A honlapon film, könyv és honlap ajánlást találtok.

Olyan filmeket és filmsorozatokat szeretnék nektek ajánlani, amik nekem nagyon tetszettek, tetszenek. Nem csak vámpíros témájúak lesznek hanem mások is. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó film nézést, olvasást kívánok!

THE VAMPIRE DIARIES

The Vampire Diaries (Vámpír naplók)

RÖVID LEÍRÁS:

L. J. Smith Vámpírnaplók című regényei alapján készült, misztikus-romantikus sorozat.

A történet egy Mystic Falls nevű kis városkában játszódik, ahol a történelem során számos megmagyarázhatatlan és különös haláleset történt, melyet később állattámadással magyaráztak.
Ebben a városban él Elena, öccsével és nagynénjével. Elena pár hónappal a történet kezdete előtt, elvesztette a szüleit egy autóbalesetben, amit ő túlélt. Az eddig népszerű lány most legszívesebben menekülne a világ elől, kívülállónak érzi magát, szakít a barátjával. Ráadásul otthon is gondok támadtak ez öccsével, aki droggal próbálta feldolgozni szüleik halálát.
Ekkor érkezik a városba és az iskolába egy új fiú: Stefan Salvatore. Elena végre kiutat talál az elkeseredettségéből, hónapok óta először igazán boldognak érzi magát a fiú mellett. Ám hamar kiderül, hogy Stefan igazából egy vámpír, persze nem a rossz vámpírok közül való, ő jó útra tért és nem öl embereket, helyette állatokból táplálkozik. Nem sokkal utána megérkezik Stefan bátyja is, Damon, aki szintén vámpír, ám ő a rosszabb fajtából való és embereket öl meg a lebukást kockáztatja a város vezetősége előtt, akik tudnak a vámpírok létezéséről. Stefan minden erejével azon van, hogy megvédje Elenát és megakadályozza Damon mesterkedéseit, illetve kiderítse bátyja szándékait, hogy miért is tért vissza Mystic Falls-ba és hogy visszatértének van-e köze ahhoz az aprócska tényhez, hogy Elena kiköpött mása régi közös szerelmüknek, Katherine-nek. Mindemellett a cselekmény tovább bonyolódik, mikor egyre több vámpír bukkan fel a kis városban…

MŰFAJ: misztikus, romantikus, fantasy

SOROZAT INDULÁSA: 2009

ALKOTÓK: L. J. Smith, Julie Plec, Kevin Williamson, Marcos Siega, Kevin Bray

SZEREPLŐK:
Nina Dobrev - Elena Gilbert/Katherine
Paul Wesley - Stefan Salvatore
Ian Somerhalder - Damon Salvatore
Steven R. McQueen - Jeremy Gilbert
Katerina Graham - Bonnie Bennett
Candice Accola - Caroline Forbes
Zach Roerig - Matt Donovan
Michael Trevino - Tyler Lockwood
Sara Canning - Jenna Sommers
Matthew Davis - Alaric Saltzman
Kayla Ewell - Vicki Donovan


Damon; Elena; Stephan

vampire diaries-cast

2010. november 6., szombat

Vámpírnaplók 3. Tombolás

Harmadik fejezet
Elena és Damon a sötétkamrában várakoztak. Stefan érezte a jelenlétüket a kis oldalhelyiségben, miközben benyitott a fotóshelyiség ajtaján és bevezette Mattét.
- Ezeknek az ajtóknak zárva kellene lenniük mondta Matt, miközben Stefan felkapcsolta a lámpát.
- Zárva is voltak felelte Stefan. Nem tudta, mi mást mondhatna, hogy felkészítse Mattét arra, ami következik. Korábban még soha nem fedte fel szándékosan senki előtt, hogy kicsoda valójában.
Csendben állt, amíg Matt felé nem fordult. A terem hideg és néma volt, a levegő mintha összenyomta volna őket. Ahogy egyre jobban elnyúlt a pillanat, Matt csodálkozó arca, amely zsibbadt volt a gyásztól, egyre zavartabbá változott.
- Nem értem szólalt meg Matt.
- Tudom, hogy nem. Stefan tovább bámulta Mattét, és szándékosan lebontotta a gátakat, amelyek elrejtették Erejét az emberi szemek elől. Látta, ahogy Matt arcán a zavar félelemmé torzul. Matt pislogott, majd megrázta a fejét, miközben kapkodni kezdte a levegőt.
- Mi a ? - Kezdte érdes hangon.
- Biztosan van pár dolog, amit furcsának találtál velem kapcsolatban jelentette ki Stefan. Hogy miért viselek napszemüveget fényben. Miért nem eszem. Miért olyan jók a reflexeim.
Matt most már háttal állt a sötétkamrának. A nyaka úgy rángatózott, mintha nyelni próbálna. Stefan a ragadozóérzékeivel hallotta, milyen sebesen ver a szíve.
- Nem mondta Matt.
- Biztosan csodálkoztál, biztosan megkérdezted magadban, miért különbözöm annyira másoktól.
- Nem. Ügy értem nem érdekel. Nem ütöm az orrom olyasmibe, ami nem az én dolgom. Matt az ajtó felé oldalazott, a tekintete alig észrevehetően arrafelé rebbent.
- Ne, Matt. Nem akarlak bántani, de nem hagyhatom, hogy most elmenj. Stefan érezte az alig palástolt vágyat, ami a rejtőzködő Elenából áradt. Várj még, mondta neki.
Matt mozdulatlanná merevedett, és nem próbálkozott tovább a kiszabadulással. Ha rám akartál ijeszteni, sikerült szólalt meg csendesen. Mit szeretnél még?
Most, mondta Stefan Elenának. Mattnek annyit szólt: Fordulj meg.
Matt megfordult. És elnyomott egy kiáltást.
Elena állt ott, de nem az Elena, akit aznap délután látott. A lány lába most csupasz volt a hosszú ruha szegélye alatt. A rátapadó fehér muszlin vékony rétegeit a fényben szikrázó jeges kristályok borították. A bőrének, ami mindig is világos volt, lett egy furcsa, télies árnyalata, a sápadt, szőke haját pedig mintha ezüstös fátyol borítaná. A legnagyobb különbség azonban az arcán látszott. Mélykék szeme félig le volt hunyva, már-már álmosnak tűnt, mégis természetellenesen ébernek. A lány ajkát érzéki várakozás és éhség torzította el. Elena szebb volt, mint életében valaha, de a szépsége ijesztő benyomást keltett.
Ahogy Matt bénultan figyelte, Elena rózsaszín nyelve előbukkant, és megnyalta az ajkát.
- Matt ejtette ki az első hangot elnyújtva. Majd elmosolyodott.
Stefan hallotta, ahogy a fiú hitetlenkedve beszívja a levegőt, majd szinte felzokog, miközben hátrálni kezd.
Semmi baj, üzente Mattnek egy Erőhullámon. Amikor Matt a döbbenettől tágra nyílt szemmel felé kapta a fejét, hozzátette: Szóval most már tudod.
Matt tekintete arról árulkodott, hogy nem akarta tudni, és Stefan látta az arcán a tagadást. De Damon is kilépett Elena mellé, és egy kicsit jobbra állt meg, jelenlétével is hozzájárulva a helyiség feszült atmoszférájához.
Matt körbe volt véve. Hárman körülállták, embertelenül szépek voltak, és fenyegetőek.
Stefan érezte Matt rettegésének szagát. A nyúl tehetetlen rettegését a rókától, az egérét a bagolytól. És Matt joggal félt. Ők vadászok, a fiú zsákmány. Az ő dolguk az, hogy megöljék a hozzá hasonlókat.
És ekkor az ösztönök kezdtek irányíthatatlanná válni. Matt ösztönösen bepánikolt, és el akart futni, ami mindenféle reflexeket váltott ki Stefanból. Amikor a zsákmány elfut, a ragadozó üldözni kezdi , ez ilyen egyszerű.
Mind a három ragadozó fel volt húzva, ugrásra készen állt, és Stefan érezte, hogy nem felel a következményekért, ha Matt megugrik.
Nem akarunk bántani, tudatta Mattel. Elenának van rád szűksége, és amit elvesz tőled, az nem fog súlyos kárt okozni benned. Még
Csak fájnia sem kell. Matt. De Matt izmai még mindig menekülésre készen feszültek meg, és Stefan ráébredt, hogy ők hárman fenyegetően, minden egérutat elzárva szorítják egyre jobban a sarokba.
Azt mondtad, bármit megtennél Elenáért, emlékeztette Mattét kétségbeesetten, majd végignézte, ahogy a fiú meghozza a döntését.
Matt kifújta a levegőt, a testéből kiszállt a feszültség. Igazad van, megígértem suttogta. Láthatóan összeszedte a bátorságát, mielőtt folytatta volna. Mire van szüksége?
Elena előrehajolt, és Matt nyakára tette az ujját, az ütőere engedelmes vonalát követve.
- Ne azt! Mondta Stefan gyorsan. Nem kell megölnöd. Mutasd meg neki, Damon! - Amikor a bátyja nem reagált, hozzátette, mutasd meg neki.
- Próbáld meg itt vagy itt mutatott oda Damon orvosi precizitással, miközben megemelte Matt állát. Elég erős volt ahhoz, hogy Matt ne tudjon kiszabadulni a szorításából, és Stefan érezte, ahogy a fiú ismét pánikolni kezd.
Bízz bennem, Matt! A fiú mögé lépett. De neked kell döntened, fejezte be, miközben váratlanul elöntötte az együttérzés. Még meggondolhatod magad.
Matt habozott, majd összeszorított foggal válaszolt. Nem. Még mindig segíteni akarok. Segíteni akarok rajtad, Elena.
- Matt suttogta a lány, nehéz pillájú drágakő szemével a fiút nézte. Aztán a tekintete lejjebb vándorolt a torkán, és az ajka éhesen szétnyílt. Semmi jele nem volt a bizonytalanságnak, ami akkor fogta el, amikor Damon azt javasolta, egyen a mentősökből. Matt mosolyodott el ismét, majd lecsapott, olyan sebességgel, mint egy ragadozó madár.
Stefan Matt hátára tette a tenyerét támogatásképpen. Amikor Elena fogai a bőre alá hatoltak, Matt egy pillanatra megpróbálta elrántani magát, de Stefan gyorsan azt gondolta, ne küzdj ellenei Attól fájni fog.
Miközben Matt megpróbált ellazulni, váratlan segítséget kapott Elenától, akiből egy kis, habzsoló farkaskölyök boldog, meleg gondolatai áradtak belé. Ezúttal rögtön sikerült ráéreznie a harapás módjára, és ártatlan büszkeség és növekvő elégedettség töltötte el, miközben az éhség sajgása fokozatosan csillapodott. És egyre többre értékelte Mattét is, döbbent rá Stefan váratlan féltékenységgel. Őt nem utálta, és nem próbálta megölni, mert nem jelentett veszélyt Damonre. Mattét kedvelte.
Stefan hagyta, hogy annyit igyon, amennyi még biztonságos, majd közbeavatkozott. Ennyi elég lesz, Elena. Nem akarsz kárt tenni benne. Mégis Stefan, Damon és a spiccesnek tűnő Matt közös erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy lehámozzák Elenát a fiú nyakáról.
- Most pihenésre van szüksége jelentette ki Damon. Elviszem valahova, ahol biztonságban lesz. Ez nem kérdés volt , csak tájékoztatta Stefant.
Miközben távoztak, fejben hozzátette csak Stefannak: nem felejtettem el, hogy megtámadtál, öcsém. Ezért még számolunk.
Stefan utánuk bámult. Észrevette, hogy Elena nem veszi le a tekintetét Damonról, hogy kérdés nélkül követi. De már nem forgott veszélyben , Matt vérétől erőre kapott, amennyire kellett. Stefan ebbe kapaszkodott, és azt mondogatta magának, hogy csak ez számít.
Megfordult, hogy Matt kába arcába nézzen. A fiú az egyik műanyag székre rogyott, és egyenesen maga elé meredt.
Majd Stefanra emelte a tekintetét, és komoran figyelték egymást.
- Szóval jelentette ki Matt, most már tudom. Megrázta a fejét, és kicsit elfordította. - De még mindig nem vagyok képes elhinni dünnyögte. Az ujjait óvatosan a nyakához emelte, majd elfintorodott. Ezt leszámítva. Összehúzta a szemöldökét. Az a fickó Damon. Ő kicsoda?
- A bátyám válaszolta Stefan érzelemmentes hangon. Honnan tudod a nevét?
- Múlt héten ott járt Elenáéknál. A kiscica fújt rá. Matt elhallgatott, és láthatóan még valami az eszébe jutott. Bonnié meg valami ezoterikus rohamot kapott.
- Látomása volt? Mit mondott?
- Azt mondta azt mondta, hogy a halál ott van a házban. Stefan az ajtóra nézett, amin Damon és Elena távozott. Igaza volt.
- Stefan, mi folyik itt? Matt hangjában könyörgés csendült. Még mindig nem értem. Mi történt Elenával? Örökre ilyen marad? Nem tehetnénk valamit?
- Milyen marad? Kérdezte Stefan nyersen. Zavart? Vámpír? Matt elkapta a tekintetét. Mindkettő.
- Ami az elsőt illeti, most, hogy evett, lehet, hogy racionálisabb lesz. Legalábbis Damon így gondolja. Ami a másikat, azon csak egy módon tudsz változtatni. Miközben Matt szemében remény csillant, Stefan folytatta. Szerezhetsz egy karót, és beledöfheted a szívébe. Akkor nem lesz vámpír. Egyszerűen csak halott.
Matt felállt, és az ablakhoz sétált.
- De ezzel nem te ölnéd meg, mert már meghalt. A folyóba fulladt, Matt. De mivel elég vért kapott tőlem Stefan hangja kicsit elcsuklott és a
bátyámtól, mint kiderült, nem halt meg, hanem átváltozott. Vadászként ébredt, mint mi is. Mostantól az is marad.
Matt még mindig hátat fordítva válaszolt. Mindig is tudtam, hogy van veled valami. Azt mondogattam magamnak, hogy csak azért, mert külföldi vagy. Dühös volt magára, és csóválta a fejét. De mélyen legbelül tudtam, hogy ennél többről van szó. Valami mégis azt súgta, bízhatok benned, és bíztam is.
- Mint amikor eljöttél velem megszerezni a verbénát.
- Aha. Mint akkor. Kis szünet után Matt hozzátette: Most már elmondod, mi az ördögnek kellett?
- Elena védelméhez. En távol akartam tőle tartani Damont. De úgy tűnik, ő egyáltalán nem ezt akarta. Nem tudta elnyomni a hangjában a keserűséget, a nyers csalódást.
Matt megfordult. Ne ítéld el a körülmények ismerete nélkül, Stefan. Ez az egyik, amit megtanultam.
Stefan meglepődött, majd kis, örömtelen mosolyt vetett Mattre. Mint Elena exei, most már ugyanolyan helyzetben voltak. Kíváncsi volt, képes lesz-e ő is arra a nagyvonalúságra, amire Matt. Hogy úriemberként fogadja a vereséget.
Ügy érezte, nem.
Odakint zajongás támadt. Emberi fül számára nem volt hallható, és Stefan szinte oda sem figyelt amíg a szavak el nem érték a tudatát.
Ekkor döbbent rá, mit tett ugyanebben az iskolában pár órával korábban. Egészen addig a pillanatig meg is feledkezett Tyler Smallwoodról és a keményfiúkról.
Most, hogy eszébe jutottak, a szégyentől és a rettenettől összeszorult a torka. Félőrült volt az Elena iránt érzett gyász miatt, és elment az esze a nyomás alatt. De ez nem mentség arra, amit tett.
Mind meghaltak? Ő, aki megesküdött, hogy nem fog ölni, hat embert megölt volna aznap?
- Stefan, várj! Hová mész? Amikor Stefan nem válaszolt, Matt félig futva követte az udvarra. Az udvar túloldalán Mr. Shelby állt a hombár mellett.
A takarító arca szürke volt, és a rémület ráncai barázdálták. Úgy tűnt, kiabálni próbál, de csak kis, rekedtes lihegés jött ki a torkán. Stefan félretolta, benézett a helyiségbe, és furcsa déjà vu tört rá.
Ügy nézett ki, mint a Darabolós Gyilkos szobája a Kísértetházban. Leszámítva, hogy ez nem a látogatók számára berendezett élőkép volt. Hanem igazi.
Mindenütt holttestek hevertek faszilánkok és üvegcserepek között. Minden látható felületet vörösesbarnára száradt vér borított. Egyetlen pillantás elég volt hozzá, hogy tudják, mi történt: a holttestek nyakán élénk lila sebek virítottak. Csak Caroline nyaka volt érintetlen, a tekintete viszont üresen meredt a semmibe.
Stefan mögött Matt lihegett. Stefan, ugye nem Elena ugye nem.
- Maradj csendben! Válaszolta Stefan kurtán. Hátrapillantott Mr. Shelbyre, de a takarító már visszabotorkált a kocsijához, és éppen nekidőlt. Üveg csikordult Stefan lába alatt, miközben a fiú letérdelt Tyler mellé.
Nem halt meg. A felismeréstől megkönnyebbülés öntötte el Stefant. Tyler mellkasa gyengén ugyan, de mozgott, és amikor Stefan felemelte a fiú fejét, a szeme résnyire kinyílt, bár kába és zavaros volt.
Nem emlékszel semmire, közölte vele Stefan gondolatban. Még végig sem mondta, már csodálkozott, hogy miért vacakol ezzel egyáltalán. Egyszerűen örökre el kellene hagynia Feli s Churchöt.
De nem tenne ilyet. Amíg Elena itt van, semmiképpen.
Mentálisan letapogatta a többi áldozat ájult elméjét, és ugyanezt közölte velük is, mélyen behatolva a tudatukba. Nem emlékeztek rá, ki támadott rátok! Az egész délutánból semmire!
Miközben ezzel végzett, érezte, hogy úgy reszket a mentális Ereje, mint a túlerőltetett izmok. Közel állt a kiégéshez.
Odakint Mr. Shelby végre megtalálta a hangját, és kiabálni kezdett. Stefan fáradtan hagyta, hogy Tyler feje visszahulljon a földre, majd megfordult.
Matt ajkai hátrahúzódtak, az orrcimpája pedig remegett, mintha valami gusztustalan szag csapta volna meg. A tekintete idegen volt. Nem Elena tette suttogta - hanem te.
Fogd be! Stefan kinyomakodott mellette az éjszaka kegyes hűvösébe, és eltávolodott a helyiségtől, miközben érezte, hogy a jeges levegőforró arcába csap. Az ebédlő környékén felhangzó iparkodó léptek elárulták, hogy pár ember végre meghallotta a takarító kiáltásait.
- Te tetted, igaz? Matt követte Stefant a pályára. Hallatszott a hangján, hogy próbálja megérteni.
Stefan megpördült. Igen, én vicsorogta. Farkasszemet nézett Mattel, nem is próbálta elrejteni a dühös rosszindulatot az arcáról. Mondtam már,
Matt, hogy vadászok vagyunk. Gyilkosok. Ti vagytok a birkák, mi a farkasok. És Tyler minden egyes nap kihívta maga ellen a sorsot, mióta idejöttem.
- Egy orrba vágást megérdemelt volna, tiszta sor. Mint ahogy meg is kapta tőled. De ezt? Matt farkasszemet nézve közeledett Stefan felé, félelem nélkül. Volt benne bátorság, ezt Stefan kénytelen volt elismerni. És még csak nem is sajnálod? Nem bántad meg?
- Miért kellene? Kérdezte Stefan hidegen és üresen. Te megbánod, ha túl sok marhasültet eszel? Sajnálod a tehenet? Matt viszolygó hitetlenkedését látva folytatta, hiába fájt egyre jobban a szíve. Jobb, ha mostantól Matt távol tartja magát tőle, nagyon távol. Vagy úgy végezheti, mint azok a hombárban. Az vagyok, ami vagyok, Matt. És ha nem tetszik, akkor el is tűnhetsz a közelemből.
Matt pár másodpercig állta még a tekintetét, és viszolygó hitetlenkedése viszolygó kiábrándultsággá változott. Az álla körül megfeszültek az izmok. Aztán szó nélkül sarkon fordult, és elsétált.
Elena a temetőben volt.
Damon hagyta ott, miután utasította, hogy ne mozduljon, amíg vissza nem ér. De Elena nem akart mozdulatlanul ülni.
Fáradt volt, de álmos nem, az új vér pedig úgy hatott rá, mint egy nagy adag koffein. El akart indulni körülnézni.
A temető csupa élet volt, bár egyetlen ember sem tartózkodott a közelben. Az árnyékban egy róka settenkedett a folyómeder felé. Kisebb rágcsálók fúrták magukat a hosszú, vékony fűbe a síremlékek mellett, visítoztak és rohangáltak. Egy gyöngybagoly szállt el szinte némán a romtemplom felé, aztán egy vérfagyasztó rikoltás kíséretében leszállt a harangtoronyra.
Elena felállt, és utánament. Ez sokkal jobb, mint a fűben bujkálni, mint egy egér vagy pocok. Érdeklődve pillantott körbe, kiélesedett érzékszerveivel vizsgálgatta a templomot. A tető legnagyobb része beomlott, csak három fal állt, de a harangtorony úgy tört a magasba, mint egy magányos emlékmű.
Az egyik oldalán Thomas és Honoria Feli sírja, egy nagy kőláda állt. Elena őszinte érdeklődéssel nézett fehér márványarcukra.
Békés pózban feküdtek ott, lehunyt szemmel, a mellkasukon összefont kézzel. Thomas Feli komornak és egy kicsit szigorúnak tűnt, de Honoria egyszerűen csak szomorúnak. Elenának a szülei jutottak eszébe, amint egymás mellett fekszenek az új temetőben.
Ez az! Hazamegyek, gondolta. Csak most jutott eszébe az otthona. Már képes volt felidézni a szép kis szobáját a kék függönyökkel és a cseresznyefa bútorokkal meg a kis kandallóval. És a szekrény aljában, a deszkák alatt van valami fontos.
Olyan ösztönök vezették vissza a Maple Streetre, amelyek az emlékeknél mélyebben rögzültek benne. Egy vénségesen vén házhoz ért, az utcára nagy üveges veranda nézett. Robert autója ott parkolt a kocsifelhajtón.
Elena elindult a bejárati ajtó felé, majd megállt. Nem jutott eszébe, miért, de az embereknek nem szabad meglátniuk. Habozott egy kicsit, azután fürgén felszaladt a birsalmafán a hálószobája ablakához.
De oda nem juthat be anélkül, hogy észrevennék. Egy nő ült az ágyon, és az ölében heverő vörös selyemkimonót bámulta. Judith néni. Robert állt a ruhásszekrény mellett, és beszélt hozzá. Elena még az üvegen keresztül is ki tudta venni, mit mond.
Holnap megint odamennek magyarázta. Ha nem lesz vihar. Az erdő minden négyzetcentiméterét átfésülik, és meg fogják találni, Judith. Meglátod. Judith néni nem válaszolt, Robert pedig egyre elkeseredettebben folytatta. Nem adhatjuk fel, bármit is mondanak a lányok.
- Nincs értelme, Bob emelte fel végül Judith néni a fejét. A szeme vörös volt, de száraz. Nincs értelme.
- A mentőakciónak? Nem hagyom, hogy ilyeneket mondjál. Robert Judith néni mellé lépett.
- Nem, csak annyi, hogy. bár tudom a szívem mélyén, hogy nem találják meg élve. Ügy értem semminek. Nekünk. Ami ma történt, az én hibám volt.
- Ez nem igaz. Csak egy ostoba baleset volt.
- Igen, de miattunk történt meg. Ha nem lettem volna olyan szigorú vele, akkor nem hajtott volna el egyedül, és nem került volna bele a viharba. Ne, Bob, ne próbálj elhallgattatni, azt akarom, hogy idefigyelj rám. Judith néni nagy levegőt vett, és folytatta. És nem csak a mai napról van szó. Elenának már régóta gondjai voltak, amióta csak elkezdődött az iskola, és én valahogy becsuktam a szemem a jelekre. Mert túlságosan el voltam foglalva magammal velünk ahhoz, hogy odafigyeljek. Most már látom. És most, hogy Elena már nincs, nem akarom, hogy Margarettel ugyanez történjen.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt akarom mondani, hogy nem mehetek hozzád olyan hamar, mint terveztük. Talán soha. Halkan beszélt, anélkül, hogy a férfira nézett volna.
- Margaret már így is túl sok mindent elveszített. Nem akarom, hogy úgy érezze, engem is elveszít.
- Nem fog elveszíteni téged. Inkább nyer még egy embert, mert én gyakrabban leszek itt. Tudod, hogyan érzek iránta.
- Ne haragudj, Bob, én ezt másképp látom.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Azok után, hogy annyi időt itt töltöttem annyi mindent megtettem.
Judith néni hangja száraz és ellentmondást nem tűrő volt. De komolyan gondolom.
Elena kíváncsian figyelte Robertet a tetőről. A férfi halántékán egy ér lüktetett, és vörös lett az arca.
- Holnapra meggondolod magad jelentette ki.
- Nem fogom.
- Nem gondolod komolyan.
- De igen. Ne próbáld bemagyarázni, hogy meggondolom magam, mert nem fogom.
Robert egy pillanatra tehetetlenségtől feszült arccal állt, majd elsötétült a tekintete. Amikor megszólalt, a hangja szenvtelen volt és hideg. Értem. Nos, ha ez a döntésed, jobb, ha most azonnal távozom.
- Bob! Judith néni döbbenten fordult meg, de a férfi már nem volt sehol. Judith néni imbolyogva felállt, mintha nem lenne biztos benne, hogy utánamenjen-e. A vörös anyagot gyűrögette.
- Bob! Kiáltotta ismét, kicsit türelmetlenebbül, majd megfordult, hogy lerakja az ágyra Elena kimonóját, mielőtt követné a férfit.
De ahogy megfordult, elállt a lélegzete, és a szája elé kapta a kezét. Az egész teste megmerevedett. A tekintete Elena tekintetébe fúródott az üveg ezüsttábláján keresztül. Egy másodpercig így meredtek egymásra, mozdulatlanul. Aztán Judith néni sikítozni kezdett.

Nincsenek megjegyzések:

Jacob

Jacob

Kedves látogató és olvasó!

Aki még nem látta az Alkonyat című filmet, az sűrgősen pótolja, aki nem olvasta a Stephanie Meyer könyveket és szeret jó és izgalamas történeteket olvasni, az ne habozzon. Rajta!

ÚGYMOND KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!

New Moon előzetes magyar felirattal! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Jó jelenetek New Moon

New Moon előzetes