel még hallotta, ahogy George bocsánatot kér, mert ma fogyott el a radicchio, és be kell érniük endívia salátával.

- Az ínyencségek az élete - magyarázta Nash, amikor a lány pár perccel később visszatért. - Potyognak a könnyei, ha arra gondol, milyen nemtörődöm módon bánik némelyik új kifutófiú a töltött gombával...

- Eretnekség!

- Én is pontosan ezt mondtam neki. Bejött, kissé felderült a kedve tőle. Ki tudja, az is lehet, hogy csak a borravaló miatt... - No, és mi jót hozott nekünk ez a George? - lépett Morgana az asztalhoz. - Imádom az endívia salátát. - A radicchio épp ...

- Elfogyott, hallottam. Mmm, homár!

- Á la Maurice.

- Természetesen - bólintott a lány, és sugárzó mosollyal jutalmazta a férfit, amikor az kihúzta neki a székét. - Ez a Maurice csak egy név, vagy tényleg így hívják a tulajdonost?

- Csak hívták. Meghalt három évvel ezelőtt. George feltehetőleg rajongott érte, mert nagyon szomorúan mesélte. A szelleme mindenesetre tovább él.

Morgana nekilátott a vacsorának.

- Nagyon finom - jelentette ki elismerően.

- Sokáig töprengtem, ne rendeljek-e inkább egy vödörnyi sült csirkét, de úgy gondoltam, ez mélyebb benyomást gyakorol rád.

- Jól gondoltad - bólintott a lány, majd belemártott egy kis darab rákot az olvasztott vajba, és eltüntette a szájában. - Igen ügyesen rendezted be a színpadot - dicsérte meg a férfit, és futólag végigsimított a kezén. - Köszönöm.

- Szívesen, máskor is.

Nash nagyon remélte, hogy még rengeteg ilyen alkalom lesz, hasonlóan ügyesen berendezett színpaddal, de mindig szigorúan csak két színésszel...

Megszidta magát túl komoly, túl hosszú távú gondolatai ért, és hogy kicsit feldobja a hangulatát, töltött egy kis pezsgőt mindkettejüknek.

- Morgana...

- Tessék.

- Van valami, amit már régóta szeretnék megkérdezni tőled - kezdte a férfi, és szájához emelte a lány kezét. Finom, puha bőre sokkal csábítóbbnak tűnt még az ínyencfalatoknál is. - Elmegy Mrs. Littleton unokahúga a bálra?

Morgana értetlenül meredt rá, majd hátravetette a fejét, és jóízűen felnevetett.

- Úristen, Nash, nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus alkat vagy!

- Ugyan már! - fintorgott a férfi szégyenlősen. - Csak kíváncsi vagyok. - A lány csúfondáros pillantása láttán mosolyognia kellett. - Jó, jó, tényleg szeretem a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" végű történeteket, mint mindenki. Szóval? Sikerült Jessie-nek meggyőznie a fiút, hogy a lovagja legyen?

Morgana bekapott még egy falat vajas rákot.

- Nos, hősiesen összeszedte minden bátorságát, és megkérdezte Matthew-t, elvinné-e magával a bálba.

- Alakul. Mondjad tovább!

- Az a helyzet, hogy csak másodkézből tudok az egészről, Mrs. Littletontól... Nem biztos, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy elmesélte.

Nash előrehajolt, és megfricskázta a lány orrát.

- Idehallgass, szépségem! Író vagyok, nekem fölösleges hatásszünetet tartanod! Ki vele!

- Nos, Matthew állítólag fülig vörösödött, dadogott egy keveset, feltolta az orrán azt a cuki szarukeretes szemüvegét, és azt felelte: azt hiszi, igen.

A férfi ünnepélyesen felemelte a poharát. - Jessie-re és Matthew-ra!

Morgana is felemelte a sajátját.

- Az első szerelemre! Az a legédesebb.

Nash a maga részéről jobbnak látta erre semmit sem felelni, eddig ugyanis sikerült megúsznia a lelki nyavalyáknak ezt a fajtáját.

- Mi történt a te gimis szerelmeddel?

- Miért gondolod, hogy lett volna?

- Kinek nem volt?

A lány megadóan bólintott.

- Igazad van. Tényleg tetszett egy fiú. Joe-nak hívták, játszott a suli kosárcsapatában.

- Szóval a nagymenők közé tartozott.

- Nem igazán. Csak a magassága miatt került be. Ez a tulajdonsága akkor nekem sokat számított, mert a fiúk felénél magasabb voltam. Negyedikes korunkban többször is jártunk egymással. - Morgana kortyolt egyet a pezsgőjéből. - Sokat csókolóztunk a 72-es Pintójában...

- A hátsó ülésen? - kérdezte a férfi két falat között.

- Igen, azt hiszem.

- Csak szeretném pontosan elképzelni - vigyorgott Nash. - Már látom is magam előtt. Külső kameraállás, este van. Az autó egy elhagyott, sötét kis utcában parkol. A két szerelmes önfeledten egymásba gabalyodik a hátsó ülésen, miközben a rádióból a Grease zenéje szól.

- Ha jól emlékszem, a Hotel Califomia szólt - helyesbített a lány.

- Értem. Lassan lecsengenek az utolsó gitárakkordok…

- Attól tartok, itt vége is a filmnek. Ö a Berkeleyre ment az ősszel, én pedig a Radcliffe-re. A magassága és a csókolózási tudománya nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésem, miközben háromezer mérföldre kerültünk egymástól...

- Gyarlóság, asszony a neved! - sóhajtotta Nash, az egész férfitársadalom nevében.

- Joe hamar kiheverte a csalódást. Feleségül vett egy közgazdászlányt, és St. Louisba költöztek. Legfrissebb értesüléseim szerint a családi kosárlabdacsapat háromötödét már a gyerekeik képezik ...

- Tud valamit a fiú.

Ezúttal Morgana töltötte újra a poharakat. - És te?

- Sohasem szerettem kosarazni.

- Nagyon vicces. Te kibe lettél szerelmes a gimiben?

- Vagy úgy - dőlt hátra a férfi elégedetten. Határtalanul élvezte ezeket a pillanatokat: a háta mögött parázslott a tűz, a gyertya túloldaláról egy gyönyörű lány mosolygott rá, a pezsgő kellemesen a fejébe szállt. - Vickinek hívták, i-vel írta a nevét, nem y-nal. A szurkolócsapatban táncolt.

- Minden világos - bólintott Morgana.

- Két hónapon át csak kerülgettem, míg sikerült összeszednem a bátorságom, és randira hívtam. Elég félénk srác voltam.

- Inkább olyanokat mondj, amit el is hiszek! - kérte a lány csúfondáros fintorral.

- Pedig így történt. Harmadikban változtam meg, félév tájékán. Addigra már minden klikk és csoport olyan masszívan kialakult, hogy csak feszítővassal lehetett bekerülni. Így én amolyan kakukktojás maradtam, ezért egyre több időt töltöttem a lányok nézegetésével, és persze ábrándozással, képzelődéssel…

Morgana mélyen együtt érzett vele, de úgy döntött, nem mutatja ki, hátha Nash nem venné jó néven.

- És mindig kimentél a mérkőzésre, amikor ez a Vicki, i-vel, buzdította a suliválogatottat...

- Pontosan. Ha jól emlékszem, a fél életem ezzel telt, legalábbis nekem úgy tűnt. Amikor először láttam hátraszaltót ugrani, rögtön belészerettem. - Fürkésző pillantást vetett lányra. - Te nem táncotál a szurkolócsapatban?

- Nem. Sajnálom.

- Kár. Még ma is megdobban a szívem, ha látok egy Szurkolólányt hátraszaltót ugrani ... Mindegy, szóval két hónap után összeszedtem a bátorságomat, és elhívtam moziba. Péntek, tizenhárom volt. Mármint a film, nem a dátum. Míg Jason sorra kaszabolta a szerencsétlen kempingezőket, ügyetlenül megcsókoltam Vickit, de ő jó néven vette. Egész második fél, évben együtt jártunk, a nyáron azonban elhagyott egy tetovált Harley Davidsonos fickóért.

- Ó, a kis cafka!

Nash vállat vont, majd eltüntette a rákját a tányérjáról.

- Azt hallottam, hogy megszökött vele a szülei tiltakozása ellenére, és most egy lakókocsitelepen laknak El Pasóban. Azok után, hogy összetörte a szívem, meg is érdemli.

A lány gyanakvóan oldalra biccentette a fejét, és szúrós pillantást vetett a férfira.

- Ezt most találtad ki, ugye?

- Csak egy részét - mentegetőzött Nash. Nem szeretett a múltjáról beszélni. Hogy másra terelje Morgana figyelmét, felállt, és betett egy Gershwin-CD-t a lejátszóba. Lassú, álomittas zene csendült fel. Az asztalhoz lépett, és a kezénél fogva felhúzta a lányt.

- Szeretnélek megölelni - jelentette ki egyszerűen. Morgana könnyedén a karjába siklott, és hagyta, hogy a férfi vezesse. Egy ideig csak ringatóztak a zenére, Nash keze a lány derekán, Morganáé a férfi nyaka körül, tekintetük egymásba fonódva. A ringatózás lassan tánccá vált, ahogy testük felvette a zene lassú, mély lüktetését.

Nash azon tűnődött, vajon most már mindig gyertyafénnyel együtt fog-e emlékezni a lányra. Jól áll neki, az biztos. Porcelánfehér ír bőre csodásan ragyogott tőle. Haja, mely feketén omlott alá, finom csillogással verte vissza a tucatnyi lángocska fényét. Így csillogott a szeme is - mint a hold pora az éjfél kékjén.

Az első csók csendes volt, az ajkak puha találkozása, de többet ígért - mindent, amire férfi és nő vágyhat. A pezsgő egyre inkább Nash fejébe szállt, ahogy a lány ajkához hajolt, mely úgy nyílt szét a csóktól, mint egy rózsabimbó.

Morgana finom ujjai selymesen becézgetni kezdték a férfi nyakát, míg Nash belé nem borzongott. A lány mély, reszketeg sóhajtására a férfi lüktető szíve adott választ. Ahogy a csók egyre mélyebbé vált, Morgana teste Nashéhez feszült. Elvesztek egymás szemében.

A férfi finoman végigfuttatta a kezét a lány derekától egészen a nyakáig - Morgana önkéntelen reszketése csak tovább tüzelte a vágyát. Kioldotta hajfonatának szalagját, és remegő ujjakkal szétsimogatta tincseit. Ölelésük egyre vadabbá vált; Nash óvatosan hátrahúzta a lány fejét, és elvett mindent, amit kaphatott. Morgana lélegzete elakadt, pillantása elsötétült.

Kaland, kimeríthetetlen kéj, kétségbeesett kívánás, kamaszos kacérság keveredett ebben a csókban - kábítóbbnak tűnt, mint a legerősebb bor, amelyet valaha is ízleltek. Nash izmai görcsösen megfeszültek a lány érintése nyomán, Morgana pedig félelemmel vegyes izgalommal maga elé képzelte, mi lenne, ha a férfi ezúttal nem fékezné magát...

A vágy számtalan formát ölthet magára - ma éjjel, ezt a lány egészen biztosra vette, még csak hasonlítani sem fog ahhoz a türelmes, tisztelettudó ismerkedéshez, amelyben tegnap lehetett részük. Ma éjjel tombolnak majd a lángok...

Valami elpattant. Nash szinte hallotta, ahogy lehullnak önuralma láncai. Hátralépett, de ujjait továbbra is Morgana karjára fonva tartotta, testét teljesen kitöltötte a kéj és a kín. A lány nem szólt semmit, csak állt, puha, duzzadt ajakkal, zilált haja a vállára omlott. Tekintetében lángok, titkos ígéretek kavarogtak.

A férfi magához húzta, és miközben ajkuk újra összeforrt, karjába kapta Morganát.

A lány nem hitte volna, hogy egyszer majd így elragadj szenvedély. Miközben Nash felvitte a lépcsőn a hálószobába, a teste-lelke ujjongva várta a folytatást. Izgatottan csókolgatni kezdte a férfi arcát, majd ajka mohón a szájára tapadt.

Nash meg sem állt a hálószoba ajtajában; és már amiatt se zavartatta magát, hogy a lány után szép sorjában belebegtek gyertyák meg a hifi torony is. Az ágy hívogatóan felfénylett a szoba közepén - lázas hevességgel ráhanyatlottak.

Türelmetlen kezek, éhes ajkak, értelmetlen szótöredékek. A. férfi egész egyszerűen nem tudott betelni Morganával. Érezte a vágyat a lányban, a követelő lángolást, de azt akarta, hogy még hevesebb, még kínzóbb legyen, míg nem marad más csak parázs hőség meg üvöltő szelek...

Olyan sűrűvé vált a levegő körülöttük, olyan forróvá, hogy Morgana lélegzete elakadt, és azon csodálkozott, hogy nem gyullad ki a bőre. Nash felé nyúlt, azt hitte, könyörögni fog neki, hogy álljon meg, csak egy pillanatra, míg vissza nem nyeri a józanságát - de a férfi csókjai addig hevítették, hogy megfeledkezett minden másról.

Nash, a mohóságtói elvakultan, belekapott a lány ruhájába, és megrántotta. A patentok megadták magukat, felfedve a hévtől piruló meztelen bőrt meg a csábos, fekete kombinét. A férfi felmordult, és kettészabta a lenge anyagot középen, hogy telhetetlen ujjai is megkapják a jussukat végre.

Morgana sikított - nem a félelemtől, nem is a fájdalomtól, hanem a csodálkozástól. Nash ajka nyomán megperzselődött a bőre.

A férfi vad volt, veszélyes és... varázslatos. Vágyszikrák röpködtek körülötte, melyek lángszóróként olvasztottak le róla minden visszafogottságot. Ott simogatta a lányt, ahol érte - Morgana teste már-már fájdalmas ujjongással vonaglott alatta. A lány mégsem kínálkozott fel tehetetlenül, sőt még szilajabb mohósággal vetette magát Nashre, mint a férfi őrá. Csak csókolta, csábította, csiklandozta, csípte...

Vad birkózásba kezdtek, szenvedélyesen tépték, rángatták le egymásról a ruhát, és kéjesen adták át magukat a forróságtól kisimult bőr és hús élvezetének. Nash szabadjára engedte Vágyait, megízlelte Morgana testének bódító nektárját.

A lány teste féktelenül hullámzott, majd ívben hátrafeszült, és rnegvonaglott a gyönyörtől. Reszkető ajakkal a férfi nevét suttogta, és sírni kezdett a boldogságtól.

Kábán Nash fölé kerekedett, a gyertyák fénye megcsillant meztelen bőrén. Szeméből csak úgy sütött az odaadás a férfi iránt, és a hála mindazért, amit tőle kapott. Nash tudta, ha nem lett volna az övé ma éjjel, és nem lesz az övé holnap, holnapután, meg még ezeregy éjszakán át, belehal.

Morganára borult, ujjaik összekulcsolódtak. Ziháló lélegzettel megvárta, míg a lány a szemébe néz, kihívóan, sőt, diadalmasan...

Ekkor eggyé vált a testük. Morgana megszorította a kezét, szorosan ráfonódott.

Hév. Lüktetés. Mámor. Együtt számyaltak egyre feljebb és feljebb. A lány ujjai begörbültek, rövid, ápolt körmei végigszántottak Nash hátán. A kába gyönyörtől elakadó lélegzettel megrázkódott, testén végiggyűrűzött a mámor. A férfi már egy ideje a penge élén táncolt; most elengedte magát és követte a lányt a csúcsra.

Hosszú, hosszú percekkel később Nash gyakorlatias énje szóhoz jutott - és egy mély sóhajjal legördült a lányról, hogy hagyja levegőhöz jutni. Morgana a hasára fordult, majd elterpeszkedett az ágyon. A férfi szótlanul bámult maga elé, és felidézte féktelen hancúrozásuk képeit. Nem tudta, most szégyellje-e magát, vagy inkább veregesse meg a vállát elismerően...

Kizsigerelte a lányt - talán ez a legjobb szó rá. Nem kényeskedett vele egy pillanatig sem. Más nőkkel is átélt már buja perceket, de még egyiknek sem sikerült így az őrületbe kergetnie, mint Morganának. Részegítő élmény volt, kétségtelenül, csak kérdés, mit fog szólni a lány ahhoz, hogy széttépte a ruháját.

Kísérletképpen gyengéden megsimogatta a vállát. Morgana megrázkódott, mire Nash bűntudatosan visszahúzta a kezét.

- Valami baj van?

A lány tagolatlan hangot hallatott, félúton a nyöszörgés és a nyüszítés között. Csak nem sír? Ezt jól megcsináltad Kirkland! - gondolta a férfi elkeseredetten, és óvatosan újra próbálkozott - megsimogatta Morgana haját.

- Nézd, nagyon sajnálom, ha ...

Elharapta a mondat végét, nem tudta, mit mondjon. A lány kábán felemelte a fejét, ernyedt ujjaival kisimította zilált tincseit az arcából, és ráhunyorított.

- Mondtál valamit?

- Csak... jól vagy?

Morgana felsóhajtott, hosszan, macskásan, minek hallatán Nash teste újra megtelt vággyal.

- Hogy jól vagyok-e? - ízlelgette a lány a kérdést magában. - Ezt így, ebben a formában nem mondanám... Kérdezz meg újra, ha lesz erőm megmozdulni!

Bágyadtan átnyúlt az összekuszálódott ágynemű felett, hogy megfogja a férfi kezét. - És te?

- Én?

- Jól vagy?

- Hát persze. Engem nem zsigerelt ki senki.

A szó hallatán Morgana lustán elmosolyodott.

- Nem? Pedig régen nem remekeltem ennyire ... Kinyújtózott, és elégedetten vette tudomásul, hogy már

majdnem használható a teste.

- Adj még egy órát, ígérem, megpróbálom újra!

Nash kezdett megkönnyebbülni.

- Ezek szerint nem haragszol?

- Úgy nézek ki, mint aki haragszik?

A férfi alaposan szemügyre vette - a lány leginkább egy macskára hasonlított, aki épp az imént lakott jól egy vödörnyi tejszínnel. Elvigyorodott.

- Nem, egy cseppet sem ...

- Most büszke vagy magadra, mi?

- Egy kicsit - bólintott Nash, miközben magához húzta Morganát, és belegabalyodtak az ujjai a melltartója maradványaiba. - Hát te?

A. lány szúrós pillantást vetett a férfi önelégült vigyorára.

Nash csillogó szemmel figyelte Morganát, és fütyörésző jókedvvel az ujja köré csavarta a megtépázott fehérnemű foszlányait.

Na, megállj csak! - gondolta a lány. Feltérdelt, és megvárta, míg enyhén elfátyolosodik a férfi tekintete. - Tudod mit, Nash?

- Csupa fül vagyok!

- Kénytelen leszek letörölni a vigyort a képedről.

- Na, ne mondd! És hogyan?

Morgana hátravetette a haját, és lovagló ülésben a férfira helyezkedett. Lassan körözni kezdett a csípőjével.

- Majd meglátod...

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes